Árny Hágó

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-07-30, 5:05 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Szeretem olykor kissé kiforgatni mások szavát és jelen pillanatban is ezt teszem Eltonnal, de jól láthatóan nem tudja hova tenni a dolgot, magyarázni kezd, de aztán leesik ám neki a dolog, én pedig nyelvemet öltöm ki felé először, majd el is nevetem magam.*
- Pedig veled olyan jó kötekedni. *vigyorgok is tovább jókedvűen, de ez után már nem maradunk sokáig a parkban, hanem az ital beszerzését követően a motorra pattanunk, hogy a hágóban találjunk egy eldugott, nekünk való kis részt, ahol nyugodtan eltölthetünk még egy kis időt… vagy éppen sokat, ahogy kedvünk tartja majd. A kocsi leáll, majd a tűz is meggyullad, mi pedig végre helyet is foglalhatunk azon a bizonyos pokrócon, mégis, mintha ez az egész romantikus volna, nekem ez jön le belőle és nem is vagyok rest ezt szóvá tenni a srácnak, ki láthatóan megdöbben szavaimon, de én csak bólogatok a visszakérdezést hallva.*
- Én se vagyok valami romantikus ember, de ezt most akkor is így sikerült kialakítanod. *bököm is oldalba játékosan a fiút, de ez után végre helyet is foglalok, hogy nemsokára már Elton ölében feküdhessek. Jól esik most itt lenni, nem akarok messzebb menni tőle, de szavai picit furán hatnak most rám. *
- A depisekhez engem is hozzá sorolhatsz bátran, elég sokszor voltam azt. *ismerem is be, csak hogy tudja, hogy mit beszél, mivel nem vagyok én olyan életvidám ember, ezt talán tudhatja ő is, mindenesetre a cirógatása jól esik, így hunyom le kissé szemeimet is, miközben kezét az ölembe veszem, hogy én azt cirógathassam. Természetesen túl sokáig nem maradnak becsukva barnaságaim, szeretném látni őt és olykor egy-két korty italért fel is ülök pár pillanatra de ez az orrpöckölés kissé gyerekesnek tűnik.*
- Hékás! Nem vagyok ám kislány és ha már tűz ég a szememben, akkor végképp ne akarj velem játszadozni. *morgom is oda neki, majd elkapom azt a kezét, amelyikkel megpöckölte orromat és szépen meg is harapom óvatosan az ujját, jelezve felé, hogy többet ilyet ne. Valamennyire felnőttem már, jó lenne, hogyha ezt ő is észrevenné… De mint hallom, ismét vallomásba kezd, én pedig nem igazán tudom hova tenni azt, amit mond, így pirulok is el rajta, majd fordítom is el kicsit a fejem.*
- Nekem ilyesmit még soha, senki se mondott… *ismerem be, majd lassan újból a másik szemeibe nézek.* - Mit akarsz te tőlem, Elton? Meg akarsz hódítani, azért vagy most ilyen velem? *szeretném tudni az igazságot, mert nekem oly furcsa ez az egész, válaszokat szeretnék kapni és remélem, hogy fogok is, addig amúgy se nyugszom.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-08-06, 6:21 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Most, hogy már kiértünk a városból ideje, hogy valamiféle kényelmet is teremtsünk, ahova be tudjuk fészkelni magunkat. Kettesben, nyugisan, erre van most szükségünk, amihez nem árt némi kényelem is. Ez a folyamat szerencsére nem tart sokáig, így már is a pokrócon kezdünk el heverészni és vodkázni, de ezt a kis közeget Rachel romantikusnak találja. Ezen kicsit fenn akadnak fogaskerekeim, nem szoktam semmi romantikusat tenni, az nem illik hozzám, de ha Ő mondja, akkor elhiszem neki, elvégre Ő a lány csak tudja mi az és mi nem. Az oldalba bökés erős nyomaték, így nem ellenkezem tovább, helyette élvezem a helyzetet, hogy fejét az ölembe hajtja és hagyja, hogy cirógassam.*
