Mystral főutcája

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-02, 8:21 am

//NRT: Mia és Nikolai – 2013.05.27.//

*Az esti áldozatom is megtaláltam mára, így hát odalépve hozzá szólítom meg a szőke hajú lányt, hogy hamarosan már beszélgetésbe is kezdhessünk. Nem hozok szóba semmi érdekeset vagy gyanúsat se, egyszerűen úgy teszek, mintha dolgom lenne és egy helyet keresek, ő pedig ahogy arra számítottam, kedvesen segít és még mutogat is, hogy biztosan el ne tévedjek. Milyen kis aranyos… oly gyermeteg még, de mindez nem számít, csak a vére íze érdekel, most már egyre jobban… Magammal hívom hát, hogy egy kicsikét eligazítson a hellyel kapcsolatban, meséljen róla azt, amit csak szeretne, de ahogy őt vizslatom, nem bírom megállni mosoly nélkül, főleg, amikor gondolatai is eljutnak tudatomig.*
- Talán valami gond van? Úgy nézel, mintha még nem láttál volna korombeli férfit. *döntöm meg cseppet a fejem, így próbálva meg rávenni a leányzót arra, hogy mondja csak ki gondolatait, tárja elém őket bátran. Na de okos ő, nem is kicsikét, mivel hamar leesik neki, hogy valami itt nem teljesen oké, abba bele se gondol, hogy a találkozóm esetleg később lesz.*
- Nem tudom, hogy miért gyanusítasz azzal, hogy hazudtam neked. Egy szóval se mondtam, hogy most azonnal oda kell mennem. Nagyjából egy óra múlva jelenik meg ott az az úriember, akivel dolgom van, bár te neked ehhez szerintem nincsen sok közöd. *na hangon nem bunkó, egyszerűen szeretném éreztetni vele, hogy ki a felnőtt és ki a gyerek, tehát ésszel kellene beszélnie, mert még a végén elrontja a szórakozásomat és mégis egy olyan ént hoz a felszínre belőlem, amelyet még ő se köszön meg. Tudok én is vadállat lenni, de remélem, hogy erre nem lesz szükség, tehát elhiszi azt, amit mondok neki. Végülis logikus, hogy egy hajó pontos érkezését nem feltétlen lehet megállapítani, így a találkozót is inkább későbbre teszi az ember, sem mint előbbre, amikor fennáll a késés veszélye.*
- Figyelj, nem áll szándékomban bántani, de ha nem hiszel nekem és nincs kedved velem jönni, nem kell. De ne gyanúsítgass folyton, mert kissé rosszul érint. *igazítom meg ismét ösztönösen nyakkendőmet, de még türelmes vagyok, egyelőre, mert érzem, hogy közel a cél. Mint látom, elgondolkodik a dolgokon, de végül mégis úgy dönt, hogy velem tart. A szavai viszont tényleg eléggé arra utalnak, hogy sejti, mi vár rá még az éjszaka folyamán, de az nem feltétlen lesz rossz a számára, ez nem csak rajtam múlik. Ahogy felém fordul, majd kezét is kinyújtja, automatikusan fogadom el, majd erős, hűvös kezemmel lágyan megrázom a kicsinyke kacsót.*
- Nikolai vagyok és nagyon örvendek, Mia. *mélyül is el tekintetem a lány íriszeibe, ha hagyja, majd miután eleresztem, hamarosan a fogadó felé fordulok és meg is indulunk a cél felé, ahova egy-két perc alatt meg is érkezünk. Láthatóan a részegek most nem velünk foglalkoznak, hanem éppen bunyó van a fogadótól néhány méterre, amire rá se hederítek, inkább kitárom az épület ajtaját, majd előre megyek, ahogy azt illik. A pult felé tartva azért felmérem a benti társaságot, csupa rossz arcú ember, így kérdőn a lány felé tekintek.*
- Ne haragudj, amiért ilyen helyre jöttünk, de ne aggódj, ha bárki beléd akarna kötni, majd én megvédelek. *biztosítom is arról, hogy nem esik bántódása más keze által. Ahogy viszont megérkezünk a pult felé, még mielőtt rendelnék, ismét Mia felé fordulok.*
- Mit szeretnél inni? *teszem is fel a kérdést kíváncsian, miközben aranyos arcát fürkészem, de azért tekintetem időnként körbehordozom a helyen, biztos, ami biztos alapon.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-02, 11:27 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Nekem már van famulusom, és mivel szeretem az állatokat, legyen az valós, vagy mitológiai, a téma is közel áll hozzám, nem csak mágia terén, hanem a természet kategóriában is. Külön érdekes számomra, hiszen én félvér vagyok, a varázslattal még most is ismerkedem, nem lehetek olyan jó, annyit tudó, mint egy aranyvérű, ez pedig egy kedves kis téma.*
- Eredetileg pitbullt szerettél volna? Hát, nézhetjük több szempontból. Lehet az állatkereskedésben venni egyszerű kutyát, de talán te pont egy állatot szeretnél csak, és azt felturbózva. Egyébként rengeteg repülő lény van, sokat olvastam róluk, van thestral, griff, és azt is hallottam, hogy van akinek sárkánya van az iskolában! *mesélek neki hangosan, talán ő nem tud róla, de ekkor jut eszembe egy másik kérdés.* - Te találkoztál már a famulusommal? Nem emlékszem. Mert ha nem, akkor szívesen megmutatom neked majd a buli után. Cukorfalat. *vigyorodom el, és az utolsó szó természetesen nem a neve az állatnak, hanem a leírása részemről. Persze azt sem engedem el a fülem mellett, ahogy a csónakról, vagy ladikról, vagy... nem is tudom mi ez, arról beszél. Igaza van valamilyen szinten, de nem is értek vele egyet, mert egy nagy hajó szerintem ide nem illene.*
- Igaz, de ebben van valami misztikus, nem? Olyan hangulatos. Veszélyes, titokzatos, varázslatos... *kémlelem a vizet, majd hamarosan már meg is érkezünk, amikor viszont a választ hallom, csak lágyan mosolyodom el, mert érzem valahogy a másikban a szomorúságot, és a helyzet kellemetlenségét. Erről is van ám véleményem, főleg hogy érintettje vagyok a kérdésnek, ha már az én szemszögemből nézzük a témát.*
- Ne aggódj, én laza csaj vagyok, te laza fiú, mégsem sikerült még beilleszkednünk. Nekem se, pedig próbálkozom. Majd biztos fordul a szerencsénk, ennek is oka lehet. Sok embert látok, nem mondanám, hogy rosszban vagyok velük, de sose jön össze, hogy barátkozzak, viszonylag egyedül vagyok. *vígasztalom, s a következő kérdése már a jobb kedvet hozza elő belőlem, amint vissza is emlékezem arra, hogy mi történt velünk anno a klubban, s a nevetés fog el, így kezdek el hangosan kacagni.*
- Persze, most a te köröd van, hogy valami hülyeséget csinálj. *kacsintok rá, s ha gondolja, akkor ez nevezhető kihívásnak is. Tőle fog függni, na meg persze a helyzettől, igazából ott derül ki, na meg ez a bátorság/hülyeség mércéje is.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-07, 11:03 am

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

* Nem vagyunk a legjobb barátok, de olykor még csak ismerősnek sem mondanám magunkat, annyira, de annyira ismeretlenek vagyunk egymásnak. Ezen illene persze változtatni, melyet én kezdek, ő pedig egyértelműen le is csapja a magas labdát, amit dobtam: hát akkor ki kell ezt játszani. Különös tehetségeimről mesélek így neki, de nem, Einstein az nem leszek. Tisztelem őt, és rettenetesen sokra tartom, de ő egy utánozhatatlanul pazar elme volt, és meggyőződésem, hogy senki nem érhet fel hozzá, attól, mert valami másabbat, valami újabbat tud alkotni. *
- Sok ember van a világban, akiknek hasonlóak a képességei, de mégis mások. Igazad van, lényegében mi lennénk a mozgató rugó, de ez rengeteg külsőségtől függ, például az én családom magántanárhoz járatott, és nem engedtek közösségbe. Vissza fogtak, úgy gondolták, legyen az övék a tudásom, nem képezhettem magamat megfelelően, pedig a hozzám hasonlók jó hatással lettek volna rám. Csorbát szenvedett a tudásom, és ennek örömére a varázstalan tudományok jobban is kezdtek el érdekelni, mint ami az ellenkezőjéhez köthető, ami miatt neheztelnek rám, de pontosan ők érték el ezt. * sóhajtok végül egy halkabbat, lassú fejcsóválásom közepette, de van ám még mondani valóm egy kevés. * - Éppen ezért akarok olyan irányba menni az egyetemi képzésben, amit már említettem neked. Egyfajta határmezsgyének mondanám a két világ között, mindenhol lehet vele érvényesülni annyi különbséggel, hogy míg a mugliknál kuruzslónak fognak nézni, addig a varázsvilágban megbecsülnek majd. * mosolyodom el, természetesen nem másra, mint a szimbolisztikára gondolva ismét. Kedvelem a muglik történelmét, érdekes, és talán ahhoz is köthető.. de mindez a jövő zenéje, van még időm, míg eljutok addig. Iszogatunk most már, a friss, kellemes esti levegőn, s mivel részemről végeztem saját mondókámmal, ő az, aki következik. Nem értek túlzottan az emberekhez, ugyanakkor azt mégis érzem, rühelli azt, ami körbe veszi őt, ami pedig engem tesz kíváncsivá: miért van mindez? Rövid magyarázata végén fény derül arra is, a családja nélkül van, ami egyszeriben mindenre magyarázatot ad nekem. Nem tudom őt sajnálni, nem tudom átérezni a helyzetét, én mindig köztük voltam, és ez még így is lesz egy darabig. *
- Részvétem, a családod miatt. * ennyi persze evidens, nem tudom, mikor történt, és ettől őszintébb sem tudok lenni, plusz, ez éppen egy lezárás, nem is akarom erről faggatni. Neki ellenben továbbra is vannak kérdései, most az itallal kapcsolatban, melyek közül leginkább a német nemzeti érdekelné, én pedig mosolyogva reagálok is. *
- Sör. A nemzeti italunk a sör, abból pedig van rengeteg féle, az országunk régióiban eltérő számban és minőségben. Általában finomak, és vannak köztük elég különlegesek is. De gondolom nálatok inkább a vodka megy, már csak a hideg miatt is. * beszélget a német meg az orosz.. kissé viccesnek hat, nem tagadom. Na de van ám még mondani valója a számomra, melyet végig hallgatva egy ismételt kérdés fogalmazódik meg bennem: *
- Na és milyen az a híres orosz kultúra? * dőlök hátra a padon cseppet, s ha kabátomat levettem magamról, melyet a támlára pakolok, vissza kérem tőle az üveget pár korty erejéig, miközben hallgatom őt. Valószínűleg lesz mit mondanom is a hallottakra, és úgy gondolom, kis időt még eltöltünk itt együtt, társalogva az élet nagy dolgairól, aztán majd meglátjuk, ki merre lát alapon hogyan távozunk innen. Én biztosan vissza térek hálómba, ezután a kis iszogatás után jól fog esni egy zuhany, na meg egy kiadós alvás, de úgy érzem, az még messzebb van, majd idővel lehet szó arról is. *

//köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-09, 8:21 pm

//NRT - Tarkh és Mathis - 2013.03.17.//

*Hm, nem is sejtettem, de tud magáról beszélni, ha akar, bár ezzel talán valamilyen szinten mindenki így van. Hirtelen olyan sokat mesél, hogy talán követni sem tudom, de nem vagyok részek, se paraszt, hogy ezt megjegyezzem egy stílusban, vagy figyelmem elkalandozzon, tehát inkább próbálom felvenni a fonalat. Nem igazán megy, nem értem amiről beszél, de valamilyen szinten részben igaza van. Neki legalább vannak szülei, bár amint levettem, ez is problémával jár.*
- Csak lesz valahogy. *mondok semmitmondó választ, s őszintén szólva, ha érteném hogy miről beszél, szerintem akkor sem tudnék neki okosat mondani. Nem pont én vagyok, akinek beszélnie kell erről, nem az én feladatom ez ilyen helyzetben. Most viszont én jövök a család témával, s igazából rühellek erről beszélni, de ha valaki akarja, akkor úgyis megtudja, és inkább tőlem tudja meg, mint mástól, aki esetleg hazudik, vagy rosszul mondja el. Számítok erre a válaszra, nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy többet mondjon, de igazából nem is ítélem el. Túlléptem már ezeken a dolgokon, így csupán biccentek erre egyet, ne ragozzuk tovább, az nem tesz jót a beszélgetésnek. Beszélgessünk az italról, az felvidít, én szeretem, ő talán mértékkel, de legalább közös pont.*
- Nem sok sört ittam meg, de nem rosszak. Majd egyszer ha hazautazol, hozhatnal nekem egy üveg kostolot, amit te ajanlasz esetleg. *vetem fel neki az ötletet, s mivel egyetlen üvegről van szó, illetve Gingerrel is kapcsolatban van, ezért ez simán kivitelezhető. Talán egy kezdet. A következő kérdése pedig olyan nagy, hogy én is hátradőlök egy korty után, hogy elgondolkodjak, vajon mivel kéne kezdjem, hogyan tudnám bemutatni a hazámat és szokásaimat jó színben. Nyilván tudom, sokaknak és sokat beszélek erről, mert szeretek, de most más téma... Fél perc merengés után viszont már bele is kezdek, s ha minden igaz, akkor néhány fontos dolgot említek meg mindent érintve ami a kultúrát jelenti, és ezzel talán sikerül jobban megértetni magamat a másikkal. Nem történelemóra, viszont kellemes szájízzel indulhatok majd el sétálni még az este folyamán.*

//Köszi a játékot. Smile

//

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-14, 3:42 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Fura, Jackie-vel remekül el tudok beszélgetni, úgy tűnik, bármiről, még akár a suliról is. Főleg ha a csónakról kell panaszkodni, amit én személy szerint kezdettől fogva utálok, a révésszel együtt, szóval el is hagyok neki egy csípős megjegyzést. Kíváncsian pillantok a lányra, aki rögtön ráharap a famulus-témára.*
-Hmm… sárkány. Az menő lehet. Bár nem tudom, én azért félnék éjszakánként, hogy leégeti a lábszőrömet. *nevetek fel. A sárkány nem semmi. Lehet, nekem is el kéne gondolkoznom ezen a lehetőségen, bár senkit nem akarok majmolni. Kissé homlokráncolva gondolkodom el eközben, hogy vajon láttam e már Jackie famulusát, de nem igazán rémlik, szóval valószínűleg nem láttam még.*
-Nem. De itt lenne az ideje. *mosolyodom el, majd folytatjuk a csónak-ügyet, amit szerintem le kéne cserélni, ugyanis már az is egy kisebb csoda, hogy nem süllyed el. Bele sem merek gondolni, hogy mi történik, ha egy testesebb ember beleül.*
-Veszélyesnek veszélyes. Bármikor belefulladhatsz a vízbe. De egy motorcsónakban gyorsabb is lenne. *Szeretem a hatékonyságot, így én részemről nem tágítok a véleményemtől, miszerint az iskolának igenis motorcsónakra, vagy jet-skire van szüksége. Le se szállnék róla egész nap.*
-Hmm… ha mindenki ilyen, akkor talán nem bennünk van a hiba. *dörzsölöm meg kissé az államat. Persze az is kiderülhet, hogy igazából egy diák sem érzi magát idevalónak. Na az lenne csak az érdekes helyzet. De nem akarja egyikünk se szomorkodással, vagy tanulással tölteni az estét, így én el is kezdek hangolódni a bulira, ami perceken belül vár minket.*
-Húha! Na és kit gyújtsak fel? *nevetgélek vidáman, miközben elkezdem jobbra terelni, ahol a Pokol Szája club bejárata mosolyog ránk. Odabent a pulthoz irányítom magunkat és magamnak ki is kérek egy korsó sört, majd kérdőn pillantok szaktársamra, hogy ő mit óhajt.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-06-17, 9:28 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Nem mondhatnak engem ismeretesnek a véráram köreiben, ellenben azért én is hallok ezt-azt, például a sárkányos sztorit, melyet meg is osztok a másikkal, s mint látom tetszik neki. Nekem is, bár nekem nem volt ennyire vad a fantáziám, mikor az enyémet gyártottam, nekem nem kéne se nagyobb, se szebb, se okosabb, se ügyesebb, se erősebb, se jobb semmilyen téren, mert én így szeretem a kis szőrmókomat. Azt viszont nem érzékelem rögtön, hogy Chris csak humorizálni próbál, ezért komolyan gondolkodom el a felvetésen.*
- Szerintem nem alszik a szobában... Nem tudom hol van, lehet csak mese, mert én még nem láttam személyesen. Bár lehet, hogy vak vagyok... *jelentem ki, majd a téma már a csónak. Persze a révész ügyet sem vet ránk, szerintem már hozzá szokott a csacsogáshoz, és bár idegesít, hogy mindent hall, azért kétlem, hogy figyel, akármilyen magányos is lehet. Nem hiszem, hogy ez lenne a szórakozása, vagy a társasága, hogy a diákokat hallgatja ki.*
- Az lehet, de akkor mindenki azokon lógna. Megeshet, hogy a modernebb jobb, azonban szerintem ennek is hangulata van, s úgy hiszem, talán mágia is segít a ladiknak. Itt minden olyan varázslatos... *fejtem ki véleményemet, míg kacagok a másikon, nem kinevetve őt, hanem egyszerűen humorosnak találom a fiús elképzeléseit. Én nem rajonganék a zajos motorcsónakért, sem a másikért, ami fröcsköl a végtelenségbe. Amikor azonban a partra szállunk, akkor sem hagyja abba a srác a piszkálásomat, ezért húzom fel orromat sértődötten.*
- Mondjuk valakit, aki mindig felemlegeti a másik hibáit. *nyújtom ki a nyelvemet rá, s hamarosan a klubban találjuk magunkat, az ismert úton. Nem járok ide sokat, de párszor már megfordultam itt, s most éppen azon gondolkodom, hogy mit kezdek. Szomjas annyira nem vagyok, táncolni sem akarok, a zene pedig nem zavar. Talán beszélgetünk, itt is lehet. Nevetünk a többieken, mert táncolásban nem jutottunk sokáig, hiszen se én, se ő, nem a precíz mozdulatainkról vagyunk itt híresek.*
- Te tudsz, szeretsz táncolni? Azért kérdem, mert nekem még nincs kedvem... *panaszolom el, majd mikor látom, hogy már rendelt, akkor pillantok a csaposra elgondolkodva. Fogalmam sincs mit akarok inni, de szerintem a meglepetés jó lesz, ő csak ért hozzá, s bár nagyon alkoholosat nem akarok, azért mégis csak egy klubban vagyunk.*
- Lepjen meg. Én fizetem, kotyvasszon valamit ami édes, és nem túl erős! *adom ki az utasítást, majd a nevetésből már tudom, hogy elfogadja, s amíg készül az ital, ismét nekidőlök a pultnak ülő helyzetemben, s a táncoló tömeget kezdem el figyelni. Csak lesz valaki, akin lehet nevetni, vagy esetleg egy téma is fel fogja ütni a fejét, ha már itt vagyunk.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-08-24, 10:06 pm

