Tanulószoba

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-04-10, 6:49 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Valóban nem erőltetem meg magam a titkolózással, elvégre nekem is jól esik egy kis megértés, így aztán hamar kibököm Jackie-nek, hogy bizony megvágtak. Megint. Ő viszont meglepően optimistán nézi a dolgot. Kissé elkenődve csóválom meg a fejem.*
-Lehet… *Én egyelőre nem látom ennyire pozitívan a dolgot és több mint valószínű, hogy majd akkor fogom, amikor majd végre sikerül átkerülnöm másodikba. Addig ezt el kell fogadni és dolgozni kell érte. Meglepetten, s egyben kicsit jobb kedvvel kapom fel a fejem, amikor segítséget ajánl.*
-Hát leginkább az elmélet. Néha gyakorlatban is bénázok, de egyszerűen… hát igazából lusta is vagyok, meg a magolás nekem nagyobb kihívás, mint grizzlykkel birkózni. *No nem mintha ezutóbbit túlzottan gyakran tenném, de a lány feltételezem, érteni fogja a hasonlatot, nem pedig kötöszködni fog. A tanulás azonban nem marad sokáig központi téma, mert kilyukadunk helyette a vámpírtámadásomnál. Tulajdonképpen én hozom fel, mert már beszélnem kell róla. Nem tudok vele mit kezdeni.*
-Hát… mert ennek rossz élménynek kellene lennie. *Kissé behúzom a nyakam, mert most gyakorlatilag beismertem, hogy egyáltalán nem volt az. Persze ennél mélyebben nem megyek bele az érzéseimbe ezt illetően.*
-Hát ott depressziózott. Én meg megsajnáltam. Elküldött. Aztán… megharapott… *foglalom össze nehézkesen és egy kissé tétován a történteket. Nem a legkönnyebb kifejeznie magát az embernek olyankor, amikor maga is meg van zavarodva, nem is kicsit. De azért én igyekeztem.*
-Csak azt nem értem, hogy miért volt rám olyan pipa… tudod én olyan típus vagyok, aki nem szereti hagyni, hogy valaki szomorú legyen. *Talán most úgy festhetek, mint egy óvodás, akit ok nélkül pofoztak meg, de hát ez van. Én ilyen vagyok. Nem tudom akkor sem megérteni, hogy miért kellett úgy megharagudni. És a legrosszabb, hogy ha megint meg akarna harapni, nem ellenkeznék.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-04-16, 10:01 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Bizony én mindig magam vagyok, most is, így kerülünk össze, s már hallgatom is Chris gondját-baját. Megértem, nem ítélem el, inkább kedvesen mosolygok, de amint látom, nem hatom meg, viszont én nem is erőltetem, majd jön magától, ennél többet egyelőre nem tehetek. Ezek után kerül szóba az érdekesebb téma, s ez valóban le is köt, na nem mintha nem hallgatnám szívesen a másikat, azért ehhez én is értek, ami a tanulásról nem feltétlen mondható el. Inkább nem is adok neki túlzottan tanácsot...*
- Hát, találd meg azt a tanulási módszert, ami neked jó. Van akinek meg kell tapasztalnia, hogy megértse, van akinek elég hallania, de van aki látás-írás módján tanul. Próbáld ezeket ötvözni sokszor, egymás után, kis időközök kihagyásával, és biztos jobb sikered lesz. Mond fel másnak az anyagot, írd is le, olvasd el többször, ezt legalább kétszer-háromszor tedd meg, a varázslatokat meg gyakorold akár egyedül, akár mással. *fújom ki egy szuszra. Nehezen beszél egyébként, de én türelmesen hallgatom és várom hogy a történet végére érjen, nem is szakítom félbe, akkor sem, ha több kérdés és gondolat is fogalmazódik bennem, egyszerűen várok, amíg mindent nem hallok.*
- Igen érdekes... legalábbis én nem ilyeneket hallottal róluk, de ne gondolkodj ezen. A vámpírok kiszámíthatatlanok, és akikkel eddig beszéltem, majdnem mind pozitívat is mondtak róluk. Különösek, kiszámíthatatlanok. *magyarázom neki segítő szándékkal, és nem hazudok, rengeteg negatív tulajdonságuk van, hiszen gonosz lények, de azért sokan beszélnek róluk szépen is, mert vonzóak, titokzatosak, van náluk valami, ami kellhet a halandónak, az örök élet pedig igen kecsegtető. Már akinek.*
- Tudod magadban, hogy milyen gondolatokat, érzéseket keltett ez akkor benned, most hogy érzed és gondolod és mi lenne, ha megint megtörténne? Ezt kéne tisztázni. *gondolkozom hangosan, ceruzámat most a számba véve kezdem el rágcsálni, a végét biztosan. Magam elé meredve bámulok a semmibe, mint aki gondolkodik, mert azt is teszem, próbálom a fiú helyébe képzelni magamat, s remélem, hogy közben segítek is neki ezzel.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-04-21, 6:25 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Szégyen bevallani, de elkezdek úgy picsogni Jackie-nek, mint egy lány. De az az igazság, hogy valahogy nem bánom, mert én már nemigen tudom, hogy mi a jó eget csináljak, hogy kikerüljek az összes gázos helyzetemből, amibe ráadásul nem is szándékosan kerültem bele.*
