Szivárvány tó

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 2:20 pm

*Fura vagy sem, de sosem voltam az a fajta, aki nagyobb érdeklődéssel közeledett volna egyetlen dög felé. Nekem mindegyik egyforma. Otthon se szerettem, ha állatok csámborognak körülöttem, nemhogy még én is teremtsem meg a sajátomat. Persze biztos lenne jó oldala is, csak én erről nem tudok, jobb is így. Nincs velük semmi bajom, amíg megtartjuk a tisztességes távolságot.*
- Pedig fürödtem… ! *Ejtek meg egy gyenge kis poént. Hát nem sikerült valami túl jól, de én ilyen vagyok, akinek pedig nem tetszik, az mehet isten hírével. Érzem ám, hogy kezdek oldódni, nyílnak csipáim. Ez kettőt jelent: vagy menekülni fog a srác a hülyeségem elől vagy vevő az ilyenre és kicsit feldobom a sivár napját, mert már elsőre láttam rajta, hogy nem éppen az a jó kedélyű ember. Azt nem tudhatom persze, hogy miért ilyen, megmondom őszintén, nem is érdekel.*
- Nem ez az első, sikerült kifognom magamnak egy ugráló bolhát, aki nem ért a szép szóból és ajándékként kaptam tőle a sérülést. *Már tudom, hogy egy kissé okoskodó sráccal kerültem össze, mert úgy áradnak belőle a bölcselkedő szavak, mint a hétszentség, ám ez engem nem zavar. Elmagyarázom, hogy ez a baleset nem is annyira baleset, legalábbis nem a részemről, csak én sem jöttem ki jól a dologból, mert nem figyeltem, hogy van a kölyöknél egy kés, amivel sérülést okozhat. Sikerült neki, nem is kicsit.*
- Már voltam nála és nem hajlandó segíteni! *Vonok lazán vállát. Ez azért nem teljesen van így, mert sokat segített, kaptam tőle minden féle keserű italt, amit maga kotyvasztott és persze ellátta a sebem, de állítása szerint a fertőzés miatt nem teheti meg, hogy összeforrasztja, ezért magától kell meggyógyulnia. Ez pedig nem kis idő. Sosem szerettem, hogyha dohányoznak, főleg nem a közelemben. Mint sok minden más is, nekem ez a tiltólistán van. Sem magamat sem másokat nem tudok ilyennek szennyezni, láthatja arcomon is az undort, amikor meglátom a cigarettát. Hogy ne a füstös kezével kelljen kezet fognom, úgy határozok, hogy most teszem meg ezt az udvarias lépést, ezért nyújtom felé kezemet, amit el is fogad. Elmotyogom a nevemet, de amikor az övét hallom kissé erőteljesebben szorítok a fogáson, talán megropogtatva azt.*
- Nil… a ház egyezik! *Sziszegem a szavakat. Alsó ajkamba harapok, kezemet visszahúzom és rögtön a zsebembe is süllyesztem, hogy még csak véletlenül se kövessek el szarvashibát. Tudom ki ő, tudom, hogy őt kellett volna messzire elkerülnöm. Ám ha jól emlékszem Daph azt mondta, Nil nem tudja az én nevem, ezért én a saját részemről biztonságban vagyok. *
- Bocsi az előbbiért, csak mintha, mintha ismernélek így név alapján! *Erőltetek egy kedves mosolyt az arcomra, de ez inkább úgy fest, mintha citromba haraptam volna.*
~Oh hát b*sszameg, miért nem fordultam meg rögtön? Szóval te vagy Nil…~ *Végigfuttatom tekintetemet rajta, most alaposan is megnézve magamnak.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 2:42 pm

-Nem hiszem hogy arra a szagra ideges. Lehet érez rajtad olyasmit lehet akár egy másik ember szaga ami felidegesítette, de szerintem mindegy.*Nem vagyok nagy gondolkodó így ezen a témán hamar túl is lépek, bár azért egy tiszteletmosolyt ejtek én is, még akkor is ha nem vagyok vicces kedvemben, majd rátérünk a másik sérülésére is, akinek elmondása alapján hamar össze rakom a puzzle-t. Szóval valószínűleg vagy vele kezdtek el kekeckedni láthatólag sikeresen vagy fordítva és megjárta, erre azonban nem kérdezek rá, enm az én dolgom, azért mert Sentinel vagyok nem fogok ilyen ügyekben nyomozni.*
-Vannak páran akik szeretnek kekeckedni. De ha megfelelően lépsz fel ne félj el lehet némítani őket.*engedek meg magamnak egy gonosz mosolyt. BÁr rosszba nem vagyok senkivel se, maximum van pár ember akit nem kedvelek, de félni nem félek egyikőjüktől sem. Talán a túlzott magabiztosság ami azóta van velem, hogy ezt a démont hozzám láncolták, talán valamiért mindig is ilyen voltam, de egy biztos a forrófejűség még mindig bennem van, még ha próbálom is vissza szorítani hiszen csináltam a múltban nem egy hülyeséget.*
-Nocsak.. Pedig nem ismertem bunkónak bár ha tiszteletlen voltál vele meglehet.*nem vagyok gondolat olvasó, nem tudom hogy mikor hazudik, így nem is kérdezek rá a dologra, hiszen nem ismerem őt, igazából nincs is közöm a dolgához. Nemsokára rá is akarok gyújtani de ekkor jön a kéz, ami arra ösztönöz hogy elfogadjam, s megszorítva bemutatkozzak neki, így adva fel néhány pillanatig a rágyújtás folyamatát, de ahogy érzékelem, a nevemnél azt a fura hirtelen szorítást, nem szólalok meg, csupán kissé össze ráncolva a szemöldökömet gyanakodó tekintettel engedem el a kezét, főleg mivel nem vagyok süket, így hallom a szavakat is. Nem nehéz megállapítani hogy valamiért nem érintette pozitívan a nevem, és ez kíváncsivá is tesz, na de nem vagyok olyan forró fejű mint régen.*
~Nocsak, eddig nem sok emberből váltott ki ilyesmit egy név..~*gondolom, de közben egy alig látható merev mosolyt eresztek a másik felé , miközben meg is gyullad az a cigi. Látom ám hogy zavarja, így nyugodt mozdulattal hátrálok pár lépést, s le is vetem magamat egy sziklára, immáron pár méteres távolságból szemben ülve figyelem a fiút, a kitérő szavakra azonban már kénytelen vagyok egy kisebb talán sötétnek mondható mosolyra.*
-Elég régóta járok ide, hogy tudjam, mikor valaki nem mond teljes igazságot.. Ahogy érzékelem és megfigyellek nem igazán tetszik neked ez a név. Szóval ki által ismersz?*kérdezem még mindig azzal a fura mosollyal amit átható tekintet is kísér, miközben tekintetemmel a másik szemeit keresem. Nem vagyok fenyegető, inkább csak kicsit kiszámíthatatlan mit is gondolok, de hát ez is lenne a cél, kíváncsivá tett ez a megmozdulása.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 3:10 pm

- Meglehet, de nem igazán hiszem, hogy ez lenne az oka, mert kevés ember van az én környezetemben. *Vonom össze szemöldökömet, én magam is elgondolkozom a dolgon, mert tényleg kevés embert tudhatok magam mellett. Pontosabban egyetlen embert... Daphne-t, de ekkor még nem tudom, hogy a hölgy mindkettőnknek közös ismerőse.*
- Elnémítani mi? Akkor te még nem ismered Briant… *Csóválom fejem, halkan még fel is nevetek amint a srác eszembe jut. Hogyha őt bármi is elnémítja, akkor az a nyikhaj pasija, de ebbe még belegondolni is rossz, mert a tegnapelőtti csókot látva most is feláll a szőr a hátamon, nálam az felért egy bűntettel. Most jövök rá, hogy feltehetőleg ezért aludtam én olyan rosszul, de hamar terelem is a gondolatot meg a témát így jutunk el a kézfogáshoz, amit hamar meg is bánok, mert tudatosul bennem, hogy pont a kastély egyetlen olyan emberébe botlottam, akinek gondolkodás nélkül tudnék nekirontani a nap bármelyik szakában. Különösebb okom nincsen rá, mindössze csak hogy Daphne napokig maga alatt volt azok után, amiket a szakításukkor mondott neki. Semmi közöm hozzá, voltaképpen nem tudom, miért is foglalkozom én ezzel, vagy mitől váltott ki bennem tüskét a srác. Magamnak sem vallanám be, de igenis szeretem a lányt, hogyha még nem is olyan mélyen. Megbeszéltük, hogy nincs köztünk semmi, ám tagadhatatlan, ami eddig történt köztünk. Jól látom, hogy nem sikerült kihúznom magam a hülyeségem alól, valamelyest elárultam, hogy egyáltalán nem szimpatizálok a nevével, amit hamar meg is jegyez, én pedig tudom, hogy zátonyra futott a dolog és süllyed a ladik. Elnézek feje mellett a távolba, hogy ne kelljen néznem az örömittas mosolyát, mert nekem innen nagyon úgy fest, hogy örül a fejének. Rágyújt, de arrébb megy pár méterrel, egy sziklára telepedve én pedig félig oldalt fordulok neki, felsőtestemet a tó felé fordítva. Szívesen leülnék akár guggolnék, de az ilyen lábbal még nem megy, ezért csak a sétabotot kezdem szórakozottan pörgetni ujjaim közt. Megütik fülemet a gyanakvó szavak, miszerint hazudok, pedig nem. Igazat mondtam, mert hát a nevet valóban ismerem, csak azt nem tettem hozzá, hogy az ő személyében. A kérdésen elmerengek. Van-e értelme elmondani vagy titkolni? Nem tudom, mit váltanék ki belőle és amint arra többször is kaptam figyelmeztetést, forrófejű tud lenni, ezért célszerű óvatosnak lenni. De már az is lehet, hogy régen túl van a dolgon, akkor meg miért ne mondhatnám el, hogy honnan is ismerem ezt a nevet? Sandán felé pillantok, arcomon egy gúnyos, ravasz mosoly jelenik meg. Egyértelműen fölényben érzem magam, lelkileg mindenképpen, fizikailag pedig még nem tudom milyen erős, fordítva is így van, ezért biztos érdekes harc lenne. Viszont az egyből tudom, hogy a pszichokinézis és a pálcaforgatásban jobb nálam, amit feltehetőleg egyből alkalmazna is, így hátrányban vagyok. A dögjéről nem is beszélve, hiszen most már tudom, milyen szagot érezhet rajtam.*
- Egy közös hölgyismerősünk által ismerem a nevedet! *Adom meg az egyáltalán nem egyértelmű választ. Nem tudhatja rögtön, hogy Daphne az, persze ha van némi sütnivalója, akkor esetleg gondolhat rá, kitudja. Én továbbra sem mozdulok, bal kezem a zsebembe ahol a pálcám is van, szóval ha támadna akkor majd védekezek jobb híján.*

//Előre láthatólag 1 óra fagyasztás:D//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 4:04 pm

