Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 10:53 pm

*Az ijedséget nem tudom megállni egy kis kuncogás és beszólás nélkül, de a srác is válaszol, a szeme sarkából rám sandítva. Ha már benne van a játékban, akkor miért ne folytatnám.*
-Csak megtapasztalni... *fűzöm hozzá, kissé felvonva egyik szemöldököm, kíváncsian várva, hogyan reagál Zoárd. Az ingje gombolásánál viszont megint nem tudom megállni, hogy ne tegyek egy apró megjegyzést, de úgy tűnik, nem hatja meg, hogy szerintem mi áll jobban, csak egy apró mosoly a felelet, de hamarosan ismét minden ingujj és gomb makulátlanul a helyén van, mintha csak egy kirakatból vették volna ki a srácot. Közben a karácsonyozásról és a családról is váltunk pár szót, pontosabban kicsit mesélni kezdek, de nem sokat, inkább csak olyan elmélkedés féle. De hamar kiderül, hogy majdnem egy cipőben járunk a fiúval, így én is csak egy keserűbb szájhúzám mellett biccentek.*
-Ismerős. Akkor neked nem mondtam újat. *annak viszont örülök, hogy nem akar egyhamar hazautazni, így a mosoly ismét arcomra kúszik. Viszont ahogy Zoárd tovább kezd el beszélni, eleinte kissé titokzatosan, felkelti az érdeklődésem, a hallottaktól viszont leesik az állam, s elég meglepetten pillantok rá.*
-Menyasszonyjelölt? Házasság? Karácsony előtt? *törnek elő belőlem a kérdések, bár épp az imént mondta el ezeket.*
-De hiszen még csak 16 vagy. Hogy lehet ilyenkor már a házassággal foglalkozni? *teljesen megdöbbentett a srác, bár így még jobban nem csodálom, hogy nem akar egyhamar hazamenni. A pillantást észreveszem, bár a célzást nem értem belőle, de nem vagyok az a pletykás fajta, szóval nem kell aggódni. Inkább a nevem eredetével rukkolok elő, de Zoárd szavaira ismét kicsit felnevetek.*
-Te kis egó! Ki mondta, hogy a kedvedért? Csak felkeltetted a kiváncsiságomat olyasmire, amire eddig nem gondoltam. *vigyorodom el, majd egy széket kezdek el kutatni, és hamar meg is találom. Zoárd viszont szintén észrevette, hogy vele ellentétben én még állok, így hamarosan már fel is pattan, hogy ő hozza ide nekem a széket.*
-Köszönöm. *mosolygok rá, s picit be is hajlítom térdeimet, amolyan úrikisasszonyos meghajlás félét imitálva. Legalábbis remélem, hogy jól csináltam, csak a filmekben láttam valami hasonlót. A téma viszont visszakanyarodik a kezdetekhez, a hangszerhez, ami miatt végülis benéztem ide. Nem ismétlem többször önmagam, hogy nem csodálom, hogy nem szokták használni, inkább csak korytolok egyet a kakaóból, de szemeim kigúvadnak kicsit, mikor meghallom, mióta orgonázik a fiú.*
-Tíz éve??? *kérdem megnyomva a szavakat.*
-De hiszen az rengeteg idő. Akkor még csak... Téged már akkor vonzott egy orgona? *képedek el ismét, nekem ez a hangszer akkor is be van skatulyázva, ez van. Egy 6-7 éves srácot pedig el se tudok képzelni mellette. A kipróbálásnál viszont tiltakozni kezdek, s ehhez a kezem is bevetem, kicsit megcsóválva.*
-Áh, inkább nem. Nem akarom, hogy halláskárosodást kapj tőlem karácsonyra. Nekem nem megy az ilyesmi. *vigyorodok el ismét, majd a pihenés és a másik kérdés nem egészen egyértelmű, így pislogok párat.*
-A múltkor? Mikor múltkor? *kérdem, majd kicsit kombinálva a két kérdést végre leesik.*
-Jaa, múltkor múltkor. Egy barátnőmhöz utaztam, házibulit tartott és egyszerűen odavagyok a bulijaiért. Mindig nagyon jól sikerülnek. *mosolygok szélesen, majd egy kérdés tör elő.*
-Miért kérded? *előbb válaszolok, aztán kérdezek rá a furcsaságra. Rossz technika, bár jelen pillanatban nem olyan a téma, aminél ez gondot okozhatna.*
-Szilveszterkor se mész sehova? *kérdem végül, hisz ha a családhoz nem is, ismerősökhöz még mehet az ember egy évzáró bulira.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 11:31 pm

*Sajnos a lányka kiszúrja a lopott pillantást, bármennyire is igyekszik azt leplezni Zoárd. Vagy talán nem is annyira töri magát. Ki tudja? Egészen pontosan maga a fiú sem tudja, mihez kezdjen a körvonalazódni kezdő helyzettel, pláne, mikor a lány visszadobja a labdát neki.*
- Milyen igaz...bár ezidáig nem fenyegetett ekkora veszély. Egészen véletlenül nincsenek tanítói szándékaid?* kérdezi teljesen ártatlanul, oda sem fordulva Ravenhez, még mindig a mandzsettáival bíbelődve. Bizony, nem könnyű elbánni velük, de még ez a bonyolult művelet sem akadályozza meg abban, hogy egy gonoszkás vigyor üljön ki az arcára. Igeeen, nagyon szeret játszani, és jól láthatóan Raven sem az a pirulós fajta, szóval a látszólagos érdektelenség ellenére kíváncsian várja a sentinel válaszát, amelyet rövidke kis monológja végeztével nem kis megrökönyödés követ.*
- Igen, azt hiszem, én is pontosan így reagáltam.* fordul oda Ravenhez, nyíltan tanulmányozva vonásait, ám a téma tárgya miatt kivételesen nem vigyorodik el a látottakon.* - Ezt kérdezd az apámtól. Ehm. Elég különböző világban élünk, szóval egy normális ember számára ez elég nehezen emészthető információ. Azt hiszem.* összegzi az elmondottakat tárgyilagosan, majd kissé enyhítve a dominánssá váló komorságon, irónikus hangon hozzáteszi:* - Minden esetre még nem szándékozom beköttetni a fejem.* További mondataival sikeresen bezsebel még egy kacajt, bár kivételesen nem szándékozott tréfálkozni. Lehet, hogy becenevet kellene váltania; mondjuk egómanóra vagy ilyesmi.*
- Valamivel ki kellett tölteni az időmet. Merthogy gyerekkorom nem volt. Nem tudom, hogy az milyen, nem is hiányzik. Sokmindent megtanultam, amíg más a kertitörpékkel játszadozott vagy seprűn repkedett a hátsó kertben. Persze akkor én is szívesebben mókáztam volna, de ma már belátom, hogy így sokkal több értelme volt annak a tíz évnek.*szedi össze gondolatait a szokásos tárgyilagos stílusban, ahogy általában a családi dolgokról szokott mesélni, már ha nem hazudik éppen. Most azonban nem teszi, nincs is szüksége a múltja fényezésére, elvégre most nem egy előkelő partin van, ahol el kell nyernie a társaság szimpátiáját. Ravennel meg lehet, hogy még barátok is lehetnek, bár ezt még elég korai lenne kijelenteni, meg aztán a fiú nem tudhatja, hogy a lány mindenkivel ilyen nyílt, vagy ő az egyike azon keveseknek,akikkel kivételt tesz, és még akkor sem mindegy, hogy mi az oka ennek.*
- Egyébként zongorán kezdtem, de ahhoz minden valamire való zenész ért egy kicsit, vagy éppen nagyon, szóval valami nehezebb után néztem. És ne aggódj, kaptam már rosszabb karácsonyi ajándékot.* kacsint Ravenre, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkapja a lány tiltakozó kacsóit, és közelebb húzza őket a fekete-fehér billentyűkhöz, melyek a melódia hangulatához mérten változtatják a színüket. Nem zavarja különösebben, hogy Raven épp egy kérdésére próbál válaszolni, elvégre azt a szájával teszi, szóval közben nyugodtan lefoglalhatja a kacsóit. Ennek keretében először is kiválasztja a hölgy két mutató ujját, majd egy egyszerű szólam pár hangját megmutatva többször is lenyomja azokat a billentyűket, amelyekre szükségük lesz a következőkben, majd ha a lány már egyedül is biztonságosan eltájékozódik a kiválasztott 6 pöcök között, ő maga belekezd a többi szólam irányításába, komótos, mégis könnyed dallamot csalva elő a hatalmas monstrumból, akárha egy elefánt tütüben balettozni kezdene.*
- Végül is, minden csak a szervezésen múlik.* bólint közben, ugyanis ezen a téren nagyon is otthon van. Nemcsak, hogy kötelező tantárgya volt régen a rendezvényszervezés, de az évek során mélyen a lénybe ivódott, hogyan nyerjen meg másokat magának, így nem kell csodálkozni azon sem, hogy pár pillanat leforgása alatt ismét úgy néz ki, mintha fiókból rántották volna elő.*
- Szilveszter? Hmm. Van pár meghívásom, de az igazat megvallva nem nagyon akaródzom eleget tenni nekik.* pillant közben a lehetőleg továbbra is mellette ügyeskedő lányra kifürkészhetetlen, acélszürke íriszeivel, hátha van valami a tarsolyában, már ami a szilveszteri programot illeti.* - Szívesebben ismerkednék inkább az itteniekkel. Csak nem tudom, szervez-e valaki bulit, vagy ilyesmit. Elvégre a régi ismerősökkel bármikor találkozhatok, nemde?* hangzik el a költői kérdés, főleg, hogy olyan emberekről van főként szó, akik inkább üzleti partnerei lesznek a későbbiekben, semmint igazi barátok. Persze az orgonatanára nem hívta meg..*
- És te? Mivel köszöntöd az új évet? Vagy inkább kivel?

