Szivárvány tó

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 6:49 pm

*Nyomós oka kell legyen annak, hogy félbehagyom tervemet, ami az edzést jelenti. Amennyiben ez megtörténik, természetes, hogy érdeklődök a másik felől, de arra nem számítok, hogy más talán nem társasági ember, vagy esetleg irritálják kérdéseim, megállapításaim. Sértődött arcát nézve csak elhúzom számat, és egy kis köhintés is feltör torkomból, ami gondolataimat próbálja leplezni, nem sok sikerrel.*
- Nem szeretsz sokat beszélni, mi? Én csak elmondtam a véleményem. Ami egyébként azt is tartalmazza, hogy ha esetleg sok barátod volna, elmehetnél velük valahova tanulás helyett. Az jobb móka. *felelek neki nyugodtan, mégis egy kis mosollyal. Kíváncsi vagyok, hol éri el tűréshatárát. A viselkedéséből arra következtetek, hogy bár művész lélek egy darabon, mégsem bővelkedik barátokban. Nem értek az emberekhez, sajátos a szemléletem, csupán a gondolataimat osztom meg vele, legutolsó sorban tervezném csak, hogy kioktatom, vagy rábeszélem bármire is. Engem nem érdekelnek mások, csak egy-egy mozzanatuk, és az is rövid időre. Én se érdeklek mást. Engedek azonban kérésének, így lassanként, óvatosan az edzések kihagyása miatt, de nekikezdek, így befejezve tervemet ami erre irányul, és időt adva a másiknak rajzoláshoz. Élvezem az egészet, és nem zavar, hogy néznek. Szeretem, ha a középpontban vagyok, de csak akkor amikor akarok. Hozzáértéssel mozdulok, látszik egész lényemből, hogy mennyire eggyé válok a harcművészettel, mintha az vezetne engem, és nem én alkalmaznám őt. Kis idő múlva azonban a csoda véget ér, és kipihenés céljából lépek a lányhoz, megvizsgálni készülő alkotását, majd egy idő után kérdezek is tőle.*
- Szóval akkor nem kell még egyszer megmutatnom. *nevetek fel hangosan és vidáman. Egyáltalán nem dühít ez a hozzáállása, azonban megszólalni sem fogok, mivel nem igényli. Inkább nem zavarom, mert a rajzot szeretném megkapni, még a végén nem készül el, vagy ha igen, oda sem adják. Nyugodtan várakozom tehát, míg meg nem szólal, vagy el nem készül a rajz.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 7:16 pm

*Sértődött és morcos lesz hirtelen, rossz néven veszi, hogyha valaki túl sokat kérdezősködik, vagy ne adja az ég, tanácsokat kezd osztogatni, hogy mit hogyan tehetne. Megvan a maga baja anélkül is, csak ne akarjon jót neki mindenki, főleg úgy nem, hogy nem is imeri. Felszalad a szemöldöke attól, amit ehhez a fiú hozzáfűz, és elég csúnya pillantást vet rá. *
- Fogalmad sincs róla milyen vagyok. Nem kérek a jótanácsokból és jobban jársz, ha inkább nekifogsz, világos? *egy fokkal hangosabban beszél és a hangja is magasabb lett egy leheletnyivel, ha tovább feszegeti a húrt a fiú, könnyen lehet, hogy a rajzot por és hamu formájában fogja megkapni. Nem jó ötlet éppen ezt a témát piszkálni, mert Zaine rátapintott vele a legfájóbb pontjára. Szerencsére hamarosan már azt figyelheti, ahogyan a fiú mozog, és sikerül elhessegetni a nem túl kellemes emlékek és gondolatok hirtelen rázúduló áradatát, ha nem is egészében, de legalább részben, a viszonylagos jó kedve azonban már nem tér vissza. Egyelőre belemerül az alkotásba, teljesen leköti a részletek kialakítása és mivel e téren maximalista, hát a legjobbat igyekszik kihozni magából. Nemsokára kész is, közben viszont a fiú leáll, amire ő csak akkor figyel fel, amikor meghallja a kérdést. Kezdi úgy érezni magát, mintha valami óvodásnak néznék, akinek mindent ötször kell elmondani és hatszor megmutatni. Az, hogy Zaine nevetni kezd, most csak ront a hangulatán, meg se fordul, csak belenyúl baljával a zsebébe és keresgél. *
- Csak tegyél még egy hasonló megjegyzést, és esküszöm, felgyújtom. *Megigazítja a kiszemelt vonalat, és kihúzza a hátát, miközben kitépi a lapot, becsukja a füzetet, majd a már majdnem kész rajzot - mert szerinte soha semmi nem lehet elég jó- a tetejére teszi, ismételten oldalra döntött fejjel szemlélve, feltűnőbb hibákat keres. Végül még néhány utolsó gyors vonal után csak találomra kinyújtja a kezét oldalra, és úgy tartja a rajzot, tessék elvenni. Minden szó nélkül fordít hátat, visszafordulva a tó felé, és ismét kinyitja a füzetét, a megkezdett vázlatnál, nézve azt a szükségtelen vonalat. Valahogyan ki kellene javítania. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 7:26 pm

*Szavaim láthatóan feldühítik, fizikai változásokkal jár kijelentésem, melyet érdeklődve követek figyelemmel. Nem szeretném feldühíteni, egyszerűen magamat adom, és ha ez konfrontációval jár, akkor vállalom. Most azonban két kezemet magam elé emelem védekezően, egy ravasz mosoly kíséretében.*
- Hidd el, engem nem érdekel a többi ember. Nem osztok tanácsot, csak véleményt mondok. Te döntöd el mit teszel. *kacsintok rá, kijelentésem pedig komolyan hangzik. Valahogyan olyan sötét vonásai vannak a lánynak, amit nem értek, de mégis körüllengi őt. Kíváncsi vagyok, mi okozza. A beszélgetés után viszont jobbnak látom, ha a szavak pihennek, tehát óhaja szerint javamra is elkezdek mozogni, így gyakorolva élvezettel, s mikor végzek, csupán akkor lépek közelebb a lányhoz. Sikerül ismételten feldühítenem.*
- Úh... nyugi, nem szólok. *vigyorgom, tekintetem pedig a tóra téved. Vajon mennyi idő alatt tudnám eloltani a rajzot? Egy művész csak azért felgyújtaná művét, hogy mást bosszantson vele? Kicsinyes viselkedés volna. Talán ilyen a másik, így egy szó nélkül megrántom vállam, mi gondolataim jelzése is lehet. Türelmemnek azonban meg van a gyümölcse, tehát pár pillanat múlva már át is vehetem a kész rajzot, s államon végigsimítva, kissé megdöntött fejjel tartom a fény felé, majd hunyorogva szemlélem, mintha kritikát szeretnék mondani. Egy másodperccel később azonban, mielőtt a lány komolyan venné - ha egyáltalán látja -, felnevetek, jelezve, hogy semmi gondom. Nem úgy, mint a magatartásával. Mulattat a viselkedése.*
~ Vajon mivel tudnám felidegesíteni? ~ *gondolkodom pimaszul, s közben a rajzot szépen összehajtva zsebem mélyére süllyesztem. Úgy teszek, mint aki köszönés nélkül elindul, ám amint mögéje kerülök, hirtelen hajolok le, hogy egy puszit adjak a másik arcára. Ennyit lehet, ezzel senki nem sértek, főleg, hogy a másik dühítésére szolgál, mivel nem érdeklődöm utána.*
- Köszönöm óh, hatalmas művészlélek! *vágom rá azonnal, majd ugrom hátra pár lépést kíváncsian szemlélve, hogy mit reagál. Amennyiben semmit, vagy elküld, egy intéssel elindulok, de ha másmilyen, heves folyamatokat eredményezek, akkor tovább maradok azok szemlélésére.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 7:52 pm

