Transylvania

Tárgy: Transylvania 2011-05-25, 11:59 pm

Mese helyszín

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-26, 12:02 am

*Furcsálja nagyon ezt a viselkedést, amit a démon tesz vele szemben, ez a színpadias meghajlás és a szavai, de észnél kell lennie és normálisnak maradnia, mert különben még itt bajok lesznek. Charles-t is simán kicsinálta ez a herceg, Nath-el is könnyedén végez majd, ha akar.*
- Akkor sietni fogok! *bólint rá, majd a levelet még gyors azért megírja, hiszen Demien megígérte neki, hogy vele lesz és a srác csak reménykedni tud benne, hogy időben érkezik majd és hogy nem lesz gond. Így tér hát le a teleport szobába, majd a hamut a képhez is ejti, elmondja az úti célt és max 6 órát, hiszen talán Demien időben ott lesz és nem kell majd ez miatt aggodalmaskodnia. Amikor viszont lábai talajt érnek, csak kíváncsian fordul körbe az ismeretlen, de annál tetszetősebb helyen, majd már nem is ácsorog ott tovább, hanem futásnak eredve siet át az erődítménybe, felfelé a lépcsőkön. Tudna itt még körbetekintgetni, de nem tudja, hogy mi a cél, így jobb lenne mielőbb túlesni a dolgon. Nem fog most hoppanálni, egyenlőre nem akar mágiához folyamodni.*
~ Vajon mit kell tennem? ~ *ezen kérdés cikázik a fejében, bizonytalanul, de siet, egyre gyorsabban, hogy mielőbb oda érjen, ahol a lépcső véget ér és a kastély bejárata megkezdődik.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-26, 12:23 am

*A fiú tehát megérkezett erre a helyre, szinte rögtön ki is szúrta az igencsak nagy erődítményt. Az utat egész könnyen megteszi, útközben érezheti ahogy a hideg szellő szinte arcul csapja, főleg mikor eléri az erődítmény irdatlan nagy acélkapuját. A kapu zárva van, viszont ha a fiú körbe néz, észre vehet egy tenyér lenyomatot rajta, a tenyér pontosan akkora mint az övé, benne fura keresztmetszetekkel, s bár szabad szemmel lehet nem veszi észre, de ez is megegyezik a fiúvéval. Talán direkt őt várja? Lehet csak őt is engedné be? Nem tudni, viszont ha be akar jutni, csak bele kell helyeznie a tenyerét. Ha ez megtörténik, a kapu írtózatos lassúsággal nyílik meg előtte, engedve be a sötét terembe a fiút. Egy hatalmas folyosón van, láthatólag vezet is valahova. Az útját fura régies páncélok szegélyezik, s egy fura vörös zászló amire farkasfejet festettek. Szép, elegáns és arisztokrata, viszont kihalt. Ha tovább halad egy második ajtót vehet észre , ami viszont már magától kinyílik, bent pedig egy sötét szobába tévedhet, aminek egyetlen fényforrását, egy emelvényen láthatja, ami egy fura fordított pentagrammát világít meg. Mellette két kisebb hasonló jel található, pontosan akkora amibe egy ember elfér. Az elhelyezés pedig olyan, mintha egy háromszög lenne. A két kicsi, és az egy nagy ami a csúcs.*
~Állj be a körbe....... létre kell hoznunk egy Pokolkaput...~*hallja belül a fejében parancsolóan, a démon hangját, aminek nagyon nehéz ellen állni. Szinte muszáj azt tennie amit mond.*
~Nem kell már soká várnod, és a feladatod teljesül fiú... csupán már csak egyvalakire várunk..~*szólal meg ismét, de ebben a pillanatban acél hajlását se egy csapódással pár pillanat múlva megérkezik a magiszter is, aki nemsokkal a fiú után fog belépni, tekintetét rögtön rászegezi, és a fiú valami különös nyugtalanságot vehet észre rajta, mintha tartana valamitől........*
~Mond meg neki, hogy álljon be a másik jelbe, különben te halsz meg~*hallja ismét a démon hangját a fejében. Úgy tűnik rendesen ki lett tervelve itt minden, mintha sakkoznának, s a fura teremtmény egy lépéssel előtte járna.*
-Nathaniel.....Itt van igaz?*kérdezi a magiszter miközben fejét felé fordítja, még mindig feszültnek tűnik, de mivel démonológus megérzi a démonokat a közelben. Viszont úgy tűnik, ő nem hallja amit mond, tehát hozzá nem beszél.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-26, 11:11 pm

//olvad//

*Fura ez a hely, ahova megérkezett, de nem fogja húzni az időt, így siet fel hát a furcsa erődítmény bejáratához, hogy azon betérve megtudja, mire is hivatott. A démonok furfangosak és ez a rafináltságuk sokszor megtéveszti a halandó embereket, tehát Nath-nek is figyelnie kell, így érkezik hát meg az ajtó elé, jól megnézve azt és így ki is szúrja a már oly jól ismert tenyérlenyomatot. Igen, már látott ilyet, tehát kezét rá is teszi és felkészül szinte mindenre, tehát tűkre vagy bármire, de ez nem történik most meg, tehát fájdalom nélkül tud bejutni az ajtón.*
~ Különös... ~ *na de beljebb is sétál a sötét terembe, ahol minden egy középkori kastélyra emlékeztet, de az a farkasfej nem igazán tetszik neki. Mindenesetre nem áll ám meg, még tovább sétál, így jut be a belső teremhez, melyen hamar meg is pillantja a fordított pentagrammát és a két kissebbet is, így néz körbe, egészen addig, amíg meg nem hallja a parancsot.*
- Pokolkaput? *kérdez rá, de meg is indul, hiszen nem is akar és nem is tud ellenkezni. Tudja, hogy miért van itt, így követi az utasítást és el is helyezkedik a jobb oldalon lévő jelben, de ahogy hallja, még várnak valakire és fura, rossz érzés keríti hatalmába. *
- Kire? *kérdez rá rögtön, de szinte szavaival egy időben tör be a magiszter, nyugtalan arccal és oly idegesen, amilyennek rég látta már. Nath is megdermed egy pillanatra, de amikor hallja a fenyegető mondatot, csak dühösen néz körbe.*
- Nem erről volt szó, őt ne vond bele! *láthatóan nem óhajtja a magiszter életét feláldozni vagy bármi, így nem szól neki erről, de talán szavai miatt meg is kapja Demien a választ, mely szerint bizony itt van, hiszen beszél valakihez Nathaniel... Kimenjen a jelből vagy ne... nem tudja, de ez már alkuszegés, így próbál meg kilépni és a férfi felé indulni, mellette mégis csak nagyobb biztonságban van.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-26, 11:35 pm

