Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 2:28 am

- Nem is tudom, talán az az illető, akivel beszélgetek. *oly nagyon furcsa, hogy meglehet az is, hogy talán tényleg egy őrülttel van dolgom. Na de mindenesetre beszélgetni akar velem, még mindig és azt akarja, hogy meséljek neki a helyről, amit csak szeretnék, de én nekem ez nem szokásom, amikor viszont a szemeibe néz és hallom a kérdést, bólintok.*
- Rendben. Ahol most vagyunk, az Seol szigete... elég nagy, sok mindent találni itt és egy várost, Mystralt. Én még nem igazán ismerem, mivel nemrég érkeztem ide, a Mysterioba, ami egy szigettel arrébb van. *mutatok is egy irányba és a hatalmas kastély tornyait talán Demetrius már látja is.* - Ott tanulok, elég sok diáktársammal együtt. Három magiszterünk van, elég nagy erővel és elég sokféle mágiát tanítanak. *úgy érzem, hogy mindent elmondtam, hiszen elsős vagyok, nem igazán keveredtem még bajba, tehát túl sok információt nem tudok mondani neki. Na de végül elindulok a kriptába és már ismét önmagam vagyok, de ahogy beszél, igen csak ijesztő a számomra és amikor jéghideg keze az arcomhoz ér, hirtelen fordítom el a fejem és kezdek el ismét tiltakozni.*
- Különben ... *itt előveszem a pálcámat, jelezve, hogy kész vagyok harcolni is, ezen nem múlik. Na de a halálról való véleményem felkelti az érdeklődését és ismét egy furcsa kérdéssel fordul felém.*
- Én... nem is tudom. *gondolkodok el bizonytalanul, hiszen amikor Sairus kezei között voltam és majdnem megölt, akkor féltem a haláltól, még élni szeretnék, igen, biztos vagyok benne, hogy még nem akarok meghalni, de ezt most nem fogom vele közölni, inkább amikor azt akarja, hogy varázsoljak, csak szépen elkezdem elhagyni a kriptát, de szavai hallatán ismét megremegek és megállok, majd felé fordulok és bólintok.*
- Persze. *itt viszont hirtelen megállok és a másik szemeibe nézek.*
- Az az igazság hogy... én még csak elsős vagyok. A démon teremtés másodikos tantárgy és azért jöttem ide gyakorolni, hogy hátha sikerül de... de nem tudom megcsinálni. *sütöm le szemeimet szégyenkezve, hiszen bár nem mondtam, hogy mit akarok csinálni, nem tudok mást tenni.*
- Még csak alap varázslatokat tudok. *ismerem be végül, így hát nem tudok engedelmeskedni a parancsának, de ez után a cigaretta térít észhez.*
- Utálom a dohányzást. *jegyzem meg egy szájhúzás mellett, majd végül pálcám lendül felé, ha már bemutatót akart látni.*
- Sectumsempra. *egy kaszaboló átkot küldök a mellkasa felé, ezzel jó pár mély vágást ejtve rajta, majd hirtelen fordulok meg és kezdek el futni felfelé a lépcsőn, hogy eltűnjek innen, de mielőbb, hiszen valami nagyon nincs rendben ezzel a férfival.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 3:14 am

-Én a helyedben inkább megválogatnám a szavaimat. *húzza összébb szemöldökét a férfi, majd mivel a lány önként nem akar mesélni a környékről, így egy kis kényszer árán hallgatja végig Demetrius a Mysterio és Seol bemutatását. Az iskola említésénél a mutatott irányba is pillant, s látja a kastély tornyainak egy részét, de majd talán közelebbről is szemügyre veszi azt az iskolát, de ma még biztosan nem. Viszont hamarosan a lányka elárul pár fontos dolgot, miszerint az iskolában három nagy hatalmú mágus tanítja a diákokat különféle mágiaágakra.*
-Szóval ott erős mágusok is vannak. Na látod, nem is volt olyan nehéz. *jegyzi még meg Demetrius, majd lassan besétálnak a kriptába, ahol ideje egy kicsit a frászt hozni erre a lányra. Ez sikerül is a vámpírnak, ám amikor végigsimít Nymphadora arcán, a lány hevesen ellenkezni kezd. A férfi amolyan fenyegetésként értelmezi szavait, így vissza is kérdez, mire a lány előveszi pálcáját, mire Demetrius csak elmosolyodik.*
