Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 12:53 pm

-Ahogy mondod, sőt, én még fiatalabb vagyok, pláne nincs veszve semmi. *neveti el magát Lucius. Igazából fizikálisan fiatal a srác, lelkileg cseppet öregebb társainál, illetve néha nem is kicsit. Van aki külsőre koravén, hát ő inkább belsőre nézve. Majd jön a zenélés ötlete, ami mindkettejüknek tetszik. Így Lucius gitárt ragad és hamarost meg is beszélik, hogy mit játsszanak. Kezdetét is veszi az öröm zenélés, ami elég gördülékenyre sikerül, egymásra tudnak hangolódni, bár Alinox inkább figyeli néha magát a zenét, mint a társát, de Lucius ezt kiegészíti, mert ő a lány játékára összpontosít és tud idomulni megfelelően, így nincs annyi csúszkálás. Zenélt már másokkal is és volt ideje ezt a fajta figyelmet megtanulni. Persze az ő játékában is megvannak az apró hibák, tompábban szóló, nem teljesen jól megfogott hangok, a négyujjas pengetési technikája nem 100 százalékos, ez érződik, de nem ez a fő profilja, meg senki sem hibátlan. Mégis jól érzik magukat és ez a fontos. Lucius végig mosolyogva játszik.*
-Nekem is tetszett és egyáltalán nem volt vészes, pláne, hogy először játszunk együtt, meg nem is tudhattad, mi fog jönni. De elég bravúros volt a teljesítményünk. *és ennek a végén kacsint egyet, majd elneveti magát. Határozottan jól érzi magát és abszolút üdítő az egész.*
-Egyébként minden félét szoktam játszani, hangulat és kedv függő, de a legtöbb mindig rock szokott lenni, meg keményebb zenék is. De mondom, fő tényező a hangulat és a változatosság, mert igyekszem minél több stílust elsajátítani. Így lesz sokoldalú a gitárjáték és tényleg színes. Te mondtad, hogy sok mindent tudsz. Van kedvenc stílusod is? *magyarázza álláspontját. Zenész példaképei adják a mintát, ezen alapszanak az ő gondolatai is. De a visszakérdezés is adja magát.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 1:22 pm

*A zene közös pont a két diákban, így hát eléggé központi téma a beszélgetésükben, de igazából ezt valószínűleg egyikük se bánja. Alinox is észreveszi Luciuson, hogy érettebbnek tűnik kortársainál, de ez talán nem is akkora probléma, néhol előnyt is kovácsolhat ebből, de ez most nem lényeg. Jobban leköti figyelmüket a közös zenélés ötlete, és bele is kezdenek egy klasszikus dalokból álló medley-be, mi szépen szól, bár nem tökéletes, de első próbálkozásnak mindenképp jó.*
- Ahogy mondod. De ez tudod mit jelent? Többet kell együtt zenélnünk, és akkor minden a lehető legjobban fog hangzani. *mosolyodik el a leányzó, és tényleg nem lenne ellenére, ha máskor is játszanának együtt, mert jól szól a zongora és a gitár együtt, ez vitathatatlan.*
- Akkor ebben kicsit eltérünk, én nem vagyok oda a rockosabb meg az ilyesmi stílusért, én inkább a vidámabb, pörgősebb dalokat szeretem, úgy igazán kedvenc stílusom nincs, de sokkal szívesebben játszom valami pattogósabb ritmusú dalt, mint egy sirató éneket. *Alinox maga is egy vidám jellem, így kicsit természetének ellent is mondana, ha depressziós dalokat játszana, bár tény, hogy azoknak is megvan a szépsége, és olyanokat is szokott néha játszani, de mindenkinek van olyan stílus, amit jobban kedvel a másiknál.*
- Énekelni is tudsz, vagy a te asztalod inkább a gitározás? *érdeklődik abból kiindulva, hogy otthona környékén is voltak gitárosok, akik kiültek a parkba, és játékukkal, no meg az énekléssel csábították maguk köré az embereket, és sokszor bizony ezzel nyerték el a lányok szívét is.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 1:39 pm

*A közös zenélés jól sül el, jól érzik magukat, és jól is megy a dolog. Eddig is a zenéről folyt a szó, de ez egy zene teremben nem is annyira meglepő, meg azért minimális szó esett a családi háttérről is.*
-Igen, igazad van. Egyébként Exortusos vagyok, így csak könnyebb megtalálni... *mondja, nem is sejtve, hogy a másik is Exo-s sőt egy sentinel. De ezt követően a zenei stílusokra is rátérnek.*
-Szerintem félreismerted a stílust, mert a hard rock számok pörgős, vidám dalok, a metálban vannak melankolikusabb darabok, de ott is van változatosság, például a glam metál a bulizásról szól és olyan is a zene, de van olyan is, ami ilyen mulatozós népdalos jellegű, az is elég vidám. *kicsit elmosolyodik azon a sztereotípián amit visszahall és ami koránt sem igaz. De kap egy kérdést is.*
-Nem nagyon van énekhangom, nagyon minimális éneklésre vagyok képes, ami hallgatható. Bár van, hogy jó napom van és megy... most viszont mennék, mert mára még akad dolgom bőven. Örülök, hogy megismertelek. Majd még játszunk együtt! *és a gitárt a helyére viszi, majd elköszön Alinoxtól.*
-Szia, további szép napot! *és távozik is, feldobott hangulatban.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-08-27, 1:58 pm

*Teljesen feldobja a kedvét Alinoxnak a közös zenélgetés, nem is gondolta volna, hogy ez így el tudja tölteni jó kedvvel.*
- Én is az Exortus ház tagja vagyok, szóval ha úgy van, az Amarillisz hálóban megtalálsz. *derül fel a leányzó arca,mikor kiderül, hogy háztársak Luciussal. A következőkben a zenei stílusokról kezdenek beszélgetni, miben kicsit talán eltér az ízlésük.*
- Persze, tudom, csak azért ha az ember meghallja, hogy rock, akkor nem épp egy kellemes hangzású vidám dalra gondol, legalábbis én nem. *teszi hozzá, mert tudja, hogy a stílusokon belül is vannak még irányzatok, ennyire nem analfabéta a zenéhez.*
- Rendben, köszi a zenélést, mindenképp összehozzuk még! Örültem a találkozásnak Lucius, szia és további szép napot! *búcsúzik el ő is, majd int egyet a fiúnak, ki ha elhagyta a termet, Alinox visszafordul a zongorához, és ha már a vidám dalokról volt szó, akkor picit megropogtatja ujjait, majd nekiáll zongorázni, méghozzá egy One Direction számot, minek pörgős a ritmusa, és még jobb kedvre deríti a leányzót, kinek famulusa az egyik sarokban leülve hallgatja gazdájának játékát.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-09-14, 9:37 pm

//Olvad//

*Narumi nem véletlenül nem osztja meg becenevét, ugyanis nincs neki. Soha, senki nem becézte, a szülei sem. Náluk ez nem volt szokás. A zenéről szívesen beszélget. Mikor a lány határozatlan elképzeléseit hallja szája szélén hűvös mosoly bujkál. Nem igazán szereti a határozatlan embereket, de most elnéző. Hiszen szabadnapja van.*
- Trombitát? *mosolyodik el. Nem túl nőies hangszer.*
~ Nincs jogod megkérdőjelezni. Azt csinál, amit akar. Valószínűleg azt sem tudja mi az.~ *korholja magát először, de inkább maró gúnyra vált. Ám arcán eközben csak egy halovány, udvarias mosoly látszik. Folytatják beszélgetésüket és nemsokára felfedezi a falon az áhított hangszert. A koto, egy csaknem 2 méteres pengetős hangszer a falon lóg. Varázslattal könnyen leszedhetné és megpróbálhatná, de minek fáradozzon vele. Inkább a Jackie által ajánlott zongorához ül. Egy nagyon egyszerű és igen hamiskás esetlen dallamot kezd el klimpírozni. Jackie a dobok mögé ül és ütni kezdi a ritmust. Egyszerűen igazodik hozzá, sőt egy egyszerű dallamocskát is elkezd rá játszani. Szája még mindig egyetlen szigorú vonallá szűkül, szemöldökét összeráncolja. A másik lány csakhamar kérdezősködni kezd, ami nem is meglepő.*
- Hidd el, nincs is olyan messze. Mondjuk nem úszva jöttem. Úgy messze van.*neveti el magát. A zene, a társaság, vagy a maszk hiánya okozza? De sokkal felszabadultabb, mint máskor.*
- Szívesen válaszolok, de csak ha majd te is nekem.*kezd alkudozni és tágra nyílt szemekkel várja a kérdéseket.*
~Vajon mire kíváncsi?~ *Az első kérdést nem érti, de a többire készségesen válaszol.*
- Az írás nem egyszerű. A katakanákra meg tudlak tanítani. Ezzel írjuk a külföldi szavakat. Az egyszerű. A kanjik, a jelek, már egy kicsit bonyolultabbak, de abból is megtanítok szívesen párat, ha van időd. *válaszol türelmesen, de úgy gondolja, hogy a kapkodós, pörgős lánynak sose lenne türelme japán írást tanulni. Hiszen ahhoz a nyelvet is ismerni kell.*
- Szeretem a sushit, de én nem tudok főzni. És csak annyit tudok mondani, hogy: Hajimemashite. Azt jelenti: örülök, hogy megismerhetlek. *mondja mosolyogva és reméli kielégítette a lány kíváncsiságát.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-09-14, 9:55 pm