- Cöcö. De most nem vagy. *Ez a lány! Mindent tovább gondol, mellette alaposan meg kell válogatnia az embernek, hogy mit mondjon, de nem bánom, amíg ezt teszi mellettem. Mert amíg csinálja, addig mellettem van és nekem ez untig elég. Kellemes dolog simogatni Rachelt. Ujjaim ugyan most nem kalandoznak és nem is izgató jelleggel teszik a dolgukat. Ez különös, hisz nőt csak úgy nem szoktam simogatni, de ebben a helyzetben egyáltalán nem érzem furcsának, sőt helyénvalónak találom. Erős túlzás lenne, ha azt mondanám, nem akarok tőle semmit, de jelen pillanatban semmi mocskos dolog nem fordul meg a fejemben. Élvezem a helyzetet és pusztán hagyom, had lazuljanak el izmaim miközben szememet egy gyönyörű pofin pihentetem. Az ellazulást számunka elősegíti az alkohol, amiből felválta iszogatunk. Persze nem állom meg, hogy ne iktassak közbe egy kis gyerekes csínt, ami nem lesz értékelve, de se baj.*
- Szeretek a tűzzel játszani és igaz nem vagy már kislány. Nem kislány nem vagy, nagy lány vagy, de attól még gyerek. *Vigyorgok rá barátságosan. Én nem mondanám magamat felnőttnek, sőt, de nem is akarok az lenni. 17 éves vagyok és a fene akar a felnőttek problémáival foglalkozni. Jó gyereknek lenni és szerencsére van még rá bő 10 évem. Figyelmemet természetesen nem kerüli el az új harapás, mire kuncogni kezdek, egyszerűen nem tudom megállni, még, hogy nem kislány.*
- Úgy látom egy veszedelmes nagymacskafélébe botlottam. *Elégedett vigyor terül szét az arcomon, majd iszok még egy-két kortyot, élvezem, ahogy dörzsöli a dolgomat. Ezek után ismét elmélyülök Rachel vonásaiban, majd akaratlanul vallomásba kezdek. Csak úgy jönnek a szavak, eleinte fel sem fogom, miket magyarázok, mintha a homlokomba, ami feldolgozza az adatokat kerülő úton jutna el az információ.*
- Nem tudom, kicsit össze vagyok zavarodva. *Ráncolom össze homlokomat. Nem tudom, mit mondhatnék neki. Szeretném azt mondani, amit hallani akar, aminek nagyon örül, de mi lenne az?*
- Nem tudom pontosan mit jelent a szótáradban a meghódítani, de igen, szeretnélek meghódítani. Akarni…. nem akarni akarlak téged, nem akarom, hogy a tulajdonom légy, légy több annál. Az, hogy milyen vagyok veled azt nem tudom, de azt tudom, hogy azért vagyok kedves veled, mert fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. Nagyon… hu de fura kimondani, de nagyon fájt, amikor ott hagytál. Tudom jogos volt és csak az én hibám meg a többi, de attól még fájt. Nagyon vonzol magadhoz és, amikor elmentél ez a vonzás eltűnt én meg csak lebegtem és… az rossz volt. Hódítani? Igen ez talán jó szó, hisz csak azt lehet meghódítani, aki ellen áll. Te nem dőltél csak úgy a karjaimba, mint a többi lány és félre értés ne essék, nem azért puncsolok neked, hogy legyen még egy trófeám. Azt a termet karanténba zártad, amikor elmentél. Különös lány vagy te, mert a társaságodat akarom élvezni, örülnék, ha mindent megosztanál velem és boldog lennék, ha az életed része lehetek. Ha úgy döntesz akkor barátodként, ha úgy akkor kedves ismerősként, ha másképp akkor másképp. Egyszerűen csak azt akarom, hogy a közelemben légy. *Menet közben többször megakadok beszéd közben, most gyorsan kell átgondolnom mit is akarok mondani. Közben a homlokomon végig jelen vannak a ráncok. Nehéz kifejezni magamat. Mit is akarok? Rachelt, ez biztos, de a hogyan csak rajta áll. Kivételesen fejet hajtok döntése előtt.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-08-12, 1:02 am

