Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-19, 12:46 am

-Szebbet? Azért ne túlozz.*Veszem a célzást, de egy hálás mosollyal fogadom a "bókot". Egy kis beszélgetés után bevesszük a hangszerek barlangját, ahol is kapok egy mini előadást az ifjú Scott Reid-től.*
-Akkor majdnem ugyanaz. Tökéletes gyereket akartak -mondjuk meg is kapták-, csak nem a te javadra akarták fordítani, hanem a sajátjukra.*Összegzem a dolgokat, de nyilvánvalóan erről nem szívesen beszélne, így inkább ejtem a témát, és inkább röhögünk egy sort.*
-Talán másodjára látlak nevetni.*Mondom félre döntött fejjel, majd kicsit magyarázkodom, hogy ne értsen félre. De szerencsére nem vette magára, így egy nagyobb sóhaj kíséretében lehuppanok mellé. A darab gyönyörű, és ő is szépen játszik, így teljesen magával ragad a darab. Amikor vége van, még többet akarok, mint valami hisztis kislány, így csak követelek és követelek.*
-Nekem mindegy, hogy mire írták. Én őszintén szólva ének órán hallottam először, és rögtön beleszerettem.*De ahogy eljátssza a Télből az első pár akkordot, inkább én is befogom, hogy semmi más ne hallatszódjon a teremben, csak a zongora szó.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-19, 1:02 am

- Jól van te ocsmány féreg. *válaszolok nevetve, majd folytatom.* - Na melyik tetszik inkább, választhatsz?
- Na ne túlozz senki sem tökéletes még ha törekszik is rá.. Én sosem akartam a világ Mr Perfect-je lenni. *végzem ki a témát, majd intek, hogy inkább zongorázzunk, de aztán nevetnem kell.*
- Na és tetszik? *kérdezem két mosoly között, aztán mellém ül és elkezdek neki játszani Vivalditól. Úgy látom sikert aratok, így a folytatást kéri.*
- Hát, akkor örülök, hogy elnyerte a tetszésed. *pillantok rá, hiszen nem is tudja milyen bazira összekoncentrált vagyok, most biztos nem pár százalékát használom az agyamnak Einstein papa. Nekilátok a Tél nevezetű évszaknak is, majd örömmel zárom le a végét, hiszen nagy összpontosításom eredményeképpen nem hibádzottam.*
- Na, ezzel is megvolnék. Igaz van még két évszak, de esetleg egyéb óhaj sóhaj? Esetleg eleged van a zongorázásomból és sétálnál velem egyet ezen a kellemes estén? *fordulok a lány felé és oldalra döntöm a fejem.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-19, 1:17 am

-Hát.. akkor inkább az elsőnél maradnék. Az ocsmányság nem kenyerem.*Mondom neki én is mosolyogva, majd ugye kitérünk rá.*
-Senki sem tökéletes, az biztos.*Vonom meg a vállamat, ezzel az én részemről is lezárva a témát. Na, ezután még az van hátra, hogy megnevettetem, és a kérdéssel egy kicsit zavarba is hoz.*
-Ööö... eléggé.*Vallom be kelletlenül, nem szeretek egy fiúnak "bókolni". Így inkább mellég telepszem, mire teljesen elvarázsol a játékával. A két darab alatt vagy a billentyűket, vagy a kezeit, vagy őt nézem, miközben elmélyülten koncentrál. Kicsit kizökkent gondolataimból, amikor befejezi a darabot, de én csak tapsikolok boldogan, mint egy ovis. A következő kérdésnél felé fordulok, az ellenkező oldalra döntöm a fejemet, és úgy válaszolok.*
-Nos, ami azt illeti, remekül esne egy kis séta.*Mondom, majd kifelé indulunk, a móló felé, lassú tempóban.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 8:18 pm

*Alacsony teremtés lép a hangszerek közé. Halkan csukja be maga mögött az ajtót,miután famulusa is besuhan a terembe, majd komótosan megközelíti a zongorát. Néhány pillanatig csak némán áll felette, majd végül vállvonogatva leül mellé. Nhány pillanatig csak szórakozottan ütögeti a billentyűket, de hamarosan már Rihanna Unfaithful című dalát kezdi játszani, habár ez őrá nem jellemző. Azonban a saját bűntudata most nagyobb, mint a finnyássága a zene terén. A zongora, s a lány rekedtes hangja betölti a termet, csuda, hogy nem remeg belé, mert Illya bizony nem kíméli sem a zongorát, sem a hangszálait. Mert ő bizony már nem sír. Legfeljebb üvölt. Bizony, ő a napokban elhatározta, hogy több könnycseppet nem ejt sem Péterért, sem másért. Az élet szeret szvózni és Peti is, így hát nem lenne túl sok értelme itatni az egereket. Ezek a gondolatok amint betolulnak a fejébe, félbemarad a dal, s immáron egy Evanescence dallamocskát lehet felfedezni, immáron énekszó nélkül. Elfogyott a hangja, s csak az ujjai szaladgálnak automatikusan a billentyűkön, míg fel nem rikolt a sólyom, mire elhallgat ismét a hangszer, s a fekete hajú lány kíváncsian emeli rá tekintetét. A madár csettint egyet csőrével,majd a lányka is elmosolyodik fejét lehajtva.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 8:33 pm

