Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 5:02 pm

*Szerencsére elég jó a fülem, és a teremben uralkodó csend miatt könnyebben hallom meg még a halk szavakat is,hiszen maximum csak saját lélegzetemet, illetve a vasrúd a tartóval való találkozásának hangját hallhatom. Így nem kerüli el a figyelmemet a köszönés se, de mivel éppen erőkifejtésben vagyok na meg magamban figyelek a számolásra is, nem köszönök vissza azonnal, csupán csak azon vagyok hogy megcsináljam a sorozatban megmaradt 4 maradék kiemelést, ami így már nem is tűnik túl könnyűnek.. Amikor azonban fölém hajolnak már nem igen tudom szó nélkül hagyni a dolgokat, de ettől nem hagyom még abba a súly emelgetését sem.*
-Nem éppen guru, csupán csak teremhasználó..*mondom kissé nyögve, de ekkor veszem észre, hogy a másik még rá is nehezedik a súlyokra, mit ne mondjak kedves, gesztus mégjobban megnehezíteni a dolgomat, főleg amikor már amúgy is kezd nehéz lenne a gyakorlat, de szerencsére a lány nem túlsúlyos, így egy kissé nagyobb nyögéssel kapcsolódó hangot kiadva fel is tolom a súlyt majd a tartóvillák közé helyezve végül lassan le engedem a kezeimet és el is kezdem lelazítani őket.*
-Amúgy neked is szia... Nem vagyok éppen a legjobb ajálgatós személyi edző még nem voltam, de a lányok általában vagy a futópadot használják ami ott van, vagy felüléseznek hasra, esetleg szobabringa ami még szintén van itt, nem hinném hogy testépíteni szeretnél elnézve téged vagy igen?*kérdezem kissé ravasz mosollyal miközben megnézem magamnak, és amit látok az alátámasztja azt is amit mondtam, hiszen alakformálás , testépítés nem ugyan az, viszont sokban függ hogy mit akarunk edzeni, és ezen van itt a hangsúly.*
-Egyébként Elijah..*mutatkozok be, de kezet nem nyújtok mivel izzadt és gondolom így nem illik mosómedvém közben vissza tér s ide oda szimatolva végül le is heveredik a lábam mellé.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 5:24 pm

*A jelenlegi szögből alaposan feltudja térképezni srácot. Ahogy bánik a súlyokkal, amint izmai feszülnek csakis arra tehet utalást, hogy nem tegnap kezdte az építkezést, de nem is a múlthéten...*
- Inkább én volnék egy teremhasználó, vagyis még csak teremszemlélő... *replikázik a srác szavaira.* ~Vagyis "adonisz-test" szemlélő.~ *suhan végig az agyán, de már folytatja is.* - A lényeg, hogy te simán lehetnél guru, az itteni vézna felhozatalhoz képest. *hízeleg egy kicsit, miközben kezével körbemutat, értve az iskola többi hím tagjára, akik - saját tapasztalata szerint - többsége csontos, puhány pálcaforgató kis mitugrász. Az erőkifejtés nyögéseket szakít fel a fiú torkából, talán főleg akkor amikor a lány kicsit nehezít a gyakorlaton. Ezt magában csak elégedetten fogadja. Hátrál egy lépést amikor a fiú is felkel és rendezgetni kezdi a berendezést. Elhallgatja a felsorolást, szájhúzása árulkodik csupán arról, hogy egyik eszköz sem nyerte el a tetszését.*
- Unalmas. A felülésből elegem van, azt a hálótermemben is megtudom csinálni. *sóhajtja és felsője szárába kapaszkodik.* - A futószalag még érdekes volna, de már úgy érzem hatékonyabban tudok szaladni, ha valaki egy óra hosszát kerget. *magyaráz miközben Elijah szemeibe néz.*
- Egyszer a testépítést is kipróbálnám, de ma nem kimondottan azért jöttem ide... *mélázik el a gondolaton, majd hirtelen ötlete támad.* - Nem tipikus konditermi program, de boxolni vajon lehet? *csillannak fel acélkék szemei és kicsit érdekesen mered Elijahra, pont úgy mintha egy élő boxzsákot látna a fiú személyében. *
- Lex. *biccent a bemutatkozásra és saját nevét a lehető legegyszerűbb és emészthetőbb formában közli.*
- Ez... ő egy famulus, ugye? *csak most figyel fel a mosómedvére és mellékesen rá is kérdez. Aranyos kis állat, de azért feltételezi, hogy nem mint házikedvenc követi a srácot, hanem mélyebb kötelék van közöttük.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 5:47 pm

*A szavakra csak egy félmosollyal megrántom a vállamat kedves szavak meg minden, de azért nem én vagyok az egyetlen maximum most jelen pillanatban ezen a helyen.*
-Hát egyenlőre még szemlélsz a használás ott kezdődik amikor elkezded.*vigyorodom el, persze nem kekeckedésből mondom, vagy ha mégis akkor csak kis kekeckedésből, minden esetre a mosoly továbbra sem tűnik el.*
-Áh akkor nem találkoztál még mindenkivel, azért vannak rajtam kívül akik még szeretik ezt a sportot, legalábbis nem mindenki csontollekció akit ismerek.*vigyorodok el, bár a szavak imponálnak, de azért nem ferdítem el az igazságot, egoista ugyanis még azért nem vagyok. Miután leküzdöttem a lány által megnehezített súlyokat beszédbe is elegyedünk, és ha már nem vagyok edző azért még pár tanácsot tudok adni, viszont úgy tűnik ezek nem nyerték el a lány tetszését*
-Hát pedig ide lent csakis ilyesmit tudsz csinálni, kivéve ha nem akarsz te is súly alá feküdni bár elnézve téged nem hinném hogy ez lenne minden vágyálmod, azért ha akarsz cserélhetünk helyet.*felelem egy kisebb mosollyal, de a boxolásos dologra kissé oldalra döntöm a fejemet.*
-HÁt itt nem igen találtam még ahhoz elég teret meg felszerelést se szóval ha a szükség szobájába mentél volna talán több szerencséd lenne, kivéve ha éppen véletlenül belekötsz valakibe. Akkor lehet bárhol boxolni.*nevetek fel a saját kis vicces megjegyzésemre, legalábbis általam vélt vicces megjegyzésre, majd a bemutatkozás után jön egy kérdés is. Morris elég jól elvan el el szundítgat a lábam mellett, de a füleit azért még eközben is hegyzi. Sose lehet tudni mikor éber és mikor nem.*
-Hogy ő?*mutatok le a mosómedve felé egy kis vigyorral majd bólintok.*-Igen Morrisnak hívják és famulus továbbá kevésbé szereti a sportokat mint én de szeret velem lenni. Neked van famulusod?*teszem fel a kérdést, hátha kapok rá választ. Nem ismerem a lányt talán így többet megtudok róla, hiszen ha nincs akkor ezzel már több választ is kapok mint amennyire kérdezek.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 6:05 pm

