Édességek vihara

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-07-27, 4:00 pm

*Még a beszélgetésük elején vannak, de Faith furcsa dolgot mond, ami úgy tűnik, hogy meglepi Ryant, mivel vissza is kérdez, a lány pedig egy cseppet el is pirul, ahogy meghallja a kérdést.*
- Én mondtam, hogy nagyon szeretlek és ha elveszítenélek, nem is tudom, hogy mi lenne velem. Nagyon fájna és természetes, hogy megtennék mindent, hogy visszakaphassalak. *itt most konkrétan a halálra gondol, mivel ha a fiú megcsalná, összetörne benne minden és az után nem akarná visszakapni, bármennyire is szereti, hiszen akkor azt jelentené, hogy nem tudott mindent megadni neki és hogy máshoz akart fordulni, mert más is kell neki. Na azt nem tudná elviselni, viszont a halálnál segítene és most már tudja, hogy képes is lenne rá, de persze elég nagy árba kerülne. Na de Sairus is szóba jön, hogy a lány találkozott vele és ahogy hallja Ry-tnem igazán zavarja a dolog.*
- Én is örülök... talán ezért se zavart. Mondjuk múltkor meg Jake-el futottam össze. Ő meg nagyban óvott tőled, hogy vigyázzak veled, mert összetöröd a szívem. *legyint egyet, őt aztán nem hatják meg más szavai és azért, mert már valószínűleg nem egy lány járt úgy, ő optimista, hogy itt minden rendben lesz. Na de Rose is szóba jön és ahogy hallja Ry szavait, szépen megnézte magának, így csak inkább elpillant egy másik irányba, de nem fogja magában tartani gondolatait.*
- Ezek szerint jól megnézted magadnak és bókoltál is neki... remek. *most erre még is mit mondjon? Nem esett jól neki, annyi biztos. Inkább a boltba sétálnak és a lány témát vált, mert tudja, hogy ha most felkapja a vízet, lehet, hogy vita lesz belőle és most a csoki mindennél jobb lesz. Így hát vásárol magának néhány csokit és Ryan is választ, ami neki tetszik. Ez után Faith fizet, nem kell neki más, úgy érzi, ez tökéletesen elegendő, de azért elmosolyodik, hogy a fiú végig körülötte sündörög és igyekszik mindig hozzáérni valahol.*
- A park az jó ötlet. Ott úgy is vannak padok. *válaszolja miután már elhagyták az üzletet és akkor ha minden igaz, a park felé indulnak. Na de Ryan ismét mesélni kezd, milyen furcsa, hogy mindig lányokkal találkozik.*
- Miért? Talán neki se tetszettél? *kérdezi őszinte kíváncsisággal a fiútól, majd a következő kérdést hallva picit elgondolkodik.*
- Talán Jake volt az... ugyanis nem szeretem, ha a párom ellen beszélnek. Na meg megmondtam neki a véleményem, de végül nem szólt semmit... Másokkal jól kijövök, úgy érzem, hogy normális emberekkel találkozom. *és ahogy a parkhoz érnek, le is csüccsen, majd a mogyorós csokit ki is bontja, hogy azt kezdje el majszolgatni.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-07-27, 4:21 pm

* A beszélgetésük érdekes fordulatot vesz s a szó komoly dologra terelődik, így meglepődve kérdez vissza s kíváncsian várja a választ. ahogy látja pironkodását megsimítja hófehér arcát, közben persze hallgatja szívét bazsajogtató szavait. Ő is a halálra gondol s mivel tudja, hogy Faith Infaltusos s közel áll hozzá a halál témája, be kell látnia hogy hisz szavaiban s abban, hogy megpróbálná visszahozni.*
- Ugye tudod hogy én ezt nem kérem s nem várom el?* továbbra is figyeli a sárga szemeket.* És azt is, hogy ez kölcsönös. Bár valószínűleg hülyét kapnék először...* megcsókolja hosszan s miután úticéljuk is ismertté válik meg is indul a város felé, de a beszélgetés nem marad el, így Sairus kerül szóba s ez által egy másik fonálon elindulva Jake is. rég hallott a srácról s egy ideig el kell gondolkoznia azon ki is ő, de ahogy az intés szóba kerül egyből megfeszül a teste.*
- Egyszer tuti megfojtom azt a kis taknyot. Nem értem miért pofázik bele mindig mindenbe.* nem akad ki csak morog, idegesíti nem is kicsit, hogy ellenük van s ki tudja talán többen is, de majd megbánják ezek még egyszer... Ezután töredelmesen bevallja a Rose-val való találkozásuk momentumait, mi láthatólag nm igazán tetszik Faithnek mi érthető is talán, csak nem Ryan-nek.*
- Naaa Faith szivem nem csináltam semmi rosszat...* próbálja meg engesztelni a lányt, hisz nem akar most vitát s veszekedést.*
- Számomra csak Te létezel, s az hogy néha megnézek valakit, az számomra nem jelent semmit.* mondogatja továbbra is a magáét, de mivel elérik céljukat így a beszélgetés ezen része abba marad, nem tartozik az eladóra magánügyeik, így a csokoládék választékában merülnek el s sorolja is mit szeretne most megkóstolgatni. Nem bíííír elszakadni tőle, így körülötte sürög-forog, egészen addig, míg be nem fejezik a vásárlást s a következő állomásuk nem kerül szóba.*
- Rendben.* indul meg a lány mellett a park felé, de közben persze nem marad csöndben, így egy másik lányt említ meg. A két kérdésre sóhajt egyet, sejtette, hogy errefelé lyukadnak ki.*
- Nem erről van szó, hidd el nem érdekel kinek tetszem és kinek nem.* mondja kissé kapkodva s ingerlékenyen.*
- De hagyjuk is, látom ilyesmiről jobb ha inkább nem beszélünk.* hagyja annyiban, s inkább arról kérdezősködik, hogy a lánynak van-e olyan ismerőse kivel nehézkesen jön ki.*
- Jó neked...néha azon agyalok, hogy inkább ki se jövök a szobámból.* időközönként tényleg megfordul a fejében, nem hiszi, hogy mindig ő a hibás mindenben. amint elérik a parkot, egy számukra tetsző padot kiválasztva csüccsenek le, Ry lovaglóülés a lány felé fordulva bontogatja a maga csokiját, méghozzá az epreset.*
- És mi ez a csoki őrület? Csak úgy jött?* kérdezi elnézve a majszolgatását, majd maga is bekap egy letört kis kockát és szépen elszopogatja.*
- Itt van ám ha valamelyikhez kedvet kapsz.* kínálja, ő aztán nem sajnálja s ha kell neki nyugodtan szolgálja csak ki magát.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-08-29, 4:04 pm

*Lehet, hogy sokat beszél, de hogy ha a másikat zavarja, majd megjegyzi, bár Michelle-t nem igazán fogja ez érdekelni. Ő ilyen és aki nem kíváncsi a társaságára az itt is hagyhatja, mert nem fog megváltozni, legalábbis nem szándékozik, hiszen aki szereti, az így szereti és vannak neki barátai, tehát nem aggódik ilyenek miatt. *
- Hát te tudod, bár szerintem pár kg-ot nyugodtan szedhetnél magadra. *pillant végig a lány igen vékony testén, bár neki mindegy, Hestia tudja, hogy hogy szereti saját magát. Amikor viszont Michelle meghallja, hogy szaktársak, szemei boldogan csillannak meg, végre egy újabb Cruorisos diákot sikerült megismernie. *
- Én a helyedben nem élnék ilyen zárkózott életet... szóval, nagyon jó fej emberek vannak ám itt és jó ez az egész suli. Ki se bírnám azt, hogy hónapokig egy helyben maradjak. *húzza el a száját és ez elég borzasztóan hangzik. Na de a lány tudja. Michelle imád mászkálni, ismerkedni, na meg az órákon is szeret részt venni, bár még mindig emlékszik az első árnymágiájára, amikor olyan szépen elkapta drágalátos magisztere. Na de nem lett baja és ez a fő.*
- Hát, én decemberben érkeztem, az első diákok között. *válaszol jókedvűen és ez után már meg is érkeznek ahhoz a bizonyos bolthoz, ahova Michelle be akar lépni.*
- Gyors leszek. *bíztató mosoly és vagy egyedül vagy a lány társaságában már be is lép az üzletbe. Nem kell ott nézelődnie, hisz gyakran jár ide, tudja, hogy hol mi található. Így néhány finom savanyú cukrot vesz és pár tábla különféle csokit. Ezeket ki is fizeti, majd egy szatyorral a kezében pillant a lányra.*
- Ha gondolod, mehetünk tovább. *mosolyog rá ismét és már körbe is tekint, de hamar eszébe jut, hogy merre tovább. Így ha Hestia is úgy gondolja, hogy mehetnek, akkor már meg sem állnak a másik boltig.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-08-29, 4:29 pm

