A Liwardok otthona

Tárgy: A Liwardok otthona 2011-06-04, 2:09 pm

Liward kastély

A Liwardok otthona Mordivar1

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 4:16 pm

*Ahogy Mordred keze a zsupszkulcshoz ér, ő is és a famulusa is megérezhetik a már jól ismert húzást köldök tájékán és hamarosan már el is tűnnek a Mysterio környékéről, meg sem állva Erdélyig. Ahogy viszont lábaik talajt érnek, úgy láthatja a fiú, hogy hová is keveredett. Sötét, ódon falak, kissé gótikus stílusú beütéssel, vastag, védhető bástyák és hosszú, egyenes és egyben elegáns tornyok. Ez a vár tárul szemei elé, na meg egy gyönyörű kilátás, ugyanis egy hegy tetején van. Nem meglepő talán ez a számára, hiszen Mordana már mesélt neki az otthonáról és bár nem járt még itt, most láthatja, milyen is a Liward leányzó otthona. Na de a lényeg az, hogy pont a bejárat elé került, így hát egyértelmű, hogy merre is kellene tovább mennie, mivel a nehéz vaskapu kinyílik előtte, de még mielőtt beléphetne, egy fekete árny kerül elé, tehát a bejárati ajtót képtelen még átlépni. Az árnyék lassan formálódik és hamarosan egy magas, majd két méteres férfi áll előtte. Mordana se kis méretű, tehát volt kitől örökölnie ezt a vért és hogyha megnézi Mordred, akkor egy teljesen fekete ruhába öltözött férfit láthat, vállig érő, dús, fekete hajjal, kristálytiszta, kék tekintettel, melyek most elég ridegen néznek le rá és kissé úrias öltözettel. Talán nem kell sokat gondolkodnia azon, hogy az arcot, mely igen csak ovális és a vékony ajkat Mordana honnan örökölhette, mivel az édesapja áll előtte, ki nemsokára végig is néz a fiún, kissé lenézően, akár csak a lánya szokta az új emberekkel.*
- Mordana mondta, hogy el fogsz jönni hozzánk és bár nem örülök neki, hogy nem beszélte ezt meg velem, most már nem küldelek vissza. *tart egy kis szünetet komor monológjában, a fiú pedig érzékelheti a férfiben a feszültséget, amely talán érthető, hiszen a lánya miatt nem kicsit aggódik és amik történtek a Mysterioban vele, azok se voltak tervben... Mindenesetre nemsokára kilép a fiú mellé, elhagyva a kastélyt és jobb kezét nyújtja felé.*
- Drake Liward vagyok! *ha megtörténik a kézfogás, akkor pedig egyszerűen csak a belső zsebébe nyúl és egy elég nagy méretű injekciót vesz elő, majd a fiúnak meg is mutatja, miközben az ezüstös folyadékból csepegtet is párat felfelé, hogy ne maradjon oxigé a belsejében.*
- Húzd hátra a hajad és döntsd oldalra a fejed! *nem magyarázdodik és nem is kér, ha a fiú be akar jutni, akkor tenni fogja, amit kell vagy ha nem ért valamit, majd kinyitja a száját, mindenesetre sejtheti, hogy a szurit nem a karjába fogja kapni... Már ha engedi mindezt Drake-nek.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 4:30 pm

*Bizony érzi a húzást , és nemsokára meg is érkezik a kívánt helyre, amiről bár hallott, de mégis minden képzeletét felülmúlja. Ha jó kedve lenne, lehet még többet is nézne körül, bár amit eddig lát, gyors pillantással, mondhatni lenyűgöző.*
~Szóval itt laksz....~*mondja magába, miközben lenéz a hegyről, s bizony már érti hogy ténylegesen elég messze élhetett ez a lány minden embertől, legyen az mugli vagy varázsló... Egy pillanatig még a sötét tornyokra néz, majd végül sóhajtva egyet megindul a bejárat felé, hiszen szeretné megtalálni a lányt, és beszélni is vele. A famulusa engedelmesen követi, egyébként a fiún fekete bőrnadrág, ing, és hosszú bokáig érő bőrkabát van, haja pedig kibontva borzolódik kicsit fel a hegy tetején lévő kisebb széláramlatoknak köszönhetően. A kapu kinyílik, így nem igen gondolkozik merre folytassa tovább az irányt, de rá kell jönnie, hogy ez nem lesz annyira egyszerű, hiszen egy ismeretlen alak kezd el körvonalazódni előtte, s a fiú sejtheti hogy nem lesz olyan egyszerű csak úgy megtalálni a lányt. Tekintete gyorsan végig szalad az idegen igencsak magas férfin, akinek a vonásaiban észre veszi Mordanaét is, így aztán nem kell varázslónak lennie, hogy kitalálja kivel áll szemben.*
~Gondolom az apuka.......~*tekintete viszont komor marad, kicsit máshogy képzelte, de nem fog megijedni, hiszen mindig is magát adja, persze észre veszi, hogy rá hogy néznek. Ez kicsit frusztrálja, de jelenleg ez a legkisebb gondja.*
-Nekem se mondta, hogy távozni készül az iskolából, ahogy a történteket sem...*csupán csak ennyit mond komor de mégis egyenes hangon, miközben tekintete a férfiéba vetül,s a kézfogásra válaszolva erősen meg is rázza a kezet. Bizony ilyenkor benne is feléled a büszkeség, hiszen nem valami harmadrangú család sarja, hanem egy Wasimir akiknek a nevét bizony nem kevesen félik ott ahol ők élnek.*
-Mordred Wasimir.... Hasonlít a lányára.....*csupán csak ennyit mond kimért hangon, de ekkor veszi észre az injekciós tűt, amire kissé sanda pillantást is vet.*
~Már el is felejtettem, hogy méregkeverő család......~*gondolja kissé feszülten. Nem szereti ha ilyesmivel akarják befolyásolni, de úgy tűnik nincs mit tennie. Így aztán hátra húzza a haját és fejét oldalra dönti.*
-Ha így kívánja... BÁr nem hinném hogy veszélyt jelentenék magukra... Csak meg akarom találni aki fontos nekem*mondja, de ekkor hallja, hogy a párduc kissé felmorran s hátrál két lépést.*
-Ő is fog kapni?*csupán csak ennyit kérdez, jelenleg nem érdekli mivel injekciózzák be de úgy tűnik Samael nem lenne ilyen kezes.*
-

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 4:44 pm

*Nem tart sokáig Mordred és Samael egyedüli utazása, ugyanis Drake elég pontosan érkezik. Ahogy Mordred ráteszi a lábát az ő otthonuk küszöbére, úgy hoppanál hát oda, még mielőtt bármi gond is lenne. Nem fél a fiútól, félreértés ne essék, semmi ilyesmi nincs benne, tehát csak köszönti a fiút, kinek szavaira csak aprót biccent, hiszen tud Mordana és a fiú kapcsolatáról természetesen.*
- Vannak dolgok, amiket nem számolhatunk ki. *feleli röviden, majd ez után lép ki a kapun és nyújt kezet a fiúnak. Ideje volt már, hogy találkoztak, de kissé más környezetben képzelte el mindezt. Tehát a kézfogás megtörténik, majd ez után kerül elő a szuri, amelyet be is fog adni a fiúnak. Ahogy megteszi egy szó nélkül azt, amit kér, csak a tűt óvatosan a bőrébe szúrja és mivel elég nagy, ezért a fájdalmat is érezheti a srác, de hamarosan a tartalma is belekerül, mely eleinte égető érzés, de hamar csillapodik és már semmit se érezhet. Tehát nem volt valami szörnyű és, simán túlélhető egy gyermeknek is, de miután kihúzza a tűt a fiú bőréből, csak halkan, ridegen felnevet a szavaira.*
- Oh, eszem ágában se volt azt feltételezni rólad, hogy bármi veszélyt is jelentenél a számunkra. Inkább mi a te számodra Mordred! *nem fenyegetőzik, csak az igazat mondja, de még mielőtt elmesélné, hogy mit is juttatott a szervezetébe, a fiú a famulusáról kérdez.*
- Ha nem akar elpusztulni, akkor igen. *feleli röviden, majd ez után folytatja, de tekintete már a kastély körül jár.*
- Az egész birtokban egy olyan idegméreg van, melyet ha beszív az, aki nem kapta meg az ellenmérget. *mutatja fel a most már üres injekciót.* - Akkor az azon nyomban meghal. *tehát most már értheti Mordred is, hogy mire fel volt mindez... így védik meg magukat az idegen betolakodók elől a Liwardok. Nem démonokkal vagy lidércekkel, hanem egyszerű méreggel, mely körüllengi az egész otthonukat. Ez után vesz elő még egy adag szurit és nyújtja át a fiúnak.*
- Ha be akarod hozni a famulusod, add be a nyakához és már mehetünk is! *pillant a srácra, majd le a párducra és ez után csak türelmesen várja, hogy a fiú végrehajtsa az utasítást. Nem akraja becsapni Drake, miért is tenné? Nem ellenséggel van dolga, tehát ha a fiú végzett, kezével int, hogy menjenek be és utánuk be is csukódik a hatalmas kapu.*
- Remélem tudod, hogyha megbántod Mordanat, rögtön távoznod kell! *nem néz rá út közben, de a szabályokat még most tisztázza. Így is van elég baja a lányának, nem fogja hagyni, hogy még rosszabb legyen az állapota, így sétálnak hát be az ajtóhoz, hogy hamarosan a bejárati ajtó is kinyílhasson előttük, hiszen eddig csak a kinti kapu és a kastély közötti udvaron lépkedtek... de most már a fekete márvánnyal díszített, vörösen bútorozott házba léphet be a fiú, már ha elfogadta a feltételeket, amelyeket most Drake diktál.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 5:01 pm