*Vállat von, nem hajlandó erre a kijelentésre bármi egyebet reagálni. Naná, hogy ő dönti el, hogy mit tesz, és próbálja azt tenni, ami a legjobb mindenkinek, önző módon persze elsősorban neki, de azért mások is profitálhatnak belőle nem is keveset. Most azonban semmi kedve magyarázkodni, nem is tartja érdemesnek. Ez az egész átok az ő dolga és legyen elég az, hogy igyekszik másokat nem veszélybe sodorni. Azért meri remélni, hogy a legújabb módja annak, hogy megfékezzék az erejét, hatásos, mert néhány generációnyi mágikus erőn uralkodni túlságosan is képzetlen még, ám ez nem tartozik másokra. Talán akad, aki megérzi, hogy valami nincs rendben a kisugárzásával, de egyre ritkábban beszél ennek az okáról. A rajz szerencsére jó módja annak, hogy elterelje a gondolatait, így arra az időre kisimulnak a vonásai, valamelyest meg is nyugszik és már kezdené elfelejteni az egész iménti gondolatmenetet, amikor Zaine közbeszól. Megugrik az adrenalinszintje, és ha már kijelentette, hogy felgyújtja a képet, nyomatékul a zsebében keresgél egy hagyományos gyújtó után. Előveszi, a lapra teszi, ám végül mégiscsak megkapja a fiú a képet, minden szó nélkül, és már vissza is fordul a tó felé, hogy talán folytassa azt, amiért eredetileg idejött. Igyekszik nem figyelni a másikra, bár hallja a nevetését, meg a aztán a lépteit is, és hirtelen mászik be Zaine az aurájába egy puszi erejéig. Rákvörös lesz, részben a dühtől, részben meg zavarban van, nehéz eldönteni, melyik van túlsúlyba. Felpattan és a füzetet magához szorítva, mint amikor visszakapta, haragos pillantásokkal méregeti a fiút.*
- Ki a fenének képzeled te magad? Hagyj engem békén... vagy... *ismét a zsebébe nyúl és egy fél pillanaton belül előszedi a pálcáját. * - ... vagy komolyan téged foglak felgyújtani... *szegezi előre a pálcáját, bár tudja, hogy ezt az egyet nem tenné meg. Bármilyen más átok rendben van, de akármennyire is szeresse a tüzet az égő emberi test bűzét nem képes elviselni, ezt sikeresen kiderítette nemrégiben. Azt viszont reméli, hogy ez éppen elég lesz arra, hogy békén hagyják. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 8:00 pm

*Találkozásunk beszélgetésbe, inkább visszafogott veszekedésbe torkollik, s pár mondat után kiismerem, hogy a lány nem túl jó társasági partner. Ettől függetlenül némi konfliktust követően megállapodunk, tehát ő rajzolni kezd, én pedig mozogni. A lényeg, hogy mind a ketten élvezzük. Azonban ennek is vége szakad több perc múlva, így érzem, hogy találkozásunk is a végét járja, hiszen a lány nem olyan alkat, aki leülne velem beszélgetni, még akkor sem, ha ezt igényelném egyáltalán. Azonban képtelen vagyok elmenni viselkedése felett: sem köszönés, sem egy szó, amivel lezárja a képalkotási folyamatot. Ennyire nem lehet valaki komor és mogorva, durcás. Éppen ezért próbálom meg feldühíteni, tehát arcához lépve kap egy puszit, majd egy mondat után mint akit tűz ér, úgy ugrok hátra, figyelgetve a reakcióit.*
- Ugyan már, tényleg megtámadnál? Én nem ártottam neked, nem is bántottalak! *nevetgélek, majd mintha súgni szeretnék valamit, kicsit közelebb hajolok hozzá. Testem távolabb van tőle, de arcom kartávolságban ahogy a mozdulat megtörténik, én pedig sejtelmes képet vágok. Tetszik az arcszíne, bizonyára a düh és zavarodottság keveréke. Jól esik dühíteni őt, bár nem érdemli meg... vagy bizonyos tekintetben mégis. Azt tudom, hogy hiába szegezi rám a pálcáját, az előbb látottakból tudja, hogy ha nem is szedem elő az enyémet, úgy rúgom ki a kezéből, hogy azt a csuklója bánja. Akkor pedig a rajzolási készségének is oda egy darabig... Van mivel védekeznem, még ha varázsolni nem is tudok.*
- Csak egy köszönöm puszit adtam Athalie. Nem erőszakoltalak meg. Várjunk csak... ugye kaptál már puszit életedben? *következik most részemről egy gonosz mosoly, majd pedig döbbent arckifejezés. Kíváncsi vagyok, erre mit reagál, bár megeshet, hogy túlfeszítem a húrt, abban pedig... nos, a büntetés mértékétől függ, hogy továbblépek-e vagy sem. Ez a lányon múlik.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 8:44 pm

*Jó a felismerés, hogy nem feltétlen hajlandó a beszélgetésre, legalábbis nem jelen esetben. Vannak azért olyan napjai is, amikor ez a képlet teljesen másként néz ki, és már majdnem optimistán tekint a világra, most viszont éppen rohamosan halad a mélypontjainak egyike felé. Túl sok mindennel találta szembe magát pár nap alatt, és úgy tűnik, most éppen Zaine a hab a tortán. Talán ha nem piszkálná, nem lenne semmi baj, befejezné a rajzot, aztán mindenki folytatná szépen a maga dolgát, így azonban kicsit bajosabb a helyzet. A végén már meg se mukkan, csak odaadja a képet, és ott próbálja folytatni, ahol a fiú érkezésekor abbahagyta, viszont ez csak nem jön össze. Nem értékeli nagyra, hogy túlságosan is közel merészkedett hozzá a másik, így hamarosan már rá is szegezi a pálcáját. *
- Mi nem volt érthető abból, hogy hagyj békén? *kérdezi dühösen, még mindig előre szegezett pálcával. Nem, nem gyújtaná fel a fiút, de fenyegetésnek megteszi. Azt tudja, hogy ha a pálcájától megfosztják, nem sok esélye marad, de reméli, hogy ez nem fog bekövetkezni, és Zaine hamarabb elmegy innen, minthogy tényleg tegyen valami meggondolatlant. Na de a gonosz mosoly mindennek a teteje, meg az utolsó kérdés. Muszáj volt megforgatni benne a tőrt, ha már meglett az érzékeny pontja. Végignéz a fiún, miközben leengedi a pálcáját. *
- Tudod mit, Zaine? Menj a francba... *jelenti ki sértődötten, és hátat fordítva elindul a part mentén másik helyet keresni, nem fárad azzal, hogy még egyszer elismételje, hogy a fiúnak fogalma sincs semmiről és tényleg jobban jár, ha nem hergeli, sőt, inkább elkerüli messzire. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-23, 8:52 pm

*Azt hiszem, hogy a találkozásunk óta húzódó visszafogottan, burkoltan ellenséges, vitás viszony most tetőfokára ér, mikor a rajz elkészülte után a távozás következik. Muszáj kötekednem, egyszerűen bennem van mióta megláttam, és mostani viselkedése csak megerősít ebben a gondolatomban. Ezért gyenge pontjára tapintva dühítem fel, hiszen ehhez a lányhoz nem szabad beszélni, nem kérdezhetem, nem jelenthetek ki, nem formálhatok véleményt, nem lehetek előzékeny sem érdeklődő, mindent rossz néven vesz. Hozzá sem érhetek... ám most megszegem a szabályt, és egy puszi landol az arcán, mire pálcát rántva kezd el dühöngeni, amit én vigyorogva nézek végig. Mulattat. A higgadt, enyhén kihívó, játékos hangsúly és testtartás azonban megmarad, így próbálom tovább hergelni. Félek-e? Nem. Itt a víz, és nem kerül három másodpercnél többe, hogy kirúgjam kezéből a pálcát. Erre azonban nem kerül sor.*
- Most miért vagy ilyen morci? *nyújtom ki a nyelvemet felé, de nyilván nem érdekel a válasz, csak dühíteni szeretném. Úgy látszik azonban, hogy az okosabb utat választja, és egy kérdéssel lezárva a vitánkat indul meg, hogy elhagyja a helyet, lehetőleg minél messzebb tőlem. Ebben nem akadályozhatom meg, holott kedvem lenne hozzá... ám ennyire nem tapadok.*
- Viszlát! *intek neki vidoran, majd ügyelve rá, hogy abban az irányba fussak amerre ő indult iramodok meg, s ha minden igaz, akkor lehagyva őt egy helyen kezdek el tovább futni egy darabig. Csupán ezek után térek vissza a kastélyba, és szemlélem meg a képet, ami egyébként tetszik, mert jól sikerült darab. Nem sokat teszek érkezésem után, fürdést követően fekszem le, hiszen hosszú volt a nap, s egy felettébb kétes kapcsolatra is szert tettem. Érdekes lesz a viszontlátás. Talán akkor kicsit nyitottabb lesz.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-25, 10:17 pm