//fagy//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-27, 8:33 pm

* Ahogy leszűri a dolgokat már sikerült valakivel valamit kialakítani melynek a vége csalódás lett. Nos ez előfordul hiszen az élet már csak ilyen. *
- Ezek szerint navi vagy. Az nem mindig jó * rázza meg a fejét mert az tényleg nem a legjobb bár attól függ kink. A lánynak biztosan nem Péternek meg hm.......A lányból ki is bukik valami amit jól sejtett.*
- Vannak itt olyan pasik akiknek nem számít senki. Akkor te azokkal akadtál össze. Az nem valami jó mert itt nem mindenki olyan nő faló ahogy én sem* Mosolyodik el hát hogy ő ne lenne az? Ezt a másik nem tudhatja s addig jó amíg ez így is marad. Picit nem árt szédíteni a csajokat, már ha valami akar a lánytól. Bizony akar de a fantáziáját megtartja magának. Nem állít ő hamis képet magáról csak kicsit vissza vesz. Nem lehet mindig csajozni........na jó lehet, de most inkább finom eszközökhöz folyamodik. Nem kell mindig ajtóstól berohanni a házba. Főleg úgy hogy a lánynak pont az nem tetszik. Csak pár perce találkoztak még is ezt már tudja. Jól alakul ez a kis találkozó.*
- Még csak most kerültél ide kíváncsi leszek egy év múlva milyen véleményen leszel * Gondolkodik el egy picit mert ha már most elege van a rámenős pasikból......*
- Nem is szabad folyton tapizni a lányokat ezzel egyet értek. Néha elég a kevés is sokkal több* talán nem tűnik fel a másiknak a néha szó, mert egy „rendes” pasi talán a sokszor szót használta volna.*
- Hm az első év........esemény dús volt. Meg halt egy diák, megszállták a sulit és a vizsgák. Csupa fincsi dolog. Az órák amúgy tök izgalmasak azt arra ajánlóm, hogy bemenj.* Na ha már sétálni indulnak akkor a fiú gyorsan ki is találja hova vigye ezt a leányzót. Mivel nem ismeri még olyan jól így nehéz a választás. Nem tudja mit élvezhet a másik de hogy ő mit élvezne az nem is kérdés. A lány el is indul s neki sem kell kétszer mondani.*
- Igazából még nem gondoltam ki de elég spontán vagyok így biztos kitalálok majd valamit. Remélem nem fogok nagyon mellé a helyszínel, bár ha mindent ismersz akkor nem tudok újat mutatni ~ ezen a téren~* Egy mosoly is megjelenik a srác arcán. Kissé talán sejtelmes d hát a gondolatán mosolyodott el.*
- Azon gondolkodom hogy honnan származol. Szép és érdekes neved van de még nem hallottam talán még soha.* Mondja elgondolkodva s csak burkoltan ostromolja a leányzót. A bókot úgy rejti el mintha nem szándékos lenne pedig nagyon is az. Közben haladnak is természetesen s pár lépcső után egy fordulás és már a terem előtt is vannak.*
- Játszol valamilyen hangszeren?* Valahogy kinézi a másikból s csak remélni meri hogy nem téved. Valamiért a hárfát társítja a lányhoz vagy valami fújós hangszert. A kilincset le is nyomja s előre engedi a másikat ahogy ezt szokás. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-27, 8:59 pm

- Hát, tudom. Csak ahol én felnőttem, ott minden teljesen más volt. Tudod, egy rendben éltem, pasik nélkül meg minden. Annyira furcsa számomra, hogy itt az emberek ki akarnak használni. Ne nézz hülyének csak... tényleg fáj idebent. *mutatok a szívemre és lehet, hogy most még bolondabbnak tart vagy a fene se tudja, mindenesetre ismét naívan kiöntöm a lelkemet egy vad idegen fiúnak, aki vagy kihasználja vagy nem, én még nem tudhatom. *
- Ezt jó tudni. Amúgy a nőfalók között is vannak normálisak, csak azt nem bírom, ha kihasználnak. Szóval érted. Inkább barátokat szeretnék, nem pasikat. *sóhajtok egy aprót, majd nemsokára már hallgatom is a további szavait, amikor a tapizást említem.*
- És neked egyébként van barátnőd? Rendes srácnak tűnsz, biztosan nem vagy egyedül. *kíváncsiskodom picit, hátha nem titok mindez és amúgy is, érdekel. Mindezek után rákérdezek az ő első évére és ahogy hallom, elég sok minden történt és ahogy egy diák haláláról esik szó, nyelek is egy aprót.*
- Meghalt? Megszállták? Öhm... hát ez így elég durvának hangzik. *pillantok mindenfelé, csak hogy ne nézzek a másik szemébe és ne érezze rajtam az aprócska jeleket a félelem miatt. Mindenesetre inkább megindulunk lefelé és bár nincs még ötletünk, csak haladunk, egészen addig az ajtóig, mely mögött nem tudom, hogy mi van.*
- Köszi, görög vagyok és egy Hold Istennőről kaptam a nevem. *magyarázom a fiú szemeibe nézve, majd ahogy az ajtó kinyílik, láthatóan meglepődök azon, amit látok.*
- Hűha.. *bököm ki és sétálok beljebb és ekkor hallom meg a nagy kérdést, de én már a fekete zongora előtt vagyok.*
- Egy picit tudok zongorázni... de ez egy remek hely. Itt még soha nem voltam. *nézek ragyogó szemeimmel a fiú felé, majd már le is ülök a zongora mögé.*
- Te is tudsz zongorázni? Esetleg játszhatnánk valamit együtt. *ajánlom fel neki és hogyha szeretne, mellém is ülhet, van ott még hely, én pedig csak pár billentyűt leütök próba képen, de a hangolás egyszerűen tökéletes.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-27, 9:26 pm

* Elkerekednek a szemei mikor meghallja hogy a lány zárdában élt. Ez nagyon érdekes. Talán vallásos is hát ő is tud az lenni ha olyan pontra ér. Persze megköszöni a csodás éjszakát de vissza a jelenbe. Valahogy ezek a gondolatok szerte is foszlanak mikor a lány tovább beszél. Egy érzékeny léleknek tűnik neki s ez benne is felkelt valamit. Egy érzést talán az együtt érzésnek nevezik. Fura hatással van rá a leányzó. Nem igen szokott ő ilyet érezni vagy ha igen akkor nem egy olyan lánynál akit szeretne felszedni. Talán ezt a "szedjük fel és tegyük a magunkévá" első gondolatát picit átértékeli. Na azért nem fog könnyezni bár valóban hatással volt rá. *
- Sajnos sok pasi csak kihasználja a csajokat. Tudod egyszer vagy kétszer szereti egy éjszakára aztán eldobják. Biztos nagyon rossz érzés lehet.* Hangja halálosan komoly s csak most veszi a tekintetét a lány szívéről. Most nem a melleit nézte hanem valóban a lány szívét bár nem röntgen szeme van, így a dobogó, véres szívet nem látta de oda képzelte persze vér nélkül. Azt mondja hogy ő nem falja a nőket ami nem igaz, de hát a szédítés van ami lassan kezd megdőlni benne. Még számára is fura nem hogy másnak.*
- Senki nem szereti ha kihasználják ez természetes* Mosolyodik el mert valóban így van ez még ő is tudja bár sok lánnyal megcsinálta. Ejj miért kellett neki találkozni ezzel a leányzóval. Valamit elindított benne ami nem biztos hogy jó. Talán kicsit magába néz most a srác s változik. Kitudja lehet ez az érzés el is száll ahogy elválnak útjaik a leányzóval. Majd kiderül. A kérdés melyet kap az nagyon jó. Hát akkor vegyük csak sorra. Ott az a sok lány akivel volt valamilyen kapcsolata de csak futó azt nem lehet annak nevezni. Ott van Liz de neki más kell legalább is eddig még nem kereste meg hogy „hé Péter te kellesz „ Még vár rá bár lehet nem jól teszi s megint kap egy pofont az élettől. Amivel amúgy semmi baj mert benne van a pakliba. Ott van még Illya is aki szerelmes belé de valahogy nem tud úgy ránézni mint a barátnőjére ő csak barát nem több.*
- Nincs barátnőm. Valahogy senkivel nem alakult úgy hogy annak lehessen nevezni. Köszönöm te is rendesnek tűnsz * Mosolyodik el mert a lányt is annak gondolja bár ő annyira azért nem rendes mint ahogy a másik gondolja vagy tud olyan is lenni? Aztán az első év is szóba kerül.*
- Igen meghalt de azt nm tudom miért vagy hogyan. Sok mindent beszélnek itt mindenkiről és nem szabad hinni a pletykának mert sokszor nem igaz. Egy férfi szállta meg a sulit de hogy mi volt a terve az jó kérdés. Már elbukott s talán minden rendben lesz így biztonságban vagyunk bár ha az első év ilyen mozgalmas volt akkor kíváncsi vagyok a következőre milyen lesz. Nem szereted az izgalmakat?* A lányra pillant kérdőn mert hát ő nagyon is és abból nincs is hiány. Kiderül az is hogy a leányzó görög származású és a neve is különleges.*
- Tényleg szép a neved és érdekes is. Görögországban még nem jártam bár mindig is érdekelt az a kultúra. Na meg állítólag szép helyen fekszik. * csak hallotta meg olvasta és ahogy elképzeli ő szépnek gondolja majd egyszer oda is eljut. Ahogy hallja még is csak tud ujjat mutatni a lánynak amit egy elégedett mosollyal nyugtáz.*
- Akkor itt még nem jártál, legalább erről én fogok elsőnek eszedbe jutni* Be is lépnek s a lány már a zongoránál áll és nem is teketóriázik ő is oda lép az eszközhöz.*
- Tudok rajta játszani és ez remek ötlet.* Mosolyodik el s a lány mellé ül. Na azért akkora hely nincs így hát közel kerül hozzá. Bizony meg is szimatolja na nem úgy mint egy kutya. Pusztán csak bele szív a levegőbe hogy érezze a másik illatát. Kíváncsi milyen parfümöt használ.*
- Mit szeretnél rajta játszani? Valami melankolikust, klasszikust vagy valami gyorsat? Nem tudom melyik műfajt kedveled* jegyzi meg s ő is leüt pár billentyűt a szerkezeten mely valóban szépen szól a szobába. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-27, 9:39 pm

