Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-09-08, 5:35 pm

*A srác kicsit meglepődött, hogy társasága is akadt. De engem lenyűgözött amit hallottam, végül is kezet ráztunk, és ő is bemutatkozott.*
-Szerintem gyakorlás teszi a mestert. Te legalább valamit tudsz, én egyetlen hangszerhez sem értek, maximum énekelni tudok.*biztattam továbbra is Nil-t, egész kedves fiúnak találtam, így elsőre. Se nem lekezelő, se nem felháborodott. Aztán fel tett egy kérdést, én pedig mosolyogni kezdtem.*
-Nem csak a végére értem ide, de nagyon tetszett.*füllentettem egy egész kicsit, hiszen az ajtón kívül is hallottam, de talán a srácot az érdekelte talán leginkább, hogy mióta vagyok ide bent, így tehát ha szorzok és osztok magamban, egyátalán nem hazudtam.*
-Mond csak, te mióta vagy itt a suliban? Én maximum egy hete, már ismerek pár diákot, csak még mindig nehéz a tájékozódás.*fecsegtem egy keveset, végül nagyot sóhajtottam, és rászántam magam egy igen buta kérdésre, mivel nem igazán akarództam egyedül lenni, vagy éppen magammal beszélgetni.*
-Van kedved megismerkedni?*szemöldököm a homlokom közepére ugrott, ahogy a kérdés elhagyta a számat, képzeletben még jól kupán is vágtam magam, hogy lehet egy ilyen hüŁye kérdést össze szedni. Komolyan nem is lány lennék, ha nem így tettem volna fel.*
~Idióta vagy Zoey~*gondoltam és még üvöltöttem egy kört magammal, aztán békés arckifejezést öltöttem, és úgy vártam Nil válaszát. Közben egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-09-08, 5:49 pm

*Nem kell bíztatás a fiúnak, legalábbis úgy érzi, elvégre tisztában van a saját korlátaival, na meg nem zenélésből akar élni, ez egyfajta hobbi csak a számára, megelégszik egyenlőre a saját szintjével*
-Annyi időm nincs gyakorolni, most is csak azért jöttem fel mert már régen nem csináltam, és kíváncsi voltam mennyit felejtettem*hát kicsit felejtett, de ezt már nem teszi hozzá, régebben se ment sokkal jobban, de sokkal rosszabbul se neki*
-Amúgy meg csak neki kell állni próbálkozni , aztán előbb utóbb magára szerez valamit az ember, a válaszra cask bólint , majd a kérdésre kicsit elgondolkozik*
-hát elég régóta, nem sokkal a suli nyitása után érkeztem, talán két hónappal*gondolkozik el, de igencsak nehéz már számolni a napokat mióta itt van*
-Az ismerkedés miatt meg nem kell aggódni, majd össze jön, elég sokan járnak ide*ezután hallja a lány kérdését, ami igencsak furán hangzik, és a srác feje felett szintem meg is jelenik a képzeletbeli kérdőjel*
-He...?*így hirtelen ennyit tudott kinyögni, persze nem bántásból, csak kicsit padlóhatásként jött a kérdés, végül megrázza a fejét*
-Hát... szerintem most is azt csináljuk , de javíts ki ha tévedek*mondja miközben egy pillanatig meg is jelenik egy kisebb mosoly az arcán, de hamar el is tűnik*
-És ? Melyik házba jársz? *kérdez akkor már vissza*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-09-08, 5:59 pm

-Értelek.*tettem hozzá a zenés témához még, aztán láttam a fiú arcán átsuhanó döbbenetet amit én magamban el is tituláltam a hüŁye kérdésemért.*
~Na tessék ezt elintézted Zoey Fleming. Igazán jó benyomást keltettél.~pöröltem tovább magammal, végül Nil gyorsan rá is segített a dologra, láttam a halovány mosolyt az arcán ami gyorsan el is tűnt, egy pillanatra én is mosolyogtam, és feleltem.*
-Igen az történik, vagy mi a szösz.*végül én is eltüntettem a mosolyt a képes felemről. Nil válaszolt arra a kérdésemre, hogy mióta van itt. Végül én is kaptam egy kérdést, amit igazából mondanom kellett volna az elején, így gyorsan feleltem is rá.*
-Az Inflatus házba soroltak.*homlokomon apró ránc keletkezett, hiszen még én sem tudtam, hogy mit várnak tőlem, hogy oda soroltak be. Aztán pár pillanat múlva én kérdeztem ismét.*
-Van kedvenc helyed? Ahová el tudsz vonulni ha egyedül szeretnél maradni?*kérdésem egyszerű volt, de ha a fiú nem szeretne rá válaszolni, nem is muszáj neki.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 9:04 pm

*Illya baktat be a hangszerek barlangjába. fekete farmert, lila, hosszú ujjú pólót é fekete tornacipőt visel. Régen otthon sokat gitározgatott, egész jónak is nevezhető a tudása. Szabályosság terén lenne mit javítani, de hát ez van, autodidakta módon tanult játszani a hangszeren. Egy darabig csak bóklászik a hangszerek közt, végül megtalálja, amit keres, egy koromfekete akusztikus gitárt. Leül vele egy székre, s eleinte csak céltalanul simogatja a húrokat, majd egy kedvenc számát kezdi el játszani. Egy idő után énekelni is kezd hozzá. Habár nincs fahangja a lánynak, jobban szereti, ha nem hallgatja senkit. Nem lámpalázas ő, csak szimplán nm az a sztár-alkat. A maga örömére szeret csak muzsikálni, nem pedig másokéra. Eleinte csak halkan dúdol, de aztán néhány pillanat után betölti a termet a "Millió éjszaka" dallama. Ez a dal mindig segített neki egy kicsit megkönnyebbülni, s most arra nagy szüksége van. Mindent kizárva, bátran zenél és énekel, belezengve a falakba a benne lévő összes feszültségét. Vele van familiárisa Orceyia is, aki nem messze tőle érdeklődve hallgatja az előadást. Meg kell vallani, a madárnak ízlése és ritmusérzéke is van, mivel egy idő után a ballada ritmusára kissé dülöngélni kezd jobbra-balra. Amikor a lány befejezi a dalt, elismerően cserrent, majd ismét elhallgat, amikor az újabb dalba kezd. A nóta lassú, kesernyés, akárcsak Illya, hisz ő írta.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 9:11 pm

*Éppen a folyosókon sétál ez a fiú, de nem egyedül, hanem famulusa társaságában, aki most a vállán ücsörög és szép fejét a fiúénak dönti. Marcus néha végigsimít rajta, de nem áll meg, hanem határozottan tart tovább, mintha célja is lenne, pedig valójában nincsen. Egyébként egy hosszú, fekete nadrágot visel, sötétkék színű pulcsival, lábain pedig fekete sportcipő található. Haja kibontva, szépen fésülve terül szét a hátán, látszik a fiún, hogy ad magára. Ahogy az egyik terem mellett elhalad, viszont furcsa hangra lesz figyelmes, számára még ismeretlen, hogy kitől is származik az ének, de tetszetősnek találja, így be is nyit a Hangszerek barlangjába, majd körbetekint barna szemeivel és meg is látja Illyát. Rég látta már háztársát, de szimpatikusnak találta, így egy apró mosollyal zárja be maga mögött az ajtót, majd megindul a lány felé. A holló elrepül a fiú válláról és az ablakig meg sem áll, ahol leszáll a párkányra, majd onnan figyeli a diákokat, illetve a sólymot, akit kissé furcsa tekintettel kezd el méregetni.*
- Szia... *csak akkor szólal meg, amikor a lány már befejezte a számot, hiszen nem akarja megzavarni semmiben sem. Megáll mellette, hátát a falnak veti, majd szemeit a szép arcon nyugtatja.*
- Tetszett a dal. *jelenti ki, majd végül kedvesen érdeklődni is kezd.*
- Hogy vagy manapság? Azóta a famászás óta nem is láttalak és az már jó rég volt. *dönti meg kissé a fejét, miközben továbbra is a másikat figyelgeti, kíváncsian várva valami kis beszámolót, hisz új volt még akkor a lány, mostanra bizonyára több ismerőse lett és sikerült is beilleszkednie, hiszen nem éppen egy elveszett lélek.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 9:28 pm