*Annak ellenére, hogy nyílt lány vagyok, barátkozós, kedves, érdeklődő bár kissé esetlen, nem büszkélkedhetem barátokkal. Néhány ismerősöm van, de közel sem annyi, mint otthon, s ez elszomorít, de éppen ezért megragadok minden alkalmat az ismerkedésre. Ez most sincs másképpen.*
- Igen, az olyan furcsa. Legszívesebben mindenen megtanulnék, de ahhoz kicsit szétszórt vagyok, és időm sem lenne. *sóhajtok fel lemondóan, s valóban látszik, hogy ez lenne a célom, a több közül az egyik, de tisztában vagyok a határaimmal. Úgy érzem a zene kellemes felvezető téma, egy-egy kérdés segíti az ismerkedést, elvégre pár hangszerrel kapcsolatos mondat után egymásra is térhetünk, természetesen nem a legszemélyesebb kérdésekkel. Azonban előtte egy kis zene is belefér, tehát mikor társam leül a zongorához, csatlakozom hozzá, és együtt alakítunk egy kissé esetlen, de még élvezhető dallamot, miközben egy idő után szólásra nyitom számat, hogy érdeklődjek. Képtelen vagyok csendben ülni, attól eltekintve, hogy ha nem beszélnék, akkor sem volna csend.*
- Fúh... kicsit komolynak látszol. *jegyzem meg mikor arcát, mimikáját és összeszorított ajkait figyelem. Talán ez normális náluk, nekem kissé merevnek tűnik, de ettől nem feltétlen unszimpatikus. Vele nevetek szavaira, és felvetésére is nagyot bólintok, még hajam is arcom elé omlik, mit egy ügyetlen mozdulattal próbálnék visszagyűrni fülem mögé, de a vége, hogy ütőmmel majdnem kibököm a szememet, a fadarab kiesik kezemből, és sajgó arcomat simogatom, míg lehajolok a tartozékért. A ritmus nyilván megszakad, a másikon áll, hogy ő is befejezi-e a muzsikálást.*
- A franc... *krákogok, de hogy levezessem feszültségemet, rögtön pár kérdéssel nyitok, és figyelmesen hallgatom a válaszait. Hevesen kezdek bólogatni felvetésére, őszintén szólva kétlem, hogy sokáig jutunk, de pár jelet szívesen megtanulnék.*
- Jó ötlet, taníthatnál egy kicsit. Biztosan találkozunk még az iskolában, hogy megbeszéljük! *jelentem ki vidoran, és már tátom is számat a japán szóra. Tényleg érdekes ez a lány, ám feltűnik, hogy kissé letámadtam, tehát illedelmesen visszavéve sütöm le szememet és egy kis hallgatás után szólalok csak meg ismét.*
- Nos, kötöttünk alkut, mire vagy kíváncsi? *kérdem a dobok mögött ülve egyszerűen. Azt hiszem ennyi zene bőven elég számomra, inkább ismerkednék egy kicsit, ugyanis a beszéd, és az ütlegelés egyszerre csöppet elfáraszt, tehát csökkentem a figyelmem megosztására szolgáló tényezőket.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-09-14, 10:13 pm

*A kissé hebehurgya lány szinte tökéletes ellentéte Naruminak, de ő élvezi a társaságot. A zongorát pötyögtetve szája összeszorul. nem kívánja kifejezni örömét, pedig nagyon örül, hogy végre ismét zenélhet. Az arckifejezése úgy látszik Jackie-nek is feltűnt, és megjegyzést is tesz rá.*
- Csak koncentrálok. *mondja halkan, miközben ellazítja arcizmait. Teljesen igaza van, egy kissé merev. Ez nem csupán a kultúra hatása, a személyiségében van egy bizonyos fokú szigor. A neveltetés már csak rátesz egy lapáttal. Végignézi ahogy Jackie szerencsétlenkedik, majd a végén inkább pálcájáért nyúl öve alá és egy gyors mozdulattal magához röppenti a dobverőket.*
- Jobb helyen vannak itt, a zongorán. kevésbé vagy veszélyes magadra.* mondja mosolyogva, kivételesen minden bántó felhang nélkül. Megkedvelte a lányt, és nehezére esne végignézni, ahogy az kiszúrja a szemét. A botokat a zongora tetejére teszi és inkább beszélgetni kezd. Alkudozik egy kicsit és udvariasan, kicsit talán okoskodva , vagy okítóan válaszol a kérdésekre. Benne is ott vannak a sztereotípiák és sok mindenre kíváncsi Amerikával kapcsolatban.*
- Ha nálunk mindenki sushit eszik, akkor nálatok meg hamburgert, nem? *kezdi cseppet sem óvatosan. Nem tartja butának az összes amerikait, de tényként kezeli, hogy ellustult nemzet.*
- Felénk sokan vannak, akik azt hiszik hogy az amerikaiak vagy Angelina Jolie-k, vagy kövérek.* magyaráz tovább.* - Mennyi igaz ebből? *megvárja a válaszokat, majd feláll a zongorától és visszaadja Jackienek az ütőket.*
- Tessék. Vigyázz velük. Most mennem kell. Remélem még találkozunk. Viszlát. *mondja és kisétál a teremből.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-09-14, 10:22 pm

*Némi zenélés mellett ismerkedéssel töltjük az időt, így pár hangszert végignézve osztunk meg egymással információkat, majd hamarosan közös zenélés következik, minek végére egy balesetet bemutatva teszek pontot. Mielőtt még elérhetném az ütőket, magához röpteti, mire fejemet felkapom, de válaszára csupán kissé zavarodottan, de elmosolyodom. Igaza van. Biccentek feléje, s hamarosan a kérdésekhez érkezünk meg. Talán tapintatlanul, de pár sztereotípiával kezdem, amit nyugodtan tűr, válaszolgat is, így ezek után én jövök, mégpedig izgatottan várva, vajon mire kíváncsi. Amint az első kérdést meghallom, elnevetem magam lehajtva a fejemet. Nyilván, ahogyan én közeledtem, ő is úgy fog, de nem ítélem el ezért.*
- Nem... bár elég sokan. Ez személytől függ. Talán van valami alapja ennek a hitnek. *mosolyodom el, s ennyi elég kell legyen válasznak. Érkezik a következő, tehát elgondolkodom kérdésén, majd sajnos sóhajtva rázom meg fejemet. Szörnyű, hogy míg én saját írásukról, ételükről érdeklődtem, addig az én hazám ezzel lett híres.*
- Inkább több a kövér, de ez is személyfüggő. Nem mindenki Angelina Jolie, de azért akadnak vékony példányok. Mint én. *mutatok magamon végig vigyorogva. Csöppet értetlenül nézem ahogyan feláll és visszaadja az ütőket, miket természetesen elfogadok, de végül elintézem annyival, hogy muszáj mennie. Nem hiszem, hogy megbántottam... remélem.*
- Szia... még találkozunk! *intek neki, s szépen a helyére rakva mindent, kicsivel később hagyom el utána a termet, hogy szobám felé vegyem az irányt egy kiadós alvásra, az ismerkedésen gondolkodva. Fárasztó a zenélés.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-15, 11:01 am