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Jó most így lenni, kettesben ezen a számunkra már oly ismerős helyen és valahogy minden olyan tökéletesnek tűnik. Az, hogy Elton itt van velem, tűz is van, meg pokróc, no meg az a bizonyos vodka is, de szinte hihetetlennek tűnik az egész, ami kialakulni látszik és nem tudom, hogy mennyire vagyok képes úgy fogadni, ahogy azt kellene jelen helyzetben. Hajthatatlan vagyok bizonyos dolgokat illetően, így most se tudom megállni azt, hogy depressziósnak mondjam magam, mert ez is én vagyok, ezt tudnia kell, akármennyire is nem akarja elhinni. Mégis, hagyom, hogy ellenkezzen és tovább cirógassuk egymást, miközben a kislány énem is előkerül. Tagadom azt, ami a valóság, mert persze, hogy még az vagyok, mégis én szeretnék nagylány lenni, komolyabb, csak nem tudom, hogy azt hogyan tegyem, hogy is kezdjek hozzá.*
- Gyerek? Nem értelek, összezavarsz. Te tényleg gyerekesnek tartasz? *teszem fel a nagy kérdést kíváncsian, miközben a másikat fürkészem, de ez a kis piszkálás nem múlhat ám el válasz nélkül és bizony harapdálást vált ki belőlem. Nem erősen, de azért mégis csak érezhetően kapom be ujját egy rövidke időre, mire jót kuncog rajtam. Aranyos, le se tagadhatná.*
- Nagymacskaféle, egyre jobb. *nevetek fel most már én magam is, majd ha Elton ivott, akkor magamhoz véve az üveget szintén azt teszem. Jó most ez így, senki se szól ránk és végtére is, nem füvezünk, szóval még tök jók vagyunk, mindenki büszke lehet ránk. Az viszont most már egyre jobban érdekelne, hogy mit is akarhat tőlem a másik, így kíváncsian figyelem arcát, miközben látom rajta a zavarodottságot, de csak belekezd, én pedig türelmesen hallgatom. Legalábbis… türelmesen kezdem, aztán egyre nehezebben tudom megérteni mindazt, amit mond, túl soknak érzem egyszerre, ennyi idő kihagyása után azt, hogy mindent akarjon. Lassan fel is ülök, hogy most már mellette elhelyezkedve nézhessem arcát, és halkan gondolom át mindazt, amit hallottam tőle.*
- Több hónapig nem láttalak és most hirtelen itt vagy és nagyon úgy tűnik, hogy rendeztünk egymás között mindent. Viszont… én nem tudok úgy állni ehhez az egészhez, mintha mi sem történt volna és a karjaidba omlani… nekem ehhez még idő kell. Ismét szeretnék a barátoddá válni, jobban megismerni és utána még bármi lehet. Tehát… én nem utasítok el semmit se, de nem is ugranék most bele még mélyebb dologba, ezt megérted? *nem akarom megbántani, nagyon nem, így csak remélni merem, hogy normálisan fogadja majd mindazt, amit most mondok neki. Ennél őszintébb nem lehetek, de bennem is kavarognak dolgok, nem tudok csak úgy nyitni ismét, akármennyire is vonzódom hozzá, nem megy ez egyszerűen. Szeretnék a közelében lenni és az is lehet, hogy hamar lépünk is egy hatalmas lépést, még nem tudom, de majd hamarosan kiderül, már ha Eltonnak ez így megfelel, mert ha nem… akkor utálni fogom magam azért, mert elrontottam ezt a lehetőséget.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-08-22, 1:58 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Nem lepődtem meg, hogy Rachel ezt a helyet választotta ahhoz, hogy ismét kettesben legyünk. Voltunk már itt a balhé előtt és akkor is természetesen a magunk módján mulattuk az időt. Nem tudom milyen lesz most a végkifejlett, de egy dolog teljesen biztos, nem akarom újra megbántani Őt. Úgy gondolom elég pofont kaptunk mostanában az élettől ránk fér egy kis pihi. Érzem, hogy nem lesz könnyű, de emiatt nem fogom feladni. Más esetben megtenném, de most nem. Most már nincs visszaút, vagy is lenne csak én nem adom meg a lehetőséget saját magamnak. Ha Rachel ki akar hátrálni természetesen, elengedem, nem kényszerítem rá többet az akaratomat.*
- Bocsánat, nem akartalak teljesen megkavarni. Szerintem gyereknek lenni jó. Kisgyerek kisgond, nagy gyerek nagy gond. Hát mi a nagy kategória vagyunk. Legalábbis én biztosan. *Nem érzem úgy, hogy Rachel felnőtt lenne, sőt szerintem örülnie kéne, hogy még gyereknek mondhatja magát. Persze tudom, hogy előbb vagy utóbb, de végleg fel kell nőnöm, viszont addig is húzhatom az időt és élvezem, hogy szabad vagyok.*
- A kérdésre válaszolva, pedig nem. Nem tartalak gyerekesnek. Nem ezt mondtam. Miért mindenből a legrosszabbat hallod meg? *Vonom fel játékosan a szemöldököm, majd félmosolyra húzom ajkaim a kérdést pedig egy szemforgatással zárom. Eldobom az agyam ettől a nőtől. Komolyan mondom, hogy Ő fog a sírba vinni.*
- Örülnöd kéne, hogy még nem aggattam rád a Kraken becenevet. *Egy vérbeli tengeri szörny. A hajósok rémálma, még jó, hogy nem léteznek ilyen lények. Mennyivel macerásabb lenne így halászni. Fu, még belegondolni is rossz. Csak az ellenségeimre uszítanék ilyen szörnyet. Ennél a lénynél már csak az ilyen természetű anyós lenne a rosszabb. A rémes gondolatokat egy kis vodkával űzöm el, majd ismét Rachelre terelődik a figyelmem, aki egy nagyon bonyolult kérdést tesz fel nekem. Fogalmam sincs mit válaszoljak rá. Nem nagyon tudom a gondolataimat értelmesen megfogalmazni. Sose voltam egy észlény, de most nagyon zavar, hogy nem tudom neki elmondani, amit igazán szeretnék. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy hogyan is reagálja le mondanivalómat, de abban, hogy felül, nem sejtek semmi jót. Remélem most nem fog megint elzavarni, bár túl hirtelen lenne, most még is félek. Már megint. Rémes, hogy Rachel ennyire képes befolyásolni. Nagyon figyelek rá és emésztem a mondani valóját, de nem lesz könnyű azt már most látom, ennek ellenére nem fogom siettetni. Homlokom ráncok jelennek meg, majd fejemet is lehorgasztom és szememet arra a területre irányítom, ahol az előbb még a lány feje pihent.*