*Félreértés ne essék, Hestiát nem az zavarja, hogy a lány túl sokat beszél, sőt, legalább ő beszél, és nem csendben kullognak egymás mellett.*
-Ha felszednék még pár kilót, fűzőt kéne hordanom ahhoz, hogy beleférjek a ruháimba. Én viszont egyenesen utálom a fűzőket, soha többé nem akarok olyat használni, így inkább odafigyelek, hogy mikor és mit eszek.-*Válaszol háztársának, talán találkozásuk óta ez volt a leghosszabb mondat, ami elhagyta aprócska száját.*
-Nem is tudom, jól el vagyok én, és nem is ülők egész nap egy helyben. El szoktam járni az étkezésekre, illetve a könyvtárat is nagyon gyakran felkeresem.-*No, mintha ez elég lenne. úgy tűnik, Hestiának ez így tökéletesen megfelel... egyelőre legalábbis. Csendben belép az üzletbe Michelle háta mögött. ő maga nem megy bennebb, megáll a bejárat közelében, onnan néz körbe. Ha nem lenne ilyen erős az elhatározásába, miszerint vigyáznia kell az alakjára, bizony-bizony elcsábítaná egy-két finomság, mely a polcokról néz vissza rá. Szerencsére a kísértés nem tart sokáig, háztársnője hamar végez a vásárlással.*
-Persze, mehetünk.-*Bólint, majd Michelle társaságában elhagyja a finomságokat rejtő boltocskát.*
-Bál vagy valami hasonló összejövetel lesz a közeljövőben?-*Érdeklődik, ha már a bogarat a fülébe ültették. ^^*

//fagy//

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-09-05, 4:19 pm

- oh akkor régi motoros vagy már a suliban ez mázli!* Jegyzi meg mert hát február az régen volt. Na de örül is neki mert akkor talán fel tudja keresni a lányt ha valamit nem talál meg vagy ha valamit szeretne megtalálni. Rákérdez hogy mi a legközelebbi város a környéken és a választ érdeklődve hallgatja.*
- Igen én sem figyeltem* Motyogja maga elé, bár azért érdekli kicsit és majd meg is tudakolja valakitől. Egy kis előadás következik melyen a másik felnevet így Péter arcán egy igen széles vigyor jelenik meg.*
- Köszönöm ezt bóknak veszem* Hajol meg a lány ellőtt mint valami herceg majd felegyenesedik. Tényleg nem lenne jó annak és nem is vonzza a dolog. Meg hát ő a formás idomokat kedvelni nem pedig az erős alkatot. Elárulja hogy egy lánynak szeretne venni valamit de nevet nem mond.*
- Hát pedig, én egy kedves srác vagyok* Ennyit fűz hozzá és tényleg az. Persze ez csak figyelmesség a részéről és ő nem az a kemény macsó típus. Kissé félre lett értve mert ő a Spanyol csapatról beszélt de se baj. Ott is játszott Puskás de majd most helyre teszi ezt a dolgot. *
- Félre értettél én spanyol országra gondoltam, de amúgy a nevekkel jó helyen jársz. Kiváló sportolok. Amúgy neked van valami kedvenc sportod?* Észre eszi hogy nem nehéz a lánynak a Magyarosítás, de nem zavarja. Nem javítja ki a másikat hiszen aranyos ahogy mondja.*
- Nem egy könnyű nyelv az biztos.* Jegyzi meg se ezzel le is zárták a témát elvileg. Egy játékba kezdenek bele. Hátsószándék nélkül.*
~ Ilyen hatással van rám, ha valakit meg kedvelek ~* Csóválja meg kicsit a fejét s mióta kezdi kedvelni a vörös hajú leányzót bizony vissza vett a csajozásból. Hogy miért azt ő maga sem érti. Egy biztos jobban tetszik neki a lány mint eddig bárki a suliból és hogy mi lesz? Azt ő nem tudja és most nem is akar azzal foglalkozni inkább a lánynak válaszol.*
- Elég sok lány tetszik a suliban és attól mert az egyiknek veszek valami még nem jelent semmit, amúgy még jelet adhatok....* Vonja meg a vállát de ez így azért nem igaz hiszen ha nem jelentene semmit akkor nem is venne. Erről most nem akar beszélni*
- Mert ha nem vennék neki bon bont akkor fel szedhetnélek?* Kérdezi meg játékosan és tenyerét a lány karjához érinti egy vigyor kíséretében majd maga mellé engedi kezét. Meg érkeznek s a villany még ég oda bent tehát nyitva van. Természetesen az ajtót kinyitja a másik előtt s előre engedi.*
- Csak utánad* Jegyzi meg egy kedves mosolya az arcán. Figyelmes ennyi az egész. A lány után lép be a üzletbe.*
- jó estét* Köszön ő is mély hangján s biccent is egyet. Ő inkább a bon bonok felé indul meg s azt kezdi fürkészni. Kissé tanácstalan hiszen nem tudja hogy mit is szeret a vörös hajú leányzó. Ezt valahogy nem kérdezte meg na de nem is gondolta volna hogy szükséges lesz ez az információ. Fejét meg vakarja a sok sok édesség láttán. Sötét szemivel a lányt keresi. Oda is megy hozzá*
- Sikerült választani?* Kérdezi meg érdeklődve s végig nézi a lány előtti választékot.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-09-05, 4:42 pm

* Úgy tűnik félreértette a srác szavait mibe kissé bele is pirul, de hála a sötétségnek ha a srác nem figyel eléggé akkor ez fel sem tűnik neki. Zavarában egy csak egy szót bök ki a srác felé fordítva fejét.*
- Bocsi.* feleli valamivel halkabban, majd összekapja magát s pár pillanat múlva vállatvonva lépked a bolt felé.*
- Lovagolni és úszni szeretek...a többiben nem igazán vagyok jó, elég ramaty a koordinációs érzékem. Jobban mondva romokban hever.* feleli könnyedén, nem mindenki tökéletes, mindenkinek vannak hibái, neki többek között ez, hogy kicsit béna abban amihez két lábra és két kézre van szüksége. Ez van. Majd nehézkesen s kicsit furcsán is de hírességeket próbál feleleveníteni, kik magyarok, de hamar túl is tárgyalják a témát, így egy kis játék is kialakul közöttük, mit a lány sem gondol komolyan. Amikor a fiú keze hozzá ér lepillant rá, majd vissza rá, de mielőtt még bármit mondhatna, már el is veszi kezét, így nem tesz szóvá semmit. A kérdésre megrázza, hosszú fekete tincseit.*
- Nem hiszem...* mond csak ennyit, majd tovább is, a fiú gondoljon amit akar okáról, ezt most nem köti az orrára. Végül szerencsére el is érik az üzletet, hova gyorsan be is térnek mielőtt bezárna s bent már a rengeteg nyalánkságot méregeti a Cruorises leányzó. Hosszas tanakodás után felpillant a fiúra ki láthatóan tanácstalanul áll a bonbonok előtt, így elmosolyodik, majd se szó se beszéd sorolni kezdi mit is szeretne.*
- Azokból a furi cukrokból kérek mindegyikből egy-egy maréknyit külön elcsomagolva.* mutat azokra a hangutánzó, hánytató ésatöbbi tulajdonságú gumicukrokra, mit egyszer Nath mutatott neki.*
- Mindegyik kókuszos sütiből jó pár szeletet, golyót, vagy amilyen formában van, sima gumicukorból is kérek egy maréknyit, hat tábla fehér csokit, az epresből és mogyorósból hármat-hármat éssss.* vesz egy nagy levegőt tovább fürkészve a kínálatot, majd a fiúra néz.*
- Te kérsz valamit Péter?* kérdezi nevét továbbra is furcsán ejtve, s ha igen azt is hozzákéri a többihez, ha nem akkor nem.*
- És a sós cuccokból is egyet-egyet ahogy szoktam.* mosolyodik el végül, állandó vevő, így nem kell mindent az eladó szájába rágni.*
- Azt hiszem igen, sikerült. És neked? Láttam nem nagyon megy a választás...* jgyzi meg majd kikerüli a srácot és odasétál ahol az előbb a másik nézelődött.*
- Ha nem tudod mit szeret akkor szerintem vegyél olyat amiben minden féle van. Alkoholos, édes, töltött, sima...szóval érted.* pillant vissza a fiúra, remélve, hogy tudott neki valamicskét segíteni.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-09-05, 5:11 pm

