Tanulószoba

Tárgy: Tanulószoba 2009-11-25, 3:15 pm

Tanulószoba

Tanulószoba Tanuloszoba1

Elég csendes hely, s talán nevezhető barátságosnak is. Amikor belépsz egy tágasabb szobába léphetsz, ha lenézel a lábad elé észreveheted hogy bizony a padló egy része mintha fekete gyémántszín lenne. Persze a kissé hűvösnek kinéző padlózaton van pár szőnyeg amin főként a vörös szín dominál. Láthatsz pár kisebb asztalt, nomeg pár kényelmes fotelt is. A terem déli végébe egy kandalló áll. Télen jó szolgálatot tesz hiszen csak úgy önti magából a meleget. Amolyan pihentető nem túl komoly tanulmányok olvasgatására vagy csupán pár csendes óra eltöltésére a könyvekkel tökéletes hely.

Ha innen jobbra mész egy kisebb lépcsőt találhatsz ami felvezet egy kisebb terembe. Itt már bizony elég sok szék és asztal van, általába napközbe jönnek ide be a diákok átnézni a dolgaikat. Az egyetlen teremrész ahol enni is lehet illetve italt fogyasztani.

Tanulószoba Tanuloszoba2

A főterem északi szárnyába viszont már valamivel csendesebb, magányosabb sarkok vannak ahol a diáknak nem kell aggódnia hogy esetleg társai megzavarják. Amolyan boxszerű kiépítése van a helységrésznek, pár egyszemélyes asztallal, jó messzi távolságba egymástól.
Általába erre a helyre akkor jönnek ha sok koncentrálásra van szükségük és nyugalomba szeretnének tanulni.

Persze a terem főrésze beszélgetésre is alkalmas, csupán ne zavarjátok társaitokat!

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 6:17 pm

*Aysha kicsit egyedül érezte magát, igy elhatározta, hogy körbejárja a Kastélyt. Mikor a Tanulószobához ért, megvonta a vállát, majd belépett. Itt még nem volt, csak épp belesett egyszer, mikor megérkezett. Kellemes hely a tanulásra vagy éppen a beszélgetésre. Persze utóbbira többnyire akkor, ha nem csak egyedül van az ember. Aysha viszont most egyedül van. Vagy legalábbis nem lát senkit. Sóhajt egyet, majd lassan az egyik asztalhoz sétál és leül mellé. Fekete farmerban van, egy fekete csipkés fűzőben, amin egy fekete boleró van, valamint - persze - talárjában. Egy fekete válltáska lóg az oldalán is. A táskában van pár kacat és hasznos dolgok is, mint pergamen, penna és tinta is. Na meg pár könyv, ami érdekelheti a lányt. Végül is, mivel nem igazán tud mit kezdeni magával, úgy dönt, hogy hódol kedvenc szenvedélyének, a tanulásnak. elég stréber a lány, persze a viccelődésekben is benne van. Bár ebben az iskolában erre nem sok esélyt lát. De hát nem is szokott ő hozzá a jókedvhez. Előveszi egyik könyvét a táskájából. Egy fekete könyv, amire lángok vannak festve. Aysha ránéz a könyvre és elmosolyodik. Nem igazi mosoly, csak olyan elégedett mosoly. Majd kinyitja a könyvet.*
~Hmm. Remek. Füstátok~*olvassa Aysha, majd előveszi pálcáját.*
-A végző varázsló körül egy burok jön létre, amin nem hatol át a füst*olvassa Aysha félhangosan. Feláll, majd a könyvet nézve elvégzi a pálcamozdulatot: Egy cikk-cakk vonal a levegőbe. Ez jelképezi a füstöt. Majd kimondja az igét, mire pálcájából füst tör ki és befüstöli az egész termet. ÉS ahogy le volt irva, Aysha semmit nem érez ebből. Büszke magára és a burokban visszaül a könyvhöz és tovább olvas.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 7:38 pm

* Nereida jobb elfoglaltság hiányában felfedező útra indul az ódon épületben. Először az aulába megy, majd benéz az ebédlőbe, ki a kertbe, majd vissza az aulába, az első emeletre, majd végül a másodikra. Jobb elfoglaltság hiányában viszolyogva nyit be a "tanulószoba" feliratú ajtón, ahol azonban nincs egyedül.
Tört fehér ruhájában igencsak nagy feltűnést kelt a sötét szobában. Holló fekete haja kecses vállát súrolta míg a legközelebbi asztalhoz sétált és egy biztató mosolyt küldött a szobában tevékenykedő lány felé.*
- szia! Nereida vagyok. Látom átkokkal próbálkozol.. ugye nem baj, hogyha nézlek közben? * kérdezte tettetett ártatlansággal, majd gondolatban hozzátette: ~ amúgy se nagyon tudna egy ilyen kis kezdő újat mutatni nekem ~* A mosoly továbbra is töretlenül az arcán maradt. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 7:45 pm

