Véres Pokol Vámpírklub

Tárgy: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-10, 3:06 pm

Véres Pokol Vámpírklub

Véres Pokol Vámpírklub Verespokol

Mióta megköttetett az alku a vámpírok és a magiszterek között, elég nagy lett a nyüzsgés a Mystral szélénél álló, két toronnyal is kiegészített, évek óta üresen álló épületnél, főleg éjszakánként. Ez nem is csoda, ugyanis mióta Demetrius átvette az uralmat a vámpírok felett, s már nyíltan is mutatkozhatnak, úgy döntött, nyit egy vámpírklubot a város szélén. Ez a terve lassan meg is valósult, s az üres épület épp megfelelt erre a célra, hisz elég tágas ahhoz, hogy sok vérszívót és persze áldozatukat magába tudja foglalni. Ami az elhelyezkedését illeti, teljesen Mystral peremén található, az út végén, ahol már világítás sincs. Nem lehet eltéveszteni az épületet a magasba emelkedő két tornyáról, na meg az éjszakánként az oldalán égő fakeresztről sem, ez utóbbi jelzi ugyanis a klub nyitvatartását. Ez a hely tehát a vámpírok melegágya a szigeten, ahová halandó ember jobb, ha nem teszi be önként a lábát, mivel könnyen lehet, hogy ki már nem jön onnan többé.
Aki viszont mégis betér ide, igen elegáns helyen találhatja magát, ahol a vörös és a fekete színek dominálnak, a többi szinte meg se található. Mindenhol fekete bőr ülőgarnitúrák és fotelek vannak, és természetesen egy hosszú, fekete pult is, ahonnan véren kívül egyéb italokat is lehet rendelni, hisz van, aki meg tudja emészteni azt is. Demetriusnak egy külön kis helye is van természetesen a klubban, ahonnan mindenre tökéletesen rálát. A klubban nem túl éles a világítás, a lámpák tompa fényét gyertyákkal egészítik ki minden asztalon, és természetesen a zene sem maradhat el, nem túl hangosan, de azért hallhatóan szól a vámpírikus metálzene. Maga a klub egy nyíltabb tér, aki viszont félre akar vonulni áldozatával, az azt is megteheti, hisz a tornyokban kialakított szobák ezt a cél szolgálják, de lehet átmeneti szállás is a vérszívóknak, ha valaki ott akarna maradni.

//Fontos! Csak vámpírkarakterrel és az idehozott diákkal lehet ezen a helyszínen játszani! Azt a karaktert, amelyik csak úgy itt akar játszani, 1 hétre tiltjuk az oldalról és töröljük a játékot, hisz nem jutna ki élve egy vámpíroktól nyüzsgő helyről!//

Véres Pokol Vámpírklub Verespokol2

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-12, 11:25 pm

*Ahogy kérdőre von, nem vagyok ám rest válaszolni neki csak őszintén, mivel tényleg nem hazudozom, az az igazság. Nem szeretem, hogyha csak úgy meg mernek érinteni, főleg számomra unszimpatikus emberek és ezt is kifejtem ám neki, de amikor beszél, csak lassan csóválom meg fejem.*
- Nem figyeltél rám. *mondom halkan, de mégis, valami vészjósló hang is megtalálható szavaimban, így nézek bele picit dühösen szemeibe.* - Azt mondtam, hogy ő nem volt szimpatikus, de hogyha halott akarsz lenni, egy szavadba kerül és kitépem a gerincedet, majd véredet véve viszem el szuvenírnek. *nem viccelek, minden szavam teljesen komoly. Vegyen csak szépen komolyan, mert bár még él és itt van, én velem, mindez csak azért van, mert szimpatikus egyenlőre nekem és korombeli is, tehát jól esik egy ilyen emberrel társalogni, ha már életemben ettől meg voltam fosztva. Csak odalépek hozzá, így mondva meg azt, hogy nem fog bántani, de amikor ismét kérdéseket zúdít felém, hirtelen indul meg kezem és ütöm meg gyomrát jó erősen, hogy talán vért is fog köpni és egy pillanatra levegője is benn ragad.*
- Te kérdezted meg ismételten, azért válaszoltam! *sziszegem halkan, majd ha a földön van, csak egyszerűen kapom el grabancát és húzom fel, hogy ismét álljon mellettem és úgy folytatom a beszélgetést, mintha mi sem történt volna és még bemutatkozni se felejtek el... *
- Gyere, induljunk! *intek még fejemmel, így fog követni, de felesleges szavaira már nem mondok semmit, majd meglátja, hogy mi lesz ott, ahogy én is, mivel még soha nem jártam eddig vámpír klubban, de ahogy sejtem, ott is lesznek áldozatok és halottak is, de csak a legjobbakból, tehát nem hiszem, hogy ilyen alja népet is beengednének oda. Menet közben azért érdeklődni is kezdek felőle, hogy mindig így viselkedik-e, viszont gondolataira csak fejemet csóválom meg kissé.*
- Akkor viselkedj jól és élni fogsz. *most már sejtheti, hogy gondolatait se rejtheti el előlem. A város széle fel járunk most már, így ahogy a helyről kérdez, kezemmel lassan előre mutatok, így az égő kereszttel kivilágított épületet is láthatja, én pedig egyszerűen az ajtó felé indulok, ahol szépen szembe is fordulok vele, így nézve bele mélyen szemeibe.*
- Amíg el nem hagyjuk ezt a helyet, addig nem mész el a közelemből! *ezt a saját érdekében teszem, bevetve képességemet is, majd végül kézen fogom és be is húzom a klubba. Ott megannyi vámpír szemeit érzem magamon és Mathis se marad ki a sorból, de mivel velem van, egyenlőre nem támadják meg. Az itt a gond, hogy valószínűleg én vagyok itt a legfiatalabb, tehát könnyedén széttéphetnének, de nem fognak, jogom van itt lenni, én Demetrius gyermeke vagyok, tehát az egyik nyugalmasnak tűnő, üres box felé indulok és miután fekete kabátom leveszem, pulcsim is követi, így marad rajtam a fekete, nyakba akaszthatós felső és a kesztyűk, tehát szép, vékony külsőm is láthatóvá válik.*
- Mit kerestél a kocsmában? *pillantok a fiúra, aki remélhetőleg le fog ülni, mert ha nem, félő, hogy valamelyik vérszívó még idő előtt el fogja marni előlem, én pedig nem fogok tudni mit tenni érte, hiába is mondtam meg neki, hogy élni fog.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-12, 11:43 pm

* Kint a fogadó előtt lehet, hogy talán kissé túlkapva a dolgot bökök neki vissza valamit, mire szinte azonnal rendre leszek intve, egyelőre csak szavakkal, és azt hiszem, teljesen hatásos mindaz, amit mond, mérlegelve jelen helyzetem. Mágus vagyok, de nem túl képzett, az eszemmel nem fogok túlságosan sokra menni ellene, mondjuk ha megtámad, és így elképzelve, amit mond.. nem, én ezt nem akarom. *
- Rendben, azt teszem, amit csak mondasz. * emelem magam elé védekezőleg kezeimet, nem akarom darabokban végezni, de azért csak sikerül mégis valami számára nem tetszőt odaszúrni neki mondókájára, mert hogy hirtelen érzem gyomromban egyik kezét, egy nyikkanással görnyedek össze a rettentően erős és fájdalmas ütéstől, na meg féltérdre is rogyok, s csak kezeimet szorítva gyomromra kap el egy köhögési inger, melynek hatására pillanatokkal később már vér ízét érzem a számban, így köpök is ki egy jó adagot a földre, lihegve törölve le ajkamról a nyálas-véres egyveleget, s nézek fel rá dühösen, de tudom már, hol a helyem.. még mielőtt viszont válaszolnék, fejemhez kap, úgy húz fel, azért durva, hogy ilyen kicsi, és ennyi erő van benne, de ekkor ordítva egy kisebbet kapok keze után, s szorítom csuklóját, hátha hat valamit.. *
- Eressz el, kérlek. Mondtam már, engedelmeskedni fogok neked! * csikorgom fogaim között, láthatóan kicsit sincs ínyemre ez a helyzet, de ő az erősebb, és ő játszik az én életemmel, nem pedig fordítva. De végül elenged, s még egy röpke párbeszéd után már indulásra is int, én pedig ha nem állnék befolyás alatt, amiről persze sejtelmem sincs, akkor is mennék vele, eszembe nem jutna megpróbálni menekülni, nem menne.. felfogtam. És ahogy haladunk előre, na meg társalgunk is, ami kicsit sincs ínyemre még mindig, egy fura dologra engednek következtetni szavai. Nem torpanok meg, de összeáll gyorsan a kép fejemben, és talán ezért nem fogok kapni egy hasonlót, mint az előbb, mert hogy gyomrom még mindig sajog, és bizonyos időközönként ismét feljön egy kis vér, amit ki kell köpjek. *
- Te belelátsz a fejembe is? * kérdezem meg az egyértelműt, így hát nyitott könyv vagyok számára, de szavakkal is kifejezem érdeklődésem a hely irányába, melyet most már láthatok is, egyre közelebbről, és ez az égő kereszt is sok mindent elárul. Az ajtó elé érve hamarosan egy olyan utasítást kapok, amelyet ha nem közöl, akkor is megfogadok az előbbi esetből tanulva, és bár némi félelem kering bennem mégis, de bólintok egyet neki, érzem, nem is akarok majd elkerülni a közeléből. Belépve végül a különös helyre, mely nyüzsög az emberektől.. a vámpíroktól? De én csak követem őt, ahogy kérte, félelmem viszont lépten nyomon csak nő, de az üres box egy szusszanásnyi időt ad számomra. *
- Csak sétáltam kint és gondoltam beülök egy italra, nem volt semmi tervem. * válaszolok neki őszintén, miközben kétkedve, de mégis vetkőzni kezdek, így marad csak a póló, és végül le is ülök, közvetlenül mellé, túlságosan frusztráló az, hogy mindenki minket bámul. *
- Hová hoztál engem és miért? Miért pont én? * nézek szét eleinte, végül zöld szemeim borostyán tekintetét keresik, és egyelőre lentebb nem is tévednek, nem nézem meg magamnak, egyszerűen olyan gyomorgörcsöm, és fájdalmaim vannak, hogy képtelen vagyok erre koncentrálni. *