*Kicsit felvonja szemöldökét a fiú piszkálódására, de nem veszi a szívére, sejti, hogy csak amolyan fiús kötözködés van a dologban. Ő pedig az ilyesmit szereti is.*
- Tényleg nem találkoztam még mindenkivel. De mostmár eggyel több ismerősöm van. *vonja meg a vállát igazat adva a fiúnak és a végén egy cinkos mosolyt ejt. Ahogy elbeszélgetnek az itteni lehetőségekről, a súlyemelés is szóba kerül. Egy pillanatig majdnem belemegy a dologba, szinte hezitál, de végül úgy dönt, hogy nem most fogja a legsebezhetőbb helyzetbe keverni magát. Mivel amúgysem érzi magát a legjobb erőben, egy "kis" súlyemelés meg a srác társasága csak gyengítene az egészen. Inkább csak nemet int.*
- Legközelebb. *tehát szűkűl a kör, Lex kezdi lassan úgy érezni, hogy túl válogatós és a végén csak egy szócsatával fog maradni. Végül az is kiderül, hogy itt még verekedni sem lehet, hát egyre fényesebb a szituáció. De még mielőtt minden reményét elveszítette volna, Elijah vicce meghozza a kedvét.*
- Szóval ha belekötök valakibe... *vonásai szinte átalakulnak, kiszámíthatatlanság és kalandvágy tükröződik mintha benne. Persze a szemkontaktust nem szakítja meg, és a piciny mosoly is ott lappang szája sarkában. Szóval úgy dönt, hogy beleköt a fiúba, ez pedig annyiból áll, hogy egy hirtelen mozdulattal, ökölbe szorított kézzel megcélozza a fiú gyomorszáját. Ha nem védekezik, akkor bizony a kicsi, de gyors ököl belemélyed a célzott helyre, nem kis fájdalmat okozva - mindkét fél számára, hisz a lány keze sincs kőből, de ez most nem számít, neki megéri -. Amennyiben kivédi az ütést, hát... majd meglátjuk akkor mi lesz, hisz megannyi módja lehet a védekezésnek. A famulusra még csak egy futópillantást tesz, de a kérdésre már nem válaszol, talán később fog, ám a mostani tette után nem biztos, hogy famulusokról meg egyéb ismerkedős témákról lesz szó.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 6:22 pm

-Egyel több ismerős sose rossz.*reagálom le simán egy kis vigyorral a szavakat, nekem is van jó néhány ismerősöm, bár barátom már koránt sem, de azért nem vagyok elveszett egyén a suliba. Azért adok még pár ötletet, a tervéhez hogy mit csinálhatna de úgy tűnik ötleteim falba ütköznek, persze ez nem baj, én se találhatok ki mindig jó dolgokat, így nem is erősködök a dolgon, csak azon kezdek el agyalni, hogy akkor miért jött éppen a konditerembe? A bokszos dologgal viszont úgy tűnik mondtam egy úgymond jó ötletet, a dolog szépség hibája csupán csak az hogy nem gondoltam komolyan.*
-Mondjuk, de jól válogasd meg hogy kikbe, tudod vannak olyanok akik ezt elég durván jutalmazzák.*teszem még hozzá eleinte nem is tudva hova tenni ezt a fura mosolyt, végül éppen csak kattan valami az agyamba, éppen úgy mintha egy generátort kapcsolnának fel, s így jön a felismerés ami után bár kitérni, vagy hárítani már nem tudok de a hasfalamat be tudom szorítani ezzel úgy mond hárítom a támadást, s egy kis szisszenéssel fújom ki a levegőt.*
-Azt nem mondtam hogy velem kötekedj, hidd el nem lennék jó verekdő partner lányokat nem ütök meg.*mondom nevetve, nem veszem fel ezt a kis huncut cselekedetet de azt ne várja hogy vissza fogok támadni legalábbis ököllel biztosan nem, mert még én se tudom mindig kontrolállálni a fizikális erőmet, így csak játékosan de azért elég határozottan taszítok egyet a vállán vigyorogva várva az erre érkező reakciót, ami remélhetőleg nem durvul el. Megvédeni biztos meg fogom magam, de hogy vissza támadjak az már kevésbé fog megvalósulni, max lökdösődés formájába. Morris közbe hirtelen pattan fel körbe szaladva minket, tekintetén látszik a zavarodottság, de én még időben leintem*
-Nyugi pajti csak játszunk..*szólok rá, hogy nem kell tartania, és főleg nem kell bevetnie semmi képességet hiszen nem vagyok veszélyben.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 6:49 pm

- El tudok ám bánni a durvákkal is. *jegyzi meg magabiztosan, de nem nagyképűen. És a következő pillanatokban már támad is. Látszólag a fiút váratlanul éri az ütés, ennek örül, ám annak a ténynek kevésbé, hogy minimálisan megroppannak az ujjai amint a kemény hasfalhoz csapódnak. Összeszorított fogakkal tűri, a srác reakciója pedig elégtételt szolgáltat Lex számára. Megrázza a kezét miközben elégedetten csillogó szemekkel pislog.*
- És mit teszel akkor ha egy agresszív nő rádtámad az utcán. Pálca nincs nálad, úgyhogy egy kis átokkal nem tudod elintézni, a nő pedig nagyon vad és meglepően erős is. Akkor sem ütsz vissza? *kérdezi kicsit oldalra döntött fejjel felvázolva egy képzeletbeli helyzetet. Kiváncsi erre mi a válasz. Mellékesen a srác lök rajta egyet, a lány igyekezett erősen kapaszkodni lábaival a talajba, de jó pár lépést meghátrál a lökés hatására. Mosolyogva megcsóválja a fejét.*
- Na jó, azt hiszem belőled sem fogok ma este kicsikarni egy pofont. *von vállat belenyugvó mosollyal és elsétál a fiú mellett, úgy téve, mintha az egyik gép felé venné az irányt, hogy majd használatba vegye azt. De ehelyett, hirtelen visszafordul és ha még háttal találja a fiút, akkor elrugaszkodik a padlótól és ráugrik Elijahra. Karjaival erősen megragadja és kapaszkodik belé, először stabil próbál maradni a vállaiba markolva, majd lábait is megpróbálja a fiú dereka köré fonni.*
- Lássuk, le tudlak-e teperni a földre! *minden erejével ránehezedik és igyekszik úgy tekeregni, dőlni, hogy a fiút kihozza az egyensúlyából. Annyi a baki az egészben, hogy a lány nem túl súlyos, így nagyobb hangsúlyt kell fektessen a mozgás általi legyűrésre.*
- Nem sokáig! Amint lekényszerítem a földre, vérre fog menni a harc. *szól ő is a famulus felé, bár őszintén fogalma nincs, hogy az felfogja az ő szavait, nem tud ugyanis semmit ezekről a lényekről. De hanghordozásából azért kivehető a játékosság ahogy viháncol, Elijah azonban mostmár azt érezheti, hogy a lány erősen a nyakára tekeredett karjaival, talán túl erősen.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 7:08 pm

-Ha arról van szó nincs szükségem pálcára hogy meg tudjam magamat védeni, akár mentálisan is van rá esély, másrészről meg lefogom ha úgy van.*rántok vállat hiszen ez az igazság, nem mindenre megfelelő válasz az ökölharc, és valahogy nem is látom mindig kedvezőnek, szerencsére még agresszív nővel nem igen találkoztam, nemsokára azonban pofoszkodósra megy a játék, viszont nem ütök vissza maximum cask lökök egyet, a szavakra azonban csak együttérző mosollyal válaszolok.*
-HÁt velem már csak mindenki rosszul jár, de talán ez a jobb általában akik vissza ütnek nem állnak le ennyinél..*mondom magabiztosan hiszen van pár őrült a falak között, akiknek nem probléma hogy egy lányt is véresre verjenek, na én nem vagyok pont ilyen. Minden esetre azt hittem mára vége lesz a szokásos játszótéri játéknak, de nem ehelyett még a nyakamba is kapom a lányt, pontosabban ő ugrik fel oda mindenféle előrejelzés nélkül.*
-Nem gondolod hogy túl magabiztos vagy ami a célokat érinti?*kérdezem vigyorogva hiszen valóban nem nehéz a csaj, ennél sokkalta nehezebbeket szoktam emelgetni , így nem igazán félemlít meg azzal hogy úgymond megpróbál rám tekeregni, szerencsére famulusom nem veszi fel a szavakat csupán csak jóízüen morog rá egyet, majd nyugodtabb helyre távozik ismerkedni a tükörbenlévő önmagával.*
~Azért megfolytani sem kéne~*gondolom, hiszen érzem azért hogy egyre jobban szűkülnek az oxigén járataim, és valamit tenni kéne így hátra nyúlva kapom el a karját, és ha minden jól megy megpróbálom finoman át is dobni a vállam felett, lehetőleg úgy hogy ne nyekkennyen akkorát a padlón, de ha ez megvan le is fogom a kezeit kissé fölé térdelve.*
-Azt hiszem kettőnk közül te lettél a földre kényszerítve... nos feladod vagy esetleg így akarsz maradni még pár óráig?*kérdezem egy diadalittas mosoly társaságában, bár azért légzésem kissé felgyorsult hiszen nem volt olyan egyszerű leszedni magamról a lányt.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 7:29 pm