*A férfi szavaira nem mond semmit, ő is hasonló véleményen van, bár ehhez a dologhoz volt legkevésbé kedve, mármint ahhoz ami Mordanaval történt, hiszen belül bánja, hogy ismét nem tudott ott lenni, amikor baj történt. Ezután jön az injekció, amire Mordred kissé furán is néz, főleg amikor meghallja a válaszát.*
~Vajon ez mit akar jelenteni?~*kérdezi magától de végül enged a kérésnek, s bár a szúrás kissé fájdalmas, így egy pillanatra el is húzza a száját, miközben arcizmai görcsösen megremegnek, de csak egy pillanatra, amikor a szer bekerült, csupán csak kezével végig simít a helyén, majd reagál a famulusra is, akinek nem tetszik a dolog, de miután Mordred meghallotta mire is volt jó mindez, le esik neki a dolog, s kicsit meg is lepődik.*
-Az egész birtokot tele vezették idegméreggel....? Nem mondom stílusos...*nem leszólóan mondta, csak erre nem igazán gondolt. Most gondol csak bele milyen rosszul járt volna, ha esetleg be akart volna repülni vagy nem találkozott volna a férfival, minden esetre így már a famulus beoltása se kétséges.*
-Azt hiszem akkor nem lesz más választása..*mondja a famulusra gondolva, miközben intve egyet végig simít a fején s bár az állat vadul acsarog s ugrik ahogy a fiú közeledik a tűvel, amit átvett a férfitól, de végül mordulva egyet engedi hogy be adja neki az injekciót. Mikor ezzel megvannak, úgy tűnik tovább is haladhatnak.*
-Mehetünk..*csupán csak ennyit mond, s felzárkózva a férfihez, komoran figyeli a kastély belsejét, ami a maga nemében nagyon szép a fiú szerint is. Gondolataiba elképzeli ahogy Mordana itt nőtt fel, s bizony így már érthető hogy miért is lett ilyen. A gondolatait viszont a férfi hangja szakítja félbe, s így szemei azonnal rá is vetülnek.*
-Nem azért jöttem el , hogy megbántsam. Tudom, hogy Maga is védeni akarja, ahogy én is a magam módján..*feleli kimérten, de nem vissza húzódva hiszen felnőttektől se ijed meg, nemsokára viszont már az udvart elhagyva a vörösen bútorozott épületbe érkeznek. Kíváncsi milyen lehet a lány anyja, bár azt sejti, hogy az apjával egyenlőre még marad a tisztes távolság. A házban viszont a fiú ismét csak megtöri a csendet*
-Hogy érzi magát?*nem kell sokat gondolkozni, hogy a férfi rájöjjön, kire is gondol Mordred, hiszen ez szinte eltéveszthetetlen.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 5:14 pm

*Miután a fogadtatás megtörtént, a fiú meg is kapja a szurit, melyre megjön ám a kellő magyarázat is, mely nem más, mint hogy ha belép, akkor meghal. Ez mindenkire jó, mágusokra, varázslényekre és muglikra is, tehát teljes a biztonság a család számára és csak azok tudnak belépni, akiket tényleg beeresztenek, hiszen még a magiszterek se tudják azt, hogy miféle méreg is ez, ugyanis családi találmánynak lehetne nevezni.*
- Ahogy mondod! Mi nem nekromanták vagyunk, hogy mással védekezzünk. *nem mintha megvetné őket, de talán értheti a fiú, hogy mire gondolt, hiszen tud róla pár dolgot, hála az albinónak. Na de ahogy Samael is be lesz oltva az ellenméreggel, mind a hárman meg is indulnak befelé, de még mielőtt a kastélyba érhetnének, tehát az épületbe, Drake nem felejti el megjegyezni, hogyha bármi rosszat is tesz a lányával ez a srác, akkor nincs itt keresnivalója.*
- Reméltem is! *fordítja végül fejét a fiú irányába, majd nemsokára már be is kerülnek a szép aulába, de a férfi felesége nincs itt. És hogy merre van? Az nem tartozik Mordredre, ha minden igaz, akkor majd meg fogja ismerni az itt tartózkodása alatt. *
- Ez esetben addig maradsz, ameddig szeretnél. *teszi még hozzá, majd ahogy meghallja a kérdést, csak kissé sóhajt, miközben megáll.*
- Nem valami jól! De menj, beszélj vele... *előveszi a pálcáját is, mire halkan mormol valamit és egy kék, világító kis gömb jelenik meg.*
- Ez majd odavezet hozzá! *és ezzel el is fordul, majd megindul a dolgára, méghozzá az alagsor felé. Ha Mordred figyel a kis kék fényre, akkor az felfelé fogja irányítani, egészen a második emeletre, egy fekete ajtó elé, ahol el is tűnik, tehát a fiú bizonyára sejti, hogy itt van Mordana... az ajtó kitárul a srác előtt, így láthatja meg a fekete-vörös árnyalatú szobát, amely az egész kastélyt jellemzi és a lányt, ahogy egy nagyobb tál előtt áll, mely egy fehér márványból készült oszlopon helyezkedik el. Háttal van a fiúnak és valószínűséggel csinál valamit.*
- Már vártalak! *szólal meg halk, csilingelő hangon, miközben nem fordul meg, még mindig képtelen a fiú szemeibe nézni... *

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 5:26 pm

*A védelem kissé fura a fiú számára, hiszen nem találkozott ilyesmivel, a válaszra viszont ugyan olyan nyugodtan felel mint eddig.*
-Mindenkinek megvannak a saját módszerei.*csupán csak ennyit mond, majd miután a famulus is be lett oltva el is indulnak a ház felé. A férfi közben ismerteti a szabályokat, amiket Mordred már amúgy is sejtett, na meg tényleg nem azért jött, hogy bántsa a lányt. Lehet akkor bántotta volna, ha nem jön el.*
-Addig maradok ameddig szüksége van rám..*mivel az apja megtűri, így tényleg addig szeretne maradni, s ha ez az idő egy öröklét lenne, akkor bizony itt élne az elkövetkezendő életében, de azért ilyesmire most még nem gondol. Csupán csak szeretné már látni a lányt. Nemsokára kérdez is valamit, s az apa válasza nem nyugtatja meg sőt. Arca rándulásából érezhető, hogy bizony aggódik, s tekintetével mintha már az albínó szobáját keresné. A férfi viszont mágia segítségével megmutatja az utat így csak komoly tekintettel a szemébe nézve biccent is felé.*
-Köszönöm..*csupán csak ennyit mond, s már fel is gyorsítva lépteit szedi a lépcsőket, egészen addig ameddig el nem éri azt a bizonyos ajtót, ahol a gömb megszűnik. A bejárat kitárul előtte, s körbe nézve meglátja szíve választottját, méghozzá háttal neki, nem sokat gondolkozik hogy bemenjen, s mikor ez megtörténik be is csukja maga után az ajtót, miközben famulusa keres is magának valami sötétebb sarkot. Nem mond semmit csupán csak lassan a lány mögé megy , s a válla felett áthajolva, keze a derekához is ér.*
-Én pedig jöttem, ahogy tudtam... megijesztettek a hírek.Miért nem szóltál arról, ami történt?*kérdezi eleinte még komoly hangon, de ahogy a mondat második feléhez ér, úgy lágyulnak a szavai is.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 5:33 pm

