Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-03-27, 1:35 pm

*Miután az utolsó dallam is elhalkul, valaki a háta mögül köszön neki. Gyorsan megfordul, és leteszi a hegedűt, ugyan oda, ahonnan elvette.*
-Szia* mosolyodik el amikor látja, hogy Jasmine lépett be a terembe. A dicséretre elpirul, majd félénken felpillant.*
-Köszi. Hát elég régóta. Bár a hegedű sosem volt a kedvencem. És nem is nagyon megy annyira, mint mondjuk a basszusgitár…vagy a dob. Igazából csak ezt az egy dalt tudom eljátszani végig. A többihez nem volt elég türelmem.* Megenged magának egy bátortalan mosolyt, és tovább nézelődik a teremben.*
-Nem hallottam még olyan varázsló suliról ahol van egy külön terem a hangszereknek. Te játszol valamin?* Fakó szeme kíváncsian fürkészi a másikat. Majd elvigyorodik amikor rápillant egy konga dobra.
-A bátyám mindig imádta az ilyen hangszereket.* Mondja, és szórakozottan elindul a hangszer irányába.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-03-27, 1:51 pm

* A folyosón pillantja meg az ismerős lányt, ki eltűnik egy ajtó mögött. Régen találkozott vele s akkor sem volt jó paszban, így a hirtelen felhangzó dallamok áradatát követve jut el a zene terembe. Nem akarja megzavarni, így halkan végighallgatja a darabot mit játszik, s mikor elhalkulnak a vonások akkor lép közelebb a lányhoz. Kedvesen érdeklődik hogy léte felől s bár nem ért a hegedüléshez dícséri tudományát akár jó az akár nem. Végighallgatva a lányt felvonja szépen szedett íves szemöldökét.*
- Nahát, több hangszeren is játszol? És melyik a kedvenced? * úgy tűnik sokan hódolnak eme szenvedélyüknek, maga nem tartozik eme táborba és nem is vonzza annyira. Néha eszébe jut hogy talán valamelyikhez konyítani is kéne, de nem életfeltétel az hogy tudjon játszani valamin, így nem is mozdult eme gondolat irányába.*
- Hát őszintén szólva én sem, de sokan töltik itt szabadidejüket s a magiszterek dícsérete hogy létrehoztak egy ilyen helyiséget, tele minden féle kütyüvel.* pillant körbe, több olyan dolog is van mit nem tudna nevén nevezni, de hát mit is várunk egy e irányban érdektelennek tűnő leányzótól.*
- Én nem játszok semmin. Annyira nem vonz. Csak azért jöttem be mert láttam hogy bejössz. És kíváncsi voltam hogy megy sorsod.* mosolyodik el lágyan s tekintetével követi a felbuzdult leányzót.*
- Van testvéred? Csak bátyád van vagy netán több testvéred is van? * nem ismeri a lányt, így ha rááll egy ismerkedős beszélgetésre annak maga sem áll ellent.*
- És hogy tetszik itt? Órán nem szoktalak látni...* jegyzi meg de nem akarja kérdőre vonni, ha elmondja miért is nem látogatja az órákat azt jó néven veszi, ha nem akkor nem üti bele az orrát, de nem fog ezért neheztelni rá.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-03-27, 2:14 pm

*Amikor a kongához ér, hirtelen megfordul, és világos kezeit a sötét dob tetejére helyezi.*
-Igen. A kedvencem...azt hiszem a dob* mikor ezt mondja egy pillanatra elbizonytalanodik, de aztán vidáman pillant Jasmine-ra.*
-Hát elég sokan vagyunk testvérek. Három bátyám van, és egy öcsém. Az öcsém kivételével mind muglik. Ahogy a szüleim is. Neked vannak testvéreid? És a szüleid varázslók?* Kérdezi kíváncsian. Majd neki támaszkodik egy orgonának, és onnan nézelődik tovább.*
-Nagyon tetszik itt. Órákra szívesen mennék csak midig elfelejtem, hogy éppen hol, és mikor lesz az óra.* Pirul el szégyenlősen, majd átsuhan agyán egy kósza gondolat.* Ha szeretnél elmehetünk máshová beszélgetni.* Vetette fel a lehetőséget, mert a hangszerekkel, inkább egyedül szeret foglalkozni. Ilyen téren nincs nagy önbizalma.
Az ötlet elhangzása után elindultak vissza a klubbhelységukbe.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 8:14 pm

* Miután elvált a fiútól a mai nap nem öltözött át így ugyan az a rövid farmer nadrág és szürke felső van rajta. MA a papucsot választotta a magas sarkú helyett. Mivel még nem álmos úgy döntött hogy kicsit kóborol még a suliban és csak utána szája meg szobáját. Az első emelet felé veszi lépteit és a folyosón sétál. Egy érdekes terem elé érkezik mely fel kelti figyelmét. Természetesen be megy ha már erre jár és amúgy is kíváncsi mit rejt ez a helység. Persze az ajtóra ki van írva de hát még lehetnek meg lepetések. A terem tele van hangszerekkel melyek a lány meg néz de nagy érdeklődést nem mutat feléjük. Legalább is a kicsik iránt. Gyorsan körbe néz nincs e neki való és akkor meg lát egy zongorát.*
~ na lássuk mit tudok még ~* Gondolja magába és a fedőt fel is emel hogy a billentyűkhöz férjen. Keres egy kis széket a sarokba és a zongorához ül. Ujjait meg ropogtatja mint a nagyok és megnézi be van e hangolva.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 8:31 pm

