Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-22, 6:32 pm

* Az odáig oké, hogy rá se tud nézni Michelle-re, de most meg még meg is öleli. Hiába kell neki a lány, így nem utasítja vissza, de egy kis ideig nem is karolja át. Majd mikor meghallja azt az egy mondatot, feleszmél és egy kicsit meg is rázza a fejét, hogy az eddigi gondolatait elűzze onnan. Lenéz Michelle-re és bár nem láthatja a lány, de a szemei szomorúságot tükröz és végül átöleli. Még mindig szótlanul áll, de mégis a hallottak után ott marad Michelle-l. De lehet, hogy csak ez az egy nap, amikor még Michelle-l van, mert tényleg amiket hallott... Oké, hogy most tudja neki elmondani mindezt, de mért pont az ő jelenlétében? Vagy legalább megkérhette volna, hogy várja meg kint vagy a temető másik területén... De nem így, hogy ott áll közben mellette, és tudja, hogy mit érez Michelle Troy iránt. Most meg az egészet elrontotta ezzel... Nem is érti, hogy mire volt ez jó, de most csak hagyja had sodródjon az árral. Most már tuti, hogy pár napig a lányt látni se akarja. Talán megváltozik a véleménye, talán nem. De ezt most nem tudja így eldönteni, ez majd idővel megoldódik. *
~ El kéne mennem... Most... Gyerünk. ~
* Magában szenved egy sort, de nem tud mozdulni, egyszerűen nem megy neki. Hát ez van, így áll és Michelle-t öleli, addig ameddig a lány akarja. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-22, 6:40 pm

*Csak lassan, kissé bátortalanul öleli át Troyt, aki nem igazán akarja azt viszonozni, de még se tolja el magától a kék szemű lánykát. Csak halkan elhangzik egy mondat és a fiú még is úgy dönt, hogy átöleli a lányt, aki lassan, pár perc után felnéz a fiú szemeibe és ekkor veszi észre rajta a szomorúságot. Szíve nagyot dobban, most érzi igazán, hogy mekkora fájdalmat okozott a fiúnak. A sírás lassan eláll, de csak egy kis időre, hogy most tisztán tudjon gondolkodni és beszélni. Így hát nagyon lassan elereszti a fiút és kissé eltávolodik tőle, azaz eltávolodna, de még se megy neki. Ismét nem akar olyan hibába esni, mint Siriusnál, hogy nem tudta elmondani neki azt, amit szeretett volna. *
- Ne haragudj, hogy így megbántottalak, nem akartalak. *kezdi halkan, miközben kissé szipog és nehezen veszi a levegőt. *
- Téged nem Troy, soha. Nagyon sokat jelentesz nekem, azt akarom, hogy tudd, tudd úgy, ahogy én is azt, hogy tényleg nem érdemellek meg. *még mielőtt a fiú bármit mondhatna, ha egyáltalán akar mondani valamit, közel hajol hozzá, majd ha a másik nem löki el magától és hagyja, akkor hosszan, gyengéden megcsókolja és miután a csók véget ér, csak végigsimít a fiú arcán. *
- Gondolom, hogy többet látni se akarsz... és megértem, szia. *mondja, majd lassan megfordul és elindul vissza az ösvény felé és bizony ismét megerednek azok a könnyek, amiket eddig sikerült visszatartania. A fiú most már egyedül lehet, nem fog többé rajta lógni, majd ha Troy letisztázta magában a dolgokat, akkor biztosan találkozni fognak. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-22, 6:56 pm

* Kis ideig nem öleli meg Michelle-t, majd a mondata után mégis meg teszi. Ez az ölelés nem lesz túl hosszú, mert Michelle elengedi és mond egy mondatot. A fiú reagálása meg csak ennyi... *
- Nem számít.
* Mindent hagy Michelle-nek, az mondjuk tény, hogy most semmi kedve semmihez, de a csókot viszonozza, és ahogy véget ér, oldalra néz, érzi a lány kezét az arcán, de akkor se tud rá nézni, most nem. Majd talán idővel, enyhül ez a fájdalom, addig is jobbnak látja, ha egyáltalán nem vagy csak keveset és kis időre találkoznak. Ennyi és most még Michelle is beismeri, hogy nem akarja látni, ezt valahogy eltalálta... De mégis az, az érzése Troy-nak, hogy nagyon sokat veszít, ha most elengedi Michelle-t, de valahogy most már ez nem érdekli. Végig nézi, ahogy a lány távozik, majd térdre esik és a földet kezdi el nézni. *
~ Hol rontottam el? ~
* Magát kérdezi, bár ennek most semmi értelme, de mégis úgy érzi, hogy valamennyire ő is hibás. Hisz visszatarthatta volna, de nem tette, magához szoríthatta volna, hogy ne hagyja itt, de most nem tudta ezeket megcsinálni. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 8:50 pm

*Egy sötét árny érkezik a temetőbe, alakja olyan 180 körüli, kissé karcsú de izmos testalkatú fiúról beszélünk. Szokásos gönce van rajta, fekete bokáig érő bőrkabát, és bőrnadrág, valamint egy fekete póló. A srác kabátja nyitva van , de valahogy nem érdekli a hideg ami besüvít, szereti a hideget, agya pedig amúgy is nagyon messze jár. Csak némán sétál el a sírok között, majd megáll annál ahol nemrégen még még mással volt. Egy kicsit fanyar félmosolyt ejt ahogy végig húzza a kezét a sírkövön. Hogy miért? talán maga se tudja*
-Hogy ti halottak mennyi fájdalmat vagytok képesek okozni, még az után is hogy .........*de inkább nem fejezi be. simító keze ökölbe szorúl, pillantával pedig kicsit mereven kezdi nézni , nem pont a srácra gondol, hiszen ő neki nem okozott fájdalmat, inkább a saját múltjára, és a halálra együtt, nemsokára már lassan tovább is halad, csak céltalanul, a gondolataival, miközbe ujján egy érmét kezd el pörgetni*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 9:14 pm

