Gyógyítói rezidencia

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-26, 9:48 pm

*Egész nap vagy a plafont bámulta vagy az ablakot, vagy jegyzetelt, már a halál unalom kategória felé kezdett hajlani amikor este lett. A gyógyító nem mondott neki semmit, azt sem, hogy Brian már itt van, és a kinn készülő dolgokról sem tud. Annyit tud csak, hogy Brian akart valamit, amihez a nő beleegyezése kellett. Így tűrte hogy bármit megvizsgálhasson a nő és amikor belép a szőke egy ideig csak nézi. Brian fura! Olyan…jól öltözött.*
-Csinos vagy…hova megyünk.*Mivel a gyógyító hagyja hogy menjen, így lekászálódik az ágyról, és még kicsit sután de odasétál Brianhez, megfogja a kezét és mosolyogva csókolja Őt. Majd megy amerre terelik. Feszült, amúgy imádja a meglepetéseket csak néha túlizgulja magát a dologgal, és most fogalma sincs miért kell sétálnia! Amikor a paraván mögé érnek elkerekedett szemekkel nézi az asztalt, a gyertyákat, és hallgatja a zenét. Majd a kérdésnél hátra fordul a mögötte állóhoz, majd kisebb nyújtózkodás után kezeit összefonja a másik nyaka körül és hosszan megcsókolja. Jó hosszan.*
-Az nem kifejezés. Gyönyörű Brian, ez meseszép.*Persze reálisan nem több mint egy asztal, két szék, gyertya, zene stb. de Eidennek őrülten nagy szüksége volt erre most. Lassan elereszti a fiút és az egyik szék felé sétál, majd mivel kihúzták neki, hát zutty leül rá, és még mindig Briant nézi.*
-Köszönöm, ez most nagyon-nagyon jól esik.*Próbálja a haja mögé rejteni a totálisan vörös fejét. Zavarban van, holott Ő kérte azt, hogy majd egyszer legyen romantikus vacsorájuk, csak azt felejtette el, hogy ez neki mennyire tetszeni fog, és mennyire amatőr az ilyen dolgokba, hiszen sosem vacsorázott Így együtt senkivel sem.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-26, 10:21 pm

*Mindent megtesz azért, hogy a helyzethez képest a lehető legjobban nézzen ki a hely. Persze annyira nagyon elegánsra nem tudja csinálni, hiszen mégiscsak a gyengélkedőn vannak, de ettől függetlenül úgy gondolja, hogy a lehető legtöbbet kihozta az egészből. Még egy utolsó ellenőrzést elvégez azért és csak ezután megy el Eidenért, majd megáll az ajtóban és csak nézi a fiút.*
- Mertem remélni. Bár, nem fura ez a szín?*emeli meg szemöldökét és kissé megcsipkedi a szövetet, de tönkre nem akarja tenni, így azonnal el is kapja onnan a kezét. Az az igazság, hogy még véletlenül se ő választotta ki a ruhákat, nem is lenne képes ilyesmire, hiszen egyáltalán nem ért a divathoz vagy egyebekhez, így nagylelkűen hagyta, hogy emberei és a ruhaárus válogassanak helyette.
Mindenesetre kinyújtja kezét és türelmesen várja, hogy a fiú odasétáljon hozzá, majd a csók után terelgeti is az asztal felé, ahol előre engedi és feszülten várja a reagálást. Kissé meglepődik mikor a fiú megpördül, de azonnal elmosolyodik, ahogy megérzi a karokat a nyaka körül, s míg a csók tart átöleli a srác derekát és olyan közel vonja magához, amennyire csak lehet.*
- Valóban az?*érdeklődik zavartan és halványan el is pirul, ami jelenleg egyáltalán nem zavarja, így vigyorog is hozzá teljes erőbedobással. Tudja, hogy annyira nem nagy szám ez az egész, de örül annak, hogy a fiúnak elnyerte a tetszését, így ki is húzza a széket előtte, s be is tolná, de sajnos a szék - Eiden párost már nem igazán bírja el, így inkább meg se próbálkozik a dologgal.*
- Boldog vagyok, hogy tetszik, kicsit féltem mit fogsz szólni hozzá.*pillant a fiúra, őszintén csillogó szemekkel, majd az egyik sarokba tolt asztalhoz lép, min speciális melegítők tartják megfelelő hőmérsékleten a többfogásos vacsorát, amire egyébként jó pár havi fizetése ráment, de nem bánja, Eiden reagálásáért már most megérte.*
- Látom már most is elég vörös vagy, szóval mit szólsz a gyerekpezsgőhöz?*érdeklődik halkan kuncogva, miközben felmutatja az említett italt.* - Mondjuk akad rendes is és bort is hoztam. Melyiket parancsolod?*érdeklődik, miközben az asztalhoz vonul az üvegekkel, majd ki is nyitja a megfelelőt, s abból önt a fiú poharába. Ezután pedig a sajátját is megtölti vörösborral, majd ismételten visszamegy az ételekhez, hogy meghozza az első fogást.*
- Sütőtök vagy húsleves?*fordul hátra, majd a válasznak megfelelően lehelyezi a leveses csészéket és végre ő is leül és poharát koccintásra emeli, nem mond semmit, de mosolya így is elárulja, hogy pontosan mit gondol.*
- Jó étvágyat!*szólal meg, miután kortyol egyet a borból, s kanalat felvéve ízlelgetni kezdi a levest, majd el is kezd enni rendesen, mikor rájön, hogy tulajdonképpen egész finomra sikeredett.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-26, 10:38 pm

-Nem, ez a szín kifejezetten jól áll neked. A feketén és a sötétkéken kívül talán ez a legjobb még.*Csak a feketében olyan Brian mint egy temetkezési vállalkozó, szexi temetkezési vállalkozó, a sötétkék meg majdnem ugyanaz. Mindazonáltal ez a szín már sokkalta kellemesebb és színesebb.*
-Valóban az. Csoda, hogy eltudod hitetni velem, hogy nem egy betegszobában vagyunk.*Mosolyog rá a másikra, és szépen közelebb húzza a székét az asztalhoz. Tényleg el tudja felejteni, annyira sok dolog lefoglalja a gondolatait. Főleg a zene, és a szőke vele szemben. Arra, hogy a fiú félt, hogy talán nem fog tetszeni neki, vagy mit szól hozzá, csak kedvesen megrázza a fejét. Ilyesmire gondolni sem szabad, Eiden kérte, és megkapta amit szeretett volna, bár nem gondolt rá, hogy pont itt és pont ma fogja átélni élete első romantikus, gyertyafényes vacsoráját.*
-Nem is tudom. Sosem ittam gyerekpezsgőt, azt hiszem…kettőnk érdekében maradok még az alkohol kerülésében.*Mert lehet a bortól túl vidám lenne, és akkor vacsi után még megszökne innen a szőkével, hogy egy romantikusan vad éjszakába torkolljon minden…ami nem feltétlen díjazandó dolog. Jól van, de megígérte, hogy a hétvégén jó fiú lesz, és így majd hétfőn már leléphet.*
-Sütötök…*Közben a poharával játszik amiben a gyöngyöző folyadékot figyeli. Neki ez igenis érdekes, bár első korty után megjegyezte magában, hogy olyan mint a buborékos almalé! Talán kicsit édesebb, de Eiden imádja az édes dolgokat. Amikor a levest lerakja elé Brian rámosolyog és egy „köszönömöt” motyog.*
-Jó étvágyat!*És csend telepszik rá, míg eszik. Kifejezetten jó étvágya van, de próbál a gyors evésről (amúgy sem erősség csak ha nagyon éhes) leszokni, tehát szép lassan minden cseppjét élvezve fogyassza el az első fogást.*
-Ma itt maradsz éjszakára?*teszi fel a kérdést, amivel a rájuk telepedő csöndet próbálja megtörni. Nem mintha gond lenne a csend, csupán szeret beszélgetni is!*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-26, 10:57 pm

- Ennek örülök. Mondjuk ez jobban tetszik, mint amilyen a rózsaszín, vagy a sárga volt.*horkant fel és arca csúnya fintorba torzul, ahogy eszébe jut, hogy milyen rondaságokat próbáltak ráadni, még szerencse, hogy résen volt és nem hagyta, hogy mindenféle ostobaságot ráaggassanak.*
- Az a lényege, hogy eltudjam, meg az, hogy meglepetésnek szántam.*ami nagy valószínűséggel sikerült is neki, legalábbis semmivel nem utalt arra, hogy mára tervezné a dolgot vagy hogy egyáltalán emlékezett a kérésre.*
- Édes.*és ennyivel le is zárja a gyerekpezsgő leírását, amit ő kifejezetten utál, mert ha már pezsgő, akkor legyen benne alkohol és amúgy se bírja a cukros vackokat, tehát egyértelműen a bornál marad, ami nem meglepő módon száraz. A válaszra bólint és a fiú elé rakja a sütőtöklevest és ezután ő is helyet foglal és a jókívánság és koccintás után elkezd falatozni.*
- Itt, kivéve, ha a banya idő előtt kirak. Majd olyan hajnali három körül el kell mennem, ha gondolod felébresztelek előtte.*mosolyodik el egy kicsit. A holnapi munkája abszolút veszélytelen és unalmas lesz, így már előre reméli, hogy nem fog sokáig tartani és minél hamarabb visszajöhet a fiúhoz. S míg ezen mereng szorgalmasan kanalazza magába az ételt.*
- Mit csináltál, míg nem voltam itt?*érdeklődik és bekapja az utolsó falatot és hátradől. Megtörli száját a tartóba készített szalvéták egyikével és amikor Eiden is befejezi a levest, ismételten feláll és összeszedi a tányérokat, amiket félre is rak, majd megy, hogy hozza a következő fogást. Előételből csak egyfélét szerzett, így ezúttal nem kérdez semmit, csak felmarkolja a két közepes tányért, rajta a megfelelő mennyiségű, milánói módra készített spagettivel. Óvatosan az asztalra helyezi őket és szakszerű mozdulatokkal meghinti a tésztát reszelt sajttal és csak ezután ül le megint, hogy folytathassa a vacsorát. Már most kezd jóllakni, de még két fogás hátravan, mondjuk neki már csak egy, szóval igyekszik lassan enni, hogy ne lakjon jól túl hamar.*
- Nem hittem volna, de ezek egész ehetők. Neked is ízlik?*érdeklődik kíváncsian, mert hát az a lényeg, hogy Eiden elégedett legyen a vacsorával, másképp semmi értelme nem lenne az egésznek.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-26, 11:12 pm