* Hangtalan léptekkel sétál a folyosón melyen még nem volt alkalma végigsétálni, nagyon nem mérte fel még a terepet a kastélyban. A fontosabb termeket természetesen már felkutatta, úgy mint a tantermeket, az étkezőt, a konyhát, hova ugye napjában többször kell mennie ogy ételt vegyen magához. Enni kell, így már az első napján útbaigazítást kért egy diáktól, merre is találja a diákok számára fenntartott étkezdét. Most az aulából tartott felfelé, láthatólag egészen az első emeletig jutott, hol a fáklyák azonnal lángra gyúltak mikor apró lábaival érintette a folyosót. Egy darabig nézelődve halad, egészen addig míg hangokra nem lesz figyelmes. Eleinte még távolról hallja a hangolást majd egyre közelebbről míg nem eléri a terem ajtaját mely tárva nyitva van. Simán belép rajta minden teketória nélkül s tekintetét körbejáratja a helyiségben mi tele van hangszerekkel. Egészen addig tart pillantása míg egy szőke lányt meg nem pillant a zongoránál. Ha zavarja, ha nem odasétál hozzá, figyelme a billentyűkre vetül.*
- Hello.* köszön a lányra ha eddig nem fedezte volna fel.*
- Tudsz zongorázni?* lehet hülye kérdés hisz aki tud, azt is tudja hogy hangolni kell, legalább is fel kell mérni a "terepet". *
- Egyébként Zoé vagyok az Exortus házból.* pillant most fel a lány arcára s jobb kezét felé nyújtja.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 8:45 pm

* Úgy tűnik hogy a zongora be van hangolva ám pár hang azért nem stimmel így hát azokat be állítja hogy minden rendben legyen és tudjon valamit játszani. Közben egy lány toppan be a helysége a szöszi rá néz majd folytatja a munkát.*
~ lehet neki is kedve támad valamelyik hangszerhez~* Vonja meg vállait és nem kerít a dolognak nagy ügyet. Mikor az utolsó hangnál tart a lány meg szólítja.*
- Szia* Köszön vissza ám nem néz a lányra hiszen épp az egyik billentyű húrt babrálja. A kérdésre fel vonja az egyik szemöldökét, mert hát talán természetes hogy ha babrálja a zongorát talán tud is rajta játszani. Nem teszi szóvá hogy a kérdés buta és a lányra emeli kék szemeit.*
- Hát nem játszom rajta olyan jól de konyítok hozzá egy kicsit* Mosolyodik le és a kezet melyet felé nyújtanak elfogad.*
- Diana Garay és Sideris csapatában játszom* Hangja nem hangos bár a terem akusztikáját figyelembe véve talán annak sikerült. Azt nem mondja melyik hát hiszen csak ismeri mindenki a szakvezetőket ha nem majd rákérdez a lány.*
- Esetleg te is játszol valamilyen hangszeren?* teszi fel az ide vágó kérdést már hát kitudja miből lesz a csere bogár. Közben ujjait végig húzza a billentyűkön hogy meghallja melyik sántikál kicsit.*
- Azt hiszem ez kész is.* Egy halk könnyed bemelegítésbe kezd. Semmi kivető dallamot nem lehet felfedezni csak a hangokat próbálgatja egyelőre*
- Esetleg énekelni tudsz? Nekem szörnyű a hangom* Jegyzi meg a lánynak mert az is lehet hogy tud és talán.....talán....talán... egy énekessel hozta össze a sors.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 9:02 pm

* Odalép a zongorához, melyet egy lány már éppen előkészíti egy darab eljátszáshoz, így rá is köszön. A kérdés tényleg buta, de mégis számtalan ok lehet a húrok között babrálni, nagy százalékában tudta hogy ezt fogja mondani.*
- Értem.* bólint röviden majd bemutatkozik kacsóját is felé nyújtva. A kézfogás megtörténik mire a lány olyat mond bemutatkozása után mit nem nagyon hova tenni de nem kérdez rá. ~ Itt mindenki szerint olyan egyértelmű minden. Nem normálisak komolyan mondom ~ gondolja ugyan olyan nyugodt arccal mint ahogy a lányra tekintett.*
- Örvendek Diana...* kezét vissza veszi és egy tincset füle mögé tűr, mely azonban pillanatok múlva ki is szabadul rövid fogságából. A kérdésre bólint majd megindul és körbesétálja a zongorát, tüzetes átvizsgálva annak épségét.*
- Csak egyen. Zongorázni tudok, de eddig nem tudtam hogy van itt ilyen terem is. Új vagyok.* pillant itt a lányra.*
- Te mióta jársz ebbe a suliba?* érdeklődik kezét végighúzva annak finomra csiszolt szélén, hát nem a legjobb minőségű azt már megtudta állapítani, na de a lány játéka után talán többet is megtud a zongoráról.*
- Tudok...igaz nem ismerek sok darabot csak a legismertebbeket, de nem egy repedt fazék a hangom. Legalábbis még nem mondták.* vonja meg a vállát, szereti a lassú érzelgős számokat miket teljes átéléssel elő tud adni, de ezt nem tudják sokan. Itt senki, hisz senki sem ismeri.*
- Jártál énektanárhoz? sokat kihoz az emberből...* kicsi esélyt lát erre, csak egy érdeklődő kérdés.*
- Milyen darabokat ismersz?* ha feltartja majd szól, addig kérdezgeti, hátha egy "duett"-et előtudnának adni mihet végül is kedve is lenne.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 9:26 pm

* Miután túl esnek a formalitáson kiderül hogy egy zongora kedvelővel hozta össze a sor melynek örül és remény csillan kék szemeiben.*
- Ez remek!* Jelenti ki és így is gondolja.*
- Párost is szoktál játszani? * teszi fel következő kérdését és arrébb is csusszan hogy a lány is letudjon ülni még az is lehet hogy párost fognak játszani. Az is kiderül hogy énekelni is tud a lány bár ez majd kiderül ha olyan darab kerül szóba melyhez jól jön egy ének hang is. Közben nem csak a zene kerül szóba és a kérdésre készségesen válaszol*
- Hát én még tanév nyitó előtt érkeztem meg és azóta nem is hagytam el ezt a sötét sulit* A sötét szót szándékosan megnyomja mert nem tetszik neki ez a hely de hát ezt kell szeretni bár nem valószínű hogy megszereti. Neki túl sötét de hát nincs mit tenni a szülök ellen.*
- Szabad tudni te miért jöttél ide?* Kérdezi meg kedvesen és talán egyértelmű mire is gondol. A következő kérdésre bólint hogy nem járt ének tanárhoz.*
- csak ének tanárhoz nem de ugye valamennyit azért kellett vele foglalkoznom* Hiszen a hangokat ismerni kell de soha nem hozta lázba az éneklés.*
- amúgy hogy érted hogy sokat kihoz?* Kérdezi meg érdeklődve mert ezt nem nagyon érti. A kérdésre elgondolkodik.*
- Hát alap darabokat ismerek mint Mozart és a többi híres darabok és van pár saját szerzemény is. Persze vannak számok melyeket el tudok játszani. Te milyeneket ismersz?* Vonja meg a vállát és vissza is kérdez természetesen...... egy percre elgondolkodik*
- Ezt ismered?* Kérdezi meg és kezeivel a billentyűket kezdi el babrálni // https://www.youtube.com/watch?v=E2CVLWOoNsY //*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 10:04 pm