*Aysha füstje kezd eltünedezni és a lány segit is ezen azzal, hogy kinyitja a zablakot. Persze nem áll fel, csak pálcájával az ablak felé bök:*
-Alohomora!*mondja ki az igét, mire az ablak kitárul. Ezt Aysha meg is bánja egy hamar, hiszen hideg levegő tódul be a szobába.*
~ajajj. Erről ennyit~*mondja, de mivel a füst még nem igazán szállt ki, a lány egy hóburkot varázsol magára. Igy bár abszolut nem érzi a hideget és nem is foglakozik vele. Egy újabb átok után néz a könyvbe és talál is egy jót.*
~Tűzfőnix. Tűzgolyókat ló ki a szájából az ellenség felé~*olvassa fel magában a varázslatot. De a könyv alján egy kisebb jel jelzi, hogy nem igazán tudják a diákok megcsinálni. Aysha behajtja a lap sarkát, jelezve magának, hogy ehhez még visszatér. Majd tovább lapozgat. Ekkor az ajtó nyilik és egy fehér ruhás lány lép be. Hosszú, fekete haja van, elég nagy kontrasztot alkot. Aysha felnéz és megszemléli a lányt, aki kedvesen szól hozzá. Aysha felvonja a szemöldökét és végignéz a lányon.*
-Szia! *köszön a lánynak lazán. Nem ejt meg egy darab mosolyt se, a szeme sem mosolyog, de a lány szemébe néz, hátha ki tud olvasni valamit belőle. És valamit ki is tud olvasni. Önelégültség. Ez süt a lányról. Aysha még magasabbra vonja a szemöldökét, majd lenéz a könyvre és lapozgatni kezd. A kérdésre felnéz a lányra.*
-De igen*jelenti ki mogorván, becsukja a könyvet és felrakja az asztalra. Majd csak nézi a lányt.*
-Aysha *mutatkozik be végül.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 7:57 pm

* Nereida arcára fagy a mosoly. Ez az Aysának nevezett lány elég barátságtalan, de hát nem is barátokat szerezni jött ide, sokkal inkább képességeit fejleszteni. Próba képenn meglendíti 11 hüvelyk, fűzfa pálcáját, melynek könnyed rugózása kifejezetten bűbájok használatára alkalmas. *
- Avis. * suttogja, mire a pálcából kanári színben pompázó madarak röppennek ki, betöltve a szoba magas menyzetét, majd egy újabb pálcaintésre a madarak el is tűnnek a plafonról, helyüket gomolygó ködnek adva át.
Nereidát gyönyörködteti pálcája teljesítménye, majd önelégülten ledobja magát a legközelebbi kanapéra és táskájából, ami eddig vállán lógott egy vaskos könyvet vesz elő, amin a "hogyan neveljük patrónusunkat, avagy a tökéletes patrónus megigézése" cím áll.
Nereida nem először próbálkozott patrónus idézéssel, de eddig nem igen sikerült figyelemre méltót alkotnia, többnyire csak fehér füstöt tudott produkálni. Olvasást színlel, de a szeme sarkából továbbra is a szobában tevékenykedő másik lányt figyeli. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 8:02 pm

*Aysha lát egy kis hangulatváltozást a lány arcán. Talán csalódottságot? Ayshát ez igazából nem érdekli. Nem sűrűn foglakozik mások érzéseivel vagy éppen véleményével. sajnos ez ő. Bár ő ezt egyáltalán nem sajnálja és nem tartja hátránynak. Nem szeretné ha a gondolatai és a szive más emberek érzelmeivel vagy éppen érzéseivel lenne tele. Utálná. Mikor Nereida előveszi pálcáját, Aysha is a sajátja után nyúl, de mikor hallja az apró bűbájt, kissé megnyugszik és ellazitja az izmait. Nem érti, hogy ezt a lány miért csinálta. Ez kezdi érdekelni.*
-Ügyes. Volt valami értelme? *mondja kedves hangon, majd a hangja megváltozik a mondat végére és kissé lenéző, bár kérdő lesz. A lányra néz, aki közben egy könyvet vesz elő és olvas.*
-Patrónus? *bök fejével a lány könyve felé.*
-Milyen az alakja a tiednek?*kérdezi kiváncsian a lányt és szemében valóban egy apró kiváncsiság csillan meg.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 8:11 pm

* Nereidán jeges rémület lesz urrá, mikor a második kérdés elhangzik. Az elsőt figyelmen kívül hagyja, világ életében lepergett róla a kritika. Csupán saját szórakoztatására bűvöli a madarakat, faleveleket s minden egyebet, ami nem látszik kifejezetten. Mindig igyekezett a háttérben maradni.
Felemeli egyik szemöldökét, értetlenül néz a lányra majd nagyot sóhajt. Ha most sem sikerül a varázslat, örök életre gúny tárgyává tehetik. Nagyot sóhajt, majd elmormogja a Patrónus-bűbájt. *
- Expecto Patronum! *mondja, s nem kis meglepetésére egy őzsuta robban ki pálcájából, ám ez magát a lányt is annyira meglepte, hogy elfelejtett az imént felidézett emlékre koncentrálni, s a patrónus 1 percen belül el is tűnik, ahogy az emlék is elhalványul. Élete legszebb napjára gondolt, amikor igazán boldog volt. Jeges téli nap volt, s két gyermek szaladgált a derékig érő hóban, egy kiskutyát kergettek. Nem emlékezett rá, hogy ez után mi történt, de ez volt élete legszebb napja, legalábbis eddig.*
- És most te jössz Aysa. Kíváncsian várom, hogy neked milyen patrónusod van* feleli mosolyogva, majd a legközelebbi karosszékhez libben és kecsesen keresztbe tett lábbal leül a szélére*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 8:20 pm