*Lucius komoly energiatartalékokkal bíró fáradhatatlan diák s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a napi aktivitása után még lejött Seolra a tóhoz kicsit gyakorolgatni. Ugyanis ma is edzett valamennyit, tanult is és foglalkozott házi feladataival, hiszen a szorgalom nem mellékes. Persze az étkezéseket se hanyagolta el, de vacsora után szedte sátorfáját és egyből a tóhoz jött, hogy még kicsit gyakorolhasson. Ruházata már a hideghez lett alakítva, nap közben csak egy pulcsit vett fel farmerral, de mostanra került felé egy térdig érő szövetkabát is, hiszen kint lesz egy darabig, de megfagyni se akar. Így felkészülve a tartózkodásra táskáját a fűbe tette s előkerült belőle egy-két apróság, kések, tőrök. Pontosan egy stiletto, egy nehezebb vadászkés és egy kisebb bicska. Ezek a kísérleti alanyai, a pszichokinézis gyakorlására. A fűben ülve koncentrál és tapasztalja az eszközök irányítását. A kis bicskát már könnyűszerrel tudja irányítani s az egy fa törzsében is végzi hamarosan, ami felé előzőleg nagy sebességgel száguldott. Lucius elégedett mosollyal nyugtázza ezt s a stiletto kerül sorra, hiszen ez a második fokozat. Kiegyensúlyozott, karcsú penge, így ezzel sincs nagy probléma, de nehezebb. Így a harminc centi körüli penge lassú köröket kezd el a feje körül leírni, hogy ezzel szoktassa magát. Egy kis elme edzés. Világításra pedig még korábban készített rögtönzött fáklyát némi Diffindo és Piroinitio segítségével.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-25, 10:35 pm

*Ahogy a Nap ideje végre leáldozott, elérkezett a vámpírok ideje! Már oly nehezen bírtam és hiába a sok kínzás, nem lelem már örömöm mindebbe, talán túl sok volt ez a 300 év, kezdem öregnek érezni magam? Úgy kellene már valaki, akivel el tudok játszadozni és nem hal meg az első pár perc alatt, így hát ezen gondolatokkal hagyom el a kastélyt, villámgyorsan suhanva végig a fák között, hogy megfelelő áldozatra leljek. Mivel a testem jéghideg és nem érzékelem az időjárás zordságát, így öltözetem is ehhez illő, tehát egy testemhez simuló fekete ruha van rajtam, mely combközépig ér, mély dekoltázsa van és hátul is szépen ki van vágva, majdnem a fenekemig. Szeretem a kihívó, szexi ruhákat, valahogy jobban érzem magam benne. Lábaimon egyébként térdig érő, hosszú csizma található, hajam kibontva és szemeim körül is durva, fekete smink található, ajkam pedig jelen pillanatban holtsápadt, de remélhetőleg nemsokára vérvörös színű lesz a forró nedűtől, mely életemet hosszítja majd. A város a célom, ez nem kétséges, ott bőven tudok válogatni az áldozataim között, de ahogy haladok az ösvénynél, egy fiatal nőt veszek észre, ki láthatóan szintén Mystralba tart.*
~ Miért is ne? Finomnak tűnik, oly fiatal és üde.~ *állapítom is meg, majd hamarosan már el is kapom a nyakát, fogaim pedig villámgyorsan érintik puha bőrét, a vére pedig belém is vándorol, elég nagy sebességgel. Nem iszom ki most minden cseppjét, amúgy se szeretem a félvéreket, így csak tőrömet előkapom, majd egy gyors mozdulattal levágom a nő kezét, csuklóból és lökök is rajta egyet. Az éjszakában üvöltés hallatszik, de ahogy nézem, nem veszíti el lélekjelenlétét, hanem felpattan és utolsó erejét is kihasználva rohanni kezd, egyenesen a tó irányába, én pedig csak lassan követem, miközben véres ajkam nyalogatom. Szeretek vadászni és ilyen jellegű brutális játékokat folytatni, éppen ezért is tettem azt az imént, amit... de egy őrült nőtől nem érdemes normális dolgokat várni. A ruhám egyébként patyolat tiszta maradt, értek hozzá, hogy ne mocskoljam most már össze magam. Lucius viszont hamarosan meghallhatja a sikolyokat, majd láthatja is az egykor fehér ruhát viselő nőt, ki a saját vérének hála vörös színűvé vált és csonkított kezét szorongatja, melyből csak úgy ömlik a vér.*
- Segíts, könyörgöm, segíts! *borul térdre a fiú előtt, ezzel fröcskölve kissé össze a srácot és könnyes szemekkel mered rá, miközben néha háta mögé néz, de látszik rajta, hogy már nincs ereje... És hogy én merre vagyok? Még nem láthat, sőt, nem is hallhat, csak nyugodtan megállok az egyik fa rejtekében és kíváncsian figyelem a jelenetet, hogy vajon az ember mire is képes és majd kicsit később avatkozom közbe.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-25, 11:04 pm

*A mai nap is a gyakorlásé és az ismeretek elmélyítéséé, elvégre ha már iskolában van, ez a természetes. Meg nem is olyan lazsálós ő. Most is gyakorolgat a tónál, bár szórakoztatja is magát, pszichokinézissel irányít szúró-vágó eszközöket, hogy gyakoroljon.
Épp a feje körül körözteti a stilettot, majd maga elé vezeti s forgatni kezdi a levegőben, mikor a koncentrációját megzavarja a horrorfilmbe illő sikongatás, mire a tőrt elengedi ereje s az heggyel áll a földbe. Gyorsan magához veszi a földön lévő két eszközt, a fában lévő bicskával nem törődve s feláll, hogy megnézze mi is történik. Jól teszi, hiszen közel se békés jelenség toppan a tisztásra: egy véres és sérült nő, aki szívtépően sikoltozik. Lucius gyorsan pálcát ránt. Tudja mit kell tennie, ez gyorsan összeáll a fejében.*
~Segítenem kell rajta, de sokkos...~ *gondolja, és így is van, ilyen állapotban a másik nem várna rendes segítségre, ki tudja mit tenne, vagy ha a támadója üldözi, akkor ad egy: a nyakára hozza, ad kettő: akadályozza, ha a fiúra vetné magát.*
-Petrificus Totalius! *varázsol a fiú s a nő megmerevedik, mikor térdre rogy éppen. Így pont jó, nyugton és csendben fog maradni. Lucius higgadt, de fürge léptekkel megy közelebb. A vérző kézzel kezdi.*
-Hippokrax! *a gyógyító varázs legalább a vérzést elállítja, az a lényeg. De nem fogja még a nőt elengedni, még nincs itt az ideje... fürkésző szemeit inkább a fák felé irányítja, hogy meglássa, nem-e közelít a szerencsétlen támadója.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-25, 11:12 pm