-Úúú, csak nem engem is arrébb lebegtetsz? *neveti el magát gonoszul a férfi, majd nemsokára szóba kerül, hogy a kis vörös nem fél a haláltól. Az elmélete tetszik Demetriusnak, valóban szerinte is ez az igazi, jobb élet, bár Nymphadora ezt egyelőre még csak remélheti, ő viszont már tudja. Amikor viszont rákérdez, hogy képes lenne-e akár most rögtön eldobni életét a hőn áhított szebb életért cserébe, a lányka elbizonytalanodik.*
-Mindjárt gondoltam. Neked is csak a szád nagy... *húzza el száját, majd hátrébb lép, s kíváncsian várja a bemutatóját a lánynak, ám az megint lázadozni kezd. Demetrius viszont továbbra sem engedi elmenni a diáklányt, így visszaparancsolja, hogy mutassa be neki azt a démonidézést. Nymphadora vissza is fordul beleegyezően, de végül bevallja, hogy nem képes rá, még nem tanult ilyesmit, vagyis még a gondolataiban is csak nagyzolt. Demetrius arcán jól látszik a csalódottság, miközben hallgatja a szavakat.*
-Hogy is gondolhattam, hogy valóban képes vagy rá. Hisz amit a halállal kapcsolatban mondasz, az is hazugság. Ugyanúgy félsz a haláltól, mint a többi halandó. *kissé rossz szájízzel beszél, majd elővesz egy cigit és rágyújt, a lány szavaira viszont csak vállat von.*
-Az a te bajod. Én meg a hazugságokat utálom. *ez így nem teljesen igaz, ha neki kell valakit megtéveszteni, vagy hazudni neki, akkor nincs vele baja, csak ha vele szemben alkalmazzák. Ezután viszont meglepő fordulat következik, Nymphadora meglendíti a pálcáját, amiből az átok el is találja a férfit, több vágást ejtve ezzel ruháján és mellkasán, a cigi pedig kiesik Demetrius szájából a meglepettségtől. A mellkasához is kap, miközben a lányka rohanni kezd kifelé.*
-Te kis ribanc. *mordul fel, majd bizony hiába kapott a lány pár másodperc előnyt, Demetrius hamarosan mögötte köt ki, majd már el is kapja a lány kezét, maga felé fordítva hevesen a lányt, majd félelmetes arccal pillant a szemeibe.*
-Ez nagy hiba volt! *a szavak úgy hangzanak, mint amit egy kivégzésre váró hall az utolsó pillanatokban, majd Demetrius már le is csap Nympadora nyakára, s szemfogait belemélyesztve szívni kezdi a vérét. Most nem azért iszik, mert éhes, hanem a lány által okozott sebeket gyógyítja be a friss vér által. Egy ideig szívja a lány vérét, már csak azért is, viszont nem öli meg, túl értékes, ez érződik a vérén. Aranyvérű lányról van szó, így a vére különösen finom a számára, így még időben elszakad tőle, mielőtt még túl sokat inna, majd a kissé kábult lány szemeibe néz.*
-Ne merészelj még egyszer rám támadni. Tönkretetted az ingemet! *morogja, majd egy ütéssel lecsapja a lányt és a kriptához vonszolja.*
-Szóval a temető a második otthonod? Hát legyen... *azzal megfogja a lányt, s mint egy rongybabát, úgy hajítja be a kriptába, majd egy gyors rántással becsapja az ajtaját, ami meg is roggyan tőle, s nem is fog egykönnyen kinyílni, az biztos. Demetrius ezután viszont tovább morgolódva úgy dönt, inkább visszatér a kastélyba, elég volt neki ennyi ismerkedés a hellyel egyelőre.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 3:29 am

*Inkább nem válaszolok most már semmit se a szavaira, hanem amikor azt parancsolja, hogy meséljek, hát mesélni kezdek, elmondva pár dolgot a környékről, majd bólintok is egy aprót arra, amit mond. Na de mindezek után el is hagyjuk a felszínt, besétálva a kriptába, ahol megmutatkozik az ereje, hiszen nem picit ijesztő a számomra. Na de amikor hozzám ér, csak előveszem a pálcám, jelezve, hogy készen állok a harcra.*
- Nem csak lebegtetni tudok. *jegyzem meg ridegen, majd amikor a halállal kapcsolatban kérdez, tényleg elbizonytalanodom, nem akarok még meghalni, de egyben ha mégis meg kell, akkor bátran akarok átlépni a másvilágra.*
