Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-25, 1:49 am

-Nekem pont jó... és még honvágyam sincs*mondja rá vissza komoly hangon, bizony ahonnan jött sose megy vissza, csak egy otthona van az pedig az iskola, itt van minden és mindenki aki fontos neki. A helyesbítésre mintha nem is reagálna, de azért meghallotta*
-Nem csak bejön*mondja ő is megismételve, megnyomva a szavakat, bizony ő többet érez, de nem fog a srácnak beszélgetési témát adni ezzel . A következőre nem mond semmit ,csak bólint, aztán megjön Takoda, és bizony Alexi megint egy csípőset mond. A srác csak egy pillanatra ránéz, majd a másik srácra de nem mond semmit, bízik Daphneben*
-Nem hinném*mondja a közismertségre, csupán csak tömören, nem témázik sokat rajta, ezután csak hallgatja a másik kettőt. Azaz inkább a sírt figyeli, miközben néha néha egy egy szó átmegy az agyán. AZtán Alexi elköszönni készül, de pár szóval még kellteni akarja a feszkót, amire a srác nem is mond semimt, inkább megtartja a dolgokat, magának, csak néha néha pislant Takodára, aki úgy tűnik lépni készül. Nem szól semmit csak biccent felé, ő is még pár percig itt marad aztán nemsokára eltűnik a helyről pár fura gondolattal a fejében.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-10, 5:08 pm

// Toxicologia házi //

* Már majdnem mindent megszerzett, ami a főzet elkészítéséhez szükséges, már csak három pók és két patkány hiányzik neki. Nem kis borzongással lép be a temetőbe és az első sírnál már meg is találja, amit keresett, ugyanis egy pók szalad át a sírkövön, ami az útjába kerül.*
- Bocsi, pajtás.* mondja minden együttérzés nélkül és pálcáját a kis jószágra szegezve bénító átkot küld rá. ezt gondolja a leghumánosabb módszernek, hiszen addig nem kell megölnie az állatot, míg ki nem tépi a lábait. Ez eddig csak egy, de neki háromra lenne szüksége, így tovább lép, miközben undorral megfogja a pókot és beletuszkolja az egyik papírzacskóba, ami ismét a zsebéből került elő. Bentebb sétál az elhagyott temetőben és miközben a sírfeliratokat olvasgatja, nagyokat sóhajt. Nem éppen van ínyére, hogy ide kellett jönnie, de jobb megoldást nem talált. Belép az egyik kriptába, ami a temető kellős közepén áll és szemét meresztgetve halad át a nagy ajtón, ami nyitva volt. Nem kis ijedségére egy kisebb csapat patkány fut el előtte,de gyorsan észbe is kap, hiszen neki bizony két patkány farkára is szüksége van. Kilő két halálos átkot, hiszen a kis állatokat nem akarja sokáig kínozni. Enyhe lelkiismeret-furdalás fogja el, hogy ez talán nem votl helyes, de végülis ez egy feketemágus képző, hogyne ölhetne meg egy kis állatot, ha egyszer szükslge van rá. Vállrándítva hajol le az állatok holttestéért és így ahogy vannak beledugja őket a táskájába. Enyhén szólva elkapja a hányinger, ha arra gondol, hogy két tetemet cipel, ezért igyekszik minél jobban elkerülni ennek a gondolatát. Kilép a kriptából és szinte elvakítja a nap, ami kint van, hiszen ahhoz képest, ami odabent volt őrületes kint a világosság. Visszapillant a kriptára és ekkor veszi csak észre, hogy két pók vidáman mászik fel annak falán. Kissé ajkába harap és oda se nézve leüti az állatokat a puszta kezével, majd mikor végzett egyik szemét kinyitva lehajol értük és undorral az arcán ezeket is beleteszi a már említett zacskóba, amit újra visszacsúsztat a táskájába. Ha mindennel végzett gyors léptekkel megy ki a temetőből, hogy minél előbb elhagyhassa ezt a rémes helyet.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 8:34 pm

* Troy sétálgat a temetőnél, és bizony oka van, bár nem keresgél senkit sem, hogy nézne már az ki. Most csak azért jött ide, mert tudja, hogy senki sem járkál erre felé, legalább is ebben bízik. Nincs társalgós kedvében, nagyon nincs. Azon gondolkozik, hogy mit akarhat tőle az ügyvéd, mert ugyan még nem ismeri, de kapott az unokahúgától egy levelet, hogy a fickó látni akarja, mert fontos ügyben keresi. Csak még azt nem tudja, hogyan találták meg, bár ahogy ismeri az ilyen dolgokat simán ki tudták deríteni, hogy kik a rokonai, és akkor könnyedén a kezébe kerülhetett a levél. Nagyon rossz érzése van, bár nagyon sok mindent nem tudott meg a lánytól, azért kíváncsi, hogy mi történt. De nem szeretné a legrosszabb dolgot, ami ugyebár a halál. Akkor nagyon is összetörne, legalább már most sincs olyan, hű de jó állapotban, ez ugye meg fokozná a dolgot. Mégis ez a gondolat jut az eszébe, és legszívesebben könnyekben mondaná ki a bánatát, de persze nem teheti, mert azért mégis csak férfiúi becsülete van. Inkább csak elbújva, a bánatát magában tartva jött most ki ide a temetőbe. Szerelése a megszokott fekete színt viseli, hogy minél jobban bele tudjon olvadni a környezetbe. Mikor átlépi a kaput, keres valamit, amire letud ülni, és ha ez meg van, akkor maga elé tekintve a földet kezdi el vizsgálni. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 8:47 pm

* Amint a szigetre teszi apró lábát úgy dönt, hogy kerüli a forgalmasabb helyeket mint a tópart s vízesés, nem is beszélve a város főutcáját. Valahogy nincs csevegős kedvében és a hangulata is pocsék, így ébredt s nem tudja mitől lehet. Amint rátér egy ösvényre kezeit zsebre vágja s bámészkodó tekintettel lépked előre. Ma valahogy hatalmába kerítette a rég nem jelentkező depresszió, hülyeségek keringenek a fejében amiket nem tud mire vélni, így a séta mellett döntött még bent a kastélyban mikor megunta és útra kélt. Egészen a temetőig jut minek a kapuján gondolkodás be is lép, az éjszaka lassan rátelepszik de ma cseppet sem érdekli, ha bajba kerül akkor abba kerül, ma nagyon nem tudja érdekelni. Megindul a kitaposott úton s a fejfákon szaladtatja végig tekintetét mikor szőke tincseket vél felfedezni egy eldugottabb részen. Innen nem látja az illetőt, így lassan közelebb sétál, de nem akarja hogy felfedezzék, nem véletlenül jött ma erre. Persze amilyen csetlős, botlós nekimegy egy megrongálódott sírkőnek és egy kisebb ijedt sikoly kíséretében - mert nem számított az esésre - elvágódik a földön. Annyira figyelte ki ül ott, hogy közben nem nézett az orra elé, így lassan megfordul a földön s kezét a magasba emeli, megtapogatva kötéseit. ~ Remek...ennyire béna nem lehetek ~ füstölög magában, amint megigazította a kötést homlokára nyomja kezét és mélyeket lélegzik. Nyugtatja magát a lelkem.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 8:57 pm

* Egészen sokáig bírta, hogy észre vétlen maradjon, amikor egy sikolyra felfigyel. Hát, már itt sem hagyják nyugton az embert? Már Troy úgy van vele, hogy nem érdekli és itt marad, de hát nem tud nyugton megülni a fenekén, még így se, hogy tudja valami baj történt. Kissé nyúzottan, de feláll. *
~ Hihetetlen, ki jár ilyenkor egy temetőben rajtam kívül? Már itt sem lesz nyugtom, érzem... ~
* Arra felé megy, ahonnan hallotta a sikolyt, és a legjobb embert találta itt. Persze amikor nem akar vele összefutni, akkor bezzeg mindenhol rátalál. De mikor fordítva volt... Akkor bezzeg napokig kereste még sem találta. Szörnyű ez a sors. *
- Jasmine?
* Próbálja álcázni azt, hogy igen is rossz hírt kapott. Leguggol a lány mellé, és értetlenül néz rá. *
- Mit csinálsz te itt?
* Hát, persze, hogy ez az első kérdése, mert ugyan miért lenne itt, pont ő. Időközben feláll, és a kezét nyújtja, hogy felsegítse Jasmine-t, persze csak ha szeretné. Ha felállt a lány, akkor Troy elnéz a kapu irányába, de csak azért, hogy hozzott-e társaságot Jasmine, vagy nem. De örömmel látja, hogy egyedül van, bár úgy van vele, hogy most vele sem nagyon társalogna, de csak azért, mert szörnyű gondolatok kavarognak a fiú fejében. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 9:09 pm