-A gyakorlattal már nincs gond. Az csak az elején nem ment. Most már csak az elmélettel szenvedek, de azzal nagyon. *fújtatok egy nagyot, mielőtt továbbjutnánk a vámpírtémához, amiről már nem tudok olyan egyszerűen és könnyedén beszélni. Shalmira olyan... nem is tudom milyen volt. Kissé meglepetten pillantok fel Jackie-re, a megjegyzését hallva.*
-Nem mondtam róla rosszat. Igazából... elég különleges lány... csak nem igazán értem őt. Szóval.. én nem bántottam, de mégis mérges volt rám. Jó, talán kicsit tolakodó voltam a pocsék kedvével kapcsolatban de... de izé... *nem igazán tudom szavakba önteni. Tudom, hogy sokan nem szeretik, ha a dolgukba üti az orrát az ember, de a vámpírlány esetében ez valahogy szíven ütött. Ezen el is rágódom addig, amíg nem jönnek a további kérdések. Néhány percig hallgatagon bámulok a lányra, majd a tekintetemet a falra fordítva felelek neki.*
-Igazából kerestem azóta. Csak nem találom. *Valahogy szégyellem magam egy kicsit, nem mintha valami főbűnt követtem volna el. De ez olyan. Hű, ma nem vagyok a szavak embere. A tananyaggal viszont haladni kell, így talán meglepem Jackie-t, de mondani kezdem a Misztikus Lények Ismeretét.*
-Anubisz az alvilág őre, ő dönt a holtak sorsáról, hogy a pokolba jut e, vagy sem. *Ez egyébként lényegesen kevés...*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-04-22, 11:06 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Természetes, hogy a könyvek, füzetek és író eszközök társaságában, főleg a tanulásra való szobában a magolás, a lecke és az anyagok lesz a téma. A legtöbb diák utálja ezt a témát, de kényszerítve van rá, hogy éjen vele, beszéljen róla, hiszen tanul, muszáj tapasztalatait megosztania, tovább fejlesztenie magát, s ez alól mi, nem aranyvérűek sem vagyunk kivétel... talán nekünk jobban szükségünk is van rá, mert fel kell zárkóznunk, én pedig sajnálom a srácot, hogy ez neki nem megy, de talán majd tudok neki segíteni.*
- Hát nem tudom, ha akarod, akkor tudok veled néha tanulni. *ajánlom fel neki kedvesen mosolyogva, nem kényszerből, nekem aztán van rá időm, de társaságom az kevés, barátom is, valahogyan hiába vagyok szociális és szerethetően szeleburdi, nem sok ember van tartósan körülöttem. Talán nem bírnak, és az én hibám... pont ezért kell az ellenkezőjét bizonyítanom.*
- Érdekes találkozás lehetett... *ráncolom össze a homlokomat, mert el sem tudom képzelni a helyzetet. Egyáltalán hogyan találkoztak? Bizonyára a vámpír talált rá, és amilyen jó lelkű ez a srác, bele is ment a játékba. Aztán bizonyára leesett neki a tantusz, de akkor már késő volt. Valahogy abszurd, és be nem ismerném, de én magam is vágyom mélyen, belül arra, hogy találkozzak egy vámpírral. Fogalmam sincs, hogy jó ötlet-e, de ha Nathanielt kérdezném, akkor letépné a fejem válaszul. Tehát nem.*
- Azért vigyázz magadra jó? Nem véletlen mondják, hogy veszélyesek. *tekintek rá aggódó szemekkel. Aztán látom, hogy nem szeretne erről többet beszélni, meg is értem, hogy nehezére esik, nem jegyzem meg hát, csupán mosolyogva biccentem, s már komolyan hallgatom a mondandóját. Hm, ez tényleg kevés, de itt az esély, hogy javítsunk rajta.*
- Próbáld magad előtt elképzelni az anyagot, cselekményekben vagy képekben. *javaslom, majd fejemben már kutatok is az elsős anyag első órája után, mely annyira elnyerte tetszésemet, hiszen érdekes. Talán pár kérdéssel tudom a nagyjára vezetni, előbb azt kéne látnia, hogy megy ez neki, utána kell rendszert teremteni és terveket szőni.*
- Anubisz... mit tudsz még róluk? Mihez kötődik, kikhez, hol? A történet igaz-e? Milyen hatással van ez a lény a varázslókra? *teszek fel hát neki pár kérdést, ami talán segíthet abban, hogy összeszedettebben tudja mondani, amit szeretne. Egyelőre apró lépésekben haladok, mert nem szeretném túl is feszíteni a húrt, siettetni vagy hajtani őt. Csak annyit, amennyit ő szeretne, hogy ne utálja meg rögtön a tanulást. Nocsak... milyen kis tanár lettem.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-04-28, 3:23 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Jót tesz most Jackie társasága. Én sem vagyok túl sokat társaságban, és egyébként is rászorulok némi segítségre. A tanulás sosem volt az erősségem, csak most annyi a különbség, hogy legalább nem kell másodfokú egyenleteket megoldanom. Na akkor biztos orrba vágnám valamelyik magisztert, bármi is az ára.*
-Adnám. *vigyorodok el az ajánlatra, mert bizony jól jönne a segítsége és jó lenne többet látni. Igazából fogalmam sincs, hogy kerüljük el egymást, amikor ráadásul ugyanabba a házba is tartozunk. S végre eljutottam oda, hogy valakinek elmesélhetem a vámpírélményemet is, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Nehezemre esik róla beszélniés egy idő után már úgy erőlködöm vele, mintha a vécén ülnék, de számomra nem tud természetes lenni, hogy vámpírokkal találkozgassak. Persze lehet, azoknak sem, akik varázsvilágban nevelkedtek, de nekem biztosan nem az. Mindaddig bámulom elmerengve a falat, míg Jackie aggodalmas szavait nem hallom, mire azért már rápillantok, s elmosolyodva megcirógatom az arcát.*
