Konyha, avagy a finomságok szülőhelye

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 4:26 pm

*Úgy dönt, ideje készíteni pár szendvicset, meg valami rendes kaját is kéne ennie. Plusz egy kávé se lenne rossz. Így hát felkerekedik, hogy a konyhában elkészítse a kajáját, aztán elfogyassza. Szokásához híven térdig érő, szürke melegítőt visel, lábán fekete edzőcipő, felül zöld, ujjatlan felső virít, vállára dobva meg a melegítő alsó kapucnis, zipzáras felső része pihen. Haja szokásos módon tiszta kóc, de ápolt, arca nyugodtságot tükröz, szemei élénken csillognak. Bal alkarjára felcsatolja a pálcatokot, amiben pálcája pihen, majd megrohamozza a konyhát. Mikor végre leér a pulóvert ledobja az egyik szék támlájára, aztán a hűtőből előpakol mindent a pultra, amire csak szüksége van. 4 zsemle, vaj, szalámi, paradicsom, sajt. Mikor ezekkel elkészül, nekilát kávét főzni a kávéfőzővel. Azaz kávét és vizet tesz a gépbe, majd elindítja, és hagyja, hogy egy bögrébe folyjon majd le. Aztán a szendvicsekhez fordul. Félbevágja mindegyiket, majd egy vajazó késsel megkeni őket, jöhet a szalámi, paradicsom, és végül a sajt, majd vissza rá a teteje. Mikor elkészült, egy tányérra pakolja őket, lerakja az asztalra, majd mikor a kávé is lefőtt, lekapcsolja a gépet, a hűtőből tejet és cukrot vesz elő, amivel ízesíteni fogja az italt, majd mikor ezzel is megvolt, végre leül az asztalhoz, hogy nekilásson az evés-ivásnak. Már rég evett saját készítésű kaját, így ez most nagyon jól esik neki. A friss kávé illata betölti az egész konyhát, miközben ő szép csendben elnyammogja az ételt.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 4:50 pm

*Nincs ma az a gatyarohasztó meleg, szóval egy kis kocogásra a szigeten tökéletes az időjárás. Kék atlétatrikó van rajtam, szürke pamut halásznadrág, lábamon sportcipő. A pálcám is velem van az erre kialakított tartóban, de nem hiszem, hogy túlzottan nagy szükségem lesz rá. Famulusom nincs velem, egyedül indulok el a Keleti főtoronyból, de először az alagsorba megyek, mert szükségem lesz egy palack vízre. Már a bejárat előtt megcsap a friss kávéillat, aminek jó illata van, de én nem szoktam kávézni, ettől függetlenül az illata finom. Belépek, és meg is látom egy diáktársamat, ki épp eszik. *
- Jó étvágyat! *mondom, és biccentek neki köszönésképp. A hűtőhöz lépek, és keresek magamnak egy palack vizet, de csak szénsavas van, azt meg nem akarok futáshoz inni. Egy polcon szerencsére találok menteset, de az meleg, szóval bedobom a fagyasztóba egy kis időre, addig is elveszek a tálból egy szőlőt és azt kezdem eszegetni, leülve a szendvicseket fogyasztó sráccal szemben.*
- Egyébként Patrick vagyok, Patrick Davis, ha már így összefutottunk. *mondom, és kezet is nyújtanék, de eszik, nem szeretném túlzottan megzavarni, bőven elég talán, hogy megszólítottam. Szemenként csipkedem le a fürtről a szőlőt, minek finom az íze, és nem szólok a másikhoz, csak ha kiderül, hogy nem zavarja őt a társaságom.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 5:00 pm

*Sikerül elkészülnie az étellel, aztán már a kávé is lefőtt, így végre nekiláthat. De nem telik bele sok idő, egy ismeretlen srác lép a konyhába.*
- Köfi… *motyogja vissza teli szájjal, majd akkor eszeget tovább, s közben figyeli a másikat, amint épp egy palack ásványvizet keres, de úgy tűnik a hűtős szénsavas nem jó neki, mentes meg túl meleg, így azt bedobja a fagyasztóba. Mind ezt Tom végignézi érdeklődve, majd mikor az ismeretlen helyet foglal vele szemben és bemutatkozik, ő bólint, majd int, hogy egy pillanatot kérjen, amiben sikerül lenyelnie az épp majszolt falatot. Gyorsan megtörli a kezét és a száját egy törlőruhában, majd kezet nyújt a másiknak.*
- Tom, Thomas Gledhill, örvendek. *mutatkozik be, és ha elfogadják a kézfogást oké, ha nem, akkor ez van, majd visszatér a kajáláshoz. Figyeli, ahogy Patrick a szőlőt eszi jóízűen, miközben ő is eszik, de ezen muszáj vigyorognia. Persze nem teli szájjal.*
- Edzeni mész? *kérdi, s fejével a srác ruhájára int, talán azért is kell a hűvös ásványvíz. Ő is mindig így szokta csinálni, ha netán épp mozogni van kedve. Végre sikerül elpusztítania két szendvicset a négyből, de a kávé elfogyott, így felkel, odalép a mosogatóhoz, elmossa a bögrét és a kanalat, majd egy poharat vesz elő a szekrényből, meg előkapkod az egyik tálból narancsokat, amiket fürge mozdulatokkal megpucol és egy tárolóba facsar.* - Kérsz te is? *pillant a másikra érdeklődve, és ha ő is kér, akkor elővesz még egy poharat, majd a naranccsal teli tárolót az asztalra pakolja a poharával együtt, meg Patrick-éval együtt, ha kér, és újra visszaül a helyére, hogy a még meglévő két szendvicset elpusztítsa.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 5:16 pm

*Futni akarok menni, de előtte nem ártana beszerezni valami folyadékot, így a konyhába megyek, ahol egy srác eszik, neki odaköszönök, majd hideg szénsavmentes víz hiányában a fagyasztóba dobok egy meleg palackot, és amíg lehűl, addig leülök szőlőt enni, de közben bemutatkozom a fiúnak.*
- Én is örvendek. *elfogadom természetesen a kézfogást, hisz úgy illik, aztán tovább folytatom a szőlőszemek rágcsálását.*
- Aha, futni indultam a szigetre, nincs jobb dolgom. Te terveztél valamit a szendvicsfogyasztás utánra? *kérdezem, és hangom elég közvetlen, általában ilyen szoktam lenni az emberekkel, és Tom normálisnak is látszik, talán nem lesz gond. Diáktársam időközben feláll, és engem is megkínál narancslével.*
- Elfogadom, köszi. *bólintok, majd ha lekerül elém a pohár, belekortyolok, finom így frissen facsartan, ritkán iszom így, de szeretem. A szőlő lassan elfogy, elég gyorsan ettem úgy tűnik, de nem eszek többet.*
- Látom az evéstől téged se kell félteni. *Célzok arra, hogy mikor bejöttem, még négy szendvicse volt, most meg már csak kettő, és láthatóan azokat is szándékozik megenni. Természetesen nem beszólásképp mondtam, inkább viccelődve, én is tudok sokat enni, és hát bevallom szoktam is, szóval remélem Tom nem sértődik meg.*
- Amúgy hogy-hogy nem a nagyteremben kerestél magadnak valami kaját? *érdeklődöm, mert én ha magamból indulok ki, biztos lusta lettem volna magam elkészíteni a szendvicset vagy bármi mást, egyszerűbb és gyorsabb az étkezőben bekapni valamit, de ki tudja, Tom lehet konyhatündér.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 5:51 pm

