Vixilien Sandanez Sentinel Exortus
Jelige : Harcos amazon Hozzászólások száma : 1127 Csatlakozás : 2011. Jul. 19. Kor : 28 Tartózkodási hely : Dália háló
Rangok Ház: Exortus Betöltött poszt: Sentinel Évfolyam: Egyetemista diák
| Tárgy: Re: Gyakorlóterem 2012-07-12, 9:10 pm | |
| *Nem igazán értem, hogy Azrael pontosan mit is érezhet, de kíváncsi lennék rá, mert van egy olyan érzésem, hogy bár nekem azt mondja, hogy még gondolkodnia kell rajta, ez nincs így. Nagyon is jól tudja, hogy mit akar. Na de nem erőltetem tovább a dolgot, inkább egy tanáccsal állok elő, hogy a női nem nehezen tűri, ha az arcát bántják.* - Mondjuk a falhoz nyomod vagy lefogod, esetleg kissé megmarkolod az oldalát vagy a karját... ilyesmikkel is lehet fájdalmat okozni... Vagy kikötöd valahova, erősen és úgy érezteted vele... Nehogy már nekem kelljen ezzel kapcsolatban tanácsokat adnom. *Noel rossz hatással van rám, hála neki, jó sok ötletem lenne a fájdalom okozására és tanítására, de hát többet nem akarok, inkább a harcra koncentrálok, mely a kezdetét is veszi nemsokára. Azrael viszont nem vesz komolyan, ahogy a küzdelmet sem, mi szinte sért, így teszek róla, hogy mindez ne így folytatódjon, tehát egy kis pajzsos jelenet után már meg is kezdődik az igazi harc, így vérem is kicsordul. Na nem nagyon, csak egy kicsikét, de ez pont elég arra, hogy elvonjam a figyelmét. Nem így szerettem volna nyerni, de pár gyors mozdulatnak hála már a földön is köt ki és mint látom, egyáltalán nem bánja.* - Nem sérti a büszkeséged, hogy egy nálad jóval fiatalabb lány győzött le? *kérdezem kíváncsian, de kardom már el is veszem tőle, a kezem pedig felé nyújtom, hogyha gondolja, akkor szívesen felsegítem. Ez után viszont már arrébb is megy, én pedig utána nézek és szavai hallatán sebemre pillantok.* - És ha nem akarom? *kérdezek vissza kíváncsian, meg is várva, amíg ismét közelebb lép hozzám, én pedig szintén hasonlóan teszek és egyik ujjamat sebemhez érintem, így jó pár csepp vér kerül rá és azt hamarosan Azrael ajka felé nyújtom.* - Múltkor még meg szeretted volna kóstolni. *ajánlom is fel neki, ujjammal még jobban közelítve ajkához és ha nem ellenzi, szépen hozzá és érek, így finom vérem is megérezheti. Hogy ez után mi lesz, azt nem tudom, de én kíváncsian várom a reakcióját és belül izgulok is, mégis, pozitívan, semmi félelemmel.* - A szüleim magukhoz fogadtak egy tanárt, miután pár srác bántott... Azt akarták, hogy meg tudjam védeni magam. *mesélek is neki, kezemet lágyan visszahúzva magam mellé és hogyha nem tesz semmi mást, akkor meg is indulok vele együtt a szobája irányába, nem törődve vérző karommal.* | |
|