-Jesszus, ki akart rád aggatni Rózsaszínt? A sárga még hagyján, bár a szőke hajadhoz az elég snassz lenne. No de rózsaszín? Ennyire nem vagy meleg kisugárzású. Nekem jól állna a rózsaszín.*Mert a fekete haja ellensúlyozza a színt,a sárga is kellemes lenne Eidenen, bár inkább vajszín akkor már. Ennek ellenére Eiden még mindig a fekete-sötétkék-sötétzöld dolgoknál van. Egyelőre, míg nem kerül ki innen, hogy saját ruhatárat újítson be, Gébé helyett.*
-Sikerült is, nem is sejtettem, bár gondolhattam volna,a banya nem hozott zselatint enni, meg semmit sem, és feltűnően vigyori volt ma…*No de nem gondolt arra, hogy ilyesmiben sántikál a másik, pedig mondta neki! Burkoltan utalt rá…!*
-Ha édes akkor jó. Igen, szeretném ha felkeltenél, csak hogy kipróbáljuk félkómásan hogy csókolok.*Kacsint a fiúra. Tény és való sosem próbált nem teljesen éber állapotában ilyesmit művelni. Feltehetően ösztönösen megy neki, ha nem akkor lehet belealszik majd!*
-Hát, olvasgattam egy ideig Géb egyik romantikus dolgát, de a felénél elfogott a hányinger annyira csöpögött…utána a szakácskönyvet kezdtem tanulmányozni. És már egy csomó dolgot megtudtam, mint hogy van olyan hogy habarás, meg ilyesmi. Ne kérdezd meg mi az, azt nem tudom, csak hogy van. Meg a képeket néztem benne és éhes lettem, és a banya nem adott enni.*Pont azért, hogy most jó étvágya legyen és nyammoghasson mindenen. Figyeli ahogy elé kerül a tányér majd a guszta sajt is rá, és egy nyam-nyam hang szakad fel belőle. Éhes!*
-Igen, kifejezetten finomak. Örömmel látom, hogy eszel, mármint régen ettünk együtt, és ez is hiányzott már nagyon.*Mosolyog rá a fiúra miután evett már egy pár falatot a tésztából, lerakja a villát, megfogja a poharát és a fiú felé emeli.*
-Ránk! És a kellemes estékre.*Mosolyodik el, és ha a fiú hajlandó vele koccintani akkor koccint vele, majd egy korty pezsgő.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-26, 11:42 pm

- Valaki, akinek többet eszébe se jut ilyesmi.*villan meg a szeme egy kicsit. Nem, nem törte el az illető kezét, pedig gondolt rá, tulajdonképpen az üvöltésen kívül semmi mást nem csinált vele, de már ez is elég volt neki ahhoz, hogy a vásárlás fennmaradó részében egy árva szót se szóljon.* - Megnéznélek rózsaszínben.*jegyzi meg, miközben alaposan végigméri a fiút a feje búbjától, egészen a lábujja hegyéig és vigyorog, ahogy elképzeli egy olyan borzalomban, s ugyan lehet, hogy tényleg jól nézne ki benne, de ha jobban belegondol, azért mégse szeretné úgy látni.*
- Furcsa volt, hogy simán belement és csak a szemöldökét rángatta gyanakodva és közölte, hogy nem itathatlak le. Mégis minek néz engem, szatírnak?*megcsóválja a fejét, de azért a levakarhatatlan mosoly továbbra is ott ül az arcán. Most aztán tényleg nem hagyja, hogy bármi elrontsa a kedvét. A következőkre csak bólint, hogy megértette és mielőtt menne, felkelti a srácot.*
- Habarás? Mindegy, nekem már ez is bonyolultnak tűnik. Tudom, hogy nem adott enni, bár azért nem kellett volna éheztetnie.*morran fel, szúrós pillantást vetve abba az irányba, amerre a nőt sejti. Persze érti ő, hogy mire ment ki a játék, de azért ez túlzás volt. Mindenesetre ilyesmin nem akad fenn túl sokáig, inkább hozza a következő fogást, sajtot reszel és csak ezután ül le a helyére.*
- Az érzés kölcsönös és ha szeretnéd, akkor máskor is csinálhatunk majd ilyet.*azt nem teszi hozzá, hogy kevésbé költségeset kéne, mert hát ez egy olyan igazán különleges alkalom volt. Ugyanakkor élvezi ezt az egészet, így kénytelen belátni, hogy bármennyit megérne neki egy újabb hasonló este is. A fiú mozdulatát látva, ő is a pohara felé nyúl, majd biccent a szavakra és összekoccintja a poharakat, ezután kortyol a borból és folytatja az evést. Amint pedig ezzel is végez, újra bevárja a srácot és csak utána pattan fel, hogy megint csak arrébb helyezze a kiürült tányérokat.*
- Gyömbéres csirke vagy hagymás rostélyos?*ebből is kétféle van, így ismételten felajánlja a választás lehetőségét és ennek megfelelően helyezi le a tányérokat az asztalra, amin a hús mellett köret is látható, ami a csirkénél zöldséges párolt rizs, a rostélyosnál pedig petrezselymes burgonya.*
- Parancsolj!*fordít a tányéron, hogy minden a megfelelő szögben álljon, ezután ismételten teletölti a poharakat, de mielőtt leülne a srácra pillant.* - Kérsz hozzá valamilyen salátát?*érdeklődik. Sokféle különböző alapanyag áll rendelkezésükre, így a kívánságnak megfelelően össze tudja rakni az ételt, erre még ő is képes. Majd a főételesnél jóval kisebb tányért szintén lerakja a megfelelő helyre és eligazgatja, mielőtt ismételten leülne.*
- És mikor számíthatok arra, hogy elkápráztatsz a főztöddel?*érdeklődik az első falat lenyelése után és halkan kuncogva várja a választ, mert hát úgy véli, hogy ez azért nem mostanában lesz. Na meg nem nézi ki a srácból, hogy túl sokáig tartana neki ez a lelkesedés, persze megeshet, hogy téved.*

//fagy//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-28, 2:57 pm

//olvad//

-Biztos vagy benne, hogy látni akarsz rózsaszínben? Mert akkor szerzek valami rózsaszínt.*Amúgy tényleg nem nézne ki benne rosszul, csupán idegenül, mert nem megszokott őt másban látni mint fekete, vagy sötétkék. Jobban szereti a gyászszíneket.*
-Nem tudom, cseppet sincs szatír alkatod, bár ki tudja sosem találkoztam szatírral…nem bánnám, ha az este úgy folytatódna de majd hétfőőőn..*Édesen bájos pofi. Most örülne egy szatírnak, aki a felgyülemlett feszültség, és vágy elegyét hagyja hogy levezesse rajta. De na ott a Pünkösd hétfő, majd akkor kiéli magát!*
-Hát igen, de nála feltehetően az van, hogy vagy eszem rendesen vagy nem eszem és éhes maradok, és azt akarta hogy éhes legyek, bár örültem volna ha ez nem a nassolnivaló kárára ment volna.*Mert a zseléről simán lemond, ahogy majdnem mindenről, de a pudingjáról (új hóbort, a csokinál is jobb!) arról nem szívesen mondott le, és pont ezt vonták meg tőle.*
-Szeretném, kellemes dolog.*Egy aprócska mosoly. Valóban kellemes, talán legközelebb majd Ő viszi a fiút valahova, remélhetőleg a következő romantikus vacsorájukat már NEM a betegszobán fogják elkölteni, bár Eiden a leves óta nem gondolt arra, hol is van most, mert lefoglalja a szőke, a zene és az ízek!*
-Mindig olyan bonyolultakat kérdezel…hmmm…legyen a csirke.*Mosolyog rá a fiúra. De komolyan, ő a nagytermet is néha frusztrálónak érzi, megszokta, hogy nem kell választania, hanem egy van azt azt eszi. Erre a nagyteremben is sokféle étel, és mindegyiket meg akarná kóstolni! Tehát jobban szeret nem választani.*
-Köszönöm, nem is tudom, mi lenne ehhez finom?*Nem tudja eldönteni így névről és így ránézésre, hogy milyen saláta passzolna hozzá, így Brianre hagyja a döntést, hogy milyet készít neki. A következő kérdésnél egy picit elgondolkodik.*
-Nem tudom, a könyv elején tartok, és kellene hozzá gyakorlati terep, bonyolultabbnak tűnik mint a bájitalfőzés, úgyhogy még egy ideig Nagyteremi koszton fogunk élni, de talán pár hónap és sikerül ehetőt produkálnom.*teljesen reálisan látja a dolgait, mert nem tud főzni, így megtanulni minimum pár hónap. A lelkesedésével nincs gond, általában elég hosszú távú tervei vannak. Elvégre azért akar meg tanulni főzni, hogy majd iskola után se haljanak éhen!*
-De ígérem, hogy amint sikerül az első ehető főztöm a tiéd lesz!*Vigyorog rá a fiúra, tehát az első amit nem éget szét, nem lesz félig nyers, nem mászik el, és nem mérgező, az lesz Briané!*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-28, 3:22 pm