*Az ajtó bizony nyitva és nemsokára már meg is láthatja a fiú ezt a hófehér szépséget, feketében, mint mindig, de most a nadrág helyett egy hosszú szoknya van rajta, felül pedig egy szép fűző, tehát elegánsabb, mint szokott lenni és hosszú, fehér tincsei is szabadon engedve omlanak végig a hátán. Miközben megszólal, Mordred már felé is tart, s hamarosan meglepetten érzi a másik kezeit a derekán, ő pedig csak halkan sóhajt egyet, miközben lehunyja egy kis időre vörös szemeit. *
- Mert nem tudtam szólni... *ez után lassan megfordul, hogy a fiú szemeibe nézhessen és bár fáj neki mindez, mégis el akraja mondani mindazt, ami történt, bár képtelen szavakkal elmesélni azt, amit átélt... és hazudni se fog, semmiről se.*
- Amikor Mr. Cornwlade rám talált, visszavitt a Mysterioba és meggyógyított, de utána rögtön utaztam és rá bíztam, hogy szóljon neked. Sajnálom Mordred, de nem maradhattam ott... én... félek tőle. *süti le szép szemeit, majd kibújik a fiú kezei közül, így sétál az oszlophoz és mutat a tálra.*
- Még mielőtt folytatnánk a beszélgetést, szeretném, ha látnád mi történt. Az egész éjszakát, amikor odajött hozzám a fogadóba, egészen addig, amíg a magisztered rám nem talált. Remélem tudod a merengőt használni... *nemes a fiú, tehát bizonyára igen, Mordana pedig már előkészítette neki az emléket, csak bele kell mennie... és ha ezt megteszi, az egészet látni fogja úgy, mintha végig ott lenne ő is a fogadóban, majd pedig a szobában, tehát mindenről tudni fog, látni és hallani fog mindent, ami történt... és ha ez megtörtént, csak akkor fog Mordana beszélni vele, tehát ő nem megy át ismét, nem akarja magát végignézni, ahogy ott viselkedett, szóval itt fogja megvárni kedvesét és utána már Mordred számára is minden tiszta lesz, úgy a tisztességes megbeszélniük a dolgaikta.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 6:07 pm

*Nem nehéz észre vennie a lánykát, akihez lassan be is megy, majd hátulról áll meg mögötte kérdezve valamit halk hangon, amin nem látszik , hogy mérges , vagy ideges lenne pusztán csak nem tudja miért tette ezt. A válaszra azonban lassan behunyja a szemét.*
-Mesélt valamennyit... és van egy olyan érzésem, hogy miattam is nem szóltál azonnal nekem..*feleli csendesen, de több szót nem fűz hozzá, hiszen azért nem tud ő se mindent, csupán csak hogy milyen állapotba találta meg a magiszter, és hogy kivel volt. Arca feszült, de amikor az albínó azt kéri, nézzen bele a merengőbe, már sejti, hogy túl sok minden történhetett. Így aztán csak lassan a tál fele néz.*
-Ismerem a működését... De van egy olyan sejtésem, nem lesz jó amit látok.*néz komolyan az albínóra, miközben közelebb lép a tálhoz, s pillanatokon belül már benne is van a lány gondolataiba, s az asztal mellett állva nézni is kezdi. Lát mindent, ahogy találkoznak, majd azt is hogy miről beszélgetnek, egészen addig ameddig fel nem mennek a szobába, ahova ő maga is követi őket. Ezt viszont már nem bírja fapofával nézni, arca időről időre rezzen meg, s szemén látszik, hogy maga is szenved attól, amit lát, illetve amit hall, hiszen a szavak amiket Mordana mond, ugyancsak késként hatolnak a szívébe, miközben körbe járja az ágyat, ahol ők ketten vannak, arcán pedig valahol a vak düh, és szomorúság uralkodik, végül lehunyva a szemét, össze szorítva, hajol el gyorsan a merengőtől, miközben kezeit lassan a fejéhez emeli. Egy pillanatig nem tesz semmit csupán csak arcán látszik hogy dühös, és nem igazán akar hang kijönni a torkán.*
-Ez... ez mégis hogy történhetett a fenébe is....*mondja ki hangosabban, mintha maga se hinne a szemének, illetve a fülének, majd egy pár percig lassan fel alá járkál a szobába, végül csak hátát neki dönti a falnak, s hosszú ideig szemeit az albínóra szegezi.*
-Azt hiszem eleget láttam...... gondolom azt is sejtheted, hogy mit érzek...*mondja, miközben kezei lassan ökölbe szorulnak, majd egy pillanatra félre is néz, mint akiből valami nagyon ki akarna törni.*
-De azt is tudom, hogy befolyás alatt voltál..*csendesül el de még nem néz azonnal a lányra. Látszik rajta , hogy küzd magába hiszen szereti a lányt, és tudja hogy önmagától nem tenne ilyet, de amit hallott az akkor is fáj neki, és nem olyan egyszerű ezt elfogadni...*
-Ha azt gondolod, hogy most fogom a sátorfámat, és itt hagylak akkor viszont tévedsz... látni akartalak, és veled lenni*néz lassan fel a lány felé, aki értheti is , hogy nem esett jól neki, de nem akarja feladni se, hiszen azt is látta, hogy Mordana a befolyás alatt is mit mondott , és hogy már akkor is bánta.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 6:25 pm

*Nem is tudja igazán, hogy most helyeseljen-e vagy sem, hiszen igaza van Mordrednek, de mégse akarja kimondani azt, hogy félt tőle és attól, hogy meglátja mindazt, ami történt... de most már eltelt azóta pár nap, így hát a lányka se rest megmutatni neki az emlékeket, mivel elmondani túl hosszú és túl szörnyű lenne, ismét felidézni mindazt, amit történt akkor, azon a förtelmes éjszakán. Na de megmutatja a fiúnak a merengőt, hiszen ideje lenne belenéznie, így pillant Mordredre, hogy mennyire is tudja használni ezt a fajta emlékező szerkezetet.*
- Nem, valóban nem lesz jó! *de nem mond többet, csak türelmesen várja, hogy kedvese visszatérjen. Bizony tett olyan dolgokat, amikre nem büszke, de most már nincs mit tenni, megtörténtek, így csak vár és vár, hogy kedvese visszatérjen hozzá és amikor ez megtörténik, már csak a dühös arcot látja, így nyel egyet, miközben a másikról le se veszi vörös szemeit. Csak kissé összerezzen a hangos szavaktól, de nem mond semmit, egészen addig, amíg a fiú meg nem jegyzi, hogy Mordana bizony sejtheti az érzéseit.*
- Nagyon sajnálom Mordred... megtörtént, ezen már nem tudok változtatni és elfogadom a döntésed, bármi is legyen az. *keményednek meg szép vonásai, próbál kitartó lenni, de elég fájdalmas a számára is mindez és az, hogy Mordred ekkorát csalódott benne. De ahogy tovább beszél, úgy lép lassan közelebb hozzá a lány, megállva előtte és csak a sötét és most oly mérges ezemket figyeli, nem is igazán tudva, hogy mit mondjon. *
- Lehet, hogy az lenne a legjobb, megérdemelném, hogy itt hagyj és többé látni se akarj vagy hogy megátkozz vagy bármi! Ha akarod, tedd meg, nem fogok védekezni! *talán jól is esne neki, hogyha megkapná a méltó büntetését, így tárja szét kezeit is lassan, hogy itt van Mordred előtt és tényleg bármit megtesz érte, mivel amit tett, az minden más volt, csak nem helyes.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 6:45 pm