* A leplezetlenség kudarcot vall mivel sikeresen felhívja magára a figyelmét sikolyával. Ilyen az ő szerencséje, de még bizakodik abban hogy az a valaki nem jön oda hozzá s ott marad ahol volt. Eme reménye azonnal tova száll mikor a lépteket meghallja, köszönhetően a nyikorgó köveknek és kavicsoknak. Keze a homlokán pihen látókörébe meg hamarosan megjelennek a lábak majd egy felső test is. Nem is beszélve az ismerős hangról. ~ Troy ~ hunyja le szemeit, igazán nem gondolta volna hogy pont itt dekkol a srác. A kérdésre kinyitja pilláit.*
- Úgy döntöttem fetrengek egy kicsit a hullák között és gyönyörködöm a csillagos égben.* feleli, mivel a fiú megismerte s ő is a hangját, így nem erősíti meg kérdését, hisz egyértelmű. Amint a fiú leguggol mellé elveszi kezét homlokáról s rápillant. Hosszasan nézi a fiú arcát min megannyi terhes ránc szaladgál, ezzel elárulva hogy nyomja valami a fiú lelkét. Elfogadja a felé nyújtott kezet miután felül s felhúzza magát a segítségével.*
- Köszi.* motyogja, közben porolni kezdi fenekét s háta azon részét amit elér. Fürkésző tekintetét nem veszi le a srác arcáról, miközben ajkait elhagyják a következő szavak.*
- Miért lógatod az orrod? Valami baj van?* kérdezi s bár nincs köze hozzá mégis csak megkérdezte, max. nem kap rá választ, de nem fog sértődöttségében beugrani az egyik rothadt hulla mellé.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 9:23 pm

* Kissé nehéz lett volna észre vétlen maradni, ha akkorát sikítanak, amire még a holtak is felkelnek. Így persze, hogy Troy kis tétlenség után oda megy, hogy megnézze mi is történt. Addig sem gondolkozik azon, hogy mi történt. De mikor meglátja, hogy ki is volt az, kicsit vonakodva, de oda megy hozzá. Kicsit saras, így naná, hogy megkérdezi, hogy biztos ő-e, akire gondolt Troy. Amikor leguggol mellé, akkor már a hangja alapján felismeri, hogy bizony Jasmine az. De ez a mondat, hogy éppen mit csinál, Troy összeráncolja a homlokát. *
- Ne butáskodj, gyere.
* Feláll, és a kezét is nyújtja, hogy segít neki felállni, mire Jasmine el is fogadja. Így hát, mikor mellette áll, akkor csak a temető kapuját nézi, de mikor meghallja a kérdést akaratlanul is Jasmine-ra néz. Egy halvány mosolyt enged meg, majd lenéz a földre. *
- Baj az mindig van, csak kérdés, hogy mekkora...
* Ránéz Jasmine-ra, és azon gondolkozik, hogy elmondja-e, hogy valóban mért is ilyen a kedve... Bár már a lány bizonyította, hogy nem érdekli mi van a fiúval, de ha megkérdezte, akkor már úgy is mindegy, legalább kibeszéli magából a fájdalmat. Vagy is jobban mondva a lelkét nyomó teherről. *
- Unokahúgom küldött egy levelet, hogy az ügyvéd beszélni szeretne velem. És ugye, csak akkor szoktak az ügyvédek beszélni az ügyfelükkel, ha valami történt. Én... Kicsit nehéz erről beszélni.
* Egy halvány mosolyt erőltet magára, ami egyben fájdalmat is tükröz, bár nem akarja, hogy Jasmine sajnálja, mert biztos van más baja is, na meg a fiú majd csak megoldja, hisz így is mindig egyedül volt, akkor most mi lenne a változás? Kis habozás után, befejezi a mondatot, amit abbahagyott. *
- ... Azt hiszem meghalt az idős hölgy, akivel laktam.
* Nem lehet már oka, ezt Troy is belátja, de nem akarja elhinni, hogy vele ilyen is történt. De nem akar Jasmine szemébe nézni, így elfordítja a fejét, és a földet kezdi el ismét kémlelni. *
- Te amúgy jól vagy?
* Csak azt szeretné tudni, hogy amióta volt az a borzalmas kalandjuk, valamennyivel jobb lett-e a helyzet. Persze tudja mi a válasz, de legalább egy kis időt nyer a gondolatai közt, mert úgy tolonganak, mint egy piacon az idős nénik. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 9:40 pm

* Miután Troy felsegíti leporolja magát, de közben a fiú arcát fürkészi mely igen csak gondterhesnek látszik. Hiába nem puszipajtások s hiába történt bármi is a lányból csak kikívánkozik a kérdés, hogy mi baja lehet, azért annyira nem gyűlöli a srácot mint amennyire amaz képzeli s felindult érzelmei is elpárologtak a napok alatt. A válasz valahogy nem stimmel, így összevonja szemöldökét.*
- Mit csináltál...?* valahogy arra jut hogy a fiú megint csak rossz fát tett a tűre, de hogy milyen ügyben arról fogalma sincs. Baj az akad lépten, nyomon ezt a lány is tudja mivel állandóan utoléri. Feszülten várja a srác válaszát, nem kerüli el figyelmét hogy nem akar vagy nem tud ránézni, de hát túléli. Miután meghallja mi történt felvonja szépen ívelt szemöldökét, valahogy összekavarodtak benne a dolgok.*
- Ácsi, ácsi. Unokahúgod? Nem azt mondtad hogy árva vagy?* lehet elsiklott egy két részlet mellett, persze ez nem zárja ki azt hogy a fiúnak legyenek távoli rokonai. A fiú eléggé kókadt s mire a feltételezéséhez eljut sóhajt egyet.*
- Ugyan már, nem kell mindig a legrosszabbra gondolni.* pillant rá barátságosabb tekintettel, eddig s elmúlt találkozásaik alatt próbálta elnyomni aktuális érzelmeit kisebb nagyobb sikerekkel, de nem valami nagy színésznő, s megjátszani is nehezen tudja magát, így ezt hamarjában fel is adta.*
- Lehet csak átírás vagy...végrendelet.* lesüti szemét s babráló ujjait kezdi fürkészni.*
- Bocsi, de ez is lehet....* pillant fel ismét egy sóhajt kíséretében, tekintete egy ülőalkalmatosságot keres mikor bukásának okozóját felfedezi le is ül rá. Könyökével megtámaszkodik a térdén s a kérdésre megvonja a vállát.*
- Megvagyok...kicsit szar a kedvem, de hát nem lehet minden nap az ember százas. mindig közbejön valami ami megcsappantja az ember kedvét.* tekintete kezére esik majd vissza a fiúra.*
- Fáj még a sebed? Meddig bírtad a gyengélkedőn?* szegezi neki a kérdéseket, ahogy ismeri nem sokáig.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 10:11 pm