* Természetesen semmi gond, előfordul a dolog és egy mosollyal alá is támasztja ezt a dolgot. Sport kerül szóba s pár dolog kiderül a másikról. Végig nézi a lányt.*
- Pedig ez nem látszik* Ajka vigyorra húzódik, hiszen a lány elég nőiesen sétál most mellette és nyoma sincs annak amit mondott az előbb. Egy kis játék is kezdetett veszi és elég rideg a válsz a gesztusra amit tett, de ez nem zavarja. Minden lány kéreti magát egy kicsit. Persze most nem akar a másiktól semmit így hát abba is marad a játék, bár a megjegyzéshez azért hozzá fűz valamit.*
- Tehát talán* Vigyorodik el. Ő ezt vonta le a "nem hiszem" kifejezésből. A témát lezártnak érzi és ez így is van rendjén. A boltba meg is érkeznek s a kínálatot kezdik fürkészni. A lány fel sorolja hogy mit is szeretne és a Magyar fiú meglepődik kicsit de nem mond semmit.*
~ Ezt mind meg is fogják enni? ~ * Tűnődik el s még azon is hogy milyen gyakran jöhet a lány ide vásárolni. A kérdésre a másikra pillant.*
- Nem köszönöm* Mondja kedvesen és ő most nem vágyik semmire jelent pillanatban így nem is kér. Na meg nem is hagyná hogy neki a másik vegyen vagy kérjen valamit. Soha nem engedi hogy egy lány fizessen neki bármit is. Kicsit tanácstalan édesség ügyben főleg, ha nem magának vásárol.*
- Hát még nem sikerült de remélhetőleg majd segítesz* Mosolyodik el s nézi ahogy a lány megkerülni. Ismét a bon bonokra vándorol szeme s érdeklődve hallgatja a másikat.*
- Igen, jó ötletnek tűnik.* Arca komoly s fontolóra veszi a dolgot. A csomagolásokat nézegeti egy darabig majd az eladó felé fordul*
- Adjon olyat amiben több fajta édesség van* Neki elég volt a nézelődésből. Sajnos ő hamar megunja a vásárlásokat.*
- És egy zacskót is kérek hozzá* Fűzi még hozzá s mikor az eladó ezt meg teszi fizet és a lányra pillant.*
- Mehetünk még van egy kis dolgom a suliban vagy te maradsz itt?* Kérdezi meg érdeklődve s a válasz függvényében indulnak el a boltból. Természetesen elköszön a másiktól.*
- Köszi a segítséget és biztosan összefutunk még* mosolyodik el és biccent a lánynak.*
- További szép estét* Ezzel ott is hagyja a lányt és külön válnak útjaik.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-09-05, 5:27 pm

* A bókra, mert végül is lehet annak venni elmosolyodik, de fűz hozzá több dolgot, azért csak nem fogja ócsárolni magát, legyen annyi elég, hogy tisztában azzal mit tud s mit nem. Majd egy ártatlannak tűnő érintés mire nem reagál s egy legalább annyira ártatlan kérdés, mivel csak játszanak a szavakkal. Legalább is a lánynak így jön. A vigyorra kicsit elmosolyodik a megjegyzére viszont szavakkal is reagál, nehogy úgy tűnjék hogy szégyenli kapcsolatát vagy az atya ég tudja kinem mi fordul meg fejében.*
- Nem-nem még csak talán sem. Van barátom és köszönöm szépen megelégszem eggyel is.* mosolyodik el kisé oldalra döntött buksival, majd útjukat folytatják így el is érik az édességek viharát, hova be is térnek, majd megkezdődik a vásárlás a lány részéről. egy kis tanakodás után el is sorolja mi mindent szeretne megvenni. Talán soknak tűnik, de mégis csak négyen vannak s bizony nincs ideje naponta után tölteni az édességes kosarukat, jó ha két-három hetente gondoskodik erről. Udvariasságból a fiútól is megkérdi kér e valamit majd biccent s az édességtömeget kiegészíti egy kis sóssal is. Végül a fiú döntése felől érdeklődik majd megkerüli s szemügyre veszi a bonbonos kínálatot s végül is egy kedvező megoldást ajánl a srácnak.*
- Csak talál benne kedvére valót. Ha mégsem akkor kend csak rám nyugodtan.* kacsint a srácra, majd miután a fiú megveszi amit kért a hozzávaló kis segédanyagokkal együtt, majd is rendezi a számlát s az egészet két tasakba rakja, ügyelve arra, hogy a mókás cuccokat ne keverje a többi közé. Az saját célra lesz, persze nem magát akarja meghánytatni, de ki tudja mikor jön jól egy kis turpisság. Kezébe veszi a csomagot majd elköszön az eladótól és elhagyja az üzletet a fiú társaságában. A főutcán azonaban úgy tűnik elválnak útjaik.*
- Én még megyek pálcát nézni is, zóval egyedül kell visszatalálnod a révészhez.* feleli mosolyogva s mivel ellenkező irányba mennek, így hát búcsúzik a sráctól.*
- Szia Péter, biztosan.* elindul a másik bolt felé, így egymaga már kissé jobban szedi lábait, hisz igen későre jár már s egyre csak gyűlnek a furcsa szerzetű alakok, nah meg ki tudja nyitva találja e még az üzletet.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-10-02, 1:35 pm

[Árnymágia – 8. házi]