//Tiltott mágia-2. házi//

*Illya kissé inogva mászik ki a révész ladikjából. Nem valószínű, hogy valaha is megkedveli ezt a csónakot, vagy éppen magát a révészt, de ez van, ezt kell szeretni. Ennek ellenére azért még morog egy kicsit, ahogy halad az utcán, s közben csatlakozik hozzá sólyma is, aki egy barátságos cserregés közepette száll le gazdája karjára, ezzel ejtve rajta némi heget, de hát majd az elmúlik. Sosem zavarta a lányt, hogy ilyen sérüléseket szed össze a madarától. Valahogy nagyobbnak érezte magát, ha ott ült az alkarján a familiáris büszkén kihúzva magát. Szabad kezével előhalászik némi dohányterméket és kapucniját az arcába húzva leül egy padra, ott beszélgetve halkan sólymával.*
-Még mindig nem vagyok biztos az egészben. Olyan… Fura. Meg annyira más tőlem… *hogy tőle mit, azt nem sikerült befejezni, mert egy riadt arcú, magas nő lépett hozzá a kezét tördelve. Lassan ráemelte kék szemeit, hogy mi a jó eget akarhat tőle, de csak egy kis várakozás után volt hajlandó megszólalni, folyton az állatra tekintgetve.*
-Én… Én… ne haragudjon, hogy zavarom… én… azt hiszem, hogy… nem is tudom… *A lány inkább leinti, mielőtt túl sokat kertelne és hellyel kínálja, majd továbbra is várakozóan fürkészi hívatlan társasága arcát, aki most egy vörös tincset tűr a füle mögé.*
-A lányomat…. Elrabolták…
-És ez engem miért érdekel?
-Tudja… tudja, én nem tudok varázsolni. És pénzem sincs, hogy kiváltsam.
-Lehet, hogy én sem. *Ekkor a nő kissé helytelenítő arckifejezéssel lepillantott Illya nadrágzsebére, amiből igen feltűnően kikandikált a pálcája, ő pedig nagyot sóhajtva elő is vette.*
-Na jó. Szóval miért érdekelnek engem a problémái?
-Ez az ember gyerekeket rabol és… és… olyan dolgokat művel velük…. *A finn arcára ekkor kezd méla undor kúszni. Ez már neki is túl perverz. Újabb sóhajtás kíséretében végül bólint egyet, miközben elkönyveli, hogy többet nem ül kapucniban a sötét utcán, mert egyből betalálják, gondolván, hogy milyen nagymenő banya lehet.*
-Hát… Végül is, egy kis hepaj belefér mindig.
-Köszönöm! Nagyon köszönöm! Itt… itt a lányom fényképe. Valahol itt kell lennie a városban. *Amit ezek után magyaráz a nő, a lány már nem hallja, mert a képet vizsgálja meg tüzetesen, majd felpattan a padról és elindul megkeresni a kedves jószágot. Talán egy kis balhé majd kitisztítja a fejét is. Persze, ha már így alakult, nem ingyen kéri. És tudja is, hogy mi az, amire szüksége van és a csóró asszonyság megadhatja neki. Ahogy ezen töri a fejét, az egyik sikátorból néhány méltatlankodó gyerekhangot hall, így lassan lopakodik a falnál, majd óvatosan kiles mögüle. Bingó! Még gyorsan körbenéz, majd gondolkodás nélkül ugrik ki a sarok mögül és tüzel.*
-Stupor! *Nem ártott volna, ha céloz is, mert így csupán az öreg mögötti falat sikerül eltalálnia, viszont a kicsik sikítva elszaladnak, s így biztonságba is kerülnek tőle. Már valami. Viszont a férfi ezalatt felkészül a következő támadásra, s már villan a kezében a pálca, mire a lány visszaugrik a fal mögé, a famulus pedig hangos rikoltással repül fel, s lendül támadásba. Karmai azonban a levegőt kapják csak el, egy láthatatlan pajzs áll az útjába. Gazdája azonban sokadszorra rebeg magában hálát neki, mert már nem egyszer nyert neki így időt, s most újra tüzelhet. Nem olyan könnyű azonban elkapni ezt a fickót, aki még idejében ugrik be egy konténer mögé, s immáron visszatüzel a pöttömre.*
-Protego! *Néhány lépést ugrik hátra, majd keze a magasba lendül.*
-Umbra vincula! *A csápok, hasonlóan Orceyiához, csak a levegőt csapkodják, mire azonban eszébe jutna visszahúzni őket, telibetalálja egy átok és jónéhány métert repül hátra, s elterül a földön, a csápok pedig eltűnnek, ahogy levágódik pálcás keze. Amikor feleszmél a néhány pillanatnyi kábultságból, az idegen már kényelmesen elhelyezkedik a gyomrán, ő pedig kábán pislog rá.*
-Na halljam, mit akarsz tőlem, nem érek rá.
-Engedje el a gyereket.
-Melyiket?
-Te jó ég! Több is van? *A férfi hangosan kacagni kezd, majd ügyetlenül lebucskázik a betonra, ahogy Illya végre felül, s még rá is segít, mert jó messzire tolja magától a másik lábait, s rászegezi pálcáját.*
-Ha megölsz, nem tudom elmondani. Ha nem, akkor nem akarom. *Vigyorog a mágus, s ő is pálcát emel.*
-Capitulatus! *A göcsörtös pálca kirepül a csontos kezek közül, Illya szája pedig mosolyra húzódik, miközben lassan feláll, kiélvezve a férfi rémületét.*
-Ennél azért jobb módszereim vannak. Visius Seronia! *Pár másodpercig élvetegen szemléli a pasas vergődését, majd integet, hogy tessék csak hátrébb menni. Így már legalább komfortosabban érzi magát, hogy nincs az intimszférájában. Eszébe ötlik egy pillanatra, hogy hová tűnt a madara, de elhessegeti a gondolatot, Majd megkeresi később.*
-Szóval hol is vannak?
-Há…. Hátu…NEM! *A leányzó összevonja a szemöldökét. Tiltakozni lehet, csak nem érdemes. A fájdalmak ettől csak fokozódnak. Büntetés nélkül azonban ez nem úszható meg. Szinte vigyorogva nézi végig, ahogy a másik lassan, egyenként eltördeli a saját ujjait.*
-Én szóltam. *mosolyodik el halványan, mielőtt a rabló eltörné a saját nyakát és elterülne a földön. Nem törődik vele tovább, visszarohan a sikátorba, melynek közepén ájultan fekszik a famulus. Fogalma sincs, hogy hogy történhetett ez, de nem is ezzel törődik először.*
-Stimula. *Morogja az állatra szegezett pálcával, aki ébredezni is kezd, így egy halk sóhajjal ott is hagyja őt, s az ajtóhoz szalad.*
-Alohomora. *Odabent hat gyerek kuksol, akik a jöttére csak beljebb húzódnak, ő pedig elégedetlenül cicceg. Neki igazából csak a kis vörös kell, így neki kezd integetni, a többivel nem foglalkozik. Ha akarnak, majd kijönnek.*
-Édesanyád már keres. Gyere, mert sietek! *A kislány lassan mászik ki a többi közül és bizalmatlanul indul el a szakadt és horzsolásokkal teli megmentője felé, aki el is indul az utcán vele, füttyent a sólyomnak is, aki kissé kacsázva szárnyra kap. Néhány sarok után érik el a padot, ahol Illya találkozott a gyerek anyjával és ahol az hüppögve üldögél, s ez idő alatt a kislány szakadatlanul bámul a lányra. Hát, szokatlan jelenség, az biztos.*
-Hé! Most már abba lehet hagyni a bőgést! Itt a kislány. *Az anya meglepetten kapja fel a fejét, s ahogy meglátja a kicsit, rögtön odaszalad hozz, hogy alaposan megszorongassa és puszilgassa, aki ezt biztos nem élvezi, de most nem szól, mert örül, hogy újra láthatja az anyukáját. Hálás pillantással fordulnak a finn felé.*
-Hogyan tudnám…
-Egy hajtinccsel. *A vörös döbbenten áll, de az első meglepettség után bólint. Halk szisszenéssel tép ki egy tincset a hajából, s nyújtja át a lánynak, aki azonnal bedobja az immáron üres cigarettatárcájába, majd köszönés nélkül indul vissza a suliba. Int a famulusnak, hogy inkább a vállán utazzon vissza az iskoláig. Elégedett hangon szól hozzá, amikor a kérés teljesül.*
-Hát. Most már inkognitóm is van. *Vigyorogva néz Orceyiára, majd eltűnnek a sötétben az iskola felé vezető úton.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-11-04, 3:04 pm

/NRT: Vixi és Noel *-* - 2013.11.04./

*Sajnos mostanában kezd lehűlni az idő, pedig én annyira szeretem a meleget… de még sincs mit tenni. Akad viszont néhány ruha, amit nem ártana beszereznem így a téli időkre, tehát nem más a célom, mint a szabó, ahol jó pár csinos ruha közül tudok majd választani. El is hagyom a kastélyt, hogy a révész segítségével átkerüljek Seol szigetére, majd a kikötőbe érkezve kezdem el kerülgetni a különböző árusokat. Jó sok minden van itt, amik közül nyugodtan válogathat az ember, így én is szemezni kezdek most egy különleges parfümmel, de nem, nem ezért vagyok itt. Megrázom a fejem, majd összehúzom inkább magamon a fekete színű, derékig érő kabátomat, megigazítom ezüst színű sálamat, majd tovább is haladok, hogy kiérhessek a mystrali főutcára. Lábaimon amúgy hosszú szárú, magassarkú, fekete csizma található, melybe bele vannak tűrve a fekete nacim szárai is. Kellemesen rám tapadó az anyag, tehát kiemel mindent, amit ki kell. Hajam hosszú, szinte már a derekamat súrolja és jelen pillanatban kibontva hordom, gesztenyebarna szemeim körül pedig most kevéske feketés-ezüstös smink található. Vállamon ott pihen egy fekete oldaltáska, más viszont nincs nálam. Na jó, pálca, de az olyan egyértelmű, hogy szinte említenem se kell.*
~ Most meg kell próbálnom nem nagyon költekezni és csak azt venni, ami tényleg szükséges. ~ *győzködöm már előre gondolatban magam azzal kapcsolatban, hogy miként is nézelődjek. Sajnos ilyen szinten igaz rám, hogy nőből vagyok, imádok vásárolni és most ismét itt a lehetőség. Mulatságosabb lenne persze ezt nem egyedül tenni, de mégse nagyon tudom, hogy kit hívhattam volna el magammal, nincs olyan barátnőm, akivel ennyire jóban lennék… Kár, hogy ennyi év után se alakult még ki szorosabb kötelék, de még mindig van remény.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-11-04, 3:26 pm

/ NRT - Vixi és Noel 2013.11.04. /

*Egy szempontból azért még is szeretheti ez a leányzó ezt a borongósabb, hűvös időszakot, mégpedig azért, mert engem sem rekesztenek be a tűző, halálos napsugarak a kastélyba, így szabadon járhatok kelhetek a városban, az erdőben akár vele, akár nélküle, de erre úgy tűnik nem gondol az én szépségem. Talán nem is sejti, hogy itt vagyok, persze én érzékelem őt, az ismerős illat hamar elér hozzám ahogy olykor fellendül a hűvös szél, de úgy tűnik nem is gondol most rám ami kapóra jöhet és a meglepetés erejével hathatok rá, bár ez igazából jellemző a kapcsolatunkra, nem várt pillanatokban jelenek meg s tűnök el de ez így van jól s talán ezt mára már elfogadta.
Ahogy közeledik a szabó felé úgy emelek el egy vérvörös rózsát a virágárustól mit kivételesen ki is fizetek majd eme apró kis kedveskedéssel süvítek felé, melyből ő érzékelheti az apró kis szellőt mit magammal hoztam és a rózsaszirom selymes cirógatását kreol színű arcán miközben csillogó szemeim Ő rajta pihennek.*
- Tán már nem férsz meg a szobádban a sok holmidtól?* vonom fel szemöldököm s ajkam is szórakozott mosolyra húzódik ahogy újfent lebuktatom saját magam ami a gondolataiban való vájkálást illeti. Nem szereti tudom jól, de nem tudok megálljt parancsolni eme képességemnek. Lassan álláig húzom a virágot majd elvonva azt hajolok közelebb hozzá, hogy egy csókkal üdvözlöhessem.*
- Tessék... bár meg sem közelíti szépségedet azért kiválasztottam a legszebbet.* még mindig ő a legszebb számomra ez azóta sem változott és valószínűleg ez nem is fog, mit cseppet sem bánok, Vixi a tökéletes nőt képviseli az életemben.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2013-11-04, 7:28 pm