*Ahogy az lenni szokott, most is sikítva rohannak el előlem, de én már rég nem futok áldozataim után, egyszerűen meguntam már az évek során. Minek sietni? Úgyis meg fog várni, amikor utol érem, tehát nyugodtan haladok végig az ösvényen, egészen a tóparthoz, ahol már szemeim elé is tárul a jelenet, ahogy a nő segítségért esedezik, majd pedig egy igen fiatal fiú éppen megdermeszti és végül segít neki.*
~ Furcsa megoldás... hmm, érdekes falatnak tűnik. ~ *nem is húzom az időt sokáig, nem menekülök én egy kis taknyos elől, tehát lassan elő is sétálok a fák takarásából, így formás alakomat már láthatja is a fiú és még csak ajkam se véres már, tehát nem tudhatja, hogy mindenképpen én voltam a nő támadója.*
- Egy ilyen varázslat nem állít el teljesen egy elcsonkított testrészből áradó vérzést. *állapítom is meg és hogyha a fiú ismét a nő kezére néz, láthatja, hogy bár kevésbé, de folyik az a kevéske vére is, ami maradt. Egyébként... már halott sápadt, nem látom értelmét tovább foglalkozni vele, semmit se mozgat meg bennem, ellentétben ezzel a fiúval, akihez egyre közelebb és közelebb lépkedem.*
- Ha azt kérem, hogy segíts rajtam, megteszed? *kezemmel formás melleimen simítok végig, miközben zöld szemeimmel a fiút figyelem. Játszom, mert imádok játszani, így hát lassan tőrömet elővéve - melyből pár csepp vér is lecsöppen, ezzel talán elárulva engem -, kezdek el ujjaim között játszadozni a fegyverrel, de rá se nézek, tökéletesen biztosan forgatom a fegyvereket, több száz évem volt megtanulni a használatukat.*
- Sajnálod? *kérdezek rá, fejemmel intve a hamarosan hullává váló test felé, de engem jól láthatóan hidegen hagy a dolog. Pusztán kíváncsi vagyok, hogy egy teljesen ismeretlen személyt megsajnál-e... Igaz, elég sokat szenvedett és a sokk se véletlen következett be, de ez már részletkérdés.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-25, 11:33 pm

*Az egyszerű gyakorlás nyugalma megtörik, mikor egy meglehetősen érdekes eseményben lehet Luciusnak része. Az egész alkalmas a nyugalom megzavarására, de Lucius higgadt tud maradni valamelyest. Átélt itt is egyet s mást, edződik bizony. Most is gyorsan reagál. Lefagyasztja a nőt, ezzel szívességet tesz magának, mert nem kell hallgatnia és nincs vele kellemetlenség, másrészt megpróbálja enyhíteni a kínjait, de látja, hogy ez nem elég.*
-Stupor! *egyszerű kábítás, hogy a fájdalmat is elvegye. Többet nem tehet s erre fel is hívják a figyelmét. Már várt rá, hogy valaki vagy valami megjelenjen. Persze nem egy ilyen látványra számított, ami így hát... megmozgatja férfiúi elméjét. ugyanakkor az egész olyan gyanús... Lucius paranoid természetében ez hamar uralmat talál s cseppet se bizalommal fordul a jövevény irányába, de ez annyira nem érezhető, mert ura mimikájának és hangjának.*
-Nem, de annyit megtehetek, hogy enyhítek a helyzetén. *mondja kimérten, ahogy beszélni szokott. Szemei a másikon, pálcája pedig csípője magasságában. Majd kap egy kérdést, miközben a távolság csökken s a nő még kihívó mozdulatot is tesz. Most az a nehéz helyzet áll fenn, amikor a józanság kerül próbára.*
-Miben segítsek? *diplomatikus, kérdésre kérdéssel, így semmit nem árulva el. És ez érthető is a helyzetben. De a másik tovább megy, a tőrrel kezd el játszani, melyről a feketés massza, a vér is lecsöppen.*
~Biztos.~ *gondolja, hiszen ezzel megerősödött, hogy ő a támadó. Innentől kész a recept, nem akarja túlzottan közel engedni magához a másikat. Így ő is mozog, de oldal irányban. Három lépés távolságot megtart. A tőrrel való játék se biztató. Lucius már csak ilyen, ha valami apró veszélyt érez, azonnal mindenben veszélyforrást lát. Ez megerősíti abban, hogy nem érdemes a másikhoz közel kerülnie.*
-Szánom szegény párát. Épp ezért akarom tisztességgel elengedni, nem pedig a mező vadjainak hagyni. *nem Kreon, vagy Octavianus ő, hogy itt hagyjon valakit rohadni. A nő lassan meghal, meg el is van kábítva, de mégse állhat neki még bűbájjal sem ásni, mert nincs egyedül.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-25, 11:44 pm

*Mivel a nőt futni hagytam - hiszen már eleget ittam véréből -, nyugodtan sétálok utána, hogy a hamarosan elém kerülő látványt figyelhessem meg, ahogy egy diák fiú próbál meg segíteni rajta. Túl sokáig viszont nem maradok a fa rejtekében, az nem rám jellemző, így elő is sétálok teljes pompámban és hamarosan már egy megjegyzést is teszek, hiszen egykoron magam is aranyvérű boszorkány voltam... addig, amíg Darius át nem változtatott. Rég volt már, de még mindig rémes emlék ez a múltból, melyet már tova is söprök és inkább újabb áldozatomat figyelgetem.*
- Szóval te ilyen kis segítőkész fiúcska vagy. *kuncogok is fel, de halk nevetésemben van valami sötét, valami nem e világi, de mégis, a szemnek gyönyörködtető látványt nyújthatok, így hát elő is állok egy kérdéssel és ahogy hallom, szívesen segítene.*
- Enyhíteni az éhségemet, átmulatni az éjszakát... melyiket szeretnéd? *kérdezek is rá kíváncsian, miközben a tőr is előkerül, de a simogatásnak immáron vége. Nem bukom a gyerekekre, én azért többre szoktam vágyni, mint a többiek, csak az a baj, hogy az én igényeimet csakis egy élőhalott képes kielégíteni, aki viszont nem viszonozza érzéseimet. Mily szomorú, talán ez miatt is borított el újból az őrület, ahogy a tőrömet forgatom és lelki szemeim előtt el is képzelem a fiút kevesebb végtaggal, vérző sebekkel, plusz karral és hasonló kellemetlen dolgokkal, melyek az én számomra mégis művészinek tűnnek. Elmosolyodom tettein, ahogy távolodik tőlem, de mint figyelem, szemmel tart engem, a botor. *
- Pedig itt marad, te pedig nem támadsz meg engem és nem is fogsz elmenekülni tőlem. *döntöm is meg fejem, de szavaim parancsolóak, akár csak tekintetem, így hát Lucius bármit is szeretne, képtelen lesz ártani nekem, se elmenni a közelemből addig, amíg én nem engedem meg neki. *
- Vágd meg az alkarodat és tartsd ide a kezed! *hangzik az újabb parancs, tehát türelmesen várakozok, amíg a fiú végrehajtja kérésemet. Éhes vagyok, meg akarom ízlelni őt és hogyha a vére nem elég tiszta hozzám, akkor bizony az élete véget fog érni ezen a csodálatos napon. A parancs ugyebár most is hat, tehát továbbra is meg kell tennie azt, amit mondok neki.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-26, 12:08 am

*Lucius nem foglalkozhat tovább a nővel, akit szeretne eltemetni, mert hamarost újabb személy érkezik a tisztásra. Egy felettébb szemrevaló nőszemély, aki éppenséggel annyira gyanús is, így a fiúban érdekes érzések és gondolatok váltják egymást.*
-Hát vannak dolgok, amiket az ember megtesz a pozitív önképért. *hú de őszinte mondat hagyta el az ajkát! Fogalma sincs miért mondta, talán azért, mert nem hinné, hogy sűrűn fogja látni még a nőt, vagy azt egyáltalán érdekelné az egész. A helyzetben van valami triviális, ami igazolja Lucius gyanúját is. De kérdésére választ kap és választási lehetőséget. Ultimátumot egész pontosan. Világos, hogy egyikből se jön ki ép bőrrel teljesen.*
-Csak nem a vérem kell? Ha igen, akkor nem kell fölösleges köröket lefutni. *mondja. Nem alkuképes igazán, de büszkesége erre készteti. Azért egy vérző ember után érkező különös egyén, akinek szüksége van valakire az éhsége csillapítására... hát nagyon kicsi a valószínűsége, hogy nem vámpír, ha pedig nem az, valami őrült nimfomán, amiből tán mégis kevesebb van, mint vérszívóból. Másrészt Lucius ezt valamelyest természetes dolognak tartja, ezeknek a lényeknek is enniük kell. Most ő került ilyen helyzetbe. Tudja, hogy nem elég erős, tudja, hogy a másik mögött sok év tapasztalata állhat. Felmerül benne a kérdés, hogy mit tehet. Rájön, igazán semmire nem megy magával jelen helyzetben, így megpróbálja a gyorsbüfé szereppel elütni az egészet, hogy valamennyire megússza. Erre rájön a szuggesztió, így már igazából mindegy. Kikapcsol és engedelmeskedik, mert más lehetőség nincs. kénytelen a saját karját megvágni, amit meg is tesz. A parazitának etetésidő van. És Lucius vére igazán elit és kimustrált. Kétezer évnyi keverék az ősi latinoktól kezdve szinte minden európai germán népcsoport mágusaiból. Ez a nemzeti változatosság segített abban, hogy ne legyen belterjes és genetikailag sérült a családban senki.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-09-26, 12:17 am