*Nem éppen a legkedvencebb helyem az első emelet, de ha már járörözés van, akkor mindenhol meg kell fordulni, s mivel Daphnevel se találkoztam pár napja, illetve más Exos sentit se úgy gondoltam magam kezébe véve az ügyet kissé körbe nézek. BÁr magam sem értem minek kell járőrözni egy iskolában, ahol majdnem minden szabad, de ki tudja mi történhet az iskola falain belül, ami veszélyt jelenthetne. Nem hinném, hogy valóban lenne ilyen, de a múltat idézve inkább semmit nem mondok biztosra. Fekete bőrnadrágot viselek, sima ujjatlan pólóval, lábamon pedig még most nyáron is bakancsom pihen. Hajam frissen mosva kifésültem omlik el a hátamon, ahogy viszont végig haladok a folyosón, természetesen famulusom Xerxes társaságában, meg is hallom a fura hangot, aminek a dallama nem ismerős, de nem nevezném rossznak.*
~Csak nem billentyűs kórust nyitottak a suliba~*vágok elgondolkoztató arcot, miközben Xerxes fele pillantok, végül pedig az ötlettől vezérelve fél lábbal gyengéden be is lökök az ajtót, ahol észre veszem a hang forrását.*
-Jégcsákány..*köszönök, miközben azért be is teszem a lábamat, majd behajtva magam mögött az ajtót be is lépek.*
-Elég ritkán jönnek be ide, igazából néha én magam is elfelejtem, hogy van ilyen hely a suliba..*mondom, miközben a dobverőnél elehelyzkedve ráverek párat a hangszerre, amivel nem bírok bánni, maximum pár ütésig, de az sem a világ vége.*
-Na mi a helyzet?*nem mintha tudnám, hogy a másik akar e beszélgetni vagy nem, most szociális Nilt játszok, a famulusom viszont csak leheveredve a lábam mellé figyel ide oda.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 8:54 pm

*A lány meglepetten kapja fel a fejét, ahogy belép az ajtón valaki, majd kissé elmosolyodik, hogy ismerős arcot lát.*
-Hólapát!
*Kissé kíváncsian követi tekintetével a másikat, majd kissé elneveti magát a szavakon.*
-Hát néha jól jön, hogy van.
*Meglepetten pillant, ahogy a másik a dobokhoz ül, majd kíváncsian várja, hogy mi sül ki ebből. Nm tudja, hogy tud e a másik dobolni, de hátha.*
-Tudsz is?
*Az ujjai visszatalálnak a billentyűkre, s valami kusza dallamocskát játszanak. Hogy mi lehet, az jó kérdés, hisz csak a fejéből jön. A famulus eközben kíváncsian vizslatni kezdi Xerxes-t*
-Semmi jó.
*Sóhajt is egyet, majd visszafordul a zongorához. Kedve lenne beszélgetni, de ezt nemigen hajtja kitálalni, ki tudja mekkora szívás lenne belőle.*
-Na és veled? Daphne-val jól megvagytok?
*Ugyan kifejezetten nem foglalkoztatja, de nem akar se bunkónak tűnik, sem azt, hogy csönd legyen. zajnak meg jó lesz ez is. Nem mintha baja lenne a lánnyal, kifejezetten bírja. No de a szerelem...*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 9:20 pm

*Nem éppen gondoltam, hogy ma betérek ide, de hát a sors útjai kifürkészhetetlenek, már csak azon kéne javítsak , hogy higgyem is el, hogy van sors, de ez más tészta, amúgy sincs rossz hagulatom.*
-Nem sokan mondják ezt, álltalában áll, pedig van itt néhány szórakoztató cucc.*mondom miközben a dobnál helyezkedek el a kérdésre azonban csak halvány mosollyal megrázom a fejemet.*
-Nem igazán vagyok zenész alkat, szóval nem igazán, de segít a felesleges energiákat levezetni ha van mit püfölni..*mondom teljesen normális hangon, majd végig simítok famulusom buksiján is aki mellettem foglal helyet, vagyis a lábamnál, persze közbe beszélgetni is kezdünk, úgy tűnik a lány kedve nem éppen rózsás.*
-Kicsit bővebben? Ennek így tényleg gyászinduló szaga van.*mondom miközben kinyújtózok, figyelve persze a másikra is, amikor a kérdés elhangzik aprón megemelem a vállamat.*
-Nincs olyan ami miatt ne lenne rendbe minden, szóval jaja megvagyunk, csak a Sentinelség miatt nem igen megy a találkozás sokszor. De hát majd csak változik ez is*magyarázom egy mosollyal, bár a Ryanes eset nagyon nem tetszett, és akkor megint elég nagy balhé volt, de ezt most még nem akarom senki tudtára adni, Daphnenek úgy is mondtam, hogy ha tovább szórakozik az a srác ha kell álmában ölöm meg, és ezzel most is így vagyok, hiszen tudom magamról hogy nem tartozok a jó emberek közé, de már nem is igen vágyok, csak a saját és a hozzám közelállók érdekeit nézem.*
-Na és ? Veled mi a helyzet, mi ez a viharvert hangulat?*kérdezem, persze csak kíváncsiságból, nem mintha olyan nagy lélekgyógyász lennék.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 9:33 pm

*Kissé elgondolkozik a másik szavain majd végül egyetértően bólogatni kezd. Tök igaza van, bár ő maga egy box-zsákot szívesebben püfölne, azonban ez most nem áll rendelkezésre. Maradt a zongora.Kissé megütközve emeli fel fejét. Nem kizárt, hogy valóban érdekli a másikat, de hát sose lehet tudni.*
-Férfiak.
*Sóhajt is egyet, majd Nilre tekint, s elneveti magát, hisz ő is éppenséggel közéjük tartozik. No de sebaj.Van ez így, feltehetően ő is sóhajtozott már a nők miatt. Inkább rá is kérdez Daphne-ra, ne kelljen már ennyit fecsegnie magáról. Kissé elmosolyodik. Vannak akik jól járnak...*
-Helyes.
*Nótázgatni próbál csak úgy improzva, miközben a famulusa oda is totyog Xerxeshez kíváncsian. Nos igen, ez atollseprű néha túl kíváncsi és sajnálatos módon mindenkivel barátkozni akar. No de meglátjuk, talál e barátot.De valahogy amikor egy sast próbált felcsípni, az kicsit egészségesebb volt. Bár az se teljesen. Kissé elvigyorodva figyeli a lány az állatot.*
-Hát semmi, igyekszem túllépni. Nem álmodozhatok örökké az exről.
*Nos ez valóban nem ártana, de a gondolatai és a szavai ellentétben állnak egymással jócskán, mivel a gondolatai természetesen még mindig a magyar srác körül keringenek. Talán egyszer majd elmúlnak. Ki tudja. Talán elsősorban egy kis röpködés segítene Ryannel. Vagy bárkivel. Mindegy. Csak be kéne szívni.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 9:42 pm

