Ódon temető

//Terramágia házi//

*A mai nap valahogy sokkal kellemesebb az idő, mint az utóbbi pár napokban volt, legalábbis Azaria most így érzi, hiszen nem kell annyira felöltöznie és nyugodtan tud kint is mászkálni. Vulpix jelen pillanatban nincs vele, ő úgy döntött, hogy most egy kis lustálkodásra szánja el magát, ellentétben Azariával, aki a természetbe vágyik. Nem lehet sajnos mindig kedvesével, hiszen Vargnak valószínűleg dolga van az elsősökkel, hála a tanársegédségnek, így hát most egyedül sétál egyet. Egy fekete nadrág van rajta, lábain bakancs, derekán egy kényelmes, szegecselt öv foglal helyet, felül pedig csak kapucnis, fekete színű pulcsija látszik. A kapucni most a fejére van húzva, így kissé eltakarja mindez szép cicaszemeit, de mivel így meglehet, hogy hűvös lenne, ezért egy fekete, derékig érő kabát is van a lányon. Pár kósza tincsei most előre lóg, ki a kapucni rejtekéből, de egyébként nagyon is szép és csinos ám ez a vadóc lány, kin látszik, hogy egyébként igen különleges egy teremtés. Így indul hát útnak, nem máshová, mint Seol szigetére. A révész szerencsére most a Mysterio-i kikötőben tartózkodik, így hát könnyedén pattan bele a csónakba a lányka, majd már át is viszi őt az idős férfi, ahol a lány elköszön tőle és már az ösvény felé is veszi útját. Célja nincsen, egyszerűen csak élvezi ezt a kis kimozdulást és a friss levegőt, hiszen pár napig meg volt fázva és inkább az ágyában gubbasztott, de most szerencsére nincs ilyen gond. Ahogy elhalad az erdő mellett, egy kissé ködös helyre lesz figyelmes. Még nem járt ott, legalábbis nem rémlik neki, így hát megszaporázza lépteit, egészen addig, amíg a temető elé nem ér, ahol végignéz a kapun, majd pedig az utána elterülő macskaköves úton.*
~ Miért is akarok én egy temetőbe menni? ~ *kérdezi magától jókedvűen, majd már el is mosolyodik és határozottan lépi át a kaput, hogy bakancsának hangos léptei most már a köveket érintsék. Így siet tovább, megnézve az eleinte még alig olvasható fejfákat, majd pedig az olyan sírköveket, hol már az írásokat is látja. *
~ Itt már nincs olyan meleg. ~ *húzza össze magán a cipzárt is, hiszen furcsa módon mindenhol havat lát, pedig az idáig vezető ösvényen nem volt sehol... na de nem áll meg, bármit is hall, csupán csak kíváncsian nézelődik tovább és szerencsére szép szemeinek köszönhetően tökéletesen lát a sötétségben. Igazából minden Mr. Fenris érdeme, és ezt a lány is nagyon jól tudja, tehát igyekszik most már teljes életet élni. Miközben a múlton és a jelenen gondolkodik, befordul az egyik rövidke ösvényen, egy másik sírokkal teli hely felé, melynek végén egy kripta található és unatkozva kezdi olvasgatni a neveket.*
- Robert Wingmor... Helena Shardon... *és így tovább, egészen addig, amíg a kriptának az ajtajához nem ér. Furcsa hörgés hallatszik bentről és mintha valaki mozogna bent. Igen, ez teljesen biztos, a hangok mintha ütések lennének, de a lány nem borzong bele, egyszerűen csak az ajtó elé sétál, mely résnyire nyitva van, de még nem kukucskál be rajta.*
~ Mi lehet ez? ~ *nyel egy aprót, majd végül pálcáját a kezébe veszi, úgy tárja ki azt. És hogy mit lát odabent? Egy furcsa teremtményt, mely egykor még ember lehetett, de mára már csak aszott teste látszik, ijesztő tekintete, össze-vissza égett és cafatokban lógó bőre, ruhái pedig oly megviseltek, mintha évszázadokat pihentek volna bezárva. Meglehet, hogy ez is volt, ez egy hulla, aki ki tudja, hogy mikor térhetett magához. Azaria meg is torpan a megrökönyödéstől, ahogy néz előre és az zombi még észre se veszi, csupán csak a kriptában található gyertyákat és egyéb dolgokat tesz tönkre, mintha nem akarná elhinni, hogy halott. Azaria lassan lép hátra, de szerencsétlenségére pont egy csontdarabra sikerül rálépnie, mely hangosan roppan, így a dög már észre is veszi, majd furcsa, hörgő hangot hallatva meg is indul a lány felé.*
- A francba, na nyomás! *már fordul is meg és kezd el futni. Na nem mintha nem tudna elbánni egy ilyen lénnyel, de most kissé meglepődött, így hát gyorsan kerülgeti meg a sírokat, így jutva el egy földesebb, ködösebb helyre, mely még mindig a temetőt képezi, a furcsa, hörgő hang pedig lassan, de biztosan közeledik felé.*
~ Belőlem aztán nem eszel... ~ *el is dönti magában, hogy ha már ilyen helyzetbe keveredett, akkor kamatoztatni is fogja tudását, így pálcáját most szépen a föld felé irányítja és már rajzol is vele egy jó nagy kört, méghozzá két olyan sír között, amelyek tetején egy angyal található, tehát meg fogja jegyezni, hogy hová nem szabadna lépnie.*
- Devoro! *mondja ki idő közben a varázsigét, melynek köszönhetően a kör mentén fénycsík fut végig, majd a föld megbuggyan, ezzel jelezve, hogy a varázslat létrejött.*
- Csodás! *csillannak meg szemei, de tovább nem tud nézelődni és örvendeni sem, ugyanis a zombi már meg is indul felé, Azaria pedig nem rest tapsolni is egyet.*
- Na ide gyere te hulla-maradvány és kapj el, ha szeretnéd. Tudom, hogy irígyled, hogy élek. *a zombi ki tudja, hogy mit fog fel mindebből és mit nem, de a lényeg, hogy most már határozottan Azaria felé tart, ki a mocsár másik oldalán áll ugyebár és nem is megy sehová se. Szerencsére buta egy lények ezek az élőhalottak, így hát hamarosan már bele is sétál a latyakba, de kitartóan lépeget tovább... egészen addig, amíg meg nem érzi, hogy nem megy már előrébb és kezd el merülni. Kezeivel a lány után kapálózik, aki csak kihúzza magát, majd leveszi fejéről a csuklyát és úgy figyeli a zombit.*
- Föld alól jöttél, így most visszaküldelek oda. Ott van a te helyed! *ezekkel a szavakkal nézi végig azt, amíg a halott eltűnik a földbe és már nyoma se lesz. Végül pedig egy halk sóhaj és már bele is túr dús hajába a lányka. Elteszi pálcáját, majd szépen ki is kerüli a két angyalokkal ellátott sírt, majd ez után csüccsen le az egyik padra a temetőben.*
- Ez remek, egyszer jövök erre és máris meg akarnak támadni... imádom ezt a helyet. *utal itt az iskolára is természetesen, de végülis elég ügyesen végrehajtotta a menekülést és most el is mosolyodik magában. *
- Tetszik ez a terramágia! *eddig is tudta, hogy az exortus ház számára a legjobb hely, most pedig már egyre biztosabb benne. Végül felpattan, ugyanis kezd hűvös lenni, főleg formás hátsójának, így hát irány vissza a kastélyba, ahol megmelegedhet és remélhetőleg majd hamarosan el is mesélheti Vulpixnek, hogy mi is történt vele a mai esti sétája alatt.*