*Ha már így ráleltem erre a fiúra, akkor egyértelmű, hogy el fogok játszadozni vele. Bizonyára azt hiszi, hogy gyorsan megússza majd a dolgot, pedig hatalmasat téved! Nem szokásom túl gyorsan elereszteni bárkit is, aki a kezeimbe kerül és esetleg értékes... vagy hosszú ideig kínzom, hogy vége legyen, vagy lecserélem másra, de akadnak más opciók is, majd nemsokára kiderül, hogy melyik lép most érvénybe.*
- Oh miért ne futhatnánk fölös köröket? Én ráérek és hidd el, te se fogsz egy hamar szabadulni tőlem. *mosolyodom is el, mely szinte szépnek lenne nevezhető, ha nem lenne benne annyi gonoszság. Egyenesen beszél, tehát tudja, most már igen, tudja, hogy mi áll előtte. Közelebb is lépek hozzá, majd már befolyásolom is, de ő mindennek a tudatában van, szóval nem egy báb, képes beszélni és bármit tenni, csak ellenkezni nem és támadni, de ettől függetlenül annyira mereven nincs irányítva. A tőr előkerül, majd a fiú már meg is vágja vérét, én pedig azonnal megérzem a levegőbe kerülő tiszta aromát.*
- Hmm, ha az ízed is ennyire csodás, mint az illatod, akkor még sokszor fogunk találkozni, Lucius. *bár nem mutatkozott be, én mégis tudom a nevét, el se tudja képzelni, hogy mennyi mindent tudtam meg róla ez alatt a pár perc alatt. Már oda is lépek hozzá, kezét megfogva pedig durván magamhoz húzom és jéghideg nyelvemmel érintem vérét, de ahogy megérzem az aranyvért, nem bírok magammal, szemeim felragyognak és fogaim húsába is vájnak, erősen és durván, így szívom ki vérének egy kis részét, majd eresztem el és kapom el hirtelen a fiú derekát, húzom magamhoz, másik kezemmel pedig máris nyakát fogom.*
- Inkább innen kérek! Túl finom vagy! *megnyalom puha, meleg bőrét a nyaki ütőérnél, majd ez után fogaim már bele is mélyesztem, miközben erősen ölelem magamhoz áldozatomat. Annyira rég nem jutottam ilyen vérhez, hogy komolyan tudnom kell, hogy hol a határ, még mielőtt megölném szerencsétlent. Az nekem is rossz lenne, mert pici Lucius halála azt jelentené a számomra, hogy soha többé nem ihatok belőle, így miután már jó adag vére a szervezetembe kerül, durván meglököm, így lökve őt a földhöz, majd hajolok is le hozzá.*
- Mit szólnál hozzá, ha meghívnál egy italra? Neked se ártana egy kis vörösbor. Bizonyára tudsz valami jó helyet. *kezem felé nyújtom, jelezve, hogy szívesen felsegítem, az a fiún áll, hogy elfogadja-e. Bizonyára szédül és sápadt is, de még él és egyben van egyelőre, azt pedig szerintem már sejti, hogy nem fog tudni elmenekülni, akkor se, ha nemet mond. Így is, úgy is az lesz, amit én mondok neki. Egyébként a vámpír harapás endorfinnal jár, szóval ahogy fogaim belé mélyesztettem és vérét vettem, úgy borította el a fiút a csodás érzés, mely semmihez se fogható, még az orgazmusnál is csodálatosabb és hogyha folyamatosan harapdálnám, a fiú nem lenne önmaga és olyasmit érezne irányomban, mintha szerelmes lenne belém. Természetesen ehhez jó pár találkozás szükséges, de már most se akar annyira menekülni előlem, mint eredetileg, hála annak, hogy a mérgem a szervezetébe került, tehát talán még szeretné is, hogy folytassam vére elvételét, mindez attól függ, milyen erős is a fiú jelenleg. *

//fagy//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-10-05, 4:47 pm

//toxicológia, 3. házi, harmadik rész//

*A lápot sikerült minden nagyobb gond nélkül túlélni, erre az erdő szélén puszta figyelmetlenség következtében sikerült beesni egy kisebb csalán-kolóniába. Még mindig ráfúj időnként a kezére, az az érzése, mintha elégette volna. Közben hóna alatt szorongatja a mini növényhatározót, és kezében ott az eddig begyújtött növényállomány. Már csak három kell, összeszámolta éppen, és miközben ezen agyalt, minden akaratlagos döntés nélkül vette az irányt a tó felé. Szereti ezt a helyet, nagyon is, hiszen nem túl népes, ráadásul még a látvány is gyönyörű, most azonban nem áll meg nézelődni, ehelyett az egyik nagyobb kőre teszi a csokrot a növényhatározóval együtt és egészen a vízig megy, kilép a cipőiből, lassan már úgyis megszáradt az is, amit sikerült eláztatni, lehúzza a zoknit is a lábáról és összegyűrve a cipőire dobja, majd mezítláb besétál a vízbe térdig érő mélységig, előre hajol és egészen üdvözült arcot vág, amint beledugja kezeit a hideg vízbe. Jól esik, elnyomja azt a csalán okozta égő- viszkető érzést, csak éppen ahhoz is kellőképpen hideg, hogy lassan mindent elnyomjon. Mély levegőt vesz, és inkább ki is sétál a vízből, leülve a parton, nem messze a dolgaitól. Amíg megszárad egy kicsit is, előveszi a pálcáját.*
- Suvickus.*mutat rá vele a cipőjére, ami így jobban néz ki, mint nem sokkal ezelőtt a kis lápi incidens miatt. Visszateszi a pálcát az övén lógó tokba, és akkor lassan már indulhat is. Kezével lesöpri lábáról a ráragadt földet, visszahúzza a zoknijait, majd a cipőit is, megköti a fűzőt, még kezet mos, és elgondolkodva bámul végig a tavon. Vajon minek is nézzen utána. Sóhajt egyet, aztán kézbeveszi a zsályát és az ezerjófüvet, meg a könyvet, és igyekezve nem figyelni a kezét még mindig beborító vörös pöttyökre, elindul vissza az ösvény felé. Pár lépés után azonban megáll, mert az az érzése támad, hogy azt a gyomra emlékeztető apró virágos növényt már látta valahol. Elő is kotorja elgondolkodva a könyvét, fellapozza, és elmerengve pislog hol a növényre, hol a könyvben látható képre.*
- Virág stimmel, levél stimmel, lelőhely...*közben folyamatosan ugrál a tekintete és ráncolva a homlokát, összeszűkült szemmel méregeti a növényt és a képet egyaránt.*-... napos száraz helyek... *körülnéz*-... a tavat leszámítva ez már az. Utak mellett, ami na... ösvény. Micsoda véletlen. Fehér üröm kipipálva.*félhangosan gondolkodik, kisimít egy újabb szamárfület, na meg a zsályáét is, elteszi a könyvet, és kinyitva kését, ebből is vág pár szálat arcán elégedett mosollyal. Megvan még egy újabb hozzávaló.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-10-27, 5:44 pm