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-13, 12:16 am

*Nem akarom megölni, legalábbis emberi énem nem akarja, de a vámpír bennem már vérengzene és ezt szavakkal ki is jelentem, mintha egy belső hang diktálna és nekem engedelmeskednem kellene neki. Viszont amikor már ellenségeskedni kezd és beszólni, akkor képtelen vagyok nem támadni, nem megmutatni neki, hogy ki itt a főnök, így vágom hasba igen keményen, minek hatására össze is rogy előttem és csodás vére illatát is megérzem.*
~ Milyen finom... egyszerűen csodálatos az illata és milyen íze is lehet... De nem, nem szabad Shalmira, nem ölhetsz meg mindenkit! ~ *nem ittam még aranyvérű emberből, így egyértelműen ínycsiklandozó mindaz, amit most magából áraszt a fiú és borostyán tekintetem is csak úgy ragyog, ahogy őt figyelem. Fel is kapom, miután kiszenvedte magát, nem akarom, hogy itt térdeljen előttem, én csak egy lány vagyok, de ahogy kezem megfogja, majd kimondja további szavait, úgy eresztem el hirtelen, picit talán lökve is rajta tudat alatt.*
- Engedelmeskedni? Én csak beszélgetni szeretnék veled. *szükségem van valaki társaságára, nem akarok unatkozni és egyedül lenni, ezért is hívom magammal és közben még egy kérdést is intéz felém, ahogy a klub felé tartunk, így bólintok egyet helyeslően, mivel nem hülye a srác, felesleges lenne titkolnom tovább azt, mi egyértelmű, tehát hogy belelátok a fejébe és minden gondolata nyílt titokká válik. Viszont a célhoz érünk, így parancsolom meg neki, a saját érdekében, hogy ne császkáljon el tőlem és végül már be is lépünk a vérszívókkal teli helyre. Körbenézek és én magam is sietősre fogom, be is ülve a vetkőzés után egy boxba, ahova Mathis is nemsokára követ, méghozzá igen közel kerülve hozzám és ha még ember lennék, bizonyára bele is pirulnék a helyzetbe, de ez most nem lehetséges, így inkább beszélgetni próbálok vele, olyasmikről, amik emberiek.*
- Ha kérsz valamit, meghívhatlak egy italra. Vannak itt emberek is. *ha körbenéz, többekből vámpírok iszogatnak, de ő nekik is jó dolguk van, némelyek már félmeztelenek, úgy ajánlgatják különféle testrészüket, de én végül csak fejet csóválok, nem is törődve velük, hanem inkább a fiúra nézek.*
- Ez egy vámpírklub, itt biztonságos számomra és nem kell féltened. *kezdek bele a válaszadásba, ahogy tekintetünk találkozik, majd a kérdést hallva el is mosolyodom és még szép szemfogaim is kilátszódnak.*
- Nem akartam ide jönni eredetileg, de annyira kedves voltál és veled akartam lenni. Hát nem csodás, hogy most együtt lehetünk? *kezem a kezére téved, csak finoman, nem fájóan, úgy mosolygok rá aranyosan, majd lassan végül elveszem kezem és lehúzom magamról a kesztyűm, hogy jéghideg, szép kacsómat is megláthassa.*
- Nem akarlak bántani, csak meg akarlak kóstolni. *mondom neki őszintén, így pillantva szemeibe és érezheti is, hogy bízhat bennem. Tehát kesztyűs kezembe veszem kezét, majd a másik kezem ujján lévő éles körmömmel felszakítom picit a tenyerét, de nem fontos ereket érintve, csak tényleg a tenyér részt, majd szép ajkamhoz érintem. Fogam csak hozzáér bőréhez, de nem hatol belé, tehát a mámort se fogja érezni, én viszont csak rózsaszín nyelvemmel nyalom le vérét és ha dobogna még szívem, szerintem most iszonyú hevességgel verne.*
- Soha nem ízleltem még nálad finomabbat. *ez a soha szó most elég viccesen hangozna, ha tudná, hogy még csak pár napja vagyok vámpír, de végül csak lenyalom a maradék vért kezéről, majd el is eresztem, megmondtam, hogy nem akarom bántani, bár oly finom, hogy szinte képtelen vagyok ellenállni neki. Inkább lesütöm szemem, majd elfordulok tőle, próbálom elvonni saját figyelmemet, mely oly nehéz, főleg, hogy vérét ízlelgetem a számban.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-13, 12:32 am

* Számomra érthetetlen támadása hihetetlen sebességgel észhez térít, fájdalmasan rogyom félig a földre, és köpöm is vérem egy részét magam elé a fehér hóba, annak rendje és módja szerint. De így se hagy nekem nyugtot sokáig, felránt a mélyből, én pedig ígérgetek neki mindent, tényleg tenni fogom, amit mond, ha így menekülhetek és ez az ára annak, hogy túléljem az estét, a szolgája leszek, vagy tudom is én, micsoda. *
- Rendben, akkor beszélgessünk, de így kicsit kényelmetlen.. köszönöm. * fogom meg ugye kezét is enyhén, de ahogy eltol, már el is eresztem, nem óhajtom fogdosni, bármit is akar csinálni, csak legyen távol tőlem, de mégse kerülhetem el, valami itt bent nem engedi. Na de mihelyst összekaptam magam, el is indulok vele, újból felszólít, és arra is rájövök, inkább mondjam ki, amit gondolok, vagy válogassam meg gondolataimat, mert nincsenek előtte titkaim, hát remek. Ahogyan az is, hogy gyakorlatilag kényszerből vagyok itt és követem egészen be ebbe a különös klubszerű helységbe, amit egyelőre nem vizsgatok körbe rendesen, csak abban reménykedem, senki nem fog bántani, és továbbra is azon fohászkodom, csak éljem túl ezt a találkozást.. semmi más vágyam nincsen, tehát a boxba is követem, ahol megválva fölös ruháimtól foglalok helyet mellette, így hallom most már kedvesebb szavait, tényleg nem úgy néz ki, mint aki bántani akarna. *
- Rendben, valami kevésbé tömény jó lesz. * bólintok ajánlatára, ha ezzel is kedvében járok, természetes, hogy elfogadom, de hogy én el nem hagyom ezt a boxot nélküle, az is biztos, szerintem végig sem tudnám gondolni, hányan esnének nekem, máris hűlt helyem volna valahol félúton a pult és a box között. Na de ha még nem lenne elég nyilvánvaló, érdekelne ennek a helynek a kiléte, és jó pár miért, bizonytalan bólogatásom azért elárulja, hogy érzek én belül félelmet, de mikor keze kezemre kerül, és ezek a szavak, hát fogalmam sincs, miket gondoljak, más biztosan a nyakába ugrana, más srác, de én kicsit se vagyok olyan. *
- De, örülök, hogy a kedvedben járhatok. * mosolyodom el mégis végül, bár kissé hideg mindez, de próbálok őszinte gesztusokat erőltetni magamra. Ekkor viszont lehúzva kesztyűjét, és bár szavai nem túl bizalomgerjesztőek, de én mégis úgy érzem, igazat mond, tehát önként emelem kezem kezei irányába, s hagyom, hogy megsebezzen, és kissé félőn figyelem, ahogy megnyalja tenyerem, de végül kiengedve a befojtott levegőt nyugszom meg, hogy tényleg nem akar mást. *
- Nos, ha ez bók, akkor köszönöm. * meredek rá meglepetten pislogva, fogalmam sincs, mit kéne mondanom, de ha eleget kóstolt, vissza is húzom kezem, s beletörölve azt nadrágomba figyelem, ahogy elfordul. De újból megesik rajta a szívem, talán már magamtól is, így sebes kezem ujjait helyezve álla alá fordítom magam felé fejét, hogy némi értelmes társalgást kezdeményezzek, ha már ezt szeretné. *
- És mond csak, egy ilyen fiatal és csodaszép lány miért adja vámpírlétre a fejét? * kérdezem őszintén, és remélem nem mondok rosszat, egyszerűen érdekel, de szívem is hevesebben kezd verni, lassan tudatosul, hogy a halállal játszom éppen.. *

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-13, 12:46 am

*Ahogy besétálunk a klubba, szépen egy box felé sétálunk és hogyha már inni szeretne, egyértelműen engedek neki, tehát kérjen, amit csak szeretne. Kezemmel intek is egy pincér lány felé, aki szédelegve oda is jön hozzánk, majd kába tekintettel veszi fel a rendelésünket.*
- Egy pohár whiskyt kérnék. *ember voltam, tudom, hogy milyen a jó pia. Viszont, ha Mathis rá tekint, láthatja ám a nyakán és kezein a harapásnyomokat, így hát tudhatja, hogy ő itt él, szinte függve a vámpíroktól, kik kényük-kedvük szerint használják. El is indul az italért, de az egy ideig el fog tartani, amíg ide ér, én viszont csak kezéért nyúlok, miután kijelentem, hogy csak megízlelni szeretném és ahogy érzékelem, nem állít meg, önként nyújtja felém a kezét, pedig ebbe most nem volt oly sok beleszólásom, csak a bizalmat érzi irántam, nem azt, hogy mindent meg kell tennie nekem. Megvágom hát, majd ízlelgetni is kezdem, így árulva el Mathisnak, hogy neki eddig a legédesebb a vére számomra és hamarosan eleresztem, húzza csak vissza kezét nyugodtan. *
- Nem bóknak szántam, nem szoktam bókolni. *pillantok rá, de végül elterelem róla tekintetem, addig, míg mindez hagyva lesz, de ahogy puha, meleg keze az államhoz ér, engedem, hogy maga felé fordítsa a fejem, majd picit elmosolyodva hallgatom kérdését is.*
- Csodaszép? Ne mondj ilyet, tudom, hogy nem vagyok az... emberként se kellettem senkinek se. *ismerem be és talán ezért is tartom oly közel magamhoz, mert nem akarom, hogy ismét semmibe vegyenek és ha kell, hát erőm segítségével szerzek barátokat. Furcsa egy barátság mindez, de több számomra a semminél.*
- Pár napja még boszorkány voltam, de vámpírrá tettek... Nem akarok beszélni róla, de nem én akartam ezt. *sóhajtok fel, bár nincs szükségem levegőre, ez a szokásom még egyenlőre megvan. Idő közben az ital is megérkezik, így hát Mathis már ihat is, amennyit csak szeretne, én viszont picit arrébb csúszom tőle, nem akarok olyan közel maradni hozzá.*
- Olyan jó lenne ismét embernek lenni, de ez számomra már csak egy álom marad! *nézek bele szemeibe, de nem akarom, hogy megsajnáljon, akkor lehet, hogy mégis bántani fogom, de talán nem vetemedik ilyesmire, hogy egy vámpírt sajnáljon, nem érdemlek én olyat.*
- Gondolom egy szörnyetegnek látsz. *és ezen szavaim után szüntetem meg az érzéseit, hogy ismét az övé legyen minden, tehát ha akar, most már elmenekülhet, bár tényleg veszélyes lesz a számára... Az uralom se áll már fenn, tényleg most már mindent magától tesz és mond, de veszélyes idebenn egyedül lófrálnia.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-13, 1:09 am