* Kicsit letisztítja az előző házi nyomait, és le is ápolja magát. Eléggé fájdalmas dolog tud lenni, ha az ember házit ír. Na, sebaj, a kezébe veszi a következőt, majd részletesen elolvassa. Erre a házira elmosolyodik, hiszen ez könnyűnek tűnik, még akkor is, hogyha csak jeleket kell magunkba karcolni. Legalább nem életveszélyes a dolog. *
~ Nagyszerű, mivel este vacsi lesz, így a desszert elengedhetetlen. ~
* Ez az egy gondolat fut át a fején, majd el is indul, persze most a szobájában, olvassa el a könyvet, és minden cuccát ott hagyja, nehogy véletlenül lebukjon. Előkeres egy ólomból készült tűt, majd elindul a feladat megoldására. A tű természetesen a kezében van, mert nem szeretné, ha a combjába állna, mert azért az kellemetlen lenne, és így legalább nem veszti el. Amint a révész átvitte a túl partra, az erdőben elbújva a tűt felemelve sóhajt egyet. *
~ Na, lássuk. ~
* Biztatja magát, és azért csinálja itt, hogy ne legyen túl feltűnő, senkinek, hogy az utcán egyszer csak eltűnik, akkor jobb „láthatatlanként” odamenni a bolthoz. Bal kézfejébe, egy alfa jelet rajzol, a jobbra pedig egy omegát. Felszisszen miközben karcolja a bőrét, mert nem egy kellemes érzés. Amikor ezt megcsinálta, figyelemmel tekinti, hogy a vér abbamarad, és vörösen kezd izzani. Nem tudja, hogy meddig kell várni, így a saját kezét kezdi el nézni, hogy mikor tűnik el, vagy egyéb olyan dolgot néz rajta, amitől biztos, hogy árny lesz. Bár lehet, hogy nem fényes nappal kéne ezt csinálnia, de máskor nincs ideje, mert sorra megy a házikkal. Ha lebukik így járt, ezzel a fejében fut be Mystral-ba, és meg sem áll az édességek boltjáig. Az előtte lévő kihalt utcába bemegy, és leveszi a cipőjét, hogy még véletlenül se csapjon vele zajt, ha futni kell. Még egy utolsót nyel, majd a tűt a cipő alá teszi, remélhetőleg nincs enyves kezű a környéken, és mire kijön itt találja a holmiját. Szerencsére, elég forgalmas az édesség bolt, így amikor az egyik ember kinyitja az ajtót, hogy belép beoson mögötte. Persze ügyel arra, hogy ne ütközzön belé. Odamegy az egyik sor csokihoz, és elkezdi nézegetni. *
~ Hm… Vajon Aysha melyiket szereti? ~
* Addig gondolkozik, hogy észre se veszi, hogy rajta kívül nem maradt senki a boltban, így elkapja az egyik tejcsokit, remélve, hogy szereti a lány, majd bedugja a hátsó zsebébe hátha az is felveszi az alakját. De persze mivel ez nem volt hangtalan, így az eladó mélyebb hangját hallja a pult mögül. *
- Ki van ott?
* Legszívesebben mondaná, hogy senki, de akkor persze lebukik, így a légzését is visszatartja, amikor közeledik felé a bolt tulajdonos, oldalazó lépéssel kitér előle. De persze ezzel nem elégszik meg a boltos, így még egyszer szól a kissé hűvös hangján. *
- Tudom, hogy itt van, kár szórakoznia.
* Már annyira visszafogta a lélegzetét, hogyha látná valaki, tuti, hogy kékül már az arca, de egyetlen egy menti meg, méghozzá egy gyerek, aki épp most lép be a boltba, így a boltos abbahagyja a kérdezősködést, és kedvesebb hanggal szól a belépett vevőhöz. Odaoson az ajtóhoz, még mindig nem vesz levegőt, már kezd ugyan szédülni, de bírja még egy kicsit, majd az anyuka, aki besiet a lánya utána a boltba, szerencsére olyan hevesen tárja ki az ajtót, hogy épp kitud slisszanni a becsukódó ajtón keresztül. Hogy ne legyen egyszerű a történet rosszul lép, és kiborul az üzlet ajtón, és hogy még véletlen se találja ott senki, azonnal felpattan, és az utcában a falhoz veti a hátát, és hallgatózik. Nagyon halkan elkezd lélegezni, bár kicsit gyorsabban ver a szíve, mint kéne, és több oxigénre lenne szüksége, de most beéri ezzel is. Szerencsére nem jön utána senki, így azt lehet elmondani, hogy kis híján megúszta a történetet. Felkapja a cipőjét, és a tűt, majd a kis utcában, megkerülve mindent, össze-vissza bolyongva, de végül kijut a városból. Az erdőben a tűvel, átkarcolja a kézfején lévő jeleket, amikkel láthatóvá válik újra. Kifújja magát, és mivel már a tűre nagyon nincs szüksége, így eldobja. A csokit érzi a hátsó zsebében, bár nem büszke erre a cselekedetére, de mindent a házért alapon ezzel jó cselekedetnek veszi. A révésszel ugyanúgy visszajut a kastélyba, majd a szokásos elméleti feladatot hátra hagyva, a szobájába megy, hogy azt is megcsinálja. *

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 9:29 pm

*Jó ideje már egyedül sétálgat, de ahogy pár méterrel elhagyja az édességboltot, hirtelen megtorpan. Valaki éppen most ment be oda és hát, ilyenkor mi történik az emberrel? Úgy érzi, hogy még is csak vissza kellene mennie és be kéne vásárolnia apuci pénzéből, tehát hátra arc és már be is nyit ő maga is az üzletbe. A kis csengő már jelzi is, hogy bizony megérkezett egy újabb vendég, így a lány csak kigombolja kabátját, majd kissé kipirosodott arccal - amely a hidegnek köszönhető - köszönti is az eladót.*
- Estét! *hangja kissé komoly, nem pedig lágy és kellemes, de ez nem érdekli. Így indul hát meg a csokoládék irányába, de idő közben egy ismerős lányt is kiszúr. Még nem beszéltek, de látta már a Mysterioban, így miközben a különböző bonbonokat figyelgeti, meg is szólítja.*
- Szia, nem gondoltam volna, hogy egy diáktárssal futok itt össze. *egy apró mosoly, miközben kissé hosszabb ideig tanulmányozza a lány arcát és végül jobb kezét is felé nyújtja.*
- Daphne Alucard vagyok, a Cruoris ház sentinele. És te? Mi szél hozott erre? Csak nem egy kis boldogsághormonra vágysz? *int fejével a csokik felé, amit a lány nézegetett és közben ha minden igaz, a kézfogás is megtörténik.*
- Szerinted egy fiúnak milyen édességet vegyek? Maradjak sima bonbonnál? Vagy valami másnak jobban örülne? *morfondírozik egy picit, hiszen eddig még nem igazán vett ilyen dolgot Nilnek, tehát tényleg eljött az ideje.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 9:53 pm

*Ahogy belép a boltba, rájön, hogy itt több a finomság, mint máshol. Picit megszédülve az édesség hegyek látványától, elmotyog valami "jó estét" félét, majd miután rájön, hogy nem volt tisztán érthető amit mondott, egy bocsánatkérő mosolyt küld a boltosnak, majd a csokoládé irányába veszi az irányt. Nem is figyel fel az új vásárlóra, csak akkor, amikor az már megszólítja. Kicsit meglepődve fordul a lány felé.*
-Igazán? Sokan járnak errefelé a Mysterióból, ha jól tudom.*Mosolyog, picit zavarba jön, mert nem emlékszik a leányzóra. De ha egy iskolából valók, akkor örül, hogy új emberrel ismerkedik meg onnan.*
*Serafina megrázza óvatosan a felé nyújtott fehér kezet.*-Serafina Damiana vagyok és Exortusos.*Örül az új ismeretségnek, elvégre megérkezése óta nem igazán ismerkedett meg senkivel sem úgy igazán, de ideje sem nagyon volt, mert az a hosszú betegsége..*
-Pasi-ajándék témában nem vagyok otthon.*Húzza el a száját, elvégre tényleg nem nagy szakértő a témában.*-De ha szeretnéd valamivel meglepni.. a párodat?*Húzza fel kérdően a szemöldökét a lány.*-Akkor én neked egy hatalmas habcsók szívet ajánlok. Vagy nem tudom, hogy nem tartod-e túl nyálasnak.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 10:00 pm