//Olvad//

*A szavakra már csak megrántom a vállamat, nincs hozzáfűzni valóm, inkább a sebesülésre térünk át, és a szavak amiket hallok némi mosolyt azért kiváltanak belőlem.*
-Valamelyest ismerem, de nem igazán foglalkoztat, nem tartom veszélyesnek, ameddig nem keresztezem valakivel az utam megpróbálok úgy hozzá állni ahogy ő hozzám. Ezek szerint neki köszönhető a dolog?*kérdezem oldalra döntött fejjel, hiszen kíváncsivá tett a dolog bár nem annyira hogy nagyon el szeretnék rajta csámcsogni, inkább csak afféle információszerzés céljából. Igazából ránézve a srácra magam se tudom mivel húzhatta ki a gyufát, nem tűnik kötekedős típusnak, de hát következtetéseket még nem vonhatok le, mivel alig pár perce ismerem csak, azt se tudom mi a fenének olyan vele Xerxes amilyen, viszont a kézfogásnál elég érdekes dolgok történnek. Én még nem hallottam róla, ő viszont igen, vajon kitől? Nem hinném hogy olyan hirhedt lennék, hiszen bár voltak, és bizonyára vannak rossz dolgaim nem hinném hogy annyira híre ment volna az iskolában, főleg hogy még nem is tartozok az emberkínzó felsőbb évesek csapatába, és kezd is egy fura érzés kavarogni bennem, nem tudom minek tudnám leírni. Talán ellenszenvnek? Meglehet, azonban arcomon mindez nem látszik, csupán felöltöm a pókerarcot, azzal a fura átláthatatlan mosollyal leplezve saját gondolataimat, miközben tekintetem fürkészően figyeli a fiút, semmi félelem nem látszik rajtam. Szóval ezt a srácot védte annyira Daphne hogy még a nevét se akarta elmondani? Meglehet de mint szokták mondani egyszer minden kiderül, igazából nem érzem hogy elöntene a düh, a magányos napok, különös nyugalommal áldottak meg amit most is tanúsítok a másikkal szemben, független attól hogy lelkem legmélyebb árkaiba milyen gondolatok is keletkeznek, ha belegondolok abba mi van ha jól gondolkozok. És persze a kérdésemre meg is adja a maga titokzatosnak tűnő válaszát. Valóban frappáns válasz lenne ha nem lennének nyomok arra ki is lehet az a közös ismerős, de itt van Xerxes és már kezdem megérteni a viselkedését. Így simítok végig famulusom fején, miközben fél szememet a másikon tartom*
-Akkor azt hiszem már érthető, hogy miért volt veled Xerxes olyan amilyen. Tudod azt hiszem nagyon szerette Daphne-t...~Akárcsak én~*teszem hozzá magamban miközben arcomon egy fura pillanatnyi görcsszerű rángás fut keresztül, ami aztán ismét kisimul, én pedig nyugodt teintettel dőlök el a sziklán félig fekvő állást felvéve, egyik lábamat feltéve egy kissebb kiemelkedésre, afféle lábtartó gyanánt, de tekintetemmel továbbra is szemmel tartom a fiút.*
-Ezek szerint akkor te voltál a "titkos kísértés" mást képzeltem volna, vagy egy indiánt, vagy egy nagydarab agyatlan izomkolosszust... Te mivel vívtad ki hogy felfigyelt rád?*kérdezem fura tekintettel felé összpontosítva majd a mosoly hirtelen szélesedik ki az arcomon.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 4:26 pm

- Veszélyesnek aligha nevezhetném a kölyköt. Mint mondtam, egy ugráló kis bolha, aki mindig össze akarja magát veretni. Most már másodjára kötött belém. Amíg, nem szegez rám pálcát, pont nem érdekel, hogy mit pofázik, de ahogy kezdeményez, én támadok. Neki bizony, de csak mert alábecsültem és nem láttam, hogy van nála kés, egyébként szegény már a saját vérében fürdött. *Magyarázom jó kedélyűen, hiszen annyira jólesik rágondolni, amint tényleg a vérét nyalta a földről. Nem vagyok az a forrófejű, nehezen hoznak ki a sodromból, sokáig tűrők, de ha rám támadnak az a minimum, hogy visszaadom, s nem hallgatott a szép szóra. Most persze nagyon próbál jóban lenni velem, még segítséget is kért, hogy tanítsam meg a közelharcra, fizikálisan eléggé gyenge, a pálcáját pedig kettétörtem, úgyhogy elég védtelen szerencsétlen kölyök. Mire végigfut fejemben ez a gondolatmenet, rájövök, hogy hagytam időt Nilnek, hogy gondolkozhasson, vajon ki is lehetek én és miért rándult arcizmom a nevét hallva. Nekem is világossá válik, hogy miért morgott rám Xerxes. Eddig akárhányszor azon agyaltam miként fogok viselkedni, ha Nillel találkozom, mindig csúnya végkimenetelt jósoltam, most mégis olyan nyugalom járja át testem, hogy saját magam is meglepődök. Sosem vagyok az a támadós fajta, szeretem kivárni amíg a másik kezdeményez, így van időm felmérni és megnézni az ő technikáját, amit hamar eltudok sajátítani, ellene fordítani.*
- Meglehet! *Tudom le ennyivel, ajkam szélén továbbra is ott csüng a kaján vigyor, muszáj ajkamba harapnom, hogy ne nevessem el magam. Mindig is azt hitték rólam, hogy bunkó és gerinctelen vagyok, de úgy gondolom, nálam senki jobban nem tudja milyen az, ha elveszíted a szerelmed, azt az embert, akiért az életed is adnád. Taplónak érzem magam jelen pillanatban, hogy így tudok örülni a másik nyomorának, de nem hallottam róla túl sok szépet, így miért is kéne sajnálnom? Ahogy végignézek rajta, hiába mutatja az álcát, én érzem, hogy keserű érzések járják át. Mondhat bármit, mert ha nem így van, akkor nem is szerette Daphne-t, ellenkező esetben pedig így kell magát éreznie. Mosolyom alábbhagy, világoszöld szemeim elsötétednek, amit gyorsan el is kapok, hogy ne láthassa. A vízesést kémlelem olyan erővel, mintha azt remélném, hogy az szétnyílik.*
- Egyik sem vagyok, mint láthatod… Mivel? *Csak egy pillanatra tekintek rá, hiszen ezt a kérdést nem értem teljes egészében. Semmit nem csináltam.* - Önmagamat adtam! *Igazat mondok. Csajoztam, bókoltam, megpróbáltam levenni a lábáról és sikerült. Nem csináltam más, mint önmagamat adtam. Talán ezt szerette meg bennem.*
- Milyennek képzeltél? *Hát nem gondoltam volna, hogy egyetlen értelmes mondatot is váltunk majd. Én is másként képzeltem el, de most hogy jobban végignéztem rajta ő még mindig jobban passzol Daphoz, mint én. Külsőre mindenképpen, a természetét pedig még nem tudhatom.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 4:51 pm

-Ahogy látom azért mégis némileg veszélyes volt..*nézek a botokra talán érti a srác hogy mire gondolok, tekintetem nem gúnyos csupán csak tárgyilagos.*
-Mivel elsős vagy a túl nagy önbizalom nem olyan fura, a legtöbben gyakran esnek abba a hibába hogy alábecsüljék a másikat. Szerencséd volt hogy nem használt komolyabb átkokat..*többet nem mondok, ez afféle "baráti" figyelmeztetés akart csak lenni, hiszen ahogy látom eléggé magabiztos egyénnel állok szembe. Áh akárcsak én, bennem is megvan a hiba hogy alábecsülök másokat, mostanában kezdem kiheverni ezt a hibámat, csak egyel több célpont rajtam amin sebet lehet ütni. Talán emiatt is van hogy a következő néhány eseményt olyan nyugodtan kezelem. Daphnenel nem sikerült a dolog sajnáltam is, pedig nagyon akartam, de túlságosan szerettem ahhoz hogy el tudjam engedni, ezt később nagyon megbántam, és valahogy még most is bennem van a fájdalom amit maga után hagyott. Próbálom az arcom mögé rejteni valóban mit gondolok, vagy hogy én is lehetek gyenge, de aki szemfüles talán észre veheti hogy a fapofa mögött mégis érző lélek lakozik, amikor pedig a helyeslést hallom csak egy félmosollyal bólintok.*
-Én biztos vagyok benne...*teszem hozzá igencsak magabiztos hangon, hiszen világos az egész, nem véletlenül nem akarta elmondani Daphne azt a bizonyos nevet, s bár könnyen lehetne más nem hinném hogy már ismert emberek nevét nem mondta volna. Talán éppen azért mert egy elsősről van szó, nehéz lesz ezután még tanítani is ezt a kölyköt, de ideje hogy túltegyem magam a dolgokon, még akkor is ha ez jelenleg lehetetlennek tűnik. Valahogy meg kell acéloznom a tudatomat, és olyannak lenni mint régen. Fura mód most még elég nyugodtan kezelem a helyzetet, magamban már elhatároztam hogy nem hagyom elszabadulni a haragomat, annak beláthatatlan következményei lehetnek, és a srác nem az ellenségem, elvégre hiába is kezd körvonalazódni a dolog mégis csak tudom hogy Daphne ugyan úgy benne volt.*
-Azt látom... Régebben mindkettőt meg akartam ölni, talán ha úgy gondolkoznék mint akkor veled is hasonló terveim lennének de....*nyitom szét a karjaimat fura , egyben komor tekintettel rá nézve, s folytatok.*
-Az idők változnak, amúgy igen, valamivel ki kellett vívnod..*mondom hiszen Daphne nem az a lány aki minden pasira rágerjedne tehát a srácban biztos megtetszett neki valami. Viszont próbálom terelni a következtetéseket mert egyre jobban érzem azt a kellemetlen utóérzést, ami bizony keserű.*
-Akárcsak én régen... Ki nem állhattuk egymást, volt rá alkalom hogy versengtünk sőt még pálcát is rántottunk egymásra mígnem aztán rá nem jöttem hogy mindent szeretek ami benne a jó és rossz oldalait együtt. A harciasságát, a magabiztosságát, és hogy olyan amilyen. Őszínte... Kevés ilyen lány van.*mondom egy fura mosollyal. Nem képzeltem volna hogy pont egy olyan sráccal fogok beszélni ilyenekről aki úgymond közel áll hozzá, és azon még jobban csodálkozok hogy ilyen nyugodtan.*
-Nem igazán tudom.. Igazából nem képzeltelek el semmilyennek, nem akartam tudomást venni rólad, próbáltam felejteni, de az nem olyan könnyű..... Egy olyat akikkel olyan emlékek kötnek össze, így persze az "ismeretlen" fiú is a képbe volt, de nem akartam arcot tulajdonítani neki.. Elég kielégítő válasz?*rántom meg a vállamat miközben kezeimet begyűrve magam alá megtámasztom a hátamat és továbbra is kíváncsian nézem a fiút.*
-Remélem nem csak szórakozni akarsz vele....*mondom komorabb hangon, azt hiszem fel kell ébrednem, nem harcolhatok mindig azért hogy nekem legyen jó, valamikor jobb elengedni valakit mint hogy félelemből maradjon mellettem.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 5:31 pm