*Váratlanul Marcus lép be a terembe. Illya még kissé a dal hatása alatt bambul, majd feltekint a jövevényre, aki aziránt érdeklődik, hogy mi történt vele mostanság. Kissé be van lassulva, így csak néhány pillanat múlva felel.*
-Szia! Hát... megvagyok. Levizsgáztam Jelmágiából, amint látod.*int Orceyia felé.*-Látom te is.
*Elmosolyodik, majd ismét a gitárra tekint.*-Örülök, hogy tetszett. Kábé egy éve írtam. Jó régen...
*Míg a holló furcsa tekintettel figyeli a sólymot, amaz barátságosan, kinyújtott nyakkal figyeli őt, majd vidáman fel is vijjog. Illya felfigyel erre, s rátekint a két állatra, majd nevetni kezd.*
-Ha megdobnak tojással, dobd vissza kenyérrel. Van mit tanulnom tőled Orceyia.*ránéz Marcusra*-Hihetetlenek. Alapvetően nem csipázom az állatokat, asszem ezt mondtam is már, de Orceyia a tökély. Nem zajong, ha nem akarom és akármikor képes nevetésre bírni. Tökéletes társ.
*Miközben beszél, ujjai ismét vándorolni kezdenek a húrokon, s halkan egy régi finn nótát kezd pengetni.*
-Hihetetlen idétlen dal ez. Rakkauslaulu. Elvileg szerelmes dal. A címe s ez, de rohadtul idétlen. De részegen ezt a legjobb énekelni.*vgyorog rá a fiúra, miközben kitartóan pengeti a dal gitárkíséretét.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 9:37 pm

*Váratlan vagy sem, mivel nincs elküldve így hát nem is megy semerre, hanem szépen besétál és már érdeklődni is kezd a másiktól, akin látszik a meglepettség, de készségesen válaszol is a fiú kérdésére.*
- Igen, látom. Szép állat. *dícséri meg a sólymot, bár neki a sajátja jobban tetszik, azt viszont nem érti, hogy miért éppen hollót faragott magának... egy halál madarat, amikor hozzá egyáltalán nem illene egy ilyen, mégis tökéletesen megvannak egymással.*
- Igen, jól látod. Nem is volt olyan nehéz, pedig rendesen paráztam előtte, elhiheted. *vigyorodik el, miközben csak bólint egy aprót, hiszen valóban tetszett neki a szám.*
- Ezek szerint van érzéked a zeneíráshoz. Nekem nem is tudom, hogy mihez van. *húzza el kissé a száját, hiszen erre még nem igazán jött rá, na de sebaj. Ő is egy pici ideig még elidőzik a két famuluson, miközben a holló, mint valami felsőbbrendű lény, felhúzza a csőrét, de azért néha kíváncsian mégis a másik madár felé pillant. Igazán édes ez a viselkedés, legalábbis Marcus annak látja. *
- Jaja, mondtad múltkor, de az jó, hogy ha őt megszeretted, az pedig még jobb, hogy ha tökéletes társnak is érzed. Mi még annyira nem kötődünk, kissé más a kettőnk világa, de szerintem napok kérdése és már más lesz a véleményem. *lassan a holló felé tekint, aki hallva gazdája szavait, kissé fel is szólal, mintha egyetértene vele. A lány idő közben ismét zenélni kezd, Marcus pedig lassan közelebb sétál hozzá, majd picit meglepetten hallja, hogy egy szerelmes számot játszik Illya.*
- Hmm, csak nem le kellene itatnom? *nevet fel kissé, majd ez után a különböző hangszereket kezdi el megvizsgálni.*
- Amúgy ha neked tetszik, az a lényeg. Esetleg van valami oka, amiért szerelmes számot játszol? *kíváncsiskodik egy picit, hiszen ki tudja, hogy megtalálta-e már Illya a szerelmet a suliban van azon kívül. Marcus se tudja, hogy most miért pont erre kérdez rá, egyszerűen ha már témán van, akkor gondolta miért ne. Ha semmi köze sincs hozzá, akkor azt a lány majd úgy is megjegyzi.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 9:51 pm

*Kissé elgondolkozik, hogy vajon a fiúnak mihez lehet tehetsége, s a hollóra fut a tekintete.*
-Hmm...nos...tudsz hollót teremteni?*ismét elvigyorodik, valahogy a melankóliája ma virágos jókedvvel vegyül. Nézi ő is egy darabig a két madarat, majd a srácra néz, amikor az beszélni kezd a famulusával való kapcsolatáról.*
~Idővel ő is beleszokik. Én tudtam, hogy mire van szükségem, csak a testtel haboztam~
*Harsányan felnevet Marcus kérdésén.*-Hát felőlem leitathatsz, ha fizeted, de figyelmeztetlek, hogy az neked nagyon sokba fog kerülni. már a cumisüvegből is vodkát itattak velem. Tudod Helsinki egy ilyen piás hely.
*A fiú a "szerelmes dal" okát firtatja. Ezen Illya is elgondolkozik kissé. Habár tény, hogy épp szerelmes, mint egy galamb, de most nem igazán ezen járt az esze.*
-Hát...őszintén szólva fogalmam sincs...csak ez ugrott be hirtelen. De ha azt nézzük, mostanság ilyen melankolikus-szerelmes állapotban leledzem, szóval ilyeneken, hogy miért mit játszom, már el sem gondolkozom.
*Elbambul, s tovább játszadozik a húrokon, habár a dallam egyre inkább kezd átalakulni valami improvizált furcsa hangzásba, ami a lánynak a káoszt és a fényt idézi egyszerre. Néhány percig elszórakoztatja magát és Marcust vele, aztán zavartan felnevet.*
-Ezt elnevezem Izének. Pont úgy hangzott, mint egy izé. De ha van jobb ötleted, szeretettel várom.
*Várakozóan, nevetve néz a srácra, hátha az előrukkol valami frappánssal, de ha nem, az sebaj,jó lesz ez a nóta "Izé"-nek is.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 9:59 pm

*A lány szavaira csak elmosolyodik, hiszen kedves tőle, hogy próbál valami pozitívat mondani.*
- Igen, azt hiszem, hogy igazad van. Ehhez értek. *mondja ténylegesen vidám hangon, bár a mai napon neki sincs annyira hű de jó kedve. Bántja pár dolog a fiút és ezzel tisztában van, de majd talán túl fog jutni ezen is, ahogy eddig is mindent túlélt.*
- Oh, szóval értesz az iváshoz... akkor egy picit elgondolkodom még rajta. *mondja kedves hangon, de valóban megfontolja, hiszen bár furcsa, most úgy érzi, hogy neki remekül esne pár feles, talán elfeledhetné a gondjait és mindjárt boldogabb lehetne, na meg lazíthatna is kellően. Végül pedig szóba jön a szerelem is, amire a lányka választ is ad.*
- Ezek szerint van valaki, aki megdobogtatja a szíved. Az biztosan kellemes dolog lehet, de talán egy idő után fájóvá válik... hogy ha nem viszonozzák vagy esetleg eltűnnek az életedből. *mosolyodik el kissé szomorúan, hiszen ő úgy érzi, hogy már kezdett kialakulni benne valamiféle kötődés Isabella iránt, de már több hónapja nem is látta a lányt és igaz, hogy csak egy csók volt, de neki többet jelentett. Talán ha ő is olyan érzékelten tuskó lenne, aki csak kihasználja a lányokat, minden jobb és egyszerűbb lenne, de Marcus nem ilyen... még legalábbis nem és most megbántottan érzi magát, nem is picit. Elhallgatja ő ezt a furcsa zenét és teljesen más vízeken is jár, egészen addig, amíg a lány meg nem szólal ismét. Hirtelen kapja fejét Illya irányába, majd végül elmosolyodik, bár ez már csak erőltetett mosoly a részéről.*
- Jó lesz az izé. *itt viszont kissé határozottabban indul meg a lányhoz és pont mellette áll meg.*
- Figyelj, gondolkodtam. Itt a szükség szobájában ingyen ihatunk, bármit és bármekkora mennyiségben. Nincs kedved hozzá? Nekem kissé sz** volt a napom és úgy érzem, hogy most jól esne egy picit kirúgni a hámból... *nem köntörfalazik, elmondja, hogy mit szeretne.* - De persze ha nincs kedved hozzá, megértem és megyek egyedül. *nem akar ő bunkónak tűnni, de tényleg nincs jó kedve és ő ismét azt akarja visszaszerezni, tehát a mai napjának a célja már megvan a számára.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-10-12, 10:09 pm