* Persze egyből megint a kérdés, hogy mit csinált. Ugyan vállat ránt, mert ő semmi olyanról nem tud, amiben benne lenne a keze, mert próbál minél kevesebbet kint tölteni. De valahogy soha nem sikerül mindenkit elkerülnie, így csak ugyan összefut pár ismerős arccal. Vagy akár többel is, órán kívül, mivel volt a folyosói incidens, ami igen csak fájdalmasan jött ki a végére. De mindegy is, mikor erre gondol sajog az oldala ahova belemártották a kést.
Persze, hogy az unokahúgát nem említette, mert eddig soha nem kérdezte őt róla, vagy egyáltalán a távolabbi családjáról. Mindenki ledöbbent azon, hogy megakarja ölni az apját, de tovább nem kérdezgették. Mikor leállítja Jasmine, akkor kiegészíti, amit tudni szeretne a lány. *
- Apámnak a nővérének a lánya. Csak ő elfogadja a mágiát nem úgy, mint az apám. Ő is félvér, vagyis neki az apja, szintúgy varázsló, akár csak az anyám volt.
* Az tény, hogy legalább az ő családjuk minden tagja elfogadja a mágiát, és mivel az történt Suzan-nal, ami történt, így nem is nagyon emlegették fel a férfinek. Próbálták elfeledtetni, hogy igazából az ő családjuk is az, mert nem akartak balhékat. De azt, hogy ő árva meg is erősíti. *
- És, igen árva vagyok. Mikor a legnagyobb baj volt, akkor elhajtottak. De már azóta rájöttem, hogy csak apám miatt. Mert ugye, ő gyűlöl engem, és mivel a nővére... Szóval nem lakhattam náluk, inkább végig nézték, ahogy az utcán próbálok szerencsét.
* Kissé hülyén jött ki az élete, de hát senkinek sem lehet tökéletes álomvilágban leélt élete. Legalább is Troy-nak ebben nem volt része. De nem is sajnálja, mert legalább olyannak faragta az élet, amilyennek kell lenni. Az egy dolog, hogy nem bír a lányokkal bánni, mert igazából soha nem is volt rá alkalma, de ezt most nem akarja felhozni, túl fölösleges lenne. Ő elmondta, hogy tapasztalatlan, aztán vagy érdekel valakit vagy nem. Nem érdekli, most meg már főleg nem, hogy az a valaki, aki a szívéhez a legeslegközelebb áll, feltehetően már halott. Mikor kimondja Jasmine, hogy lehet végrendelet, ránéz a lányra, kicsi fájdalommal a tekintetében megszólal. *
- Végrendelet... Felakarja olvasni, tuti erről van szó. Ha meghalt akkor így szokás... Én tudom, anyunál is ez volt...
* El sem tudja képzelni Jasmine, hogy most milyen is fájdalmas az élete, mivel megint elvesztett valakit, akit szeretett, és még a "barátai" is hátat fordítottak neki. Igaz, hogy ezt Troy köszönheti magának, mert ha nem lett volna ilyen akkor valószínűleg nem történik meg mindez. Lenéz a földre, és halkan maga elé mondva megszólal. *
- Haza akarok menni. Haza kell mennem.
* Már most csomagolna, és menne innen, de az a baj, hogy az ügyvéd csak két hét múlva tudja fogadni, mert elutazott üzleti ügyben, Troy pedig nem maradhat egyedül, hogyha az történt, amire gondol. Nem is tudja, hogy mit csinál, hogyha erről van szó. Akkor biztos, hogy nem jön vissza egy hamar, legalább is, addig ameddig össze nem szedi magát, mivel nem akar a suli falain belül sírni. Ahogy hallja nem csak neki van rossz kedve. Bár ennek nem örül, mert rossz ez az állapot. Ő tudja, és inkább lenne vidám meg ugyan olyan, mint eddig volt, csak ne keljen félni a legrosszabbtól, ami valószínűleg bekövetkezett. *
- Mért, mi történt?
* Néz fel a szemében még mindig a fájdalom csillog, bár próbálja leplezni, de a szem nem hazudik. Tudja, hogy nem köteles Jasmine elmondani, hogy mi történt, de még mindig úgy van vele, hogy igen is a barátjának tartja, attól függetlenül, hogy mi történt, és valószínűleg a pofon is jót tett neki. Megint visszajött a kérdés, vagy is a gondolat, hogy mi volt azon az estén, mikor belé szúrták a kést. *
- Hát, mikor odamentünk összevarrták, és eljöttem. Nem bírom azt a helyet, főleg, hogy anyuval is ez történt. Mármint, hogy leszúrták, és az orvosok már nem bírták megmenteni.
* Egyre többször jön vissza az anyja emléke Troy-nak, de ez nem baj, ez a helyén való. De az tény, hogy ez miatt nem szereti a gyengélkedőt, mert akkor visszajön az a gondolat, hogy ott álltak a váróban az apjával, és csak vártak, amíg jött valaki. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 10:32 pm

* Nem sokat tud a fiú családjáról s arról hogy vannak e távoli rokonai, valahogy eddig mindig kimaradt beszélgetéseikből, de ez kölcsönös. A fiú sem tud róla sok mindent s családjáról sem. Így az idő elteltével viszont felmerül s mivel eddig nem hallott semmilyen unokahúgról, így rá is kérdez hogy most miként került képbe. Eddig is tudta hogy a srácnak nehéz élete volt, de a hallottak után még jobban meggyőződött erről. Egy kis együttérzés csillan szemeiben, ismeri jól a kitaszítottság érzését, bár ő másként kapta.*
- Értem. Talán jobb lett volna ha nincsenek testvérek s nincsen unokahús meg senki az ég világon. Így élni, hogy tudva azt az embernek van családja de mégsem lehet velük...elég szomorú.* pillant vélekedése után a srácra, arca közömbösen együttérző. Szóba kerül a levél s Jas próbálja nem negatív irányba tolni a gondolatokat de úgy látszik nem sikerül.*
- Én nem a felolvasásra értettem. A megírásra...bár ahhoz te nem kellenél.* gondolkozik el saját szavain, nagyon mást ő sem tud miért lehet szükség egy ügyvédre, de úgy tűnik a fiú járt ebben a cipőben is. Hosszasan nézi körme tövében babráló ujjait, rossz szokása, hogy elkezdi kapargatni mellette a bőrét, valahogy nem tudott róla leszokni, hiába utasították a dadusok hogy csúnya lesz meg bibis. Amint a fiú haza vágyik felpillant rá s bólint.*
- Persze..ez világos. Semmi sem rosszabb mint kételyek közt élni.* húzza el szavai után ajkait, hát igen erről maga is tudna vélekedni. Az ő hogylétére terelődik a szó majd megvonja vállát.*
- Sok minden és sok minden nem.* csillan meg szomorkás tekintete amint felpillant rá. Nem szeretne erről beszélni, s pillantását is hamar elveszi róla.*
- Meg ugye ez a kis kaland...ki tudja mire vetemedek, s ki tudja mikor hívat magához az a szipirtyó. Állandóan ez jár a fejemben...lehet olyanra is képes leszek mire egyébként sosem.* a jó lelkével ő szándékosan nem ártana senkinek, jó ez nem mindig van így de általában békés természetű.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-13, 10:52 pm

* Ő eddig is úgy vélte, hogy neki nincs családja, már mint azon az idős nénin kívül. De persze ezt nem mindenki tudhatja, hisz erről Troy nem szeret beszélni. És nem is fog senkinek, most megtudta Jasmine, és ha elmondja valakinek akkor elmondja, Troy nem tiltja meg csak, hogy minél előbb eltűnjön innen. *
- Nekem nincs családom. Vagy is egy tag van, aki lehet már meghalt.
* Előhúzza a levelet, ami eddig végig a zsebében lapult. Bizony elakarta neki küldeni. Kicsit még nézi, és azon gondolkozik, hogy eltépje, vagy vigye magával. A végén úgy dönt, hogy megtartja vissza dugja a kezébe. Kicsit átkozza magát, hogy nem tudta elküldeni akkor amikor a bagolyházban járt. *
- Elakartam neki küldeni, azért mentem fel a fellegtoronyba. Amikor összefutottunk. De most már nem lesz rá lehetőségem, vagy is neki, hogy elolvassa...
* Szörnyű, de így van. Az a tudat, hogy már soha többet nem bír a szemébe, vagy nem hallhatja a hangját... Megőrjíti. Ezt nem lehet, csak úgy átlépni. Nem néz Jasmine szemébe, még mindig a kapu felé néz, és egy könnycsep indul meg a szeméből, amit le is töröl, mert milyen már, hogy fiú létére sír, főleg egy lány előtt. *
- Tudom, épp ezért gondolok arra, hogy meghalt.
* Próbálja normális hangon mondani, de most már teljesen kész van. Nem fogja bírni, bár még tartja magát. Az biztos, hogy nem fog Jasmine előtt sírni, és reméli, hogy azt az egy könnycseppet se látta. Ilyenkor nehéz fiúból lenni, de muszáj magát tartani, hogy ő milyen erős, akár lelkileg akár fizikailag. Majd a haza menetelről beszél, bár nem akarta, hogy Jasmine meghallja. Végül is ezért ment volna haza, hogy meglátogassa erre, kap egy ilyen hírt.
Azt tudta, hogy úgy sem fogja elmondani, hogy konkrétan mi a baja, így nem is kérdezősködik tovább. Ugyan minek tenné, hisz a lány nem tartozik neki beszámolóval. De végül is kiderül, úgy félig, hogy miről van szó. *
- Csak nem lesz semmi, és a magiszterek tudják a dolgukat. Szóltál már nekik, hogy mi történt?
* Próbálja elterelni végleg a gondolatait, persze kisebb nagyobb sikerrel. Most úgy látszik, hogy megy, egy darabig nem gondol a hölgyre. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 5:59 pm