- Értem. Akkor nem lehetsz egy korlátozott kis elsős, már ami a mentális befolyásolást illeti. *bólint egyet, hisz nem bizonyult túl nagy kihívásnak az általa felállított szituáció. Se baj, most élesben kompenzálhatja ezt, hisz már csüng is Elijah-n.*
- De, biztos vagyok benne, hogy túl magabiztos vagyok. *nevet fel miközben épp azon van, hogy kibillentse a fiút és ezáltal vele együtt landoljon a konditerem gumis padlójára. Még egy kevés folytogatást sem vet meg, ám minden hiába. Lex nem egy gyenge lány, de azért jócskán alul marad a fiúval szemben. Egyik pillanatról a másikra érzi ahogy felfordul vele a világ, majd hátán végzi a padlóra kenve. Felsikkant a pörgetés közben és az alig fájdalmas becsapódás kapcsán behunyja szemeit. Mély levegőt vesz, mellkasa megemelkedik, felnéz Elijahra aki most pont olyan pozitúrában van, mint amikor a lány állt a fekpad fölött. Megpróbálja elhúzni kezeit, de azok mivel le vannak fogva, inkább egyelőre nem akadékoskodik és úgy hagyja őket. Ő is igyekszik moderálni a levegővételen.*
- Az első körben valóban. De eszem ágában sincs feladni, Hercules. *mosolyodik el és most, hogy úgy érzi kicsit összeszedte magát, nekifeszíti magát a padlónak és lábait fellendíti, megcélozva ismét a srác nyakát. Így vagy úgy, de csak oda lyukad ki. Szóval ha már ilyen pózba kerültek, Lex igyekszik a legelőnyösebben kihozni magát az egészből. Most érződhet csak igazán, hogy mennyi erő is lakozik benne. Tehát Elijah ellenállóképességén múlik, hogy mi lesz ennek a vége. Talán megússza egy bukfenccel vagy egy nyakficam a fizetség? Mindenesetre egy kemény rántásban lehet része a lány lábainak és erős kis bokáinak köszönhetően.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 7:37 pm

-Ó inkább egy korlátozott kis harmadikos, vagyok de vigyázz hogy viselkedsz velem mert ahogy kiveszem te még elsős lehetsz nem akarlak megvágni jelmágián.*mondom egy csalafinta mosollyal nem árt ha tudja hogy egy jelmágia tanársegéddel futott össze, bár túl sokszor nem lehetett bent hiszen nem nagyon láttam még órán, a következőre azonban már felnevetek.*
-A magabiztosság fél egészség mondják de a bukáshoz is közelebb visz egy lépéssel.*felelem nevetve, miközben próbálom leerőszakolni magamról de szó ami szó igencsak ragaszkodó egy teremtésről van szó, végül mégis csak sikerül átfordítva a földre pörgetni őt, a válaszra azonban ismét csak felnevetek.*
-Na arra kíváncsi leszek , hogy csinálsz ebből második kört, én úgy látom hogy vert helyzetben vagy...*felelem vigyorogva, valahogy most túl magabiztos vagyok éppen én kerültem abba a helyzetbe és kevertem magamat abba a hibába amivel nemrégen még a lányt figyelmeztettem, viszont a lábbal való támadásra egyáltalán nem számítok, így fordulva el le is kerülök a másikról, de a kezeit próbálom nem elengedni. A végén még tényleg össze gabalyodunk mint egy hülye masni de valahogy ez se érdekel nem szokásom feladni, de ha minden esetre most én kerülök a földre azért veszek egy mély levegőt, hiszen bár eléggé hajlékony vagyok a nagy testalkat ellenére is, nem ártott volna egy egy lazító gyakorlat.*
-Heh.. érdekes egy felállás...*mondom picit zihálva de még mindig elég derűsen majd tekintettem kíváncsibbá válik, és amennyire lehet próbálom is oldalra fordítani a fejemet.*
-Na és most mi lesz itt maradunk napestig vagy elengedsz? Ha arra vársz hogy lekopogjam még sokáig így fogunk maradni, de végülis nekem kényelmes.*mondom s a hecc kedvéért még próbálok is elhelyezkedni, már ha nem engedett el eddig a lábával.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 8:32 pm

- Te tartod a jelmágiát? *ez teljesen új és értékes információ volna a számára ha egyáltalán érdekelné, hogy egy tanársegéddel kezdett épp ki.* - Egy kis harciasságért nem kell megbuktatni, inkább illene megköszönni, hogy az élet ilyen váratlan helyzeteire kiképezlek. *felel kihívóan, de hangjában pimaszság és játékosság cseng. Azért egy nagyon minimális szinten reméli, hogy nem fogja kihúzni túlságosan a tanársegédnél a gyufát.*
- Az már nem érdekel. Ha egyszer elbuksz, utána előbb-utóbb felállsz. *csak, hogy ne maradjon alul közhelyek terén sem. A fiú hátán töltött ideje pedig lassan véget ér és vergődhet amennyit csak akar, bizony lekényszerül a padlóra. Viszont ez már-már a nemek harcává fajul, hisz a lány evidens, hogy nem akar gyengébb lenni, amúgyis tipikusan jellemző rá a bizonyítási vágy; a fiú pedig az evolúciós gyökerekig visszanyúlva nem engedheti meg magának a gyengeséget. Ám Lex erő-, illetve lábbedobása sikerrel járt, hisz Elijah diadala hamar keresztül lett húzva.*
- Hah! *hangzik gúnyosan, bár azt nem vette számításba, hogy egy egészen bonyolult emberi csomóvá alakulnak. Kicsit kapkodnia kell a levegőt, hisz olyan szerencsétlenül tekeredtek össze, hogy a lány keze még mindig lefogva, lábai pedig valahogy a srác köré fonódva kcsit görcsösen heverésznek, Elijah könyöke pedig egész kellemetlenül a mellkasi tájékon szúrkálja. A kedve mégis töretlen, valamilyen megkapta azt a mozgást amiért a konditermet felkereste.*
- Én mondtam, hogy a földre fogsz kerülni. *keresi tekintetével a srácot és a testrészek kavalkádján át találkozik is vele.*
- Végülis... Elértem azt amit akartam. Szóval ha most szépen elereszted a kezem, akkor én is leveszem rólad a lábam és talán épségben feltudunk állni, tanársegéd úr. *indítványozza, de ő biztos, hogy nem fogja megtenni a szabadulás felé az első lépést. Ahhoz túl makacs, bár Elijah könyöke mostmár igazán rossz helyre fúródott be, ebből a fiú nnyit érezhet mintha két puha labda közé lenne beszorulva.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 8:42 pm

-Ó honnan tudod hogy már nem vagyok rá kiképezve?*kérdezem vissza igencsak kihívó mosollyal, hiszen megvan a magamhoz való magabiztosságom is, a bukásos dologra viszont már nem mondok semmit. Feláll max ha hagyom neki. Nemsokára el is kezdődik a verekedés aminek az első körét eléggé könnyen nyerem tekintve hogy erősebb vagyok na meg eléggé könnyű lányról van szó akit nem nehéz a földre küldeni. Viszont a szavaira nem fektetek túl nagy hangsúlyt, és ez hiba nemsokára már érzem is ugyanis a nyakam köré tekeredik a lába, amivel már mindjárt változik a felállás és én pedig legördülve róla próbálkozhatok gondolkodni az esetleges mentő ötleteken.*
-Áh ne idd annyira forrón a kását, ez még csak a második kör volt, csak nem hiszed hogy olyan könnyen feladnám ezt?*kérdezem szinte már nevetve, majd nemsokára hallgatom a feltételeket is ami talán még jól is jönne ha annyira szorító helyzetben lennék ám eddig nem tűnik úgy hogy meg akarna folytani, tehát eléggé patthelyzet alakul ki kettőnk között, érzem ám én hogy a kezem rossz helyen van, de a jelenlegi helyzetet nézve, még szolidaritásból se tudnám másfele terelni a kezemet, hiszen eléggé össze vagyunk szorulva.*
-Nem mondom rendes alkunak tűnik , de mi van ha nemet mondok? Inkább én ajánlok fel valamit, ha elengedsz akkor talán megúszol egy idegentől való azonnali letapizást..*na igen ez lehet bátor megszólalás volt de mivel nem hazudtam és valóban idegen vagyok, és a kezem olyan helyen van hol keresni valója sincs, talán ő is így gondolja ezt és megfontolandó ötletnek tartja az ajánlatomat. Ha nem akkor max keresek valami mást, de addig még izgek mozgok kicsit, hogy a szorításból kicsit enyhítsek, ugyanis megfulladni se akarok jelen állapotomban.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 9:02 pm