- Veszélyes? *Nevetek fel hangosan, mert ez sérti az önérzetemet. Még hogy veszélyes. Akkor lett volna veszélyes, ha a puszta kezével csinálja mindazt amit, de egy pengével én is mély sebet tudok ejteni, minden erőkifejtés nélkül. Ezek az olcsó játékszerek a gyengéknek és az esetleneknek való, pontosan olyanoknak, mint Brian vagy a nyikhaj Eiden. Tényleg jó párosítás... Kezdem úgy érezni, hogy megpróbál kioktatni, vagy egyszerűen csak az észt osztani, de nem veszem magamra, megvonom a vállam, nem érdekel, hogy éppen mit mond.*
- Átkot, ő? Ugyan kérlek, pálca nélkül nehéz lesz bármilyen átkot is produkálni és a célzása se éppen a legkifinomultabb. *Arcoskodnék? Dehogy, csak azt mondom, amit tapasztaltam. Én viszont erről nem kívánok több szót ejteni, ezt azzal is kimutatok, hogy elsétálok a háta mögött egészen egy fáig, melynek hozzádöntöm a hátam és óvatosan lejjebb csúszok a törzsénél. Fájó lábamat lassan elnyújtom, a másikat pedig felhúzva tartom, kezemet rátéve, botomat magam mellé helyezve. Fejemet a fatörzsnek hajtom, lehunyt szemmel elmélkedve, hogy mégis hogyan bírtak ki két évet egymás mellett. Milyen lehetett a kezdetben, mit szerethet valójában bennem a lány, és hogy valóban vissza akar-e még menni Nilhez, mint ahogyan azt annyiszor kijelentette. Csöndesen hallgatom a szavait, mesél kettejük kapcsolatáról, amin megdöbbenek. Nyugodt ő is és én is. Nem érzem azt, hogy neki kéne ugranom, a torkát elvágva. Másként képzeltem el, ellenszenvesebben, undokabbnak. Meg is kapom, hogy az idők változnak, nem volt mindig ilyen, tehát feltehetőleg, ha hamarabb találkozunk, már rég a földön feküdnénk egymást átkozva. Minden világos. Sokáig nem is mozdulok, külső szemmel olyan lehet, mintha aludnék, pedig minden szavára figyelek, tudom mikor érzi keserűnek vagy fájdalmasnak a múltat vagy a hozzá fűződő emléket. Egy röpke pillanatig nekem is eszembe jut Lexi, így csúszik kezem a farmerzsebemhez, amit finoman megszorongatok.*
- Nem tartozik rád! *Támadok rögtön vissza, amint megkapok, hogy reméli nem szórakozni akarok Daphhal. Sértésnek veszem, hogy mégis hogy merészeli. Felállok, ahogyan tőlem telik és megindulok felé. Nincs bennem semmi rosszindulat, de úgy döntök közelebb húzódom hozzá, amint látom a cigi is lassan elfogy. Leülök mellé a sziklára, tekintetem megint a vízesésre esik.*
- Idióta vagy! Idióta, mert hagytad elmenni, idióta, hogy úgy bántál vele ahogy, egy idióta, hogy nem harcolsz érte és egy idióta vagy, hogy ezt mered mondani nekem! *Pillantok rá végül, halványan elmosolyodva. Nem bántásból vagy haragból szóltak szavaim, inkább amolyan „együtt érzek veled” dolog. Értem már bizonyos részeit a kapcsolatuknak, lassan de biztosan állnak össze a képkockák. Sosem fordult meg a fejemben, hogy Daphnak csak egy kicsit is fájdalmat okozzak.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 6:09 pm

*Nem igazán értem ezt a srácot, úgy tűnik tényleg nagyon magabiztos, ami viszont egy idő után már átmehet botorságba is, elvégre nincs tisztába azzal hogy a régebbi diákok itt miket tanulhatnak, a következő szavakra szintén picit szélesedik a mosoly, nem fogok vitázni, ha továbbra is ilyen magabiztos lehet egyszer ő fog ráfázni, de komolyabban.*
-Annyit elárulok hogy pálca nélkül is lehet valaki hatékony... Elég magabiztosnak tűnsz, ez néha veszélyes..*nem pazarlok a dologra több szót, elvégre érdekel is engem hogy keveredik bajba Félix? Nem, na akkor erről ennyit. Nemsokára viszont sok dolgot megtudunk egymásról, ő már tudja személyesen is hogy ki vagyok én, és én is tudom hogy ő kicsoda. Nem titkolózik ahogy látom bár kissé másképpen képzeltem el a dolgot, mégis most úgy tűnik szerencsés hogy mindketten nyugodtak vagyunk. Lehetne ez sokkalta rosszabb csevegés is. Így történik meg az amit soha nem hittem volna, mesélek Daphneről és a kapcsolatunkról, méghozzá teljesen őszíntén, a kérdésem azonban úgy tűnik felingerli a srácot, én viszont továbbra is nyugodt tekintettel nézek a másikra, miközben fejem oldalra is billen. Hogy esetleg nem számolnék vele hogy egy ilyen után megtámad megtámad? De, és hogy emiatt aggódnom kéne? Nem hiszem. Ebben a hiszemben pedig nem is hagyom szó nélkül a dolgot. *
-Ó dehogynem tartozik rám... attól hogy már nem vagyunk együtt még szeretem, és hogy is mondjam...... Nekem fontos az ő lelki békéje..*mondom fura mosollyal, az arcomon mely cseppet sem bizalom gerjesztő, talán éppen azért mert nem lehet kiolvasni mögüle hogy pozitív vagy negatív megszólalás volt e? Hogy fenyegetném? Nem attól elég távol állok, egyszerűen csak mondtam valamit amit nem bántam meg. Ugyan olyan mozdulatlan vagyok amikor felém veszi az irányt, mikor pedig helyet foglal és elkezd beszélni rezzenéstelen arccal hallgatom végig. Meglehet hogy igaza van, viszont koránt sem ismeri a helyzetet így azt se tudja mit miért teszek. Talán épp itt lenne az ideje felvilágosítani. Eleinte kissé felnevetek hűvös hangon bár ez a nevetés igen halk és korántsem boldog.*
-Te is idióta vagy mert olyan dolgokról mondasz véleményt, aminek koránt sem látod a hátterét..*mondom komor hangon s már az arcomon lévő mosoly is eltűnik, lassan kezdek el beszélni miközben egész végig az ő arcát vizsgálom.*
-Nem én dobtam őt hanem fordítva, régen talán nem viseltem el, de mára rá kellett jönnöm hogy nem a tulajdonom, az ő élete, túl sokszor harcoltam már és ezek a harcok félelmet szültek, ami az ő esetében növekedett.. Szerinted jó egy olyan kapcsolat ami félelmen alapul? Túl sokszor rágtuk át magunkat ezen, és túl sokszor láncoltam magamhoz pont azért mert nem bírtam tőle elszakadni, és mindenkit megöltem volna aki a közelébe kerül... Legszívesebben most is ezt tenném de tudod mit? Elég volt.... Mit érne ha nem azt hogy még több félelmet szülök vele az ő szemébe? Néha meg kell tanulni elengedni......*teszem hozzá közelebb hajolva hideg pillantással , komoran szinte morogva, bár hangomon nem úgy tűnik mintha valóban elengedném, de talán így úgy tűnik mégis csak megpróbálom. A cigi időközben elfogy én pedig csak egyszerűen leejtve rátaposva oltom ki a parazsat, majd felnézve gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon.*
-Egy idő múlva elfelejti amit mondtam neki, ahogy az öccsét is, ahogy azt is ami történt, végül engem és talán boldog lesz, nekem már ez számít.. Szóval ne nevezz idiótának rohadtul nem tudsz te semmit.*ebből talán már megértheti hogy mit miért tettem, soha nem hittem volna hogy mással ilyen őszíntén fogok beszélni, talán Félix nem tűnt annyira ellenszenvesnek az első pillanatkor, bár azért azt hiszem puszipajtások se leszünk.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 6:41 pm

*Nagyon is magabiztos vagyok. Tudom hogy mikor mit csinálok, legtöbbször megfontoltam ugrok bele dolgokba. Magamnak sosem akarnék rosszat, hatalmas egoval rendelkezem, de nem véletlenül vagyok én annyira oda magamért. Szép gyerekkorom volt, de az elmúlt egy évben nagyon csúnya dolgokon mentem keresztül, így tudhatom jól, hogy miből mi lettem.*
- Ezzel nem mondtál most újdonságot… *Meredek rá szemet villogtatva, nem értem mégis hogyan hiszi azt, hogy ostoba ember lennék. Még egy ember, aki bölcsnek hiszi magát, pedig mit sem tud rólam. Halk sóhaj szakad fel belőlem, lehajtott fejjel jut arra a következtetésre, hogy vele sem fogok az élet nagy dolgairól beszélni, ez távol ált tőlem eddig is, de most olyan mókás a helyzet. Mesedélutánba fogunk, melynek köszönhetően felszínre kerül néhány Daphne-s történet, emlék, ami mélyen kering Nilben. Igen alpári embernek képzeltem, aki köpni tudja csak a szavakat, de semmit nem tud ezekről az érzésekről. Most mégis úgy érzem, nagyon mély érzéseket táplál továbbra is irányába. Eszembe jutnak azok a beszélgetések Daphneval amikor kérdezgetett, hogy mit gondolok, helyesen cselekedett-e vagy mi lett volna a legjobb. Tartottam benne a lelket és szembementem mindazzal, amit én szerettem volna, csak hogy mosolyogni láthassam, sikerült is kicsikarni belőle a mosolyt, majd láttam rajta a rohamos fejlődést. Agyamban felcseng a hangja, amikor megkérdezte, örülnék-e, ha visszamenne Nilhez, ha újra együtt lennének. Akkor kétértelmű választ adtam, most viszont tanácstalannak érzem magam. Újra ránézek. Szememben keserűséget láthat, de nem lehet tudni, hogy miért is pontosan.*
- Szeretheted, de nem tartozik rád. Majd ha megakarom osztani veled, szólok, addig pedig felőlem bármit gondolhatsz a lelki békéjéről. Nagy szavak nem gondolod? Lettél volna ilyen bölcs aznap este, amikor hozzávágtad azt a sok szépet, amikor arra kérted, hogy törölje az emlékezeted. *Tényleg nem tudhatom mi vezérelhette akkor, hogy ilyet mondjon, de megértem, hiszen ugyan ezt kértem én is, amikor a barátnőm halálra égett a kocsiban és nem tudtam segíteni. Végigfut testemben a hideg, összeszorítom a fogamat is, hogy leküzdjem a hirtelen jött haragomat. Itt nem kéne most balhét alkotni, nem lenne hozzá erőm, ezért csak letelepedek hozzá a sziklára, s tovább hallgatom mély gondolású szavait, mondván semmit nem tudok róla, pedig ha tudná… *
- Annyira akartad magadnak, hogy nem vetted észre, hogy mit szeretne ő. Te magad is belátod, hogy hibáztál. Szakított veled, csakhogy egy kicsit szabad legyen, mert melletted úgy érezte, hogy megfullad és még te voltál felháborodva, hogy lépni mert. Hogy megtette azt, amit igazából neked kellett volna. Hát gratulálok ehhez. Sajnállak, mert most sem érted… *Fordulok felé, végignézve arcán az érzelemhullámot. Morgása nem hat meg, mert ő is csak ugat, de harapni képtelen, ezt már akkor tudtam, amikor Daph mesélt vitájukról. Pár másodperc csönd áll be, én pedig azon tűnődöm mégis mit szerethetett benne ilyen sokáig. A mondat, mely megüti fülemet szinte lesokkol. Nem akarok neki hinni, hogy ezt volt így képes kimondani.*
- Szánalmas vagy, de nagy szerencséd, hogy ezt nem neki mondtad. Hogy kívánhatod, hogy felejtse el a múltját? Azt sosem lehet elfelejteni... ha te képes vagyok rá, akkor tényleg szánalomra méltó vagy, de ezeket a szavakat ki ne merd mondani az ő jelenlétében. Eddig nem hittem el, de nem tudsz különbséget tenni bizonyos dolgok között. Daph szeret téged, szereti azt, ami történt, Te pedig újra meggyalázol mindent. *Órámra pillantok, s látom hogy itt az idő ahhoz, hogy összeszedjem magam. Felállok a szikláról, megfogva botomat támaszkodom rá, majd visszafordulok még pár szóra.*
- Különbnek érzed magad? *Teszem fel a kérdést, de nem akarom rá hallani a választ, elmélkedjen csak. Legközelebb megkérdezem tőle, hogy mire jutott, és ha egy értelmes választ kapok rá, akkor talán elmondom neki a titkot. Így lépkedem el, hiszen nekem lassan órám lesz, és nem hiszem, hogy velem tartana.*