-Majd igyekszem. *Többet már nem tudok magamból kiadni, így hát a figyelmemet visszafordítom a tanuláshoz, s elkezdem mondani a lánynak a Misztikus Lények Ismeretét. Szerencsére ezen a téren is partnerre lelek benne, s kapom is a további kérdéseket.*
-A szfinxekkel működnek együtt, egyiptomiak, bár szerintem ez hazugság és spártaiak, mert sajt. A holtakkal tudunk beszélni a segítségükkel. *Nem tudok kihagyni némi humort a tanulásból se, s remélem, a leányzó veszi a poént. Felpillantok rá a füzetből.*
-Nem megyünk el megint bulizni? *Én jól szórakoztam vele a bakik ellenére és én szívesen vennék megint egy ilyen estét, esetleg felmosók nélkül, de persze ez rajta múlik.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-05-05, 10:02 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Bár érdekel, jellememből adódóan, hogy mi van a másikkal, és foglalkoztat is, szeretném tudni, szeretném orvosolni a problémáját, mert empatikus vagyok, nem mindig teljesülhet a kérésem. Beszélni beszélnünk a köszönésen kívül fontosabb témákról is, mint például a vámpírokról, akik engem is érdekelnek, nem egyszer kerültek szóba, nem csak a fiúnál, ám ezt hamarosan le is zárjuk, hiszen látom, hogy nehezére esik beszélni, ezért nem erőltetem. Amit tudok, mondok neki, rajta áll, hogyan és mikor dolgozza fel a problémát, ha egyáltalán feldolgozza.*
- Mióta cirógatsz engem? *nevetek fel meglepődve, mikor hozzámér, de nem akadályozom meg, csak váratlanul érint, ki is tágul a pupillám az ijedtségtől - na nem rémülök halálra -, és egy kis pír is megjelenik az arcomon. Engem nem szoktak csak úgy fogdosni. Ezek után már jöhet a tanulás, ami most azért a figyelmünket tereli el, ezért hálás vagyok, így kezdek neki tanácsokat adni, majd pedig egy bizonyos anyagra térve rá kérdezem ki, ha már mondani kezdi az anyagot. Fel is vonom szemöldököm arra amit mond, azonban mivel a mondat egyik fele helyes, a másik pedig feltehetőleg poén, én sem veszem olyan komolyan az egészet, és nevetésbe török ki.*
- Igen, de azért szerintem a magiszterünknél ezzel a tudással így ne villogj, mert nem biztos, hogy érti a viccet. *kacarászom, majd pedig olyan kérdést hallok, amire nem számítok, bár számítanom kéne, hiszen a fiú ilyen, ezt tudhatnám, és őszintén szólva... én is ilyen vagyok. Egy kis ideig csak meredek rá, mint aki az információt dolgozza fel, majd jól tettetett komolysággal sóhajtok, mint aki nincs megelégedve a diákkal, és rosszalló tekintetem is ezt erősíti.*
- Hát jó, menjünk. Az izgalmasabb mint ez, nekem sincs hozzá nagyon kedvem. Van ötleted, hol szórakozunk? *kacagok fel viszont hirtelen, majd mivel a könyveinket csak nem lopják el, hiszen figyelnek rá a könyvtárban, ott is hagyom az egészet, úgy pattanok fel a székből, és nyújtom ki kezemet, hogy a srácot is így húzzam fel, majd mikor indulunk, akkor engedem csak el. Most ő dönt, oda követem, ahova megy.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2013-05-11, 8:21 pm

//NRT: Jackie - Chris, 2013.03.21.//

*Érzem, hogy erről beszélnem kell valakivel, mert bár nem szeretek nyavalyogni, nem tudok mit kezdeni a vámpírokkal. Shalmirával pláne nem. De nem jutok vele sokra, mert még mindig nehezen jön ki belőlem a dolog, így hát hamar feladjuk ezt a témát. Egy kedves gesztust is megejtek, amivel ugyan nem tudom miért, de jól ráijesztek Jacki-re, így hát szélesen elvigyorodom.*
-És te mióta féltesz engem ennyire? *Labda visszapasszolva. Igazából semmilyen mögöttes szándékom nem volt, csak ez esett épp jól, arra a fene se számított, hogy én ilyen ijesztő vagyok. Pedig még kabátom sincs, amit tárogathatnék… //most ezt képzeld is el!!!// De mindenesetre ide tanulni jöttünk, tehát ezen is igyekszem és kezdek is valamit halandzsázni a szfinxekről, meg az anubiszokról, hogy aztán ebből is kihozhassak valami baromságot szokás szerint.*
-Kikérem magamnak. Én sokkal jobban tudom ezt! *húzom ki magam, majd azzal a mozdulattal be is húzom a nyakam, nehogy véletlenül tényleg erre sétáljon Lucius és ilyen mondatokat hallgasson tőlem. Nem szokásom megfutamodni, de nem akarom megkóstolni a pálcáját, meg az átkait. Annyira nem vagyok kemény legény. De a tanulás nem köt le olyan sokáig, mint kéne, s már tussolom el is a dolgot, menjünk inkább partyzni, hátha megint felmosóronggyal verekedhetünk.*