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

* Egész éjjel forgolódtam, rémálmaim voltak, és most már kezdek kissé besokallni. Harcoltam azok ellen a mocskos vérszívók ellen, már komolyan, sosem lesz nyugtom tőlük? Már arra is gondoltam, az ittenieket keresem meg, hátha tudnak valamit arról az amcsi bandáról.. bár hogy én jó szándékkal járjak egy vámpír után, akit nem ölhetek meg.. kizárt. Akkor inkább toporgok tovább egy helyben, vagy bé verzió, a magiszteremhez fordulok segítségért, de hozzá is mivel? Jajj, tanárnő bocsánat a zavarásért, de túl sokszor álmodok rosszat mostanság, és kéne valami altató? Aha, biztos jó néven venné. Mindegy, most, hogy már tényleg nem bírtam tovább aludni, egy kis feszültséglevezetésre van szükségem. Annyira nem érdekel, hogy mit fognak szólni hajnalok hajnalán, ha dobolásba kezdek az első emeleten, de motorra mégsem ülhetek, egyáltalán nem érzem beszámíthatónak magam. Evidens tehát, hogy mindenféle jókedv nélkül, sőt, kifejezetten mogorván, bár lassan-lassan enyhülve tartok, olykor nagyokat ásítozva az említett helyszín irányába. Hosszadalmas az út addig, mivel közben azért szétnézek erre, meg arra, ha valami nem lenne rendben, felfigyeljek rá, közben pedig leginkább a fülemben dübörgő zenére igyekszem figyelni. Tényleg nyugtató hatású Axl Rose hangja, kinek a nevéről kaptam anno a sajátomat, kifejezve ezzel anyámék tiszteletét és szeretetét is a fazon iránt. A fehér füles zsinórja szakadt farmerom egyik zsebébe vezet, melyből egyébiránt még pálcám is kifelé kandikál. Hajam kócos, fésülködni sem volt túl sok kedvem, max az ötágúval, felül egy fekete póló díszeleg, lábaimon a szokásos tornacipő. Számból persze ott lóg a félig már elszívott cigi, mely már úgy a negyedik-ötödik lehet ezen a reggelen. Kezdek vissza szokni és ez nem túl remek.. tényleg túl sok stressz ért mostanában, ez teljesen tagadhatatlan. Ám ha már elértem ezt a hangszeres szobát, a lejátszó egy új számra vált, a cigi kipöccintésre kerül az első utamba kerülő ablakon, én pedig gyors léptekkel vágódom be a szobába, egész a dobszerkóig, ahová letéve magam, azonnal ütők után nézek. Semmi bemelegítés, csupán csak felveszem az oly jól ismert ritmust, ami a fülemben szól, s dühös, méregtől izzó barna szemeim, s fáradtságtól kimerült arcom most már csak ide koncentrál.. szétverni a szerkót a magam módján. Tehát megtáncoltatni a cineket, a lábdobot, duplázót, tamtamot, és mindent. Felszabadító érzés.. ha meg valakit zavar a zaj, elhallgattatom, aztán csókolom. *

//a zene, ami a fülében szól//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-15, 2:48 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

*Tegnap eléggé pocsék napom volt, morcos voltam egész álló nap, de aztán éjfél körül lenyugodtam és bedőltem az ágyba. Viszont képtelen vagyok azóta is aludni normálisan. Úgy félórája szundizok, de nem túl mélyen, amikor valami zaj ébreszt fel.*
~Mi az isten? Mennyi az idő? Várjunk csak..~ *Megnézem hunyorogva az órát, fél négy. Irtó jó, de ahogy eszmélek fel, rájövök, hogy ez nem is förtelmes zaj, hanem a kedvenc bandám egyik száma, pontosabban a dob alapja. Elkezd pörögni az agyam, hogy ilyenkor, ez, honnan?*
~A...Az a dobos srác, tuti ő!~ *A múltkor Chloe mesélt egy dobos ürgéről aki szintén ide jár, de azóta is csak tervezem a felkeresését. A neve nem ugrik be hirtelen, de nem is baj. gyorsan felhúzom a farmerom, mert nem szeretnék egy szál boxerben végigszaladni az iskolán. Kikandikál belőle a Marlboro amit vissza is csúsztatok. Azután az övemet csatolom be kapkodva, ki is esik pár pengető, de majd összeszedem, ha visszatérek. Fehér póló van rajtam, az megteszi zenélni, úgyhogy a vállamra is dobom a Goldent, és kirohanok a szobából. A folyosóra érve azonban megtorpanok, mert fogalmam sincs, hova kéne mennem.*
~Ha jól tudom, van egy zeneszoba. Ott talán elfér egy dobszerelés.... Vajon van ott erősítő?~ *Úgy döntök, hogy a zeneszobát nézem meg először, de előtte vissza kell rohannom a szobámba, mert ha van is erősítő ott, nem biztos, hogy Marshall. Én viszont az Ezredest szeretem használni, úgyhogy gyorsan bedobom a táskámba és rohanok az aula irányába, és odaérve, az emeletről erősödnek a hangok. Jól sejtem, hogy a zeneszoba, legalábbis ha nem tévedek akkor az elsőn van vagy a másodikon, majd kiderül. A gitárt leveszem a vállamról és csak kézben fogom, mert könnyebb így felszaladni a hosszú lépcsőkön, és ahogy felérek, látom is a zeneszoba bejáratát, és határozottan ott van a Dzsungel. Benyitok, és látom, hogy ott dobol egy hosszú hajú srác. Nem felém néz, úgyhogy eszembe jut valami. Keresek egy konnektort, összedobom az erősítőt, feltekerem a hangerőt a dobhoz viszonyítva, majd a közelébe sétálva felveszem a gitáros tartást, az övemre csapok, hogy a kezembe maradjon egy pengető, és bekapcsolódok a számba. Pont a szóló rész következik, ahol nincs ének, csak a dob ütemének és a Les Paul zúzós hangjának harmóniája.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-15, 5:51 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

* Mások, ha feszültek isznak, drogoznak, szexelnek egy jót valami alkalmi spinével, már ha férfiú az illető, esetemben motoroznak.. de ma semelyik opció nem az enyém, sőt, az első három kapásból kilőve, így marad a talon: harmadik szerelmem, a dob. Sokkal jobban fogom érezni magam egy kis zúzást követően, ez teljesen biztos, és bár reggel van, én pedig lármát készülök csapni, méghozzá jó nagyot és hangosat, mégsem tud kicsit sem foglalkoztatni mások szombat reggeli békéje. Kapja be a világ, ha nekem nincs nyugtom, másnak se legyen, nem fair, tehát amint beérek a kis barlangba, arra a helyre, mely már régen nyújtott számomra menedéket, nem meglepő, hogy az ütni való csoda mögé vándorlok, és mindenféle gyakorlás nélkül kapcsolódom bele a fülemben szóló dallamba. Eközben természetesen nem figyelek semerre, csak a zene és a dob az, ami most a legfontosabb, és mivel jövőbe látó sem vagyok, így azt sem tudhatom, valaki hamarosan csatlakozik hozzám. Jó pár hosszú másodperc telik el így, szinte már-már önkívületi állapotban püfölöm és kínlasztom szerencsétlen bőröket, mikor is az egyik verő egy számomra nem hallható, ám annál inkább érezhető reccsenéssel adja fel. *
- Cseszd meg.. * szitkozódom orrom alatt, a jó ütővel folytatva a műveletet, míg nem a lábam mellett heverő tartóból szedek elő egy jó állapotban lévőt, a darabokat a földre hajítva. És ekkor, igen éppen akkor, mikor felütöm fejem, s az új ütővel kapcsolódom vissza a dallamhoz, nézek fel egy pillanatra, s a jelenet, amit látok, egy részről meglepő, más részről becsülendő. Figyelem a srácot, tovább ütve a dallam alá, s ahogy elfigyelem, érthet a dologhoz.. csúcs a gitár, erősítő, meg minden. Netán felébreszthettem? Fogalmam sincs, de ahogy elfigyelem őt.. egy jót fogunk zenélni. *
- Ezaaaaaz! * ordítok artikulálatlanul, mikor ténylegesen bekapcsolódik, majd fülemből kirántva a füleseket hunyom le szemeimet is. Fejből tudom a dob részét, és az egész zenét, tehát most már kettőnk munkája az, ami kikapcsol, és engedi nyugalmasabb vizekre evezni hirtelen rossz hangulatomat. El fog ez illanni igencsak hamar, tudom én, tisztában vagyok vele, főleg ha így haladunk. Egyszerűen tökéletes ez az egész, de lévén, hogy minden csoda csak három napig tart, így a számnak is vége lesz lassan, én pedig percekkel később mát az utolsó taktusokat ütöm, közben amennyire bírja a torkom, a szöveget is éneklem... végül torkom elcsendesedik, és a dob is, én pedig cseppet lihegve, de mégis vigyorogva figyelem a srácot. *
- Még egy kör? * mintha csak valami fruskától kérdezném, akarná-e még egyszer azt a csodás motort tudni formás kis hátsója alatt. De ez most tiszta életérzés, és nem is vehető egy kalap alá a két szituáció, így hát reménykedve a jó válaszban simogatom a verőkkel alkalmi cinjeimet, mely mint valami mézesmadzag, vagy mint Jancsi és Juliska morzsái, úgy lebeghetnek a srác orra előtt. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-15, 8:58 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