*Úgy tűnik nem leszek egy Sherlock, vagy igen ha megfejtem a rejtélyt mert úgy tűnik Illya, csak egy szavakba tud válaszolni, ami ha rossz kedvem lenne ingerlő is lenne számomra, de szerencsére most a Türelmes nil ül itt, na meg nem az én dolgom amúgy se.*
-Nők...*sóhajtok én is vissza, nem mintha soviniszta lennék, de egy nővel is ugyan úgy megvannak a problémák, mint egy férfival, az én kapcsolatomat például véve ezt akár oktatni is lehetne, hiszen mindketten tudunk hülyék lenni Daphnevel ha arról van szó, na de most nem rólam van szó.*
-Szarvazott, vagy te szarvaztad?*kérdezem, miközben a mellzsembemből egy össze gyűrt cigis dobozt húzok elő, mikor is gyújtottam rá utoljára? Hónapok óta talán, egy szálba meg nem szokok vissza, amúgy is megengethetek magamnak egy kis "gonoszságot" ha már inni alig iszok.*
-Már ahogy nézzük, minden kapcsolatba vannak galibák csak tudni kell kezelni, nekem nem mindig jön össze, de eddig azt hiszem mindent sikerült megbeszélnünk,vagy ha nem a sors hozta úgy hogy rájöjjek nekem ő kell.*mondom egy félmosollyal, csak hogy tudja, hogy nálunk se minden tejfel, de hol az? Xerxes közbe csak figyeli a felé jövő madarat, és mivel ragadozó azért a pillantásába van is némi furcsaság, helyette azonban csak a mancsával próbálja odébb tessékelni a madarat. Úgy tűnik ma nincs barátkozós kedvébe. Pár percig figyelem őket, majd a másik fele nézve folytatom.*
- Mégis úgy tűnik mintha nem igen menne, ezek a tőmondatok, arra utalnak, hogy az agyad valahol az Alfa Centaury csillagköd környékén van..*mondom vállat rántva, ha nem akar társalogni az ő baja, bár nem hibáztatom, tudom hogy ilyenkor eléggé hülye az ember.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 9:53 pm

*Kissé felnevet a sóhajtozáson. Végülis igaza van. nm mintha neki baja lenne a nőkkel, mivel ne nagyon érdeklik. Legfeljebb ha le kell rázni valakit. Akkor azért jól jön egy gyors reakcióidejű spancsaj. Kissé meglepetten felhúzza félszemöldökét, majd rábámul a billentyűkre.*
-Mindkettő. Asszem...
*Meghúzza vállát, s nagy érdeklődést mutat inkább a másik dolgai iránt. Ami azt illeti, talán érdekesek is lennének, ha odafigyelne rendesen. No de nem bunkó ő. Legalább úgy tesz. Ez is megér egy pirosontot.*
-Hát mert tudtok kommunikálni.
*keserűen felnevet, miközben elmélyed az egészen jó kis dallamba.Tulajdonképpen ha túlságosan elszegényedne, elmehetne dalszerzőnek. Nem egy béna csaj ő. Néha egész jókat is ír. Bár a nagypapa füle nem biztos, hogy örül neki.*
-De legalább próbálkozom. *neveti el magát kissé. Hogy mi ebben a vicces az egy jó kérdés, de hát hadd nevessen, ha már annyira nevetgélni akar.famulusa pedig végre eléri Xerxest és a maga is cserregő hangján magyarázni kezd neki, reménykedve abban, hogy meg fogják érteni. Kíváncsian rá is pillant a lány, majd Nilre, hogy vajon nem fogják e megenni a tollseprűt, mert a bajt azt rettentően tudja vonzani. A madár a figyelmeztető pofon után sértődötten cserregve elfordul. Illya tekintete a cigarettára siklik, majd felhúzza szemöldökét.*
-Nem neked kéne betartatni a szabályokat?
*No nem mintha ő betartaná. No de ő nem sentinel. Így legalább példát nem kell mutatnia. Bár nem is tudna túl jó példát mutatni, legfeljebb megtanítaná a gólyákat istenesen berúgni.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 10:14 pm

-Az perfekt, és mégis hogyan?*nem tűnök túlságosan tapintatosnak, pedig tudok én más is lenni, de sajnos az idők megkeményítik az embert, na meg bár nincs bajom a lánnyal, de olyan nagyon jó barátságot se ápolunk, hangom minden esetre nem bunkó.*
-Ja , bár eléggé tőmondatokba.*teszem hozzá, persze nem gúnyosan, hanem teljesen normális hangon, miközben a másikra figyelek, a következő szavakra, csak lassan megemelem a vállamat, azért próbálkozhatna a kommunikációval jobban is, mert egy idő múlva én is kifogyok a témákból*
-Azért próbálkozhatnál jobban is.*mondom vissza mosolyogva, majd elővéve a cigit figyelem a két famulus fordulatát, nem igen tűnik most Xerxes barátkozósnak, amin meg is lepődök de nem szólok bele, hiszen nagy fiú, tudja ő hogy mit akar, a lány kérdésére azonban csak nagy bölcsen bólintok, miközben megrántom a vállamat.*
-Hmm de... nekem kell betartatni, és be is tarttatom, de hát a betartás, és betarttatás fogalma nem egy és ugyan az.*mondom , miközben rágyújtva szívok is egy slukkot, nem volt soha formám, hogy szabályokat tartsak be, ezt talán még Sideris is tudja, hiszen tőle is kaptam fenyegetéseket még a múltban, de hát szeretem az ilyen helyzeteket, nem ülhetek mindig úgy mint a jó kisfiú.*
-És Mióta voltál együtt a sráccal? Ha fél évnél fiatalabb a kapcsolat, akkor az még a demo verzió, szóval jó ha már akkor megbontottátok a licenset..*mondom egy apró mosollyal, ezt afféle fekete humornak szántam, bár lehet nem éppen jókor.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 10:27 pm