- Akkor mondom úgy, hogy a Lex-féle kiképzésért kéne hálásnak lenned. Hisz tudtommal ebből még nem volt részed. *pofázásból ő is jeles, szóval a kihívó mosolyt csak viszonyozni tudja.*
- Szóval folytatni akarod. Eddig 1-1 az állás. *a lány benne van minden jó mókában, így most sem hamarkodja el a dolgokat és csak nyugodtan fekszik a padlón, bár tagja kezdenek zsibbadni. Kicsit mocorogni próbál, de ezzel csak azt éri el, hogy Elijah könyöke körül meghimbálóztatja domború idomait. Nem túl szégyelős a kis kedves, ezért csak egy aprócskát sóhajt.*
- Na ezzel mellé fogtál, Herkules. *nevet fel a fiú ajánlatán. Bizony, ezzel nem sikerült meghatni a szőke szépséget, csupán egy jóízű nevetést váltott ki belőle.* - Ha te, mint idegen, letapizol, akkor számíts a kölcsön tapi visszajárra. Na, ehhez mit szólsz? *talán nem erre számított a srác, nem ennyi pimaszságra és provokációra. De hisz nem ismerik egymást, így nem tudni, hogy mi fog kisülni ezekből a kellemes fenyegetőzésekből. A lány akár azt is eltudja képzelni, hogy a fiú meghátrál. Viszont ha nem, Lex elég merész és romlott ahhoz, hogy az elhangzottakat eltűrje, majd viszonozza.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 9:23 pm

-Meglehet de egy tanársegédet minden eshetőségre kiképeznek.*vágok vissza, bár ez így nem teljesen igaz,sőt igazából max arra vagyunk készen amit tanulunk ezért sem vagyunk különbek másoktól maximum csak abba hogy némely tantárgynál kiemelkedő a tudásunk, na de ez most nem is lényeges*
-Miért, mit gondoltál, hogy feladom?*kérdezek vissza őszíntén meghökkent arccal, hiszen valóban eddig döntetlen a "meccs" kivitele, de azért mert most kutyaszorítóba kerültem, még nem jelenti hogy feladnám, elvégre az megszégyenülés lenne egy lánnyal szemben, azt pedig nem engedhetem meg. Persze azt a bizonyos himbálódást érzem én is, nem mintha nem lenne amúgy kellemes jelenség, de sokat nem látok max aprón érzek belőle, tehát a hely és a pozíció nem alkalmas arra hogy bármi más járjon az agyamon mint a szabadulás, így viszont kapva az alkalmon megpróbálok alkut kötni, mégpedig egy elég merész alkut, amit szerintem tuti nem utasít vissza. De hogy mekkorát tévedtem arra csak akkor jövök rá, amikor már hallom is a válaszát*
-Nem igazán érdekel , tudod ha csinos a lány és nem ellenkezik miért kéne hogy érdekeljen?*kérdezek vissza, látszik rajtam hogy tényleg nem a levegőbe beszélek arcomon pedig fura mosoly játszadozik.*
~Ahogy elkezdeném tuti már húzódna vissza és elengedne... nem nézek én ki ebből a csajból ilyesmit~*mondom magamba miközben fejemet ide oda döntve meg is nézem az arcát úgymond hogy megbizonyosodjak erről, végül kezemmel elengedve meg is indulok az egyik testrész irányába, amolyan "most ugrik a majom a vízbe " stílussal., lesz ami lesz alapon, végül még mindig kellemesebb fenyegetések ezek mintha késsel hadonásznánk egymásnak.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 10:13 pm

- Azta... Ahhoz képest eddig nem túl fényes a teljesítményed, Elijah. *jegyzi meg a jelenlegi helyzethez mért érccel. Tény: mindketten erősen sikerorientáltak. De talán ez lesz a vesztük? Egyikük sem szándékszik feladni ezt a "harcot".*
- Reméltem, hogy nem. De arra se számíts, hogy majd én fogok meghátrálni. *nagyon rivalizálnak, de ezt mindketten élvezik. Lex legalábbis kifejezetten oda meg vissza van a hasonló kis összetűzésekért és pikántériákért. Mostmár viszont tényleg elzsibbadtak a tagjai, de egy kimondott területen viszont hiperérzékenynek bizonyul.* ~Hozom a formám. Pár órás ismerettség után kihozom a kant mindegyikből.~ *ezen gondolat kapcsán átfutnak bizonyos emlékek lelki szemei előtt, melyek hasonló témákat pendítenek meg, miket néhány taggal már érintett. De hisz szabad, nyitott és kiváncsi. A flört a mindene és amíg érzelmileg sikerül a csorda javarészét távol tartana magától, miért ne érezhetné jól magát és miért ne okozhatna örömet a másik félnek is? Hisz semmi olyat nem tett eddig amiért szégyenkeznie kéne.*
- Nagyon hízelgő vagy, Herkules, komolyan. *tudja nagyon jól, hogy csinos, de az ember sohasem tud eltelni igazán mások dícséretével. A feltételek tehát elhangzottak, és most Lex csak a fiú lépésére vár. Feszülten figyeli minden mozdulatát, majd találkozik tekintetük. Minden ami a szemérmesség és a félénkség ellentéteként valaha le volt jegyezve a könyvekben megtalálható Lex kifejezésében. Elijah tehát nem könnyű fába vágta a fejszéjét. Érzi amint kezei felszabadulnak, a fiú tehát lép. Magában elmosolyodik ezen és próbálja behatárolni jelenlegi koordinátáit, hogy a megfelelő időben ő is reakció képes legyen. Érzi ahogy lecsúszik még kifeszített karjain a srác keze, ezután ő is magához húzza a kezeit. Nyugodtan, türelmesen fekszik, bár legbelül minden idegszála csak a megfelelő pillanatra vár és reméli a zsibbadás okozta ernyedtség nem fogja megakadályozni tervében. A fiú szemeibe néz egészen addig amíg a keze vészes közelségbe nem kerül az ostrom alá vetett területtel. Ekkor dönt úgy a lány, hogy kicsit kitol a tanársegéddel. Mivel kezei szabadok ezért nem nehéz félrelöknie a fiút, sőt egész nagy lendülettel tolja el magától majd fordul rá és remélhetőleg még mielőtt Elijah megtudta volna érinteni, a lány teszi ezt meg a fiú szempontjából egyenértékű "célponttal". Nem úgy tűnik, hogy ma csinál először ilyesmit, a tenyere, érintése kellemes. Felvont szemöldökkel, pajzán csillogással szemeiben lesi Elijah gondolatait és nem szándékszik elereszteni.*
- Említettem már, hogy eltudok bánni a durva dolgokkal? *kérdi halkan, tetszetős számára ez a helyzet, bár még nem tudja a fiú mit is érez, talán sikerült meglepnie ezzel, talán szörnyűlködni fog miatta, vagy talán Lex most érdemelte ki azt a rég áhított pofont.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 10:40 pm

