Ködkatlan

Tárgy: Re: Ködkatlan 2013-06-16, 9:58 am

//NRT - Galina és Mihail - 2013.06.02.//

*Abban biztos voltam, hogy nem hisz holmi istenségekben, bár az is meglep, hogy ilyen véleménnyel van azokról, akik viszont igen. Szerintem én sem vagyok tiszteletlen velük szemben, de a véleményemet ettől még hangoztathatom.*
- Valóban? Szerintem azoknak van szükségük ilyen láthatatlan erőkre, amikben hihetnek, akiknek annyi önbizalmuk sincs, hogy a saját erejükben hihessenek. Vagy egyszerűen útmutatásra van szükségük, mert maguktól képtelen az önálló gondolkodásra. *Ennyit a tiszteletről. Persze ha egy vallásnak normális alapjai vannak, azzal semmi bajom nincs. Az elvetemült fajtákkal és követőikkel viszont annál több. Nem egy elvakult, hitbuzgó embert láttam már, aki a hite nevében olyan dolgokat tett, ami normális ember eszébe sem jutna. De persze hol vannak ma már normális emberek? Az biztos, hogy itt nincs sok. Nem mintha én a normalitás mintapéldánya lennék. A vadászattal semmi bajom nincs, addig a pontig, amíg élelemszerzésről van szó. Na de kedvtelésből? Ez még nekem is túlontúl céltalannak tűnik. Mihail válaszát hallva, pedig el is képedek kicsit.*
- Látom, neked sincs túl sok fogalmad arról, hogy hogyan is működik az anyatermészet. *Még hogy az állatok hasztalanok? Hihetetlen, hogy nem látja át azokat az alap összefüggéseket, amik a életet működtetik. Vagy talán csak senki nem tanította meg neki. Akárhogy is, rossz úton jár, de nem az én tisztem ezt neki elmondani. Ha ennyire nem érez rá a dologra, akkor úgyis csak felesleges vitákat generálna. Megemlítem neki azt az egyes körökben népszerű sportot, ahol egy a vadonba kilökött ember a préda, bár ez éppen nem nyeri el a tetszését.*
- Na mi a baj? *Gunyorosan elmosolyodom.* - Akkor már nem olyan érdekes a dolog, ha a préda talán meg is tudja védeni magát? *Persze, nem nehéz állatok ellen olyan fegyverekkel menni, amikkel szemben esélyük sincs védekezni. Kíváncsi vagyok, Mihail mennyire díjazná, ha a puszta két kezével kellene megvédenie magát, mondjuk egy bevadult bika ellen. Úgy, ahogy a természet megalkotta őket. Na igen, akkor azt hiszem megtudná, hogy ki is az erősebb állatka az arénában. Eléggé elmerülök a gondolataimban, ezért amikor feltápászkodik, majdnem automatikusan a pálcámért nyúlok; nyilván nem akar megtámadni, de van egy olyan érzésem, hogy ezt nála nem lehet biztosan tudni. A megjegyzésén már meg sem lepődöm. Vágyakozva nézem még pár másodpercig a ködöt, egy darabkáját szívesen felvinném a hálóba. Bár lehet, hogy Vixi ezt annyira nem díjazná. Felkelek én is, a pálcám a kezemben, a pulcsimat újra a vállamra dobom, hiszen jó ötletnek tűnik visszasétálni a toronyba. Mihaillal meg pláne, mert bár nagyon úgy tűnik, hogy semmiben sem értünk egyet, mégis érdekesnek tartom a gondolkodásmódját.*
- Ja, kedves Mihail, a kommunikáció úgy működik, hogy magadon kívül másra is figyelsz. Mondtam én eleget, arról már nem én tehetek, hogy nem hallod meg. *Különben is, ha annyira érdekli valami, akkor miért nem kérdez rá? Arról nem is beszélve, hogy olyan elutasító egy egyszerű beszélgetéssel kapcsolatban, mintha arra kértem volna, hogy vágja le a saját kezét. Vagy egyéb testrészét.* - Nem vagy egy könnyű eset. Bár nekem ez tetszik. *Jegyzem meg, ahogy kilépünk a folyosóra. Én odáig vagyok a különcökért és nehéz esetekért, és ahogy látom, az egyik kategóriába ő is pontosan beleillik. A folyosón még mindig lézengenek diákok, nem tudom, hogy milyen buli lehetett és hol, de egy kicsit sajnálom, hogy lemaradtam róla.*
- Na és honnan származol? *A neve alapján Kelet-Európára tippelnék, de ma már elég nehéz valakit ez alapján elhelyezni a térképen. Nem fogom hagyni, hogy szépen csendben vonuljunk vissza a hálókörletbe, addig fogom nyaggatni a beszélgetéssel, amíg lehet.*