* Elfogadva az italt figyelem máris, ahogyan rendel nekem, és persze a pincért is felmérem, de a sebei, és egyáltalán ténfergő mozgása kissé sem kecsegtető jövőt mutat számomra. Én nem akarom így végezni, nem akarok vámpírok vérbankja lenni, tehát továbbra is úgy érzem, ha cselekszem, amit mond, és beletörődöm helyzetembe, okosan forgatva a lapokat talán még menekülhetek is és ez az elsődleges cél. Éppen emiatt, és mert valahogyan bízom benne, úgy érzem tudom, hogy nem fog komolyabban bántani, hisz ő csak egy megtört teremtés, semmi több, önként adom kezem, hogy tényleg megkóstolhasson, és szinte csillogó szemekkel jegyezze meg, milyen finom is vérem.. hát, én nem tudnám ugyanezt elmondani, ugyanolyan vasízű borzalom, mint bárki másé. *
- Akkor félre értettelek. * bólintok szavai hallatán, minden bizonnyal így történt, nem tudom, de én akkor is így éreztem pár pillanatig. De csak nem hagyhatom, hogy ha már társaságául választott, mégse beszélgessen velem, így kezdeményezem párbeszédünk folytatását, méghozzá úgy, hogy meg is érintem őt, és nem kevés szép szót mondok neki, melyekre azért már el is mosolyodik, és tiltakozni is próbál, de érzem, hogy bár én nem vagyok ilyen nyílt, merész és egyértelmű, ezt akkor is megmondanám neki, ha nem tartana sakkban. *
- De komolyan mondom, szép vagy, és csinos. Ezen nincs mit tagadni. * vonom meg vállam, őszintén beszélek vele, de nem fogom egész este érinteni, így vissza is húzom kezem, főleg azért is, mert az ital is közeledik, és azt hiszem, sosem éreztem még ennyire, hogy kívánnám az alkoholt. Érdeklődő kérdésemre megkapom a választ is, és ha úgy gondolja, ezt a témát kerüljük, hát én némi tartással pillantva a pincér irányába bólintok, tudomásul véve kérését. Eszem ágában nincs kihúzni még egyszer a gyufát nála, de amint megkapom az italt, máris lehúzom azt egyben, s mielőtt elfordulna a pincér, utána szólok. *
- Ha lehet, még egyet. * pillantok engedélykérően a lány felé, de úgy érzem, szükségem lesz még egy körre, s a pincér át is veszi poharam, majd csak elérkezik hozzám percek múltán az újabb rövid. Látva viszont, hogy távolodik szusszanok egyet, mégis megkönnyebbülök azért, hisz agyam tudja, hol vagyok, de valamiért mégis biztosnak érzem helyem, értem én szavait is eközben, de nem tudok mit mondani, hisz igaza van az emberléttel kapcsolatban.. ahogyan szörny mivoltával sem vagyok másként. Egyszeriben újból feltör bennem a józan ész, félelem és tartás járja át egész testem, így nézek ijedten rá, majd körbe, mintha azt sem tudnám, hol vagyok, de tudom, önként jöttem ide, de most mégis.. *
- Igen.. egy vámpír vagy és ez.. én.. én ne haragudj, nem is tudom, mi ütött belém, én csak.. csak nem mehetnénk ki a levegőre? Túlzsúfolt ez a hely úgy érzem.. tudom, hogy nem én vagyok a főnök, de.. de vigyél ki innen, és ihatsz a véremből, önként adok, amennyit szeretnél.. csak vigyél ki innen. * nézek rá esdeklően, láthatóan már az italom sem érdekel, csak menekülnék, és szerintem jó alku lenne ez mindkettőnknek. Tudja, hogy életben akarok maradni, és van még egy érvem, azt hiszem. *
- Legközelebb is beszélgethetünk, de ahhoz az kell, hogy élve kijussak innen. Tényleg szimpatikus vagy.. * próbálom kétségbeesetten jóvá tenni őszinteségemből adódó hibámat, ha akar, fejembe is láthat, nem akarom hátba támadni, csak eresszen el, ennyi a lényeg. *

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-13, 1:19 am

*Oly kedves szavakat mond nekem, hogy szinte elhiszem, hogy mindezt teljesen komolyan mondja, nem is gondolva arra, hogy a befolyásom alatt áll és bizonyára azért bízik bennem és tart emberinek, mert a jelenlétem erősebb most is. Az itala megérkezik, amit gyorsan le is húz és már rendel is újra, de úgy érzem, hogy ez is miattam van. Viszont hiába vagyok vele őszinte és szüntetem meg a bűbájt, máris előtör belőle az, hogy igen, én egy vámpír vagyok. Gyűlölöm most már ezt, hogy így néz rám, tehát tekintetem hirtelen válik haragossá, már bánom is, hogy eleresztettem, de nem, nem fogom ismét befolyásolni, ma már nem, majd talán legközelebb.*
- Csak azért, mert vámpír vagyok, elítélsz! Te se vagy nálam jobb, még akkor se, ha ember vagy. *kelek is fel szépen, majd a másik oldalon kimászom, mivel kör alakú ez a box és cuccaimat is szépen magamra kapom, majd fejemmel egyszerűen intek neki, jelezve, hogy jöjjön csak velem, kiviszem én innen, a halál-kedvem is elment most már, hogy így viselkedik és belelátva fejébe, egyre jobban aggaszt mindez.*
- Nem kell hazudnod, emberként talán szimpatikus lennék, de így? Csak egy vámpír vagyok, az előbb te is ezt mondtad. *állok is meg még út közben, majd végül mielőtt bárki kihallgatna minket és Mathisra vetné magát, kitessékelem a klubból és ott már, a friss levegőn egy utolsó, szomorú pillantással nézek rá, már mondanék valamit, de csak elfordítom fejem és már ott se vagyok... így tűnök el az éjszakába, hagyva magára az épségben maradt fiút, kinek ha szerencséje van, soha többé nem kell engem látnia.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-13, 1:34 am

* Igyekszem jófiú maradni, nem is tudnék máshogy hozzá állni, csakis bizalommal, ami számomra igen fura, de az ital azért jól esik, így kérek egy újabb kört fesztelenül, mintha ez volna a normális, pedig kicsit sem mondható annak, ahogyan hirtelen változása érzelmeimnek sem valami mindennapos dolog. Fogalmam sincs ugyebár a befolyásról, egyszerűen csak azt érzem, hogy már nem akarok vele olyan nagyon készséges lenni, mint amilyen voltam pár másodperccel ezelőtt, és félelemmel teli szívvel szólom el magam, szinte azonnal megbánva a dolgot, végül is csak az életemről van szó, semmi másról. Még egy alkut is ajánlok neki, csak szeretnék kintebb lenni erről a helyről, túl sok a vérszívó, én pedig teljesen védtelen vagyok, de csalódott szavaira is lenne még mit mondanom.. szerencsém viszont, hogy józan eszem megállít. *
- Igazad van, de te mit tennél a helyemben? Igen, bevallom, ember vagyok, egy halandó, aki félti az életét.. igen, egyet értek. * mondom magam elé, ahogy elfigyelem, kimászik a boxból, helyt adok állításának, nem fogom letagadni, nem javítana a helyzetemen, és igen, önző vagyok, csak mert élni akarok.. de a helyemben ő is pontosan így érezne, efelől semmi kétségem. Ő maga mondta, hogy nem akart vámpír lenni, de ezen már nem töprenghetek sokáig, kicsit félek, tartok attól, hogy itt hagy, de nem.. ennyi emberség még maradt benne, így hát gondolkodás nélkül kapom fel újból ruháim, és iramodok utána, nem foglalkozva az engem néző tömeggel, vagy a hoppon maradt pincérrel, csak azt figyelem, egyre kevesebb méter van vissza a szabadságot jelentő küszöbig, melyet hamarosan el is érünk, s odakint szegez még nekem pár szót, melyekre most már teljesen saját szavaimmal reagálok. *
- Nem hazudok.. de ha csak pár napja lettél vámpír, részben még ember vagy, józan ítélőképességed is van és önuralmad.. * kezdek bele a mondókámba, de a csalódott vámpírlány már el is illan szemeim elől, én pedig egy sóhajtással fejezem be megkezdett mondatom. * - ... hiszen még élek. * csóválom meg fejem, és bár félek, féltem attól, hogy meghalok, valahol mélyen mégis, őszinte szánalmat és sajnálatot érzek iránta, de én nem tehetem jobbá az ő napjait, a kárhozott életét, és nem is fogok erre gyúrni.. inkább csak futólépésben indulok el, vissza a város felé, út közben felkapva csak pulóverem, de nem is érdeke most már egy kis megfázás, a lényeg, hogy életben vagyok.. és azt hiszem, tanultam ma egyet s mást, minden furcsaság és félelem ellenére, de nem hiszem, hogy átértékelek dolgokat, maximum az életem, s most már tudni fogom, minden pillanatot meg kell becsülnöm, hisz végezhettem volna egy adag vámpír vacsorájaként, de mégsem így alakult.. Titkon remélem azért, többet nem fogok ilyen lénnyel találkozni, bár még egész szerencsésen megúsztam, csupán csak egy kicsike heg fog emlékeztetni tenyeremen erre az estére, remélhetőleg semmi más, de igen remek volna, ha a révész is helyben lenne, és hamarosan már az ágyamban forgolódhatnék álmatlanul.. még azért is képes lennék hálát adni a sorsnak. *