-Pokol szája, mint a múltkor? Vagy most máshoz van kedved? *hallottam már más szórakozóhelyekről is persze, de azokat még nem vettem szemügyre. Azt azonban igencsak kedvelem. A felém nyújtott kézbe azonban nem kapaszkodom bele, hanem inkább alulról támasztom meg, s kivezetgetem az ajtóhoz, mintha épp ő lenne az angol királynő, bár Jackie szerencsére sokkal fiatalabb. Ő nem olyan zsémbes még. Kilépek a tanulószoba ajtaján, majd meg is indulok a révész felé, akit nem különösebben kedvelek, de csak ő van, mint lehetőség, pedig biztosra veszem, hogy az a lélekvesztő egyszer elsüllyed. De azért túléljük időnként azt a rövidke utat, amíg átérünk. Kievickélek a partra, majd Jackie felé nyújtom a kezem, hogy ha szüksége lenne rá, akkor kapaszkodjon.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-03-01, 10:08 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./

*Ahj. Tudom, hogy Sideris, mint tanár, szeret engem, hiszen alapvetően kedveli saját háza tagjait, én ráadásul sentinel vagyok már nem is egy éve, és tanársegéd, szintén Cruoris-es tárgyból. Azonban van olyan, amit még nekem sem néz el, talán rosszabbul viseli a posztomat figyelembe véve, mintha agresszivitásom miatt lennék alkalmatlan, ez pedig a közömbösség. Be kell vallanom, az utóbbi időben komolyan hanyagolom el sentineli és tanári kötelezettségeimet, de így harmadikban... személyes problémák kötnek le. Néhány, hosszú és kínos, félelmetes okító perc után hagyom el házvezetőm szobáját, s mogorván csattogok végig a folyosókon. Igaza van, de nem szeretem, ha engem szid le. Élvezettel figyelem, ha mást, de én... én nem tartozom azok közé, akik fenyegetést szoktak kapni. Én kitűnő, én eminens vagyok... csupán nem hibátlan.*
~ Most komolyan tapadjak rá az elsősökre? Heh... hát legyen. Persze amilyen sárkányos volt most is, inkább máson gyakorlatozom először. ~ *gondolkodom el, s ezzel el is határozom, hogy a mai nap pár szabad óráját a "visszarázódással" fogom tölteni. Egyszerűen kell nekem valaki, aki nem saját házam tagja, mert az ellenük elkövetett hibát Sideris nem bocsájtaná meg, más viszont nem számít... magamat ismerve pedig tudom, hogy nem vagyok bájos teremtés. Gondolataim közben már el is érkezem a tanulószobába, ahol akad diák, s itt talán tudok segíteni, választ adni, magyarázni... Az ajtót idegesen csapva fel magam előtt küldök be egy ellentmondást nem tűrő pillantást. Nálam magasabb rangú emberek nincsenek itt, sem idősebbek, hiszen az egyetemisták nem itt tanulnak, aki hasonló korú, mint én, az már ismer, és tudja, hogy nem kell zargatni, aki meg fiatalabb... az nem mer szólni, hogy maradjak csöndben és tiszteletet is mutassak, ha már ilyen helyre érkezem. Öltözékem a szokásos, fekete bőrcipő, hozzá szintén fekete nadrág és ing, melyek határán ezüstösen csillogó övem található, saját családom címerével. Pálcám a zsebemből lóg ki, vele ellentétesen pénz lapul meg nadrágomban, míg nyakamban medálom csüng ingem előtt, bal csuklómon órám, jobbomon karkötőm és alatta pecsétgyűrűm. Rendezett, mint mindig, egyedül a hajam az, ami soha nem tűri az igazgatást, így lezseren kócosan mutatkozom, főleg fehér bőrömmel együtt, ami mélykék szemeim ragyogására segít rá, helyes arcomon.*
- Nah, ha kerdes van, lehet jönni, kölkök! *dobom le magam egy székre, míg mögöttem lassan, méltóságteljesen és félelmetesen cammog be egy medve, pontosan mellém telepedve, mint aki szavak nélkül is azt üzeni, hogy az előző kijelentésemmel ellentétben, egyáltalán senkit nem látunk szívesen...*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-03-01, 10:51 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./
Az egész napom semmittevéssel telt eddig. Pontosabban ültem az órákon és lestem ki a fejemből. Próbáltam figyelni, tényleg, de hát... Nemigen jött össze. A tanárok nagyját persze bizonyára érdekli, hogy ha valaki alszik a hátsó sorban, elvégre a legtöbb egoista barom, aki nem tűri, ha nála pihen az ember, ezért igyekeztem ébren maradni. Ez még azért sikerült is. Egy kicsit aludni is tudtam ezt követően szobámban, de ideje volt levánszorognom a tanulószobára. Ez a világ legszörnyűbb helye. Mindenki csendben van, gubbaszt a könyvek felett, miközben kiguvadt szemekkel igyekszik magukba tömni az anyagot, vagy éppenséggel megírni a házit. Nekem ez cseppet sem hiányzik, de sokszor itt sikerül kifognom olyan okostojást aki velem egy órára jár. Akkor le is tudom róla másolni a feladatokat és kész is. Nem is kell több. Persze tanulok én a magam módján, csak nem itt vagy az órákon. Ott felírom hogy mit kellene, meg figyelek ha érdekesek a dolgok, egyébként meg... Inkább hagyjuk. Inkább ücsörgök tovább, sötétkék farmeromban és fekete, ujjatlan felsőmben, miközben csendben dobolok sportcipőbe bugyolált lábaimmal, miközben bosszankodok azon, hogy mindenki ennyire néma.