*A fiú már bent van a jelbe amikor a magiszter megjelenik. A Pokolkapús kérdésre, csupán csak valami mélyről jövő morajlás hallatszik, mint valami mély nevetés.*
~Egy átjárót, ha így érthetőbb... de ne kérdezz csak tedd amit mondok.. Most rajtad a sor.~*hallatszik a hangja, a fiú kérdésére viszont már meg is jelenik a magiszter. A férfi tényleg idegesnek tűnik, nem sokszor látják ilyennek. Talán azért mert sejt valamit? Nem tudni, de a fiú szavaiból leszűri a választ. Nath viszont nem igen akar engedelmeskedni, így már érzi hogy a szíve egyre gyorsabban ver, és lassan szúrni is kezd.*
~Tedd amit mondtam, vagy itt öllek meg, vagy ami még jobb, őt.......... Ne aggódj nem lesz nagyobb baja mint neked, ha azt teszed amit mondok, szerinted akkor besétált volna?~*a démon úgy tűnik nyugodtan trécsel a fiúval, miközben a magiszter csak komoran figyeli.*
-Mit akar Nath? Mond el... tedd amit akar, utána pedig elmegyünk.....*mondja komor, magabiztos hangon, mire a fiú ismét nevetést hallhat a fejéből.*
~Látod, ő már benne lenne... szóval ne húzd tovább a cérnát Cronfield, mond meg neki hogy álljon be, és és kezdje el megnyitni a kaput, te pedig folyasd a véredet a kör melletti vérelvezetőbe...~*nem kell sokat néznie, ha le irányítja tekintetét láthatja, hogy a vérelvezető a középső pentagramma felé vezet. Valószínűleg így volt eltervezve, mindkettejük ereje kell, hogy sikerüljön a feladat. A kérdés csupán csak az hogy melyikőjük a nélkülözhetőbb... Demien, vagy Nathaniel, ha esetleg a fiú nem engedelmeskedne?*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-26, 11:43 pm

*Csak kissé lassan bólint arra, hogy rendben, nem fog kérdezni, hiszen nem azért van itt és valószínűleg nem is lenne itt gond, ha a magisztert nem akarná belevonni a démon ebbe az egészbe. Neki már szinte csak ő számít, hiszen Rose-t is elveszítette, de Demien-t ha már visszahozta, nem fogja ismét megölni, ez biztos... Viszont ahogy a szívverése felgyorsul és szúrni kezd, hirtelen kap oda és szorítja meg a felsőjét, mintha a szívét akarná ezzel nyugatgatni, de a hangok a fejében egyre inkább parancsolóak, így néz hát ismét Demien felé, de próbálja tartani magát és nem kimutatni azt, mennyire is fáj a szíve.*
~ Rendben, csak hagyd abba! ~ *utal itt a szívét ért támadásra, hiszen ha nem akarja megölni Demient, akkor talán nem lesz itt gond. Viszont Demien szavai kissé meglepetten érik, hogy tegye, amit a démon mond? Hát legyen...*
- Lépj be a másik kis pentagrammába és nyisd meg a kaput... a pokolét kérte. *pillant a férfire, bár elég furcsán érte régi vezetéknevének említése, de nemsokára csak előveszi a pálcáját, majd halkan sóhajt és az alkarjára irányítja.*
- Sectumsempra! *ejti ki határozottan a varázsigét, hiszen tudja, hogy nincs más választás, nem fogja megkockáztatni a magiszter vérét és talán most már a démon is érti, hogy mi a helyzet. A csuklónál jó pár vágás megjelenik, így emeli hát kezét a vérelvezető fölé, amelybe elég gyorsan kezd el folyni a vér, de most már nem rezdül Nath arca se.*
- Esküszöm, ha tudtam volna, hogy Téged is belekever, nem szólok. *pillant bocsánatkérően Demien felé, hiszen ő nem alkudozott ezzel a démonnal, Nath pedig belesétált a csapdába, ahogy azt kellett. Na de kissé gyorsan fogy a vére, tehát fehéredik is arca, miközben egy cseppet meg is szédül, de tartja magát, bár nem tudja, mennyi vérére is lesz szükség, ahogy azt se, hogy pontosan mi fog most itt történni.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-27, 12:14 am