/NRT: Vixi és Noel *-* - 2013.11.04./

*Néha el tudok lenni a saját kis világomban, amit nem terjesztek ki másokra, és a vásárlás is hasonló dolog nálam. Nem hinném, hogy az én drága Noelem majd pont vásárolgatni szeretne velem. Az olyan unalmas és női dolog, hát miért is tartana velem? Amúgy is, nappal van és bár a Napot nem látom, ettől függetlenül bizonyára akad dolga, mostanában sajnos többször hallani, hogy Demetrius ezt-azt bíz rá, így kevesebb időt is töltöttünk együtt. Ettől függetlenül ez az egész nem jelenti ám azt, hogy nem örülök annak, ha láthatom. Az idő telik, én pedig szépen haladok a szabó felé, de kis idővel később megérzem a levegő süvítését, így állok meg hirtelen, majd érzékelem is a rózsaszirmok puha érintését csinos pofimon. Szép szemeim felragyognak, ahogy a helyes arc is társul ehhez a képhez, majd végül mosoly jelenik meg arcomon is.*
- Noel, hát te? *bukik is ki belőlem a kérdés, majd ez után hallom ám meg, hogy ismét valaki a gondolataim mélyén járt. Durcás arc következik, majd végül apró sóhaj után csóválom meg fejem, miközben közelebb lépek ám a másikhoz és lassan a virág felé nyúlok. Egy kicsinyke, édes csók, majd jöhet a válasz is részemről.*
- Szeretnék újítani. Talán bánod? Örülj neki, legalábbis ismét dögös leszek. *vigyorodom el, majd ez után szagolom meg ezt a tökéletes virágot, miközben átveszem azt a fiútól és másik kezemmel pedig az övét fogom meg.*
- Köszönöm! Nem is tudtam, hogy ilyen udvarias vagy. *mindig képes meglepni, de természetesen pozitívan. Ha esetleg megindulunk egymás mellett az úton, akkor kissé hozzá dőlök, úgy pislogok fel rá, láthatóan akarva valamit.*
- Mondd csak Kicsim, nincs kedved eljönni velem vásárolni? Majd felpróbálok olyan ruhákat is, amiket te is szeretnél. *kérdezek is rá, és nagyon remélem, hogy nem az lesz a válasz, hogy majd ő kint megvár vagy hogy menjek később és most inkább vele foglalkozzak. Nem mintha gond lenne, de néha jó lenne az ilyen remek élményeket is megosztani vele, biztosan élvezné. Hát hogy ne lehetne élvezni a vásárolgatást? Főleg ha egy ilyen csinos testre kerülnek fel azok a bizonyos ruhák.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-02-02, 12:59 am

/NRT: Courtney és Tak, 2014.02.01./

A mai este az enyém, szabadon, egyedül. Néha szükségem van ilyenre is, hogy kicsit szellőztessek az agyamon, famulus, normális emberek, bosszantó emberek, és bosszantó szöszkém nélkül. Nem baj ez, nem szól konkrétan senki személye ellen, mint inkább csak saját magam mellett. Továbbra is ugyanolyan magamnak való vagyok, mint amilyen eddig voltam, a levegő pedig, amely friss és hűs most, mint általában ilyenkor télen, kifejezetten észhez térít, s átmossa lelkem és elmém, ahogyan azt kell.
Nem terveztem semmilyen komolyabb programot, csak rovom a város utcáit, nézegetem a házakat az Árnyas úton: ha tehetném ugyanis, tuti, hogy kiköltöznék ide, vennék egy jó kis házikót, vagy bérelnék, hogy véletlenül se fussak össze a korombéliekkel, vagy legalábbis ne éljek velük. Emberfóbiám ugyan nincs, de köszönöm, tökéletesen megvagyok magamnak is, épp emiatt nem térek be egyetlen szórakozóhelynek mondható alja egységbe sem, ami a Főutcán pihen, itt. Egy vacsora persze jól esne valahol, gyomrom azért korog kissé, de mivel fogalmam sincs, akad-e még nyitva bármi ilyenkor, későn, így egy szokatlan indíttatástól vezérelve fordítok hátat az eddigi útiránynak. Már közelebb voltam a kikötőhöz, mint a főutca nyüzsgőbb részeihez, amelyen végig csorogva valahol láttam pár perce egy evős bodegát, ahonnan jó illatok röppentek a levegőbe. Ezt kéne most felkutatnom ismét, talán egy kis beugrónál lehetett? Nem is tudom.
De ahogy így haladok előre, lassulok is azért rendesen, alaposan járja be tekintetem azt a környező pár métert, ahol épp elslisszolok, szemügyre véve a kirakatokat is azért. Jegyzem például a szabót, remek, stílusomhoz illő inget láttam kiakasztva, na meg idővel nem ártana az írószert is útba ejteni, fogyóban ugyanis a készleteim. Ám az árus, akire emlékeztem az előbbről, nagyon úgy tűnik, éppen most van már pakolásban, de megszaporázva lépteimet még épp elérem őt, talán akad még nála valami finom falat.
- Jó estét! Van még a számomra egy adagnyi gyros? Sőt.. ha lehet, duplát kérnék. - nézem végig a választékot, gyorskajái vannak, ezt pedig igen csak kedvelem, ha pedig van esélyem még, elviteles doboz lesz ebből, majd odafent megeszem a szobámban.
- Szép estét! Persze, épp időben ért ide, lassan zárok. Elég hideg van most már, és csappan a forgalom is. - válaszol normálisan a fickó, majd arról is érdeklődik, minden jöhet-e a dobozkámba, mire természetesen igenlően válaszolok, s amíg ő ténykedik, én a megfelelő pénzösszeget készítem elő neki. Egyébként ha valaki végig néz rajtam, elegáns külsőmet láthatja most: Szürke szövetkabátom alatt csak egy ing és egy vékony, fekete pulóver pihen, amelyeket eltakar a külső borítás, alul pedig sötétkék farmert viselek most, elegánsabb téli bőrcipővel. Szőke tincseim az ég felé meredeznek, nyakamat sál takarja, kezemen pedig kesztyű, pálcám kivételesen nincs velem, nem tartok ma attól, vámpírok, vagy bárki más áldozata lennék. Maximum csak az éhségé lehetek, ha nem halad a fickó.. jó lenne, ha igyekezne, mennék is vissza a szakházba, aztán pusztítanám is a finomságot.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-02-02, 2:09 pm

/NRT: Courtney és Tak, 2014.02.01./

Totál fel vagyok dobva, most már két napja és nem tud ezen még az időjárás sem változtatni, pedig dög hideg van, de kit érdekel? Az a lényeg, hogy én totál jól érezem magam és hogy az öcsém szerelmes és hogy.... jajj! Remélem semmi baj nem lesz, és az a leányzó nem töri majd össze a szívét és tényleg olyan kedves a hangja, ahogy Nick mesélte. Nagyon szeretném, ha semmi baj se lenne és ha eléggé drukkolsz valamiért, akkor annak csak úgy kell lennie igaz? Ezért nem zavar most még az sem, hogy muszáj lejönnöm a városba. Őszintén szólva nem szeretem ezt annyira, főként azért, ami az ok. Sopihe néninek nem sokára szülinapja lesz, és akkor tudjuk a leginkább meglepni, ha én veszem meg az ajándékát, csak épp még totál semmi ötletem sincs. A felnőtteknek nagyon nehéz ajándékot venni, hiszen egyrészt nem is nagyon tudom, hogy mire vágyik, másrészt, ami tényleg fontos neki, és szükség van rá, azt megveszi magának és kész nem? Akkor mégis mit lehetne neki kitalálni? Ha csak veszek valami kacatot, annak valahogy semmi értelme sincs, én legalábbis így vagyok ezzel, bár persze félő, hogy a végén úgyse lesz más választásom. Esetleg mellékelek még hozzá egy csokit és már minden meg is van.
Sikerül már végigjárni nem is tudom minimum hat üzletet, de még mindig nem jutottam előrébb és persze kezdek lassan összefagyni úgy istenesen. Hiába a meleg kabát, attól még az időjárás olyan marad, amilyen és nem lesz hirtelen negyven fok igaz? Szóval muszáj lenne keresni valami meleget, mondjuk egy forrócsokit, amit megihatok, amíg haladok tovább, vagy egy... hát a fene tudja enni se lenne rossz valamit azt hiszem. Ez főként akkor fordul meg a fejemben, amikor nem is olyan messziről megérzem a kellemes illatot. A kezeim már kellőképpen átfagytak, ezért is szánom rá magam nehezen, hogy végülis elővegyem őket, amikor a táskámban kezdek kotorászni a pénztárcámért, így hát nem látom a fickó száját sem, hogy mindjárt zár. Beállok szépen a sorba a srác mögé, amíg a pasas rám nem figyel.
- Oda mi lesz? - gyorsan pillantok körbe, nézem meg az árlistát, addig persze nagyon nem tudok másra figyelni, hallani pedig úgysem fogom, ha bárki hozzám szól.
- Egy forrócsokit szeretnék, és egy hot dogot mellé. - azt hiszem egy gyors és egyszerű lesz, no meg nem kell nagyon sok mindent cipelni sem, és azért legalább átmelegít. Egy mosolyt is azért megejtek mellé és csak most jutok oda, hogy a srácra is rápillantsak. Ha netán eddig mondott volna bármit is, ami rám vonatkozik biztosan nem reagáltam rá. Rajtam egyébként egy szimpla kék farmer van, egy krém fehér, jó vastag kabát, halvány, jég kék sál és egy ugyanilyen meleg sapka, ami alól persze szőke tincseim szépen ereszkednek alá. Aprót biccentek a srácnak, aztán figyelek is a pasasra, hiszen ha valamit kérdez, akkor látnom kell a száját.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-02-02, 2:38 pm