*Előző napi nyűgömet alszom ki, azaz csak próbálnám, ugyanis mikor sikerül elaludnom, valami dübörgés ver fel az édesnek nem nevezhető álmaimból. Felülök az ágyamra, és a kómát elűzve a dübörgésből ritmusos dobolás lesz, ami a suli egyik szegletéből hallatszik. Lehet akár a korábban említett dobos srác is, úgyhogy összekapom magam, felöltözök, aztán gitárt véve a vállamra rohanok is. Egy valamit elfelejtek, úgyhogy vissza is térek a szobámba az erősítőmért. Szerintem van a hangszereknél is, ami az elsődleges tippem, de mivel ez egy varázslóiskola, nem bízom a tudásukban ami például az erősítőket illeti. Az én gitárom ki kéri magának, hogy csakis minőségi erősítőn szólaltassam meg, hanem megsértődik, és gyengén fog szólni. Táskába csapva az erősítőt rohanok végig a folyosókon, egészen az auláig ahol megpihenek, kicsit kifújom magam és hegyezem a fülem, hogy honnan jöhet a Guns N' Roses egyik számának dobalapja. Az emeletről jön, úgyhogy a lihegésem közepette rohanok is fel a lépcsőn, ahol már látom is a zenebarlang bejáratát és hallom az onnan áradó dob nagyszerű zaját. Benyitok, és látom is a srácot, majd észrevétlenül összerakom és beállítom a felszerelésemet, és bekapcsolódok a zenébe. Játszom a szólót, de mintha észre se venne.. fanatikus, vagy nagyképű. Kissé felbosszant, úgyhogy a zeném picit agresszívabbá válik, és egyre nagyobb beleéléssel kezdek játszani. Az tűnik fel, hogy nincs dob. Odapillantok, és mit látok? Két dobverő helyett hármat, pontosabban az egyik két darabban díszelgett, miközben emberünk kotorászik egy másik ütőért. Ez az a pillanat, amikor végre észrevesz. Nekiáll ordibálni, és énekelni ezzel még jobb hangulatot teremtve. Lassan befejezzük a számot, de én szeretem elnyújtani a végét egy kis gitárjátékkal, úgyhogy csak akkor válaszolok, ha befejezem.*
-Hát ha tudsz követni, akkor csapassuk! *Kúszik vigyor az arcomra, majd magas hangokkal kezdek játszadozni, egy kis intro, és kezdődhet is a Sweet Child O'Mine, remélem ezt is ismeri. Az ujjaim pedig elég fürgék, néhol beleviszek egy kis egyediséget is az alap zenébe, de ez egy igazi dobost nem zavarhat meg. Bár az már jó pont, hogy annyira beleéli magát, hogy észre sem veszi a külvilágot. Ha elkezdi a dobolást, ugrok egyet a levegőben, mert egyre jobban elkap a koncert hangulat, olyan, mint régen Los Angelesben a bárokban. Az volt az igazi élet, egy ilyen rockernek, mint nekem!*
-Aztán el ne törj még egyet! *Figyelmeztetem a srácot, de csak poénból, remélem annak is veszi. Igaz, hogy én is ejtek el pengetőket, de az övemre csapva bármikor a kezembe varázsolok egyet, és ezt még utána fel lehet szedni*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-16, 10:31 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

* Kikapcsol most a zene, a dob, a tombolás, erre van szükségem, és hogy megvalósuljon mindez, nem is kell sokat várjak: a zeneszoba most is, mint mindig rendelkezésemre áll, és kissé még szégyellem is magam, hogy régen látogattam el ide. Most viszont itt vagyok, és már kezelésbe is veszem, igen durván a hangszert, teljesen bele is merülök. Méghozzá annyira sikerül, hogy egy darabig észre sem veszem, hogy rajtam kívül van itt még valaki, és őt is csak akkor, mikor egy véletlen kis "baleset" miatt új ütő után kell nézzek. Meg is történik mindez, a srácot pedig, ki egyelőre elég idegennek tűnik számomra, még csak látásból sem ismerős, de jelen pillanatban ez teljesen lényegtelen. Amit művelni készül ugyanis, meglepő, de lényegében kedvemre való, s mikor már zúzza a húrokat, s bekapcsolódik egyik kedvenc számomba, én magam is kezdem úgy érezni, mintha valami koncerten volnék, a füstgépből dől a dőlni való. Emberek ordítják a szöveget, tombolnak arra, amit csinálok.. félhomály mindenhol, és mindenki él. Igen, így érzem magam, én is elkezdek élni, s még hangot is adok annak, amit jelenleg képviselek, s amit érezni vélek idebent. Ám az ütemek lassan elfogynak, én pedig szépen le is zárom részemről a nótát, de azért némi vigyort csal megfiatalodott képemre a srác végső szólója. Hát még szép, hogy folytatni akarom a közös zenélést, irtóra jól érzem magam, nem fogok felkelni a dobok mögül, és elhagyni ezt a helyet.. *
- Naná! Ne viccelj.. a nap huszonnégy órájában csak ezt csinálnám, ha tehetném. * és igen, most kezdem ismét érezni, mennyire hiányzik a zene, és minden, ami ezzel jár, szóval rá is bólintok ezzel, és a dallamot meghallva, kezem máris a megfelelőket üti itt előttem, ahogyan az a nótában is szól. Kifejezetten tetszik technikája, nézem azért, hogy játszik, és figyelem is minden mozzanatát, s az újításoktól sem ijedek meg azért, rutinos vagyok én már, nem ijedek meg ilyesmiktől. *
- Oho.. van mááásik! * vigyorgom vissza neki, majd egy bólintással jelzem, én készen állok átadni magam ismét ennek a csodás zenének, a dallamnak és mindennek, tehát a dobok erősebben is szólnak, persze nem ledarálva őt a színről, elég hangos a gitár is, tökéletesen hallom. * - Ének? Megy? * kiáltom még azért, s ha úgy van, én máris dalolásba kezdek, kit érdekel, ha berekedek, vagy bármi, érezzük jól magunkat, az a lényeg! Aztán majd egy kis teszt is jöhet, mennyire profi gitáros, mert most megfordult egy-két dolog a fejemben.. de majd mindent idővel. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-16, 11:19 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