*Elszórakozik egy darabon saját elméletével, miszerint Marcus jó holló-teremtő, majd az iváshoz keveredve elég keményen kineveti a srácot, amiért az elég drágán jönne ki Illya leitatásából. Na és a szerelem? Hát, az a lány esetében jó kérdés.*
-Hát..nem tudom...ne tudom, hogy ő mit gondol, mert alapjáraton tök kedves és néha tök olyan, hogy igen, máskor meg tökre nem. Szóval...érted...
*Hajfüggönye mögé húzódva bámulja a padlót elgondolkozva, s közben nem kerüli el figyelmét a fiú kissé kesernyés hangneme. Elég nyilvánvaló, hogy szerelmi bánat van a dologban, így kerek perec rákérdez.*
-Átvágott, vagy csak simán nem jött össze?
*Kissé nyers a mondat, ez tény, de az igaz szó vérzik. Marcus felajánlja, hogy menjenek át a szükség szobájába egy kicsit iszogatni, mondván,hogy pocsék napja volt. A lány teljes mértékben megérti, rosszkedvre a legjobb gyógyír elsősorban a pia, aztán utána jöhet a problémamegoldás.*
-Felőlem mehetünk én egy üveg vodkára vagy egy sörre mindig vevő vagyok. Gyere Orceyia.*Az utóbbi mondat már famulusának szólt, s felé tartja alkarját is, melyre a sólyom engedelmesen rászáll, s büszkén, kihúzva magát, ücsörög Illya karján, miközben az betámasztja a gitárt a helyére.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-01, 11:53 pm

*Lassú léptekkel halad a lány, az eddig még ismeretlen terem felé. Mostanában nagyon leköti a tanulás, és sokat agyal azon is, hogy az iskolába maradjon-e vagy sem. Teljesen megviselte a múltkoriak, és szeretne kicsit felejteni, de ez nem megy annyira könnyedén. Folyamatosan az életének azon rossz eseményei járnak a fejében, amit a leginkább el akar felejteni. Képtelen boldog lenni, amíg mindezek a fejében motoszkálnak, és őrületbe kergetik. Talán emiatt is gondolta jó ötletnek, ha kissé elhagyja a szobáját, és próbál kikapcsolódni. Kell neki egy kis pihenés is, hiszen ha folyton csak leterheli magát, a végére teljesen megbolondul. Elgondolkodva halad meg az ismeretlen ajtó felé fekete farmerban, fekete alapon fehér mintás rövidújjúban, és egy piros cipzáros pulcsiban. Arca teljesen szelíd, viszont látni a gondolatokba mélyedést, és azt is, hogy kezdi egyre inkább elhagyni magát Isabella, és ez csak romlani fog, ha nincs mellette Marcus... Valahogy a fiú tartja a lányban a meglévő kis életet is. A fiú nélkül nem biztos, hogy még sokáig létezne az ifjú szöszi, hiszen az egyedüllét, a magányosság a legrosszabb a világon. Amikor úgy érzed, hogy se barátod, se családod, senkid nincsen. Teljesen magadra maradtál. Ilyenkor az egyedüli reményt az jelenti, ha valaki mégis csak visszaránt a szakadék széléről, és nem engedi, hogy leugorj. Nos, Is számára valami ilyesmit jelent Marcus, de még talán ennél is többet. Annyit, amit már nem lehet szavakba önteni.
Lassan, ahogy az ajtóhoz ér, és visszatér a gondolataiból a lány, lenyomja a kilincset, és besétál a hangszerek barlangjába, de valahogy teljesen hidegen hagyja amit lát. Túlságosan is magábafordult a szöszi, és teljesen kizárta a külvilágot. Mintha nem is létezne senki és semmi.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 12:09 am

*Ezen a bizonyos november elsejei napon Josh úgy dönt, ismét hódol kicsit egyik szenvedélyének, s meglátogatja a Hangszerek barlangját. Elég rég járt ott utoljára, pedig szeret zenélgetni, de más dolgokra fordította inkább idejét. Ilyen például mindenek előtt a kedvese, Michelle, valamint a vizsgákra való készülés és a sentinelkedés is jócskán lefarag az ember szabadidejéből. De nem gond, ő szereti így az életét. Ahogy a lépcsősorokhoz ér, int egy ismerős arcnak, aki épp valamelyik emeletről érkezik lefelé. Pár szót váltanak röviden, majd mindketten indulnak tovább a saját útjukra. A folyosó ilyenkor már nem túl zsúfolt, a nappali nyüzsgés ilyenkorra már elül, így jól hallatszik minden egyes lépése, ahogy lépcsőfokról-lépcsőfokra halad. Ez nem másnak köszönhető, mint acélbetétes bakancsának, amiben sok mindent lehet csinálni, csak éppen osonni nem. De nem is akar, ő csak sétál felfelé. Amikor felér az első emeleti folyosóra, rögtön elindul a már jól ismert ajtó felé. Párszor járt már ott azért, na meg ahányszor végigjárta ezeket a folyosókat a járőrözés alatt, ha akarná se tudná elfelejteni, mi merre van. Amikor odaér, rögtön le is nyomja a kilincset, majd belép a terembe, s be is csukja maga mögött az ajtót. Csak ezután veszi észre, hogy nincs egyedül, egy szőke lányka is ezt az időpontot választotta egy kis zenélgetésre. Na sebaj, elférnek is ketten is, sőt, talán valami közös kis zenélést is sikerül összehozni, anno egy sráccal is összejött. Egy kis mosollyal az arcán Josh közelebb is lép, s az órákról fel is ismeri a lányt.*
-Szia Is. *köszön rá, majd közelebb sétál.*
-Ha nem csal az emlékezetem, mi még nem nagyon ismerjük egymást. *előfordult már vele, hogy valakit csak egyszer látott még sokkal korábban, s nem nagyon ugrott be neki, így inkább biztosra megy. A fiún amúgy tőle megszokottan egy fekete farmer és ugyanilyen színű pulcsi van, hosszú, fekete haja kibontva, s a feketeséget egyetlen ezüstmedál töri meg, egy ankh kereszt a nyakában.*
-Te is zenélgetni jöttél? *kérdi, bár ebben a teremben nem sok mást lehet csinálni. Maximum még hallgatni, ahogy a másik zenél.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 12:20 am