*Újra csak menekül, messze az emberektől, valahová, ahol békén hagyják, és nem kell az örökös tanácsokat hallgatnia, meg hogy az akarat mindenen segít. Persze, nagyot segít, ezért is van folyamatosan annyi baj... de nem ért senki semmit, és Scar már megint fáradtan, de annál dühösebben vágtat a sötétben, mert egyszerűen szabadulni szeretne ettől az egésztől, messze minden kristálytól, és leginkább a jó tanácsoktól. Amióta itt van, kissé még az addiginál is furább lett, úgy a stílusa, mint ő maga. Hosszú fekete tincsei most csak úgy lobognak, ahogy dühében erőteljesen csapja földhöz minden lépésnél csizmáit, de ahogy a temetőbe beér, mégiscsak lelassít. Megáll, és mély levegőt vesz, aztán belép. A kegyelet... az mégiscsak számít, akármennyire gyűlöli is a szellemeket. Ökölbe szorítja a kezét, de mégiscsak csendesebb. Fekete nadrág van rajta, a fűzős csizmával, és hozzá pedig ugyancsak fekete kabát, amelyet esze ágában sincs összegombolni, bár most, hogy nem rohan, kicsit jobban érzi a hideget. Talán még sor kerül arra is, hogy begombolja. Mélykék blúz van rajta, és azon fekete pántos felső, nyakában pedig farkasfogakkal díszített nyakéke, és egy körbe zárt pentagramma is lengedezik jóval lennebb, úgy mellmagasságban. Arca sápadt, mint mindig újabban, botja a kezében, eddig vízszintesben volt, most már azért lenyomta a földre a végét, kissé talán erősen is, mert az nyomot hagy maga után. Ismét nekiindul, majd beljebb érve kezét egy sírkőre rakja. *
-Most mondjátok el nekem, miért engem akartatok... *sziszegi fejét lehajtva, nem túl kedves, de hát utóbb mikor is volt az. Nem túl szép az élet, ha úgy nézi. Aztán azért felnéz, tudja, hogy a válaszra várni kell még. Ő nem léphet, mert őt keresik fel. Sóhajt egyet, majd elindul egyre beljebb, és bele is botlik a számára ismeretlen alakba, egyet visszalépve, nézi egy félpercig, de aztán lemondóan sóhajt. *
-Most bezzeg nem tudtok válaszolni, mi?*néz körbe, és ökölbe szorul a keze, aztán a fiúra pillant.*
-Üdv a holtak birodalmában. És jó szórakozást... *szólal meg most már felé, aztán már indul is tovább, még csak az kell, hogy valaki ismét kioktassa.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 9:22 pm

*A srác éppen akkor néz fel amikor, a lány észre veszi, így látja a hátra lépést, kicsit komolyabban néz , a fura szemeivel majd lassan felemeli a bal kezét, nem tudja hogy tőle ilyedtek e meg vagy valami ilyesmi de minden esetre , ő aztán nem akar senkit el ijeszteni*
-Nyugi nem vagyok harapós*mondja a lány fele majd ismét kicsit a sírokra figyel. Nem ismeri a másikat, még csak nem is ládta, egyedül csak az jött le neki hogy egy lánnyal futott össze. Egy indián lánnyal, ami megintcsak fura itt a világ másik végén. Közbe hallja hogy a másik mit mond, igazából nem lát senkit rajtuk kívül, pedig lassan kicsit, óvatosan körbe is vontatja a pillantását, majd közelebb lép a másikhoz*
-Minden rendbe?*apró kérdés mégis eléggé jól jön, elvégre az emberek nem szoktak magukban beszélni. Najó néha a srác szokott, de azt inkább gondolkozásnak nevezi nem pedig társalgás valakivel. Vagy valakikkel, mivel a lány mintha többes számot említett volna*
-Nem hinném hogy a halottak megszólalnak, pedig itt van belőlük elég*mondja a sírokon körbe vezetve a szemét, majd ismét a másikon pihen meg az a fura pillantás*
-Nem.. ez még nem az, és amúgy se szórakozni jöttem le, amúgy Varg*mutatkozik be a kezét előre lendítve, és úgy tűnik ezzel megakadályozva a lánynak a le lécelést, mégha nem is szánt szándékkal tette*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 9:37 pm

~Egykettőháromnégyöthathétnyolckilenctízszúúúszááá... ~*gyors önnyugtatás, miközben a szívét próbálja a helyén tartani, arca meg se rándult, de azért hogy reagáljon az ember lánya vaksötétben, amikor szembe megy egy idegennél. Jó, hogy a bottal oda nem vágott ijedtében, sőt szerencse, mert az egyetlen drágasága éget, ha nem saját gazdája kezében van, tehát nem is ajánlott nagyon hozzáérni, ha nem akar valaki a gyógyítónál kötni ki harmadfokú égési sérülésekkel. De azért nem bántja a fiút, csak vesz egy mély levegőt, aztán a kérdésre kicsit forgatja a szemeit, majd sóhajt egyet. *
-Nem neked szólt. És megmondtam én, hogy senki se hiszi el, mindenki hülyének néz, pedig igen is beszélnek. Nem ők, hanem a szellemek... és velem. A fenébe is, miért pont velem? De csak egy kérés... kímélj meg attól, hogy akarattal mindent meg lehet oldani, mert van, ami lehetetlen, és kész... *és szép lassan valahogy le is nyugszik, bár eddig nem arról tett tanúságot, hogy hű de barátságos lenne, pedig vannak olyan ritka pillanatai is. Egy elemondó sóhaj hagyja el ajkait, aztán megvonja a vállát, és indulna, de puff neki... a fiú máris nyújtja a kezét. Felpillant rá, aztán kisimulnak a vonásai, próbálja elrakni másnapra a harapós énjét. Igaz, mindegy lenne, a fiú az imént tapasztalta meg, de hát azért is. Nem mosolyog, csak nyugalmat erőltet az arcára.*
-Ez csak egy temető... egyébként Farkas... vagy Scar, de ha még valaki úgy mer hívni, annak annyi. Amúgy bocs... lassan agyamra mennek. *sóhajt egyet, aztán kezet ráz a fiúval, és zsebeibe mélyeszti a kezeit. *
-Megkérdezhetem, miért jársz te ide? *kérdezi, végül is az övé a válasz egyszerű, már nagyjából el is mondta.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 9:46 pm