* Péntek este van s lehet, hogy mindenki szórakozik és bulizik, ez a fiú viszont nem, éppen azon van, hogy visszanyerje erejét s azt a pár kiló izmot visszaszedje magára amit az elmúlt hetekben leadott, így hát délutáni futása ebben a pillanatban ért véget a temetőben. Nem volt szándékában itt kilyukadni, de valahogy erre keveredett s mivel nem fél sem a sötétben sem a mumusoktól, a kapu előtt megáll s térdére hajolva szívja be mélyen a friss esti levegőt. Pár percet elidőzik így, majd szépen besétál a nyikorgó kapun s pár lépés után kiválaszt egy számára tetszetős kis sírkövet s nekiveselkedve a gyúrásnak, elkezd rajta fekvőtámaszt nyomni. Persze csak tenyerével támaszkodik rajta, lábai a földön vannak, nem olyan nehéz így kinyomnia magát de több mint a semmi, jelenleg ezzel is beéri. Mit foglalkozik ő azzal, hogy hol van, lényeg, hogy bőre alatt majd szétrepedjen az izom és ismét formában legyen. De ezt a kis veszteséget is csak azok láthatják rajta kik ismerik, mivel jóformán most is jó kondiban van, ez látszik is rajta, széles válla és kidomborodó mellkasa erre utal a többit természetesen eltakarja a fekete melegítő mit visel. Pálcája is nála van persze, egy ideje megint csak használja, szóval tényleg nincs mitől tartania és nem is tart, nem fél ő semmitől és senkitől...*