*Felkapva magamra pár ruhadarabot, és összecsomagolva a gitárhoz tartozó felszerelést lóhalálában rohanok ki a szobámból, és az egész nyugati főtoronyból. De hova is? Szerintem a dobos nem más, mint a Chloe által említett srác, az pedig csak jó lehet, itt az esély megismerni és minél hamarabb megkeresni. Talán a zeneszobában találom, ahová a lehető leggyorsabban meg is érkezek. Szimatom, azaz a fülem nem tévedett, mert itt dobol egy srác, kérdés, hogy róla van-e szó. Amint tudok, bekapcsolódok a zenébe, és mivel nem veszi észre az érkezésem, stílusosabban tudok belépni Los Angeles egykori slágerébe. A srác vagy süket, vagy "alvadoboló", mert rám se hederít, csak amikor kettétörik az egyik ütője, sajnálatos. Énekeljük a számot teljes torokból, és be kell vallani, egyre jobb a hangom, biztos a sok whisky, Marlboro, és átbulizott éjszaka...Az utolsó riffelet és akkordokat pengetem, majd egy végszólót, ami az én játékomból sose maradhat ki, nem érdekel másnak mi a vélemény róla. Vannak olyanok, akik nem szeretik ha a szólógitáros a szám végét még megereszti picit, de olyankor egyet tudok mondani, keressen jobb gitárost. Jó gitárosnak tartom magam, és ezt bizonyítom most is, és remélem, hogy folytatódik a bizonyítási kísérlet. Még mindig nem tudom pontosan, hogy ki is a dobos, de mindjárt kiderül, hogy lenne-e értelme egy bandának.*
-Háááát jó, ha már én felébredtem, akkor mást se hagyjunk aludni! *Na lássuk, valójában mennyire jó dobos, mennyire illenek bele az ütemek az én verziómba. A mostani hangulatot egy módon lehetne fokozni, ha lenne mellettem egy ritmus gitáros, de én gondoskodom róla, hogy így se legyen száraz a nóta, megszínesítem a szokásos hangzást, ide-oda kapcsolgatom a két humbuckert, és a hangszínszabályzókkal is játszadozok. Úgy tűnik neki is tetszik ez a stílus, legalábbis ezt veszem le az arckifejezéséből, és tudja is követni. Ha vele nem alapítok bandát, akkor senkivel sem.. Hamar sikerül megtalálni a két hangszer hangerejének is a harmóniáját, tehát innen nincs megállás. Teszek egy kis megjegyzést a dobverőire, de csak poénból mint mindig, majd miután rákérdez, elkezdem énekelni ezt a számot is, de amikor nincs szöveg, kérdezgetek.*
-Na és, ki az akire rákenhetem az alapzajt, ha lecsesznek? *Nevetem el magam, remélem veszi a lapot, hogy csak a nevére vagyok kíváncsi, a többi pedig csak afféle körítés. Lassan elérkezünk a szólókhoz, többek közt ezért imádom ezt a számot, mert több egymást követő szóló rész van benne. Térdre borulva és hátradőlve élem bele magam a szólórészbe amit egy lezárás követ, ismét felturbózva egy kicsit. A karomat végighúzom a homlokomon, mert eléggé leizzadtam, és ha már tudom a nevét, akkor odamegyek egy kézfogás erejéig.*
-A nevem Slash J. Daniels, Los Angelesből. *Árulom el, majd a dobok elé ballagok, jelezve, hogy készen állok egy újabb zenélésre.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-17, 10:57 am

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

* Egyszemélyes társaságom gyarapodva egy taggal máris egész kis hepajt képes művelni, s bizony most nagy kár az aludni vágyóknak, hogy papírból vannak a falak.. no jó, az ósdi kövek lehet, hogy valamelyest szigetelnek, és talán maga a szoba falai is meg vannak bűvölve, de szerintem már annyira mindegy: ha ez a gitáros srác felkelt, akkor nem csodálkoznék, ha perceken belül nem csak egy hőbörgő tömeg, de egyenesen három magiszter jönne fejemet venni. Jöjjenek csak, ez a zene mindenkit magával kell, hogy ragadjon, ahogyan engem, és az idegent is. Ügyes, tehetséges, meg kell hagyni, s végső szólója kifejezetten tetszetős számomra. *
~ Rögtönözni tud, és rutinos is.. talán bandázott már, nem lehet új ez a helyzet, egészen biztos. ~ * állapítom meg csak úgy magamnak, és hát egyértelműen rábólintok a folytatásra is, hisz kedvenc zenekaromról beszélünk, belőlük pedig sosem elég. Szavaival viszont elgondolásomat támasztja alá, mire nem tudok őszintén sajnálkozó képet vágni, most nem. *
- Édes az ébredés ezekre a dallamokra.. szóval nem tudom őket sajnálni. * közlöm vigyorogva, s fel is veszem tempóját, kifogástalanul kezelve a hangszert, nem megijedve újításaitól, melyeket belevisz a dallamba, sőt. Cserébe én is elrejtek néhány sajátosságot, természetesen az alapját nem megváltoztatva, s a szóló résznél én magam is folytatom munkámat, nagy beleéléssel. Hajam is repül mindenfelé, csak úgy adom neki, s azért rég volt már, hogy ilyen hévvel szeretgettem volna a hangszert, nem véletlen, hogy fáradok azért, s vele egyetemben néhány izzadtságcsepp is megjelenik homlokomon. Az ének is megy úgy hallom, teljesen jó, mintha csak a sors küldte volna, komolyan, ám mikor arra kérdez, ki is lennék, tudom, hogy nevemre céloz, de azért normálisan is bemutatkoznék. *
- Mrs. Valbraith egyik jobbkeze, szolgálatodra. Szóval egy percig ne aggódj, úgyis én kapok előbb, addig te menekülhetsz. * vigyorgom egy biccentéssel, nevemet egyelőre nem elárulva neki, hiszen most a zene az első, koncentráljunk arra. Így a végkifejlet is elér minket hamarosan, s most én vagyok az, aki végül egy percnyi sajátos kis dobszólóval zárja le ezt a csodás zenét, méltón a készítőihez és emlékéhez. Szuszogva ütöm le az utolsó taktusokat, majd még játszadozva picit a cinekkel zárom le végül játékomat, s igyekezve mély lélegzeteket venni emelkedem fel a szerkó mögül, hogy afelett áthajolva fogadjam a kézfogást. Slash? Ezt nem hiszem el. *
- Hát akkor barátom jó helyen jársz. Axel Knoxville. Micsoda találkozás! * nevetem el magam hitetlenkedve, szerintem neki is le fog esni, mire fel a nagy haverkodás hirtelen. Komolyan, tényleg nem indulhatott volna jobban ez a szörnyű reggel ennél. Bár azért kíváncsi leszek, ő hogyan is reagál majd erre a "véletlen" egybeesésre. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-17, 10:46 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

*Ha már felébresztett valaki egy hatalmas zenével, akkor már nem hagyhatom én se szó, illetve szóló nélkül. A hangszerek barlangjába beosonkodva gitározni kezdek, az arany Les Paulom még szebben szól, mint máskor, látszik, hogy nem olyan fáradt, mint a gazdája. Igazi koncerthangulat alakul ki lassacskán, csak a tömeg hiányzik. Jelen van egy klassz dobos, és egy fergeteges gitáros, csakhogy szerénykedjek is kicsit. Számot váltunk, fel is veszem az igazi szóló gitáros stílust, én elkezdem a számot, a banda többi tagjai pedig felveszik a ritmust, jelen pillanatban a dobos srác. De nincs ellenére a választásom, mert igazán jól zúzza a dobokat, és örömmel látom, hogy nem csak én viszek bele egyediséget a zenénkbe. *
-Egyetértek, én még élvezném is, ha pár bosszús arc feltűnne az ajtóban! *Pont nem érdekelne, hogy kit ébresztünk fel a hol csengő, hol zúzós gitárhangokkal, és az észbontó dobjátékkal. Aki nem képes élvezni ezt a zenét a nap bármely szakában, nem ember. Fekete hajam már a szemembe lóg az izzadságtól, de még nem érek rá megtörölni, most éppen zenélünk, és ez a legfontosabb.*
-Hogy én elmeneküljek? Ki van zárva! *Nem vagyok a megfutamodós fajta, még akkor se, ha előre látom a vesztem. Főleg, hogy poénból mondta a srác. A szám végi dobszólót mintha maga Steven Adler játszaná, annyira isteni. Mindketten el vagyunk fáradva, úgyhogy megtörténik a tényleges bemutatkozás. Nevemet elárulva oda is lépek, és kezet nyújtok, mire ő is feláll a dobok mögül. A neve meglep,kikerekedik a szemem, ezért a kézfogás után a gitáron egy magas hangot pengetek meg, majd hajlítom fel fél hanggal, mintha a hangszer is kérdezne.*
-És...áruld már el, hol a francban hagytad Izzyt, szükség lett volna még egy ritmusgitárosra. *Ez biztosan jelent valamit, hogy mindkettőnk neve szerepel a kedvenc zenekarunkba, ami szintén megegyezik, legalábbis szerintem ő is Guns N' Roses rajongó. Ilyen névvel más nem lehet..*
-És mondd csak, tudsz más zenész palántákról is a suliban, akik hasonló stílusban játsszanak? Kedvem szottyant valamihez..*Szerintem ismer pár embert a suliban, és csak akadna még pár ember. Remélem, hogy az is levágja, amit tervegetek. Eléggé el leszek foglalva ha összejön egy banda, üzlet Eltonnal, gyakorlás, és a jövőben tanulni is...kéne.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-21, 5:40 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