//köszöntem:D//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-16, 7:22 pm

-Még is úgy tűnik hogy nem kalkulálsz vele, de végülis mindegy nem engem tesznek mozgásképtelenné..*hangom nem gúnyos még mindig teljesen tárgyilagos vagyok vele szemben, miközben beszélek, igazából az ő dolga, felőlem akár le is veretheti magát, bár vannak akik nem értenek még ebből sem. Időközben a téma Daphnere terelődik, és azt hiszem elég nyílt vagyok a kapcsolatunkkal kapcsolatban. És minél jobban megyünk bele a témába annál keményebb lesz, ez már a felszínen is érezhető, s kezd kissé idegesíteni, de igencsak jól rejtem hogy esetleg ideges lennék.*
-Azt hiszed hogy olyan nagy dolgot mondtál? Most akkor kinek nincs köze mihez is? Azt hiszem neked éppen nincs ahhoz amit akkor mondtam neki, tudod ezt a kört már lefutottam nála, és jusson eszedbe amikor ezt mondod hogy ugyan annyira köszönheted magadnak is.*Hogy miért? Nem fogom neki részletezni, én úgy gondolom ő nyomult rá, de ha mégsem mégis könnyebb ebbe a hitben élni mint abba hogy esetleg Daphne tette volna meg az első lépést. Minden esetre kezd kellemetlen lenni a dolog, de mit érnék el vele ha bántanám? Maximum annyit hogy Daphne felől én lennék a bűnös hogy nekimentem a srácnak, azt meg hogy esetleg el is tapossam nem is merek belegondolni, pedig most szívesen megtenném, és nem hinném hogy túlságosan nehéz dolgom lenne. Viszont úgy érzem a higgadság ezzel a sráccal szembe jobb megoldás, más nem elérem azt hogy ő támadjon rám aztán kész.*
-Tudod... Nekem nem kell megmozdulnom ahhoz hogy dolgokat tudjak meg, a hírek hozzám is elérnek, és ha olyat tudok meg...Nagyon lassan foglak megölni.*mosolyodom el mondhatni kedvesen. Hogy tervezek e ilyet? Nem, de a srác nagyon nyeregbe hiszi magát, azt hiszem ideje hogy kicsit elgondolkodjon. Igazából talán a szavai váltottak ki belőlem dühöt, hiszen valóban vágtam a lányhoz olyat amit nem akartam, de ezekért már bocsánatot kértem. Úgy tűnik azonban hiába nálam a normális hangnem ez a taknyos csak vádaskodni tud.*
-Te idióta kis taknyos csak nem azt mondod hogy nekem kellett volna őt otthagyni? Megmondtam, ne turkálj olyanba amit nem ismersz, engem pedig nagyon nem ismersz, és ha azt hiszed őt igen hát naívabb vagy mint hittelek... *szavaimban most már észre vehető az agresszió, hiszen mit hitt majd hogy ide jön és okoskodik ? Ki ez a srác hogy pár hét leforgásával kioktasson, főleg egy olyan dologgal kapcsolatosan amihez semmi köze.. Az utolsó szavai viszont már túltesznek mindenen, s bár nem fordulok tetlegesség felé, de közelebb hajolva hozzá hűvös hangon felelek az felém irányuló fenyegetések felé.*
-Mert mit csinálsz, ha megteszem? Azt hiszed, hogy röpke 3 hét alatt ide jössz, és már mindent és mindenkit ismersz? Egy okoskodó hü**egyerek vagy semmi több aki eljátssza a nagy lovagot, de mellette semmit nem tud. Hát nyisd ki a füled .Azt hiszed hogy én nem szeretem? Emlékszem minden egyes szép pillanatunkra, beleégtek a fejembe. Azt hiszed ha akarnám nem tudnék a közelébe férkőzni? Semmit nem tehetnél lehetsz te a valóság, de ha én úgy szeretném minden álma velem kezdődne és érne véget, még ha melletted alszik akkor is, édesebb lenne az álma mint az a valóság amit veled tölt. Kérdezd csak meg tőle miképp lennék képes rá.*hangom még mindig hűvös komor, és egy gonosz de egyben dühös mosolyra is futja. Most felhúzta az agyamat, nem tudom mi lesz de talán most kéne lelépni, így csupán felegyenesedve nézek rá nem várva meg az utolsó kérdését sem.*
-Ha akarnám pokollá tudnám tenni az életed, végtelenségig kínozhatnálak akár a szeme láttára, megfenyegethetném, egy rémálommá tenném a világát, és elpusztíthatnék mindenkit aki a közelébe férkőzik. Ilyen harcot akarsz? Azt akarod hogy harcoljak érte, ez a harc tette tönkre azt ami régen jó volt. Tudod miért nem teszem? Mert most az egyszer ebbe a büdös életbe nem a saját céljaimat nézem... És hogy hogy kívánhatom hogy elfelejtsen? Igazából nem kívánom, sőt mindenné jobban szeretném őt, de ha ő úgy döntött hogy nélkülem akarja folytatni akkor bele egyezek. Ha elfelejt azt békésen teszi, és mint tudjuk az nem fájdalmas. Ha te ilyenre nem vagy képes akkor nem tudod mit jelent szeretni valakit...*a kérdését már nem várom meg, hanem Mystral felé indulva keresem fel valószínűleg a klubot, remélve hogy egy kis békére lelek. Amilyen jól kezdődött ez a beszélgetés olyan lett a vége, és nem hinném hogy most én kezdeményeztem. Innen remélem nem fog a szemem elé kerülni ez a kölyök.*

//Szintúgy Very Happy

//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-19, 12:36 pm

//olvadunk Ashival//

- Ennek örülök, kicsit feszélyez ez az aranyvéres dolog, még nem tudom tökéletesen megítélni, hogy ki előtt kell megjátszanom magam és kivel lehetek őszinte. Szóval éltél varázstalanok között? És mit gondolsz róluk?*érdeklődök és messziről süt rólam, hogy nagyon is kíváncsi vagyok a válaszra. Természetesen az elharapott mondat felkelti a figyelmemet, de nyilvánvaló, hogy nem véletlenül nem fejezte be, így nem is kérdezek rá, majd elmondja, ha akarja.*
- Biztos van valami oka, nem feltétlenül az, hogy melyik tárgyak fekszenek jobban. Egyébként a jelmágia a házad tárgya, ha jól sejtem és az annyira nem is tűnik vészesnek.*mondjuk órán még nem voltam, így nem tudom, hogy ott mi folyik, de abból, amit eddig megtanultam, magyarán az egész könyvből, az jött le, hogy elég békés tárgy, nem túl könnyű, de mindenképp érdekesnek mondható. A kutyás rész hallatán halkan felkuncogok, de több kommentárt már nem fűzök a dologhoz.*
- Tudok, elég sok időt töltöttem az otthoni hatalmas gesztenyefán, ott volt a legjobb olvasni.*ha felkuporodtam oda, akkor általában békén hagytak a rokonok és az udvaron rohangáló szárnyasokat se kellett percenként arrébb rakosgatni. A kérdésre megemelem a szemöldököm. Nem kell gondolkoznom azon, hogy kapásból rávágjam a választ, habár azt nem értem, hogy miként jutottam el idáig.*
- Nyilván nem csak úgy.*mosolyodok el egy kicsit, valószínűleg nem tudja még, hogy akármilyen keresztkérdést is tesz fel, engem lehetetlen megfogni, de majd úgyis rájön arra, hogy nem egyszerű olyasmit kitalálni, amire nem tudok pontos választ adni. Közben pedig az is eszembe jut, hogy apu nemrég küldött pár könyvet, ami talán tetszene neki, így meg is említem a dolgot. Ahogy látom elsüllyedni feljebb ülök kicsit és csak akkor dőlök vissza, mikor látom ismételten kibukkanni a fejét. Mikor kijön, megrázza magát, minek hatására le is fröcsköl.*
- Hé, csak óvatosan.*ingatom meg fejem és hangom olyan, mint egy tanárnőé, ki egy rosszcsont gyereket szid meg éppen. Egyébként nem vagyok dühös, csak kissé kellemetlen, ha bevizesedik az ember lányának szemüvege.*
- Mert nem olyan rég kaptam néhányat, olyan tízet, ha jól rémlik, szóval ha gondolod legközelebb elhozom őket és kölcsönadom azt, amelyik tetszik.*mosolygok rá barátságosan. Ezekből majdnem elolvastam már hármat, tehát azok nekem már nem kellenek, de a többiből is szívesen adok, marad még elég.*
- Egyébként, ha van valami amit mindenképpen el szeretnél olvasni, de még nem sikerült beszerezni, akkor szólj, apu könnyedén megszerzi neked.*szeretek élni a lehetőséggel, hogy szülőm ennyi mindent össze tud kaparni, akár olyan olvasmányokat is, amiket már sehol nem lehet kapni, s ha mégis felbukkan egy-egy példány, akkor az is nevetségesen drága.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-19, 1:22 pm

*Örömmel hallgatom, hogy nem csak én nem tudom, mikor, kinek mondhatom el magam, bár nekem annyi előnyöm van, hogy aranyvérű vagyok. A kérdése kicsit elgondolkoztat. Megvakarom a fejem minek következményében egy csomó vörös hajszál hozzá simul és nem nagyon akarják ellengeni a kezem.*
-Vannak egészen kedvesek is, de vannak elégé felfújtak is. Bár szerencsére engem csak kedvesek vettek körül és róluk nagyon is pozitív véleményem van.* Visszagondolok még egypár hete köztük voltam és velük sétáltam városban és a parton, szörföztem és hát laktam is velük. Így elgondolva egész jó kis csapat voltunk, csak az nem igazán ismertek engem.*
-Csak egy valamit bántam, hogy nem mondhattam el hogy varázsló vagyok. Bár szerintem nem is igazán zavarta volna őket.*Nézek mosolyogva az ég felé, ahol egy sok kis bárány felhő úszkál. Elgondolkozom mit is mond és be kell ismernem, hogy van benne valami igazságféle. Hisz már szemet vetettem a jelmágiára, érdekesnek tűnik. Amit kutyákról mondtam elérte a hatását, de igazam van abban, hogy gyorsabban lehet biciklizni mit görkorcsolyázni ha kutya kerget, bár futni is. Amit a gesztenye fáról mond nemigazán lep meg, de erre még a szomorúfűz is nagyon alkalmas. Vagyis olvasó helynek fent ahol nem lát senki.*
-Fűzfa is alkalmas olvasóhely, legalább is az elmúlt egy évben nagyon is alkalmas volt, meg hát jó búvóhely is.* Említem meg majd meg kérdezem hogy a békák csak ugrálva tudnak e közlekedni és úgy látszik tudja a választ ami miatt egy kicsit zsörtölődök is, de csak magamban. Kimászok a vízből és a parton meg is torolom, hogy helyesen tudta a választ mert megrázom magam és egy pár csepp a szemüvegén köt ki. *
-Bocsi.* Mondom, mert ez a megtorlás inkább a ruhája ellen szántam nem a szemüvege ellen. Lefekszek mellé a fűbe és úgy folytatjuk a beszélgetést. Elmeséli, hogy kapott bár krímit és, hogy szívesen kölcsön adja nekem azt ami nagyon megtetszik. Hülye lenék nem le csapni a lehetőségre.*
-Szívesen elolvasnék egyet.*Mondom barátságosan a rókamosolyommal. Felajánlja azt is hogy be tud szerezni nekem minden könyvet, vagyis csak azt amit én eddig nem tudtam és meg szeretem, volna szerezni.*
-Általában meg tudom szerezni azt a könyvet ami kell, legalább is most nem jut olyan eszembe amit nem tudtam volna megszerezni. De azért köszönöm.*Mosolygok rá és visszafekszek a fűre. Felnézek az égre ahol most ép egy sárkány felhő vív egy másik főnix felhővel.*
-Te szereted a felhőket nézni? Látod a sárkányt? Kérdezem és kezemet a tarkómra teszem majd úgy nézem a felhőket.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-19, 1:53 pm