*Tom figyelgeti a másik srác ténykedését, és akkor eljutna a bemutatkozásig. Miután Patrick elfogadta a kézfogást, nekilát narancslét „varázsolni” egy facsaró, edény, meg narancsok segítségével, és megkínálja vele a fiút is. Úgy tűnik ő is szereti a narancsot, így mindkettejüknek jut pohár, majd Tom is iszogat belőle, miközben eltűnteti a gyomrába azt a két szendvicset, ami maradt.*
- Hát nem sok mindent. Lehet, lemegyek a konditerembe, de hogy őszinte legyek, futni is régen futottam már. *válaszol közvetlenül. Patrick jó arcnak tűnik, így talán nem az az utálatos, és bosszantó fajta, legalábbis első hallásra, aminek Tom nagyon tud örülni.*- Hát mit mondjak… szeretem a hasam. *von vállat vigyorogva, és már csak egy szendvics van hátra. Neki meg se kottyan ez a négy szendó, gyors anyagcseréje van, ráadásul a mozgás miatt, ami feljönne plusz kiló, azonnal le is megy. Így tartja a 72 kilós súlyt már nagyon rég óta.*
- Magam szoktam készíteni az ételt. Szeretek főzni, és ahogy már említettem, a hasamat is szeretem. *válaszol mosolyogva, mire sikerül elpusztítani az utolsó szendvicset. Teli hasára téve kezeit hátradől a széken, majd akkor teljesen jóllakottan és megnyugodva, hogy végre nem üres a hasa pillog asztaltársára.* - És veled mi a helyzet? Inkább a nagyteremben eszel, vagy magadnak készíted az ételt? *kérdez vissza kíváncsian, miközben ülepszik akkor a kaja, s nekilát elmosogatni az összepiszkolt tányért és késeket, meg deszkát, amiket használt a szendvicsek elkésztésénél. Persze közben Patrickra is figyel, nem akarja elmulasztani a választ.*
- Egyébként merre fogsz majd futni? Erdő, vízesés, hágó? Csak mert szerintem az erdő a legjobb. *pillant a fiúra, miután végzet a mosogatással, s most kezeit törölgetve egy kéztörlőbe, nekidől a pultnak háttal, így teljesen Patrickra tud figyelni.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 6:07 pm

*Összefutok egy diáktársammal a konyhában, ő szendvicseket eszik, én viszont szőlőt, aztán narancslevet iszom, amivel Tom kínál meg. Közben ha már így alakult a helyzet, beszélgetni is kezdünk.*
- Én szeretek futni, és a futást parkour-rel feldobni. Hallottál már róla? *kérdezem az egyik kedvenc hobbimról a másik fiút. Eddig nem igazán találkoztam olyannal, aki tisztában lett volna a parkour fogalmával, de ki tudja, ez a srác talán kivétel. Szó esik a kajáról is, meg hogy saját készítésű vagy nagytermi.*
- Inkább nagyterem. A tudományom megáll a piritósnál és a rántottánál és a mikrózott kajánál ami a főzőcskézést illeti. *mosolyodom el, de hát két apával nőttem fel, és bár volt otthon főtt étel rendszeresen, de nem vitt rá a lélek soha, hogy megtanuljam a recepteket. Tom elkezd mosogatni, addig én kidobom az üres szőlőfürtöt, és megnézem, lehűlt-e már a víz, de nem még, szóval még maradok, na nem mintha el akarnék rohanni, Tom normális srácnak tűnik.*
- Szerintem az erdőbe megyek. Legutóbb mikor ott voltam, összefutottam egy csajjal, aki elkezdett hisztizni, amiért az elhagyott cipőjét egy begyűjtő bűbájjal megtaláltam, de nem is itt volt a problémája, hanem ott, hogy kicsit elszakadt. Azt hittem az agyam eldobom, nem volt túlzottan szimpatikus. *mesélem el jókedvűen, miközben visszahuppanok a székre, de előtte töltök még narancslevet, már ha még maradt, ha nem, akkor nem.*
- Sportolsz vagy sportoltál valamit? *érdeklődök, és bírom ezt a témát, elég aktív életet szoktam élni, nem tudom, Tom mennyire van ezzel így, na majd most megtudom.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 6:18 pm

*Úgy tűnik, kezdik megtalálni az összhangot, mert megindul kettejük között a társalgás. Legalábbis Tom így érzi, szóval figyelmesen hallgatja, amit Patrick mond.*
- Hát, ha ez az, amikor akrobatikus elemekkel tűzdelve másznak-ugranak meg hasonlók háztömbök tetején is, meg majdnem minden hol, akkor azt hiszem, igen. *válaszol elgondolkodva a srácnak, s így belegondolva, lehet, hogy egyre gondolnak. Ő legalábbis ezt a fajta parkour-t ismerni.* - Bocs ha kissé hülyén fogalmaztam. *teszi még hozzá, miközben rájön, hogy nagyon összevissza beszélt, de hát ez van. Elfogy a szendvics, nekilát mosogatni, és hallgatja, hogy Patrick inkább a nagytermet részesíti előnyben. A többiről már nem is beszélve, Tom felnevet a dolog hallatán.*
- Érthető. Nem mindenki szeret magának kaját készíteni, sokan úgy gondolják, hogy túl pepecselős munka, de én személy szerint élvezem. Kikapcsol. *teszi még hozzá vigyorogva, miközben leteszi a rongyot a mosogató mellé, majd visszaül a helyére, amin a pulóvere is van.* - Ilyenről se hallottam még. Néha az emberek nagyon hálátlanok tudnak lenni… *von vállat, sajnos a suliban mindenféle egyéniség megtalálható, így ezzel nem lehet mit kezdeni, maximum elviseli az ember. Vagy legalábbis a türelmesebb fajta. A kérdésre kicsit elgondolkodik, aztán válaszol.*
- Hát… leginkább úszni és futni szoktam, de a verekedés se utolsó, meg persze a tánc. Mármint a break és hip-hop. Veled mi a helyzet? *kérdez vissza jó kedélyűen, rég beszélgetett már a sportról. Egyedül Tarkhal beszélt ilyenekről, de ő inkább a kviddicset szereti, így az ilyen dolgok kicsit kimaradtak.* - Amúgy mióta parkour-ozol? *megint egy kérdés, erre azért kíváncsi. Élő parkour-ossal még nem találkozott, csak tévében meg filmen látta őket eddig.*