-Aha...*a srác kábé eddig jutott el a történetbe a szellemekről meg a megszálásról, és hogy a lánnyal teszik, de azért nagyából össze áll a fejében a dolog, bár nem fog rákérdezni, mert egyenlőre még nem tiszta , másrészt pedig úgytűnik hogy a lány is ódszkodik tőle*
-Minden esetre miattam nem kell aggódni hogy ilyesmivel fogok előjönni*feleli komoly hangon, majd jön a kéznyújtás , amire úgy tűnik a lány reagál is, méghozzá úgy hogy ő is nyújtja. A srác csak óvatosan megszorítja majd elengedi*
-Temető...csak egy temető*mondja ismételve, majd a bemutatkozásra bólint, és úgytűnik hogy ő is belekezd*
-VArg, Inflatus ház, de azt hiszem akkor nekem maradsz Scarlette, egyel több farkas nem fér meg egy házba*mondja miközbe fehér szemeibe, a kis fekete írisz még kisebb lesz miközbe a lány felé néz*
-Amúgy gondolom hogy agyadra mehetnek bár még nem volt dolgom szellemekkel, és hogy mit keresek itt? Hm nem tudom, mondjuk úgy hogy néha jó egy levegőt szívni a holtakkal, meg agyalgattam, de semmi más miatt. Tudod nincs jobb egy éjszakai sétánál egy temetőbe. Legalább barátkozunk a környékkel*mondja végül mosolyra húzva a száját*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 10:16 pm

-Kösz... valahogy utálom, hogy utóbb mindenki kioktat, mert nincs lehetetlen... *vesz egy mély levegőt, nyugodt szeretne maradni most már, nincs amiért hadakozni, amíg nem adnak erre okot neki. Kezet fognak, aztán végül nekidől az egyik sírkőnek, és szabad kezét a zsebébe dugja. Kicsit még fázik, de azért egyelőre elvan úgy, tűrhető a hideg.*
-Ugyancsak Inflatus... de hogy hogy több farkas. Egyébként az az indián nevem... ne csináld már te is, mindenki azzal jön, hogy fura... és szokjam már meg a polgárit. Nem mintha nem rühelleném... de akkor is... *fekete szemei a fiúra tévednek, aztán inkább csak sóhajt egyet, és megvonja a vállát. Végül is mindegy, eggyel több vagy kevesebb, már se nem oszt, se nem szoroz.*
-A holtak... azokkal semmi bajom. Csendben vannak, és nem jönnek hülye ötletekkel... de a szellemek... hát... valami borzalom. De egyébként nem ismerem nagyon a környéket... most jöttem ki először a kastélyból... *jegyzi meg, aztán mégiscsak nekilát begombolni a kabátját, mire a bot meg sikeresen elvágódik a földön, nem lehet azt is tartani, meg a gombokkal is babrálni, mindent egyszerre azért semmiképpen sem. *
-A fene... *morogja, de aztán utánanyúl, ha végzett.*
-Amúgy mióta vagy itt? *kérdezi végül, ismét a fiúra nézve.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 10:23 pm

-HÁt nincs de te mondtad hogy ne jöjjek azzal szóval nem teszem*mondja komoly hangon , néha jobbra néha kicsit balra nézve, majd ismét a lányra*
-Gondoltam, tudod a bőrszínről és az arcvonásokról, elég könnyen rá lehet jönni hogy az vagy. *mondja egy félmosollyal majd a kérdésre oldalra dönti a fejét*-A Varg jelentése farkas. És úgy néz ki hogy akkor egy házban vagyunk*mondja komoly hangon majd kicsit kihúzza magát és elmosolyodik*-Csak nem szeretném, mert az nálam úgy jönne le mintha magamat szólítanám*magyarázza meg miért is. Nem azért mert baja lenne a névvel, csupán úgy szokta meg mint a sajátját, bár hogy miért kapta ezt, annak meg is van a maga oka. Lehet ez még rá is tesz*
-Hát, ameddig valaki fel nem támasztja őket, így is marad, bár azok már nem ők akiket irányítanak*mondja végig nézve a sírokon. Tudja jól hogy a természet elleni tett de azt is hogy hatalom. Így nem foglalkoztatja, bár nem hatalom vágyó , csupán szereti jól végezni a dolgát, úgytűnik hogy a lány gombolkozása közbe elejti a botot, de a srác kinyújtja a kezét és így meg akadályozza az esést*
-Ha szólsz hogy fogjam meg nem halltam volna bele*vág egy kisebb mosolyt majd amikor vissza adja a másiknak, a kérdésre kicsit elgondolkozik*
-Pár napja, csak de azt hiszem kezdem magamat ki ismerni itt*felkeli*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 11:04 pm

-Hagyjuk inkább, ezt úgyse érted... *elkeseredettség cseng a hangjában, naná, hogy mások nem értik, hiszen nincsenek az ő helyében, és annyira nem is egyszerű, amikor nem ő dönt.*
-Gondoltam is. Egyébként arra is ilyen hamar rájössz, melyik törzsből származom? *kérdezi kíváncsian, szivatós kérdés, sokan azt se tudják, milyen törzsek léteznek, ehhez meg minimum valami jellegzetes dolog kellene. Van is, a nyakéke, de valamiért nem hiszi, hogy abból bárki is rájönne, hogy ő bizony komancs.*
-Óh, értem... hát pedig... nem is tudom. Nekem nem úgy jön ki, mert teljesen más nyelv... Eredetileg Waya... úgy is hívhatsz, és akkor az még farkas is, de csak az én népem nyelvén. *válaszol, azért még jó, hogy ezen nem húzta fel magát, pedig már rajta volt, mert miért is ne lehetne ugyanaz a név. *
-Majd egyszer... de még odébb van, amíg én nekromanta leszek.*dünnyögi, elnézve a sírkövek felé, egyet kicsit jobban meg is név, bár olvashatatlanná kopott már az írás rajta, majd nekilát kicsit jobban felöltözni, és elzuhan a bot, vagyis elzuhanna, ami jobb is lenne, de a fiú kinyújtja a kezét, és Farkasba még a levegő is belefagy.*
-Ne érj hozzá... *nyögi ki, csak már kicsit megkésett vele. Azért utána kap, majd inkább a sírkőnek támasztja, és ha elzuhanna, az is mindegy, lehet előre kellett volna szólnia. Sóhajt egyet, majd megfogja a fiú kezét.*
-Hadd nézzem... Nagyon fáj? Nem kellett volna megfogd... csak... csak engem nem éget meg. *sóhajt egyet, majd kicsit előre görnyed, és ha a fiú engedi, akkor megnézi a kezét, bár egyelőre még nem tudja, mit is kellene tennie, a legjobb ötlet, hogy mehetnek gyógyítóhoz. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-23, 11:15 pm