* A lány látható örömére elmosolyodik majd lassan körbejárja a zongorát így kissé sréhen áll meg, de a lány előtt. Kezével megérinti a hangszert, majd kérdések sorát kapja a lánytól, mi annyira nem bán.*
- Egyszer kétszer próbáltam de valahogy nem úgy sikerült mint monóba.* annyira azért nem profi, még sokat kell tanulnia magának is, mi nem fog menni tanár nélkül se zongora terén, se éneklés terén. Szüksége van az oktatásra. Nem ül le a lány mellé, hanem onnan hallgatja mikor is érkezett az iskolába.*
- Az nem most volt tudtommal...akkor bizonyára jártas az iskolát érintő dolgokban.* jeleni ki, mert számára ez így lenne ésszerű és egyértelmű. A lány hangján kiérzi hogy ez a suli valahogy nem fekszik neki, persze ebben a sötét szó kiejtése is segítségére vállt.*
- Akkor miért jöttél ide?* teszi fel szinte egyből a kérdést, mire vissza is kapja.*
- Tanulni jöttem. Minden vágyam hogy igazi fekete mágus legyek. Hallottam a suli híréről és tanítóiról, egy percig sem haboztam jelentkezni.* ez látszik is rajta, beszéde nagyon eltökélt s hiszi hogy képes lesz rá. Az éneklés is szóba kerül, a lány tud énekelni és ezt Diana tudomására is hozza, arra hogy a lánynak szörnyű az énekhangja nagyon semmit sme tud mondani, hisz nem hallotta még, de az érdekelné hoy tanárhoz járt e.*
- A fürdőszobai éneklést nem nevezném annak, bár sokaknak onnan indul a pályafutása. A tanár sokat segít és tanít természetesen, a helyes hanghordozásban, áthajlásban...a profikat is énektanár segíti.* sok vágya van a lánynak, nem csak az hogy fekete mágus váljék belőle, saját magának köszönheti hogy idáig is eljutott, kitartó.*
- Az alapokat én is...szerintem minden zongorán játszani tudó.* mosolyodik el kicsit.*
- Egy pár Chopint is elpötyögök...* vonja meg a vállát minden felvágás nélkül, nagyon kedveli a híresebb musical-ek követését is, akárcsak az éneklésben. Mikor Diana elkezd játszani fülelni kezd, kis idp múlva kis mosollyal bólint.*
- Ez a Whole New World...* megköszörüli torkát, skálázással bizony többre menne de talán így is hallható lesz, hogy sokat dolgozott azon hogy énekhangja fülnek csilingelő és ne zavaró legyen. Bizonyára a lány is játsza tovább, így halk mégis dallamos éneklésbe kezd. Egyre erőteljesebb lesz a hangja minek következtében szemeit is behunyja, teljes átéléssel szeret énekelni, hisz úgy az igazi, látszik arcán is mennyire élvezi kettejük kis játékát.
A szám végeztével melytől vére is felpezsdül a lányra pillant.*
- Füllentettél hogy elpötyögsz...nagyon szépen játszol.* nem szokása mást dicsérni és fényesíteni most mégis megteszi, kicsit felszabadultabb lett.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 10:40 pm

* Kiderül hogy a páros nem is olyan jó ötlet mert a lány nem igazán tud legalább is ezt szűri le a szöszi. Vállát csak fel emeli majd leengedi végül is ő egyedül is el pötyög a zongorán. A jártas szóra fel nevet.*
- Azért mert itt vagyok egy ideje az nem jelenti azt hogy jártas is lennék az iskola ügyeiben....meg hát tudod hogy megy ez a diákokkal nem sok infót osztanak meg a fejesek....* Eszébe jut hogy bizony most valaki meg dorgálta volna a szóhasználatért így javítja magát egy mosoly kíséretében*
- vagyis a szakvezetők...bár pár infót össze lehet szedni innen onnan.* Kacsint a lányra játékosan.*
- nem önszántából az tuti* Csak ennyit felel arra a kérdésre hogy mit keres itt és nem fog mindenkit beavatni elsőre a dolgiba. Nem a lánnyal van baj csak hát nem ismeri ennyi az egész.*
- Áh értem hát sok sikert hozzá* Mondja a lánynak arra hogy fekete mágus szeretne lenni. Ő csak próbálja kihúzni itt az éveket és addig sem kell otthon lennie mely már fél siker. A név említésére felszökik egyik szemöldöke.*
- nem ugrik be hogy ki ő* Szögezi le és ujjai játékba kezdnek a zongorán. Ahogy a dallamot játssza egy elégedett mosoly jelenik meg az arcán.*
~ csak emlékszem valamire~ * suhan át rajta a gondolat és a mosoly nem fagy le arcáról hiszen a lány ismeri és még a szövegét is tudja melyet énekelni kezd. Azért így csak szebb ez a dal. A szöszi is át engedi magát a zenének és csak arra koncentrál. Megnyugtatja nem mintha ideges lett volna tőle. Szereti a zenét és mindig jó űzni ezt a "sportot". A lány hangja betölti a termet és ettől csak még jobban érzi a zenét a szöszke. Egy dicséretet is kap a végén melyre elmosolyodik.*
- Áh már egy éve nem játszottam azt hittem már nem is tudok semmit de olyan ez mint a biciklizés...amúgy köszönöm......neked is szép a hangod.* Szögezi le mert így is gondolja. Közben fel áll a hangszertől és a szék felé int.*
- Nos hajuk te mit tudsz....hát ha megismerem azt az előadót akit említettél* Mosolyodik el és talán a lány is megmutatja mit tud.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 11:11 pm