*A fiú kérésére a szívért ért támadás enyhülni látszik, ahogy pedig megmondja, Demiennek amit akart a démon, teljesen el is múlik. A férfi csak komoran bólint, és szinte szó nélkül teszi azt amit kell, a pokolnál viszont enyhén elhúzza a száját.*
-Remek helyre választott autópályát...*mondja de arcán nem tűnik, hogy túlságosan meglepett lenne. Kezeit lassan széttárja, s lehunyva a szemét, nemsokára érezhető, hogy erős mágiát szabadít fel, és a körülötte lévő pentagramma zőlden felizzik. A vér lassan csörgedezni kezd a középső pentagramma felé, de amikor Nathaniel megszólal, a férfi arca egy pillanatra megrezzen.*
-Nem kell miért aggódnod, nem te vagy a hibás... Azt hiszem sejtem mit akar. Szóval engedelmeskedj neki. Emlékszel arra amit tanítottam. Az alkut meg kell tartani.....*úgy tűnik az idő alatt volt ideje gondolkoznia, s látszik is rajta, hogy valamit megtudott. Hogy mikor azt viszont nem tudni. A vér lassan teljesen körbe veszi a nagypentagrammát, s az erő hatására szikrák keletkeznek. Nemsokára pulzálni kezd, s a közepén egy apró fekete gömb kezd el egyre nagyobbá vállni. A gömb is szinte szikrákat szór, kéket zöldet, egészen addig ameddig egy ember alakját nem veszi fel. Aztán egy villanás, s a fiú égett hús szagát érezheti, szemét egy pillanatig porfelhő takarja el. Amint viszont ez eloszlik, és maga mellé néz láthatja, hogy a magiszter üveges szemmel néz előre, tekintetébe pedig valami fura felismerést vehet észre a fiú. A teste viszont ledermedt a férfinek. Nem mozdul, tehát Nathaniel magára maradt. Ha figyeli merre fele néz, maga előtt egy meztelen férfi testet láthat, amint lassan mint aki valami hosszú álomból ébred felkel. Középkorú férfi lehet, de hogy ki és mi arról Nathaniel nem halhatott. Kicsit idősebbnek néz ki mint Demien, és harcedzettebbnek is, arca hosszúkás, haja, amin már észre vehető pár ősz hajszál is is szintén. Olyan mintha nem is e századba való lenne, hanem pár száz évvel ezelőtt élt volna. Tekintete sötét de egyben titokzatos is. A férfi végül felé néz, komor, kissé sötét de mégis ismerős pillantás, nem tudni honnan vagy hogy milyen érzéseket kelt a fiúban, de talán mintha valami nyugodtságot sugallna.*
-Üdvözöllek Nathaniel...Azt hiszem, köszönettel tartozom azért amit tettél..*fejt enyhén meghajtja a fiú előtt, viszont tekintete szinte végig a fiúét nézi fürkészően, majd Demien fele tekint.*
-Miatta nem kell tartanod... Nem halt meg csak szendereg.*mondja nyugodt hangon, miközben lassan közelíteni kezd a fiúhoz. Nincs nála se pálca se semmi, és nem úgy tűnik mint aki támadni akarna.*

Transylvania QEFCXktvAwMFU1NFFAVR

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-27, 12:27 am

*Nem szívesen kéri meg a férfit, hogy segítsen neki, de nincs mit tennije, egyikük életét se akarja feláldozni, hogyha nem muszáj, hiszen mindketten megjárták már a poklot. Mindenesetre figyelemmel kíséri a férfi lépéseit, így sétál hát be a körbe, majd ez után már varázsolni is kezd, de Nath úgy érzi, egy bocsánatkérés azért jár mindezért a másiknak, hiszen valahogy nagyon jól értenek ahhoz, hogy egymást keverjék barjba... Saira idején Nath került Demien miatt, most meg fordítva. Hát ügyesek, meg kell vallani.*
- Úgy lesz! *bólint végül határozottan és nem is sajnálja vérét adni a cél érdekében, hiszen ha Demien is ezt mondja, akkor úgy lesz. Figyeli hát, hogy mi történik, de egyre több vére folyik ki, így egyértelmű a sápadtság és a vérveszteség is, tehát csak próbálja tartani magát addig, amíg kell. Létre is jön egy fekete gömb, majd pedig szikrák és végül valami borzasztó szag, ami leginkább az égő húshoz hasonlít, de a porfelhővel nem számolt a fiú, így próbálja kutatni tekintetével tanárát, kit hamarosan meg is lát maga mellett, így mozdulna meg és hogyha tud, tehát el tudja hagyni a jelet, rögtön le is térdel a férfi mellé, kissé megmozgatva.*
- Demien... *szól rá, mivel úgy néz ki, mintha meghalt volna... Na de valami történik az emelvényen, így pillant hát felfelé, de közben fel is áll természetesen és energiáit még összeszedve gyógyítja meg magnetizációval a karján lévő sebet, legalább annyira, hogy behegesedjen jelen pillanatbanés ne vérezzen el.*
~ Ki lehet... ~ *gondolkodik, miközben meg is látja az idősebb férfit. Fogalma sincs, hogy ki ő, de ahogy rátekint, valahogy mégis oly ismerős ez az alak.*
- Szóval nincs baja. *állapítja meg, miután hallja a férfi szavait, miközben meg se moccan, had közelítsen csak felé.*
- Ki maga és mit akar tőlem? *teszi fel a nagy kérdéseket, amelyekre nem lenne rossz választ kapni. Nem fog Nath se támadni, hiszen a pálcája az övéhez van erősítve és addig ott is marad, amíg nem érez veszélyt és valahogy bizony még nem érzékeli ezt, de azért észnél van ám és miközben az idegent nézi, gondosan el is zárja a gondolatait az okklumencia segítségével, amit Demientől tanult, hogy a fejében ne mászkáljanak, az úgy biztonságosabb... bár tény, hogy egy tapasztalt mágussal szemben nem lenne esélye, de próbálkozni azt kell.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-27, 12:44 am

*A férfi még nem mozdul meg hiába mozgatják, de érezhető rajta , hogy van benne élet, és sértetlen is. Az idegen viszont lassan közelíteni kezd, s komoly pillantásokkal méregeti a fiút, de nem tűnik úgy mint aki rosszat akarna.*
-Semmi baja nincs..... Jól ismertem, legalábbis azt aki valaha volt, még ha a külseje meg is változott *arcán kisebb mosoly jelenik meg miközben már teljesen ott van Nath előtt. A kérdésére csupán csak oldalra dönti a fejét.*
-Hogy ki vagyok, azt hiszem majd Ő elmeséli, ha hazamentek... Régóta figyellek téged, tudtam, hogy csak te tudhatsz kiszabadítani onnan. Jól ismerem a történeted egy részét.... *miközben beszél lassan elfordul, és a terem széle felé megy ahonnan le emel egy sötétebb köpenyt ,és magára teríti, majd vissza fordul Nathaniel felé.*
-Hiszel benne hogy minden történésnek oka van? Nem szoktál elgondolkozni azon, miért pont veled történnek a furcsaságok? Hogy miért ölték meg a családodat, és te rád mégis ugyan az az ember miért nem mert lesújtani? Nem szoktál elgondolkozni azon amit az öreg mondott azon a furcsa utadon, a családodról?*a kérdései furán hangozhatnak, mintha szeme is a fiú, és a magiszter felett cikázna, hangja teljesen nyugodt miközben kérdezi a fiút.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-27, 12:53 am

