Trystan Ivon Moreau szobája

Tárgy: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-28, 3:12 am

Leírás, nemsokára

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-28, 3:48 am

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

-Én pedig egy tanár, legalábbis elsejétől addig viszont azt hiszem még nem igazán éltem bele magamat, ebbe a munka körbe.*enged meg magának egy ravasz mosolyt, de hát meg lehet éretni, nem változhat meg az ember egyik percről a másikra. A következő szavak viszont meggyőzik arról, hogy kimerítő választ adott Kimnek, ezt pedig csak egy mosollyal konstatálja. Az ital viszont hat, nem csak nála, hanem a férfinál is, így valahogy sokkal könnyedebb és fesztelenebb mint kéne lennie. Tudja hogy nem lesz jó vége de agya meg se próbál tiltakozni ellene, vagy ha igen a másik fele nem hallgat rá.*
-Talán mert szerintem mindent tudnak ami az iskola falai között zajlik? Hallottam ám olyan legendákat, hogy a magiszterek mindenről tudnak*kérdez vissza nevetve, zsupszkulcs nála sincs tény, de hát ez van, ha mennek valahová együtt azt látványosan fogják tenni. A gondolatot azonban egy kis ideig sikeresen elhessegeti, ekkor azonban a lány szépségéről kezdenek el beszélgetni, s a másik szavai kisebb mosolyra késztetik Trystant.*
-Egy ilyen kérésnek nehéz ellán állni, de legyen tetszel.*mondja ki kerek perec, és ha Kim megnézi láthatja a szemein, hogy nem csak azért mondja, mert ezt szeretné hallani, hanem mert valóban szép lány. Bár ezt tudhatná ő is magáról. Ezután viszont egy kényelmes kanapén folytatódik tovább a társalgás, aminek következtében még több pezsgő fogy, és a téma is veszélyesen kezd valami olyan felé terelődni, aminek lehet nem kéne bekövetkeznie.*
-Az első egyetemi kúrzus kb három év, szóval ennyi ideig mindenképpen ide köt a kötelességem, aztán ki tudja, ha megszeretem lehet talán még maradok is.*vallja be, hiszen minden rossz érzése ellenére ez a nap pazarul sikeredett eddig, bár tény egyáltalán nem viselkedik tanárként. Ennek bizonyítása képpen nemsokára olyan történik aminek talán nem kéne, mégis most Trystan erre nem gondol s így invitálja fel a másikat magához, aki ezt el is fogadja.*
-Egyáltalán nem zavarsz*csupán csak ennyit mond egy kisebb , de annál többet mondóbb mosollyal, s felállva vele együtt távozik oly módon mint Kim. Ezután pedig már egyenes út vezet a szobához, ahová utolsónak belépve be is csukja maga után az ajtót. Egyébként egy igen barátságos dolgozó szobába érkeznek, ahol rengeteg könyv van, egy nagy íróasztal illetve egy nagyobb méretű fali kandalló is. Pár doboz még bontatlanul áll, de ez a költözéssel jár.*
-Remélem tényleg otthonosnak találod, még nem volt időm mindent kicsomagolni. Ez a dolgozó szobám, innen jobbra a háló van, balra pedig a fürdő..*mutat gyorsan körbe, de minduntalan vissza tér tekintete a falnál álló szépséghez. Bizony roppant mód képes már csak így is beindítani pár gondolatot a férfi elméjében, aki próbál tisztán gondolkodni, de ittasan ez is nehéz. Így lépve közelebb a falhoz végül egyik kezével megtámaszkodva benne közelebb is hajol a másikhoz annyira, hogy ajkai szinte már hozzá érnek Kiméhez*
-Mond csak, mennyire lenne egy tanártól megbocsáltható, ha most megcsókolnálak?*kérdezi, szinte suttogó hangon, miközben ajka néha néha a másikhoz ér, tekintetét pedig az övébe fúrja s bizony ebben a tekintetben nem csupán egy csók utáni vágy nyomait lehet látni.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-28, 4:03 am

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

*Egyre lazább és kötetlenebb ez a beszélgetés, ami kialakul közöttünk, én pedig már nem is annyira akarok ellenkezni vagy logikusan belegondolni abba, hogy mit szabad és mit nem, hogy mit illik, és mi az, amivel már túl sokat teszek vagy mondok, de ahogy érzékelem, Trystan is hasonlóan van ezzel, akár csak én.*
- Szerintem ez csak egy pletyka, nincs így. *na persze lehet, hogy nem igaz, amit mondok, de ezt szeretném hinni és most, hogy kerek perec a másik elmondta, hogy tetszem neki, még boldogabban cseverészek vele és miközben a pezsgők is szorgosan fogynak, mi is helyet foglalunk, de csak kis időre, én pedig próbálok figyelni a beszélgetésre, csak az a gond, hogy a gondolataim bizony máshol járnak, már Trystanon, őt képzelem el, közel magamhoz, így egy aprót nyelek is.*
- Az azért sok idő. *mármint a három év, arra gondolok magam is, de aztán tovább terelődik a beszélgetésünk a férfi szobájára, ahová meg is leszek hívva, így nemsokára felkelünk, majd nem túl feltűnően már el is tűnünk a csarnokból, hogy percek múlva a férfi még nem túl berendezett, de mégis szerintem szép dolgozószobájába kerüljünk. Mivel eléggé hatott az ital, így én a falhoz sétálok, annak dőlök neki, onnan figyelgetve a másikat és hallgatva is a bemutatást.*
- Nem szoktam hazudni, tényleg tetszik, Trystan. *ejtem is ki nevét, oly szép és különleges, nem is igazán ismerek rajta kívül más franciát, de azért arról a népről is hallottam ám dolgokat. Mi viszont már itt vagyunk, ketten, sehol senki és az ajtó is zárva, a tanár úr és én... ahj, micsoda csodálatos éjszakának nézünk mi elébe. Ahogy elém sétál és a falnak dől, úgy tekintek fel magas alakjára, majd pillantok le kívánatos ajkára is.*
- Én... én nem tudom, csak azt, hogy mennyire szeretném, ha megtennéd. *nem szoktam ilyen lenni, ennyire könnyen adni magam és ahogy megnézem jobban a másik szemeit, bizony érzékelem, hogy ő többre is vágyik, komoly veszélyforrás ez, mégse félek tőle, nem érzem úgy, hogy bántana. Talán most még az is pozitív, hogy auror volt, tudhatom, hogy megbízhatóbb, mint egyes feketemágusok, mivel az erőszakot nem díjazom, így csak lehunyom szép szemeimet, élvezve a kis puszikat és remélhetőleg hamarosan ajkunk normálisan is egymásra talál, élvezhetem most már nyelvünk játékát is, miközben kezeimmel magamhoz húzom a másikat, derekát átfogva.*
- Csak ne gondold meg magad... mert azzal nagyon megsértenél. *suttogom még halkan, elkomolyodva szemeibe tekintve, tehát még most visszamondhatja, de tényleg, nem lesz gond, de ha később állít le, akkor az már megalázó lesz a számomra. Tehát ha engedi, közelebb kerülök hozzá, testemmel a másikhoz simulok és kezét szépen hátsómhoz vezetem. Nem hiszem, hogy pont egy majd 30 éves férfinek kellene útba igazítás és segítés, de nem szeretném, ha itt visszafogná magát vagy esetleg félénk lenne a tanár-diák viszony miatt, szóval adja csak önmagát, úgy lesz az igazi.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-28, 11:50 pm

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

-A legtöbb pletykának akad valami alapja.*Mondja megfontolt hangnemben, no de a lényeg, hogy a hangulat egyre jobb lesz, az italok is gyorsan fogynak, ezzel építve le azt a bizonyos falat, aminek talán egytanár- diák kapcsolatnál meg kéne lennie. Az megint más hogy Trystan még életében nem tudta milyen is tanárnak lenni.*
-Meglehetősen, Addigra már te is benne leszel az egyetemi éveidben.*mondja , egy félmosollyal. Bizony az éjszaka alatt bevallja, hogy tetszik neki a lány, s nem is hazudik, Kimberly valóban gyönyörű lány, s bizony megmozdította a férfi fantáziáját. Így történik meg az invitálás is a szobába, amit a másik is elfogad. Nemsokára már el is tűnnek magukra hagyva a bálozókat, majd a következő célállomást, a férfi szobáját veszik célba. Meglehet Trystan tisztában van vele, hogy ez korai lenne, de legyen benne bármilyen hangos is az a bizonyos vészsziréna, a férfi mégis elhallgattatja. A szobába érve az ajtó kulcsra zárul, s Trystan be is mutatja mit, és hol talál a leányzó. Talán csak időhúzás ez részéről, hiszen belül nagyon jól tudja, hogy miért is invitálta fel a lányt, illetve azt is tudja, hogy Kim is ugyan azt szeretné. Így a falhoz lépve lassan beszélni is kezd a másikhoz, ajkaival egyre közelebb kerülve hozzá. A végső szavaknál már apró puszikkal környékezi az Exos lány ajkait néha- néha finoman végig is nyalva rajta.*
-Akkor ezt úgy veszem, hogy megengeded..*suttogja vissza egy fura mosollyal, szeméből pedig ki lehet olvasni, hogy legszívesebben felfalná a másikat, így engedve a húzásnak, simul hozzá a másik testéhez, s nyelve vad táncba kezd Kim-ével. Élvezi a pillanatot, és most már tudja, a lány nem hazudott amikor lent a terembe azt mondta, tud ő tüzes is lenni.*
-Nem áll szándékomban ahhoz túlságosan is kívánlak..*Talál rá hirtelen keze a leányzó fenekére, természtesen miután a másik oda vezeti. Nem kellemetlenül, de annál erősebben markol bele, miközben ajkaival végig szánt a másik nyakán s még közelebb húzza magához a másikat. Kim is érezheti, hogy a férfi szavai nem légből kapottak ugyanis oda lent is érezhető a keménysége. Meglehet rossz döntés? Meglehet de ilyen helyzetben nehéz lenne leállni, majdnem hogy lehetetlen, főleg mivel Trystannak még soha nem kellett ilyesmit tennie, na meg Kim már így is elég jól felhúzta.*
-Gyere..*mondja suttogva, pár pillanat múlva a fenekénél fogva emeli meg, majd az asztalig meg sem áll a lánnyal, ahová aztán finoman rá is teszi a másikat. Ajkai most már egészen a vállig csókolják Kimet, majd lassan tovább is indulnak egészen a dekoltázsig, miközben egyik kezével a ruha cipzárját kutatja.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-29, 1:40 pm