-Ja a legtöbben ezt mondják, de majd egyszer meg fogom*ő nem sietteti a dolgokat, majd egyszer megérti, vagy nem az élet is ilyen*
-Nemtudom így első látásból, Navao vagy Apach tőrzsre gondolnák, tudod nem hiszem hogy a maják közé sorolnálak, azoknak nem hosszúkás az arcvonala*mutatja ujjával a formát, persze nem nyúl hozzá a másikhoz*
-Hát ha ez jobban tetszik akkor maradok ennél*utal a másikra amit a lány mond, valahogy ez jobban nyelvre áll neki, majd a következőkre csak bólint*
-Messze van de egyszer minden eljön. Főleg ha akarsz is tenni érte , nem tűnsz olyannak aki úgymond "szarik a világra"*mondja egy félmosollyal, persze ehhez kellett ez a bizonyos szókincs is. Aztán megtörténik az amire a srác nem számított hát bizony meg lett égve, így hirtelen nyílik ki a tenyere miközbe a lány felé adja a botot. Nem szisszen fel csupán az arcán látszik egy kis vonaglás*
-Nyugi túlélem, nem kell annyira megijedni*mondja kipréselve az alsó ajkán a levegőt majd megmutatja a másiknak a tenyerét. Nem túl nagy égés éppen csak látszik a tenyerén bár az kicsit rondácska. A fiú lassan lehajol majd vesz kézbe a hóból és morzsolgatni kezdi a kezébe. FÁjni fáj de fertőtlenít és még talán csillapítja is az égést*
-Azt hiszem erről elfelejtettél szólni, de annyi tuti hogy legalább nem lopják el azt a botot*présel ki egy félmosolyt a lány felé. Ő nem dühös*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-24, 12:44 am

-Ha sose szállt meg még szellem, akkor nem tudod, miről beszélek. *válaszol, bár ki tudja, egyszer még lehet talál olyat is, aki érti, milyen ez, és nem piszkálja mindenfélével.*
-Nem vagy semmi... de azért komancs. Délkelet- Oklahomából... Te amúgy honnan jöttél?*kérdezi kíváncsian, most per pillanat eléggé normálisan viselkedik még, nincs kiakadva, és nem is tendál effelé, eddig egy szellem se rontotta el a kedvét, nem ájult el, reméli, eztán se fog, egy ideig.*
-Köszönöm...*mondja halkan, felnézve a fiúra, aztán kissé elgondolkodik.*
-Igazából ide küldtek... de újabban kezdett érdekelni. Az talán megoldás lehet erre az egészre... nem tudom pontosan még, de jó lenne, ha már nem lennék ennyire könnyű préda.*sóhajt egyet, tudja, hogy sokat kell tanulnia, de azért egyre jobban körvonalazódik benne, hogy mégsem fogja könnyen adni az életét, mert annyit ez nem ér.*
-Nem tudom, milyen varázslatok vannak rajta... lehet jobb lenne megnézetned majd. Sajnálom... *bocsánatkérően néz a fiúra, majd a sebre is lepillant, aztán kicsit elgondolkodik, mit is tehetne. Ismer pár varázslatot, csak vajon melyik a jó, arra kellene rájönnie.*
-Nem gondoltam, hogy leszel olyan lovagias, hogy vissza is akarod adni... a botok mindig ilyenek, csak egy gazdához tartoznak, nem mint a pálcák... de pálcát nem is tudok használni... az bonyolult nekem... de tényleg ne haragudj.*pislog a fiúra, majd végül kinyújtja felé a kezét.*
-Tarts ide... nem tudom begyógyítani, de... *nem fejezi be, ha a fiú odatartja a kezét, akkor megfogja, és lehunyja szemeit, úgy kezd dünnyögni néhány fura indián szót, amik ismétlődnek, és pár pillanat múlva a fiú keze nem fáj már, csak a seb marad. Fáj Farkasnak a tenyere ahelyett, de az el fog múlni idővel, Vargnak meg marad az amúgy is nehezen gyógyuló seb. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-24, 1:24 am

-MAximum, csak a lustaság és az ábránd szelleme*mondja kicsit félmosollyal, majd rátérnek arar hogy ki honnan jött*
-Na akkor majdnem eltaláltam, bár ezt valahogy nem gondoltam. Elég sok indián törzs van, kisebb nagyobb. Amúgy én Norvégiából érkeztem*mondja egy félmosollyal, bár a neve tipikusan északi nem várja el hogy más is tudja*
-Nem kell köszönni*mondja egy félmosollyal majd tovább hallgatja a másikat. A szavakra csak komolyan bólint*-Elhiszem, de ezen majd csak te tudsz válltoztatni.. vagy talán valamelyik magiszter. De a döntés rajtad áll mit akarsz*mondja egy félmosollyal majd megtörténik a baleset ami kicsit meglepi a srácot*
-Áh ne sajnáld, én voltam elővigyázatlan, ez csak egy seb*mondja a lány arcára tekintve vissza újból. Úgytűnik hogy a keze még a másik kezébe van*
-HÁt sajnos ebből a szempontból tudatlan vagyok, de amúgy miért ne adnám vissza? Ha egyszer már elejted*mondja kicsit félmosollyal. Igen ő még fájdalom mellett is tud mosolyogni, viszont amikor a lány szól hogy tartsa oda a kezét először úgytűnik engedelmeskedik, majd lassan kihúzza a kézből és a másikra néz, megcsóválva a fejét*
-Az ember a fájdalmakból tanul, nem szeretem ha valami hamar elmúlik, amit nem éreztem át.. Tudod farkasok között élünk, és farkasok módjára kell viselkedni*mondja egy félmosollyal majd lassan besüllyeszti a zsebébe a kezét. Nem mintha nem bízna a másikba, egyszerűen így látja jobbnak. Persze nem mazoista*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-24, 1:58 am