/NRT: Courtney és Tak, 2014.02.01./

Az éhség mondják, nagy úr, s most, hogy kellő időt töltöttem étkezés nélkül, logikusan korog gyomrom, még ha hallani alig lehet, érezni azért érzem, hogy vágyik némi harapni való után üres pocakom. Férfiból vagyok, és szerencsés alkat is egyben, nincsen különösebb gondom azzal, ha sokat kell magamba tuszkolnom, s most, így késő este sikerül még elérnem ezt a fickót, mielőtt zárna. A gyors kaja jelenleg nagyon is életmentő, sőt, azt hiszem, ha finom is, megjegyzem és törzshelyemmé fogadom, ínségesebb időkre, no meg azért is, mert ahelyett, hogy bunkó módon elküldene a sunyiba, hogy képzelem, hogy záráskor jövök, inkább hálásan megcsípi az utolsó pénzszerzési lehetőséget, előbb személyemben, majd egy szöszke leányzóéban is.
Ismerős az arca, esélyesnek tartom, hogy láttam már errefelé, vagy a suliban, vagy akár itt, Mystralban, semmi sincs kizárva, így hát logikusan egy halk köszönés hangzik el felőlem, ahogyan a közelembe érkezik, s picit arrébb is mozdulok, hogy ő is ide férjen, ne kelljen hajolgatnia, nyújtogatnia a nyakát mögülem, vagy bármi. Válasz valami miatt egyelőre nem érkezik, sejtem, hogy annyira elvonja a figyelmét a kaja, hogy inkább a rendelésre összpontosít, ami leginkább fura mód csak megmosolyogtat most engem, s az sem zökkent ki túlzottan, az én ételem elkészülése is félbe szakad, nyilván egyszerre is ki tud szolgálni minket, ahogy nézem, a húsadagomnak még egy percet sülnie kell.
No de ahogy a leányzó leadja saját kérését, most már egy biccentést is kapok, de eddig is figyeltem ám őt, slégan mögüle. Láthatóan koncentrál arra, hogy mit beszél a férfi, szépen formálja a szavakat, nekem az előbb nem reagált semmit, viszont engem sem zár ki figyelme teréből, sőt, egy mosolyt is küld felém, amit kedvesen viszonzok, belső gyanakvásommal egyetemben. Megfigyelőkészségem remek, de míg nem bizonyosodom meg igazamról, nem vonok le elhamarkodott következtetéseket.
- Azt hiszem, egy forrócsoki nekem is jól esne. Én is kérek egyet! - nézek a lányra, de ő is értheti, szavaim az eladónak szólnak, mire végül felé is nézek, majd ismét vissza a szöszkére. - A hideg ellen jó orvosság, nem? - kérdezem normálisan tőle, semmi bunkóság, vagy tolakodó viselkedés, egyszerűen csak relatíve két idegen vagyunk, akik ugyanabba a sorba álltak némi étekért.
- Van rá esély egyébként, hogy ismerlek látásból? Esetleg az iskolából. - vetem ki kártyáimat azért még pluszban, az a pár perc úgyis üresjárat, míg mindkettőnk étele elkészül, közben pedig felé fordulva, szemeibe tekintve mondom ki szavaimat, meglehetősen illedelmesen. Nem hiszem, hogy negatív összképet nyújtanék, vagy rossz benyomások érnék, ha engem figyel, talán nem fog elszaladni egy kis kommunikáció miatt, de majd meglátjuk, ő hogyan is áll ehhez.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-02-03, 12:30 am

/NRT: Courtney és Tak, 2014.02.01./

Elég jó az arcmemóriám, azt hiszem talán ismerős is ez a srác, de nem vagyok benne teljesen biztos, no meg elsősorban a fickóra koncentrálok, hogy minden szavát "halljam", így aztán nem megy az, hogy ennyire elaprózzam most a figyelmemet. Másnak egyszerűbb, néz és hall, én viszont csak nézek, és ez jelenti a hallást is, nem tudom a kettőt kombinálni. Így persze sokkal nehezebb az élet, de mivel megszoktam már, maximum csak néha adódik nehézségem belőle. A köszönését persze nem hallom meg, és mivel épp az árusra figyelek, még csak nem is látom. Csak egy mosolyt kap, amiért arrébb lép, hogy én is oda férjek, és leadhassam a rendelésemet. A legrosszabb az, hogy nem csináltam végül semmit, még végig kéne menni pár bolton, de közben lassan vissza is kéne térni az iskolába, mert késő kezd lenni, és nem túl jó ötlet ilyenkor kint mászkálni, főleg nem egy magamfajtának. Ha az utakon kevesebb lesz az ember, én aztán tuti, hogy nem hallom meg, ha valaki mögém oson, és elkap hátulról. Még annyi reagálási időm sem lenne, hogy sikítsak, mielőtt teszem azt befogja a szám. Nem túl jó kilátások. Lehet, hogy hasznos lesz ezt a vásárlást holnap folytatni, végülis még van időm, csak már jó lenne túl lenni raja.
Amíg készül a hot dogom azért persze oldalra nézek, időnként az eladóra is pillantva, hogy mindig tudjam kire kell koncentrálni. Ha már jó ideje élsz úgy, mint én, akkor már a szemed sarkából is észre tudsz venni olyasmit, ami másnak fel sem tűnne, nekem pedig ez nagyon hasznos, ha egyszerre két emberrel beszélgetek, vagy akár többel.
- Igen, nagyon jó orvosság, és most már határozottan kezd hideg lenni. - egy barátságos, de visszafogott mosoly jelenik meg az arcomon, amikor hozzám intézi a szavait, aztán újra az eladóra pillantok, amikor az összeget mondja el, hogy aztán gyorsan leszámoljam elé az árat. Közben persze a figyelmem táncol a srác és a férfi között, hogy semmiről se maradjak le, de az első pár szó még így is homályba vész. Az a jó, hogy már egészen jól ki tudom egészíteni a mondatokat, általában nem jelent nagy gondot az, ha egy rövidke részt nem tudok leolvasni, mint most is. Most, hogy így kérdez én is kicsit jobban megnézem az arcát. Igen, azt hiszem tényleg ismerős nekem is. Kutatok a gondolataim között és persze azzal, amit mond már nyilvánvaló, hogy honnan. Bólintok egy aprót.
- Igen, a Mysterioba járok, másodikba. Ezek szerint te is? De biztosan nem vagyunk évfolyamtársak, akkor... könnyebben beugrottál volna azt hiszem. - persze azért nem ismerek mindenkit pontosan az iskolatársak közül, de a saját évfolyamomról, azért legalább látásból a többség meg van. Akadhatnak természetesen kivételek is, ez nem lenne meglepő, de mégis első ránézésre idősebbnek is tűnik nálam. A forrócsokik hamarosan a pultra kerülnek, azokat nem olyan nagy idő elkészíteni és a hot dogom is hamar elkészül, a mustárral és ketchuppal, amit kértem rá. Átveszem, de még nem harapok, inkább csak a forrócsokit fújom meg és kortyolok egy aprót, hogy a srácra koncentráljak.
- Esetleg... te is mész lassan vissza a suliba, vagy...? - bizonytalan kérdés, mert hát nem akarok én itt ráakaszkodni, de közben meg ő szólított meg, és előbb volt itt, valahogy úgy érzem hülyén venné ki magát, ha most elköszönnék és hirtelen itt hagynám faképnél, főleg úgy, ha egyszer még esetleg egy felé is megyünk. Meg se hallanám, ha végül pont utánam jönne, vagy akár utánam szólna, hogy várjam meg. Így a tisztább.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-02-08, 2:46 pm

/NRT: Courtney és Tak, 2014.02.01./

Nagy általánosságban véve valóban nem vagyok sem egy beszédes, sem pedig egy amolyan társaságba való alkat, ám mint nagyjából minden tizedik embernek, nekem is hirtelen váltakoznak hangulataim: úgy látszik, mára elég a morgós, magányos farkas szerepből. Az eladó fickó is kedves, a szöszke pedig mindemellett még ismerős is nekem, nyilván a suliból, de még mielőtt ráugranék a témával, mint valami éhes hiéna, inkább csak illedelmesen figyelem meg őt, nem túl feltűnően, még csak nem is úgy, hogy kellemetlenül érezze magát, esetleg olyan gondolatai támadjanak, valami csúnya dolgot akarok elkövetni ellene. Kifejezetten normálisan zajlik le részemről is az első pár oda-vissza üdvözlés és egyes mozzanatok, az sem zavar túlzottan, hogy pár perccel többet kell várakoznom, sőt mi több, még magamnak is kérek egy forrócsokit, a szöszi ötletén felbuzdulva.
- Igen, érzem, egy ideje kint sétálgatok már. De akkor gondolom neked is volt errefelé elég dolgod, vagy csak szimplán nem tartozol a hidegtűrő északiak közé. - mosolyodom el normálisan, nem tudom, ebből mennyit érzékel, majd hamarosan kiderül, de egyelőre nem is vonom magamra tovább a figyelmét, hiszen a pénz amúgy sem játék, neki pedig ahogy látom, most van itt a fizetés ideje, ami közben rám is vár, szóval hozzá hasonlóan kikészítem az összeget, ami végül az eladó férfi kezében csörren, miközben ismerősségét is megjegyzem, s szavai alapján én sem vagyok túlzottan ismeretlen arc neki, nyilvánvalóan nem véletlenül. Szavai kedvesek, némileg fel is nevetek rajtuk egy hangyányit: jó is volna még másodévesnek lenni, az már egyszer biztos.
- Igen, de én már egyetemista vagyok, viszont elég sokat járok be a suliba, tanórák és persze a rítusmágia miatt is. Fogunk találkozni még az évben egy párszor, ha részt veszel az órákon, a napokban már kezdenünk is kell a tanítást. Tanársegéd vagyok ugyanis. - teszem még hozzá hosszabbra sikeredett monológom végére, majd veszem én is magamhoz a forrócsokimat, ami máris kezdi átmelegíteni kesztyűtlen ujjaim, melyek nem hidegültek volna le ennyire, ha alkalmazom azt a bizonyos kis varázslatot, de néha mágia nélkül is jó érzés élni. A hotdog úgy tűnik, szintén elkészült, s most már a túloldalról a zacskócsörgést hallva úgy veszem észre, a vacsorám is sínen van, nemsoká már másik kezemben pihen a szatyor, benne a finom tartalommal, de a leányzó most már magától szól hozzám, na ez ám a pozitívum.
- A Campus felé igyekszem, de ha gondolod, egy darabig elkísérlek, hogy ne menj egyedül. - nos igen, lovagiasságom határtalan, de a tanuláson kívül már nem nagyon köt más ahhoz az épülethez, mivel az én saját, külön bejáratú szöszim is a Campusban legyeskedik, szóval emiatt sem lesz már végső célom késő esténként a kastély. Változnak az idők, elkezdtünk komolyan felnőni, ez pedig így van rendjén.
- Egyébként ha már itt tartunk, el is felejtettem valamit. - lesek le teli kezeimre a forrócsoki megfújása után, majd az övéire is, végül mosolyogva nézek szemeibe, vélhetően jó pár lépés megtétele után. - Hát, a kezem nem adom rá, de attól még Takoda Turner. - vigyorodom el mondandóm végén, gondolom érteni fogja, miért is nem fog most menni az a fránya formalitás, de egyszer az életben kihagyható, nem fogunk megfeküdni tőle, ebben biztos vagyok.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-03-23, 10:41 pm