*Nemsokára a merengőben meg is látja, hogy mi történt, és így érthetően nem is marad el, a dühös arckifejezés, hiszen fáj neki mindaz amit látott, de tudja, hogy nem hibáztathatja a lányt, csak akkor se egyszerű ezt feldolgozni. Így szólal fel kissé dühösen majd kezd járkálni, miközben a lány arcát fürkészi. végül nekidől a falnak, de a tekintete nem távolodik el Mordanatól.*
-Tudom, hogy nem tudsz változtatni...*mondja kissé komorabb hangon, miközben tekintete egy pillanatra a földre tekint, majd ahogy közelebb jön a lány, lassan felnéz rá, és hallgatja azt amit mond. Arca még jobban megkeményedik, az utolsó szavaknál, s végül egy sóhaj is feltör ajkai közül.*
-Nem... Nem téged kéne megátkoznom, hanem azt az állatot , aki ezt tette veled, és velem is.... Ő miatta van az amit most érzek, és ő miatta is mondtad ki azokat a szavakat.*harapja be egy pillanatig az alsó ajkait, miközben keze lassan kinyúl s végig simít az egyik fehér hajtincsen,s ő maga is közelebb lép a lányhoz, és most már arcára is bizonyos nyugodtságot erőltet.*
-Tudom, hogy nem tetted volna meg önszántadból...Egyszerűen csak akkor is fájnak a szavak, még ha tudom, hogy nem is gondoltad komolyan.... Ha megtehetném most azonnal megölném azt aki ezt tetet veled...*mondja végül csendesebben, majd másik kezével is kinyúl a lány válláért, közelebb húzva magához, eleinte bizonytalanul, de ahogy húzza közelebb egyre magabiztosabban, mint aki megbizonyosodott arról, hogy ez a lány kell neki, bármi is történt.*
-Nem akarlak itt hagyni, és elveszíteni se.......*mondja ki végül, hiszen ebbe biztos. Csak tudja, hogy meg kell emésztenie a történteket.*

//Fagy//

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 10:39 pm

//olvad//

*Csak lassan sétálok közelebb a dühös fiúhoz, hiszen nem fogok csak úgy szótlanul ácsorogni egy helyben és hamarosan azt is kijelentem, hogy adja csak ki a mérgét Mordred, támadjon meg, nem fogok védekezni semmi féle átokszórás ellen és valahol jól is esne mindez, hiszen megérdemlem, amit tettem, az megbocsáthatatlan. Na de ahogy a fiú beszélni kezd, úgy nézek egyre komolyabban a másik sötét tekintetébe.*
- Mit érzel most? *bukik ki belőlem az ösztönös kérdés, majd ez után kissé meglepetten pislogok rá, nem is tudom, hogy hirtelne mire gondol, az egész éjszaka kusza már a fejemben, az a sok méreg és még mindig a testemben van, még mindig látni akarom Victort, pedig tudom, hogy nem kéne... Ezért is jöttem haza, idő kell, mire teljesen eltűnik a szervezetemből ez a szenny.*
- Milyen szavakra gondolsz? *kérdezek újból, miközben felém közelít, majd nemsokára az egyik hófehér tincsemmel játszadozik a keze.*
- Én is hibás voltam... azt hittem, hogy így legyőzhetem. Ha mérget juttatok a szervezetébe, tehát alkoholt, gyengébb lesz és könnyebben végzek vele, de hatalmas hibát követtem el és akkor, amiket mondtam, úgy is gondoltam... az endorfin hatalmas erővel bír. *nem fogom letagadni, akkor akartam azt a férfit. Fura lehet Mordrednek az, amit hall, főleg hogyha visszaemlékszik rá, Nymphadorának ő maga is ugyanezt tanácsolta, hogy igyon alkoholt, mielőtt összefut Demetriussal, majd ez után ittasan próbáljon meg végezni vele. Most már láthatja, hogy mi történt és valószínűleg ha a lány hallgat rá, ő is hasonlóan jár majd, ha nem rosszabbul... Ezek szerint ő se gondolkodott teljesen logikusan még régebben, na de az ölelés meglepetésként éri Mordanat, így bújik hát bele a fiú karjaiba, majd halkan sóhajt egyet.*
- Ha adsz még egy esélyt, jóvá teszek mindent Mordred. Én se akarlak elveszíteni, de nem bocsáthatsz meg nekem ilyen könnyen, én ezt nem érdemlem meg. *engedem el, miközben felpillantok ismét a szemeibe. Nem szakítani akarok vele, egy kis szünet kéne, amikor én teszek meg mindent azért, hogy együtt lehessünk, nem pedig ő bocsát meg én nekem.*
- Vissza akarom szerezni a bizalmad és a szereteted, nem adhatok ilyen könnyen oda nekem. Én ezt akkor se érdemlem meg. *rázom meg picit a fejem értetlenül és lépegetek pár lépést hátra, bizonytalanul. Mindent látott és hallott, ami történt, amit tettem... nem bocsáthat meg, nem szabad, nekem bűnhődnöm kell a tetteimért.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 11:01 pm

*A fiú látta az emlékeket, pontosabban részt vett bennük, és természetesen ezt nem is bírta ki komor arccal, így nem is csodálkozik Mordana kérdésén, amire csupán csak pár pillanattal később válaszol.*
-Dühöt... tehetetlen dühöt, mert akin ki akarom tölteni nincs itt...*csupán csak ennyit mond, de tekintete mereven néz maga elé, tudja ő is belül, hogy nem a lányra mérges, és ha még rá is lenne mindig nehezebb azt hibáztatni akit szeret az ember, márpedig Mordananak örök helye van ennek a cseppet sem jófiúnak a szívében.*
-Ne akard, hogy elismételjem, a szavaidat...*mondja kissé még dühös hangon, ami lassan csillapodni is kezd, így végül csak tehetetlenül lehajtja a fejét.*
-Amikor felinvitáltad a szobába, és azt mondtad hogy az övé vagy...*mondja ki végül, de beszéd közben a lány láthatja, hogy a fiú szeme egyre vörösebb lesz, ezután csak megrázza a fejét, mint aki ki akarná törölni a gondolatokat, miközben a lány hajával játszadozik csak hallgatja a szavait s mikor a végére ér,csak hallkan felsóhajt.*
-Az alkoholra gondoltam volna én is hogy megvéd... én is tévedtem volna és ennyi erővel én is hibás vagyok... megtehettem volna hogy szólok bármelyik magiszternek , de mégsem tettem mert megkönyörültem valakin, akinek szintén egy vámpírhoz volt köze.... *mondja majd lassan felnézve a lány szemeibe most már láthatja, hogy könnyezik de csak némán.*
-Én már véget vethettem volna ennek, de mégse tettem meg........*fejezi be, majd átöleli a lányt, de hallva a szavait, szemei egy pillanatra a semmibe vésznek mielőtt elengedné a másikat.*
-Azzal , hogy ezt kéred olyan dolgot akarsz, amit én nem akarok........*mondja, hiszen meg akar bocsáltani, mert szereti a másikat talán a saját életénél is jobban. VÉgül csak a szemébe nézve még mindig szomorú pillantással figyeli az arcát, mintha maga se értené a dolgot, de kénytelen elengedni.*
-És azt mégis hogy akarod? Te maradsz itt, én pedig haza megyek, és felejtünk?*látszik az arcán, hogy nem tetszik neki a dolog, de sajnos itt nincs itthon. Ha a lány elküldené a szülei páros lábbal rúgnák ki.*
-Amit vissza akarsz szerezni, mindig is a tiéd volt... el akarsz küldeni?*kérdezi végül, miközben tekintete még mindig a másikét fürkészi.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 11:12 pm

*Természetes, hogy rákérdezek arra, vajon mit is érezhet most, hiszen bár látom az arcát, a gondolatai között mégse vagyok képes mászkálni és így nem deríthetek másképp fényt az igazsgára, csakis azzal, ha rákérdezek minderre és ahogy hallom, nem csak Victorra dühös, hanem minden bizonnyal rám is és teljesen jogosan, így inkább csak arra kérdezek még rá, hogy melyik szavaim bántják ily nagyon, de ahogy megmondja, hogy nem óhajtja elismételni és én se akarhatom, csak bólintok egy aprót.*
- Rendben, ne haragudj! *kérek ismét elnézést, de amikor meghallom mégis, kissé le is sütöm szemeimet, hiszen most már értem, hogy miért fáj neki annyira mindez. Hogy másnak adtam oda magam, mégha nem is teljesen, de részben igen és nem sok választott el attól, hogy egyesüljek azzal a férfival.*
- A méreg miatt mondtam, erre megesküdhetek. Én soha nem leszek senki másé, ahogy előtted se voltam másé... Mordred, én mindig csak a tiéd voltam, egész életemben. *lépek elé halk hangon, miközben a tekintetét kersem és ahogy nézem az arcát, majd megszakad a szívem. *
- Valakin? Kiről van szó és eddig miért nem említetted? *na igen, most már bennem is felüti a fejét a féltékenység, hiszen mi az, hogy Mordred valaki mást védett és én még csak nem is tudtam róla? Láthatja az arcomon a megdöbbenést, én viszont a könnyeket, amelyektől még ezerszer rosszabbul érzem magam.*
- Kérlek ne... *simítom ki a könnyeket a szemeiből, már ha engedi nekem, hiszen ezt nem akarom... *
- Te semmiért se vagy hibás! Én voltam túl gyenge és nem szóltam neked időben... *ölelem magamhoz kedvesen a fiút és nemsokára elő is állok a nagy ötletemmel, mi szerint ismét meg akarok küzdeni érte, visszaszerezni, mert nem vagyok jelen pillanatban méltó párja. Így lépek ki a kezeiből és nézek rá, de ahogy hallom a reakcióját, ő nem örülne mindennek és valahol meg tudom érteni, mert én sem... mégis magamat akarom büntetni, hiszen nem vagyok képes olyan könnyen feldolgozni a történteket.*
- Nem tudom, hogy mit akarok... Téged, örökké és egyben a halált azért, amit csináltam. *fordítok neki hátat és lassan az ágyamhoz sétálok, melynek végébe kényelmesen le is ülök, miközben csak nézek magam elé.*
- Soha nem tudnálak elküldeni! *mondom még halkan, miközben végül felemelem a fejem és most ő láthatja azt, amit én az előbb rajta... könnyeket... drága, utánozhatatlan, ritka könnycseppeket.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 11:35 pm

