Marcus Mccannt szobája

//NRT: Illya és Marcus - 2013.03.30.//

*Kissé eltűnődve bólogatni kezd Marcus szavaira. Volt már ő is hasonló helyzetben, csak ő épp nem volt hajlandó magányos szerelmest játszani és tovább lépet. No és persze ki volt a hibás? Ő. Mint ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva.*
-Tudom. Engem is majdnem elhagytak egy ilyen miatt. *egészíti ki a fejben végiggondolt sztoriját szavakba öntve. Persze a leányzót legalább figyelmeztették és észbe kapott, mielőtt még Ambrus is elvágtázott volna a horizontba valami nagymellű szőkével, mint a filmekben. Főleg nagymellűvel. Eközben a saját boldogságát is elújságolja, ami a jelek szerint annyira azért mégsem boldog, de azért egy kicsit betalál a fiú beszólása, mivel teljesen igaza van és pont ez Illya problémája is. Ő nem feleségnek való lány.*
-Nem… semmi baj… igazából tök igazad van. Szegény, nem tudja, mire vállalkozik. *deríti fel magát egy kis poénnal, majd elindulnak volt osztálytársa új lakhelye felé. Tetszik neki a hely, de úgy tűnik, Marcus még nem jött rá, hogy a lány ilyet csak akkor mond, ha tetszik neki valami, ami valahol érthető, mert egyáltalán nem egyértelmű a kifejezés.*
-Nem minden. Csak ami tetszik. A cipőd nem inflás. *bök rá gyorsan a ruhadarabra, nehogy igaza lehessen a nagyon is inflás fiúnak. De hiába próbálkozik a hülye poénjaival, ezekkel legfeljebb a másiknál ér el bármi hatást, saját magánál nem, s a következő pillanatban már kiköt a nyakában. Marcus a legjobb pillanatban tűnt fel a színen, hogy kimásszon egy kicsit a saját életéből a finn, így egy darabig még nem engedi el, csak akkor amikor már megérkeznek és piával kínálják. Mosoly nélkül ezt már nem állja meg.*
-Mindig kérek. *Rábízza a választást Marcusra, ő pedig elterül az ágyon, mint a Nagyalföld, s a plafont bámulva kezd monologizálni.*
-Tudod én tök szeretnék vele lenni, meg minden. Tökre el tudom képzelni vele az életemet. Sőt, még főzni se kell megtanulnom, mert ő azt tud. Ami jó, mert ha megpróbálnék, akkor az nagyon sok konyhába kerülne. De ez olyan izé. Meg érted, én nem vagyok vallásos. Minek? Varázsvilágban élek, nem kell hinnem felsőbbrendű dolgokban ahhoz, hogy csodák történjenek. Csak miatta fogadtam el. Annyira szeretné… *Újabb nagy sóhaj, majd felül, hogy elvegye Marcustól a poharat, melyet egy húzásra le is hajt, majd megtámasztja homlokát az öklén és halkan vihogni kezd.*
-Ti pasik annyira… furák vagytok. Te is! *nem bántásnak szánja ezt, de mivel a fiú sem kivétel ez alól a besorolás alól, ezért külön jelzi is, hogy vegye magára. Persze csipázza a furaságtól függetlenül is, de ettől ez még tény marad. Illya sem teljesen normális ugyan, de szerencsére ezt nem is várja el senki.*