*Nyugodtan gondolkozik egymagában, majd leül az egyik zongora mögé. Valahogy ülve most kényelmesebb neki, na meg kissé agyal azon is, hogy esetleg énekelni, és zenélni kezdjen, de túl sok ereje nincs hozzá. Bár utóbbi időben egyre gyakrabban játszik hangszeren, és már a gitár mellett picit tud zongorázni,- pontosabban el tud játszani egy dalt,- most mégsem ezért jött. Csak úgy felfedező útra.
Persze szokásosan most is összefut valakivel, amikor egyszer csak nyílik az ajtó. Nem meglepő a lánynak, hogy olykor találkozik egy-egy diákkal, hiszen vannak azért az iskolába, de most kissé kellemetlen neki a helyzet. Most legszívesebben egyedül lenne, vagy Marcus-sal, de nem zavarja a fiú megjelenése. Sőt, talán jobb is, hogy nem emészti magát Isabella.*
-Szia. Josh, igaz? *Kérdezi kedves hangján, hiszen elsőre nem igazán ismeri fel a fiút. Nem olyan közeli barátok, hogy ismerjék is egymást, de sosem késő új barátságokra szert tenni.
-Öhm, valahogy úgy. Csak órákról. *Azzal egy lágy mosoly ül ki a szöszi arcára, majd feláll, és a fiú elé sétál, végül a kezét nyújtja a másik felé. Bár már találkoztak, de azért mégis csak az illem, az illem.*
-Bár azért már valamennyit tudunk a másikról, de... Isabella Bartolo. Örülök, hogy megismerhetlek így órán kívül is. *Mutatkozik be, majd ahogy a kérdést meghallja, arca kissé elpirul, és széles mosoly ül ki a lány arcára. Azért azt nem gondolta volna, hogy belőle kinézik, hogy zenél... Még csak nem rég kezdett bele.*
-Igazából csak erre tévedtem... Én még igazán amatőrnek számítok zenei téren. Alig tudok valamit. De gondolom te nem véletlenül vagy itt. Valamit mutatsz a tehetségedből?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 12:37 am

*Furcsa dolog, hogy eddig bármikor jött ebbe a terembe, hogy egy kis zenélgetéssel üsse el az időt, mindig akadt még egy diák, aki épp akkor gondolta ugyanígy a dolgot. Vagy utólag csapódott hozzá, de a lényeg az, hogy itt nincs igazán olyan, hogy alkotói magány vagy valami hasonló, mert az ember úgyis kap társaságot előbb vagy utóbb. Hát most előbb, mivel amint belép a terembe a fiú, észreveszi, hogy egy szöszke lány is van odabent. Óráról ismeri, de személyesen még nem igazán futottak össze, legalábbis úgy, hogy beszélgessenek is, de ennek most jött el az ideje. Így hát oda is sétál a srác a zongoránál ücsörgő lányhoz, s egy kis beszélgetésbe kezdenek. A visszakérdezésre bólint egyet, s egy kis mosoly is társul a mozdulat mellé.*
-Aha. *feleli, majd megnyugszik, hogy nem feledékeny, tényleg nem beszéltek még eddig egymással. Ezután a lányka feláll, s a bemutatkozás is megtörténik, így az igazi.*
-Josh Barker. Én is nagyon örvendek. *húzódik mosolyra a fiú szája, majd érdeklődni kezd, mi járatban is van a lány. Ha ide jött, és egyedül van, akkor valószínűleg zenélni szeretne.*
-Jobb később, mint soha. Na meg a kezdő a gyakorlástól lesz profi. *biztatja kicsit a srác a pirulós lánykát, majd ismét bólint.*
-Valóban, én tényleg ide is akartam jönni. Rég jártam itt, gondoltam kicsit beugrok gyakorolni. *feleli, a kérdésre pedig elvigyorodik, s vállat ránt.*
-Miért ne? Otthon is zenéltem már mások előtt. *azzal már el is halad Is mellett, egyenesen az egyik akusztikus gitárhoz sétálva, majd bele is kezd a hangolásba. Mivel ért hozzá, így elég hamar be is hangolja a hangszert, majd a lányra pillant.*
-Remélem szereted a HIM-et. *mondja a szöszinek, majd már bele is kezd a Funeral Of Hearts akusztikus verziójába. Persze neki mélyebb a hangja, mint Villének, de azért így is élvezhető a szám, remélhetőleg Is sem fut ki tőle a teremből.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 12:50 am

*Hamarosan megesik egy szokásos bemutatkozás is, és egyre inkább kezdenek beszélgetésbe elegyedni a fiatalok, ami azért jól esik a lánynak. Jó érzés, hogy azért vannak normális emberek is az iskolában, és hogy tud valakivel társalogni. Bár nem így tervezte, de meg kell vallani, jobb mint a magány, mert lehet, hogy az egyedüllét rosszabbul sült volna el.*
- Igen, igaz, de szerintem én sosem leszek profi. *Mondja, majd aprón elhúzza a száját, és figyeli a másik összes mozdulatát, ahogy megcéloz egy akusztikus gitárt, és nekilát játszani. Bár a lány nem igazán ismeri az előadót, és a számot sem, mégis tetszik neki a zene. Határozottan tetszik neki, és persze Josh hangja sem megvetendő, hiszen egész jól énekel. Meglepően jól. Itt-ott el is mosolyodik a lány, hiszen álmaiban nem gondolta volna, hogy a fiú ennyire tehetséges, majd ahogy a fiú végez, Isabella tapsolni kezd, és egy mosoly mellett meg is szólal.*
- Nos, azt mondják, hogy akinek a beszédhangja jó, annak az énekhangja is tökély. *Azzal a zongora felé néz, majd vissza Josh-ra, és egy lágy mosoly ül ki az arcára, miközben kissé elmereng. Csak pár másodperc erejéig, majd ahogy visszatér öntudatába, ismét szóra nyitja ajkait.*
- Remélem egyszer majd én is leszek ilyen jó zenei téren, mint te. Meg kell vallami, nagyon tehetséges vagy. *Azzal újjaival néhány hangot megszólaltat a zongorán, és visszafordul teljesen a másik felé.*
-Régóta zenélsz?

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 1:07 am

*Miután tisztázták, hogy tényleg csak órákról ismerik egymást, gyorsan megejtenek egy bemutatkozást, majd a téma máris a zenélésre terelődik. Ez nem meglepő, hisz a Hangszerek barlangjában vannak. A lányka szerénykedik, s nem is túl magabiztos, de Josh érti is ezt, a kezdők általában nem túl magabiztosak. Kivéve ha valakit tényleg nagyon homlokon csókolt a múzsa és kivételes tehetséggel van megáldva.*
-Senki se lesz soha profi. Olyan nincs, hogy mindent tudj, mindig jön valaki, aki újít valamit, szóval ne aggódj, ezzel nem leszel egyedül. *nevet fel kicsit a fiú, majd mivel amúgy is zenélni jött, ráadásul még meg is lett kérve egy kis bemutatóra, az egyik gitárhoz sétál, majd egy röpke hangolás után bele is kezd egy általa kedvelt számba. Azt nem tudja, a lány mennyire ismeri vagy kedveli, de neki most ehhez volt kedve. Ha már tud, akkor miért is ne énekelne mellé, s néha fel is pislant a lányra, így egy-egy kis mosolyt el is csíp időnként. De mivel semmi sem tart örökké, így ennek a számnak is elérkezik a vége, amikor Is hevesen tapsolni kezd, a szavaira pedig csak elvigyorodik Josh. Jól esnek neki a szavak, az elismerés. Régen sokat játszottak a haverokkal, fel is léptek időnként, de egy ideje ennek hiányában az eféle megnyilvánulásokat sem hallotta.*
-Azért nem tökély, de szeretek énekelni. *fűzi hozzá, majd amíg a lány elmereng, ő kicsit babrál még a gitáron, s csak az újabb megszólalásra emeli fel tekintetét.*
-Köszi. *mosolyodik el, majd biccent.*
-Szerintem menni fog. Csak ne add fel és gyakorolj sokat. *bíztatja ismét kicsit a lányt, majd az újabb kérdésre bólint egy aprót.*
-Egy ideje. Kiskorom óta foglalkoztat a zene, több hangszerrel is megpróbálkoztam már. És még van pár, amit kipróbálnék, de talán majd később. Egyenlőre másra fordítom az időt. Na meg... banda nélkül annyira nem is élvezetes. *feleli, majd most ő kérdez.*
-Na és te? Min játszol? Ahogy eddig elnéztelek, a zongorához állsz közel. *próbálkozik, hisz mikor megjött, akkor is ott ült a lány, s most is azzal játszadozik, még ha csak pár hangot is hallat.*
-Megmutatod hogy megy? Ígérem, nem nevetlek ki, bárhogy is süljön el. *próbálkozik, s talán sikerül neki is elérni a célját.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 1:21 am