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

*Az események olyan szinten felgyorsultak közöttünk, hogy az irányítás is kicsúszik a kezeim közül. Általában én vagyok a vezető személy, de most ez nem így alakult, hanem Trystan az, aki tudja, hogy mit akar és hogyan, én pedig csak követem őt, egészen a szobáig. Talán ha nem ittam volna ennyit, lenne annyi eszem, hogy ezt nem kéne, jóval idősebb nálam és bár nagyon helyes, mégis csak egy tanár, akit mellesleg most ismertem meg. De ahogy a falhoz kerül ő is, közvetlen elém, ajkamat cirógatva puha ajkával, képtelen vagyok nemet mondani, ellenkezni, szemeim is úgy ragyognak rá, ahogy kell, tehát nem érezhet ellenállást, még akkor sem, hogyha beül egy kicsit félek attól, ami történni fog, de lehunyva szemeimet élvezem a másik becézgető csókjait és inkább még most szólítom fel arra, hogyha leállna, hát tegye meg, mert nem szeretném, ha később tolna el magától, az nagyon rosszul esne. De erre nem fog sor kerülni úgy hiszem, fenekembe markol és már érzem is teste keménységét, melynél lefelé pillantok, majd vissza a férfi szemeibe.*
~ De ő... mégis csak egy tanár. Nem szabadna. ~*de ekkor már nyakamon szánt végig, én pedig ösztönösen hajtom hátra fejem, sóhajtva is fel mélyen, annyira jól esik ez a kedvesség és bár mennék én, de visznek, egészen az asztalig, így lábaimmal kibújok a magassarkúmból, ne zavarjon az, így egyesével potyognak le a férfi mellé, maradok tehát ebben a kék ruhában, amelynek nincs cipzárja, egyszerűen ki lehet bújtatni belőle, hogyha szeretne. *
- Most olyan tapasztalatlannak érzem magam. *ismerem is be, pedig nem vagyok az, de mégis, a férfi olyan szinten vezeti minden egyes lépésemet, annyira magabiztos, hogy hirtelen nem is tudok mit tenni, csak sodródom vele, de azért a dekoltázsomnál már csak lekapom róla azt a zakót, hogy ez után ingét kezdjem el kigombolni, mellkasán csókolva végig és dobva le azt is, hogyha lekerül róla, de azért a nadrágot meghagyom neki, mert még mindig érzem, hogy tanár, nem kéne nekem siettetni, majd haladunk úgy, ahogy azt ő gondolja.*
- Itt szeretnéd, az asztalon? *pillantok a háló felé, mert számomra picit hamari és kellemetlen ez a helyzet, olyan, mintha meg akarna kapni, de én picit se számítanék, csak a testem, ennyi kényelmet pedig szerintem kérhetek tőle.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-30, 12:09 am

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

*Nem telik bele sok időbe, és a páros már Trystan új, és egyben félkész szobájában találhatja magát. Tudja a férfi is, hogy ez így túl gyors, egyáltalán odáig se szabadott volna elmenni, hogy felhívja a lányt a szobájába. Ez a tudat azonban eltörpül a vágy mellett, amit érez, hiszen minek tagadni? Beindult a lányra, és mivel látszólag Kimet se zavarja a dolog, így már nem is parancsol megálljt magának, miért is tenné? Hiszen egy felnőtt lánnyal van, hiába "diák" a rangja. Na persze éppen ezért nem szabadna, de ezen gondolkozni már kár. A falnál állva ugyanis ajkaival már a másikét simogatja. A szavak után viszont már a csók is megtörténik, miközben kezeivel a fenekébe markol, kellő erővel, s úgy húzza magamhoz közelebb. Nincs mit tenni, ha a másik nagyon akarná le tudna állni, de saját akaratából ez nem tűnik valószínűnek. Egy pillanatig viszonozza a pillantást, próbálva kideríteni benne, hogy Kim mennyire biztos a dolgában, mintha ő is olyasmire gondolna, mint a lány, de a bizonytalan pillanatok eltelnek, s ajkaival máris a nyakát célozza meg, végig szántva rajta, majd egy emeléssel már az asztalhoz is viszi. Ahogy érzékeli a másik cipője rövid úton távozik a földre valahová elszorva, de ez foglalkoztatja most legkevésbé a másikat. Az asztalhoz érve, viszont egy pillanatra megáll, ahogy hallja Kimberly szavait, mely először csupán elgondolkodó tekintetet vállt ki a férfiből, mellyel a lány szemeit vizslatja, végül egy mosoly is lassan megjelenik az arcán.*
-Eddig nekem nem úgy tűnt? Csak nem megijedtél?*Nem bántásból, kérdezi, és nem is cikizésből, de jobb most tisztázni, hogy mit szeretne a lány, és hogy akarja e? Mert azért az akarata ellen nem akar cselekedni.. A csókok azonban tovább folytatódnak, s Trystan ajkai már a leányzó dekoltázsánál tesznek felfedező körutat, ám mikor megérzi, hogy Kim is tevékenykedni kezd, egy pillanatra hátrébb hajol, hagyva, had ügyködjön a másik, így aztán nemsokára már se zakó se ing mindkettő a földön, Kim pedig már láthatja is milyen a férfi félmeztelenül. Természetesen a másik ajkainak érintése jól esik neki, jóleső sóhajjal adja ezt a másik tudatára, kinek végig is simít a nyakán, majd finoman bele is harap.*
-Egyáltalán nem vagy tapasztalatlan.*suttogja, bíztatóan miközben hallja ám a kérdést is, végül közelebb hajolva a másikhoz a fülébe suttogva felel.*
-Ahol neked kényelmesebb. Nem szeretnéd itt?*Ezzel talán a másik is sejtheti, hogy nem használati tárgyként tekint rá a férfi, hanem ad választára is lehetőséget, elvégre nem csak boldogságot kapni, hanem adni is akar, márpedig ismerve képesnek tartja rá önmagát, és szeretné ha ezt az estét a másik se felejtené el egyhamar. Ám a nézésből hamar kiderülhet Trystan számára is, hogy valószínűleg nem az asztal álmai helye, így a derekánál fogva finoman maga felé húzva állítja fel a másikat, s néhol le le csapva az ajkára, kezdi el vezetni a szoba felé, aminek ajtaját belökve végül a szobában kezdi lehúzni a másikról a ruhát, már ha nem ütközik ellenállásba. Természetesen a mozdulatsor közben sem hagyja abba másik testének simogatását, legyen az az oldala, a feneke, vagy a formás combjai, de a fő célja, most hogy lehúzza a másikról az estélyit, és megcsodálja milyen is a lány anélkül.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2012-12-30, 1:57 pm

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

*Már nem tudok megálljt parancsolni se magamnak, se pedig a tanárnak, azt hiszem, hogy itt már eldőlt, hogy egymáséi leszünk, bár belül azért egy cseppet feszélyez a dolog, az alkohol mindent elnyom. Nem szoktam első találkozáskor ágyba bújni valakivel, főleg nem egy olyan emberrel, aki ennyivel idősebb nálam, de már nincs mit tenni, a csókjai egyszerűen tökéletesek, ért a nőkhöz, ez is tisztán látszik, így kerülök hát a dolgozóasztalra, és egy kis mondat is kicsúszik ajkaim közül idő közben.*
- Nem, dehogy... *rázom meg fejemet picit, amikor a megijedésre kérdez rá, majd őszintén a másik szemeibe tekintek.* - Csak nem voltam még soha felnőtt férfival, és a tanárság miatt is furcsa nekem ez az egész, de hagyjuk is. *nem, nem akarom, hogy elrontsam ezt a dolgot, bár tény, hogy icipicit félek, amit a másik is érezhet, de igyekszem leküzdeni, remélhetőleg sikerülni is fog. Ideje nekem is kicsit tennem a dolgokért, így hamarosan a másik ruhájához érve kezdem el vetkőztetni, próbálva elnyomni azt, hogy ki is áll előttem, de amikor lekerülnek róla a ruhák, zöld szemeim hatalmasra nyílnak.*
- Azta... Nem... nem hittem volna, hogy ennyire izmos és erős vagy. *pirulok is bele, majd kezeimmel lassan végigsimítok a férfi vállain, majd mellkasán is. Ahhoz képest, hogy így néz ki, nagyon is gyengéd velem, de micsoda fizikai erő lehet benne. Atya ég. Lassan közelebb hajolok hozzá, hogy puha ajkammal a másik mellkasát csókolgathassam, most már visszafogottabban, hiszen egyre inkább eljut az eszemig, hogy mennyivel érettebb is nálam Trystan.*
- Igyekszem. *mosolyodom el a kedves szavakra, de mivel egyre kevesebb rajtunk a ruha és egyre füllöttebb a hangulat, ezért muszáj rákérdeznem a helyre, számomra kényelmetlen így és kellemetlen is mindez.*
- Nem, nem igazán, ez annyira gyors és nem is tudom. Nem baj? *kérdezek rá kedvesen, mert ez tényleg olyan, mintha meg akarnak gyorsan fektetni, aztán ennyi, mehetek is dolgomra, én nekem pedig ez így nem működik. Ahogy kezeivel lehúz az asztalról, úgy ölelem át Trystan derekát, majd a kis csókokat viszonzom is és lassan el is kezdek a szoba felé lépkedni, ha már arra irányít és miután a hálóba érünk, már le is kerül rólam az egyberészes ruha, tehát egy kék színű, nem túl sokat takaró fehérneműben ácsorgom most már teljes valóban a tanár úr előtt, nem takargatva magam, hanem lassan hátrálok ki simogató kezei közül, egészen addig, amíg hátsóm az ágyra nem kerül, így aztán az ágyra felhúzva magam egészen addig tolatok, amíg teljesen el nem tudok feküdni rajta.*
- Így sokkal kényelmesebb és a kép se rossz. *kacsintok a másik felé, majd tekintetem Trystan nadrágja felé vándorol, melynek az öve már ki is csatolódik és mivel a pszichokinézist tovább folytatom, hamarosan már a nadrág is lecsúszik róla, így neki már csak annyi a dolga, hogy kibújjon abból és a cipőből is, mert a boxer az itt is ráér, én viszont csak innen, távolabbról csodálhatom a tökéletes testet.*
~ Annyira jól néz ki, csak meg ne bánjam. ~ *harapok is ajkamba kissé, hiszen tényleg semmit se tudok a másikról, de valahogy szeretném megismerni, mégse kérdezek rá arra, hogy esetleg máskor is találkozhatnánk-e, ennek nem most jött el az ideje, inkább kezeimmel lassan kioldom melltartóm csatját és az a földre kerül, én pedig most már csak egy kis tangában fekszem az ágyon, csodálatos testemet pedig immáron a másik vizslathatja. Remélem, hogy neki is hasonlóan tetszem, mint ahogy ő nekem.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-03, 1:22 am