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-19, 10:50 pm

*Megteszek néhány biztonsági óvintézkedést, mert bár nem félek tőle, nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni, és ha megtehetem akkor odáig megyek, hogy az ellenfélnek esélye sem legyen, akkor vagyok csak tökéletesen biztos a dolgomban. Látom, hogy neki is feltűnik ám ez, de gyermeteg kis provokálására, csak megcsóválom a fejem.*
- Drága Aideen, nekem ennél több kell, ilyen kis gyerekes próbálkozásokkal nem hozol ki a sodromból. No meg persze, szerintem nem is akarsz... *világítok rá egy igen fontos kis tényre, és jobb ha már most belegondol ebbe, mert elég csak egyszer feldühítenie... én nem hátrálok, és ha elvesztem a fejemet, nem fogok újra a nyugodt állapotomba visszatérni, így neki is jobb, ha nem kekeckedik. Ahogy egy kicsit távolabb kerülünk egymástól, úgy vizsgálgatom, és simítok végig az arcán, de arra amiket mond, szemeim mohón felcsillannak.*
- Tüzes kis teremtés vagy te. Ezt szeretem... Kíváncsi lennék, milyen lennél a... no de mindegy is. *mosolyodom el, és direkt húzom az idegeit. Tudatosan nem válaszoltam neki a játékszabályokra, megjegyeztem magamban a kívánságát, természetesen csak akkor tartom be, ha szeretném, de tetszik, hogy egyre többet árul el a viselkedésével magáról. Szinte már az érzékeimet sem kell használnom, hiszen jó emberismerő vagyok...*
- Túl fiatal? Nos, nekem temérdek időm van, majd beleöregedsz, én már úgy sem fogok. *javítom ki megint, hiszen szerintem ilyenbe ő nem gondolt bele. No félreértés ne essék, tökéletesen semmit nem mozgat meg bennem, annak ellenére hogy tetszik a stílusa, és nem kicsit szép lányról van szó, nekem fontos, hogy egyedül legyek, és ne legyen párom, mert az sebezhetővé tesz. Én nem adom magam könnyen, tehát neki sincs akkora félnivalója. Ám ő ezeket nem tudhatja. Nem karol belém, ez nem is lep meg, de azért kap egy kis csalódott arckifejezést erre, viszont ahogy haladunk tovább, úgy jön ő is, tehát természetesen tovább csipkelődöm vele.*
- Bár... ne mondd, hogy nem volt egy néhány perc a múltkori alkalomba, amikor élvezted a társaságomat. Nagyon. *vigyorodom is el magabiztosan, hiszen jól tudom, hogy ez felejthetetlen élmény nekik, erre már magamtól is rájöttem, és erősen kétlem, hogy ő akár csak hasonlót is átélt volna. Utunk az általam kiszemelt szórakozóhelyre vezet, és ahogy hallom hangját úgy állok meg, és fordulok felé lassan. Közelebb húzódására nem reagálok, egyszerűen elgondolkodó képpel vizsgálom arcát. Ezen még nem is gondolkodtam... de nem, a zsákmányból én nem osztozom.*
- Okos kislány. *bólintok is egyet feltételezésére, és újra kinyújtom a karomat, hátha most már belém karol, hiszen immár indoka is van rá.* - Na megpróbáljuk újra? *jelzem is neki, hogy szeretném ha megtenné amiért nyújtom a kezem, s ha megteszi, ha nem el is indulok az ajtó felé. Nem hagyom abba amit ilyenkor tenni kell, legalábbis ahogy én szoktam vadászni, és felcsattanására csak újra hátranézek, egy lusta mosollyal a képemen, no meg egy kis kacsintással megdobva az egészet, viszont válaszolni nem válaszolok, erre már egyszer adtam magyarázatot, szerintem magától is rájön, hogy itt az van, amit én akarok, nem az amit ő. Kérdésére csak egy mély sóhajt kap, feleslegesen nincs kedvem beszélni, az untatna. Különben sem tartozom neki magyarázattal, helyette inkább belépek a bárba. Nos, azt meg kell hagyni, hogy ilyet még nem láttam, ő aztán végképp nem, és egyből leír, hogy veszélyes egy hely, így intek is neki, hogy lépjen közelebb, és kapom is el karját - már ha eddig nem karolt belém -, inkább gyengédebben, de határozottan magam után húzva, hogy jelezzem a helyzetét a többiek felé. Elég feszült vagyok, zsákmánnyal a kezemben nem látom szívesen a többi vadászt, így gyorsan le is ültetem egy boxhoz, és jómagam is melléje ülök. Tekintetem gyorsan körbefutja a helyet, és néhány másodperc múlva már Aideen arcán pihen.*
- Kérsz esetleg valamit inni, Aideen? *tudakolom meg udvariasan, egyenlőre ezt játszom, tőle függ, hogy ez így is marad-e, s immár kissé ellazultabban dőlök is hátra, és nézek a lány szemébe.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-19, 11:05 pm

*Ilyenkor hátrány az, hogy még nem ismerem igazán az embereket, a gondolkodásukat, a vámpírokat pedig még kevésbé, tehát csak felsóhajtok kissé, miközben logikus szavait hallgatom. Tényleg nem szeretném ismét megjárni, így inkább elhallgatok, ez talán elég jelzés arra, hogy megértettem, hogy ne hergeljem és van is benne valami, tehát tovább is tudunk lépni ezen, egészen addig, amíg ismét hozzám nem ér jéghideg kezével.*
- Hogy mondhatsz ilyet? *dermedek is meg azonnal, mivel belegondolni is szörnyű... a számomra alapjáraton is az, nem hogy egy vámpírral, főleg még most, mivel fiatalnak tartom magam ahhoz, több korombeli lánnyal ellentétben, így el is fordítom a fejem inkább és érvelni kezdek ismételten, így hivatkozva most a koromra, de erre is van ám frappáns válasza.*
- Szerintem neked nem tetszem, csak jól érzed magad velem, mert számodra szórakozás... *vetem oda neki, próbálva valamiféle logikus magyarázatot adni minderre, mert ha én kellenék neki, a testem, akkor azt már rég megszerezte volna, már kényszerített volna arra, amire csak szeretne. Tovább haladunk, de ismét a múltkori alkalmat emlegeti, mely életem egyik legszörnyűbb napja volt, még soha nem aláztak meg úgy, de egyszerűen rossz úton haladok, semmit se érek a tiltakozással, ő annál boldogabb.*
- Tudod a választ, de az nem a te érdemed volt, hanem a mérgedé. *na erre mondjon valamit. Viszont ahogy kiszúrom a klubbot, rájövök ám, hogy oda akar vinni, így húzódom picit közelebb hozzá, mert nagyon nem szeretném, hogyha oda be kéne tennem a lábam, veszélyes hely és féltem az életem, ami szerintem nem szégyen.*
- Nem, nem próbáljuk meg. *eszem ágában sincs hozzáérni, így hát engedem, hogy előre lépjen és nemsokára én is követem, az ajtót pedig becsukom mögöttem. Megfordul a fejemben, ahogy körbenézek, hogy menekülnöm kell, de ekkor kapja el vékony karom és már magához is húz. Feltekintek rá, majd lassan lépkedek utána.*
- Félsz, hogy ők erősebbek nálad? És ha valamelyiknek felajánlom a véremet? *mosolyodom el, kezdem úgy érezni, hogy itt lehet, hogy mégis én fogok irányítani, hiszen ahogy mondta a múltkor, nagyon finom a vérem, talán mások is így gondolhatják... Na de azért leülök, nincs mit tenni, így végül az itallapos papírt veszem kezembe és nyitom ki.*
- Egy kis vörösbort. *nem azért, mert inna belőlem, hanem valami gyengébb italt szeretnék, de mégis alkoholt, hogy kibírjam a társaságát. Ha leadja a rendelést, akkor viszont lassan leveszem kabátom, így csinos, fekete színű fűzős felsőm is láthatóvá válik. A kabátom csak lazán magam mellé teszem, majd felé fordítom szép tekintetem.*
- Most már elárulod a nevedet? *kérdezek rá halkan, mert érdekelne azért, hogy kivel is beszélek.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-19, 11:31 pm

*Nem is telt olyan sok időbe elnyernem, hogy féljen tőlem, már csak a tiszteletét kell megszereznem, hogy teljesen behódoljon, és nekem aztán van időm, türelmem és tehetségem ehhez, tehát bizonyára élvezni fogom a játékot. Elégedettséggel hallgatom a csöndet, ami most egy pillanatra ránk telepszik, hiszen ezzel azt jelzi, hogy megértett engem. Ma nem fogom abba hagyni az utalgatást és zavarba ejtést, kifejezetten tetszik ez a helyzet, így mikor megdermed és visszakérdez, csak meglepettséget színlelve elmosolyodom, és szemöldököm egy kicsit magasabbra kúszik, hogy azt higgye, valóban meglepetésként ér a szavai mögött rejlő feltételezés. Bizonyára jól játszom a szerepem, hiszen szükségem volt erre a halandó életemben.*
- Milyet? Mire gondoltál édes-kedves Aideen? *játszom tovább az értetlent, de aztán szám gonosz mosolyra húzódik, és kissé játékosan dorgáló hangnemben folytatom tovább.* - Ja, hogy arra! *eszmélek rá színpadiasan.* - Nos, ez talán neked jutott ám először eszedbe, nem nekem, és ez el is árul valamit. *hazudok is bele az arcába, hiszen nem, ez először nekem jutott eszembe, de tovább is folytatom, van még mondandóm.* - No, de egy olyan érett lánynak mint te vagy biztosan megfordult a fejében ilyesmi, csak nem vagy olyan naiv, hogy ne vedd számításba a férfi nemre jellemző kívánságokat. *pillantok is bele mélyen a szemébe, és egy hosszú szünet után folytatom csak.*
- Sose lehet tudni... *hagyom ennyiben a dolgot, mikor kifejti, a véleményét, ami egyébként téves, mert én felismerem a szépet, és ő az, viszont egyben igaz is, élvezem a játékot. Továbbra is ilyen veszélyes témáknál maradunk, amit én nem bánok, ez maximum neki rossz csak, bár elég okos ahhoz, hogy ha akar jól jöjjön ki a beszélgetésből.*
- Valóban, csak nem utána néztél néhány dolognak a vámpírokkal kapcsolatban? *kérdezek is rá, és ez meglep, hogy vajon honnan tud a méregről, bár elég értelmesnek látszik a könyvtárba bújáshoz.* - De ne feledd... nem hagytalak ott megfagyni, elvittelek közel az emberekhez, hogy segítsenek, ha valami baj lenne. És a pálcád is visszakaptad... *sorolom neki az érdemeim, amik természetesen annak a hátsószándéknak köszönhetőek, hogy újra akartam őt látni épségben, erre talán ő is rájön, de ha így van, ha nem, ez nem vitatható el tőlem. Victoria például szerintem gondolkodás nélkül otthagyta volna őt. Nem adja magát könnyen, nem karol belém, így lesz egyre izgalmasabb számomra az egész, és talán nem is sejti, hogy pont ezzel vonzz magához, engem, és a beteg játékaimat. De végül elérünk a célállomáshoz is, és feltételezésére csak hirtelen fordulok felé, olyan közel hajolva, hogy csak egy centi választ el minket, és nézek bele keményen a szemébe, halkan sziszegve a mondatot a fogaim között.*
- Próbáld meg... és előbb törik ki a csinos kis nyakad, mint bárki is ideérne hozzád. Ne gondold, hogy nem tudlak pótolni, itt nem te vagy az egyetlen aranyvérű. *közlöm is vele röviden a tényállást, és szerintem fel is fogja fogni, hogy hiába próbálkozik, talán nem látszom szívtelennek, de az vagyok. Inkább a boxhoz vezetem, és ott már ellazultabban adom le a rendelését, magamhoz intve a pincért. Én nem rendelek italt... nekem az ő vére az.*
- Azt ki kell érdemelni Aideen. Mennyire szeretnéd tudni? Mit tennél meg érte? *mosolyodom el huncutul, ám kétlem, hogy annyira érdekelné a nevem, így inkább én érdeklődöm tőle tovább, míg meg is jön a vörösbor, s míg elveszi, egyetlen pillantással mérem végig csinos ruházatát.*
- Hogy telnek a napjaid? Nem hiányoztam? Mert te nagyon hiányoztál ám nekem... *nevetek is fel alig hallhatóan, és annyi kérdésem lenne, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Talán a legfontosabbakkal kéne, de... most változhat a sorrend.*
- Hogy van a csuklód? *villan oda a szemem, és a kérdés amúgy vonatkozik az összes testrészére is, hiszen dobáltam őt egy kicsit, törékeny lánynak látszik, valószínűleg megérezte.*
- Mesélj magadról egy kicsit, Aideen! Hogy kerültél ide? Milyen ez az iskola? Első benyomások? *érdeklődöm is meg finoman utalva, hogy mikről kéne beszélnie, és remélem is hogy fog, jó bőven, mert minél többet beszél annál később és kevesebbet iszom belőle.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-19, 11:51 pm