*Megrántja vállát. Ha egyszer beszélni kell, akkor beszélni kell. Legalább akadt társasága. Elfordulvégre teljes testtel a zongorától, hogy odafigyelhessen.*
-Hát...eltűnt egy hónapra és azt hittem elhagyott...aztán...hát...na mindegy, én is távol voltam és nem állt módomban szólni. És azt állítja, hogy volt valami, de ki tudja.
*Kissé el is bambul, majd Nil szavaira kissé elvigyorodik, majd egy rettentő erőlködő fejet vág, mint amikor valaki a nagydolgát végzi, majd elneveti magát.*
-Eléggé próbálkozom?
*Kissé meglepi, ahogy a másik csak úgy bagózgat, de végül elvigyorodik, de felemeli fekete körmös ujját.*
-No de sentinel uraság! Milyen példát mutat nekem?
*Végülis nem árt meg egy kis mosoly Illyának sem, így legalább nem olyan mufurc az arca, mint amilyen szokott, s talán ne ijeszt meg vele majd csecsemőket.Kissé megpiszkálja a naciját, majd megrázza a fejét.*
-Több volt.
*Momentán ugyan nem tudná pontosan megmondani, hogy mennyi, még az is lehet, hogy kevesebb, de kit érdekel. Csak azt tudja, hogy ő és Péter a szexen és a vitatkozáson kívül nem sok mindenre képesek, csak nagyritkán. Annak meg mi értelme? És kit érdekel, hogy minek van értelme?*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 11:02 pm

-Ennyi? Szóval "lehetek" vannak, és nem tudtok semmit biztosan. Nem mondom elégé ingatag kapcsolat lehetett, bár a ti dolgotok. Részvétem..*na igen nem tudok sajnos mindig jól hozzá állni a dolgokhoz, de ez sajnos velem jár, nem tartom magam bunkónak, de nem is vagyok mindig az a túl gyöngéd lelkizős típus, egyszerűen túl sok minden történt, hogy ez olyan könnyen menjen. A próbálkozásra azonban csak kissé elhúzva a számat nemlegesen intek a fejemmel.*
-Inkább maradjunk az előbbinél, ez eléggé műnek hatott, az a baj, ha az ember se nem ideges se nem jókedvű..*na igen ha nem adja ki magából a rosszat vagy a jót, mert nem tudja, akkor igen nehéz lehet, ebből lesznek a depressziósok, aminek a szele néha engem is megkísértett, de azt hiszem eddig elég jól védekeztem ellene.Nemsokára azonban megszegve a cigizési elvonásomat, rágyújtok. Nem hiszem hogy vissza szoknék, nem is áll szándékomban már csak Daph miatt sem, meg ha idáig eljutottam nem fogok engedni a cigi kísértésének, a lány szavaira viszont felnevetek.*
-Nem mutatok példát, csak ha annak veszed, amúgy sem vagyok jó példa kép.*felelem egy kis mosollyal, majd a következőre egyszerűen megrántom a vállamat.*
-Hát az ember vagy túllép valamin vagy kotlik rajta, a választás te rajtad áll.*felelem teljesen természetes hangnemmel.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 11:14 pm

*legyint egyet a lány, majd kesernyésen felnevet. Van ez így, majd az élet megoldja. Vagy nem. Végül elmosolyodik, s halkan megszólal.*
-Igyál mégegyet és fogd rá a nyuszira.
*Ez most igazán le is írhatná a lány gondolatait. Egészen...megújult ettől a beszélgetéstől, pedig nem is igazán történt benne semmi. Néha kellenek ilyen semmi-beszélgetések a leányzónak, hogy észrevegyen dolgokat.*
-Na ugye hogy, ugye? *bólogat a lány, majd nekiáll eljátszani a szamár-indulót, hogy meglegyen az alaphangulat. Még a sólyom is beszáll, mert jó hangosan belekárog a dalba. Visszafordulva Nilhez már egészen normális emberi arca kezd lenni.*
-Á nem gyűjtöm őket. Én akarok példakép lenni.
*Büszkén ki is húzza magát, hogy ő aztán tökéletes példakép, majd "elfáradva" visszazuttyan görnyedt tartásába. Végül aztán feltápászkodik a székről, s egy gitárhoz sétál, s szórakozottan pengetve szól vissza.*
-Nem vagyok tyúk.
*Néhány pillanatig szaladgál a húrokon, majd elgondolkodva felpillant. Fürkészi a dobokat, majd Nilre néz.*
-Alapot tudsz adni?
*Ha már a hangszerek közt ücsörögnek, nehogy csend legyen, s ő már tudja is hogy miféle jóval akarja megtörni ezt a csendet.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 11:31 pm

*A szavakat nem igen tudom mire vélni, így úgy gondolom okosabb ha hallgatok, azonban a mutatványa nem igen jött be, akkor már maradjon a komoly kifejezés, mint ezek a mű mosolyok, amitől még az ember hátán is végig fut a hideg, a következő szavakra viszont már csak megcsóválom a fejem.*
-Akkro tedd félre a kardba dőlős stílust és talán valakié lehetsz, az enyém mondjuk nem nekem én vagyok a példa képem.*na igen ez egoistán hangzott, de mindig a saját szabályaimat követtem, és nem hinném hogy ez valaha változna, tehát ha úgy vesszük helyt áll a megállapítás. A következő szavakra, csak bólintok, nem tűnik tollasnak, bár a nőkre mondják hogy tyúkok, de én nem vagyok ennek a megállapításnak a híve.*
-Nem is tűnsz annak, de akkor ezek szerint talán megszületett is az elhatározás. Amúgy meg, szokás mondani ha sokáig rágódsz egy dolgon kimaradnak a jó dolgok amikre nem figyelsz.*rántom meg a vállamat, nem bölcselkedésnek szántam, hiszen én magam sem vagyok az, csupán csak enyhén közöltem a véleményemet, persze teljesen úgy hogy nem állok a dologhoz sehogy, van nekem is elég problémám. Egy pár percig figyelem mit ügyködik a gitárral, majd hallom a kérdést is, amire nem válaszolok azonnal. Az hogy alapot tudok e az más kérdés, talán, de ennél többet ne várjon tőlem.*
-Azt még csak csak de ne várj tőlem dob virtuóz stílust, amúgy is csak harag levezetőnek használom..*bökök rá, miközben egy sóhajjal felemelem a dobverőket, és miután rávertem párat a cintányérra a lábaimat is bevetve próblákozok kicsikarni valami ütemet ebből a roncsból.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 11:43 pm