*Miután Demienről szó kerül, furcsa dolgokat mond a férfi és kezd dejavu-je lenni a fiúnak. Ismét Charles jut eszébe...*
- Calebet? *kérdez vissza kíváncsian, hiszen nem érti, hogy már megint hogy kerülhetett ebbe a helyzetbe. Múltkor is a múlt kísértette, most is... de nem menekül, csak a másikat figyeli, így próbálva kideríteni, hogy ki is ő valójában.*
- De én nem tőle akarom hallani. *pillant a furcsa szemekbe, de amikor a továbbiakat hallja, kissé felnevet.*
- Hogy pont én? És engem figyelt? Már megint miért pont én lettem kinézve? Már kezd terhessé válni az, hogy mindenkinek velem van valami terve... *morgolódik egy picit, hiszen nem tudja felfogni, hogy miért pont ő... és igen, ez az a kérdés, amelyet most ez az ismeretlen szerzemény is feltesz neki.*
- Most is azt teszem, egyszerűen nem tudom, hogy miért mindenki engem akar, pedig nem tettem semmit. Normális életem volt, amíg élt a családom és ide nem jöttem, de itt minden felfordult, megváltoztam és valahogy mindig ilyen helyzetekbe keveredek és a következő mondata az lesz, hogy meg akar ölni, már előre vágom a forgatókönyvet. *nah igen, kissé kikészülni látszik a fiú, így mutogat is, hiszen már elege van ebből az egészből. És a család, hát mi van vele? Arisztokraták, aranyvérűek, de ennyi, semmi extra, arany és pompa, de már ezekből sincs semmi, csak ez a fiú, ki hála Demiennek életben maradt.*
- Remélem most elmondja a kérdéseimre a válaszokat, mert már nagyon nincs türelmem ehhez az egészhez. *kezeit össze is kulcsolja szépen maga előtt, úgy néz bele határozottan a másik szemeibe és most meg se fordul a fejében, hogy féljen, egyszerűen elege van abból, hogy mindenki bábuként mozgatja és lehet, hogy más örülne ennek, de ő már nem tudja értékelni, hogy mindenféle démon pont őt találja be.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-27, 1:10 am

-Nevezhetjük így is, én ezen a néven ismertem meg..*feleli tömören, miközben csak hallgatja a fiút, a szavakra nem felel azonnal, inkább ő is beszélni kezd. A férfi a következőkre viszont felnevet. Na igen most rajta a nevetés sora.*
-Ha azt hiszed, hogy nekem veled van tervem, akkor tévedsz.. Ha akarod akár itt véget érhet a közös utunk, ha akarod akár segíthetek megismerni egy mást...*feleli komoly hangján, miközben kezeit hátra helyezi. A fiú szavaira a családnál viszont kissé elmosolyodik, majd pár pillanat múlva felel is.*
-Ugyan... fogalmad sincs a családod múltjáról.. Hány leszármazottig ismered a családi ágadat? Talán üknagyszüleidig? Lehet azóta történtek a dolgok mióta az iskolába jöttél, de honnan tudod hogy nem történhetett e volna meg később is? A sors kiszámíthatatlan Nathaniel.. és azt hiszem most tévedtél...*tárja szét a kezét, miközben tekintetét a másikéba mélyeszti, majd közelebb hajolva suttogni kezd, miközben Demien fele néz a tekintete.*
-Kérdezd meg tőle ki vagyok...... Neki hihetsz, ellentétben velem. Van egy olyan érzésem, hogy ha nem is olyan régóta de az ő fejébe már kitisztultak a dolgok.....*ezután viszont hirtelen fordul meg s lép pár lépést hátra.*
-És most lehet hogy elvettem a kedvedet, de távozom... Ha úgy gondolod hogy találkozni akarsz velem, csak ide kell vissza térned.. Lehet még találkozunk.. És Nathaniel mindennek oka van.*csupán csak ennyit mond, a következő pillanatban viszont egy másodperc alatt elhopponál a területről. A fiú ezután csak a magiszter mély légzését hallhatja, úgy tűnik kezd magához térni.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-27, 1:16 am

*Nem tudja egyszerűen elképzelni, hogy mit akarhat tőle ez a férfi, de mindenesetre a kíváncsiságát rendesen felkelti ám a fiúnak.*
- Egyértelműen tudni akarok dolgokat, csak nem tudom, hogy miben segíthetne... *de hamarosan ez ki is derül és a családja múltjára tér rá a férfi, ami most már igazán izgatja ám a fiú kíváncsiságát, így hallgat el elég hamar, hiszen tényleg nem ismeri több száz évre visszamenőleg a Cronfieldeket, még akkor sem, hogyha a legtöbb családtagjáról egy csomó feljegyzés volt a könyvtárban. Na de végül azt is meghallom, hogy nem akar megölni, de akkor mégis mit akarhat pont tőlem?*
- Rendben, akkor amint magához tért, megkérdezem. *bólint végül rá, más választása úgy sincs, de valamiért érzi, hogy nem egyszer fog még ide visszalátogatni, de hogy ki lehet ez a férfi, arról fogalma sincs... el is teleportál innen, így lép a fiú ismét Demienhez, leguggolva mellé figyeli, ahogy magához tér.*
- Minden rendben? *kérdi egy kedves mosollyal, miután a magiszter észhez tért, majd folytatja.* - Sajnálom, ezt az egészet. *sóhajt fel kissé, miközben felkel és talán Demien is megteszi ezt. Már letámadná a kérdéseivel, de ezt nem teheti meg, hiszen most nincs túl jó bőrben a magiszter, tehát legalább pár percig türelmes lesz.*