//És most fagyi-magyi egy időre.//

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 9:13 pm

//olvad//

*Szimpatikus nekem Tom, szóval beszélgetni kezdünk a konyhában, amíg a vizem eléggé lehűl a fagyasztóban, és el tudok menni futni, de így, hogy jó társaságot találtam, nem bánom, ha várnom kell. Felkerül a szó a parkour-re, és megérdeklődöm Tomtól, hallott-e róla, és a válaszát hallva bólogatok.*
- Bizony, erre gondoltam. Igazából elmagyarázni csak kuszán lehet, megmutatni érdemes, onnan már mindenki rájön, miről is beszél az ember, de jó, hogy neked azért van fogalmad róla. *mosolygok, és bár azért valamennyire már terjed a parkour, de lassú ütemben.*
- Hát igen, de még jó, hogy van, aki szeret főzőcskézni, legalább van mit enni. *nevetek fel, mert hát tényleg milyen lenne, ha senki nem szeretne főzni. Nyers dolgokon élne mindenki, kb visszamennénk őskorba.*
- Hát igen, de amilyen hisztit levágott... ölni tudott volna a szemével. Engem mindenki meg akar ölni, az uszodában még régebben egy olyan lánnyal találkoztam, aki tuti őrült volt, mert ő meg először bele akart folytani a vízbe, aztán a feldarabolásomat ecsetelte... mondom nem hiszem el, hogy engem ilyen emberekkel hoz össze a sors. *nevetek fel saját szerencsétlenségemen.*
- Te találkoztál már hasonló érdekes alakokkal? *kérdezek, hogy ne csak én beszéljek. Ezután a sportokról esik szó, mikről szintén Tomot faggatom.*
- Mindenféle sportot bírok, a deszkázás, futás, parkour és úszás, ezek a favoritok. Próbálkoztam a tánccal is az említett stílusokban, de nem bírtam a kötöttségeket a koreográfiákban, szóval abbahagytam. Mennyi ideig táncoltál? *érdeklődöm újból, mert ez a téma érdekel, tetszik a break meg a hip-hop zenében, táncban, stílusban egyaránt, és talán Tom kicsit szakavatottabb mint én.*
- Hű nem is tudom, pár éve. Otthon New Yorkban sok alkalmas hely volt erre szerencsére, szóval ott hamar beleszokott az ember. *visszaemlékszem a kezdetekre, amikor még elég béna voltam, de most már tök jól nyomom minden egoizmus nélkül.*
- Neked van valami extrém hobbid? *mert hát a parkour-t azért hívhatjuk extrémnek, hisz cseppet sem veszélytelen.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 9:24 pm

*Végre egy jó beszélgető partnerre lelt egy másik férfinemű tagban, azaz Patrick-ben. Jó végre halandó dolgokról is beszélni, nem csak az elvarázsoltakról.*
- Hát tényleg jobb, ha az ember látja. Látod, még én is alig tudtam elmondani, hogy pontosan mi az, amire gondoltam. De jó, hogy legalább te érted. *vigyorog egy sort, tényleg néha bele tud zavarodni abba, amit mond, de ez előfordul mindenkivel. Néha napján… vele főleg. Közben a konyhai téma is szóba kerül.*
- Hát ha ilyen szempontból nézzük, akkor ja… *mosolyog egy sort az elnhangzottakon. Tényleg fura lenne, ha senki nem szeretne főzni.* - Jesszus, látom téged se kerülnek a furábbnál furább alakok. *pillant megilletődve a srácra, hát igen, neki is volt párszor szerencséje az ilyen emberekhez, de hála égnek, őt messze elkerülik nagy ívben. Lehet a stílusa miatt.*
- Asszem, talán egyszer vagy kétszer. De meg kell hagyni, tényleg van egy-két alak itt, akinek nincs ki minden kereke. *von vállat, hát megesik az ilyesmi. Végül előkerülnek a sportok, amiben Tom elemében van, és úgy tűnik, beszélgető partnere is.*
- Ha jól rémlik, akkor 5-6 éves korom óta táncolok. De fura, amit mindtál az előbb. Például breakben és hip-hopban is van freestyle, hogyhogy nem azzal próbálkoztál? Az alapok ugyan azok, utána viszont te találod ki a mozgásodat, mit hogyan kombinálsz. *néz csillogó szemekkel Patrickre, imádja ezt a témát, és úgy tűnik, egy jó barátra lelt a srácban. Majd ő is megérdeklődi, hogy mióta parkour-ozik a partner, mint kiderül, már nagyon rég óta.* - Mondhatjuk, hogy veterán vagy ebben a formában. *nevet fel jókedvűen. Viszont az extrém hobbira nem tud mit mondani. Elgondolkodó arcot vág, majd vállat von.*
- Hogy őszinte legyek, talán a terepbicikli, vagy az utcai bunyó, már ha az annak számít. *néz a másikra vigyorogva. Szereti a bunyót, persze azért mértékkel, de hát ilyenek a fiatalok. Ezzel nem lehet mit kezdeni, majd kinövi… vagy nem.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 9:42 pm

*Hamar megtaláljuk a közös hangot Tommal, és ennek örülök, hogy nem kell kukán ücsörögnöm, amíg a fagyasztó teszi a dolgát. Szóba kerül a parkour és a főzés is, az elsőt imádom, a másiknak csak a végeredményét csípem. Megemlítek két lányt, akikkel nem szívesen futnék össze még egyszer kellemetlen természetük miatt.*
- Hát nem, de azért vannak normális emberek, a legtöbb azért okés, de vannak ilyen érdekes alakok.*
- Jaja, nem mindenki komplett, de hát ettől színes az iskola diáksága. mosolygok, majd a sportról kezdünk beszélgetni, ez kedvelt közös témának tűnik, amit én cseppet se bánok, de szerintem Tom se.*
- Azokkal nem, de akkor ezeket majd kipróbálom, köszi a tippet. Versenyekre is jártál, vagy csak hobbiszinten táncoltál? *remélem nem veszi zokon hogy ennyit kérdezek erről, de ha igen, úgyis mondja, vagy majd én észreveszem rajta.*
- Igen, de találkoztam olyannal, aki már tizenöt éve nyomatja a parkour-t, túl van egy lábtörésen és egy csuklóficamon, de csinálja, szóval minden tiszteletem előtte, ő mondhatni a példaképem. *mesélek picit a férfiról, akivel tavaly egy rendezvényen volt lehetőségem találkozni.*
- Utcai bunyó... akkor veled gondolom nem érdemes összetűzésbe keveredni. *nevetek fel, na nem mintha ez lett volna a tervem, de aki utcai bunyós, az biztos nem puhány.*
- Ezt tanultad is, vagy balhés környéken laktál, esetleg te magad is az vagy? Na nem mintha ezt feltételezném rólad, félre ne érts! *teszem gyorsan hozzá, hisz abszolút rendben van a srác, csak na, így tudtam kifejezni magam.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 9:59 pm