- Nem, nem a szám a nagy. *szólok vissza, de ez után inkább ott hagynám, de ezt nem engedi, hanem bizonyítást kér, én pedig beismerem, hogy még nem vagyok rá képes, ahogy viszont beszél velem, minden szó rosszul érint.*
- Én képes leszek, de arról nem tehetek, hogy még fiatal vagyok és nem tanultam. *vágok vissza, de kezdem megelégelni a férfi viselkedését, így hát jöhet a támadás, amely betalál, felszakítva a ruhát és a bőrt is, jó mélyen megvágva Demetriust, kinek vére is megered, de ez engem nem zavar, viszont ahogy hallom szavait, vissza se fordulok felé, de túl hamar ér el és már hirtelen maga felé is fordít, de tekintete, ismét megdobban a szívem és hatalmas félelem járja át egész testem, de már nem tudok mit tenni, csupán csak eltorzult arcát látom, de fejem már félre is billen és képtelen vagyok tiltakozni, csak felsikoltok, ahogy hegyes fogai áthatolnak a húsomon, hiszen fáj és kezeimmel is próbálom eltolni, de semmi értelme... még pár pillanat és szemeim lecsukódnak, kezeim pedig a vállaira siklanak, testem pedig átadja magát neki. Még észnél vagyok, bár fel se fogom, hogy mennyi vért veszíthetek még mindig, én már csak azt az örömteli mámort érzem és már menekülni se akarok. Lábaim alig tartanak meg, de a vámpír biztosan fog, majd amikor fogai távoznak testemből, fejem egy pillanatra mellkasára bicsaklik, szinte semmi erőm sincs már, de ki kell nyitnom szemeimet, úgy kell figyelnem rá ismét, bár már nem vagyok teljesen észnél, csupán csak a boldogságot érzem, nem a gyengeséget. Mondani már nem tudok semmit, csak érzem az ütést és a földön kötök ki, akár csak egy hulla, meg se mozdulok... Az édes érzést még mindig érzem és eltörpül ez mellett a fájdalom, nyakamból viszont még mindig folyik a vér, ahogy a ruhámon is látszik mindez... na de már csak azt érzem, hogy repülök és végül erősen csapódok a kriptában valaminek. Felnyögök kicsit, megpróbálom feltornászni magam, de testemből elhagy az erő, így ájulok el, eléggé csúnya állapotban, hiszen nemcsak véremből veszítettem, hanem testemen is az ütések szép nyomot hagynak majd... És hogy mi lesz ha felébredek? Egyenlőre nem tudom, de hogy miképp fogok visszajutni az iskolába, arról fogalmam sincs, lehet, hogy elérem végre azt, amire vágytam, a halált, bár azt nem ilyen megalázások közepette képzeltem el.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 2:54 pm

*Egy sötét erdőben vagyok, egyedül, miközben egy vadász üldöz. Nem is vadász ez a teremtményt, de még nem tudom, hogy pontosan mi, csupán csak futok, az életemért menekülve, néha ijedten visszatekintve a sötét, hófehér bőrü férfira... de ekkor érzem meg azt, hogy lábam beakad egy fa gyökerébe, én pedig durván elvágódom a kemény földbe, jó pár helyen felsértve szép bőrömet, ő pedig már ott is terem. Csak hirtelen megfordulok, majd hátrálok a földön, de ő fölém magasodik, majd ijesztő tekintetével rám néz, végül már tudom, hogy mi ő... a szemfogak kilátszódnak az éjszakában, ő pedig már el is kap, hogy véremet vegye. Testem megremeg, én pedig felsikkantok, majd kinyitom a szemem, álom volt csupán. Álom, de mégis egész testemben remegek, ami nem csak a félelem és a tegnap éjszaka következménye, hanem a hidegé is, hiszen egy vékony, hosszú szoknya van csak rajtam, lábaimon bakancs, felül pedig a fűzőm fölött csak egy kabát, én pedig szinte alig élek, szívem is lassan dobog mellkasomban. Csak egyik szememet tudom kinyitni, ugyanis másokon egy hatalmas monokli van, szépen bedagadt és ez még semmi, jó pár helyen megütöttem magam, a hátamat, derekamat, hátsómat és kezeimet is, melyeken elég csúnya zúzódások lehetnek, de most csak lassan, a földön vonszolva magam próbálok felmenni a lépcsőkön, egy-egy fokonként haladva, hogy elhagyhassam ezt az átkozott kriptát, ahová nem vágyom vissza. Most oda a büszkeség élni akarok, de erőm szinte semmi, hála a vérveszteségnek.*