- Azt hiszem, ez egyértelmű. Teljesen mindegy, hogy tud-e varázsolni vagy nem vannak normális emberek és olyanok is, akiktől kinyílik a bicska a zsebemben.*rántom meg a vállam. Ezért is nem értem, hogy mi bajuk a varázslóknak a muglikkal, hiszen jóval több közös van bennük, mint hinnék, de azt hiszem, ez olyan dolog, amit az életben nem fogok felfogni.*
- Talán nem, de nem tudhatod. Nem mindenki nyitott az ilyen dolgok iránt.*pillantok felé röviden, de hamarosan már magam elé nézek. Sajnos tapasztalatból is tudom, hogy milyen érzés az, mikor őszinte vagy, de senki nem hisz neked és cserébe még őrültnek is gondolnak. Az volt az egyetlen alkalom, hogy valakinek elmondtam, hogy ki vagyok valójában, azóta titkolom boszorkány mivoltomat. Egyedül a közelebbi rokonok tudják.*
- Meglehet, de olyanunk nincs, a gesztenyefa meg épp kéznél volt. Az ablakomból is kényelmesen át tudtam rá mászni.*és ez bizony az egyik legpozitívabb dolog volt benne, hiszen nem kellett végigvonulnom a lakáson, amivel azt kockáztattam volna, hogy valamelyik zseniális rokonom rám sóz egy rakat házimunkát, amiket egyébként mindig is szívesen megcsináltam, de volt, hogy inkább az olvasást választottam volna. A kérdésére meg természetesen tudom a helyes választ, ahogy minden másra is szoktam, nem is értem mért lepődik meg. Bár az is igaz, hogy annyira azért nem ismer, hogy ezt ő is tudja.*
- Nem probléma.*futó mosolyt küldök felé, majd egy rövid ideig vakoskodok, hiszen kénytelen vagyok megszabadítani a lencsét a rácsöpögött folyadéktól, mert amíg az rajta van, néhány buborékon kívül semmit se látok.*
- Akkor ezt megbeszéltük. Majd valamikor megnézheted őket.*folyamatosan nem fogom magammal cipelni, szóval vagy előre letárgyaljuk a következő találkozást, vagy felszaladok akkor értük, ha egyszer összefutunk. A következőkre csak bólintok, én felajánlottam ő meg vagy él majd vele, vagy nem, ez már nem az én dolgom.*
- Nem igazán, elég hasznavehetetlen elfoglaltságnak tartom. Ha már nincs mit csinálnom, akkor inkább olvasok vagy tanulok.*én már csak ilyen vagyok, nehezen békülök ki az olyan dolgokkal, amiknek nem látom a hasznát. S ugyan a sárkányt keresem egy ideig, de végül megrázom a fejem.*
- Nem látom, merre kéne néznem?*érdeklődök, továbbra is az eget pásztázva. S ugyan annyira nagyon nem érdekel a dolog, de ha már itt vagyok, akkor szeretném megnézni, hogy pontosan melyik fehér maszatot gondolja sárkánynak.*
- Mit gondolsz mostantól már meleg lesz? Vennem kéne majd néhány nyári ruhát is.*csak a tavaszi és őszi ruháimat hoztam, a többinek már nem nagyon volt hely a kis bőröndben, na meg nem igazán rendelkezek divatos holmikkal, így mindenképpen szeretnék majd vásárolni valamit.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-19, 2:43 pm

*Ki milyen vérű, dologra már csak bólintok, mert már nálam is volt olyan, hogy egy varázslónál éppúgy nyílt ki a bicskám mint egy nem varázslónál. Már ezt a témát elégé szét cincáltunk, úgyhogy lezárt témának vesszem most már. Bár egy pillanatra elgondolkozok amit mond hogy ki fogadná el azt hogy boszorkány vagyok. Én úgy gondolom, hogy mindenki elfogadná hisz, nem csináltam velük eddig semmi rosszat max elvettem egyszer-kétszer egy-egy zoknit mert nem volt tiszta zoknim. Elképzelem ahogy egy ablakból mászik át a gesztenyefára. Nemigazán sikerül, de hát már én is csináltam hasonlót csak én egy másik fára akartam átmászni.*
-Azta, olyan biztonságos? Nem estél még le egyszer sem, mikor átmásztál?*kérdezem és végig gondolom azt hogy milyen közel is lehet az a fa. Úgy látszik nem tudom meg fogni egy kérdéssel sem így hát kimászok mellé a fűre miközben jól meg is rázom a hajam. Tequila oda szalad hozzám és ő is megrázza a bundáját mitől mindjobban vizes lettem meg hát kutya szőrös. Megdögönyözöm a kutyámat majd hanyatt vetem magam a puha fűbe. Úgy folytatjuk a beszélgetést. Miközben figyelem a főnix-, sárkányfelhő viadalt, s közben meg is kérdezem hogy szereti-e ezeket az égi vattacukrokat nézni. A válasza csöppet meglep, nem hittem volna, hogy nem szereti bár ha olvasni szeret akkor már világos, hogy nem fog felhőket nézni naphosszat. Minden esetre én szeretem ezeket a fehér foltokat nézni és találgatni, hogy mi-mi,. Jó emlékek kötnek a felhőnézéshez így hát mikor van időm a felhőket bámulom. Mikor meg kérdezi merre van rögtön rávágom amit ilyenkor teszek.*
-Dél-Észak-Kelet felé... vagyis nyugat felé... Néz ott van a sárkány farka, a teste melyen rajta van egy másik felhő melyen egy főnix fejük összeér.*Mutatok nyugat felé ahol van a sárányfőnix. A kérdésére elgondolkozok, hisz most elég jó idő van, de hát elég bolond mostanában az idő.*
-Hát szerintem még nem kell eltenni a szél dzsekit, de lassan-lassan elő lehet venni a nyári holmikat. Üh... lehet menni vásárolni... vagy vissza a többiekhez.* mondom és végig gondolom mennyi ruhám van a többieknél. Végig nézek az égén majd felülök. Tequila rám veti magát én meg ügyesen ledobom magamról, de finoman, hogy nem fájón neki meg csikizem majd felveszem a cipőmet és felállok. Lassan indulni kéne, vagyis megszárítkozni. Tequila is kijátszotta magát.*
-Szerintem én vissza megyek a kastélyba átöltözni. Vissza jössz vagy maradsz még egy kicsit?*kérdezem és már vesszem is a táskámat. Ha igent mond akkor együtt indulunk vissza, ha nemet akkor meg egyedül vagyis Tequilával.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-19, 2:59 pm

*Úgy fest nagyjából egyetértünk abban, hogy mindenféle emberből van ilyen meg olyan is., s azt ugyan nem tudom, hogy miként vélekedik arról, hogy bárkinek elárulja, mi is ő valójában, de én a helyében nem tenném. De hát ez teljes mértékben az ő dolga, nem az enyém.*
- Nem olyan nagyon biztonságos, de ha leestem volna, akkor nem rohangálnék ilyen vidáman. Elég magas ahhoz, hogy minimum a gerincem beletörjön.*elég félős típus vagyok, de ebben az esetben meg se fordult a fejemben, hogy esetleg leeshetek. Remekül át tudok mászni egyik helyről a másikra, anélkül, hogy különösebben meg kéne erőltetnem magam. Ezután folytatjuk a könyves témákkal, majd áttérünk a felhőbámulásra, ami őszintén szólva nem teljesen az én műfajom és ezt el is árulom neki. Látom rajta, hogy meglepődik, de én akkor is azon a véleményen vagyok, hogy ennél mindennek több haszna van. Elnézek a mutatott irányba, de nem igazán látok semmit, bár ha nagyon koncentrálok, akkor ki tudom venni nagyjából az említett alakzatokat.*
- Nem is azért, csak vennem kéne néhány ruhát, még mielőtt megérkezik a kánikula.*ugyan akad néhány rövid ruhám, de mégse hordhatom azokat hónapokon keresztül, szóval mindenképpen javítanom kell majd valamit a ruhatáramon, lehetőleg minél hamarabb.*
- Azt hiszem én is megyek, megéheztem és szerintem Rockyra is ráférne az evés.*nézek kis kedvencem irányába, ki a neve hallatán felemeli a fejét, majd már rohan is hozzám és telepedik a nyakamra. Így szépen el is indulunk visszafelé, majd a kastélyban elköszönöm Ashitól és utamat egyenesen a megfelelő torony felé veszem.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-25, 10:32 pm

*Ezek a félreértések már csak hozzánk tartoznak, de úgy érzem, hogy így vagyunk egy pár, minden hibánkkal együtt. A mi kapcsolatunk legalább nem unalmas, sokakkal ellentétben, tehát türelmesen végig is hallgatom a szavait, hogy mire is gondolt és bár tudnék mondani olyat, hogy mi miatt kellene féltékenynek lennie rá, nemet intek fejemmel és hát igen, most füllentek, de néha szükséges.*
- Nekem tényleg csak te kellesz, de nem érzem úgy, hogy csak én látnám így. Biztosan van más csaj is a suliban, akinek tetszel... idő kérdése, hogy mikor próbálkoznak be nálad ismét. *utalok itt vissza Lis-re, tehát nem tagadhatja le Tarkh, hogy egy csaj se veszi észre, csak én. Na de továbblépünk ezen a témán és most már a családom jön szóba, majd mint hallom, ő nem úgy gondoltam ám a dolgokat, hogy soha nem lesz kíváncsi rájuk, én mégis, magamban valahogy így értelmeztem a dolgot.*
- Szerintem neked nincs mitől félned, nem olyannak ismertelek meg. *mosolygok is rá kedvesen, de ahogy hallom, hogy tényleg ezt szeretné, picit elgondolkodok ezen.* - Még meglátom Tarkh... Nekem még soha nem volt párom, szóval te leszel az első, akit bemutatok nekik és nem akarok semmit se elkapkodni. *magam se szeretnék semmin se változtatni, ezt tudhatja ő is. Viszonzom a simogatást, majd felemelem kezét és egy lágy puszit lehelek a kézfejére, majd elmosolyodva engedem el ez után.*
- Idővel elviszlek hozzájuk is, megígérem. *komolyodom el cseppet, tehát megígértem, nem is fogom megszegni, de hogy mikor teljesül mindez, az majd rajtam áll. A nagybátyámhoz viszont előbb kellene elmennünk, így hát jól is értelmezi a szavaimat Tarkh, az lesz az első közös célpontunk.*
- De nyárra majd tervezz egy kis tengerpartot is. Most, hogy vannak ezek a szép gyűrűk, el akarok jutni valami remek szigetre és ellenni ott akár egy hétig... csak veled. *nézek is rá jókedvűen és igazából kíváncsi vagyok, hogy mit reagál majd erre, hogy vajon lesz-e kedve velem tartani oly sokáig, hiszen egy hétig elviselni engem nem olyan egyszerű, ezt tudhatja ő maga is. Na de ezek a gondolatok most tova szállnak, mivel szóba hozom Oroszországot és az ottani éghajlatot. hát amerikai vagyok, vannak dolgok, amiket valószínűleg rosszul tudok, így el is pirulok azon, amit hallok.*
- Nem tudtam, de ciki... Sejtettem, hogy élnek, de azt nem tudtam, hogy van olyan hely, ahol nem esik soha a hó... szóval én azt hittem, hogy az egész ország havas, valahogy mindig úgy képzeltem el. *nézek is fel az égre, majd vissza a kék szemekbe.* - Én is várom már, kíváncsi vagyok, hogy milyen, most már egyre inkább. *és abba is biztos vagyok, hogy rá fogom venni Tarkh-ot, hogy megmutassa nekem idővel, hogy hol is nőtt fel, hogy hol élt, tehát mindenképpen meg akarok majd nézni mindent. A lovak elkészülnek, tehát már fel is csüccsenünk rájuk, így indulunk meg a tópart felé is, de a kétségek ismét előkerülnek a fiútól.*
- Akkor ez van... abban az esetben nem járunk majd együtt túl sűrűn hozzájuk. *nem hatna meg a dolog. Bár picit zavarna, mégis, nagylány vagyok, én döntök, tehát közénk nem állhatnak. Egész testtartásom határozottságomtól sugárzik, sejtheti hát, hogy nem lesz gond akkor se, ha nem fogadják el.*
- Nálam nem az a helyzet, mint ami nálad lenne. Hogyha a te szüleid élnének és nem fogadnának el, akkor valószínűleg kénytelen lennél elhagyni vagy amiket már beszéltünk, nálunk nincs így, nem kell ettől félned. *nem, nem akarok ismét arról beszélni, hogy mi lenne, ha élne a Zhukov család, mert nem leszek kevesebb Tarkh-nak, mint ami most vagyok, senki kedvéért se, de ha a családdal szállnék szembe, félő, hogy Tarkh-ot is elveszíteném. Felesleges viszont ezen agyalnom, ők meghaltak és ha minden igaz, halottak is maradnak, de a témaváltás miatt és hogy Tarkh ne beszélhessen tovább erről, egy kis versenyre invitálom, így hát előre is indulok és szerintem lemaradnia se kell, elég gyors vagyok, így nyerem hát meg a versenyt, majd jókedvűen várom is meg, amíg odavezeti lovát az enyém mellé.*
- Hmm... mondjuk egy finom rántottát, az talán még menni fog. Na meg epret... imádom az epret. *csillannak is meg a szemeim és bár a két étel nem összekapcsolható, a rántotta után azért lehet gyümölcsöt enni, csak úgy, nasinak, sütemény helyett. Tovább folytatjuk az utat a tó körül, hiszen ezért jöttünk most ide elsősorban, amikor a nagy kérdést hallom, így fordítom is felé a fejem és bólintok is határozottan.*
- Természetesen örülnék neki, de szerintem egyértelmű, hogy nem utasítom vissza. És hova megyünk majd? Ide Seolra? Úgy hallottam, hogy van itt egy étterem. *magyarázom is menet közben, majd végül az egyik fánál meg is állok, majd leugrom a lóról és el is kezdem azt kikötni oda. Míg az állat a fűből lakmározik, én csak Tarkh felé indulok és vörös tincseimet igazgatom, jó meleg lett.*
- Vagy esetleg mást terveztél? *teszem is fel a nagy kérdést, mert nála ugye soha nem lehet tudni, Tarkh a meglepetések embere.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-25, 10:58 pm