//NRT- Athalie- Chloe- 2012.10.06//

*Megrázza a fejét a válaszra, nem mondta, mert nem is mondaná. A szülők emlegetésére felvonja kissé a szemöldökét, aztán szusszant egyet. *
- Csak nem szenved javíthatatlan aranyvér-mániában az anyukád? Amúgy nem mondtam, mert nem így gondolom, mármint nem mondasz hülyeségeket. Szóval... amit a pályán mondtál... végül is... hát... azt hiszem, csak azért zavart annyira, mert a nagynéném is mindig azt mondja, hogy furán öltözöm... na jó, a jöttment erre a kedvenc szava. *vonja meg a vállát, azóta azért jó párszor meg lett nyirbálva a ruhatára, úgyhogy most már egészen normálisnak néz ki. A levegő viszont neki sem ártana, így végignéz magán, és már mehetnek is részéről. Átérve azért alaposan mérlegeli, hogy mit is válasszon, ha már ő dönt. Az ilyen hosszú távokon általában félúton kidől, mert beszorul a levegő a bordái közé leghamarabb. A javaslatra először is megvakarja a tarkóját, aztán elmosolyodik, miközben szétnéz.*
- Rendben. *mondja egy bólintással, és addig is, amíg Chloe bemelegít, felsője zsebeibe mélyeszti a kezeit, és kérdez, vannak jó napjai, amikor nem próbál meg tekintettel gyilkolni, és most éppen ez is olyan. Bólogat a válaszra, aztán sóhajt egy aprót. *
- Ühümm... fura, bár azért a részéért irigyellek egy kicsit, hogy tudsz táncolni. Engem azért nem engedtek sehová, mert ahol lakom, gyűlölik a családomat, és attól féltettek, hogy megtámadnak. Azt hiszem, elég hamar meg is győztek ezzel, hogy ne nagyon akarjak elmászkálni a birtokról... *válaszolja, azt a részét tényleg ismeri, hogy milyen bezárva lenni, de így végiggondolva, a családjának erre legalább mondhatni, hogy reális indoka volt, bár el is költözhettek volna, de nem engedte az aranyvérhez járó büszkeség. *
- Öhh... hátö... önvédelmet tanultam, meg egy kicsit repülni... bár láttad az eredményt. Izé... a szálkáimat? *pislog értetlenkedve, ez most neki nem világos, szóval inkább rákérdez, hogy mit is értett alatta a lány. Közben azért, ha már végzett Chloé a bemelegítéssel, akkor elindulhatnak. Egyelőre igyekszik összekaparni magát, és tartani a tempót, a kocogás még annyira nem nagy kihívás, hogy túl soknak bizonyuljon. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-11-02, 4:34 pm

//NRT - Athalie és Chloe - 2012.10.06.//

* Miután sikerül megértetnem vele, ki kell innen szabadulnom, nem akarok látni semmit a jövőmből, szerencsére a szabadba kerülünk, egészen pontosan Seolra, ahol tovább tárgyaljuk a dolgokat, s talán még egy kis testmozgásra is rávehetem a leányzót. *
- A következtetés helyes. Meg még sok undorító mániában is.. például abban, hogy hogy vigyen a sírba, de előszeretettel. * legyintek is komoran, nem akarok az anyámról beszélni. Kifelé minden tökéletes, nekem is ezt kellett mutatnom örökké. Nálunk még a sz*r is aranyból van, de ha egyszer valaki beléphetne a falaink mögé.. ha a csodás máz lehullana, hát bizony, annyi rohadást szerintem száz kukac sem tudna okozni egy ép és egészséges almában. Nem akarom ezt, tehát örülök, hogy míg én hajlongok ide-oda, ő másról, azaz magáról kezd beszélni. Fura, de nyugtat a társasága, minden bizonnyal így az sem véletlen, szeretek vele lenni. Semmi pénzért ki nem mondanám, de így van. *
- Oké, akkor egyszer elviszlek Párizsba! Tudom, elcsépelt, hogy a divat városa, de bevásárolunk neked pár nőies holmit. Legalábbis az itteni szabót kihagynám.. jól dolgozik, de a minőség mégis csak ott van. Meghívlak pár göncre és néhány tanácsadó szóra! * kacsintok egy apróbbat pajkosan, most már nem fog menekülni, hisz ő maga hozta fel a dolgot, én pedig meg fogok tenni mindent azért, hogy jól érezze magát a bőrében. Az egy dolog, hogy olyanok legyünk, amilyenek szeretnénk, de a mai világban sajnos számítanak a külsőségek, az emberek is.. undorító, de ez van. Nálunk is így volt ez, s minden képzettségem ennek köszönhetem. *
- Annyira unalmas volt minden ilyen ünnepély.. meg anyám borzalmasabbnál borzalmasabb kiszemeltjei. Hányinger, komolyan. Bár a tánc tényleg jó, a kikapcsolódás sosem árt. * jegyzem máris következő célként a vásárlás után, csak úgy magamnak mindezt Athalie-val kapcsolatban, de érdekes még most is története, én pedig ennek mérten reagálok. *
- És miért gyűlölik őket, ezt szabad kérdezni? Mi történt a múltban? * teszek fel néhány direkt kérdést, persze tapintatosan, amit jelzek is szavaimmal, majd belekezdve a futásba dobom vissza kérdését, egy kis viccelődéssel egyetemben. *
- A szálkát az izomzatra szokták mondani. Majd mindjárt kiderül, hogy jobb vagy nálam.. * emelek is picit a tempón, s így cikázva át a környező fákon és területen érjük el lassan a tavat, mely mára a célom. * - Tényleg óriási, de ha nem bírjuk, megállunk, visszasétálunk. Oké? * biztosítom arról, nem vagyok én egy szadista állat, csupán csak mozgásigényes. *
- Amúgy meg egyezzünk meg.. megtanítalak táncolni, te pedig engem önvédelemre. Mit szólsz? * kölcsönös érdek bár, de én már csak így haladok előre különös életem mindennapjaiban. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-01, 11:44 am

//NRT - Sophie és Wera - 2012.12.01.//

* Viszonylag korán keltem ma, hiszen van még mit pótolnom, tehát bár a tanulás az első, de én mégis úgy érzem, fel kell frissítenem elmémet és egész testemet is azzal, hogy kiszellőztetem fejem, na meg egy kis testmozgás igazán jól fog esni ebben a hűvös, ködös időben. Ezek fényében nem véletlen tehát, hogy edzőcipőt húztam, valamint egy fekete melegítőnadrágot, felülre pedig egy fehér póló kerül, melynek tetejére szürke színű, kapucnis pulóver. Laza kinézetemhez most felfogott hajam társul, a vörös tincseket alig tudtam csak megzabolázni, hisz kócos mind, mint a fene, arcomon pedig egyáltalán nem látható smink, de zöld szemeim még így is világítanak hófehér bőröm végett. Még egy fekete színű fülvédő is kerül buksimra, azért kicsit sem szeretnék megfázni, s még végül pálcám is előkerítem, így koncentrálok lehunyt szemmel a Seolon lévő erdőre, ahová pillanatokkal később meg is érkezem. A hoppanálás egyszerű módja az utazásnak, nekem pedig most egyáltalán nincs egy szabad félórám arra, hogy a révész furikázza popómat, így kinyitva szemeimet pislogok körbe a fák között, hol köd honol, s máris mélyet szippantva a friss, üde levegőből kezdek bemelegíteni. Egy kis nyújtás, előre és hátra hajolás, majd karjaimat is melegítem kicsit, végül jó pár guggolás-felkelés lábaim jussa, s ha mindezzel megvagyok, egész egyszerűen az erdő mélye felé iramodom. Ezen a területen keresztül vezet át ugyanis az út a Szivárvány tóig, ahová hol gyorsabb, hol pedig lassabb tempóban cikázom át az utamba kerülő fák között, vagy éppen ugrok át egy-egy rég kiszáradt rönköt, s érem el a kitűzött célt úgy 5-10 percnyi kacskaringózást követően. Itt egy cseppet megpihenek, a part mellett közvetlenül pár méterrel, szusszanás, újabb adag nyújtás jöhet, s ha úgy érzem, szívem dobogása visszaállt a normálisba, lassú, de biztos kocogásba kezdek, a tó szélénél. Körbe nem áll szándékomban futni, de ez a táj mégis érdekesebb, mint bármelyik másik, szóval ameddig eljutok, eljutok, s ha nem lesz kedvem tovább nyúzni magam, egész egyszerűen visszafordulok, és kész. De addig is csak élvezem a nyugalmat és az egyedül létet, csak én vagyok most itt és a természet, és ez most számomra mindennel felér. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-01, 6:25 pm