//NRT: Elisa és Patrick – 2014.03.23.//

A kisállat-kereskedésből kilépve felhúzom a cipzárt fekete bőrkabátomon, így, hogy beesteledett, azért lehűlik még a levegő, hiába vagyunk már benne a tavaszban. A bőrkabát alatt egy barna póló van, lejjebb farmernadrág és fehér tornacipő. Az enyhe szél ami fújdogál kissé összekócolja egyébként sem katonás rendben álló tincseimet, de nem nagyon törődök vele, csak lazán beletúrok a hajamba. És hogy mit csináltam a boltban? Louis-nak vettem kaját, mert már kezd fogyni, és a famulusom elviselhetetlen tud lenni, ha éhes. Nincs más elintéznivalóm Mystral-ban, találkozóm sincs senkivel, hacsak nem futok össze ismerőssel, de nem sokan mászkálnak most az utcán, szóval nem hiszem, hogy ez előfordulna. Mivel most eléggé átfúj a kabátomon a szél, és alatta nincs pulcsim, ezért egy testfelmelegítő varázslattal mulasztom el fázásomat. Mázli, hogy tudok varázsolni, és egyáltalán létezik ilyen varázsige, így meg tudom ezt oldani, a muglik ilyenkor ráfáznak, szó szerint is. Most, hogy nem érzem a hideget, ráérős léptekkel haladok végig a főutcán, merengve az élet nagy dolgain… na jó ez igazából csak vicc volt, épp azt tervezgetem, hogy valamelyik hétvégén haza kéne ruccanni New Yorkba, apámékat meglátogatni, meg lógni egyet a haverokkal. Le kell porolnom parkour tudásomat, mert ez bizony az utóbbi időben elkopott, otthon a srácok amióta jó idő van, biztos hódolnak eme szenvedélyünknek, és tuti cikizés tárgyává válnék, ha bénáznék, azt meg férfiúi becsületem nem hagyja. Szóval ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben bandukolok, szinte nem is nagyon nézelődök, csak épp a környezetemet, hogy ne menjek neki semminek és senkinek.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-03-24, 9:58 pm

//NRT: Patrick és Elisa 2014.03.23.//

*Hosszú ideje nem voltam már szórakozni, s ugyan eddig nem is igazán vágytam rá, most mégis úgy döntök, elmegyek kikapcsolódni. A döntés tehát megszületett, már csak annyi dolgom van, hogy megfelelő öltözéket válasszak. A készülődés ezen része viszont hatalmas rumlit és kavarodást eredményez. Mivel van miből válogatnom, fél óra leforgása alatt szinte ki se látszódik az ágyam a félredobált, alkalmatlannak ítélt szoknyák, fölsők és ruhák alól, míg végül találok valamit, ami még jó is lehet.
Felveszem a rövid, mindössze pár centivel a fenekem alatt végződő, háromnegyedes, enyhén csipkés ujjú, hátrésznél szinte teljesen kivágott, fekete ruhát és a fürdőbe sietek. Pár fordulás és néhány percnyi kritikus vizsgálódás után pedig úgy döntök, ez tökéletes lesz. Ezután már csak nem túlzottan, de azért feltűnő, látványos sminkem kell megcsinálnom, valamint finoman behullámosítom hosszú, vörös hajam, lábamra pedig fekete, magassarkú cipőt húzok.
Ezután visszatérek a fürdőbe és újra megvizsgálom magam, majd egy elégedett mosollyal veszem tudomásul, hogy remekül festek.
Nincs kedvem elsétálni a klubbig és kabátot se akarok felvenni, így a testmelegítő varázslat használata után ujjamra húzom teleportgyűrűm, s nem sokkal később már Mystral főutcáján vagyok, nem messze a szórakozóhelytől.
A gyűrűt elteszem kistáskámba, bezsebelek néhány elismerő pillantást, s már indulnék is, mikor egy nagyon is ismerős alakot veszek észre. Megfordul a fejemben, hogy nem törődök vele, hiszen leveleimre se válaszolt, az pedig, hogy esetleg el se jutottak hozzá, eszembe se jut.
Mindenesetre tudom, hogy úgyis beszélnem kell vele, egy rövid kitérőbe pedig csak nem halok bele, így hát lassan felé indulok. Próbálok halkan közlekedni, de mindez kopogó cipőben nem túl egyszerű, ezért felkészülök arra, hogy hamarabb észrevesz, mint szeretném.*
- Szia. Rég láttalak.*szólítom meg, mikor a közelébe érek, majd még pár lépés és megtorpanok. Nem tudom, hogy kéne viselkednem vele, még mindig kedvelem, de majdnem egy éve nem találkoztunk már és fogalmam sincs, mi jár a fejében.*
- Hogy vagy mostanában?*érdeklődök mosolyogva. Úgy vélem a legegyszerűbb, ha kedves, de tartózkodó vagyok. Legalábbis kezdetben. A többi attól függ, ő hogy viselkedik.*
- Halottam, bevezették a továbbtanulást. Gondolom te már egyetemista vagy. Melyik szakra jársz?*mivel legutóbbi találkozásunkkor harmadikos volt és kevés esélyt látok arra, hogy megbukott, abból, hogy még mindig itt van, nem nehéz rájönni erre. Bár persze az is megeshet, hogy Mystralba költözött, de ezt valahogy kétlem.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-14, 7:05 pm

//NRT: Patrick és Elisa 2014.03.23.//

Miután megvettem az eledelt Louis-nak, elindulok vissza az iskolába, nem számítva arra, hogy bárkivel is összefuthatok, hisz találkozót nem beszéltem meg senkivel, esteledik is már, ám számításaim nem jönnek be. Kopogó lépteket hallok, amik mintha felém közelítenek, így felemelem a fejem, és körbetekintek, majd ki is szúrom az alakot, aki irányomba tart, és egy pillanatra nem hiszek a szememnek. Ez tényleg Elisa lenne, vagy csak képzelődöm? Mikor köszön, megbizonyosodhatok, hogy ez tényleg ő. Nagyon fura őt így látni, kb egy éve nem találkoztunk már, mióta szakítottunk. Nem túl kellemes emlékek…
- Hűha szia. Bizony rég volt. Jól nézel ki, merre tartasz, bulizni? – érdeklődök, közben pedig nem tudom megállni, hogy ne tekintsek még egyszer végig rajta, mert tényleg nagyon jól néz ki. Alapjáraton szép, de így, hogy csini ruhában van, a haja, a sminkje meg van csinálva, csak dob az egészen. Na de vissza inkább a szemkontaktushoz, és válaszolok a kérdésére.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. És te hogy vagy? Helyrejöttek valamennyire a dolgaid? – kérdezem, hisz tudom, hogy családi gondok miatt volt távol. Hangnemem kedves és barátságos, és bár furcsa, hogy ismét beszélgetünk, furcsamód mégis örülök, hogy most összefutottunk. Nem tudom, hogy újra tudnánk-e kezdeni azt ami anno köztünk volt, de ha nem, remélem azért újra baráti lehet közöttünk a viszony.
- Igen, bevezették. Kalandor szakra járok, szerintem ez a legmegfelelőbb számomra. Nem túl harcos, nem magolós, kalandozós, ezt nekem találták ki. – válaszolok kérdésére, de nagyon nem mesélek az egyetemről, nincs nagyon mit, meg nem is szeretném untatni a lányt.
- És most, hogy itt vagy, rendesen fogsz tanulni meg minden? Vagy csak átmeneti időre jöttél vissza a Mysterio-ba? – érdeklődöm kedvesen, és közben arcát fürkészem, hogy észrevegyem, ha feltartom, inkább menne a dolgára, mert nem akarok tényleg a terhére lenni.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-15, 4:36 pm

//NRT: Patrick és Elisa 2014.03.23.//

*Mivel egy ideje már visszajöttem az iskolába és a fontos dolgaim többségét is elintéztem, úgy döntök, megérdemlek egy kis kikapcsolódást. Rövid gondolkozás után pedig a klub mellett döntök. Az mindig tele van emberekkel, biztos találok valakit, aki szimpatikus nekem, unatkozni tehát biztosan nem fogok.
Órákkal később, mikor sikerül végeznem a hosszas készülődésnek, teleport gyűrűm segítségével közvetlenül Mystralba érkezek, nem messze a szórakozóhelytől. S miután elteszem hasznos kis ékszerem, el is indulok. Néhány lépés után viszont kiszúrok egy nagyon is ismerős személyt, akivel egy ideje szeretnék már összefutni, így irányt változtatva felé indulok inkább. A klub úgyis megvár.*
- Köszönöm. Igen, rég voltam már és semmi más tervem nem volt mára.*mosolygok rá. Fürkésző pillantását is észreveszem, amivel végigmér, de nem szólok rá. Mért is tenném? Élvezem, hogy láthatóan még mindig csinosnak tart.*
- Most, hogy már itt vagyok, jól. Valamennyire igen.*bólintok a kérdéseire. Sok dolgom lesz még, hogy tényleg rendeződjenek a dolgok, de legalább már nem rohangál mindenki fejvesztve. Ezért is jöhettem vissza.
Beszéd közben továbbra is mosolygok és megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy Patrick olyan barátságos, mint mindig. Tudom, megérdemelném, hogy nehezteljen rám és szóba se álljon velem, mégis, boldog vagyok, amiért nem így történt. Arról fogalmam sincs, hogy újra tudnánk-e kezdeni, vagy egyáltalán akarjuk-e, de szeretném, ha legalább barátok maradnánk. Mióta ismerem, Patrick fontos nekem, s ez azóta se változott.*
- Szerintem is illik hozzád.*értek egyet mosolyogva. Úgy gondolom tökéletesen választott szakot. S ugyan szívesen hallanék még az egyetemről és arról, hogy érzi ott magát, egyelőre hanyagolom a témát.*
- Nem, most már itt maradok. Végigjárom az alap iskolát, talán az egyetemet is, néhány évet kibírnak nélkülem. Úgy tervezem, hogy csak akkor megyek haza, ha nagyon muszáj és akkor is csak rövid időre, néhány napra, maximum.*Patrick is tudja, mennyire utálok ott lenni, most pedig, hogy még a szüleim helyét is át kéne vennem, még kevesebb kedvem van hozzá.*
- Hogy van Louis?*kérdezek rá kíváncsian. Jobb szeretném hanyagolni a család témát, legalábbis az enyémet és különben is érdekel, mi van a famulusával.*
- Nincs kedved meginni velem valamit?*kérdezem kicsit félve a visszautasítástól. Nem untat a társasága, sőt élvezem és szeretném, ha egy ideig még nem válnánk el, az utca közepén ácsorogni viszont nem túl kellemes.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-15, 5:46 pm