*Kissé elmosolyodik. Nyilván ő sem kardjába dőlve akart példakép lenni, hisz úgy nem lehet, de haladás, hogy legalább már nem nyomorodik tovább. Úgy tűnik, Nil a maga módján elég vicces figura, hisz hamar felderítette a lányt.*
-Ó, hát tudod én még nem értem el arra a szintre. De már a rosszcsont gyerkőcök felnéznek rám.
*Vidáman villan a lány szeme, majd elindul a gitár felé, hogy most akkor gitározzon. Eközben persze nem ereszti el, amit a másik mond neki, s még egészen egyet is ért vele. Leülve a hangszerrel megrántja a vállát.-
-Van benne valami. Biztos van valami jós*ggű rocksztár, akit kikötözhetek és megerőszakolhatok.
*Persze esze ágában sincs megerőszakolni egy rocksztárt se, talán Kurt Cobainen kívül. Ő azonban jelenleg nem elérhető és nem is lesz, így lemond erről a tervről inkább. De hamárrocksztár kell, akkor majd ő lesz. Kíváncsian érdeklődik Niltől, s a válsz pont elég. Néhány pillanatig hallgatja, majd ráhangolódva felismerhetővé válik a Smoke on the water című népdal. Egészen bele is éli magát, habár még a gitárosoktól megszokott arckifejezés nem ül ki arcára,de minden esetre alaposan belemerül. Ahogy a dal végére érnek, el is vigyorodik.*
-Annyira nem volt rossz. Arra jó volt, amire kellett.
*A gitár visszaül a helyére, s a lányka még néhány pillanatig elnézegeti, majd felkel és csettint a sólyomnak.*
-Fáradt vagyok, lefekszem. Köszi a beszélgetést, meg a zenét. Jó éjt.
*Egy mosoly kíséretében ki is sétál a hangszere barlangjából, s a szobája felé veszi az irányt, ahol nyugovóra tér.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-08-27, 11:59 pm

*Nem vagyok én annyira vicces inkább csak megvan a magamnak való humorom, amit vagy megosztok másokkal, vagy pedig nem, ma úgy tűnik a lánynak mákja volt.*
-Mily kár , hogy a Mysterioba nem jár éppen sok rosszcsont gyerkőc.. ijesztő is lenne..*nézek körbe egy félmosollyal, hiszen azokat még nehezebben lehet elviselni, mint néhány elviselhetetlen iskola társamat, a lány szavaira azonban csak intek egyet.*
-Nee... ez már nem az én fülemnek való szóval az ilyen részletes dolgokból kihagyhatsz mesélés képpen nem haragudok meg érte.*nevetek kicsit fel, majd jöhet a felkérés, és bár nem igen megy a dob, de talán egy ütemet le tudok verni egy darabig, mégis elfogadom, és bár az elején kissé döcögősen ment a végére egész jól bele jövök, azonban ennek is vége szakad, Illya szavaira viszont csak egy félmosollyal vállat rántok*
-Ezt most vegyem dicséretnek, vagy lecseszésnek?*kérdezem egy mosollyal, hiszen eléggé kétes volt ez így főleg az utolsó szavak, na de mindegy, magam is mentem volna így aztán csak biccentek a lány felé.*
-Nem hiszem hogy sokat segítettem, de nincs mit, én is köszi a dumcsit. Jó éjt*bár nem igazán volt nagy beszélgetés, de most többre nem is vágyom, inkább csak intek Xerxes felé, és el is hagyom a szobát, de hogy merre, arra még nekem is rá kell jönnöm.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-08, 10:01 pm

*Fekete alak suhan végig a folyosókon, nem sok minden látszódik belőle, de azt egyértelműen le lehet szűrni, hogy lányról van szó. Mozgása kecses, kicsit olyan macskás beütése van... Mindenesetre a lány egy hosszú hófehér ruhát visel a fekete köpeny alatt, mely tökéletesen simul karcsú testéhez. Nem mutat sokat a ruha, viszont kellőképpen kihangsúlyozza azt, amit kell. Hosszú hullámos ezüst-szőke haja kellemesen omlik le egészen a csípőjéig. Elisabeth szemei pedig úgy égnek akár a smaragd, szinte szabályosan látni benne, ahogy valamin nagyon csak gondolkodik. Sőt, talán még azt is ki lehet belőle benne, hogy van valami megtörtség ott, még régről. No, persze a lánynak nincs rossz kedve inkább csak közömbösnek tűnik... Léptei egyébként a Hangszerek Barlangjába vezet, bármily' hihetetlen ez a karddal "hadonászó" leányzó imád zongorázni. Sőt még a hárfához is ért valamennyire, de a főterülete az a zongora. Léptei lassulnak, ahogy közeledik az állomás felé, majd végül megáll, amikor a barlang szájához érkezik. Egy pillanat erejéig, mintha elgondolkodna valamin, aztán már megy is tovább egészen addig amég oda nem ér. Testéről szépen leveszi a fekete köpenyt, így láthatóvá válik a szőkeség hófehér ruhája, ami egyébként a földet sepri. Vérvörös ajkai mintha egy apró mosolyra húzódnának, ahogy a zongorához lép és végigsimít rajta... Elisabeth helyet foglal a, majd szépen lassan játszani kezd. Agyában gondolatok sokaságai kezdenek el keringeni, ajka néha elnyílik és mintha valami hangot is adna ki magából, de csak egész halk. Mintha egy dalszöveget suttogna maga elé.*

// https://www.youtube.com/watch?v=Zx1dq1IIPDs //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-08, 10:16 pm