- Persze, megértem. Nem foglak sürgetni. *Nézek fel a barna szemekbe, majd ismét visszaejtem fejemet lógó állapotba. Nem szomorodtam el, hiszen nem kaptam elutasító választ, sőt pozitív volt a visszajelzés, de egy kicsit elcsüggedtem. Nem is tudom mit vártam vagy, hogy minek örültem volna. Tudtam, hogy ezt fogja válaszolni akkor miért lomboz most le ennyire a válasz? Nem igazán értem a helyzetet, de a búslakodás helyett felemelem a fejem, rámosolygok a boszorkányra, majd nagyra tárom karjaim.*
- Szóval nem omlasz a karjaimba, de valld be, egy maciölelésnek te sem tudsz ellenállni. *Vigyorgok még mindig és reménykedem benne, hogy tényleg hagyja, hogy megölelgessem. Egyáltalán nem haragszom rá, sőt boldog vagyok, hogy ad nekem egy igazi esélyt. Nem mertem belegondolni abba, hogy mi lesz velem, hogy ha elutasít, de azért a lehetőség meg volt rá. Most viszont olyan, mintha hatalmas kő gördült volna le a vállamról. Megkönnyebbültem és végre fel tudok lélegezni.*
- Tudod nagyon megnyugtató ezt a te szádból hallani. *Vigyorgok, és csak vigyorgok. Egy igazi győztesnek érzem magam, de nem csatát nyert győztesnek. Nem, ez pusztán a siker mámora. Legyőztek, vérzem, a kardom elgörbült, a pajzsom elhagytam, a páncélom behorpadt, de mindezek ellenére még mindig fel tudok állni és menni tovább. Felemelő érzés és ezt csak is Rachelnek köszönhetem. Legszívesebben most megcsókolnám, de nem teszem, mert félek, azzal egy olyan határvonalat lépnék át, amit még nem szeretne.*
- Kérlek légy velem türelemmel és ha valamit elrontok vagy nem tetszik nyugodtan koppints a fejemre. Igyekszem megfelelni neked.*Kezdek el hadarni, majd veszek egy mély levegőt és megnyugszom. Kezd kicsit csípőssé válni az idő, így húzok egyet a vodkás üvegen, amin sajnos észreveszem, hogy a vége felé közeledik.*
- Tessék, én már nem iszom többet. *Ugyan jól esne és dagadó májam is elbírná fogadni, de még haza kell vinnem a szépséget lehetőség szerint egyben. Persze ha csak rólam lenne szó nem érdekel, de most rá is vigyáznom kell.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-09-13, 2:09 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Jó most itt lenni és csak remélni merem, hogy véletlenül se fogunk összebalhézni semmin se, nem hiányozna… Ellentétben Elton hiányzott, oly jóban voltunk, kár, hogy elrontottuk ezt, mind a ketten, de még van mit megjavítani. Mi is kicsit idősebbek lettünk, bizonyára a gondolkodásunk is változott… mégis, gyereknek leszek titulálva, amely kissé furcsán érint, de hamar kiderül, hogy ezen szavak mögött semmi bántás se volt, így végül el is mosolyodom mindezen.*
- Tudod, én szeretnék felnőttesen viselkedni, nem gyerekként. *csak ennyi van ebben az egészben, de tényleg lehet, hogy csak a rosszat hallom meg a dolgokban, így sütöm le cseppet szép, barna szemeimet is.* - Ne haragudj, csak tudod, engem általában negatívan jellemeznek, így már nem is merek sok mindent másképp venni. De lapozzunk, mintha nem is történt volna semmi. *mosolyodom el, próbálva túllépni ezen az egészen, amely sikeres is lesz, hála az állatok bevonásának, a Kraken említésére pedig már fel is nevetek. Erről a lényről azért már hallottam.*
- Hát igen. Amúgy szerinted ő valaha is létezett? Vagy honnan ez a sok mende-monda? *pislogok is rá kíváncsian, egyelőre még maradva ezeknél a témáknál, egészen addig, amíg nem jön az a bizonyos kérdés felőlem. Szeretném tisztázni a dolgokat, szeretnék tiszta lappal kezdeni, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok ismét mindent megadni Eltonnak, nem hagyom már, hogy kihasználjanak, inkább az időre és a találkozásokra bíznám a dolgokat. Fel is ülök, hogy úgy közöljem vele mindazt, ami bennem van és vagy elfogadja, vagy nem, én ezt tudom csak ajánlani neki.*
- Nem is tennéd jól. *bólintok rá és látom ám rajta, hogy mennyire zavarja most mindez, de mégse tudom megsajnálni, nem akarom ismét megégetni magam és én így döntöttem. Azért rossz így látni, de nemsokára változik mindez és már mosolyogva tárja szét felém karjait, amely kissé meglep, de aztán bele is vetem magam ölelésébe, én is jól megölelgetve őt.*
- Nem hát. Nagyon kedvellek és fontos vagy nekem, csak ami volt, az még nem múlt el, ezért kell az idő. *nézek is fel rá, hogy biztosítsam arról, hogy nincs gond, csak tényleg, miért kéne kapkodnunk? Úgy hiszem, hogy időnk van bőven, szeretnék ismét ökörködni vele, a barátja lenni, szórakozni, nyáron talán kikapcsolni valahol, aztán majd ha úgy alakul, lehet más is, a vonzódás megvan, ezt mindketten tudjuk. *
- Türelmes leszek, ne aggódj. És nem kell megfelelned nekem, csak légy önmagad, oké? Nem akarom, hogy más legyél… *rázom is meg fejem, de az este tényleg kezd már egyre jobban telni, fogalmam sincs, hogy mióta lehetünk már itt, de a vodka is a végét járja. Oh szegény, de mint látom, enyém a megtiszteltetés, hogy megszabadítsam a szenvedéstől, így húzom le az utolsó kortyokat is.*
- Hű, asszem a fejembe fog szállni. Talán nem lenne rossz, ha visszaindulnánk, nem akarok részeg lenni előtted, azzal mindent elrontanék. *sóhajtok is fel kissé és hogyha Elton is egyetért velem, akkor bizonyára összeszedjük magunkat, hogy a motor hátán visszajussunk a kikötőbe, ahol vagy együtt megyünk be a Mysterioba vagy külön. Az viszont biztos, hogy a búcsúzáskor kap még tőlem egy nagy ölelést és egy cuppanós puszit orcájára, de aztán irány a fürdő és utána az ágy. Így a legjobb, az ital befolyásolna és nem kéne meghazudtolnom magam… Jobb most picit várni, aztán annál szebb lesz a végkifejlet.*