// Olvad//

* Jas nem lepcses és amit megtud nem pletyizi el egyből másnak, főleg nem ilyen dolgokat. Érdekes, szaftos pletykát lehet, de ez nem az. Legalább is számára nem. Csupán egy újabb infó a fiúról, aki tudja tudja, aki nem nem. Ezzel nem tud mit kezdeni. Mikor kijelenti nincs családja elpillant a fejfák felé. Neki sincs...de ezzel elég sokan lehetnek a világban.*
- Tudom mit érzel ezzel kapcsolatban.* motyogva elszontyolódva, ahhoz képest hogy nincs kedve csevegni elég jól elmotyognak itt egymásnak, ráadásul igen szomorú dolgokat. De a lány ezt már megszokta, hisz ilyen körülmények között nőtt fel, szóval most sem nagy ügy számára.*
- Sosem próbáltátok meg felvenni egymással a kapcsolatot apád tudta nélkül?* érdeklődik, mert míg a fiúnak van kapaszkodója mit talán megragadhat, neki nincs. Vagy lehet hogy van csak nem tud róla. Mindegy is. Rápillant a levélre mely Troy zsebében lapul s kérdőn néz rá.*
- Azóta magaddal hurcolod? Miért nem adtad fel?* nem érti mi gond lehet egy levél feladásában, emlékszik mikor találkoztak s bizony az nem most volt. Mivel sötét van s síri csend s pillantása sem egyfolytában a fiút lesi nem veszi észre a hullajtott könnycseppet, de hangja remegése elárulja érzelmeit miket vissza folyt. Sóhajtva lehorgassza a fejét, nem valami nagy lelki dumás, vagy csak ezen a napon kerülik el a szavak, de kis idő múlva kiprésel magából valamit.*
- Nyugodj meg Troy...míg nem tudod konkrétan mi történt ha történt egyáltalán valami, feleslegesen marcangolod magad. Lehet teljesen rossz felé tapogazótol...vagyis zunk már magam sem tudom.* neki is ez jut eszébe, de hát istenem csak ne fogja helyeselni s nem is százszázalékos ez a dolog.*
- Hogy hívják?* még sosem hallotta a szájából csak azt hogy kedves hölgy, azért biztosan van neve is. Legalább is feltételezi.
Konkrétan nem válaszol mi van vele, sok jó nem igen történik mostanában, végül is maga sem tudja mi baja így zagyvál valamit a fiúnak.*
- Nem, még nem...de idejében kéne szólni. Nem tudom mit kéne tenni...s azt se hogy mi lesz.* vonja meg a vállát, tekintetét felemeli s a sötétséget kémleli.*
- Semmit sem tudok.* suttogja halkan, de a csöndben ez nagyon is jól érhető.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 6:48 pm

* Az legalább bíztató, hogy Jasmine nem mond el semmit se, hogy ha bármi ilyen fajta titkot megtud. Becsületre méltó, nem sok diákról lehetne ezt elmondani, bár még Troy nem ismer olyan sok mindenkit itt, és nem szokott ítéletekbe bonyolodni. *
- Neked sincs családod?
* Kérdőn pillant Jasmine-ra, mert mondjuk erről még soha nem beszéltek, és hát jobb később, mint soha. Bár lehet, hogy ezt egy jobb időpontra kéne halasztani, de most legalább nem veszekednek, és ez is jó jel. *
- Egyszer-egyszer leveleztünk. Csak nem lehetett sokszor, mert mikor anyu meghalt, apám sokat járt át hozzájuk, és néha ott is aludt, és a levelekbe is szívesen beleolvasgatott. Talán ha háromszor írtam neki.
* Meséli el, hogy mért is nem lehetett tartani a kapcsolatot velük. Bár szereti az unokahúgát, de nem nagyon ismeri. Régen mikor kicsik voltak, mindig együtt játszottak a homokozóban. De persze azóta változtak, és ki tudja, hogy mi lett a lánnyal, de most legalább halott felőle is, de viszont rossz hírt közölt a sráccal. Majd előhúzza a levelet, amit felakart adni, de nem jutott el odáig. Meg persze akkor valahogy elkellett volna juttatnia a hölgynek, mert kicsit furán jött volna ki, ha egy bagoly berepül az ablakon a levéllel. Meg, hát alapból nem volt túl barátságos az akkori beszélgetésük a lánnyal, nem tudja Troy, hogy mennyire tud visszaemlékezni erre. *
- Hát, nem tudom, szóval nem volt túl békés egy beszélgetés akkor.
* Benne nagyon is él, hogy mi volt akkor, és végül is esélye se lett volna, egy kicsit egyedül lennie, és úgy eljuttatni a levelet. De már mindegy, most már tudja, hogy soha nem fogja elolvasni, amit írt neki Troy. Ahogy erre gondol egy könnycsepp is elhagyja a szemét, de azt gyorsan letörli, mert van büszkesége. Viszont, amit most Jasmine mond az valahogy nem fogja meg a fiút. *
- Ezt nem tudni kell, hanem érezni. A szeretett, és a kötödés miatt megérzed, hogy valami baj történt azzal, aki közel áll hozzád.
* És ez bizony így van. A szívében érzi az ember, hogyha valami rossz történt, és most Troy is pontosan azt érzi, hogy valami baj van. Ezen nem tud változtatni Jasmine se, hiába mondja, hogy rossz felé tapogatózik. Ő tudja, a szíve mélyén érzi, hogy baj van. Mikor a nevet kérdezi Jasmine, Troy ránéz, és megszólal. *
- Elizabeth McDarell.
* Nem tudja, hogy most mért lett ilyen hirtelen fontos Jasmine-nak, hogy tudja, hogy hívták. De most már mindegy, készségesen válaszol, mint eddig is szokta. De azért bántja a dolog, hisz lehet, hogy Jasmine-nak jobb dolga van, mint Troy-t hallgatni. *
- Ne haragudj, biztos van jobb dolgod nálam. Elvégre csinos vagy, biztos más fiúval jobban el vagy, mint most velem.
* Kér tőle bocsánatot, mert elvégre tényleg nem lehet jó program, hogy itt hallgassa Troy fájdalmas perceit. Mert ugyan tény, hogy más fiúval biztos most jót röhögnének, és lehet, hogy Jasmine nem is nagyon érdekli, hogy mi van Troy-al, mivel elég rendesen megbántotta. Amit még most sem ért, de nem akarja felhozni, most nem lenne lelkiereje veszekedni. Meg amúgy is már fölösleges lenne a veszekedés. Még azzal sem szeretne vitázni, hogy ért nem kereste fel eddig a magisztereket, hogy mi történt. De ezt nem ő fogja megmondani Jasmine-nak, hogy mit csináljon, de azért tényleg jobb lenne, ha minél előbb megtudnák, hogy mi történt. *
- Igen, idejében, amíg még tudnak mit csinálni.
* Helyesel Jasmine-nak, hogy bizony most kéne cselekednie, amíg lehet. Troy nem fog a magiszterekhez rohanni, mert ő nem játszik ebben a kis sztoriban, hisz azt se tudja, hogy minek ment azon a napon a folyosóra, és még a nő is valami szív kitépésről beszélt. Vagy melyik volt, Troy nagon már nem emlékszik arra, hogy ki merre beszélt, kivel. De ez most lényegtelen is. *
- Én...
* Kezdi el a mondatot, de nem tudja, hogy most melyik változattal fejezze be, amit akar mondani. De azt hiszi, hogy tudja, és nyel egyet, majd folytatja. Bár ez csak egy tanács. *
- Szerintem, keresd fel minél előbb a magisztered, és számolj be róla.
* Hogy milyen egy kis nyuszi Troy... Most átkozza magában magát, hogy nem bírta kinyögni, hogy valójában mit is szeretetne most a lánytól. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 7:21 pm

