Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 A Lélek terme

Go down 
+12
Conrad Dietrich
Lucius Rufinus
Serafina Damiana
Ashi Angel
Lisbeth May
Bruno Stora
Fekete Ambrus
Corina Watson
Élias Adachi
Elisaveta Varlock
Jasmine Miels
Mesélő
16 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Conrad Dietrich


Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 12:43 am

*Amint látom, igen érdekes társaságra akadok, s nem is bánom, mert a lány viselkedése ellenére már most élvezem a helyzetet, és csak mosolyogva figyelem zavarát, kacarászását, majd egész lényemmel és tetteimmel teszek róla, hogy méginkább zavarban érezze magát.*
- Talán nemesi vérből származol? *pillantok rá kíváncsian. Nálam ez sosem volt mérvadó, és most is úgy érzem, hogy az ismerkedés háttérbe szorítja ezt a kérdéskört, így nem haragszom meg, ha nemleges a válasz. Mosolyom nem szűnik, majd következő szavaira vele együtt nevetek fel.*
- Békát nem, de attól engem még meg lehet csókolni. Biztosíthatlak, hogy nem sül el visszafele, és nem változom békává. *vigyorodom el, míg tekintetem rátalál az övére, és kissé közelebb is hajolok hozzá, mialatt karját is simogatom, és méginkább közelebb húzom ölemben. Nem közeledem tovább, csak kíváncsian fürkészem a másik reakciót. Mi állít meg? Ez lenne életem első csókja... Éppen ezért tovább is érdeklődöm, s mondandóját figyelmesen hallgatva komorodom el csöppet, ahogyan szemem is dühöt szór.*
- Remélem, hogy megkapta a büntetését! *szólok fel keményen, mint egy kis méregzsák. Azonban a lány tettei és szavai erősen kettős érzelmet váltanak ki belőlem. Egyrészt sajnálom, amiért ilyen sorsot kapott, másrészt dühít, hogy nem tudom megbosszulni amit vele tettek, harmadrészt pedig igen csak lenyűgöz a hegek ellenére is fedetlen combja, és tekintetem a kettős érzéstől zavartan villog a sebektől fehérneműjére és vissza. Csak nyelek egyet, míg hagyom, hogy kezemet vezesse, aztán hirtelen ötlettől vezérelve kapom fel a fejemet.*
- Ne szomorkodj miatta. Megvigasztallak! Játszok neked egy dalt, rendben? Gyere! *mondom is s gondolkodás nélkül kapom a karjaimba a lányt megtartva őt, hogy ellenkezést nem tűrve csörtessek a hangszerhez, hogy leülve helyezzem ismét a lányt ölembe, és magamhoz is húzzam, hogy hozzám bújhasson már ha szeretne, majd fél kezemet combján tartva simítok egyre feljebb és feljebb, mialatt másik kezem finoman érinti övét, hogy a billentyűkre helyezzem először az enyémet, pár hangot leütve a "Für Elise"-ből Beethoven-től, majd ez után az övére helyezem ismét kezem, hogy most az ő ujjait használva játsszak. Éppen mikor egy puszit nyomok nyakába kezdem el érezni, hogy itt valami nincs rendben... mintha minden eddigi érzés, ami idevezetett kiszállna belőlem, így sandán pillantok fel rá, és kezem is lassan csúszik le combjáról, ahogyan zöld tekintetem az övét keresi, immár bocsánatkérően és zavartan... Fogalmam sincs mit történhetett, így a billentyűket sem nyomogatom tovább, csak krákogok egyet, míg pillantásom el-el vándorol, s hirtelen azt sem tudom mit kéne mondanom. Kínos a helyzet.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Mona Braxton


A Lélek terme - Page 3 Elemista
Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 31

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 1:14 am

*Kislányosan és zavartan élvezem az új helyzetet. Nincs kifogásom Conrád ellen és ez viselkedésemen is látszik. Hol szemérmesen pironkodom, hol gyermekien felkacagok, majd hirtelen döntés és invitálás közepette az ölébe csüccsenek.*
- Nem, csak ezt jelenti. *Rázom meg hevesen a fejem. Vagy is ezzel nem lehetek pontosan tisztában, mert apai ágról nem ismerem a történetet, de ahogy nagybátyám elmesélte az alapján inkább tűnik csavargónak, mint nevesnek. Ezek után felvázolom a békás ötletem a fiúnak, ami úgy tűnik, remekül szórakozik, ami mosolyt csal pirospozsgás arcomra.*
- Hát… izé… *Rágcsálom meg ismét ajkaimat, majd hajzuhatagom mögé bújok, de eszembe jut, hogy megkért ne takarjam el az arcomat, így gyorsan el is tűröm az útban lévő tincseket, amiket azonnal ujjamra tekerek. Közelségére és érintésére finoman megremegek, miközben közelebb csúszok az övéhez. Lassan közeledem, szájához ám a végén teljesen zavarba jövök és lábujjig vörösödve húzódóm el mielőtt megtörténne a csók. Visszahúzódva rólam érdeklődik mire mesélni szoktam. Nem szoktam senkinek beszélni a múltamról főleg nem az árvaházról, de most fel sem tűnik, milyen könnyen szaladnak ki a szavak a számból, ám mesém felzaklatja a német srácot, amire egy kicsit megijedek, és ez látszik is az arcomon.*
- Ümüm. *Rázom meg fejemet, majd kezeimet kezdem el tördelni. Senki nem büntette meg az öreglányt, sőt egyedül Bruno tud róla, hogy ez történt velem. Meg most már a kisherceg is. Ezek után sebeimet mutogatom meg neki félre húzva a kis szoknyácskát bugyit villantva ezzel, majd ujjait végighúzom néhány hegen. Nem nézek rá arcára, ezért fel sem tűnik, hogy vívódik a fiú, ám a hirtelen felkapásra halkan sikkantok egyet, majd nyakába kapaszkodom, miközben a zongorához siet. Miután kényelmesen elhelyezkedik, fejemet a válla döntöm, míg kezem a zongora billentyűire téved. Szemem azért néha-néha lesiklik a combomat simogató kezekre, de arra jutok, hogy biztos így akar megvigasztalni, ezért utána a zongorára figyelek inkább. Teljesen elbűvölte a bennem rejtőző kislányt a fiú és a zene, amikor a nyakamon érzett csók után testtartásom hirtelen megmerevedik. Agyam megfagy, miközben ujjam megállnak a zongorán. Szemeim a combon lévő kézre villan, ami szerencséjére már távolodik is. Ezután zavartan és enyhén dühösen felpillantok a zöld szemekbe, majd felállok, az öléből miközben visszarángatom a szoknyát a helyére. Amikor felvettem tetszett, hogy ennyire rövid most azonban sajnálom, hogy nem elég hosszú. Hozzá hasonlóan én is megköszörülöm a torkomat, majd idegesen a hajamba túrok.*
- Hát ez elég kínos béka királyfi. *Próbálom meg elpoénkodni a helyzetet bár ezután nevetésem inkább keseredett, mint boldog. Idegességemben járkálni kezdek a szobában. Minden lépésemet koppanás kíséri magas sarkúmnak hála. Egy kör után visszatérek a kiindulási ponthoz, ahol a fiúra nézek, majd szólásra nyitom a számat, de nem tudok mit mondani, így ismét sétálni indulok, de amikor a kanapé környékére érek, kitörik a csizmám sarka így ismét visszahuppanok a fotelba, hogy mérgesen vegyem le magamról a cipőt, ám mire a folyamat végére jutok ismét elhatalmasodik rajtam a kislány.*
- Segítesz megcsinálni? *Pillantok fel rá ártatlanul mintha az előbbi sétálgatás meg sem történt volna.*


//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Conrad Dietrich


Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 11:52 am

//Olvad.//

*Talán a szoba teszi, talán nem, de nagyon elnyeri tetszésem a kis szöszi s - immár biztosan a szobának köszönhetően -, éppen ezért teszek is róla, hogy ismerkedjünk, és zavarba hozzam. Olyan humoros, mikor valaki elpirul. Beszélgetésünk közben érintünk pár témát, köztük értelmetleneket, illetve szomorút is, s utóbbinál bizony mialatt közelebb kerülünk egymáshoz, kissé fel is zaklat a helyzet és a beszélgetés kettős érzéseket kiváltva belőlem.*
- Akkor majd teszek róla, hogy megbűnhődjön! *pattogok felháborodottan negatív válaszára, s ehhez híven húzom ki magamat csillogó, elszánt tekintettel, mi most az ajtóra esik, mintha menni készülnék. Azonban a bennem rejlő lovagiasság megköveteli a hölggyel való foglalkozást első sorban, éppen ezért ellentmondást nem tűrően kapom karjaimba a lányt - életemben először bárkit is -, hogy a zongorához vigyem egy vidám nevetéssel, mit sikkantása vált ki. Leülve kezdek bele a játékba, még mindig itt-ott Monával foglalkozva, ám eközben furcsán megnyugszom, s bár mindenre emlékszem, az agyam képtelen felfogni, miért is viselkedem így... ez nem rám vall. Visszatér a régi Conrad még éppen időben, s mikor a lány pillantása enyémre talál, csak kis riadalommal kevert szégyenérzetet láthat benne, míg némán követem minden egyes mozdulatát. Nem. Akármennyire is kéne, képtelen vagyok bármit is mondani, soha, soha életemben nem kerültem ennél megalázóbb helyzetben, ilyen minősíthetetlen magatartást nem tanusítottam, éppen ezért kerülve a lány tekintetét lehajtott fejjel igyekszem összehúzni magam olyan kicsire, amilyenre csak tudom, remélve, hogy nem kapok büntetést a dühödt lánytól.*
~ Nem... nincs rá magyarázat... de most ő is olyan más... ő is tehet róla! ~ *hangzik el a vádaskodás agyamban. Kit próbálok mentegetni? Magamat? Az nem mentség, hogy a másik is akarta... nekem kellett volna ügyelni minden helyzetben, mint ahogyan egy férfi tette volna. Gondolataimból azonban egy furcsa hang szakít ki, s tekintetem odakapva figyelem a jelenetet, amint a másik csizmájával küszködik. Kérdésére azonnal felpattanok, hiszen bajba jutott egy hölgy, viszont az első lépéssel egybekötött mozdulat közben dermedek meg.*
~ Most... olyan... mint előbb. Érdekes... ~ *gondolkodom, végül arra jutok, hogy nem tanácsos arra venni az irányt, ezért hátam mögé nyúlva húzom elő pálcámat, és szegezem egy megnyugtató mosollyal a csizmára.*
- Reparo! *ejtem ki határozottan az igét, mire a csizma ismét egybeforr, s diadalmas mosollyal teszem el pálcámat. Majd kissé megzavarodom... nem kéne erre mennem, hiába kéne megszólalnom...*
- Ö... parancsoljon hölgyem! *mutatok arra kissé idegesen. Fogalmam sincs miket beszélek... teljesen össze vagyok zavarodva. Éppen ezért kezdek el hátrálni egészen a zongoráig, minek kissé neki is ütközöm, s az egyetlen engem csábító tárgy felé indulok: a szoba déli részén található könyvespolc felé.*
- Öhm... kérsz valamit olvasni? *túrok zavartan hajamba. Nos... ennyit a nagymenő Conrad-ról. Szép kis ajánlat... mindeközben viszont kezem a könyvekre téved, és találomra levéve egyet lapozok bele, ám úgy érzem... nő bennem a düh. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Ilyen ostoba kérdést hogy tehetek fel? Áh... ez elsősorban nem is az én hibám. Az övé! Ha nem jelent volna meg, nem lenne mindez.*
- Már ha tudsz... *csúszik hát ki számon a csipkelődés, és zöldes szemeim most furcsa fénnyel csillognak. Süt rólam az agresszió.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Mona Braxton