Egészen addig van ez így, mígnem hozzászokok a csendhez. Akkor már egészen kellemesnek gondolom, sőt, alváshoz alkalmasnak, mikor is egy nagypofájú marha beront. Mikor felé nézek, azonnal felismerem. Láttam már órán. Valami tanársegéd, de akkor is pofátlanság így becsörtetni. Székemen hátradőlök és úgy figyelem a srácot meg a macit. Már megint egy maci. Miért vannak ezek úgy oda a medvékért? Na mindegy. Ha már feltette a kérdezés lehetőségét, akár élhetnék is vele, nemde? De mi az, hogy lehet menni?
- Egy frásznak van kedve odamenni hozzád csak azért, hogy kérdezzen, barom! - mordulok fel, egészen hallhatóan.
- De ha már lehet kérdezni... Mégis miért kellett kiskirály módjára becsörtetned ide, levágnod magad arra a székre és nem befogni a szád? Ha nem tudnád itt tanulnának az emberek, erre te mindenkit megzavarva berontasz ide a gumicukros zacskóból lopott maciddal.
Nem mondanám, hogy félek ettől a sráctól. Annak ellenére, hogy tudom kicsoda, nem esik nehezemre beszólni neki. Sőt, ami azt illeti, egészen nagy felüdülés ez a helyzet. Még akkor is, ha megüthetem miatta a bokám. Akkor is megérte, legalább nem unom halálra magam. Igaz, nem is alszok, de hát az alvásból is megárt a sok. Lemaradnék az élet szép, beszólogatós örömeiről.

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-03-01, 11:28 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./

*Nem mondhatni, hogy pozitívan érzem magam, sőt... kifejezetten mogorva lennék, pontosan azért, mert Sideris fáradhatatlanul, és igen erélyesen tudatomra adta: nem elégedett munkámmal, ráadásul a röhejes Exortus felfelé mászik a pontok versenyén. Fogalmam sincs, hogyan jutottunk idáig. Határozottan indulok hát meg célom felé, s famulusom természetesen követ engem, hiszen velem van. A tanulószobába érkezve adom elő magam, s van aki tudja a helyét... és van, aki nem. Pár pillanat döbbent csend következik részemről, ahogyan a széken terpeszkedem, mint egy király, viszont meglepően elegánsan.*
- Mit nyavogsz, cicus? *villan felé hirtelen tekintetem, s érzem, hogy megy fel bennem a pumpa. Emlékszem rá, ott volt az órámon, így gyakorlatban elsős, aki még semmit nem tud, hiszen az elsők között tartottam meg az órámat.* - Latom nincs gazdad, voroske. Megneveljelek helyette? *folytatom apró szünet után, s most következik az ő része, ami mélyen és durván sért meg. Mit képzel ez magáról? Én tudom, hogy gyakran iszonyatosan udvariatlan vagyok, de nekem van mire, hogy arcom legyen... neki nincs. Itt viszont nem is én lennék a probléma, hanem az utolsó mondat. Ember vagyok, harmadikos, ismerem a határokat, de Pjotr... ő viszont már az érzelmi töltöttsége miatt sem türelmes, s hatalmas mordulással iramodik meg a lány felé.*
- Pjotr, hagyd! *kiáltok rá erélyesen és szárazon, mire a medve bár lassít, azért még a lány felé halad.* - Nem ersz vele semmit, ha bantod, vagy halott lesz harom perc mulva, mert nem tanulhat a leckeböl... *intem le gyakorlatban is a famulusomat, aki mordulással kezd fel-alá járkálni a másik előtt, de nem tesz semmit. Láthatóan ideges, s bár hallgat rám, nem kéne provokálni. Miért hallgat rám, mikor nem kötelező? Azért, mert ismer, és tudja, hogy forgatok valamit a fejemben, amivel bosszút fogunk állni.*
- Egy: en vagyok a tanarseged, es en segitek, nehogy mar en menjek oda. Kettö: nem kell tisztelned, de az erömet igen, bar latom, nincs annyi eszed, amivel ezt fel tudnad fogni, arrol nem is beszelve, hogy a te tanarsegeded vagyok... Nekem jogom van udvariatlannak lenni, neked is, csak neked nem ajanlatos... ezert kapsz egy eselyt arra, hogy bocsanatot kerj... *sziszegem neki oda, pont azon gondolkodva, hogy vajon mi lehet a vére. Nyilván egy tudatlan sárvérű, vagy egy sehova nem tartozó, szennyezett félvérű. Emlékeznem kell rá, ha szeretnék még olyan pontot találni, amivel meg is sérthetem, s ha elmém nem csal, akkor hallomásból tudom, hogy nem tiszteli a tanárokat és az órákat.*
- Tudod mit? Te vagy az a kislany, aki nem figyel az orakon. Ne aggodj, orvosoljuk. Azt akarom, hogy a labam elött csuszva kerj bocsanatot, es csokold is meg a cipömet erte... *vigyorodom el, s a probléma ott kezdődik Lexie számára, hogy nincs választása, mert ahogy a parancs hangzik, úgy neki teljesítenie kell... ez a famulusom képessége, aki már tudja, hogy ilyenkor kell használnia a hipnózist. Türelmesen ülök, s előre nyújtom egyik lábam, míg a karjaimat keresztbe fonom a mellkasom előtt. Nem velem kéne szórakoznia... addig biztos nem, míg nem képes rá.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-03-02, 12:29 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./

Lehet, hogy nemigen tudom a helyem, de ez rá is igaz. Köszönnie még mindig kellene, nem csak nagyképűen becsörtetni ide azzal a plüssel. Bár tény és való, hogy meglehetősen szép mackója van. Gyönyörű állatok a maguk módján, de az összes egoista balfék. Akkora önérzetük van, hogy az már túltesz egy falka ügyvéden. A kérdésére viszont nem felelek. Hallotta ő jól, hogy mit mondtam, nem kell hogy megismételjem magam. Ennyire süket tényleg nem lehet, mikor láthatóan mindenki meghallotta a teremben, hogy volt merszem beszólni őfelségének.