* Céltalan lődörgés az, amit most folytatok, hiszen mivel sentinel vagyok, így néha napján nekem is tennem kell a dolgom, most pedig nem mást csinálok, mint járőrözök az immár imádott folyosókon. Leginkább éjjel szeretek itt végig jönni, ez a sejtelmesség és félhomály egészen hátborzongató tud lenni éjféltájt. Bár most még korán van, tehát nyolc óra tájékán lehet, én mégis a folyosókat rovom. Már megjártam a nagytermet, tehát a vacsora a hasamban, most pedig épp az elsőn sétálgatok végig. Az egyik ismerős ajtó előtt, fütyörészve haladok el, ám amint eljut tudatomig, hogy odabentről valami zenének nevezhető zajt hallok, automatikusan állok meg, s hátrálok vissza az ajtóig. Némán meredek rá, hallgatózok, kellemes ez a dallam, de egyelőre nem szándékozom bemenni, csak kíváncsian döntöm hátam a hűs falnak, s bár tilos, még egy cigit is előkapok, amire titokban gyújtok rá. Amíg nem jön erre egyetlen magiszter se, gyorsan elszívom, na meg remélem az én démonom sem fogja érezni a szagokat, mert tudom, hogy mennyire nem szereti. Na de mivel itt ablak is van, még kint a folyosón, így inkább oda húzódom, innen is hallani a zongorát. Csak pár percig tart a mű, én meg nagyjából akkorra végzem a legutolsó slukkal is, az izzó végű csikk pedig egy pöccintéssel vetül a mélybe. Utána sem nézek, inkább ismét a hangszeres szoba felé veszem az irányt, ahová be is nyitok, s szépen be is sétálok, behúzva magam mögött az ajtót. Jó ismerősöm ez a szoba, rengeteget járok ide dobolni, jó pár törött dobverő jelzi ittlétem, melyek a dobszerkó körül hevernek, így hát biccentek egyet a bent lévő leányzónak, s természetesen a dob mögött foglalok helyet. Egy ütőt veszek a kezembe, amivel megpöccintem az egyik cint, majd ha elhalt csodás hangja, barna szemeim a lány felé tekintenek. *
- Bocsi, hallgatóztam. Szépen játszol, de a zongora.. az olyan nagyon nem nekem való. Amúgy a nevem Axel, és ha nem haragszol, most mutatok én is valamit abból, ami szerintem művészetnek nevezhető. * kezdem különösen a beszélgetést, majd pedig ha nem bánja, hogy én is gyakorlom picit, akkor a dob mellett, a földön heverő nagy fülhallgatót teszem fejemre, ez megvédi fülem a káros hangoktól, s már bele is kezdek a játékba, amely egy számomra ismerős, sőt, mondhatni kedvenc zene dobtémája, de így elég pucéran hangzik magában. Lehunyt szemmel élem bele magam a játékba, kiengedett hosszú, szőke hajam tincsei is ide-oda szállnak, mindenfelé. Lábaimon mellesleg ócska, elhasznált tornacipő, farmerom szakadt, pont passzol cipőmhöz, felül meg egy laza fekete pólót viselek. *

//Amit játszik: https://www.youtube.com/watch?v=qB5MH-tK6GM //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-08, 10:32 pm

*Elisabeth azt sem tudja mikor evett utoljára, bizonyára bekapott valamit vacsora gyanánt, de nem erőltette meg magát az biztos. Aztán ugyebár a lány játszani kezd és neki arról fogalma sincsen, hogy valaki fültanúja ennek, bár ha tudná akkor sem bánná. Elvégre otthon, amikor még volt családja, ő szokott játszani, de hát annak már sok-sok éve... Persze most is van családja, hiszen ott van az édesapja... Mindenesetre nem is érzékeli, hogy valaki belép, csak akkor amikor meg is szólítják. Egy picit mintha megrándulna a szája széle, aztán a hang irányába fordítja a buksiját és úgy néz az idegenre. Velejéig látó zöld szemeit a srácra szegezi és úgy hallgatja meg a másik szavait. Vérvörös ajkai egy aprócska mosolyra húzódnak, majd még mielőtt az ifjú belekezdenek a dobolásba ő maga is megszólal.*
-Ami az egyiknek szemét az a másiknak kincs. *Mondja kedves mosollyal az arcán, szavai halkak és egyáltalán nem kötözködőek. Inkább olyan...*
-Mindenesetre örvendek a találkozásnak Axel, az én nevem Elisabeth. *Mutatkozik be a leányzó, úgy látszik a "démon", aki benne szokott lenni, aki minden hímnemű egyeddel ki kezd, vagy legalábbis provokálja magát az most alszik. A szőkeség hallgatni kezdi,a mit a fiú játszik. Meg kell hagyni tetszik neki, ujjaival is elkezdi ütni az ütemet. Némán közbeszakítás nélkül hallgatja a másikat, majd amikor az végez akkor tapsol. De nem úgy,a hogyan az szokás. Taps. Taps. Taps. Lassan és keveset.*
-Határozottan ügyes vagy, viszont a dob... az olyan nagyon nem nekem való. *Mondja egy csintalan mosollyal az arcain. Igen direkt használja a másik szavait, hát igen Miss Smith tud ilyen bájos is lenni. Olyan akár az időjárás, mindig változik és sohasem tudod, hogy mire számíthatsz tőle.*
- Csak dobolsz? *Teszi fel a kérdést félrebiccentett fejecskével, majd pár billentyűt leüt a zongorán éa lssan játszani kezd. Nam hangosan, amolyan háttérzajt szolgáltat a beszélgetés mellé.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-08, 10:49 pm