*Hogy miért tagadja le azt, amire magamtól is rájöttem, azt nem tudom, de nyugodtan nézek vissza a szemeibe, nem fogom felvenni ezt az egészet, nem fogom hagyni, hogy rosszat tegyen velem, tehát csak nyugodt próbálok maradni, ami igen nehéz, pedig egész életemben nyugodt lány voltam, de valahogy ennek a férfinek a közelében ez nem megy.*
- Arra, amire te, hiába tagadod, nem vagy már kisfiú és nem áll jól ez a fajta álcázkodás. *csóválom meg a fejemet is, mert hiába próbálja itt csűrni-csavarni mondandóját, nem megy vele semmire, mert azt nem fogom hagyni. Viszont szerintem nem tetszek neki, ahogy nekem se ő, mert hát az abszurd lenne, főleg ezek után és múltkor se azért vágytam rá, mert mint vámpír kell, hanem a mérge tehet róla. Mint látom, meglepi őt ez, így mosolyodom el kissé.*
- Ne próbáld jobb színben feltűntetni magad, csúnyán bántál velem és én nem felejtek. Egyébként pedig de, utána néztem... *mondjuk ez szerintem eléggé egyértelmű is, de hát ő nem tudhatja, nem emberi lény és nem is olyan a gondolkodása, mint nekem. Kíváncsi vagyok, hogy vajon hány éves lehet, de nem kérdezek inkább rá, hanem besétálunk együtt a klubba, ahol körbenézve már észre is veszem, hogy itt akad más vámpír is rajta kívül és ahogy rá tekintek, észreveszem ám, hogy aggasztja valami, így hozok fel egy dolgot, de ekkor közelebb hajol és tekintete is igen kemény, tehát picit összébb is húzom magam.*
- Akkor mégis miért engem hozol ide? Vagy nálad ez mindenkinél így megy? *kérdezem most már halkan, de végülis nyugton maradok, úgy sétálok oda a boxhoz, majd le is csüccsenek és végül nemsokára egy vörösbort kérek, amely talán jót fog tenni.*
- Mit tennék meg érte? Ez még viccnek is rossz, semmit... Egyszerűen szeretem tudni az illető nevét, akivel beszélek. Vagy hívjalak egyszerűen vámpírnak? Az neked rosszabb... *vonogatom meg kecses vállaimat is, majd ahogy megjön az italom, már ajkamhoz is emelem, így iszok belőle pár kortyot. Isteni íze van és bőröm is kipirul tőle, oly kellemesen esik most ez a kis folyadék. *
- Felesleges kérdés ismét, egy picit se hiányoztál. De nézz csak oda. *mutatok kezemmel egy kicsit távolabbi boxban lévő férfi felé, kin látszik, hogy vámpír... hosszú, dús haja van és szép öltönyt visel, ő úriembernek tűnik hozzá képest és ahogy nézem, egy csinos lány társaságában van, ki kedveskedik neki.* - Ő hiányozna. *kacsintok most én egy aprót, hogy talán ezzel egy picit én is megbánthassam őt és talán olyan lehet, mintha egy kis tőrt forgatnék meg a gyomrában.*
- Egyébként már jobban van, de a zúzódásaim kevésbé... *hajamat picit hátrébb dobom, így láthatja, hogy a lapockám körül egy csúnya, kék folt éktelenkedik, melyet eddig hajam eltakart, de azt neki köszönhetem. *
- Szóval ezek után nem tudom, hogy várhatod el, hogy hiányoljalak... még csak a neved se árulod el, se semmit magadról. *teszem még hozzá és végül ismét kérdésekkel bombáz, amelyek olyanok, mintha csak egy diáktársamtól hallanám őket.*
- Nincs mit mesélem... Ír vagyok és tetszik ez a hely, de új a számomra, mivel eddig még nem mozdultam ki a családi birtokomról. Tehát örülhetsz, életem első támadója te vagy. *zárom le röviden, majd iszom is ki az italt meglehetősen gyorsan és tekintetem a másik vámpírt figyeli, ki most hajol oda a lány kebléhez, hogy honnan vegye vérét. Oly undorító, oly gusztustalan, hogy fejem is elfordítom inkább és a pohár szélével kezdek el szórakozni.*
- Ma is meg fogsz harapni? *kérdezem végül halkan, szeretném tudni, fel szeretnék készülni rá, de félek is tőle, mert tudom, hogy ez mivel jár.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-20, 12:05 am

- Te pedig nem vagy már kislány... ezt jól jegyezd meg. *kacsintok rá egy gyorsat, de aztán tovább terelem a szót, na meg közben menetelünk is, viszont szavaira immár felhorkanok, mert kissé azért sértő a kijelentése.*
- Hidd el, hogy mások otthagytak volna. Én még a jó eset vagyok, szerintem ezt értékelned kéne... a pálcádat is eltörhettem volna, csak úgy szórakozásból, nehogy véletlen bármi esélyed is legyen, de nem tettem. Tanuld meg értékelni az apróságokat Aideen, mert mikor már nem lesznek, akkor fognak csak igazán hiányozni. *csóválom meg rosszallóan a fejem, mert nem ismer, én is szívtelen vagyok, csak okosan játszom és el tudom hitetni másokkal, hogy ez bizony nem így van, ezért talán nem is értékeli ezeket, ám jobban teszi ha mélyen a szívébe vési szavaimat, mert legközelebb lehet nem találom érdemesnek erre a kegyre. Beszélgetésünk immáron a bárban folytatódik, ahol egy kis szemtelenkedés is kijön a száján, így intem rendre, és látom, hogy használ is.*
- Most járok itt először. Én meghagyom az életed, de a többiek itt... *mutatok is körbe csak úgy mellékesen, de nem túl feltűnően, kézfejem meg sem mozdítva, csak két ujjaimat használva.* - ... nos azok nem fogják. *intem még utoljára rendre, és kérdésére direkt nem válaszoltam, nem kell, hogy tudja a szokásaimat, és még esetleg elkotyogja azt másoknak, hogy erről azok felismerjenek. Le is telepedünk, hogy ne tűnjünk annyira ki, mert bizonyára mindenki hallotta a beszélgetést, és mivel valóban nehezen védeném meg, mert úgy hiszem itt szinte mindenki idősebb nálam, ezért nem árt meghúzni magunkat, és beolvadni, főleg az ital rendeléssel, hiszen abban sem kéne eltérni. A kis próbálkozásra, csak hitetlenül felnevetek.*
- Ugyan, Aideen, ez nem te vagy. Te egy szende kis kislány vagy, aki ilyenekre még gondolni sem mer. Nem mellesleg, szerintem vele nem élnéd meg a holnapot, hogy egyáltalán eljuss odáig, hogy hiányozzon. *keményedik meg hangom és arckifejezésem is az utolsó mondatra. Nem magát adja, próbálkozik, ez tetszik, de nem áll jól neki, ez viszont már kevésbé, és szerintem fel sem fogja, hogy miket mond. Szemeim csak hidegen villannak a sebére, csöppnyi szánalmat sem érzek, és nem is fogom megjátszani ezt, el sem hinné, így felesleges.*
- Hát legközelebb kíméletesebb leszek... ne feledd, hogy akkor te választottad azt az utat. *emlékeztetem egy apró tényezőre, mert először valóban én támadtam rá, ám akkor is felajánlottam neki a normális viselkedésem lehetőségét, nem kellett, hát egy picit betörtem a kislányt. Inkább kérem, hogy meséljen egy picit, és feszült figyelemmel hallgatom minden egyes szavát. Már kérdeznék is tovább, mikor megelőz, és izgatottságom mohón csillan fel szememben, azonnal közelebb is hajolok, egészen az arcához, és úgy nézek mélyen a szemeibe.*
- Szeretnéd? *suttogom neki halkan, és nagyon érdekel a válasza... bár nekem egyértelműnek tűnik, hiszen nem kérdezett volna rá akkor, magától is elég okos ahhoz, hogy tudja rá a választ.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-20, 12:16 am