*Nem tudni, hogy mit miért is teszek, de valamilyen szinten kiöntöm most a lelkemet. Úgy érzem, hogy csak Sairus ért meg, de nekem más barátokra is szükségem van, akikkel tényleg úgy tudok viselkedni és persze szeretem Sairust, ezért megértem azt, hogy csak a barátjának akar, így mindig mellette leszek, amikor szüksége van rám és igyekszem mélyre rejteni az iránta táplált érzéseimet. Mindenesetre amikor látom, hogy a fiú nem nevet ki, akkor csak elmosolyodom, úgy tűnik, hogy nem kell megbánnom mindazokat, amiket mondtam.*
- Öhm, engem még senki se fektetett meg, hogy úgy fogalmazzak, ahogy te. Ennyire azért nem voltam naív és tegnap már szépen el is küldtem melegebb éghajlatra egy srácot. Szóval igyekszem én, csak nem tudom, hogy kinek lehet hinni és kinek nem. De tényleg rossz, hogy sokak csak azért beszélgetnek velem vagy kedveskednek, mert hátsó szándék van mögötte. *sütöm le szemeimet is egy pici ideig, majd ez után amikor hallom, hogy a másik is egyetért velem a kihasználásba, akkor csak bólintok egy aprót, nem fogom tovább ragozni a témát, így hát érdeklődni kezdek és amikor hallom, hogy még nincs senkije vagyis hát jelenleg, kíváncsian nézem picit, hiszen jó sokára érkezett a felelet és kezemet a vállára téve gyengéden megsimogatom.*
- Szerintem majd biztosan rá fogsz lelni az igazira. Tudom, pont tőlem ez furcsán hangzik, hiszen nem vagyok valami tapasztalt a szerelemben, de mindenkinek elvileg van egy lelki társa, akivel meg fogják találni egymást és én bízom benne, hogy veled se lesz gond. *mosolygok még egy picit, igazán aranyosan, majd végül tovább sétálunk a hosszú folyosón és közben hallgatom is az iskoláról való mesélését és a kérdés végén kitekintek az ablakon.*
- Az attól függ, hogy milyen jellegű izgalomról van szó. Tudod, van itt, Seol szigetén egy vár... és az egyik barátommal majdnem ott vesztünk. Tehát az ilyen jellegű izgalmakat inkább kihagynám, teljesen megrémített. *ráz ki a hideg még most is a gondolattól, majd ez után mesélek kicsit a nevemről is, ami láthatóan felkeltette Péter érdeklődését is.*
- Furcsa, akikkel eddig találkoztam, mind ezt mondták. Furcsa, hogy több görög varázslótanonc nincs a Mysterioban. *gondolkodok el hangosan, majd végül meg is érkezünk a Hangszerek barlangjába, mely láthatóan új számomra és ahogy hallgatom az exos srácot, felé tekintek.*
- Bizony. És ha látni akarlak majd, ide fogok jönni, hátha te is pont erre jársz, jó lesz? *kérdezem most már jókedvűen és pillanatok múlva le is ülök a zongora elé és ahogy hallom, nem vagyok egyedül a zongoratudásommal. A kérdést hallva viszont csak picit közelebb hajolok a másikhoz.*
- Szeretném, hogyha improvizálnánk. Érzéssel játsz, valami kellemeset, én pedig felveszem a ritmust és ketten alkotunk valamit. Nem túl könnyű, főleg ismeretleneknél, de talán menni fog. *hajolok oda hozzá és adok egy puszit az arcára.*
- Csak hogy ügyes legyél. *vigyorodom el, majd már a kezeire is tekintek, várva, hogy elkezdje és ahogy hangot ad, picit figyelek, majd beszállok én is.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-27, 10:13 pm

* Valahogy nem volt titok a fiú előtt hogy a lány még nem volt senkivel. Ezzel semmi gond nincs. Persze sok lehet a bonyodalom meg egy szűz nem adja be olyan könnyen a derekát de hát ez van ezt kell szeretni.*
- Nocsak és ki volt az a szerencsés akit elküldtél? Már ha nem titok.* Pillant a leányzóra csak hogy tudja melyik srác nem járt sikerrel. Azért van itt egy két ellenfél. Mondjuk annyira nem lényeg mert hát ő még nem küldték el s talán nem is fogják. Majd kiderül.*
- Tudod hogy van ez amíg nem ismered meg az embert addig nem szabad bízni benne. Lehet valaki szimpatikus, de lehet hogy nem jó ember. Sajnos ezt ki kell tapasztalni és a csalódás a legrosszabb szerintem is.* Valóban abban már volt rész és nem jó érzés. A keze a srác vállára kerül s a másikra is pillant. Édes egy leányzó.*
- Ez kedves tőled. Biztos megfogom találni csak idő kérdése.* Bólint egy határozottat és talán egyszer majd meg is találja azt a leányzót aki hozzá való.*
- Amúgy ahonnan jöttél az hogy képzeljem el? Már mint mennyire vagy vallásos?* Kérdezi most már meg. Eddig is érdekelte csak nem akart rákérdezni. Nincs mit veszteni így hát most meg is tette. A lány mesélni kezd s akkor már volt része kalandban.*
- Már találtál is barátot és még kalandba is volt részetek akkor nem unatkozol. Mióta is vagy itt? Csak mert ha egy hete akkor nem biztos hogy barátnak nevezném az illetőt. Persze nem tudom hogy kiről van szó csak nekem picit fura. Ne értsd félre de én valahogy nehezen kötök barátságot vagy nehezen mondom ki azt a szót hogy barát. Mert kedvelhetek valakit de attól még nem a barátom* fejti ezt ki hosszasan s komolyan. Nála nm úgy megy ez a barátság kérdés hogy meg ismer valakit és már a barátja. Persze különbözőek az emberek , de ennek a szónak súlya van legalább is a fiú szerint.*
- Valahogy nem szokványosak erre felé a görög csajok ezért érdekesek vagy ezért is* javítja ki magát mert a lány nem csak ezért keltette fel az érdeklődését. A lány szavaira felnevet.*
- Hát azt nem mondtam hogy mindig itt eszek hát ha erre jársz csak hogy láthassalak, de ha tudom hogy sűrűn benézel akkor lehet hajlandó vagyok várni egy kicsit* Mosolyodik el kissé sejtelmesen. A lány mellé ül s várja, hogy mit is kéne játszani. Érzi a lány közelségét, de nem fordul felé. A billentyűket ütögeti és hallgatja a hangokat amik a szobába keletkeznek.*
- Ez így tényleg nehéz lesz* ért egyet a másikkal hiszen nem ismerik egymást, így hát valami közöset alkotni amit a lány is ismer hát….egy puszit is kap az arcára melyre elmosolyodik.*
- Biztos hogy csak azért kaptam?* Pillant a másikra jó kedvűen. Valahogy azt gondolja hogy nem csak azért kapta de mindjárt kiderül vagy nem. Nézi a lányt egy percig majd megemeli két kezét s a zongorára helyezi. Már tudja hogy mit fog elkezdeni valahogy ez jut elsőnk az eszébe most. Szépen le is üti a billentyűket melyek egy dalban forrnak össze s töltik be a szobát.*

