Carolayn Natri

Áldott nagyszülők

Kedves naplóm!
Őszintén szólva nem igazán értem hogy mostanában mi történik velem. Amióta itt vagyok, teljesen megfordult bennem minden. Itt a tanulás, épp most is egy halom könyv fölött ülök, jobban mondva ültem, mert átváltottam inkább naplóírásra, mert már nem kicsit fáj a fejem az olvasástól. Bár ez sem áll túl messze az olvasástól de hát sebaj….. Hmm….egyszerűen elképesztő hogy mennyire cserfes vagyok még a saját naplómban, és gondolataimban is. Komolyan tökéletes iskola példány lennék, ha arról lenne szó.
Na de térjünk is vissza lényegre, amikor idejöttem, tehát két hete rögtön az első napon írtam egy levelet az öcsémnek Dankennek. Ő nem sokkal rá válaszolt is, ám hogy őszinte legyek nagyon meglepett a hír. Ugyanis a borítékban benne volt az ő levele is, hogy, hogy érzi magát, és ezen kívül még egy levél a Nagyitól. Így hangzott:
„Kedves unokáim!
Olyan nagyon régen beszéltünk, s hogy őszinte legyek én ezt nagyon bánom, épp úgy ahogy nagyapátok. Sajnálattal hallottuk, kedves szüleitek halálát, mert lehet néha nem úgy tűnt de nagyon szerettük őket, s napokig sírtunk az elvesztésük miatt. De ami ennél is rosszabbul esett, az, az volt hogy csak utólag tudtuk meg azt, hogy milyen szörnyűségeket kellett átélnetek, azért hogy megéljetek. Ha tudtuk volna, akkor biztosan küldtünk volna nektek pénzt hogy minden rendbe jöjjön, hisz egy Natri sarja nem élhet szegénységben. Ám mivel a múltat nem tudjuk megváltozatni így utólag szeretnénk jóvá tenni, így amint elküldtem a levelet nagyapátok csináltatott mindkettőtöknek bankszámlát, így könnyedén áttudtunk nektek küldeni néhány fillért, hogy valahogy kijöjjetek a mindennapokban. Tehát mind ketten egyenként kaptatok 5 millió dollárt, de nem tartoztok köszönettel, hisz tudjátok ez fölösleges. Ám mivel a szüleitek meghaltak, ezért az összes gyámsági jog, ránk nagyszülőkre száll, így innentől kezdve mi döntünk mindenről ami veletek kapcsolatos. Az első lépés az lesz, hogy Carol drágám, te hozzá mész egy daliás herceghez, a neve Gabriel O’likato. Szerintem nagyon szeretni fogod, hisz ugyanolyan vadak vagytok. Maximálisan sötét a lelke, és könyörtelen. Nagyon gazdag, épp úgy mint a családja, s az apja nagyapátok legjobb barátja. Amint haza látogatsz hozzánk, mert hogy most már ugye ez az otthonotok, azonnal megköttetik a házasság, s együtt éltek majd hosszú-hosszú ideig.
Te Danken pedig, most azonnal haza költözöl hozzánk, nincs apelláta, hisz már a nagyszüleid is megérdemlik azt hogy láthassák az unokájukat. S ha Carol is hazajön s összeházasodik Gabriel-el akkor itthon élhetünk mint egy nagy, szép, és szerető család. Én személy szerint már nagyon várom.
Millió puszi!
Nagyi”
Életemben nem féltem még ennyire mint most, és még az öcsém sincs biztonságban. Utálom az a két álnok dögöt, akik nagyszüleimnek merik magukat mondani. Egyszerűen nem értem, hogy mégis mi módon fogok ez alól kibújni….vagy talán még is tudom! Megölöm azt a két férget. Nem érnek többet ennél a jelzőnél, mert valóban kártevők csak.
Én nem akarok egy pszihopata szadista állat felesége lenni! Soha! Sz…..azt hiszem, szeretem Lukat, és ettől nem is tágítok. Úristen Luka! Mi van hogy ha megtudja?!?! Nem! Nekem kell elmondanom. De mégis hogyan?? Annyira félek ettől az egésztől, hogy kimondani is félek. De egy biztos: hogy ha valaki bántani meri Dankent, azt én magam fogom lemészárolni!
Próbálom a gondolataimat Luka felé terelni, s hogy nem sokára megyünk kettesben Párizsba. Ám mégis mindig eszembe jut a levél és a leendő férjem. Vajon helyes? Mert hogy kedves biztos hogy nem, az már biztos. Még hogy nagyon fogom szeretni?! Ilyet Európa nem látott még, és ha rajtam múlik nem is fog! De az öcsémet még mindig sakkban tartják. Megvan! Tudom már! Írok egy levelet, hogy amint tud, jöjjön ő is ide a suliba tanulni, és így talán megmenekül a „drága, szerető” nagyszüleinktől. Egyszerűen nem hiszem el, hogy képesek ilyenre. Bár miért ne lennének képesek rá?! Hisz megtették ugyanezt apunál. Te úristen! Jaj ne! Mi van ha megtudják hogy én Lukat szeretem vagy mi, és őt is megölik, mint apu össze barátnőjét? Elkell mondanom neki! De előtte meg kell írnom a levelet az öcsémnek, s csak utána mondani el Lukanak.
És mivan hogy ha Luka azt mondja hogy fel is út, le is út?! Azt nem élném túl. De ha nem mondom meg neki, akkor lehet hogy ő nem élné túl. Ó hogy nem volt senki, aki megölte volna az a két fajankót!?
https://www.youtube.com/watch?v=-aSuts_YrhM