Ereklyetan terem

Tárgy: Re: Ereklyetan terem 2013-03-13, 11:25 pm

*Miután megszerezzük az ékszert, el is kell készítenünk magunknak, hogy tudjunk majd vele harcolni. Egy kis időbe beletelik, hogy kiválasszam azokat a varázslatokat, amik hasznosak lehetnek, de végül meglesz mindegyik, bár remélem, hogy olyan veszélyes nem lesz a helyzet, hogy a halálos átkot is használnom kelljen. A feladat viszont adott, megszerezni egy másik ékszert, amivel majd visszajuthatunk ide. Egyre jobban tetszik ez az anyag, tele csupa ékszerrel. Kapunk egy golyót is, amivel majd odakerülünk, ahova kell, meg egy lapot, ami térképként szolgál. Szerencsére jó a tájékozódási képességem, úgyhogy remélhetőleg nem fogok eltévedni. Egy pillanatra meglepődök, mikor Theodore elkéri a pálcákat, de végül is logikus, fél a csalástól, érthető. Bár mikor odaadom neki a pálcámat, elég védtelennek érzem magam, igen hozzászoktam már a két év alatt, hogy mindig nálam van a pálcám, de most ez a nyaklánc is biztos megteszi a magáét. A tanár egy intése után hirtelen megint megérzem, hogy repül velem a zsupszkulcs el valamerre, egy ismeretlen helyre, és mikor földet érek, egy valószínűleg nagyon régi és romos kastély előtt találom magam.*
- Ha modern lenne, még tetszene is.*szedem rendbe a ruhámat, ami az utazás alatt egy kicsit meggyűrődött, majd előveszem a térképet, és vizsgálni kezdem. Annyira nem tűnik bonyolultnak az útvonal, az ajtó pedig itt van előttem, úgyhogy indulok is. A környezet nem a legüdítőbb, folyamatosan kerülgetnem kell a kisebb-nagyobb sziklákat és leszakadt faldarabokat, és a kosz sem kíméli a ruhámat. De ne panaszkodjak, én vállaltam. Mindjárt benn is vagyok a kastélyban, ahol először is körbenézek. Valóban jó régi, semmi nincs már itt, semmi olyan, ami azt mutatná, hogy valaha laktak ebben a kastélyban emberek, és hogy gazdagok voltak. De akinek kastélya van, az biztos gazdag volt, csak ez már nem látszik. Miközben tovább bámészkodom, elindulok, követve a térkép által kijelölt útvonalat. Hamarosan egy kisebb szobába érek, ami valószínűleg társalgó, vagy hasonló funkciójú szoba lehetett. Egy pillanatra itt is megállok, mire a másik ajtón, ahol ki kell innen menni, megjelenik egy idegen férfi. Egyből leesik, hogy ő az ellenfél, akit el kell intéznem.*
~Ignis velius.~*koncentrálok a pajzsra, amire szükségem van, és mivel még nincs tapasztalatom ennek az ereklyének a használatában, olyan erősen koncentrálok, ahogy csak tudok. Egy pillanat múlva pedig fellángol körülöttem a tűzburok, így most egy percig védelmet élvezek.*
~Sectumsempra!~*most már könnyebben megy, valamennyire kitapasztaltam a működését az ékszernek, de így sem könnyű. Az ellenfél testén nagy vágások jelennek meg, a ruháját is tönkreteszik, és erősen vérzik, de ez még mindig nem elég. Másodszorra is az előző varázslatra koncentrálok, ez talán már elég lesz, és igen, mert erre végre eldől. Nem hal meg, de problémát már nem fog okozni. Mire kiérek a társalgó szerű szobából, a védelmem is elmúlik. Újra a térképre pillantok, és elindulok arra, amerre az mutat. Még jó, hogy elég egyszerű kiigazodni rajta, esélyem sincs eltévedni. Ha eltévednék, az elég gáz lenne. Végigmegyek egy hosszú folyosón, majd egy nagy, az előzőnél sokkal nagyobb terembe érek. Valamikor talán itt tanácskozhattak a lakók, vagy a főnökök, a nemesek, bárkié is volt ez a kastély, de mostanra az egész lepukkant, akár egy gettó, de még annál is rosszabb. Az egyik kupac kőtörmelék közül hirtelen egy fénysugár kezd repülni felém. Elfeledkezem róla, hogy gondolattal kéne irányítani a nyakláncot, ezért inkább arrébb vetem magam a sugár útjából. Az egyik hegyes kő meg is vágja az alkaromat, ami így vérezni kezd.*
- Fenébe! Ezért fizetsz.*fordítom tekintetemet a támadóm irányába, akinek arcán egy gonosz, elégedett mosoly játszik. Na, ezért duplán kell fizetnie. Nem szép dolog így élvezni más baját! Mielőtt csinálhatnék valamit, újra rám támad valami ismeretlen varázslattal, és megint nincs más választásom, mint bebújni egy rakás kőhalom mögé. Kezdek fáradni, eléggé fárasztó ennek a medálnak a használata, de ezt le kell győznöm. Egy varázslat is elég lesz talán.*