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

*Jobbnak érzi megkérdezni a lányt, hogy nem ijedt e meg, mert az ilyesmi visszájára is elsülhet. Lehet hogy Kim bátornak látszik, és tapasztaltnak, de még a legjobb emberekkel is előfordul, hogy megcsalják az ösztöneik. A válasz azonban eléggé biztosnak látszik, picit még nevet is rajta egy pár pillanatot.*
-Ne hidd, hogy csak neked fura minden.*Hagyja ennyibe, a lány gondolhat amire szeretne ezalatt, majd maximum ha kérdez jobban el lesz magyarázva. Azonban nemsokára már a férfi ingje is lekerül, így nézheti meg őt Kim is félmeztelenül. Természetesen tisztában van a testi adottságaival, és bár nem egoista módon de büszke rá, na meg ahogy látja az Exortusosnak is tetszik amit lát.*
-Csupán csak nem vetem meg a fizikai munkát..*villannak meg a szemei kissé ravaszul, és titokzatosan miközben hagyja hogy a másik ismerkedjen a testével. Nem siet sehova, hiszen övék az éjszaka és szeretné ha a másik is jól érezni magát, ez így lenne normális. Kezei közben végig simítanak az érzéki nyakon, néhol néhol a dombokat is elérve nem sokkal alatta. Ahogy látja Kim kezdeti vissza fogottsága kezd elmúlóban lenni, a testét ért csókokra, kissé fel is sóhajt a férfi. Ezek az érzéki érintkezések közepette hallja a másiktól, a szavakat az asztallal kapcsolatban. Válasz helyett azonban csak egy mosolyt pillanthat meg a leányzó a férfi arcán, aki határozottan le is húzza őt az előbbi helyéről ismételten a hátsóját véve kezelésbe, ezután pedig további csókok kíséretében indulnak el a szoba felé, amerre menet a másik estélyi ruhája is lassan lekerül a földre. Trystan egy apró fura mosollyal, néz végig a leányzó testén, amit már csak a fehérnemű borít. Vadító egy szépség meg kell hagyni, legszívesebben letépné róla ami még rajta van, de gyanítja erre még igencsak sok ideje lesz, így még egy lépést tesz affelé, hogy ő is felérjen az ágyra. Azaz csak tenne, mert érzi hogy nadrágja lassan önálló életet él, hiszen az öv kicsatolódása után, az is lecsúszik. A férfi gyorsan bújik belőle, ahogy a cipőkből is s ahogy közelít végig is nézi, ahogy Kim kioldja az utolsó előtti ruhadarabot is, ezzel felfedve egyéb bájait, tekintete most már minden visszakozás nélkül arról árulkodik, hogy tetszik neki amit lát. S ha a lány pár arasszal lejjebb néz rájön, hogy nem csak a tekintete árulkodó az exaurornak.*
-Egy gonosz kis boszorkány vagy, tudod hogy ejtsd ámulatba a férfi szemet.*mondja mosolyogva, miközben nem tétovázik sokat, pár pillanat és már az ágyon is terem. Kezeivel finoman de magabiztosan fogja meg az Exos lány derekát, s egy pillanat alatt húzza magához közelebb, pontosabban félig - meddig maga alá. Ajkai ismételten támadásban lendülnek, eleinte csak a másikét véve célba, de kezei már a puha halmokon tesznek felfedező körutat, néha éppen csak cirógatva azoknak csúcsait, néhol picit erősebben, szenvedélyesen markolva meg.*
-Egyszerűen gyönyörű vagy..*suttogja, miközben ajkai immáron lefele vándorolnak, s nemsokára csókjaival azokat a részeket hinti be, hol nemrégen csak a keze járhatott, nem siet el semmit, jó ideig időzik el ott, míg egyik kezével lassan lefelé simít a másik hasán, egészen míg el nem éri a leányzó combját, amin persze belül is végig simít. Érezhető hogy tudja mit szeretne, magabiztos, de egyben azt is tudja, hogy nem akarja elsietni a dolgot, hanem a lehető legtöbbet akarja adni a másiknak is.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-03, 1:38 am

//NRT: Trystan és Kim - 2012.12.24.//

*Nem igazán tudom, hogy helyes-e ez, amit cselekszem, érzem, hogy meg fogom bánni, de nincs mit tenni, most csak azt látom, hogy vágyom a törődésre és egész testemben fel vagyok készülve arra, hogy lefeküdjek egy tanárral, akinek teste nem kicsit tetszik. Nem gondoltam volna, hogy így néz ki, tehát nem is vagyok rest kényeztetni is őt, amelyet hosszú csókjaimmal teszek, hol ajkára, hol pedig mellkasára és kis idővel később már be is térünk a szobába, mivel ez volt a kérésem. Nekem nem felel meg akár hol ez az aktus és szeretném, hogyha ezt Trystan is tudná, ugyanis azért, mert vele leszek, nem jelenti azt, hogy akármilyen körülmények között, akárhol. A ruha lekerül rólam, én pedig már az ágyban is termek, megszabadulva még egy újabb ruhadarabtól és nemsokára segítek a férfinek is vetkőzni. Meg se lepődik tettemen, mi csak mosolyra késztet, így várom, hogy odaérjen hozzám és engedek is a húzásnak.*
- Szerintem ehhez mindketten értünk. *pillantok is szemeibe, miközben teste alá fekszem, majd átölelem, lábaimmal is és lassan karmolászom testét, így csókolva őt tovább, majd végül fejem hátrahajtva élvezem is hosszan kényeztetését. Az utolsó ruhadarabok is nemsokára lekerülnek rólunk és át is adjuk magunkat egymásnak, hogy hosszú gyönyörökben részesítsük egymást. Az este tényleg csodás, rég éreztem már ilyet, ez a francia férfi aztán tudja, hogy mi a jó egy nőnek, de az ital és a teljes kielégülés tesz róla, hogy hamar el is sodorjon az álom, így kis idővel mindezek után már a másikhoz is bújok, hogy kiélvezzem a közelségét. Így alszunk hát el mindketten és majd meglátjuk, hogy miképp fog folytatódni a nap, hogy vajon másnap mit gondolunk majd erről az éjszakáról, de az álmom gyönyörűen telik, és meztelen testem se zavar most a másik mellett, így jó most feküdni.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-03, 1:57 am

//NRT: Trystan és Kim (Majd Lucius) 2012.12.25.//

*Igazán csodálatos éjszakán van túl a férfi, és reméli hogy ezzel nincs egyedül. Lassan azonban ahogy a nap első sugarait beengedi az ablaka, szemei résnyire kinyílnak, s elméje is lassan az ébredés útjára téved. Egy pillanatig lehunyja a szemét, majd egy jóleső nyújtózásba kezd, de a mozdulatsor hirtelen abba is marad hiszen megérzi, hogy Kim hozzá van bújva, s így az emlékek is hirtelen elő törnek. Nem igazán lehet tudni mit gondolhat a férfi, miközben szemeit kinyitva, pár pillanatig fura de egyben nyugodt tekintettel figyeli a mellette fekvő lánykát. Talán azon gondolkozik mit kéne tennie, hiszen bár csodálatos éjszaka mögött állnak, amit a férfi bár nem bánt meg, de valahogy most így kitisztulva mégis elgondolkodtatja, azon hogy is kéne folytatni ezt.*
~Te is tudod, hogy mutatkozzál be rögtön az első nap, most pedig gondolkozhatsz, hogy mássz ki a magad ásta gödörből nagyokos~*korholja kicsit magát, hiszen tudja hogy tanárként nem ez volt a legjobb belépője. Tegnap is tudta, de a vágyak, az ital és a másik barátságos, vonzó jelleme, elnyomta benne ezt a gondolatot. Pár percet hagy magának, hogy még egyszer végig gondolja a dolgot, addig se zárkózik el a másik puha, meleg testétől és érintésétől. Végül aztán egy apró simítással a másik hátán, lefejti magáról a másik karját, majd hangtalanul feláll, s a dolgozó szobába menve nemsokára egy tál gyümölccsel tér vissza, ami igazából nem áll másból mint szőlő, és egy alma. Ezt illetve némi gyümölcslét aztán le is pakolja a lány oldalán, nem is törődve vele, hogy teljesen meztelen, hiszen van egy olyan érzése, hogy a másik ha fel is ébred talán nem lepődik meg a látványon főleg hogy előző este már láthatta ugyan így, illetve tisztában van a reggeli "nehézségekkel" is ott altájon. Miután mindent elrendez, vissza bújva az ágyba magára húzza a takarót. Feltett szándéka, hogy megvárja míg a másik felébred, de hogy utána mi fog történni arról fogalma sincsen, hát még arról hogy esetleg Kim most máshogy áll a dolgokhoz. Elküldeni nem fogja, ezért is kedveskedik némi reggeli frissítővel, melynek a saját részét el is kezdi fogyasztani lassan , de azt tudja, hogy meg kell beszélni a dolgot. Gondolataiba merül, miközben hátát a falnak támasztva, néha néha gyengéd pillantásokat vet a mellette fekvő szépségre is.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-03, 9:05 pm

//NRT: Trystan és Kim (majd Lucius) - 2012.12.25.//

*Az éjszaka hosszú volt és szédítő, nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Az a helyzet, hogy míg másokkal a flörtölgetésből max csókok lesznek, addig egy felnőtt férfiből mindez mást vált ki, én pedig szintén képtelen voltam leállni, annyira jó volt velem, olyan kellemes volt a törődése, ahogy érzékeltem, hogy mennyire is ért a nőkhöz. Szerintem még soha nem volt ilyen élményben részem, de a fáradtság kiütött, teljesen ledöntött a lábamról, így még mindig szuszogok, így kora reggel, ahogy a nap sugarai ránk sütnek és nem is érzékelem azt se, amikor Trystan felkel az ágyból, majd visszajön hozzám. Még jó pár percig érkezése után is mozdulatlan maradok, majd végül kezdek felébredni, így szép, zöld szemeim is lassan felnyitom, próbálva felfogni, hogy hol is vagyok, mi ez a hely, ez a nagyon puha ágy, finom illat, meztelen férfi test... Mi? Atya ég, hirtelen emelem fel fejem, majd nézek fel Trystanra és ebben a pillanatban húzom magamra a takarót is szégyenlősen. Tudom, hogy mi történt tegnap, emlékszem mindenre, csak kissé kótyagos vagyok, így elpirulva nézek arcára, próbálva rá se nézni meztelen testére, melyet már az előbb is észrevettem.*
- Trystan... izé... *vállamig húzom magamon a takarót, úgy nézek cseppet ijedten a másik szemeibe, fel se fogva, hogy ez most mennyire hülye helyzet. Biztos a másik se számított erre, hogy majd így fogok viselkedni vele, így én csak ide-oda kapom a fejem, majd végül visszasűllyedek az ágyba.*
- Uhh... mit tettem. *motyogom magam elé, de a másik is hallhatja szavaimat. Megbántam volna? Igen, most ezt érzem és ez is látszik rajtam, de testem még mindig bizsereg a kedves gondoskodástól, de a pírt se tudom eltűntetni az arcomról. Szégyellem magam, egy utolsó kis ribinek tűnhetek most.*
- Én, sajnálom, nem kellett volna, ez így nem volt helyes, hiszen még csak nem is ismerjük egymást. *motyogok mindent össze-vissza, egyre jobban aggódva a másik szavai miatt. Most, mit kéne tennem vagy mondanom? Fel se merek kelni az ágyból, félek, hogy ismét megnéz vagy ki tudja mi történik. Jó embernek tűnt eddig, de vajon mire számított így reggel? Én biztosan nem tudnám megismételni az estét, se megcsókolni a másikat, hiába tetszik, tartom helyesnek, most nagyot süllyedtem a saját szememben azért, amit tettem, ez tényleg arra vall, hogy bármire, bármikor vevő vagyok és ez a tudat iszonyatosan rossz. *