// Fagyi //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 8:57 pm

*egy vörös hajú lány nyit be, mögötte pedig egy ocelot surran be hangtalanul. Még nem nagyon hallotta társát zongorázni, csupán a gitárjával néha bíbelődni, így ma megfűzte, mintegy lazításképp, hogy jöjjön le kicsit. Azzal a hátsó szándékkal persze, hogy ezzel is növeli jó kedvét, ami tegnap hatalmasat ugrott, hála Dimitrij ama kevés, mégis reményt keltő sorának és az ajándéknak. Bár magát a láncot nem tette fel, mégis itt van a zsebében. Via is beleegyezett a kiruccanásba, főleg hogy így a kis darunak, aminek még nem adott nevet, most nyugta lesz az ocelot villogó zöld szemeitől. Maga a lány farmert, tornacipőt, és egy kék felsőt visel, karjain 2-2 fehér csíkkal amely végig fut vállától a csuklójáig. ma sportosra vette a figurát, úgy tűnik, bár nem zavarja cseppet sem. Odasétál az egyik kisebb zongorához, a nagy fehér verseny zongorát most túl előkelőnek tartja, így megfelel ez is neki, s egy könnyebb, ismertebb dalba kezd bár ő nem énekel hangosan, épp cska magában dúdol hozzá, bár a mellé telepedő ocelot így is hallja.*

zene

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 9:11 pm

*Két alak tűnik fel az első emeleti folyosón, természetesen ez a két alak nem más mint Nil és egyetlen Famulusa Xerxes. Már régóta nem tettek nagyobb sétát a kastélyban, de most hogy vége van ennek a mizériának, valahogy nyugodtabban mozognak, mondhatni hogy "Happy van" s mivel Daphnenak is dolga akadt, na meg Siderissel még mindig nem sikerült össze futnia, egy kis önfeltaláló manőverbe kezd, amolyan lesz ami lesz , majd kitalálja mit fog csinálni alapon. Amúgy most is szokásos fekete farmer, bőrdzseki kompocíciót visel, haja kissé ide oda áll, de hát ma nem törődött annyira a fésüvel. A leopárd viszont ugyan olyan nyugodt, meggondolt léptekkel halad a gazdi mellett mint ahogy mindig. A hangszerek barlangja mellett elhaladva, viszont fura dolog üti meg a fülüket. Vagyis nem fura , csak szokatlan.*
~Ide még járnak?~*ráncolja össze a fején a bőrt, miközben úgy tűnik Xerxes kíváncsibb természete miatt, fejével be is löki az ajtót, és így a nagymacska már láthatja is hogy egy lány van bent. Nil viszont csak ezután lép be az ajtón, kissé korholó nézéssel figyelve a Famulust.*
-Azt hiszem még meg kell beszélnünk ki sétáltatja a másikat...*néz le rá, majd felnézve, észre veszi a lányt is, nem igen találkozott túl sok művész lélekkel, legalábbis sokan nem nagyon zenélnek az ismeretségi köréből.*
-Áh üdv... Nem is tudtam hogy erre felé még valaki beteszi a lábát... Hobbi vagy nyomattad sportszerűen is?*kérdezi fejével a zongora felé biccentve, majd közelebb lépve kinyújtja felé a kezét is.*
-Egyébként Nil.. Nil Moriarty... ő meg a famulusom Xerxes...*mutatja be a lényt, aki csak morran egyet, miközben nyugodtan leül a fiú lába mellé.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 9:20 pm

*Egy hóleopárd löki be az ajtót, s Betelgeuse azonnal felpattan, mert azt hiszi hogy Ogin jött, meg a gazdája de téved, így azonnal vissza is vesz s csak kíváncsian pislog az idegenre, akinek belép a gazdája is. Via is felpillant a zongorából, ahogy belép,s köszön a fiú. Az arca ismerős, látta már többször is, de még eddig nem nagyon beszélgettek, max a formalitásnak járó köszönés órán.*
-Szia! Miért ne tenné?*Néz meglepve a lány, hiszen ő is szokott ide jönni, igaz, mostanság nagyon nem, talán a vizsgák meg a sok hűhó, látszólag semmiért, de ebbe kár is belemenni, hiszen épp vidító terápiára küldte a famulusa ezzel a zongorázással, s rá is mordul hogy hékás, most nem ez a lényeg.*
- Amúgy neked is üdv. Via vagyok, Octavia Blackwood.*Fog kezet a másikkal, s rámosolyog. Amilyen sötéten van öltözve, nem tűnik egy vérengző fenevadnak, ami kellemes meglepetés és jó benyomást kelt a lányban.*
- És te? Játszol valamin vagy csak sétáltatnak?*Néz szélesebb mosollyal, majd a hóleopárd fele biccent, akit az ocelot most jobban szemügyre vesz. Más milyen, mint Tak famulusa, habár hasonlóak, mégis, talán ő nem követi el azt a hibát, hogy Betelgeuse kajáját nézi ki magának vacsira, mondjuk most nincs is nála semmi, de ki tudja. Bogyón kívül eddig minden famulussal sikerült kijönnie szerencsére, így a tekintete is azt sugallja, hogy alapvetően optimistán áll az új ismeretség előtt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 9:42 pm

*Ismeri, valószínűleg de csak látásból, bizonyára valamelyik órán futhattak össze, de hát nem kell mindenkit Nilnek sem ismernie. Minden esetre tesz is egy megjegyzést amire megkapja a választ, és erre kissé oldalra dönti a fejét.*
-Nemtudom.. nem igen szoktam hallani innen se szép zenét, se ricsajt, tehát megkockáztattam, hogy kihalt a terem vagy ilyesmi. Anno Sentinelként például valahogy akárhányszor erre tévedtem, nem igen láttam senkit.*magyarázza kicsit hosszabbra nyújtva a mondandóját, majd jöhet a bemutatkozás és a köszönés is. Na meg a szokásos formalitás, kézfogás, ilyesmik.*
-Örvendek..te.... nem Cruorises vagy?*max a névről ugrik be neki bár hogy honnan nem igen tudja, mert mint írott, a fiú nem nagyon mozdult ki, s bár sokmindenkit ismer kapcsolatot annál kevesebbel ápol, nem mintha bunkó lenne vagy elutasító, bár megvan a maga kis stílusa, amiért vagy szeretik vagy utálják.*
-Ó.. isten ments, max hobbi de nem nagyon erőltetem hogy mások halláskárosulást kapjanak tőlem, vagy a zenémtől, szóval inkább mellőzöm.*mondja egy félmosollyal. Hát igen a fiúnak nem igen volt esélye tanulni hangszeren, de még gyakorolni se, csupán csak néha néha pengetett talán, de az se lett túlságosan mesteri, bár ez nem jelenti hogy a zenét nem szeretné. Az ocelot eleinte felkelti a hóleopárd érdklődését, kissé körkörösen kerülgetve is a másik Famulust, de végül csak morranva egyet vissza tér a fiú lába mellé, aki kezét a fejére teszi*
-Hmm mostanába kicsit érzékeny... de nála ez hangulatfüggő...*mondja a famulusra utalva, és ekkor veszi ő is észre a másikét*
-Gondolom ő is famulus? Ezek szerint megvan a vizsga , na és másodikos leszel?*kérdezi, miközben ő maga a hűs falnak dönti a hátát, kezeit pedig össze fonja maga előtt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 10:01 pm

- Hm, akkor sosem akkor jöttél ha itt voltam, bár tény, zajongani én sem szoktam, maximum zongorázni. A gitáromat nem hozom le, azzal csak a szobatársaimat akasztom ki néha, meg Betelgeuset.*Pillant mosolyogva az ocelot fele, aki még mindig a hóleopárdot bámulja, majd lassan körbe körbe sétálnak, mintegy méregetvén a másikat, végül a másik leül gazdája mellé, mire Bet füle kissé lekonyul. De nem adja fel, mellső lábait behajlítja, s úgy pislog fel a másikra, farkával ide oda csapkodva, hátha veszi a lapot némi játékra.*
- Bet alapvetően nem szeszélye,s inkább csak új nagyon neki még a világ, de alapvetően mindenkinek ad esélyt. Meg talán azért nézett nagyot Xerxes miatt, mert nemrég találkoztunk egy más, hasonló famulussal, aki viszont nem valami valami szimpatikus, mivel kapásból a kajájára pályázott. Azt hiszem ennél jobban már csak az a madárpók Bogyó tudta megutáltatni magát nála, mivel ő meg ki akar nyírni, épp csak a gazdája igyekszik féken tartani.*meséli csevegő hangon bár az a tipikus, na tessék fintor még ott az arcán, látszik hogy ő is szívesen megtaposná azt a 8 lábú kis dögöt, épp csak könnyedén elszaladna a lánytól. Inkább újra a másik fele fordul*
- De igen, már régóta, nem mondhatni hogy új darab vagyok, szóval, lehet láttuk már egymást a KHban vagy ilyesmi.*Bólogat a másiknak.*
- Hát, elhatározás kérdése, igazából kedvfüggő is, kinek mennyire megy a dolog. Engem pl jókedvre derít, kikapcsol ha zongorázom, így ezért nem ment el tőle a kedvem. Meg a zongora különleges, egyedül is megállja a helyét, nem mindig kell hozzá dob, gitár vagy bármi. *Mosolyodik el, s belekezd egy másik dalba*
-Amúgy igen, sikeresen meglett minden, mondhatni, egészen jó eredménnyel is, aminek örülök. Meg jövőre szadizhatom az elsősöket toxikológián.*Mondja egy vigyorral, bár aki ismeri Viát, tudja hogy nem tenne nagyon ilyet, bár ki tudja, lehet kibújik belőle a gonoszabbik fele és akkor... ^^*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 10:15 pm