//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem és bocsi, hogy így elhúzódott. Ezért is zártam le, remélem, hogy nem gond, és majd úgyis találkoznak még. //

Tárgy: Re: Árny Hágó 2013-10-05, 12:17 pm

//NRT: Rachel és Elton – 2013.05.06.//

*Ez a kis kirándulás nagyon bejön nekem. Szeretem kellemesen eltölteni az időt, így eme kis naplopás számomra nagyon kafa, főleg, hogy mindezt Rachellel tehetem meg. Ostobaságom miatt régen, nagyon régen találkoztunk. Ugyan nem teljesen igazi, vagyis nem olyan a helyzet, mint régen, de nagyon hasonlít rá és nagyon remélem, hogy vissza tudjuk állítani a régi kerékvágásba a dolgokat, de persze azzal is megelégszem, ha minden jobb lesz. A hozzáállásom is kicsit változott azokhoz az időkhöz képest, de tudom, hogy gyökeres változás nem történt bennem, viszont úgy érzem ez kezdeti lépésnek nem rossz. Azonban az nem változott, hogy érthetően fejezzen ki magamat.*
- Hát ez rettenetesen elkeserít. A felnőttek nagy része nem él a Carpe diemet. *Ennél jobban nem nagyon tudom kifejezni magam, úgy gondolom, ez az olasz szó tökéletesen kifejezi azt, amire gondolok és azt az életstílust, amit élek.*
- Még, hogy negatív jellemzők? A gyönyörű, az elbűvölő, a magával ragadó, a temperamentumos és a makacs szerintem nem negatív jelzők, de persze lapozhatunk. *Kacsintok rá vigyorogva és teljesen elégedetten. Már előre sejtem, hogy zavarba hozom szavaimmal. Rachel szerény és szerintem torzképet alkot magáról. Persze nem vagyok agyturkász nem nagyon értek ehhez, de én így látom Őt és meg akarom neki mutatni ezt a képet is, hogy ne csak a sok hülye ember által alkotott mocskos plakátot lássa. Azonban ezt a témát kérésének megfelelően át is ugorjuk, helyette egy nagyon misztikuslényt kezdünk el emlegetni.*
- Höööö???!!! *Vágok teljesen meghökkent fejet, amihez ezt a totálisan hülyénhangzó hangot is párosítom.* - Te nem hiszel a Krakenben???!!! *Folytatom tovább a hitetlenkedést felvont szemöldökkel és kidüllesztett szemekkel, picit hátradőlve. Persze ez csak játék, nem fogom én sem emiatt senki vérét venni, egyszerűem csak jó ökörködni a leányzóval.*
- Természetes, hogy hiszek benne, hiszen tengerész vagyok. Így tűntek el azok a naaaagy hajók. A Karib-tenger kalózai is valós történet, csak a muglik miatt nem híresztelik. *Kacsintok rá teljesen beleélve magam a mesélésbe, hogy Rachel is érezze mennyire komoly ez a téma. Mindig is imádtam, amikor a vén kapitány leült és este, halsütés közben elmesélte nekünk egy régi kalandját. Kellemesen elmerengek agyam egy hátsó szegletében, de az idilli hangulatnak puskaporos hordó robbanásával vet véget egy kérdés. Tudom, hogy teljesen komolyan beszél, szavait is jól a fejembe véstem, nagyon figyelni fogok kapcsolatunk további alakulására, szeretném elrendezni kettőnk között ezeket a dolgokat. Kicsit ugyan csalódott vagyok, de ez csak a telhetetlenségem miatt van, azonban most nem hagyom, hogy önzőségem győzzön, ezért karjaimat jó szélesre tárom, hogy a felém vetődő szirént jól megölelgessem. Igaza van, nem lehet csak túltenni magunkat a dolgokon, mondjuk számára ez sokkal súlyosabb volt, mint nekem, de egyáltalán nem zavar, ha azt mondaná, hogy úgy adjak neki időt, hogy egy hónapig tűnjek el a szeme elől, akkor azt is megtenném, minden kérdés nélkül, azonnal indulva.*
- Igen is kapitány! *Tisztelgek lazán, két ujjamat a homlokomhoz érintve. Nem hiszem, hogy képes lennék hatalmas változásra, úgyhogy emiatt egy cseppet sem kell aggódnia. Azonban meglepetésként ér, hogy a vodkás üveg egy húzásra kiürül, és szintén megdöbbenten kell felfedeznem, hogy a rögtönzött tüzünk is kezd kialudni. Ilyen régen itt lennénk már? Perceknek érzem pusztán a köztünk eltelt időt, de sajnos csak az érzékeim álltak meg a világ nem.*
- Háhá. Ne is legyél nagyon részeg, hülyén néznél ki, ha a derekamhoz gumipókoználak, hogy ne ess le a motorról. Azonban, ha megnyugtat a tudat elvinnélek egy kényelmes szobába, ahol betakargatnálak, majd tennék ki az éjjeliszekrényre egy pohár vizet aszpirinnel, sőt még a függönyt se felejteném el behúzni. *Kacagok fel eleinte, majd azért előbújik belőlem az óvó matróz. Tudom milyen másnaposnak lenni és azt is, hogy reggelente hogyan kell kezelni a kellemetlen pillanatokat. Sok bosszúságot okozott már a behúzatlan függöny. Ezután természetesen összekaparjuk magunkat és elrobogunk a kikötőig, ahol egy direkt előhagyott konténerbe bezárom életem szerelmét, majd a révésszel átjutunk a sulihoz. Nagyon meglep, amikor Rachel megölelget és e mellé még puszit is kapok, de nagyon jól esik. Természetesen elkísérem, és csak utána térek be a szobámba, ahol az ágyra dobva magam, bámulom a plafont és álmodozok egy kicsit, apró terveket szövögetve, hogy hova is kéne elvinni a leányzót.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2014-02-01, 12:08 am