* A kérdésnél megkeményedik tekintete, mi akkor szokott bekövetkezni ha apjára gondol.*
- Nincs. Van egy apám kit nem is ismerek, meg egy anyám ki...ki...* akad el mondandójában, mindig is nehezebben beszélt róla s úgy tűnik most is elhagyják a szava.*
- Beteg.* nyögi ki végül, nem áll messze az igazságtól, sőt valóban az is a nő, csupán annak súlyosságát nem említi. Ahogy felidézi sovány, fehér testét és üres, semmitmondó tekintetét a szíve kifacsarodik s szemöldökei is összefutnak de elfordul a temető irányába hogy a fiú ne lássa. A sűrű sötétség most jótékonyan körülveszi őket, így eltudják süllyeszteni érzelmeiket mit nem akarnak hogy a másik lásson.*
- Tudod feltalálták a telefont. És a mobilt is...nekem is van...a fiókom mélyén fekszik.* pillant vissza a srác felé, amint kicsit összeszedte magát, de a témaváltozás is segített rajta. Ahogy mobiljára gondol eszébe jut hogy ki van kapcsolva mert csak egy valaki tudja a számát, s azzal semmiképp nem akar beszélni. Az apja. ~ Be kéne kapcsolnom ~ morfondírozik magában, biztosan tucatnyi üzenet várja majd s a gondolattól is kirázza a hideg. Felmerül a bagolyházban való találkozásuk mire aprókat bólogat.*
- Volt annál rosszabb is.* teszi hozzá szárazon, nem is egy de ebbe most nem akar belebonyolódni, semmi értelmét nem látja a vitázásnak. Ami megtörtént megtörtént, túllépett rajta, nem érdekli. Ennyi.*
- Aha biztosan...én ezt ikreknél hallottam, bár én még nem igazán kötődtem úgy senkihez hogy messzi távlatból tudjam, érezzem hogy baj van.* vonja meg a vállát, biztosan van csak még nem tapasztalta.*
- Szép név.* mosolyodik el nehézkesen, mégis csak van neve annak a kedves hölgynek.*
- Miért nem Elizabeth néninek hívod? Sokkal bizalmasabb meg hát végül is az a neve.* pillant fel rá miközben kinyújtja lábait és keresztbe rakja őket egymáson. A fiú következő kijelentésén viszont megrebben a szempillája.*
- Öhm ezt most hogy érted?* pillant fel rá, enyhe célozgatást érez szavaiban, nem tudja hogy mit tudhat a srác mi végül is nem titok, na de akkor sem tudja.*
- Lehet, de most egyedül akartam lenni. Azért jöttem ide mert biztos voltam benne hogy senki sem mászkál a fejfák között. De tévedtem.* vonja meg a vállát s letekint cipője orrára. Ahogy gondolatai elszabadulnak még jobban a süllyesztőben kezdi érezni magát, nem tudja mi a baja s ez nagyon is zavarja, de betudja a ballábas kelésnek. Hosszú csend telepszik rájuk mire Troy akadozó szavaira felemeli tekintetét.*
- Hm?* pillant rá az "Én..." után, érzi hogy valamit akar mondani csak nem tudja talán megfogalmazni vagy nem meri így érdeklődve tekint rá. Mikor a magiszterekről kezd el beszélni felvonja a szemöldökét.*
- Jól van, majd felmászok az északiba...de talán a többiek már említették nekik. Nem tudom.* vonja meg vállát, azon is gondolkozott hogy hagyni kéne úgy ahogy van az egészet, történik ami történik, úgysem tud ellene mit tenni. Vagy elzáratnák őket. Tökmindegy.
Ahogy elnézi a fiút összeszűkül tekintete.*
- Kamu ez a magiszter duma mi? Mondjad bátran, ennél szarabbul szerintem már nem lehetek...* várakozón pillant a fiúra, akár mit akar mondani eddigi pocsék kedvét már nem tudja lejjebb tolni szavaival.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 7:49 pm

* Végig hallgatja azt, amit Jasmine mond, és érdekes, hogy kb. ugyanabban a cipőben járnak. Azt viszont nem érti, hogy mennyire is beteg és mi a baja, de amint elnézi Jasmine-t, nem akar róla beszélni, így nem is firtatja a dolgot. Egyszerűen csak tovább lép. Kicsit ugyan rosszul érinti, ez az elmondás, hogy "feltalálták a telefont". Oké, na de nem mindenki engedheti meg magának. De mivel már úgy is mindent elmondott a lánynak, már tök mindegy, hogy megtudja, hogy mennyire is csóró Troy. Ez van, nem tehet róla, ha nem jön a késes rabló, biztos, hogy nem a pénzben úszkálna, de legalább körbe venné a szeretett. *
- Nekem nincs mobilom. Tudod, nem volt rá pénz.
* Vezetékes volt ugyan, de honnan tudná a telefon számukat? Soha nem beszélték meg, na jó valahova biztos fel van írva, de Troy mindig a szüleivel ment hozzájuk, vagy ők hívták át őket. Troy sosem telefonált, hisz hogyan mikor még fel sem érte az asztalt, nem hogy a telefont elérni. De mindegy is, apja azért sem vett neki mobilt, mert fölöslegesnek tartotta, úgy sem járt normális suliba a fiú, nem is ismerkedett, csak a testvérével tartották a kapcsolatot, ő pedig eltudta intézni, hogy mikor jöjjenek át, ennyi. Mikor a bagolyházas dologról lesz szó, megvonja a vállát. *
- Már mindegy. Nem volt rá alkalmam elküldeni, és ez csak az én hibám. Tök mindegy.
* Tényleg nem akarta, hogy Jasmine lássa, amint azon filózik, hogy mit is csinál a levéllel vagy, hogy egy bagollyal bájcseverészik. Elkönyvelte magában, hogy nem volt alkalma feladni, és kész. Most már úgy sem tud ellene mit tenni, mert nem tudja az időt visszaforgatni. Talán tényleg jobb lesz mindenkinek, ha Troy egy kicsit kivonja magát a forgalomból.
Most nem akarja amúgy sem ezt az érzést megmagyarázni, de úgy tűnik, hogy mégis csak muszáj lesz. De nem akarja, szóval erre jöjjön rá mindenki maga. Mikor elmondja a nevet, akkor egy megjegyzést kap, amire halványan elmosolyodik, de nem szól semmit. Mikor arra kerül a sor, hogy mért nem a keresztnevén szólítja... Kicsit elgondolkozik, mert úgy emlészik, mintha mondta volna Jasmine-nak, hogy őt szólítja úgy, mint mama. *
- Én mamának hívtam. Sosem szerettem nénizni, senkit sem. Eleinte úgy hívtam, de aztán mondta, hogy tegezzem, és amikor már teljesen megszeretett engem, és én is őt akkor kezdtem el mamázni. Meglepődött mikor először kimondtam, bár tetszett neki ez az elenevezés, mivel neki nem lehetett gyereke, így unokái se voltak, hogy ezt hallja.
* Na most már tudja az egész történetet Jasmine, talán túl sokat is mondott, ki tudja. Most nem érdekli, ha Jasmine nem akarja végig hallgatni, akkor elmegy, vagy tesz egy megjegyzést, és Troy veszi a lapot. De most ha már úgy is mindent elmondott neki, ez az egy nem szoroz, nem oszt a dolgon. Tesz ugyan egy megjegyzést, amiből rájöhetne Jasmine, hogy mit érez Troy iránta, de nem foglalkozik vele, ez a hajó már elúszott. Meg amúgy sem az a harcolós fajta, így nem is fog érte harcolni, ha esetleg van valakije Jasmine-nak. *
- Hogy értsem? Biztos van valaki, akinek tetszel, és neked is tetszik.
* Persze nem magára gondol most, úgy sem mondta neki soha, hogyan is érez iránta, és ezután se fogja, mivel nagyon is megromlott a kapcsolatuk, legalább is már azt se tudja, hogy még a barátjának tekinti-e ezután Jasmine Troy-t. De végül is konkrét választ nem kap, mint az este folyamán egyszer nem kapott konkrét választ, de mindegy is. Troy-nak úgy sem tartozik beszámolóval, és nem is érzi úgy a fiú, hogy minden lépéséről tudnia kéne.
Majd egy habozó választ mond, amire persze, hogy Jasmine máshogy reagál, vagy is tudni akarja, hogy mit is akart mondani valójában. Erre halványan elmosolyodik, és ránéz Jasmine-ra. *
- Túl jól ismersz.
* Persze mindig rájön, hogyha Troy valahogy tereli a témát. De mindegy is, soha nem jön neki össze, hogy épp ne keljen elmondania azt, amit szeretne. Azért azon elgondolkozik, hogy hogyan is mondja meg neki. *
- Csak... Magamhoz akarlak ölelni, de nem úgy, mint egy barátot szokás.
* Kicsit még mindig akadoznak a szavai, mert nem tudja, hogyan is reagál rá Jasmine. Vagy, hogy egyáltalán akarja-e ezt, mivel a belső kertben szabadulni akart az érintésétől. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 8:21 pm