-hát igen megvan mind a kettő között a különbség, de valószínűleg akkor nem jártam erre. Mostanába pedig nem is igen mozogtam az iskola területén. De akkor ezek szerint egész sok hangszerhez értesz, családi vonás?*kérdezi enyhe érdeklődéssel csak, elvégre van hogy valaki örökli a szülei kedvtelését, vagy művészi hajlamait. Ő nem tudja , hogy örökölt e valamit, soha nem ismerte őket, így aztán maximum Sideristől kérdezve tudhatna meg valamit. A leopárd közben úgy tűnik abba hagyja a körözést, valamivel nyugodtabb fatja, bár nem mindenkinél, látni kellett volna amikor Nil a kismacskát kapta mennyire hiperaktív lett. A másik Famulus cselekedetére viszont csak lassan kérdőn oldalra dönti a fejét, mintha azt akarná kisilabizálni mit akar a másik, majd lassan felkelve ismét óvatos léptekkel közelebb megy, majd farkával játékosan megcsapja a másik oldalát. Nem harciasan, tehát érezhető, hogy nem akar támadni, csupán csak próbálja venni a lapot. A fiú most nem figyeli inkább dumál néhány szót a lánnyal*
-Hát nem mondom, akkor már sokmindenkivel akasztotta össze a bajszát... nem is tudtam hogy van másik Hóleopárd a suliban... bár nem is ismerek túl sok embert. Mondjuk ha a kajájáról van szó, Xerxes is kegyetlen tud lenni. Azt hiszem talán csak egy pár hetes kismacskának engedi meg, akit nemrég kaptam... fura mód felette mintha pótapáskodni akarna.*néz a leopárdra, hiszen nem szokott ő ilyet csinálni, de hát ő is mesélhet. Ezután viszont elővesz egy cigit, és bizony rá is gyújt, ezzel átvágva minden szabályt, amit a suliban hoznak*
-Bocsi... de azt hiszem hideg van ahhoz hogy ki kecmeregjek a levegőre.... na meg ha nincs Sentinel, nem tud miért lecseszni.*mondja, de azért folytatja ő is a beszélgetést.*
-Lehet nem tudom... Talán.. amúgy én ha olyan kedvem van inkább hallgatom a zenét, tudod nem vagyok jó tanuló meg hamar felhúzom magam rajta... De talán egyszer, ha nyugdíjas leszek.*mondja egy kisebb mosollyal, miközben hallgatja a másik álltal játszott zenét is , és kicsit bólogatni is kezd.*
-Van érzéked hozzá... de gondolom megvan annak is az oka hogy itt vagy nem mármint a suliba?*kérdezi fejét oldalra döntve, majd a következőre csak egy pillanatig felnevet.*
-Hát.. akkor sok szerencsét a gólyákhoz. Én tuti nem bírnák velük, ha egy valami amit kizárok ami akarok lenni az a tanár. De akkor ezekszerint érdekel a Toxicologia gondolom. Én örülök ha nem robbantom fel a termet*mondja kissé komolyabbra véve a szót, de továbbra is csevegő hangemben maradva.*

\\picit fagy\\

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 11:11 pm

//olvad//

- Ja nem, csak a zongorához. A gitár egyéni indíttatás, de.... nekem furcsa és nehezen megy.... elfogy néha a türelmem hozzá, szóval, maradok ennél.*Mondja a lány s végig simít finoman a zongora szélén.*
-Amúgy anyai ágon mindenki játszik valamin, erre a nagymamám nagyon odafigyelt, amolyan hagyomány. Apai ágon nem tudom, őket annyira nem ismerem, mert messze laknak tőlünk.*Magyarázza a lány tűnődve egy pillanata, majd a famulusok fele pillant, amikor már felkelt a hóleopárd, s úgymond bevitte az első ütést. Betnek sem kell több, s máris a másikra veti magát, hogy birkózhasson vele. Kicsit még ő is kölyöknek érzi magát, elvégre nagyon új még a világnak, meg a világ is neki, hiába a Nyv jelzés, bár tud annak megfelelően is viselkedni. Ugyanakkor az érezhető, hogy ő sem gondolja komolyan, csak játszani akar, így nem kell tartani valami komolyabbtól, így Via hagyja is őket.*
-Hmm... nem egészen így nézett ki, bár nagyon hasonlít rá, lehet az is sarki állat, szintén macskaféle, de picit másmilyen. Annyira nem vagyok otthon bioszból, bocsi. Betelgeuset mondjuk még ennyire sem ismerik fel.*Vonja meg a vállát a lány, madj hagyja is tényleg a famulusokat.
Kicsit meglepődik hogy a fiú rágyújt de őt aztán nem zavarja, ő meg vízipipázni szokott.*
- engem nem zavar, csak nyiss egy ablakot, és akkor kiviszi a füstöt a huzat kicsit.*Mondja a lány, majd arra fele fordul ahol a srác áll.*
- Hát nem tudom, majd lesz valami. Bár néhányan már mondták, hogy ha kell, jönnek tesztalanynak szívesen.*Mosolyodik el a lány, bár érdekes lenne mondjuk az ikreket végig itatni minden félével, valószínűleg DIm nyerne, Miroról már tudják hogy nem bírja jól a keverékeket.*
- Amúgy nem nagy dolog, hidd el, csak egy kis higgadtság kell és koncentrálás, mert sokak nem figyelnek oda a recept minden sorára és ebből van a galiba, nem 6ot hanem csak 4et kevernek vagy rossz adagot raknak be vagy ilyesmi. Ez olyan csendes bíbelődős dolog.*Vonja meg a vállát, majd egy pillanatra elgondolkodik a srác kérdésén.*
-Mármint mire gondolsz, milyen okra? Ha arra vagy kíváncsi, ellenben a közkívánattal, nem tervezem hogy fekete mágus lesz belőlem, még ha ide is járok. Csak abból lesz az aki arra használja a tudását, önmagában a varázslat még nem biztos, hogy sötét.*Magyarázza el Nilnek is az álláspontját.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 11:34 pm

-Áh ... szóval akkor, az amolyan másodlagos hangszer. És ezek szerint akkor van mémi öröklés is családi ágon. Én nem ismertem a szüleimet.*mondja bevallva a dolgokat, hiszen nem titok, hogy nem ismerte őket, csak hát nem is éppen jó, de most már van élete, amit élvez és szeret is. A famulusok úgy tűnik közben ismerkeni kezdenek, és amikor az Ocelot ráugrik Xerxesre, a nagymacska csupán csak ide oda fordulva, próblája lerázni magáról, persze látszik hogy nem visz bele mindent, csupán csak mancsával felfelé kapva próbálja meg lehúzni magáról, ami ha minden igaz sikerül is, ő inkább testével lököd játékosan, elvégre ő sem az a túlságosan merev lény*
-Mondjuk szerintem ez olyan mint az állatoknál, nem igen lehet egyformát csinálni, csak kiváncsi voltam kinek lehetett még ilyenje...*gondolkozik, de hát végülis mindegy nem annyira fontos, legalábbis a fiú részéről. Ezután viszont nemsokára rágyújt, úgy tűnik a másikat nem zavarja, akkor miért oltaná el? Csupán csak nyit egy ablakot, majd biccent miszerint értette. A következőre csupán csak megrántja a vállát, nem rosszból, nála ez csak amolyan kísérő mozdulat néha.*
-Nemtudom engem annyira nem fogott, meg hogy keverjük ezt ezzel azt azzal aztán vagy felrobbanunk, vagy nem működik, esetleg pedig sikerül. Persze ezzel nem a Toxicologiát se az oktatót nem hibáztatom, egyszerűen csak nem az én stílusom a tantárgy. Mondjuk nem az az egyedüli.... Van még jónéhány amit nem szeretek.*mondja nyugodt hangon, majd a következőre csak bólint.*
-Pont ezért nem hiszem hogy a magamévá tudom tenni a tárgyat.*mondja egy félmosollyal, ezzel jelezve hogy bizony nem neki találták ki a toxicologiát. A következőre csak oldalra dönti a fejét*
-Hát Mittudom én, gondolom csak volt valami okod rá, hogy péládul ne a Roxfortba hanem ide gyere...*mondja persze lehet nincs igaza, csak így gondolja, de inkább hallgatja tovább a másikat.*
-Bármit lehet bármilyen célra használni.. na meg kérdés hogy milyen szempontból rossz, az a bizonyos rossz.. Én még nem tudom mihez fogok kezdeni.. Lehet Spirituális ágon haladok tovább*mondja el a véleményét elvégre hála egy kis segítségnek ez megy neki a legjobban.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-28, 11:53 pm