*Egész jó zenész a fiú, és ezt meg is jegyzi a lány, hiszen ő sosem tudna ennyire jól játszani, legalábbis a saját véleménye alapján. Még életében nem játszott mások előtt, kivéve 1-2 alkalmat, és nem is érez önmagában olyan nagy indítattást, hogy játszon. Valahogy nem tartja tehetségesnek magát.*
- Azt tudom, de én még csak meg sem közelítem a jót. *Azzal végighallgatva a fiú műsorát egyre inkább kezdi önmagát tehetségtelenebbnek hinni. Folyton csak viszonyít másokhoz, és Josh-hoz képest Isabella nagyon kezdő. Ezt el is ismeri, hiszen tudja, ismeri a tehetségének határait, és korlátait. Tudja, hogy nem éri el közel sem azt a szintet, amit Josh, mégis próbálkozik majd azért. Szeretne legalább egy hangszeren jól játszani.*
- Nekem akkor is tetszett, és nem adom fel. *Mormolja a fiú szavaira, és tovább játszadozik a zongorán. Egy dallamot kezd el játszani, ami itt-ott hamiskásnak tűnik, talán mert az is, de utánna azonnal javítja a lány. Igazából csak a billentyűket jegyezte meg Is ennél a dalnál, hogy körülbelül melyik, hogy, mint, és csak viszonyítani tud. Más dalt nem is tud eljátszani a zongorán, csak az egyik kedvenc zenéjét.*
- Értem, az jó. Legalább kiskorod óta érdekel valami, így volt időd elsajátítani. *Bólogat, majd meghallja az érdekes kérdést, és elvörösödve néz a másikra.*
- Őszintén? Gitáron 1-2 dalt, és zongorán egy dalt... De egyik sem megy valami jól. *Vallja be, majd a következő kérdésre elkerekednek a szemei, és meglepődve néz a másikra.*
- Hát... megpróbálhatom amit az előbb, csak az egészet, de ha már nagyon bántja a füled, akkor állíts le.
*Azzal nekilát a dallamnak, de még előbb csak próbálgatja. Próbál megkeresni minden hangot, majd belevág.*
- Nem hinném, hogy ismered. Jena lee - Vous remercier
*Majd belelát, és lágy hangján lassan elérkezik a dalhoz is, amit teljes beleérzéssel énekel. Egész szépen cseng, bár a zongora itt-ott más hangot hallatszat a kelleténél, de az ének kifogástalan. Noha a szöveget is csak fonetikusan tanulta meg a lány, de jó a kiejtése. Kellemes egy dal, mégis nemsokára véget ér...*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 1:44 am

*A lányka továbbra is azt állítja, hogy neki tényleg nagyon nem megy a zenélés, de erre Josh csak megrázza a fejét. Majd idővel rá fog érezni Is, és akkor megtudja, hogy tényleg gyakorlás kérdése az egész. Ha meg nem, akkor sincs nagy gond, nem ő lenne az egyetlen, aki nem tud zenélni. Van jó pár másik önkifejezési forma amiben kiemelkedhet. Na de most rajta a sor, hogy bemutassa tudását, így el is játszik a szőke lánynak egy szép számot, majd mikor a végére ér, mosolyogva fogadja a kedves szavakat. Amikor helyesbít, a lányka tovább erőlködik, így a srác csak rábólint.*
-Az a lényeg. *újabb kérdést kap a lánytól, így válaszolgat is neki szépen. Bizony tényleg régóta játszik már, ráadásul nem is csak gitáron, na de most ebből kapott egy kis bemutatót Isabella. Na meg az énektudásából, amit szintén kamatoztatott már a korábbiakban.*
-Bizony. Mit hogyan, de ezt-azt sikerült. *biccent ismét, majd mivel a lány közben a zongora billentyűivel kezd játszani, Josh rá is kérdez, hogy ő min is tud játszani. Hisz azt már elárulta, hogy valamennyire megy neki a zenélés, ha csak kezdőként is.*
-Na, de az már valami, ha két hangszerrel is megpróbálkozol. Legalább nem adtad fel az első után. *újabb apró mosoly, majd a szerénykedésre is felel.*
-Azt majd én eldöntöm. *fűzi még hozzá, a leállításra pedig csak legyint. Egy kicsit Is is bemelegít, majd bele is kezd egy szép dallamba, a röpke megjegyzésre pedig csak megrázza a fejét. Tényleg nem ismeri, de ez nem gátolja meg abban, hogy végighallgassa a leányzó bemutatóját. Egész ügyesen kezdi a lány, de Josh akkor lepődik meg igazán, amikor Is énekelni kezd. Amilyen kis félénken nyilatkozott eddig a tudásáról, meglepte vele, hogy hangját is megmutatja neki, na de ez sose baj, hisz ő is szépen énekel. Időnként tényleg becsúszik pár hamis hang, de egyáltalán nem vészes, főleg, hogy Josh tudja, még kezdő a szöszi. Amikor a szám véget ér, ő is tapsolni kezd, s arcára mosoly ül.*
-Jó volt ez, tényleg. Nem tudom, miért mondod ennyire az ellenkezőjét. Tényleg kell még picit gyakorolni, de egyáltalán nem ment olyan rosszul, ahogy mondod. Ráadásul... megleptél, hogy énekeltél is mellé. *mosolyog kicsit a srác, majd ő is elismerően bólint.*
-Szép a hangod. Ráadásul, ha jól hallottam, ez francia szám volt. Hát, én nem hiszem, hogy tudnék franciául énekelni. *neveti el magát, hisz tényleg nem ahhoz a nyelvhez van szokva. Így természetesen azt sem ismeri fel, hogy csak fonetikus éneklés volt.*
-Továbbra is azt mondom, hogy gyakorolgass, és menni fog ez. *ki tudja, bíztatták-e már ennyit ezt a lányt, de majd ő megteszi, hisz tényleg nem veszett ügy.*
-Amúgy ezt mióta gyakorolgatod? *teszi fel még a kérdését, majd ismét a gitárral kezd kicsit játszadozni.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-02, 2:09 am