*Aysha ismét egy apró hangulatváltozást pillant meg a lány arcán. Az első kérdésére nem válaszol, de végül is az nem is volt olyan lényeges kérdés. Bár Aysha nem szereti, ha figyelmen kivül hagyják őt, de hát ez van. Nem ismétli meg, hiszen a lány a patrónus-bűbájhoz készülődik. Aysha csendben figyel. A sóhajt észreveszi és valami bizonytalanságot vesz észre a lányon.*
~Nocsak. Talán nem mindig sikerül neki?~*gondolja Aysha. Cseppet sem megvető ez a gondolat, hiszen 16 évesen nem sok ember tudja megidézni az alakba öntött patrónusát. Neki is csak kétszer sikerült. És nem sok időre. De hát ez van. Ő nem is nagyon szokta használni. Nem sok kellemes emléke van, és jobban bizik az átkokban és a bűbájokban. Ahogy a lány kimondja az igét, ismét érezhető a bizonytalanság, de a pálcából egy apró füst után egy őzsuta szökell ki. De mielőtt Aysha jobban megnézhetné, el is tűnik. Mikor a bűbáj véget ér, Nereida is kiváncsian várja Aysha patrónusát. Látszik hogy élvezi azt, hogy sikerült neki a varázs és most ki akarja nevetni Ayshát. A lány persze nem hagyja neki. Nem sokszor sikerül neki a varázslat, igy nem is próbálkozik vele. Egy apró titokzatos mosoly jelenik meg az arcán, majd pálcáját feltartja.*
-Nos, nekem a patrónusom... *kezdi, de nem azt teszi, amit a lány vár tőle. Elmormol egy igét, és sötét füst kezd el kiszállni a pálcájából. Aysha egy madárformát rajzol bele a levegőbe. Majd a sötét füst lassan tovaszáll.*
-holló alakú*fejezi be az elkezdett mondatot a lány.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 8:27 pm

* Nereida nem kis meghökkenésére Aysa szája szélén gúnyos mosoly jelenik meg. ~ Talán neki jobban menne? ~* Fogalma sincs róla,de nem is igazán akarja megtudni, ám fürkésző tekintettel figyeli Aysa minden mozdulatát, mint az oroszlán a zsákmányt, először megfigyeli, majd felveszi a ritmusát, végül legyőzi azt.~ nem tudhat sokkal többet nálam~* gondolja, de némi bizonytalanság fut át rajta, majd feszült figyelemmel nézi Aysa fekete hollóját*
- Ezt meg hogy csináltad?* kérdezi ámulva, nem tudja leplezni csodálkozását, sose látott még ehhez foghatót. ~ Nocsak, a kis boszorkány többre képes, mint sejtettem~ gondolja, majd újra rendezi arcvonásait, immár tökéletes nyugalommal figyeli a lányt*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 8:32 pm

*Aysha látja, ahogy Nereida meghökken egy pillanatra, majd visszanyeri uralmát az arcizmai fölött. Észreveszi a lány fürkésző pillantását és tudja, hogy Nereida minden mozdulatát, minden levegővételét lesi. Mikor arca megnyúlik és döbbenetről tanúskodik, Aysha gúnyosan elneveti magát. Már épp megszólalna, hogy "Ez egy másodikos trükk, egyszerű füstbűbáj", de látván a lány döbbenetét, nem mondd semmit ,csak egy mosolyt küld felé.*
-Az had maradjon az én titkom*kacsint a lány felé titokzatosan mosolyogva, majd leül. Reméli, hogy sikerült megnyerni a lány bizalmát.*
-Honnan jöttél?*tesz fel egy igen egyszerű kérdést és reméli, hogy választ is kap rá.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 9:20 pm

* A bájos mosolyra Nereidát gyanú fogja el, nem érti, hogy mitől lett Aysa hirtelen ilyen szívélyes vele.
- Washingtonból* hangzik a felületes válasz és nem is igen óhajt belemenni a részletekbe. E helyett vállrándítással felel és megpróbálja viszonozni Aysa mosolyát..több kevesebb sikerrel.
Búskomorság lesz rajta urrá, hiszen alkonyodik.*
- Azt hiszem ideje lenne visszatérni a hálóba és aludni egy kiadósat...Holnap nehéz napunk lehet* mondja és búcsú képen int Aysának és a Déli-torony felé veszi az irányt*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-07, 9:31 pm

*A kérdésre megkapja a választ. Nem sok, csak egy szó, de mégis több, mint a semmi. Igy be tudja határolni a lányt. Washington. Az Amerika. Jó messziről jött ez a leányzó. De hát ez van. Biztos volt neki valami oka rá. Aysha nem feszegeti tovább a témát, főleg hogy a lány lassan indulni készül. Illetve nem is csak készül, hanem el is búcsúzik.*
-Kellemes estét!*köszön el a lánytól. Ebben a köszönésben semmi érzelme nincs. Úgy érzi, ha akarná elmélyithetné a lánnyal a kapcsolatot. nos, majd kiderül, ha megint összefutnak. Mer biztosan össze fognak futni megint. Ha máshol nem, az évzárón és az órákon.*
~Már alig várom~*ejt meg egy titokzatos mosolyt a lány a csukott ajtónak, ahol az imént Nereida ment ki. Sóhajt egyet, majd visszaül a székébe és tovább olvasgat. Neki még nincs kedve aludni. De további társasághoz sincs kedve.*

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 2:00 pm

*Jake érzi, hogy Jane valóban fázik, hisze a keze jéghideg és kissé didereg is, igy ellentomodnást nem tűrve feláll, felveszi a könyvet és Jane-re néz.*
-Csak a Hölgy után! *hajol meg egy picit, elmosolyodik és kezével az ajtó felé int. Ekkor a könyv kirepül a kezéből és nem érti miért. Mjad Janere néz, akinek a pálca ott van a kezébe, a könyv pedig, mint egy hűséges kutya a lányt követi.*
-Ügyes *jegyzi meg mosolygva a fiú, majd biccent egyet a lány felé, adózva az ügyességének. Ismét a karját nyújtja a fiú és Jane ezúttal remélhetőleg belekarol. Ha igen, akkor igy vezeti át a lányt a folyosó végén lévő tanulószobába. Nem kell sokat menniük, hiszen ugyan ezen a folyosón van a tanulószoba is. A könyv hűségesen követi a varázs elvégzőjét, Jane-t. Jake ezen elmosolyodik, majd másik kezével ellenőrzi, hogy övénél ott lapul-e pálcájáa és megnyugodva veszi észre, hogy igen. Ahogy átérnek a terembe, természetesen előreengedi a lányt, majd a könyvet és utána lép be a terembe ő is. Körbenéz és észreveszi, hogy a kandalló nincs begyújtva.*
-Ejnye! *morogja mosolyogva, majd odasétál.*
-Lacarnum Inflamare! *mondja ki az igét, mire egy kis tűz csap ki a pálcájából és az odakészitett fa meggyullad.*
-Elnézését kérem Kisasszony, egy picit még várni kell, mig bemelegszik a szoba*mondja bűnbánó arccal a fiú, majd egy fotelt tol a kandalló elé.*
-Addig jöjjön, üljön le ide*tartja a lány felé a kezét és ha a lány megfogja, akkor a fotelhez vezeti és leülteti a lányt.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 2:08 pm