// NRT: 2014.01.31.-Cornelia -Ashi//

*Morogva és átkozódva jön mögöttem Lilith, miközben lefelé haladunk az Árny Hágóról.. Most már megbántam, hogy beszéddel is ruháztam a drágámat, mivel előszeretettel emlékeztet a hibáimra.*
-Oké, rendben megértettem, te mondtad, hogy menjünk. De most gondolj bele ha a szobámba lennél akkor mit csinálnál?!*hátra pillantok és látom, ahogy famulusom hátán üldögél a szürke macskám. Ésszel még mindig nem tudom fölfogni miért kellett neki is jönnie, bár elég jól kijönnek egymással, hála az égnek. Szűk ösvényre térünk át, amely rendesen csúszik is a talaj.*-Vigyázz Lilith nem szeretnék dupla macska repülést látni!*szólok hátra, mire egy nagy fej hátamhoz dörgölőzik én pedig megijedek és előre esek, egyenesen egy fenyőfára. Hátam mögött macsek nyávogást hallok, ami olyannak tűnik mintha egy macska kigúnyolná a gazdáját.*
-Bocsi, Ááááshííí, de...*próbálja elfojtani a röhögését, de nem sikerül. Durcásan hátat fordítok nekik majd gyorsan egy hógolyót gyúrok.*
-Nem tudod még kivel kezdtél ki!*közlöm vele és megfordulok. Ügyelek, hogy kezeimet a hátam mögé rejtsem. Lassan közelebb lépdelek hozzá, miközben morcosan nézek kék szemébe. Jó egy méterrel előtte megállok és pofán dobom a fehér nagycicát. Hangosan fölnyávog és hátrál egy-két lépést. Vigyorogva figyelem mind ezt. Ám a következő pillanatban két puha mancs kerül a vállamra és legalább 80kg súly nehezedik rám, mitől elvesztem az egyensúlyérzékemet és hátamra esek. Müzli is lepottyan vagy leugrik nagyobb rokonáról. Figyelem a macskot egy darabig, majd felnézek és egy vicsorító arcot láttok, ami nem a legmegnyugtatóbb hangot add ki. Egy pillanatra megijedek, de gyorsan átváltozik morgás barátságos, kiscica dorombolássá, ám még mindig mutogatja fogait és közelít felém vele arcom felé, majd egy nyálas puszit kapok. Fölmordulok és megpaskolom a szárnya hátát. Egyébként feketébe kabátba és fekete csőgatyában vagyok. Lábamon meleg szintén fekete csizma található.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2014-02-01, 11:15 pm

// NRT: 2014.01.31.-Cornelia -Ashi//

Nem tudok aludni. Nem csak ma, már napok óta egy-két óránál nem alszok többet, és ez arcomon is meglátszik, szemeim táskásak, szóval bár nem szoktam sminket használni, most egy kis alapozót még is kentem magamra, hogy azért ezt mégis palástoljam valamennyire, de azért tökéletes hatást nem tudtam elérni, de nem is érdekel. Öltözetem vajszínű télikabát, sál, sapka, farmernadrág és barna bakancs, mi nem ázik át, és nem is fázik benne a lábam, még úgy se, hogy itt mászkálok az Árny hágón a hóban. Kicsit veszélyes lehet, hogy ilyen későn, a sötétben, egyedül, lányként sétálok errefelé, de nem érdekel. Ha történne velem valami, azt se bánnám, a mostani helyzetnél még az is jobb. Talán ideje elárulnom, mi is a problémám… az apám egy hete autóbalesetet szenvedett, és sérülései olyan súlyosak, hogy mesterségesen kómában tartják. Voltam őt meglátogatni, és bár itt akartam hagyni a Mysterio-t, testvéreim nem hagyták, így dühösen bár, de visszatértem ide. Órák óta kint vagyok már a szabad levegőn, arcom, az orrommal az élen igencsak piros, abban se vagyok biztos, hogy ha megpróbálnám, nem tudnám-e letörni a helyéről, de nem érdekel. Nem vagyok érzelmes lány, sőt, elég fiús vagyok, ám most mégis sokféle érzés kering bennem, csalódottság, düh, féltés…legszívesebben beleboxolnék egy fába, de nem engedhetem, hogy a másik kezem is lebénuljon, így a havat rúgdosom magam előtt. Most már az iskola felé tartok vissza egyébként, de ekkor hang üti meg a fülemet, és ahogy sétálok, egyre hangosabban hallom, és hamarosan meg is pillantom Ashit, kit épp egy tigris teper le.
- Ashi? Jól vagy? – kérdezem, és közelebb lépkedek hozzá, zsebemből előkerül a pálcám is, készen arra, hogy segítsek rajta, de nem úgy tűnik, hogy a nagymacska megtámadta volna a lányt, sokkal inkább barátságosnak tűnik, de erre talán mindjárt választ kapok.