* A tempón egyre gyorsít, egyáltalán nem esik nehezére és valójában jóleső érzés tölti el "izzadás" közben, végre érezheti, hogy ereiben ismét áramlik a vér s fitt, mint általában mindig. Az se érdekli különösebben, hogy hol van, na és ha egy temetőben? Ő legalább eltudott futni idáig, ami nem kis táv, hisz nem két lépésnyire van a Mysterio-tól, na meg az sem mellékes, hogy nem egyenesen ide tartott, csupán csak itt kötött ki. Fene se gondolta volna, hogy épp most jár erre valaki, így mikor hallja a kapu nyikorgó hangját, fejét arra emeli és végigpillant az érkező alakzaton. Jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a női idomokat s mikor közelebb is jön a leányzó, elégedetten elmosolyodik magában. Szavaira egy pillanatra megáll, majd lassan felegyenesedik miközben a leányzó arcát fürkészi.Hangja kissé mélyebb mint az az ilyen korú fiúktól megszokott, de ez Ryan.*
- Te pedig ülőhelyül nem gondolod?* kérdez vissza kicsit oldalra döntve fejét miután a lány lecsüccsen az egyik sírkőre.*
- Itt lyukadtam ki s mivel ezzel már semmi kárt nem teszek a túlvilágiaknak, így hát ez van. Nekem viszont jól esik.* forgatja meg törzsét párszor majd a név hallatán kissé közelebb lép hozzá s leguggol elé.*
- Áh szóval te is oda jársz. Én is, Ryan Bourton szolgálatodra.* ereszt meg felé egy sármos kis mosolyt s ahogy látja mit fürkész annyira Alinox ő is vet arra egy pillantást, majd fejét csóválva áll fel.*
- Nyugi, akin ülsz biztosan örül annak, hogy egy formás popó becsmérli meg nyughelyét. Én legalábbis örülnék.* jegyzi meg szórakozottan, majd ahol abbahagyta ott folytatja a rögtönzött kis edzést, persze közben fél szemmel a leányt lesi, ki a ruházata alapján szintén esti futásra adta a fejét.*

* Egy eddig számára ismeretlen lány téved erre ezen a késő esti órában, nem valami édenkerti hely az tuti, de hát bizonyára neki is megvan a maga oka arra, hogy ide jött. Hamar beszédbe is elegyednek a kérdések által, mindig elő tud állni egy frappáns kis válasszal, jelen esetben talán picit igaza is van. A bemutatkozás is megtörténik, annyi tuti, hogy egy suliba járnak, de hogy ki melyik házba és évfolyamba az nem igazán. Ryan számára ezek a dolgok mellékesek, így nem hozza egyenlőre szóba, majd a nevetést hallva mosolyogva feláll.*
- Fog is az enyém csücsülni valaki ne aggódj. Tudod a mázlista fajtába tartozom.* kacsint egyet a leányzóra ki bájosan mosolyog továbbra is, na de folytatja az edzést így a beszélgetés is félbe marad kis időre, de szemein nincsenek lakatok, így kedvére nézi miként hajolgat a lányka.*
- Nem bánnám ha becsípődne a derekad. Előnyös egy pozíció nem mondom.* harap ajkába, hogy visszatartson egy kisebb nevetést, majd fejét megcsóválva szegezi maga elé tekintetét és szűkíti a kinyomásait, így kicsit pattogósabban nyomja a továbbiakban. a kérdésre nem reagál egyből, magában számolja a fekvőtámaszokat s mikor végez az adagjával vesz egy nagy levegőt és lerázza kezeit.*
- Talán lenne kedved máskor velem tartani?* kérdezi csibészes mosolyával mi megannyi lánynak bejött már. Jó kiállású egy fiú és van ám ott ész is nem is kevés, na de ezt nem sokan tudják róla mi azért javára válik olykor.*
- Mert akkor felkötheted a gatyót, szinte minden nap csinálok valamit. Tenni kell ezért.* mutat végig magán egy laza mozdulattal, majd az üvegre pislantva elfogadja.*
- De izgi lesz utánad inni...bele se merek gondolni.* ejt meg újabb mosolyt s pár kortyot vesz csak a vízből, majd letörli az üveg száját és visszaadja.*
- És mióta vagy itt? Még egyszer sem láttalak a konditeremben, pedig ezért az alakért biztosan megdolgozol...* pillant rajta ismét végig, de nem hosszan csak ameddig végig nem ér alakján.*
- Miket szoktál csinálni ha nem éppen csábos kis mosolykáddal a pasikat veszed le a lábukról?* kérdezi karjait keresztbe fonva erős mellkasán, kíváncsian csillogó tekintete pedig az övét fürkészi s talán picit derekával is elkezd hintázni jobbra balra, de egyszer csak elnéz mellette egy hosszabb pillanatra, de aztán ismét Alinox-on landol.*