- Hm? Ó igen, kérlek, nevelj meg! Addig sem unatkoznék amíg próbálkozol - teszem hozzá egy fintorral.
Na persze, semmi kedvem ahhoz, hogy ez itt valami varázslattal próbálkozzon. Egyébként sem értem, hogy miért kell mindig ahhoz folyamodni a legtöbbeknek. Ebben a suliban annyi a szerencsétlen, akik mágia nélkül semmire nem lennének képesek, vagy a kis kedvencük nélkül. Nem is értem, hogy maradhattak ezek életben eddig. Biztos ezt az ökröt is aranypólyában babusgatták. Na igen, az lerí róla. A való életről mit sem tud ez a paraszt. A macinak viszont láthatóan nem esik jól a beszólásom. Na igen, tudhattam volna, hogy ez lesz. Viszont úgy tűnik a nagyszájú orosz nemigen tudja fegyelmezni állatkáját. Erre tudok következtetni, mikor is tovább halad felém, miután teremtője rámorrant. A feltételezés kissé sértő, de minden bizonnyal van benne valami. Azért én sem estem a fejemre, mégis, előszeretettel keresem a veszélyt. Az adrenalin most is száguld az ereimben, legnagyobb sajnálatomra viszont a béna páros visszavonul. Én ásítok egy nagyot. A többiekre való tekintettel kezem látványosan szám elé helyezem a művelet közben. Karjaimat lazán lelógatom a szék mellett. Ennyi. Azt hiszem, ennyi volt. Vagy mégsem?
- Bocsánatot kérni? És te mikor kérsz bocsánatot azoktól, akiket megzavartál, baromarc? Vagy azoktól akik láthatóan paráznak tőled, erre pedig biztos rászolgáltál valamiféle cselekedettel. Vagy csak nem attól félnek, hogy megszólalsz úgy, hogy közben beszélni sem tudsz rendesen?
Úgy tűnik azért idővel felismer. Naná, nem sokan mernek nem figyelni az órákon. De hát én rendes vagyok, bepótolom az órai munkát, sőt... Még próbálok előre is haladni, vagyis olvasni, meg utána járni a dolgoknak. Szeretem jól csinálni amit csinálok és ha már ide csöppentem, minél jobban megismerkedni a mágiával vagy mivel. Mert hát eddig tényleg gőzöm sem volt róla. Az esdeklésről valahogy lemondanék, de testem magától cselekszik. Bosszantó ez az egész. Hasonló a múltkori esethez azzal a kétszínű, sőt, inkább már szivárványszín sráccal, csakhogy ez erősebb. Itt nem befolyásolja az elmém, csakis a testem. Felkelek hát helyemről az irritáló erő húzására. Elé sétálok, majd letérdelek a földre, csúszok mindkét lábammal egyet, majd megfogom cipőjét és ajkaim hozzá érintem egy pillanatra.
- Elnézését kérem felség, amiért nem figyeltem az óráin! Bocsánatáért esedezem! - kérek is bocsánatot, sajátos stílusomban.
- Na meg azt is sajnálom, hogy közelebbről még rondább vagy, mint hittem - teszem hozzá mellékesen, csak hogy ne szálljon el magától annyira, amiért ilyesmire tudott kényszeríteni.
Ezt már szabad akaratom szerint mondtam. Egy fintort is dobok mellé. A parancsot teljesítettem, akaratom és beszédközpontom viszont én irányítom, kivéve ha azzal kapcsolatban van valami felvetés, úgy tűnik. Na jó, valójában nem ronda a srác. Sőt, egész helyesnek mondanám. Ha nem lenne ennyire arrogáns tahó, akkor nem lenne semmi gond. Talán még tetszene is, bár nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy koslatna egy pasas után. Bár ha belegondolok, ez a térden csúszós bocsánatkérés sem volt szokásom eddig. Belegondolva még egyszer sem csináltam, és nem is akarom ez után az alkalom után ismét.