* Kezdem komolyan beleélni magam ebbe a kialakult helyzetbe. Igazán ritka eset, hogy minden ego nélkül, de két ilyen tehetség spontán összetalálkozik, amiből csak jó sülhet ki, s most, legnagyobb örömömre pontosan ez történik. Elég szépen bele is csap a srác a húrokba, nem is tudnám titkolni, mennyire tetszik a játéka, igazából engem is spanol, tiszta adrenalin löket ez az egész. *
- Akkor nincs más hátra, mint.. * vigyorgom vissza, majd pedig nem kímélve a továbbiakban sem se a dobokat, sem pedig az ütőket szólaltatom meg a hangszert kedvemre, s csűröm neki, ahogy kifér. Persze esélyes, hogy még néhány pár dobverőnek pápát mondhatok, és temethetem őket az első kukába, de a zene szeretete most itt a lényeg, s nagyon úgy fest, sikerül egy húron pendülnünk, nem egy félős típus, nagyon helyes. *
- Jól van, akkor inkább abba se hagyd. * nevetek a dobok irányából, én sem kapnék különösebb gyomorgörcsöt attól, ha Sideris megjelenne az ajtóban, követelve némi nyugalmat, amit egyébként szerintem ki is tudna belőlünk kényszeríteni, akár egy csettintéssel is, de öröm látni, hogy mások is akadnak még ezen a bolygón, akik hasonlóan elvetemültek és elhivatottak leginkább, mint én magam. De nem folyatódhat ez így egész álló nap, nekünk is kell egy kis szünet, szóval a bemutatkozás is megesik, s bár előbb én tudhatom meg az ő nevét, majd pedig fordítva is igaz lesz mindez, őszinte vigyorral teszem le a tamokra a verőket, és kerülök is ki a szerkó mögül, egy pillantást még a csodás gitárra is vetve. *
- Anyámékat kérdezd, de szerintem lemaradt valahol út közben. * nevetek harsányan, mert hát én magam is csodálom, csak én kaptam ilyesféle nevet otthon, hiába van két bátyám, egyikük sem büszkélkedhet efféle kiváltságokkal, de szavai hallatán agyam azonnal beindul, ez csak természetes, ám sajnos rövid gondolkodás után nemet kell intenem. *
- Egyelőre fogalmam sincs, de ha bandázni akarsz, üdv a klubban. Amúgy vethetek rá egy pillantást közelebbről? * mutatok a gitár felé, s nyújtom is kezeimet, ha esetleg ide adná, és pengethetnék kicsit.. hú. * - Ajánlanék egy cserét, de ez a cucc sajnos nem az enyém. A frankó szerkó otthon pihen. * sóhajtok kissé fájó szívvel, de továbbra is tartom, megnézném magamnak az ő hangszerét is. *
- Amúgy gondolom, a sajátod. Rég óta játszol? * kérdezek tovább, bennem is megindult valamiféle gondolat, ami az együtt zenélést illeti, na meg amúgy is, hasonlóan lazának tűnik, mint én, hát akkor már miért ne haverkodhatnék? *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-22, 4:26 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

*Talán ez a legjobb reggelem itt a Mysterioban, a társaságom végre nem csak közönség, hanem egy szintén profi dobos, úgyhogy a koránkelő morcos énem hamar felveszi a rocksztár stílust. Viccelődünk azon, hogy más most mit gondolhat, és hogy vajon hányan nem tudnak most aludni miattunk, remélem, hogy ez a szám minél nagyobb. A továbbiakban nem beszélek, egészen a szám végéig, mert az egymást követő három szólóra koncentrálok, tisztelegve ezzel a szám írója előtt, aki ezért a szólóért kiérdemelte a világ második legjobb gitárosa címet. A szám végén a bemutatkozást nagy csodálkozás követi, legalábbis az én részemről biztosan. Egy humoros kérdés után ő nagyon felnevet, én viszont annyira nem, csak kicsit, mert mindig fura érzés tölt el, amikor a család téma valamilyen szinten szóba kerül.*
-Hehe, nagy hiba! De majd megkeressük.* Teszem hozzá, majd a suli többi diákjáról kérdezek, azaz csak azokról, akik tudnak zenélni, de nem kapok túl pozitív választ. Az viszont leesett neki, hogy szívesen alakítanék egy bandát, és szerencsére neki sincs ellenére a dolog, úgyhogy ez a hír eléggé felvillanyoz*
-Akkor mindenképp alkossunk valamit!*válaszolok a bandázás ötletére, aztán a gitáromra terelődik a szó. Általában soha senkinek nem adom oda, de mivel ő is zenész, ezért kivételt teszek.*
-Naná, de csak mert te is benne vagy a szakmában. *Ki is akasztom a nyakamból a gitárt és átadom neki, de mielőtt kipróbálná, az övemre csapva egy pengetőt is átnyújtok neki, mert ha nincs hozzászokva a húrokhoz, akkor van esély pár vízhólyag szerzésére. A cserére viszont csak megrázom a fejem.*
-Ha a sajátod lenne, akkor is csak pihenni ülnék le. A doboláshoz nem értek sajnos. *Az ütős hangszerek nem az én világom. Én a húrokhoz értek, elektromos, basszus, akusztikus gitár, bármi jöhet. Lehetnék akár basszusgitáros is, de azért a szólógitáron több a lehetőség a húrok száma miatt.*
-Amúgy én megőrülnék, ha nem hozhattam volna a gitáromat. Hiába, hogy itt is van, de nem ugyanaz az élmény. *Szerintem tisztában van vele, hogy miről beszélek. Saját hangszeren mégis csak másképp játszik az ember..*
-Igen a sajátom, eredeti Gibson! *Erre büszke is vagyok, mert sok más cég is lekoppintja ezt a formát, de egyik sem garantálja a tökéletes Les Paul hangzást. Nekem viszont csodával határos módon van egy tökéletes hangszerem, ami se külsőleg, se belsőleg nem utánozható. *
-Egyébként öt éve kezdtem el, és azóta folyamatosan. Na hogy tetszik? *Teszem fel a kérdést, ha már nekilátott a hangszer pengetéséhez, valamint azon kezdek el gondolkodni, hogyan lehetne megvalósítani a bandázást ketten.* -Ha az élő zenélést nem is tudjuk teljesen megvalósítani, de mit szólnál néhány felvételhez? *nézek körbe megpillantva egy porosodó basszusgitárt, amit egy hangolással rendbe lehetne szedni, és egy zongorát is. Bár én nem tudok zongorázni, és szerintem ő se, de valakit csak találunk.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-22, 6:03 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