//NRT: Sophie és Wera - 2012.12.01.//

* Önmagamhoz képest eléggé korán ébredtem ma, amin meg is lepődtem. Sohasem voltam korán kelő, de az alkalmat kihasználva elhatároztam, hogy felfedezem Seol szigetét. Halottam már róla ezt-azt és engem most a Szivárvány tó érdekel a legjobban. Így egy gyors zuhany után felvettem egy fekete melegítőnadrágot, egy fekete pólót, ami fölé egy zöld kapucnis felsőt, a megkerestem az egyik fekete edzőcipőmet, majd felhúztam. A hajamat feltűztem egy laza kontyba, majd el is indultam. A révésszel átmegyek Seolra. Pár nappal ezelőtt megtudakoltam, hogy merre találom a tavat és elindulok az útirányon, amit megtudtam. Elérek az erdőhöz, és ha az információim helyesek, akkor ezen a területen át jutok el a tóhoz. Lassú tempóban indulok el, néhány helyen rönköket kell átugornom, néhány helyen a fákat kerülgetem. Nem tudom mennyi idő telik el, de megérkezek a tóhoz.*
- Ez gyönyörű. *suttogom magam elé, miközben a szememet körbevezetem a tájon. Sokkal nagyobb a tó, mint hittem. Annyira összhangban van ez az egész terület. Sokszor fogok ide járni, hiszen annyira békés itt minden. Elindulok, de most már nem sétálok, hanem elkezdek futni. Mivel egész idáig csak sétáltam, még nem fáradtam el így gyors tempóban haladok. Alig pár perce futok, mikor meglátok egy lányt. Nem halad nagyon gyorsan így lassan közelebb kerülök hozzá.*
- Szia. *szólítom meg mikor már eléggé közel kerülök hozzá. Remélem, meghallja hangomat és nem fut tovább.*
- Sophie vagyok és te? *kérdezem tőle, miközben megállok, és jobban megnézem a lányt. Vörös haja van, és hozzám hasonlóan ő is egy edzőcipő, egy melegítőnadrág és egy kapucnis felső van*
- Melyik háznak a tagja vagy? *teszem fel újabb kérdésemet. Lehet, hogy a háztársam.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-03, 6:35 pm

//NRT - Sophie és Wera - 2012.12.01.//

* Bár minden nap szánok valamennyi időt testmozgásra, ha csak sétáról van szó, azt is szívesen művelem bármikor, de most szimplán rá fogok készülni egy jó kis frissítő futással az egész napra. Van még mit pótolnom és csinálnom, tehát nem is fog megártani a levegőzés, így pedig nemsokára mér érezhetem is a hűs levegőt arcom bőréhez érni, mely minden bizonnyal még ki is fog pirosodni idővel, de nem igazán izgat, ez vagyok én, és kész. Célom nem más, mint a Szivárvány tó, de addig is futva teszem meg a távot az erdő túlsó szélétől, mely után ha sikeresen lenyújtottam gyorsan megdolgoztatott izmaimat, neki is vetemedem a valódi tennivalónak: a tó körüli lassú mélázásnak. Nem akarok sietni, csak kifulladnék hamar, annak meg nem lenne semmi értelme, így inkább kiélvezem, amíg egyedül vagyok s bírom is a tempót, ám de pár perccel később, lehet mg annyi sincs, egy ismeretlen hang szólít meg hátulról, mire lassítani nem igen fogok, teljesen sima előttem a terep, tehát felbukni nem fogok, egész egyszerűen hátat fordítok a menetiránynak, de tovább futok, most ugye háttal, így kerülök szembe, mosolyogva az ismeretlennel. *
- Szia! * köszönök vissza aranyosan, nevét hallva pedig fejem oldalra biccentve kicsit integetk felé. * - Én pedig Wera.. de ha nem haragszol, nem fognék kezet, szeretnék tovább futni. * kérek is bocsánatot rögtön, nem szeretnék bunkó lenni, hisz a kedvem is jó, és megállni sem fogok, tényleg nincs időm tötymörögni, szóval vagy jön velem, felvéve tempómat, vagy lemarad. *
- Exortusos vagyok. Na és te? Nem jössz tovább? * célzom kérdésem afelé, úgy tűnik, ő részéről megállni szándékozik, én viszont tovább kocogok háttal, még hátam mögé is mutatok kicsiny kezemmel. * - Nem hiszem, hogy túlságosan sokáig fogom így bírni, háttal. De közben beszélgethetünk. * szögezem le továbbra is mosolyogva, s most már szépen vissza is fordulok menetiránynak, csak a biztonság kedvéért, hiszen nagyon nem kéne, hogy így év végén, a nagy hajtás közepette törjem ki a nyakam, vagy el bármelyik végtagom.. annyit nem ér az egész, meg amúgy is. Tudom, varázsló vagyok, de sajnos továbbra is irtózom a gyors és fájdalommentes csontforrasztástól. Undorító löttyöt kéne innom, és egy éjjel a gyengélkedőn.. nem, köszönöm, kihagyom. Inkább vigyázok magamra, az a biztos. *
- Na jössz? Versenyezhetünk is! * kiáltok neki hátra, ha lemaradt, s még egy kis versenyre is meginvitálom, talán mégis jobb lesz kettesben futni, mint egyedül. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-03, 9:45 pm

// NRT: Sophie és Wera - 2012.12.01//

* Eddig még nem volt időm a testmozgásra, de kihasználom, hogy eléggé korán ébredek reggel és elhatározom, hogy felfedezem Seol szigetét. A révésszel átmegyek a szigetre. Majd a meginformált úton indulok el a Szivárvány tó felé. Útközben az erdőt csodálom, de mikor megérkezem a tóhoz, az állam a földet súrolja. A táj valami mesés. Hirtelen a szél az arcomba csap és csak most kezdem érezni, hogy mennyire hideg van itt. Így egy kis gyönyörködés után elindulok az ösvényen. Először csak lassú tempóban haladok, majd később fokozatosan gyorsulok, így megpillantok egy előttem futó lányt.*
- Persze semmi baj. * válaszolom neki, miközben én megállok egy kicsit. Mikor látom, hogy ő tovább kocog a menetiránynak háttal.*
- Én is Exortusos vagyok. Megyek tovább, csak megálltam egy picit. * nagyon örülök, mikor megtudom, hogy háztársak vagyunk, majd elindulok utána. Gyorsan be is érem őt majd felveszem a tempóját, hogy együtt haladjunk.* - Inkább fordulj előre, nem hiszem, hogy kellemes élmény a csonttörés.* mondom neki, ami igaz is, hiszen nekem van tapasztalatom ezen a téren és nem szeretném, ha ki kéne hagynia akár egy napot is.*
- Verseny? Nem rossz ötlet. *mondom neki mikor a verseny szavat hallom. Talán jobb kettesben futni, mint egyedül.*
- Amúgy hányadikos vagy? * kérdezem tőle, majd egy picit gyorsabb tempóra kapcsolok. Kíváncsian várom, hogy Wera is követ engem vagy fut a saját tempójában.*
- Mit szólnál egy versenyhez mondjuk odáig? *mutatok egy eléggé érdekes fára, majd érdeklődve várom a válaszát és felkészülök a versenyre.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-08, 6:33 pm