- Értem. Mondjuk nem is az iskolát érintő pénzügyi kiadásokra gondoltam meg ilyen hivatalos dolgokra.* mosolyodik el.* Nem vagyok "beavatva" sok mindenbe.* megvonja a vállát, majd lassacskán csak összeszedi az őt érdeklő infókat, egyszer csak megtudja itt miként folyik az iskolai élet. Nem valami lelkesen beszél a lány erről a suliról, s ki is derül hogy nem önszántából iratkozott be. Erre elhúzza száját.*
- Az kellemetlen...* őt ez a veszély nem fenyegeti, de nem erőlteti a témát, ha elakarta volna mondani biztosan megteszi. A "bátorító" szavakra biccent.*
- Köszi...majd meglátjuk mire jutok.* három év hosszú idő s mivel mugli család leszármazottja egy cseppnyi varázsló vér sincs ereiben, így talán kiderül idővel hogy kicsinyke érzéke sincs a dologhoz, de hát ne igyunk előre a medve bőrére. Mivel úgy tűnik mindketten tudnak zongorázni egy pár előadó neve is elhangzik, ki mit tud játszani.*
- Lengyel zongoraművész és zeneszerző. Kedvelem a darabjait.* nem fog életrajzi beszámolót tartani, de szerinte a lány sem várja le tőle, ha érdekli, bizonyára utána néz majd a könyvtárban.
A lány elkezd játszani egy számára is ismert darabot, mit hangjával követ miután kiderül hogy egy kis énekléshez való tehetség is szorult belé. Lassan indít, úgy ahogy az az eredeti elhangzásban is elhangzik, majd hangja egyre csak erősödik s teljes átéléssel adja elő a jól ismert Aladdin egyik dalát. Hangja betölti az egész termet, szemeit behunyva idézi fel a mese egyes jeleneteit s mikor a szám végéhez érnek lassan kinyitja pilláit elismerően néz a lányra. Pár napja nem énekelt, így teljesen felszabadult és kicsit be is zsongott, hozzá tartozik az éneklés, vérében van e szenvedély még ha a mágia nem is.*
- Köszönöm.* biccent felé a dicséretre s mikor a lány feláll átadva neki a helyet, gondolkodás nélkül elfoglalja helyét majd ujjait megperegteti a billentyűk fölött.*
- Ez egy eléggé híres darabja...* pillant fel a lányra.* De hát ezek szerint nem mindenki ismeri.* mosolyodik el majd tekintetét visszafordítja a billentyűk felé s elkezdi a darabot. Mivel talán felismerheti a lány nem árulja el a címét csak játsza s játsza nem törődve azzal hogy nézik, pedig sok zongoristát kifejezetten zavar, ha "munka" közben nézik. Arcán különféle érzelemhullám söpörnek végig ahogy kissé fölé hajol, ujjai lassan pörögnek a billentyűkön, hisz egy igen lassú, mégis táncolható szám hallható. Mikor végez egyetlen mozdulattal az összesen végighúzza ujjait s a lány felé fordul.*
- Nah nem volt ismerős?* kérdezi kíváncsian.* Perc keringő, ez a darab címe.* egy két dallamot még lepötyög egy kézzel mibe bele is botlik, majd sóhajtva feláll.*
- Örültem a találkozásnak Diana...ha bármikor kedved támad egy kis gyakorláshoz....én benne vagyok.* pillant rá kedvesen, üzen neki és megbeszélnek egy találkát, hisz attól hogy elkezdi belevetni magát a mágia tudományába, természetesen szenvedélyeit sem fogja mellőzni.*
- Megyek bekapok még valamit fekvés előtt...szia!* köszön el a lánytól, kisétál a teremből melyet még biztosan fel fog keresni akár egyedül, akár társaságban, de most célba veszi a konyhát.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-02, 11:26 pm

* A megjegyzésre csak elmosolyodik hiszen ő sem arra gondolta, de nem jó emberhez fordult hiszen a lány nem szeret pletykálni így nem is szokott mesélni semmit a suliról senkinek. Maximum a tapasztalatit ne meg amit bizalmasan átadnak neki azt nem fecsegi ki. Egyszóval nem egy pletyka fészek. A kellemetlen szóra bólint egyet, mert tényleg az de hát ez van. Egy zeneszerző vagyis többé is fel merül a beszélgetés során ám egyik ismeretlen számára. Egy kis infót azért meg tud róla és ennyi épp elég is hiszen majd utána néz. A lány veszi át a staféta botot és zongorázni kezd. Figyelmesen hallgatja a darabot és kutat emlékeibe hogy hallotta e már valahol de nem ismerős neki. Végül is nem ismerhet mindent.*
- Sajnálom de nem ismertem* Mondja végül az igazságot a lánynak és nem zavarja hogy ezt most nem ismerte. Van mit tanulni és nem lehet tökéletes. A lány közben készül mert bizony menni szeretne valahova, így búcsúra kerül a sor.*
- Én is örültem és szerintem össze hozható a dolog.* Mosolyodik el kedvesen hiszen a lány hangja tényleg jó és még is csak jobb valami ha nem csak szólóban van. A szöszke lecsukja a zongora fedelét és bizony ő is távozik. Kezd fáradt lenni mert bizony hosszú napnak nézett elébe. Ő a szobájába veszi az irányt és meg sem áll addig.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-13, 5:40 pm