//fagy//

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-29, 2:49 pm

//Olvad//

*Csupán csak mozdulatlanul figyeli, a beszélgetést, hiszen nem is tudna mást tenni, még szólni se hiszen amikor a férfi megjelenik olyan mintha ő megkövült volna. Csupán csak szeme csillanásából érezhető, hogy lát és hall mindent ami történik. Amikor viszont a fura idegen eltűnik, s a fiú beszélni kezd hozzá, érezhetően vissza tér belé az élet, s egy pillanat alatt fel is emelkedve a fiú fele néz. Arca még mindig komor, de egyáltalán nem haragos, ahogy a fiúra néz. Inkább csak úgy látszik mintha valamire éppen most jött volna rá.*
-Minden... nincs semmi bajom, csak lebénított... És nincs mit sajnálnod, az én fejembe is csak most állt össze a kirakós utolsó darabkája..*mondja, miközben egy pillanatra lehunyja a szemét és felsóhajt.*
-Ha valamivel hamarabb térnek vissza a régi emlékeim,már sokkal többet elmondhattam volna.*arca egy kissé elkomorodik, szinte megkövül miközben beszél de nem veszi le borostyán tekintetét a fiúról, miközben lassan feláll.*
-Azt hiszem nem kell gondolat olvasónak lennem, hogy szeretnél választ kapni pár kérdésre. Amióta utoljára a fejedbe néztem, gyakran kényszerítem rá a gondolataimat, az öreggel folytatott beszélgetésedre Egyiptomban, emlékszel még rá? Azt mondta hogy nem is tudod mennyire híres is volt a családod, és hogy még elképzelni se mernéd, milyen kapcsolat áll a Cronfieldek és az iskola között... A neved átok és adomány is.. És azt hiszem ma estéig nekem is csak most állt össze a kép, ahogy az emlékek ismét a felszínre tódultak*bizony a férfi még nem emlékszik mindenre az előző életéből, de úgy tűnik lassan mint valami amnéziából való kilábaláskor vissza jönnek az emlékei.*
-Ha ez a férfi, akit láttál nincs, soha nem jött volna létre a Mysterio, az akit itt láttál nem más volt mint Tiberius Cornfield, azt hiszem ez a név nem fog sokat mondani még , de amint meghallod a történet teljes egészét a te fejedbe is össze fog állni minden.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-29, 2:56 pm

*A fiú nem tudja, hogy a magiszter jelen pillanatban magánál van, azt hitte, hogy elájult vagy valami hasonló történt, de miután a furcsa idegen távozik, Nath rögtön magiszteréhez lép, majd kissé aggódva kezd el tőle kérdezni, hiszen őt nem óhajtja elveszíteni, ez teljesen biztos.*
- Lebénított? Ezek szerint mindent hallottál? *bukik ki belőle a kíváncsi kérdés, a másik arcának tanulmányozása közben és nem is igazán tud még mit mondani, csak ha kell, segít a másiknak felkelni, ha nem, akkor csak egyszerűen hátrébb lép egy lépést és úgy figyeli tovább a másik tekintetét.*
- Nem számít, mondd el most... nem értem, hogy mit akart tőlem és mi volt ez a sok minden, amelyekről csak rébuszban beszélt. *csóválja meg kissé értetlenül a fejét, miközben Demien végre megszólal és hamarosan szóba hozza azt a bizonyos dolgot, amikor Nath emlékeit nézegette. Rossz érzés volt és a fiú nem rajong érte, de akkor muszáj volt megtennie mindent és talán Demien is azért bízik benne, mert tudja, hogy mennyi mindenen ment már át érte.*
- Igen, persze, hogy emlékszem... segített nekem, de nagyon fura volt. *sóhajt egy picit, majd amikor a magiszter tovább beszél, kíváncsian csillan meg a fekete szempár, hiszen érdekes dolgokat hall jelen pillanatban és már csak várja a csattanót, ami még nem jön el, mintha Demien húzni akarná ezt az egészet az utolsó pillanatig.*
- Hát eddig semmit, azon kívül, hogy egy ősöm lehetett ezek szerint... bár nem hittem volna, na de hallgatlak. Itt maradunk vagy inkább visszatérünk a suliba? *fura ez a hely és nem túl bizalomgerjesztő, ezen kívül érzi ám Nath is a vérveszteség hiányát.*
- Mert egy kis vörösbor azt hiszem most jól esne. *tudja a férfi is, hogy nem iszákos a fogadott fia, hanem egyszerűen nincs jól, tehát reménykedni tud csak abban, hogy megérni Demien a mondandóját és előbb inkább jó helyre mennek, aztán pedig elmond mindent, amit tudnia kell.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-05-29, 3:25 pm

-Le... és teljességgel mindent.*mondja bólintva, miközben feláll a fiú segítségével, majd kihúzva magát úgy tűnik vissza tért belé az erő, s ismét folytatja amit elkezdett, tehát beszél.*
-Az, hogy mit akarhat tőled még számomra is rejtély. Nem tudom mennyit változott oda át, amióta utoljára láttam, viszont arról amiről rébuszokban beszélt talán már többet tudok mesélni.*folytatja, majd nyugodt, megfontolt hangon beszélni is kezd, így esik szó pár dologról, ami a múltban esett meg a fiúval.*
-Az... több mint fura. Úgy tűnik a családodat kicsit szélesebb körben ismerték, mint azt te hitted volna, vagy ha a családodnak minden ágát nem is, őt igen. Nem tudom hogy milyen "csodákat" vitt véghez hogy ilyen hírnévre tett szert, csupán csak azt hogy egy testvérpár mit köszönhetett neki valamikor régen*arcán, egy fura mosoly jelenik meg miközben beszél, már éppen folytatná de ekkor a fiú hangja szakítja félbe, s egy pillanatnyi reakcióidő után bólint.*
-Az őseid akkor tájt váltak az erősebb családok köreibe amikor megismertem őt, és ez már régen volt,és azt hiszem , lehet az iskola jobb választás. Ott nyugodtabb*nyújtja a fiú felé a kezét, így vissza hopponálnak a férfi szobájába, aki az italos szekrényhez lépve ki vesz két poharat, illetve az asztalra lebegtet egy vörösboros üveget, illetve egy Whiskey-s üveget is. Mindkettő igencsak márkás ital, tehát Nathaniel nem mondhatja hogy ócska itallal kínálják. A férfi csak tölt mindkettőjüknek, de tekintetét elég sokszor érezheti magán a fiú. A férfi ezután a bőrkanapéja felé mutat, ahova ha leülnek lassan a szájához emelve a poharat kortyol egyet, tekintete pedig a kinti sötétséget kémleli. Egy jó darabig úgy hiheti a fiú mintha nem akarna megszólalni, de szinte pont ekkor bele kezd, méghozzá hirtelen előjel nélkül.*
-Régen volt már... azt hittem nem fognak ilyen emlékek az eszembe jutni. Csupán csak a Hellrain kúria mögötti széles erdőre emlékszem, és két kölyökre akik menekülnek miközben mögöttük átkok csattannak a fáknak, és üldözik őket. Tudod régebben a jó oldal is többet engedett meg magának. Sokszor el is gondolkozok, hogy vajon akkor kik lehettek a rosszak, mi vagy az állítólagos Aurórókat megelőző őrvarázslók? Akkortájt az igazságszolgáltatás keményebb volt mint most, ha valakit egy családban feketemágiával vádoltak, és bebizonyosodott róla, nem csak őt hanem az egész családját megölték, nem érdekelt senkit, hogy férfi, nő vagy gyerek e az illető, felhajtották őket és végeztek velük, talán azt akarták hogy írmagja se maradjon azoknak akik már megtapasztalták a "sötét oldalt"*miközben mesél arcán egy fura mosoly jelenik meg az emlékekre, majd kortyolva egyet tovább folytatja.*
-A Mi családunkban nem csak egy sötétmágus volt, a támadás ami pedig minket ért, kemény volt és gyors. A szüleinket lemészárolták, a kastélyt felgyújtották, engem, és Charlesot pedig üldözőbe vettek. Szerencsés véletlen , hogy még időbe megmenekültünk talán apám neszelte meg időbe, így jutottunk némi egérúthoz. A tisztítást végző csapatok viszont minket is megöltek volna, nem voltunk erősek, én csak 6 éves voltam és Charles se volt sokkal idősebb. Két gyerek semmit nem jelentett volna nekik. Ekkor jelent meg Tiberius Cronfield. Amikor megismertem nem sokkal volt több mint te de nekünk mégis nagy segítség volt. Ő menekített ki minket az üldözőink karmai közül. Fiatal korára tapasztalt varázsló volt, a birtokára vitt minket Charlesal, ahol megtanított minket túlélni, és életben tartott. EZért mondtam, hogy ha ő nincs Myterio se lenne. Mert ha akkor nem téved oda, mi mind meghalunk.*fejezi be, de persze még lehetne mit mesélni, egyenlőre csak a fiú arcát figyeli, ő neki vajon mi a véleménye a dologról?*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 6:58 pm