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-03-05, 11:23 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./

*Hű, nem tudom, hogy találkoztam-e valaha ilyen szemtelen kölökkel. Egyáltalán nem hasonlít a barátnőmre, pedig neki is vörös a haja, neki is fel van vágva a nyelve, de így soha nem viselkedett, és ez hatalmas különbség. Látom, hogy nincs félelem érzete. Hogyan lehet, hogy még nem törték be? Talán nincs itt elég ideje... anno még Rachel sem volt ilyen, pedig vele elég rendesen kaptam össze első találkozásunk alkalmával. Azóta persze pozitívabb irányba fordult a kapcsolatunk, főleg azért, mert a tanára voltam, de kétlem, hogy ez erre a vörös hajú lányra is igaz lenne.*
- Ahogy kivanod. *villantok egy gonosz vigyort, s valóban, ha már így szeretné, akkor nem fogom vissza magam, s már fel is rajzolódik elmémben egy ötlet. Igazán nem nehéz, hiszen elég provokatív velem, s talán medvém az, aki ezt nem tolerálja, vagy inkább nehezen viseli, pontosan ezért jut eszembe a terv. Tudom, hogy nem fogja érdekelni Siderist, ha ennek a lánynak baja esik, és azt is tudom, főleg hallomásból, hogy az Exortus ház vezetőjével nem túl pozitív a kapcsolata...*
- Oh, ha mar ennyire nincs mit mondani, marad az üres sertegetes. Töled nem is vartam többet, oran se mutattal mast magadbol. Tulajdonkeppen csak azt nem tudom, hogy ilyen stilussal miert jatszod meg magad, mint masok vedelmezöje, es föleg miert kered ki, hogy nem tudsz tanulni, ha egyszer, mint azt hallom, annyira nem is szeretnel. *fonom kezeim karba. Engem aztán nem sért meg. Az, hogy Ginger a barátnőm lett, rengeteget változtatott rajta. Egyik részről, ha őt nem zavarja az akcentus, akkor az már nem érdekel, hogy ki mást igen. Másik részről, megtanultam, hogy nem szabad egyformán gyűlölni mindenkit, csak azért, mert valamelyik csoporthoz tartozik az életben, tegyük fel... sárvérű... Ginger is az, bizonyított, így adok a szavára... ebből viszont az következik, hogy aki nem bizonyít, annak a szememben a legkevésbé se ér semmit a szava. Itt az ideje, hogy a tervem valóra váljon, ezért teszek is, medvém segítségével, s hamarosan már pont azt cselekszi a lány, amit én akarok, így kérve a földön csúszva bocsánatot. Lehet, hogy sértőnek szánja a szavait, vagy a hangsúlyt, vagy a megfogalmazást, ez viszont itt most az eddigi teljesítményéhez képest is gyenge próbálkozás, így fel sem veszem, egyszerűen a pálcámért nyúlok, mert számítok rá, hogy esetleg támadni akar majd.*
- Tenyleg? Te vagy az elsö aki ezt mondja... hat igen, azt hiszem ilyen is kell, különben elszallnek a tökeletessegemtöl. *vigyorgok rá, de többet nem teszek, egyelőre ez elég, ha kell, hát akkor majd vetek még be varázslatot, de többre most nem érdemes, azért túlzottan bántani sem akarom. Mellesleg még jól járt... Rachel, ahogy én anno Rose-tól, úgy ő tőlem, fizikai fenyítést kapott, talán nem is egyszer...*
- Nah, ha van valami mondanivalod, akkor hajra, ha nincs, akkor hagyj, had segitsek annak, aki esetleg ide jönne. *hessegetem el szavakban, de van egy olyan érzésem, hogy lesz hozzám még egy-két mondata, vagy éppen cselekedete, ezért nagyon is figyelek rá. Persze tudom, hogy elsősként nem veheti fel velem a versenyt, főleg úgy, hogy rengeteget éltem már itt meg, de ettől függetlenül nem becsülöm le... nem tudhatom, honnan jött és ki ő.*

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-03-10, 4:44 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./

Azért megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, hogy mégis mit talál ki nevelés címszóval. Nem hiszem, hogy tudna olyan hatást gyakorolni rám, mint korábban az a "Sárkányidomár", de hát nah. Tanulni mindig lehet, viszont ő is meg fogja látni, ha csak szerencsétlenkedik, hogy velem nem olyan egyszerű bánni. Engem nem lehet könnyen megtörni, főleg most, hogy már nagyon is tudom, hogy mi az az érzés, hogy félelem. Legalábbis egy enyhébb formáját. A maci viszont nagyon nem hat meg. Ha jön, hát jön, vélhetően úgysem fog széttépni itt, előtte elrágódna rajtam. Ha nem akadok meg a torkán, mert még az is könnyen előfordulhat. A sértés viszont cseppet sem tűnik számomra olyan üresnek. Ez az idióta tényleg nem hallotta még magát beszélni? Tisztára olyan, mint valami hülye oroszos viccben, vagy olyan filmben, ahol az idióta alak orosz nemzetiségű. Legszívesebben szakadnék a röhögéstől, csakhogy van jobb dolgom is, mint azzal pazarolni az időt. Mondjuk az, hogy kissé felháborodjak szavain, elvégre egyáltalán nem ismer ez a barom.
- Tudod... Csak az unalmas órákon nem szokásom tanulni, utólag azért bepótolom. Vagyis bepótolnám, ha hagynának. De mindegy is, láthatóan nem érted a rendes beszédet - vonok vállat.
A varázslat azért úgy tűnik, nem maradhat el. Mivel pálcát nem láttam, így a famulusra kezdek gyanakodni, végtére is eszem ágában sem volt bocsánatot kérni, főleg nem úgy, ahogy kérte. Kezd elegem lenni ezekből a kreált állatkákból. Mégis miért van velem baja mindnek? Kezdem azt hinni, hogy a saját "kutyám" is megugatna, ha lenne. Addig viszont még van időm, hogy kiderítsem. Pedig én tényleg próbálok rendes lenni velük. Nem tehetek róla, hogy az összes olyan öntelt négylábú, mint amilyen a kétlábú gazdája. Hamarosan pedig már a srác előtt csúszok, legnagyobb "örömömre", hogy bocsánatot kérhessek, miután finom ajkaim a szutykos cipőjéhez érnek. Köpnék is rá egyet, de attól tartok, hogy nekem kellene onnan lenyalni, így inkább hanyagolom, elvégre gőzöm sincs, hogy meddig is tart a famulus befolyása. A hozzám olyannyira illő stílusban azért még mondok neki egyet s mást. Nem túl igazak a szavak, elvégre éppenséggel még tetszhetne is nekem ez az alak, ha nem csak egy szerencsétlent látnék, aki varázslat és az állatkája nélkül bizonyára semmire nem lenne képes. Ez az egoizmus igencsak túlzás. Ennyire tökéletesnek nem mondanám. Tényleg nem. Láttam én már nála jobb pasast, aki mellett ez a suttyó eltörpülne. Hogy pedig tovább fokozzam szépségét, hátha megközelíti álmaim netovábbját, miközben felállok, lendítem is öklöm, hogy orrba dörgöljem, nem kis erővel. Tudtommal egész gyors vagyok. Erőben sem szenvedek hiányt, főleg akkor nem, ha dühös vagyok, most pedig igenis az vagyok. Remélem betöröm az orrát ennek a nyamvadt senkiházinak. Ha pedig nem, hát amint kiegyenesedek, emelem is egyik lábam, hogy lábai közé taposva megmutathassam neki, mennyivel szebb az én lábbelim.