*Soha nem gondolta volna, hogy újra késztetést érez a zenéléshez. De a szakadó eső és a borult idő egyfajta új érzést adott a dolognak. Új fajta zenére vágyott, ahol kiűzheti magából a fájdalmat a bút a múlt szörnyűségeinek emlékeit. Hallott róla, hogy létezik egy szoba, ahol hangszerek kerültek felhalmozásra, aminek akusztikája tökéletesen emgfelel bármilyen zenei hangszerrel való játékhoz. Az első emeleten jártában mindíg elment mellette. De most célirányosan erre az egyre összpontosítva indult útnak. Keresővé vált. Megszokta már, hogy a mágia világában a szemnek nem mindig lehet hinni, ezért minden érzékével kutakodott. Azt végül a szeme találta meg mégis a helyet. Az ajtó előtt hosszasan várakozott. Gyűjtötte az erőt. Gyönyörű gitárjának pusztulásával eltört benne valami. Most pedig felidézte minden percét amit azzal töltött. Imádta. egyszerűen tökéletes volt. Igazi mestermunka. Aztán erőt vezs magát és lenyomva a kilincset, belép. Odabent rendezett rookban mindennek meglévén a helye állnak a hangszerek. Ahogy körbenéz azonnal tudja, hogy mire van szüksége. Odaballag az egyik hegedűhöz. Hosszasan válogat közöttük. Igazából egyik sem fogja meg maximálisan. Ezlrt találomra levesz egyet és a vonót is hozzá. Párszor végighúzza a vonót a húrokon, éktelen undorító lármát csapva vele. Aztán egyenként lefogva a húrokat próbálja újra, majd több húrt lefogva megint és végül az összes húrt lefogva újra. Aztán a végén csönd lesz. Röviden ízlelgeti a hallottakat, majd elméje mélyéről előhúzza családjában divattá vált ősi svéd temetéseken felhangzó dalt. Azt próbálja meg áttenni vonósra. A mű bús komor és somorúságot eredményező. Rendesen fáéj hallgatni. mintha minden kellemetlen élményt, emléket felszínre hozna.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-13, 6:01 pm

* Mivel az idő nem túl jó így ezt a borús hangulatot mely rátelepedett az idő miatt egy dologgal szeretné elűzni. Mely nem más mint a zene. Hiszen az mindig vidámsággal tölti meg a szívét. A nyomot hangulat ellen is kiváló a szöszinél. A folyóson haladva egy almát dobál a kezében fel s le. Hirtelen ez a cselekvés meg áll mert egy fehér hajú srácot pillant meg aki épp belép a helységbe.*
~ Sverkir ~ * Ismeri fel és nem nehéz mert más fehér hajú fiút nem ismer. Ahogy meg látja valami bizseregni kezd a lányba és nem örömteli érzés fogja el. Valahogy nem szimpatikus neki a srác sőt nem hogy nem szimpatikus de jó benyomást sem tett rá. Ő bizony nem marad vele egy térségbe csak ha muszáj és ez a helyzet most nemáll fent. Az ajtó előtt haladva meg haja az iszonyú játékot.*
~ még ehhez sincs érzéke ~ * Fut át rajta a gondolat mert bizony nem kellemes az a ricsaj mely a szobából származik. Kezeit a fülére teszi s meg áll. Azt nem tudni miért de az ajtó előtt áll. Végre csend lesz és a lány fellélegzik.*
~ Talán belátta jobb nem erőltetni a dolgot. ~* Kezeit a kilincsre teszi és mikor belép már egy sokkal kellemes dal hallatszik fel. Nem valami vidám de a ricsajhoz képest sokkal szebb. Nem lép be teljesen mert valami eszébe jut. Egy ceruzát kap elő és az almára egy halál fejet rajzol majd bevágja az ajtón keresztül s vissza csukja azt. Az ajtónak feszül hogy haja mi is folyik oda bent. Talán el találta a fiút de az is lehet hogy nem. Hogy miért cselekszik így azt nem tudni*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-13, 6:13 pm

*A játékában elmerülve nem veszi észre, hogy halkan nyílik az ajtó. Egy iylen hatalmas ódon épületben szokatlanok anem nyikorgó ajtók. Csak akkor fedezi fel, hogy megváltozott valami, mikor afeje mellett elzúg egy alma és a falnak csapódik, haját közben meglebbentve és szétterül a falon.* ~Pazarolni a kaját! Borzalmas ember lehet az yilen. Na de lássuk csak itt van e még.~ A dobfelszerélshez lép, és rövid halk rendezkedés után mindent méretre szab magának. Szerencsére avalki rendesen foglalkozik a cuccokkal, mert minden tökéletesen működik. Dobolni tanult egykoron, ahogyna gitározni is, állítólag jó füle van a zenéhez. Bár lehet hogy tanító csak félelmükben bókoltak neki rendszeresen. A lábát a pedálokra helyezi, amivel a legnagyobb legmélyebben szóló dobot szólaltatja meg, egyik keze a cintányérok felé nyúla másik egy másik dobhoz.* 1Na ezt kapd ki.~ *Azzal minden tudását és tehetségét beleadva kezdi el püfölni a hangszereket. Napjaink kalsszikus gót metál zenéiből kezd csemegézni, csupána dob által leadott részt szólaltatva meg, amibe a afalak beleremegnek, az ajtó is rezonáll, de mozdulatai bár nem tökéletesek, a zene mégis élvezhető, még ha hiányzik is belőle a gitár és az ének.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-13, 6:27 pm