*Megvan a közös hang, már csak a körítés kell hozzá, ami ebben az esetben a sport lesz. Mindenféle.*
- Na igen, de ha lehet, engem inkább kerüljenek. Néha túl sok belőlük egy is… *színpadiasan megrázkódik, hogy ő bizony nem szeretne ezekkel a fura alakokkal találkozni, talán majd egy máik életben.* - Versenyekre nem igazán, nem szeretem az ilyen dolgokat. Sajnos már elfajult egy-kettő ilyen esemény, és nekem nem a nyeremény a fontos, hanem maga az összejövetel, ahogy több ember stílusa keveredik egy azon műfajon belüle. Az élmény, hogy j arcokat ismerhetsz meg, és nem versenyezni kell velük… Érted? Vagy már megint össze-vissza beszélek. *néz Patrick-re, miközben erőteljesen gesztikulál a karjaival, látszik rajta, hogy felidézi magában az eseményeket, a régi emlékeket, amiket magában hordoz.*
- 15 éve? Hűha, akkor ő már nagyon profi lehet. És hol találkoztatok, hogy hívják? Lehet még én is hallottam róla. Már ha nem probléma, hogy megkérdezem. *pillant kicsit óvatosan a srácra, reméli, hogy nem olyan helyen tapogatózik az emlékei között, ami fájdalmas lenne, vagy hasonló. A bunyós dologra viszont jókedvűen felnevet.*
- Hát ezt azért nem mondanám. Nyugi, nem fogok senki sem leverni jó indok nélkül. De még akkor sem biztos… *teszi hozzá vigyorogva, még mielőtt megijesztené itt a fiút. Azt nem szeretné, meg amúgy is, csak azért bunyózott, mert fiatal, és a fiatalok hülyék, keresik a veszélyt.* - Mondjuk úgy, az utca volt a tanító, de nem laktam balhés környéken. Inkább úgy mondanám, hogy kerestem a bajt, mint minden hülye gyerek az én koromban… Jesszus, ez úgy hangzott a számból, mintha 50 éves lennék. *néz maga elé kissé vicces arccal, majd legyint egyet, felkel a székről és tölt magának egy pohár vizet.*
- Ne aggódj, sejtem, hogy nem feltételezel semmi rosszat, bár meglehetne rá az okod ilyen múlttal. Mármint az én múltammal, nem a tiéddel. *gyorsan javít magán, még mielőtt Patrick érti félre őt, és nem fordítva.*
- És neked honnan jött az ötlet, hogy parkour-ozni kezdj? Gondolom volt valami, ami inspirált, mikor belefogtál. *kérdezősködik, kíváncsi nagyon, miközben visszaül a helyére partnerével szemben.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 10:25 pm

*Nem a legjobb téma a kellemetlen alakok, szóval jöhet az új téma, ami már sokkal bejövősebb mindkettőnknek.*
- Teljesen értem mit mondasz, szóval nekem világosan fogalmazol. *mosolygok bólogatva, és sejtem miről beszélhet, mármint az érzést.*
- Én is éltem át hasonlót, de nem versenyen, hanem jártunk haverokkal ilyen rendezvényekre, ahol voltak parkour-ösök, deszkások, bmx-esek, görkorisok, szóval minden ilyesmi sport, és ott voltak bemutatók, és jó dolgokat, trükköket lehetett ott tanulni, mindig tök jó volt, na meg a hangulat se utolsó. *emlékszem vissza ezekre, és jó volt ebből a szempontból is, hogy New York azért elég központi hely, mert jó programok szoktak lenni, amikre érdemes elmennie az embernek.*
- Pont egy ilyen rendezvényen futottam össze vele. Az igazi nevét nem tudom, mindenki csak D-boy-nak szólította, autogrammot is ilyen néven adott. Nem világhírű, talán nem hallottál róla, de akik ismerik, azok mind tisztelik és becsülik érthető okok miatt. *mondom, majd a bunyózásra terelem a témát, hisz Tom otthon van ebben.*
- Értem. Sejtem miről beszélsz, ettől nem leszel 50 éves, én is kerestem a veszélyes helyzeteket, sőt, még igazából most se vagyok ellenzője egy jó bulinak, szóval ha valami őrültséget forgatsz a fejemben, dobj egy levelet a Keleti főtoronyba a Kobra hálóba és társulok. *nevetek fel, talán kicsit elszaladt a képzelőerőm, de hát megesik az ilyen mindenkivel.*
- Miért milyen a múltad? Vagyis bocsi, még csak rövid ideje ismersz, ha nem akarod elmondani mert túl személyes, megértelek. *vágom rá a kérdésemre, mert tényleg nem szeretnék a magánéletében vájkálni, ki tudja, talán mindez fájdalmas téma Tom számára.*
- Hát, mindig is néztünk hasonló videókat a haverokkal, és egyszer felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk. És hát megpróbáltuk, és azóta is a szerelmesei vagyunk ennek a tevékenységnek. *mondom mosolyogva, és mivel én is megszomjaztam, ezért én is töltök magamnak inni, majd én is visszaülök, nem megyek most már sehova, ha ilyen jó a társaságom.*
- Ami meg inspirált, az az, hogy a lányoknak bejött, és elvileg rosszul se nézek ki, szóval ez jó kombónak bizonyult. *nevetek fel, és nem szégyellem, elvégre fiúk vagyunk. Más kérdés, hogy most nem próbálnék csajozni ezzel, hiszen van barátnőm, de szép idők voltak.*
- A táncolás mennyire volt csajmágnes? Vagy nem próbáltál ezzel meghódítani valakit? Szerenád helyett táncolsz neki? *érdeklődöm, hogy ő is meséljen picit. Elég közvetlen vagyok a fiúval, de általában ez így szokott lenni, ha valakivel jól kijövök.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 10:37 pm

- Akkor jó, megnyugodtam. *pillant a másikra vigyorogva, örül, hogy nem kell annyit magyarázkodnia, Patrick könnyű szerrel megérti őt, talán a sport iránti vágyuk áthidalja az ilyen fogalmazási problémákat.*
- Értem, biztos jó lehettek azok a rendezvények is. Egyszer szívesen megnéznélek titeket, hogy mit csináltok pontosan, milyen egy ilyen helyen lenni. *néz a másikra komoly, de vidám arccal. Jó az ilyen dolgokat megosztani mással, meg egyébként is, tényleg érdekelni kezdte ez az egész parkour dolog. Lehet, hogy nem művelné, de azért megnézné szívesen élőben. Közben előjön a bunyós téma, amit megpróbál Tom ismét normálisan megfogalmazni, nem sok sikerrel, de nincs probléma, Patrick ért minden, szerencséjére.*
- Ezt megbeszéltük, majd ha valami hasonló lesz, azonnal szólok. *nevet fel jókedvűen, közben tölt magának innivalót, aztán visszatér új ismerőséhez, aki ugyan ezt teszi. A sok beszéd kiszárítja az ember torkát.* - Nincs gond… mondjuk úgy, hogy meg voltak a magam harcai, bunyói, főleg egy-két rosszakarómmal a nők miatt… *vág erre fancsali arcot, sajnos tényleg mindig a nők miatt alakult ki a harc, de most erről tényleg nem ő tehet. Az más, hogy előbb kellett volna gondolkodni, mielőtt megfektet olyan nőket, akiknek van valakijük.*
- A lányoknak bejött? Ilyen inspirációról se hallottam még, de nagyon jó. *vigyorog, ez tényleg jónak hangzik, azt meg kell hagyni. Tetszik neki az ötlet, de ő inkább megmarad a táncnál.* - Leginkább annyira, hogy az ilyen bulik alkalmával könnyebb volt őket „levadászni”. Hogy szerenád helyett táncoljak… még szerenádot sem adtam soha. *ráncolja össze homlokát, aztán csak legyint egyet kezével mosolyogva.*
- Nem, ez inkább önmagad kifejezéséről szólt, mint hogy megnyerd a másikat. Nem igazán használtam arra, hogy mást meghódítsak. Na jó, talán egy-két kivételt leszámítva persze. *mondja elgondolkodva. Tényleg voltak olyan esetek, amikor használta, de inkább megmarad a teremben és ott gyakorol pár ismerősével, vagy kint az utcán.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 11:04 pm