* Jane belekarol a fiúba és örömmel érzi, hogy Jake-nek nem csak a keze meleg, hanem a karja is. Boldogan sétál vele ki a könyvtárból, miközben a megbűvölt könyvek hűségesen követik minden mozdulatát. Pálcája jobb kezében lapul, s mikor észreveszi, hogy Jake ellenőrzi a sajátját, csiliengelve felkacag.
- Csak nem azt hitted, hogy újra sikerült túljárnom az eszeden? * kérdezi vigyorogva. Mikor Jake megdícséri büszkén kihúzza magát.
- Köszönöm. ez kedves tőled.* Megszorítja a fiú karját, de csak finoman. Mikor a folyosóra érnek megcsapja a hideg, ami még a könyvtárnál is fagyosabb levegő formájában jelentkezik. Végig fut rajta a hideg és közelebb bújik Jake-hez. Reméli, hogy ez nincs a fiú ellenére. A tanulószobába lépve nem lát senkit. A tágas helyiség üresen áll, még a tűz sincs begyújtva. Jane fájdalmas nyöszörgést hallat, de örömmel látja, hogy Jake már a tűzhöz siet és melegséggel árasztja el a szobát. A könyvek, amik eddig követték puffanva egy asztalra esnek, majd ott nyílnak ki, ahol előzőleg.
- Nem bánom.* feleli Jake megjegyzésére, bár még mindig reszket. Mikor a fiú hellyel kínálja, karjába kapaszkodik és maga mellé rántja, ha hagyja. Ha nem, akkor egyedül kell ücsörögnie a meleg fotelben. Törékeny alkata megengedi neki, hogy bárki mellé férhessen. Még össze sem kell húznia magát.
- Hol is tartottunk?* kérdezi mosolyogva majd maga elé emeli a könyveket.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 2:25 pm

*A pálcás dologra és Jane megjegyzésére Jake csak felvonja a szemöldökét.*
-Miért is? És mikor járt túl az eszemen, Miss Swan? *érdezi, hiszen ő ilyen dologra nem emlékszik. De talán csak neki hagy ki az emlékezete, és nem emlékszik arra a dologra, amire kellene és amire Jane tökéletesen emlékszik. Ha viszont igy van, az Jake-nek igen kinos. Ha pedig nincs igy, akkor pedig Jane akarja magát jobb szinben feltüntetni, ami a fiúnak nem fog tetszni. De mivel eddig csak pozitivan csalódott a lányban, igy biztos benne, hogy nem füllent és van valami, ami elkerülte a figyelmét. Ahogy beérnek a terembe, a könyvek nagy puffanással az egyik közeli asztalhoz szállnak le. Jake begyújtja a kandallót és lassan érződik is, hogy felmelegszik a levegő. A fotelba lerántja maga mellé a fiút is Jane, amire Jake kicsit meglepődik és furcsa testhelyzetben érkezik meg. Lábai az élgnek állnak, karjával pedig Jane háta mögött kapaszkodott meg. A nagy lendülettől a fotel meginog, majd hátradől, igy a lábuk valóban az égnek áll. Egy pillanatra csend lesz, majd Jake elkezd nevetni és valószinű, hogy Jane is követi a példáját. Nagyot nevetnek, majd mikor mind a ketten megnyugszanak Jake feltápászkodik.*
-Jöjjön, segitek! *tartja a kezét Jane-nek és felsegiti a fotelból, ha a lány hagyja. A könyvek a földön kötnek ki. A lendülettől ahogy Jane-t Jake felhúzza, kicsit közelebb húzza magához, mint szerette volna. Egymással szemben állnak pár centiméterre egymástól. Jake egy kicsit megrémül, majd egy pillanat múlva elmosolyodik. Lenéz a lányra és egyik kezével még mindig fogja a lány kezét, a másik kezével pedig átkarolja a lány derekát.*
-Jól van, Miss Swan? *kérdezi a lányt halk hangon, egy ellenállhatatlan mosoly kiséretében és mélyen belefúrja zöldesszürke szemeit a lány szemébe.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 2:49 pm