*Természetesen ha valaki szép, azt észre veszem, de nem szokásom rászállni másra, így egyértelműen úgy gondolom, hogy nincs oka Ginger-nek féltékenységre, nem csalnám meg, már csak neveltetésemből kifolyólag sem. Értem ám az utalást, így el is komolyodom kicsit, míg mélyen a lány szemébe nézek, kissé talán már komoran is.*
- Lis-re gondolsz? Talalkoztam mar azota vele, es nem probalt meg ram maszni. Ugy gondolja ki kell tartanom melletted. Töle nem kell felni. *bököm is ki, hogy ha ilyen kétségei támadnának, nincs miért aggódnia. Ezzel természetesen sikeresen elárultam azt is, hogy találkoztam a lánnyal még egyszer, és ha úgy nézzük, nem is töltöttünk kevés időt együtt, valamint talán azt sem kéne említenem, hogy a barlangot is ő mutatta...* - Tudod, nalunk, a maffianal neveltetesböl adodoan nem csalja meg az egyik fel a masikat sosem. Ha igen, akkor büntetes van. *jelentem is ki egyszerűen, némileg talán nyersen, ugyanis Ginger nagyon könnyen félreértheti, holott azért ez összetett téma. ha például ő csalna meg, akkor neki nem esne bántódása, de az, akivel megcsal, annak már kongattak, legyen akár ki is az. Persze ez attól is függ, hogy a férfi tudta-e, hogy mit tesz... Azonban ilyen témákon nem szeretnék sokáig lovagolni, inkább választom az állatot, míg bólogatok is a szavaira, ami a családot illeti.*
- Sziget? Egy het? Veled? Jol hangzik. *vigyorodom el láthatóan, és gondolkodásba is esek, mivel ez a téma egyértelműen felvillanyozott, ami azzal jár, hogy az útiterv, és egyáltalában a programok már cikáznak a fejemben.* - Hova gondoltad? *szúrok be egy kérdést azért, hiszen ezt nem ártana tudni, ugyanis akkor beleásom magam a témába. Egyértelműen nincs ellenemre, sőt... kifejezetten jó ötlet.*
- Ugyan mar, nem ciki. *rázom fejem lovagiasan, mikor ide tévedünk a saját hazám említésénél, s nemsokára le is zárjuk ezen témákat, hiszen megfelelően átbeszéltük őket, némi súrlódással, az igaz.*
- Akkor ezt megbeszeltük. *mosolyodom is el, most már a lovon, úgy folytatva tovább utunkat, és persze a beszélgetést. Láthatóan megkönnyebbülök, mikor kijelenti, hogy közénk nem igazán állhat a családja, természetesen nem ezekkel a szavakkal, de ez annyira jól esik, hogy csak nyelek egy nagyot, és szám széle is fentebb van, mivel mosolygom most a boldogságtól. Egészen addig, míg az én szüleim szóba nem kerülnek, amire csak bólogatok kicsit némán egy sóhajtással, mivel nem szeretnék erről beszélni. Gyorsan változik a hangulatom, hiszen most letörtség mutatkozik, egészen addig, mígnem meg is esik a mi kis versenyünk, amit természetesen a lány nyer, és már meg is tudakolom tőle közelebb ügetve, hogy milyen finomságot kér.*
- Rendben, megprobalom. *mosolygok, és ha már étel, akkor én is szóba hozok egy ötletet, ám amint kiderül, a lány nem pont úgy gondolja ahogy én, így miután én is lehuppanok a lóról, és kikötöm, odasétálva a lányhoz, a karjaimba is zárom őket.*
- Az tul egyszerü hozzad. Majd meg kitalalom. *suttogom a fülébe, aztán elengedem, hogy a kezét foghassam meg, hogy odahúzzam az egyik fa tövébe, hogy leülhessünk, már ha szeretne.*
- Nalam, vagy nalad alszunk? *jut eszembe ez a kérdés, ami azért nem mindegy, bár általában nála szoktam aludni, és most is ezt tenném szívesebben. Oda vinném a tálcát. Persze a szükség szobája is rendelkezésre áll, ha csak ketten szeretnénk lenni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-25, 11:17 pm

*Oh, hát természetes, hogy egyértelmű az utalásom, így amikor Tarkh kiböki a csaj nevét, jól láthatóan bólintok is rá egyet, de számat is cseppet elhúzom, főleg amikor meghallom azt, hogy bizony találkozott ám vele, de nekem nem szólt róla. Persze nem vagyunk összenőve, nem köteles mindenről beszámolni nekem, de valahol mégis rosszul esik.*
- Csoda, hogy így gondolja... csak tudnám, hogy miért. *nem vagyok jó véleménnyel arról a csajról, pedig igazából egy szavam se lehetne, hiszen akkor Tarkh még nem volt a párom, csak... csak valami elkezdett kibontakozni közöttünk. Így is meglepő, hogy engem választott és nem pedig azt a lányt, tehát örülhetnék, de nem tudok... *
- Büntetés? Miféle büntetés? Halál vagy kínzás? *kíváncsiskodom intenzíven, hiszen ilyesmiről már hallottam, csak azok régi korokban történtek, ez pedig jól láthatóan most van. Így hát türelmesen meg is hallgatom a mesélését, már ha mesél és csak ez után hozom szóba azt, hogy elmehetnénk majd nyaralni. *
- Tudod, még soha nem voltam nyaralni, soha nem volt rá pénzünk, de idén olyan jó lenne eljutni valahova. *mondom is neki igazán boldogan és persze nem lehúzni akarom ezzel a fiút, de hát nah, ha már együtt vagyunk, elárulhatjuk egymásnak a vágyainkat, úgy hiszem.* - Hmm, még nem tudom, de kitalálom hamarosan, ha neked úgy megfelel... Hawai jól hangzik, de akár Bora-bora is, szóval még meglátjuk... *esetleg mindkettő, de áh, túl sokat se akarhatok, szóval csak szolidan elmosolyodom és végül már ügetünk is tovább, majd jöhet a verseny is, miközben többféle témát is említünk a tóig érve, ahol leszállok a lóról, kikötöm, majd ez után már a fiú karjai közé is kerülök. Kis kezeimmel átölelem nyakát, majd egy gyors puszit nyomok puha arcára és úgy hallom ám, hogy nem ide tervezi azt a vacsit.*
- Akkor majd szólj és mehetünk, ahova csak szeretnéd. *bólintok végül rá, majd eleresztem, kezem a kezébe kerül és nemsokára már le is huppanunk az egyik fa tövébe, én pedig neki is dőlök kedvesemnek, sőt, ha engedi, akkor pontosan elé ülök le, hogy karjaiba dőlhessek, rá a mellkasára.*
- Nekem mindegy, aludjunk most nálad mondjuk... *ez nem számít, a lényeg, hogy együtt töltsük az estét. Na de ideje ám tervezgetni is még egy kicsit.*
- Amúgy te hova mennél el nyaralni? *fordítom úgy a fejem, hogy hátra tudjak nézni, bele a szemeibe és kezem azért közben a lábára siklik, amelyet lágyan cirógatni is kezdek. Jó most így, a friss levegőn, a tó partján, miközben a lágy szellő simogatja a bőrünket, nem is hiányzik most semmi más, valahogy olyan tökéletes ez az egész.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 12:07 am

//Olvadunk.//

*Nem tartottam fontosnak megemlíteni Ginger-nek, hogy találkoztunk másodjára is Lis-el, főleg, hogy spontán történt, nem beszéltük meg előre, ráadásul nem rosszalkodtunk. Nem fogok mindenkiről beszámolni akivel találkozok, és nem szerettem volna Gingert sem felidegesíteni ezzel, ám mikor látom a szájhúzást, már tudom, hogy rosszul tettem. Kissé közelebb lépek hozzá, és a kezét is megfogom, simogatva rajta egy picit, már ha engedi.*
- Héé... majd legközelebb elmondom, ha ilyen törtenik. Nem tartottam fontosnak. Nem erdekel az a lany, ugyhogy a gondolkodasmodjara sem tudok valaszt adni. *suttogom halkan barátnőmnek, mialatt meg is szorítom picit a kezét, ám elengedve azt már tovább is lépünk a történeten, hogy egy kicsit még meséljek neki érdeklődése felől.*
- Az attol függ, hogy ki csal meg kit, kivel, miert, hogyan... es hanyszor. Ha egy szajhaval, akkor az meghal, ha egy jol menö ceg fejevel, akkor nem feltetlen a cegeert cserebe. Nem mindegy, hogy tudott-e rola a masik fel, hogy ezt nem szabad... *kezdem is el a mesélést, hiszen erre nekünk egy egész szép kis etikai kódexünk van, amihez mielőtt Ginger még álmokba ringatná magát, én igen szépen tartom magam, és ez szavaimból is hallatszik.*
- Ha ferfi csalja meg a nöt, akkor kinzas es halal. Ha a nö a ferfit, akkor jobban belemennek az elöbb felsorolt kerdesekben, es attol kezdve, hogy teljesen setetlenül hagyják, a kinzason keresztül, az eletenek ellehetetlenitesen at, egeszen a halalig vezet a büntetes, bar utobbi eleg ritka. Akivel megcsalja a nö a parjat, az egyertelmüen meghal kinzast követöen, gyakran meg a hozzatartozoi is megsinylik. Forditott esetben, ha a ferfi csalja meg a nöt, akkor a masik nö is nagyjabol fizikai es szellemi karokat szenved. *fejezem be a kiselőadást, és ezzel egy másik téma ütheti fel a fejét, mely jóval kellemesebb. Mindig is tudtam, hogy Ginger nem gazdag család sarja, de mikor közli, hogy sosem nyaralt még, arra fejem is oda kapom, nem kis meglepettséggel arcomon, melyet gyorsan próbálok eltüntetni, mivel nem szeretném, ha negatívumnak fogná fel, hiszen engem nem zavar, csak sajnálom a lányt.*
- Nem nyaraltal meg? *adok hangot döbbenetemnek, s ez a kérdés újabbakat vet fel fejemben, melyeket egy homlokráncolás után közlök is, hiszen kíváncsian törnek belőlem elő.* - De gondolom a közelbe elmentel a barataiddal. Sok szep hely van Amerikaban is. *próbálok tippelgetni, mígnem meghallhatom azt is, hogy mi is lenne a lány kívánsága, így mosolyodom el lágyan, és bólintok egy határozottat. Jó ötletnek tartom, amúgy is szeretném bejárni a világot, mert azon kevesek közé tartozom, akiknek ez nem akadály.*
- Mivel vilagot szeretnek veled latni, mindkettö bele fer, ha benne vagy. Meg egyebkent is tartozom egy Görögorszaggal. *fejtem is ki a tényeket, melyek számomra egyértelműek, és a kellemes témát elhagyva egy kis izgalmak elé nézünk, aminek végén egy kis pihenés dukál nekünk és a lovaknak is, így helyezkedünk el kényelmesen.*
- Rendben, ha majd kellö kepp különleges szerintem, akkor szolok, es mehetünk. De nem szeretnem sokaig huzni, ugy keszülj! *kacsintok a lányra, s hirtelen ugrik be egy gondolat. Ha már vacsorázni megyünk, akkor talán fel szeretne venni valami még szebbet, mint az általános ruhái, amit tőlem kapott, így esetleg kaphatna majd egyet... de ha már itt járunk...*
- Egyebkent mindened megvan? Tudod, ha barmi megtetszik, barmi, akkor nyugodtan szolj, es megveszem. Ha nem elado, akkor is. *vigyorodom el egy kicsit, aztán arcom újra komolyra vált, hogy lássa a lány mennyire így gondolom ezt az egészet.* - De esetleg a tancuccok, vagy ha uj ruhakat szeretnel... cipöket... vagy elfogyott a smink. Nyugodtan kerj tölem egy kis penzt. *biztatom őt, mivel ő nem az a fajta lány, aki csak a gazdagságom miatt szeret, így nem érzem veszélyesnek a felajánlást, viszont feltűnt, hogy ilyenre nem kerül sor sosem... na és szeretném elkerülni azt is, hogy dolgozzon. A lány valószínűleg lelkiekben még mindig a nyaralásnál jár, így egy kérdés is kibukik belőle, melyre elmosolyodva adok arcára egy kis puszit, míg szorosan karjaimba zárom.*
- Veled barhova... nekem mindegy hova, en mindent szivesen megnezek. Lenyeg, hogy te is jol erezd magad. *búgom a füleibe, és egy pillanatra arcomat is beletemetem a vörös tincsek közé, hogy szemem lehunyva pihenjek egy kicsit, ám aztán csak hátra dőlök a fának, és némán figyelgetem a tavat, és a lovakat.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 12:24 am