-Nem rád haragszom....*válaszol szinte azonnal, még ha kicsit hazudik ezzel akkor is, nyíltan nem mondaná ki soha ennek a lánynak, főleg mivel van itt nagyobb érzelem is mint a harag. A következőre viszont csak lassan bólint.*
-Nem kell megesküdnöd... ezt tudtam már akkor amikor végig néztem.... csak így is fáj, de megbírkózok vele, méghozzá veled az oldalamon, mert nem akarok más lányt az életembe csak téged....*tudatosítja a lányba, hogy nem akarja elhagyni se szakítani vele, se semmi. Arca szomorú hiszen belül fáj neki az egész, de így szóba hozza, hogy ő is ugyan ennyire hibás. A lány kérdésére viszont már vöröslő szemmel válaszol miközben megindulnak a könnyek is.*
-De... említettem akkor amikor Darius megharapott, és amikor azt mondtam engem bízott meg vele, hogy kiderítsem ki harapott meg egy elsős lányt, mert ha nem teszem veled tesz valamit... így már remélem emlékszel, de mégse szóltam a magisztereknek, mára már hiba volt... Tudod én megkínoztam azt a lányt. Azt hiszem megszerette azt a vámpírt, lehet az endorfin miatt, de nem akarta kiadni a nevét..... először méreggel, utána pedig a tiltott átokkal, kínoztam nem kevés ideig, de nem felelt, aztán elmondtam, hogy ha nem tudom meg akkor Darius megkeres téged...... A végén nem kellett semmi kínzás, elmondta a nevet amit akartam, mert tudta hogy fontos vagy nekem, és én mégse léptem semerre....*a végén már szinte eltorzul az arca, régi emlék, de látható a szemeibe hogy nem hazudik... Amikor letörlik az arcáról a könnyeket, csupán csak belebújik a kézbe, majd viszonozza az ölelést, méghozzá szorosan.*
-Én nem látom így.....*mond csupán csak ennyit, majd a lány ezután áll elő az ötletéve, miszerint bűnhődni szeretne, de a fiú ezt nem nézi jó szemmel. Már hogy is engedhetné ezt önként neki? A szavaira viszont arcizmai megkeményednek.*
-Ha te meg akarsz halni akkor nekem sincs értelme tovább élnem... Én is csak azt akarom amit te...*néz komolyan a másik szemébe, de az utolsó szavakra csak lassan oda sétál az ágyhoz kezével végig simítva a könnyes arcon, amit oly ritkán lát így, s letérdel az ágy elé.*
-Reméltem, hogy ezt mondod... és én pedig soha nem foglak elhagyni...*fejezi be, majd lassan oldalra dönti a fejét.*
-Már régóta beszéltünk egy vakációról... neked jövő hónapba kell vissza menned, nekem pedig melletted a helyem. Az apád azt mondta addig maradhatok ameddig szeretnék.... Mit gondolsz nem lenne jó ez az idő arra hogy egymásra találjunk? Akár szép lassan is?*kérdezi, hiszen így mindkettőjük kívánsága teljesül, ő neki se kell elmennie a lány mellől, és Mordana is megkapja valamilyen szinten amit szeretne.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-04, 11:47 pm

- Pedig kéne, hiszen én tehetek minderről. *sóhajtok fel, majd ez után mondom el neki, hogy nem akartam én ezt, bár erre Mordred már eddig is rájöhetett. Mindenesetre az esküdözésem nem kell neki, hanem kijelenti, hogy csak engem akar, amire már nem tudok nem mosolyogni, csak csillogó szemekkel nézek a szemeibe, hiszen ennyi idő után is ezek szerint csak én kellek neki. Persze más lenne a helyzet, hogyha én akartam volna megcsalni, de erről szó sincs, én nem vagyok olyan lány és ezt ő is nagyon jól tudja. Viszont amikor valaki védelméről mesél, hirtelen nem tudom, hogy kiről is van szó, így kezdek el hát faggatózni, hátha fény derül az igazságra.*
- Igen, valami most már rémlik... *kezdem halkan, de ő beszélni kezd, így hallgatom a szavait, csak komoly pillantással, egészen addig, amíg be nem fejezi a rövidke történetet, de tekintetem kissé tovább figyeli helyes arcát, méghozzá igen csak fürkészően.*
- Van valami közöd ahhoz a lányhoz? Csak mert egyértelműen kedvel téged... ha nem szerelmes. *kérdezem halkan, de bízom a fiúban és ezek után jogom se lenne kételkedni vagy kérdőre vonni bármiért is, de azért had kérdezzem már meg, abba nincs semmi rossz se. *
- Szerintem nem szerelmes, csak a méreg... ha többször ivott belőle, akkor elkezd vonzódni hozzá és majdnem szeretni is. Hasonló érzés, nem véletlenül jöttem el. Nem akarom megkockáztatni, hogy ismét rám találjon és ide biztos, hogy nem fog bejutni. *talán tényleg ez volt a legjobb megoldás, mert ha ismét meglátom, akár egy hónap múlva is, nem leszek kegyek és végezni fogok vele, Kiara pedig végig mellettem lesz. Az ölelés idő közben megtörténik és amikor hallom, hogy ő is meghalna velem, mert nem akar nélkülem lenni, csak az ágyamhoz sétálok, leülve rá, ő pedig pillanatok múlva már előttem térdel, így simítva végig kissé könnyessé vált arcomon, de ahogy tereli a témát, miután biztosít róla, hogy soha nem hagy el, csak kíváncsian nézem továbbra is az arcát.*
- Itt maradnál velem? De a tanulmányok és sentinel is vagy... Mr. Cornwlade se örülne... *harapok ajkamba, de kezemmel gyengéden megfogom az övét, végre ismét érezve a kézfején lévő puha bőrt és teste melegét.*
- Tudod jól, hogy örülnék neki! Maradunk, amíg teljesen jól nem leszek, utána pedig visszatérünk és este csak veled mászkálok ki! *ezt most veheti ígéretnek is. Na de fejem csak a vállára hajtom, miközben ismét megölelem és ez után egyenesedek ki ismét ülő helyzetbe.*
- Amúgy mi a véleményed apámról? *kíváncsiskodom, hiszen ahogy hallom, már felajánlotta neki, hogy itt maradhat. Kedves tőle, mégha nem is a kedvességéről híres.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-05, 12:11 am

