Gwenhwyfach Gairden

Tárgy: Gwenhwyfach Gairden 2014-01-11, 8:39 pm

Név: Gwenhwyfach Gairden
Születési hely: Anglia, norfolki Gairden-birtok
Születési idő: 1994. december 17.
Vér: Aranyvér

Ház: Inflatus
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Kinézet:
Alacsony, mindössze 160 cm, de még ehhez képest is már-már kórosan sovány: 40 kg. Leginkább az evéstől való félelem miatt, ugyanis otthon egyfolytában attól rettegett, hogy egészen véletlen méreg kerül ételébe, és meghal - ezt az örömöt pedig nem akarta megadni mostohaanyjának. Hosszú, sötétszőke haja egészen a derekáig ér, általában nem hagyja kiengedve. Szeme sötétzöld, bőre szeplős, hófehér, gyakran betegesen sápadt.
A ruhái - a Gairden-család tagjaként, természetesen - a legdrágább kelmékből készültek, a legjobb szabók keze által, mindig kifogástalan és elegáns, kényelemre majdhogynem esélye sincs.

Jellem:
Annak ellenére, hogy elmebajosnak mondják, elég jó esze van, és kiválóan tudja kamatoztatni - az érzések terén már nem ilyen rózsás a helyzet.
Gwen nagyon érzékeny lány, és habár ezzel majdnem mindenki tisztában van, próbálja elrejteni. Hangulata könnyen ingadozik, az általa nem kedvelt személyek jelenlétében erősen frusztrált, ám az összeomlást előttük igyekszik elkerülni. Ehelyett cinikusan viselkedik, szavai csöpögnek a gúnytól - az persze más kérdés, hogy miután egyedül marad, hisztérikusan zokog és hibáztatja magát, amiért ilyen helyzetbe került.
Ismeretlenekkel hűvös és távolságtartó, tisztában van azzal, hogy a helye, és ehhez mérten viselkedik. Nincsenek előítéletei - már a kifogástalan származásúakkal szemben -, és úgy viselkedik másokkal, ahogy azok vele.
Nem igazán nyílik meg senkinek, a manója tudja minden titkát, de ő úgy sem adja tovább. Néha Morgaine-nel is beszélgetett, aki - úgy tűnt -, igazán megérti. De vele szemben is vannak kétségei, nem biztos abban, hogy a lány valóban az ő oldalán áll, egyáltalán állhat. Ha valakit megkedvel, akkor is tartja a három lépést, ha valaki megsérti, azzal azonban különösen távolságtartó, lehet rajta látni, hogy haragszik.
Nem szereti magát, amiért gyenge, éppen ezért igyekszik mindenben a legjobbnak lenni - az egyetlen dolog, amire büszke, az a származása. Ennek jelképeként folyton a nyakában lóg a színarany medál, ami G betűt formáz, és még édesanyja hagyta rá.

Előtörténet:
„Gairdenék elmebajos lánya.”

Így ismerik őt az aranyvérű körökben, habár kimondani mindenki csak otthon meri... vagy ott sem - a Gairdenek igencsak befolyásosak, és a kezük igen messzire elér. A család a kora középkor óta bizonyítottan aranyvérű, és évszázadok óta megtesznek mindent, hogy ez így is maradjon, ne mocskolják be származásuk holmi mugliszármazású egyénekkel. Ennek érdekében vált szokássá a rokonházasság, leginkább elsőfokú unokatestvérek között. Ebben az esetben is így történt. Gwenhwyfach apja, Agravaine az unokahúgát, a nála majdnem tíz évvel fiatalabb Elaine-t vette feleségül. Házasságukban természetesen szó sem lehetett szerelemről, de egy ideig békésen éldegéltek egymás társaságában.
Azonban megjelent a bizonyos harmadik, Esther Elsegood, aki némely körökben méregkeverő néven vált ismeretessé. Eleinte titokban folyt a románcuk, ám mikor a nő teherbe esett, már nem igazán akarta véka alá rejteni a kapcsolatot. Éppen ekkor derült ki, hogy Elaine is várandós, így a helyzet csak még bonyolultabb lett. Végül heves vitákkal, átkozódással és hisztériákkal teli kilenc hónap után, éppen egy éjszakán született meg a két leány: fattyú és örökös. Csakhogy Elaine belehalt a szülésbe, és ezzel megfordultak a szerepek. Az elsőre fattyúnak titulált gyermeket, Morgaine-t pár héttel később törvényesítették, amikor Agravaine elvette szíve hölgyét. Gwenhwyfach pedig - akinek nevét szintén Esther adta, és annyit tesz „kevésbé áldott” - második helyre csúszott.
Első évei nyugalomban teltek, annak ellenére, hogy anyja meghalt, mostohája igen jól bánt vele, majdhogynem sajátjaként szerette. Ápolta, ha beteg volt, ami elég gyakran fordult elő, hol súlyosabb, hol enyhébb formában. Azonban tízéves korára Gwen, családja minden elővigyázatossága ellenére különös pletykák egész sorát ismerte. Többek közt azt, hogy állítólag Esther ölte meg szülőanyját, és vele is csak azért kedves, mert az érdeke úgy kívánja. Vagy: Esther őt is meg akarja ölni, hogy Morgaine jogait erősíthesse, és amint alkalma nyílik rá, meg is teszi.
A lány nem tudta, mit hihetne, úgy tűnt, a vádaknak van alapja, mindannak ellenére, hogy ő szerette mostoháját. Az idő múlásával azonban a belévetett hite megrendült, paranoiássá, hisztérikussá vált a nő jelenlétében. Kerülte Esthert, szinte menekült előle, napokra bezárkózott a szobájába, nem evett, ha kínálták, félt, hogy megmérgezik.
Egyesek azt mondták, hogy ez a fajta „őrültség” a vérfertőzésnek köszönhető, hiszen a Gairdeneknél minden generációban előfordult egy-egy nem teljesen normális egyén. Mások jogosnak tartották a lány félelmeit, hiszen a gyanújában volt ráció.
A dolog csakhamar odáig fajult, hogy már a család sem kereste őt, hagyták, hadd élje a kis világát. Volt, hogy hetekig csak a saját házimanójával találkozott, csak tőle fogadott el bármit is. Szülei jelenlétében hűvös volt és távolságtartó, azok tehetetlen dühükben pedig csak bántották, megalázták. Féltestvérei közül egyedül csak Morgaine-nel állt szóba, de csak azért, mert a másik szinte ráerőltette társaságát. Végighallgatta, szólt pár szót, de nem igazán hitte, hogy a lány az ő pártján állhat.
Taníttatták, a lehető legjobb neveltetést kapta, de szinte sosem engedték társaságba, mondhatni rejtegették. Tanárai kedvelték, okos lánynak tartották, de apját, mostoháját nem igazán hatották meg szavaik, azt hitték, a szokásos köröket futják, dicsérik, mert ez a helyes. Még nagyobb volt a meglepetésük, amikor Gwent felvették a Mysterioba, talán egy kis büszkeséget is éreztek. Megkönnyebbülésük azonban szinte kézzelfogható volt, szinte örültek, hogy megszabadulhatnak a paranoiás lánytól. Gwen pontosan tudja, mit gondolnak róla az emberek, így feltett szándéka javítani a véleményükön, megmutatni, hogy ő nem „Gairdenék elmebajos lánya”.