// Olvad //


* Furcsa egy helyen akad össze ez a két fiatal s ráadásul még tornázgatnak is ezen a helyen, mi nem más mint a temető. A fiút egy cseppet sem zavarja hol van s ez a beszélgetésüket sem akadályozza, legalábbis az ő részéről biztosan nem. Épp a fekvőket szűkíti le kisebb kinyomásokra mikor a leányzó elkezd előtte hajolgatni mi tálcán kínálja számára a látványt.*
- Áh nem, oda szükségtelen.* vigyorodik el, az rendben van nála hisz kap visszajelzéseket nem is keveset, egy-egy elnyúló pillantás, csábos mosoly és ugrik is az ego szintje. Az edzések rendszeressége is szóba jön, így ajánlja fel társaságát egy következő edzésre Ryan mit nem is utasít el Alinox.*
- Ó majd meglátjuk.* vigyorog továbbra is, ez majd akkor és ott kiderül szóval miután mellkasán keresztbe fonja karjait kíváncsian hallgatja mióta is van itt a leányzó.*
- Hm szóval elsős vagy...* nyugtázza magában majd tovább beszél.* - Az uszoda mellett van.* segíti ki a lányt vigyorogva, ezzel sem mondhatott neki túl sokat, de hát ő már csak ilyen, viszont a kérdésre megcsóválja fejét és ravasz tekintettel pillant a másikra.*
- Azt nem mondtam, de gondolom, hogy van ki elalél a látványtól. Aranyos, de engem még nem kenyereztél le vele.* szívja be alsó ajkát s amikor a kérdés elhangzik kissé oldala dönti a fejét.*
- Nyomasztó? már miért lenne az? Nincs itt rajtunk kívül senki csak ár csontváz és némi rothadó hús, mit nem is látunk...meg amúgy is itt vagyok szóval ha bármi van Ryan papa megvéd.* lép kissé közelebb hozzá, ez a kissé egészen a lány előttig tart s kb egy méterrel előtte áll meg így kissé talán fölé is tornyosul.*
- De ha tőlem félsz ezen a kietlen helyen s csak kamu az a nyomasztó szöveg, hidd el nem szoktam lányokat vacsorázni estére. Tőlem nem kell félned...* talán, ki tudja ezt valójában hisz nem is ismerik egymást, akár most rögtön meg is dönthetné a másikat senki sem tudja meg, ha meg árulkodik simán letagadja. Na de erről szó sincs, így végül megvonja a vállát.*
- Na de ha tényleg menni akarsz akkor menjünk...hova szeretnél menni?* fordul a kijárat felé bár még nem indul el ki tudja, talán időközben megkedvelte a lányt ezt a denevérektől hemzsegő helyet.*