*Ahogy a boltba ér, rögtön körbe is néz és nem is rest most megszólítani valakit. Maga se tudja, hogy mi jött rá, de talán azért, mert ismét láthatta Nilt, kissé megnyugodott kicsinyke lelke, tehát most már nincs itt semmi gond, ismét kész az ismerkedésre, hiszen még talán egy normális emberrel is összefuthat. Így hát ahogy megszólítja a lányt, a kérdést hallva egy aprót biccent.*
- Meglehet, de én kevesebb embert szólítok meg. *von vállat, hiszen ez így igaz, nem valami barátkozós ez a lány, inkább a saját útját járja, de most mégis megteszi, így hát a kézfogás után a bemutatkozás is megtörténik, világossá téve Daph előtt, hogy Serafina bizony nem cruorises, azért se láthatta még eddig a déli főtoronyban.*
- Áh, szóval Exortus. Nem sok embert ismerek még onnan, de ne kérdezd miért. Valahogy mindig csak Inflásokkal és Cruosokkal futok össze. *picit talán hangosan is gondolkodik, na de hamar kiveri fejéből ezeket a gondolatokat, majd már egy kérdéssel is fordul Serafina felé, ami nem más, mint egy kis ajándék csokoládé.*
- Az a gond, hogy én se. *vigyorodik el egy kicsit, majd amikor rákérdeznek arra, hogy a párja, bólint egy aprót.*
- Igen, a párom, már egy jó ideje. Csupán csak nem szoktam meglepni, de ne kérdezd, hogy miért, fogalmam sincs. *mondja teljesen őszintén, majd amikor a habcsók szív kerül szóba, kissé felnevet.*
- Áh, az nem illene Nilhez. Valami más kéne... lehet, hogy kap egy kis csokit és nézek mellé valami tárgyat. Esetleg van kedved velem tartani? *egyedül unalmasabb ilyesmit nézni, így hát inkább magával hívja a lányt is, közben talán meg is ismerkedhetnének, bár Serafina fogja eldönteni, hogy van-e egyáltalán kedve mindehhez.*
- Persze megértem, hogyha más dolgod van vagy esetleg nincs kedved egy ismeretlen társaságában bandukolni. *közben azért felvesz egy tábla tejcsokoládét és lassa az eladó felé sétál vele, melyet ki is fizet, de közben figyel diáktársára is.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 10:16 pm

*Rég evett már csokit, elvégre a gyengélkedőn csak levessel tömték, és semmi édesség. Nem igazán érdekelte volna, hogy mi a szabály, de hát nem tudott kimenni, mert betegsége ágyhoz szegezte. Így most ki tudja érdni csokoládés vágyait 50 tonna édességet tartalmazó üzletben. És az, hogy itt új tanulóra bukkan, vagyis a lány bukkan rá, külön örömmel tölti el. Rég beszélt már vele egykorúval.*
-Én meg nem sokszor beszélgetek idegenekkel.*Vigyorodik el, elvégre a csaj tényleg idegen, de most nem igazán izgatja a dolog. Beszélgetnek, és kész.*
-Akkor jó neked. Eddig én szinte csak Exosokat ismerek, és senki mást, ha jól emléxem.*Serafina töri a fejét, hátha eszébe jut néhány nebuló más házakból, de hirtelen nem ugrik be neki senki.*
-Ööö.. Bocsika, nem tudom, hogy milyen karakterű a srác. De gondolom, hogy igazad van. Te ismered, te tudod, hogy minek örülne leginkább.*Mivel a hölgyemény feldobott egy lehetőséget, amelybe Serafina szándékozik belekapaszkodni, így gyorsan el is fogadja a meghívást. Gyorsan ő is felmar egy tábla francia karamellát, és a lány után siet a pulthoz. Ott gyorsan kifizeti, majd kérdőn néz Daphne-ra, hogy hogyan tovább.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 11:05 pm

*Már eljött az este, jó ideje sötét van, hála a közeledő télnek, de ez nem ok arra, hogy a Cruoris ház egyik diáklánya, Cat ne mászkáljon kint a másik szigeten. Úgy egy jó másfél órája érkezhetett, miután úgy gondolta, még sétál egyet, mielőtt teljesen besötétedik és hideg lesz. Hát, végülis kint maradt addig, míg mindkettő tényező össze nem jött, de szerencsére okos lánykáról van szó, így fel is öltözött rendesen, hogy meg ne fázzon. Nagyon nem szeret beteg lenni, bár ezzel valószínűleg sokan vannak így. De míg mások ilyenkor kiélvezik, hogy legalább órára nem kell menni, neki ez pont, hogy egy olyan tényező, ami csak ront a helyzeten. Imád tanulni, bár sajnos az utóbbi másfél hónapban erre nem sok lehetősége volt, lévén vizsgaidőszak van. Éppen ezért már nagyon várja a januárt, az új tanév kezdetét, amikor ismét sok okossággal tömheti a fejét. Addig is viszont van egy másik hely, ahol szintén sok jóval tömheti a buksiját. Ez pedig az édességbolt. Ha már úgyis eddig kint maradt, úgy döntött, még zárás előtt benéz, s visz haza magának egy kis zsákmányt, amiből este még majszolgathat. Most is épp az egyik nagy szekrény előtt áll, kezében két zacskóval.*
~Karamellás vagy epres? Karamellás vagy epres?~ *na igen, az élet nagy kérdései... Még agyal egy picit, miközben famulusa csak a lába mellett csücsülve figyel, majd végül az epres mellett dönt, de nem elégszik meg ennyivel. Már hogy is tehetné, ha ilyen rengeteg féle édesség közül válogathat. Irány tehát a másik polc, hogy a többi ízt is szemügyre vegye, s kedvére válogasson, míg ki nem dobja a boltos néni, ha miatta kell túlóráznia.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 11:17 pm

*Csengettyű szó hallatszik, ahogy nyílik az ajtó, s egy lány meg egy ocelot lép be rajta. Látni rajtuk hogy hideg van kinn, hiszen az ocelot bundáján még látni az utolsó felvillanó lángocskákat, mielőtt beérne a melegre, s Via orra hegye meg fülei is kipirosodtak a hidegben, s most szemei is párásan csillognak kissé. Mondjuk ő is számolt a hideggel, hiszen amúgy meg fel van öltözve rendesen. Térdig érő fekete bőrcsizmát visel, farmert és hosszabb, fekete szövet kabátot, övvel a derekán meg egy lila sálat. Lila, mint minden öltözetében valami. Nem volt hangulata a fogadóhoz, így miután vacsorázott, ki is jött onnan s most valami édesre vágyik, ezért is hozta a lába erre fele, meg ha már itt van, talán talál valami finomat Dimnek is, hátha örül neki a fiú.
Mikor belép, máris lazít kicsit a sálján s felső gombokat kigombolja, hogy be ne melegedjen mert kinn fázni fog. Ahogy sétálnak a polcok között, Betelgeuse veszi észre a másik famulust, tekintve hogy nem mindennapi állatról van szó, így óvatosan de érdeklődéssel lépked oda a másikhoz, elvégre, ki tudja, milyen beállítottságú a másik, így maximum Cat veszi először észre hogy az ocelot eljárkált társától, Via nem, épp ő is morfondírozik az élet nagy kérdésein hogy Dim szereti e a mazsolát avagy sem...*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 11:35 pm