*Nem érzem úgy, hogy felnőtt nő lennék, inkább kislánynak tartom magam, ha már itt tartunk, ezért is fura egy ilyen férfi társasága, aki sokkal idősebb nálam, na meg tapasztaltabb is. Eszembe se jutna másképp nézni rá...*
- Szerintem más nem támadt volna meg, nem érzem úgy, hogy bármit is értékelnem kéne abból, amit tőled kapok. *nézek bele a szemeibe, igen, naív vagyok most, mert azt hittem, hogy biztonságos ez a hely, de kezdem felfogni, hogy ez nincs így. Viszont a klubba ideje lenne bemennünk, így lépegetünk előre, majd tudom meg idő közben, hogy ez a vámpír is most jár itt először, így elgondolkodok azért pár dolgon, de nem akarok kockáztatni. Ahogy nézem, vannak itt előkelőbb, nemesebb vámpírok, de vérszomjasnak tűnők is, illetve olyanok, kiknek őrült fény csillan a szemeiben, tehát lehet, hogy egyenlőre vele kéne beérnem, főleg, hogy már ide is hozott. Inkább leülök, majd egy ital elfogyasztása közben nézek ki magamnak egy másik vámpírt, ki egyébként helyesnek tűnik, de hiába is mondom most ezt, átlát a falamon és ez zavar, de próbálom nem kimutatni.*
- De ő legalább jól néz ki és ahogy nézem, jól bánik az áldozatával. *fordulok szembe a férfivel, majd végül lekerül rólam a kabátom is, így mutatom meg sebemet is, mely azt jelzi, hogy velem nagyon, de nagyon nem bántak jól, szóval másnál bizonyára jobb dolgom lenne. Nem hiszek neki, hogy csak miattam van minden, viszont amikor rákérdezek a harapásra, hirtelen hajol oda hozzám, így távolodom el picikét, már amennyire ez most lehetséges.*
- Nem! Inkább... alkut ajánlok. *és hogyha esetleg sikerül őt arrébb tolnom, mert azon vagyok, akkor az üres poharamat mutatom fel neki.*
- Vágd meg a csuklóm és igyál a pohárból... *éles a körme, szerintem rögtön meg tudná oldani a dolgot és hogy miért akarom ezt és miért vagyok ilyen készséges? Mert így csak véremet vesztem, de a harapástól nem fog belém jutni édes mérge, tehát csak felfordítom a kezem, hogy lüktető eremet láthassa, így próbálva meg alkudozni tovább... Kérdés, hogy belemegy-e.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-20, 12:39 am

*Annyira naiv, hogy az már csodálkozásra sarkall, hiszen valahogy nem jön a kettő össze. Okos és naiv? Érdekes párosítás, de felettébb... izgalmas. Türelmem kezd elfogyni, szeretem ha mindent elsőre fognak fel, ő ezt valamikor megtesz... valamikor nem, és most éppen utóbbi van, tehát immár lemondóan fordulok felé, egy mély lélegzetvétellel, hogy ezzel is nyugtassam magam.*
- Higgy nekem. Találkoztam másokkal, most is olyan helyre tartunk ahol többen vannak. En, úri hölgyként bántam veled, mások egyszerűen széttéptek volna. De nem fogom ezt neked ragozni, majd megtapasztalod magad, nem mindig én fogok rád találni, ha itt kószálsz... Gondolkodj el rajta. Okos lány vagy, nem akarok csalódni benned... az nem lenne jó neked. *vonom is meg a vállaimat, mert bár érdekes játékszer, attól még pótolható, bizonyosan nem egyedül van ezzel a tulajdonságával, így egyenlőre többet kell mutatnia ahhoz, hogy valóban aggódjak érte. Ám ő mindebből valószínűleg mit sem sejt. Hogy még inkább izgalmasabb legyen, be is viszem az új helyre, hiszen ha már teremtőm nyitott egy ilyen kis szórakozóhelyet, illenék benéznem, hogy vajon milyen is, hogy tiszteletemet tegyem. Ehhez több időre van szükségem, így le is ültetem őt is, hogy ott beszélgessünk tovább.*
- Most én is jól kívánok bánni veled. Na persze, ha van merszed odamenni egy vadállathoz, hogy kiderüljön vajon melyik fal fel téged kíméletesebben... ejnye, Aideen, ne veszítsd el a fejed, minél tovább vagy a közelemben, annál több butaságot hordasz itt össze. *csóválom meg rosszallóan a fejem, és hangnemem is cseppet dorgáló. Még szerencse, hogy mindenki a saját áldozatával van elfoglalva, nem kell felesleges társaság. Ám ahogy mesél magáról, úgy sodródik ki hirtelen a beszélgetés, és kelti fel a kíváncsiságomat. Közelebb is hajolok, engedem hogy ő hátrébb húzódjon, de engem nem tud eltolni, azt nem engedem, ugyan ott maradok mint egy kőszikla, ami nem kíván mozdulni a helyéről. Alkuját is így kísérem végig figyelemmel, szemeim belefúrom a tekintetébe, jéghidegen meredek rá. Aztán mikor elmondja mit akar, csak egy pillanat alatt fut át a gondolat az agyamon, hogy vajon ezzel mit is akar, de nem vagyok ostoba, tudom én a szándékát, és csak annak köszönheti, hogy nem vesztem el hidegvérem, hogy becsülöm az eszét. Egy laza mozdulattal, lesöpröm az asztalról a poharát, mely iszonyatos sebességgel repül neki a falnak, és robban ezer apró darabra. Én még mindig nem mozdulok meg, talán a többiek kíváncsiságát is felkeltettem, de mivel csak halkan szándékozok tovább beszélni hozzá, idővel elülhetnek a kéretlen tekintetek.*
- Milyen pohárból? *billentem félre a fejemet egy csöppet, és hangom most vészjósló, velem aztán ne akarjon játszani, én idáig kegyes voltam, de a mesterkedésével most feldühített.*
- Mondd, hülyének nézel te engem? *villámlik a szemem, és lassan, de biztosan kezdek el közelebb csúszni a lányhoz, egészen nekisimulok, és most már a karját is fogom, biztos szorításomban, hogy ne is menekülhessen.*
- Tetszik, hogy gyorsan vág az eszed, de ne próbálj meg kihozni a sodromból a mesterkedéseddel. Azt. Nagyon. Megbánod. *morgom bele az arcába összeszorított fogakkal ezt a mondatot, és kezem is egyre inkább szorul rajta, csak hogy érezze, komolyan gondolom mindezt. Így meredek rá némán egy kicsit, de aztán elengedem, és még mindig mellette szorosan, de egy picit hátra dőlök.*
- Úgy gondolom... hogy tetszett neked a mérgem... biztosan szeretnél még egy kicsit, nem, Aideen? *hajolok is immár villám gyorsan közel hozzá, lefogva őt, s haját egyik kezemmel szépen félre simítom az útból, hogy oda nyomhassam arcomat a bőréhez, és csak egy picit karcoljam meg a nyakát a fogaimmal.* - Ne mondd, hogy nem izgató... *mormogom bele a nyakába, egy apró csókot lehelve rá, de a válaszát meg sem várva, már harapok is, most jóval kíméletesebben mint múltkor, bár még így sem vigyázva rá annyira. Az érzés meglepő mód ugyan olyan, mint akkor, olyan kirobbanó, hihetetlen. Mohón veszem magamhoz, nem érdekelnek most már a többiek, pedig tudom, hogy így sebezhető vagyok, egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ma sikeresen elcsaltam valakit, és megérdemlem ezt. Jót játszottam. Még mindig nehezen, de elszakítom a fejemet tőle, mielőtt túl sokat ihatnék belőle, számat meg sem törölve engedem el, és dőlök hátra, miközben ajkaim közül csurog lefelé az édes vére.*
- Remélem te is annyira élvezted, mint én. *kacagok fel elégedetten, és csak fél szemmel vizsgálgatom, hogy vajon milyen állapotba került.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-20, 1:03 am

*Szavai tényleg elgondolkodtatnak és kezdem úgy érezni, hogy talán mégis normális lehet és segíteni akar nekem, de hogy miért teszi, arra nem tudok rájönni. Furcsa a számomra ez, hogy valaki óvni akar, főleg egy olyan személy, aki bántott és most is a markában tart, de ezen túl kell lépnem, ő egy vámpír, nem egy ember, a gondolkodásmódja is teljesen más. Besétálunk együtt a klubba, ahol szóba is hozom az egyik nem túl messze lévő vámpírt, ki egyébként tényleg helyes, nem tagadom, de ahogy nézem, nem válik be a tervem, nem veszi igazán magára a dolgokat, akárhogy is próbálkozom.*
- Ez akkor a te negatív hatásodnak köszönhető? Te is így érzed? Mert ezek szerint nem kéne találkoznunk. *próbálok rávilágítani erre a fontos információra, de aztán nemsokára egy újabb ötletem támad, így ahogy felém hajol, már meg is bánom előző kérdésemet és inkább a poharat hozom fel, hogy adok akkor a véremből, megkapja, amit akar, de a pohárból, tehát a mérge nélkül, bár ezt így nem tisztázom vele természetesen előre. Ahogy figyelem, arcizmai megkeményednek és mintha szemeiből dühöt látnék... még pár pillanat és már repül is a pohár, így törik el több kisebb darabra, én pedig bele is remegek, miközben a sarokig hátrálok, ahonnan már tovább nem tudok, mivel előttem meg az asztal van, mellettem pedig a vámpír. Ő is közelít és az első kérdése után már erősen meg is fogja a kezem, így szisszenek fel és kezdem el rázni is fejemet.*
- Nem nézlek csak... csak azt hittem, ez megfelelő alku neked. *kezdem, de ekkor ismét ő beszél, így jobbnak látom elhallgatni és ahogy szavai elhagyják ajkait, úgy fájdul meg egyre jobban a kezem a szorítása alatt és remegek is meg, miközben arcom is eltorzul.*
- Ne haragudj... *védekezek rögtön, mert attól félek, hogy mentem szét fog tépni és most a közelségére se tudok másképp koncentrálni. Csak ahogy elereszti karom, úgy fogom magamhoz és érzem ismét, hogy valami eltörik és ismét a sírás kerülget, de nem, nem szabad engednem neki, de a testi fájdalmat akkor is nehezen viselem.*
- Kérlek... Ne csináld... *hangom ismét esdeklő, ahogy a fogását érzem, majd pedig leheletét a testemen, a nyakamnál és a hideg is kiráz, ahogy fogaival érint, de valahol a vágy is elfog, hogy mindjárt megharap, mindjárt ismét érezhetem.*
- Nem akartalak megbántani... *próbálok még mindig védekezni, de az apró csóknál is megborzongok, olyan intim ez a közelség, de ő tovább már nem vár, így sikkantok fel halkan, de mivel ez egy ilyen helyen megszokott lehet, senki se figyel ránk, én pedig már csak a betóduló mérgét érzem és a vérem folyamatos elvesztését. *
- Fáj... *kezdem el ismét tolni, oly rossz érzés most ez, de ahogy egyre több és több időt tölt ott, végül toló kezeim derekára kerülnek, így húzom magamhoz most már és a szorításom is gyengül, ahogy én magam is. Nem tudom, hogy meddig tart ez a mámor, szemeim is becsukom közben és halkan nyögök fel, mintha valami mást csinálnánk és ekkor elereszt, én pedig picit lecsúszom az ülésen, de az asztal azért még megtart, tehát össze is szedem magam, így pislogok rá egy bizonyos felhőn keresztül. Látom véres ajkát, éles fogait és hallom elégedett kacagását is, de én ezeket most már nem tudom negatívként felfogni, oly csodás minden, így végül felé indulok, mármint ültömben, de végül szó szerint zuhanok bele az ölébe, így nem zavartatom magam, elfekszem a bőrülésen, lábaimat is felhúzom, majd fejem a mellkasára hajtom. *
- Még... *csak ennyit mondok, miközben lágyan cirógatni kezdem jéghideg bőrét és ajkaimon is kellemes mosoly látható, szemeim pedig csak úgy ragyognak, ahogy őt nézem. Fejem is oldalra billentem, hogy lássa csak csúnya sebét, amit a nyakamon hagyott és most, hogy ilyen közel vagyok hozzá, bizonyára még jobb lesz, akarom, hogy folytassa és abba se hagyja soha.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-20, 11:29 pm