//NRT: Patrick és Elisa 2014.03.23.//

Tud még meglepetést okozni nekem az élet, nem gondoltam volna hogy mostanában összefutok Elisa-val, és lám, mégis ő közelít felém Mystral főutcáján. Nem sétálunk el egymás mellett, mintha nem ismernénk egymást, én erre nem lennék képes azok után ami köztünk történt, bármennyire is fájt, hogy elment, a jó dolgokat nem tudom elfelejteni. Nagyon csinos, és ezt közlöm is vele.
- Jó szórakozást előre is! – mondom mosolyogva, hisz kiderült, hogy bulizni készül. Ilyen külsővel biztos bomlani fognak utána a pasik. A következőkben kicsit érdeklődöm a dolgai felől, hogy hogy van, rendeződtek-e a dolgai.
- Na, ennek őszintén örülök. – remélem most már normálisan tudja folytatni a tanulmányait, és nem kell folyton az otthoni dolgok miatt aggódnia. Furcsa kicsit, hogy beszélgetünk ennyi idő után, de jó, hogy mindketten rendesek és barátságosak vagyunk egymással. Azt hiszem, nem tudnám elviselni, hogy magasról tegyünk egymás fejére, és úgy csináljunk, mintha nem ismernénk egymást, de talán ilyen nem lesz. Elisa az egyetemről kérdez, én pedig elmondom, hogy a Kalandor szakot választottam, és a lány szerint is illik hozzám. Ismer engem elég jól, szóval ha ő is úgy gondolja, hogy jól döntöttem, akkor biztos így van, bár eddig én se bántam meg. Egyébként szívesen mesélek még neki az egyetemről, ha érdekli, de most egyelőre inkább én kérdezem őt, hogy mik a tervei a sulival.
- Értem… ja és hogy tudd, mindazok ellenére, amik köztünk történtek, szeretném, hogy ha tisztában lennél azzal, hogy bármi baj van, vagy segítség kell, hozzám mindig nyugodtan fordulhatsz. – mosolygok rá, és bár nem tudom, hogy kér-e majd a segítségemből, ezt mindenképp el akartam mondani neki, hogy rám számíthat. A lány következő kérdéséből kiérzem az erős tématerelést, érthető, hogy nem szeret a családjáról beszélgetni, így én se feszegetem tovább a témát, hanem egy sokkal lazább dolog vetődik fel, méghozzá a famulusom.
- Louis remekül van, élvezi, hogy szabadon garázdálkodhat az egész szobában, és nem kell a szobatársak cuccaira figyelnie, hanem oda megy ahova akar. – mesélek a skótjuhászról, ki azóta kicsit elviselhetetlenebb is, hogy őszinte legyek, megérezte kissé a szabadság ízét, és engedetlenebb, de majd megnevelem én.
- És Ulix-szal mi a helyzet? Megszokta újra a Mysterio-ban? – kérdezem a lány baglyáról, hogy ne tűnjek udvariatlannak, hogy én nem érdeklődök felőle, no meg egyébként is kíváncsi vagyok, szóval kérdésem nem csupán udvariasság. Elisa kérdése ezután meglep kissé, és talán ez picit ki is ül az arcomra, nem számítottam rá, de aztán a pillanatnyi megdöbbenést átváltja egy barátságos vigyor.
- De, nagyon szívesen. A klubba indultál, nem? Mert akkor felőlem menjünk oda, de ha máshova szeretnél, akkor nekem végül is mindegy. – mondom még mindig mosolyogva, aztán ha el lesz döntve hova megyünk, akkor elindulunk célirányosan a hely felé. Kicsit érdekesen nézhetek ki egy szatyor kutyakajával a kezemben, de az ilyen nem érdekel, lazán kezelem a helyzetet, annyiból tényleg fura, hogy Elisa itt lépked mellettem kiöltözve, full csinosan, de ha őt nem zavarja, vagy legalábbis nem ad neki hangot, akkor én miért zavartassam magam?
- És amúgy sikerült már másokkal is összefutnod, mióta visszaértél, vagy én vagyok az első? – tartom fent továbbra is a beszélgetést, hogy ne csendben lépkedjünk egymás mellett.

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-15, 7:27 pm

//NRT: Patrick és Elisa 2014.03.23.//

- Köszönöm!*mosolygok barátságosan, habár most valahogy máris sokkal kevesebb kedvem van a bulizáshoz, mint, mikor elindultam.
Bólintok arra, hogy Patrick örül annak, hogy kezd minden rendbe jönni körülöttem. Őszintének tűnik, ez pedig nagyon jól esik nekem. Ezután azt is megtudom, hogy a kalandor szakot választotta az egyetemen, ami szerintem remekül illik hozzá, ezt pedig meg is osztom vele.*
- Köszönöm, ez… sokat jelent.*mosolygok kicsit meglepetten, de őszintén. Csodálom, hogy még mindig számítok neki annyira, hogy meghallgassa a problémáimat, márpedig a felvetése nem egyszerű udvariasságnak, hanem komolynak hangzott. Talán tényleg beszélek majd neki az otthoni dolgokról és azokról, amik bántanak, egyelőre azonban nem fogom ilyesmikkel terhelni.*
- Ezt el is hiszem.*nevetek fel, ahogy eszembe jut a játékos skótjuhász. Őt is kedveltem, így hát örülök neki, hogy jól van és élvezi az életet.*
- Persze, szerencsére nem zavarja a környezetváltozás. Zajos és neveletlen, mint mindig.*csóválom meg fejem, majd el is mosolyodok kicsit. Bármennyire is elviselhetetlen néha a famulusom, imádom őt, így haragudni se tudok rá. Végül aztán veszem a bátorságot ahhoz, hogy megkérdezzem Patrickot, velem tart-e a továbbiakban. Kicsit félek a választól, s megdöbbent arcát látva biztos vagyok abban, hogy elutasítja a meghívást. *
- Ne ijesztgess.*szusszantok megnyugodva, mikor mégiscsak igent mond, kérdésére pedig bólintok.* - Igen, oda, de nem ragaszkodok hozzá.*bár én kiöltöztem, ő egyáltalán nem, ami engem nem zavar, de nem tudom, ő szívesen menne-e ilyen helyre, egy zacskóval a kezében, hétköznapi öltözetben.
Amennyiben viszont őt ez tényleg nem zavarja, bólintok és Patrick oldalán lépegetve, el is indulok célunk felé.*
- Csak egy furcsa sráccal az állatkereskedésben.*mutatok az üzlet feltételezett iránya felé. Nem látom értelmét a titkolózásnak, végül is nem történt semmi olyasmi, amiről nem beszélhetek. A részletekbe azért, nem fogok belemenni.*
- Merre jártál ma?*kíváncsiskodok érdeklődve. A szatyorból feltételezem, hogy vásárolt valamit, de azt nem tudom micsodát, na meg már késő van és nyilván nem ezzel töltötte az egész napját.*
- Remélem nem zavartalak meg semmiben.*pillantok rá ismét. Bár valószínűleg nemet mondott volna nekem, ha lett volna jobb terve, mégis megjegyzem ezt. Csak, hogy tudja, tényleg nem akarom sem feltartani, sem untatni.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-18, 3:07 am

//NRT: Galina és Luka – 2014.03.21. Előzmény a Pokol Szája Klubban//

*Gondoltam én persze, hogy ha már egyedül jövök ide, előbb-utóbb csak akad valaki, akivel legalább táncolni lehet, de szerencsére ezzel a sráccal még beszélgetni is tudok. Vele kapcsolatban nem érzek késztetést, hogy bosszantsam vagy beszólogassak, tehát képes vagyok normális ember módjára társalogni, amihez témánk is akad bőven, ráadásul kérdezgetem is mindenről, ami csak eszembe jut. Egy idő után viszont kezdem úgy érezni a tömegben, mintha elfogyna körülöttem az oxigén, muszáj kimennem a friss levegőre, ahova Luka is elkísér. A pulcsimat persze a nagy sietségben bent felejtettem a ruhatárban, de nem érdekes; hacsak a srác nem fázik és nem menne vissza, már ha van kabátja vagy ilyesmi, akkor az én cuccom igazán várhat. Ráadásul már a testfelmelegítő varázslatot is ismerem, tehát nem lesz itt gond. Lassan el is indulhatunk hát a kis egészségügyi sétánkra, és ha már ilyen jó társaságom akadt, akkor nem fogok itt némán kullogni… bár ezt amúgy sem tenném. Nem tudom, hogy Luka mire számít, mi lesz a következő kérdés, ami majd elhagyja a számat, de van egy olyan érzésem, hogy a barátnős dologgal egy kicsit meglepem. Nem szeretném, ha félreértene, csak érdeklődöm, mert hát elég helyesnek látom, a szavakkal is jól bánik, akkor hol van mellőle a párja?*
- Ha lenne, csak nem jönnél nélküle bulizni, vagy ha mégis, miért akarnál más lányokkal kezdeni? Ne mondd, hogy velem is csak dumálni akartál, láttam, hogyan néztél rám, mikor odajöttél hozzám. *Fogalmam sincs, hogy egyáltalán logikus-e, amit mondok, vagy megint csak én vagyok a kis naiv. Aztán persze az is lehet, hogy az egész szituációt félreértem úgy, ahogy van, és Luka tényleg minden hátsó szándék nélkül jött oda… de ezt nem hiszem, nem, néztek már rám így nem egyszer. A következő mondatával elárulja, hogy tényleg nincs senkije, a magyarázat hozzá pedig egész szokványos, mindennapi. Na de ő is visszakérdez ám, nem is tudom, miért gondoltam, hogy nem fog.*
- Ki mondta, hogy nem? *Mosolygok is rá nagy ártatlanul. Dehogynem, megakadt az én szemem valakin.* - De nem a barátom. *Teszem még hozzá, csak hogy ne gondolja ő se, hogy ha fiúm van, akkor ennyire hagyom, hogy valaki más tegye nekem a szépet. De pont ezen nem szeretnék most rágódni, ezért is örülök Luka kérdésének, amivel átevezhetünk egy újabb témára.*
- Hüllőket meg növényeket gyűjtök, bájital és méregrecepteket keresgélek, vagy másokat zaklatok a kérdéseimmel. *Ezzel azt hiszem fel is soroltam a két fő hobbimat, bár utóbbival vissza kell fogni magamat, mert sajnos nem sokan viselik el. Attól nem félek, hogy ezek alapján Luka mit gondol rólam, ha eddig nem gondolt furcsának, szerintem ezek után sem fog.* - Egyébként a spontaneitás híve vagyok, szóval mindig azt csinálom, amihez éppen kedvem van, vagy amit az adott helyzet lehetőségei nyújtanak. Na és te? Már azon kívül, hogy járod a szigetet és lányokat szédítesz. *A hamiskás mosolyomon láthatja, hogy nem gondolom ám komolyan, csak az agyát húzom kicsit, de tényleg érdekelne, hogy ő mivel szereti elütni a szabadidejét. Lassan sétálunk közben, kissé későre jár már, ezért nincsenek olyan sokan az utcán, mint nap közben, így legalább azzal nem kell foglalkoznom, hogy kerülgessem a járókelőket.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-23, 5:39 pm