//Jöhetsz Lucius Smile

//

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-04, 12:02 am

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*Karácsonykor családi körben meg szokták ajándékozni egymást az emberek. Van, aki hasznos ajándékot kap, más haszontalant, van aki pedig semmit. Idén Lucius úgy döntött, egy kis ugratással lepi meg barátját ezen az ünnepen, ha már elfogadta felkérését, hogy ő is a Mysterioban tanítson. Egy meglepetés pedig akkor az igazi, ha az illető valóban meglepődik rajta, így a magiszter már kora reggel át szeretné adni "ajándékát". Útnak is indul hát, elhagyva lakosztályát, hogy egyenesen Trystanéhoz menjen. Öltözéke egy fekete farmerből és ingből áll, hozzájuk passzoló bőrcipővel. Arcán vidám mosoly ül, ahogy közeledik a célhoz, amit igyekszik aztán elrejteni, amint az ajtóhoz ér. Már épp majdnem beront a szobába, mikor hirtelen megáll. Óvatosan megfogja a kilincset, majd halkan megpróbál benyitni, de a zár nem engedi. Még jó, hogy eszébe jutott ezt ellenőrizni, különben oda a meglepetés.*
~Milyen elővigyázatos valaki. Biztosan fél, nehogy elrabolják.~ *húzódik ismét mosolyra ajka, de aztán vesz egy mély levegőt, lehunyja szemeit, s már el is tűnik a folyosóról. Egyenesen francia barátja lakosztályába hoppanál az ágy mellé -mivel tisztában van vele, mi hol helyezkedik el-, s máris hangosan, megjátszott idegességgel kezd beszélni.*
-Ébredj Trystan. Nem vált be a terved, itt az egész Minisztérium és a fejedre... *hadarja el gyorsan monológját, viszont a meglepetés pont fordítva sül el. Trystan ugyanis nincs egyedül, egy fiatal lány fekszik mellette az ágyon, s amennyi kilátszik testükből, feltételezhetően mindketten meztelenek.*
-Ó, bocs öregem... *kezdi kicsit zavarba jötten, de csak ekkor pillantja meg jobban a lány arcát, s rögtön felismeri benne az egyik diákját.*
-Mi a fene? Kimberly? *ad hangot döbbenetének, miközben szemei ide-oda cikáznak a lány és a francia között.*
-Ti meg mi a fenét... Ne, nem kell elmondani, magamtól is rájöttem. De miért vagy hogy... *szólal meg zavartan, hirtelen azt se tudva, mit mondjon. Na igen, így utólag talán már nem volt olyan jó ötlet csak így behoppanálni, de ez. Azért leesik neki, hogy a lánynak nagyon nem kéne itt lennie, így komolyan a zöld szemekbe néz.*
-Öltözz fel és irány a szobádba! *szól szigorúan, bár nem Kim apja, de a magisztere, ami az iskolában hasonló státuszt is jelent.*
-Te is kapj magadra valamit, beszélnünk kell! *tekint komoly arccal a másik férfira, majd egy pillantást még kap a lány, aztán Lucius sarkon fordul, s kisétál a hálóból az irodába, ahol összefont karral, az íróasztalnak dőlve várakozik.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-04, 1:28 am

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*A reggeli döbbenet hamar eléri a férfi elméjét, kb abban a pillanatban ahogy megérzi a hozzá bújó leányzót, akivel igencsak szenvedélyes éjszakát töltöttek el ketten. Tudja ő hogy talán nem így kellett volna, és most már kis megbánást is érez, nem csak maga , hanem Kim miatt is, hiszen fogalma sincs róla, hogy a másik miképpen fogja lereagálni ezt az egészet. Így aztán némi ételt hoz, amit a lány mellé ki is készít, majd a gondolataiba, s készül arra a bizonyos beszélgetésre, ami négy szem között is igencsak kínosnak ígérkezik. Amikor az Exortusos leányzó mozgolódni kezd, tekintete finoman felé vetül, és nemsokára első sorból nézheti végig a lány meglepődöttségét, és hogy a tegnapi szenvedélyes bátor leányzóból hogy bújik elő a zavart szégyenlős oldala.*
-Mielőtt megkérdeznéd, nem álmodsz....*kezd bele, de észre veszi ám, hogy a lányt mennyire flusztrálja a helyzet, és hogy ez a beszélgetés így még kínosabb lesz, tekintete így automatán terelődik el az esetlegesen fedetlen részekről.*
~A nevemre emlékszik, ez azért jó jel~*nyugtatja magát, miközben most már szemeit a másik arcára emeli, s egy sóhaj után magabiztos szavakkal kezd bele, bár ilyen helyzetbe ritkán volt, szóval maga sem biztos mennyire lesz nyugtató amit mond.*
-Figyelj, sejtem mit érezhetsz most, de hidd el, ami tegnap történt abban nem volt semmi rossz. *Legalábbis bizonyos értelembe, hiszen mindketten felnőttek, csak az apró bibi az hogy Kim még diák, és ezt nagyon jól tudja Trystan is. Na de egyenlőre nem mond semmit, hanem végig hallgatja a másik szavait, amire aztán csak lassan megcsóválja a fejét.*
-Álj-Álj-Álj nem kell sajnálkoznod, ha valakinek bocsánatot kell kérni az én vagyok, hiszen én engedtem neked, és közeledtem jobban a kelleténél..*Kezd bele ismételten visszanyerve a magabiztosságot, aztán egy kisebb nyelés után folytatja.*
-Szeretném megbeszélni veled a tegnapit. Én nem szeretném ha emiatt szégyelnéd magad. Lehet hogy nem ismerjük egymást, de attól még megismerhetjük, nézd én nem akarom hogy azt hidd hogy egyszerűen csak kihasználni akarlak, mert ez nincs így, egyszerűen.....*kezd bele, és valószínűleg el is mondaná amit szeretne, ha nem történik meg az amire egyikőjük se számított, az pedig a hopponálás, és Lucius viccelése, ami elég rosszul sül el. Trystan ösztönösen ül feljebb az ágyba, magukra húzva jobban a takarót, s úgy néz Luciusra mintha egy Dementor jött volna hozzájuk boldog újévet kívánni, lehet Lucius azt hinné hallja amit a Minisztériumról mond, de ez nem igaz, Trystan fejében egészen más dolgok motoszkálnak, amitől még a mosoly is az arcára fagyna, ha persze mosolyogna. Kell pár pillanat mire feldolgozza a hirtelen történteket, s egy értelmes mondat csúszik ki a száján ami valahogy így hangzik.*
-Lucius! Neked a zárt ajtó azt jelenti hogy ugratható állapotba vagyok.*Mondja, de Lucius már fel is fedezi Kimet, így egy pillanatra a szemek elég gyorsan mozoghatnak egymásra, hiszen Lucius tekintete is ingázik, s most Trystané is elkezd csak éppen a magiszter és a diákja között. A szavaira egyenlőre köpni nyelni nem tud, csak arcán látható az a morózus mondhatni durcás kifejezés ahogy Luciusra néz, aki miután mindent elmond, már ki is vágtat a dolgozó szobába.*
-Remek időzítés mondhatom... Sajnálom hogy így elküldött, de nem a te hibád..*néz egy pillanatra kedvesen a lányra, végül felállva, felhúz egy boxert, egy farmert amit félig meddig felcsatol, és egy inget is magára húz, aztán elindul a dolgozó szoba felé, de félúton még vissza néz Kim felé.*
-Ha szeretnéd nyugodtan tedd amit mondott. Nem akarok galibát neked, de én meg szeretném veled beszélni ezt az egészet.*néz a lányra, rábízva hogy elmegy e vagy marad, nem akarja két tűz közé szorítani, ezért is bízza rá a választást, de az ajtót automatikusan becsukja maga mögött.Hangja viszont még az ajtón keresztül is hallatszik.*
-Te jó ég Lucius, most sikerült még a maradék szikráját is elnyomnod szegény csajban, hogy ne süllyedjen el szégyenében, ha kipakolok és berendezem ezt a szobát garantálom hogy felszerelek egy amputuport rendszert.*mondja morgolódva miközben elhelyezkedik az íróasztalánál majd karjait széttárva a másikra néz.*
-Ismerem ezt a nézést, szóval ne kímélj, de mielőtt elkezdjük ezt a beszélgetést, közlöm hogy a lány nagykorú, a nyomulást pedig én kezdtem. Szóval mire számíthatok?*Kérdezi kelletlenül egy sóhajjal, miközben tekintetével a másik arcát vizslatja. Lucius eléggé kiszámíthatatlan volt a számára, igazából nem tudja most mit fog mondani.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-04, 2:50 pm