- Jahm értem. Nos ne haragudj.* tűri egyik elszabadult tincsét a füle mögé, a mai világban, legalább is náluk otthon alap volt a mobiltelefon, szinte mindenkinek volt. Még neki is, mikor egy barátja, se ismerőse sem volt, kivel hosszú órákon át tudott volna trécselni. De az apja sosem vetett meg tőle semmit, szeretetét anyagiakban fejezte kis, így mindene megvolt. De most mér azt is tudja, hogy hiába minden ha nincs kivel megosztani.*
- Jól van nem erőltetem...de azóta eltelt csomó nap és...áh.* legyint egyet felesleges megmagyaráznia hogy másnap is megtehette volna a levélfeladást, most már mindegy.
E beszélgetés alkalmával sok mindent megtudott a srácról, mi eddig valahogy sosem került szóba. A sors fintora, hogy balhé után kezdik megismerni egymást, így azt is most tudja meg hogy a kedves hölgynek neve is van, ráadásul mamának is szólította, de erre emlékezett.*
- Gyerekként már ilyenen járt az agyad hogy nem szeretsz nénizni? Fura szerzet vagy Troy.* mosolyodik el kedvesebben, nem bántásból mondja, de neki ilyesmi például sosem járt az eszébe. Így volt illő, így tanították. Ő meg nem hadakozott, csendes, zárkózott gyermek volt ki öt éves koráig meg sem szólalt.*
- Aha biztos....* hagyja annyiban a dolgot bólintva egyet, az hogy kinek ki tetszik már elég zavaros a suliban, de abban még nincs semmi, a vonzalom és az érzelem sokat nyom a latban. A félreértések elkerülésénék érdekében azonban megvonja a vállát majd felpillant rá.*
- Nem járok senkivel. S azt hiszem most már nem is baj...ki akarna egy olyan lánnyal lenni ki veszélyes lehet rá nézve? Senki...* mondja keserűen, bár ezt nem sokan tudják s eddig nem nyomott semmit a latban mivel ez csak pár napos dolog. Deh mindegy is.*
- Hát volt alkalmam rá...de még mindig hallok új dolgokat s érnek meglepetések.* feleli elgondolkodva, majd várakozón tekint rá, hogy kibökje mit is akart valójában mondani. Amint megszólal behunyja szemeit s azt kívánja bár csak hagyta volna annyiban a dolgot.*
- Troy...én,én nem hiszem hogy jó ötlet lenne.* nem is érti hogy jött ez most elő a srácból s ahogy rápillant, szemöldökei is összeszaladnak, csillogó tekintete felett.*
- Én...szerettem volna ha pár héttel ezelőtt megölelsz magadtól.* áll fel s lép közelebb a fiúhoz. Lassan megfogja kezét ha az engedi s felpillant az ismerős szemekbe.*
- De most...most már nem s csak elszomorít ez az egész dolog. Azt mondtad nem akarsz kapcsolatot...de.* sóhaj.* Most ne veszekedjünk ezen jó?* ő nem fog mert már belefáradt abba hogy mindig ugyan azt hajkurásszák, természetesen mindenki a maga igazát.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 8:46 pm

* Most már nem érdekli, hogy ki mit gondol róla, hisz úgy is nem sokára itt hagyja az iskolát. De legalább meg tudott mindent a srácról Jasmine, amit szeretett volna. Bár ezeket Troy tuti, hogy nem mondta volna el önszántából. Mikor a levél is előkerül, akkor Jasmine csak nem akarja megérteni, hogy Troy-nak bizony sok volt, ami történt, és már csak kedve se volt megint felmászni oda... Minek? Hogy megint egy olyannal találkozzon, akivel nem bír egy értelmes mondatot váltani, mert veszekedésbe fullad a dolog? Hát inkább a szobájában ült naphosszat, és nézett ki az ablakon. *
- Azóta nem volt lelkierőm, ez van.
* Csak ennyit mond, nagyon nem akarja tovább erről beszélni. Elmúlt, megbánta, és ennyi. Nem tud rajta változtatni, most meg minden bizonnyal az, aki a szárnyai alá vette elvesztette... Akár csak az anyját... *
- Nem volt más választásom. Nem volt semmi olyan dolog, amivel eltudtam volna magam foglalni. Amikor megtudtam, hogy apám mért is csinálta velem ezt az egészet a mamámnál, éjjel-nappal csak a pincében voltam. Elbújva mindenki elől, neki persze nem mondtam meg, hogy mi érdekes van odalent.
És ennyivel le is zárja, most minek folytatni, hisz most már teljesen megismerte Jasmine Troy életét. Most már úgy is rajta van a sor, hogy továbbra is csak veszekedni fog vele az miatt a hülyeség miatt, ami április elsején történt, vagy túl teszi magát rajta. Amit úgy tűnik, hogy nagyjából megtett, mivel semmilyen érzelmet nem mutat már a fiú után. De mikor Jasmine heylesbít vagy is elmondja, hogy milyen is most a kapcsolata, talán örül is neki, hogy nem jár senkivel, bár most nem akar semmilyen kapcsolatot, ahogy meg is mondta a belső kertben. Csak furcsának tartja, hogy egy mondat miatt, ilyen gyorsan kiábrándult Troy-ból. De az tény, hogy most már tényleg mindent tud róla Jasmine. A kijelentésre is csak azt tudja mondani, hogy ha szeretné Jasmine tisztába rakni Troy-ról alkotott véleményét, akkor most felteheti, nem húzza fel magát Troy, sőt készségesen válaszol rá, hiszen neki már mindegy. *
- Ha akarsz valamit tudni... Akár Michelle-l való kapcsolatomról, vagy másról, amit hallottál, és nem érted, felteheted nyugodtan. Ezen már nem változtat semmi.
* Kérdőn néz Jasmine-ra, hogy tényleg áll a szolgálatára, ha van valami. De ő is szeretne valamit a lánytól, ami visszautasításra talál. Gondolta Troy, hogy ezt fogja mondani Jasmine, így mikor megfogja a kezét, lenéz rá, és úgy hallgatja végig, amit mond. *
- Valóban. De egy ölelésben nincs semmi. De ha nem akarod, mindegy. Felejtsd el, talán tényleg jobb lesz mind kettőnknek, hogy elmegyek.
* Tényleg, így gondolja, és el is engedi Jasmine kezét, majd elsétál a kapu felé, se szó, se beszéd nélkül, de ha Jasmine megakarja állítani úgy is megtudja, de ha nem akkor bizony orrot lógatva vissza tér a kastélyba, már így is túl sokat mondott. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-14, 9:15 pm