*Miután a férfit kihúzta a slamsztikából Nath azért még pár szót szól, szégyen vagy nem sajnos alulmaradt, de hogy ezt magába hogy éli majd meg az már legyen az ő baja. Fő hogy él.*
-Igazad van, amúgy is sietni kell...*áll fel, bár attól még hálás, de pár perc múlva már hopponálnak is mindketten, s bár a férfi szerencsésebb esetbe ért földet, a fiú úgy tűnik kimerült.. A férfi azonban csupán csak kissé sántítva közeledik felé, és a fiú érezheti ahogy nem durván, ám azért mégis erősen megragadják a karját, s így felállítva kezdik el cipelni, legalábbis félig meddig.*
-Nem jött még el a pihenő ideje Nath fiam.. pár méter Tiberius majd befoltoz, addig nincs megállás. És ne feledd bármilyen változás is történik, én én maradok, és nagyon a szívemhez nőttél kölyök*mondja ő is igencsak fáradt, de annál barátságosabb hangján. Pár percnyi séta után el is érik a falba vájt rejtekhely kapuját is, ami szinte azonnal kinyílik előttük, s megjelenik maga Tiberius is.*
-Ahogy látom rendesen elbántak veletek...*lép közelebb s automatikusan Nath felé véve az irányt a kezébe nyom egy fiolát.*
-Nem hoz rendbe teljesen de valamennyire csillapítja a fájdalmat és a fáradtságot...*magyarázza majd Demien felé fordulva végig méri a férfit.*
-Most pedig állj be oda... a közepére és várj...*szól felé komolyan, a férfi pedig csak egy fáradt bólintással lassan megindul a hely felé, ami egy három kőszloppal ellátott, kőbe vésett kör alakú jel, ami már vörösen izzik. Tiberius azonban vissza tekint Nath felé.*
-A kristály nálad van? Add ide szükségem lesz rá.. utána kicsit lépj hátrébb, ez húzós lesz.*magyarázza a fiúnak, persze nem durván csak hogy megértse.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 7:06 pm

*Az érkezésem nem lesz a legkellemesebb, hála annak, hogy nem tudtam pontosan behatárolni a jelet, így dőlök el a földön is szerencsétlenül és jelentem ki, hogy nekem most pihenésre van szükségem. De amikor Demien felhúz, csak felnyőgök.*
- Ez kínzás... csak pár percet kértem, én tényleg nem bírom, iszonyatosan fáj... az a szemét korcs... *mérgelődöm tovább, de a makacsságom nem hagyja, hogy vigyenek, tehát én magam fogok menni oda, ahova Demien akarja, de a szavait hallva csak felvonom szemöldököm is.*
- Nem tetszik ez nekem. Mi fog történni? *teszem fel a nagy kérdést, de ahogy az ajtóhoz érünk és az kinyílik, meglátom az ismerős, de mégis ismeretlen férfit, aki egy fiolát ad nekem, mire bólintok és inkább rögtön lehúzom, hátha segít. Ha Demien bízik benne, akkor nekem se ártana. Nem hat rögtön, de mégis mintha lassan jobban lennék tőle, így lépek hát beljebb, majd figyelem, amint magiszterem más utasítását követi és ez egyre inkább zavar, el is húzom számat, de ahogy Tiberius felém fordul és már kéri is a kristályt, megmakacsolom magam és próbálom is kihúzni testemet.*
- Nem adom addig, amíg nem tudom meg, hogy mit tesz vele... *intek fejemmel Demien felé és mivel nincs szem előtt a krisályt, tőlem aztán nem fogja megkaparintani olyan könnyen.* - Nem áll módomban odaadni... Bizonyára fontos... lehet, hogy hasznát venném. *villannak meg szemeim és hát igen, a hataloméhségem sose volt kicsi, nem véletlenül kerültem annak idején se Charles mellé. Na de hogy ehhez mit szólnak, azt még nem tudhatom.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 7:21 pm