Tárgy: Re: Ködkatlan 2013-06-18, 3:17 pm

//NRT - Galina és Mihail - 2013.06.02.//

* Most komolyan elismételte saját szavaimat némi átformálással? Kezdem most már komolyan nem érteni ezt a lányt, de úgy igazán nagyon nem. *
- .. tehát akkor nekünk is kell valami láthatatlan, amibe belekapaszkodhatunk. * ismétlem meg előbbi mondandómat újra, néhány bólintással körítve. * - Nem lehet mindenki talpra esett és önálló, mivel éppen az mozgatja a világot, hogy mennyire nem vagyunk egyformák. * és ezzel is csak saját igazomat támasztom alá, attól függetlenül, engem ugyanúgy zavar, ha valaki vakon hisz valamiben, és még csak nem is nyitott semmi más irányába, vagy esetleg afelé, hogy nincs is semmi, csak az elméje játéka az egész hit dolog. Engem viszont neveltek valamire, ami ellen egészen pici koromban még lázadtam, de mára már megtanultam elfogadni azt, amit kaptam, ami ezáltal lettem, azt persze nem várhatom el senkitől, hogy ők meg engem fogadjanak el. Könnyebb is a sok púp nélkül a hátamon. *
- És nem is kérek róla kiselőadást, rendben? Nem egy helyről jöttünk, nem tudod azt, mit miért teszek, szóval még mielőtt eszedbe jutna kioktatni, milyen csodálatos a természet, mi mennyire hasznos és haszontalan tagja annak az egésznek és a körforgásnak, inkább felejtsd is el. Elég sok mindent hallottam már sok mindenkitől, nem kell még egy okoskodó. * fújok rá szinte zsigerből, mert igen is bosszant ez az egész, szóval jobban teszi, hogyha inkább el is felejti azt, amit az előbb mondtam. Persze érzem én, hogy valami nincs rendben, mindig is éreztem, de ami ilyen mélyen az emberbe ivódott, szinte lehetetlenség kiölni. És ha már itt tartunk, az sem normális, ha valaki embereken gyakorol, legalábbis az alapján, amiket ő mondott, én pedig nagyon nem akarom ezt a fajta unaloműzést a magaménak érezni, így is egyre furábban tudom kezelni eddig elfojtott indulataimat. *
- Tudod Galina, nem feltétlenül jó dolog erről beszélgetnünk azt hiszem. Olyan dolgokban bírálsz engem, amikről mit sem tudsz, innentől pedig nem kellene ilyen gúnyosnak lenned, nem kellene lenézned engem, mert a szavaid és a megnyilvánulásaid pontosan ezt sugallják. * hidegülök el szinte azonnal erre az undorító viselkedésre, amit mutat felém.. miért is hittem azt egy másodpercre, hogy valaki talán kapisgálja majd, mit érzek? Botor dolog volt ez tőlem, és azt hiszem, innentől kezdve talán az lenne a legjobb döntés, ha semmit nem mondanék magamról, ami tényleg én vagyok. Nem ölök embert, ami nem azért van, mert ellenkezne, vagy mert harcolnom kellene. Nem. Azért nem tudok embert ölni, mert az előéletem miatt számomra még csak a gondolat is idegen, hogy egy fajtám belit küldjek át a másvilágra. Persze ennek vannak hátrányai, de lényegtelen, nincs is kedvem már itt lenni, ahogy ködben fürdeni sem, így szépen fel is kelek, hogy felszólítva a lányt távozásomra induljak is kifelé a punnyadóból. Pár szót azért szólok még hozzá, de ez a kekeckedő stílus most már éppen elegendő volt mára, így szépen le is lassítok még bőven a szoba előtt, s lehetőleg felé is fordulok. *
- Érdekes, mert nekem meg te nem vagy szimpatikus, úgyhogy tudod mit? Inkább menj egyedül vissza a toronyba, vagy ahova akarsz, nekem mindegy. * keresem pár hosszú másodpercre kékségeimmel tekintetét, majd szépen hátat is fordítok neki. * - Jó éjt, Galina. * hallhatja még hangomat, majd már bele is veszek a folyosók sötétjébe, szinte észrevétlenül haladok rajtuk végig, magam sem tudom, hol lyukadok ki pontosan, de a lényeg, hogy el ettől a lánytól, aztán majd valamikor hajnalban vissza is térek a hálómba, hogy némi alvással zárjam ezt a "csodálatos" napot. *

//köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Ködkatlan 2013-06-18, 7:39 pm

//NRT - Galina és Mihail - 2013.06.02.//

*Szóval az mozgatja a világot, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mégsem ismeri a természet legalapvetőbb törvényeit? Érdekes. Az istenekkel kapcsolatban nem is akarom tovább fűzni a szót, na de hogy a kioktatással vádoljon, ismét…*
- Ez egyszerű ténymegállapítás volt. *Közlöm vele, hiszen eszemben sem volt az előbbinél többet mondani. Minek tenném? Azt már meg sem említem, hogy nem is lehet többet megtudni valakiről, ha az a valaki nem is mond semmit, csak hangoztatja, hogy neki van igaza. Arról nem is beszélve, hogy amit az imént mondott oda-vissza érvényes, szóval… de nem, nem vagyok hajlandó hagyni, hogy túlzottan elharapózzanak a dolgok. Nem mintha ne két emberre lenne szükség az ilyen értelmetlen szóváltásokhoz, pontosan tudom, hogy velem sem könnyű kommunikálni, na de Mihail még rajtam is túltesz. Igen, kezd nekem is olyan érzésem lenni, hogy valóban nem jó ezekről a dolgokról beszélni.*
- Hát elég nehéz nem gúnyosnak lenni, ha ilyesmit hall az ember. *Jegyzem meg, inkább csak úgy magamnak, szerintem már úgysem figyel. Képtelen vagyok hova tenni ezt a fiút, hiszen alig mond magáról valamit, a kérdéseket is inkább csak hárítja és nem is nagyon akarja más szemszögből látni a dolgokat. Kifejezetten érdekesnek találnám, ha nem lenne benne ez a lenéző stílus, amivel persze oly nagy szeretettel vádol engem. Felcuccolok, hogy visszatérjünk a hálókörletbe, hiszen ő ajánlja fel, hogy vele tarthatok, mégis kb. fél másodperc alatt gondolja meg magát. Az biztos, hogy ilyen szeszélyes valakit még nem láttam az ellenkező nem képviselői között.*
- Jól van. Akkor jó éjt, Mihail. *Vonok vállat, hiszen nem ez az első alkalom, hogy valaki közli a nem tetszését, de most legalább nem olyan durva szavakkal küldenek el valamerre, mint szoktak. Nem mondott eleget ahhoz, hogy túl sok következtetést levonhassak, de mintha azt várná, hogy megértsék, holott azt sem mondja meg igazán, hogy mit is kellene megérteni. Na nem baj, ettől még jó az ilyen emberekkel is beszélni. Akkor is, ha a másik fél nem feltétlenül élvezi a társalgást. Viszont most megint maximum csak magammal beszélgethetek, úgyhogy inkább csak visszamegyek a hálóba, hogy keressek valami jó unalmas könyvet, ami talán egy kicsit elálmosít.*

//Köszi a játékot! Smile

//