* A lány hallgatózik az ajtónál és bizony eléri a hatást mert a zene abba marad ám csönd uralkodik el a teremben. Egy percre meg fordul a fejében hogy talán el találta s megölte bár nem halott még olyanról hogy valakit egy alma ölt volna meg de hát kitudja talán eljött az ideje. Mondjuk nem lenne kár a fiúért de akkor sem egy gyilkos a szöszi. Gondolatai lefoglalják és el is mélázik a csukott ajtó mögött. Nem kell sokáig várni és valami ricsaj üti fel a fejét ismét. Dob fel ismeri de a dallam hát az nem valami ízléses zene legalább is a lány számára. Meg hát ilyen hangosan nem is tudná élvezni még ha akarná sem. Az biztos hogy a fiú nem halt meg ezt le is szögezi magában azért nem biztos hogy jól állt volna neki a rabruha. Kezeit ismét a füléhez helyezi és a feje is megfájdul. Így az ajtót fel tép és beviharzik rajta.*
- Hagyd abba* Üvölt a fiúra bár a dobolás elég hangos*
- Hagyd már abba te fehér egér* Üvölti ismét a szavakat és a fehér egér jelző csak úgy kiszalad a száján.*
- A hangszereket nem erre szánták* Oktatja ki a fiút olyan kioktató stílusban. Talán nem is hallani mert lehet nem marad abba a ricsaj forrás. Pálcáját elő kapja és a dobra mutat.*
- Aguamenti* Mondja ki az igét és a dob megtelik vízzel így sokkal tompább lesz a hang. Egy fél mosoly jelenik meg az arcán*
- Na így elviselhetőbb a zenéd egérke* Mosolya jobban szét terül az arcán ám nem nevezhető kedvesnek. Nem fog jó pofizni olyannal akit nem kedvel ez van.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-13, 6:51 pm

*A fiú a zenében ezúttal nem merül el teljes mértékben, tekintete végig az ajtót lesi, és nem csalatkozik, megérkezik a merénylő. Az éktelen lármát nem hagyja abba, pedig látja, hogy mozog a lány szája. Aztán előkapja a pálcáját a fiú pedig reflexből a dob mögé kuporodik. Végüla támadás nem őt éri, hanem a dobot. De ez egy pillanatra feltüzeli őt és a hegedüt a füldről felkapva odavágja a lányhoz, majd egyik kezében pálcákat tőrként használva, másikban a vonót kardként forgatvanekiugrik a lánynak. Puszta testsúlya is elég kell lennie, hogy elsodorja a húrral, meg éles lévén fájdalmas vágásokat lehet ejteni. De ezen ő nem gondolkodik. Bántotta az egyiket amire harap. A hangszereket. Aki ennyire nem tiszteli a művészetet, az minek megy olyan helyre ahol az megtalálható. A vonóval csapja oldalra a pálca tartó kezet, a dobverő vastagabbik végével súlyt le a lány sútartójára, hogy lebénítsa karját.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-05-13, 7:02 pm

* Váratlanul éri ez a fizikai támadás azt hittem majd varázslattal vág vissza nem pedig állatiasan. Hát így járt. Lendül felé az egyik keze a fiúnak melyet kivéd. Simán arrébb húzza kezét hogy a vonó ne sértse meg ám a másikra nem figyel így hát az el is találja kezét. Egy fájdalom hasit a lányba mely a karján kezdődik de egész teste bele remeg. Nem kis erővel csapot le rá a fiú. A pálca természetesen kiesik kezéből. Szemei bekönnyeznek de nem adja meg azt az örömöt hogy sírni lássa. Mivel rövid ujjú felső van rajta így egy vastag piros csík éktelenkedik karján mely rögtön el is színeződik. Sokkot kapott a lány így hát gyorsan lehajol a pálcáért persze a másik kezével és felveszi azt. A fiúnak nem mond semmit mert érzi hogy a sírás fojtogatja. Amilyen gyorsan csak tud kiviharzik a teremből és remélhetőleg a fiú hagyja is. Nem fog csak úgy elsiklani e felett hiszen meg lett támadva. A szobájába szalad és nem is bírja ki sírás nélkül így ma órára sem fog menni hiszen fájdalmai elég nagyok. Talán a gyógyítóhoz kéne mennie de a sokk nem engedi tisztán gondolkodni. A keze fáj és alig tudja fel emelni biztos hogy lesz ennek valami következménye de nem ma és nem is holnap majd mikor a fiú nem számít rá. Harag gyullad a szemébe mely erősebb a fajadólomnál de csak percre és ismét a fájdalom kezdi eluralni a lány testét.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-08, 11:59 pm

* Eléggé későre jár, de a kis Cruoriso lány még egyátalán nem fáradt, mondhatni legalább akkora intenzivitással pörög, mint egy Duracell nyuszi. A napja egészen nyugisan, már.már ijesztően pihentetően telt. Sétált párszor a kastélyban, csevegett a barátaival és persze tanult, meg tanult meg tanult és a változatosság kevéért tovább tanult. Kissé kifogott rajta ez a vizsgaszezon, de amennyire bízik magában és reményei helytállóak, akkor sikerül teljesítenie az előtte álló akadályokat.
Jókedvűen sétálgat a kihalt folyosókon, reménykedve, hogy nem botlik bele egy magiszerbe se, hiszen azért bármennyire is laza a suli, igen nehéz lenne kimagyarázni, hogy miért lófrál ilyen későn egyedül a folyosókon.
A fáklyák fellobannak, ahogy az Első emeleti folyosóra lép és hirtelen ötlettől vezérelve megáll a " Hangszerek barlangja " feliratú ajtó előtt és apró vállát megrántva lenyomja a nagy rézkilincset, mire nagy nyikorgással bebocsájtást nyer a terembe. Lopva körbenéz mielőtt belépne, hogy nem-e látja senki, majd mikor megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy vélhetően egyedül van bentebb araszol a hatalmas teremben. Körbepillantva egy fekete zongorán állapodik meg a szeme, mire kissé elmosolyodik és leül a zongora előtti apró székre. Ujjait lazán húzza végig a billentyűkön, ellenőrizve, hogy mind helyesen szól-e. Nem csap túl nagy zajt, majd mikor mindezt megtette, halkan játszani kezd. A kis fekete lány fehér fölsőjében és passzos sötét farmerében valamint topánkájában csak ül a monstrum előtt és angyali dallamot csal ki a billentyűkből.*