-Hát... biztos furcsa így, legalábbis nekem az lenne, mert megszoktam hogy nagy családom van. Testvérem nincsen, csak unokatesók de abból sok. Meg ki tudja, lehet lesz még tesóm, nem olyan idősek a szüleim.*Vonja meg a vállát a lány kicsit szégyellősen, hiszen lehet Nilnek ez picit furcsán hat s újra a famulusok fele pillant
Egészen olyanok, mint a kölyök macskák, birkóznak egymással, bár nem egészen egyformák méretre és küllemre sem, azért ez őket nem zavarja, s Viát is mosolyra fakasztja.* ~ Neki is legyen meg az öröm és a barátság az életben, mert az érték.~*Gondolja magában a lány, ezért sem zavarja hogy Bet ennyire ismerkedős típus mégis megvan benne a kellő öntudat is.*
- Takoda Turner-nek van egy hasonló famulusa, de mondom, nem biztos hogy ugyan ilyen, annyira nem figyeltem rá, mert valahogy a srác sem volt így első találkozásra valami szimpatikus, de lehet csak rossz napot fogtam ki vagy valami.*Vonja meg a vállát a lány, bár arcán látnia szkeptikus fintort, s legközelebb már ennek tudatában szól majd a másikhoz.*
- Jó, persze, ez olyan hogy én például a halotti mágiát nem szeretem, sőt, a vizsgán sem voltam valami jó passzban, csak muszáj volt, de alapban nem is tudom mikor nyúlnék ehhez, a Rolang tánc így is kiverte nálam a biztosítékot.*Mondja irtózattal a hangjában s ő is megborzong még a gondolattól is.
Inkább a fiú kérdésére koncentrál, hogy miért nem lett Roxfortos vagy bármi egyéb.*
- A Beauxbatons eleve ugrott, mivel nem beszélek franciául. A roxfort még szóba jött, de ott már van két Blackwood unokatestvér, ne legyünk mind egyforma oktatásban, hol lenne a változatosság. Igazából ez az ötlet a két nagyanyámtól származott és amíg a szüleim úgy ítélik hogy nem kell megbánni a döntést, addig még rábólintanak. nekem meg alapvetően jó itt, így annyira nem reklámozom, hogy nő a baleseti és halálozási statisztika, meg az egyéni halálos veszélyben vagy számom is.*Vonja meg a vállát, s láthatóan ő már beletörődött ebbe, akkor meg minek bolygassa az otthoniakat, úgysem ők fogják megvigasztalni ha baj van.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-29, 12:08 am

* Csak hallgatja a másikat, úgy tűnik, hogy népes család lehet, ami még mindig jobb mintha az embernek nincs családja.*
-Szóval nagy a familia. Tisztára mint az olaszoknál.*mondja kissé szórakozottan, persze nem negatívumnak szánta, csak valahogy ez ugrott most be neki, na meg persze attól még lehetnek nagycsaládok a vilgáon bárhol máshol. Egy pillanatig ő is nézi a famulusokat, de annyira nem figyel rájuk, úgy tűnik ma Xerxes is játékos kedvében van ami jó. Nem szereti ha balhézik a leopárd. Közben rákédez hogy kié is lehetett az a másik Leopárd, amire úgy tűnik meg is kapja a választ, és kissé meg is ütődik ami látszik rajta.*
-Áááh... az indián csávó?*kicsit elhúzza a száját, hiszen nem bírja a gyereket, de hát hogy is nézzen a srácra azután, hogy rámászott Daphra, legalábbis ő így fogta fel a dolgokat, és ő szerinte jobb is ha ez a kis komentum tartja benne az ellenszenv tüzét. Egyébként ha ez a "pici" félre értés nem történik meg talán még normális kapcsolatot is álpolhatnának, de mivel megtörtént, sajnos az esély kicsi rá nagyon hogy sokat kibírna egy légtérbe a sráccal, még ha azóta mindenki útja másfele is ment. Persze gondolatait, a fura fintor is jelzi arcán, lehet nem kellett volna rákérdeznie? Lehet.*
-Nem bírom azt a gyereket... és nálam nem a nappal van a baj de mindegy.*zárja rövidre a dolgokat, és látszik rajta, hogy erről nem igen akar beszélni, és ha minden jól megy nem is fog. Legalábbis ő reméli. A következő szavak viszont szerencsére elterelik a gondolatokat, így azán kissé el is mosolyodik.*
-HÁt ... mondani sem kell, az az óra engem is alapra tett. Az már majdnem olyan mintha Nekrofíliát követnénk el.. mondjuk lehet szórakozott napjába volt a prof, de ha megnézed az előnyöket jövőre a gólyák fogják megszívni.*mondja enyhén vállrántva mutatva hogy az újjak sorsa nem igazán érdeklik, szenvedjék csak ők is meg amit meg kell órán. Van egy olyan érzése hogy a másodikosok is kapnak a szórásból. Ezután jöhetnek az iskolák, amire csak bólint*
-HÁt.. a franciákat nem bírom, valahogy túl flegmák meg verik a mellüket hogy ők hozták el a megújulást, vagy mit... Roxfort meg nagyon divatsuli, na meg engem ide hívtak, de nem bántam meg hogy ide jöttem, és most már el se mennék.*mondja el legvégül a legnyomósabb indokot.*
-Ami a halálozásokat érinti van belőle itt egy pár... de a háború áldozatokkal jár..*ha elmondaná hogy má ő is ölt, már pedig nagyon szégyenli az se segítene a dolgokon, viszont a leopárd közbe vissza tér és az ingujjánál fogva megrángatja a fiú kezét.*
-Áh értem... Xerxes menni akar. Na meg későre is jár.. Köszi a beszélgetést, de azt hiszem mi megyünk.. szóval jó éjt.*köszön el a párostól majd a famulusával együtt felkerekedik és elindul a háza tornya fele, talán még Daphot otthon találja... ha meg nem hát akkor saját szobája mellett dönt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-29, 12:20 am

-Ami azt illeti ráhibáztál, mert valóban olasz vagyok félig, és ott is élek, Rómában. A másik felem kanadai*mondja kicsit meglepődve de azért mosolyogva, hiszen büszke arra, hogy elsősorban olasz, hiszen ott nőtt fel, ez az anyanyelve is, ezt a világot ismeri leginkább.
Viszont mikor Takodát említi s Nil elég érdekesen jellemzi, csak nagyot néz.*
-Mi? Ő? Mint indián?*Láthatóan nem nagyon hisz a fülének de ahogy elnézi a srácot, ő sem zárta a szívébe a másikat, ahogy Via sem, bár arra tisztán emlékszik hogy olyan kék szemeket még nem látott, mint az övék. De ez még nem változtat azon hogy nem volt valami szimpatikus s mivel Nil sem rajong a témáért, így nem is ragozza tovább inkább, újra a famulusok fele pislog, de azért figyel, mit magyaráz a másik.*
- Hulla gyalázás, a legszörnyűbb tettek egyike, legalábbis nekem. Örülök hogy nem kell belőle ismételnem meg semmi, sőt, el is felejteném szívem szerint, Pfúj.*Borzong meg újra ahogy eszébe jut a vizsgája is, ahol nem egyszer még kidobta a taccsot is.*
- Na igen, bár nem tudom Rose mennyire fogja megszívatni őket, most ő lesz az új TS, talán kicsit emberibben adja elő a dolgot vagy nem tudom. Még magamat sem tudom, mit kezdek velük, max ahogy Lenin csinálta, a tömegbe lövetek valakivel*Mondja nagy szemekkel, szkeptikus fintorszerű mosollyal, s megvonja a vállát.
Inkább hallgatja a varázssulik jellemzését. Abban ő is egyet ért, hogy a Roxfort nagyon felkapott lett, de a franciákkal nincs baja, ahogy mondjuk a bolgárokkal sem. *
-AZ idő sok mindent eldönt, így ezt is, azt hiszem, Nem csak hogy jó döntés volt e hanem hogy mi lesz belőlünk ha itt végzünk, így vagy úgy.*Hiszen lehet valaki nem éri meg a diplomáját itt, van már nem egy ilyen személy.
Viszont úgy tűnik, a hóleopárd menni készül. Bet még egy utolsó mordulással elköszön tőle, majd visszasétál Viához*
- Jó éjt, örvendtem a szerencsének.*köszön el a párostól, majd megfordul a széken hogy odaférhessen a famulusához, megsimogassa fejét, s kicsit az arcát a másikéhoz dörgölhesse. Hiába, nagyon szeretik egymást, meg sokat köszönhet a lány neki is. hamarosna azonban ők is felmennek, a Déli toronyba majd fel a lány hálójába.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-30, 1:48 pm