*Talán idővel jobb lesz Isabella is, de mégsem van ezen a véleményen. Túlságosan kritikus magával szemben, ami nem véletlenül alakult ki benne. Ritkán kap elismerést, így eléggé alábecsüli magát, ennek köszönhetően igazán jól esik a sok-sok bíztató szó a lánynak. Jó érzés, hogy valaki próbálja arra biztatni a lányt, hogy ne adja fel, így nagyon hálás a fiúnak. Kissé el is beszélgetnek a hangszereken való játszáson, mire Isabella elmondja, hogy két hangszerrel is megpróbálkozott, majd figyeli Josh válaszát.*
- Az meglehet, de próbálkozhat a néma is énekléssel, ha úgy sem megy neki. Először el kéne sajátítanom valamennyire az egyiket. Amúgy meg... Egyik hangszert sem ismerem annyira. Mint mondtam, nagyon kezdő vagyok.
*Azzal még pár szót váltva, a lány neki is lát a dalnak. Teljesen beleéli magát az éneklésbe, hiszen imádja ezt a dalt. Persze... csak a szöveget is csak úgy tanulta be, hogy már vagy millió plusz egyszer hallgatta ezt a számot, és olvasta hozzá a fonetikus szöveget. Amúgy nem is tudná elénekelni sem. Játszani meg... Az már megmutatkozott, hogy nem teljesen megy neki. Sok hang megy azért félre, amit a lány észre is vesz, de próbálja valahogy korrigálni a hangjának erősítésével. Végül lassan a végére ér, és a fiúra néz várva valami féle reakciót. Meg is lepődik a tapson, és a mosolyon. Kellemes érzéssel tölti el a szöszit. Úgy érzi, hogy azért annyira mégsem rémes, és ez nagyot lendít az önbizalmán.*
- Köszi... sokat kell még gyakorolnom. Meg.... az egész egy bemagolt produkció. Azt sem tudom, hogy melyik billentyű milyen hanggal egyenértékű. *Húzza el picit a száját, majd egy apró mosolyt biggyeszt az arcára, és figyeli a fiú következő mondatát.*
- Nem nehéz idegen nyelven énekelni, ha megtanulod fonetikusan... Meg sokszor meghallgattam. Mellesleg a dalt körülbelül 2 hónapja énekelgetem, a dallamot meg 4-5 hete néha-néha... Igazából kiderítettem hogy melyik billentyűket kell lenyomni, és betanultam... *Mondja, miközben lehunyja a szemét, és csak úgy spontán nyomkodja a zongora billentyűit.*
- Amúgy, vizsgákra készülödsz?

//Fagy....................//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-11-15, 8:19 pm

//olvad//

*Ez a kis szöszi úgy tűnik nem valami magabiztos, éppen ezért is ösztökéli annyira Josh. Szerinte jó dolog, ha valaki játszik valamilyen hangszeren, s ha valaki ebbe belekezd, az elején sok bíztatásra szorul, hisz senki sem kezd profiként, de ha valaki feladja, akkor abból soha nem is lesz.*
-Ez is igaz. De legalább az érdeklődés és a próbálkozás megvan. Ez már félsiker. *fűzi még hozzá a srác, majd csak csendben végighallgatja az Is által előadott számot. Láthatóan és hallhatóan a kis szöszi nagyon beleéli magát ebbe a számba, s bár a zongora tényleg többször hamisan szól, az énekhangja szép a lánykának. Amikor Is a szám végére ér, Josh is megtapsolja, már miért is ne tenné. Lehet, hogy nem volt tökéletes, de attól még végigjátszotta a lány, s bár az eredeti számot nem ismeri, hogy összevesse vele, de szerinte nem is volt olyan rossz, mint ahogy azt beállította Isabella. Viszont a dícséret után a lány elárulja, hogy improvizálni azért nem tudna a zongorán, mivel csak ezt a számot tanulta meg rajta, a hangokat nem ismeri.*
-Áhá, vagy úgy. Hát, végülis így is el lehet kezdeni. Én ismerek egy olyan srácot, aki egyszer hall egy számot, utána rögtön el tudja játszani gitáron. Nem tudom hogy csinálja, de valami eszméletlen. *többszöri meghallgatás után neki is megy, de rögtön az első után... nem kis teljesítmény. Gondolta megosztja ezt a lánykával, a gyakorlás pedig tényleg nem fog megártani Isnek, de ezt nem ismétli meg még ő is, a lányka is tudja jól.*
-Áhá, szóval ez a titkod. Fonetikus szöveg és betanult billentyűk. Cseles. *neveti el magát a fiú, majd hozzáfűzi.*
-Azért szerintem majd tanuld meg melyik hang hol van. Hidd el, még jobb érzés lesz, ha saját fejből játszol el valamit, nem betanult billentyűkkel. *fűzi még hozzá mosolyogva, majd a lányka a zongora nyomkodása közben kérdez is tőle valami más témában.*
-Egy részükkel már megvagyok, de sietek sehova. Még decemberben is lehet vizsgázni, szóval... *vonja meg a vállát. Így is van épp elég szabadideje, semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint azok, akik már letudtak minden vizsgát.*
-Na és te? Hogy állsz velük? És várod már az új tanévet? *na persze az kérdéses, kinek mi lesz az új, hisz ha valaki netán megbukik, annak annyira nem lesz új, mint a másodikosoknak, na de ilyet nem feltételez a lányról.*

//fagy//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 8:20 pm

*Reggel elhatározta, hogy ma ideje lesz nekiülni valamit tanulgatni, ugyanis még mindig nem bírja megemészteni a hét közepén történteket, még akkor sem, ha a képességeihez mérten végülis egész jól szerepelt. Elvégre életben maradt, és ezt nem sokan mondhatják el magukról. Aztán, amint rászánta magát, hogy egész nap a könyvtárban porosodjon, eszébe jutott, hogy tulajdon képpen ma karácsony van, ami remek kifogásnak tűnt, hogy gyorsan felrohanjon a fellegtoronyba egy levéllel a szüleinek,csak a formalitás végett. Ajándékot úgysem nagyon vár, mivel mindene megvan már, amit pénzzel meg lehet szerezni, ha meg mégis eszébe jutott Richardnak, hogy van egy fia, és el is méltóztatott küldeni az egyik talpnyalóját, hogy szerezzen be valami kis jelképes ajándékot, a csomagot szállító madár úgyis rá talál. Ezért visszafele jövet találomra benyitott egy eddig még ismeretlen ajtón, minek eredményeképp már jó két órája a zeneszobában található óriási, csaknem az egész szemközti falat felfaló orgona előtt feszít, belefeledkezve a sokadik darabba, melynek eljátszása legalább ugyan akkora élvezetet jelent neki, mint a legelső. A zenekedvelők legtöbbje meg sem próbálkozik egy ilyen komoly, tekintélyt parancsoló hangszer megszólaltatásával, ám Zoárdot mindig is ámultaba ejtette a különböző szólamok sokszínűsége, így nem volt kérdés, hogy azonnal keríttet magának egy magántanárt és neki is ugrik a gyakorlásnak. Történt ez jó tíz éve. Azóta pedig már egész szép eredményeket tud felmutatni, köztük néhány karácsonyi dalt, mellyel ujjmelegítés gyanánt kezdi, majd elunva a sablonos, vissza-vissza térő részeket egyre komolyabb nótákba fog bele. Szereti az orgona midenkori fenségességét, ahogy minden művet áthat valamiféle fensőbbrendűség, magasztosság, amit imád ötvözni komorabb témákkal, így hozva létre egyfajta fény-árnyék játékot, ami a saját, de talán minden ember lelkében tetten érhető.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 8:44 pm