//NRT: Galina és Luka – 2014.03.21.//

*Bulizni és persze csajozni indultam a Pokol Szája klubban, ahol ki is szemeltem magamnak egy igazán csinos lányt. Aki, mint kiderült, nem túl társasági ember, nem szívesen jár ilyen helyekre és nyilván az egyéjszakás kalandokat se pártolja, de ezt nem is bánom annyira. Beszélgetni ugyanis remekül el lehet vele.
Így hát több téma is előkerül, mire ismét visszamegyünk a táncparkettre. Végül, mivel Galina levegőzni szeretne, elhagyjuk a klubbot. Mivel, bár hideg nincs, késő van már, felajánlom, hogy visszamegyek a kabátjáért, vagy pulcsijáért, ha van, de nincs rá szüksége, így hát inkább sétálni indulunk.*
- Logikus levezetés.*bólogatok mosolyogva. Jól gondolja, ha lenne valakim és működne is a kapcsolat, nem foglalkoznék más nőkkel, na és persze nem járnék el nélküle bulizni.* - Abban is igazad van, hogy nem minden hátsószándék nélkül mentem oda hozzád. Bár igazán kellemes beszélgetni veled.*teszem hozzá. Mostanra már azt se bánom, ha erre az éjszakára nem jön össze semmilyen kufirc, Galina társasága igazán kielégítő.*
- Senki, de nem nézem ki belőled, hogy megcsalnád a barátod, vagy akár csak eljárnál bulizni nélküle.*érdeklődve figyelem Őt, a rendes válasza hallatán pedig kicsit oldalra döntöm a fejem, kíváncsian. Végül, mivel úgy látom, nem szívesen merülne el mélyebben ebben a témában, hát áttérek egy másikra. Aminek semmi köze az előzőhöz.
A választ érdeklődve hallgatom, a kérdéseknél pedig felnevetek. Engem nem zavarna, ha rám zúdítaná az összes fura kérdését, de most nem ez az, amire felfigyeltem.*
- Szereted a toxikológiát?*csillan fel szemem. Ugyan nem exos vagyok, de imádok bájitalokkal pepecselni, na meg, minden nagyképűség nélkül, értek is hozzá.*
- Szóval nem riadsz vissza az új dolgoktól.*mosolyodok el. Ez egy igazán jó hozzáállás és biztos vagyok benne, hogy Galina még véletlenül se tartozik az unalmas alakok közé, akikkel képtelenség bármi normálisat kezdeni.*
- Nahát, lebuktam.*nevetek fel, majd megcsóválom fejem és rendesen is válaszok a feltett kérdésre.* - Talán nem nézed ki belőlem, de szeretek főzni. Mindenfélét, a bájitaloktól kezdve a teljesen hétköznapi ételekig. Meg persze a bulizást és ivást se vetem meg.*teszem még hozzá azért, nehogy azt higgye, hogy egy nyugodt kis konyhatündér vagyok, bár sejtésem szerint eleget megtudott már rólam ahhoz, hogy tudja, messze állok attól, hogy visszahúzódónak vagy túlzottan békésnek nevezzenek.*
- Egy időben szörfözni is eljártam, de rá kellett jönnöm, hogy tehetségem csak fejreálláshoz van.*rántom meg a vállam vigyorogva. Akkor még úgy gondoltam ez menő dolog, de sajnos nem konyítok hozzá túlzottan. Na jó, semennyire se.*
- Vissza szeretnél majd menni a klubba?*azt sejtem, hogy a ruháját vissza akarja kapni, nem is erre gondolok, hanem a bulizásra. S persze nem célom lerázni, szó sincs erről, egyszerűen csak kíváncsi vagyok, mit tervez.*

Tárgy: Re: Mystral főutcája 2014-04-25, 11:43 pm

//NRT: Galina és Luka – 2014.03.21.//

*Sejtem, hogy Luka nem azért indult ma egy szórakozóhelyre, hogy aztán sétálgasson és beszélgessen, mégis kihívom magammal, hisz ha nem akar jönni, azt majd úgy is mondja. De úgy tűnik, hogy még sem lehetek olyan unalmas, szerencsére velem jön, aminek örülök is, mert néha azért én is szeretek ám rendes ember módjára beszélgetni valakivel. Ha valaki szóba áll velem, akkor általában nem fogom vissza magamat, rákérdezek bármire, ami csak érdekel, most is így teszek, ezért is kerül szoba a másik magánélete. Jól sejtettem, hogy nincs barátnője, nem mintha ne tudnám, hogy vannak olyanok, akiket az ilyesmi cseppet sem zavar a csajozásban, de jól láttam én, hogy Luka nem ilyen. Vagy csak jól titkolja, bár akkor feleslegesen, ennyi idő alatt gondolom már neki is leesett, hogy nem éjszakai kalandot kerestem itt magamnak most. Persze én sem úszom ám meg, hogy visszakérdezzen, nekem pedig nincs mit titkolnom azon, hogy nincs olyan, akit a barátomnak nevezhetnék. Szépek vagyunk, mondhatom, két kis magányos madárka, akik épp csak egymással nem akarnak semmit sem kezdeni. Nem tudhatom, hogy mit tennék, vagy nem tennék, ha tényleg lenne valakim, de ettől még egyetértek azzal, amit Luka mond, mert hát az elképzeléseim azok, így csak hümmögök meg bólogatok egy sort. Nem szeretnék a témába nagyon belemászni, ezt szerencsére a srác is érzékeli, ezért jár neki egy nagy plusz pont, ami még nagyobb lesz, mikor szóba kerül a toxikológia.*
- Imádom! *Nem túlzok egy kicsit sem, és már a téma szóba kerülésétől is felcsillan a szemem, főleg ahogy a másikra nézek.* - Ezek szerint te is? *Odáig lennék, ha igent mondana, végre talán lenne olyan ismerősöm, akivel beszélni is tudok, nem csak egyéb dolgokról de a méregkeverésről is. Sajnos eddig úgy vettem észre, hogy itt ez nem igen mozgatja meg az emberek fantáziáját.*
- Az új dolgok csak vonzanak, akkor is, ha nem lenne szabad. *Elvigyorodok, mert ez bizony így van, ha valami ismeretlen, az mindig érdekel. Legfeljebb nagyon hamar rájövök, hogy annyira még sem érdekes, előfordult már ez jó párszor. De azért engem is érdekel ám, hogy Luka mivel szereti hasznosítani a szabadidejét.*
- Igen, a bulizáson meg sem vagyok lepődve. *Rámosolygok, mert tényleg, ha valamit, hát ezt biztosa vettem. Azért meg már egyenesen odáig vagyok, hogy bájitalokat is szeret kotyvasztani.* - Az viszont tényleg nem mindennapi, hogy fiú létedre kiigazodj a konyhában. Vagyis, ne érts félre, csak én nem láttam még túl sok férfit fakanállal a kezébe. *Vagy talán csak a környezet teszi, ahol felnőttem; a vidéken élő oroszok még ma is igen ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez, tehát konyhában a nő van.*
- Én nem vagyok túl jó, ha ételekről van szó. Bájitalokkal és mérgekkel pontos vagyok és precíz, hogy tökéletesek legyenek, de ha hagyományos főzésről van szó csak összedobálok mindent, aztán persze semmi se sikerül. *Talán nincs türelmem a dologhoz, de mindig is ilyen voltam.* - A bátyám mondjuk egyszer megjegyezte, hogy főzhetnék az ellenségeinek, többet nem lenne gondja rájuk. *Ezen mindig nevetnem kell, pedig a mondat jó pár éve elhangzott már. Tudom, hogy a testvérem ezt nem rosszindulatból mondta, pedig van benne igazság bőven. Az azért egy párszor már megfordult a fejemben, hogy ideje lenne tisztességesen megtanulni főzni, már csak a mérgezett ételek miatt is…*
- Kíváncsivá tettél, egyszer azért megkóstolnám, amit főzöl. Persze csak ha nem mérgezed meg… *egy pillanatra itt azért elmélázom* - … vagyis, de, akkor is érdekelne.
*A szörfözés valamiért szintén nem lep meg, elég sokan űzik mostanában ezt a sportot hobbiként.*
- Talán csak túl korán adtad fel. Bár nem tudom, mennyire lehet nehéz, soha nem próbáltam, ritkán jutottam tengerközelbe. Én simán csak úszni szeretek. *De azt nagyon-nagyon. Végül is, ha egyszer én is szörfdeszkát ragadnék és folyton csak a vízbe szédülnék, akkor is jól érezném magamat az úszkálással.*
- A pulcsimért bemegyek, de mára azt hiszem elég volt nekem a bulizásból. *Lassan kezd idekint is hűvös lenni, ráadásul sok energiámat elemésztett a benti ugrabugra.* - De nm szeretnélek feltartani, ha vissza szeretnél még menni, akkor csak miattam ne maradj kint. Én szerintem amúgy is lassan elindulok vissza a kastélyba. *Tényleg jól esik vele beszélgetni, de lassan eljutok oda, hogy csak a pihe-puha ágyacskámra vágyok, ezért lassan, ugyanolyan tempóban, mint ahogy eddig jöttünk, visszafordulok a klub felé az említett ruhadarabért.*
- Azért ha lenne kedved, és nem épp felszedni akarsz valakit, szívesen eljönnék veled táncolni máskor is. *Mert miért ne, nem akarok tőle semmit, táncolni meg csak lehet minden hátsó szándék nélkül is, nem?*

» Mystral kikötője - A rév
» Mystral parkja