* Jane kissé megzavarodva néz a fiúra, mikor az érdekes kérdést tesz fel. Talán csak ő emlékszik így arra a vízeséses dologra? Rémület lesz rajta urrá. Nem akarja a fiút megrémíteni vagy esetleg átverni, így inkább nem is válaszol a feltett kérdésre. Mikor Jake mellé huppan, a lány érzi, hogy a fotel meginog, kicsit nagyobb lett a lendület, mint gondolta, majd a bútor hanyatt esik és Jane éri,hogy kicsúszik a lába alól a talaj. Hanyatt bucskáznak a székkel és Jane ráesik a fiú kezére. Reméli, hogy nem esett baja, bár testsúlya igen csekély, képes életveszélyes sebesüléseket okozni mind magának, mind pedig másoknak. Mikor a fiú kacagásban tör ki, muszáj vele nevetnie. Nem bírja ki, hogy komoly maradjon, de nem is akarja. Sajgó csuklójára pillant, de mikor a srác felhúzza és szemük egy magasságba kerül szíve iszonyatos tempóra vált. Látja a fiún, hogy a mozdulatot nem pont így akarta. Talán csak illemből segített neki. Csalódottság lesz rajta urrá. Ő másképp értelmezett volna mindent?! Az lehetetlen. Jake kérdésére erőltetett kis mosoly jelenik meg elbűvölő arcán.
- Köszönöm jól vagyok, bár azt hiszem sikerül ráesnem a csuklómra és egy kicsit fáj.* Feleliegykedvűen. Hozzászokott már az efajta balesetekhez, hisz nem mondható túl szerencsés embernek. Mondhatni nagyon peches. Minden nao történik vele valamilyen baleset, ezért még mikor kislány volt sikerült minden gyógyító varázsigét a fejébe vernie. Maga sem tudja megszámolni hány ilyen bűbájt tud, talán több százat vagy ezret.
- És Ön jól van? * Kérdezi aggódó arccal, hiszen érezte, hogy a fiú kezén sikerült landolnia.
Annak, hogy Jake nem vette el a kezét, sőt talán még erősebben vonta magához kifejezetten örül. Bal kezéd a fiú mellkasára teszi, hogy feltűnés nélkül megvizsgálhassa a sérülést. Az elég csúnya. Lila és zöld színekben pompázik és mintha háromszorosára dagadt volna. Szomorú képpel néz végig a fiún, de csak remélni tudja, hogy neki nem esett semmilyen bántódása. Jobb keze még mindig Jake kezében van és úgy tűnik, hogy senki nem fogja arra kényszeríteni, hogy távozzék onnan. A lány a fiú mellkasára hajtja a fejét és a padlóra bucskázott könyek felé fordítja.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 2:59 pm

*Jake a kezét nem igazán érezte, hiszen a lány elég könnyű, egyáltalán nem történt semmi baja a kezének. A jobb kezében még mingid a lány kezét fogja, ami kezd már nem is olyan hideg lenni. Bal keze pedig még mindig a lány derekán van. De ezt szinte észre sem veszi. Csak nézi a lányt mosolyogva. Innen közelről még szebb, mint távolabbról. Nem akarja elnegedni a lányt. Eszébe sincs. Olyan kellemes itt állni, érezni a lány lehelletét és hallani minden egyes levegővételét. Azért örült, hogy a lány is nevetett, reméli, hogy nem fájt semmije. De mikor kijelenti, hogy a csuklójára esett és kicsit megdagadt, Jake érzi az érintést a mellkasán. Egy pillanatra lehunyja a szemét, melegség járja át a testét és csak a lány érintésére koncentrál. Mjad mikor Jane megszólal, visszahúzza Jake-et is a jelenbe. Megfogja a lány fájó kezét és egy puszit ad rá.*
-Ne haragudj. Nem akartam, hogy valami bajod essen *vált át hirtelen tegezésbe. Maga sem tudja miért, a szive szerint tegeznie kell a lányt. Mélyen a szemébe néz és látszódik, hogy bűntudat lappang a szive mélyén. A lány fájó kezét egy picit megsimitja, majd leengedi. *
-Remélem nem olyan vészes, mint ahogy kinéz *húzza el picit a száját a fiú. Valahogy mintha Jane jelentlétében elvesztette volna az illemet, az udvarias énjét és átment volna egyszerű, hétköznapi fiúba. Ezt el akarta kerülni, de sajnos most már nem tud annyira koncentrálni magára, nem tud magán annyira uralkodni, mint szeretné. A kérdésre Jake visszanyeri önkontrállját.*
-Igen, köszönöm, neke semi bajom. De Te jól vagy? *kérdezi a fiú. Elengedi Jane kezét és az állánál fogva felemeli a lány fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.*
-Ne haragudj. Nem akartam fájdalmat okozni *jelenti ki ismét a srác komoly tekintettel. elegenid a lány állát, hiszen rájön, hogy ez márelég komoly, intim érintés volt. Esze szerint hátrébb lépne három lépést és elnegedné a lányt. De szive szerint szorosan magához húzná és megölelné. Mindig is az ész volt nála az irányitó. De most nem. Nem akarja. Mikor a lány a mellkasára hajtja a fejét, Jake-en egy kis idegesség lesz úrra. Nem sokszor volt még ilyen helyzetben és nem igazán tudja, hogy mit kellene tennie. Egyik kezével még mindig Jane derekát karolja, most a másik kezét a lány hátára teszi és kicsit közelebb húzza magához. Nem engedi el és hagyja, hogy Jane feje ott maradjon a mellkaádn. Vár.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 3:14 pm