- Hát nem is tudom, talán, aztán majd leszaggatom rólad, ha nem tetszik.*kacsint és közben megvillantja lehető legsunyibb mosolyát. Valóban érdekes lenne úgy látni a srácot, de megeshet, hogy még jól is nézne ki benne.*
- Akkor megsúgom, hogy egyáltalán nem így néznek ki a szatírok.*horkant fel vigyorogva. A többire már nem szól semmit, de arcán látszódik, hogy egyáltalán nincs ellenére, hogy a hétfői vagy bármelyik másik este úgy folytatódjon, ahogy. *
- Azért ez annyira nem volt bonyolult.*csóválja a fejét, miközben a csirkét a fiú elé pakolja és el is igazítja szépen. A kérdés hallatán meg egy darabig elgondolkozva nézi a tányéron lévő ételt és azon mereng, hogy vajon mi is illene hozzá. Szerencséje van, mert ugyan főzni nem tud, de ehhez remekül ért, így néhány perc kell csupán, hogy kitalálja a dolgot, így nem sokkal később, már egy aprócska tányérnyi fejes salátával tér vissza és a fiú elé helyezi, majd csak ezután kezd neki az evésnek.*
- Több hely is van, ahol tudsz gyakorolni, szóval majd megoldjuk. Az első ehető? Tehát nem kell félnem attól, hogy már csak szént eszek vagy épp elmászik a kaja a tányéromról?*érdeklődik megemelt szemöldökkel. Mondjuk valószínűleg azt is megenné, még akkor is, ha utána napokig görcsölne a hasa, mert ugyan gyakran undokoskodik, de megbántani nem akarja a fiút. Időközben pedig a főételt is befejezi, majd újabb korty a borból és csak akkor pattan fel, mikor barátja is végez. Szokás szerint elveszi tőle a tányért, amit a többi koszoshoz hajít, majd hozza is a következőt. Ezúttal csak a srác elég helyez tányért, amin kétféle édesség látható, az egyik tejszínhabos málnakocka, a másik pedig egy szelet rokokó torta.*
- Tessék, ó és mondtad, hogy szereted az epret, szóval olyat is hoztam.*az apró, fonott kosarat is az asztalra helyezi, majd leemeli róla a kendőt, így láthatóvá téve a közepes méretű piros gyümölcsöket. Ez egyébként nem az étteremből van, hanem a munkája végeztével szerezte valami eperföldszerűségről és ugyan mondhatni, hogy ellopta, de erről Eidennek nem kell tudnia.*
- Illetve lenne itt még valami.*újabb fordulatot tesz, majd egy fehér papírba csomagolt, piros szalaggal átkötött négyzet alakú dobozt nyújt a fiúnak. A papír, min látszik, hogy nem épp hozzáértő emberek kötözték az ajándékra, két meglehetősen neves, drága bonbont rejt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-28, 3:40 pm

-Ezek szerint a hálóban öltözzek majd rózsaszínbe, hogy biztosan letéphesd rólam.*Vigyorodik el, azért nem akarna összefutni a fiúval a folyosón, vagy órára menet, és nemtetszésben felsőruházat nélkül maradni. Majd fenn akkor ha lesz ilyen gönce felpróbálja!*
-Láttál már szatírt? De rendben, tehát nem szexi fiú kinézetük van, ez megnyugtató.*Eiden az élethez még annyira naiv. Persze ez nem véletlen, hiszen egészen eddig egy szobában üldögélt, a tesójával kommunikált csak, és alig pár hónapja került rögtön a sűrűjébe.*
-Hidd el a választás eleve bonyolult, megszoktam, hogy nincs választási lehetőségem, azt eszem amit adnak, vagy nem eszem.*Jó persze nemesi család sarja, tehát az az azt eszem amit adnak nem olyan rossz dolog, csak totálisan bekeverte Eident hogy kérdeznek is.*
-Pontosan! Sem mászó, sem égett, sem mérgező dolgot nem etetek veled….Géb lesz az előkóstoló, ha ő túléli akkor utána már merem neked is ajánlani főztömet.*Neveti el magát. Hát a kutya feltehetően nem lesz elragadtatva attól, hogy Eiden cuccait kell kóstolgatnia, de nem túlzottan választási lehetőség! Majd próbál húsokkal kísérletezni azt szeretik a kutyák!
Figyeli ahogy a tányérok cserélődnek és a desszertre egy nyam-nyam hangot produkál, bőség zavara. És milyen gusztusossak.*
-Elkényeztetsz.*Néz fel a fiúra totálisan pirosan, majd az eprekre majd a dobozkákra. A csomagoláson elvigyorodik, aranyosan kissé félresikerült, de legalább biztos, hogy Brian csomagolta.*
-Nagyon köszönöm.*Lassan kibontja a csomagolásból a bonbonokat megnézegeti őket (most nem eszik ilyesmit, hisz annyiminden van! ) lassan feláll, csak hogy a fiúhoz lépkedhessen, egy hosszú csókra. Nem akart ugyanis áthajolni az asztalon, majd a csók után visszaül, hogy szépen megeszegesse a sütiket.*
-Epret sem kérsz? Nagyon finom.*Mert hát most kell enni süti után, mert hát frissen jó. Boldog mosollyal nyújtja a fiú felé az epret, csak az látszik, hogy kissé már fáradt. Hiába nem csinált semmit (evésen kívül) de elfáradt.*
-Annyira boldog vagyok!*Oldalra néz ahol feltűnt a nő, majd egy aprócska mosoly, majd Brianre néz.*
-Azt hiszem a testőröm megérkezett…és morcosan néz rám…*Bár feltehetően a nő csak tudja, hogy Eidennek mikor van itt az ideje a pihenésnek. Így szól Briannek, hogy lehetőleg lassan a beteg kerüljön vissza az ágyába, mielőtt még lefejeli az asztalt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-05-28, 4:02 pm

- Ha nem akarod, hogy a folyosón tegyem ugyanezt, akkor igen.*biccent egyet. Ugyan nem biztos, hogy a folyosón nekiesne a másik öltözékének, de hát ki tudja, ha nagyon ízléstelennek gondolja, akkor még ez is megeshet.*
- Láttam és annyit mondhatok, hogy messziről ki tudod szúrni őket és nem azért mert jól néznek ki.*sóhajt egy aprót. Néha még furcsa neki, hogy a srác annyira gyerek tud lenni és meglehetősen keveset tud a való dolgokról. Persze teljesen érthető, hogy mért van ez, de olyasvalakinek, aki a lehető leggyakorlatiasabban működik meglehetősen hihetetlen, hogy miként képes valaki így élni.*
- Nem hiszem, hogy örül majd neki.*csóválja a fejét vigyorogva. Bár inkább a kutyának legyen gyomorrontása, amúgy is megérdemli, legalábbis ő így véli, hiszen továbbra is morcos amiatt, hogy a dög semmibe veszi.
Amint mindketten befejezik az evést újra tányért cserél, bár az édességből egyértelműen csak Eiden kap, ezután pedig átadja az epret és a bonbonokat is. A szavakra csak mosolyogva megingatja a fejét, úgy véli a srác bőven megérdemli, hogy kényeztesse egy kicsit. Mikor feláll elmosolyodik és magához ölelve viszonozza a csókot, amíg csak levegővel bírja.*
- Megkóstolhatom.*feleli végül és kissé gyanakodva, de elveszi az epret, majd óvatosan bele is harap. S ugyan megeszi, de látszik rajta, hogy nincs elragadtatva attól, amit érez.* - És örülök, hogy boldog vagy.* A nő szavaira bólint, majd megvárja, hogy Eiden mindent elfogyasszon, ezután pedig a kezét megfogva elhúzza az ágyhoz, majd el is dönti rajta és az alapos betakargatás után egy apró puszit nyom az ajkaira.*
- Aludj jól.*súgja halkan, miközben melléül és figyeli míg el nem alszik, ezután viszont feláll, hogy eltakarítson maguk után, majd amint ezzel végez visszatér a fiúhoz, de nincs szíve felébreszteni, így végül búcsúzás nélkül hagyja el a gyengélkedőt, hogy elvégezze a munkáját.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 11:43 am

*Borzalmas volt a tegnap éjszaka. Természetesen csak azon része, amire emlékszem, és elsősorban nem az ital miatt, ami szokás szerűen másnaposságot okoz most is, hanem a méreg miatt, amit valószínűleg a poharamba kevertek az este folyamán. Csupán egy-egy kép, és érzés villan be, amint saját gyengülő testemmel és érzékszerveimmel küszködöm, aztán pedig hála gyűrűmnek, és egy utolsó adag megfeszített koncentrációnak, a gyengélkedőn ájulok el. Képszakadás. Ma reggel pedig arra ébredek, hogy sajog a fejem, zúg a fülem, és a látásom még mindig nem tökéletesen tiszta, a másnaposság káros hatásai mellett. Gyors, a gyógyítóval való konzultáció után sikerül megtudnom, hogy a méreg, amit kaptam, házi készítésű, így konkrét ellenszere sincs, muszáj megvárni a tünetek végét, ám addig megfigyelés alatt tartanak. Annak ellenére, hogy nyilván képtelen lennék bárhová is menni, egyértelmű számomra, hogy a mai nap unalomtól teljes lesz, hiszen senki nem tudja, hogy hol is vagyok. Talán Ginger keres, vagy valaki más véletlen lenéz ide, akit én is ismerek, de egyébként semmi jóra nem számíthatok, hiszen olvasni így képtelenség, aludni méginkább, társasággal pedig nem szolgálnak. Unottan fekszem tehát az ágyamban, a tegnapi ruhámban, amiről csak bőrcipőm hiányzik, a fekete nadrág és vörös póló még mindig rajtam, kalapom viszont kiegészítő órámmal, gyűrűmmel, és láncommal együtt az éjjeliszekrényen van, ami ágyam mellett található. Innentől kezdve szememet behunyva próbálok meg elszundítani, nem sok sikerrel, de reménykedem a legjobbakban...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 11:51 am