Tárgy: Re: Árny Hágó 2014-02-02, 12:27 am

// NRT: 2014.01.31.-Cornelia -Ashi//

*Két cicusommal délután az Árny Hágóhoz megyünk kirándulni, ám nem sikerül sötétedés előtt haza indulni, így már sötétben botladozunk lefelé a hegyoldalon. Fehér tigriském hátán kuporodik szürke nyávógim. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy kandúr cicus beleszerelmesedett a csíkosleányzóba, vagy csak szimplán jó barátok lettek. Ennek csak örülni tudok, mert nem kell mindig azon aggodalmaskodnom mit művelnek egymással, meddig nem vagyok ott. Bár Tequila mikor meglátta Lilithet rögtön meg akarta kergetni... de elég gyorsan rá jött, hogy ő most a kisebb és jobb nem bántani a nagyobb macskát.
Ahogy sötétedik, úgy kezd egyre jobban vitatkozni velem a famulusom. Morcosan válaszolgatok, de nemigen tudom meggyőzni. Közben az útnak egy keskenyebb és csúszósabb részéhez érünk, ahol Lilith segítségével egy fenyő karja vagyis ágai közé kerülök. Durcásan kisöpröm az arcomból a havat, majd hirtelen egy hógolyóval dobom meg a tigrist. Rám ugrik az előbb említett állat, miközben morogás tör fől a torkából. Döbbent arckifejezésem láttán, rögvest el is kezd dorombolni és add egy nyálas puszit. Ekkor egy ismerőshang üti meg a fülemet.*
-Connie! Szia!*köszönök és miközben felé fordulok meglátom a pálcát a kezében*-Nyugi Lilith max akkor harap, ha eszik!*mondom és finoman letaszigálom magamról mancsait. Müzli simogatás reményében gyanakodva, de odasomfordál a másik vörös lányhoz és lekezd lábainál dorombólni.*
-Nem vagyok én kutya! Én mindig harapok!*jelenti ki nagycicus miközben fölkászálódok a földről és lesöpröm a havat ruhámról. Aggódva nézek a macska után, mert már egyszer porul járt azért, mert simit szeretet volna.*
-Esti kirándulás, vagy csak elnézted az időt te is odafönt?*kérdezem miközben óvatosan közelebb sétálok felé.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2014-02-02, 7:25 pm

// NRT: 2014.01.31.-Cornelia -Ashi//

Apám balesetének, és állapotának híre annyira megviselt, és megvisel azóta is, hogy alig alszom, még úgy se tudok pihenni, hogy órákat sétálok a szabad levegőn, ezt teszem most is. Famulusom nincs velem, nem akart kijönni a hidegbe, amit meg is értek, néha el is tűnne a hóban a rókám. Most már úton vagyok vissza a suliba, teszek egy próbát az alvásra, de nem tartana pár óránál tovább, azt már most tudom. Azonban nem jutok vissza zavartalanul, mert meglátom Ashit, akit egy hófehér tigris – ami egyébként gyönyörű állat – teríti a földre. Pálcámmal a kezemben szólítom meg, de aztán kiderül, nincs vész, így pálcám is visszakerül a kabátzsebembe.
- Oké, csak elsőre úgy tűnt, hogy épp készül megtámadni téged, de akkor oké, ha minden rendben. – mondom, és alapjáratom elmosolyodnék azon, ahogy famulus és gazdája viccelődnek egymással, de most nem vagyok olyan hangulatban. A következő pillanatban nyávogás üti meg a fülemet, és lenézve a lábamhoz egy doromboló szőrcsomót szúrok ki, aki most alig látszik ki a hóból.
- Szia cicus. Nem fázol? – guggolok le hozzá, és felveszem a karomba, és megsimogatom. Szeretem a macskákat, szóval jól megcirógatom ezt a kis jószágot is.
- Nem tudok aludni, szóval gondoltam kirándulok egyet, de már tartok visszafelé a Mysterio-ba. Hát te? Te még maradsz, vagy jössz velem? – kérdezem tőle barátságos hangnemben. Szívem szerint most egyedül lennék, de az agyam egy szeglete azt súgja, hogy jót tehet most nekem a társaság, ezért is tettem fel Ashinak ezt a kérdést.
- Ahogy látom, sikerült az évfolyamlépés, most már neked is van famulusod. Mi a másik képessége? Mert ahogy látom az egyik a beszéd. – kezdek el vele csevegni, és ha úgy van, akkor közben el is indulunk vissza az iskola felé.