* Nos, a minap hallotta Illyától, hogy van ebben a hatalmas kastélyban valami hangszerekkel teli szoba is, ami akkor igencsak felkeltette érdeklődését. Azóta már kereste a helyet, s pár embertől információt is kért, hogy merre találhatja meg, kik nagyon határozottan az első emelet felé irányították: ott kell keresgélnie, valamelyik ajtó biztosan betalál. Sbár nem biztos, hogy szándékai megvalósítása egy jó kis reggeli dobolás iránt mást is el fognak ragadtatni, sőt, mi több, határozottan zavaró lehet a zaj ilyen korán. De kit érdekel? Ha megszólják, abbahagyja, de ahogy tudja, csendháborítást ilyenkor nem követ el, na meg amúgy is hamarosan dél, tehát nincs semmi gond. Szépen le is ér az elsőre, s be is nyitogat az egyes ajtókon, majd végül talán a harmadik próbálkozásra sikerrel is jár, hisz a látvány, ami elé tárul, egyszerűen fantasztikus. Izgatottan, csillogó szemekkel, s egy mosollyal arcán lép be a hangszerek barlangjába, s azért az ajtót persze becsukja maga mögött, na nem mintha sokat számítana ez a dobnak. Pár lépést halad befelé, barna szemeivel végigvizslatva a hangszerek sokaságán, végül pedig megállapodik a kíváncsi tekintet a számára legkedvesebb és leginkább nyúzható hangszeren, a dobon. Jól megnézi magának, lábdob, duplázó, cinek, minden a helyén, s ahogy nézi, még pár dobverőt is mellékeltek a szerzethez. *
- Hát, nekem ez nem sokáig lesz elég. * veszi fel az egyik párat a dobszerkó mellől a földről, mely már alaphangon kissé meggyötört. Pálcája ezek helyén landol a földön, s egy ideig még foglalatoskodik a szék beállításával, majd rá is csüccsen próbaként. Jónak is bizonyul a magasság, tehát meget a menet. Haját összeköti lófarokba, s bár nem szereti így hordani, dobolás közben mégis zavarja, ha szemébe lógnak a kósza tincsek. Szépen végigpróbálgatja az összes létező cint és mindent, mi előtte pihen, majd kis gondolkozás után egyik kedvenc zenéjének dobtémáját kezdi játszani. Így ugyan nem teljesen felismerhető a néhol durva tempó, s bele is éli magát, szemeit lehunyva időnként, jó nagy zajt csapva, csak reménykedve benne, hogy senki nem fogja leszúrni "hajnali" ténykedése végett. Öltözéke pedig csak a szokásos, tehát kényelmes, kissé szakadt tornacipő, farmer és felül pedig a jól bevált, ujjatlan, fekete trikó. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-30, 2:02 pm

* Régen járt már a hangszerek barlangjában, így az Exortusos leányzó bizony ma úgy vélte, hogy ideje kicsit gyakorolnia, mielőtt kiesik a rutinból. Ami lehet már megtörtént, na de ez csak akkor fog kiderülni, ha leül a zongorához. Ez az egyetlen hangszer amin tud játszani, de általában ezt is énekkel vagy dúdolászással fűszerezi, hisz imádja kiadni magából a belé szorult feszültséget s indulatokat. Így ébredése után a szokásos reggeli tórtúrát - fürdés, hajmosás, szárítás, smink, fogmosás stb. - követően indul el az első emelet felé, mihez természetesen el kell hagynia a Keleti-Főtornyot. Neki azért megy keresgélés nélkül is, hisz jó ideje itt van már s járt is már itt, úgyhogy hamarosan már az első emeleti folyosón sétálgat. Már messziről hallja, hogy valaki van odabent, mivel ritmustalan, hangos, számára dobolást utánzó hangok szűrődnek ki.*
- Egyszer akarok gyakorolni akkor is püföli valaki azt sz*rt.* morgolódik félhangosan, na de nem áll meg, ó nem, megnézi ki "randalírozik" a teremben.
Így ha a másiknak nyitva van a szeme, bizony láthatja a csinos lányt, ki nem olyan szakadt viseletet képvisel mint a másik. Fekete nadrág, narancsos, mélyen kivágott felső mely a könyökéig ér és egy elegáns cipő, mely kivételesen lapos, így igen pöttöm termete leplezhetetlen.*
- Ökhöm...* köszörüli meg a torkát keresztbe font szemekkel. A dob nem az ő műfaja, így tőle lehet jó is rossz is az, amit a másik csinál, de hát nem ért hozzá, így csak azt látja, hogy csapkodja.*
- Ezt mindig ilyen durván csinálod? Úgy vered azt a szerencsétlen tárgyat mint egy állat.* szerinte ez lehet sokkal kifinomultabb is, na de hát rock az már csak ilyen. Persze közben végigméri a másikat szemtelenül, de végül a sötét szemekben állapodik meg tekintete.*
- Egyébként Zoé vagyok... na de mivel látom most nem alkalmas gyakorolnom, így nem is zavarlak tovább...* fordul meg s hagyja el a termet. Legalábbis ez feltett szándéka.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-30, 2:13 pm

* Nagyon is jól érzi magát most, hogy megtalálta itt is álmai hangszerét, s ha nem vonzaná annyira a szebbik nem, ez meg élne, valószínűleg egyszer egy ilyen dobszerkót venne feleségül. Na de ilyen bugyuta álmokat nem lehet kergetni, így inkább marad a féktelen szabadság érzése, a pörgés és a nyugalom egyszerre, a vadság és beleélés, mely nagyon is helyén van most a srácnál. Egy ideig játszik, majd mikor a lazább rész következik, akkor nyit be valaki a terembe. Nem is figyel oda először, csak a kis krákodásra lesz figyelmes, melyet nem hall teljesen tisztán, ám azt érzékeli, hogy valaki figyeli, méghozzá nagyon is. Ki is nyitja így sötét szemeit, s most már kissé kipirosodott arccal pislog körbe, változatlanul folytatva a dobolást, de csak addig, amíg meg nem látja a szép leányzót, akinek most cseppet sikerül kizökkentenie a jól megtartott ritmusból, így valami farst, ütemtelen dolgot produkál a végére, csak amíg jól megnézi magának a kicsikét, aztán szépen el is csendesíti a cineket, kezeit pedig fáradtan pihenteti ölében kis ideig, hogy hallhassa is a leányzó szavait, amik kapásból mosolyra fakasztják. *
- Ő nem állat, ő egy gyönyörűség. És hidd el, meghálálja, ha így bánnak vele, nem véletlenül szól olyan jól a kicsike. * koppint is egyet a lábdobbal gyorsan, mosolya eközben egy hatalmas vigyorrá alakul természetesen. Szemre való a leányzó, ő pedig nem hagyhatja, hogy ilyen könnyen kicsússzon kezei közül. *
- Nana, ácsi, nem menekülsz ilyen hamar. * áll fel lassan a dobok mögül, a tamtamra helyezve a dobverőket, majd ki is lép mügöle, s óvatos léptekkel indul meg a lány felé. *
- A nevem Axel, és ha megmondod, min szeretnél gyakorolni, akár.. kicsit nyugalmasabban és csendesebben, adhatom hozzá az alaptempót. * ajánlja fel egy angyali mosollyal helyes képén, barna szemeit a csinos pofin pihentetve. Egyik kezét a lányka felé nyújtja, a másikkal pedig kiszedi a hajgumit hajából, így szőke tincsei ismét önálló életre kelhetnek, persze csak bizonyos kereteken belül. Na de innentől Zoé-n múlik, hogy marad-e vagy mi lesz. Axel felajánlotta, erősködni pedig nem fog, ha a leányzónak mégsem bejövős az ötlet. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-30, 2:30 pm

* Legnagyobb szerencsétlenségére valaki tartózkodik a hangszerbarlangban, de mivel oly fülbántó dallamok tépnek ki onnan, így kíváncsisága megint csak arra készteti, hogy menjen szépen be és lesse meg ennek az egésznek az okozóját. Ez meg is történik s látja ám, hogy nem lesz rá figyelve, így egy erőteljes torokköszörülést hallat, mi úgy látszik magára vonja a srác figyelmét. A meglepettség lerí a másikról, na van ám mondandója ennek a lánynak s bizony meg is jegyzi milyen állatiasan veri azt a szerencsétlen hangszert.*
- Hát nem tudom, nekem ez minden csak nem gyönyörűség...s hangja pedig ebben a formában egyenesen fülsértő.* jegyzi meg mi szívén a száján alapon, na de mivel az ő stílusa és a srácé nem fér össze, így a bemutatkozás után sarkon fordul és lelép, majd máskor visszajön. Ebben meg lesz állítva, így felvont tekintettel pislant vissza a szőke srácra.*
- Oh dehogy nem...ha akarok elmegyek.* teszi hozzá szavaihoz, nem tudják ebben megállítani csak ha nyomós vagy esetleg kecsegtető indokkal marasztalják. Az izmoskás srác bemutatkozik s ehhez kezét is nyújtja, mit kisvártatva el is fogad s határozottan megrázza.*
- Örvendek...Axel...hát nem is tudom...* veszi vissza kezét, láthatólag fontolóra veszi az ajánlatot, mivel tényleg rég hódolt kedvenc hangszerének megszólaltatásában.*
- Én zongorázom...de megpróbálhatjuk, bár nem hiszem hogy én az ilyesmit ismerném. Egyébként mit játszottál?* indul meg a zongora felé, de kérdése közben visszapillant a másikra. Felnyitja a billentyűt takaró kis fedelet amint odaér, s lecsüccsen a kis székre mi a zongorához tartozik. Ujjait maga előtt picit megjáratja miközben a másikra sandít.*
- Jobban áll ha kiengeded...na de mit ügyködjünk?* tekint rá kérdőn egy kisebb bók után, merthogy ő ilyen s megmondja ami tetszik neki vagy éppen nem.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-30, 2:44 pm