* Egy ideig hallgatózom kintről, végül, ha már cigim és bevégeztetett, na meg ha a játék is abba marad, egy taggal bővül a benti légkör: immár ketten szívjuk el a levegőt a csodálatos hangszerek elől. Nem a szokásos sziával vagy ilyesmivel kezdem, egész egyszerűen véleményt mondok a hallottakról, majd pedig helyet is foglalok a dobszerkó mögött, ám a lány szavait hallva kissé úgy érzem, nem jól értelmezte szavaimat. *
- Ha jól emlékszem, nem szemétnek neveztem, ahogyan játszol és amin, de ha te így érzed.. akkor csak gratulálni tudok. * reagálok szemöldököm felhúzva, na engem sem kell félteni természetesen. Viszont inkább dobolásba kezdek, s bár hallom nevét, de valószínűleg, mivel nem túl szimpatikus a lány, már így első körben, nem az lesz a legfőbb gondom, hogy meg is jegyezzem azt. Nem igen figyelek rá, miközben gyilkolom a hangszert, viszont mivel jó pár perc után vége a zenének, mi természetesen fejemben hallatszik, kifelé annyira nem, maximum erőtlen dudorászás, elveszem az ütőket a dob felől, kezeim pedig ölembe ejtve pihegek, végül, pár másodperc nyugi után a bazi nagy fülest is letolom fejemről, de csak nyakamra, szóval vállaimon pihen a két bumszli. Ezt a tapsot hallva azért csak oda fordítom a fejem a lány felé, már előre érzem, hogy ismét jó pár kedves szava lesz hozzám.. megszokhattam volna, hogy ha bárki más itt tartózkodik, eszembe se jusson gyakorlásba kezdeni vagy ilyesmi. Saját szavaim visszahallva egy lekezelő mosolyt vetek oda neki, egy halkabb szusszanással, s még fejem is megcsóválom picit.. pimasz egy csaj, és egyelőre nem is túl szimpatikus. *
- Gondolom nem arra gyúrsz, hogy megkedveljelek. * vonom fel egyik szemöldököm, mert hogy egyelőre így érzem, következő kérdésére viszont bólintok, méghozzá egy határozottat. *
- Igen, csak dobolok. Meg éneklem is, de azt csak a kiváltságosok hallhatják. * ahogy ő zongorázik, rettentő halkan kezdek babrálni a cinekkel, óvatosan ütögetem meg őket, hogy tényleg halkan szólaljanak csak meg, olyan finoman és édesen. Próbálok a zongorával összhangba hozni valami ritmust, de persze ez tőle is függ. Egyszer már próbáltam ilyet, hát, meglehetősen fura a két hangszer együtt.. de ez van. *

//ez meg az miatt fagyunk.. folyt. köv. valamikor a jövőben.//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-12, 2:59 pm

//Olvadás Axel-lel//

*Elisabeth számára a zongora egy tökéletes dolog, amin le tudja vezetni az idegességét. Vagy, csak ha épp a bánatát akarja kifejezni... Hogy most melyikért jött ide? Valahogy a három keveréke miatt. Nemrég érkezett ide, de még senkivel sem ismerkedett meg, és eddig nem is igen kedvelték. Valahogy nem tudja azt csinálni, mint amit régebben tett. Mostanában sokszor tör elő belőle a bunkósság és a cinizmus. Mindenesetre egy fiú is betér a hangszerek barlangjába, és a lány sikeresen rosszul fejezi ki magát. A szája egy picikét megrándul, amikor a másik megszólal.*
-Nem így értettem. *Feleli közömbös hangon, miközben zöld szemeit egy pillanatra a másikra szegezi. Mindenesetre tekintete nem sokáig időzik el a fiún, helyette a zongora billentyűit nézegeti, közben persze hallgatja a másik játékát. Agyában a gondolatok lassan pörögni kezdenek, lehet nem kéne ennyire "ellenségesnek" lennie. Nem is ellenséges, hanem olyan... szimplán unszimpatikus a többiek számára valamiért. Axel újra megszólal, mire egy mosoly szalad át Elisabeth arcán. Kissé keserédes a mosolya...*
- Nem gyúrok én semmire sem. Nem barátkozni jöttem ide...~De attól még akár barátokat is szerezhetnék...~*Fejezi be gondolatban a mondatot, majd egy picit meg rázza a fejét is. Egy amolyan hagyjuk inkább a dolgot... Hála Istennek nem kell terelnie a lánynak, hiszen arra térnek át, hogy a fiú még mit csinál. Elisa csak bólint egyet, talán még egy mosolyszerű valami is átszalad az arcán.*
- Áh értem. Énekelni én is szoktam, régebben. Mostanában nem ez az első nálam, így eléggé elhanyagoltam. *Vonja meg flegmán a vállait, mintha kicsit zavarba is jönne, hogy ilyen "sok" mindent elárul magáról. Mindenesetre a leányzó zongorázni kezd, Axel pedig a dobokkal próbálja felvenni a ritmust, mire a lány arcán egy nagyon apró mosoly szalad át. Ő is próbál úgy játszani, hogy az valamilyen szinten passzoljon a dobhoz...*
-Merről jöttél? *Bukik ki a kérdés Elisabeth száján, miközben zöld szemeit a másikra függeszti. Egészen szép lány, csak hát a stílusa...*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-12, 3:12 pm

* Amint belépek a helységbe, egy ismeretlen leányzó játéka után természetesen, szinte azonnal beszédbe elegyedünk egymással. S ahogy hallhatom, félre értettem mondókáját, bár nem igazán értem azon, amit mondott, mit lehetne félre érteni, nekem elég nyilvánvalónak tűnt, mit szeretne kifejezni. *
- Pedig így tűnt. * reagálok vállam vonogatva, ám ha már ő nem játszik, én mégis megragadom erre az alkalmat, így egy jó kis dobszólót hallhat tőlem, ami így zene nélkül elég pőrén hangzik, viszont én minden pillanatát kiélvezem a tökéletes játéknak. Nagyon is jól csinálom, szinte ez az életem, szóval egy aprócska hibát se engedek meg magamnak. Ám ahogy kifejezi tetszését, vagy épp nem tetszését a dolog irányába, nekem ismételten nem igazán pálya, amit szépen ki is fejtek neki, méghozzá kimondva gondolataimat, nem igen félve a következményektől. Nem igen rökönyödöm meg válaszán, hiszen én se azért vagyok itt, hogy minél több emberrel alakítsak ki olyan viszont, amit még mindig nem tartok semmire, ám ez az ellenállás, amit irányából érzek, még az enyémnél is durvább. Én legalább nem küldök el mindenkit a sunyiba. *
- Végül is igazad van, egy iskolában tanulni kell, nem pedig normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Felesleges púp mindenki hátán még pár ember, akikkel kicsit is jobb viszonyba kerül. * bólogatok egyet értve vele, de azért érezhetően ironikus vagyok, amivel azért nem feltétlenül árulok el bármit is magamról. Közben persze mindketten játszani kezdünk, fura látni azért, hogy milyen könnyen összhangba kerülhet két ellentétes hangszer, szintén lét ellenkező személyiségű ember keze által. Az éneklésre csak bólintok, nem igen tudok ehhez mit hozzá fűzni, kérdésére viszont egyértelmű választ kap, természetesen. *
- Az USA-ból, azon belül is Trentonból. Nem egy unalmas hely, az is biztos. * koncentrálok inkább a dobolásra, majd kis idővel ezután ismét felé pislogok, s bár nem túl érdeklődő arcom, mégse leszek bunkó vele, ha már a sablon társalgást választotta. * - Na és téged merről fújt ide a szél? * kérdem tőle, most már nem csak a cineket használva, néha a lábdobot is bevetve. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-12, 3:36 pm