-Majd később pihenünk, csak pár lépés...*hogy miért sietteti annyira nem tudni, lehet hogy talán a fiúnak pihenésre van szüksége, ő viszont azzal küszködik meddig bírja még. Ha már egy sima mágus legyőzi, valami nagy baj lehet. A kérdésre csupán csak megrázza a fejét.*
-Semmi olyan ami befolyásolna... csak vissza akarom kapni az erőmet, hogy egy legyek mint régen...*mondja fáradt hangon, végül megérkeznek a kastélyba, ahol kissé felgyorsulnak az események. A magiszter bár lehet hogy fura, de engedelmeskedik Tiberiusnak, hiszen az ő kapcsolatuk még nagyon régen olyan volt talán mint Nath és az övé.. Ezt bizonyára nem tudja Nath így aztán érthető a makacskodása, ám úgy tűnik Tiberius hajthatatlan.*
-Megmentem, de ahhoz szükségem van arra a kristályra.. Értsd meg kölyök, ha nem segítek rajta a démon felemészti a testét és belehal..*végül aztán felsóhajt majd lehunyva a szemét koncentrálni kezd. A magiszter körül beindul a gépezet s az oszlopdarabog egyre gyorsuló mozgással forogni kezdenek az időközben térdre rogyott Demien előtt.*
-Ahhoz hogy újra a régi legyen teljes testre és lélekre van szüksége.. Egyesítem az eredeti lelkével és testével, de nyugodj meg nem áll szándékomban eltörölni a magiszteredet...*mondja sietve, komor hangon, de amikor az újabb kérdést hallja, mintha arca elsötétülne.*
-Kölyök ne most kezd... neked nem ad plusz erőt, csupán csak arra kell hogy képes legyek egy helyre zárni, azt a nagy koncentrátumu varázserőt amit éppen gerjeszteni készítek, szóval add ide...*mondja most már teljesen komor hangon, miközben az oszlopok körül pár csont is körözni kezd, végül Demien felé csapódva a sziklák össze zárulnak a férfi körül. A fiú nem láthat mást , csak hogy lángok csapnak fel, s hallhatja is az ordítást amit Demien ad ki magából. Nath döntése, hogy mit tesz, vagy segít, vagy nem de ha nem segít ki tudja mi történik, főleg hogy a folyamat már elkezdődött.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 7:37 pm

*Nem értem teljesen, hogy mire utal, hogy miféle erőre vagy dolgokra, így inkább csak csendben követem, egészen addig, amíg meg nem érkezünk Tiberiushoz, ki egy itallal segít nekem, hogy jobban legyek, de ez után pedig máris Demiennel foglalkozik és tőlem a kristályt várná, amelyet nem akarok megadni neki.*
- De hogy tudnál neki segíteni? Én nem bízom benned... *vetem még oda neki, de amikor hallom azt, hogy új lelket és testet kap, csak szemöldököm vonom fel kissé, nem értem én ezt és nem is akarom elfogadni, nem akarom, hogy más legyen, hogy megváltozzon.*
- Miért nem maradhat a régi? Én ezt nem értem... *és végül azzal jövök, hogy talán a kristály nekem is erőt adhatna, de ahogy meglátom, hogy mi történik és hallom a továbbiakat, úgy tekintek hát a magiszterem felé, majd halkan sóhajtok, benyúlok nadrágom zsebébe és előveszem a kristályt, így hát tenyeremben nézem azt meg. A pszichokinézis segítségével felemelem és máris Tiberius elé lebeg, én pedig csak leroskadom a fal alá.*
- Ha baja lesz, megölöm! *utalok itt természetesen erre a férfire, de tudom, hogy nem lenne esélyem, viszont valamit mégis csak kellett mondanom. Szóval most már csak várok, hogy megtörténjen az, amiért itt vagyunk.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 7:57 pm

-Régen én tanítottam őt, és ismerem a mágia mélyebb bugyrait is. Hát nem mesélte el ki vagyok?*kérdezi majd közelebb menve végül komoran fölé tornyosul.*
-Itt egyedül már csak te nem bízol bennem, Ő bízik tedd te is azt, ha nem akarod hogy belehaljon.*szól rá, kissé erélyesebben, nem veszekedni akar, de meg akarja értetni a fiúval a helyzet komolyságát. A kérdésre azonban még megpróbál nyugodtan válaszolni.*
-Mert jelenleg csak egy fél ember, szüksége van az elveszett részére is, a démon így ebben az állapotban felemészti, de nyugodj meg, ha minden jól megy észre se fogod venni a változást...*néz rá komolyan , végül amikor megkapja a kristályt, csupán csak komoly tekintettel bólint a fiúnak, s utána azonnal közelebb sétálva a köröző oszlopok felé, lassan kinyújtja a karját, amin a kristály van, s szintén pszichokinézissel a forgó kövek fölé emeli. A következő pillanatban szikrák pattannak ki a tűzből, s a kristály felizzik, a férfi pedig egyre jobban tárva szét a karját szinte már ő maga is felemelkedik. Az energia, a kristályból néha át át csap belé, majd vissza az égő Demienre. Nemsokára az egész épület remegni kezd, mintha földrengés rázná meg a terepet, a következő pillanatban azonban elkattan valami. Most már mindkét férfi szinte ordít a fájdalomtól, a kristály egyre jobban vibrál, míg végül vakító fényt árasztva magából felrobban. A detonáció hátra taszítja Tiberiust is, s erős porfelhőt kavarva, sötétségbe bordítja a helyet. Ahogy azonban a por lassan felszálni látszik, a füstből egy alak körvonalai kezdenek látszani. *