*A szavakra már nem reagál, ő akkor sem tud mérges lenni, még ha kéne akkor se. Inkább kijelenti, hogy csak ő kell neki senki más, ami így is igaz. Nem tudná elképzelni az életét más lánnyal, mondhatni Mordana már teljesen rabul ejtette a szívét. Viszont nemsokára mesélni kezd Nymphadoraról és az esetükről, mindent elég részletesen elmesélve. Figyeli közbe Mordana arcát, s a kérdésnél kissé oldalra dönti a fejét.*
-Szeretem benned, amikor féltékeny vagy...*kezdi el nyugodt hangon, még mindig vörös szemmel, de azért már megejtve egy kis mosolyt, de végül csak megrázza a fejét.*
-Csupán csak bízik bennem, ahogy én is benne, legalábbis azután, hogy önszántából elmondta amit akartam tőle.... Amikor először megmarták, én mentettem meg, egy koszos kriptába találtam meg vérbe fagyva, éppen hogy állt a lábán, később pedig ő mondta el nekem a vámpír nevét....de ha azt akarod megtudni, hogy tetszik e vagy érzek e iránta valami vonzalmat, a válaszom egyértelmű nem... Már megvan a szívem választottja, és ezt tudja ő is...*fejezi be, majd a harapásra áttérve kissé megrázza a fejét.*
-Lehet... vagy éppen csak magányos... Nincsenenek barátai, vagy olyan ember akiben megbízhat... az ilyeneknél még nehezebb nem hülyeségbe keveredni.*magyarázza, hiszen ismerve a lányt, tényleg nem lehet sok barátja, ők mondjuk jóba vannak de csak ennyi*
-Viszont annak örülök, hogy ide jöttél... legalább biztonságban vagy...*fejezi be , majd jöhet az ölelés, ami után Mordana leül az ágyra, s bizony a fiú észre veszi azt a könnyes arcot is, amin pillanatok múlva simít végig.*
-Szerinted, mi a fontosabb? Az hogy tanuljak, vagy hogy jó benyomást kelltsek egy olyan embernél akit én se igen kedvelek, vagy hogy azzal legyek aki fontos számomra? Persze hogy szeretnék maradni.*mondja ,s ezután már egy félmosollyal fogja meg a lány kezét, s öleli meg őt.*
-Nem is engedlek ki, egyedül erre mérget vehetsz.. és azt hiszem akkor maradunk mindketten... Úgy is kíváncsi voltam, hogy a méregkeverők hercegnője hol élte le a gyerekkorát, szóval ez a hely talán mindkettőnknek segít kicsit felejteni*engedi el a lányt, végig simítva a haján, az apjára tett kérdésre pedig csak elmosolyodik.*
-Igazából a találkozásunkkor az az érzés környékezett, amit akkor éreztem amikor veled futottam össze. Érdekes ember, és bár azt hiszem, hogy van közöttünk egy tartás nem félek tőle... Szóval látok valamit a kapcsolatunkban, ha meg ő nem kedvel hát majd megszok... érted még a szüleiddel is képes lennék harcba szállni... Amúgy meg parancsba kaptam tőle, hogy ha megbántalak akkor páros lábbal rúg ki a kastélyból, természetesen kultúrált formába mondta... De azt hiszem összességben kedvelem. Legalább nem játsza meg magát..*mondja el a véleményét, ha már a lány ezt kérte, de hát végtére is legalább egyenes embernek látszott az apja.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-05, 12:31 am

*Amikor a lányról kezd el mesélni, kit még nem ismerek, de ezek szerint már volt említve, egyértelműen elkap ám a féltékenység, képtelen is vagyok megállni, így nézek rá, kíváncsian érdeklődve, de amikor lebukom, picit elpirul hófehér arcom és úgy nézek a másik szemeibe.*
- Csak nem akarom, hogy másé legyél... Szóval, nem úgy értem, hogy a tulajdonom vagy csak... nem bírnám elviselni a tudatot, hogy mást ölelsz és csókolsz. *sütöm le szemeimet, hiszen ez az igazság, de amikor beszélni kezd, akkor ismét a szemeibe tekintek, hogy úgy hallgassam végig mindazt, amit mondani szeretne. *
- Szóval tisztában van vele, hogy vagy nekem és ezek szerint nem is tetszik. Tehát nem lehet egy szép lány. *morfondírozok hangosan, hiszen azért csak láthat más lányban is szépen, de ezek szerint abban az elsősben nem és azért ennek örülök ám. Ez után viszont elkezdem kigondolni azt, hogy nem hinném, hogy szerelmes lenne, de amiket Mordred mond, kissé meglepnek.*
- Nem mindenki tudja jól kezelni a magányt! De azért remélem, hogy nem leszel mindig a segítségére, nem szeretném megmérgezni és eltenni láb alól. *jegyzem meg teljesen csevegő hangon, hiszen ha okot ad a féltékenységre, nem fogom csak azért visszafogni magma, mert Mordred kedveli és mert bízik benne. Oké, lehetnek más barátai, de azért ez mégis furcsa nekem és nem szeretnék gondokat, tehát ha kell, elintézem.*
- Hogy hívják? *ha már tanársegéd vagyok, akkor tudnom kell, hogy órán is úgy figyelhessek rá és ne érjen semmi se meglepetésként. Na de ez után csak az ágyamhoz sétálok és hamarosan Mordred is követ, miközben elmeséli nekem, hogy velem szeretne maradni és akár egy hónapig ő se tér vissza az iskolába.*
- Ez esetben örömmel fogadom mindezt és ha gondolod, hozzátok is elmehetünk majd. Apám hoppanálva elvihet minket és akkor még csak bajba se keveredünk. *pillantok a fiú kezére, majd meg is ölelem, kissé hosszabban, mint eddig és kijelentem azt is, hogy többé éjszaka nem fogok egyedül mászkálni kint, Seol szigetén.*
- Biztosan jó lesz, hogy itt maradunk és remélem, hogy a szobám is megfelel. *pillantok körbe a kissé antik bútorokon, de azért egy laptop is van itt és televízió is, tehát nem teljesen középkori, mégha mégse a modernségéről híres ez a hely, hanem inkább a sötét színekről és bútorokról... Viszont az is érdekelne ám, hogy az apámmal milyen eddig a kapcsolata, de ahogy látom a helyes arcon a mosolyt és hallom az első szavakat, lágyan felnevetek én is.*
- Csak nem köztetek is megvolt a vibrálás? *kérdezek rá huncutul, hiszen bár előtte még senkim se volt, de amikor talákoztunk, tudtam, hogy nekem ő kell, csakis ő és ő az igazi és érzem, hogy Mordred is hasonlóan gondolkodhatott rólam akkor... *
- Szerintem még nem tudja, hogy kedveljen-e, hiszen még csak nem is ismer. Édesanyámnak most dolga van, de talán a vacsoránál vele is találkozol. Régen mindig együtt ettünk, de most már tiszteletben tartják, hogy itt vagy, tehát külön is lehetünk, nem fognak zavarni minket. *pillantok a szemeibe, majd amikor meghallom, hogy apám mit is mondott neki, csak kissé megcsóválom a fejem.*
- Ezért még számolok vele... méghogy kirúgott volna innen... Egyébként, nagyon fájt a szúri? *tudja szerintem, hogy mire gondolok, viszont a beszélgetésünk közben halk morgás hallatszik Mordred felől és nemsokára Kiara is megjelenik, a maga tekintélyt parancsoló módján, így lép a fiú mellé, majd néz bele hosszan a szemeibe és végül biccent neki egyet, miközben felugrik az ágyamra és meg is nyalja a kezem.*
- Féltékeny és aggódott ő is értem. *simítok bele a dús sörénybe, miközben ismét visszanézek a fiúra.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-05, 12:54 am