//NRT - Sophie és Wera - 2012.12.01.//

* Nem szabad kifutnom az időből, de attól még, hogy idő közben társaságom lesz, egy kedvesnek tűnő lány személyében, valószínűleg nem is fog így történni. Én is köszöntöm őt, méghozzá jó kedvvel, de annak is hangot adok, fontos most számomra az, hogy fussak, mozogjak, így nem áll szándékomban megpihenni, és trécselni naphosszat. Szerencsére megértő szavaival találom szemben magam, s mikor már házam kilétét is megosztom vele, ő maga is úgy tűnik, csatlakozni fog hozzám. *
- Az szuper, de gondolom friss hús vagy még, mert nem igazán láttalak szerintem, és elég fiatalnak is tűnsz. * mutatok végig rajta, lassítva a háttal-futás tempóján még jobban. Na jó, amúgy meg én beszélek? Rakoncátlan vörös tincseimmel és szép, pajkos pofimmal én sem tűnök többnek tizenhétnél, pedig már a húsz közeleg, nem is a tizenkilenc.. elkezdtem öregedni, és még mindig nincs semmi biztos az életemben, azért ez kissé aggasztó. De mivel a leányzó becsatlakozik hozzám, s aggódó szavai megerősítik gondolataimat, így tisztelgésre emelve kezemet buksimhoz, vigyorogva fordulok vissza a rendes irányba, hogy végre az előttem lévő terepet láthassam futás közben, amerre menni igyekszem, verseny gondolatát dobva fel számára, mint időtöltés. *
- Na, akkor örülök, hogy benne vagy. Így azért izgibb lesz, ketten. * kacsintok vigyorogva oldalra, s máris azon filozom, mettől meddig kellene sprintet futnunk, kíváncsi vagyok, melyikünk fogja lenyomni a másikat. Ötletem egyelőre nem túl sok akad, Sophie hasában viszont valami beszélő ketyere bújhatott el.. én komolyan örülök, hogy végre találkozom egy érdeklődő elsőssel, mert nem saccolom többnek, a másodéveseket ismerem általában, szóval egyik kezem ujjaival máris hármat mutatok, kettőt behajlítva, ahogyan azt kell. *
- Most fogok végezni, és ha minden jól megy, januártól egyetemi képzést fogok tanulni.. legalábbis remélem. * sóhajtok egy aprót két lihegés között, mert ugye azért haladunk is közben, méghozzá elég jó tempóban, mert ahogy elfigyelem, most már maga Sophie is diktálja az iramot, ami jóval pörgősebb, mint az enyém. *
- Nekem rendben van. Mondjuk háromra? Számolok! * pillantok is arrafelé, kizökkenve kicsit a tanulós részéből, s nézve el a fáig, amire éppen mutatott, majd hol a fára, hol pedig rá nézve mondom ki hangosan a három számot, visszafelé. *
- Egy... kettő.. három!!! * rikkantom el magam mosolyogva, s már bele is húzok a tempóba, tehát ha a hármat kiejtettem, csak akkor. A fa elég messze van tőlünk, de én nem vagyok egy csaló, szóval akkor indulok csak, mikor lehet. Igyekszem jól venni a levegőt is, orromon beszívni, számon meg kifújni a hideg légáramlatot, s néha azért azt is felmérem, ahogy robogok az említett növény irányába, Sophie vajon merre jár: előttem, vagy mögöttem? De végül is ez mindegy, a sport a lényeg, és a mozgás szeretete, szóval ha veszítek sem fog összedőlni a világ.. de azért ha megközelít, vagy leelőz, rá fogok kapcsolni, ez egészen biztos! *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-08, 10:11 pm

// NRT: Sophie és Wera - 2012.12.01.//

* Futás közben társaságra lelek, méghozzá egy eléggé szimpatikus lány személyében. Miután köszönjük egymást ő a tudtomra adja, hogy nem ér rá csak beszélgetni. Gondolom nem akar megállni, mert még sok más dolga is van amit még ma el akar végezni, úgyhogy pár másodperces késéssel utána indulok és a hátrányomat gyorsan behozom.*
- Pontosan, még friss hús vagyok. Amúgy te sem tűnsz többnek tizenhatnál. *mondom neki miközben végignézek rajta. Pajkos pofi és ezek a rakoncátlan tincsek, nem tűnik idősebbnek nálam. Vagy én tévedek? Majd kinyilvánítom véleményem a háttal-futásról. Wera kezét a fejéhez emeli, ezzel fejezve ki tiszteletét, majd előre fordul. Belőlem kitör a nevetés, de azért örülök, hogy megfordult, mert így nem esik baja. Remélem.*
- Szerintem is. Egyedül túl unalmas futni. *mosolyodok el a kacsintást látva, majd a szememmel a tájat pásztázom, hátha találok egy megfelelő távot a versenyre.*
- Értem. Pedig én inkább másodikosnak vagy elsősnek tippeltelek. *mondom neki, miközben megtudom tőle, hogy hányadikos. Eléggé pörgős tempóban haladok és ahogy megfigyelem Wera mintha fáradna.*
- Rendben. * majd ráfókuszálok az útra és várom, hogy számoljon. Nem csal ő sem, tehát csak akkor indul el, mikor kiejti a hármat. Egy kicsivel később indulok, mint ő de a továbbiakban csak az utat figyelem, azt nem, hogy ő előttem vagy mögöttem van. Fokozatosan gyorsulok, hiszen a fa elég messze van, de már a szakasz felénél teljes sebességgel futok. Mikor elérem a célt, szépen lassan megállok, de nem nézek fel, hanem a térdeimre támaszkodom és kifújom magam.*
- Ez eléggé hosszú táv volt. *mondom, miközben megpróbálom lenyugtatni a légzésemet, de nem nézek még fel így nem tudom, hogy merre van Wera.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-12-08, 11:24 pm

//NRT - Sophie és Wera - 2012.12.01.//

* Hamarosan már másodmagammal társalogva kocoghatok tovább. Az illetőről azt is megtudom, Sophie a becses neve, valamint háztárs, méghozzá igen csak fiatalka, de mikor közli velem, mennyinek néz.. komolyan leesik az állam, elkerekednek a szemeim is, és vigyorogva pislogok csak, magamra mutogatva. *
- Azta, ennyire jól tartom magam? Hát ez az év legkedvesebb és legőszintébb bókja, amit kaptam. * kezdek csilingelő kacagásba, hát ez most iszonyatosan vicces volt, de hát na. Aki tud, az tud, és ezek szerint nem öregít belülről ez a sok rosszaság, mi néha történik körülöttem. Most viszont, mindennek ellenére, a sok negatívummal szemben itt szedjük és kapkodjuk a lábainkat csak úgy egymás után, és még meg is nevettetem a leányzót.. na hát, már jól kezdődik a nap, szóval most már veszélytelenül haladhatok én is előre, vele egyetemben. A kis versenyre is igent mond az ismeretlen, s miután meginterjúvol azért biztosra menve arról, hanyad éves is vagyok, válaszát hallva újra vigyorognom kell. *
- Hát, ami azt illeti, majdnem lekoptam a többiektől. Az elején féltem, hogy semmi keresni valóm itt, mivel én nem vagyok tiszta vérű mágus.. egyáltalán. Nekem a mágia csak a mesekönyvekből volt ismerős, sehonnan máshonnan, mikor is ide jöttem, tehát éppenséggel lehetnék akár másodéves is. De nem olyan nehéz itt, ha egy kicsit is ambíciózus vagy, könnyen veszed az akadályokat. * foglalom össze egyben, most már így gyorsabb tempóra kapcsolva, kissé lihegve is talán. Ennyi viszont belefér, rosszabbul veszem a levegőt, ám a verseny így sem maradhat el, ezért is számolok be, így iramodunk meg háromra, annak a bizonyos fának az irányába. Sprintben fogalmam sincs, mennyire vagyok jó, ha hosszú távot futok, azt mindig lassabb, kocogó tempóban teszem, de most bele adva apait-anyait csapom le végül tenyeremmel a fát, s suhanok is el mellette, hogy végül pár lépést követően, lassítás végett kanyarodjak vissza Sophiehoz, ki lehet, hogy még hamarabb is beért, mint én. *
- Huh, ja, az.. pedig onnan még nem is tűnt olyan soknak. * támaszkodom egyik kezemmel a fának, a másikkal pedig kissé berogyasztott térdemre helyezem szabad kezem, majd jó kis szuszogás áradatot követően végül veszek egy mélyebb levegőt, s kiegyenesedve kezdek nyújtásba újra. * - Azt hiszem nekem elég is volt, egyben lemerült az összes elemem. A lassabb, egyenletesebb tempóhoz vagyok szokva, de amúgy jól esett. * mosolygok rá aranyosan, tényleg felfrissültem azért, de hogy én ilyen tempót ma már még egyszer nem futok, az is biztos. *
- Egyébként hogy-hogy a Mysteriora esett a választásod? Itt mindenkinek vannak céljai, tervei, amiért itt van.. általában. Szóval gondolom neked is lehet valami ilyesmi. * érdeklődöm két hídba hajolás között, hátha tudunk trécselni egy kicsit, fesztelenül. *