//Olvadunk.//

*Kissé felcukkolva a lányt, meg is jegyzem, hogy kezd butaságokat beszélni, és jobb is, hogy komolyan veszi az utalást, mert szerintem nem akar kihozni a sodromból... de ha így folytatja, meg fog történni.*
- Negatív hatás? Köszönöm szépen! *háborodok is fel gyerekesen, hiszen nem érzem úgy, hogy negatív hatással lennék rá, már ha nem vesszük figyelembe hogy fizikailag bántalmaztam, vérét vettem, piszkálódom vele, hátsószándékaim vannak, és gyakorlatilag kényszerítem őt, hogy itt legyen, no meg még védekezni se tudjon. De ezen kívül egyébként vannak más érdemeim, például, hogy nem vagyok egy vadállat, bár ő ezt még nem látja.*
- Mert nem szeretnél velem többet találkozni? *játszom meg egy kicsit a csalódottat, és egyben a meglepettet is, hiszen úgy érzem, hogy nem tökéletesen biztos abban, hogy megvetné a társaságomat teljes mértékben. Bár a harapás után, talán nem is csoda. Ám a kis alkujával sikerül kihoznia a béketűrésemből, nem szeretem ha megpróbálnak velem játszadozni, vagy hülyére akarnak venni, esetleg irányító szerepet játszani, és ő most pontosan ezt teszi, így nem is érdekel a könyörgése és az esdeklő szavai, én bizony szépen meg is harapom, úgy ahogy az jár neki, hogy felrakjam a pontot az i-re a mai estével kapcsolatban. Tudok róla, hogy a mérgemmel újra bódult állapotba kerül, megint nem értem el pontosan amit akartam... na nem baj, majd egy másik alkalommal. Nem vagyok benne biztos, hogy magamhoz akarom láncolni ezzel az őrült kötelékkel amit a mérgem mámora okoz neki, nincs szükségem hódolókra... más tekintetből viszont, nagy kényelem lenne, ha egy rendszeres vértasak is a "zsebemben" volna, az egyéb vadászatok mellett... lehet, hogy mostantól nagyobb figyelemmel fogom kezelni ezt a lányt. Azonban ekkor esik bele az ölembe és bújik hozzám egy kicsit, és simogatása elvonja a figyelmem a gondolataimról, így nézek bele a szemébe.*
- Te kis boszorkány... neked tudnod kéne a varázsszót! Mit szoktak még ilyenkor hozzá tenni? Hogy ha kérünk valamit, akkor... *utalgatok is egy kicsit, és bár kívánom a vérét, még nem kerül annyira nagy erőfeszítésbe annyira, hogy ne tudjam kivárni a válaszát, ami jó esetben tartalmaz majd egy "szeretném" vagy "kérlek" szót. Míg erre várok, meg is tartom őt erős karjaimba, így húzva magamhoz közelebb, és egyik karom immár hátánál tartja, másikkal pedig lábát húzom fel, hogy bele tudjon simulni az ölelésembe, és ne essen majd össze, ha esetleg még venném vérét. Jól bánok azzal, aki megérdemli... elvégre ezt akarta.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-20, 11:42 pm

*Nem sok kedvem van itt ülni vele, tud róla, de mégis, muszáj, így hát nem is vagyok rest hallgatni rá valamilyen szinten, tehát ha már ő azzal jön nekem, hogy butaságokat hordok össze a közelében, akkor én se vagyok rest őszinte lenni, tehát elmondani a negatív hatást és szavaira csak elmosolyodni, mert nagyon rosszul megy neki ez a fajta színészkedés, én úgy érzem. *
- Nem szeretnék, ezt tudhatnád. *villannak meg szép szemeim is, ahogy őt figyelem, így jut eszembe még egy bizonyos alku is, melyet én úgy érzek, hogy átgondolhatna, pozitív lenne mindkettőnk számára, de ami következik, arra nem számítok. Teljesen kikel magából, majd az események felgyorsulnak és hamarosan már véremet is veszi, oly durván és erősen, hogy képtelen vagyok ellenkezni és ez után már csak halk, élvezetteljes hangomat hallhatja, amint engedek neki, majd végül közelebb is húzódnék hozzá, kérve még abból a méregből, de ügyetlenkedésemnek hála bele is zúgok karjaiba. Mivel megtart, így nem esek le a földre, csak simogatni kezdem és egy szót suttogok felé, azt akarom, hogy még harapjon meg, hogy vegye a vérem, hogy érezzen és lebegjek a mámorában.*
- Kérlek... harapj meg. *nem esik nehezemre, most az agyam kikapcsol, teljesen átadom magam annak, amit szeretne, esélyem sincs kitisztulni, de most nem is akarok. Jól érzem itt magam, ahogy nemsokára karjai között is tart, tehát még inkább hozzá tudok bújni és végül fejemet is elfordítom, hogy nyakamhoz férkőzhessen.*
- Annyira csodás most minden... *mondom még halkan, várva arra a bizonyos harapásra, de kezem nem ereszti el őt, tovább cirógatom őt lágyan, nem tudom, hogy izgatóan-e, nem értek én ahhoz, csak ösztönösen cselekszem, azt teszem, amit most akarok.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 12:06 am

*Lehet, hogy mindent én uralok itt tökéletesen, de ettől még szeretek saját magammal is egyfajta játékot folytatni, minél tovább húzom a pillanatot mikor nyerek, annál jobb, főleg úgy, hogy biztos vagyok a sikerben, de gyakorlatilag saját magam akadályozom meg azzal, hogy játszok az áldozattal... egy ideig, aztán pedig jól megérdemelt falatként veszem magamhoz vérét. Őrültség, de nekem tetszik. Szavaira immár nem reagálok, nem hiszek neki, hogy tökéletesen biztos benne, hogy nem akar a közelemben lenni, de ha így áll a dolog... majd én teszek róla. Így meg is harapom, s bár válasza ezek után már biztos nem lesz a sajátja, attól még nekem lesz igazam... ráadásul van egy nagyobb szabású tervem is vele, egy szép nagy játék, amihez előkészületek kellenek, úgy mint néhány harapás... Így kapom is karjaimba, amint bele dől, és engedem, had cirógasson, bár nem tudom miért teszi, és nem vált belőlem ki különösebb érzelmeket, de nem is fogom ellökni, mint ahogy most igazán gyengéden tartom őt, hiszen azért meghallottam ám azt a megjegyzését a másik vámpírról... még ilyet... hogy ő jobb lenne nálam? Nem, én is jól tudok bánni az áldozattal, ezt most meg is láthatja. Így utalok is bizonyos dolgokra, amiket nem árt hozzátenni a mondathoz, hogyha az ember kér valamit, s bár szívesen megteszem neki, a gonoszkodással képtelen vagyok leállni, főleg, hogy ő ezt most szerintem nem is érzékeli.*
- Hát jó... *adom is be a derekam egy kis mosollyal, és hajlok újra közelebb a nyakához. Ekkor nézem csak meg, hogy tiszta vér, így gyorsan le is tisztítom egy-két nyalással a seb környékét, így érezheti a nyakán előbb a puha nyelvemet, és csak aztán a fogaimat, ahogy újra belevájnak a húsába. Próbálom kezelni a helyzetet, most is elönt a mámor, hiszen a vére semmihez sem fogható, de meg kell tanulnom kontrollálni ilyenkor is magam, így számolom a kortyokat... és olyan tíz nagyobb után újra el is válik ajkam nyakától. Legszívesebben teljesen kiüríteném, de hát nem tehetem meg, így bármennyire is rossz, muszáj önkontrollt gyakorolnom, tehát fejem most hátra döntöm, hogy vizsgálgassam a plafont, míg szapora lélegzetem megnyugszik. Még mindig a kezeimbe tartom, kicsit szorosabban ölelve magamhoz, ám ez csupán azért van, mert nagyon nyugtatom magam, és izmaim is megfeszülnek belé.*
- Na még mindig nem szeretnél a közelembe lenni, mohó kisasszony? *kérdezem tőle halkan, de már fel is állok, még mindig a karjaimban tartva őt, így sétálok is tova, felfelé a tornyok irányába, hiszen tudtommal el is lehet vonulni az áldozattal. Egy üres szobába be is térek, és gyorsan lefektetem az ágyra, miután berúgtam magam mögött az ajtót, és talán félreérti a helyzetet, hiszen utaltam is nemrég bizonyos dolgokra, ám nem vagyok olyan, hogy ezt a helyzetet kihasználjam, ráadásul csak gonoszkodtam vele, így a közeli székben kényelmesen elhelyezkedve személem őt összefűzött ujjakkal.*
- Hogy érzed magad? *faggatom egy kicsit, hiszen ha már itt vagyunk, és egy kicsit nyugodtabb állapotba helyeztem, akkor nem fogok leállni a kérdéseimmel, bizonyára tud választ adni, és remélhetőleg helyeset is.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 12:24 am