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*Most, hogy elérkezett a reggel, szembe kéne néznem azzal, amit tegnap este tettem, nem elbújni előle, mégis, most, hogy itt fekszik mellettem Trystan, még mindig teljesen meztelenül, feszélyez és össze is zavar rendesen. Bár hallom a nyugtató szavakat és próbálok is rá bólintani, miközben a takarót szépen magamra húzom, mégis, magyarázkodásba fullad erőlködésem.*
- Szerintem kettőnkön múlt. Tudnom kellett volna, hogy egy tanárral ilyet nem szabad, most mindenki meg fog szólni minket, engem pedig egy utolsó szajhának fognak tartani. *remeg is bele ajkam, mivel sejtem, hogy ki fog tudódni mindez, mivel vagyok ilyen szerencsétlen, ezt pedig nem szeretném. Így sincsenek igazán barátaim, bár elvagyok az emberekkel, de nem a legjobb a helyzet, ezek után pedig végképp nem lesz. Viszont Trystan ez után ismét megszólal, most már hosszabban adva a tudtomra, hogy nem feltétlen kell ilyen negatívan hozzáállnom mindehhez és tekintetemből is látszik, hogy jól esik, amit mond. Tovább is figyelnék rá, végighallgatva, amit mondani szeretne, hiszen tényleg szívesen megismerném jobban is, de ekkor hallom meg a pukkanást, így kapom hirtelen fejem magiszterem irányába, ki valamit hablatyolni kezd, de hogy mit, azt jelen pillanatban én se fogom fel, csak hatalmasat pislogok és még jobban magamra húzom a takarót. Arcom teljesen vörössé válik, miközben a mellettem fekvő tanárra nézek, majd vissza Luciusra és egyre inkább szégyellem magam azért, amiért ilyen csúnyán lebuktam, pont ez a férfi előtt. Próbálok minél kisebbnek tűnni, de fel leszek ismerve, így rázom meg alssan a fejem, próbálva ellenkezni, majd csak ajkam nyitom ki résnyire.*
- Én... izé... *végül már el is küld, igen csak csúnyán, így fejem lehajtom, kócos tincseim pedig el is takarják arcomat.* - Igenis és sajnálom. *motyogom magam elé, de szerencsére a magiszter már el is tűnik, így maradunk ismét kettesben Trystannal, de most már rá se merek nézni, ennél kellemetlenebb már nem is lehetne a helyzet. Na jó, de, hogyha az én szüleim láttak volna meg.*
- Attól még ez nagyon kellemetlen volt, most mit gondolhat rólam? *fordítom lassan a fejem a másik felé, ki már fel is kel az ágyból, így kezd el öltözködni, de én már nem is tudok végignézni rajta, most túlságosan is ostorozom magam, mert ez így egyszerre sok.*
- Jó lenne, de lehet, hogy nem ez a mai a legjobb alkalom erre. *ismerem is be, majd engedem, hogy elhagyja a szobát, nem szólva többet utána, de szavaira ismételten összerázkódom, mint valami kislány.*
~ Remek, még ezt így meg is kell jegyezni. ~ *húzódom is össze, majd lassan felkelek, de még mielőtt felöltözhetnék szúrom ki az ide készített gyümölcsöket. Szemeim elkerekednek kissé, majd elmosolyodva állok fel.*
- Milyen figyelmes... *suttogom magam elé, mivel jól esik ám mindez. Na de sietnem kellene, így hamarosan fel is veszem a fehérneműket, majd pedig a báli ruhámat is, hajam picit megigazítom, de mivel a cipőm odakint van, így hát csak nagy levegőt veszek, az ajtóhoz lépek, majd mezítláb ki is sétálok a dolgozószobába. A cipőm pont az íróasztalnál van, tehát Lucius sejtheti, hogy hol kezdtük az estét, így mivel nincs merszem odasétálni értük, csak pszichokinézissel hívom magamhoz őket, majd az egyik székre leülve kezdem el felhúzni a gyönyörű magassarkúkat.*
- Mr. Fenris... Én... tényleg sajnálom, ami történt, de szeretném megkérni, hogy a szüleimnek ha lehet, ezt ne mesélje el. Így is... nagyon kellemetlen nekem mindez! *ismerem is be, majd felkelek, miután a cipők rajtam vannak, de még mielőtt esetleg visszautasítja kérésemet, Trystan felé nézek, majd bátor lépést teszek és visszatekintek magiszterem arcára.*
- De gondolom Ön át tudja érezni, hiszen Lilith is volt hasonló cipőben. *nem szívesen jövök egy másik lánnyal, de tény és való, hogy a magiszter akkor kiskorúval kezdett, én pedig 18 vagyok, szóval így nem akkora a bűnöm és bár ő magiszter, tehát ez a dolga, hogy szóljon az ilyesmiért, most mégis muszáj egy kicsit ehhez a fajta dologhoz folyamodnom, mert ha a szüleim rájönnek arra, amit tettem, akkor abból hatalmas nagy vita lesz és nem szeretném Trystant is belekeverni. Addig viszont nem távozok, amíg ezt nem beszéltük meg, csakis utána hagyom kettesben őket, mert ez fontos nekem. Nem tudom, hogy Trystan mennyit tud Lilith-ről vagy a kapcsolatukról, de itt az egész suli sokáig visszhangzott tőle, és bár ők valószínűleg szeretik egymást, tehát más a helyzet, én ezzel most nem tudok mit kezdeni, megtörtént, visszacsinálni pedig nem tudom, de a következményeket csak bizonyos mértékben vagyok képes vállalni, bárki előtt nem.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-10, 1:44 am

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*Ha már úgyis mindig ugratják egymást Trystan-al, hát most úgy gondolja Lucius, hogy karácsonykor is belefér egy kis móka. S mivel a Franciaországban történt beszélgetésből elég egyértelműen kiderült a magiszter számára, hogy barátja eléggé tart a Minisztérium haragjától, így hát mi más is lehetne a móka tárgya, mint egy ezzel kapcsolatos ugratás. Át is indul hát Trystanhoz, de szerencsére megpróbál halkan benyitni, mielőtt ajtóstól rontana a házba. Ez viszont nem jön be, így a férfinek nincs más választása, mint a hoppanálás. Egy pillanat múlva máris bent áll a férfi ágya mellett, elhadarva szövege egy részét, viszont lassan leesik neki, hogy az ágyban ketten fekszenek, nem csak Trystan. Lucius kicsit le is dermed hirtelen, mivel elég kellemetlen így a helyzet, így tekintetét morgó barátjára emeli.*
-Nem tudtam, hogy társaságod van. *kezd el védekezni a magiszter, de ekkor nézi csak meg jobban, hogy ki is fekszik a másik férfi mellett. Az hamar kiderül, hogy egy fiatal leányzóról van szó, de mikor a lány arcát is jobban megfigyeli, s feltűnik neki, hogy az ő egyik diákja, szemei elkerekednek, s döbbenten néz a párosra. Rögtön előtör belőle a kérdés, hogy mi a fene folyik itt, de ezt már magának is meg tudja válaszolni, így végül csak Kim szemeibe pillant, s felzavarja őt a szobájába. Ezután Trystan is kap egy hasonlóan kellemetlen pillantást, majd a férfi kiviharzik a dolgozószobába, hogy ott várja meg a franciát, akivel akad némi megbeszélnivalója. Szerencsére Trystan nem ront azzal a helyzetén, hogy még meg is váratja őt, hanem hamarosan már felöltözve sétál ki, de a védelmi rendszerre csak rámorog a másik.*
-Neked kéne valamidet leamputoportálni! *vágja a másik fejéhez, majd mikor az leül az asztalához, Lucius is felé fordul. Úgy tűnik, hogy Trystan is tudja, hogy most némileg bakot lőtt, így várja az ítéletet, amit a magiszter szúrós pillantása kíséretében elő is ad.*
-Hogy mire számíthatsz? Hogy mindjárt kiváglak az ablakon és belefojtalak az óceánba! Te teljesen megőrültél Trystan? Tanítani hívtalak ide, nem azért, hogy az első nyilvános bemutatkozásod után megfektesd az egyik diáklányt! *látszik rajta, hogy ilyesmire aztán nem számított, még akkor sem, ha francia barátja már csak a hovatartozása miatt is nehezebben tartja fent a cipzárt.*
-És nem érdekel, hogy nagykorú, és hogy ki kezdett mit... ez nem... *morgolódik tovább, de ekkor nyílik ismét a hálóba vezető ajtó, így Lucius a lány felé fordul, majd mély levegőt vesz. Nem fog előtte is Trystannal cirkuszolni, remélhetőleg szót fogad, s mindjárt kisétál a szobából. Ehelyett azonban Kim csak megáll, majd végül halk surlódás hallatszik Lucius lábai mellől, így a férfi lepillant, s ekkor látja meg a lány felé haladó magassarkúkat. Tekintete végig követi a cipők útját, egészen a meztelen lábfejekig, ahonnan ismét a zöld szempárra tekint. Úgy tűnik, még meg kell várnia, míg felhúzza a lábbeliket a lány, de közben Kim meg is szólal, s előbb magyarázkodni kezd, majd egy kéréssel fordul Lucius felé. Bizony fogós kérdés, hogy most mi lenne a helyes, szólni a lány szüleinek, megkockáztatva ezzel, hogy Trystant egyből el kelljen bocsájtani, vagy hallgatni róla, hisz van igazság abban, hogy már nagykorú a lány, tehát az ő döntése, hogy kivel mit csinál. Már épp nyitná a száját a férfi, hogy reagáljon, mikor Kim feláll, s egy igen meglepő mondat hangzik el a szájából, mire Lucius szemei kissé összébb szűkülnek.*
-Te most alkudozni próbálsz velem? *igen merész lépés ez Kimtől, ami talán meggondolatlanság is volt tőle. A férfi még egy ideig figyeli a zöld szempárt, majd csak nagyot sóhajtva végigpillant a pároson.*
-Egyáltalán, mi a fene ütött belétek? Ennyire erős volt a bólé vagy mi a fene? Komolyan nem hiszem el, hogy máris ilyesmi miatt kell, hogy fájjon a fejem. *sóhajtja, majd ismét Kimre pillant.*
-Menj fel a szobádba. Nem fogok szólni a szüleidnek, nem akarok még több fejfájást emiatt. *a bejárat felé int, mire kattan is a zár, s kitárul az ajtó, Lucius pedig int a fejével Kim felé, hogy tényleg menni kéne. Ha a diáklány szót fogad, az ajtó becsukódik mögötte, a házvezető pedig barátjára tekint.*
-Remélem van valami italod, mert most rám férne. *csóválja meg fejét, megfordítva az asztal melletti széket, amibe bele is huppan.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-12, 4:52 pm