-Hagynom kell még pár meglepetést nem igaz?*kérdezem nem felvéve a szavait, ebből is láthatja, hogy nem vagyok az a fószer aki minden szón megsértődik*
-Hát márpedig én se..*teszem rá az I re a pontot , nem fogok menekülni főleg nem egy elsős lánnyal szemben, annál azért nagyobb a férfi becsületem, bár az is biztos hogy a póz amiben vagyunk bár nem kényelmes, mégis felkelti a férfiember egyes gondolatait. BÁr nem érzem magamat bűnösnek ezügyben hiszen nem véletlenül nincs barátnőm szeretem a szabadságot.*
-Ó nem hízelgésnek szántam.*válaszolom vissza kissé kihívó mosollyal, bár akár veheti annak is hiszen semmi negatívdolog nincs abba hogy elismerjük valakiről hogy csinos. Ebbe a suliba nem is találkoztam még olyan lánnyal aki nem lenne az fura, de úgy tűnik mi már csak ilyen elit iskola vagyunk. Mindazon által nemsokára kialakul a "hidegháborús" helyzet ahol ajánlgatjuk egymásnak a számunkra megfelelő feltételeket, hogy ki miért engedje szabadon a másikat. Bizony nem mondom azt hogy annyira megijednék ezektől a fenyegetőzésektől hiszen nem éppen fájdalom okozására vannak, és jó kis játéknak is bizonyul, de hogy hol fog befejeződni a dolog az már más téma. Minden esetre én nem leszek gyáva, és abban a hitben hogy ő fog megfutamodni el is indulok kezeimmel az említett célpont felé, amiket nem szándékozok bántani, csupán csak megismerkedni velük annak a reményében hogy a leányzó visszavonulót fúj, elvégre két legyet ütök egycsapásra ha ez megtörténik. Ahogy azonban kezem éppen hogy hozzá érne, már érzem is a lökést, ami szerencsésen hátra is taszít, na igen ezt már vártam, bizonyára most jön majd a pofon és a lány ki fog hátrálni a teremből, erre számítok de pár pillanat múlva rá kell jöjjek hogy ez koránt sincs így. Ez a csaj úgy nagyon meglepett bátrabb mint hittem, hiszen elég könnyen rátalált a lényegre, és ért is ahhoz hogyan és hol kell elkapni a férfi embert., s nemsokára ezt ő is érezheti a kezével. Az én arcomon viszont eleinte csak meglepetés tükröződik.*
-Hű nem mondom van benned kurázsi... na de az első találkozáskor?*kérdezem vissza nyerve magabiztosságomat, hiszen bár meglepő de biztosan van ilyen eset mint amit most átélek, természetesen arcomon ravasz mosoly látható miközben megpróbálkozok felülni , majd mielőtt kezeimmel megpróbálnám lefejteni az övét azért ránézek és indítok felé pár szót.*
-Nyertél, mi tagadás megfogtál, de esetleg nem akarnál elengedni?*kérdezem oldalra döntött fejjel, remélem el fog, mert ha így folytatja a végén még odáig fajulhat el a dolog ami első találkozásra nagyon ritkán szokott.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 11:09 pm

*A párbeszédükből tisztán érezhető, hogy mindketten egy bizonyos szinten domináns személyek. Azt viszont az ilyen esetekben nehéz eldönteni, hogy mégis ki lesz a "leg", aki mindent visz. Lex természetesen úgy gondolja ő az aki ebből a játszmából nyertesként kikerül. Az elején, amikor csak püfölte Elijaht csakis a versenyre koncetrált, mostmár, hogy némi testi közelségbe kerültek céljai más irányt vettek. Ha tudná, hogy a srác nyuszinak nézi talán megsértődne, de így gondtalanul űzi kicsi merész játékait. Nem hátrál meg, ugyebár kézbe veszi az irányítást és megmutatja mire is képes. A srác meglepődik, helyes. A lány pedig azzal is megvan elégedve amit érez. A copf amelybe szőke haját kötötte már kibomlott és ímmár zihált összevisszaságban omlik alá a szőkeség. Mosolyogva, furcsán édesen figyeli a fiút, kapkod a levegőért.* ~Egy hibbant szutyok vagyok. Igen, így van.~ *Ettől a gondolattól azonban mégsem tud elszörnyülködni. Az izgalom ugyanis túlságosan lüktet az ereiben.*
- Miért ne? Talán írtózol tőlem? *kérdésre kérdéssel felel. Ám ha ez így volna, a srác most nem lenne ilyen nyugodt helyzetben és eleve nem jutottak volna el idáig. Az éremnek két oldala van. Egyelőre Lex van felül.*
- Bocs... Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. *kicsit tényleg elidőzött odalent, de egy bájos mosollyal el is húzza a kezét, azért még egy utolsó nyomást gyakorolva rá. Lecsusszan a fiúról, de még mindig a padlón marad és a hátára feküdve elterül mellette.* ~Hát jó, ez... Ez jó volt. Vajon lesz még valami folytatás?~ *Egy pár pillanatig a plafont nézi, mintha gondolatait gyűjtögetné, majd a fiú felé fordítja a fejét.*
- Nyertem. De mi a jutalmam? *elégedetlen, pimasz, kis mocsok. Ugyanakkor csábító, telis tele élettel és (kaland)vággyal.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 11:34 pm

*Bizony el kell ismernem hogy ezt a harcot ő nyerte, de ha úgy vesszük én viszont így jobban megismertem, és hát azt kell mondjam felkeltette a kíváncsiságomat, hogy miképpen is lehetne folytatni ezt, de első találkozásra ezt még mindig túl merésznek tartom. Jó én is az vagyok, de arra nem gondoltam volna hogy egy lány is az, és azt hiszem ez ma egy igazán őszínte nagy és pozitív meglepetés volt, ami látszik is az arcomon illetve a másik is érezheti, hogy miképpen vélekedek a cselekedetéről, ami joggal nevezhető merésznek, de kellemesnek is. A szavakra bizony komoly dilemmába vagyok s én magam is érzem belül hogy ha sokáig így maradunk előbb utóbb letámadom, viszont a szavai megmosolyogtatnak.*
-Hogy írtózni ? Neem éppen ellenkezőleg, felkeltetted a kíváncsiságomat.*na nem csak azt de ebbe ne menjünk most bele, a bocsánat kérésre viszont már felnevetek, bár igaz ami igaz kissé tényleg kellemetlen a helyzet hogy így megfogott de oda se neki, ma ő volt a "férfiasabb"*
-Hogy kellemetlen helyzet? Á te nem ismersz ha azt hiszed hogy ez kellemetlen helyzet volt.*nevetek fel bár arcomon láthatta hogy meg voltam zavarodva, én aki amúgy is szeret játszani a lányokkal és mégis képes vagyok meglepődni, sőt majdnem hogy zavarba jönni ilyenen. Végül amikor lemászik rólam és a hátára fekszik egy pár percig még figyelem, majd a kérdésre szinte villám gyorsan ülök fel s kerülök fölé, egy pillanatra elmosolyodva mikzöben közelebb is hajolok.*
-Hm... azt hittem már elég nagy jutalom az hogy győztél... De ezesetben egy találka a közeljövőben?*kérdezem, miközben egy kisebb érintés erejéig kezem oda talál ahova még nemrégen nem sikerült neki, majd egy pillanatnyi mosolyt hagyva kiegyenesedek.*
-Komolyan gondoltam... most viszont bár még maradnék de van némi elintézni valóm... Köszi a bírkót Lex..*köszönök el egy fura félmosollyal majd hátat fordítva el is hagyom a termet. Famulusom úgy tűnik már elment, lehet nem volt kíváncsi a műsorra.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-13, 11:56 pm