A Lélek terme - Page 3 Elemista
Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 31

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 12:16 pm

*Minden bizonnyal a szoba kavart fel minket lelkileg, de jelenleg egyikünk se foglalkozik az így kialakult helyzettel, sőt inkább egymással vagyunk elfoglalva. Ugyan viselkedésünk ellentétes a megszokottal most még s olyan természetesnek érezzük az egészet. Gyermeki aranyossággal élvezem a kialakult helyzetet miközben Conrad herceghez méltóan áll ki mellettem.*
- Már meghalt. Elvitték az angyalok. *Vagy is inkább a sátán kutyái, hogy örökléten keresztül marcangolják a lelkét tetteiért, de ez most mindegy, hisz kislányként nem gondolok ilyenekre. A következő pillanatra sikkantás csúszik ki számon, ahogy a német srác felkap, és a zongorához cipel vidám nevetés közepette. Ölébe ültet, hogy együtt zongorázzunk. Én nem tudok semmit, ezért kíváncsian figyelem a játékát miközben fejemet a vállára hajtom, ám a helyzet idilli pillanata megtörik. Fejem mintha kitisztulna és eltűnne belőle a rózsaszín köd. Újra megszokott módón működik. Tekintetem a fiúkalandozó kezét, majd szégyennel teli szemére siklik, mielőtt felállnék öléből. Egyikünk sem tud mit kezdeni az agy kialakult helyzettel. Kicsit mérges vagyok, de nem a fiúra, hanem magamra, hogy mégis, hogy engedhettem ezt meg magamnak. Tekintetem néha-néha a fiúra téved, aki mint látom szintén ilyen zavartan áll a helyzethez, mint én. Sétálgatás közben azonban kitörik, cipőm sarka mire mérgesen ülök vissza a fotelbe, ahol ismét váltok. Tündérien ismét kislányosan kérem meg a fiút, hogy segítsen nekem, amit meg is tesz, bár most tartja a távolságot, ami nem tetszik nekem. Ettől ajkaim lefelé konyulnak, miközben szemem enyhén fátyolossá válik a szomorúságtól.*
- Haragszol rám? *Pillantok, fel rá ártatlan cica szemekkel hátha ezzel meg tudom győzni, hogy ne menjen el és ne haragudjon rám. Szememmel nyomon követem a fiú sétálását, aki a könyves polchoz megy. Eközben felveszem, a csizmám miközben megrázom szőke kobakom.*
- Nem szeretek olvasni. *Hangzik a gyermeki felelet, majd felkászálódom a fotelból, hogy Conrad felé vegyem az utam. Nem tudom, mit akarok a fiútól csak azt, hogy ne legyen velem ilyen hideg, mert ez nem tetszik, de miközben ezt teszem megbánt.*
- Most miért sértegetsz? *Hangzik még a gyermeki kérdés ám mozdulataim koránt sem olyan higgadtak, mint eleinte. Kezem ökölbe szorul, majd nagy léptekkel átszelem kettőnk között a kis távolságot, hogy ujjaimat a torkára fonjam. Nem szorítom, meg nagyon had lélegezzen nyugodtan inkább csak célzás értékű a tett, ám ez még könnyűserrel változhat.*
- Mivan kisfiú kinyílt a csipád? *Csillan meg gonoszan a tekintetem. Fogalmam sincs, mi van velem, de ebből a szobából kezd nagyon elegem lenni.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Conrad Dietrich


Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 12:42 pm

*Akarva akaratlanul is kihoz belőlünk valamit a szoba, ami nem mi vagyunk, ám ezt jelenleg nem érzékeljük, csupán kedvünk szerint szórakozunk a másikkal, mígnem beszélgetésünk a zongoráig is elvisz, hol mintha egy álomból ébrednénk, úgy látjuk át a helyzetet, hogy aztán zavarunkban szótlanul tűrjük egymás társaságát.*
- Nem... neeem, dehogy! *kezdem el nyugtatni a lányt, hiszen ez a tekintet még tiszta fejjel is megigéz, nincs szívem az ellenkezőjét állítani, ráadásul hazudnék is a helyeslő válasszal. Azonban akármennyire is szép a tekintete, muszáj eltávolodnom, így bár nehezemre esik, mégis hátrálni kezdek lassan, le sem véve tekintetem a másikról egy kis zavart mosolygás közben. Ahogyan azonban kedvenc könyveimhez menekülök, a feszültség is nő bennem, így következő szavaira már egyértelműen felcsattanok.*
- Jellemző! Látszik, hogy nem nemesi vérből vagy. *köpöm a szavakat gunyorosan, és egy megvető pillantást is mérek a lányra, míg az közelebb kerül hozzám. A sértegetést azonban nem hagyom... képtelen vagyok nem oda-oda csípni neki, mikor adja magát a helyzet, és úgy érzem, ez a véleményem. Mikor azonban elkapja a nyakam kissé megriadok: bátor nem vagyok, csak dühödt, s utóbbi érzés szépen végleg átveszi a hatalmat fölötte, míg tekintetem is elhomályosul, és kezem a másik csuklójára szorul, jómagam pedig vicsorgásban török ki.*
- Hát a tied kislány? Vigyázz mert a dulakodás közben elszakadna a szoknyád, és még többet mutatna mint most. *sziszegem neki, míg egy mozdulattal - ha van elég erőm -, le is tépem magamról a kezét, de egyebet nem teszek, csak a könyvet kezembe véve indulok el a szoba északi része felé, leülni az asztalhoz, hogy ügyet sem vetve a másikra, hogy olvasásba kezdjek. Lassan azonban azt sem tudom mit írnak a sorok, de hirtelen szálnak meg szomorú gondolatok. Tessék... kedves volt velem, és ellöktem, talán meg sem érdemlem, hogy barátaim legyenek. Kell is nekem ismerkedni, velem csak rosszul járnak az emberek.*
- Ne haragudj, minden az én hibám. Pocsék egy ember vagyok. *hajtom le fejemet odasuttogva a másiknak, s már azt sem bánom, ha nem hallja, szívszorító szomorúság fog el, ahogyan az asztallapot vizslatom meredten.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Mona Braxton


A Lélek terme - Page 3 Elemista
Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 31

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 1:01 pm

*A szoba varázsereje mindent a fejetetejére állít, ám ezzel mi nem vagyunk tisztában, aminek köszönhetően bennünk Őskáosz alakul ki végkép összekeverve egymást é magunkat egyaránt.
A fotelon ülve meg vagyok róla győződve, hogy Conrad haragszik ám, ezért megpróbálom valahogy kiengesztelni, amihez először boci szemeimet vetem be kevés sikerrel. Látom, hogy hat rá, de nem elég ahhoz, hogy vigasztalóan mellém üljön, helyette a könyvespolchoz sétál, ahonnan gonoszan csipkelődik velem, pedig én egyáltalán nem bántottam őt.*
- Ez gonosz volt! *Ráncolom össze szemöldököm, majd mérgesen felpattanok és közelebb sétáljak hozzá, ám amint a szekrényt megközelítem hirtelen nagyon dühös lesz, ami miatt ujjaim Conrad nyaka köré fonódnak. Sárga szememet az övébe mélyesztem szikrákat szórva, ám amikor meglátom riadt, de dühös tekintetét arcomra elégedett gonosz mosoly szökik. Természetesen nem hagyja magát, sőt még dühösebb lesz. *
- Út isten mi lenne akkor? Nem pirulok el, mint egy taknyos kölyök. *Kacagok fel gúnyosan. Conrad most nem a szende szűz személyiségemmel van szemtől szembe, hanem a vad és jelen pillanatban nagyon dühös házisárkánnyal. Sose szégyelltem testem, és ha a német arra kíváncsi, akkor csak tessék, de számoljon a következményekkel. Közben kiszabadul szorításomból, és mint egy menekülő rágcsáló a szoba túloldalára siet, hogy ott találjon magának menedéket az asztalon. Felvont szemöldökkel és a lábammal toporogva figyelem mihez is kezd, de úgy látom, semmi értelmes nem foglalkoztatja, ezért az ajtó felé indulok, hogy itt hagyjam, ám ekkor hirtelen és nagyon halkan megszólal. Menet közben megállok és a fotel támláján kezdek el dobolni az ujjaimmal azon gondolkodva, hogy most mit is csináljak egy bőgő gyerekkel. Kicsit még dühít a helyzet, de agresszivitásom egyre jobban párolog el és helyébe tömény kedvesség és együttérzés lép.*
- Nem haragszom és nem vagy pocsék ember. *Rázom meg a fejem, majd felé fordulok és kitárom felé karjaimat.*
- Gyere, ne szomorkodj! Gyere! *Hívogatom szavakkal és ujjaimmal, hogy jöjjön közelebb, hogy megölelhessen miközben én is közelebb sétálok hozzá, de nem távolodok, el a foteltől hagyom, hogy Ő döntse, el mit akar.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Conrad Dietrich


Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 1:22 pm

*Kissé furán, de mégis barátságosan indul kapcsolatunk, ami nyilván a szobának is köszönhető, ám nincs kizárva, hogy eredeti jellemvonásaink is egyeznének, és barátokká léphetnénk elő. Az idilli állapot azonban egy kis zenével elpárolog, és hamarosan nem egy mézes mondat ellenére igen csúnyán esünk egymásnak immár a könyvespolcnál.*
- Nem pirulsz el? Pedig nagyon úgy tűnt az előbb. Lábujjhegyig vörösödtél. *közlöm vele egy gonosz mosollyal, elvégre nem értünk egyet, szerintem nagyon is pirulós a leányzó. Ám a veszekedés ellenére úgy érzem, nem érdemli meg, hogy tovább foglalkozzam vele, egyszerűen irritál a jelenléte is, ezért folyamodok egy kis olvasáshoz az asztalnál, ám megmagyarázhatatlan módon szomorodom el. Hallom, hogy menni készül, ezért is szólalok meg, s már éppen a sírás szélén vagyok legörbülő szájjal, mit magányom okoz, mikor is visszafordulva kezd el vigasztalni a másik, s hat is rám valamelyest, de teljesen nem nyugtat meg.*
- Kedves vagy... *motyogom neki, és fájdalomtól csillogó szemekkel pillantok a másikra, majd úgy állok fel, mint aki teljesen tudattalan, és egy-két tétova lépést is teszek a lány felé, ám a zongora környékén megroskadva ülök le a székbe. De jó is volna egy két melankólikus dallam! Pontosan passzolna hozzám, és a helyzethez. Ezért kezem óvatosan téved a zongorára, hogy teljesen véletlenszerűen lenyomva pár billentyűt próbáljak meg szomorúságot keltő hangokat kicsikarni belőle. Ahogyan így játszom lehajtott fejjel, meg sem tudok szólalni, egészen addig, míg érezni nem kezdem ismételten fejem tisztulását. Hiába emlékszem mindenre, olyan hihetetlen, ám mégis, nyugalmamba most kis riadtság és düh társul.*
~ Mi a fene történik? ~ *ráncolom össze tekintetem, majd sorra veszem az eseményeket. Kanapé... zongora... könyvespolc... asztal... zongora. Egyszerűen nem illik rám ez a fajta viselkedés, így hirtelen fog el félelem. Fejemet felkapva nézek a lányra, majd villám gyorsan felpattanva iramodok meg, hogy gondolkodás nélkül elkapjam kézfezfejem, és nagy sebességgel húzzam kifelé a szobából, ellentmondást nem tűrően. Remélem követ, mivel úgy érzem távozni volna kedvem, ám félek, ha ebben megakadályoz, örökre itt ragadok.*
- Gyere Mona, gyere... mutatok... valami jót. *hazudok neki, s ha sikerül, akkor bizony elrángatom az ajtóig is, hogy kituszkoljam rajta magammal együtt. Elég volt ebből a furcsa helyiségből.*
- Jól vagy? *engedem el kezét ha kiértünk, ha pedig nem, akkor tovább rángatom. Muszáj innen eltávolodnunk.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Mona Braxton


A Lélek terme - Page 3 Elemista
Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 31

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-16, 2:00 pm

*Szokatlan viselkedésünknek köszönhetően köztünk valamiféle barátság kezdődik mindenféle fura témát érintve teljesen elmenve a szélsőségekig. Az előbb még édesen cirógattuk egymást most azonban ujjaim a fiú nyakára fonódnak, aki nem bír vigyázni a nyelvére. Hirtelen paprikás kedvemnek köszönhetően megjelenik bennem az agresszivitás, amit további élcelődése még jobban fokoz. Ugyan az előbb tényleg úgy irultam-pirultam, mint egy kislány, most azonban ez nincs így, sőt ez a beszólása mélyen megsért, ezért ujjaim megszorulnak torkán, majd lökök is rajta egyet, hogy feje koppanjon. a falon. Jegyezze csak meg, hogy velem nem lehet így beszélni. Conrad ez után megszökik a karmaim közül, hogy az asztalhoz telepedjen. Nekem ezután nincs vele dolgom, ezért kifelé indulok el, ám ahogy meghallom elszomorodott, neki keseredett hangját megtorpanok a fotelnál, majd rövid idő elteltével karomba csábítom, hogy vigasztalóan megölelhessem.*
- Mert megérdemled. *Próbálok szavakkal is csillapítani szomorúságán, és ahogy látom kevés sikerrel, mert nem jön, közelebb hozzám helyette inkább a zongorához ül. Zavartan eresztem le kezeimet, amiket dörzsölni is kezdek, miközben szememmel cipőm orrát vizslatom, mintha onnan letudnám olvasni mit is kéne tennem, ám erre nincs időm, mert a herceg gyorsan felpattan, és mellém érve elkapja a kezemet. Egy pillanatra ledermedek, de nem állok, ellen hagyom, hogy maga után húzzon.*
- Oké, oké mehetünk. Messze van? Tetszeni fog? *Teszem, felkérdéseimet mielőtt kiérnénk az ajtón. Nem tudom mire vélni a fiú hirtelen jött lelkesedését főleg az után, hogy az előbb úgy el volt szontyolodva, de ha ez boldoggá teszi, akkor vele megyek.
Az ajtón kilépve mintha egy álomból léptem volna ki, meg is állok a mozdulat közben. A fejem nem kótyagos és tudom, hogy mi történt, de az egészet nem tudom hova tenni. Zavartan pislantok körbe, majd becsukom magam mögött az ajtót, hogy még véletlenül se menjek vissza.*
- Nem, ne mondhatnám. Megzavarodtam. *Túrok bele hajamba, majd sárga szemeim a fiú arcára és nyakára tévednek, mire finom felszisszenek és kezemmel hirtelen oda nyúlok, de most nem érintem meg őt.*
- Bocsi a foltokért. Tényleg nem tudom mi volt velem. *Húzom vissza lassan óvatosan a kezem, majd összekulcsolom magam előtt miközben hátálok egy lépést, hogy ne legyen a sráchoz ennyire közel.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
Serafina Damiana


Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 28
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-20, 11:42 pm


//Olvadozás.//
*Egyre rosszabb hangulatomban tör rám a srác, ami nem is javít rajta, így csak természetes számomra, hogy ideges vagyok, ingerülten válaszolgatok a kérdéseire. De ahogy látom, ő is bal lábal kelt fel, vagy csak a hely teszi?*
-Látszik azon a picikét vézna karodon.*Lököm neki a választ, és nem is tudom, hogy miket beszélek, nem érzem még a hangomat sem a sajátomnak. Még sohasem voltam itt, így nem tudhatom, de most, hogy leülök a kanapéra, még jobban megváltozik a hangulatom, mintha kifordulnék önmagamból, így jön a szóhányás, mikor is az épületet jellemzem sajátos stílusomban. Csak felvonom a szemöldökömet a fiú csökevényes válaszán.*
-Nos, úgy érzem, hogy szükséged lenne egy nyelvoktatóra, vagy csak szimplán mentális problémáid vannak. Válaszolj! Melyik?!*A parancsolgatás és a felsőbbrendűség sem az én stílusom, de most nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok, mintha alapjáraton ilyen lenne a személyiségem. De ahogy ránézek a szemem sarkából, megpillantom benne a férfit, és rögtön megdobban a szívem. A következő pillanatban már az ülő fiún térdelek lovagló ülésben, a fülét rágcsálom és édes kis csacskaságokat sugdosok a hallószervébe.*
-Ohh mézgombolyagom, oh én aranygaluskám. Kívánlak te szájharmonika! Azt akarom, hogy fújj meg!*Azzal a szájára tapasztom a számat, majd ha visszautasítja a csókot, akkor csak gúnyosan kinevetem, de ha viszonozza, akkor egy igazi szenvedélyes csókcsatában lesz része ifjú barátomnak.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-20, 11:58 pm

*Nem mennek jó vágányon a dolgok, kifejezetten harcias hangulat alakult ki a szoba hatására a könyvespolcoknál, csak úgy röpködnek a haragos szóvillámok. A lány közli Luciussal, hogy elég gyengének ítéli, de már helyet is változtat s Lucius követi, nyelvén a mondattal, hogy "Ahhoz elég, hogy feltépjem a torkod!" de erre nem kerül sor, mert a hirtelen okoskodó szóáradat ellepi és erre az ő jellemfordulása pedig a butulással válaszol, így egy igazi tapló módjára válaszol, majd hüvelykujja elmélyült nézegetésébe merülne, de nem élvezheti az újdonság varázsát, mert a lány letámadja, mint valami nőstény állat. Erre Luciusnál is jellemfordulás áll be: a zárkózott, szilárd erkölcsi alapú fiú, aki csak komoly ismeretség és valami testi-érzelmi vonzódás kialakulása után csinálna ilyesmit, pont fordítva reagál, mint az egyéjszakások királya.*
-Rendben béby, akkor kapd be a horgot! *egyik keze a lány fenekét markolja, másikkal a haját simítja. Közben Serafina már csókol is, aminek hevességéhez Luvius is hozzájárul, de olyannyira, hogy kibillenek az egyensúlyukból és az északi oldal felé gurulnak, egyelőre összefonódva, mint mini Laokon csoport, az asztal alá érkezve. De ennek garantáltan sírás lesz a vége, most szó szerint.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
Serafina Damiana


Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 28
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-21, 12:07 am

*Miután kiidegeskedem és haragoskodom magamat, a kanapé felé veszem az irányt, és legnagyobb döbbenetemre, Lucius is velem tart. A bánat egye meg, ez a gyerek levakarhatatlan, de miután a stíluselemeket magyaráztam neki, a személyiség változásomnak köszönhető, letámadom a srácot. Már éppen a ruhát szedném le róla, mikor az asztal alatt kötünk ki.*
-Úristen. Majdnem szexeltünk. Hogy lehetek ekkora céda? És te hogy lehetsz ilyen strici?*Sírom el magamat, majd zsepi után kutatva túrom fel a zsebemet, mire rájövök, hogy egy deka sincsen nálam.*
-És még zsepim sincs!*A drámaiság kedvéért hátra dőlök, mire beverem a fejemet, és most már tripla erővel sírok, mint egy óvodás.*
-És még a vizsgáim sincsenek meg... kövér vagyok... nincsenek barátaim... senki még csak rám sem szagol...*Zokogok tovább, majd hogy még távolabb legyek a fiútól, aki iránt még nem múlt el a vágy, amit az előbb éreztem, átülök a zongoraszékre.*
-Amúgy ez eddig elég fura ismerkedés volt a részemről. Nem szoktam ilyen lenni.*Döntöm félre a fejemet, majd ha minden jól megy, az előbbi hevességünk már elmúlt, és nem fogok leborulni a székről. Ahogy végignézek magamon, rájövök, hogy teljesen félrecsúszott a ruhám, és piszkos is vagyok.*
-Hallod... nincs kedved valami mást csinálni? Mondjuk, úszni egyet?*Meg sem várom a válaszát, odalépek hozzá, megragadom a karját és máris húzom kifelé, az uszodához.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-07-21, 12:30 am

*A dührohamos nyitás nem tart sokáig szerencsére. A személyiségváltozás viszont még inkább elváltoztatja a helyzetet: egy kezdődő ismeretséget ez eléggé próbára tesz. Serafina okostojás lesz, Lucius pedig tapló, majd újabb érzelmi vihar jön: mint valami ittas szerelmespár esnek egymásnak. Az eredmény meg is van: oldalra esnek s a padlón folytatják, de az asztal alatt kötnek meg, ahol úgy engedik el egymást és ülnek fel, mint akiket dróton rángatnak. Hirtelen szomorú lesz Lucius, a szégyen és az önutálat uralkodik el rajta, a sírás is fojtogatja torkát. Nem sír, mert a személyisége már visszaállt, így önuralma van. Az öltözéke megbomlott, néhány gombot elhagyott az ingéről, így az szétszedve lóg rajta, de Serafina se panaszkodhat, őt is elkezdték ám megfosztani a tollaitól, viszont ezt a lány sírva teszi szóvá. Erre már Lucius is elbőgi magát.*
-Annyira utálom magam! *bődül fel, majd a zsebébe nyúl, két vászonzsebkendőt húzva elő, aminek négy sarkában bíbor betűkkel a monogramja.*
-Én én nem ilyen vagyok! Bocsáss meg! Te olyan szép vagy, én meg csak egy barom!*sírva kéri, és a zsepit is átnyújtja, míg ő a sajátját veszi használatba. A szemét törölgetve térdel a másik előtt a földön. Így követi a lányt a zongoraszékhez, ahol ismét változik a "széljárás" mert megnyugszik, visszanyeri eredeti állapotát.*
-Ne haragudj, én sem. Szerintem ez a szoba teszi... *de már ki is húzzak a teremből, egyenest az uszodába.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
Havasi Zoárd


Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-11, 2:29 pm

// NRT: Marcus - Zoárd 2012. 11. 11. //

*Az elmúlt hetem igencsak fárasztóan telt, így a ma reggelt egy rövidke edzéssel kezdem, hogy levezessem a feszültséget, ami jócskán akad bennem. Szerencsére egy időre elrendeztem otthon a dolgokat, szóval talán nem kell megint elutaznom hosszabb időre. Eleinte azt hittem, menni fog az üzlet meg a suli egyszerre, de a bagolytávlat néha túl nagy távolságnak bizonyul. De most nem akarok ezzel foglalkozni, egy gyors zuhanyzás és ruhaváltás után, kellemes testi fáradtsággal eltelve lépek ki ismét a szobámból. Mai outfittemet egyértelműen a markáns zöld uralja, mely kiemeli a nyári naptól kissé kiszőkült fürtjeim csillogását, amint lágy hullámokban a vállamra omlanak egyik oldalt, míg jobbomon gondosan eltűzöm őket, hogy ne lógjon az egész az arcomba. A hűvös időnek köszönhetően fekete rövidujjúm fölé egy magasított nyakú, karcsúsított zöld inget veszek, amihez egy fekete, csőszárú farmert húzok, sötétzöld árnyalatú kopásokkal. Mindezt egy fekete, általam kidekorált tornacipővel egészítem ki. Bevallom, kicsit talán extrém a megjelenésem, de igyekszem kihasználni, hogy végre nem kell pingvinben feszítenem valami tárgyaláson, amit bőven volt alkalmam megunni az elmúlt időszakban. Eredeti elhatározásomhoz híven a bagolytorony felé veszem az irányt először, hogy feladjak egy aprócska, zöld rizspapírba csomagolt levélkét, amit fekete szalaggal kötöttem át és a masni közepére egy fini, keserédes desszertet ragasztottam. Természetesen Marcushoz szeretném eljuttatni, így a temérdek lépcső megmászása után nekilátok madarat vadászni. Amint sikerül egy szelídebb példányt magamhoz csalogatni, rákötözöm a lábára küldeményemet, utoljára megcsodálom a halványan megcsillanó rostokat a papíron, futólag megpaskolom a madarat és útnak indítom. Egy ideig összeszorult szívvel figyelem a madár lassú körözését, míg el nem tűnik az egyik torony mögött. Ekkor visszaindulok a kastélyba, megkeresni egy igazán érdekes termet. Még nem voltam idebenn, de egyik sétánk alkalmával bekukkantottunk az ajtón, és meg is állapítottuk, hogy ez a hely alkalmasnak tűnik arra, hogy kettesben legyünk kicsit, de akkor épp más volt az úti célunk. Azért remélem, hogy Marcus így is emlékezni fog, merre kell keresnie engem. Már ha eljön egyáltalán. Szkeptikus gondolataimat igyekszem elűzni, inkább a folyosó falára koncentrálok, mert eléggé könnyű eltéveszteni az ajtót idelenn. Mihelyt rábukkanok a falba olvadó nyílásra, bekukkantok a szobába. Sikerül is meggyőződnöm arról, hogy ez az a hely, amit keresek, és történetesen épp üres, ezért némán elsétálok a kanapéig, hogy letelepedjek rá. Ekkor furcsa változást érzékelek: fáradt tagjaimból elmúlik a zsibbadás, én pedig arra leszek figyelmes, hogy nem bírom megállítani a folyton doboló lábamat, ami egyáltalán nem jellemző rám. Összevont szemöldökkel pattanok fel, úgy meredve a kanapéra, mintha legalábbis három csáp meg két fej meredezne ki belőle. Kezdem sejteni, hogy ez nem egy átlagos szoba, mint ahogy először gondoltam, így a többi bútordarabbal is óvatos próbát teszek. Jó negyed órás járkálás után kijelenthetem, hogy nagyjából kiismertem a szobát, bár lényegét még ekkor sem igazán értem. Mivel a levelet elküldtem, most már késő helyszínt változtatni, így inkább leülök a zongorához, ami megnyugtat valamelyest. Míg a csontból készült billentyűket simogatom, a rizspapírra vetett sorok járnak a fejemben, amit még hazaindulásom előtt fogalmaztam meg:

"Drága Marcus!
Tudom, hogy az utóbbi időben elhanyagoltalak, sajnálom, ha magányosnak kellett érezned magad! Szeretném enyhíteni valamelyest az űrt, amit hátrahagytam. Ha megengeded, a zongorás zugban várok Rád.
Ölel a Tékozló Fiú "

Mivel nem jelöltem meg időpontot, szándékomban áll egész nap várni rá; úgy gondolom, ennyit igazán megtehetek. Nem szeretném ugráltatni, mint valami titkárnőt, arra bőven volt alkalmam az elmúlt héten, meg aztán szeretném megadni neki a választást, hogy eldönthesse, látni akar-e. Az én érzelmeim nem kérdésesek, még ha számára azok is lehetnek. Ugyan röviden említettem neki hogy majd el kell utaznom, ritka találkozóinkat nem akartam efféle gondokkal keseríteni. Míg megpróbálom elképzelni, milyen arccal és gondolatokkal fog majd belépni a terembe, ha megtisztel egyáltalán, lassan elkezdem nyomogatni a billentyűket. Nem játszom konkrét darabot, nem is igazán figyelek a zenére most, csak hagyom, hogy a halk, lassú zene betöltse a termet és a résnyire nyitva hagyott ajtón át kiosonjon a folyosóra.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Marcus Mccannt


A Lélek terme - Page 3 Aurorvadasz
Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 31
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-11, 9:07 pm

// NRT: Marcus - Zoárd 2012. 11. 11. //


*Nem gondoltam volna, hogy ismét majd pont az ő levelét fogom a kezemben tartani, de ezek szerint Zoárd ismét a Mysterioban van. Már oly sokszor játszotta el velem ezt, hogy hol eltűnt, hol pedig feltűnt, hogy kezdek teljesen immunis lenni rá és már nem is tudom, hogyan is állok hozzá. Szeretem, persze, hiszen a múlt örök, de egyben már tovább is léptem rajta, nem véletlenül kezdtem el már másfelé is kacsintgatni és hát igen, a női nem az, akik ezt a másik irányt képviselik. Ezer egy kérdés kavarog a fejemben, nem tudom, hogy mit tegyek vagy mit ne, hogy mi is lenne a helyes, de majd csak sikerül megtalálni az arany középutat, a lényeg az, hogy felkeresem őt, majd ott meglátjuk, hogy miképp alakul találkozásunk. Ennek köszönhetően bekapom a nekem szánt édességet, majd ez után lépek a fürdőbe, ahol kissé rendbe teszem magam és az idő közben megnőtt hajamat is kifésülöm. Ahogy ezzel végzek, felkapok még egy sötétbarna színű pulóvert, amit fekete pólóm fölé húzok, és végül el is hagyom a hálómat. A fekete nadrág már egy ideje rajtam van, a pálcám pedig nálam, szóval másra úgy hiszem, hogy nincs szükségem. A zongorás zúg... nem örülök neki, hogy pont a lélek termét választotta találkánk helyéül, mivel könnyedén képes lesz a hely befolyásolni minket, én már ismerem a mágiáját, de valahogy majd túl fogom élni, maximum elrángatom onnan, hogy egy nyugodtabb helyen beszélhessünk meg mindent. Sok minden történt velem, ő is tudta, mégse volt mellettem, amikor kellett volna, így hát arcom se ragyogó, de nem is dühös, már inkább beletörődött, fáradt, cseppet talán szomorú is. Gyorsan szedem lefelé a lépcsőket, majd amikor az említett szoba elé érek, nem habozok, kezem a kilincsre téved, lenyomom azt és már be is nyitok az említett terembe. Körül se nézek, máris megcsapja fülemet a zongora kellemes dallama és én az ajtót becsukva indulok is meg Zoárd felé, kinek nagyjából egy órát kellett várnia rám, de a lényeg, hogy eljöttem, aztán majd eldől, hogy megérdemli-e.*
- Szia! *köszöntöm is őt méregetve, zöld viseletet, a laza stílust, majd végül a zongorához megyek és annak nekidőlve teszem kezeimet keresztbe, miközben az oly ismert és egyben szeretett arcot fürkészem szemeimmel.*
- Nos, itt vagyok, bár nem tudom, hogy mit szeretnél tőlem ismét, ennyi idő után. *kezd fárasztó lenni mindez, így sóhajtok is fel, de nem fogok balhézni, valahogy abból már elég volt, így csak tovább figyelek a zene ritmusára - már ha játszik még -, és a fiúra is. Ideje, hogy ismét beszéljünk, aztán majd eldől, hogy ez után közelebb kerülünk vajon egymáshoz vagy még jobban eltávolodunk...*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
Havasi Zoárd


Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-12, 3:02 pm

// NRT: Marcus - Zoárd 2012. 11. 11. //
*A levél elküldése után egyből elindulok az említett terem felé. Bár szemem sarkából minden zugba bepillantok, hátha éppen ott találom Marcust, természetesen ez csupán illúzió, így anélkül jutok el az alagsorba, hogy bárkivel is összefutnék útközben. Odabent aztán nem kis meglepetés ér, amikor kiderül, hogy a szoba igencsak szeszélyes. Míg megpróbálom kikísérletezni a szoba egyes pontjainak titkait, felötlik bennem, hogy talán még előnyt is kovácsolhatok ebből a furcsaságból. Persze nagyon kell ügyelnem, nehogy a haragot felszító részhez közelítsünk, ezért is ülök inkább a zongorához, ahol a legkevesebb befolyást érzékelem. Fogalmam sincs, hogy Marcus ismeri-e a terem titkát, bár ha abból indulok ki, hogy régebb óta van itt, mint én, aligha lehet olyan hely a suliban, ahol nem járt eddig. Míg lelkiekben próbálok felkészülni a találkozóra, halkan játszani kezdek valamit. Időnként felhangzanak ismert melódiák részletei is, amiket már annyiszor játszottam, hogy automatikusan kóborolnak helyes irányba az ujjaim, mert szinte nem is figyelek arra, mit csinálok. Figyelmemet a múltra fordítom, felidézve a közös emlékeket, amik bár szépek, sűrűn tarkítják szomorú foltok is, amik mind az én eltűnésemmel kapcsolatosak. Bár eleinte érzékeimet kihegyezem annyira, hogy egy egeret is meghallanék ha el merészelne settenkedni az ajtó előtt, végül annyira belemerülök a gondolataimba, hogy már csak az ajtó nyílására eszmélek fel.*
- Szervusz! * fordítom oldalra a fejemet a belépő fiú irányába, egyből keresve az árulkodó jeleket az ismerős arcon. Meglepetésemre haragot nemigen vélek felfedezni rajta, mint régebben, csupán némi szomorúságot, közönyt....mintha nyűg lenne neki ez az egész, amit szavai is alátámasztanak, mire megbicsaklanak a billentyűk felett táncoló ujjaim.*
- Az tőled függ.* felelem tömören arcát fürkészve. Zeném elhal, egy percig némán figyelem a fiút azt latolgatva, mit is mondjak neki. Arra számítottam, hogy nekem támad, leszid, kérdőre von, hogy hol voltam, ehelyett úgy tűnik, mindez már nem érdekli. Nem kicsit lep meg a dolog, így aztán az előzetes stratégiámon jócskán változtatnom kell, mondhatni improvizálásra késztet.*
- Úgy értem készültem néhány dologgal, de azt hiszem feleslegesen tettem.* szólalok meg végül szomorúan pillantva fel a fölém tornyosuló alakra. Történt néhány változás otthon, ennek bizonyítékául szolgál az a társtulajdonosi szerződés is, ami az ingem belső zsebében rejlik, de ahogy Marcust elnézem akár téphetem is szét. Mindezzel nem is hozakodok hát elő egyelőre, hacsak nem kérdez rá. Amúgy sem ezzel szerettem volna kezdeni, először is nagyon szeretném magamhoz vonni, de tartok a reakciójától, így nem is mozdulok helyemről, mintha makacsul odanőttem volna a székhez. Közben pedig egyre csak nő bennem az érzés, hogy nem egészen így kellett volna kezdenem ezt a beszélgetést.*
- Bár mindez lényegtelen ahhoz képest, hogy mennyire örülök, hogy eljöttél és láthatlak.* helyesbítek észbe kapva. Azt nem teszem hozzá, hogy épségben, nem kell tudnia, hogy azért aggódtam ám érte, bár az is igaz, hogy a fizikai épség nem egyenlő a belsővel, mint ahogy azt múltkor Leoval megvitattuk. Mondatom nyomán karom bizonytalanul elindul az övé irányába, majd megtorpan a levegőben, mikor rájövök, hogy mindeddig nem is nagyon szólt semmit, és ezért talán nem lenne okos ötlet megérintenem Marcust, így ha ő esetleg nem tesz valamit, jobbom élettelenül hull vissza ölembe. Szerencsétlenkedésem láttán még inkább zavarba jövök, idegesen nyalom meg ajkaim, azon filózva, hogy mit mondhatnék még, mert azt érzem, hogy a bocsánatkérés itt édeskevés.*
- Jól vagy? Vagyis...jól alakulnak egyébként a dolgaid?* kérdezem szemlesütve, mert már nem is igen merek ránézni, azt azonban mindenképpen tudnom kell - mielőtt esetleg faképnél hagy a sok sületlenség hallatán amiket itt összehordok-, hogy boldogul-e a feladataival, értem ezalatt a sulit meg a családi mizériát, hiszen elég sok fontos döntést kell(ett) meghoznia, például a továbbtanulásról. Ezután már csak azon izgulok, miként fog minderre reagálni. Idegességemben legszívesebben felpattannék és járkálni kezdenék, de inkább nyugalomra intem magam, mert nem szeretnék kedvmódosító zónába lépni, ami miatt másképp fogadnám Marcus reakcióját.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Marcus Mccannt


A Lélek terme - Page 3 Aurorvadasz
Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 31
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-13, 6:17 pm

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //


*Nem tagadom, hogy nincs túl sok kedvem ehhez a találkozóhoz Zoárddal, mivel nem tudom, hogy miképp fog zajlani és hogy vajon hogyan is fogunk kijönni ma egymással. De... ennyit megérdemel, már csak a múltunk miatt is, hiszen sokszor volt, hogy akkor voltunk egymás mellett, amikor a legnagyobb szükségünk volt valakire. Így indulok hát útnak, lefelé, egészen a lélek termébe, ahol nagyon remélem, hogy semmi és senki se fog befolyásolni majd minket, annak egyáltalán nem lenne jó vége, én pedig nem szeretnék egy ilyen jellegű, külső befolyás miatt másképp viselkedni a fiúval. Benyitok hát, ahogy oda érek, majd köszöntöm is a másikat, így hallva meg az idő közben elhangzó kellemes zongoraszót is, majd nem is ácsorgom egymagamban, inkább becsukom magam mögött az ajtót, és már oda is lépek a zongora mellé, ahol jobban szemügyre is vehetem Zozot. Jó újra látni, csak az bánt, hogy mégse tudok teljesen örülni neki, ismét fel fog kavarni, azt pedig nem akarom. Képtelen vagyok mindig elnézni neki azt, amit tesz, ahogy velem "játszik" és bár valószínűleg nem direkt, nekem mégis fáj ez. Tekintetünk remélhetőleg találkozik egy időre, majd ez után megszólalok, és végül felteszem a nagy kérdést, hogy mégis miért kellett nekem ide jönnöm, mit is akarhat tőlem. *
- Hogy tőlem? *kérdezek is vissza azonnal, szemöldökömet is felvonva kissé, érdeklődve méregetve a másikat, ugyanis eddig még nem túl világos az egész. Na de csak folytatja, így derül ki, hogy készült valamivel.*
- Ha készültél valamivel, akkor az miért lenne felesleges? Eljöttem, nem? *mutatok is végig magamon, mivel itt lennék, tehát ha már annyira akarta, hogy ez így legyen, akkor ne mondja már vissza a dolgokat, szóval álljon elő azzal, amiért én most itt vagyok. Fogalmam sincs, hogy mi lehet az, de idővel úgyis ki fog ez derülni, ismerem annyira Zoárdot, hogy nem képes túl sokáig magában tartani a dolgokat.*
- Jól vagyok, mint látod és ahogy nézem, te is. *lassan tekintetem a felém tévedő kézre téved, majd lassan nemet intek fejemmel.* - Ez nem fog menni... *most valahogy nem érzem késznek rá magam, így valószínűleg keze ölébe kerül vissza és bár nyúlnék utána, magamhoz ölelném, most már nem leszek ilyen botor, inkább felkészülök mindenre. Kellemetlen a helyzet, érzem én is, de most mit tegyek? Számíthatott volna erre...*
- Igen, fogjuk rá, hogy minden rendben. Remélhetőleg jövőre már a Mysterio egyetemi részére fogok járni, aurorvadásznak készülök. *azok neveltek fel, az álszentek, tehát pusztulniuk kell. Bizonyára Zoárd is tudni fogja az okát, hogy miért is gyűlölöm őket oly nagyon, hiszen elvettek az igazi szüleimtől, majd játszották nekem a jót, amikor ők a legrosszabb emberfaj a világon. Tehát a döntésem szerintem így lesz a legjobb. Na de ha bővebben érdekli valami, majd kérdez, bár mivel ő még mindig elsős - és nem tudom, hogy jövőre tovább lép-e egyáltalán -, így azzal se vagyok tisztában, hogy tudja-e, melyik szak miből áll és milyen tantárgyakat von maga után.*
- Na és te? Minden okés? És miért hívtál pont erre a helyre? Remélem, hogy nem akarsz befolyásolni... *mondom ki még ezt az utolsó mondatot és bár bízok benne, hogy ennyire nem botor a fiú, mégis bennem van, hogy lehetséges, hogy így óhajt ismét a közelembe kerülni, de ez most nem fog így menni, a zongora közeléből nem mozdulok el, csakis akkor, hogyha az ajtóhoz tartok majd és elhagyom a helyet. Az viszont tényleg érdekel, hogy hogy van és most, hogy meséltem neki a továbbtanulásomról, azért felteszem a nagy kérdést.*
- Jövőre te is másodikos leszel végre? *eléggé zavart eddig is, hogy ennyiszer nem sikerült neki az évfolyamlépés, így csak remélni merem, belül nagyon is, hogy idén másképp lesz ez és jövőre végre ő is belevetheti magát az érdekesebb tudományokba.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
Havasi Zoárd


Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-14, 12:45 am

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //

*Engem is a múlt mozgat, mert bár sokszor nem úgy viselkedtem, ahogy az elvárható lett volna, amikor jó volt, akkor igazán nem panaszkodhattam. Bár eléggé különbözőek vagyunk, mégis passzolunk, talán mert valamennyire tudunk egymáshoz alkalmazkodni, és ezt nagyra becsülöm. Fogalmam sincs, mi lesz ennek a beszélgetésnek a kimenetele, így aztán igyekszek óvatosan fogalmazni, nehogy feldühítsem a fiút, ami könnyen előfordulhat fura hangulata ellenére is. Noha szerettem volna valami általánosabb témával kezdeni, rögtön rátérünk a lényegre, ami kissé zavarba hoz, ezért aztán némileg nehezemre esik értelmes, összefüggő válaszokat kinyögnöm.*
- Tőled, mert neked kell döntened egy fontos ügyben. Csak nem tudom, van-e így értelme előállnom a javaslatommal.* vakarom meg a tarkóm, tanácstalanul nézve a másikra. Mivel szavaiból az jön le számomra, hogy nem zárkózik el a dolog megismerésétől, még talán érdekli is, mindezt bátorításnak veszem és belefogok a magyarázkodásba.*
- A lényeg annyi lenne, hogy nagy valószínűség szerint a két legjövedelmezőbb cégünket fel kell számolnunk a családban kialakult ellentétek miatt.* kezdek bele, igyekezve, hogy rövid legyek, mégis belesűrítsem a legfontosabb információkat, hogy érthető legyen a kialakult szituáció. Fogalmam sincs, mennyire van otthon Marcus az üzleti életben, ezért még hozzáteszem:* - Ez annyit jelent, hogy a bevételi forrásaink 70%-ától elesünk rövid időn belül, és ha nem lépünk, odalesz minden.* közlöm színtelen hangon, mivel az elmúlt hetekben számtalan jelentést nyálaztam át ahhoz, hogy beletörődjek a helyzetbe, szóval nem állok neki pityeregni csak azért mert lehet, hogy jövő hónapban az utcára kerülök. A lehetséges még nem bizonyosság.* - Erős a gyanúm, hogy néhány emberemnek is szerepe van abban, hogy idáig jutottunk és minderről csak későn kaptam tájékoztatást. Éppen ezért az iménti többesszámot a jövőben szeretném magunkra érteni. Rád és rám.* pontosítok, az utolsó mondatnál ráemelve a pillantásomat, hogy meggyőződjek róla, érti, mit akarok ezzel mondani. Ha mindeddig nem utasítja el szavaimat, elő is húzom zsebemből a szerződést és lerakom a zongora tetejére, hogy mindkettőnktől egyenlő távolságra legyen. Egyelőre nem akarom, hogy áttanulmányozza, ezért kihúzok még valamit a zsebemből: egy összefűzött, gyönyörűen kidolgozott, nemesfémekből készített karikafülbevalót.*
- Tudod mi ez? A cég jövője.* fogalmazok tömören, direkt nem használva birtokos jelzőt, mert még nem adom fel teljesen a reményt, hogy esetleg érdekli a dolog. Amennyiben nem kelti fel az érdeklődését az ajánlatom, ennyiben hagyom a dolgot, mivel nem szeretném kifecsegni az ékszerek titkát, csak ha együttműködőnek mutatkozik. Szavaimból érezheti, hogy még nem érkeztem meg teljesen, fejben félig az otthoni dolgokon agyalok, amit tárgyilagosságom is alátámaszt. Míg elhangzott szavaimat emésztjük, szóba kerül az iskolán belüli jövőnk, ami egyikünk számára sem elhanyagolható fontosságú.*
- Aurorvadász.* ízlelgetem a szót Marcus arcát fürkészve. Tudom, hogy gyűlöli a nevelőszüleit és most kompenzálni akar a hazugságban telt évek miatt.* - Remélem a bosszúd nem fog elemészteni.* jegyzem meg csendesen, de egyébként nem kommentálom a dolgot. Tisztában vagyok vele, hogy tehetséges, minden képessége megvan ahhoz, hogy sikeres vadász egyen, de én akkor is féltem. Én már csak ilyen érzelgős vagyok, bár igyekszem nem nagyon kimutatni csalódottságomat, amiért érintésre szomjazó kacsóm végül visszahull ölembe. Egy bólintással nyugtázom a dolgot, miszerint megértettem az okokat és inkább folytatom az én jövőmmel kapcsolatos elképzeléseim kifejtését.*
- Igyekszem osztályt lépni.* felelem elvárásainak megfelelően, majd következő megjegyzése hallatán elkerekednek szemeim.*
- Nem direkt volt. Azaz szerettem volna egy nyugodt helyet, ahol nem zavarnak meg, és ez tökéletesnek tűnt, csak hát nem tudtam, hogy ilyen szélsőséges érzelmeket képes kiváltani. Egyáltalán milyen szoba ez?* pislantok körül, mivel nem rejtem véka alá, hogy valamennyire már felfedeztem a termet, de ezelőtt még sosem jártam itt, így lehet, hogy akad még meglepetés, amiről a Kékhajú esetleg tud.*
- Kétlem egyébként, hogy befolyásolni tudnálak ilyesmivel...*azt már nem teszem hozzá, hogy hiszen az érintési szándékom is hidegen hagyta az előbb, de aztán szöget üt valami a fejemben. Mindeddig a fülbevalókat birizgáltam, de most lerakom őket a fehér papírra a zongora tetején. Halk koppanásukat a szék nyikordulása követi, majd az én halk két lépésem, amivel Marcus elé érkezem.* - Hacsak mindez a hűvösség csupán maszk, ami netán könnyedén leolvad némi érzelmek hatására...?* simítok végig arcéle mentén ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá. Csupán centikre vagyok tőle, ami jócskán megemeli a pulzusomat. Mindezt talán szemeim csillogása jelezheti, arcomon azonban nem látszik semmi: kissé kérdőn, kissé szomorkásan, kissé várakozón tekintek szerelmem arcába.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Marcus Mccannt