-Hát van egy pár, az igaz. Kapásból lehet harmincat tudok mondani... *mondja, majd amikor a fiú közli, hogy Norvégiából származik, akkor elgondolkodik. Nem azokat a tipikus tantárgyakat tanulta a suliban, mint a többi gyerek, nem is járt igazán iskolába, de ez más történet.*
-Az Skandináv... vidék... nem vagyok ezekkel tisztában teljes mértékben.*néz a fiúra, örül, hogy az államokat ismeri, tudja, melyik melyik, de annál többet nem tanítottak neki földrajzból, inkább mágiára oktatták.*
-Mindenki magiszterekhez küld, de nem tudom... a nagybátyám sámán, ő se tudott ezen változtatni. Pedig ő is érzékeny rájuk. Csak mégse őt használták fel... pedig tudják a szellemek is, hogy én nem lehetek sámán. Sas is tudott varázsolni, csak nem volt annyira érzékeny, mint én... de neki kellett volna majd átvenni a nagybátyánk helyét... *mondja félhangosan, maga elé nézve, aztán csak megrázza a fejét, és felpillant.*
-Mert nem mondtam, hogy ne.*néz Vargra, és szeretné ezt a mulasztást valamivel jóvá tenni, de a fiú nem hagyja. Pedig megtehetné, de ha nem engedik, arra nincs joga, hogy erőltesse túlságosan.*
-Nekem mondod? De azért a farkas az oltalmazás és a hűség állata is, nem csak a vad szellemé... de legyen, ahogy akarod. Csak ha már az én hibám volt, annyit könnyíthetem volna ezen, de te tudod. Azért nézesd meg majd, nehogy valami veszélyesebb is lett volna rajta.*pislog fel a fiúra, komolyan gondolja. Nem tudja mi van rajta, de mivel ez a bot bizonyos mértékben a szellemek ellen is védi, eléggé értékes, nem hagynák, hogy csak úgy bárki használja, akinek nem joga.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-24, 2:16 am

-Hát igen, vvan pár törzs és ha bele gondolunk hogy ezek harcoltak is egymással, aztán jött a fehér ember*mondja kicsit elhallkítva a hangját a végére*
-Aham skandináv félsziget. Szerintem nem tetszene. Gondolom a meleghez vagy szokva. ott meg elég hideg van még nyáron is*fejezi be egy félmosollyal majd a következőre kicsit elkomorodik, a szavakra bólint majd kiegyenesedik*-Gondolom meghalt*mondja kicsit sírí hangon a lány felé. A szavakból ugyanis simán ki tudja venni*-Viszont itt ilyesmivel foglalkoznak. Talán meg lehetne próbálni*teszi hozzá a lány felé majd tovább figyeli az elhangzottakat*
-Nem baj, csak én voltam túl gyors*mondja kicsit még komolyabban a másikra szegezve a szemét majd az elhangzottakra megrázza a fejét*
-Nem ott ahol a hideg északi szél a húsba mar....*mosolyodik el majd bólint*
-Ha olyan lesz megnézem, de tudod néha át kell élni a hibáinkat hogy tanuljunk. Nameg az a fájdalom ami nem öl meg erősít is. Már megszoktam*mondja majd lassan szétnéz*-Nem akarsz vissza jönni a kastélyba? KEzd késő lenni...

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-01-24, 2:49 am

-Hát tény, hogy nem Alaszkában éltem le az életem... de nem tudom. Itt tetszik most a hideg, lehet meg tudnám ezt is szokni.*vonja meg picit a vállát, abban jó legalább, hogy könnyen alkalmazkodik.*
-Sas? Jah, igen... megöltem. De már mindegy, úgy is mindenki azt szajkózza, hogy az nem én voltam, és nem tudom visszahozni sem... *maga elé nézve beszél, és a végén sóhajt egyet, csak akkor pillant fel. Szemei most nem kicsit szomorúak, de túléli. *
-Majd egyszer, ha már semmi más se segít.*felelei, nem szeret másokra szorulni, amit lehet egyedül is elintéz.*
-Falka mindenhol létezik. És egyedül az ember képes a saját fajtársát mindenféle tétovázás nélkül megölni, az állatvilágban ilyen nincs. Még a ragadozóknál sem... sokkal gondoskodóbbak, mint mi valaha is lenni tudunk. Minden a falka életben maradását szolgálja, amit lehet úgy értelmeznek, hogy a beteget magára hagyják, de szükségtelenül nem okoznak fájdalmat.*válaszol, nem állatpszichológusnak készül, Isten ments attól, egyszerűen csak a tisztában van azzal, amit látott maga körül.*
-Ebben azért igazad van... *válaszol, elismerően bólintva, aztán a kérdésre kissé elgondolkodik, majd megszólal, kissé körülnézve.*
-Úgy terveztem, itt éjszakázok, de talán mégis jobb lenne, ha visszamennék. Ha akarnak, megtalálnak bárhol. *válaszol nagy komolyan, majd zsebébe mélyeszti szabad kezét, el is indul, de aztán pár pillanat múlva megáll, és visszafordul.*
-Egyébként... örülök, hogy megismertelek. *mondja, és az egész beszélgetés során most először jelenik meg arcán egy egészen halvány mosolynak nevezhető akármi, aztán már megy is tovább, persze, bevárja még a fiút, de meg sem áll a kastélyig, majd a klubhelyiségben még elköszön, majd ha felért a szobájába, aludni is megpróbál.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-03, 11:17 pm

*Teljesen össze van zavarodva, nem tudja, hogy mit kéne tennie. Az utóbbi időben csak úgy sodródik az árral, próbál túllépni a múlton és komolyabb lenni, sőt, Siriust két emberrel is próbálja pótolni. Troyal, aki a párja lett és Joshal, aki az egyik legjobb barátja, de a két fiúval együtt se sikerült még teljesen kivernie a fejéből Siriust, viszont nem is akarja. Miért is tenné? Jól érezte magát vele, csupa szép emlék. Ezért is megy ismét a temető irányába. Tudja, hogy a fiú nem akarja látni és azt is, hogy miért, de ez most nem fogja érdekelni, mert ő nagyon is látni kívánja Siriust és bár csak a szellemével tud találkozni, az is elég most neki. Persze az is előfordulhat, hogy el lesz utasítva és küldve vagy egyszerűen meg se jelenik előtte a srác, de akkor csak a sírnál fog ücsörögni, végülis úgy is jó neki. Ma egyébként egy világoskék farmernadrágot visel, fekete sportcipőt és fekete pulcsit. Kabát nincs rajta, nem fázik, tökéletesen jól érzi most magát úgy, ahogy van. Keze viszont nem üres, most is van nála egy rózsa, méghozzá egy fehér rózsa, melynek bimbója még igen kicsi, de még is nagyon szép, tehát lesz ideje kinyílni. Amikor Michelle a temető ajtajába ér, csak sóhajt egy nagyot, majd végül megindul. Oda is sétál a jól ismert sírhoz, majd elmosolyodik.*
- Szia Sirius. *köszönti hangosan a fiút, még akkor is, ha a másik nem hallja és óvatosan a vázához sétál. Pálcáját lassan előveszi, majd vizet varázsol az üres vázába és amikor ez megtörtént, csak beleteszi a rózsát és a pálca ismét a zsebébe kerül, ahogy nemsokára mindkét keze, hogy azért az se fázzon. *
- Rettenetesen hiányzol... *halk sóhaj, majd végigsimít a hideg sírkövön. * - Ha tudnád, hogy mennyire. *mondja kissé halkabban, majd inkább elhallgat, tudja, hogy nem kéne ezeket mondania. Mostanra már felejtenie kéne, de nem tud, egyszerűen nem képes rá. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-03, 11:32 pm