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 8:04 pm

*Nem is tudom, talán mintha Demien valamiről beszélt volna, de mégse vagyok ebbe biztos. Annyi minden szóba jött már kettőnk között, így inkább elhallgatok, majd oda is adom a kristályt, kezdjen csak azt vele, amit akar a férfi, én pedig a falnak dőlve rogyok le oda, biztos távolságba a két férfitól és figyelemmel is kezdem kísérni mindezt, hogy mi is történik. Viszont amikor az ordítások után a nagy fény jön, kezemmel takarom el szemeimet, így fordítom is el a fejem, majd ahogy telik az idő, úgy közeledik felém egy számomra igen csak ismeretlen, nem túl barátságos külsejű alak. Felpattanni most azért már nincs erőm, így picit nehézkesen, de csak felállok, majd pálcám szépen felé nyújtom. Tudtam én, hogy átverés van a dologban, hogy nem szabadott volna hinnem neki, lehet, hogy Demien már rég halott és valaki mást hoztak vissza... *
- Ki maga? *vetem oda neki a kérdést morgolódva, de nem átkozom meg, félő, hogy erőm se lenne már támadni, így is félig a falnak vagyok dőlve, de azért nagyon is érdekelne, hogy most ki a fene kerül a szemeim elé.*
- És hol van...? *nem fejezem be a mondatom, csak kutatom tekintetemmel Demient, de mégse lelem sehol se... és ez igen csak aggasztó a számomra.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 8:21 pm

*Úgy tűnik valami hiba csúszik a számításba, legalábbis nem éppen robbanással. Miután azonban a por felszáll, egy Nath által ismeretlen alak áll vele szemben. A pálca viszont nem zavarja, a férfi lassú nyugodt léptekkel, immáron szemeit a másikéba mélyesztve közelít, miközben kezeit finoman nyújtogatja ki, markával együtt, mintha ismerkedne valami új érzéssel.*
-Nath.. nyugi én vagyok, ki lennék? Demien.*hangja viszont mintha a régi maradt volna, s ahogy közelebb lép, egészen addig nem áll meg míg félig meztelen mellkasa hozzá nem ér a pálcához.*
-Valóban meg akarsz ölni, vagy hazamegyünk pihenni?*kérdezi, egy kisebb mosollyal végül széttárva a kezét, hangosan fel is nevet, legalább annyira hogy belezeng a terem.*
-El se tudod képzelni, mit érzek most, olyan.... erősnek és lendületesnek érzem magam amit csak nagyon régen éreztem, egyszerűen úgy érzem hegyeket lennék képes elmozgatni...*mondja miközben ökölbe zárva a kezét, mintha lassan átalakulni kezdene, simán zökkenő mentesen, abba az ismerős démoni alakba, amit régen látott Nath, anno nehezen ment neki most viszont úgy tűnik, sikeresen véghez viszi elég hamar.*
-ÉS végre teljesnek is érzem magam...*fejezi be, s hangján valóba látszik hogy boldog. Kérdés hogy Nath mikor hallhatta a férfit igazán boldognak eddig, de ma hallja az biztos. Azonban Tiberius is felkel, egy idő múlva s arcán látszik hogy valami nincs rendben.*
-Ez ez így egyáltalán nem lesz jó, a transzmutáció egyáltalán nem ért véget, nézz már magadra, neked nem így kéne kinézned, ez a régi tested...*néz rá komor tekintettel, de Demient úgy tűnik ez nem zavarja. Csupán csak lassan lenyúl egy üvegszilánkért, ami valószínűleg a kristályból ered, s felemelve belenéz.*
-Hmm... szerintem egyáltalán nem rossz.. sőt bár kissé fura, gondolom ezt nem így akartad..*sandít a férfire, de olybá tűnik nem igazán érdekli hogy esetleg ez így nem jó, kicsit olyan mintha félvállról venné.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 8:28 pm

*Nem tudom, hogy ki ez a férfi, egyszerűen nem ismerős a számomra, így hát egyértelműen pálcát rántok és kérdőre is vonom, de amikor meghallom az ismerős hangot, majd megfigyelem arcát, azokat a vöröses szemeket, szinte a hideg ráz.*
- Nem lehet... annyira más vagy. *kezdek bele, de amikor hozzáér a pálcámhoz, azt csak leeresztem, majd halkan fel is sóhajtok és fejemet is megrázom kissé arra, hogy nem akarom megölni, ez egyértelmű, hiszen ha tényleg ő az, csak ennyire más testben akkor... nekem akkor így kell elfogadnom.*
- Menjünk haza! *egyezek bele, de ahogy tovább beszél és hirtelen átalakul, majd vissza, picit eltorzul helyes arcom, nem értem, hogy most mi ez, úgy viselkedik, mint én, el se tudom képzelni... Ahogy viszont Tiberius is megszólal, hogy ez nem jó így és Demien is válaszol, hogy neki megfelel, csak elteszem a pálcámat, majd inkább hátat fordítok neki. Nem tudom, hogy mit érzek most, ez a viselkedés annyira nem ő, annyira más, annyira én... *
- Majd hazamegyek, pihenek egy kicsit... *pillantok hátra a vállam felett Demienre, aki szerintem úgyse velem foglalkozik, de nem érdekel. Csak kisétálok Eyolfhoz, majd leülök a kapu előtti lépcsőre, már ha valahol van ilyen és lehunyt szemekkel próbálok meg pihenni egy picit, hogy majd ha összeszedtem magam, akkor visszahoppanálhassak Seolra és onnan hazajussak a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Transylvania 2011-11-11, 8:45 pm

*Először mintha nem esett volna le neki a másság, csupán csak amikor Nath megemlíti neki. Keze csupán végig simít az arcán, miközben látszik is rajta a meglepettség.*
-Más..?*kérdez vissza kissé komolyabb hangon, végül mikor oda ér megáll a pálcája előtt, s beszélni kezd. Arca magabiztos, hiszen tudja, hogy a fiú nem fogja bántani, így inkább rátér, hogy lassan haza kéne menni.*
-Akkor azt hiszem itt a legfőbb ideje.*mondja egy félmosollyal, majd ezután tovább beszélni kezd, egyszerűen örül, s bár a fiú nem látja belül érzi hogy szinte kirobbanóan ettől a fura frisseségtől ami urrá lett rajta.. Ahogy látja viszont a fiú nem igen örül, illetve Tiberiusnak is lesz némi ellenszava, s beszélgetésbe is kezdenek. Nath viszont ekkor fura mód elválik tőlük.*
-Hé Nath... mi a baj?*szól utána, de úgy tűnik, hogy a fiú már nem hallja. Csupán csak sóhajt egyet miközben arcán is egy szomorú mosoly jelenik meg. A fiú még hallhat kintről némi beszélgetést, de csupán csak pár percig, ezután pedig egy halk pukkanást, ami azt jelzi hogy valaki elhopponált. Nath sejtheti ki.*