* Kicsit még firtatja a leveles dolgot, majd befejezi, nincs értelme ezen dünnyögni hogy de miért, miért, ezt maga is belátja. Nem adta fel, hát nem adta fel, bár nem tudja hogy azért nem mert a srác kerülgetett valakiket de talán jobb is. Amint hallja s bár eddig is tudta, nehéz gyermekkora volt a fiúnak ezt következő szavaival is megerősíti, bár fogalma sincs mit csinált az apja vele, de nem kérdezősködik tovább. Eddig is sokat megtudott s bár ő egyáltalán nem bánja a fiú lehet hogy igen, s nem akar magáról többet beszélni.
Szerencsére a következő mondatok nem hangzanak el, biztosan viharosan zárult volna eme beszélgetésük is, nem egy mondatról van szó s nem is csak az április elsejéről bár tény és való hogy nagyon nehezen viselte mikor megtudta, de többet is tud, mit eddig nem beszéltek meg s Jas már nem is akarja hallani mi s miért volt. mindenki másképp látja a dolgokat, de hát ez így van rendjén. A fiúk csak szórakoznak a lányokkal, ebben a korban vannak s ezt a női nem képviselői nehezen viselik, de hát nem is örökre szóló házasságokat várnak a fiúktól, Jas legalább is nem. De aztán ki tudja másnál ez hogy van.
Kiszedi a fiúból mit is akart valójában mondani, mire elszomorodik egy pettyet s közelebb lép a fiúhoz. A kérdésnél behunyja szemét egy pillanatig majd kinyitja s megrázza fejét.*
- Nem akarok tudni semmit. Amit tudok az elég...s hogy a te szavaiddal éljek...nem változtat semmin.* amikor elengedi a kezét nem kap utána, hagyja hogy elengedje. Kár hogy annyira faggatózott, mert így megint csak elromlott minden, azt hitte tudnak már úgy beszélgetni hogy a múlt ne kússzon gondolataik közé, de úgy látszik tévedett.*
- Neked miért jó?* pillant rá s amikor megindul a kapu felé nem állítja meg csak néz utána. Nem érti ezt a többesszámot, s hogy miért jó távol lesznek egymástól. Addig nézi míg el nem tűnik alakja, majd egy sóhajtás kíséretében visszaül a köre és bambán bámul maga elé.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-23, 11:45 pm

*A mai nap nagy részét sétálással töltötte és megismerkedett egyetlen szobatársával, Sandyval is. Nem beszélgettek túl sokat a lánnyal, de nem is baj, hisz Faith az estére még egy kis felfedezőutat tervezett, méghozzá Seol szigetén. Még mindig kissé idegen számára a hely és még közel se látott mindent, de ahogy most sétálgat, feltűnik neki egy furcsa kapu, amely mögött temérdek sír árválkodik. Ez bizony a temető. Megigazítja hosszú, egyenesen hajtincseit, majd besétál rajta, miközben szemei a kissé ködös környéket nézik. A mai öltözete egy fekete nadrág, hozzá sportcipő és egy bordó blúz, melynek felső pár gombja ki van gombolva, így szépen látszik a dekoltázs, de nem túlságosan. A nyakában egy ezüst medál lóg, mely egy ankh keresztet ábrázol. A leányzó lassan beljebb sétál, miközben kezeivel átkarolja magát. Kissé hűvös van itt, de nem igazán foglalkozik vele, csak párszor végigsimít vállain és ez után ismét leereszti kezeit, majd már beljebb is halad.*
~ Érdekes helynek tűnik. ~ *ajka lassan mosolyra húzódik, miközben sétál tovább. Faith imádja a halált, mindennél jobban érdekli, ezért nem meglepő, hogy jól érzi magát a halottak között.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-24, 12:06 am

*Seol szigetét járja már pár órája a finn srác, Alexi. Egy kis sétához szottyant kedve, de a kicsiból nagy lett és bizony már be is sötétedett. Már több kis úton végigsétált, majd eszébe jutott egy hely, mely most tökéletesen megfelelne úticélul. Már teljes sötétségbe burkolózott a környék, épp aktuális az idő egy kis temetőlátogatáshoz. Mivel már járt a holtak végső nyughelyéül szolgáló földön, így tudja, merre is kell mennie. Öltözéke nem túl sok, egy fekete farmer, ugyanilyen színű vékony pulcsi és persze 20 soros bakancsa. Nyakán és csuklóján szegecses öv virít, haja pedig szokásához híven eléggé takarja arcát, így ebben a sötétségben még kevesebb látszik belőle. Szinte teljesen beleolvad az éjszakába, amikor megérkezik a hatalmas vas kapuk elé.*
-A holtak birodalma. Üdv barátaim. *húzódik mosolyra a srác arca, majd be is sétál a különös ködös helyre. Először még meglepődött azon, hogy itt teljesen más dolgokat tapaszalhat, mint a kapun kívül, mint például ez a köd, de másodszorra már megszokta. Könnyed léptekkel halad egyre beljebb a köd által szinte láthatatlan úton, figyelve a különféle névtelen sírokat, míg meg nem pillant egy alakot kicsit távolabb. Ha nem bordó felső lenne rajta, akkor még nem szúrt volna szemet a fiúnak, de így már innen is kiszúrja.*
~Nocsak. Vajon ki lehet itt ilyenkor?~ *agyalni kezd, de egyenlőre még azt sem tudja, hogy fiú vagy lány az illető, amíg kicsit közelebb sétálva fel nem ismeri, hogy a bordó felső egy lány ruhája. Még nem tudja, ki lehet az, hisz leginkább háttal áll neki a diáklány, de úgy gondolja, ha már valaki hozzá hasonlóan ezen a késői éjszakán a temetőt választotta céljául, akkor vált vele pár szót. Nesztelenül közelebb lép még párat, majd érzelmektől mentes hangon megszólal.*
-Ilyenkor a legszebb itt minden, nemigaz? *kérdi, majd kissé oldalra döntött fejjel közelebb sétál a másikhoz. Ha a lány felé fordul, akkor kezet is nyújt neki.*
-Üdv, Alexi Solsagan. Na és... te? *kérdi egy kis szünettel a szavak között, majd a szép arcra pillant.*
-Mit csinál egy ilyen szép kislány egyedül ebben a ködös temetőben az éjszaka közepén? *kérdi egy huncut félmosollyal, bár hogy ebből mennyi látszik, azt csak a lány tudhatja, hisz Alexi haja még mindig arcába lóg és bizony elég sötét is van.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-24, 12:18 am