*Úgy tűnik hogy a temetőbe a sírok hallgatnak, de lehet hogy valaki komolyan hallgatja a lány szavait.Nem tudni mióta van a közelbe, de úgytűnik nem jött össze a terv miszerint többet nem találkoznak. Nem azért akarta mert nem szeretné a lányt , csupán tudja hogy ő már meghallt, nem szabad túl sok időt és érzelmet pazarolni a halottakra, viszont neki is hiányzik a régen játékos, energiagazdag, hiperaktív orosz leányzó. Egy közeli sírkő tetején ül nem messze a lánytól, nem szólal meg csupán figyeli ahogy a lány a sírnál van és amit mond. Szomorúnak szomorú csak már lassan el kell fogadnia neki is hogy meghalt. Csak lassan a másik mellé lép, maga is kissé meglepetten olvassa a saját sírfeliratát, nehezen hiszi el a dolgokat, de pillantása most már a lányon van*
-Pedig tudod hogy veled vagyok, mégha nem is látsz*szólal meg most már barátságosabb hangon közelebb a másiktól hangja kissé földöntúli de fel ismerhető, nameg azért a lány ha ránéz megtudja állapítani hogy ki ő*
-Sajnálom a múltkorit , de azt hittem hogy jobb lesz neked. Nem szabad túlságosan halottaktól függeni Michelle*mondja ismét kicsit komolyabb hangon miközbe leül a sírkőre, de szeme még mindig a másikon van*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-03, 11:46 pm

*Azt hitte, hogy most már többet nem fogja látni a fiút, így csak halkan odasétál a sírkőhöz. Neki az is megnyugtató, hogy tudja, a fiú teste itt van és ha nem is hallja a szavait, az se baj, de ő megmondja neki, amit érez. Már megtette a múltkor is, most nem fog viszont kiborúlni. De ahogy mellé lép a szellem, majd hozzá szól, Michelle csak meglepetten néz rá, majd elmosolyodik. *
- Velem vagy? Minden nap? Minden percben? Sajnos tudom, hogy nem így van, mert akkor biztosan néza hozzám szólnál. *halk sóhaj, de azért nem fordítja el tekintetét, addig nézi a fiút, amíg még van rá lehetősége. *
- Nem függök, tudom, hogy most már bele kell törődnöm abba, hogy Te... hogy Te és én, már soha nem lehetünk együtt. Pedig azért jó lett volna. *gondol vissza arra a napra, amikor a fiú szájára adott egy puszit és amikor látta a másik arcán, hogy nem bánja. *
- Én voltam a hülye, hogy nem léptem, de most már beletörődtem. *dehogy törődött, csak egyszerűbb ezt mondania, legalábbis most úgy érzi.*
- Összejöttem Troyal... azzal a sráccal, akivel itt voltam... próbálok tovább lépni, látod, én mindent megteszek, amit csak lehet. *mondja és közben kék szemei a fiú csuklójára vándorolnak. Hogy mire kíváncsi? Arra, hogy vajon ott van-e a szellemen az a karkötő, amit ő készített a fiú számára karácsonyi ajándéknak. *
- De téged sehogy se tudlak elfelejteni, de most már tudom, hogy mit kell tennem. Nem kell elfelejtenelek, egy része a szívemnek örökké a tiéd marad, azt senki más nem fogja megkapni... ~ hiszen azt már neked adtam, már milyen régen. ~ *elmosolyodik, próbál vidámnak látszani, de ismét előtörnek a régi érzések, de nem, akkor se fog sírni, erős marad és megmutatja a fiúnak, hogy mennyire más lett, hogy felnőtt és már nem az a kis szeleburdi, naív lányka és nem fog mindig sírni. Persze ez nem igaz, ugyanaz, mint régen, csupán csak néha megjátsza magát, nem mer olyan lenni most már, mint annak idején. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-04, 12:06 am

*Látja a meglepetést , de most már ő is csak mosolyog, nagyából megbékélt a helyzettel, inkább szokja ezt az új létformát, márha sokáig marad ebbe. ELvégre egyszer mindenki megbékél ki tudja hogy az ő szelleme meddig marad itt a lét és nem lét határán*
-Ameddig emlékszel rám, addig mindig veled leszek, és figyellek is... Néha nehéz szólni, tudod már nem ehhez a világhoz tartozom, pedig hiányzik, de mindig veled leszek*néz kicsit szomorúan körbe de nem fogja kimutatni hogy fáj hogy meghalt, egyszer ez is elmúlik. A mondat végén már mosolyog is*
-Biztosan... tudod nagyszerű lány vagy. Emlékszel amikor eltörted a lábad?*kérdezi egy kis félmosollyal földön túli hangján, szép emlékek kötik mégha a a lánynak kicsit fájdalmas is volt*
-Nem voltál hülye, olyannak vagy jó amilyen vagy ne akarj megváltozni senki kedvéért se. Tudod tetszett benned hogy mindig képes voltál szépen nézni a világot, nem úgy mint néha én*mondja egy kicsit elgondolkozó mosollyal az arcán majd bólint*
-Gondoltam... rendes srácnak tűnt, bár kicsit úgytűnik féltékeny típus, főleg egy szellemnél*mondja kicsit talán mintha halkan fel is nevetne, de nem gúnyból. A karon mintha lenne valami ami hasonlít a karkötőre, csupán az is átlátszó szellemi képet öltött. A srác a lány szavaira csak elmosolyodik*
-Nem is kell, tudod jó érzéssel tölt el hogy a része lehetek, bennem is a szép emlékek élnek, mint a kis fogócskánk meg az a sok beszélgetés, amit egy fogadóba ejtettünk éppen éjelek éjelén. Emlékszem jó sokszor zavarba hoztál mióta megismertelek. DE jó volt*mosolyodik el vissza gondolva a történtekre
*-A lényeg hogy maradj olyan amilyen eddig, akkor a világ se győz le