*Hát csak eljött idén is ez a nap. Karácsony van. A szeretet ünnepe, amikor együtt a család. Már akiknél, sajnos nekem régóta elvesztette ezt a vonását ez az ünnep. Talán kiskoromban éreztem utoljára, bár akkor is ok nélkül, csak akkor még nem jöttem rá. Alapjában véve szeretném ezt az ünnepet, hisz ilyenkor minden olyan szép, de egy rendes család hiányában valahogy mégsem leng körül az a bizonyos érzés. Most is itt vagyok a suliban, míg a diákok nagy része hazautazott. Jó nekik. Én perpill azt sem tudom, mit csináljak. Csak sétálok a folyosón, kezemben egy bögre forró csokival, amit épp az imént készítettem a konyhában. Az öltözékem most amúgy egy fekete, feszesebb nadrág és egy hófehér top, V kivágással, mely szépen kiemeli kerekded idomaimat. Szeretek jól kinézni, ahogy azt is szeretem, ha ezt más is észreveszi. A sportcipő viszont idegesítően nyikorog ezen a fránya márványpadlón. Nem, nem is a padlóval van a gond, inkább a cipővel. De túl jól néz ki ahhoz, hogy egyszerűen kihajítsam ezért, így inkább elviselem. Felsétálva az aula lépcsősorán eszembe jut egy hely, ami most pont megfelelne nekem. A második emeleti folyosó. Az ablakok kényelmesen ki vannak párnázva, a kilátás pedig nagyon szép onnan. Nem egy nagy extra, de nekem most megfelel jobb híjján. Ahogy beveszem a kanyart a lépcsőfordulónál, hosszú hajam az arcom elé libben. Na igen, mennyivel hosszabb lehetne, ha az az elmebeteg... nem is tudom, hogy hívják azt az őrültet. Szóval ha nem égette volna le az idióta famulusával. Egyszer még megölöm érte, csak kerüljön a kezem közé. Rossz lánnyal kezdett ki, bár talán erre ő maga is rájött a sajgó ágyékának hála. Na mindegy, inkább kiverem a fejemből azt a fiút, nem akarok ma rá gondolni, bár máskor sem. Idő közben fel is érek a második emeletre, ahol rögtön megüti a fülemet a zeneszó, de nem törődök vele. Csak az egyik ablakhoz sétálok, felülök a párnázott párkányra, s a kakaót kortyolgatva bámulok ki a hóesésbe. Nagyon szép, valahogy kezd az embernek mégis karácsonyi hangulata lenni. De nem, ez nem csak a hó miatt van. Figyelni kezdek jobban a hangokra, majd végül ki is hallom a karácsonyi dallamokat, amik az egyik ajtó mögül jönnek. Kicsit oldalra billentem a fejem, majd csak hallgatom tovább. Nagyon szép, bár az időnkénti leállások és váltások miatt úgy sejtem, ez nem lemezről szól. Le is pattanok a helyemről, hogy utánajárjak ennek a dolognak. Az ajtóhoz érve elolvasom a kis táblát: Hangszerek paradicsoma. Hmm, ezek szerint tényleg valaki személyesen játszik. Benyitok lassan, majd bekukkantok. Hatalmas ez a terem, telis tele különféle hangszerekkel. Én nem igazán tudok zenélni, így eddig nem tudtam erről a helyről. De úgy látom, hogy valaki nálam újabb már rábukkant. Egy kis mosoly ül ki arcomra Zoárd láttán, majd be is sétálok. Nem hiszem, hogy meghallott, oltári hangos ez az orgona. Csak mellé sétálok, a bögrémet markolászva, majd mikor abbahagyja a számot, csak mosolyogva megszólalok.*
-Nagyon ügyesen játszol. Nem gondoltam, hogy valaki tudja kezelni ezt... *őszintén azt se gondoltam, hogy van itt ilyen.*
-Remélem nem zavartam meg a mestert. *vigyorodok el picit, majd érdeklődni kezdek.*
-Mizujs? Hogy meg a beilleszkedés? *amíg ő beszél, pár kortyot elfogyasztok az italomból még, majd hirtelen ugrik be valami.*
-Jajj, jut eszembe. Amerikai! *fűzöm még hozzá, majd még egy kortyot iszok.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 9:17 pm

* Nagyon szereti az orgonát, ami többé-kevésbé ki is érződik a játékából, legalábbis a zenéhez értő fülek számára egyből kiderül, hogy nem csak eltalálni igyekszik a kottában leírtakat, hanem életet is ad a kis fekete pöttyöknek. Legalábbis nagyon koncentrál, hogy kivívja a képzeletében most is mellette álló, híres, felettébb szigorú, ám mindenekelőtt szívdöglesztően helyes magántanára futó mosolyát, ami csak még jobban feléleszti zöld szemeinek csillogását. A tanítóba való beleszeretés klasszikus, hollywoodi történet azonban már eléggé elcsépelt, és akármennyi rajongót gyűjtött is össze az évek során, még mindig nem elég előkelő ahhoz, hogy számításba jöhessen az apjánál. Már csak azért sem, mivel a Zoárd gondolataiban forgó személy történetesen szintén hímnemű. Ezért a fiú számára megmaradnak az efféle titkos "szeánszok", amikor egyedül lehet, nem kell attól tartania, hogy bárki az orrára koppint, ha nem ül úgy, mint aki karót nyelt, és nem éppen a társadalmi közízlésnek megfelelő darabokat játsza. Ennek megfelelően eloldja egyszerű, fekete nyakkendőjét, hagyva, hadd lógjon szabadon a türkizkék ingén, melynek ujjait könyékik feltűri, nehogy akadályozni merészeljék a szélsebes ujjtornáztatásban. Addig nincs is semmi baj, míg az egyik szünetnél meg nem köszörüli valaki a torkát mellette. Erre aztán felkapja a fejét, pár centit arrébb is pattanva a széles stokedlin, amin trónol. Tudja, hogy óriási hiba védtelenül hagyni a hátát, ezért is szusszant megkönnyebbülésében, mikor felismeri Ravent.*
- Dehogy vagyok én mester...Ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom. Bár minden máshoz is.* jut eszébe ismét az iskolában történt mészárlás, amit most új megvilágításba helyez a lány jelenléte. ~ Igaz is, legalább nem volt ott az iskola színe java, hogy láthassa a bénázásom. ~ Ettől a felismeréstől némiképp felvidul, sőt, még azt is sikerül elfelejtenie pár pillanatra, hogy ilyen ledér öltözetben nem illik mutatkoznia a Ravenhez hasonló, tisztességes hölgyek előtt. Amint azonban a lány hirtelen felbukkanása okozta megdöbbenésből felocsúdik, egyből elkezdi igazgatni kissé gyűrött ingét, automatikusan visszagombolva a két felső gombocskát, majd már nyúl is a nyakkendőért, hogy azt is bekösse. Míg külsejével bíbelődik, igyekszik kielégítő válasszal szolgálni a feltett kérdésekre.*
- Sokmindenkivel még nem találkoztam. Úgy látszik, mindenki haza utazott az ünnepere. Ezért is lepődtem meg, hogy te itt maradtál.* néz fel a lányra egy pillanatra,apró, némileg zavart mosolyt küldve felé majd belekezd a nyakkendője hurkolásába. Nem akar kényes témát feszegetni, így nem is kérdezi meg Raven itt tartózkodása okát, ha akarja, a lány úgyis megosztja majd vele.*- Na és mit kaptál? Vagy nálatok nem szokás az ajándékozás?*kérdezi meg tollászkodás közben csak úgy mellékesen. Bizony ő is ebbe a kategóriába tartozik. Néhányan már elég felnőttnek érzik magukat, hogy lemondjanak az ilyesmiről, másokat meg egyszerűen csak elhanyagolnak. Kíváncsi, vajon Raven melyik kategóriába tartozhat.*
- Amerikai?* hagyja félbe a hajába fűzött fekete masni megigazítását, olyan erősen koncentrál, hogy fel tudja idézni kései beszélgetésük részleteit, majd a homlokráncolás eredményeképp be is ugrik neki valami.*- Az édesanyád amerikai, nem? Vagy rosszul emlékszem? Meglehet...