*Tom úgy érzi, hogy össze-vissza beszél, de én minden gond nélkül megértem, mire akar kilyukadni egy-egy mondandója után. Mesélek neki egy kicsit azokról a bizonyos rendezvényekről, mik felkeltik diáktársam érdeklődését, de hogy őszinte legyek, nem is csodálom.*
- Ősszel még mielőtt túlzottan rossz idő lenne, szoktak rendezni, ha gondolod, szólok ha megtudom, mikor lesz legközelebb, és eljössz velem New Yorkba. *ajánlom fel, mert bár alig egy rövid ideje ismerem Tomot, de ez nem akadályoz meg abban, hogy elhívjam a "városomba". Közlöm vele, hogy legközelebb ha valami őrültséget csinálna, akkor előtte üzenjen nekem, én szívesen társulok, sok hülyeségben benne vagyok, ez régen is így volt, és nem változtam azóta olyan mértékben, hogy ez a jellemvonásom elmúlt volna. Szó esik a bunyózásról, faggatom picit arról, majd ismét a parkour-re terelődik a szó.*
- De még milyen jó. *nevetek fel, és hát nem tagadom, nagy motiváló erő tudott lenni, hogy körülzsongtak minket a lányok, és kérdezem Tomot, a tánc mennyire váltotta ki ezt a hatást.*
- Figyelj, ami késik nem múlik... lehet itt találsz egy olyan lányt, akinek majd tánc-szerenádozol. *vonogatom meg a szemöldökömet, majd felnevetek. Bármi megtörténhet, nem kell üldözni a jót, a jó úgyis megtalál ha mázlista az ember.*
- Ha már ennyire a lányoknál járunk, van valaki kiszemelt, ilyesmi? *érdeklődöm hátradőlve a széken. Fiúk vagyunk, szerintem várható volt, hogy előbb utóbb ez a téma is előkerül, talán nem kényes ez Tomnak se.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-29, 11:25 pm

*Kissé úgy érzi magát, mintha össze-vissza beszélne, de hála égnek Patrick mindent megért elsőre is, így elmúlik a kényelmetlen érzés ezzel kapcsolatban.*
- Öhm… kösz. Már ha nem baj, csak akkor. *lepődik meg a hirtelen felajánláson, de tényleg nem akarna ezzel gondot okozni a srácnak. Max majd szállodában fog aludni, vagy valahogy megoldja másképp, hogy ne legyen teher.* - Tánc-szerenád? Ez jól hangzik… Remélem igazad lesz. *vigyorog, mert ez tényleg mulatságos. Még ilyet se hallott, hogy tánc-szerenád. Ez egy új fogalom lesz a szótárában, az biztos. Viszont mikor a lányokra terelődik a dolog, kissé fancsali arcot vág.*
- Van kiszemelt, kettő is, de az egyik barátnak akar, a másikkal meg nem tudom még, hogy mi lesz. De szerintem neki is barát szinten maradok… ez az én formám. *fanyalodik el kissé, és mintha a hangulata is romlott volna, de aztán lelkiekben összeszedi magát, és most ő bombázza meg ezzel a kérdéssel Patrick-et.* - És veled mi a helyzet? Van már valaki, vagy csak kiszemelt? *kérdi kíváncsian, és reméli, a fiú több sikerrel járt, mint ő. Közben felkel, odalép a mosogatóhoz, és elmossa a poharát is. Most többet már nem szeretne inni vagy enni, így miután végzett, megtörli kezét, majd visszaül a helyére, s érdeklődve várja, hogy mit mond társa a nőkkel kapcsolatban.*
- Amúgy mikor szoktál edzeni járni? Csak mert ha van kedved hozzá, valamikor összefuthatnánk és mehetnénk együtt, meg akkor bemutathatnád, hogy mit tudsz. Kíváncsi vagyok. *pillant érdeklődve a fiúra, s reméli, nem sérti meg ezzel a kis kéréssel. Ha már ennyire megvan az összhang, akkor talán tudnák ez tovább fokozni egyfajta barátság felé. Mondjuk már most is afelé haladnak, de a közös edzések alkalmával akár el is lehetne ezt mélyíteni. De hát ki tudja, ez nem csak tőle függ, úgy hogy most vár kíváncsian, és kissé talán izgatottan is, mi lesz erre a reakció.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-30, 12:02 am

- Dehogy baj, akkor nem ajánlottam volna fel. Apámék jófejek, biztos odaadnák az egyik vendégszobánkat. *mondom, hiszen ha már én hívom el, nem hagynám, hogy szállodában aludjon, máskor is aludtak már ott haverok, és hát lassan Tom is mondható annak, elég közös az érdeklődési körünk.*
- Szóforradalmár vagyok, már ha van ilyen szó, mert ha nincs, most már lesz. A tánc-szerenádot is most találtam ki, tiszta jó vagyok. *nevetek fel saját hülyeségemen, majd a lányokra terelődik a szó.*
- Ne így állj hozzá, hódítsd meg. *biztatom, és bár először nem akartam, mégis felteszem a kérdést.* -Hogy hívják őket? Talán ismerem valamelyiküket... *kérdezem, de természetesen ha nem akar, nem válaszol. De mivel én is visszakapom a kérdést, úgy kezdek el bólogatni.*
- Van barátnőm már egy ideje, itt ismertem meg, ő is másodikos. Talán ismered, Elisaveta Varlock a neve. *mondom, és most, hogy emlegetem, hiányozni kezd, rég találkoztunk, remélem hamarosan sikerül összefutnunk.*
- Változó, amikor kedvem szottyan hozzá. De mondom, ha bármi van, csak üzenj és megbeszéljük. Te melyik szobában laksz, csak hogy ha én írnék, hova írjak? *kérdezem, hisz ő már tudja, hogy én hol lakom, de fordítva ez még nem igaz.*
- Egyébként szívesen megmutatok pár dolgot, de kicsit kijöttem a gyakorlatból, szóval lehet nem lesz a legjobb, de majd meglátjuk. Ha elrontom, majd azt mondom, ezt direkt így csináltam. *nevetem el magam, majd ránézek az órára.*
- Ha már így szóba jött az edzés, szerintem eléggé lehűlt már a vizem, elmegyek futni egyet, mielőtt besötétedik. *mondom, majd felállok, és a mosogatóba teszem a poharamat.*
- Örültem a találkozásnak, remélem hamarosan újra összefutunk! Szia! *köszönök el a sráctól, majd a vizemet kivéve a fagyasztóból kisétálok a konyhából.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-30, 12:30 am