*Bizony úgy tűnik a lány féltékeny, amit nem nehéz észre venni, de a további szavakra a fiú egy pillanatra a plafon felé néz fel.*
-Még egy ilyen lányt, pár pillanattal ezelőtt, még azt kérte, hogy bocsássak meg neki, most meg úgy érzem azért jöttem el, hogy engem vallassanak ki..*mondja jól hallhatóan, de persze nem ideges hangon, hiszen legalább ismét beszélnek, és talán tova is tűnik a rossz kedv.*
-Nem leszek másé, ha nem szeretnélek utánad se jöttem volna... Mordana jobban nem tudom bizonyítani, hogy mennyire sokat jelentesz és csak te jelentesz sokat a számomra...*néz komolyan a szemébe, miközben a téma persze folytatódik.*
-Igen, tisztában van vele hogy te vagy nekem én pedig neked, és nem nem tetszik, ez nem jelenti hogy szép vagy nem szép, egyszerűen te vagy nekem a legszebb, és az akit akarok, és szeretném ha nem beszélnénk többet már róla...*mondja kicsit morcosan, de a végső szavakra csak belesimít a hófehér hajba még mindig fejet csóválva.*
-Túlságosan is féltékeny vagy, ami igazából imponál nekem, de nem olyan esetbe, ahol nincs szükség féltékenyésgre. Nincs versenytársad akivel versenyezned, vagy harcolnod kéne értem, már a tied vagyok, és te az enyém...*néz komolyabban rá, hiszen Nymphadoraval jóban vannak, de a fiú soha nem gondolt rá, hogy akarna is tőle valamit, kivéve azt a nevet, de azt már megkapta.*
-Egy Giovanni... de amúgy Nymphadora névre hallgat...*mondja, most már csak úgy simán csevegő hangnembe , de végre tovább lépve a dolgon most már mosolyog is kicsit.*
-Azt hiszem semmi jónak nem vagyok elrontója, a szüleim már amúgy is akartak látni engem is, na meg megemlítették , hogy remélik te is velem jössz... A szüleim is azt mondták, hogy mégjobban meg akarnak ismerni..*feleli de persze egyet ért azzal, hogy mehetnek oda is, de egyenlőre itt vannak.*
-Mintha csak otthon lennék, jó az ízlésed.*mosolyodik el, hiszen tényleg szép szoba ez, na meg a hangulata is jó, tetszik a fiúnak egyszóval. Az apját ért kérdésre viszont most már elneveti magát, hiszen ilyen huncut mosolyt, és szavakat ritkán hall kedvesétől.*
-De... bizonyos értelembe megvolt. Azt hiszem feszült vibrálás, de majd kitapasztaljuk egymást. Gondolom édesanyád is hasonló jellem nemigaz?*kérdezi egy félmosollyal, majd a következőre oldalra dönti a fejét.*
-Szívesen találkoznék velük, tudod meg akarom ismerni annak a lánynak a szüleit, akit szeretek...*feleli nyugodt hangon, de ekkor árulja el, hogy mit mondott az apja.*
-Hát megmondta, hogy ha fájdalmat okozok akkor mehetek isten hírével. De megértem, csak félt téged, ahogy én is... a szuri meg hát nem volt kellemes de azt hiszem kicsiny áldozat volt és megérte azért, hogy lássalak...*mosolyodik el ismét, majd ezután hallja a morranást, majd fejét az oroszlán fele is fordítja, de végül amolyan morcos csalódottság lesz urrá rajta amikor látja hogy biccent felé az állat.*
-Ennyi? Több hónapja ismerjük egymást, a gazdád a mindenem és te csak biccentesz? Hát akkor szia Kiara*mondja kissé meghökkenve a famulus felé majd az albínóra nézve kissé elhúzza a száját.*
-És azt hiszem még mindig nem vagyok a szíve csücske...*sóhajt fel végül, miközben Samael is megjelenik, de ő csupán csak leül a térdelő fiú mellé, miközben érdeklődően figyeli az albínót, és a famulust is, halkan és mélyen dorombolva.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-05, 1:08 am

*Ahogy Mordred beszélni kezd, úgy érzem egyre inkább rosszul magam, hiszen igaza van, okom nincs féltékenykedni és én tettem olyat, amit nem kellett volna.*
- Bocsánat, nem akartam... én csak... hülye vagyok. Jogom se lenne megkérdezni, hogy kihez mi közöd van, főleg ezek után. *ismerem be halkan, miközben hallgatom tovább a szavait és csak egy aprót nyelek, majd miután elhallgat, bólintok még párat. Nem mondok most semmit, értettem a szavakat, tehát lakat a számon, szóba se hozom most már többet, ha lehet, legalábbis igyekszem elkerülni a gondolatokat.*
- Tudom és megértettem! *bólintok még párat, teljesen visszafogva magam, hiszen nem akarom, hogy ismét haragudjon rám. Azért a nevet elraktározom ám, hiszen ki tudja... és majd egy picit utána is nézek a lánynak, de nem most, hogy itt van velem Mordred, ráér az majd a tanársegédi munkák közben is... Inkább csak leülünk hamarosan, majd beszélni kezdünk arról, hogy egy ideig itt maradunk és még Írországba is elnézünk a Wasimir birtokra és ahogy hallom, Mordred szüleinek se lesz ellenére a dolog.*
- Ennek örülök. Ők nagyon kedvesek, akár csak te. *nézek a szemeibe, hiszen bár rideg ez a fiú és veszélyes, velem szemben mégse olyan, hanem meleg szívű és soha nem bántana... Na jó, a szexuális játszadozás az kívétel, de azt hiszem, hogy egy ideig nem akarom, hogy megvágjon vagy fájdalmat okozzon nekem... elég volt, most már csak a szeretetre vagyok éhes, mégse fogok rámászni, neki is le kell tisztáznia magában a dolgokat és arra majd sor kerül, ha Mordred is akarja.*
- Este akkor meg fogod. *bólintok rá még erre, majd ez után édesanyámról is mondok pár szót, de csak titkozatosan.* - Hasonlít ránk, de mégis teljesen más. Majd megismered. *mondom sejtelmesen és nemsokára már Kiara is megérkezik közénk. Nem értem, hogy mi a baja Mordreddel, de még mindig igen csak távolságtartó, de amikor meghallja a megjegyzést, csak kíváncsian fürkészi tovább a fiút, én pedig nem tudom megállni, hogy ne nevessek.*
- Majd megbarátkoztok... *mondok most csak ennyit, de miután Kiara megbizonyosodott róla, hogy velem minden rendben, hirtelen ugrik le az ágyról, így döntve hanyatt Mordredet, majd ha ennyire szeretetet kér tőle, akkor most végig is nyal az arcán, nem kímélve nyálas, érdes nyelvével a srácot.*
- Azt hiszem, hogy ezt most megkaptad. *dőlök el picit az ágyon, így figyelve meg a kis színjátékot, mely igazán a kedvemre való.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-05, 1:35 am

*A válaszra, csak kissé megrázza a fejét, de arcizmai most már nyugodtak maradnak, sőt talán derűsnek is mondhatóak.*
-Dehogy nincs jogod hozzá. Jogod van kérdezni, és tudni is , hogy kihez milyen közöm van, csak nem kell a dolgok mögé rémeket látni, mert nincs rá okod.*feleli nyugodt hangon, hiszen szereti elmondani a lánynak a dolgait, és persze azt is ha érdeklődik iránta. Végül a témát hamar rövidre zárták.*
-Na.. ennek akkor örülök, mert most azzal akarok foglalkozni aki igazán fontos a számomra...*a fontos szót jól megnyomja miközben beszél had értse csak Mordana, hogy bizony róla van szó. A szülőkre térve a fiú csak elmosolyodik.*
-Nem mindenkivel, de téged azt hiszem azonnal a szívükbe zártak. Vagy csak én áradoztam rólad sokat...*mondja elgondolkozást mutatva az arcán, amin nemsokára egy mosoly is megjelenik. Való igaz Mordanaról tényleg sokat írt a leveleiben, és a szülei nagyon is kedvelik az albínót.A lány anyjára viszont mosolyogva bólint.*
-Á értem... azt hiszem rá is nagyon kíváncsi leszek.*feleli mosolyogva, de ekkor érkezik meg Kiara akivel láthatólag még mindig zord a kapcsolatuk. Amikor az oroszlán nézni kezdi a fiút, ő csak közelebb hajol, és hasonló fürkésző tekintettel kezdi nézegetni az oroszlánt, kíváncsian figyelve hogy erre mit fog reagálni. Mordana szavaira viszont kicsit felnevet.*
-Ó, úgy hiszed? Pedig én tényleg próbálkoztam ná........*de kb ennyit képes kimondani, mert az oroszlán hirtelen dönti le, s már érzi ahogy a nyálas érdes, és bizonyára méretes nyelv végig csúszik az arcán...*
-Nyááá.... elég lett volna ha a kezemet, de még mindig jobb mint a semmi..*mondja, próbálva azért kijönni a termetes állat alól, akinek ha sikerül még meg is simogatja a nyakát, meg a füle tövét is. Samael közbe nem zavartatja magát, csak oda menve a lányhoz oda dugja a fejét hozzá bújva az oldalához, mint egy nagyra nőtt macska, majd az ágyon helyezkedik el pontban mellette. Na igen erről az állatról is nehéz elhinni hogy ennyire szelíd lett Mordanaval.*