*Nem éppen a legkellemesebb a reggel, és gyanítom hogy valami meg is feküdte a gyomromat, sőt talán valami kósza vírust is bekaphattam ugyanis nemhogy a gyomrom szórakozik, hanem még a fejem is kóvályog, márpedig az elmúlt nap annyit nem ittam hogy másnaposságot kéne érezzek és tudtommal nem is élek másfajta dolgokkal aminek ilyen mellékhatása kellene hogy legyen. Mivel azonban a napnak pörögnie kell, lévén ma még óra is lesz amin ott kéne legyek gyors segítségre van szükségem amit azt hiszem egyenlőre csakis a gyógyítónál kaphatok, így bemenve szinte körbe se nézve keresem meg a gyógyítót, s miután köszönök neki fel is vázolom a kérésemet.*
-Doki, adjon valamit szédülésre, meg gyomorra mert itt helyben okádom össze magam..*mondom talán kissé nyers szájhúzással is, persze nem pofátlanul, bár azért kapok egy egy szúrós pillantást de egy gyors vizsgálat után, máris egy fiolával leszek gazdagabb, s miután a gyógyító eltűnik a terepről kissé elhúzott szájjal nézegetem a folyadékot, s ahogy tekintetem körbe vándorol így veszem észre Tarkhot is.*
-Nocsak, veled meg mi történt? Megtalált az ukrán maffia?*kérdezem miközben egy kisebb mozdulattal töröm le a fiolának tetejét s úgy ahogy van a benne lévő lét le is döntöm a torkomon, a tartót pedig a legközelebbi szemetesbe hajítom.*
~Fenébe mintha erjesztett lótejet innék..~*rázkódok meg egy pillanatra miközben közelebb menve a sráchoz, folytatom is.*
-Szóval mi történt?*kérdezem csak amolyan kíváncsiságból hiszen nem természetes dolog hogy ide csak úgy befekszenek a diákok.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 12:02 pm

*A borzalmas tegnap miatt borzalmas a mai is, melyet én sajgó testemmel próbálok átvészelni, alvást indítványozva magamnak, ám egyenlőre sikertelenül. Oroszként lételemem a mozgás és a veszély, éppen ezért megerőltető számomra a fekvés, az unalom, de mint hamarosan a becsörtetés hangjából kiderül, nem muszáj egyedül töltenem a következő kis időt. Felcsendül Nil hangja, amit már gond nélkül felismerek a fülzúgáson keresztül is, viszont egyenlőre mivel nyilván nem véletlen talált ide, hagyom, hogy ellássák, és várom, hogy ő maga vegyen észre, ami kis időn belül meg is történik.*
- Priviet Nil... *szólalok fel kótyagosan, kissé elhúzva a számat megjegyzésére, de aprót megrázom a fejem, jobban szólva oldalra billentem, míg tekintetemmel megpróbálok a másikra fókuszálni.*
- Nem, megülnek azok a seggükön, sokkal tartoznak. *adom meg a választ, miközben szemügyre veszem Nil-t is, aki hozzám képest kicsattan az egészségtől. Egy pillanatig próbálom összeszedni gondolataimat a tegnap estével kapcsolatban, és szavakba önteni, aztán elhatározva magam szólásra nyitom szám.*
- Lementem inni a klubba es megmergeztek, hogy kiraboljanak. A gyürümmel tudtam csak visszajönni. *foglalom össze gyorsan, hiszen a beszéd sem a problémamentes oldalam most. Itt az ideje viszont, hogy én kérdezzek kicsit, a bennem felmerülő kérdésekről, mivel szívesebben hallgatnék.*
- Hogy kerülsz ide? Ismet fejfajas mint multkor? *érdeklődöm meg tehát az ő nyűgét, mi számomra annyira komolynak nem tűnik, mint ahogy néhány perccel ez előtt elhangzott, nekem mulatságosan.*
- Hogy-hogy nem mergezett meg még az apolo? Altalaban nem szoktal szepeket mondani neki. *próbálkozom egy vigyor féleséggel, míg reménykedem, hogy maradni is szándékozik, egy kis beszélgetésre, így ha eddig nem tette meg, közelebb intem magamhoz egy gyenge mozdulattal, hogy üljön le az ágy mellett található székre.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 12:12 pm

*Nem nagyon szeretek ide lejárni, de úgy érzem néha muszáj. Nem mintha halálos betegségem lenne, de nem szeretnék egész nap ilyen állapotban maradni, főleg hogy ma még lenne egy óra is amin meg kéne jelennem. Végül aztán így veszem észre hogy Tarkh is itt van, s miután felhajtottam a gyógyító által adott löttyöt oda is megyek hozzá.*
-Áh.. hát senki nem mondta hogy Mystralban csak jóemberek élnek, elvégre egy feketemágus képző mellett fekszik, de ahogy látom nem fogtak ki rajtad.*rántom meg a vállamat. Annyira nem lep meg a dolog főleg mivel szerintem mindenki találkozott már rossz arcúakkal oda lent, legalább Tarkh is belerázódik jobban az itteni körülményekbe. A kérdésre azonban csak alaposan megcsóválom a efjemet.*
-Nem éppen, bár az is benne van, de szerintem elkaptam valamit..*mondom röviden hiszen nem a diagnózisra vagyok én se kíváncsi hanem hogy mennyi idő míg abba marad, remélhetőleg ez a cucc segít. Minden esetre a viccen kicsit elmosolyodok, de aztán csak megcsóválom ismét a fejemet.*
-Szerintem tőlem már megszokta, amúgy is tudja hogy a pofátlanságom nem rá irányul, te viszont vigyázz, mert ezzel a jelzővel lealacsonyítod, elvégre gyógyító, szóval neked több félni valód van, főleg hogy én ha akarok bármikor kimehetek neked viszont még maradnod kell mint látom.*nevetek kicsit, de aztán arcom lassan el is komolyodik.*
-Na meg persze ha kikerülsz innen se ártana majd ügyelned. Csak szólok hogy fekete listás lettél egy vadóc kislány szemébe, akit pár napja eléggé rossz állapotban szedtem össze az alagsorban..*kezdek bele kicsit komolyabbra véve a hangot, valószínűleg sejtheti hogy kiről van szó.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 12:21 pm

*Miután sikeresen összetalálkozok Nilel, akit hasonló problémák vezérelnek ide, mint engem, beszélgetésbe is elegyedünk legnagyobb örömömre. Az első téma természetesen nyűgjeinkkel kapcsolatos, melynek elmesélését én kezdem.*
- Igen, de direkt nem a fogadoba mentem, azt hittem, ott vannak a rossz arcok, erre tessek... meg a klubban is. *sóhajtok egy nagyot, aztán pedig Nil következik regélés terén. Szokásosan válaszol, ahogy tőle várom, így bólogatok neki egy kicsit arra, hogy vajon mi baja is lehet. Felötlik egy gondolat is a fejemben...*
- Nem lehet, hogy Daphne miatt ilyen az allapotod? *kérdezem nyíltan, utólag elgondolkodva rajta, hogy vajon nem voltam-e túl nyers, de Nil esetében azt hiszem, ilyentől nem kell tartani, főleg viszonyunk miatt. Szavaira felkacagok vidáman, de annyiban hagyom egy biccentéssel, hiszen igaza van, bár nyilván csak poén.*
- Majd vigyázok. *zárom le ezzel a témát mosolyogva, és figyelem, ahogy elkomorul az arca. Egy apró gondolkodási időbe beletelik, mire rájövök, hogy kiről van szó, s egy nagyot sóhajtok, fejcsóválással.*
- Hidegen hagy. Örulök, ha felismeri majd a sajat palcajat... *válaszolom valóban hidegen, hiszen a mai napig úgy tartom, hogy azt kapta amit megérdemelt. Tőlem, se a helytől ne várjon mást.* - Mit meselt neked? *érdeklődöm azért, mivel egészen biztos vagyok benne, hogy tökéletesen másképp adta elő a történetet mint ahogy valójában megtörtént, és a miérteket, hogyanokat természetesen kihagyta saját magával kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 12:37 pm

-Hát mint mondják a bűnt terjed mint a fertő, nincs külön kijelölve hogy "ez a gonoszok helye"*rántom meg a vállamat, lehet kissé túl borúsnak tűnök de ez nem igaz, csak nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy bárhol is van olyan hogy biztonság. Amikor azonban a rosszullétemre jön a kérdés, kissé talán túl gyorsan és komoran vágok a szavába.*
-Biztosan nem, Daphne és az én kapcsolatom már a múlté, miért lennék beteg emiatt? *kérdezem a vége természetesen amolyan költői kérdés akart lenni, s ha belül még én magam se érzem a szavaimat teljesen igaznak, akkor is ezt mondom, jobb nem beszélni róla mint megint ezzel járatni az agyamat. A következő szavakra csak elmosolyodom, viszont nemsokára arcom elkomolyodik, hisz egy másik téma merül fel ami igen csak komoly, Tarkh válasza viszont eléggé hűvös, de ez nem jelent számomra semmit, tekintetem továbbra is csak komolyan nézi a másikat, ismerem valamelyest milyen a stílusa, ami meg se lep hiszen valamennyire a múltjáról is mesélt, így csak hátra dőlve aprón döntöm oldalra a fejemet.*
-Ja, főleg hogy most már van saját pálcája. Nem volt szép dolog árnygömbbel, meg árnycsápokkal megtámadni egy olyan embert akinek még pálcája sem volt hogy védekezzen. Az a csaj semmit nem tud a mágiáról, nem hinném hogy csak önvédelemből tetted, vagy szükséges volt mindenképpen.*mondom továbbra is komoly hangon, miközben kezeimet össze fűzve magam előtt aprón megrántom a vállamat a kérdésére.*
-Nem túl sokat, annyit hogy ezekkel az átkokkal támadtad meg, és hogy le sárvérűzted.. Szóval mivel érdemelte ki hogy kis híján kinyírd?*kérdezem teljesen nyugodt hangon. Nem vádaskodok, csak hagyom hogy ő is elmondja mi történt, aztán majd meglátjuk mi lesz, bár személy szerint még mindig feleslegesnek tartom, hogy így elbánt vele.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 12:59 pm