- Akkor elfogadom, ha nem gond. *bólint Patrick szavaira, hogy rendben van így a dolog. Ezek szerint nem fog zavargolódni senkinek. És úgy tűnik, végre egy újabb barátra tehet majd szert az idő múlásával.*
- Szóforradalmár? Mondhatjuk így is. *nevet fel jókedvűen, ez tényleg egy új szónak tűnik. Magában még ízlelgeti is, mert nagyon tetszik neki. Közben előkerül a lány téma, amire nem szívesen gondol, de ez van. Nem győzhet mindig az ember.*
- Jackie, és Vixi. De Vixivel megbeszéltük a dolgot, viszont Jackievel még nem tudom, hányadán állunk. Azért köszi a tanácsot. *mosolyodik el, mire hallhatja, hogy Patricknek bizony van valakije, és úgy tűnik, hiányzik is neki.*
- Calypso háló. Oda tudsz üzenni. *válaszol a másiknak, és akkor fejben ő is feljegyzi, hogy Patrick melyik hálóban van. Aztán szóba kerül az edzés, aminek Tom kifejezetten örül, hogy a srác ennyire közvetlen, és még mutatna is neki pár dolgot, ha már így kéri. Persze későbbi alkalmakkor.* - Ha te mondod. *nevet vidáman, mikor beszélgető partnere az órára pillant, s ez azt jelenti, hogy ideje távoznia az edzésre, neki meg tanulnia kell.*
- Én is örültem. Jó edzést, és ha lehet, ne törd össze magad. Hello. *köszön, majd egy nagy sóhaj keretében felkapja a pulcsiját, és vidáman dúdolgatva magában visszatér a hálójába. Van még egy-két dolog, amit el szeretne intézni, így nem tétlenkedhet.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 5:05 pm

*Muszáj valamit kitalálnom. Fel kell majd keresnem Vixilient, és pénzem nincs - bár tudnék szerezni -, viszont a randevú még áll, ahhoz pedig étel és ital is szükségeltetik. Felmarkolnék a nagyteremből pár finom falatot, de nem érzem túlságosan biztató lépésnek, inkább szégyenletesnek, arról nem beszélve, hogy az ott előforduló ételeket nem tudom hogyan fogyaszthatnánk el. Ennek ellenére, amennyiben én készítek útravalót, az még szép színben is tüntet fel, ezért utam most a konyhába vezet, mivel ha jól tudom, illetve jól érdeklődtem meg, akkor található az iskolában ilyen helyiség. Öltözékem a szokásos, egy szakad, piszkos, fehér tornacipő, mellé egy fekete térdnadrág, illetve egy fehér atléta, kiegészítőt pedig nem viselek, csupán farzsebemben pálcámat. Kis keresés után már meg is találom a keresett helyszínt, hiszen gyorsan, ruganyosan és elszántan haladok, tehát belökve az ajtót állok meg, hogy körültekintsek, majd tenyereimet bizakodóan csapjam össze.*
- Lássuk mit tudunk. *indulok meg elsőként a csap felé, hogy azt megnyitva mossak kezet, majd elzárva keressek törlőkendőt, s töröljem vele szárazra kezemet. Ezek után pár tányért és poharat veszek elő, egy-két kést, és egyéb evőeszközt, keverőalkalmatosságot, amikre szükségem lehet, és rendezetlenül kidobálom a közeli asztalra, majd a hűtőhöz lépek, hogy azt nyissam ki. Nyugodtan szemlélődöm benne, ám egy narancslevet máris előveszek, egy kis jéggel, s nagy erővel odavágva az asztalhoz szórom bele egyik poharamba a darabjait, hogy ráönthessem a folyadékot, majd visszahajítva azt zárjam be, s töltsem a fejben történő előkészületeket, gondolkodást, egy kis iszogatással, míg az asztalra is felülök, lábamat lengetve.*
~ Elkélne a segítség... kár, hogy senkit nem ismerek itt. ~ *gondolkodom magamban, nagyot sóhajtva, türelmesen várva egy darabig, hátha valamilyen étel készítése az eszembe jut, de a szendvicsnél tovább nem jutok, és talán nem is kell.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 5:24 pm

*A hálótermemből kilépve azzal az elhatározással vágok neki az iskolának, hogy készítsek magamnak valami ízleteset. Nincs semmi bajom a kajával, amit itt adnak csak... hiányoznak a hazai ízek, így remélhetőleg sikerül majd valami olyat készítenem, amit elégedetten tudok elfogyasztani. Persze ahhoz előbb meg kell találnom a konyhát, amiről fogalmam sincs merre van, de egy kis kószálás során biztosan rálelek. El is indulok és közben záporoznak fejemben az ötletek, mit is kéne főzőcskéznem, annyi mindent el tudok készíteni, otthon is sokszor én csináltam az ebédet, ami nagy kihívás, ha egy nagy létszámú olasz családról beszélünk. Hirtelen megtorpanok, majd fejembe kúszik a megfelelő étel neve.*
~Spagetti.~ *Már érzem is az illatát és ízét a számban. Egy ajtó mellett állok meg, amit jobban szemügyre veszek. Nos itt is volnék, ez a konyha. Talán a szimatom vezetett el idáig, bár furcsa, mert nem érzek illatokat bentről, biztosan nem főz senki. Belépek az ajtón, majd körülnézek és meglátok egy másik fiút, aki kellemesen hátradőlve iszogat. Biccentek neki, majd megszemlélem a terepet. Minden van itt ami egy tökéletes spagetti készítéséhez elengedhetetlen. Összeszedem a receptet a fejemben és már keresem is a hozzávalókat. Keresem... még mindig keresem. Hátha az a másik srác tudja, mi hol van itt elrejtve, a legjobb lesz, ha megkérdezem tőle, hátha ismeri a konyha rejtelmeit.*
- Ne haragudj, tudnál segíteni? A fűszereket keresem, de... nem tudom merre vannak, most vagyok itt először. *Remélem ő sem először van itt, mert akkor szép kis spagettifőzésnek nézek elébe. Kitudja, lehet lesz olyan kedves és besegít a főzésben is.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 5:37 pm