* Jane fájós kezét vizsgálgatja, de esze ágában sincs a fiútól hátrébb lépni. Olyan jó érezni meleg mellkasának hullámzását, amikor levegőt vesz, leheletének illatát és szívverését, ami - Jane nem kis meglepetésére - majdnem olyan heves, mint az övé. Erre a gondolatra elmosolyodik és mikor a fiú felemeli a fejét és kezét álla alá csúsztatja a szíve újra meglódul. Tekintetét a fiúéba fúrja és gyönyörködik a szürkás-barna árnyalatban, ami abban lelhető fel. Soha nem látott még ehhez fohatót. Arca pirosra gyúlik és észreveszi, hogy mikor Jake megszólítja tegezésre vált át. Ez megmelengeti szívét és mosolyogva felel a fiúnak.
- Tudom. Egyátalán nem haragszom. Komolyan nem.* Feleli elbűvölő mosoly kíséretében és mellé lehunyja egy pillanatra a szemét, nyomatékot adva előző kijelentésének. Látja a fiú tekintetében, hogy mélyen sajnálja a dolgot, de hát nem is az Ő hibája volt. Jane volt ügyetlen.*
- Megszoktam, ne aggódj. Szinte minden nap történnek velem hasonló balesetek.* Könnyed mozdulattal pálcája után nyúl, de ezt meg is bánja, mert így ki kell bontakozni a fiú öleléséből. Derekát nem mozdítja, de jobb kezét kihúzza a fiú ujjai közül és int a varázspálcával. Bal keze lelappad és visszanyeri eredeti színét. Jane nem kis büszkeségére a varázslat jobban sikerült, mint remélte. Megtapogatja immár ép csuklóját és a pálcát visszadugva talárja alá, kezét visszacsúsztatja a fiúéba. E közben végig Jake szemét figyelni. Reméli, hogy nincs ellenére ez a mozdulat. Mintha eltűnt volna a tér és az idő. Csak ketten lennének az egész iskolában. A lány minden eddigi bosszúságát és bánatát elfelejti. Csak arra koncentrál, hogy itt van Jakekkel és, hogy soha többé nem akarja elengedni a fiú puha kezét. Ajka résniyre nyílik, mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolja magát. Száját mosolyra húzza és a fiú arcára nyom egy puszit.
- Köszönöm, hogy ennyire aggódsz értem.* Jegyzi meg még mindig mosolyogva.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 3:26 pm

*Valóban Jake szivverése is elég heves, hiszen még nem volt ilyen helyzetben. Vagy ha volt is az nem volt ennyire szoros vagy éppen ennyire kölcsönös. Ő nem hallja a lán szivverését, de látja, hogy Jane arca kipirosodott. Vagyis nem csak Jake-nek van melege. Teste elég forró és ahogy a lány arcához nyúl érzi, hogy az övé is lángol. Ez persze ilyenkor természetes, de Jake ezt nem igazán tudja. Egy pillanatra megije,d hogy a lánynak talán eltört a csuklója és lázas lett vagy ilyenek. De ezen nincs ideje gondolkozni, mert Jane mozgolódni kezd. Jake nagy szivfájdalma ellenére hátrébb lép és elengedi a lányt, hogy elférjen. Persze Jane nem ezt akarta, de Jake nem tudott mit tenni. Úgy érezte, hogy ez a helyes. Persze egy pillanat múlva meg is bánta, mert jó volt a lányhoz olyan közel lenni. Jane egy apró mozdulattal helyre rakja a csuklóját és valóban eltűnik róla a kék, a lila folt és a puffadás is. Jake jó ürügynek tartja azt ,hogy megnézze a lány kezét. Közelebb lép hozzá és elkapja a kezét.*
-Na. Milyen szép munka. Gratulálok! *biccent egyet és elmosolyodik. Majd ismét a lány szemébe fúrja a saját tekintetét. A minden napos balesetre Jake meglepődik.*
-Nahát. Csak vigyázz magadra! Kár lenne elveszteni egy ilyen leányzót! *mondja és keze megindul Jane arca felé, de a vállánál megáll és visszaejti a kezét az oldalára. Jake egy pillanatra lenéz a földre, sóhajt egyet, majd ismét visszanéz a lányra. Jane végig őt figyeli, igy tekintetük ismét összefonódik. Jake arcán egy apró mosoly jelenik meg. Szabad kezével ismét átkarolja Jane-t és kicsit közelebb húzza magához. Másik kezében Jane éppen meggyógyult keze van. Látja, hogy a lány kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit. De végül nem mond semmit, cska egy puszit nyom a fiú arcára és megköszöni, hogy aggódik érte. Jake lehunyja a szemét, mig a puszit kapja és vesz egy nagy levegőt. Mjad kinyitja a szemét. Jane derekát átöleli kezével ismét megfogja a lány állát és felemeli a lány fejét.*
-Ez csak természetes. Mint emlitettem, kár lene egy ilyen teremtést elvesziteni -*mondja mosolygva Jake. Hangja egyre halkul, majd már szinte suttog. És csak néz Jane-ra. Nemtudja, hogy mit tegyen. Szeretné érezni a lány gyönyörű ajkait a sajátján, de nem meri megtenni.*
-Gyönyörű szemed van *súgja a lánynak, majd kezével a lány füle mögé tűri a haját.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 3:39 pm

* Jane nem kis rémületére Jake 1 lépést hátrébb lép és elengedi a lányt. Csalódottan mosolyog, de mikor a fiú keze megindul felé újra boldogság járja át minden porcikáját. Mindennél jobban vonzódik a fiúhoz és esze ágában sincs ezt úgy kimutatni, hogy esetleg goromba legyen vele. Soha nem tudna Jake-nek ártani. Amikor a fiú megdícséri teljesítményét körbeforgatja gyönyörű szemeit.
- Nem nagy ügy. * Feleli csüggedten. Ha a fiú tudná, hogy hányszor kellett már ezt megtennie, talán nem is méltatná olyan nagy figyelemre. Amikor a fiú erős karja Jane dereka köré fonódik a lány szívverése eláll egy pillanatra. Közelebb húzódik hozzá, bal kezét ismét a fiú mellkasának támasztja, jobb keze a fiúéban, ami így helyes. Észreveszi a fiú sóhaját és nem tudja mire vélni a dolgot. Szemöldökét összehúzva figyeli a fiú további mozdulatait, de nem talál semmiféle magyarázatot az előbbi mozdulatsorra.
Ahogy a fiú álla alá nyúl, kiesik kezéből a pálca, arca lánvörösre gyúl. A szíve, mintha a mellkasát ostromolná és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt a fiú ne hallja meg. Kettőt pislog majd nagy barna szemeit Jake arcára emeli. Hallja a fiú bókját, amire apró mosoly jelenik meg szája szélén és átjárja arca minden zugát.
- Köszönöm. * feleli elfúló hangon és arcát a fiú felé fordítja. Immár ép keze Jake tarkójára csúszik és a lány beletúr a fiú bozontos hajába. Szemét még mindig Jake-re függesztve szája mosolyra húzódik. Elég mókás helyzet, hiszen a lány minimum egy fejjel alacsonyabb Jake-nél. Érzi a fiú puha érintését a derekán majd a nyakán, ahogy haját a füle mögé tűri. Áramütés szerű forróság önti el, és nem a tanulószobában lobogó tűz miatt.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 3:50 pm