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*Lucius úgy tűnik mókás kedvvel indul el Trystanhoz, azonban mikor megérkezik, minden bizonnyal őt is érheti meglepetés nem csak az ugratottat, főleg mikor megtudja, hogy a férfi vendége nem más mint egy Exortusos lány. A meglepetésből, így alakul ki a konfliktus, ami azzal zárul hogy szegény lányt felparancsolják a szobába, Trystan pedig minden bizonnyal egy kínos beszélgetés elébe néz. Kim szavaira, csak komolyan rázza meg a fejét, miközben közelebb hajolva a másik szemébe néz.*
-Ne beszélj már butaságokat. Úgy beszélsz, mintha a szobám be lenne kamerázva, vagy minimum nyílvánosan csináltuk volna. Senki nem tud semmit, csak te, Lucius, illetve én, és ez hármunk között marad. Nem fog senki, semmiféle szajhának nézni, erről kezeskedem.*Simítja meg alig érezhetően a másik arcát. A férfi hangja magabiztosságtól is sugárzik, nem is alaptalanul. Nem hinné, hogy valaki pletykás lenne hármójuk közül, szóval ettől nem kéne tartani. Nemsokára a férfi is felöltözik, a lány utolsó szavaira azonban csak oldalra dönti a fejét.*
-Azt hiszed hogy Lucius nem volt fiatal? Nem egy világ dőlt össze, együtt voltunk, tény te diák vagy, én tanár ez is tény, de nem hinném hogy akkora bűnt követtünk volna el.*mondja picit komolyabb hangon, bár lehet a francia szabadságmániája ismételten fölé kerekedett, de tényleg nem hinné, hogy olyan jóvá tehetetlent követett volna el. A megbeszélésre csak bólint, később mindenképpen szeretné tisztázni a lánnyal, hogy nem kihasználni akarja, de a kötelessége hívja, vagyis Lucius, így nem késlekedik, hanem nemsokára már a dolgozó szobában is van, ahol megkezdődik a beszélgetés. Trystan arca, merev görcsbe is rándul, nem igazán látta még ilyennek a másikat, de nyilván tudja , hogy megvan rá az oka, így jobbnak látja, hogy a vissza szólásra nem reagál, hanem inkább a kérdésére feltett választ hallgatja, ami korántsem Lucius gyengédségéről vall tanúbizonyságot.*
-Lucius ! Nyugalom, nem hinném, hogy akkora bűnt követtem volna én, vagy akár ő el ezzel az estével. Te jó ég, csak azt ne mond, hogy te nem voltál soha hasonló helyzetbe, és igen tanítani hívtál ide, de nem tisztáztad az iskola "házirendjét"*vág most már vissza, lehet alaptalanul, hiszen az ilyet logikusan tiltják más helyen, na de ez egy feketemágus képző, no meg emlékszik ő is még arra a pár napra Cracko-ban, ahol egy fiatal lány társaságában, volt, na de ezzel nem akar most vissza vágni..*
-Amúgy kivághatsz, és vízbe fojthatsz, de előre mondom, holtan nem fogom tudni elvégezni a feladat körömet, amit rám osztottál, továbbá azt hiszem neked is vesződség lenne jó munkaerőt találnod így év kezdetekor.*magyaráz még hozzá pár szót. Hangja teljesen nyugodt most már, bár belül azért morgolódik a dolgok miatt, azonban mielőtt folytatnák, jelenik meg Kim. A cipők útját pár pillanatig, ő is hipnotikusan követi, végül ő maga is meglepődik azon amit hall.*
~Van vér a pucájába a kislánynak~*Na az ő helyébe, lehet nem kezdene el alkudozni de a lány mégis ilyen eszközhöz nyúl, roppant figyelemre méltó. Pillantásán ő maga is észre veheti, hogy meglepetést okozott Trystannak. Lucius szavaira, viszont, először a lányra, majd ismételten Luciusra nézve felel.*
-Sokkal inkább a kisasszony társasága, közvetlen barátságos és tüneményes viselkedése keltette fel az érdeklődésemet, és mint mondtam nem kell fájjon emiatt a fejed, az egész dolog az én vállamat terheli, és természetesen vállalom is a felelősséget.*húzza ki magát, a széken, miközben a maradék gomb is begombolódik az ingjén. Na igen a Francia most sem képes teljesen bók nélkül hagyni a dolgot, de természetesen az ezutáni szavait komolyan is gondolja. Tudja hogy ebből még lehet botrány, de mivel ő volt a "bűnös" így vállalja is a felelősséget ahogyan azt kell. Lucius azonban nem akarja ezt nyílt vitává tenni, amiért roppant hálás Trystan is a magiszternek. Ha a lány elmegy, természetesen egy "Sziával" el is köszön tőle kedvesen, végül egy sóhajjal az Exaurorra néz.*
-Van egy üveg jó minőségű Whiskey-m és egy üveg Brandi-m is mit parancsolsz?*kérdezi nyugodt hangon, s ha a férfi választott, az adott italból tölt is egy pohárral, amit aztán Lucius fele lebegtet.*
-Az én emlékeim csalnak meg, vagy komolyan jól látom, hogy komolyabb, és feszültebb lennél? Egy ilyen dolog szerintem nem érte meg ezt a felhajtást, hiszen a lány is felnőtt, és én is.*mondja, tekintetét a másik fele irányítva, miközben iszik pár kortyot az italból.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-14, 2:16 pm

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*Ezt nem hiszem el. Éppen elég volt az, ami történt, erre most meg még Lucius is benyit és egy kis osztás után már távozik is, de tudom, hogy a mai napon még egyszer szembe kell vele néznem, amikor áthaladok Trystan dolgozószobáján. Nem szabadott volna ezt tennem, annyira rosszul érzem magam ez az egész miatt, de a férfi nyugtatni próbál, egyelőre nem túl nagy sikerrel.*
- Tényleg nem szeretném, ha ez kitudódna. *sütöm is le szemeimet, majd érzem a kicsinyke simítást, ami egy aprócska mosolykezdeményt jelent arcomon, de a másiknak távoznia kell, ahogy hamarosan nekem is. Igyekszem most nem meztelen testére nézni, amíg felöltözik, így miután elhagyja a szobát, én is lassan kimászom az ágyból, magamra veszem ruháimat, picit megigazítom hajamat is, majd ez után jelenek meg a dolgozószobában, próbálva kevésbé feltűnő emberke lenni, de érzem, hogy nagyon is zavarok itt és hogy a fejmosás még nem múlt el, szerintem ezt még Luciustól meg fogom kapni a jövőben is. A cipőket szépen magamhoz vonom és igyekszem nem figyelni arra, hogy most milyen központi helyre kerültem a tanárok tekintetét figyelembe véve és ahogy hozzám jutnak a magassarkúk, már fel is húzom őket és csak ez után szólok hozzá Luciushoz, szépen elmondva, amit szeretnék és bár látom, hogy Trystannak tetszik a magabiztosságom, ez a magiszteremnél már nem mondható el. *
- Én csak... nem szeretném, ha hármunk közül más is megtudná és mivel maga is volt hasonló helyzetben, gondoltam megemlítem. Nem követtem el akkora bűnt, nem vagyok a lánya és ahogy Trystan is mondta, nagykorú vagyok, el tudom dönteni, hogy mikor mit csinálok. *nem fogok azért teljesen meghunyászkodni a másik előtt. Én legalább már nagykorú vagyok, más a helyzetem, szóval nem érzem jogosnak ezeket a kemény szavakat. A kérdést hallva viszont csak felsóhajtok cseppet, de nem mondok semmit, velem ellentétben Trystan viszont igen, amivel szépen zavarba is hoz, így pirulok el cseppet. Nincs hozzáfűznivalóm a történtekhez, így amikor ismét fel leszek szólítva, hogy távozzak, már biccentek is.*
- Köszönöm, viszlát... *egy gyors pillantást még vetek Trystanra, de aztán már itt se vagyok. Halkan kopogó lépteimmel távozom a lakosztályból, és majd bizonyára eldől, hogy mi is lesz ez után a jövőben. Az biztos, hogy Trystannal még fogunk beszélni a közeljövőben, mert ez egy olyan éjszaka volt, ami átbeszélést igényel, legalábbis ő így gondolja és bár én menekülnék ez elől, mégse fogok. Tehát ha keres, akkor minden bizonnyal átrághatjuk magunkat az estén.*

//Köszönöm a játékot, fiúk. Very Happy

//

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-01-27, 12:15 am

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

*Mikor a férfi elindult a szobájából, nem gondolta volna, hogy olyasmivel fog Trystan-nál szembesülni, amivel. Mivel mind a francia, mind pedig Kim meztelenül fekszik az ágyban, így ő odakint, a dolgozószobában várja meg, míg barátja kisétál végre felöltözve. Amint ez megtörténik, s még Trystan kezd el a szobája védelmével előhozakodni, Lucius ki is jön a sodrából, s szépen leosztja a másikat, de a válaszra csak visszakérdez.*
-Milyen helyzetben? Hogy első adandó alkalommal megfektettem az egyik tanítványt abban az iskolában, ahol tanítani fogok? Mert nem, ilyenbe még nem kerültem. *feleli, s ezzel még csak nem is hazudik. Tény és való, hogy együtt vannak Lilith-el, de igen sokáig nem engedett semmit a lánynak, ráadásul ő akkor még aurorként volt itt az iskolában, nem mint tanár, tehát teljesen más a helyzet. Igaz ugyan, hogy Trystan egy ideig még nem fogja Kim-et tanítani, de lényegében akkor is egy tanítványa, és ezen van itt a hangsúly.*
-Házirend? Mutass egyet, amiben megengedik az ilyesmit. *csattan fel, mert ez a legidiótább kifogás, amivel csak előállhatott a másik. Még hogy nem ismertette a házirendet... Fel is vázolja hát barátjának, hogy legszívesebben mit csinálna most vele, azonban az a nyugodtság, amivel a másik fél felel neki, csak még inkább kiidegeli.*
-Nagyon nem vagy most vicces Trystan! *feleli, de aztán a további vitatkozást megszakítja Kim, aki kisétál a hálószobából, de ahelyett, hogy rögtön távozna, még magához vonja cipőjét is, ami úgy tűnik, még itt lekerült róla a tegnapi este folyamán. Még jó, hogy a bugyiját nem az íróasztal alól kellett elővarázsolnia. Amikor viszont lábaira kerülnek a magassarkúk, a leányzó még mindig nem távozik, inkább alkudozásba kezd magiszterével, amit érezhetően most egyáltalán nem díjas Lucius. Kim is Lilith-el hozakodik elő, de ez továbbra sem ugyanolyan helyzet, még ha valamilyen szinten hasonló is, de most nem áll le ezen vitázni.*
-Igen, nagykorú vagy, de ez még nem jogosít fel titeket arra, hogy egymásnak essetek. Legalább tegyetek már úgy, mint aki felfogja a problémát. *sóhajt fel a magiszter, mert már nem tud mit mondani ezekre. Hogy védekezni nagyon tudnak, az már biztos, de nem ártana belegondolni a tettükbe is józan fejjel. Amikor viszont ezt illetően ismét számonkéri őket a férfi, csak Trystan szólal meg, de szavaira csak felemeli kezét a magiszter.*
-Trystan, ne most. Legalább engem hagyj ki az udvarlásból, rendben? *pillant rá elhúzott szájjal Lucius, viszont a felelősségvállalásra inkább nem mond semmit. Félő, hogy ha ez az eset kitudódna, Trystan azelőtt repülne az iskolából, hogy nekikezdett volna a tanításnak, amit Lucius sem szeretne. Így végül megnyugtatja a lányt, hogy nem fog szólni a szüleinek, majd ismét felszólítja, hogy menjen fel a szobájába, s végre most Kim sem ellenekzik. A búcsúzásra most nem reagál, csak keserű szájízzel pillant a leányzó után, majd egy italt kér barátjától, mert az most igazán rá fog férni.*
-Teljesen mindegy, csak erős legyen. *vágja rá egy mély sóhaj mellett, majd amint megkapja az italt, egy hörpintéssel le is húzza, majd Trystan felé pillant.*
-Nem hiszem el, hogy még mindig nem vagy képes felfogni a dolgok súlyát. Ez egy iskola Trystan, az isten verjen meg. Nem fektetheted meg a diáklányokat, akik kicsit többet ittak a kelleténél. Ha ez az este a szülei tudtára jut, lehet, hogy előbb találod magad munka nélkül, mint ameddig befűzted ezt a lányt. *csóválja meg a fejét, majd ismét a másik szemeibe tekint.*
-Komolyabbnak és feszültebbnek tűnök? Talán mert ez a Mysterio, és nem a Minisztérium. Mint az egyik házvezető, több száz diákért felelek. Többek között Kimberly-ért is! Ráadásul nem mondhatni, hogy ez lenne a legnyugodtabb környékű iskola, bár ezt a részt szerintem nem kell bemutatnom. *adja a másik tudtára, hogy mi is lehet mindennek az oka. Igen, mióta itt tanít, valamelyest megváltozott, ahogy ezt a francia is észrevette rajta. De ez egy feketemágus képző, méghozzá nem is akármelyik, ő pedig korábban auror volt. Érthető tehát, ha megváltozik az ember, ha hirtelen átáll a sötét oldalra. Végül a férfi vesz egy mély levegőt, a poharat az asztalra teszi, majd felkel.*
-Csak annyit kérek, hogy tartsd kordában a véred. Ez nem egy terepmunka, ahol bármit lehet. Ez egy iskola. Méghozzá egy nagy nevű iskola, ahol befolyásos szülők is taníttatják a gyereküket. Többek között a Fox család, merthogy Kim is aranyvérű. Egy ilyen hirtelen kilengés miatt pedig... ahogy mondtad, nehezen tudnék hirtelen másik jelmágia tanárt szerezni. És nem is szeretnék. *mondja a másiknak, majd megindul az ajtó felé, amit ki is nyit, de mielőtt távozna, még hátrapillant.*
-Ez az ügy hármunk között marad. *biccent egyet részben szavai nyomatékosítása miatt, részben elköszönésképp, majd el is hagyja Trystan lakosztályát. Fölösleges ezt jobban túlragozni, a további védekezésre pedig nem kíváncsi, s amúgy is valószínű, hogy Trystan se így képzelte a reggelét, így jobb, ha inkább most távozik. Neki sem fog megártani, ha kicsit kiszellőzteti a fejét, és megnyugszik. Olykor a meglepetések nem úgy sülnek el, ahogy azt tervezték, és lehet, hogy még nagyobbat szólnak, mint azt eredetileg bárki hitte.*