*Egy mosollyal nyugtázza Elijah válaszát. Szóval megtörtént. Lexben már rémlik a forgatókönyv.* ~Vagy ez lesz az első és egyben utolsó találkozásunk. Vagy következő alkalommal majd csak a nőjétől fogok hallani felőle. Vagy hamarosan még összefutunk és akkor... Állj. Tanársegéd. Tanít, engem. Hm, nem rossz.~ *Kalandozik el egy csöppet gondolatban, de hamar visszasikerül irányítania figyelmét a fiúra.*
- Valóban nem ismerlek. De ha nem volt kellemetlen hát akkor... szívesen, máskor is. *feleli jókedvűen és teljesen megvan végülis elégedve a helyzettel. Kipihenve a fáradalmakat tehát elterül a padlón, ám Elijahnak nem kell sok, szinte rögtön fölötte terem. A lány tág pupillákkal mered rá és szinte érzi a fiú lehelletét amint az végigsiklik az arcán.*
- Nagyon elégedetlen tudok lenni, ha ismernél, tudnád. *válaszol hasonló stílusban, mint ahogy a fiú is tette nemrég. Majd rövid gondolkozás után egy édes mosollyal így szól.* - Megfelel. *aprót biccent is mellé. Elijah "pótlása" pedig elsőre meglepi, nem számított erre, hisz a lány mostmár nyugalomba helyezte magát, nem gondolta, hogy lesz még itt valami akció. Karjai rögtön libabőrösek lettek.*
- Azt hiszem komolyságodnak elég nyomatékot adtál. *könyököl fel, miközben figyeli a fiú mozdulatat.* - Én is köszönöm, Elijah. *köszön el tőle, mosolyogva és feltápászkodik miközben a fiú elhagyja a konditermet. Egy pillanatig azt sem tudja mit csináljon most. Nem akar most még a történtekkel foglalkozni, nem mintha komoly lelki emésztést kívánnának, de nem akar visszamenni a hálóba sem. Így hát marad. A még régebben ajánlott gépeken megy végig, de előbb még jó szoros lófarokba köti a haját és végigsimít pólóján, majd bemelegít. Aprót sóhajt és miután istenesen kifárasztotta magát, majd csak akkor tér vissza a Belenusba, remegő lábakkal, az izzadtságtól foltozott ruhákkal és kavargó gondolatokkal.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 6:29 pm

*Meglehetősen jó idő van odakint, én mégse vágyódom ki a szabadba, elég csak Eyolfnak most a futkosás, számomra valami más elintéznivaló akad, méghozzá a kastély falain belül. Nem, most nem óhajtok varázsolni és tanulni, az az idő mára elmúlt és mivel itt a hétvége, egy kis edzést kellene beiktatnom, így haladok hát lefelé, egészen az óceán alá, hogy az ismerős ajtón benyitva érkezhessek meg a konditerembe, mely egyébként most teljesen üres, egy árva lélek sincs idebent.*
~ Gondolhattam volna, hiszen jó idő van, ilyenkor mindenki kint van. ~ *szépen leveszem a nyakamon lévő törölközőt és az egyik üres pad felé dobom, majd becsukom magam mögött az ajtót és végül az egyik fekvő pad felé indulok. Egyébként egy fekete sportcipő van rajtam, fekete rövidnadrággal és egy szintén fekete színű, ujjatlan izompólóval, amelynek hála tökéletesen kidolgozott testem is látszik, főleg miután elfekszem a padon, majd már kezeimet kinyújtva emelem le a súlyt. Egy párat emelek rajta, de aztán visszateszem a helyére, felpattanok, majd újabb súlyokat kezdek el helyezni rá, hogy minél többet nyomhassak majd ki. Kócos tincseimbe egyszer még beletúrok, majd már el is fekszem és jöhet a folytatás, tehát kinyomom a súlyt, majd visszahúzom a mellkasomra és így tovább... Bár a testem edz, lelkiekben nem teljesen vagyok ezen falakon belül, ugyanis gondolataim másfelé járnak, bizonyos emberek körül... az egyiküket rég láttam, a másikkal a kapcsolatom egyre inkább váltakozó. Még egy kis emelés, majd végül egy fél perces pihenőt iktatok be, így mozgatom meg vállaimat, majd csuklóimat is és miután a pihenőidő lejárt, már folytatom is. Bár bírnék többet is, tudom, hogy ezt okosan kell csinálni, tehát szépen lassan, rendszeres megterheléssel, nem pedig őrült módon, hogy aztán lesérüljek... mert igen, én magam is képes vagyok a sérülésekre.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 6:52 pm

*Egész napomat a szabadban töltöttem, az elmúlt hetekben ugyanis sikerült összeszednem egy csúf vírust. Ugyan miért ne? Miért ne éppen akkor, mikor életem legfontosabb eseménye bekövetkezik? Szörnyen idegesítő egész nap az ágyban nyomorogni, mikor az emberben buzog a tettvágy. Hála az égnek legalább bőségesen volt időm pótolni, és a klubhelyiség könyvtárának nagy részét is felderítettem – jobb dolgom nem lévén... Ma végre azonban engedélyeztem magamnak egy kis szabad túrát is, hiszen az öregek ismételgetik folyton; a szabad levegő tesz ilyenkor a legjobban, és valóban, igyekeztem megtölteni a tüdőm friss levegővel. Viszont szörnyen idegesített a mozdulatlanság, szinte érezni véltem, ahogy az izmaim rostról rostra leszöttyednek! Ez megengedhetetlen... Így érthető, hogy a konditeremben keresem a megoldást egy futópad, lépegető, vagy mi a mösz formájában. Belépek tehát az ajtón, rajtam „v” kivágású kék, feszes, sportos felső és egy szürke, térdig érő leggings. Lábaimat fekete adidas cipő fedi, mi más. Hoztam azért egy kis törülközőt és egy kulacsot is, hátha szükség lesz rá, de egyelőre csupán egy laza edzésre gondoltam, semmi többre. És mivel arra számítottam, hogy senkinek nem jutna ilyen őrültség az eszébe, mint este magolás helyett kondizni, igen meglepődök, mikor meglátom az elnyúlt fiútestet – feketébe csomagolva – a súlyzó alatt. Óvatosan beteszem magam mögött az ajtót, hirtelen színes képek jelennek meg előttem arról, hogy mint ejti magára a súlyt, ha megijesztem. Ez mondjuk nem okoz különösebb rémületet számomra, de a híremnek nem tenne jót, az biztos, így megvárom, míg az idő alkalmas.*
- Helló! *Köszönök óvatosan, és valamelyest barátságosan, miközben elhaladok mellette, hogy birtokba vegyem a közelben ácsorgó futópadot. Egyelőre nem merem jobban felvenni a kontaktust, de azért sűrűn pillantok felé – mellőzve minden félreérthető töltetet, amennyiben beszélgetni szeretne. Nem szeretném, ha én lennék a nyomulós új lány, ezt mindenképpen el kell kerülnöm.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 7:00 pm

*Fogalmam sincs, hogy már mennyi idő telt el azóta, hogy a súlyzó alatt fekszem, de nem is számít, valahogy kikapcsol ez az edzés, az egész testemnek jól esik, hogy ismét megmozgatom. Természetesen én napi szinten edzek valamit, már csak a vérfarkasságom miatt se tudnám megtenni azt, hogy ezt félbehagyjam, hiszen az agresszióm akkor oly mértékben törne elő belőlem, hogy azt senki se szeretné látni. Viszont a hallásom is nagyon éles, hála annak a lénynek, mely bennem lakozik, így azonnal meg is hallom, amikor az ajtó kinyílik, így fejem arra felé is fordítom és a vörös üstököt is nemsokára már kiszúrom magamnak. Elmosolyodom cseppet, de egyelőre nem szólítom meg a másikat, majd ha ő szeretne, akkor megteszi az első lépést, végtére is, ő érkezett meg most, nem pedig én. Még kinyomom párszor a súlyokat, majd végül felteszem a helyére, így könyökölök fel és nézem is meg egy pillanatra a lányt magamnak. Tudom, van nekem egy Rose-om, de oly rég nem láttam már, így egyértelműen nem hagyom figyelmen kívül a női testet.*
- Üdv! *biccentek is felé, majd végül izzadt homlokomat is megtörlöm kissé kezemmel és végül fel is ülök. Uhh, azt hiszem, hogy valamit elfelejtettem és most, hogy a kulacs felé tekintek, már tudom is, hogy mi az, a szomjúság már elég nagy mértéket ölt nálam.*
- Mondd csak, kaphatnék egy kicsit inni? Mindjárt szomjan halok. *persze tudnék vizet varázsolni, de azért az nem ugyanaz, így végül lassan fel is kelek, majd a lány felé lépek, de kezem nem nyújtom felé. Izzadt vagyok, nem hiszem, hogy így kellene kezet ráznunk egymással.*
- Egyébként Nathaniel Cornwlade vagyok, az Inflatus házból. Na és Téged hogy hívnak? *döntöm meg picit a fejem, majd ismét beletúrok a fekete tincsek közé, ez amolyan megszokássá vált nálam és kissé neki is dőlök a hűs falnak. Bár megfázhatnék tőle, testem oly forró, hogy nem lesz ilyen gondom és amúgy se vagyok túl beteges, elég erős az immunrendszerem.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 7:34 pm