*Elhatározásom révén most a konyhában szorgoskodnék, ám megérkezésem után rögtön felmérem a terepet, körülményeket, s pár hozzávaló eszköz előkészítése után állapítom meg, hogy nehéz dolgom lesz. Egy pillanatra inkább leülök gondolkodni jeges narancslevem társaságában az asztalra, majd hirtelen ötlettől vezérelve kelek fel, hogy ismét felrántsam a hűtő ajtaját, s szemléljem meg a hozzávalókat, pár fiókot kihúzva, majd visszalökve, s végül az ajtót is becsukva, hogy áttérjek a szekrényre, mely fűszereket, magvakat rejt, alatta pedig gyümölcsök sorakoznak. Amint végzek a felméréssel, már vissza is telepszem helyemre, miközben italomat kortyolgatom, s ekkor hallom meg a léptek zaját, hátrafordulva nézek szembe az érkezővel, s biccentését viszonozom. Nem szólal meg, tehát én sem teszem, csupán rafináltan, kételkedve méregetem egy darabig, ám mivel nem tűnik sem ártalmasnak, sem figyelemfelkeltőnek, ezért tekintetem is elterelődik róla, egészen addig, míg meg nem szólít.*
- Én is... *hagyom rá halkan, pillantását keresve, ám a következő pillanatban a hatásszünetként szolgáló csend után már gonoszkás mosoly kúszik fel arcomra. Nem bántom, de mivel engem általában semmibe vesznek, biztosítanom kell helyemet, tehát egy alku villan fejembe.*
- Megmondom hol vannak, ha előállsz nekem egy ötlettel azt illetőleg, hogy milyen ételt készíthetnék randevúra egy csinos, tüzes, spanyol lánynak. Lehetőleg legyen egyszerű, nem megterhelő, finom, és ne túl általános, de ha csak bonyolultabbat tudsz, akkor sem gond, megtanulom. *magyarázom neki hirtelen és határozottan, majd ismételt csönd következik, hogy felfogja a szavaimat.* - Lehet egyfogásos, talán utazásra is jó kéne legyen, ilyenkor egy jó szendvicset ajánlj, egyébként pedig ha többre gondolsz, akkor vitelezzük ki. Gyümölcs, édesség... van rá ötleted? *kérdem továbbra is, s remélhetőleg érti, hogy vagy elmenni szeretnék a lánnyal, egyszerű, de nagyszerű, egyfogásos ebéddel, ami esetleg szendvics, és, esetleg vagy desszert, a másik lehetőség pedig, hogy én készítek, de akkor több fogást, és nem elvitelre.*
- Ha megígéred, hogy segítesz, akkor megmondom hol vannak a fűszerek. Gondolom kellenek hozzá, de én ehhez nem értek. *vonok vállat, ezzel megtéve ajánlatomat, várakozva arra, hogy elfogadja, vagy visszautasítja. Kényszeríteni nem tudom, de mivel nem vagyok ellenséges, ezért reménykedem beleegyezésében.*
- Egyébként Zaine vagyok. Warhurst. *nyújtom feléje kezemet, s ha elfogadja, akkor férfiasan megszorítva rázom meg kétszer, s utána engedem csak el, ha nem, akkor egy fintorral húzom vissza, és ejtem ölembe.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 5:58 pm

*A konyhába betévedve keresem a fűszereket, csak sajnos nem találom őket. Kihúzom a körülöttem lévő összes fiókot, de fűszerekre nem lelek, anélkül pedig csak meleg tésztás húst tudnék készíteni... az pedig kicsit sem volna jó. Ha már főzünk, akkor azt tökéletesen. Megkérdezem a másik srácot, hogy merre vannak a fűszerek, de ő is először van itt. Pechem van, meg kell találnom egyedül a fűszereket. Ám azt mondja, hogy elárulja, hol vannak a keresett fűszereim, ha segítek neki elkészíteni valamit egy randira. Randi egy spanyol lánnyal... valami étel randira?*
~Én akkor is spagettit fogok főzni!~ *Úgy teszek, mintha gondolkodnék valami ételen, amit ajánlani tudnék neki, de már tudom is a választ és közben gonoszul nevetek magamban, majd próbálok arcomra olyan ábrázatot varázsolni, hogy ne tűnjön fel, hogy egy "gonosz" tervet eszeltem ki.*
- Szerintem a spagetti megfelelő lenne. Lehet, hogy általánosnak hangzik, de ahogyan én készítem el, úgy igazán egyedi íze lesz. Segítek. *Mosolygom felé, de belül mégjobban mosolygok. Várom, hogy mutassa a fűszerek rejtekhelyét, közben pedig kiveszek némi húst a hűtőből, amennyiről úgy gondolom, hogy elég lesz.*
- De csak akkor segítek, ha egy keveset ehetek belőle... egy kis kóstolót. Egyébként én pedig Ezio vagyok. Ezio Montedoro. *Viszonozom a kézfogást. Legalább segítek egy emberen és közben magamon is segítek. Úgy érzem jó kis főzőcskézésnek nézek elébe.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 6:12 pm

*Hamar akadályokba ütközöm, ami az ötleteket, és azok kivitelezését illeti, tehát egy kis felmérés után visszavonulót fújva gondolkodom csendben, míg meg nem jön egy ismeretlen, kinek bólintok, majd pedig határozottságát figyelve követem tekintetemmel egészen addig, míg meg nem szólal. Röviden vázolom neki tervemet, és észre nem véve gondolatait, már hallgatom is ajánlatát.*
- Hm... próbáljuk meg. *egyezem bele, elvégre egy szendvicset magamtól is el tudnék készíteni, a többinek utánajárok, de talán a spagetti valóban megfelelő lesz. Kíváncsi vagyok hogyan csinálja, tehát idő közben le is pattanok az asztalról, s a szekrényhez lépve rántom ki ajtaját, hogy ez mozdulattal mutassam meg a rengetegféle fűszert, ami megtalálható benne.*
- Parancsolj... mitől olyan különleges a te recepted? *kíváncsiskodom karba tett kezekkel, ezzel jelezve, hogy én inkább passzív fél leszek, a munka nehezét ő fogja végezni, én pedig szorgosan figyelek, talán néha be-be segítek. Közben a bemutatkozás is megtörténik, mit viszonoz is, s neve furcsa hatást kelt, tehát elgondolkodva méregetem.*
- Te spanyol vagy olasz vagy? *teszem fel a kérdést, kissé talán tudatlanul, de mégis komolyan, s bizonyára választ is kapok. Amíg ő felel, addig én a feleslegesen előkészített hozzávalókat, eszközöket visszapakolom a helyére, csupán néhányat hagyva meg, ami szükséges lehet az étel elkészítéséhez, ezeket Ezio elé tolom.*
- Hajrá. Magyarázz nekem közben. *adom neki ki az utasítást reménykedve pillantva rá. Remélem tudja mit csinál... Nem ismerem a lányt, de lehet, hogy el kéne vinnem a szülőhazámba, ott fürödhetnénk, pár ismerőst, a régi barátaimat megtalálva pedig esetleg ingyen ihatnánk valamit, és este akár együtt készíthetnénk el a vacsorát... ha nem, szendvicset képes vagyok vinni. Természetesen kérdés, hogy hogyan jutok el haza.*
- Mondd, nem ismersz valami módszert, ilyen... varázslatot, amivel eljuthatok messzire? Nem tanulunk ilyet, vagy nem biztosít erre lehetőséget az iskola? *kérdezem tőle, elvégre tényleg szeretném, ha jól érezné magát, tehát biztosra megyek, miközben remélhetőleg a ténykedő Ezio-t figyelgetem. Most megnézve őt... újnak tűnik, ahogyan hallottam is köszöntéséből.*
- Te új vagy? Melyik házba jársz? *kérdezősködöm tovább, szememet rajta tartva, nem kérdezve meg, hogy kell-e segítség, hiszen magabiztosnak tűnt. Ha kell, akkor azt majd jelzi nekem, és eldöntöm, hogy kap-e.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 6:37 pm