* A közös zenélés bizony nálam is bejövős, s kisebb csoda számba minősül, hogy nagy nevek, hozzájuk képest amatőr zenészpalántákon keresztül köszönnek vissza egymásnak. Minden esetre pozitív a találkozás, és a kis bemelegítő játékot követően már a lényegi dolgok megtárgyalásába kezdünk, amely úgy fest, mindkettőnk számára fontos, és egyaránt eszébe jutott neki is, mint ahogyan nekem. Kellenek még tagok ahhoz, hogy ez a banda érdemileg is kitegyen egy egészet, ebben teljesen egyet értek vele, s azért, mert itt nem ismerek egyelőre komolyabb zenészt, mint akár most már őt, vagy engem, nem jelenti azt, ne tudnék beajánlani valakit. *
- Hát, ha itt nincs is ember, otthon vannak haverjaim. Fullosan felszerelt, pöpec próbatermekkel és minőségi hangszerekkel. * vonogatom fel és le vigyorogva szemöldökeimet, büszke vagyok a kapcsolataimra, s ha veszi a célzást, egyszer talán el is látogathatunk a srácokhoz, úgyis rég ütköztem már velük, és egy kis friss húsnak mindig örülnek ők is. De hogy ne szaladjunk nagyon előre, egyelőre még a húrokkal szeretnék ismerkedni, válasza pedig egyetértésre késztet, így figyelem, amilyen körítéssel megkapom a gitárt. *
- Egyet értek, a saját cuccomra borzasztóan allergiás vagyok. * veszem át végül a szép hangszert, s akasztom is a nyakamba, ellenőrizve, nehogy elengedjen a heveder, majd ha a pengető is kezembe kerül, nem túl hozzáértőn kezdek pengetni pár hangot, ám az mind a helyén van, tehát tiszták, és kifogástalanok. * - Mint láthatod, nekem sem erősségem a gitár, nem vagyok egy virtuóz, mint egyesek. De azért értek a kicsikékhez. * vigyorgom fel rá kajánul első mondatom végénél, majd egy ismerősebb dallamra váltok, vagy legalábbis ez is kedvenceim közé tartozik, de gondolom számára sem lesz újdonság a zúzós kis zene. Nem próbálgatom azért sokáig, csak úgy nagyjából a dal közepén lévő szólóig húzom a dolgot, s élvezem a csodás hangzást, mivel már így is igen csak melegem van pulcsiban, meg így beöltözve, szóval jó pár akkordot elügyeskedem rajta, végül csak vissza nyújtom neki a pengetőt. *
- Mit ne mondjak, jól szól.. nem csodálom, hogy ha hozzád van nőve. * mert hogy ezt vettem le a szavaiból, közben figyeltem azért rá is, ez egyértelmű. Picit csodálgatom még a hangszert, mielőtt leakasztanám azt is nyakamból, bólintok párat szavaira, tudomásul véve, amiket mond, s továbbra is csak pozitívumokat tudnék felhozni. *
- Tényleg különleges darab, szal marha gyorsan folytassuk tovább a zenélést. * veszem le magamról aztán, és adom is oda ezt a szépséget, kerüljön csak a méltó gazdájához. *
- Pfú, ahhoz képest elég jól nyomod, haver. Vagy a véredben van.. vagy a véredben van, nincs sok lehetőség. * ámulok el cseppet, azért én régebb óta püfölöm a dobokat, nyúzom a bőröket, és több gitárossal is találkoztam már, de hazudnék, ha azt mondanám, nem ő eddig mindegyikük közül a legjobb. A mester és a tökéletes hangszer egymásra találása ez, és bár a felvétel lehetősége sem elvetendő, én mégis az élő zene híve vagyok. *
- Ezekben ne is gondolkozz, annyira nem profi cuccok. De szólok a havernak, és valamikor elnézhetünk hozzá szerintem, az ünnepek után. Plusz egyébként itt a suliban is szoktak lenni rendezvények, akár azokon is felléphetnénk, nem kéne unalmas báli francságokat hallgatni, mindenki kitombolhatná magát. * mászom vissza lassacskán a szerkó mögé, közben pulóverem is lekapom, amivel pólóm is megy, de nem hinném, hogy zavarni fogja félmeztelenségem, vagy a sebhelyek, és a többi. * - Maximum írunk egy hirdetést, hogy tagokat keresünk. Talán lesz rá jelentkező, de most.. * cirógatom meg vágyakozástól csillogó tekintettel a cineket közben. *
- ... de most inkább zenéljünk. Bontsuk szét a házat! * mosolyom kiszélesedik vigyorrá, és bizony bele is csapok a dobokba, most egy System számba kezdve bele. Ha nem fogja tudni, mi ez, azon könnyen változtatunk, de szerintem elleszünk mi itt még egy darabig. Ezt az együtt való játszást jól elraktároztam agyamban, ám most, hogy lehetőségem van kiélni magam, kihasználom a lehetőséget, aminek szerintem ő sem fog nemet mondani.. tehát tőlem akár egész napos itt deglés is lehet, maximum egy ebédet kéne majd beiktatni, és ennyi. Zene, zene, zene.. és csak még több zene. *

//Köszönöm a játékot! ^^//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-25, 3:22 pm

//NRT - Slash és Axel - 2012.12.15.//

*Neveinken elszórakozva új témába vágunk bele, méghozzá egy elég fontos témába. Felmerül mindkettőnk fejében a banda ötlete, és mivel itt nincs meg sem a minőségi zenéhez való felszerelés, sem 3-4 zenész rajtunk kívül, ezért feldob egy ötletet ami elég jól hangzik.*
-Jól hangzik! *Arcomra kúszott, elégedett vigyor rejthetetlen, és kifejezem vele azt is, hogy mennyire tetszik ez a lehetőség is, de azért az én haverjaimról sem feledkezek meg.*
-Nekem is van pár tehetséges haverom, bár mi inkább csak egy garázsban szoktunk próbálni.*A spanok sem túl tehetősek, de azért megvannak bennük a legfontosabb dolgok akár csak bennem, a tehetség és a lelkesedés. Remélem Axel haverjai is hasonlóan állnak hozzá a zenéhez, és akkor nem lesz baj. Miután elkéri a gitáromat, át is adom neki a pengetővel együtt és elismerően bólogatok.*
-Ne viccelj, ritmus gitárosnak simán jó lennél egy kis gyakorlás után. De te inkább maradj a dobnál, mert azt nagyon ütősen csinálod.*Dicsérem meg tudását, mert meg is érdemli. Jobban lehet érvényesülni vele, mint egy ritmusgitáros pozícióval, elvégre az én sem lennék szívesen. Nem sok kihívás van benne, és bármikor pótolható. Túl jónak tartom magam egy olyan szerepre, maradok inkább szólógitáros.*
-Hát, egyszerűen isteni.*Visszaveszem büszkén a pengetőt, amit vissza is pöccintek az övembe, elvégre ott a helye, majd a gitár is visszakerül az én nyakamba és az ötletre is csak egyetértően bólintok egyet.*
-Na azért te sem panaszkodhatsz!*Mutatok a gitárral a dobok felé, mert nem biztos, hogy ilyen lelkesen csapatnám, ha nem lenne jó a társaság. A következő ötletet is díjazom, nem enne rossz fellépni egy eseményen.*
-Jaja, sokan mondják hogy jaj nem szeretik a rock zenét, jaj az milyen rossz... Pff, aztán amikor élőben megszólal, akkor tényleg tudnak rá nagyot tombolni. Látod, ez a bizonyíték arra, hogy ez az igazi zene. *Elképzeltem magam előtt, ahogy berontunk egy bálra, mindenki meglepődne, hogy a komolyabb zenék után feldobjuk a bulit. Felső ruházatától megszabadulva a látott hegek elgondolkodtatnak, de most nem kérdezek rájuk, majd máskor, más körülmények közt. Most elég a szócséplésből, a tettek mezejére kell lépni ismét.*
-Adjunk egy kicsit a hangerőnek, a Marshallom még sokat bír a recsegésig! *Más erősítő már félúton recseg, viszont az enyém jól bírja, tökéletes egy tisztességes zajongáshoz. Az elkezdett számot eleinte nem ismerem fel, de aztán beugrik, hogy melyik. Sajnos sosem találkoztam még a kottájával, de hallásból ismerem, úgyhogy tudok rá improvizálni rendesen. Remélem nem zavarja, hogy nem az eredeti gitárjátékot hallja vissza. Terveim szerint elzenélgetünk még egy darabig, és bár nem szokásom a manók ugratása, de hozatni kellene velük pár sört.*

//Én is köszi //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-28, 5:53 pm