https://www.youtube.com/watch?v=rhN7SG-H-3k

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 12:11 am

* Ismételten céltalanul rója a sivár folyosókat éjnek éjjelén az ifjú indián. Nem álmos, csak hagyja, hogy vigye lába, amerre csak szeretné. Cikázik a kastélyban többnyire, hátha így elfárad vagy valami. Már egész jó ideje van annak is, hogy szakítottak Faithel, vagy micsoda, azóta vele sem találkozott. És hogy sajnálja-e hogy így alakult? Még szép. Nem viselte meg nagyon a dolog, de azért manapság is eszébe juta kis teremtés. De sikeresen visszatért régi énje: a megingathatatlan, megközelíthetetlen és nemtörődöm figura, aki mindig is volt. Sokkal könnyebb így, eltaszítani mindenkit, akkor nincs gond, nincs fájdalom, sem pedig semmi hasonló. Egy mély lélegzetvétellel, s ezen gondolatokkal lépked végig a sötétben az első emeleten, mikor is halk zongorajátékot hall. Megtorpan, s fülel, hogy merről is hallhatja vajon a muzsikát. Bár halk a dallam, de tetszetős a fiúnak, így próbálja bekoordinálni a hang holvoltát. Lassnaként leesik neki, hogy errefelé van a hangszerek barlangja, megvakargatja tarkóját, s finom léptekkel közelíti meg az ajtót. Óvatosan nyit be, hogy ne zavaron meg senkit és semmit, majd be is húzza maga mögött az ajtót, csendesen. Hátát a falnak támasztja, onnan az ajtóból figyeli némán a zongorázó leányzót. Végighallgatja a röpke de csodás játékot, majd a végén, komoly, de mégis picit mosolygós arccal tapsolni kezd. Mást nem is csinál, csak kíváncsi a reakcióra, hisz Jane nem tudhatja, hogy Tak vajon mióta "hallgatózik". *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 12:18 am

* Jane nagyon is belemerül a játékba, hiszen Yiruma kicsi kora óta az egyik kedvence, na meg persze megannyi más zenemúvet is ismer és szívesen játszik,de valahogy mindig ez a szám állt legközelebb a lelkéhez. Ahogy az utolsó hangokat is leüti lassan elmosolyodik és végigsimítja ujjait a billentyűkön, de ekkor valami megüti a fülét. Mintha valaki tapsolna. Erre a gondolatra kissé megmerevedik, majd hátat fordít a csodás hangszernek és a mosoly újra szétterül az arcán.*
- A szívbajt hozod rám.*motyogja maga elé és kissé bele is vörösödik a mondatba, hiszen tényleg megijedt az előbb. Küld egy bíztató mosolyt Tak felé és int is neki a fejével, hogy, ha a srácnak van kedve, akkor akár oda is léphet a zongora mellé és figyelheti a lányt ahogy gyakorol.*
- Ne nevess ki, régen nem játszottam.*mondja és úgy érzi nincsen szükség olyasfajta formaságokra, mint köszönés vagy a jól megszokott " Hogy vagy? " kérdés, hiszen utolsó találkozásuknál megbeszélték, hogy egyikük sem híve az ilyesminek. Jane már teljesen kilábalt Ryanből és nem is nagyon bánja, hogy vége lett ennek az amúgy is borzalmasan zűrös kapcsolatnak. Ezen elgondolkodik egy picit, majd egy mosolyt küld Tak felé és újra játszani kezd. ( https://www.youtube.com/watch?v=XSNUeCM78do&feature=related )
Amint a kis dallam befejeződött a lány sugárzó arcal néz a fiúra, aki remélhetőleg nincs túl messze tőle.*
- Na hogy tetszett?*kérdezi még mindig mosolyogva, csillogó szemekkel.*
- Mondd csak.. Te nem játszol valamin?*pillant körbe kissé zavartan a teremben, hiszen annyi féle hangszer van itt, elképzelhetetlennek tartja, hogy Tak ne értsen akár egy darab működéséhez is. Nagyot sóhajt és arébb csúszik a kis széken, helyet adva az indiánnak, hogy leülhessen mellé és, ha az kéri akkor természetesen szívesen játszik még neki.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 12:30 am

* A hangokat hallva közelíti meg a hangszeres részleget, és megy is be gondolkodás nélkül. Csak áll egy ideig, s nézi a zongorázó lánykát, végül tompa tapsolásba kezd, mire hamarosan érkezik is a vicces reakció. Halványan mosolyogva fejezi be a hirtelen zavaróvá előlépett tevékenységet, de még nem válaszol, csak az intésre indul meg a lány felé. Odasétál a hangszerhez, végigtekint rajta, végül kék pillantása Jane arcán állapodik meg. *
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. * közli nemes egyszerűséggel, majd nemet int, nem fog ő nevetni, ugyanmár, nem az a fajta. Kac-kac. A mosolyka után, amit gyéren viszonoz a fiú, Jane ismételten játszani kezd. A srác áll mellette, karba font kezekkel, mitől sikeresen összegyűrődik a sötétkék pulcsi mindkét ujja, de ez most kevésbé sem érdekli a fiút. Figyel, néha elkalandoznak gondolatai, de amint csend borul a teremre, Tak kénytelen visszazökkenni a valóságba. *
- Nem rossz, egész ügyes vagy. * dicséri meg a maga módján a leányzót, de még mielőtt válaszolna a kérdésre, Jane már arréb is húzódik, Tak pár másodpercig gondolkodik, majd lehuppan mellé. *
- A-a, semmin. * lenyomja az egyik billenyűt mondata végén csak a nyomatékosítás végett. * - Sem zongoravirtuóz nem vagyok, sem pedig semmi más hangszeré. Ez van, ide ezt dobta a gép. * vonja meg vállát nemtörődöm módon, érdeklődő tekintetét a fkete-fehérbilletyűkön pihentetve, néha egyet-egyet lenyomogatva mindeközben. *
- Na és te, mióta játszol? Feltételezem nem tegnap kezdted. * néz most félszemmel a lány irányába, majd újabb pár hang lenyomásával foglalatoskodik, teljesn ritmus és előre kitalált dallam nélkül. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 12:38 am

- Semmi baj.*mondja a lány még mindig lesütött szemmel, majd int is a fiúnak, hogy sétáljon közelebb, ha szeretne. Tak közelebb is merészkedik a lánykához, mire az mosolyt küld felé és egy újabb dallamba kezd, miközben néha-néha lopva Tak arcára pillant. Látja rajta, hogy nincs teljesen ott és mikor abba hagyja a játékot észre is veszi, hogy a srácnak nem egyszerű visszarántania magát a valóságba. Ez belül kis melegséggel tölti el, hiszen akkor majdnem hogy ugyan olyan szeretetet érezhetnek a zene iránt. A dícséretre csak bólint és egy halvány mosolyt is megereszt.
Sóhajt egyet és arébb is csúszik a kis padon, hogy a srác kényelmesen elférhessen mellette és miközben a fiú ujjaival megsimítja a hangszert Jane az arcát figyeli, de mint már megszokhatta most se túl sok mindent tud leolvasni róla.*
- És nem is szerettél volna?*kérdezi a lány, hogy ne legyen olyan rémesen nagy a csend közöttük, majd elmosolyodik és meg sem várva a választ már maga válaszol a következő kérdésre.*
- Még a szüleim szerették volna, hogy játszam valamin.. Persze kislány koromban utáltam az összes zongoraórát..de ha leülök játszani..mostanában valahogy az Anyukámra emlékeztet a dolog..*mondja Jane kissé eltűnődve, szomorkásan, majd küld egy fájdalmas mosolyt Tak felé és finoman ráteszi kezét a srác kezeire.*
- Kérlek ne ijedj meg.*mondja halkan és óvatosan,de ritmusra és már meghatározott dallamra mozgatni kezdi a srác ujjait, segítve neki a játékban. Lopva az arcára pillant és nagyon reméli, hogy Tak nem fogja csak úgy elkapni a kezét.*
- Ez az egyik kedvencem..*mondja alig hallhatóan, miközben közös "játékuk" a Für Elise ismerős hangjait csalogatja elő a zongorából.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 12:49 am

* Na hát, ha nem gond a hirtelen megjelenés és taps meg ilyesmik, akkor nincs is min rágódni, mindenkinek helyén a lelki békéje, csodás. Időközben megközelíti Janet, majd aztán az invitálásra nem válaszolva foglal helyet mellette. Beszédbe is elegyednek, nem valami meglepő ez a rész sem. *
- Nem is nagyon volt rá lehetőségem, azt hiszem. Meg amúgy sem, a zene az nem az én világom, inkább hallgatom, mint csinálom. * fejti ki véleményét a dologról, majd kérdez is, mire szépen meg is kapja a választ. Egy dolgot azért furcsáll, mire rá is fog kérdezni, bár nem mondható a tapintatlan fajtának. *
- Az anyukádra? * hát igen, ennyi, Jane meg majd mond, amit és amennyit szeretne. Kék szemei most nyugodtak s világosak, így fürkészi Jane szép arcát, ám mikor a lányka keze sajátjára kerül, egy arcizma megrándul, úgy pillant hirtelen a kezére, majd vissza a lányra, aki most valami ép dallammá akarja varázsolni a kis segítséggel a kósza lepötyögéseket. *
- Áh, Beethoven. * szólal meg csendesen, jegyezve közben a lenyomkorászott hangok sorrendjét, ütemét, hosszúságát és minden egyebet, ami fontos lehet. Majd aztán pár hanggal később félreüt, és el is húzza kezét onnan, hogy ezután már ölében pihenhessen mindkét mancs. *
- Hát, azt hiszem pocsék tanítvány lennék. * néz egy pillanatra a lány felé egy muszáj-mosollyal. * - De miért pont ilyen későn jössz ide? * ráncolja szemöldökét, fogalma sincs, miért jutott ez most eszébe, bár Jane is kérdezhetné ezzel az erővel ugyanezt. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-07-09, 1:01 am

* Tak mellé lép, amin a lány nem nagyon lepődik meg, hiszen az invitálást maga követte el. Nagy, narna szemeit a srácra emeli, aki így jóval magasabbnak tűnik nála, hiszen a zongora alacson széke nem kifejezetten egyenlíti ki a kettejük közötti magasságkülönbséget. A válaszra csak megvonja a vállát, nem nagyon tud ehhez mit hozzáfűzni és nem is nagyon kell, hiszen Tak sem kifejezetten a szavak embere és Jane sem arról híres, hogy állandóan jár a szája.*
- Akkor hallgasd csak..*csak ennyit mond, más frappáns nem igen jut az eszébe. Ad egy igen csak fura választ, amire már akkor sejthette, hogy rá fog a srác kérdezni, mégis a remény halvány szikrája benne volt, hogy kerülheti a témát.*
- Ő ragaszkodott hozzá a legjobban és..sajnos már nem él.* a végét szinte motyogja a mondatnak, kissé még mindig fájdalmasan éri a téma és ahogy a srácra emeli bánatos kis képét, az láthatja is, hogy a szomorúság csillan a szemében, majd gyorsan el is kapja pillantását és tanítgatni próbálja a mellette ülő indiánt. A felismerésre csak elismerően bólint és egy mosolyféleség is kiül az arcára. Egy hang így is félrecsúszik és Tak is el rántja a kezét.*
- Dehogy lennél..minden csak gyakorlás és kitartás kérdése.*mondja a lány és bíztatóan végigsimít Tak bal karján, hiszen az esik hozzá közelebb. Reméli, hogy a fiú nem érzi túl közelinek ezt a helyzetet, hiszen Janenek szabályos fizikai fájdalmat okozna, ha most a srác felkelne mellőle. Egyrészt,mert nagyon is kedveli a fiút, másrészt, mert akkor valószínűleg a pad egyensúlya felborulna és ő a padlón kötne ki.
Kap egy váratlan kérdést, mire csak unott arcot vág és megvonja a vállát.*
- Nem tudtam aludni és csak mászkáltam..gondoltam..miért ne?*ad választ a fiú kérdésére, majd kérdő pillantást küld felé.*
- Na és Te? Egy tanársegédnek ilyenkor már aludnia kellene és gondosan előtervezni a következő órát.*mondja vigyorogva és reméli, hogy Tak nem sértődik meg a kis viccelődésen.*