A Lélek terme - Page 3 Aurorvadasz
Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 31
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-14, 6:40 pm

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //


*Hogyha oka volt annak, hogy ide hívott engem, akkor nem értem, hogy miért nem képes kibökni, hogy mit is akar tőlem. Ezt szóvá is teszem, hiszen eljöttem, akkor már had tudjam meg... Zoárd szavaira viszont csak halkan hümmögök egy aprót, ezek szerint tanácstalan, meglepő, hogy ő is tud ilyen lenni.*
- Neked kell eldöntened, hogy van-e értelme vagy sem. *vonok is picit vállat, na nem bunkón, hanem csak egyszerűen, mivel én se vagyok ebben a témában okosabb, főleg, hogy azt se tudom, miről is van szó. Amikor viszont a fiú végre belekezd, kíváncsian hallgatom mondanivalóját a cégekről, amelyeknek valószínűleg ő a tulajdonosa és most úgy tűnik, hogy gondban vannak, valószínűleg belső árulás miatt, mely oly jellemző a mai világra. Amikor viszont rátér az én szerepemre, picit meglepődöm, pislogok is hozzá, majd a nemsokára előkerülő papírra nézek.*
- Öhm, nem igazán értem, hogy mire akarsz kilyukadni. *és ez valóban így van. Mi közöm nekem ehhez az egészhez? És mit tartalmaz az a papír? Illetve... a fülbevalók megjelenésének se látom még értelmét. Kusza ez az egész, de mégis, nem ártana megértenem, így próbálok ide figyelni, mivel ezek szerint komoly dologról van szó, komolyabbról, mint ahogy azt hittem. Tehát várom, hogy Zoárd teljesen felvilágosítson engem, mert addig nem igazán tudok neki mit reagálni, amíg nem értem meg a dolgokat. Nem értek én az ilyen dolgokhoz, soha nem is értettem és nem is érdekeltek, tehát most mégis mit kéne mondanom vagy tennem? A téma ez után azért terelődik más felé is, így a jövőbeli tervekre is, tehát el is árulom, hogy aurorvadásznak készülök. A nevelőszüleim ugyebár már halottak, tehát őket nem fenyegeti a veszély, hogy én végzek velük, de a többi auror még szabadlábon van...*
- Nem fog, de ez az a szak, amely a legjobban illik hozzám. *rengeteg választék van, nagyon sok minden tudnék lenni, ha akarnék, de mégis, amikor megláttam, hogy ez is lehetséges, egyértelmű volt a döntésem és nem is óhajtom megmásítani. Inkább csak keze felé figyelek és jelzem is, hogy nem óhajtom megfogni vékony kacsóját, mivel félő, hogy egyetlen érintés is bajt okozhat és miután ezt ő is érzékeli, válaszol is a kérdésemre.*
- Remélem, hogy most már sikerül. Valljuk be, szégyen lenne, ha nem menne. *nem akarok kemény lenni, de ösztönözni azt nagyon is szeretném és talán ezekkel a szavakkal sikerül majd mindezt elérnem. És egyébként se hazudok, ezt ő is tudhatja. A hely viszont, ahol vagyunk, cseppet fusztrált, nem akarom, hogy bármiben is befolyásoljon majd a jövőben, így rá is kérdezek itt létünk okára, a válaszra pedig csak aprót bólintok, ezek szerint nem direkt volt.*
- A lélek termének hívják és elég sok féle hangulatváltozást képes okozni. Ez a zongora a legnyugodtabb, legnormálisabb helye. *magyarázom is a másiknak, de mivel nem tudom, hogy konkrétan melyik része mit is rejt, így nem mesélek többet, nem tartózkodtam még én se túl sokáig itt, és ki is hagynám a jövőben is. A fülbevalók a papírra kerülnek, én pedig kíváncsian figyelem Zoárd tettét, ahogy felkel és már elém is kerül, majd a szavai... teljes testemben dermedek meg.*
~ Rájött... ~ *torpanok meg, és nem csak neki emelkedik ám meg a pulzusa, úgy dobog hirtelen a szívem, ettől a közelségtől és kezétől, mely arcomhoz közelít, hogy nem is tudok hirtelen mit tenni. Nem felejtettem el, nem voltam rá képes, de nem merek ismét engedni, nem akarok már ismét csalódni, az túl sok lenne. *
- Miért nem próbálsz meg elengedni? Biztosan sokan vannak még, akik szívesen lennének veled, nekünk ez nem megy, te is tudod. *igen, én így érzem és bár fájna őt mással látnom, kibírnám, mert ki kell. Kezéhez nem érek, nem távolodom el, hiszen hátsóm már ígyis a zongorának van döntve, tehát nem is tudnék nagyon hova menni, csakis Zozon át, de őt nem óhajtom arrébb tessékelni. Valami témaváltás kellene, körbe is nézek és igen, meg is állapodnak barna szemeim a zongorán lévő lapon és az azon lévő ékszereken.*
- Azok mire jók? *kérdezek is rá, fejemmel intve annak irányába, úgy próbálok hát rá figyelni, mintha semmi más nem érdekelne ennél jobban, de belül még mindig feltüzel a tudat, hogy itt van tőlem alig pár lépésnyire az a fiú, akit igazán szerettem az életemben és éppen azon vagyok, hogy elengedjem őt, végleg.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
Havasi Zoárd


Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-15, 12:03 am

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //

*Elismerem, kissé határozatlan vagyok, na nem is olyan szokatlan módon, csak eddig igyekeztem palástolni a dolgot, most azonban elég sok forog kockán ahhoz, hogy ne legyintsek a problémára. Ennek megfelelően hezitálok is rendesen, hogy mit és mennyit mondjak Marcusnak, aki úgy látszik, kezdi elveszíteni a türelmét, ezért úgy döntök, hogy egyrészt az iménti kijelentését elengedem a fülem mellett, másrészt pedig nem köntörfalazok tovább, mert úgy látszik, nemigen érti mire célozgatok. Ugyan próbáltam finoman rávezetni az ajánlatomra, mivel ezzel nem értem célt, jöhet az egyenes beszéd.*
- Új céget akarok alapítani a régi talpnyalók nélkül. És rád gondoltam, mint társtulajdonosra.* pillantok rá, keresztbe fonva ujjaim ölemben, ami még inkább tárgyilagossá tesz. Jól is jön most a begyakorolt mozdulat, hogy elrejtse valódi érzelmeimet. Ugyanis előre borítékolom Marcus válaszát, ennek ellenére meg kellett próbálnom, mert ha most nem hozakodtam volna elő ezzel, örök életemre bennem maradna az a bizonyos "mi lett volna ha?". Míg azt várom, hogy majd szépen visszautasít - elvégre hogy is jön a képbe ilyesmi egy olyan embernél, aki aurorvadász akar lenni - biztosítom róla, hogy azon vagyok, hogy idén ne bukjak meg. Persze megértem, hogy ez neki mennyire kellemetlen, de akkor is elegem van egy kicsit belőle, hogy folyton ezzel jön. Ennek a sulinak a falai között egy kicsit még gyerek lehetek, ha voltam egyáltalán valaha. Ha haza kell utaznom, mindez ismét megváltozik, tehát ebből a szemszögből egyáltalán nem zavar még néhány plusz év a suli falain belül. Csak hát macerás innen intézni az otthoni ügyeket.*
- Akkor úgy látszik, remek érzékem van kifogni a legkiegyensúlyozottabb helyet.* jegyzem meg minden elégedettség nélkül, mivel abból az egyensúlyból én is szeretnék egy adaggal. Az élet azonban nem kívánságműsor, ezt támasztják alá Marcus hűvös szavai is. Ekkor azonban támad egy ötletem, aminek a Kékhajú nem valószínű, hogy olyan nagyon örülni fog, nekem azonban nincs vesztenivalóm. Elé is sétálok nyugodtan, feltéve a nagy kérdést, miközben végig az ismerős vonásokat fürkészem elég közelről, talán utoljára. Némi elégtétellel nyugtázom, hogy sikerül meglepnem ezzel a húzásommal, mivel egyből átmegy védekezőbe. Szavaira csak elmosolyodok, majd lassan, alig láthatóan megrázom a fejem.*
- Ha csakugyan sorban álltak eddig, mint ahogy állítod, szerintem még tudnak várni egy kicsit...*felelem a sablonszövegre, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. * Egyébként ha azon gondolkodnék, hogy kit válasszak a helyedre, megspórolhattam volna magunknak ezt a kis csevejt.* teszem hozzá az elég nyilvánvalót, amivel egyúttal azt is kifejezem, hogy eszemben sincs elengedni. Elmehet, hiszen az én tudásommal meg sem próbálhatnám megállítani. De hogy én dobjam ki mint egy megfejtett, feleslegessé vált keresztrejtvényt? Szó sincs róla. Mindezt azonban nem mondom ki hangosan, s bár belülről szaggatják a lelkem ezek a gondolatok, arcom nyugodt és eltökélt marad. Valahogy így mosolyoghattam arra a sámánra is, akitől a fülbevalókat vettem el, amit a párjának szánt valamikor régen és azóta is nagy becsben tartotta őket. Mostantól ezt a feladatot én veszem át függetlenül attól, hogy Marcus velem tart-e. Lehet, hogy a szerelmem időközben kitanulta a gondolatolvasás képességét is, mert hirtelen a fülbevalókról kezd el kérdezni. egy ideig nem eresztem a tekintetét, majd hátrébb lépek egyet és az ékszerekért nyúlok.*
- Ezek itt esküvői fülbevalók. A régi magyarok sámánjai fejlesztették ki. A pontos technikáját nem ismerem, és az a gond, hogy mindeddig csupán egyetlen embert találtunk aki tud hasonlót készíteni. Ő adta kölcsön ezeket is.* hanghordozásomból talán kicseng, hogy nem önként, és főleg nem szívesen vált meg tőlük, de ezt Marcusnak nem feltétlenül kell tudnia.* - Ereje abban rejlik, hogy eltéphetetlen köteléket teremt viselői között. Mágikus hatalmával azonban ezt a börtönt megédesíti, mivel képes felerősíteni az igaz szerelmet, illetve egyes karikák olyan erősek, hogy a másik fél halványan érzékelheti párja erősebb érzelmeit. A kínját, gyönyörét, ha esetleg azt nem otthon keresi. * részletezem a mívesen faragott ékszer legfontosabb tulajdonságait.* - Természetesen ilyen erős reakciót csak az igazán ősi mágiával készített darabok tudnak kiváltani, mint amilyen ez is itt. Amiket mi készülünk gyártani, ennél jóval gyengébbek lesznek.* teszem még hozzá, majd mondandóm végeztével visszasétálok a Kékhajú elé. Egyik kezemmel gyengéden megragadom a puha pulcsival takart csuklóját és kényszerítem, hogy tenyerét felfelé fordítsa, amibe belepottyantom az ékszerpárt úgy, hogy miközben szétnyitom a markomat, két ujjam cseppet sem véletlen módon végigsimítson a tenyerén. Közben végig a szemébe nézek, ami vagy sikerül, vagy nem, attól függően, Marcus éppen mit tanulmányoz elmélyülten. Ha a tenyerében lapuló fémkarikákra téved a tekintete, láthatja, hogy sokféle színű, eredetű fémből készült ötvözetből lett kifaragva, ennélfogva rengeteg miniatűr motívum díszíti, valamint rovásírással belevésve egy szó, ami oly apró, hogy szabad szemmel el se nagyon lehet olvasni. A fülbevaló egyébként sem túl nagy: még a kisujjam legfelső percére is éppen csak rá tudom húzni.*
- Hogy tetszik?* kérdezem végül, hogy megtörjem a csendet és tovább elemezhessem a felém érkező reakciókat.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Marcus Mccannt


A Lélek terme - Page 3 Aurorvadasz
Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 31
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-18, 12:56 pm

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //


*Eleinte még nem értem, hogy miért is kell ide jönnöm és találkoznom vele, mit akarhat tőlem... Egy tippem lenne, de most láthatóan az egy másik jellegű dolog, ugyanis elkezd nekem magyarázni a cégével kapcsolatban, de teljesen nem értem meg, hogy mit is szeretne, ezért is mondom meg neki ezt egyenesen, nem kell, hogy azt higgye, hogy értem, aztán pedig nem. *
- Hogy rám? *buknak ki belőlem a szavak, amikor Zozo végre elárulja a dolgokat, így pislogok hozzá nagyokat, majd végül csak megszólalok ismételten.* - De... miért pont rám? Nem is értek az üzleti élethez és bár barátok vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy jól járnál velem. *nem tudom, hogy erre most mit kéne mondanom, egyáltalán nem életcélom az ilyesmi, teljesen másra szeretnék leszerződni, nem pedig arra, hogy egy íróasztal mögött ücsörögve irányítsak egy céget. Bár van egy kis vonzereje, de mégse én lennék, ez nem az én életem, nem én vagyok, hanem Zoárdt, de szerintem ezt ő is nagyon jól tudja... Ha együtt lennénk, talán más lenne, de így, hogy nem számíthatok rá, mert mindig eltűnik az iskolából, így nem vállalnék ilyesmit sem... Próbálunk témát is váltani, a tanulást és a lélek termének erejét, de mégis, még nem tudok gondolatban elszakadni ettől a cég dologtól, az pedig nem könnyít meg semmit se, hogy a fiú közelebb is kerül hozzám és most már úgy beszél hozzám. De nem akarom ezt hagyni és tovább szenvedni a jövőben is, le szeretném mindezt zárni, most úgy érzem, hogy nekünk így nincs jövőnk, amíg nem bízhatom meg benne, hogy itt marad, de szerintem ezzel ő is tisztában van, tehát jöhet valami hülye szöveg tőlem, csak hogy ne maradjak csendben.*
- Én így nem tudok veled lenni Zoárd, ezt meg kell értened. *igen, ez végre egyenes beszéd tőlem. Tudja szerintem, hogy mire utalok... ahhoz bizonyítania kell, hogy itt marad, hogy minden olyan lehet, mint régen, de amíg én ezt nem látom, nem fogok ismét engedni nekem, mert az újabb fájdalmakat okozna odabent. Inkább terelem a témát, el egészen a fülbevalókra, amelyekről érdeklődni is kezdek és eleinte nem is értem, hogy miért hozta ezt magával, de ahogy egyre többet mesél és végre kiböki, hogy ilyeneket szeretne készíteni a cége, leesik ám a dolog.*
- Szerintem ez durva mágia, nem hiszem, hogy az igaz szerelemhez ilyen szükséges... *húzom is el kissé a számat, mivel bár ennél gyengébbek lennének a termékek, mégis, miért kell beleavatkozni a szerelem rendjébe? Kezemet viszont elveszi és bele is ejti a kicsinyke tárgyakat, én pedig felsóhajtva nézem meg közelebbről is azokat, majd a kérdést hallva a papíros felé fordulok és rá is ejtem ezeket a csecsebecséket.*
- A véleményem ugyanaz, ami az előbb is volt. Én nem szeretem az ilyen megbabonázott dolgokat, nem véletlenül nem tetszik az ereklyetan se, túl durva dolgokra képesek az emberek lelkében. *lassan megkerülöm Zoárdot, majd lecsüccsenek a zongora elé. Én nem értek ehhez a hangszerhez, nem is játszani ültem ide, egyszerűen úgy éreztem, hogy most ez lenne a legjobb. *
- Nem írom alá a papírt, így nem. Majd ha okot adsz rá, hogy megtegyem, akkor talán. *nézem eleinte a zongorán lévő papírost, majd lassan tekintetem felvándorol a másik arcára. Nem lenne szép tőlem aláírni és esetleg ártani a fiúnak akkor, ha ismét elhagy, szóval megkímélem magunkat egy kettőnk közötti kis háborútól, mivel manapság igen csak bosszúálló típus lettem, neki pedig nem szeretnék fájdalmat okozni. Egyenes az, amit mondok, remélem, hogy legalább ezt értékeli, mást nem tudok tenni és mondani sem.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
Havasi Zoárd


Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-18, 3:03 pm

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //

*Több történet is van a tarsolyomban, amiket szívesen megosztanék Marcussal, ha érdeklődőnek bizonyul, emellett véleményem szerint nem ártana kimondani egymásnak a véleményünket a kapcsolatunk jövőjéről, tehát van bőven megbeszélnivalónk, még ha a Kékhajú eleinte nem is tudja elképzelni, miért hívtam ide. Persze ő már lezárta a kapcsolatunkat, ami hamarosan számomra is egyre nyilvánvalóbbá válik. Magam sem tudom tehát, hogy miért hozakodok elő az üzleti témával, mikor ez a srácot sosem érdekelte igazán, de abban van valami, hogy ha már egyszer elkezdtem, akkor illene be is fejeznem a mondandómat. Meg aztán amíg szövegelek, legalább még láthatom egy kis ideig, utána úgyis elmegy és ki tudja mikor futunk össze legközelebb.*
- Igen, mert egyrészt nem tudtam az aurorvadász terveidről. Őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy életed végéig élvezettel fog eltölteni a bosszú gondolata. Az ilyesmi megkopik.* tűnődök, egyelőre fél választ adva, tehát folytatom is.* - Továbbá lehet, hogy nem értesz a politikához és a vállalatirányításhoz, viszont erős vagy, okos, határozott és kőkemény. Mellém pont egy ilyen ember kell.* vonom meg a vállam, mivel azt hittem, eddig is tudta, hogy ezeket a tulajdonságait nagyra értékelem. Én magam nem szándékozom követni apám példáját. Megfogadtam magamnak, hogy sosem engedem, hogy a munka ennyire kiöljön belőlem minden emberit, tehát nem árt egy nálam kíméletlenebb társ, aki azért hallgat a józan észre is. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy Marcus nem szeretné egy irodában elpocsékolni a tehetségét, így aztán nem nagyon lep meg a válasza. Nem mondom, hogy örülök neki, de felkészültem rá, így most nem kezdek hisztizni.*
- Ennek ellenére megértem, miért nem tölt el lelkesedéssel a gondolat. Csak egy ötlet volt.* mosolyodom el szomorkásan, miközben a szerződésért nyúlok, hogy visszategyem a zsebembe. Közben Marcus ki is mondja az ítéletet és nem csak az ajánlatom felett, amit csak egy bólintással nyugtázok. Elvégre mit mondhatnék még? Láthatóan nem működött köztünk a dolog, pedig adtunk neki annak idején még egy esélyt, így aztán lehet, hogy hagynom kéne, hadd legyen boldog másvalakivel. A gondolatra összeszorul a szívem, de mivel ebben a pillanatban mást úgysem tehetek, inkább a fülbevalókra koncentrálok.*
- Az igaz szerelem észre sem veszi a börtön rácsait, amit saját maga kovácsolt. Egyébként sem a rózsaszín felhőkön heverésző szerelmespárok lennének a célcsoport. Bár megértem, hogy egy hozzád hasonló, független srácnak ezt miért nehéz megemésztenie. Továbbá nem csak szerelmi kapcsolat létezik és még egyáltalán nem biztos, hogy ebben az irányban szeretnék elindulni.* magyarázom, mivel iménti összegzésem a múltra irányult, amiből aztán a jövő kivirágozhat. De többet nem fogok elárulni neki, mert már így is sokat tud ahhoz képest, hogy nem is szeretne beszállni a buliba. Ezért kinyújtom a kezemet felé, tenyeremmel fölfelé, hogy értse, vissza szeretném kapni a fülbevalókat is. Közben elhangzik egy eléggé furcsa mondat a szájából, legalábbis ahhoz képest, hogy az imént még lezártnak tekintette az ügyet.*
- Nocsak.*vonom fel a szemöldökömet először azon gondolkodva, hogy miféle próbatételnek akar alávetni, aztán leesik, hogy valószínűleg azt várja el, hogy évfolyamot lépjek, kiemelkedjek a pontlistán, meg legyek a suliban. Vicces is lett volna megküzdeni a kegyeiért mint valami lovagi tornán a királylány kezéért.*
- Ez esetben azt hiszem jobban teszem, ha visszavonulok és leckeírásra adom a fejem.*mondom megadóan, bár aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy úgyis képtelen lennék most nekiállni leckézni. Mivel azonban eléggé feleslegesnek érzem magam itt, talán ideje lenne távoznom, legalább addig se idegesítem Marcust.*
- Vigyázz magadra!* búcsúzom, bár konkrétan nem köszönök el tőle, mert szándékomban áll még vele találkozni. Utolsó merészségként odalépek hozzá, arcon puszilom, aztán ha ezért a húzásomért nem filéz ki, akkor el is hagyom a termet.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
Marcus Mccannt