~Confusio formeorum.~*gondolok a varázslatra, mikor egy pillanatra kilépek a rejtekhelyem mögül. Tisztában vagyok vele, hogy emiatt most meg fogja ölni magát, mivel szerintem a megölésem volt a célja, de így járt, máskor megtanulja, hogy ne menjen mindenki ellen gyilkos szándékkal. Ja, hogy neki nem lesz máskor! Hát pech! Néhány másodpercig elnézem, ahogy saját magával küzd, de még azelőtt lelépek, hogy kinyírná magát. Csinálja azt csak egyedül. A térképet követve a romos folyosók után most egy olyan terembe érek, ahol a köveken és a romos falakon kívül van egy hosszú, régi, és ripityára tört asztal. Valószínűleg hajdanán ebédlő lehetett. Itt találom a következő ellenfelemet, aki nem vesztegeti az idejét, rám támad.*
~Ignis...~*most az egyszer az ember gyorsabb, mint a gondolat, mert nem tudom végiggondolni az igét, a varázslata már elér. Érzem, ahogy a varázslat erőssége hátralök, és hátrálás közben elbotlok egy ott lébecoló kőben. Beverem a fejemet, szerencsére ott nincs kő, így megúszom csak egy kis fejfájással, és egy a valószínűleg későbbiekben kialakuló púppal. Viszont a kedvem rossz, és dühös vagyok. Négykézlábra emelkedem, és fedezéknek használom a régi asztalt, a mögül lesek ki az ellenfélre. Gyorsan le kell húznom a fejemet, épp időben, a következő pillanatban húz el felettem a zöld fénycsóva. Igazán? Ha te így, hát én is így, döntöm el.*
~Ignis velius.~*a fedezék védelmében most ki tudom mondani az igét, így újra védelmet érezhetek. Bár már kezdem érezni ennek az ékszernek a mellékhatását, mert alig van erőm a továbbiakra. Kitartás, kislány, mindjárt meglesz! Így biztatva magamat előjövök az asztal mögül, és szembenézek a férfival. Talán nem ismeri a tűzburkot, vagy csak nem érdekli, mert továbbra is támad. Kedvesen elmosolyodom, és integetek neki, búcsút véve tőle.*
~Avada Kedavra!~*koncentrálok most erősen a végső fegyveremre, amit nem akartam használni, de miatta most beütöttem a fejem és a karom is erősen fáj és vérzik, amit eltalált a varázslatával. A varázslat hamarosan célba ér, így végre megszabadulok ettől az ellenféltől is. Talán már nem lesz több ellenfél, mert ha jön még egy, arra már biztos nem lesz erőm. Újra a térképre pillantok, ami mutatja a nyakék helyét. A mostani helyemhez viszonyítva nincs messze, és el is indulok felé. Ekkor veszem észre, hogy az esésem következtében a lábam is megsérülhetett, mert a ballal csak sántítani tudok. Na most már biztos, hogy megérdemelte a halált! Lassan, sántikálva, követve a térképet érek el egy apró kis szobába, ami egykor raktár lehetett, mert még mindig van itt néhány régi értéktelen vacak, aminek semmi haszna. Körülnézek, mert elméletileg itt van a zsupszkulcs, és meg is látom az egyik magas polc tetején. Nincs se kedvem, se erőm a mászáshoz, így a jobbik kezemmel meglököm a polcot, mire imbolyogni kezd, a nyakék pedig egyenesen a kezembe esik. Egy másodpercig szemlélem, mivel igazán gyönyörű, ha lehetne, meg is tartanám, de sajnos nem lehet. Mivel megvan, visszatérek a terembe a nyakékkel együtt, és miután átadom a tanárnak, magamnak szentelek figyelmet. Magnetizációval egy kicsit rendbe teszem magam, majd fogom a pálcám és a házit, aztán elindulok kifelé.*
- Sziasztok.*köszönök el fáradtan a lányoktól, és most örülök csak igazán, hogy ez a terem itt van a toronyba, így legalább nem kell sokat mászkálnom ahhoz, hogy visszajuthassak a szobámba pihenni.*

//Köszi az órát, élveztem és jó volt az anyag is! Smile

//

Tárgy: Re: Ereklyetan terem 2013-03-13, 11:40 pm

//Lányok, máskor kicsit jobban figyeljetek oda a varázslatokra, mert hármótok közül kettőtöknek is PÜ-t kellett írnom a hsz-ek módosítása miatt! Ajánlom, hogy az árnymágiát nézzétek át, ha már nem emlékeztek rá, mivel azt a mágiaágat fontos szabályok kötik és erre figyelni kell a jövőben is! A hsz-eket pedig ha kérhetem, módosítsátok, nem szeretném, ha hibásan maradna a fórumon!//

» A Toxicum-terem
» Metamorf mágia terem