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 9:44 pm

*A céltalan, ablakon kibámulós kakaózgatásom hamar megszakad, mikor meghallom a folyamatosan szóló zeneszót. Én speciel nem vagyok egy muzikális alkat, de attól még felismerem a szép zenét, és ez bárkitől is származzon, bizony szép. Egy ideig csak hallgatom, majd végül úgy döntök, utánajárok, hogy honnan erednek ezek a hangok. A hangszerek birodalmába lépve viszont szine rögtön felismerem a magyar fiút, Zoárdot.*
~Nem csak helyes, de még zenélni is tud. Hmm.~ *húzódik mosolyra ajkam, ahogy közelebb sétálok a hangos játék alatt, majd mikor elér a srác a szám végére -vagy legalábbis szünetet tart-, rögtön meg is dícsérem. Bár jó hallgatni is ahogy játszik, de egy kis társalgás se lenne ellenemre, de mikor Zoárd hirtelen megugrik, kicsit felnevetek.*
-Nyugi, nem harapok. *kuncogok még egy kicsit, majd a dícséretre kapott válaszra kicsit megvonom a vállam.*
-Ha te mondod... De szerintem szép volt. *hát orgonatanárnak nem megyek el, szóval egy szimpla külső szemlélőként bírálom a játékát. Közben a fiú rögtön el is kezdi rendbekapni magát, amit nem nagyon értek, hisz csak azért, mert én bejöttem, még nem kell így kiöltöznie. Egy kis mosollyal nézem végig a jelenetet, mely a végén át is megy csalókába, mikor a felső két gombot is begombolja Zoárd.*
-Szerintem kigombolva jobb volt. *jegyzem meg a szemeibe pillantva. Na igen, egy kis flört sosem állt távolt tőlem, csak megfelelő alanyt kellett hozzá találni. Közben kicsit érdeklődöm, hogy megy neki a beilleszkedés, a válaszra viszont kicsit elhúzom a számat.*
-Hát igen... nálam kicsit másképp van az ilyesmi. *jegyzem meg röviden, de láthatóan Zoárd sem akarja feszegetni a témát, ami nem is gond, úgyse ez a kedvenc beszédtémám. A kérdésre csak megrázom kissé a fejem.*
-Semmit. Nekem kissé más a családi helyzet, mint másoknál. *na igen. Apámat sose láttam, anyám meg... hát őt se túl sűrűn, az ilyen családi dolgok meg elég elmaradósak voltak már korábban is. Nem is lep meg, hogy most, hogy eljöttem, még csak eszébe se jutottam.*
-És te? Feléd mi a helyzet? Azt hittem nálatok rendben a család. *oké, még csak most érkezett, de hát akkor is karácsony van. Ilyenkor haza szoktak utazni, akiknél nincsenek zűrök. Sőt, szerintem sokan még azok is, akiknél vannak. De nem akarok végig ilyen családi témáról beszélni, így kapóra is jön, hogy eszembe jut valami a múltkori beszélgetésről. Zoárd láthatóan kissé értetlenül pillant rám, majd próbál találgatni, mire ismét elmosolyodom.*
-De igen, de nem rá gondoltam. Múltkor kérdezted, milyen eredetű a keresztnevem. Utánajártam, amerikai. *ismétlem meg magam, hisz valamiért tényleg felkeltette az érdeklődésem a nevem után a srác, pedig eddig nem foglalkoztam ilyesmivel. De legalább most már ezt is tudom.*
-Amúgy mióta játszol orgonán? Őszintén megvallva nem hittem, hogy a templomokon kívül bárki is használná ezt a hangszert. Nem is értem, mit keres itt, de neked legalább kapóra jött. *az ácsorgást viszont meguntam, így magam mellé húzok egy dobszéket, ha már az van a legközelebb, és le is dobom rá a popsim.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2010-12-25, 10:17 pm

* Hát igen, egy kicsit megijed, ami azt illeti. Az egyik pillanatban még becsukott szemmel élvezi az utolsó, méltóságteljesen szertefoszló hangot, amit hirtelen egy némileg ismerős, női hang szakít félbe. Naná, hogy felkapja a fejét, elvégre a képzeletében mellette álldogáló magántanárnak ritkán van ilyen magas hangja. Talán csak ha héliumot, meg még másegyebet szívna, akkor viszont Zoárd tuti egyből kiszeretne belőle, szóval erre inkább gondolni sem akar.*
- Azt sosem lehet tudni.*válaszol szeme sarkából futólag a lányra pillantva. Attól még, hogy női egyedekkel nem esik neki valami jól a flört, azok nagyon is igénylik, Zoárd pedig általában jó társaságnak bizonyul, már ameddig felületes, mondhatni veszélytelen dolgokról van szó, tehát ebbe a játszmába is természetszerűleg megy bele. Persze nem akarja feleslegesen bátorítani a lányt, így a két felső, immár megregulázott gombocsra tett megjegyzését csak egy finom, kissé távolságtartó mosollyal nyugtázza, ám fürkésző szemei már azt kutatják, nem ment-e eddig is túl messzire. Szerencsére Raven nem bizonyul annyira vadóc fajtának, inkább előbb gondolkozik és beszél és csak ezután cselekszik. Zoárd találkozott már olyan kissé neveletlen úri hölgyekkel, akik ilyen esetben szó nélkül elkapták volna a kacsóját, mielőtt befejezhette volna a műveletet, de a lány szerencsére nem vetemedik ilyesmire, így a fiú is sokkal nyugodtabban, mondhatni ráérősen fejezi be a sietősen megkezdett szedelőzködést. Különben is szeret elbíbelődni a fazonigazítással, még ha nem is a külső teszi az embert, azért sokat nyom a latban, bárki bármit mond.*
- Pedig nem így van. Szóval nem tartozom a "más" kategóriába.* vigyorodik el fanyarul, ami talán furcsának tűnhet Ravennek, elvégre ő nem ismeri Zoárdot, semennyire sem. Az egy dolog, hogy már rég nem izgatja az a fejetlenség, ami családi körökben uralkodik, de azért az ember nem szokott az ilyesmiken vidulni.* - A szüleim nem érnek rá foglalkozni velem. Vagy csak nem akarnak. Nem tudom. De a végeredmény szempontjából mindegy is.* fűzi hozzá egy aprócska vállrándítással, amit csak nagyon ritkán engedélyez magának, noha elég sűrűn kikívánkozik eme hanyag gesztus.*
- Ezért gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy kifejezetten vártam az ideutazásom napját. Szóval nem egy hamar fogok hazatérni.* komorul el egy picikét, amint eszébe jut, hogy mostani szabadsága sem tart örökké, szóval alaposan ki kellene használni.* - Meg tudod..Nem is tudom hogy lehet az ilyesmit elmondani. Kicsit furcsának tűnhet, de az apám talált nekem egy menyasszonyjelöltet és azt akarta, hogy még karácsony előtt vegyem el...* pislant fel óvatosan Ravenre egy olyan "nem tudom, hogy megbízhatok-e benned" nézéssel méregetve a bögréjét szorongató lányt, mely pillantásba némi cinkosság is vegyül, azt remélve, hogy így éreztetni tudja a lánnyal, hogy ez bizony nem pletykatéma, és nem árulja el minden jöttmentnek.*
- Igen, tényleg! Nem gondoltam volna, hogy a kedvemért utánanézel!* csodálkozik el egy picikét ismét, egyre barátságosabb szemekkel vizsgálgatva Raven diszkrét sminkkel ékített arcát.*
- Ó de neveletlen vagyok!* csapna a homlokára, ha nem találna sürgősebb teendőt a kacsóinak: amint tudatosul benne, hogy a sentinel kisasszony kénytelen még mindig ácsorognia, azonnal felpatan, hogy legalább segítsen előkeríteni egy ülőalkalmatosságot.*
- Én magam is meglepődtem, hogy rábukkantam. Bár az hallatszik rajta, hogy nem sűrűn használják. Kicsit reszelős a hangja az öreglánynak.* simít végig a fényesre csiszolt alkatrészeken, mikor ismt helyet foglal trónszékén. * - Amúgy lassan tíz éve, hogy elkezdtem titi-tákat játszani az otthoni példányon.
- Mennyire értesz a zenéhez? Van kedved kipróbálni?* int invitálón a billentyűsor felé, arra az esetre pedig, ha Raven mégsem szeretné kivenni a részét a komponálásból, előáll egy újabb kérdéssel.*
- És sikerült magad kipihenned? Apropó, ha szabad megkérdeznem, merre jártál a múltkor? * Noha ez némileg úgy hangzik, mint valami számonkérés, valójában csak érdekli, milyen körökben mozog a hölgy, na meg hogy mit szeret csinálni, ha épp nem a friss husikat pesztrálja.*