* Kis idő elteltével azért feltűnik neki, hogy már nincs egyedül, s mintha a dob is máshogyan szólna meglepettségében, de abba is hagyja inkább, csak a biztonság kedvéért. Nem akar lebőgni, mert amúgy nagyon is jól csinálja, tehát egyelőre marad a társalgás, méghozzá kedvenc hangszere egekig magasztalásával megfűszerezve. *
- Ízlések és pofonok. És igen, meglehet, nekem is fáj tőle a fülem, nem ártott volna valami bumszli izé a fejemre.. * piszkálja meg pixit fülét, mert hogy otthon van neki mindenféle füles és miegyéb, de most így elsőre annyira megfogta a hangszer, hogy meg is feledkezett hirtelen az ilyesféle fontos dolgokról. Visszatartja viszont a leányzót pár szóval, s elé is áll, Zoé válasza pedig határozottan kedvére való, így egy óvatos fejcsóválással és kaján vigyorral méri vágig ismét a lánykát. *
- Milyen kemény valaki. Ez tetszik. * teszi szóvá a dolgot, majd szépen be is mutatkozik, egy aprócska ajánlatot is téve, mivel nem akarja, hogy miatta lelépjen a leányzó, főleg nem ilyen, számára teljesen idilli krnyezetből. *
- Áh, zongora. Hát, nem is kell ilyet játszanod, csak adom az ütemet, te pedig billentyűzöl rá valamit és kész. * vonja meg vállát, neki aztán mindegy, majd pedig szépen követi is a leányzót, jól megnézve a formás hátsót is, s a szép combokat. Ajjajj, vörös riasztás lesz itt. *
- System of a Down. Nem hinném, hogy ismered, attól kifinomultabbnak tűnsz. * jegyzi ismételten arcán egy vigyorral, majd hajából is kiszedi ugye a gumit, ami szépen meg lesz jegyezve, ő pedig csak egy kacsintással reagál, miközben ismét helyet foglal szerelme mögött. *
- Na, hát mondjuk tolok egy viszonylag közepesen egyenletes tempót a lábdobbal, és arra játsz, ami eszedbe jut. Nem kell konkrét, előre kitalált dallamot, csak ami jön. De ne zavarjon meg, ha néha belepakolok egy cint is. * mondja neki, majd ahogy említette, meg is szólal a lábdob, nem túl gyorsan, nem is túl lassan, tehát pont egy kényelmes tempóban. *
- Hajrá, kislány, rajtad a sor. * hangja picit most hangosabb, nem is fogja hallani a normális beszédhangerőt, így hát remélhetőleg Zoé beszéd helyett a zongit választja, Axel pedig kedvére bámészkodhat a szép kis dekoltázson, s a formás fonalakon. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-30, 3:02 pm

* Nem akarja zavarni a másikat, így feltett szándéka, hogy lelép innen s keres valami más elfoglaltságot. Ebben viszont meg lesz állítva s hamarosan azt is megjegyzi a kis pöttöm lányka, hogy ha akar úgy is elmegy, mire Axel végigméri ismét.*
- Csak van önálló akarata.* feleli apró kis mosolyt megejtve szavaihoz, bizony erős jellem, mondhatni tántoríthatatlan, de a srác közben számára is kedvező ajánlatot tesz mit, kisebb mérlegelés után el is fogad.*
- Rendben, csak összehozunk valami olyasmit, mivel nem kergetjük el az emeleten mászkálókat.* indul meg a zongora felé s mivel a szőke srác kiengedi hosszú tincset, mi így sokkal jobban tetszik neki arcképileg nem rest megjegyezni, hogy ez így jobban tetszik neki. Azért az sem mellékes mit játszott eddig a srác, talán lehet, hogy fel is ismeri ha a szájába rágják, de amint hallja az együttes nevét rájön, hogy picit se ismeri.*
- Igazad van, fogalmam sincs eszik e vagy isszák. Nem ismerem...* rázza meg fekete tincseit, miket most kivételesen nem kötött össze. Igaza van a srácnak, ennél ő jóval a finomabb, lágyabb dallam kedvelője, na de majd kiderül mennyire tudják az ő stílusát összehozni a másikéval.*
- Rendben...akkor kezdjük.* mosolyodik el a másik felé, megvárja míg helyet foglal a dobnál és elkezd játszani rajta, így picit belehallgatva érez rá a másik tempójára. A bíztatásra rája kacsint, majd egy egyenletes, de mégsem sirató dallam hangzik fel a zongora felől. Mivel erre koncentrál nem látja hogy a másik tovább bámulja s egészen belefeledkezik a pötyögésbe. Néha elmélyíti a hangokat, néha feljebb viszi, de ügyel arra, hogy ne térjen el a fiú játékától. Idővel mégis csak felpillant s egy mosoly is látható lesz tőle, majd egy hangos the end után ölébe ejti kacsóit.*
- Nem volt rossz...nem nagyon tudok imprózni de azt hiszem ezzel nem volt nagy gond. Te mit gondolsz?* fordul ki a zongora felől és helyezkedik el lovagló ülésben, tehát átlendíti lábát a kis hosszúkás széken és széjjel rakja.*
- Mióta dobolsz? Gyakran püfölöd?* kérdezi kíváncsian, még nincs szándékában elmenni s talán még pötyög is majd picivel később, de egyenlőre a másikról szeretne némi infót megtudni.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-04, 7:26 pm

//olvad Zoárddal//

-Tanító szándékaim? Azt akarod, hogy harapjalak meg? *kérdem, kissé megnyalva szemfogamat, mint egy vámpír, s közben szépen mosolygok is a fiúra. Úgy tűnik, hogy Zoárdnak sincs ellenére egy kis flört és játék, ami nekem is tetszik, így nem is visszakozok, sőt. Ha kell, akár tényleg megharapdálhatom egy kicsit, ezen ne múljon. Viszont hamarosan az is kiderül, miért nem akar igazán hazamenni a fiú, de ettől a házasság dologtól leesik az állam. De úgy tűnik, hogy Zoárd sem repesett jobban az örömért, mikor ezzel állt elő apja, de mikor az okról kérdezem, a különbözőségre hivatkozik.*
-Ugye tudod, hogy nagy mázlid van, hogy nem azt mondtad, hogy nálatok ez a normális, így én nem érthetem. Sokkal jobban tetszik a te verziód. *mosolyodok el szélesen, hisz az ő szavai alapján én vagyok a normális, aki az ő fura szokásukhoz nem értek. Legalább jól fogalmaz. Azt is kijelenti, hogy semmi kedve a házassághoz, erre pedig a legőszintébben rábólintok.*
-Hát azt nem is csodálom. Ilyenkor élni kell, ezért vagy fiatal. A házasság későbbi téma. *fűzöm hozzá a saját véleményem, majd most már én is lehuppanok a hátsó felemre, unalmas egy helyben ácsorogni. A téma is inkább más felé terelődik, így a zene és ez a hatalmas hangszer kerül előtérbe, amin a fiú már 10 éve játszik. Hihetetlen, még kimondani is sok. Nem mondom, a szép zenét én is szeretem, de nem bírnám magam elképzelni már hat évesen egy ilyen izé mellett.*
-De... *kezdenék ellenkezni, hogy de akkor is sokkal jobb bármi mást csinálni, mint ilyen fiatalon már orgonán játszani, de aztán rájövök, hogy Zoárd tényleg sokkal másabb, mint én. Neki ez a természetes, hogy már kiskora óta tanítják, és az élete nem a szórakozásról szól elsősorban, sokkal inkább a folyamatos tanulásról. Szörnyű.*
-Ha úgy érzed, így most a jobb, akkor talán tényleg így volt jó. *a francokat értek egyet ezzel, de most komolyan, mit mondhatnék? Azt hiszem, a saját állaspontom már kifejtettem, felelsleges tovább húzni, hogy szerintem hogy kellett volna... Zoárd végül tovább folytatja a mesélést, majd megkérdi, hogy van-e kedvem kipróbálni az orgonát. Na persze, minden álmom. Tiltakozni is kezdek szépen, de ekkor hirtelen elkapja a kezem, maga mellé ránt, majd elkezdi lenyomkodni az ujjaimmal a billentyűket. Csak nyelek egy nagyot erre a hirtelen tettre, s a szemeibe pillantok, talán halványan el is pirulva, majd inkább mesélni kezdek, hogy ne üljek már ott csak olyan bugyután, hisz még az ujjaimat is ő irányítja most. A szavak végefelé már együtt játszunk valami lassú számot az orgonán, én pedig a szilveszter felől érdeklődök kicsit. Úgy tűnik, Zoárd inkább a suliban akar maradni, semmint elutazni, a kérdést viszont én is megkapom.*
-Szerintem a barátnőmhöz utazok megint. Szeretek azzal a társasággal lenni, ha nem a suliban vagyok. *felelek, bár még nem teljesen biztos a dolog.*
-Amúgy most mit játszunk? Vagyis... játszol? Én nem sokat csinálok. *pillantok ismét az orgonára, majd Zoárdra kissé kérdőn.*