- Nincs több kérdésem, tanár úr!

Tárgy: Re: Tanulószoba 2014-04-04, 9:36 pm

/NRT: Lexie - Tarkh, 2014.03.01./

*Engem nem hat már meg, hogy ki mit gondol, vagy ki mit tesz. Én a magam útját járom, jártam akkor is, ha nehéz volt, és elég ideje vagyok itt ahhoz, hogy tudjam: alapvetően ki hogy érkezik, illetve mi lesz belőle később. Én is kupálódtam, köszönhetően pár embernek, és... hát, talán bár igazságtalan volt, már Rose-ra sem haragszom annyira. Elindított egy úton, amin aztán Nil vezetett, bár ő barátian, végül persze jött Ginger, aki pedig egyszerűen a szeretetével formált. A lánnyal szemben én most Rose útját választom, és famulusom segítségével befolyásolom, hogy kérjen bocsánatot. Nincsen választása, így meg is teszi amit kérek, bár elég vastag lehet az arcán a bőr, ha nem viseli meg lelkiekben az, hogy előttem alázkodik meg, rengeteg ember jelenlétében. Nyilván ilyen ember is létezik, azért valahol ezt csodálom, s bár annyira nem kelti fel az érdeklődésem, hogy meg is tegyem, ha nem így volna, akkor egyértelműen időt szánnék rá, hogy betörjem.*
- Neked minden ora unalmas akkor... nem hiszem, hogy van itt keresni valod. Az meg, hogy masba nem tudsz belekötni, csak a kiejtesembe, eleg szegenyes fantaziara vall... *legyintek rá, mert oly sokat hallottam már ezt, hogy igazából nem hat meg. Természetesen, ha ő az elsők között volna, aki ezt a szememre veti, akkor egyértelműen rosszul esne, de sajnos mások már ellopták a mondat hatását. Most, hogy teljesül kívánságom, hagyom is, hogy saját, szabad akarata szerint cselekedjen, de tudatlan én sem vagyok, és nem most jöttem le a fáról: nyilván készül valamire, főleg az ő személyiségével, így résen vagyok. Nem ismeri a múltam, nem tudja, hogy mennyit harcoltam és edzettek, ám talán pont azért, mert nem veszem komolyan, hiába ez. A keze lendül, s arra sem méltatom, hogy védekezzek, bár nálam a pálcám, egyszerűen a fejem húzom félre, s ha ügyetlen, akkor félre fog érkezni az ütés, ha pedig gyorsan vált, akkor az orrom már a félrefordítás miatt nem, de a számat még elkaphatja, minek hatására szépen fel is szakad, s bár a fogam nem üti ki, azért érzem majd az ütésének erejét. Sajnos azonban nem gondolkodik: ha támad, nyilván reagálok, és nem ér más meglepetésszerűen a második akció. A rúgással kéne kezdenie, akkor talán védekezni sem tudnék az ütésnél, a fajdalom miatt, de így ösztönösen zárom össze lábaimat, és fél kézzel - hiszen másikban a pálca van -, hárítom a lábát. Pálcát szegezek rá, s nyilván tudnék olyan igét használni, amit nem képes védeni, nem teszek így, egyelőre, mert más intézkedik helyettem: ismét a medve lép közbe, és egyetlen ütést, inkább karmolást mér rá, gyorsan és erővel iramodva neki, a lány hátán végig egy mély sebet ejt. Képes lehet kikerülni, ha ugrik, de nem véletlen, hogy én és a famulusom jól értjük egymást, és az sem, hogy addig nem használom a pálcám, míg a medve nem lép. Amennyiben a lány kikerüli a medve csapását, ami a képessége miatt mérget juttatna a szervezetébe, akkor egyszerűen egy igét röppintek feléje.*
- Obstructo! *kóstolgatom őt, és pont az ugrás miatt, annak az esélye, hogy ezt kivédi, már csökken, hiszen pálcát is kell rántania, annak ellenére, hogy az előbb még a kezével hadonászott. Nem szeretném rettentően bántani, elég, ha magiszter órájára kerül majd be, ha ott ilyen hangsúlyt enged meg, akkor többet hagyhat ott, mint a foga.*
- Nem vagy tul eszes, mi? *vigyorodok el, s bökök egyet a fejemmel. Nyilván a szituációra utalok. Ketten egy ellen, egy famulus, aki nem mellesleg nem egy macska, hanem egy medve, és egy harmadikos diák, aki látott már ezt azt. Mit gondol magáról? Nem rég került ide... áh, nem értem én ezt. Persze lehet, hogy a személyisége ilyen, de azzal már nem tudok mit kezdeni.*