*Nem zavar, most valahogy semmi se zavar, tehát kérhet tőlem bármit, nagyon is szívesen engedem meg neki, így teszem hozzá még azt az egy szót, amit szeretne, majd már közeledését érzékelem. Testem is megremeg, szívem is egyre jobban dobog, amit valószínűleg ő is érzékel, így hát puha nyelve a nyakamhoz ér, majd pedig éles fogai ismét felsérik bőrömet. Most már kifakad belőlem egy kéjes sóhaj, ahogy én is egyre erősebben szorítom magamhoz és érzem, hogy ez viszonzásra is lel, de nemsokára már testem kezd elgyengülni, így hát szorításom is, majd végül fejem neki is döntöm, most már kimerülten, szinte semmi energiával.*
- Annyira szédülök... *suttogom halkan, nem a kérdésére válaszolva, mivel fel se fogom jelen pillanatban. Csak azt érzékelem, hogy felkap és már itt se vagyunk, hanem valami nyugodt helyen találom magam, méghozzá egy puha ágyban és mivel hideg van, legalábbis testem fázik, magamra is húzom a takaróm. Szemeim is oly nehezek, ennyi vérveszteség után nem tudom, hogy mit várt.*
- Fázom... és nagyon... nagyon fáradt vagyok. Nem jössz ide? *picit arrébb csúszom, de hát amúgy se vagyok túl nagy darab. Jól esne hozzábújni, de nem érzek most erőt arra, hogy felkeljek, beszélni is nehéz. Forog velem az egész szoba, szerintem túl sok vért veszítettem, de ha ez a tudatomig eljutna... *
- Nagyon nem vagyok jól... túl sok volt. *nyitom ki lassan ezüstös tekintetem, próbálok észnél maradni, de mintha minden kezdene elmosódni, erősen szorítom meg a takarót is. Ilyen gyengének még talán soha nem éreztem magam, mintha el lennék veszve, félelmetes.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 12:36 am

*Még talán éppen időben állok meg, mert érzékelem bizony, hogy eleinte bár egyértelműen élvezi ahogy hallom, utána már ölelése is enged, és hozzám dől, de nem úgy mint aki ezt akarta, hanem mint aki nem tud mást tenni. Egyrészt kezdem magam kényelmetlenül érezni, egy harapás még megengedhető volt mások előtt, de engem bizony ne nézzenek étkezés közben, ez a magánügyem én úgy érzem, a másik pedig, hogy Aideen is egyre gyengébb, tehát semmi képpen nem is tudna védekezni sem, elküldeni sem tudnám most, hogy menjen szépen vissza a kastélyba, talán megállni sem tudna, így fel is suhanok fele egy üres szobába, hogy lefektessem. Látom ám, hogy magára húzza a takarót, bizonyára fázik, én ezt nem érzékelem, de talán a vérveszteség miatt van, így meg is kérdezem, hogy jól van-e, de válaszára már csak pillanat alatt ott termek az ágya mellett, ráülve, és fölé hajolva. Most tulajdonképpen mit kéne csinálnom? Ki is ő nekem? Senki. Illetve... egyfajta saját kis etetőm? Vagy szórakozás? Most már eldönteni sem tudom, mert bár mély érzelmeket nem vált ki belőlem, de ettől még valamiért aggódom érte, de azt nem állítanám, hogy pont azért, mert még baja lesz... hanem mert ha baja lesz, nem tudok vele többet játszani. Legalábbis egyenlőre ezzel magyarázom, mert így is érzem. Utolsó mondatánál már csak ajkaira teszem mutatóujjam, hogy csitítsam.*
- Akkor ne beszélj! Feküdj nyugodtan! *húzom is rá jobban a takarót, és csak gyorsan suhanok el egy pohár vízért, és nyomom is kezébe, hogy igyon egy kicsit.*
- Igyál! Nem kéne most elmenned. Elvigyelek valameddig, vagy itt töltenéd az estét? *tudakolom meg tőle gyorsan, mert ilyen állapotban nem sokat tudok vele kezdeni, de itt hagyni sem hagyhatom itt, főleg, hogy többször is szívesen találkoznék még vele, okos lány, információkkal no meg mézédes vérrel.*
- Legközelebb ne legyél ilyen telhetetlen! *dorgálom meg keményen, mintha ez az ő hibája lenne...*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 12:42 am

*Iszonyú fáradtság lesz úrrá rajtam, a fájdalom még nem jelentkezik, de amit érzek, az annál is rosszabb. Hihetetlenül gyenge vagyok és kiszolgáltatott, de mégse haragszom rá, valahogy hálát érzek, kedvelem őt, legalábbis egyenlőre, amíg a mérgét érzem, így kerül mellém, ahogy kértem és még be is takar kissé, így teljesen el is fekszem benne, most csizmám se érdekel, hogy rajtam maradt, fel se fogok semmit, csak pihenni szeretnék, erőt gyűjteni és reggel majd enni egy jót és inni egy finom kakaót. De egyenlőre ezek csak álmok, előbb még meg kéne élnem a reggelt, de ahogy elpanaszolom gondom, már ajkaimat is érinti, így csendesülök el és bólintok végül. Nem mozdulok, hová is mehetnék? Erőm nincs lemászni az ágyról, így csak lehunyom szemeimet, de ő elég hamar ér vissza ágyamhoz, így próbálok picit feljebb ülni, remegő kezemmel a pohárért nyúlni, de úgy néz ki, hogy most meg kell itatnia, ha tényleg akarja, hogy pár kortyot le tudjak nyelni, de aztán csak visszacsuklom az ágyra.*
- Nekem most nagyon jó itt. *fogom is meg szabad kezét, húzva azt a fejem alá, hogy ráhajthassam puha, hófehér arcomat, hiszen alig van már bennem vér. Érezni akarom, hogy itt van velem és a dorgálására is most már fáradt mosolyt ejtek csak, így csukódnak le szemeim, de kezét nem eresztem. Persze el tudja húzni, ha akarja, de én már itt alszom el, remélhetőleg pedig reggel majd felébredek... És hogy a vámpír úr mit tesz, itt hagy-e, az már az ő dolga.*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 12:53 am

*"Biztonságos" helyre viszem, legalábbis el a tömegtől, ahol már látom és hallom is, hogy nincsen túl jól, így teszek meg néhány egyszerű óvintézkedést, lefektetve, betakargatva, és ez önmagában még nem is lenne szokatlan, sokszor férkőztem úgy az áldozat közelébe, hogy elnyertem a bizalmát ilyenekkel, de mikor már a pohár vizet hozom neki, és úgy látszik, segítenem kéne meginni... Dühösen felhorkanok, és egyetlen rúgással zúzom is a falnak a legközelebbi széket, kezemben még mindig ott tartom a pohár vizet, mintha egy aranytömb lenne, úgy vigyázva rá. Na szépen vagyok... most jöttem megnézni Demetrius új bárját, és a végén nem keveset török és zúzok, de nem tehetek róla, dühös vagyok, elönt a méreg. Megint nem értem el amit akartam, és saját magam hozom kellemetlen helyzetbe, hiszen nem viselném, ha valaki az én áldozatomat próbálná meg helyettem megölni... illetve játszani vele, mert mostanában már ölni sem szabad... pfff. Dühösen morogva termek is ott mellette, csak fél kézzel emelem fel őt a hátát támasztva, és itatok vele pár kortyot, kissé talán siettetve is a dolgot, mert ez nekem már túl közeli törődés, én ilyet sose csináltam, ez megalázó... Így le is teszem a poharat, és visszafektetem őt. Azért a kérdésemre még tud válaszolni, így veszem is tudomásul, hogy akármennyire is kedvem lenne, nem hagyhatom itt, mert a végén még széttépik a többiek. Érzem a húzását, de annyira ingerült vagyok, hogy nem engedek neki, pedig ha tartanám magam a tervhez, már rég ott lennék vele, inkább csak gyorsan elcsörtetek a távolabbi épen maradt székbe, és ledobom rá magam. Meg sem mozdulok, csak némán szitkozódva és gondolkodva figyelem őt, míg remélhetőleg másnap már jobban nem lesz, hogy saját lábán távozzon...*

Tárgy: Re: Véres Pokol Vámpírklub 2012-02-21, 10:46 pm

*Úgy érzem, hogy most is engedtem neki, én jöttem utána és meg is öleltem, nem is tudom, hogy mit akar még pontosabban tőlem, de nemsokára ki is fejti szavait, így végül bólintok is egy picit, miközben tekintetét figyelem.*
- Rendben... majd igyekszem picit normálisabb lenni. *a félelem bennem van az incubus óta, hogy ismét egy lénnyel, egy vámpírral foglalkozom és előre félek, hogy mi lesz a vége, de talán nem fogom itt is megjárni, így végül vele indulok meg és egy kérdést is intézek felé, mely félelmemről szól, hiszen az a klub veszélyes egy hely.*
- Rendben, megnyugtató, hogy nem hagynád, hogy a társaid megegyenek vacsorára. *vigyorodom el erőtlenül, de ahogy haladunk és tovább folyik a beszélgetés, egy olyan név is szóba kerül, kiről semmit se tudok, de azért sejtem, hogy lehet ott egy lány is, így nézek nagy-nagy szemekkel a vámpírra, ki hamarosan el is árulja dolgait és végül nyelek is hozzá, sejtem, hogy ez célzás volt felém nézve.*
- Értem... *bólintok végül, nem tudom, hogy ezt tovább kéne-e már ragozni, így végül oda is lépek hozzá, majd kezébe karolok és hamarosan már egymás mellett lépkedünk tovább a Véres pokolba. A hely egyébként lenyűgöző, csodálatosnak tartom, ízlésesen van berendezve és a zenével sincs bajom, de ahogy megjelenek, jó pár éles fogat veszek észre, kik engem méregetnek szemeimmel, így ösztönösen húzódom oda picit Noelhez. Ahogy látom, nem jönnek más prédájára, gondolom amikor vele vagyok, de én nem bízom az ilyen lényekben.*
- Ők a barátaid? *kérdezek rá végül és ahogy figyelem, akad itt olyan, ki közelít felénk, de egyenlőre semmit se tesz, de lehet, hogy nem vagyok pont jó helyen, bár bízom Noelben, biztosan meg tudna védeni, ahogy az emberi klubban is tette.*

» Pokol szája klub
» Véres hajnal fogadó