*A hűvös szél gyengéden fújdogál, így nem hallja meg rögtön, hogy valaki van rajta kívül a temetőben. Egészen addig nem is tekint hátra, amíg meg nem hallja a számára furcsának mondható kérdést. Megáll, majd lassan fejét hátrafordítja és végül most már teljes testével a fiú felé fordul. Az arcára tekint, majd közben nagyon halványan mint ha a leányzó el is mosolyodna. *
- Igen. Szinte érezni lehet, hogy a halottak köztünk járnak. *ő nem dönti oldalra a fejét, továbbra is tartja az egyenes tartást és úgy lép közelebb a fiú felé, majd a felé nyújtott kézbe helyezi vékony kacsóját. Nem túl erősen szorítja meg Alexi kezét, de azért érezhetően, majd párszor meg is rázza azt és közben ő is bemutatkozik.*
- Én Faith Craven vagyok az Inflatus házból. *egy aprót biccent, majd kezét kihúzza a másik kezéből, de sárga szemeit nem veszi le a fiúról. A kérdést hallva viszont kissé mint ha megcsillanna ez a furcsa szempár. Enyhén fel is vonja szemöldökét, miközben a sötét arcot kezdi el fürkészni.*
- Tudod Alexi, azért, mert fiatal vagyok, még nem vagyok kislány. És ha jól sejtem, te se lehetsz sokkal idősebb nálam, ha egyáltalán idősebb vagy. *most már lassan oldalra dönti a fejét, de továbbra is megtartja a kedves hangnemet és szavai igen csak kellemesen csengenek az éjszakában.*
- Egyébként még csak egy hete vagyok itt és gondoltam felfedezem a szigetet. Viszont ez a hely valahogy ide csalt, de egy picit se bánom. *most már elfordul a fiútól, úgy nézi meg a sírokat és a különböző feszületeket. Van, amelyiken nem szerepel név, de még is találni olyat, ahol kiolvasható pár betű, hogy még is ki fekszik a föld alatt.*
- És te neked hogy-hogy pont erre vezetett az utad? *érdeklődik ő is, hogy ha már a fiú feltette neki ezt a kérdést, de még nem hallgat el, hanem tesz is egy kis megjegyzést.* - Van egy olyan érzésem, hogy te nem véletlenül keveredtél ide és hogy hasonló módon érdeklődsz a halál iránt, mint én. Csak nem Inflatusos vagy? *ezt a fiú nem mondta eddig, ezért is kérdi meg, hisz jobb lenne tisztában lenni azzal, hogy egy házba járnak-e esetleg vagy sem. Még nem alakult ki Faithben semmilyen gondolat se Alexivel kapcsolatban, azért ebből a pár szóból még nem derül ki túl sok minden a fiúról.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-04-24, 12:52 am

*A közeledő srácot nem hallja meg a lány, ami nem is baj, hisz pont így akart eljutni hozzá Alexi. Amikor már kellően közel van, akkor meg is szólítja a számára ismeretlen lányt, meglehetően sajátos módon. Ám úgy tűnik, hogy a leányzó is jól érzi magát ezen a helyen, bár ez sejthető volt, hisz azért nem mindenki maradna meg itt ilyenkor.*
-Na igen. Van egy különös kisugárzása ennek a helynek. *biccent a fiú, majd egy kézfogás mellett be is mutatkozik, mire Alexi kicsit megemeli fejét.*
-Áh, Inflatus. Így már értem. *húzodik kis mosoly ajka szélére.*
-Szóval Faith. Szép név, érdekes jelentéssel. *biccent is, hogy megjegyezte a nevet, majd érdeklődni kezd kicsit Faith felől. A lány szavaira viszont vállat von.*
-Ki tudja. De mit számít a kor itt a holtak birodalmában, hol az évek már semmit sem jelentenek? *nem fog most kitérni arra, hogy melyikőjük is az idősebb, hisz az oly lényegtelen jelen pillanatban. Közben a leányzó tovább beszél, mire Alexi kiegyenesíti nyakát és szembenéz Faithel.*
-Áhá, szóval még friss hús vagy itt. Amúgy nem is kell bánni. Úgy tűnik, ilyen hatással van az Inflatusosokra. *szól közbe kicsit, de a lányka máris folytatja. Alexi végighallgatja szavait, majd csak biccent.*
-Nem, valóban nem véletlenül tévedtem erre. Ugyanaz vonzott ide, ami téged is. Mint mondtam, ez a hely idecsalogatja az Inflatusosokat. *huncut mosoly jelenik meg Alexi szája sarkában és ezzel minden kérdésre válaszolt. Bizony ő is abba a házba tartozik, méghozzá vérbeli Inflatusos.*
-Egy ideje már a környéket jártam. De ismét idecsalt az ösztön. *fűzi még hozzá, majd ismét ő kérdez.*
-Na és merről jöttél Faith? Nem sűrűn futok bele ebbe a névbe. *kíváncsi rá, hisz élete során már járt pár helyen, de attól még nem tudja, hogy merről is jöhet a másik.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-05-16, 4:10 pm

*Nem tudni miért jött ide, ahogy azt sem hogy mióta van itt, csupán csak egy egyenes sötétbe öltözött alak látható a temetőbe ahol örökké tél honol. A fiún egy fekete bőrnadrág, hozzá illő dzseki, és fekete póló van, míg a lábán acélbetétes bakkancs díszeleg. Csupán csak komolyan, mégis lassan jár a sírok között, egyre beljebb, és beljebb haladva a temető belseje felé. HOgy rossz kedve lenne? Nem valószínű, csupán a srác szereti az ehhez hasonló nyugodt helyeket, és mivel Mordanat nem találta, így egyedül indult meg egy gyenge kis sétára, míg a lába szinte önkéntelenül ide nem hozta. A srác arca komoly, de mégis van benne valami ami kíváncsi is, néha néha leolvassa azokról a sírkövekről a neveket, amiről még le lehet olvasni , közbe azon gondolkozik hogy mióta is lehet itt ez a hely, elképzelése szerint már biztosan nagyon régen, ez az a hely ahol a jelen és múlt össze fűződik, az élet és a halál is*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-05-16, 4:17 pm

*Meglepő vagy sem, de a temető nem üres és az egyik régi sírnek dőlve áll egy férfi, aki nem más, mint Caldor, a minisztérium egyik küldötte. Kissé meglepődve veszi észre az érkező diákot, így enyhén fel is vonja a szemöldökét. Nem tudja, hogy miért jár ide bárki is, de minden bizonnyal oka lehet rá. A mai nap egyébként egy fekete nadrágot visel, hosszú, szürke színű szövetkabáttal, mely alatt megtalálható fekete, kötött pulcsija. Nincs túl meleg és bár nem fázik, jobbnak látta normálisan felöltözni. Mordred egyre közelebb sétál hozzá, így ő is lassan felegyenesedik és megindul a diák felé.*
- Nicsak-nicsak. Meglep, hogy még ezen az elhagyatott helyen is egy Mysterios diákba botlok. *lassan végignéz a srácon, majd egy aprót biccent neki, de kezét nem nyújtja felé.*
- Caldor Dreskov vagyok, a Mágiaügyi minisztérium egyik küldötte. Na és téged hogy hívnak? *kérdi kíváncsi, fürkésző tekintettel és mivel egy ideje áll a nyomozás, legalábbis részéről, így hát nem meglepő, hogy most nem fogja hagyni csak úgy elsétálni ezt a diákot, hogy ha menni akar, még akkor sem.*
- Mondd csak, mi járatban errefelé? *tekint körbe a sírok tömkelegén és ez után a fiú arcán állapodnak meg szemei, melyek kíváncsian fürkészik a másikat.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-05-16, 4:32 pm

*Úgy tűnik hogy útközbe észre is vesz egy felé közeledő alakot. Nem nehéz kitalálni hogy valószínűleg már kiszúrták őt előbb is, de tekintete kissé kíváncsiábbá válik*~Na ez meg kicsoda?~*arca nem jelez semmit a gondolataiból, látszatra a másik nem tűnik diáknak, idősebb annál, de attól még nem túl bizalom gerjesztő. Mordred viszont nem fog attól még megfutamodni , mert lát egy darab nem bizalomgerjesztő alakot, találkozott , már nem egyel a családjának köszönhetően*
-Szerintem nem olyan meglepő, ha valaki egy kis csendre vágyik itt megtalálja, amúgy szeretem az elhagyatott helyeket*feleli nyugodt, hűvös hangon, mint ahogy álltalába mindenki felé megszólal, nem is várta hogy kezet nyújtson , bár a hirtelen beszélgetés kicsit meglepte a fiút*
-Mordred Wasimir*~bár nem tudom miért olyan fontos~*minden esetre betudja annak hogy valószínűleg csak sima udvariassági formula a bemutatkozás. Nemsokára meg is tudja hogy Caldor a minisztériumól jött. A srác csak annyit tud hogy nem túl bizalomgerjesztőek azok az alakok, így a srác is sejtheti hogy valószínűleg nem csak sima ismerkedési bájcsevej miatt lett leszólítva*
-Csupán csak egy kis séta semmi több, azt hiszem hogy erre felé ez megszokott lévén az iskola a tenger közepén van, és elég hamar meglehet unni a négy falat*néz a férfi szemeibe, akiről leolvashatja hogy bizony kíváncsi*