*Jake észreveszi hátrálásakor a rémült tekintetet, amit Jane egy apró mosollyal próbál leplezni - sikertelenül. Ezt a fiú jó jelnek veszi, hiszen ha a lány ilyen közel akar lenni ozzá, akkor egyezik is izlésük és az akaratuk. Természetesen ismét átöleli a lányt és olyan közel húzza magához mannyire csak lehet. A szive neki is hevesen ver, teste tűzforró és vágyik a lány érintésére. Mindennél jobban. Soha nem vágyott még ennyire semmire és senkire. Nem tudja elképzelni, hogy mit fog érezni, hogyha a lány itt hagyja. Mert a forditott helyzetet, hogy ő hagyná itt a lányt el sem tudja képzelni. Fájdalom nyilall a szivébe ahogy arra gondol, hogy ha hamarabb nem, a nap leszálltakor itt kell hagynia a lányt. Szükségük van a pihenésre, bár ne lenne és akkor egész éjszaka együtt lehetnének. De sajnos ezt nem lehet megtenni, igy Jake szive összeszorul. Ahogy Jane csüggedten felel, a fiú szemöldöke egy pillanatra a magasba szökik. Nem érti, hogy miért ilyen csüggedt a lány. Talán mégsem akar itt lenni vele? Talán el akar menni? Egy picit enged a szoritáson, amit Jane is megérezhet. Érezheti, hogyha csak áhtrálni szeretne, vagy el akar menni, semmi ne mtartja vissza. Bár Jakenkez a gondolat fájdalasan rossz, de sajnos előfordulhat ez is. De mikor Jane közelebb húzódik hozzá, Jake elmosolyodik. Már tudja, hogy semmi oka a félelemre, hiszen a lány is vele szeretne lenni. A lány is minél közelebb akar hozzá lenni. Igy a fogás ismét kissé szorul. Már nem engedi el a lányt. Soha többet. A pálca a földön landol, Jane arca pedi lángvörös lesz. De most ezzel nem foglakozik a fiú. Ha lenne vajmi kis önkontrollja, akkor most ellpne a lánytól és felvenné a pálcát. De nem. Most nem érdekli a pálca. Egy pillanatot sem akar elvesztegetni abból az időből, mikor Jane arcát nézheti. A halk köszönöm Jake szivébe mar. Érzi, hogy a lány már alig tud lélegezni és biztosan nagyon gyorsan dobog a szive is. Legalábbis ő igy van vele. Jane keze a tarkójára csúszik, mire egy forróság fut végig a gerincén és eljut a teste minden porcikájába. A tűz már egyiküket sem érdekli. Csend van. Egyikük sem szólal meg. És Jake most érzi, hogy nem is kell. Nem is szabad. Az elrontaná ezt a tökéletes pillanatot. A háttérben ropog a kandallóban a fa, ahogyan ég. De Jake most erre nem figyel. Nem érdekli. elveszik a lány szemeiben és ismét kicsit közelebb húzza magához. Érzi a lányból áradó hőt. Elmosolyodik.*
-Most már nem fázik, Kisasszony? *suttogja a fiú mosolygva. Jane valóban egy fejjel kisebb nála. Jake lehajol, majd egy lassú mozdulatta lehunyja a szemét és a lány szájára tapasztja a sajátját. Érzi a lány puha ajkait és ha Jane is engedi nyelvük furcsa játékba kezd.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 4:09 pm

* A lány érzi, hogy a fiú karja egy pillanatra ellazul. Szinte pánikszerű félelem rohan végig a testén. Nem akarja, hogy a fiú elengedje. Soha többé nem akar a szoros karokból kibújni. Még éjszaka sem. Természetesen ez már Jane agyán is végigfutott. Mi lesz, ha el kell engednie? Szíve összeszorul a gondolatra, arca egy pillanatra gondterheltté válik. Hallgatja a tűz ropogását és tekintete a sötét ablak felé téved. Ott elidőzik egy pillanatra, majd ismét Jake-re tekint. Olyan gyönyörű, kedves és aranyos. Minden porcikája vágyik a fiú érintésére. Nem szólalnak meg. Együtt hallgatják a csendet és a korhadó fa ropogását a kandallóban. Meghitt, nyugodt és olyan békés minden. Jane kiskora óta nem érezte ilyen biztonságban magát. Érezte,hogy ezt a fiút nem szabad elengednie. És, ha rajta múlik és a fiúnak sincs ellenvetése, soha nem is fogja. Ahogy puha ujjai a fiú tarkójához érnek érzi, hogy borzonság fut végig Jaken. A fiú szájára pillant, majd újra a szemébe néz.
Ahogy a srác elindul Jane felé, ő résnyire nyitja ajkait, szemét lehunyja, ám szívverése, ha lehetésges még gyorsabbra vált. Mikor a fiú ajka az övéhez ér, áramütésszerű boldogság fut végig testén, átjárva minden porcikáját. Érzi, hogy Jake karja megfeszül a derekán majd kiszabadítja jobb kezét is a fiú baljából és karjait a nyaka köré fonja. Mikor érzi,hogy a fiú lassan véget akar vetni a csóknak, lábujjhegyre áll, hogy másodpercekkel meghosszabbíthassa az időt, majd elengedi. Ujjait a fiú nyakára kulcsolva tartja, szeme szinte szikrázik a tűz fényénél. Arcán boldog mosoly fut végig és egy puszit nyom a fiú állára. Kezét lefejti Jake nyakáról és állát a fiú impozáns mellkasának támasztja. Jake karjait még mindig derekán érzi és ez menyugtatja. Bal kezét állának támasztja a fiú mellkasán, a jobbal pedig szorosan átöleli. Már nincs olyan melege, mint egy perccel ezelőtt, de nem is fázik hála a helyiségben ropogó tűznek. *