*Mivel Nilel beszélgetek, természetes, már szinte megszokott, hogy nem hagyja el társalgó parterem száját ostobaság, éppen ezért bólogatok is, hiszen tanultam a tegnapi leckéből, hogy folyamatosan készenlétbe kell állni. Úgy tűnik, muszáj méginkább megkeményednem.*
- Legközelebb jobban figyelek, elhiheted. *sóhajtok ismét, mivel szörnyen érzem magam a tegnapiak után, ráadásul bosszant, hogy átverték a védelmi rendszeremet, pusztán a származásom emlegetésével. Vannak azonban olyan hibák, amiket nem óhajtok javítani magamban... így vagyok teljes és tökéletes. Ideje azonban Daphne felől érdeklődni, és hallom Nil válaszán, hogy nem akaródzik neki erről beszélni, ez mégsem hat meg különösebben, ahogy a kérdés költőiségét sem érzékelem.*
- Mindenkit megvisel a szakitas. Ezert. *felelem teljesen nyugodtan, hogy miként is ötlött a gondolat fejembe, miszerint bármi köze is lehet a lánynak Nil mostani állapotához. Ezek után egy komolyabb dologra térünk rá, melyet szintén ugyan olyan hidegen kezelek, mint eddig, de figyelmesen hallgatom a másik szavait, mert valamilyen szinten kíváncsi vagyok. Felháborodottan mordulok fel, amint elhagyja Nil száját az első mondat.*
- Valoban, de az sem volt igazsagos, mikor Rose kevesebbert megkinzott a cruciatus atokkal, pedig egy honapja sem voltam az iskolaban, gyakorlatilag annyit tudtam, mint most az a masik... Rachel. *hörgök, lévén, hogy az emlék fáj, és az említett hölgyemény nekem szintén a fekete listámra került, ám az oroszoknál a vérbosszú 12 generáción át tart... ami valószínűleg nem mérhető egy kislány haragjához.*
- Az sem volt igazsagos, pedig az ellenfelem meg harmadikos is volt... nem bantottam, egyszerüen beszoltam neki, megis ezt kaptam. Nekem fekete listara került Rose, en sem banom, ha egy kislany megharagszik, nem fogok egy utcan elötöl megijedni. Nekem sokkal hatalmasabb ellensegeim vannak, mint egy jött-ment, azt hiszed meg elnek, ha azok ellen feladtam volna? *teszem most fel én dühödten a költői kérdést. Nem tartom igazságosnak, hogy egy harmadikos elláthatja a bajomat, én viszont ha csöppet ártok a másiknak, rögtön elővesznek.*
- Valoban nem volt palcaja, amit tudtam. Felajalottam, hogy elmehetnenk palcat venni, de nem hallgatott ram. Azok utan persze, hogy futas közben visszarantott, es se köszönes, se finomkodas, se keres, se szo, se beszed, egyszerüen tüzet kert. Közöltem vele, hogy ez nem igy megy, utaltam arra, hogy kik szoktak igy viselkedni, erre pedig majdnem eltörte az orromat, es a bokamba is belerugott volna bakanccsal, ha nem teleportalok odebb. *köpöm a szavakat idegesen, magam elé, ugyanis gyűlölöm, hogy a lány egyértelműen úgy adta elő a történetet, mintha a bozótból rávetettem volna magamat, és indíték nélkül elláttam volna a baját.*
- Ha tudni akarod, ilyenkor meg nem bantottam, de önvedelemre mar ennyi utan is jogom lett volna. Meselte hogy kes volt nala, es megforgatta az ujjai között, mint aki ki akar belezni? Nem emlitette igaz? Lekicsinyitettem a kest, es bemutattam neki az arnycsapokat, hogy veletlen se legyen kedve fizikailag tamadni. Egy gyerek, aki leesik a maszokarol, pontosan ugyan annyira üti meg magat, mint ö. Ha annyira kemeny, mint meseli, nem okozgatott gondot, es latszodott is rajta, hogy nincs baja. *mesélem tovább a történetet, szintén felháborodott hangnemben, gondosan ügyelve, hogy úgy mondjam el ahogy történt. Elvégre így is hallani kell Nilnek, hogy eldönthesse magában, kinek volt igaza.*
- Aztan szoba került a baratnös tema, nem hitte el, hogy van, mert a nevet megmondai nem volt hajlando, igy cicanak neveztem... Erre mondta, hogy nem lehet baratnöm, es mikor bizonygattam, leribancozta Gingert. Ekkor kapta be a gömböt. *magyarázom tovább a történteket, hogy igazából miért is támadtam. Talán kissé túlzás volt ez részemről, de aki tudja, hogy mit jelent nekem Ginger, az megérti.*
- Nekem az a lany a mindenem, en sem kevertem bele a masik anyjat viszonzas keppen. Ezek utan is hajalndo voltam segiteni neki, hogy visszatalaljon az iskolaba, de nem volt tul beszedes, hiba kerdeztem, vagy probaltam meg a törtenesek közben barmilyen temat is felhozni, bunkon reaglat. Ha talakoztal vele, tudod, hogy nem hazudok, egyszerüen neveletlen. *járok immár a történet végén, de egy-két hozzáfűzni valóm még akad, hogy teljes legyen a kép, amolyan összefoglaló szerűség, hogy végleg lezárhassam monológomat mindent elmondva.*
- Ez egy feketemagus kepzö, en meg kegyesen bantam volna vele. Rose szerinted hogy reaglat volna arra, ha meg is ütik, mert anno en nem bantottam öt... megis megkinzott. Ha ide jött, fel kell keszülnie. Nem tiltja szabályzat a parbajt, vagy a megleckeztetest, meg tul is elte... egyedül maganak köszönheti. Ha velem megtehettek, en is megtehetem massal. Milyen keresztapa leszek, ha hagyom, hogy szorakozzanak velem? *morgom lezárásképpen, és akkora monológot préseltem ki magamból, hogy bizony rendesen belefáradtam. Látszik rajtam, hogy visszahanyatlok az ágyra, és kissé pihengetek, míg jön a másikról a reakció.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 1:51 pm

*Csak bólogatok a szavaira, hiszen ez így működik, ha az ember nem figyel előbb vagy utóbb ráfázik, én is ezért lettem körültekintőbb. Amikor viszont Daphnere és a szakításunkra kerül a sor csak elhúzott szájjal megrántom a vállamat.*
-Majd túlteszem magamat rajta..*hagyom annyiban ezzel el is árulva hogy még mindig fúrja az oldalamat a dolog, viszont nemsokára áttérek a Racheles dologra, mivel szerintem nem volt szép dolog és ezt el is mondom, viszont amikor a Roseos dologgal jön csak bólintok.*
-Valószínűleg nem, de én nem ismerem Rose-t téged viszont igen, na meg attól hogy ő olyan volt nem jelenti azt hogy neked is olyannak kéne lenned, ha így lennénk én is megkínozhatnék mindenkit mert nem tetszik a fizimiskája, téged, Rachelt, bárkit aki gyengébb nálam és hidd el jó páran vannak akik mentálisan alulmaradnának.*mondom komor hangon, semmiféle egoizmus nélkül hiszen tudom jól mire vagyok képes, de amikor meghallom az utcai kijelentést az arcom hirtelen válik sötétebbre, hiszen ez kicsit üt.*
-Elfelejtetted hogy most is egy "utcaival" beszélsz, attól hogy te arisztokrata vagy nem kéne lebecsülnöd mindenkit akinek sanyarúbb volt az élete, az a csaj is azért lett ilyen mert erre nevelte az élet, azt hiszed én vagy ő élnénk ha nem lennénk olyanok amilyenek? Te soha nem éltél az utcán fogalmad sincs arról hogy mennek ott a dolgok..*mondom igencsak komor, hűvös hangon, tudom hogy neki se volt könnyű élete, de az nem jelenti azt hogy másnak az volt, a pálcás dologra áttérve azonban most nem szólalok meg azonnal, hanem hagyom hogy tovább beszéljen, amikor a késes dolog jön elő azonban csak idegesen felnevetek.*
-Ne mond hogy nem tudsz lefegyverezni egy csajt akinek maximum az éles körmei meg a kése áll rendelkezésére, fura mód nekem nem kellett lefenyítenem, pedig eleinte velem szembe is nagy volt a szája, a hatalmadat nem azzal kell bizonyítanod hogy tudsz rombolni, hanem hogy bebizonyítod mire lennél képes, így nem tisztelni fog érte csak még jobban gyűlölni.*mondom el a véleményemet, még mindig nem veszekszünk csak azt mondom amire gondolok.*
-Áh.. értem, szóval Gingert védted, félig meddig érthető a dolog, de nem is a leckéztetésről van szó, hanem arról miként teszed. Fegyvertelent nem támadunk ilyen átkokkal, egy meg is ölhetted volna kettő, szerintem nem Fair, három te is ráfázhatsz még Sideris előtt, ugyanis az ő diákja, és ha meghal neki kell elszámolnia vele. Ennyi erővel akár le is kötözhetted volna és otthagyhattad volna valahol, akkor egy szavam se lenne, szerintem ez is könnyen kivitelezhető lett volna, érted már a különbséget?*nem elég hogy még a csajt is nevelnem kell, hogy ne gyilkoljon, még Tarkhnak is tarthatok etikai órákat, én aki világ életemben lesz*rtam az etikátm, amikor azonban tovább folytatja, csak idegesen intem le.*
-Jó-Jó állj Tarkh, Nem azt mondtam hogy ne lecékztess meg valakit ha az van de mindennek vannak fokozatai, egy szóért én se kínzok meg embereket, és igazad van hogy neveletlen , de mit vártál egy utcagyerektől a francba is? Nem az ő hibája, hogy a szülei kivágták az utcára, és azzá vált ami. Az ilyeneket inkább nevelni kéne, tanítani nem tovább vadítani..*mondom kissé emeltebb hangon. Talán azért védem mert én magam is az voltam? Meglehet talán elfogult vagyok magam se tudom de most úgy érzem ahogy mondom.*
-Valószínűleg így olyan akit az emberei ki akarnak nyírni, nem lehet pusztán brutalitással irányítani, Róma is elesett, bele tellett pár évbe de végül elesett, és mint mondtam ha figyeltél arra hogy mi , amint te is mondtad egy "utcai" akkor kétlem hogy bármit tud a párbajszabályokról vagy arról mi az a mágia. Egy szó mint száz nem akarok ilyesmit legalább addig ameddig nincs egy kis esélye hogy védekezzen mert ez etikátlan volt..*nem vagyok rosszba Tarkhal talán ezért is mondom el neki teljesen a véleményem, s mint láthatja nem ócsárolom csak a véleményemet mondom el.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-18, 2:28 pm