//NRT: Illya és Marcus - 2013.03.30.//

*Ugyan Marcus nem részletezi a dolgokat, viszont a másik oldal szemszögét jól ismeri, hiszen ő is megtette ezt Ambrussal, habár nem szándékosan. Csupán túl önző volt, de az pont elég, ha ezzel megbántja az ember a másikat.*
-Na igen. *bólogat elmélyedve. Ugyan ő nem vette különösebben sértőnek a fiú megjegyzését, mert igaza van, de azért kissé elmosolyodik a javításon, ez azért mégis csak egy kedves gesztus tőle, ami jól esik neki.
-Igen. Meg vannak egyéb problémáim is ezzel a nagybátyám miatt.* Lassan a campushoz érnek, ahol ki is elemzik, hogy a lány mit titulál inflásnak, elvégre nem minden az, bármennyire is ezt gondolja a fiú. Egyből rá is vág valamit a kis finn, hogy mi nem az, habár szemügyre sem veszi az említett ruhadarabot, így kissé zavartan pillant le a méretes férfilábra, amikor visszakérdést kap. Némi tűnődés után azért kivágja magát a szituból.*
-Hogy ilyen nagy! Nézd meg! Csónakázni mehetnék benne. *bizonyságul oda is tolja pöttöm lábát Marcuséhoz, habár az ő lábát nem nehéz túlszárnyalni. A lába pont ugyanolyan kicsi, mint a többi része, bár ez egy nő irányába pont nem bók. Jókedve most azonban nem tartós, s hamarsan már megropogtatja szegény srác bordáit, mielőtt kikötnének a szobájában. Úgy tűnik, jól tudja, mire van ilyenkor szükség, mert azonnal piával kínálja a leányzót, aki erre le is csap hamar, majd elfoglalja a felségterületet.*
-Csak tisztán. *mosolyodik el, hiszen ezt illenék tudni, de nem sértő, ha mégsem. Persze az iváshoz már azért felül, majd el is kezdenek ömleni belőle a szavak jó hosszan, habár nem a legirodalmibb stílusban, de azért elég jól leírva, hogy mi a helyzet. A többségét úgy tűnik, Marcus megértette, s ezért igen hálás a törpilla, azonban némi javításra szorul a dolog, mivel erre a részére a lány nem tért ki.*
-Nem sürgeti. Azt mondta felőle évek múlva is lehet. *ilyenkormán tulajdonképpen a pöttöm sem érti, hogy akkor ez most miért is jó, de egy dologban igaza van volt szaktársának. Tényleg kellene beszélnie Ambrussal, hogy eloszlassa a kételyeit. De olyan boldog… ettől tuti lehervadna az arcáról a mosoly. De egy dolog bizonyos. A pasik furák és ő ezt ki is jelenti határozottan. Ugyan sosem gondolkozott azon, hogy Marcus fura lenne, de ő is pasi, így ő sem kivétel ez alól, de már megint megfogja a lányt a keresztkérdésével.*
-Sosem tűnt még fel, hogy olyan… furán állnak a szempilláid? *ez már megint csak duma, de nem hagyhatja szegényt válasz nélkül, mert még a végén élete végéig ezen fog rágódni. Ez nem valószínű, de sosem lehet tudni. A lány lehúzza az italt egy húzásra, majs kesernyésen megjegyzi:*
-Ha nem mondok igen, hozzá se nyúlhatok. *Ez a nagy büdös igazság, ami igen sokat nyomott a latban. Csúnyán hangzik. Talán az is, de Illya is csak emberből van. Kiürült poharát nézi néhány pillanatig, majd feláll, hogy töltsön magának mégegyet.*

//NRT: Illya és Marcus - 2013.03.30.//

*Kifejezetten jót tesz a csöppségnek, hogy törődnek vele egy kicsit. No nem mintha amúgy nem tennék, de azért van különbség törődés és törődés között, s most Marcus csinálja ezt tökéletesen //de szép megfogalmazás//. Aztán nehézkesen kilyukadnak a nagybátyjánál, ami várható volt, hisz a leányzónak pont őmiatta vannak ellenérzései a házassággal kapcsolatban. De a dolog nem titok, így hát belefog, egyelőre röviden.*
-Mindenáron feleségül akart adni az egyik üzlettársához. Én akkor jártam Petivel. Csináltunk egy kis balhét otthon. Szóval ki lettem tagadva, hajléktalan vagyok és utólag még a sz*rt is kiverette belőlem, merthogy úristen a méltósága. Öcsém… mégis milyen méltósága? *fakad ki a végére, mert ő maga sosem nézett fel rá. Persze kedves tőle, hogy felnevelte, meg minden, de azért nem ő az atyaúristen. Mégis milyen atyaúristen lenne az, aki a méltóságán esett csorba miatt megver egy mélynövésű és alultáplált kamaszt? Végül elérik a fiú szobáját, ahol a leányzó le is heveredik, s tovább mondja a magáét. Ugyan Marcusnak teljesen igaza van, a legnagyobb probléma, hogy Illya vágyai és elvei jelenleg egymásnak feszülnek.*
-Hát a nagybátyám miatt. Mármint… szóval nekem azóta nem igazán fűlik a fogam ehhez a házasságosdihoz. *sóhajt egy nagyot. A már annyit sóhajtozott, hogy lassan rá lehet aggatni a Sóhajka Néni becenevet. No de maradjunk komolyak. Illya azért nem kicsit fárasztó személyiség, s szokás szerint ezt most is megmutatja, de ezúttal inkább méltatlankodni kezd a másik megjegyzésén.*
-Mégis hogy tudnám elmagyarázni, hogy női szemmel a pasik érthetetlenek? *Olyan nagy felháborodottsággal kérdezi ezt, hogy még a szemeit is akkorára nyitja, hogy majdnem kiesnek. Mielőtt újabb italért indulna, végül kiböki a legnagyobb okát, hogy miért mondott mégis igent. S lám-lám a legjobb helyen kereste a vigasztalást, Marcus megérti, s a megjegyzésével még mosolyt is csal a leányzó arcára, aki visszafordul, h vigyorogva kacsint egyet.*
-Még meggondolom. *Az újabb vodkával visszaül az előbbi helyére, majd megrázza kissé a fejét. Persze nem hibáztatható a gondolatmenetért a fiú, hiszen így külső szemmel a dolog tényleg olyannak tűnik, mint ahogy mondja.*
-Ő is sokmindent eltűrt. És változott is mellettem. Sokkal fafejebb volt, amikor először találkoztunk. *Persze ez most lehetetlennek tűnhet, de ettől még így volt. A leányzó még igencsak jól emlékszik arra az estére, mert épp Peti miatt rágta magát és közös erővel jól berúgtak. Illyával általában így lehet ismerkedni. Kissé eltűnődve rápillant Marcusra, majd vigyorogva megemeli a poharát.*
-Az új izmaidra, Séróbáró. *majd lehúzza az italt. Nos, igen. Illya nem a mérték embere, az már biztos.*