*Elég jó kedvem van, hisz akárhogy is, de elérem a célomat és megfőzöm az isteni spagettimet. Nem lesz az enyém az egész, de legalább kapok belőle, úgy se tudnék megenni egy egész fazékkal. Túlesünk a bemutatkozáson, elfogadjuk egymás feltételeit és kezdjük is a főzést. Előveszek a hűtőből elég mennyiségű darált húst, közben új ismerősöm feltárja a fűszerek rejtekhelyét és kiveszi őket. Nem mind kell bele, majd én kiválasztom gyorsan mi szükséges hozzá.*
- Hogy mitől olyan különleges? ...Nos tudod az a titka, hogy teszek bele egy csipetnyi... szeretetet. *Megvárom míg kiül az értetlenség az arcára, majd mosolyra húzva számat elmondom az igazi különlegességet.*
- Viccelek, attól lesz különleges, hogyha lassú tűzön főzzük és teszünk bele felkarikázott virslit. A mama is így csinálta. *Mondom neki vigyorogva közben pedig elképzelem a mennyei ételt, amit most el fogok készíteni. Látom kicsit furcsán néz rám, majd meg is kérdezi, honnan származom én pedig büszkén felelek neki.*
- Olasz vagyok, Rómából jöttem. És te? *Kérdezem tőle, közben pedig azon gondolkodom milyen feladatot adjak neki a főzésben. Nem szeretném ha elrontaná a húst, úgyhogy rábízom az alapokat. Elég lelkesnek tűnik, ez tetszik, de könnyen előfordulhat, hogy valamit odaéget.*
- Még szinte alig ismerek varázslatokat, szóval nem tudom, hogy tudnál eljutni valahova messzire. Viszont varázslat híján a hagymát is kézzel kell mepucolnunk. *Mondom neki a feladatot és máris keresek pár darab hagymát a spagettihez. Jól jönne most egy varázslat, ami helyettem felvágja a hagymát, vagy valami amitől nem fog könnyezni a szemem. De sajnos nem tudok ilyesmiket, úgyhogy elé tolok egyet és egy kést, majd elkezdjük a pucolást.*
- Igen új vagyok még. A Cruoris a házam. És neked? Te is új vagy? *Kérdezem tőle, közben pedig már érzem is, hogy csíp a hagyma és az első könnycseppek legördülnek az arcomon.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 6:47 pm

*Hiába a kezdeti értetlenség, hamarosan segítségemre siet egy ismeretlen, s a terepszemle, illetve az egyezkedés után már el is kezdődik a főzés, míg én a továbbiakon gondolkodom, és őt méregetem. Ajánlom, hogy sikerüljön... Pár kérdést is intézek hozzá, ám válaszára kitör belőlem a nevetés, és visszafogni is alig tudom, ahogyan szám elé teszem kezemet, illetve hasamat markolászom, nekidőlve a pultnak.*
- Humoros kölyök vagy te... *lélegzek fel végül, s el is árulja a titkát, így bólogatok párat immár megkomolyodva. A mama? Nem értek a családhoz, de a nemzetisége talán magyarázatot adhat, ezért is érdeklődöm felőle, s mint hallom, egy olasszal van dolgom. Nyilván.*
- Én angol vagyok és Jamaicából jöttem. *felelem neki, már előre várva a kérdést, hogy ez vajon hogyan lehetséges, és miért nem vagyok fekete. Ellenben tovább érdeklődöm, válasza azonban letör, el is gondolkodom a földet vizslatva, majd végül csak felsóhajtok.*
- Hát... majd találok megoldást. *vonok vállat.* - Egyébként én is alig ismerek varázslatokat, nem rég jöttem csak. Mennyi ideje vagy itt? *tudakolom meg, hogy vajon egy tanulás elleni társammal van dolgom, vagy tényleg kevés időt töltött még itt ahhoz, hogy komolyabb tudásra tegyen szert, vagy felzárkózzon. Azonban mint látom, hamarosan feladatot is kíván adni nekem, tehát egy fintorral bár, de megragadom a kést, s ahogyan azt kell, pucolás után már szeletelni is kezdem a hagymát, szép, apró darabokra, miközben könnyeimmel is küszködök.*
- Nem igaz, hogy nincs a könnyekre valami varázslat... *morgom, de a főzés közben egy kis beszélgetés is jól jön, tehát megtudakolhatom tőle házát is. Cruoris..., mint Tom. Ő a harmadik olyan ember, aki nem a házamba tartozik, de megismerem, így az arány két Cruorises és egy Inflatusos.*
- Exortus. Nem ismered véletlen Tomot? *kérdezősködöm egy picit hagymaszeletelés közben, s ha minden igaz, akkor igen hamar végzek az adagommal, tehát el is indulok ismét kezet mosni, miközben az emlékek is rám tőrnek a késsel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Konyha, avagy a finomságok szülőhelye 2012-08-31, 7:07 pm

*Sikerül belekezdeni a főzésbe, előkerülnek a várva várt fűszerek és előszedem a húst is. Kiválasztok egy megfelelő lábast majd a gázra rakom. Közben beszélgetünk, ami jó, addig se unatkozunk. A válaszomra, hogy mitől is különleges spagetti a különleges spagetti egy jót nevet, persze aztán megosztom vele a titkát. Azt mondja, hogy Jamaicából jött, de hát azt, hogy? Nem is fekete... lehet kiszívta a kastély sötétsége, nem tudom megmondani. Sajnos nem tudok neki segíteni abban, hogy messzire utazzon, biztosan lehet teleportálni vagy egyéb turpisságokat művelni az utazás érdekében.*
- Én se rég jöttem, egy pár hete vagyok csak itt. Kezdem megismerni a környéket és új embereket. Furcsa embereket... *Eszembe jut kviddicsező társam Aristarkh, őt elég furcsának ismertem meg. Közben elbambulok és azon töprengek, hogy milyen remek lenne ismét beiktatni, majd egy edzést. Elmélkedésemnek viszont az vet véget, hogy a hagyma iszonyatosan elkezdi marni a szememet és máris potyognak a könnyeim, ettől viszont mindig nevetnem kell.*
- Biztos van valami varázslat erre a problémára, de vagy nem tudjuk mi az, vagy még nem találták fel. Mindenesetre gondolj rá milyen jó lesz, ha elkészül. *Próbálok mosolyogva némi biztatást intézni felé, hogy csinálja tovább. Lassan kész is van a hagyma, beletesszük a lábasba és meggyújtom a gázt. Most meg kell csinálni hozzá a szószt, amíg én a nagyja részét megoldom, addig rábízom a paradicsom és a virsli felvágását.*
- A paradicsomot elég, ha csak kettévágod, a virslit pedig ne felejtsd el karikázni! *Ez a legfontosabb dolog az egészben... szerintem.* - Nem ismerek semmiféle Tomot. Vagyis még nem, ha az én házamba jár előbb-utóbb úgyis összefutok vele. Eddig milyen órákon voltál? *Kérdezem tőle érdeklődéssel, majd nekilátok a spagettiszósz elkészítésének.*

» A Zóna, avagy a semmiség közepén