*Bár az ajtó alig ad hangot, a mély pillantás azonnal rám szegeződik. A válasz sem várat magára, ennek őszintén örülök, észre vagyok véve kérem alássan, ez remek hír! Egy újabb kapcsolat kiépítését jelzi, hogy az egyelőre azonosítatlan fekete csomag felveszi a kontaktust, ennek egy hadvezér taktikai boldogságával örvendek. Bár nem éppen a legjobb lépéssel tette... Igaz, hogy most én vagyok a krónikus fertőző, de még nem ittam bele a frissen megtöltött üvegbe. Épp ellenkezőleg. Engem egy idegen ember nyála borzaszt el, legyen az bármilyen rendes, kedves, tisztaságmániás, én nem fogom a testembe juttatni a DNS-eit, a bacilusait pláne. Így szemrezzenés nélkül, mosolyogva nyújtom felé a palackot, mikor közelebb lép.*
- Tartsd meg nyugodtan, én csak egy laza futást terveztem, de ahogy elnézlek rád fér a bőséges folyadék utánpótlás...
*Elégedetten nézem a le-föl ugráló ádámcsutkát, ha mindenképpen vissza akarná adni a maradék vizet... Nos, akkor mindenképpen elutasítom, biztosítva, hogy tényleg nincs rá szükségem. Fekete Csomag végül nevet is kap, szórakozott, társaságra éhes hangulatom azonban némi játékra késztet.*
- Engem igen sokféleképpen hívnak... *Ingatom a fejem elgondolkozva.* - Kis koromban a „Gyereide” volt jellemző, de a „Hé, te” és a „Vöri” is sokszor elhangzott, úgyhogy ebben a tekintetben bármi megfelel. De a nevem Nuoma, és nem, nem japán név. *Zárom a kacifántos sorokat egy cinkos mosollyal, remélem ebből látja majd, hogy nem vagyok teljesen hülye. Csak kicsit fáradt talán... Fogjuk hát a betegségre.*
- Amúgy pedig a Cruoris házba osztottak, bár még nem tudom, hogy ez mások számára mit jelent itt... *Figyelem is a reakciót az arcán, netán egy görcsös fintort várok? Fogalmam sincs, én még nem támasztottam előítéleteket más diákokkal szemben, így egy kicsit talán kiszolgáltatott vagyok. Nem volt lehetőségem felmérni, hogy ki mit gondol a házamról, még saját szobatársaimmal sem. Jó sokat aludtam...*
- Amúgy pedig... Friss vagyok még, nem régen érkeztem, körülnézni pedig nem volt még lehetőségem, úgyhogy kérlek, a későbbiekben nézd el a tájékozatlanságomat! *Apellálok ismét „az újonnan jött” témára, ezúttal nyíltan. Megkötve érzem magam, nem sok mindenről tudok beszélgetni. Egy szociális katasztrófa vagyok, ez tény, és még csak ritkán sem mondok igazat, főleg a mimikámmal. De lehet, hogy éppen ez segít majd beilleszkedni...*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 7:44 pm

*Egy picit meglep, hogy egy lány tér be ide, méghozzá pont a mai, kellemes napon, de nem mondhatnám úgy, hogy zavar a jelenléte. Tehát köszöntöm is őt, miközben fekete szemeimmel végig is mérem, de nem túl feltűnően, nem zavaróan, csak annyira, hogy tudja, mégis kivel állok szemben. A súlyzó visszakerül a helyére, én magam pedig a másik felé indulok, így kérve egy kis italt tőle, amelyet oly ügyesen a szobámban hagytam. Persze átugorhatnék a konyhába vagy az étkezőbe, mégsem teszem, most jó ez így, amúgy is, ez akár egy kis próba is lehet, hogy megosztja-e egy ismeretlennel vagy inkább nem.*
- Rendben, kössz! *ha azt mondja, neki nem kell, én aztán nem fogom rá erőltetni, tehát szépen fel is hajtom egyszerre úgy a felét, majd végül leteszem azt az egyik székre és csak ez után árulom el a nevemet a másiknak, kitől szintén megkérdezem, bár remélhetőleg elárulná magától is... Amikor viszont belekezd a magyarázatba, szemeim összébb vonom, majd végül kissé fel is nevetek.*
- Ha akarod, hívhatlak Gyere idének is, nekem aztán mindegy. Amúgy meg, nem gondoltam, hogy japán lennél... nem is tudom, hogy honnan feltételezted. *vonok vállat, mivel ha neki ez így tetszik és bizonyára tetszik, különben nem mondta volna el mindezt, akkor tényleg így fogom hívni őt. Bár lehet, hogy sanyarú sorsa volt, engem ez nem hat meg, nem igazán érdekel, főleg, mivel még csak nem is ismerem.*
- Szóval, fogalmad sincs, hogy jó házba osztottak-e be, Gyere ide? *teszem fel a nagy kérdést, de én aztán nem fogom elárulni azt, hogy örülök-e ennek vagy sem, tehát arcom se rezdül, úgy lépek egy futópadhoz, majd kezdem is el állítgatni a gépet. Amint a szerkezet beindul, szépen rá is lépek és már futni is kezdek, nem igazán figyelve arra, hogy esetleg ez nem illendő most, hogy beszélgetünk.*
- Nem kérdeztem, hogy új vagy-e... magamtól is rájöttem. Tudod, sentinel vagyok, már rögtön kiszúrom a friss húst. *mosolyom nem túl barátságos, de annyira mégsem unszimpatikus, hogy esetleg valami rosszat feltételezhessen belőle a másik, így futok hát tovább, miközben az eddigi szavain gondolkodom. Nem, még egyelőre képtelen vagyok bárhová is tenni magamban ezt a lányt, de talán majd idővel...*
- És mit gondolsz, a Mysterio neked való? Nem érzed úgy, hogy nem fogod bírni az itteni követelményeket, hogy esetleg elbuksz és szégyent hozol a házadra, a magiszteredre, a családodra és még a saját fejedre is? *hogy direkt kérdezek-e tőle ilyen provokatív dolgokat? Persze, hogy direkt... élvezem most mindezt és amúgy is, érdekel, hogy vajon mit is fog hozzá szólni, hogy mit gondol, mennyire magabiztos, hogy vajon tényleg ide való-e vagy sem.*
- Mert nagyon sokan nem bírják itt, rengetegen elhúznak vagy ki lesznek rúgva. *ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg a lánynak, miközben fél szemem rajta van ám. Tényleg meglepő, hogy mennyien adják is fel ezt az intézményt, csak azt nem értem, hogy akkor miért pont ide jelentkeznek tanulni, ha oly hamar rájönnek, hogy nem, ez nekik túl nehéz, túl sötét a tudás, melyhez hozzájuthatnak az évek alatt.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 8:45 pm