* A lánynak kezd nyomasztó lenni a temető így menésre adná a fejét, no de kérdés a srác számára az, hogy valóban a helytől libabőrösödik ki vagy esetleg tőle tart valamicskét ezen a járatlan helyen. A válasz eléggé magabiztos mi akár a lány kárára is lehetne, hisz nem is ismeri ezt az agresszív teremtést, de hát ez az ő baja.*
- Ó vagy úgy. Ennek örülök.* húzódik szét képén egy mosoly majd közelebb lép hozzá és fölé tornyosulva tekint le rá, nem mintha halálra akarná ijeszteni vagy kárt tenni benne csak szórakozik.*
- Van itt egy tó, egy vízesés, barlang, kissé messzebb egy lápvidék bár kötve hiszem, hogy ott akarnál sétálgatni szóval ezek vannak, válassz csak.* ő már szinte mindenhol járt úgyhogy neki tök mindegy, persze van még ez az itt a közelbe de azok sétálás szempontjából ki vannak lőve.*
- Ezek vannak...ha nem is szépek de sétálni lehet. Ízlés kérdése ki mit tart szépnek.* vonja meg a vállát, ő ritkán dől ki a látványtól szóval ebben nem lesz a lány segítségében de ha esetleg kitalálta hova is menne szívesen akkor el s indul a kau felé.*
- Persze egyik sincs egy köpésnyire, de ha mindenképpen le akarod járni a lábad akkor gyerünk.* vigyorodik el a kapuhoz érve mit ki is tár a lány előtt, de mielőtt az kimenne hirtelen a semmiből ugrik elé egy fekete párduc, ki támadóállásban morog lá a lányra.*
- Ki ez már megint? Ahogy egyedül hagylak egyből összeszedsz valakit!* pillant ki a famulus a srácra kissé megvetően, de továbbra is elállja a lány útját.*
- Ő Darkly a famulusom...csak a szája nagy nem kell félni tőle. Ugye?* pillant vissza az állatra.* - Na menj arrébb és tartsd a szádat. Nehogy azt hidd már, hogy tőle kéne féltened.* kezével arrébb kotorja az állatot ki rámorran így Ryan meglepetten vonja fel szemöldökét.*
- Hogy mondod?* ilyen eddig még nem fordult elő s bár a fiú sejti ám, hogy mi ez a fellépés a párductól, tudhatná, hogy nem kell őt kísérgetni, nem fog semmi rosszat csinálni.*
- Gondolom... kíváncsi leszek, hogy akkor is ilyen kemény legény leszel mikor felelni kell!* szűköl össze a állat szeme, majd amilyen hirtelen jött úgy is távozik s egy ugrás kíséretében eltűnik a bokrok s fák között, de a srác tudja ám, hogy itt ólálkodik a közelben, hisz félti gazdáját.*

* Felsorol pár helyet mi jöhet szóba séta gyanánt, neki mindegy merre mennek, mindenhol járt már az egy év alatt s mivel a leányzó még újnak számít így rá hagyja a választást.*
- Okés akkor irány a tó!* egyezik bele végül, tisztában van vele, hogy egyik sincs egy köpésen belül, így Alinoxnak kár cukkolnia, kettejük közül egyértelműen a srác fizikuma edzettebb.*
- Hogy én puhány? Nem hiszem, hogy úgy néznék ki, egy kis séta meg se kottyan.* vág vissza pillanatokon belül s ezek után el is indulnak a kapu felé, mit kitárva engedi ki rajta a lányt. Azonban famulusa közbelép s rámorog a lányra majd kisvártatva a srácra is, Ryan nagyon jól tudja miről beszél az állat, de nem óhajt most Alinox előtt vitázni a famulussal. Nagy nehezen sikerül koccoltatnia, de biztos abban, hogy itt marad a környéken és szemmel tartja gazdáját. Végre nyugodtan elindulhatnak a tó felé s menet közben egy kérdés is felmerül társában.*
- Miért szerinted tőled kélne féltenie?* teszi fel ismét a kérdés nevetve, ezt egyszerűen képtelenségnek tartja.* - Úgy értettem, hogy te nem veszélyeztetsz engem semmiképpen, nem vagyok veszélyben a társaságodban. Max fordítva.* kacsint rá a lányra szórakozottan, ám innentől kezdve a két fiatal elvegyül a fák között s csendes beszélgetés közben jutnak el a tópartra, hol bizonyára tesznek is egy kisebb sétát majd visszatérnek a kastélyba hol el is vállnak útjaik.*