*Ahogy a lányka bámulja a hatalmas választékot, hogy annak egy töredékét magával vigye majd szobájába, az ajtó feletti kis csengő arról árulkodik, hogy valaki más is betoppant ezen az estén a boltba. De ezen nem kell csodálkozni, más is szereti az édességet, nem csak ő, éppen ennek okán nem is fordul hátra, hogy megnézze, ki toppant be ebben a pillanatban. Miután eldöntötte végre hogy karamell vagy eper, egy újabb fogós kérdésen akad fenn. Citromos vagy narancsos cukorkákat vegyen. Hát igen, nem könnyű, pedig még nem is az extra választékokat nézegeti, hanem a hagyományos ízeket. Ő maga jól elvan ezzel, famulusa viszont azt veszi észre, hogy egy másik állat épp őt vizsgálja nagyon. Moloch végigpillant magán, de nem lát semmi különöset, amit bámulni kéne. Mivel most nincs veszély, testét nem is borítják lángok, na meg akkor nem is túl valószínű, hogy beengedték volna. Így többé-kevésbé egy sima macsekra hasonlít az állat, bár valamivel nagyobb nála, s aki látott már valaha Vurdlakot, az azért sejtheti, hogy mivel áll szemben. Az ocelot viszont továbbra is nagyon nézi, így az állat már nem marad tovább csendben.*
-Mi az, mit nézel annyira? *kérdi ismét végigpillantva magát. Hangja nem támadó, inkább érdeklődő, hogy vajon mi ennyire érdekes rajta a másiknak. Hangjára viszont Cat is odakapja a fejét Moloch felé, majd megpillantja az ocelotot is.*
-De aranyos. *húzódik mosolyra ajka, majd körbepördül, hogy megkeresse a gazdit is. Ki is szúr egy ismerős lányt, akivel bár személyesen nem ismerik egymást, órákon már többször látta. Na meg a suliban is többször látta már valamelyik folyosón vagy az étkezőben.*
-Ha jól sejtem a tiéd. *mosolyog a másik lányra Cat, majd kezet nyújt.*
-Azt hiszem, még nem találkoztunk személyesen. Cat vagyok. Catherine Waters a Cruorisból. *mutatkozik be kedvesen, majd ismét az állatokra pillant.*
-Látom nagyon érdeklődő. *fűzi még hozzá, majd kezét a fehér kabátja zsebébe dugja. Amúgy egy fekete farmer, kék felső és szintén fekete sportcipő van rajta.*
-Ne félj Moloch, nem tűnik gonosznak. Igaz? *beszél a lány először famulusához, majd a másik vörös hajú leányzó felé pillant kérdőn.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-12, 11:50 pm

*Inkább elveti a mazsolát, ő nem szereti, így inkább kihagyja a dologból, s a gumicukrok fele pillant, azt viszont imádja. Épp a mágikus változatokat nézi, ugráló béka, cincogó egér meg a pocakban tekergő kukac és társaik, mikor egy hangra lesz figyelmes, ahogy Cat leszólítja, s az ocelotjára kérdez rá.*
-Mi...? Öhm, ja igen, persze.*Kapcsol lassan ő is. Nem szokta úgy őrizni Betet, mint egy kölyökkutyust, mert tudja hogy felfordulást feleslegesen nem csinál a másik, nem olyan fajta. Viszont moloch kérdésére nem igazán tud felelni, csupán vidáman megmozgatja füleit, s felvonja a szemöldökét, jelezvén hogy neki semmi ártó szándéka nincs, épp csak ismerkedik s mivel ő nem rendelkezik a beszéd képességével, rámordulni meg nem akar, ezért így tesz.
Közben Via elfogadja a felé nyújtott kezet s bemutatkozik ő is.*
- Octavia Blackwood, szintén Cruoris.*Mosolyodik el a másik, majd újra az ocelotra majd a Vurdlakra pillant.* Nekem tetszik mindkettő. Eddig talán ha két olyan famulust láttam mi nekem bizarr volt. Az egyik egy kígyó, a másik pedig egy madárpók.*Na igen, odáig és vissza van Bogyóért, szíve szerint szöges acélossal ugrálna rajta, ennyire kölcsönös a szimpátia, de Dim miatt eddig még nem támadtak egymásra és Via nem engedte Betet sem a pók közelébe, félő hogy felgyújtja vagy ilyesmi.*
- Nem, valóban nem az, inkább túlzottan kíváncsi még. Hiába van már meg egy ideje, neki most kell behoznia azt amire nekünk volt eddig tizen iksz évünk.*Vonja meg a vállát s az ocelotra pillant, aki felkel, majd odasétál Molochhoz hogy megszagolja, elvégre ő leginkább szagok alapján tájékozódik, hacsak nincs valami külsőleg ismertetője a másiknak, sebhely, nyakörv, masni vagy ilyesmi.
Közben Via újra Catre pillant. Látta már ő is párszor a lányt, de csak így messziről. Hiába, azért vannak már egy páran, így személyesen elég nehéz ismerni mindenkit. Tetszik neki a lány piercingje, bár ő nem biztos hogy csináltatna, inkább tetoválás párti, talán.*
- A bőség zavara?*Érdeklődik közben, hiszen valószínűleg a lány is épp egy nagy kérdés megválaszolásában lett megzavarva az ocelot által.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-13, 12:17 am

*Van itt mi szem-szájnak ingere, s olyanból is akad bőven, amit inkább csak úgy enne meg az ember, ha nem látja, hisz néha pont a gusztustalanságra ment rá a cukorkák készítője, hisz vannak akik a bizarr dolgokat szeretik. Hát Cat inkább megmarad a normálisabb dolgoknál, így az élethűen mozgó kukacokat és a szemgolyókat sem részesíti előnyben. Viszont ahogy a savanykásabb cukrok között válogat, Moloch hangjára lesz figyelmes, így oda is fordul, így veszi észre a másik famulust, majd gazdáját, Octaviat is. A lány is rábólint, hogy az övé az ocelot, majd be is mutatkoznak egymásnak, hisz ez ezidáig elmaradt, pedig mindketten itt vannak már egy ideje. Eddig valahogy mégsem sikerült összefutni, bár még sok másik ilyen diák van. A Cruoris ház egyezésére kiszélesedik Cat mosolya.*
-Áh, akkor jól rémlett, hogy már láttalak a klubhelyiségben is. *ha meg nem is állt, hogy beszéljenek, azért látott már többeket arra, hisz az nem csak egy nyugis helyiség, hanem egy átjáró is a szobákhoz, szóval a szakos társakat azért látni ott többször. A famulusokra Cat is bólint, ő is imádja a kis kedvencét, s az ocelot is nagyon aranyos. A következő szavakra viszont elhúzza kicsit a száját.*
-Fúj, utálom a pókokat. A kígyókkal nincs különösebben bajom, feltéve ha nem támadnak rám. *kúszik vissza ismét a mosoly arcára, s azért nem egy órán kellett már kígyókkal dolgozniuk, szóval azt már jobban megszokta. Közben a kis vörös azért Molochot is megnyugtatja, aki továbbra is Betelgeuse-t figyeli, bár a barátságos fülmozgatás óta már nem tart tőle. Cat szavaira Via is felel, így a lányka csak bólint.*
-Igen, ez igaz. Azért biztos fura lehet nekik így. Hisz mégsem természetes módon születtek. *helyesel, hisz így valóban újnak számíthat szinte minden, bár fene tudja, hogy működik ez a famulusoknál. Moloch azért jól boldogul általában. *pillant az állatokra ő is, ekkor pedig az ocelot szaglászni kezdi a Vurdlakot, aki kicsit oda is dörgöli buksiját a másikéhoz.*
-Szia. Moloch vagyok. *mondja kedvesen, majd Octaviara pillant.*
-Ő miért nem tud beszélni? Jó lenne vele kicsit dumálni. *ismét az állat felé fordítja fejét, majd ő is felkel, s körbejárja a másikat játékosan. Picit megüti a farkát, majd arrébb ugrik, aztán megint megüti a végét, de csak játékosan, hisz ilyen a természete. Cat kicsit el is neveti magát a jeleneten, majd visszakapja fejét Via felé, mikor az megszólal. A válasz egy sóhajjal érkezik.*
-Hajjaj, ne is mondd! Ennyi féle... *kezdi, de ekkor a boltos néni is odalép.*
-Ne haragudjatok lányok, de már több, mint 10 perce zárva vagyunk. Fizessetek kérlek, hogy bezárhassak. Holnap megint jöhettek. *mondja kedves hangon, Cat pedig bólint is.*
-Huhh, elnézést. Máris! *feleli, majd lekap mindkét cukorkából egy zacskóval, aztán Viára pillant.*
-Hogy repül az idő. *mondja, majd Molochra néz.*
-Gyere kicsim! *azzal ő meg is indul a pénztár felé, majd miután kifizette az árut megvárja Octavia-t, majd kisétálnak a boltból, hogy máshol folytassák a beszélgetést.*
-Merre menjünk? *kérdi a lányka a másiktól, hisz ha Via is úgy gondolja, még beszélgethetnek.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-11-13, 12:45 am