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 4:30 pm

*Jane ajkai végül utat engednek Jake nyelvének és lassú, kellemes, és őrjitő táncba kezdenek. A csók hevesebb lesz, majd ismét visszalassul. Jake szive hevesen ver, véra száguld az ereiben és forróság önti el a testát. Keze megfeszül a lány derekán és ha lehet, még közelebb húzza magához. Érzi, hogy Jane pipiskedik és ahogy elképzeli a lányt elmosolyodik. Persze csók közben mem igazán lehet mosolyogni, igy inkább későbbre hagyja. Mikor már levegőért kapkodnak, ajkaik elvállnak egymástól. Jake egyre húzza-halogatja ezt a pillanatot, de mint mindennek, ennek is el kell jönnie. Ahogy Jake Jane-re néz, szinte kicsordul a szive a szeretettől. annyira édes és gyönyörű ez a lány, aki éppen őt öleli. A hátán ismét végigfut egy kis remegés és forróság, ahogy a lány átkarolja a tarkójánál. Majd elvezi a kezét és a mellkasának dől. Jake ráteszi a fejét Jane fejére és szorosabban magához húzza. Nem tud mit mondani. Nem is akar. De a csend kissé kinossá vállni. Vagy csak neki. Kissé eltolja magától a lányt, persze normális közelésgbe. esze ágába sincs messzebbre tolni magától, mint amit feltétlen muszáj.*
-Nos, akkor mi lesz a próbatétellel? Úgy érzem, el kellene halasztanunk, nem gondolod? *kérdezi a lánytól halk, mégis határozott hangon, vigyorogva. Megsimogatja a lány arcát és vár a válaszra. Közbe negy puszit nyom a lány szájára.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 4:42 pm

* Jane szeme szikrázik,ahogy újra a fiú szemébe néz. Már mozdulna, hogy hátrébb lépjen, de semmi indíttatást nem érez rá, hogy valóban megtegye azt a lépést. Végül mikor Jake maga ajánlja fel mégis tesz egy apró lépést hátra és szikrázó mosolyát ismét a fiúra villantja.
- Ha gondolod nyugodtan elhalaszthatjuk a gyakorlást, bár nem látok sok értelmét, ha már úgyit itt vagyunk. ez egy tanuló szoba. Úgy sejtem leginkább tanulásra használják. * kasócsint a fiúra majd leesett pálcájáért nyúl. Felveszi, mire a pálcából piros szikrák törnek elő. Kéz és varázspálca újra köszöntötték egymást. Jane elmosolyodik és játékosan Jake-re emeli a pálcát.
- Van kedved esetleg párbajozni egyet? Vagy csak nem félsz tőlem? * Kérdezi elbűvölő mosoly kíséretében. Majd leereszti a pálcát és a földre pottyant könyvek után nyúl. Felveszi őket, leporolja és az asztalra helyezi, aminek szerencsére semmi baja nem esett, majd tekintete a felborult karosszék felé kóborol és kuncog egyet az emlék gondolatára.
Tekintetét Jake-re emeli majd odaszökken hozzá és szorosan átkarolja egy pillanat erejéig, majd ismét távolabb húzódik tőle.
Ruháját leporolja, csapzott haját hátrasimítja majd ismért a fiúra néz.
- Na mit szólsz? Van kedved harcolni velem? * Játékos morgást hallat, vadmacskának szánta,de inkább kiscicára hasonlított majd újra kuncog egyet. Ez a viselkedés nem jellemző rá,de a fiú társaságában nem tudja kontrollálni apró mozdulatait és az a helyzet, hogy nem is igen akarja. Végre talált valakit, aki mellett az lehet, aki valójában lenni szeretne.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2009-12-13, 4:54 pm

*Jake szeme csillog a boldogságtól. Arca kivirult, bár ismét visszatért a nyugodt, udvarias és illemtudó férfi a testébe. Jane hátrébb lép egy picit, majd a pálcájáért hajol le. A piros szikrák meglepik egy picit a fiút, hiszen ilyet még nem látott.*
-Mi van a pálcádban? *érdeklődik a fiú udvariasan és kimérten. A gyakorlásra elmosolyodik.*
-Nos, rendben. Azt hiszem nem ártana aludnunk egyet *mondja Jake és Jane-re pillant, hogy ő vajon álmos-e. De a lány elég élénknek tűnik. Talán a csók hatására. Vagy csak úgy alapból. Minden esetre Jake eléggé fáradt és lehet hogy már lassan gondolkozni sem tud. Bár ezt inkább az előtte mosolyogó leányzónak tulajdonitaná. A párbajra összevonja a szemét. elkapja a lány kezét és magához húzza. Egyik kezével átkarolja, másik kezével pedig kisimit egy kósza tincset a lány arcából.*
-Nem tudnálak bántani *suttogja a lánynak és ismét lágyan megcsókolja. Reméli, hogy ezzel kicsit lehunygtatja a lányt, hiszen valóban esze ágában sincs vele harcolni. Még játékból sem. Mikor ajkuk ismét szétválik, Jake elmosolyodik.*
-Hölgyem! Ha megengedi, elkisérném a toronyba *tartja a karját Janenek és elmosolyodik.*