*Gyorsan túlhaladunk a kézenfekvő témákon, és Daphne-t is annyiban hagyom, nincs hozzá sok közöm, csak egy ötletet vetettem fel, és ha Nil nem szorul segítségre, mint azt látom, nincs értelme tovább feszegetnem a témát. Ezek után viszont egy olyan téma következik, ami egyáltalán nincs ínyemre, ugyanis véleményünk egyáltalán nem egyezik.*
- Nem hiszem, hogy ismersz, annyira jol meg nem ismerjük egymast. *jegyzem azért meg, hogy ez nincs teljesen így. Ginger talán ismer, valamennyire biztosan, de Nil-el még csak párszor találkoztam egy-egy beszélgetés erejéig.* - Megtehetned, de nem teszed meg. Ez vagy te. Mas pedig, mint azt lattunk Rose eseteben, alapvetö reakciokent megteszi. Feketemagus kepzöben, nem hiszem, hogy ez gond lenne. *válaszolom neki higgadtan, ugyanis szerintem ha másnak lehet, akkor nekem is, akkor is, ha nem szép dolog, a számonkérést mindenképpen mellőzném, ugyanis mást természetesen nem vonnának felelősségre...*- Itt különben sem arrol van szo, hogy tetszik-e a fizimiskaja vagy sem. Rengeteg ember volt, akinek nem tetszik, megsem rontottam nekik. Multkor Vixiliennel vesztem össze, megsem torkollott eröszakba, es nem azert, mert masodikos, hanem mert tudta magat moderalni, es en is hozza mertam magamat. *rázom meg a fejemet, miszerint elutasítom a vádat, hogy bárkinek neki támadnék, aki nem tetszik. Akkor gyakorlatilag majdnem mindenkit támadás érne a részemről, hiszen nem vagyok emberbarát típus...*
- En mashol eltem, ott draga baratom, ahol a vacsora asztalnal agyonlönek valakit azert, mert felszolitas nelkül közbepofazik. Ellentmondasos amit mondasz. Azt kered, ne iteljem el az utcan elöket, ne eljek velük szemben sztereotipiakkal, de jo magad ugyan ezt teszed, mikor ugy fejezed ki magad "te sosem eltel az utcan, fogalmad sincs, hogyan mennek ott a dolgok". *magyarázom neki azonnal visszavágva. Nem adom meg magam, nem hagyom, hogy elítéljenek olyanért, amiért nem kéne. Kettős mércét érzékelek, azt pedig sosem szerettem.* - Tudod jol, hogy ugy ertettem, ram olyan valaki vadaszik, aki Oroszorszag alvilagat uralja. Meg kene ijednem egy utcarol jött lanytol? Az utcarol jött jelen esetben kapcsolatok es alattvalok nelkülit jelent. *fejtegetem tovább, immáron saját szavaimat magyarázva. Pont nem lenézően értettem az utcáról jöttet, én nem az a fajta vagyok, nálunk az alattvalók több mint fele onnan való volt, tehát... megtanultam megbecsülni őket.*
- Nem mellesleg, soha nem mondtam, hogy ez nem determinalo tenyezo Rachel-nel. Ennek ellenre is ugy velem, hogy az utca meghataroz, te megsem viselkedsz ugy, mint ö. Valasztas kerdese tehat. Vagy ilyen voltal, vagy pedig ilyen lettel. Akarmelyik, tisztan latszik, hogy Rachel ha akar, lehet olyan mint te, azaz nem bunko. *fejezem be ezen téma kifejtését, hogy miért is ítélem el azt, hogy Rachel honnan jött és hogyan viselkedik. Gyűlölöm az ilyen magatartást.*
- Hozzaertoen pörgette a kezeben. Szerinted ha oda megyek, egy utcan elt, azaz had pontositsak, olyan ember, aki megtanulta magat megvedeni, nem szur hasba gondolkodas nelkül? Ha van palcam, miert alkalmazzak fizikai eröt? Nem bantottam, csak lekicsinyitettem a keset. Termszetesen ha kicsavartam volna a kezeböl, most az lenne a problemad es neki is, hogy miert vagyok ilyen agressziv, es nem szamitana önvedelemnek igaz? *horkanok fel, ugyanis van valami abban amit mond, a probléma ott van, hogy megtettem amit Nil vall... az árnycsápok ugyanis direkt nem bántották, csupán leejtettem velük, attól pedig komolyabb baja, senkinek sem lesz.*
- Mondok valamit, nekem eleg, hogy valaki kessel fenyeget engem, ugyanis fenyegetett. Azt mondta, kerjek bocsanatot vagy rosszban leszünk. Gyerekes? Az. Fenyegetes? Bizony! Nem fogok allni, es behodolni, holott nem en voltam legelöször bunko. Ha egyszerüen besuvaszt egy szia, es egy köszönöm szot, adok neki tüzet minden gond nelkül. Nem tette meg. Volt valasztasa. Többször is, mert felhivtam ra a figyelmet. Az eröszakos utat valasztotta, mit vart? *mondom tovább az én elképzelésemet. Tiszta sor: elmondtam, hogy csinálhatjuk normálisan, nem kellett neki. Támadott, védekeztem, bevetettem az erőfitogtatásra szolgáló árnycsápot, nem hatotta meg...*
- Egyebeknt pedig, az arnycsap pont arra szolgalt, hogy tudja hol a helye. Nem bajtottam vele, csak leejtettem, de meg a laba sem tört ki, nem zuzodott meg, felhorzsolta a terdet. Ez lenne a hösies seb? Nem vette az adast, tovabb pimaszkodott folyamatosan. Akarmit mondtam, egyszerüen flegma, lenezö stílust kaptam vissza. Tehat az elmeleted nem hasznalt. Gingerre betelt a pohar. Aki jatszik a tüzzel, ne csodalkozzon, hogy megegeti magat. Kapott egy gömböt, es mondjak valamit? Maris visszafogta magad. Egy pont ide. *rázom hevesen a fejemet, ingerült vagyok, mert megkérdőjeleznek, ám ez nem Nilnek szól, sokkal inkább a témának, és annak a bizonyos lánynak. Eleve elmond valamit, hogy azt nem említette, hogyan viselkedett.*
- Ertem, a problema ott van, hogy ez itt nem müködik. Kötel helyett volt arnycsap, mivel nem akartam bantani. Szerinted mire jo egy arnycsap ilyen teren? Semmire. Esett egyett, na bumm. Nem azert kapott gömböt, mert bantani akartam feltetlen. Azert, mert nem fogta magat vissza, es mert olyat szidott, akit nem kellett volna. Mit gondolsz, bantom en, ha nem durran el az agyam? Komolyan Nil, ez a csaj, hogy varhatja, hogy ö bekesen piszkalja a masikat, es az majd nem csap neki oda? Tenyleg? Tenyleg igy kell lennie, hogy barmit mondhat, ne reagaljak? Nem hiszem... az en odapörkölesemnek egy atlagos elsös tanora is durvabb. *adom ki a dühömet, láthatóan csillapodva. Probléma, hogy úgy próbálják beállítani, mintha szánt szándékkal előre kiterveltem volna, hogy bántom, és precíz kivitelezés lett volna, holott nem. A pillanat dühében varázsoltam.*
- Ah, most megint utcagyerek? Nem ertem, akkor most kinek vannak elöiteletei? Most mondtad, hogy mit varok töle. Pont ezt, amit kaptam. Az a problema, hogy elmondtam neki szepen, ez volt a legelsö dolgom. Nem hasznalt. Jött az eröfitogtatas, a teleportalassal es a kes eltüntetesevel. Nem hasznalt. Tovabbra is ugyan olyan bunko volt mint eddig. Ekkor jött az arnycsap, ami egesz humanus volt, hiszen nem vertem vele fahoz, es nem huztam a negy egtaj fele, hogy szetszakadjon. Nem hasznalt. Ervenyesült a fokozatossag elve? Igen. Varhato tölem több? Nem. *felelem immár nyugodtan Nil-nek, hogy mi is a helyzet. Én valóban így gondolom, szent meggyőződésem, hogy a tőlem telhető fokozatosságot kihoztam magamból, de szerintem egy ilyen helyen, ilyenen nem kell meglepődni. Nekem folyton ezt mondják...*
- Majd ha Rose-t szamonkerik, akkor engem is szamon kerhet Sideris. Addig nem, mert nem igazsagos. Ha pedig annyira erdekelne öket, szerintem bevezetnenek egy etikai kodexet. Nem volt szandekomban bantani, rajta mulik, hogy tud-e vedekezni. Annyit kellett volna tennie, hogy visszafogja magat, es nem hasznalom a palcam. Ez is egy vedekezes. Nem elt vele. Magara vessen. Ez olyan, mint mikor valakit figyelmeztetnek, hogy ne nyuljon a tüzbe, mert megegeti. Nem hiszi el az illetö, belenyul, megegeti, a masik pedig mecsovalja a fejet, de a hülyelye ismet belenyul, mert nem erti a lenyeget. *folytatom most már remélhetőleg a téma végén. Érzem, hogy a végéhez közeledünk, legalábbis reményeim szerint, ugyanis meggyőzhetetlen vagyok. Ha nem ingerelnek, nincs ez. Ennyi a történet röviden. Ne csodálkozzon az egér, ha meghúzza a macska bajszát.*
- Nem Nil, ez nalunk nem igy müködik. Ezt hagyd ram, en tudom mivel jar csaladot iranyitani. *rázom meg a fejem halkan válaszolva, elvetve az ötletét. Sok mindehez ért a másik, de ehhez nem... ez rám tartozik csak.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-25, 8:30 pm