*Nem tudtam, hogy ismét találkozott Lis-el és mivel látásból tudom már, hogy ki is ő, így azt is, hogy nagyon is csinos lány, elegáns, szépek a ruhái és az egész megjelenése annyira kifinomult, passzolna is Tarkh-hoz, tehát még szép, hogy félek. De amikor érzem kezemen a kezét, majd az apró cirógatásokat, csak lassan pislogok fel rá, majd végül le is sütöm a szemeimet is.*
- Nem vagy köteles nekem mindenről beszámolni Tarkh... miért vagy ennyire kedves és elnéző velem? *nézek végül fel rá.* - Ki is akadhatnál, hogy miért vagyok féltékeny vagy kérlek számon. *nem minden fiú tűri el az ilyesmit, ezzel én is tisztában vagyok, ő mégis annyira igyekszik mindig a kedvemben járni és ez nekem is feltűnik ám, nem vagyok vak. Na de a téma tovább terelődik, így jön szóba az oroszországi szabály is, mely szerint a megcsalást elég komolyan büntetik, így rá is kérdezek a dologra, hogy vajon mi hogy is van, majd teljesen csendben hallgatom is végig a hosszú magyarázatokat is és egy aprót nyelek is.*
- Szóval ha én megcsalnálak... amelyre természetesen soha nem kerülne sor, akkor bántanál? Képes lennél megkínozni, ha félrelépnék? *láthatja rajtam, hogy őszintén kíváncsi vagyok a válaszára. Nem, nem akarok kertelést hallani, tudni szeretném az igazat és mivel igen csak úgy látszik, hogy fontosnak találja a szabályaikat, így érdekelne, hogy mit is tenne abban az esetben. Bár a felesége nem vagyok, de attól még a kedvesének tudhat, így valószínűleg rám is élnek ezek a szabályok, de azt is tudom, hogy ő se fog engem megcsalni. Viszont miután megkapom a választ, ideje kellemesebb témák felé eveznünk, amely most a nyaralás lesz, így hát meg is csóválom a fejemet picit.*
- Nem, mert tudod, a farmon elég sok munka van. De nyugi, azért nem csak ott voltam, persze hogy mászkáltunk a barátokkal és a családdal is, Amerikában. De máshol nem igazán... Talán Kanadába átmentünk már picit, amikor még kicsi voltam, teljesen nem emlékszem. *tekintek is fel az ég felé, miközben ezen agyalok és ha már itt tartunk, elmondom azt is, hogy hova is szeretnék majd eljutni. Bár sok ilyen hely van, de most két sziget jut kapásból eszembe.*
- Persze, hogy benne vagyok és akkor megyünk, amikor nem lesz óra és lesz hozzá kedved. Örülök, hogy benne vagy mindenben. *úgy megölelném most, de a lovak ezt nem teszik jelen pillanatban lehetővé mindezt, tehát csak rámosolygok és haladunk is még tovább egy kicsit és az a bizonyos vacsora is szóba kerül. A következő kérdése viszont nagyon is meglep, így pislogok rá párat, majd nyílik is ki résnyire eleinte az ajkam.*
- Persze... persze, hogy megvan. *kezdek is bele zavartan, majd a továbbiakra már el is pirulok, így rázom meg a fejemet is.* - Én nem akarok Tarkh, nem vagyok olyan lány, aki visszaél ezzel. Az utazást is te fogod állni, nincs pofám még ilyeneket is kérni tőled, ne csináld már ezt. Jól megvagyok azokkal, amiket kaptam tőled és a nagybátyám is azt írta, hogy szívesen segít, amint meglátogatom... Nem tudom, hogy miért, de akkor már inkább tőle kérnék, te mégis csak a párom vagy és annyira kellemetlen nekem már így is ez az egész. *hajtom is le fejemet, melynek hála vörös tincseim fátyolként takarják el kis időre arcomat. Mégis hogy kérhetnék tőle pénzt, amikor lehet, hogy meg se tudom adni? Nem, én nem azért vagyok vele, nem szeretném, hogyha azt hinné, ha csak a fejében is megfordulna, egyetlen másodpercre is. végül megérkezünk a partra is, kikötjük a lovakat is és nemsokára már el is tudunk helyezkedni az egyik fa tövében, így bújok hát hozzá, majd amikor átkarol, kezeit fogom át kis mancsaimmal és élvezem is a puszit.*
- Tudod, amikor először láttalak, nem hittem volna, hogy ide jutunk és hogy ilyen srác lakozik benned. *miután eltávolodik tincseimtől, picit fészkelődöm, hogy pontosan bele tudjak nézni a kék szemeibe is.* - Soha nem hittem volna, hogy ilyen szerencsés leszek. *most én bújok bele a nyakába arcommal, majd egy kis csókot is lehelek oda, az érzékeny bőrre.*
- Köszönöm, hogy vagy nekem. *végül kezeimmel is átölelem őt, miután egy picit forgolódik, így elé is térdelek, majd teljesen hozzá is bújok, ahogy csak tudok. Annyira hálás vagyok, annyi mindenben támogat, mellettem van, tényleg nem akarhatnék nála jobb párt.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 12:44 am

*Ha már témánál vagyunk, akkor persze mivel látom, hogy nem esik jól neki, ki is fejtem az okokat, ám a visszakérdezés alaposan meglep, így emelkedik fel szemöldököm is egy pillanatra, majd gondolkodóba esek, így tekintetem is levándorol a földre.*
-Miert, mert feltekeny vagy? *kérdezek vissza, mikor fejem is felemelem ismét rápillantva, aztán mint aki kissé szégyenli magát, sóhajtok egyet a válaszom előtt, hiszen azt még nem adtam meg a kérdésre.* - Mert te is az vagy velem. Rengeteg bajom van, es te tartasz egyben. Te akadalyozod meg, hogy darabokra essek. *felelem halkan, és néha szó szerint azt érzem, hogy akkora a nyomás rajtam, hogy egyszerűen szétesnék, ha nem lenne valaki, akinek elmondhatnám, és aki boldoggá tenne. Ez után viszont kellemetlenebb témát fejtek ki, és valahol belül számítottam a visszakérdezésre, ám mikor megtörténik, még mindig készületlenül ér, hiszen reménykedtem benne, hogy nem történik meg, így egy kis csönd következik, míg némán gondolkodom, és közben természetesen a lovammal babrálok.*
- Igen. *adom röviden és egyszerűen a választ, rá sem nézve a lányra, és eluralkodik rajtam a komolyság. Lehet hogy szeretem, mindennél jobban, de ha megcsalna, az egyenesen arányos lenne azzal, hogy ő ezt nem viszonozza, ekkor pedig csalódnom kell, ami már csak sértet dühből is ezt hoznák ki belőlem. Persze megeshet, hogy addigra annyira megszeretem, hogy egyszerűen képtelen lennék rá, de ez a jövő zenéje... felesleges ilyenen gondolkodni, mert nem fog bekövetkezni. A komolyság viszont bélyeget nyom rám, így bólogatok párat, mint aki nincs itt, de így legalább pár témát le is zártunk, s végül akkor eszmélek csak, mikor felőlem érkezik egy kérdés. Figyelmesen hallgatom a lányt, és látom a zavarát, s mikor befejezte egy finom mosoly fut át arcomon.*
- Eddig sem kertel. Nem gondolnam azt, hogy kihasznalnad a vagyonom. Szoval Ginger... nyugodtan. Lehet, hogy nem akarsz ezzel vissza elni, szerintem nem is tenned, nem is tudnal, es talan ez kellemetlen neked, de nekem meg az, hogy nem engeded, hogy segitsek. Ha egyszer a felesegem lennel, akkor közös lenne az egesz vagyon teljes mertekben... jo lenne, ha mar most ismerkednel ezzel az erzessel. *válaszolok nyugodtan, egy kis biztatással a hangomban. Nyilván nem fogom kötelezni, hogy minden nap kérjen tőlem valamit, de nem szeretném, ha feszélyezve érezné magát, és azt hinné, nem teheti meg. Ezek után a pihenésé a hangsúly, így bújik oda hozzám Ginger, és már hallom is kedves szavait.*
- Csak az latja ezt az enem, aki megerdemli. *vigyorodom el, és nyomok egy puszit a homlokára, mielőtt mocorogni kezdene, s folytatja is tovább, így nézek a szemébe mosolyogva, mint aki elveszik a zöld tekintetben.*
- Nem. En köszönöm. *felelek csak ennyit, hogy magamhoz húzzam ölelésre. Bizonyos tekintetben mindkettőnknek nagy mérföldkő a másik, hiszen én kihúzom Gingert az eddigi életéből, ő viszont az én egész életemet tartja egyben. Én talán jobban jártam. Hiszen nekem vannak nagyon-nagyon árnyas oldalaim is, amivel a lánynak majd együtt kell élni... ez fordítva pedig nem feltétlen van így.*
- Mit szolsz ahhoz, hogy visszavigyük a lovakat, es lefeküdjünk aludni? Reggel pedig akkor elkeszitem neked a rantottat. *dobom fel az ötletet, s nekem végülis mindegy, ha szeretne maradni, szívesen maradok, de talán az ágyban pihengetve jobb lenne beszélgetni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 12:59 am