//Én is köszöntem! Smile

//

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-02-02, 5:58 pm

//NRT: Trystan, Kim és Lucius - 2012.12.25.//

-Nem fog. Luciusnak se minden vágya szerintem hogy ezt közhíré tegye.*Mondja komoly hangon, egy enyhe mosollyal a lány felé. Elhiszi hogy fél ettől a másik, de ismeri az exaurort is, ezért is gondolkozik pozitívan. Ezután viszont kimegy, hiszen a férfit se akarja megvárakoztatni, elvégre akárhogy is nézi, a főnöke most, tehát muszáj lesz ezt megbeszélnie vele. Kint miután kényelembe helyezi magát, már meg is kezdődik a csöppet sem kellemes meglepetés, mely közbe Trystan is elgondolkozik rajta, hogy ideje komolyra fordítani a dolgot a saját részéről is.*
-Lucius, akár hiszed akár nem, nem azzal a céllal mentem le, hogy „áldozatot” keressek. De így esett, ezen se én se te, se Kimberly nem változtathat..*mondja, miközben kezeit az asztalra teszi pihentetni, a házinredes dologra viszont fanyarul elhúzza a száját.*
-Egyáltalán nem is viccnek szántam, és mivel ismersz te is tudhatod hogy még az életbe nem tanítottam iskolába. Honnan tudhatnám, hogy egy felnőtt nőnek milyen kötelessége van a házirendel vagy a saját magisztere felé azon kívül hogy tanul?*hajol előrébb, arcán viszont már látszik, hogy kezdi felfogni a dolgot. Tudja ő hogy nem a legjobb beköszönése volt, amikor Kim is becsatlakozik a beszélgetésbe, és felhozza Lilith-et Lucius úgy tűnik hozzá is intéz pár mondatot, erre viszont Trystan csak megcsóválja a fejét.*
-Nem arról van szó, hogy bármelyikünk nem fogná fel a helyzet komolyságát, megértem a te szemszögedet is, de egyszerűen talán ha beszélhetek mindkettőnk nevében, nem hittük volna hogy ennyire felfújunk egy ilyen esetet. Illetve attól kelljen félnie valakinek, hogy most megfogják tudni.*mondja a férfi arcát fürkészve. A lányt a következő szavaival úgy tűnik sikerült zavarba hoznia, ám Lucius nem rajong annyira most ezért, így nem is mond rá semmit. Kim azonban elköszön, a férfi pedig egy félmosollyal biccent felé, végül teljességgel Luciusnak szenteli a figyelmét, aki némi italt is fog kapni, ami talán csökkenti ezt a feszült légkört.*
-Akkor maradjunk a Brandinél..*kezdi, de Lucius következő szavait láthatóan komoly tekintettel fogadja, és át is gondolja amit mond. Az asztalon össze fűzve a kezeit, először csak komolyan bólint, majd egy sóhajjal válaszol is.*
-Meglehet, hogy nem fogom fel, és soha nem is leszek tanár típus. Ezt megmondtam neked is amikor felkértél, de ismerhetsz különc vagyok. Ez nem jelenti hogy nem értem meg a problémádat, ami meg a szüleit illeti, ha hármunk közül valaki nem mondja el nekik, kötve hiszem hogy megtudnák.. Gondolom neked is fontos hogy ez az ügy ne kapjon túl sok figyelmet, ahogy nekünk is nincs igazam*néz komoly tekintettel a férfi felé irányítja, miközben egy húzással megissza a maga körét.*
-Akkor ezek szerint a maradék humorérzékedet is elvette ez a hely, mondjuk nem hibáztatlak, amennyit hallottam erről a helyről elhiszem… Szóval megértem a dolgot.*mondja teljesen őszíntén, a következő szavakra viszont csak pár bólintással válaszol.*
-Aranyvérűnek én is az vagyok, de minden esetre értem a célzásodat. Mint mondtam majd ügyelni fogok, de nem a szoknyavadász énem miatt történt ez a mai, egyszerűen..*kezdi el, de aztán nem fejezi be, úgy gondolja eléggé átrágták ezt a dolgot.*
-Én is ebben reménykedtem, és köszönöm a diszkréciót.*mondja Lucius fele, akitől elbúcsúzva, elkezdi lassan rendbe tenni a dolgait, hozzá kéne szoknia ahhoz hogy tanítania kell azokat a fiatalokat.*

//Én is köszöntem Smile

//

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-05-13, 10:21 pm

*Ötletem sincs, hogy minek köszönhetem ezt a levelet, de nincs mit tenni, el kell fogadnom a tényt, hogy Trystan tanár és hogyha látni akar, akkor nekem ugranom kell. Semmi kedvem sincs most hozzá, mégis mit mondjak majd neki? És ő mit akarhat tőlem? Az agyam folyamatosan kattog, miközben a szobája felé igyekszem és észre se veszem, hogy ösztönösen lassulnak lépteim, majd ahogy elérem az említett helyet, nyelek egy aprót, majd hezitálok és végül nemsokára kopogtatni kezdek. Most nem az elegáns Kim áll az ajtó előtt, hanem a vad csajszi, aki szintén én vagyok. Lábaimon fekete cipő, hosszú, bőrből készült nadrág és egy bőrdzseki, mely alatt csak fekete topom látható, ahogy szép dekoltázsom egy része és pocakom is. Nem hivalkodó ez a viselet, hanem a korombeliekhez illő, tehát nem mutatok többet magamból, mint kellene. Zöld szemeim körül egyébként fekete smink van, hajam pedig kissé hullámosan omlik arcom körül, miközben egyik lábamról a másikra helyezem a sújt, úgy várom, hogy kinyíljon az ajtó. Hogy viselkedjek majd? Meg kell maradnom a tanár-diák viszonynál, igen, így fogok cselekedni.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-05-13, 10:35 pm

*Már régóta tartozunk egymásnak egy beszélgetéssel a lánnyal, hiszen a Luciusos balhé óta talán nem is láttam. Gyanítom került, ahogy lehet én is őt, de most talán itt az ideje, hogy hideg fejjel átbeszéljek vele egyet, s mást. Így aztán el is küldöm neki a levelemet, egyenlőre semmi konkrét dologgal nem címezve azt. Félő ha írnék okokat, talán megtagadná hogy meglátogat. Azonban így ez nem történik meg, s mikor hallom a kopogást, szinte azonnal ki is nyitom az ajtót. Öltözetem, egy szellőzős fehér ingből áll, melynek nyaki részét szabadon hagytam, alsó részemet egy kék színű koptatott farmer borítja, lábaim pedig meztelenek, ennek ellenére hajam és a külsőm ápolt, mint általában. Tekintetem szinte azonnal meg is állapodik az ajtó mögött várakozó leányzón, akit egy kedves mosollyal be is invitálok.*
-Szia Kim, gyere be.. *mondok csupán ennyit, s ha enged a kérésnek be is csukom az ajtót mögötte, neki pedig jelzek hogy foglaljon csak helyet. A szoba eléggé arról tanúskodhat, hogy bizony nem tétlenül töltöm el a napjaimat, elég csak az asztalon lévő halom papírra nézni, de azért egy kényelmes fotelt, mindig készenlétbe tartok ha vendég érkezik.*
-Megkínálhatlak valamivel?*kérdezem teljesen természetes hangon, ha kér, akkor teljesítem is a kérést, ha nem nem, de lassan rá is kéne térni a lényegre, én pedig nem szoktam kertelni.*
-A múltkori óta nem igazán találkoztunk, pedig megígértem hogy beszélünk arról ami történt, de úgy éreztem talán picit jobb lesz míg lehűlnek a dolgok.*mondom egy enyhe fanyar mosoly kíséretében. Bizony eléggé kényes téma, bár kérdéses kinek jobban.*
-Gondolom eléggé kínosan érezhetted magadat nemde?*Talán ilyesmit nem kéne megkérdezni, ám én mégse teszek másképpen, miközben magamat is kényelembe helyezem a dolgozó asztalomnak támaszkodva, ott pedig összefont karokkal nézek a leányzó felé.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-05-13, 10:42 pm