//FAgy//

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-06, 11:14 pm

//olvad//

*Kedvesen érnek a szavai, valahogy mindig örülök neki, hogy így beszél velem, tehát fehér arcomon lágy mosoly jelenik meg, miközben vörös szemeim csak érte csillognak.*
- Megértettem! És tudom is. *persze, hogy tudom, hiszen soha nem akarna mással lenni, ha akart volna már eddig, akkor azt megtette volna, de felesleges feltételezésekbe bocsátkozni, hiszen erre nincs szükség. Inkább engedem a beszélgetést tovább terelődni, így hát rá a szülőkre, akiket nagyon is kedvelek, hiszen ők is oly normálisan viselkedtek velem, amikor Írországban jártunk a Wasimirok birtokán.*
- Nem kéne túlzásba vinned. *vigyorodom el, de Kiara is hamarosan megjelenik, így morgolódik hát kedvesem, de nem telik bele sok időbe és a farkasszemezésnek meglesz a jussa, tehát a hatalmas feketeség máris Mordreden van, így terítve be az állatok királya testével.*
- Ne légy finnyás! Lemoshatod bármikor. *vigyorodom el, majd meg is simogatom az idő közben hozzám bújt Samaelt is, majd miután hajlandó lesz szeretett famulusom leszállni róla, akkor csak felkelek és kezemet Mordred felé tartom, felhúzva őt, ha minden igaz, így húzva addig, amíg közel nem kerül hozzám és nézek bele most ismételten a szemeibe.*
- Nem akarsz megcsókolni? *kérdezem halkan, hiszen amióta megjött és az előtt is, már napok óta hanyagolnom kell lágy érintését és édes csókját. Vajon neki nem hiányzik? Nem tudom, de most muszáj volt rákérdeznem minderre, így pislogok rá, csak kedvesen, miközben eleresztem kezét és várom a feleletét.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-06, 11:35 pm

-Na akkor téma lezárva... Nem ezért utaztam több száz kilómétert, még ha hopponáltam is.*vigyorodik el miközben a másik szemeibe néz, majd így folytatódik a téma, s jutnak el nemsokára a szülőkig, amiről Mordred is mond néhány szót. Az albínó válaszára kicsit kiszélesedik a mosolya, miközben megcsóválja a fejét.*
-Szerintem egészséges mértékbe tetem, tudod rólad nem nehéz sokat beszélni.*feleli, bizony derűsebb hangon, még ha vannak is néha köztük viták, vagy valami történik, mint ami most is, még akkor is nagyon szereti ezt a lányt. Az oroszlán viszont megérkezik, s úgy tűnik megelégelve a farkas szemezést, rá is ugrik a fiúra, aki bizony meg is jegyzi, hogy nem éppen ilyen nyalakodásra gondolt. A lány szavaira csak kissé morcosan húzza el a száját.*
-Hát amint a Lady lemászik rólam... de majd max rád uszítom nyalakodásra Samaelt...*mondja vissza vágva, bár nem hinné hogy a párduc ilyesmire vetemedne, de hát már ő is okozott meglepetést. Ehelyett a famulus viszont csak macskásak kissé oda bújik a lány mellé, élvezve a simogatást, néha néha megnyalva a kezét is. Amikor viszont Kiara leszáll a fiúról , Mordred elfogadja a felé nyújtott kezet, de nem áll fel teljesen csupán csak kissé lejjebb húzza a másikat, majd amikor meghallja a szavait kissé ravasz gonoszkás elmosolyodik.*
-Azt hittem már meg se kérdezed..*mondja, halkan miközben egyre közelebb hajolva, másik kezével lassan átfogja a lány derekát, s magabiztosan, ámde mégse olyan durván lehúzza maga mellé a földre ahol aztán pillanatokon belül fölé is kerekedik.*
-Hiányoztál...*mondja még csendesen, miközben ajkai már lassan a másikéra is tapadnak s így csókolja meg az albínót, nem durván, hanem inkább lágy szenvedéllyel, miközben kezével végig is simít az oly tetszetős fehér hajon, ami valahol mindig is a fiú gyengéje volt.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-06, 11:45 pm

*Miután minden fontos dolgot átbeszéltünk, Kiara is be akar ám szállni és kissé segíteni jobb kedvre derülnünk. Nem szokása neki se letámadni senkit, de ha már a fiú beszólt neki, hát megjárja... tehát a nőstény oroszlán most nem is kíméli, de én láthatóan jól szórakozom ám mindezen, így kuncogok vidáman, ahogy figyelem őket továbbra is.*
- Jaj de félek! *mondom fejet csóválva, majd fel is kelek, amint a fekete szépség odaenged kedvesemhez és kezemet felé nyújtva próbálom meg felhúzni magamhoz, de ahogy érzékelem, ő nem enged teljesen, így bukik ám ki belőlem a kíváncsi kérdés, de ahogy hallom a szavait, csak elhallgatok egy rövid időre, majd halkan végül szóra nyitom ajkaim.*
- Ezt kérdezni kell? *pillantok a szemeibe, de ekkor már az erős kezek át is fogják derekam, én pedig a puha, fekete szőnyegen fekszem, magam fölött pedig kedvesemmel. Fura most ez a helyzet, rég voltunk már így és utoljára Victorral voltam hasonló helyzetben, de most a vámpír képe sehol sincs, csak Mordredet érzékelem, csakis őt, senki mást. *
- Te is nekem! *és szemeim már le is hunyom, miközben ajkamon érzem a fiú ajkát, így ölelem át, nyúlva be ismét a felső alá, most már megtalálva ha minden igaz azokat az imádott szárnyakat és csak lágyan viszonozom azt, amit kapok, és nem vagyok rest egy kis szenvedélyt is belecsempészni mindebbe. Hosszan játszadozik nyelvem az övével, talán még percek után is ugyanúgy fekszem - csak a szüleim be ne nyissanak - de nagy nehezen végül elszakadok tőle és sugárzó, kipirult arccal nézek a szemeibe.*
- Pedig már azt hittem, hogy elveszítettelek... *tudhatja, hogy mire gondolok, na de csak picit gyengéden tolni kezdem a fiút és halkan meg is szólalok.*
- Később is lesz még erre időnk, most inkább mutatok egy helyet. *már ha érdekli, de sejtem, hogy úgy lesz. Így ha Mordred leszáll rólam, akkor csak felkelek, megigazítom hófehér tincseimet, még egy puszit lehelek édes ajkaira és ha minden igaz, ki fogunk lépni a szobámból.*
- A toronyba megyünk! *mondom út közben, tehát számíthat rá, hogy egy darabig most lépcsőzni fogunk.*

Tárgy: Re: A Liwardok otthona 2011-06-07, 12:01 am

*Na igen, az oroszlán úgy tűnik komolyan vette a barátkozást, így aztán a fiú már nemsokára alatta is van, ha akarja ha nem. A fenyegetőzésére a párduc is csak morran egyet, mintha azt mondaná " ő aztán nem" hiszen láthatólag, tetszik neki a lány ágya, ott tökéletesen el is van. A fiú arca azonban csak továbbra is morcos marad a vissza szólásra, hiszen most vesztett még szócsatában is a lány ellen. Nemsokára viszont már egymás kezét fogva kerülnek ismét közelebb egymáshoz, ahol a lány kérdésére a fiú furcsa választ ad. Mordana szavaira viszont már nem bírja ki, hogy halkan fel ne nevessen, hiszen most jó a kedve, és örül, hogy ismét az albínóval lehet.*
-Hát, azután hogy szünetről kezdtél el beszélni, én már nem is mertem közeledni.*mondja még mindig vigyorogva, de ebben a mosolyban van valami, ami arra utalhat, hogy csak ugratja a lányt. Nemsokára már a földön fekszenek, s a fiú meg is csókolja az albínót.*
-Ha nem kérdezted volna meg, akkor öt percen belül valószínűleg én tettem volna ugyan ezt.*mondja most már sokkalta lágyabban, és halkabban, s így esik meg a csók amibe bizony van szenvedély is, s jó pár percig abba sem marad. A szárnyak érintésére, csupán csak jóleső remegés fut végig a fiúban, amit bizony csak Mordana képes kiváltani, s mikor elválnak a szavakra se távolodik el tőle.*
-Te is megijesztettél engem..*feleli csendesen, miközben nem is akar elszabadulni a szép szempártól s most csak csendesen simogatja a fehér hajzuhatagot, egészen addig míg meg nem történik a tolás.*
-Ünneprontó...*mondja még mindig mosolyogva, amiből látszik is, hogy nem gondolja ám komolyan, minden esetre ő is feláll, s a puszit viszonozva együtt lépnek ki a szobából s veszik útjukat a lépcsőn.*
-Hm... van pár sejtésem, hogy hova szeretnél vinni, de azt hiszem meghagyom a sejtéseket későbbre, szóval követlek... Amúgy meg jó magas ez a kastély..*feleli mosolyogva, miközben felzárkózik az albínó mellé, hagyva hogy vezesse őt.*

//Fagy//