//NRT: Ashi - Tom, 2012.12.28//

*Most, hogy másodikos lett, nem igen tudja, mit kezdjen magával, főleg nem az új jövevénnyel, vagyis Black-el. A komisz kis labrador állandóan a nyomában van, minden csínyt elkövet, csak hogy őt bosszantsa. Így történt ez ma is, mikor végre együtt sikerül kiszabadulniuk a szobából, hogy körbenézhessenek még a fel nem fedezett helyeken. Tom elől halad, mögötte Black üget vidáman, farkát csóválva, fülét hegyezve, hátha jön valaki. Egyébként szokásos módtól eltérően most egy szürke melegítő nadrágot visel, aminek az alját meg lehet húzni, lábára egy fehér, magasított szárú, kissé koszos Dorcot vett, felül egy fehér, rövid ujjú pólót, arra rá meg felvette a nadrághoz illő, szintúgy szürke, kapucnis, cipzáras pulóvert. Persze a cipzárt most nem húzta össze, karjára meg felcsatolta a pálcatartó tokot, amiben pálcája pihenget. Black meg szimplán fekete formáját hozva, már a nevéből is tudhatja az ember, mogyoróbarna szemeivel a környéket fürkészi és szimatolgat, mert fel akar fedezni mindent és mindenkit. Szóval a két kis kópé halad a folyosókon, mire eljutnak a Hangszerek barlangjába.*
- Hm… itt még nem jártam. Mit szólsz, benézzünk? *pillant famulusára, aki erre csak bólint egyet, s farok csóválva azonnal beront az ajtón, még mielőtt Tom beléphetne a terembe. Fejcsóválva követi az állatot, majd becsukja maga után az ajtót. De nem sokat megy az állat, egyből pillog Tom felé, már várja, hogy adjon neki valami rágnivalót vay hasonlót, mivel addig úgy sem hagyná békén.*
- Jaj te, én mondtam, hogy hozzunk rágni valót, de te nemet intettél a fejeddel. Szerencséd, hogy gondoltam erre. *sóhajt egy nagyot, majd zsebéből előkap egy teniszlabdát, mire a famulus egyből fürkésző tekintettel, s teljesen beindulva a labdára pillant rá, szemeivel azt üzenve, hogy dobd már el. Tom el is hajítja, s már csak egy fekete csíkot lát a kutyából, aki a labda után vetette magát. Kissé talán úgy tűnhet, hogy nem is famulus a labrador, hanem házi kedvenc, de ez ne tévesszen meg senkit. Szimplán idióta tud lenni, meg imádja a teniszlabdákat, amivel Tom egyszerűen nem tud mit kezdeni. Mivel Black eltűnt a teremben, nagyban hajszolva még a labdát, végre ő is egy kicsit körbejárhat, vajon hová lyukadt ki. Észleli, hogy sokféle hangszer megtalálható itt, mire elvesz egy egyszerű, akusztikus gitárt, majd helyet foglal az egyik ülőalkalmatosságon, s már pengetni is kezd. Nem valami nagy dologra kell gondolni, egyszerűen csak próbálkozik, hátha összejön valami. Gyakorolja azokat a fogásokat, amiket még otthon tanult.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-28, 6:06 pm

//Tom: te nem vetted fel a famulusodnál a beszéd képességét, így ő csak egy sima állat, nem képes a beszédre, tehát módosítsd a hsz-edet mielőbb és erre figyelj oda a jövőben is! Csak az a famulus tud beszélni, akinél fel van véve ez a képesség! //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-29, 3:23 am

//NRT: Ashi - Tom, 2012.12.28//

*A nap folyamán több helyen is megfordulok és mind untalanul imádkozok, hogy összefussak Carollal. Sajna úgy tűnik, hogy odafent nem hallgatják meg az imáimat és elkerülöm ma a lányt. Utolsó esély ként lépek be az első emeleten elhelyezett zene szobába. Csalódott sóhaj tör fel torkomból. Sétálni kezdek a hangszereket nézegetve. Meg is állapítom, hogy csak elvétve lehet találni rossz állapotban lévő hangszert. Sportcipős lábaim külön életet élnek és egyenesen bevezetnek egy gitárokkal teli kis „kuckóba”. Jó nem a meg felelő szó a kuckó mivel csak egy hangszerfal választ el a terme többi részétől. Egyébként tök jó búvóhely is lehetne, mivel nem lehet csak oldalról lehet rendesen belátni. Elkezdem a basszusgitárokat nézegetni, de közölük is egy fog meg a legjobban. Ujjamat végig húzom a gitár nyakán és közben egy csomó emlék elő jön. Eszembe jutnak a srácok, kiket már jó ideje nem láttam, de eszembe jut a kereset lány is. Ugyanis itt Carollal is itt találkoztam először. Eszembe jut a dal amit el is játszódunk. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, de ekkor hangokat kezdek el hallani és nem, nem a fejemben. Egy férfié a hang és valószínűleg egy állathoz vagy egy famulushoz beszélhet, mivel nincs válasz. Vállat vonok, mivel nem zavar a társaság különben sem láthat engem. Visszamerülök a múltba, de ne Carolos zenéléshez, hanem mikor még két szörf lecke közt tanítottak gitározni a fiúk. Szép idők voltak, volt jól kereső állás, sok barát, de mégis hiányzott valami, amit csak ebben az iskolában kaparinthatok meg ha szorgosan tanulok. Valami amitől csak messzebb kerülte ezzel a bukással. Megfeszül minden izmom mikor valami a falnak csapódik mellettem. *
-Nem én voltam!*Kiáltok fel ijedten és lendületből meg is fordulok. El kell mosolyodnom mikor meglátom a labradort. Felkapom a szimpatikus gitárt és ki is lépek a rejtekhelyemről. Nem szólok semmit csak céltudatosan sétálok a színpadhoz hol a fiú közelébe lecsüccsenek . Ránézek a fiúra és meg kell, hogy állapítsam azt a tényt, hogy jóképű. Elkezdem hangolni a hangszer, de azért közben kinyögök egy értelmes mondatot.*
-Szió! Ugye nem zavarok?*a kérdés elég hülyén hangzik, mivel nem épp úgy viselkednek mintha érdekelne az a tény, hogy esetleg zavarom a másikat. Perig ha az a válasz, hogy igen akkor elmegyek máshova. Egyé ként egy fekete farmer és egy fekete pulcsi van rajtam.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-29, 1:24 pm

//Ashi, ezt így akárhogy nézem vagy próbálom értelmezni nem jó. Már a hsz kezdő mondata is értelmetlen és többször is ellentétesen fogalmazol. Rettenetesen szétszórt lett a hsz-ed. Kérlek módosíts rajta és figyelj jobban a megfogalmazásra. Olvasd el legalább egyszer, mielőtt elküldöd.//

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2012-12-30, 2:16 am

//NRT: Ashi - Tom, 2012.12.28//

*Először csak próbálgatja a gitárt, milyen a hangzása, majd úgy lendül bele, hogy egy-két ismert dalt eljátsszon. Persze nem profi gitározásra kell gondolni, inkább amolyan bolondozás lett belőle. Miközben Black kergeti a zöld teniszlabdát, ő maga még egy kicsit dúdol is a gitárt pengetve, így mosolyodva el néha-néha, mikor hallja a felkiáltást. Egyből abbahagyja a pengetést, s felvont szemöldökkel figyeli, vajon a női hanghoz tartozó alak mikor bújik elő a hangszerek mögül. Ekkor pillanthatja meg Ashit egy basszus gitárral a kezében. Szemeivel követi, miként foglal helyet mellette a lányzó, s hangolja be hangszerét, mire jön a nem várt kérdés.*
- Nem dehogy. Csak tessék. *int a lány gitárjára, hogy folytassa nyugodtan a hangszer behangolását, de ő maga nem mozdul, csak érdeklődve pislant hol a lányra smaragd szemeivel.* - Am, mióta vagy itt? Nem hallottalak, mikor bejöttem. *kérdez azért csak rá, közben Black is visszaüget hozzá, szájában a teniszlabdával, mire Tomnak muszáj elmosolyodnia. Kész ez a famulus, de legalább már nincs egyedül. Int társának, hogy adja a labdát a kezébe, mire a blöki beledobja kinyújtott tenyerébe, aztán Tom újra elhajítja a labdát, közben imádkozva, hogy társa ne okozzon felfordulást.*
- Egyébként bocs a labda miatt, de nem bír nyugton megülni a hátsóján. *pislant Ashira bűnbánó szemekkel, mert az előbb úgy vette észre, sikerült megijesztenie a másikat. Aztán újra a gitárra összpontosít, de most kissé talán halkabban pengeti a húrokat, no meg dudorászik közben. Úgy tűnik, mostanság ez szokása lett. Mármint a dudorászás, bárhová is megy, vagy bármit csinál.*