Nymphadora Giovanni

Tárgy: Re: Nymphadora Giovanni 2013-06-18, 4:33 pm

Drága Dora! Eleinte annyira, de annyira gyűlöltelek téged.. alig tudtam megmaradni a közeledben, az egész személyiséged visszataszító volt, és egyszerűen nem csak hogy nem láttalak szerethetőnek, de még csak elviselhetőnek sem. De mégis volt ott valami vonzódás, élveztem, hogy egyszer közel voltunk, aztán meg távol, és valahogy mindig édes volt a békülés, aminek a vége pontosan az lett, amitől annyira tartottam, ami ellen tiltakoztam: már csakis te kellettél. Nem érdekelt aztán semmi, ami azelőtt történt, hogy összejöttünk, pedig borzasztóan lenéztél engem, megítéltél úgy, hogy még csak nem is ismertél, és valljuk be, én is durva voltam, nem csak lelkileg tettelek tönkre időről időre, de a fizikális erőmet sem féltem használni veled szemben. Valahol megbántam mindezt, de mégsem, hiszen éppen ezek az emlékek hoztak össze minket, és tették borzasztóan jóvá a kapcsolatunkat, legalábbis egy ideig. Én mindig is szerettelek téged, az első pillanattól kezdve vonzódtam hozzád, most is szeretlek, és foglak is, de bármennyire is fájó, és bármennyire is szeretem azt, aki mellettem vagy, és aki én vagyok veled, minket, valami megváltozott. A szerelmem már nem olyan erős, úgy érzem, átalakult tiszta szeretetté, és kötődéssé. De van értelme így folytatni? Nem veszekszünk, nincsenek balhék, csak a megszokás, és a nyugodt egymás mellett élés.. de én majdnem megcsaltalak, az utolsó előtti pillanatban kaptam észbe, te pedig nem ezt érdemled. Már most gyomorgörcsöm van ettől a beszélgetéstől, hiszen tudom azt, mennyit veszítek én veled, ha eltollak magamtól, de jelen pillanatban nem látok más opciót, mint.. az idő pedig eldönti helyettünk, hogyan is lesz ez az egész tökéletes. Nem akarlak bántani, sem pedig megbántani, de talán így lesz a legjobb, és amint késznek érzem magam erre, hogy szavakba is öntsem azt, amit gondolok, és amiket érzek, meg kell oldanunk ezt a gondot. Valahogy túléljük, az élet pedig megy tovább.

» Nymphadora Giovanni