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-04, 12:35 am

- Mindig velem? Olyan fura ezt hallani tőled. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos voltam a számodra, főleg, hogy csak egy hónapja ismertél meg. *mosolyodik el, hiszen furcsa egy kapcsolat volt az övék, de még is mindennél többet ért a lánynak, éppen ezért nem mondta még el az érzéseit, hogy majd idővel mondja el Siriusnak, de most már tudja, hogy nem szabad semmit se ennyire húzni. *
- Hogy ne emlékeznék. *bólint is rá egyet, hiszen az utána lévő emlékek számára is nagyon kellemesek voltak. *
- Ne? Biztos? *kérdez vissza, majd végül szélesen elmosolyodik. * - A te kedvedért, úgy lesz. De cserébe meg kell ígérned valamit... vissza kell térned hozzám. És tudd, hogy ha visszatérsz, akkor én mindig itt leszek neked. *mondja ragyogó szemekkel és most is olyan kislányos, mint régen. Tudja, hogy ezt a kérést nem tudja teljesíteni Sirius, de ő nem adja fel, megkéri rá, mert most jól esik ezt mondania, pozitívan látni a jövőt. *
- Gondoltad? Igazából... a te kedvedért is jöttem vele össze. És hát... rendes srác, de nem csak rád féltékeny, Joshra is, tudod, ő a sentinelünk, te is ismered szerintem. És... és sokszor megbánt. *pillant le kicsit a saját cipőjére, hiszen nem érzi valami tökéletesnek a kapcsolatot. *
- Szóval még nem tudom, hogy mi lesz. Mindig kiengesztelni akar utána, de talán hamarabb kéne gondolkodnia. *pillant most már újból a fiú szemeibe. *
- Egyébként én úgy érzem, hogy a hely mindig a tiéd lesz, ahogy én is. És minden boldog emlékünk... ahogy te is zavarba hoztál annak idején. Csak azt bánom, hogy soha nem érezhettem meg a csókod. *kissé el is pirul a szavai után, de azért mosolyog.*
- Örültem volna neki, hogy ha csak egyszer... csak egyszer olyan lettél volna velem, mint ha több lennék egy sima barátnál... mert, mert végig úgy éreztem, hogy csak én szeretlek oly nagyon, te pedig akár a húgodra, úgy nézel rám. *enyje, most bizony megindul egy könnycsepp a szeméből, de azért még mindig mosolyog. *
- De már nem számít, én szerettelek és szeretlek most is és ha te a húgodnak tekintesz, nekem úgy is jó. Tudom, hogy múltkor azt mondtad, viszonoznád az érzéseim, de ha nem szeretnéd, én se szeretném, hogy azt tedd, de én nem akarok másképp érezni. *mondja most már sugárzó arccal, majd kissé közelebb lép a fiúhoz. Nem tud hozzáérni, tisztában van vele, így csak a fiú kezére néz. *
- Látom akkor is rajtad volt. *utal ezzel a halála napjára, hiszen a karkötő most is ott díszeleg Sirius csuklóján.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-04, 1:01 am

-A fiú bizony most már kicsit el is mosolyodik a másik szavaira, lehet úgy van ahogy mondja bár a srác azért tudna még egyet smást mondani*
-Akikkel szép emlékeket éltem meg mindenki fontos, boldog voltam amikor együtt voltunk, ilyenre nem mondhatom hogy nem volt fontos, és nem is mondom*mondja komolyabb hangon hogy a lány is értse hogy komolyan gondolja*
-Veled leszek amikor szükség van rám, mégha hihetetlenül is hangzik.És tudom hogy mindig itt leszel, ahogy én is*mondja egy kicsit bólintva félmosollyal a lány szavaira. Tudja hogy a vissza térés a régi formába lehetetlen, legalábbis ahogy ő gondolja de nem akarja a lányt se megbántani, jó dolog látni azokat a ragyogó szemeket*
-Nocsak Miattam?*kérdezi kicsit mosolyogva, majd tovább hallgatja Michelle-t, nem is szól közbe csupán amikor a lány végig mondta.*
-Nem jó dolog a túlzott féltékenység, bár biztosan megvan mindennek az alapja is. Amúgy Josh cipelte fel a testemet, ő is rendes srác. Ott hagyhatott volna*mondja egy kicsit komolyabban majd figyeli ahogy a lány a cipőjére néz*
-Nem igazán jössz ki vele igaz?*kérdezi egy kisebb mosollyal, bár nem várja el hogy alány igazat mondjon, csupán megkérdezi*-Ne hagyd hogy megbántsanak...*teszi oda kicsit halkabban bár múltkor a szavaival valószínüleg ő is ezt tette*
-Te azért többször engem, bár vissza gondolva a legszebb zavarok voltak az életembe*mondja kicsit maga is meglepődve, hogy az élet szót mondta. Hiszen már nem is él*
-Nálam is van egy hely ami a tiéd, még így is hogy nem élek*mondja még csendesen, majd tovább hallgatja Michelle-t. A szavaira kicsit lehajtja a fejét*
-Ne bánd... *mosolyodik el*-Valószínüleg még több srácét fogod érezni én meg amúgy is elbénáztam volna. Tudod milyen voltam*mondja csendesen, majd a következőkre kicsit elmosolyodik*
-Szerettem volna olyan lenni de nem tudtam hogy kell... tudod nem voltam még szerelmes előtte, nem is csókoltam meg senkit*mondja kicsit komolyabb hangon, bár ezt már mondta a lánynak régebben is, nagyon kezdő az ilyen lelki dolgokba a fiú*
-Amit mondtam komolyan is gondoltam, de már nincs rá lehetőségem, és neked is tovább kell lépned. Nem szerethetsz egy szellemet azzal csak magadnak ártasz, nem hiszem hogy valaha átölelhetnélek még egyszer *mondja lassan miközbe keze megindul a másik arca felé de át is megy rajta , így csak kicsit zavarodottan vissza húzza. Az utalásra csak lenéz a kezére majd elmosolyodva bólint.*
-Soha nem vettem le, amióta megkaptam*mondja derűs hangon, vissza emlékezve a pillanatra amikor a lány meglepte, majd lassan felnéz a szemeibe*
-Kár hogy már nem tudom viszonozni, pedig akartam volna, sajnálom az egészet*mondja kicsit félig elfordítva a fejét utalva a halálára, meg a nemrég elejtett szavakra amikor már halott volt . TÉnyleg sajnálja*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-04, 1:46 am