//NRT: Illya és Marcus - 2013.03.30.//

*Végül Illya elmeséli az „aprócska” családi históriát, a nagybtyjával, meg a kitagadással a-tól zet-ig. No igen, ez külső szemmel meghökkentő lehet, ezen a lány nem is csodálkozik. Őt azonban nem különösebben lepte meg, ami a bácsikájával történt. Arjon Imbecairwent nem a nagy szívéről ismerik az elberek. Csak az a jó kis lila szoba hiányzik a kis törpicseknek.*
-Pocsék. *pillant fel derűsen a fiúra. Őt különösebben a kitagadás ténye sem zavarja, inkább az életkörülményeinek megváltozása. A családi kötelékek ápolása Imbecairwenéknél nem különösebben nagy divat, ez abból is látszik, hogy Illya nem ismeri a szüleit. Nem is nagyon kíváncsi rájuk.*
-Persze, nagyon sokat segít. Sőt, igazából most is igyekszik támogatni anyagilag. Nem tetszett neki, hogy dolgoztam. *nevet fel egy kissé, mert ez valahol tényleg abszurd egy kicsit, hisz majd a jövőben Illya mindenképpen dolgozni fog. Ez teljesen természetes dolog. És valóban: Illya remekül ugrál a témák között. Most, hogy alkoholt szorongathat pöttöm kezében és az egyik lehető legjobb társaságban van, elemébe került. Ezt már Marcus meg is szokhatta tőle. Már az újabb adagját töltögeti, amikor szélesen elvigyorodik a fiú szavait hallva.*
-Tökéletesen tisztában vagyok vele. Ez adja a varázsomat. *még egy pillanatra csípőficamos pózba is vágja magát, majd nevetni kezd. Igen. McCannt uraság határozottan jó hatással van rá. Pláne a humorizálással, ami lezajlik közöttük. Alapesetben, ha a leányzó most épp szingliként tengetné napjait, nem valószínű, hogy visszautasítaná, de ő csak egy áldozatra fenegeti a körmeit, de rá folyamatosan. Kissé meglepetten pislog a másikra, de azért bólogatni kezd.*
-Ö… jó. Megígérem. *Nem igazán érti, hová akar kilyukadni a fiú, de hamar kiderül és nevetve beleöklöz egy aprót a karjába.*
-Te egy galád, álnok, sunyi punk-róka vagy! *A felé nyújtott pohárnak koccintja a sajátját, majd mosolyogva bólogatni kezd. A srác a legjobbkor bukkant fel, pontosan úgy, ahogy ő ezt szokta. De a leányzó fejében valami más motoszkál.*
-Igen. De gyakrabban kéne találkoznunk. Szóval gyere el velem bulizni egy pár héten belül. *mosolyodik el ezúttal már egy kicsit szelídebben, mert ő nem egy madárijesztő, hogy egész nap vigyorogjon. Pedig lehetne ezzel a séróval.*