*Úgy tűnik a felismerés kölcsönös, legalábbis így arc alapján, így a bemutatkozás kissé talán formalitás is, de azért mégis jobb hogy hé Cat! mint a Hé Izé! megszólítás vagy ilyesmi. Úgy tűnik, a pókok utálatában viszont újabb közös pontra akadnak.*
- Ne is mond, ez a bizonyos pók épp a párom famulusa. Betelgeuset a közelébe se engedem, mert az a bolond pók tuti rátámadna, azt meg nem akarom hogy bármelyikük is bántsa a másikat, mert abból harag lesz. Azt meg nem akarom.*Érhető, hiszen szereti Dimet de Betelgeuset is, Bogyót viszont egyátalán nem, inkább mondjuk úgy, megtűri, habár a fiú van annyira előzékeny vele, hogy randira inkább nem cipeli vagy ha mégis nála van, igyekszik lekötni vagy valami. Via még a gondolatára is megborzong egy cseppet annak a póknak, pláne hogy még über mérgező is, ha lehet így mondani. Sötét fantáziálásból Moloch hangja billenti ki, aki méltatlankodik Bet szótlanságán.*
- Nos, kedves Moloch, azt nem mondom, hogy néma, mert nem az sőt, ha valakire tényleg ráüvölt, akár meg is süketülhet az illető, viszont sajnos beszélni nem tud, mint te, helyette ha baj van, igyekszik megvédeni engem, meg én is őt, ha tudom. *Igyekszik felvilágosítani a famulust, s Bet csupán bólint a szavaira. viszont a játékos felhívást szívesen fogadja, s igyekszik ő is a másik után ugrani ha van rá lehetősége, bár az ocelot talán kicsit nagyobb mint a vurdlak. Sajnos azonban a játékot az eladónő szakítja félbe, aki közli hogy le kéne lépni de sürgősen.* ~ Biztos lemarad az esti sorozatára...~*Gondolja gonoszan a lány de bólint, s ő is fizet, s némi furcsa gumicukorral lép ki újra a hidegbe, s fázósan húzza magán össze újra a sálat, kabátot.*
- Hát, szerintem lassan menjünk vissza a kastélyba, én legalábbis valami melegre szavazom, mondjuk egy jó tea képében. Tényleg, vízipipáztál már?*Csillan fel a lány szeme, mert a halloweeni bálon is tudott egy kellemeset füstölni, most is lenne kedve. Közben,ha Cat beleegyezik, akkor elindulnak visszafele. Bet viszont kihasználja a szabad teret és hogy sötétben a macskafélék jól látnak, így akár még gazdáiktól is kissé könnyebben lógnak el, s bár nem vérre menően de üldözőbe veszi a másik famulust. Valószínűleg hasonlóan be fog égni ezzel, mint a dalmatánál, ő is lehagyta, mint a Szél ^^*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-12-17, 6:46 pm

*Bocsánatot kérve a lánytól, átölelem és kicsit magamhoz húzom. Látom, hogy kicsit meglepődik, amin nem is csodálkozom, így hamarosan el is engedem a lányt, aki egy sóhajtás után ismét mesélni kezdi a dolgot, hogy s mint is történt Péterrel a szakítás, habár konkrétumot nem tudok meg, de annyit igen, hogy a lánynak valóban fájt ez a dolog, így biccentek arra, hogy OK, váltsunk témát, hiszen semmi kedvem ahhoz, hogy elszomorítsam Lis-t és nincs is sok közöm a szakítás okához és történéséhez. Szóba kerül a karácsony is és hogy Lis na meg valaki hazamennek. Hamarosan meg is tudom, hogy Scottról, az ikertestvéréről van szó, akit eddig még nem ismeremk és valahogy még nem is hallottam róla. Egy másik ikrepár is a suliba? Na ne!! Ezen kicsit kiakadok, de szerencsére ők kétpetéjűek, így azért annyira nincs mitől félni, mégis csak megmaradnak a híres Volodya fivérek, akik bárkit megtréfálnak. Természetesen elfogadom a kis ajánlatot, miszerint minjünk a városba és nézzünk szét az édességboltba. Hamarosan el is indulunk a város felé vezető ösvényen, egymásba karolva és néhány percnyi séta után meg is érkezünk a bolt elé. Természetesen eközben sem kukán megyünk, hanem folyamatosan beszélgetünk, hogy ne tűnjön olyan hosszúnak az út. Na meg ha már van társaság, használjukki. Főleg, hogyha ilyen csinos a partner. A kérdésre elmosolyodom.*
- Hát szerintem a Fogadóba tuti lehet kapni. De vissza is mehetünk a suliba, ha gondolod *ajánlok fel két lehetőséget a lánynak, kérdés, hogy melyiket választja. A kérdésre kissé elhúzom a számat és elnézek a kastély felé. Ezt talán Lis is láthatja, majd sóhajtok egyet és úgy válaszolok, kissé letörve, mint a bili füle:*
- Nem tudom. Nem vagyunk most valami jó viszonyba, mert történt egy kis baleset és most nem igazán tudom, hogy mi van velünk... *jegyzem meg és Lis kihallhatja a hangomból, hogy erről kb. úgy beszélek, mint valami szerelmi cslaódásról, hiszen nekem Dimitrij a legfontosabb a világon és többet jelent bármelyik nőnél. Hamarosan megérkezünk a bolt elé és elengedem a lányt. A kérdésre megrázom a fejem.*
- Nem vagyok annyira édes szájú, köszönöm. Idekint megvárlak! *kacsintok a lányra, majd nekidőlök a falnak, karbafonom a kezeimet és várok.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-12-17, 7:07 pm

*Szerencsére hamar elereszt és ennek most valahogy különösen örülök, hiszen mi van akkor, hogy ha Tak vagy egy ismerős éppen erre jár? Na de mindegy is, nem agyalok ezen tovább, hanem pár szót még ejtek Péterről, majd végül Scottról is. Látom Miro arcán a meglepettséget, de hát igazából ez van, mi is ikrek vagyunk és szeretjük is egymást, ahogy néha idegesíteni is. Na de az ösvényen már szépen haladunk és én Dim-ről kezdek el érdeklődni, kit bár nem ismerek, de érdekel, hogy egy másik ikerpár vajon hogy áll egymáshoz.*
- El szeretnéd mondani vagy inkább ne kérdezősködjek? *kérdem a fiúra tekintve és gyengéden megsimítom a kézfejét is, hiszen látom rajta, hogy megviseli a dolog, ami nem is meglepő, én is kész lennék, hogyha összekapnánk Scottal. Na de még pár perc séta és máris az édességbolt előtt vagyunk, ahol elereszt, majd megmondja, hogy itt vár.*
- Rendben, ahogy szeretnéd. Gyors leszek. *még nem válaszoltam meg a fogadós vagy a Mysterios túrát, így hát majd odabent eldöntöm, hogy hol is lenne jobb elfogyasztani azt a bizonyos italt. Szóval bent gyorsan körbenézek és veszek egy jó adag gumicukrot, amit majd remélhetőleg Takkal fogok elfogyasztani és két darab kis csokit, tejcsoki, mogyoró darabokkal. Fizetek, majd a kabátomba teszem a gumicukrokat és a két csokival a kezemben sétálok vissza Mirohoz.*
- Tessék, egy kis boldogsághormon talán jól fog jönni. *én közben kibontom a sajátomat, majd a fogadó irányába tekintek.*
- Igazából nagyon hideg van, szóval szerintem menjünk a konyhába vagy a nagyterembe. *remélem, hogy benne lesz, mindenesetre harapok egyet a csokimból és hogyha Miro is benne van, akkor a kikötő lesz az első cél, hogy aztán vagy a nagyterembe vagy a számomra oly szeretett konyhába fogunk betérni.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-12-17, 7:24 pm