- Igen, mert hallgatok rád és tudom, hogy jót akarsz nekem. Bár fordított helyzetbe én nem tudtam volna azt mondani neked, hogy rendes lány bárki, aki a közeledben van... *mondja teljesen őszíntén, majd folytatja is. * - Szóval én nem tudnálak így elengedni, ahogy most te engem, tehát tényleg értékelem, amiért ilyen vagy. *Michelle nem mindig féltékeny, oké, már volt az, hála Ayshanak, de egyébként nem mondható annak, legalábbis ő úgy érzi. *
- Josh? Nekem nem is mondta, hogy ott volt, amikor meghaltál... *na ezt biztosan számon fogja kérni a fiútól. Mi az, hogy neki ezt nem mondta el Josh? Hiszen beszéltek már Siriusról, tudja is, hogy még mindig szereti és gondolhatta volna, hogy érdekli a halála. Na de most már mindegy is. A hírtelen kérdés viszont felébreszti gondolataiból.*
- De, kedvelem, csak néha vitatkozunk, de amúgy tényleg nagyon jó fej srác... *persze, hogy jó fej, meg Michelle is kedveli, tényleg, csak néha nem tudja hova tenni a viselkedését, meg az, amit tegnap hallott Joshtól, hát az kicsit sok volt. Mi az, hogy egy másik lánnyal így beszél? Na de mindegy is, nem érdekli már az egész, majd Troy biztos elmeséli neki hogy mi volt, ha pedig nem, akkor rákérdez, bár nem úgy ismerte meg a fiút, mint aki titkolózik előtte.*
- Nem hagyom... az a vita után Josh állt közénk és elbeszélgetett Troyal. De én nem akartam végighallgatni, így hát otthagytam őket. De most már minden rendben, legalábbis úgy érzem. *furcsa pasikról beszélgetni pont Siriussal, de ha egyszer érdekli a fiút, hogy mi van vele, nem fog csöndben maradni, elárulja neki azt, ami történt. *
- De ha te mindig velem vagy, akkor tudsz mindenről, ugye? *kérdi a fiút figyelve, majd halványan elmosolyodik a további szavakon, mi szerint van Siriusnál is egy olyan kis zúg, ami Michellenek van fent tartva.*
- Én szerettelek úgy, ahogy voltál. Te nem úgy viselkedtél velem, ahogy sokan mások. Örültem, hogy nem vagy tapasztalt, úgy éreztem, hogy majd együtt mindent megtapasztalunk. *mosolyodik el, hiszen annak idején tényleg így gondolta, ezért se siettek el semmit, csak lettek egyre jobb barátok.*
- Tudom, hogy át fogsz, érzem, itt, belül. *mutat a saját szívére, majd halványan elmosolyodik az érintésen, mely nem sikerült, de még is érzi valahol az arcán, hogy a fiú oda akart nyúlni. Így meg is fogja a saját bőrét, majd ismét a fiúra néz. *
- Ne sajnáld. És tudom, hogy majd viszonozni fogod. Én nem hiszek a halálban. Tudod, mágusok vagyunk. Itt ragadtál, ennek oka van és én visszahozlak, még van remény. Feketemágus vagyok, felkeresem holnap az Inflatusosok magiszterét és megkérem, hogy segítsen. Mindent elkövetek majd azért, hogy velem maradhass, meglásd, úgy lesz.*bólogat is hozzá, látszik rajta, hogy ezt most tényleg elhatározta, tehát úgy is lesz, nem fog tágítani addig, amíg Demien prof. nem segít neki és ha kell, akármit feláldoz azért, hogy még egyszer együtt lehessenek.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-02-04, 2:10 am

*Kcisit elmosolyodik a lány szavaira, elvégre meg is van az oka amiért ezt mondta meg így is gondolta, főleg hogy szellemként már nem fontos semmi csak hogy akiket szeretett jól legyenek. *
-Tudod.. csak azt akarom hogy boldog legyél, olyan mint régen, és ha ez valakivel sikerül annak csak örülök. Főleg ha látom azt a mosolyt amit régen*mondja kicsit komolyabb hangon tényleg így van, elvégre a boldogság az boldogság, és ez a fontos hogy a másik az legyen. A szavakra csak lágyan megcsóválja a fejét*
-Ne hibáztasd érte... én se biztosan tettem volna a helyébe. Senki se szeretne fájdalmat okozni annak akit kedvel, mégha ezzel el is titkol dolgokat de jó szándék vezérli, főleg ha egy olyan lányról van szó amilyen te is vagy*mondja komoly hangon de egy kis félmosollyal az arcán*
-Értem*mondja egy bele egyező bólintással, bár nem tűnt a srác számára olyan hitelesnek de nem fog leragadni ennél a témánál, elvégre most jól el beszélgetnek. Kicsit olyan mint régen még ha szomorúbb is*
-Veszekedések mindig vannak, a legjobb ha te pedig a szívedet követed, néha jobb mint ha az agyad után mennél, a gondolatok megtévesztőek*mondja mosolyogva*
-Mondjuk úgy hogy figyellek innen, tehát pár dolog nem kerüli el a figyelmem*mondja egy félmosollyal, igen bizony most el lehet gondolkozni hogy egy szellem mennyit tudhat*
-Én néha egy kicsit bántam*mosolyodik el*-Tudod néha meggátólt abba amit szerettem volna tenni vagy bevallani, de így is szép volt... talán a legszebb*fejezi be halkabban, majd a keze a másik arca felé indul, de lassan vissza is húzza, viszont a lány szavai megint mosolyt kelltenek benne*
-Szeretem ezt a magabiztosságot*mondja derűs halk hangon, nem mond többet rá, nem akarja elkedvteleníteni se a lányt, de ő nem tudja hogyan menne ez. A lány szavaira viszont egy kis mosollyal lehajtja a fejét*
-Tudod te is hogy a halálba bele avatkozni, nem kis dolog, és komoly ok kell rá... sajnálom ezt mondani de nem hinném hogy a prof emiatt vissza hozna..*mondja miközbe lassan felemeli a fejét és a másik szemébe néz*