*Nem tudom, hogy miért ilyen velem, soha nem hittem volna, hogy egyszer ennyire türelmes lesz velem szemben valaki, mivel nekem is annyi hülyeségem van... Na de amikor visszakérdez, csak ajkamba harapok, de nem kerülöm el a kék szemeket.*
- Csak félek, hogy elveszítelek... hogy más esetleg többet tud majd nyújtani, mint én. *ismerem is be, majd végül megkapom az én kérdéseimre is a választ, így mosolyodom is el rajta, majd simítok is végig helyes pofiján. Ez után viszont jön a kellemetlenebb téma, tehát az oroszok büntetése a megcsalásra. Ha viszont már erről mesél a fiú, tudnom kell valamit, hogy vajon tudna-e engem bántani, hogyha ellene tennék és amikor meghallom az őszinte választ, meg se remegek, arcom se rezdül, csak jól láthatóan bólintok.*
- Értem... *nem tudom, hogy erre most mit kéne mondanom, azt hittem, hogy soha nem tudna bántani, de ezek szerint még is. Elgondolkodtató mindez, de hát ő hű a családjához, ahhoz, amit tanítottak neki, így meg is kell értenem mindezt. Viszont nincs okom félni, nem fogok ártani a kapcsolatunknak és amúgy is, nem hagynám én magam, ha arról lenne szó.*
- Valamikor azért kihívnálak egy párbajra, mit szólsz? *mosolyodom el, így terelve el gyorsan a témát, majd miközben tovább lovagolunk, már a pénz kérdés is szóba jön, így az, hogy bármikor kérhetnék kölcsön Tarkh-tól, de én annyira nem szeretnék, nem is értem, hogy miért nem fogadja el azt, amit mondok, hogy miért nem érzékeli azt, hogy milyen kellemetlen is nekem ez a helyzet, amibe kever.*
- Már így is segítettél, de tényleg megvan mindenem, te is láthatod. *mosolyodom is el, de ekkor folytatja és amikor a feleséges dologgal jön, jól láthatóan meg is csóválom a fejem. Én már beletörődtem, hogy azt a pozíciót soha nem érhetem majd el nála, mert idővel nem fogok belepasszolni az ő életébe, csak addig, amíg itt tanulunk, tehát tiltakozni is kezdek, de mégse teljesen.* - Azért az még nagyon-nagyon messze van és az se biztos, hogy akkor majd engem választasz. Szóval nem kell ismerkednem az érzéssel. *tényleg nem kéne még ennyire előre gondolkodnunk pár hónap után, még nem bizonyítottunk egymásnak eleget... majd idővel. Na de végül megérkezünk a fához, így helyet is foglalunk, majd beszélni is kezdek, így árulva el pár dolgot, amelyet most jól esik kimondani, azt hiszem, hogy most jött el ennek az ideje. Szépen hozzá is bújok, élvezve a fiú közelségét, ezt az egész helyet, de amikor hallom, hogy vissza szeretne menni, csak lassan bólintok. Én akár itt tölteném az estét, de nem kéne, főleg, hogyha ő menni szeretne.*
- Oké, menjünk... Amúgy is kezd későre járni. *kelek is fel lassan, majd kezem Tarkh felé nyújtom, hogyha gondolja, felhúzom szívesen és ez után a pacihoz is lépek.*
- Bár azt hittem, hogy úszunk egyet, de akkor majd legközelebb. *végül fel is csüccsenek a lóra, onnan várok Tarkh-ra is és csak akkor indulok el a lovarda felé, hogyha ő is készen áll.*
- Álmos vagy? *kérdezek azért rá erre, mert tényleg meglepett, hogy alig értünk ide és máris vissza akart menni. Talán a téma volt kellemetlen vagy valamiért már nem érzi olyan jól magát? Ahj, jó lenne tudni...*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 1:14 am

*Nem gondoltam volna, hogy Ginger féltékeny, és érdekes volt a megfogalmazás, amire természetesen vissza is kérdek, de amint hallom, bizony valamilyen szinten tévedek. Azt hiszem Ginger önértékelésével komoly problémák vannak, ami gondolkodóba ejtő.*
- Ginger... hogy... hogyan tudnam bebizonyitani, hogy mennyire szeretlek? *nézek rá, mivel úgy hiszem talán ez lehet a probléma forrása, talán nem érzi, hogy fontos nekem, és ezért gondolja úgy, hogy én mást egyáltalán akarhatnék. Ez ijesztő... rám nézve. Bár tény, hogy a következő téma elég kegyetlen, de sajnos ilyen a mafia világa, és ha velem szeretne maradni, akkor bele kell tanulnia. Nem szólok semmit sem tehát, inkább hagyom elterelődni a témát, s szemeimet is meglepetten emelem a lány felé, mikor meghallom mire gondol.*
- Hat ha vesziteni akarsz... *felelek végül egy pimasz mosollyal, s bizony oly sok mindent tervezünk, hogy szinte a fejem is zsongani kezd. A párbaj nem hangzik rosszul, hiszen én régebben otthon gyakoroltam, de ha a lány nyerne, nos... azt hiszem a maradék önbecsülésem is eltűnne.*
- Hat rendben... csak szeretnem, ha tudnad, hogy nem gondolom azt, hogy kihasznalnad, de szivesen segitek, ha akarod. *nyomom meg a "ha" szócskát, s ezzel én is lezártnak tekintem a témát. Igazából megfogadtam Nil tanácsát, én nem gondolok arra, hogy bármikor bármi történhet, ami szétszakíthat minket, és jelenleg mást sem tudok magam mellé elképzelni, ezért mondok ilyeneket, de túlzás lenne azt állítani, hogy akár csak tervbe van véve bármi komolyabb is a kapcsolatunkban a lánnyal, mint mondjuk házasság. Az nevetséges volna. Jó itt elülni a fűben, és úgy gondolom, hogy a lány talán kissé elfáradt, vagy jómagam, hiszen elvagyunk mi itt ketten, ezért is ajánlom fel a távozás lehetőségét, amit elfogad ugyan Ginger, ahogy én az ő kezét, viszont saját erőmből állok fel, ám végül elejt egy másik mondatot is, amire megtorpanok, és csintalanság csillan szememben.*
- Ezt miert csak most emlited? *kérdezem, és ismét kezemet nyújtom felé egy vigyorral, jelezve, hogy szálljon le a lóról, mert ha ilyenek is tervbe vannak véve, akkor eszem ágában sincs menni.*
- Akkor viszont vetközz aranyom. *cukkolom fel egy kicsit, és ha leszállt, vagy beleegyezik, akkor én is elkezdem kigombolni az ingemet, hogy utána további ruhadarabok is lekerüljenek rólam, az úszáshoz.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 1:26 am

*Nem tagadom még mindig azt, hogy szerintem én nem vagyok annyira jó neki vagy fontos, mint én szeretnék lenni, mivel mi ketten akárhogy is nézzük, más világhoz tartozunk és lehetek akármilyen jó boszorkány is, a vérem miatt nem engem fog választani és ki tudja, hogy mikor akar majd párt váltani. Végülis, most még talán kevésbé fájna, mindkettőnknek, de ezt nem árulom el neki, így csak elmosolyodom picit a kérdését hallva.*
- Bebizonyítottad már, csak tudod, hülye vagyok. *legyintek egyet, mintha nem számítana ez az egész, majd jönnek a további témák is, így jutunk el a párbaj említéséig is, amelyen már sokat gondolkodtam és úgy érzem, hogy nagyon ideje lenne már összemérni az erőnket.*
- Nem aggódom, Tom-ot is legyőztem, pedig ő már három éve ide jár. *kacsintok is Tarkh felé, mivel nem érzem úgy, hogy mindenképpen kikapnék és őszintén szólva bele se gondolok abba, hogy esetleg neki ciki lenne, ha pont én győzném le őt, de hát bármi előfordulhat, ha elfogadja a párbajt.*
- Rendben, majd szólok, ha kell valami! *sóhajtok fel végül, próbálva tovább lépni ezen a témán, de ahogy a házasságot említi és lereagálom, érezhetően nem mond rá semmit, szerintem csak kamu-szöveg volt, esze ágában sincs elvenni, csak tudnám, hogy akkor minek mond ilyeneket. Inkább nem is gondolok most semmit se túl, csak felkelek lassan, miután távozni szeretne és nemsokára már a lóra is pattanok, hogy visszamenjünk a kastélyba, de ekkor hallom meg, hogy benne van ám ő is az úszásban, ha úgy alakul, így fejemet is megcsóválom cseppet.*
- Áh, hagyjuk, majd legközelebb. Inkább gyere, menjünk aludni. *intek is fejemmel a lova felé, tehát nem szállok le a lóról. Ez a sok téma annyira elgondolkodtat, hogy lehet, hogy nem is tudnék önfeledten szórakozni most a vízben, tehát ha Tarkh is felül a lóra, akkor ideje lenne visszatérni a lovardába.*
- Amúgy, a szükség szobájában is aludhatnánk... jó lenne csak kettesben. *említem meg végül menet közben, mivel egy teljesen egyszerű szoba is megfelelne ám az én igényeimnek, a lényeg, hogy együtt legyünk.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-05-27, 1:39 am

*Nem feltételezem, hogy Ginger esetleg bármit is el akarna simítani, így mikor legyint, egy pillanatig még fürkészem, de utána elmosolyodom, mint ami beadja a derekát, és bólintok. Ha lehet így fogalmazni, ez az akció sikeres volt, hiszen nem sejtek semmit sem, egy időre meggyőzött... egy időre. Ekkor azonban elő jön egy izgalmasabb témával, amire viszont én legyintek, és horkanok is fel, mikor a nevet hallom.*
- Tom? Ugyan kerlek. Nyilvan oka volt, hogy haromszor jarta ujra az elsöt, es most is az. Szoval ez öngol volt. *röhögök fel, sőt, még gyerekes módon, a nyelvemet is kinyújtom a lányra, mivel most ehhez van kedvem. Szeretek pimaszkodni, így nem zavartatom magam, de a komoly témák nem kerülnek el sajnos, bár egyszer azokon is túl kell esni, így bólintok most aprót magam elé nézve, mikor végül lezárjuk a pénz kérdését is. Nem fogom erőltetni, egyszer úgy is rájön, hogy ennek nincs értelme. A fa tövében már kellemesebben telnek a percek, mígnem fel is ajánlom a távozást, és annak ellenére, hogy egy úszás is tervben volt a lány részéről, hiába ajánlom fel, hogy valósítsuk meg, ő visszautasít, így kissé félre is billentem a fejemet, ráhunyorogva.*
- Valami baj van? *kérdezem halkan tőle, de mivel így döntött, én is lovamra pattanok. Út közben ismét egy kis kellemes meglepetés ér, ugyanis én nem szégyellem, ha a barátnőmnek kedveskedek, de úgy hiszem ehhez senkinek semmi köze, ezért is lenne jobb, a szükség szobája, aminek ötletét a lány is felveti.*
- Jo ötlet. De most te talalod ki a szobat. Eddig mindig en talatam. *figyelmeztetem is felé bökve ujjammal, s most már egyértelműen a lovarda a cél. Nem sarkantyúzom meg a lovat, inkább csak a séta jó, hiszen gondolataimba mélyedek egy kicsit. Talán túl engedékeny vagyok? Talán túl sokszor bízom a döntést Gingerre? Nem tudom, lehet. Nem szeretem az olyan elméleteket, miszerint a férfinak kell mindenben dönteni, mert attól férfi, és egy nő ezt várja el... szeretném ha boldog lenne, és ekkor számomra egyértelmű, hogy az őt nagyban érintő dolgokról ő dönt. Nekem az is elég, ha vele vagyok.*
- Ajandekot azert szivesen elfogadsz tölem? *pillantok hirtelen felé, csak úgy felocsúdva a gondolataimból, mivel a pénzes téma nem hagy nyugodni, és valahogyan ide is kilyukadtam. Ugyanis lenne pár dolog, amit megvennék neki, és akkor nem is ő kérné... tisztára mintha detektív lennék: megpróbálom kitalálni mire vágyik.*

//Fagy.//