*Az ölelés nem tart soká, habár ellennék, így egy darabig, de látom a lányon a meglepődöttséget és kicsit azt is, hogy kényelmetlen neki ez az egész, így hamar eleresztem a lányt. Néhány percnyi gyaloglás után be is érünk a városba és egy pár szót szólok Dimitrij-ről és a mostani kapcsolatunkról. Jól esik, hogy a lány ilyen megértő, így mélyen a szmeébe nézek és megrázom a fejem.*
- Inkább hagyjuk *rúgok bele egy kőbe dühösen, majd hamarosan megérkezünk az Édességbolt elé. Közlöm, hogy nem megyek be, megvárom itt kint a leányzót.*
-Ajánlom is! *szólok a lányra, hogy legyen gyors, hiszen nem akarok idefagyni. De hogy ne sértsem meg, egy vigyort is mellékelek a beszólás mellé. Lis tényleg nem vásárolgat sokat, alig telik el 3-4 perc, már nyílik is az ajtó és a lány kilép, kezében két csokival, amiből az egyik az enyém.*
- Uhh, köszönöm *köszönöm meg a csokit, habár nem vagyok édes szájú, így a kirakat mellett megkívántam, így a lány pont eltalálta a mostani hangulatomat. Harapok egyet a csokiból, majd az ajánlatra bólintok egyet és most nem ajánlom fel a karomat, nem tudom, hogy mennyire lenne kínos a lánynak a dolog, hogyha a kastélyba így látnának minket.*
- Igyi pity! *adom ki a parancsot, ami oroszul annyit jelent, hogy gyerünk inni! És ha a lány értetlenül néz rám, akkor nevetve megismétlem angolul is a mondatot és néhány perc múlva már a konhxa felé tartunk, hogy megigyuk a jól megérdemelt forrócsokinkat!*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-12-20, 6:03 pm

* Piros orral, cseppet átfagyva lép be az Édességek viharába, hisz egy ideje itt sétálgatott már a városban. Kócos haján néhány hópehely ékeskedik, ahogyan fekete, szépen karcsúsított, fenékig érő szövetkabátján is, melyek gyors olvadásba kezdenek, amint beér a kellemesen meleg helységbe. Halkan köszön az eladónak, s máris a csokik irányába indul, megkívánta ugyanis délelőtt ezt az édességet. Konkretizálva a dolgot, egyetlen célja van, ami nem más, mint hogy kisajátítson egy nagy adag mogyorós finomságot. Nagyon koncentrálva halad végig a sorok között, jól megnézve minden egyes csokipapírt, hogy még véletlenül se téveszthesse szem elől kedvencét. *
- Áh, itt vagy.. nem menekülsz. * torpan meg hirtelen ezekkel a szavakkal az egyik zöld papírba csomagolt stóc előtt mosolyogva, kesztyűs kezével le is véve egyet a sok közül. Zsákmányát kaparintva, elégedett fejjel fordul vissza a pénztár irányába, majd gondol egyet, s óvatosan visszahátrálva az előbb már megtalált polchoz, felnyalábol onnan még vagy kettőt. Jó lesz az rosszabb időkre is. Most meg így a vizsgák közepette amúgy is jól jön az édes. Ismét a menés mellett döntene, de hát az a sok finom gumicukor, meg édesség.. ajj-ajj, lehet, hogy ma este szépen felszed pár kilót? Nem tud most nemet mondani a finomságoknak a szeleburdi leányzó, úgyhogy inkább elválogat még egy kicsit a boltban. Legalább melegen van, meg addig sem kell a tanulásra koncentrálnia, leginkább. *

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-12-20, 6:16 pm

*Az ajtó pedig először csak halkan nyikorog, majd egy pillanat múlva ki is vágódik, hogy miért? Azt nem tudni, de nemsokára kiderül, ugyanis a polcsorok között egy apró pöttöm kis fehérfarkas jelenik meg és ahogy halad úgy tűnik le is veri az útjába álló csokikat, és mindent amit a polcon talál, amik közül bizony szép számmal landolnak a földön nem messze a lánytól, a farkas kölyköt viszont úgy tűnik hogy ez nem zavarná, már vetné rá magát a zsákmányra, mint valami kis hülye, ha nem jelenne meg Connor aki egy könnyed mozdulattal a hasánál átkarolva fel is emeli a kis ordast.*
-A fenébe .......*mondja kissé lihegve lévén úgy tűnik a játékos társa előre szaladt, ő pedig idáig üldözte. Most felnézve a padlóról veszi csak észre hogy nem egyedül van hanem egy lánnyal.*
-Öööö szia... Gondolom ezt a rendetlenséget ő okozta*néz a famulusra majd vissza a lányra egy félmosollyal és szabad kezét ki is nyújtja felé.*
-Azt hiszem most volt kint először szóval azért ilyen nyugtalan, amúgy nem ismerlek. A nevem Connor Diamon-d ő pedig a famulusom Deo.. REmélem nem okozott túl nagy ramazulit.*mondja elvégre eléggé felzavaró lehet , ha egy ilyen kis lény betör egy elemózsiás boltba.. a Farkas próbál kiszabadulni a gazdi kezei közül de végül felmorranva csak belenyugszik, hogy ma nem jut csokihoz.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2010-12-20, 6:30 pm

* Csak a csoki érdekli jelen pillanatban, na jó, egy orrfújás azért belefér, mert hogy idebent nem csak végtagjai engednek ki a totálisan fagyott állapotból. Na nem mintha sokáig vacakolna ezzel is, inkább felfedező körútjára indul, mely hamarosan céljához is ér. Megvan tehát amiért jött, de valami miatt mégis maradásra kényszerül. Ez a sok finomság ugyanis nem hagyja nyugodni. Ahogy sétálgat, hallja ám, hogy nyílik az ajtó, s kíváncsian fordítja arra tekintetét, lévén, hogy eddig egyedül volt bent, s ki lehet az ilyenkor, aki hozzá hasonlóan csokievésre adja fejét? Hát, a válasz hamar érkezik egy csöppnyi, hófehér farkas személyében. Wera előbb értetlenül nézi, ahogy a kicsiny állat beront a boltba, majd a polcok romba döntése meglepett vigyorgást vált ki belőle, ami lassanként átcsap halk kuncogásba. *
- Jujjujj, azt nem szabad, picúr. * guggolna le suttogva ezen szavakat az állathoz, ám akit nem vett észre, az a közeledő gazdi, aki hamar fel is nyalábolja a lány orra elől az izgága kisfarkast. *
- Na, mindenki ilyen nagy hévvel? Egyébként igen, ő volt.. akkor ezek szerint tőled szökött el. * vigyorog tovább, átlépdelve a szanaszét szórt csokikon, csak egy pillanatra tekintve fel a fiú szemeibe, szinte azonnal visszafordítva tekintetét az állatra, nyújtva is kezét annak nózija felé, óvatosan érve hozzá a buksihoz, meg is simogatva a kicsikét. *
- Engem ugyan nem zavar, ha izgága, a boltost annál inkább, szerintem. * bök fejével a pénztáros emberke felé, aki már most nagyon is csúnyán pislog feléjük, bár Wera annyira nem fog falnak menni, ha hall egy kis kiáltozást. Így inkább figyelmesen hallgatja végig mindkét nevet, s próbálja megjegyezni, na de most ő jön a bemutatkozásban. *
- Wera Angel Flinders. Te pedig irtó aranyos vagy. * mondatát természetesen a farkaskára érti, majd gondol egyet, továbbra sem törődve az eladóval, felkapja a földről a Deo által megrágcsált csokit, kibontja a papírból, s a kisállat elé tartja, hogy ha kell neki, meghamizhatja most már, persze csak ha a gazdi is beleegyezik. *
- Megkaphatja, ha már úgy is eladhatatlan? Majd én kifizetem. * ajánlja fel határozottan jókedvű mosollyal pislogva Connor felé. Nem akar ő rosszat a kicsinek, de hát tetszik neki az állat, s valószínűleg nem is utasítaná vissza a megkezdett finomságot. *