*Ahogy azt sejtettem, már várt rám, így nem is szükséges túl sokáig várakoznom az ajtó túloldalán, mivel Trystan hamar ajtót nyit, így nézhetem meg magamnak a rég nem látott férfit. Ezerszer átgondoltam már azt, ami történt, hiba volt, nem szabadott volna, hiszen még csak egyszer találkoztunk. Hogy mekkora egy ringyó vagyok, arra nincs is szó… fura mód azóta egy férfihoz se közeledtem, talán ez kellett ahhoz, hogy felnyissa a szemem. Mindegy is,most csak biccentek, mint a jól nevelt kislányok és végül köszöntöm is a másikat.*
- Jó estét! *be is sétálok, mivel tudom, hogy nincs sok választásom és lassan behúzva magam mögött az ajtót lépek beljebb egy bizonytalan lépést. Ránézésre is meg lehet állapítani rólam, hogy mennyire nem akarok most itt lenni és hiába a fotel, én meg se mozdulok, csak kissé kerülve a másik tekintetét szólalok meg.*
- Nem azért jöttem, hogy bármit is kérjek, az a szobámban is van, hanem azért, mert hívatott, tanár úr. *lassan zöld szemeim a másik arca felé tekintenek és talán szavaimból eléggé érthető az, hogy én most tartani óhajtom a távolságot. Összezavarodtam, nem tudom, hogy mit kéne tennem, de ép ésszel kell ezt átgondolni.*
~ A fenébe, hogy rátér a múltkorira. ~ *agyalok is magamban, majd végül körbe is tekintek és így az asztalon lévő iratokat kezdem el fixírozni, mintha azok olyan nagyon érdekesek lennének.*
- Nem kell semmiről se beszélnünk, régen történt. *talán mindkettőnknek megspórolhatnánk az időt, de tény, ő egy kész férfi, én pedig egy tini lány, bizonyára nem lesz ilyen egyszerű megúszni mindezt, ő nem fél rátérni a lényegre, főleg, amikor a következő kérdését is felteszi, amire vissza se akarok gondolni.*
- Teljesen lényegtelen, hogy miként is éreztem magam, már megtörtént, túl vagyok rajta. Nem akarok erről beszélni és ide se akartam jönni, de mivel maga egy tanár, én pedig egy diák, nem volt sok választásom. *haragszom rá? De miért? Nem tett ellenem semmit… mégis, most ez az én védekező mechanizmusom, el akarom őt taszítani, amennyire csak lehet, nem lehetek ismét a közelében, eddig olyan jól ment minden.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-05-13, 11:02 pm

*Nem kell hozzá sok idő, hogy ajtót nyissak, számítottam arra hogy még ma meglátogat, hiszen én magam kértem így viszont az ajtó másik oldalán, most egy teljesen más leányzó áll. Miután beengedem, megkínálom, természetesen nem rá tukmálás céljából, egyszerűen csak mert így udvarias, a szavak azonban amit mond, hamar felnyitják a szememet.*
~Na igen, a eléggé elhidegülni látszik~*vonom le a következtetést, és valahol belül sejtem is, hogy ez mi lehet, hiszen nem hinném, hogy utálna ahogyan én sem őt, csak ami történt nagy valószínűséggel nyomot hagyott rajta, ahogy rajtam is.*
-Azt hiszem, nem foglak már tanítani téged, hacsak nem érdekel a jelmágia mint egyetemi tárgy jövőre, szóval a magázódás nem szükséges.*mondom, nem reagálva az italos dologra, azt hiszem nem is kell, bár magamnak azért töltök egy pohár gyümölcslevet amit az asztalomról felemelve lassan inni is kezedek, majd előhozakodok a múltkorival. Lehet hogy még egy olyan már nem lesz, a célom sem ez lenne, de így ahogy elváltunk igencsak necces a dolog, nem hinném hogy neki vagy nekem jó állapot lenne ha ez bennünk lenne még pár évig.*
-Szerintem meg igenis kell, már csak azért is hogy tisztában legyünk néhány dologgal.*mondom határozottan, ám igencsak lágy hangon, nem leteremteni hívtam ide a szobámba, csak beszélgetni. Amikor hallom a következőket, csupán egy halvány, kissé kesernyés mosollyal vágok közbe a szavaira miközben szemeimet is rávetem.*
-Nem kell szégyelned magad miatta... Ha valakinek akkor nekem lehetett volna több eszem is..*vágok közbe, igencsak komolyan a másik szemébe nézve. Gondolom ez van szégyenli a dolgot, eléggé sok nővel volt már gondom nem mondhatom hogy mindegyik nyitott könyv a számomra, de mivel szeretem a nőket valamilyen szinten megtanultam az ő fejükkel is gondolkozni.*
-De természetesen te biztosan jobban tudod, én csak azt tudom hogy lehet hogy bár neked lényegtelen, nekem nem az, bár bizonyára most azt hiheted, hogy csupán csak egy tanár vagyok aki vágyik a fiatalabb húsra, de ez nincs így. Ha emiatt haragszol teljességgel megértelek.*jelenik meg ismét az a fura mosoly az arcomon majd szememmel az ajtó felé célzok.*
-Ha szeretnél akár most azonnal el is mehetsz, nem tanárként hívtalak ide, így kötelesség se terhel hogy itt maradj, csupán csak látni szerettelek volna, és megbeszélni veled ezt.*emelem fel hajszálnyit a vállaimat, miközben tekintetemet az övébe fúrom. Nem fogom itt tartani, tényelg szabad lány azt tesz amit szeretne, tehát innentől rajta áll vagy bukik, ha kerülne is az elkövetkezendő évekbe hát akkor megértem.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-05-13, 11:14 pm

*Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy miként is kellene fogadnom ezt a találkozást, hogy vajon hogyan kellene hozzáállnom a másikhoz, ezért is a magázódás most. Érzem, hogy talán ez túl sok, túlzásba viszem, de nem vagyok valami tapasztalt ilyen téren, az a nagy helyzet, hogy barátaim se igazán vannak, akikkel megbeszélhettem volna mindazt, ami engem nyomaszt. Egyedül vagyok itt, nekem kell helyt állnom mindazért, amit teszek és talán letértem a helyes ösvényről, azóta Lucius szemébe se nagyon tudok nézni.*
- Még nem tudom, hogy mi érdekel a jövőben, odáig valahogy el kellene jutnom. Szóval még bármi megeshet, de szerencsére még messze van. *jegyzem meg kissé halkabban és ez is egy olyan dolog, amely eléggé zavar. Félek, hogy nem fogok jól teljesíteni, hogy megbukom, hogy gyenge maradok, és azt nagyon nehezen viselném el. Mindenesetre megértve szavait elhagyom a magázódást, mégis, nem akarok rátérni arra, ami történt. Trystan szavai után viszont sejtem, hogy nincs más választásom, így halkan felsóhajtva azért még elmondom a véleményem, de belül érzem, hogy ez már sok, nem szabadna így beszélnem vele, mindketten akartuk, nem hibáztathatom csak őt, csak azért, mert ő a felnőtt.*
- Én is kivettem a részem. *ismerem be végül, de ahogy tovább beszél, hirtelen emelem rá tekintetem és rázom meg fejemet is.*
- Nem hiszem azt, hogy ez így lenne. Én vittem túlzásba, nem az Ön hibája. Csak… csak valahogy rossz, hogy mindenki csak kihasznál itt. *remegek meg egy pillanatra, de attól nem kell félni, hogy elsírom magam. Igen, féltékeny vagyok azokra, akiknek barátaik vannak, kedvesük, Lilithre, aki a magiszteremmel van már oly régóta. Én tényleg ennyire rossz ember lennék? Nekem nem jár semmi? Miért másét akarom? Miért nem tudom ezt magamnak megteremteni? Talán távoznom kéne, így az ajtó felé nézek, majd végül megindulok a fotel felé, ahova vonakodva, de leülök és fejemet kissé lehajtva meredek magam elé.*
- Belül azt hittem, hogy hamarabb fel fogsz keresni… *csak ennyit mondok halkan, de mégis jól érthetően. Bánt a dolog, oly sok hónap eltelt, egy baglyot is küldhetett volna akár, de semmi, mintha nem akart volna tudomást venni rólam. Nem vártam én el semmit, de ez az ügy tisztázásra várt volna, ha már másnap Lucius megzavart minket, most pedig, ennyi idő után… nem tudom, mi tévő legyek.*

Tárgy: Re: Trystan Ivon Moreau szobája 2013-05-13, 11:37 pm

*Na igen, messze legalábbis szerinte, szerintem koránt sem, hisz jól tudom hogy már a harmadikat tapossa, és annak is már jól a felénél járunk, de nem mondok a szavakra semmit, egyenlőre csak fejtegetni szeretném a problémát, hiszen nem kell tudósnak lennem ahhoz, hogy rájöjjek, nagyon más lett azóta ez a leányzó. A magázódást nem szeretném, és ezt meg is jegyzem neki, s nemsokára rátérek arra ami kettőnk között történt. Mindenképpen megérdemli, hogy tisztázzam előtte a dolgot, és ezt meg is teszem még ha most úgy is látszik nem szeretné.*
-Igen ki, de attól még még nekem kellett volna megálljt parancsolni.. De nem tettem meg, és nem érzem hibának, még ha te igen is.*szögezem le komoly tekintetemet a szemeibe fúrva. Talán amikor össze futottam vele még lent a bálon más volt, tényleg akkor csak egy estés légyottra gondoltam, de valahogy ahogy teltek az órák és végül megtörtént az ominózus eset, valahogy más lett a dolog. Magam sem tudom miért, hiszen sok kapcsolatom volt az életbe.*
-"Te"*helyesbítek ki egy apró mosollyal, hiszen úgy tűnik máris megfelejtkezett a lányka az előbb megbeszéltekről, végül csak megcsóválom a fejemet, és pár lépést felé téve fúrom tekintetemet az övébe, szóval innen fúj a szél.*
- Nem tudom, hogy miért teszi ezt "mindenki" de nekem nem ez volt a célom, és most sem látom annak. Tudod, te okos, értelmes lány vagy aki felkelti az érdeklődésemet, mindazon által pedig csinos is*Mondom igencsak komoly hangon, különben ha kihasználtam volna meglehet fel se keresem, s megbeszélni se akarnék semmit, ezt talán ő is sejtheti. De nem akarom itt tartani, tehát választást kínálok neki, és egy pillanatig se neheztelnék rá, ha kilépne az ajtón. Ám másképp esik a dolog, így nemsokára a fotelben találom őt, de szavaira nem felelek azonnal. Pár pillanatig nézek rá elgondolkozva, végül az ablakon kinézve egy percig hátat fordítok.*
-Belül én is nagyon sok mindent máshogy terveztem de....*fordulok meg lassan és állapodok meg nemsokára a másik előtt.*
-De nem minden megy úgy ahogy én tervezek, Luciussal... vagyis Mr Fenrissel való beszélgetésem nem volt éppen kedvfakasztó, tartoztam neki a régmúlt miatt azért is jöttem ide, azt hiszem át kellett gondolnom pár dolgot és sokáig gondolkodtam azon hogy te mit érezhetsz, hogy vajon megutáltál e. Időt akartam hagyni, de elbaltáztam..*nézek kicsit kínosan egy pillanatig más irányba, de még nem fejeztem be a mondandómat.*
-Néha követek el hibákat, és használok ki másokat, ne tudd meg régen mennyi emberrel tettem meg..De nem akartam a mi találkozásunkat is ebbe sorolni, és nem is tartom se hibának se kihasználásnak..*nézek végül a szemeibe, remélem érti mire gondolok, én teljesen őszínte vagyok vele.*
-És ezt vállalnám akkor is ha kirúgnának innen.*engedek meg még egy apró mosolyt, immáron végig a másik arcát fixírozva.*

» Theodore Morderston szobája
» Azrael szobája
» Ian Branson szobája
» A szükség szobája
» Nikolai szobája