*A sötét szemek végigmérnek, nem zavartatom magam. Nincs mit szégyellnem, minden éppen a helyén van, ezen tehát kár izgulnom, bármilyen szándékkal derítenek is fel. Cserébe azért lopva bár, de én is felbecsülöm Csomagot, illetve amit a csomag alatt sejtek. Erős kötésű, azt meg kell hagyni, nem szívesen bosszantanám fel... Ha férfi lennék. Mert lányt ugye nem ütünk meg. Ugye. Viccelődni pedig kár volt, kicsit fordítva sül el, és remélem, hogy a folyosókon ezentúl nem ez a név fog visszhangozni, ha arrafelé járok. De sebaj, ismerkedés van, kötözködés nincs, így teljesen megfelel ez is. Végül is... Eddig szegény Fekete Csomag néven futott. Oxigén hiányos az agyam, csak erre tudom fogni ezt a tökkelütött, szórakozott állapotot. Nagyon bosszant.*
- Hát... Volt már, hogy valaki azt gondolta, hogy ilyen... Manga fanatikus vagyok. És azért hívatom így magam, pedig tényleg ez a nevem. Gondoltam ezt a fejezetet most megkerülöm. *Vonok vállat bocsánatkérően. Következő mondatomra kiábrándító választ kapok, nem árul el semmit. Önkéntelenül azonban mégis kihúzom magam kicsit, mert bár még alig vagyok tisztában a házammal, védeni bármikor kész vagyok.*
- Azt egy szóval sem mondtam, hogy nincs róla fogalmam, biztos vagyok benne, hogy a nekem legmegfelelőbb házban vagyok. És én máris imádom, efelől biztos lehetsz *Húzom egy könnyed vigyorra a szám, kikerülve az „én házam a legjobb”, az „én házam a legmenőbb” részt, és a saját véleményemet lobogtatom inkább, hiszen az lehet szubjektív. Mi casa es su casa.*
~ Ó, mester, elnézést, az én avatatlan tekintetem még nem tesz különbséget diák egy sentinel közt ~ *Vágom magam haptákba gondolatban, hiszen ez az első alkalom, hogy ilyen beosztású személlyel találkozom. Azt viszont elkeseredetten veszem tudomásul, hogy elfoglalta a kinézett futópadot, de sebaj, túlteszem magam a lelki megrázkódtatáson, és válaszul felkászálódom a mellette álló szobabiciklire. Érdekes, lihegve váltott társalgásnak nézünk így elébe...*
- Nem is tudtam, hogy itt ilyen képzett szemekkel fogok találkozni *sóhajtok, mint akiről épp most lebbent le a hőn szorongatott álca, és mérsékelt tekerésbe fogok. Próbálom elképzelni a mellettem elsuhanó látképet, tájat, és az arcomat csiklandozó friss szellőt, de hiába... Ez nem fogja pótolni az igazi biciklitúrák élményét.*
- Igyekeztem pótolni, és az igazat megvallva nem aggódok. Szeretem, ha követeléseket támasztanak elém, teher alatt nő a pálma. A versenyektől és kihívásoktól sosem ijedtem meg, mondják, hogy egy kicsit maximalista vagyok... *Mosolygok megint, miután megtettem a „beismerő vallomást”.* - És igen, hallottam róla, szomorú. Szerintem aki eldöntötte, az már legalább csinálja végig, úgy tisztességes. Nem hosszú ez a néhány év. *Észreveszem azonban a szándékot a mondanivaló mögött, de nem zavartatom magam. Szerintem őt is meglepi cseppet a válasz, ha már éppen a hamar vándorló diákokról beszélt.*
- Inflatus, Inflatus... *Forgatom meg kicsit a nyelvemen a szót gondolkozva, és még mielőtt jöhetne a folytatás (...miért vagy te Inflatus?), kibököm, ami eszembe jut végre.* - A tiétek a Jelmágia óra ugye? Alig várom, a rúnák a kedvenc témáim közé tartoznak! *Fejezem ki lelkesedésem, és csupán az előbbi téma miatt merek ilyen témával előhozakodni. Mert diák diákkal suliról nem beszél, mondja a Társalkodási Kisokos. De hát mégis ő hozta fel először...*

//FAGY//

Tárgy: Re: Konditerem 2012-05-20, 9:54 pm

//Olvadunk is//

*Meglep, hogy rögtön ezer féle képen mutatkozik be nekem, így adva tudtomra bizonyos gúnyneveket is, amelyeket magamtól nem adnék neki, de hogyha már így mesélte, akkor miért is ne? Egy kis játék nekem is kijár, aztán majd meglátjuk, hogy miképp is viseli el ezt az egészet. De mint hallom, inkább mesélni kezd, így árulva el, hogy miből is gondolhatnám azt, hogy japán a neve, én pedig egy aprót biccentek is neki, jelezve, hogy értem én.*
- Nem tudtam, hogy japán név a Nuoma, szóval számomra lényegtelen volt, mangákat pedig nem szoktam olvasni. *ismerem is be, mivel az ilyen mugli dolgok nagyon is távol állnak tőlem, de azért tudom, hogy mi az.* - Szóval te sárvérű vagy? *húzom is el kissé a számat, de hát tudom, hogy járnak ide nem tiszta vérű egyének is, nincs mit tenni, mindenesetre most azért kiderítem ezt a kis információt. Ahogy viszont a házáról folytatjuk tovább a beszélgetést, úgy mosolyodom el egyre jobban, mivel oly nagyon biztos benne, hogy jó helyen van.*
- Máris imádod, pedig semmit se tudsz róla, ennyire azért nem kéne nyalnod, főleg, hogy az se biztos, hogy valóban a legmegfelelőbb házba kerültél... Mégis honnan veszed ezt a sok sületlenséget, így újként? *megáll az ember esze, hogy mik ki nem derülnek. Nem igazán hallani azt, hogy valaki csak úgy tudatlanul ennyire örüljön egy házának, ennyiből ha az Inflatusba osztották volna be, akkor is ilyen boldog lenne? Sose bírtam az ilyen embereket, így csak fejemet csóválom meg, majd inkább befoglalom a futópadot, így azon kezdek el normális tempóban futni, de azért a figyelmem középpontjába Nuoma marad természetesen. A kis megjegyzését egyszerűen figyelmen kívül hagyom, nem látom értelmét bármit is reagálni rá, inkább kötegszem, de csak picit és finoman, így ízlelgetem a másikat.*
- Ezek szerint nagyon eltökélt vagy. Majd meglátjuk, hogy pár hónap múlva is így állsz majd hozzá, hogy vajon a tanórákon hogy teljesítesz... *na de ennyi, nem fogom jobban elrettenteni, mert a végén még Sideris engem fog megróni azért, hogy elijesztek egy diákját, tehát tovább lépek inkább ezen és miközben ő biciklizik, máris a házam nevét mondogatja.*
- Gyakorlod a házam nevét? *kérdezek is rá rögtön kissé ridegen, de aztán hamar ki is derül, hogy mire is gondol igazán, így csóválom meg a fejemet is cseppet.*
- Most már hozzánk tartozik a jelmágia, de amikor én voltam elsős, akkor még a Misztikus lények ismerete volt az Inflatus ház tárgya. Azóta egy kis átalakítás történt, tehát hozzám nem áll közel az a tárgy. *utalok itt természetesen a jelmágiára, hiszen az MLI-vel nincs különösebben bajom, én magam is egy lény volnék azok közül.*
- Egyetlen dolog, amit szeretek a jelmágiában, az a famulusteremtés. Ha nincs a tárgy, nincs famulus. *magyarázom is el neki mindezt, hiszen nem tudni, hogy vajon mivel is van már tisztában a lány és hogy vajon mivel nincs.*
- Viszont ha annyira a Cruoris házba való vagy, akkor fura, hogy pont a jelmágia érdekel. Ennyiből kerülhettél volna za Exortusba is... *ezt nem hagyhatom ki. Az előbb éppen a Cruoról olvadozott, most pedig mégis egy másik ház tantárgyát említi meg.*
- Egyébként miért érdekelnek annyira a rúnák? Csak nem északról érkeztél? *úgy tudom, hogy a skandináv országokban elterjedtek ezek a kövek, de hogy vajon igazak-e a jóslatok, amiket a jósló elé tárnak... hát abban én kételkedem.*