-Sorry. *Mondja arra, amikor a másik kijelenti, hogy minek is tűnt a dolog. Elisabeth-nek nyugodtan meg lehet mondani a frankót, elvégre ő is ezt teszi. Így hát el is várja ezt másoktól, szóval amikor Axel beszélni kezd akkor közbeszakítás nélkül hallgatja a szavait. Érzi benne az iróniát, mire megrándul a szája széle, viszont amikor megszólal akkor mosolyog.*
-Pontosan...Minek az... *Vonja meg a vállait, hát persze ő sem gondolja komolyan. Vagyis komolyan gondolja, de... igazából mégse. Saját magával akarja elhitetni azt, amiről tudja, hogy nem lehet. Mindegy bonyolult ez... Azon egyébként Elisa is elcsodálkozik, hogy hamar összhangba kerülnek a hangszerek, hát mindegy legalább mindegyik gyakorol egy kicsikét. A leányzó megtudja, hogy honnan jött az ifjú, mire csak hümmög egyet.*
- Én még sohasem voltam ott. *Feleli majd a visszakérdeznek, amire ugye illik válaszolni. Szóval meg is teszi ezt...*
- Írnek vallom magam, mivel ott születtem. Viszont a család múltja az Angliába vezethető vissza. *Mondja egy dióhéjban a dolgot, majd keze szépen lassan megáll és így a dallam is abbamarad. Mindenesetre ő tuti nem mond többet magáról, legalábbis nem szándékozik ez persze nem jelenti azt, hogy nem hallgatja meg szívesen a másikat. Egyszerűen csak nem szeret magáról beszélni, sem a családjáról sem semmi olyasmiről ami vele kapcsolatos.*
-Testvéred van? *Kérdezi meg a "hölgyemény", miközben eltűr egy kósza tincset az arcából. Lassan az ölébe veszi a katanát és azt kezdi nézni. Tekintete persze néha-néha visszafut a fiúra, hiszen azért beszélgetés közben illik valami szemkontaktust tartani. Ennyi illem azért Elisabeth-ben is megmaradt...*
-Nem tudod, hol van valami gyakorló teremszerűség? *Érdeklődi meg a lány, hiszen valahol azért jó volna azzal a karddal dolgozni. A diákokon meg mégse gyakorolhat... Khm.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-11-12, 3:50 pm

* Nem igen tör meg a dolog, mármint amiért bocsánatot kér, amit pedig ezt követően mondok neki, csupa-csupa irónia, s akármennyire is próbál keménynek mutatkozni a kicsike, sajnálatára átlátok a dolgon. Nem, semmiféle pszichológus nem vagyok én, egész egyszerűen csak értek az emberekhez, és kicsivel jobban odafigyelek rájuk, mint egy átlag ember teszi. Összességében jó emberismerő vagyok, nincs ezen mit cicomázni. De nem fogom itt adni alá a lovat a továbbiakban, nem vezetem tovább a fonalat, mit én kezdtem el, tehát ezt az ironikus beszédstílust, nem mindig az a célra vezető, ha erőltet az ember valamit. Csak elképzelni tudom, mi játszódhat le benne jelen pillanatban, így hát inkább engedek a tématerelésnek, otthonomról is szó esik ezek után. *
- Na ezen pont nem csodálkozom, de biztos lesz ez még így se. * reagálok röviden, majd vissza dobva a labdát érdeklődöm felőle most egy picit. A zongoraszó végül abba marad, tehát én se fogom tovább nyúzni kedvenc hangszerem, így már annyira nem is érdekes, a dobot amúgy se simogatni kell, de ha én most belelendülnék, az igen nagy bunkóság volna részemről, tekintve azt, hogy épp hozzám beszél Elisa. *
- Na, az mindkettő jó hely. Csomószor jártunk arrafelé a családdal, de a skót földeket is kedvelik az ősök. * teszem hozzá bólogatva, végül a nagy bumszli füles rákerül az egyik tam-tamra, a dobverők pedig ott landolnak, ahonnan előhalásztam őket, így figyelek inkább most már rá. Kérdésére egy fájó mosoly kerül arcomra, na meg egy szusszanás is hallható felőlem, tekintetem viszont keményen célozza be a szöszi arcát, nem ő lesz az, aki előtt elgyengülök. *
- Igen, van, kettő. Két bátyám, szóval én vagyok a legkisebb. * válaszolom illedelmesen, persze arra nem térek ki, hogy az a kettő igazából már csak egy, hiszen Charlie bátyámmal történt egy s más.. életben van, kapcsolatban vagyunk egymással, szinte heti rendszerességgel váltjuk a leveleket, de találkozni többet nem találkozhatom vele.. maximum titokban. Ám szerencsémre van más dolog is, ami felől érdeklődhet a csajszi, így cseppet hálásan bólintok kérdésére. *
- Lent az alagsorban van a párbajterem, ott tudsz gyakorolni.. de mégis mit szeretnél? * kérdezem kíváncsian, majd fel is állok a dobtól, hogy a zongora túloldalához sétálhassak, lazán rákönyökölve a tetejére, megtámaszkodva így mellette. *