Tárgy: Re: Árny Hágó 2014-02-07, 11:20 pm

// NRT: 2014.01.31.-Cornelia -Ashi//

*Miközben lefelé sétálunk az ösvényen, kicsit összekapjunk Lilith-tel. Veszekedés végén hátamon fekszek a puha hóba és farkasszemet nézek a morgó nagycicámmal, aki a földhöz nyom. Lassan kezd barátságosabb légkör szállni közénk, mikor megérezik Connie. Nem csodálkozok, hogy pálcával közeleg felénk, mert körülbelül én is így közlekednék, ha valakin egy tigris „tehénkedik”. Gyorsan megnyugtatom, hogy nincs semmi vész, csak egy kicsit összeakasztottunk a bajszunkat. Válaszára megrázom a fejemet.*
-Hát ha így lenne lehet, hogy már rég megevett volna, sőt...*paskolom meg Lilith lapockáját, majd letuszkolom magamról és fölkelek a földről. Eközben macskám odasomfordál Conniehoz és már rögvest nyávogva, dorombolva, dörgölőzik a lány lábához. Amikor fölveszi, akkor Müzli még hagosabban kezd barátságos hangokat kiadni és fejével, ahogy tud a dajákja kabátjához dörgölődzik. Kérdésre csak elégedetten nyávog egyet.*
-Kis hízelgő, de legalább most jó embert fogott ki.*csóválom meg a fejemet, miközben közelebb sétálok hozzájuk, hótigrisem is követi a példámat, de nem fogja be a száját.*
-Szerintem, nem hízelgős, hanem cuki! Olyan édes, nem? Nem?*kérdezi Lilith miközben Cornelia és köztem jár a tekintete. Két ujjammal megnyomom kicsit, a nedves orrát, hogy ezt most hagyja abba, mert nem igen vagyok rá kíváncsi. Nem értem, hogy lehetnek ilyen jobban pár nap alatt, de legalább nem ugranak egymás torkára. Mikor elhallgat a tigris megkérdezem a cruos lánytól, hogy mit is keres itt.*
-Értem. Mi már régen kijöttünk csak kicsit elbámészkodtunk... és már ránk is sötétedet.*mondom, de érzem a „fehérkém” jeges tekintetét. Direkt nem nézek rá, mert tudom, hogy mit fog mondani.*De Lilith mondta, hogy induljunk csak na! Ez volt a vita tárgya.*magyarázom, közbe megvakarom a macskám fülét és határozottan bólintok a felajánlásra.*-Ha nem zavarunk szívesen megyünk.*mondom és már menetirányba fordulok. Connie megállapítja, hogy végre sikerült évfolyamit lépnem, bár ez nem nehéz, hisz nem hiszem, hogy házi állat lehet tigris, sőt nem olyan megy beszél is. Famulusomról kérdez, de mielőtt válaszolnék Lilith megelőz.*
-Nézd, nézd!*mondja és orrával megböki a lány combját, hogy figyeljen rá. Ha már biztos benne, hogy ő van a központba, akkor széttárja fehér szárnyait és meghajol. Ezután kicsit elkezd vele csapkodni és fölemelkedik, jó egy méterrel a földtől.*-Ugye, hogy milyen szépek?! Imádok repülni.*mesélni és felettünk elszállva lehuppan puhán a hóba. Hangja büszkeséget sugároz és teljes boldogságot.*
-Kicsit el van szállva magától, bocsánat. Sikerült neked is az évfolyam lépés?*kérdezem vidáman, mert ami tény az tény, én is föl vagyok dobva, hogy végre másodikos vagyok. Remélem neki is sikerült előrébb jutnia, bár tudtom szerint még mindig egy évvel felettem jár.*
-Öhm lehet, hogy kicsit hülyén hangzik, de neked milyen famulusod van?*kérdezem, és érzem, hogy kicsit elpirulok, de hát ha kíváncsi.*
-Mond azt, hogy tigris, mi vagyunk a legjobbak!*hallatszik Lilith véleménye. Grimaszolva megsimogatom puha bundáját, ami most egy kicsit nedves. Közben Müzli is visszatér barátja hátára és ott üldögélve mosakszik.*

Tárgy: Re: Árny Hágó 2014-03-10, 10:22 pm

// NRT: 2014.01.31.-Cornelia -Ashi//

Az apám balesete miatt eléggé magam alá kerültem, és hogy kicsit kiszellőztessem a fejem, kicsit túrázni indultam az Árny hágóra. Már jó ideje kóválygok, és most már talán sikerül majd egy-két óránál többet aludnom éjszaka, így szépen lassan elindulok vissza a Mysterio fele, de út közben ismerősbe botlok, akiről azt hiszem először, hogy bajban van, de aztán kiderül, hogy csak játszanak a nem éppen kistermetű famulusával. Pálcámat elrakom, mert nincs vész, de nem sokáig marad üres a kezem, mert Müzli közel hízelgi magát hozzám, én pedig felveszem, mert szegény cica olyan kicsi, hogy szinte elveszik a hóban.
- Hát, szerencsére nem evett meg, és minden rendben. – mondom, és egy másodperc erejéig félmosolyra húzódik a szám, de nem az igazi, a baleset híre óta nem igazán tudok mosolyogni, így nem bánom, hogy nincs sok ismerősöm, barátom meg még kevesebb, így nem kell jópofiznom túl sokat.
- Miért, volt már, hogy rossz embert fogott ki? Vagy mi? – érdeklődöm, miközben a cicus buksiját vakargatom, mire aranyos dorombolásba kezd. A tigris nagyon fel van pörögve, kérdésére csak bólogatok, tényleg cuki. Amint szót kapunk a famulustól, megtárgyaljuk, hogy ki miért van itt, és aprókat bólintok, miszerint mindent értek.
- Nem, nem zavartok, szóval menjünk. – mondom, majd ezután elindulunk lefelé a hegyről, de csak óvatosan, nehogy úgy gyorsítsam fel az utat, hogy a fenekemen leszánkázok innen. –Lilith megint beszélni kezd, nem tudom, hogy hosszú távon ezt Ashi hogy tudja elviselni, engem szerintem idegesítene ez a képesség, de ezt a véleményemet magamban tartom, mert nem akarom megbántani se a lányt, se a famulust.
- Igen, nagyon szép. – húzom pici mosolyra a számat, aztán bólintok egyet Ashi kérdésére.
- Igen, most már harmadikos vagyok. Jövőre egyetem, tök furcsa belegondolni. Bár igazából már most egyetemistának kellene lennem, de buktam. – mondom, és erre nem vagyok büszke, de hát ez van, ezt kell szeretni.
- Miért hangozna hülyén? Nekem rókám van, ezek szerint nem találkoztál még vele. Majd talán legközelebb. Egyébként minden bizonnyal a tigrisek is nagyon jók, de hozzám nem illene egy ilyen. – mondom barátságos hangnemben először Ashinak, majd Lilithnek., közben pedig Müzli is kiugrik a kezemből, és rátelepszik a tigris hátára, ott utazik tovább, de én nem veszem a szívemre, hogy dobott.
- És, egyébként történt veled valami érdekes, mióta nem találkoztunk? – érdeklődöm, hogy ne csak csendben lépkedjünk egymás mellett, bár engem nem zavarna a csend, de ha már így összefutottunk, akkor úgy illik, hogy beszélgessünk is szerintem.