//Olvadunk//

-Szerintem ehhez több éves ismerettség nem kell, na meg nem hasonlítalak össze vele, amúgy igaz tényleg feketemágus képzőbe járunk, de az nem jelenti azt hogy nem tanulunk meg mérlegelni.*mondom felsóhajtva, azt hiszem vitába keveredtünk, mert az elveink nagyon nem egyeznek egymáséval, és van egy olyan érzésem hogy egyikőnk se fogja meggyőzni a másikat, a következőre csak vállat rántok, nem vagyunk egyformák.*
-Ebben semmi ellentmondás nincs. Azt hiszed hogy maffia csak a felső körökbe létezik, lehet hogy máshol máshogy nevezik őket, de kint ugyan úgy megölhetnek, és még csak képzést se kapnak hogy varázsoljanak, gondolom téged azért taníttatak..*nézek rá komor tekintettel, remélve hogy most már megérti a dolgot. Amikor az ijedtségre tér rá azonban csak felciccenek.*
-Fenéket, egyáltalán nem érted, nem arról van szó kitől ijedj meg, vagy kitől nem hanem hogy hogy rendezd a problémákat, nem mindenre válasz az agresszió, és ne hidd hogy nem tapasztalatból beszélek. Kínoztam már és öltem is ártatlan embereket...*hopsz úgy tűnik nagyon belemerültem a mesélésbe, így amikor az utolsó infókat elmondom egy pillanatra mintha meg is rándulna az arcom, miszerint ezt lehet nem kellett volna, de hát soha nem mondtam hogy jó ember vagyok. Amikor azonban visszakanyarodunk Rachelre, és arra hogy minden választás kérdése, kezemmel csak kissé rácsapok a mellettem lévő székre.*
-Bakter , de éppen erről van szó... Azt mondod nem vagyok olyan mint ő, de az nem fordult meg még a fejedbe, hogy milyen voltam amikor ide jöttem? Pont ilyen szenvtelen akaratos, alkoholista bunkó, és tudod élveztem. Daphne, és Sideris, meg pár ember akit itt megismertem Ők változtatattak meg és pont azért mert végre voltak akik ember számba vettek, ennek a lánynak se kéne több, csak hogy valaki foglalkozzon vele, és ne rendszabályozni akarja, de tudod mit? Majd kitanítom én....*mondom eléggé komor , arccal, miközben kezeimet össze fűzöm magam előtt. És hogy ezt csak hirtelen felindulásból mondtam e? Nem tudom nem csak tőlem függ. A következő felindulásra azonban felemelem a kezemet.*
-Na most állj le. Egy nem azt mondtam hogy ne védd meg magad, és ne használj mágiát, vannak kötöző átkok, sóbálvány átok, az árnycsápokkal pedig elég lett volna megfognod, vagy mittudom én, tiszteletet kell kellteni az emberekbe nem félelmet..*mondom én, pedig belül ez a démon néha nekem is. azt sugallja hogy legyek olyan akitől félnek. Lehetnék, néha úgy érzem nehéz ellenálni neki, hiszen tudom hogy mentális hatalmam megvan hozzá hogy félelmetes legyek, de egyenlőre még tartom magam, de most nem rólam van szó. A következő szavakra azonban már nem mondok semmit, érzem nem fogunk dűlőre jutni hiszen magát a dolgot megértem, csak azt nem amit tett, lehetett volna szerintem finomabb, de ezt aligha tudom vele elhitetni.*
-Jó azt ajánlom inkább fejezzük be, egyikőnk se győzi meg a másikat, bárhogy is szeretné, nekem meg most ki van a tököm a vitatkozással, egy szó mint száz inkább kerüld a csajt, nem akarok perpatvart, legalábbis addig nem ameddig még Sentinel vagyok, majd én foglalkozok vele, ha arról van szó..*veszek elő egy cigit, majd az ablakhoz sétálva rá is gyújtok lévén a gyógyítót nem látom, beszólni meg ha beszól max eldobom, a többi nem érdekel.*
-Pff....Különben sem hiszem hogy ebből balhé lenne Sideris miatt, voltak már keményebb esetek is, megértelek, csak a módszereiddel rohadtul nem értek egyet..*fújom ki a füstöt kissé idegesen, de azért hátra nézek a fiúra.*
-Engem különös módon nem bántott, sőt... és nekem se kellett megfenyítenem hogy eljussak vele erre a szintre... Szerinted hogy csináltam?*ez afféle költői kérdés tőlem hiszen ha nekem össze jött, neki is össze jöhetett volna.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-25, 8:48 pm

*Azt hiszem, ismét egy vitába keveredünk, de nem sok esély van rá, hogy meggyőzzük a másikat, így hallgatom Nil-t, de őszintén szólva bármelyik szavába bele tudnék kötni, és szerintem ez fordítva is így van...*
- Maffia csak felsöbb körökben letezik, alul bandaknak hivjak, illetve nehany tarsadalmilag leszoritott ember is lehet a maffia tagja. *adom meg a választ rögtön, hiszen tudom miről beszélek, nap mint nap láttam kik jönnek-mennek a kastélyunkban.* - Igen, taníttattak. De ha nem igy lett volna, lenne annyi eszem, hogy ne kötekedjek. *biccentek, ám hiába, továbbra is tartom, ha az ember nem képes megvédeni magát, akkor ne tegye az arcát. Következő szavaira felsóhajtok, ám a végén megakad a tekintetem Nil-en, és észre is veszem a zavarát, de csak megcsóválom a fejemet.*
- Nem gond Nil. Mas is tett ilyet az iskolabol. Rose biztosan, szoval nem vagy egyedül. *mondom halkan, mivel az ilyen engem nem zavar, ilyen emberek vettek körül, így a tekintetemből is láthatja, hogy nem ijedek meg, teljesen általánosan érzékelem. Következőleg viszont egy magyarázat jön, mire már csak bólintok egy nagyot.*
- Azt hiszem, kezdem erteni amit mondasz. De ettöl függetlenül ugy erzem, en megtettem azt a fajta törödest amit tudtam. Jelenleg többre nem vagyok kepes, pont nem a jo embert talalta meg, szerintem az eppen eleg, hogy nem rögtön ezzel a tamadassal kezdtem. *vonok vállat, ugyanis nem hiszem, hogy a sajátomon kívül, más terhét is kész lennék cipelni, azt hiszem, bánni sem tudok úgy az emberekkel, hogy egyenjogúnak tekintem őket.* - Nyugodtan foglalkozz vele. *biccentek, lévén, hogy ez engem nem akadályoz, nem zavar, és őszintén szólva kíváncsi vagyok az eredményre is. Meglátjuk, kinek lesz igaza. A következő mondatára összehúzom kissé a szemöldökömet, úgy rándul meg az arcom is.*
- Nyet, nem allok le. Dühböl cselekedtem, nem vagyok kepes kezelni a dühömet, azt hiszed, ezt igy akartam? *nézek rá kérdően, ám mint kiderül, valóban a vége felé járunk a vitának, hiszen Nil feladni kész, és én sem érzem azt, hogy tovább értelme lenne, így hagyom is, hogy a cigarettához nyúljon.*
- Ha nem kerül elem, en sem ele, de nem fogom kikerülni a folyoson. De ha arra vagy kivancsi, nem keresem fel, eddig sem volt szandekomban. *felelem, mivel úgy érzem, nincs beszédem azzal akiről éppen szó van. Így is, a kelleténél sokkal többet áldoztunk rá, ennyivel megelégedem sokáig.*
- Akkor nincs is miert aggodni. *hagyom rá Nil-re, míg nem egy érdekes megszólalást hallok, amire homlokom is összeráncolom, ahogy gondolkodóba esek, de végül tanácstalanul nézek a srácra.*
- Nem ertem mire gondolsz. *mondom is zavartan, megemelt szemöldökkel, viszont kíváncsivá tett, így várom a választ, addig nem is mondok semmit, nehogy kibújjon a válaszadás alól.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-25, 9:21 pm

-Ugyan már, és mi a fene különbség van a maffiák és a bandák között? Szerintem ez az egéssz maffiózósdi annyival másabb hogy gazdag emberek irányítanak, és vannak hagyományai de a lényege mégis ugyan az mintha egy utcai banda főnöke lennél... Az erősebb Kutya b***ik elv itt is ott is érvényesül.*mondom megrántva a vállamat, erről ez a véleményem, amikor a taníttatásról kezdünk el beszélgetni picit oldalra döntöm a fejemet egy fura mosollyal.*
-Erre a kijelentésedre meg is mernél esküdni, hogy nem kötekednél? Veszélyes "ha" dolgokba gondolkodni..*mondom, miközben arcom ismét elkomorodik, és a következő felindulásnál el is árulok neki pár dolgot, amit nem kellett volna, azt hiszem vannak dolgok amiket anélkül mondok el a srácnak hogy akarnám, de amikor azt mondja hogy biztos más is követett el, ilyesmit csak keserűen felnevetek.*
-Biztos vagy ebbe az állításodba? Mert én koránt sem*kezdem el majd végül arcom elkomorodik, mondhatni kővé dermed én pedig így dőlök hátra, s helyezem magam kényelembe, tekintetemen azonban látszik hogy nem a srácot figyelem, ugyanis teljesen üres, mintha valahol egészen máshol járnék.*
-Egy lány volt kikötözve az asztalra.. Először csak a végtagjai jöttek, néhány kisebb, néhány mélyebb vágás jött, síkított nem mondhatom hogy nagyon a végén jártunk ekkor, igazából már nem tiszta a fejembe, hogy talán némán viselte el vagy sikított és az életéért könyörgött e hogy abba hagyjam de ez már mindegy ugyanis nem tettem. A kezek és lábak után azonban jöttek a kényesebb részek, mell nyak, arc egyes részei, tudod csak úgy hogy még véletlen se haljon bele..*itt egy fura mosoly költözik az arcomra, ám lehet rajta érezni hogy magam se élvezem amit mondok, sőt arcizmaim úgy állnak be mint aki mindjárt elhányja magát.*
-Az egész kínzás alatt az eszénél volt és ordított a fájdalomtól, és azt hiszed itt megadtam neki a kegyelem döfést? Nem, végül jött az igazán szemét rész, a szemek, a száj az orr... El se tudod képzelni milyen hangzavart tud kelteni és már azért könyörög hogy halljon meg .. Magam se tudom meddig csinálhattam és mennyi idő kellett hozzá hogy belehaljon a sérülésbe és a fájdalomba, de végül meghalt... Utána egy élő éjszakát néztem a groteszk művemet, és felfordult attól a gyomrom amivé válltam..*mondom, egyre halkuló hangon, miközben lassan félre nézek, és lehunyom a szememet. A keserű mosoly még mindig ott uralkodik az arcomon, végül aztán csak megcsóválom a fejemet.*
-Tudod mit tett ellenem az a lány? Az égvilágon semmit, akkor láttam először és utoljára, egyszerűen ő is annak a nagy folyamatnak volt a része, ami azzá tett ami most vagyok, emiatt tanítom most én a spirituális ismereteket, és emiatt van hogy a mentális erőm magasan a többiek felett van, és ami a legrosszabb az egészbe, hogy elgondolkozok azon hogy vajon megérte e, és nem tudok konkrétan nemet, vagy igent mondani......*állok meg egy pillanatra a srác szemébe nézve, így talán már érti hogy milyen ember vagyok. Nem tudom miért mondtam el, talán azért mert az ember nem tud jól titkot tartani, valahol valamikor mindig kibuggyan ha talál egy személyt, akit érdemesnek vél rá hogy elmondhassa.*
-Értem, de nem értek egyet, minden esetre mint mondtam, majd kerüld. Lehet jó keresztapának hiszed magad, de az emberekhez érteni is kell.*csupán csak ennyit mondok bár kérdés most azután amit elmondtam mennyire hangzik hitelesnek a számból A következőre csak vállat rántok.*
- Tudom milyen ha az ember dühös.. *kicsit azt hiszem komorabb lettem, ismét sok minden jár a fejemben, a követekzőre azonban már felnevetek.*
-Nem azt mondtam hogy keresd vagy ne keresd, hanem ne küld el a gyenguszra..*állok fel rágyújtani, már pár percig némán eregetem a füstöt, egészen addig míg nem hallom az első kérdést.*
-Hogy érted hogy nem érted? Én jól elvoltam a lánnyal, miután felvittem meggyógyítottam, utána elmentünk le a városba pálcát venni, és bár azon kívül hogy talán nyers a viselkedése meg mindig azon jár az esze hogy kit öljünk meg, egész jól elvoltam vele..*nem avatom be jobban a fiút, nem tudom mennyire van fontossága.*
-Ha nekem össze jött lehet neked is..*mondom végül oldalra döntve a fejemet, így talán már érti a fiú mire gondolok.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-25, 9:48 pm