A Lélek terme - Page 3 Aurorvadasz
Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 31
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2012-11-22, 10:19 pm

// NRT: Marcus és Zoárd - 2012. 11. 11. //


*Nem gondoltam volna, amikor még elindultam a szobámból ez a terem felé, hogy ilyen témák fognak szóba jönni közöttünk. Azt hittem, hogy ismét vissza akar szerezni és bár részben ez bizonyára igaz, mégis, ennél sokkal, de sokkal komolyabb dolog jön elő, amely teljességgel meglep, így szinte el se hiszem, hogy ezt most nekem ajánlja fel. Ismer már, nem való nekem az ilyesmi, amúgy is, annyira ellentétes a jövőbeli terveimmel, nem tudom, miképp is tudnék még erre időt szakítani.*
- Nem tudom még, hogy miképp lesz a jövőm, de egyelőre ez a tervem és majd meglátjuk, hogy mennyire is válik be. *ismerem is be picit vállat vonva, de ez után Zoárd folytatja, én pedig hagyom beszélni, így el is hallgatok és meglepetten pislogok azokra a szavakra, amikkel illet. Jól esik, lelkemet simogatóak, így mosolyodom el kicsit, majd végül meg is szólalok, ismételten.*
- Idővel talán változnak a dolgok, de nem kérhetsz most ilyesmit tőlem... *ha ismét itt marad, többször látom, akkor talán a jövőben ismét adhatunk egy újabb esélyt magunknak. Én már nem fogok elkapkodni semmit, de belül bizakodó vagyok és szerintem ezzel a másik is tisztában van. A tárgy viszont, amit Zoárd cége gyártana, az annyira nem tetszik, így el is mondom neki a véleményemet, még akkor is, hogyha tudom, ez nem fog tetszeni a fiúnak. Mindig is őszinte ember voltam, ez után is az óhajtok maradni és remélem, hogy nem veszi rossz néven mindezt.*
- Megértem a magyarázatodat, de akkor se értek egyet, hát most ez van. *tárom szét kissé karjaimat, nem tudok erre mit mondani. A varázstárgyakat visszaadom neki természetesen, nincs ezekre szükségem és elmondom ismét azt, amit az előbb is, hogy mikor lesz arra lehetőség, hogy ezt újból átbeszéljük.*
- Én ne ma leckékre gondoltam, hanem arra, hogy velem maradj és ne tűnj el X havonta, amikor valami dolgod akad. *szólok még utána, mielőtt elmenne, de ez után lép csak oda hozzám, majd egy kedves kis puszit kapok, mire elmosolyodom, végigsimítok hosszú haján, majd végül megszorítom picit a kezét is.*
- Te is! Nem szeretném, ha bajba keverednél és ismét kalózosat játszanál az egyik kocsmában. *vigyorodom most már el, felhozva egy régi emléket. De eleresztem, had menjen, most elég volt ennyi erre a találkozásra, bizonyára még nagyon sokszor össze fogunk futni a jövőben, én legalábbis reménykedem benne. Egy kicsit még maradok, körbenézek a zongora kerül, ez után viszont én is útnak indulok, hogy visszatérhessek házam tornyába.*

//Köszi a jáccit Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
Christiano Lugano


Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2013-01-12, 10:31 pm

//NRT-Chris és Ashi-2013.01.12.//


Kíváncsian dugom be a fejem az ajtón. Itt még nem jártam eddig, aminek épp itt volt az ideje. Persze nem véletlenségből tévedtem ide, hallottam már erről a teremről ezt-azt, s mi tagadás, kíváncsivá tett, hogy mit is rejthet a lélek terme. Körülnézve a helyiségben egy kis csalódás fog el. Ennyi? Egy asztal? Meg zongora? És polcok? Mi ebben a nagy cucc? Vagy esetleg itt egy pszichológus szokott ücsörögni, aki analizál? Talán ez lesz a megoldás a kérdésemre, s kíváncsi hangon meg is szólalok, annak ellenére, hogy ebben a szobában nehéz lenne elbújni.*
-Hahó! Van itt valaki? *Választ nem kapok, így aztán előrecsörtetek az asztalhoz, hátha rájövök, hogy mi is a lényege ennek az egésznek, hogy senki nincs itt és hogy úgy néz ki, mint apám dolgozószobája. Megpróbálom kinyitni a fiókokat, de nem járok sikerrel, s a hangulatom egyre rosszabb. Úgy érzem magam, mint még kissrác koromban, amikor mindig mindent eltitkoltak előlem az idősebb unokatestvéreim és mindenből kihagytak, csak mert kicsi voltam. Teljesen igazságtalanok voltak velem. Nem én tehettem róla, hogy pár évvel később születtem. Sóhajtva hátat fordítok az asztalnak és nekitámaszkodom. Nem is tudom, hogy ez honnan jutott eszembe, de arra emlékszem, hogy nagyon rossz volt mindig az ablakból nézni, ahogy ők fociznak. Igazából ezért kezdtem el annak idején rajzolni. Mással nem tudtam magamat elfoglalni egyedül.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
Ashi Angel


Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 26
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2013-01-16, 12:51 am

//NRT-Chris és Ashi-2013.01.12.//

*Tűnődve császkálok a folyósokon és hallgatom a macskám dorombolását. Július óta szépen viselem a gondját és ápolom, minek meg is érzem a súlyát. Nem, most nem ironikusan mondom, tényleg elégé nehéz a macskám, de legalább látszik rajta, hogy jó helye van nálam. Elhagyjuk az aulát és lefelé vesszük az irányt. Sok minden jár az agyamban például azt, hogy kéne Conraddal találkozni és segítséget kérni tőle ha már felajánlotta. Ezen kívül azon is gondolkozok mit is fogunk venni a jövőhéti órán. Erre sajna nem tudom a választ, de azt tudom, hogy a cruos fiúnak a napokban küldeni fogok egy levelet, hogy mikor is lesz jó. Egy ajtó előtt haladunk el mikor a macskám leugrik a vállamról és elkezd nyávogni. Ránézek kérdően, de mielőtt kérdezhetném mit szeretne be is szalad a terembe. Sóhajtok egyet majd besuhanok a félig nyitót ajtón én is. Tekintetemmel követem Müzlit és kis híján hanyatt vágódok mikor meglátom, hogy épp zongorázni készül. Vagy két mancsát felteszi egy-egy billentyűre, mielőtt lenyomhatná odasietek és ölembe veszem a macskát miközben lecsüccsenek a székre. Ekkor veszem észre, hogy nem vagyunk egyedül.*
-Óh bocsi nem néztem szét... amúgy szia!*köszönök a fiúnak, de azért hozzá teszem a következő kérdést.*-Ugye nem zavarok?*kérdezem meg az ismeretlentől, majd ha nemleges választ kapok akkor törökülésben fogok továbbiakban ülni, de ha zavarok akkor elmegyünk a cicusssal, ki idő közben ismét a zongora felé kacsingat. Próbálom karomban tartani Müzlit, de nemigazán jön össze. Jó pár véres karmolás után elengedem. Nem ugrik ki az ölemből csak nézi a fekete-fehér billentyűket. Sóhajtok még egyet és körbe nézek és észreveszem hol is vagyok. Tükrös egy terem mivel megváltoztatja az emberek érzéseit. Egyedül a zongora környéke a „biztonságos”. Egyébként egy sötét kék farmerom és egy fekete rövid ujjú garbós fölső van rajtam. Lábbelim a szokásos fekete sportcipő.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
Christiano Lugano


Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 28
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime2013-01-17, 1:42 pm

//NRT-Chris és Ashi-2013.01.12.//


*Betévedek a Lélek termébe, amiről már hallottam pletykákat és erős kíváncsiság fog el mindaddig amíg be nem lépek. Első ránézésre ez egy nagy csalódás és nem is tudom mihez kezdjek, de végül az íróasztalnál kötök ki pocsék hangulatban és olyan dolgokon kezdek szomorkodni, amikre egyébként nem is szoktam gondolni. Az elmélkedésemet kisebb robaj szakítja meg, amire meglepetten fordulok hátra, s egy lányt látok a zongoránál macskával. Szomorkás mosollyal rázom meg a fejemet.*
-Nem. Örülök egy kis társaságnak. *Közelebb sétálok, hogy bemutatkozzam neki, miközben a macskusz ténykedését figyelem, amint szétszedi a gazdi kezét, hogy zongorázhasson. Érdekes egy állat. Talán ő is famulus lehet. Ahogy a lányhoz odaérek, felé nyújtom a kezemet.*
-Chrs Lugano. *A hangulatom kezd visszatérni a régi kerékvágásba, s kissé homlokráncolva nézek körül a szobába. Még mindig nem igazán értem, hogy igazából mire is jó ez a terem és mit csinál. Tekintetemet a vörösre szegezem, hátha majd ő többet tud.*
-Igazából miben áll a tudása ennek a szobának? *Folytatom a fürkészést, de továbbra sem fedezek fel semmi különöset. Polcok. Asztal. Egy szimpla dolgozószobára hasonlít, olyasmi, mint ami a családomban az összes férfinak van. Talán nekem is lesz egyszer. Kíváncsian indulok meg a polcok felé, hogy mik lehetnek rajta. Le is veszek egy könyvet, de még a címét sem tudom elolvasni, mert ismeretlen írásjelekkel van írva. Talán arabul, vagy héberül. Tudom is én.*
-Azt amúgy nem ártana bekötnöd. *mutatok a lány karjára, amit csúnyán összekarmolt a cica. Persze nem durvák annyira a sérülések, de időnként hajlamos vagyok olyan lenni, mint a saját anyám.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A Lélek terme - Page 3 Empty
TémanyitásTárgy: Re: A Lélek terme   A Lélek terme - Page 3 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A Lélek terme
Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» A Tükrök terme

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Alagsor-
Ugrás: