Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 5:31 pm

*Reggel a klubhelyiségben való tanyázás alatt a lány hallott egy beszélgetést, melyben említették, hogy van az iskolában egy hangszerterem. A lány el is határozta, hogy még aznap felkutatja az említett termet és szétnéz benne. Nem zenélt mióta eljött otthonról, de eddig nem is hiányzott neki, de amint meghallotta a reggel folyamán, hogy van külön zenei terme a sulinak, ujjai bizseregni kezdtek egy kis játék után. Így szépen délután felkerekedik a lány és macskáját hátrahagyva elindul a terem keresésére, ugyanis a cirmos fülei nem nagyon értékelik a lány zenei stílusát. Nem tudja pontosan, hogy a Nyugati tornyot elhagyva merre is induljon, így megérzéseire hagyatkozva elindul az aula felé. Az alagsorban már kétszer járt, így azt kihúzhatja, hisz feltűnt volna neki egy ilyen terem ott. Miután szépen végigjárja az aulát felfelé indul a lépcsőn az első emelet felé. Nem nagyon gyönyörködik most az iskola pompázatos berendezésében, minden figyelmét a keresésre összpontosítja. Sorra találja meg a különféle tantermeket, mint a Tiltott mágia tantermét vagy a Pryromágia tantermet, melyeknek eddig még a létezéséről sem tud. Minden egyes helyiség után csalódottan sóhajt fel az inflás diák, hiszen nagyon elege van már a lassan háromnegyed órája tartó keresgélésből, de büszkesége nem engedi, hogy megkérdezze merre van, akkor inkább még egy óra hosszat keresgél, de ő egyedül fogja megtalálni az adott termet. Szerencsére erre nem kerül sor, mert a soron következő ajtón lévő felirat nagy betűkkel hirdeti, hogy sikerrel jár, megtalálja a Hangszerek barlangját. Egyből be is nyit az ajtón, ami mögött egy hatalmas helyiséget vél felfedezni az egyik legkülönfélébb hangszerekkel. Egyből ki is szúrja magának a hegedűket, szerencsére nem volt senki más a helyiségben, úgy sem szeret közönség előtt játszani. Miután a hegedűk között kiválasztja a magának a legmegfelelőbbet az álla alá teszi a hangszert és egy szomorkásabb dallam zenélésébe kezd, hisz ilyenkor olyat játszik, amit a szívében érez, ilyenkor a valódi érzéseit mutatja a külvilág felé.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 5:45 pm

*A fiú a napokban érkezett, de nincsen semmilyen kételye a hely felől. Az első nap beosztották, ő meg gyorsan távozott szobájából, hogy ne kelljen kellemetlenkedni azzal az alakkal, helyette levelet írt nagynénjének. Még csak két éve ismerik egymást, de a varázsvilág közös nyelve összehozta őket. Azóta nem is nagyon mozdult ki, mert bepótolni valója van és az alkalmat is kihasználta, hogy begyakorolhasson az új varázsigék közül párat. Most viszont nincsen, célja csak sétálgat, hogy felfedezze a sulit. Fekete-szürke csíkos V-kivágású póló van rajta fekete farmerrel és a szokásos gyűrűkkel. Nadrágjába fehér gyöngyű rózsafüzér fűzött, ami rövid száron lengedez minden lépésénél az oldalán. Jelenleg az első emeleti trófea teremben van, ahol felméri a suli büszkeségeit, de ahogy kilép a teremből a folyosóra, melyen egy lélek sem sétál most halk dallam visszhangzását véli felfedezni. A hang irányába indul kíváncsian figyelve a lassú szomorú nótát. Hallgatózás közben egy ajtó kerül elé, melyet ő teketória nélkül kinyit, hogy beléphessen a terembe. Ahogy körbenéz, egy lányt pillant meg.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 6:00 pm

*Miután reggel tudomására jutott a lánynak, hogy az iskola tart hangszereket is egy teremben, délután rászánta magát és e hely keresésére indul. Háromnegyed órás keresgélés után rá is talál az említett helyiségre és elámul a látványra, hisz elég komoly hangszerei gyűjteménye van az iskolának, és szemmel láthatóan mindegyik hangszer remek állapotnak örvend. Nem is néz ennél jobban körül a lány, hiszen a hegedűk egyből magukra vonják a diák figyelmét és oda is vezet az útja. Miután kiválasztja a legjobban hozzá illőt a lány, hegedülni is kezd. Ma egy hófehér feszülős farmert visel, melyen elöl a combján végig be van hasítva enyhén az anyag, felül pedig egy lila trikót visel. Haját kibontva hagyta, had omoljon a vállaira. Szemeit lehunyva fog bele a játékba. Mivel nem volt senki a teremben nyugodtan zenél, nem is gondolva arra, hogy netán kihallatszik a zene a folyosóra. Szíve érzéseit irányítják a kezét, ahogy a hegedűn mozognak az ujja, egytől egyik valódi érzéseit elárulva ezzel a hallgatóságnak ha lenne. A szomorú dallam alatt egy fiú nyit be az ajtón, de a lány nem veszi észre, csak zenél tovább. Nemsokára egy új dalba kezd, mely most a bánatát fejezi ki.* (link)

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 6:11 pm

*Miután megcsodálta az alapitokról megmaradt örökségeket távozni készül, de a zene mely kiszűrődik, a hangszerek barlangjából felkelti érdeklődését és egyből arra veszi az irányt. Nem habozik, sokat benyit a terembe, ahol egy fekete hajú lány hegedül. Nem eszi észre Ambrust, mert teljesen átadja magát a zenének. Nem áll szándékában megzavarni a művésznőt, ezért csak halkan beljebb lopakodik egészen a zongoráig, ahol le is ül a székre, de amint helyet foglal, a zene abbamarad. Testtartása merevvé válik, úgy figyeli a lányt, de az nem nyitja ki a szemét helyette új dalba kezd, ami szerinte mély bánatot fejez ki. Nem érezz együtt a zenével, mert nincsen bánata, és ha van is, akkor mélyen elnyomja, de érzi a benne lévő érzelmet. Legszívesebben a dalt a végén megtapsolná, de nem akarja kizökkenteni a zenészt békéjéből. Kicsit fészkelődik a széken, hogy kényelmesebb legyen neki, de az megnyikordul megtörve ezzel a zene folyását.

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 6:26 pm

*Majdnem egy órán át tartó keresgélés után megtalálja Krishana a Hangszerek barlangját és egyből magához ragad egyet a hegedűk közül, melyet szimpatikusnak vél. Egy szomorkás dallamba kezd, mely az elfojtott érzelmeit fejezi ki, lehunyt szemekkel játszik a lány teljesen átadva magát a zenének. A zene alatt belopakodik egy fiú is a terembe, de nem szól semmit, minél kisebb zajt csapva oson a zongorához és leül elé. A lány nem veszi észre ezen tevékenységeket, hisz nagy ez a terem és nincs közel a zongora, ráadásul a zene teljesen kitölti hallását is, most egyáltalán nem figyel arra, hogy mi is történik körülötte, most csak a belső világára figyel, hiszen néha ki kell adni magunkból az érzelmeinket és a lány a zene révén teszi ezt meg. Az, hogy ez kinek mennyire tetszik kérdéses egy dolog, hisz a lány családja nem nagyon rajongott a lány zenéjéért, de nem is érdekelte ez különösen Krishanát. Miután befejezi a szomorú dallamot, most egy bánatosba kezd bele, mellyel az anyja és testvére miatt érzett bánatát fejezi ki. Ez a dal hosszabbra sikeredik, és miután befejezi a lány belekezdene egy új vidámabb számba, de meghall a beálló csendbe egy nyikorgó hangot. Egyből a hang irányába kapja a tekintetét, ahol egy zongoránál ülő fiút pillant meg. Nem nagyon zavarja a lányt ha játszani jött, így rá is kérdez a helyzetre kissé komorabb hangon, mint szeretné.*
- Zongorázni akarsz? *Közben leereszti az álla alól a hangszert és a fiúra néz várva a válaszra.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 6:42 pm

*A zongora megnyikordul így a zenehallgatás is véget ér, mert a lány kinyitja szemét és felfigyel Ambrusra, ezek után rögtön egy kérdést is intéz felé, ami eléggé komorra sikeredett.*
- Elnézését kérem, nem akartam megzavarni a játékát. Nem óhajtok zongorázni, mert nem tudok játszani ezen a hangszeren, csak beültem hallgatni a bánatos muzsikát. Kíváncsiságom nagy volt ezért hallgattam ki az érzelmes játékot.
*Magyarázza meg a helyzetet a fiatalember. Más esetben be sem tért volna erre a helyre, hisz egyetlen egy hangszeren sem tud játszani és a zenéhez sem ért, sőt csak úgy hallgatni sem szokta.*
- Engedelmével akkor távozom is, mert nem szándékozom zavarni a hölgy nyugalmát. *Áll fel a székről tenyerét a farmerba törölve. Visszaigazítja a széket a helyére, ami persze most nem nyikordul meg, miért is tenné. Még egyszer szembe fordul a lánnyal és ismét elnézést kér.*
- Szépen játszott, de akkor most hagyom is had folytassa a gyakorlást. Isten önnel asszonyom.
*Búcsúzik a keresztény fiú, és ha nem állítják, meg akkor komótos léptekkel végig sétál a folyosón egészen a konyháig, hol talán süt pár édességet nénje receptje alapján.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 7:06 pm

*A nyikorgás után egyből kinyitja a szemét Krishana és egy fiút vél beazonosítani a hang forrásaként, így abba is hagyja a zenét. Másképp játszik, ha egyedül van és másképp, ha hallgatósága is, olyankor nem annyira őszinte a zenéje, nem adja bele teljesen a szívét, hisz akkor úgy érzi, mint ha teljesen lecsupaszítaná előttük a lelkét ezt pedig nem szeretni. Végül feltesz a fiúnak egy kérdést, hisz elsőre azt hiszi ő is egy művész lélek, de a válaszon meglepődik a fiú stílusa pedig letaglózza. Hisz nem nagyon van hozzászokva, hogy itt a diákok magázzák egymást, de a suliban nem találkozott még eddig senkivel, aki magázta volna. Miután összeszedi a gondolatait a lány ő is magázásba kezd, hisz az illem megköveteli.*
- Nem probléma, csak nem számítottam itt senkire. Ezek szerint a játékom vonzotta be ide a terembe Önt? *Kérdezi a lány enyhe kíváncsisággal a hangjába, hisz eddig senki nem értékelte túl jól a zenéjét, persze saját magán kívül, de ez nem egy megbízható kritika lássuk be. Közben a srác feláll az eddigi ülőhelyéről és a kijárat felé távozik, a lány enyhén félredöntött fejjel néz a távozó alak után, végül mielőtt az ajtóhoz éren, utána szól.*
- Köszönöm szépen a pozitív kritikát, de nem zavarja a nyugalmamat a maradása. Ha kedvét leli a zenémben, kérem maradjon. *Közben a szék felé int a lány, ahol az ismeretlen fiú eddig ült, és újra az állához emeli a hangszerét, de mielőtt elkezdené a zenélést még a fiúra nézve megszólal.*
- Ha nem szeretne áttérni a tegeződésre, kérem használja a kisasszony "titulust", nem igazán érzem magam még asszonynak. *Barátságos hangon közli a lány a fiú felé a kérését, és közben egy új dalba kezd ami vidámabb hangvételűre sikeredik. Utána visszateszi a helyére a hangszert és bemutatkozik a fiúnak.*
- Krishana Quinn vagyok. *Közben a fiú felé nyújtja a kezét egy halvány mosoly kíséretében, és reméli, hogy elfogadja azt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 7:42 pm

*Ambrus hiába próbál csendben lenni még is felkelti a lány érdeklődését a kellemetlen hanggal, amiért rögtön bocsánatot is kér. A lány is válaszol, de meglepi a fiút a visszaköszönő stílus, amit ő szokott használni. Erre fel is vonja a szemöldökét, de nem fűz hozzá semmit, hisz a magázódás a tisztelet jele és ez az első lépés, hogy ezt valaki kiérdemelje. *
- Igen kisasszony. Nem halottam még az iskola falain belül dallamot, ezért gondoltam meglesem, hogy honnan is jön a zene, így bukkantam erre a helyre, mely méltón viseli nevét. Nem rég érkeztem még csak az iskolába és felfedező úton voltam. *Válaszol a fiú kielégítőleg a leány kérdésére, hogy ne történjen félreértés. Nem akarja tovább zavarni a nyugalmat ezért úgy dönt, hogy föláll és távozik. Még egyszer elnézést kér a rendbontásért, majd az ajtóhoz lép, hogy távozhasson. De nem lép ki az ajtón, mert a lány utána szól. Visszapillant rá és elengedi a kilincset.*
- Köszönöm a megtiszteltetést. Élek a lehetőséggel, hogy maradjak még egy-két dalra. *Ezután ismét elfoglalja eddigi helyét a teremben, majd felkészül a csendben maradásra, mert a lány is felkészült a zenélésre.*
- Rendben kisasszony és elnézését kérem ismét, mert nem ált szándékomban megsérteni magát, de ön nyugodtan tegezzen engem. *A diák ismét zenébe kezd, bár ez a dal vidámabb, mint az előbb hangzottak, de nem játszik több dalt, mert vissza kerül a hangszer a helyére és a fiatalemberhez lép.*
- Örülök, hogy megismerhetem Miss Quinn. Fekete Ambrus vagyok. *Mutatkozik be illemtudóan a fiú, majd a felé nyújtott kezet megcsókolja az etikett szabályai szerint, már ha engedik.*
- Ismeretlen dalokat játszott számomra Miss Quinn. Talán nem saját szerzemények voltak?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 8:10 pm

*Miután megzavarja a lány előadását egy reccsenő hang, a lány egy fiút vél felfedezni, melynek következtében szóba is elegyednek.*
- Én is eléggé új vagyok, egy hete érkeztem. Itt *mutat körbe a terembe a lány* most vagyok először, nem nagyon tudom szokott-e ide járni valaki. *Kissé meglepődik a lány a fiú stílusán, de nem nagyon zavarja a dolog, hisz van mikor hazájában is így kell társalognia, ami nincs ellenére, de itt csak a tanárok használják ezt. Miután a fiú elnézést kér, hogy megzavarja a lány nyugalmát távozni készül, de egy kis gondolkodás után a lány utána szól, felkelttette a fiú a kíváncsiságát. Végül a fiú marad, és leül az előző helyére a zongora elé, így a lány folytatja a zenélést, már csak egy számot játszik, ami vidámabb hangvételű, mint a másik kettő.*
- Egyáltalán nem sértett meg, de ha nem bánja később élnék a lehetőséggel. Valahogy nem jön a számra a tegeződő hangnem míg a beszélgetőpartnerem magáz engem. Kérem nézze el nekem. *Feleli a lány a fiú előző mondataira, hisz tényleg nem nagyon tud úgy beszélgetni ha a másik magázza neki meg tegeznie kell, távol áll tőle vagyis inkább a neveltetéséről, hisz az illemet belesulykolták, mint annak idején a különféle védővarázslatokat. Miután a fiú is illedelmesen bemutatkozik, kezet csókol a lánynak, ami már nem is lepi meg őt annyira, hisz régen ebben is volt már része, de akkor még sokkal kisebb volt, mégis érez egy enyhe zavartságot, bár nem igazán tudja mire vélni.*
- Én is örülök. *Válaszolja végül és kihúzza a kacsóját a fiúéból miután a formalitásoknak megfelelően köszöntötte őt. A srác megkérdi milyen zenét játszott, amire a lány kedvesen válaszol.*
- Igazából ez is az is, ha magamnak játszok csak akkor olyan elemeket is beleviszek ami saját szerzemény, és elveszek más művészektől is olyan részleteket, melyek tetszenek. *Feleli a lány egy kis gondolkodás után és megkérdi, milyennek tartja a fiú a zenéjét.*
- Hogy tetszett a rögtönzött kis előadásom? *Izgalomtól csillogó kék szemeivel fürkészi a srácot, vajon őszintén válaszol el vagy csak azt mondja, amit a lány hallani szeretne.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 8:30 pm

*A két új arcbeszélgetésbe keveredik, de igen különösbe ugyan is mind a két fél magázódik habár fölmerült a tegeződés, mind a ketten visszautasították az ajánlatot. Csomó elnézéskérés után végül is sikerül közös hangra jutniuk, sőt még egy dal hallatszik a teremben, ezután kezdetét veszi az eszmecsere.*
- Érdekes volt, de inkább pozitív értelemben, mint negatívban. A két lassú dal sokkal jobban telítva volt érzelmekkel, mint az utóbbi és ez által szerintem vesztett egy kicsit a művészi értékéből, de szépen szólt, mind a három dal. Hallani lehetett a tapasztalatot és az évekig tartó gyakorlást mögötte, kár, hogy az utolsó nem sikerült annyira, erőteljesre, mint a többi, amit arra vélek feltételezni, hogy zavarja önt a hallgatóság vagy csak szerény személyem, de mind ez csak üres fecsegés, hisz én nem értek a zenéhez.
*Mondja ki a fiú, amit gondol. Nem fog hazudni azért sem mert a vallása tiltja. Meg amúgy is a lány kérdezte ki a véleményét és olyankor illik is elmondani, amit az illető gondol, még akkor is ha az negatív.*
- Gondolom hallott már jobb és művészibb megfogalmazást a zenéjéről kapcsolatban. Mindenesetre a kreativitás értékelendő, hisz a hegedű a maga nyelvén dalol és hamis lesz tőle minden beszéd.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 8:46 pm

*Miután a fiú megzavarja a lány előadását beszélgetésbe elegyednek, több bocsánatkérés is elhangzódik és mindketten a magázó formalitás mellett döntenek. A lány izgatottan kérdezi mi is a fiú véleménye, hisz ő egy független bíra, hisz nem ismerik egymást és nem is hallotta a lányt ezelőtt játszani. Annak ellenére, hogy a fiú nem ért túlzottan a zenéhez eléggé határozottra sikerül a kritikája, ami a lányt kissé meglepi jó értelemben, és persze örül is, hogy siker koronázza a nem tervezett előadását.*
- Szavai alapján nem úgy vélem, hogy nem ért a zenéhez, de Ön ezt jobban tudja. Köszönöm a dicsérő szavakat, és jól látja, az utolsó számba nem vittem bele olyan sok érzelmet, mint az előző kettőbe. Ha közönség előtt játszok, nem tudok teljesen beleadni az érzéseimet. *Válaszolja a lány, miután végighallgatja az őszinte kritikát, hiszen ezért is engedte meg a fiúnak, hogy maradjon, mert kíváncsi volt a véleményére, és ezt most meg is kapta.*
- Így van, hallottam már művészibben megfogalmazott kritikát, de az se nem volt őszinte és pozitív sem. Örülök, hogy tetszett. *Reagálja le a lány a fiú iménti szavait, hisz ha már őszinte volt vele, a legkevesebb, hogy a lány is őszintén elmondja a véleményét, majd a srácra zúdít jó pár kérdést a sulival kapcsolatban érdeklődő hangon.*
- Melyik ház tagja, Ön? Miért éppen a Mysterio-ba jelentkezett? Szabad lesz?* Teszi fel a kérdéseket, és miután vélhetően megengedi a srác leül mellé a zongora elé.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 9:33 pm

*Megosztja őszinte véleményét Ambrus, melyet a lány zenéje keltett benne. Nem találta rosszank, sőt inkább szívből jövőnek. Nem tudja megállapítani mi, számít jónak, de egyik zenét se lehet egy sztenderdhez hasonlítani, mert minden ujj alatt másképp szólal meg a hangszer.*
- Szerintem, ha már valami kritika, akkor legyen őszinte, különben nem vélemény, hanem valami más, ami jobb, ha az illetőben marad. A kritika meg nem baj, hogyha negatív hisz az ember úgy is saját örömére játszik, hisz ha nem élvezi, akkor nem önmaga és sokkal nagyobb bűn hazudni saját magunknak, mint testvérünknek és ezt nem vallásból mondom. *A fiú tényleg most saját fejéből beszélt, de biztos van valami köze ennek hitéhez, bár ezt vallás nélkül is így látná.*
- A Cruoris házba lettem beosztva és azért a Mysterio, mert a legjobb iskolák egyike. *Válaszol a kérdésekre, majd arrébb csúszik, hogy Krishanna mellé férjen, bár a szék nem túl nagy, de ketten elférnek rajta.*
- Ha megengedi, akkor én is feltenném ezeket a kérdéseket, de előtte lenne egy kizárásos tippem. Az Exortus házat kizárnám, mert természete nem illik bele abba a környezetbe. Legalább is a leírások alapján, ha szabad ilyet feltételeznem. Meg lenne még egy kérdés. Milyen hangszereken játszik még és miért pont a hegedű?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-07-18, 9:57 pm

*A lány végül kikéri a fiú véleményét a zenéjéről és örömére őszinte véleményt is kapott. A fiúnak mindent egybevetve tetszik a lány muzsikája, bár a harmadik számon érezhető volt, hogy közönség előtt játszotta, hisz kevesebb érzelmet vitt bele a lány.*
- Igaz minden szava Önnek, bár a sok negatív kritika inkább csak arra ösztönzött, hogy minél többet gyakoroljak és hosszú távon ez csak a javamra vált. Előbba vallást említette, talán hívő ember? *Kérdezi a lány érdeklődő hangon, hisz ez az a téma, amibe nem nagyon volt még alkalma nagyon tájékozódni. Végül figyelmesen hallgatja a fiú válaszait az előbb feltett kérdéseire.*
- Én is ezen a véleményen vagyok az iskolával kapcsolatban. Választásom ezért is esett rá, másrészt pedig a hazámtól való távolsága is szempont volt. Jól tippelt, nem vagyok annak a háznak a tagja, Inflatusba kerültem. Kiskoromban próbálkoztam a zongorával is, de ahhoz nem voltak elég nagyok az újjaim. Utána tértem át a hegedűre, miután egy hallottam a tanáromat eme hangszeren játszani és valahogy egyből tudtam, hogy én is szeretném megtanulni a hegedűnek a bűvölését.* Mondandója elején leül Krishana a fiú mellé, miután odébb csusszan a padon*

//Fagy//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 12:11 pm

*Mikor reggel felébred, de még az ágyából nem kel ki, a plafont bámulva eszébe jut, hogy milyen régen volt hangszerek közelében. El is határozza, hogy a reggeli készülődések után meglátogatja a Hangszerek barlangját. A fürdőben elvégzi a szükséges dolgokat, majd a szekrénynél felöltözik. Egy színes tunikát vesz fel fekete cicanadrággal és balerinacipővel. Mivel egész jó idő van, haját laza kontyban tűzi fel, néhány tincs elöl szabadon van.
Mikor mindennel elkészül, kilép a szobájából, és az első emelet felé veszi az irányt. Mikor odér a hangszerteremhez, egyből a zongorához lép, hiszen azon szeret a legjobban játszani. Kicsit bemelegíti az ujjait, közben pedig azon gondolkozik, hogy melyik darabot játssza el. A Für Elise mellett dönt, Beethoven-től. Nagyon szereti ezt a zenét, ezért miután ujjai ellazultak, mély levegőt vesz, és elkezdi zongorázni kedvenc darabját.
Mivel a terem üres, a hangok kicsit visszhangoznak, de ettől csak szebb lesz az egész. Miközben játszik, minden gond elszáll a fejéből, és percekig csak a zenére koncentrál.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 12:20 pm

*Irány Seol! Ez volt nemrég még a mottóm, így indultunk hát meg Marcannal a déli főtoronyból, viszont most, hogy itt sétálunk az első emeleten, mintha hangokat hallanék kiszűrődni az egyik ajtó mögül. Nem, nem zavaró most mindez, igazán kellemes és természetesen a kis sárkány is kiszúrja ám, így totyog oda az ajtó elé, fülét szépen rá is szegezve, én pedig csak kezeimet fűzöm össze magam előtt, miközben famulusomat vizslatom.*
- Ha érdekel, hogy ki játszik, bemehetünk ám. *mosolyodom el kissé, miközben ő felém fordul, majd bólint. Kezem tehát a kilincsre kerül és ahogy eltávolodik egy picit, úgy nyitom hát ki az ajtót előtte és Alinox már arra lehet figyelmes, hogy egy fekete kölyök sárkány repül rá a zongora tetejére, azaz nem teljesen, hanem felette repked, nagyjából egy helyben és fejével kíváncsian figyelgeti a leányzót. Na de én se maradok ám el, be is sétálok a szobába, az ajtót pedig becsukom magam mögött. *
- Szia! *biccentek a másik felé kedvesen, miközben lassan közelebb sétálok hozzá. Egyébként jelen pillanatban egy fekete hosszú nadrágot viselek, fekete sportcipővel és felül pedig egy rövid ujjú ing van. Nem nagy extra, de mégse valami ócska darab, ez tisztán látszik. Pár gomb ki is van gombolva, hiszen jó idő van, akkor meg minek süljek meg? Nyakamban ott lóg a C betűs medál, de más ékszer jelen pillanatban nincs rajta.*
- Remélem nem zavartunk meg, szépen játszol. *sétálok végül közelebb hozzá, majd tekintetem Marcanra téved, majd pedig az ismeretlen lányra.*
- Amúgy Raiden Carvex vagyok, ő pedig a famulusom, Marcan! Téged hogy hívnak? *hangom még mindig kedves és barátságos, nem is óhajtok most semmi rosszat, hiszen okom sincs rá. Úgy érzem, lőttek a szigeten történő sétának és maradok itt, hiszen itt akadtunk társaságra, én pedig tényleg szívesen ismerek meg bárkit... bár az, hogy megnyíljak valaki előtt, ezerszer tovább tart.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 12:37 pm

*Zongorázni támad kedve, ezért miután mindent megcsinált a szobájában, ami szükséges, az első emelet felé megy, majd a hangszerek barlangjába beérve, ujjait bemelegítve egyik kedvenc darabját kezdi el játszani. Másodszorra kezdi el zongorázni, mikor nyílik az ajtó, és valami berepül a terembe. Mikor Alinox odapillant, kicsit megijed a sárkánytól, de inkább csak meglepődik. Hamarosan a tulajdonos is megjelenik egy fiú személyében.*
- Szia... vagyis sziasztok. *mosolyog vissza szintén barátságosan az exortusos lányka.*
- Nem zavartatok, mindig örülök a társaságnak. * vagyis majdnem mindig, de most tényleg nem bánja.*
- És köszi. Igyekszem, bár kicsit kijöttem a gyakorlatból. Otthon minden nap játszottam, itt ritkábban keveredek ide. *mondja, és magában megfogadja, hogy ezen változtatni fog. Na de most Raiden-re kell koncentrálnia, aki már be is mutatja magát, és famulusát is.*
- Alinox Ingren vagyok. *mutatkozik be ő is. és kezét leveszi a zongoráról, és a srác felé fordul, miközben Marcan a fejük felett köröz.*
- És, mi járatban vagy erre felé? Te is művészlélek vagy, vagy csak szimplán erre sétáltál? *érdeklődik a lány, közben pedig a fekete sárkányra pillant néha, mert még nem látott ilyet élőben.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 12:48 pm

*Figyelem ám a leányzó arcát, hogy miként is néz ránk, ahogy megérkezünk, főleg Marcanra, de ő már megszokta ezt, tehát ügyet se vet rá, csak továbbra is a zongora felett marad, nem jön fölénk, se semi, elvan ő ott...*
- Az jó hír. *biccentek felé arra utalva, hogy mindig örül a társaságnak. Én nem vagyok ilyen, de ezt neki nem kell tudia... inkább érdeklődni kezdek tőle és a szavaira aprókat bólogatok, nem igazán tudom, hogy most erre mit is kéne mondanom. Nem megy nekem még annyira ez a társalgásos dolog, de azért igyekszem... *
- Áh nem, dehogy. Nem vagyok művész lélek, egyszerűen csak meghallottuk a játékod, Marcan pedig mindenképpen be akart jönni, tehát benyitottunk, hogy megnézzük, ki is játszik. *indulok meg az ablak felé, ahova a famulusom is követ és nemsokára a párkánynál le is száll, én pedig nem vagyok rest végigsimítani a fején, majd ez után megfordulok, derekam a párkánynak döntöm és máris a lányra figyelek.*
- Egyébként te elsős vagy másodikos vagy? Tudod, így ránézésre még nem tudok senkit se besaccolni és végülis mindegy, csak kíváncsi vagyok. *pillantok a barna szemekbe, miközben hajamba is beletúrok kissé, majd körbenézek a különféle hangszerek között. Távol áll tőlem a zenélés világa, bár egy gitárt talán megpengetnék néha, már ha értenék hozzá.*
- Amúgy, neked sok barátod van itt? *teszek fel még egy kérdést és bár sokan azt mondják, hogy egy iskolában könnyű barátkozni, én még mindig nem jutottam el odáig. Talán egy lány van, akivel jól kijövök, de ő láthatóan nem keresi a társaságom, tehát felfogom ám én, hogyha nem akaródzik neki a dolog. Nem véletlen, hogy soha nem akartam barátokat, nem megy az nekem.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 1:10 pm

*Zongorázás közben beszélgetőpartnerre lel, Raiden és famulusa Marcan személyében. Megtudja, hogy a fiú nem művészlélek, hanem csak hallották, ahogy Alinox játszik, ezért jöttek be. Az exos lányka örül, hogy jónak tartja a játékát, ez azért is jó, mert régen játszott utoljára. A fekete sárkány időközben leszáll a párkányra, így könnyebben szemügyre tudja venni. Szép állat, azt meg kell hagyni, de ő biztos nem sárkányt fog választani famulusnak, mert hogy mostanában gondolkodott ezen. Inkább tigrist csinálna, tekintve, hogy az a kedvenc állata.*
- Elsős vagyok még csak. Tőled meg se kérdezem, mert a famulusból látszik, hogy másodikos vagy. *mondja mosolyogva, miközben a zongoraszéken keresztbe teszi a lábát.*
- Hát, sikerült már megismerkednem jó pár emberrel, de rendesen barátnak kevesebbet mondhatok. Akit nagyon bírok, az Mona, a szobatársam. Nem tudom, ismered-e. *válaszol Raiden kérdésére, majd ő is visszakérdez.*
- És te, hogy állsz a barátkozással? Elég kedvesnek tűnsz, biztos vannak barátaid. *feltételezi, de persze ez csak találgatás, lehet, hogy a fiú ennél visszahúzódóbb, vagy ki tudja.*
- És ha már zenélni nem szeretsz, mit szoktál csinálni szabadidődben? *érdeklődik Alinox. A hobbija is sokat elárul az emberről, persze nem lehet ez alapján se megítélni senkit. Amúgy se szokása ítélkezni, azt inkább meghagyja másoknak.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 1:17 pm

*Azért valahol mégis számít nekem, hogy ki elsős és ki nem, hiszen elég sok másodikos óra van és abból az évfolyamból még alig ismerek valakit, így az órákon sincs sikerem a közös munkákban. Na de ami késik, az nem múlik, szokták mondani, tehát bizonyára majd alakulnak a dolgok.*
- Nemrég még elsős voltam, évfolyamot léptem. *világosítom fel a másikat, majd már rá is térek a barátok kérdésére, viszont a válasza meghökkent, nem pont erre számítottam.*
- Monát? Igen... persze, hogy ismerem. Nemrég elmentünk egy hétvégére Egyiptomba, bár azóta se láttam. *húzom el a számat, jól láthatóan zavar a dolog, hiszen úgy éreztem, hogy ott közelebb kerültünk egymáshoz és hogy esetleg ő lesz az első barátom, de most már kezdem érteni, hogy miért olyan nehéz dolog a barátkozás. Nem véletlen, hogy eddig se bíztam az emberekben, már benne se bízom... én próbálkoztam, ő meg a kisujját se mozdítja érte, tehát ez van, innentől kezdve... Na de nem is kéne rá gondolnom, hiszen most más társaságra leltem, Alinox személyében.*
- Nem, nincsenek és sose voltak. Tudod, megvagyok én egyedül. *vonogatom vállaimat és lehet, hogy nemrég még Monát a barátomnak mondtam volna, most valahogy mégse érzem így. Igen nah, megbántva érzem magam a szöszi miatt, de mindegy is, tovább kell lépni a dolgokon. *
- Hmm, hogy mit? Szeretek utazgatni, lovagolni és varázsolni. Tudod, számomra a tanulás nem kötelesség, hanem kellemes időtöltés. *nem érdekel, hogyha okoskának fog tartani ezek után, ez vagyok én, így kell elfogadnia.*
- Amúgy nincs kedved sétálni valamerre? Feltalálhatnánk magunkat vagy ha gondolod, ehetnénk egy sütit vagy egy fagyit Mystralba, igazából mindegy. *egy kis szünet ismét, majd el is lököm magam az ablak közeléből.*
- Ha nincs kedved, akkor megyek egyedül, csak gondoltam megkérdezlek. *egy lágy mosolyra még telik tőlem. Marcan időközben már fel is repült és most az ajtó előtt várja a nagy indulást.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-09, 1:35 pm

*Raidennel beszélgetnek arról, hogy ki hányadikos.*
- Évfolyamot léptél? Ez tök szuper. *mondja lelkesen a lány. Ő is hajt erre, talán már nincs is messze tőle, de nem akarja elkiabálni a dolgot. Inkább visszatereli a gondolatait a jelenlegi témához, ami a barátkozás.*
- Én nem úgy ismerem Monát, mint aki elhanyagolná az embereket. Ha gondolod szólhatok neki, hogy keressen meg. *ajánlja fel a lány kedvesen, bár ahogy Raiden a száját húzta, lehet nem akar már többet találkozni a szobatársával.*
- Értem. *bólint arra, mikor a fiú azt mondja, hogy igazából sose voltak barátai.*
- Én néha szeretek egyedül lenni, de egyébként igénylem a társaságot, és a pörgést körülöttem. Anélkül lehet beleőrülnék az unalomba. *mondja, majd a hobbikra is rátérnek. *
- Utazgatni én is szeretek, bár túl sok helyen nem voltam még. Varázsolni is szeretek, de lovagolni még sose lovagoltam. De csodálatos állatoknak tartom a pacikat, szóval egyszer mindenképp szeretnék megtanulni. *közli, és egy pillanatra a szeme előtt egy kép jelenik meg, ahogy egy fekete lovon nyargal a mezőn. Na de ezt most ki is veri a fejéből, mert Raiden felveti azt az ötletet, hogy mi lenne, ha átruccannának Mystral-ba. Ezt a kijelentést hallva Marcan szinte egyből az ajtónál terem.*
- Egy fagyi jól esne ilyen időben. *mondja a lány mosolyogva, majd feláll a zongorától, és kilép az ajtón. A révészhez sétálnak, ott pedig a csónakba beülve Mystral-ba mennek egy kis édességre. Már ha a fiúnak is megfelel a fagyizás ötlete.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-18, 11:25 pm

//Olvad Serafinával//

*Ismét, a mai nap is összefutok Serafinával, és ahogy azt megszokhattuk, megint a klubhelyiségben, valamint újra én ülök a kanapén, amikor megérkezik. A sebemre terelődik a téma, de ahogy hallom, ő sem volt makk egészséges az utóbbi időben.*
- Megtámadtak Mystral-ban. Egy-két bordám megzúzódott, megégett a kezem, meg a mellkasom... *gombolom ki a felső két-három gombot, hogy széthúzva megmutassam a sebet, azaz a vágást.* - De végül is semmiség, egy hét gyengélkedő és kutya bajom. *folytatom nyugtató hangnemben.*
- Ja, a gyógyító nénivel szívesen összefeküdtem volna. *nevetek egyet, aztán fintorra húzódik az egész arcberendezésem, ezzel jelezve, hogy nem.*
- Hát látogatni senki nem volt, csak egyszer Alinox jött gyógyszerért, és volt oly kedves leülni velem társalogni. Azon kívül legalább 0 személy, azaz senki. *ecsetelem a hánytatott sorsomat a gyengélkedőn, de hát nem háborúban voltam, túl lehet élni.*
- No hát akkor már az enyém melletti ágyon is fetrenghettél volna magányosan, vagy mi több, az enyémben. *kacsintok rá pajzán arcszerkezettel, aztán komolyra fordítom a szót, de azért megveregetem a vállam.*
~ Briliáns volt apatigris.~ *szalad át a gondolat a fejemen.*
- Sok mindenre ne számíts. *mondom, hiszen én sem tudom, el tudok-e játszani még valamit. Elég hamar odaérünk, belépve hangszerek tömkelegét pillantom meg. Van itt minden, mi zenei szem szájnak ingere. Egy kis körbesétálás után megpillantom a zongorát és ledobom magam a zongoraszékbe, majd Serafinára sandítok, miközben feltűröm az ingujjamat.*
- Nos, van esetleg valami óhaj? Talán nagy Chopen rajongó vagy? A lányok odahaza sokszor kérték, hogy tanuljak be mai slágereket zongorán, mint a Titanic-nak a zenéjét. El is olvadtak tőle. *cukkolom egy kicsit, hátha látom a féltékenység szikráit fellobbanni benne.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-18, 11:43 pm

*Nem is értem, hogy miért nem költözik le Scott a klubhelyiségbe, mert amikor találkozunk, az nagy átlagban ott történik. Most is így van, így rövid intermezzo után megmutatja harci sebesüléseit.*
-Meg fog maradni a helye? Mit mondott a Gyógyító?*Kérdezem, miközben kezemet végighúzom a mellkasán húzódó seben, mármint azon, amennyit felfed belőle. Aggódva kissé összehúzom a szemöldökömet, úgy vizsgálgatom, nem mintha nagyon értenék hozzá.*-De már szépen gyógyul.*Csak ennyit mondok, biztatás képen, majd áttérünk magányos napjainkra.*
-Ha jól hallottam, a Gyógyító néni férfi.*Suttogom oda neki, na nem mintha tudnám, hogy ki a Gyógyító, csak Scott agyát akarom ezzel húzni, de aztán tovább meséli borzalmasan unalmas napjait.*
-De az olyan pici, hogy max rajtad tudtam volna fetrengeni, és egyáltalán nem magányosan.*Kacsintok vissza rá, majd egy kicsikét megregulázom magamat, hogy "na Serafina.. tessék normálisan viselkedni".*
-Nem azért akarok menni, mert zongora szót hallhatok majd, hanem mert TE muzsikálsz.*Veregetem hátba, majd el is indulunk a terembe. Kis keresgélés után találunk csak rá a teremre, de a neve valóban találó. Itt valóban megvan minden hangszer, amit csak ez idő alatt feltaláltak őseink. De mi a zongorát vesszük célba, és ahogy leül a fiú, rögtön fel is teszi a kérdést, hogy mit játsszon.*
-Nem tudom, hogy Vivaldinak a Négy évszak című darabját tudod e játszani. Azt imádom.*Sóhajtok egyet, de a fiú utóbbi mondandójánál szélesen elvigyorodok, majd elkezdem játszani a primadonnát.*
-Ohh Scottie... kérlek játszadozd el nekem a Titanic zenéjét... úgy imcsizem.*Kipukkad belőlem ismét a nevetés, kicsit olyannak tűnhetek, mint aki a saját, nem vicces poénjain is röhög, de na, ilyen vagyok.*
-Bocsi. Ezt nem hagyhattam ki. Nem, köszönöm, nem vagyok egy Celine Dion fan, és ami azt illeti, nem vágyok mai slágerekre.*Közlöm vele immáron csak mosolyogva, majd odalépek mellé, és egy apró puszit nyomok az arcára, majd egy széket magam mellé húzva leülök mellé, a zongorához.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-19, 12:01 am

- Igazából semmi használhatót nem mondott, de szerintem megmarad, max ha valami varázslatos dologgal el nem tüntetjük. *erre még nem is gondoltam, de biztos simára lehet abrakadabrázni a mellkasom.*
- Férfi?! Ó, akkor még jobban hálnék vele. *nyalom meg a számat, ami talán kicsit buznyákul néz ki, aztán megrázom magam, meg a hideg is kiráz.*
- Hát szívesebben feküdtem volna úgy, mint magányosan, talán legközelebb beinvitálom Alinox-ot. *kacsintok heccelve a lányt. Ez most az én pillanatom!*
- Óh, értem, egy művészt akarsz hallani. *mondom elbizakodva, de azért mégiscsak 8 év az 8 év, meg tudom csinálni. Max nagy zakó lesz. Pillanatokon belül meg is érkezünk e helyiségbe, aztán egyből felkutatom a zongorát, helyet is foglalok. A lányra bízom a választást, hiszen elég sok mindent tanultam, főleg egy profitól persze, anyámék szerint mindenből a legjobbat.*
- Ó, azt szinte alapból követelték tőlem. *nyugszom meg, mert azt tényleg az elején kellett tudnom.*
- Scottie.. *ízlelgetem, de a mondandóján nekem is nevetnem kell.*
- Bocs nem tudtam, hogy ezt csak a ... az elkényeztetett lugnyák szeretik. Nekem csak mondták hogy játsszam, hát játszottam. *válaszolom a lánynak, majd megvárom, míg a puszi után mellém ül és elkezdhetem.*
- Igazából ne várj nagy számot, mert ezt többen kéne játszani, minimum négykezes, esetleg hat, láttam nyolcat is, szóval egyedül kevés vagyok. *avatom be majd eljátszom kezdésnek a Boci-boci tarkát, aztán kis komolyságot véve nekikezdek Vivaldinak.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-19, 12:20 am

*Beszélgetünk a sérüléséről, majd magányos napjaink kerülnek szóba. A Gyógyítótól sikerül elvennem a kedvét, egy rivális társ kiütve.*
-Valóban? Nem ismerem Alinoxot, de biztosan szép lány. Egészségedre.*Bököm oldalba, majd arra terelődik a szó, majd megnyugtatom, hogy nem az a fontos, amit hallok, hanem az, hogy ő játsza. Így jutunk el a zeneterembe, ahol le is telepszik a zongora mellé. Én még picit álldogálok, neki támaszkodva a hangszernek, szórakozva szavain.*
-Nem egy könnyű darab, az biztos. Ezek szerint a szüleid tényleg egy tökéletes gyermeket akartak, minden szemszögből.*Kicsit összeszorul a szívem, hiszen az én apám nem törődött velem így, amit tudok, azt magamnak köszönhetem. Ezután kicsit színészkedem, majd elgondolkozom a reakcióján.*
-Ne érts félre, ezzel nem az osztályodat akartam fikázni, vagy ilyenek.*Zavarba jövök, remélem, hogy ezzel nem sértettem meg.*-Bocsánat, nem akartam leoltani a baráti körödet.*Na, ebbe már tényleg jól bele kavarodtam, így inkább hozok egy széket, adok egy puszit az arcára, és leülök mellé. Ő elkezdi játszani az áhított darabot, én meg halványan mosolygok, a lábammal adva a ritmust. Gyorsan vége lesz a számnak, így én csillogó szemekkel nézek rá.*
-Még, kérlek! Ez csodálatos!*Mondom, majd visszafordulok a zongora felé, ahol figyelem a billentyűket. A feketéket és a fehéreket egyaránt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-19, 12:32 am

*Gyorsan letudjuk a dolgokat a klubhelyiségben.*
- Ismerek nála szebbet is, de köszi, majd lekamerázom. *kacsintok rá először azért, mert rá céloztam, másodszor pedig a kamerás dolog miatt. Pár perc múlva az első emeleti hangbarlangban, vagy hol vagyunk, és lehuppanok a zongora mellé.*
- Áh. Nem.. nem tökéletes gyereket akartak maguknak.. hanem azért csinálták, hogy ne kelljen miattam szégyenkezni valamiben. *válaszolok kicsit halkan, de aztán a lányra kacsintok.* - De a rossz tulajdonságaimat már letudtuk a játszótéren. Kicsit megnevettet a lány, de úgy látom azt hitte, hogy megsértett.*
- Neeem, nem azért mondtam. Semmilyen baráti köröm nem volt szinte, csak pár srác, de a lányok, akik csak úgy néha érdekből odacsapódtak, mondták, hogy ez a dal baró, tanuld meg! Hát megtanultam. *kavarodok kicsit bele, de mindegy, térjünk le a témáról. Nekikezdek Vivaldi négy darab évszakának, méghozzá a tavasznak, majd látom a közönség jól fogadja.*
- Komolyan tetszik? Mert ez nem igazán zongora darab, elsősorban hegedűre írta. *okoskodok itt össze meg vissza, de aztán a lány szemébe nézek, és inkább befogom, majd elkezdem játszani a Telet.*