*Kezdem némileg visszafogni magamat, mégis úgy érzem, hogy a kisebb szavakon is képesek vagyunk összeveszni. Nem bánom, mert az igaz barátság mindent átvészel, és szerintem Nil-el jó úton járunk ahhoz, hogy barátok legyünk, amihez edződni kell.*
- Bizonyos ertelemben ugyan az, egyebkent mentalitasban, mozgasi körökben, modszerekben, eletvitelben teljesen mas. *felelem nyugodtan, hiszen engem ezzel a témával nehezen lehet megfogni, mindent tudok róla, amit csak tudni lehet, így hamarosan elérkezünk pár visszakérdezéshez, és az elsőnél láthatólag elgondolkodom.*
- Hm... nem, ha egyaltalan nem tudom megvedeni magam, nem kötekedtem volna. Rose-al mas volt, mert azt hittem, kepes vagyok megvedeni magam, mert egyebkent nem tamadtam ra. *mondom neki komolyan, mire eljutunk a nyugtatásig is, ahol érdekes kérdés érkezik ismét, amire azonban nem kell gondolkodnom, csupán egyszerűen biccentek neki, és határozottan.*
- Van itt par örült arc, lattam mar egy-kettőt. Rose peldaul megkinzott, de mivel a harmadikosok nagyresze mar ölt, ezert ö is csinalt olyat mint te. *fejtem ki, hogy miért gondolom ilyen határozottan, ám nemsokára szemem összeszűkül míg a másikat figyelgetem, és érzem, hogy határozottan nincs vele valami rendben. Amint magyaráz úgy csöndesedek és komolyodok el, mígnem a végére ér, mikor már gyakorlatilag én is mereven nézem a másikat.*
- Miert csinaltad? *ez az egyetlen kérdés, ami kicsúszik a számon, azt hiszem, jobbat fel sem lehetne tenni. Mi oka lett volna rá? Önmaga volt? Nem így ismertem meg, és számomra ez furcsa. Szerencsére azonban a döbbenet után visszatérünk egy pillanat erejéig az előző témához, melyre már csak megvilágosultan bólogatok.*
- Nem igy ertettem, de rendben... amugy sincsen szandekobam felkeresni, mint mondtam. *egyezem bele, elvégre ez számomra nem nehézség, azonban szavai furcsán hangoznak számomra, hiszen bár Nil-nek teljesen egyértelmű, nem értem, miért kéne annak lennie nekem is.*
- Mi az, hogy mit nem ertek? Nem ertem hogy csinaltad, söt, most mar azt sem ertem, hogy hogyan szorakoztatok el? Lehet vele olyat? *kérdezősködöm döbbenten, lévén, hogy ez a szóhasználat furcsán hatol a fülemben. Mintha mást takarna ami, mintha egy kifejezés volna, de mégsem tudok rájönni, hogy mit is jelenthet. Persze az is lehet, hogy annyira furcsállom az egészet, hogy inkább erre fogom...*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-25, 10:10 pm

*Elég hamar vitába torkollik az egész, de nincs mit tenni, én már csak olyan vagyok hogy ha előhozakodok valamivel, akkor azt be is fejezem, még ha nem is akarom hogy most elkattanjon az agyam szavait azonban egy lágyabb mosoly követi.*
-Ugyan már? Rose ellen azt hitted meg tudod magad védeni, tudtad hányadikos mégse sikerült, nagy volt az önbizalmad ennyi, ebbe a hibába mindenki bele esik. Szerintem Rachel is azt hitte meg tudja védeni magát, de mivel a mágia új terep neki így tévedett... Nem érzed a lényegbeni hasonlóságot?*kérdezek rá egy kisebb sóhajjal, majd komolyabb téma felé terelődik beszélgetésünk, ami nem más mint az én kis titkom.*
-Van, ezt nem vitatom, és van pár aki bizonyára hidegvérrel ölne is. De egyvalamit ne feledj, lehet hogy itt kínoznak élvezetből, vagy pusztán erőfitogtatásból, de a gyilkolás teljesen más tészta...*mondom szárazon, majd lassan szinte teljesen egyé válva a gondolataimmal mesélni kezdek, s míg a vége felé haladok, arcom úgy lesz elnyúzottabb, és a hangom is úgy halkul el. Mikor az utolsó kérdést feltenné, csupán csak komor tekintettel ránézve, bele a szemébe várok néhány másodpercet, majd lassan, nagyon picit csóválni kezdem a fejem.*
-Azért, hogy az lehessek aki most vagyok, megtanultam a leckét, és az akkori mesteremnél gonoszabb, és kegyetlenebb embert.. démont még nem láttam... Két évvel ezelőtt, sikerült megismerkednem a sötét utak egyik legsötétebbjével is, a Mysterio egyik árulója lettem, és egy olyan embert szolgáltam aki benne volt az iskola leigázásában. Ha nincs Daphne, valószínűleg most én is már halott lennék, és nem a jó ügy érdekében haltam volna meg. De ami történt az nem múlik el, az eredmény bennem van, megosztom vele a testem, az emlékeztet rá mit is tettem.Szóval amikor azt mondom nem vagyok jó ember akkor azt vedd is komolyan.*Fejezem be a témát, a következő szavakra pedig cask bólintok, szerencsére vissza tértünk a Racheles témára, ami most már valamivel nyugisabb mint volt. A csodálkozásra azonban csak megrántom a vállamat.*
-Igen képzeld lehet, mint mondtam kicsit nyers, és vannak komoly problémái, de egész jó társaság igen... Amúgy nem tudom, magamat adtam, és segítettem neki, lehet ha te is segítőkészebb vagy nem történt volna meg, de meglehet hogy akkor velem nem lenne jóba..*felelem egy félmosollyal, miközben a csikket kipöckölöm az ablakon.*
-Viszont azt hiszem most megyek, van még egy kis dolgom és óra is lesz szóval, gyógyulj meg és tudod csak okosan, inkább gondolkozz aztán cselekedj..*mondom egy félmosollyal, majd egy kisebb intéssel ki is megyek a teremből, magára hagyva őt.*

Tárgy: Re: Gyógyítói rezidencia 2012-06-25, 10:24 pm

*Apróságokban sem vagyunk képesek egyetérteni, annak ellenére, hogy bár mindkettőnknek igaza van részben, a ha innen nézem domború, ha onnan nézem homorú elv érvényesül. Próbálom megérteni, kissé el is gondolkodom a szavain, de végül csak fejet rázok.*
- Kis hasonosag van csak, ha elöre figyelmeztet, akkor leallok, de nem adott vedekezesi lehetöseget. *legalábbis én így látom, bár régen történt, és homályosan emlékszem már csak. Nem szeretnék ezen rágódni, éppen ezért tovább terelem a témát, viszont inkább nem válaszolok, csak hallgatom a drámai beszámolót és a következtetés levonást, mire mind a ketten megdöbbenünk.*
- Ertem. *nyelek egyet, ugyanis tény, hogy ilyen szinten nem értek az emberekhez. Csupán távolról tudom a helyébe képzelni magamat, nekem ez túl sok információ egyszerre, nehezen tudnám eldönteni, hogy mihez is kezdjek vele. Annyira hihetetlen, mégis, meglepő és tragikus is egyben, hogy csupán elnémultan tudok válaszolni, többre nem telik tőlem, akármennyire is lehet, hogy együttérzést kéne mutatnom, vagy esetleg valamit, amivel segíthetnék rajta, mint ahogy egy barátnak kéne.* - Sajnalom. *mondok csak ennyit, ezzel lezárva a témát. Azt hiszem, neki és nekem is fel kell dolgoznunk. Még egy csöppet visszarándulunk Rachel-hez, mire csak vállat rántok, jelezve, hogy számomra mindegy, milyen jellem, többet nem fogom keresni, ám hamarosan a búcsúzkodás is elérkezik.*
- Rendben, akkor szevasz Nil, aztan pihend ki magad! *köszönök el tőle, és várom meg, míg tovább indul. Gondolataimba merülve fekszem vissza a párnára, hogy a plafont bámulva próbáljam meg a hallott információtömkeleget elhelyezni magamban.*