~ Demetrius egy vámpír. ~ *jön a felismerés, miközben egyre feljebb küzdöm magamat a lépcsőkön, majd végül az ajtóhoz érek. Kinyitnám, de az behorpadt picit, nem megy, nem tudok kiszabadulni. Vajon tényleg az lesz, amit mondott? Ez a kripta lesz az örök nyughelyem? Nem, ahhoz azért nekem is van még egy-két szavam, így erőtlenül, de megpróbálok dörömbölni az ajtaján, ki kell jutnom, hátha valaki meghall engem, esetleg egy régi sírásó vagy bárki, csak engedjen ki erről a helyről, de erőm is egyre fogy és a kopogások is egyre halkabbak, de nem adhatom fel, nem ájulhatok el ismét, viszont ahogy vörös hajtincseim előre libbennek, a harapásnyomok nem látszanak, de felsőm vérben ázik, akár csak arcom egy része és néhány hajtincsem is... és hogy a testem hogy néz ki, mely mindig tökéletes volt? Nem tudom, de lehet jobb is nem belegondolni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 3:06 pm

*Kell néha egy kis kikapcsolódás, bár hogy ez annak számít e , mások talán azt mondanák hogy nem. Én viszont már régen nem törődtem a halottakkal. Na nem mintha annyira bánnám, de belül érzem, hogy hiányzik kicsit. Így aztán a mai utam a temetőbe vezet, ahol kicsit magam lehetek a gondolataimmal, és még a klíma is kedvemre van. Néha nem is olyan rossz kora délután egy kis séta a kripták között, ahol csak magam vagyok, na nem mintha nem tudnám elviselni valaki társaságát. Így aztán a révész segítségével nemsokára áthajózok , méghozzá Samaellel az oldalamon. Ahhoz képest, hogy régebben mennyire hangsúlyozta a lénye hogy megvan egyedül egyre jobban hozzám szokik. Talán jobb is ezt a bestiát magam mellett tudnom, bár néha magam sem tudom mire vélni, hogy mit akar éppen. És még mindig nyugtalan, s bár nem vallom be de én is. A kikötőnél még egy pillantást vetek arra a szigetre, majd elhúzva a számat fordulok el tőle, s indulok meg a temetőhöz. Nem kell sok idő s már ott is vagyok. Amúgy egy hosszúkásan kialakított bőrkabát, valamint bőrnadrág van rajtam bakkancsal, hajam pedig rendesen kifésülve omlik hol a vállamra, hol a hátamra, ahogy a szél fújja. Nemsokára már zsebre tett kézzel azon kapom magam hogy a sírok között bóklászok gondolataimba merülve... Akik itt vannak már nem sikítanak ha baj van, nyugodtak, nem kellnek fel hogy halálra rémisszék a tudatlan csőcseléket nem kopognak.... Kopogás, egy pillanatra magam is megállok, mert valahonnan mintha ezt hallanám. Csupán csak komor tekintettel nézek körbe, megpróbálva femérni honnan jön ez a hang, Samael pedig hátra csapva a fülét szaglászni kezd, és az egyik kriptához poroszkál. Valamit talált, ezt látom rajta, én pedig kissé felgyorsítva a lépteimet követem, de már útközben előhúzom a pálcámat. Nem normális ez itt, vagy csak én lettem olyan aki idegesebb ebbe a párnapba? Meglehet minden esetre felrántom az ajtót, felkészülve rá, hogy bármi lehet a másik oldalon, de ekkor veszem észre hogy csak egy lány. Egy a házamból, de ahogy kinéz... az nem helyén való. Bár lehet belül kissé csalódott vagyok, hogy nem valami mással találkoztam, de ez arcomon látszik, így csak kezemet előre nyújtva a válla felé, kissé sötét, kérdő pillantást vetek rá.*
-Te meg hogy kerültél ide, és mi történt veled?*csúszik ki az első kérdés a számon, miközben átnézek a válla felett, keresve esetleg mást, talán ami ezt tette, hiszen nem hinném hogy a lány öncsonkító, vagy mazoista lenne*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 3:20 pm

*Egyre jobban elhagy az erőm, nem tudok mit csinálni, de hamarosan már kezdem lecsúszik a poros földre, nem tudok mit tenni, úgy látszik, hogy ennyi volt tőlem és Demetrius vágya valóra válik, tényleg itt fogok meghalni... na de ekkor hallom meg, hogy valaki feltárja az ajtót és már a napfény is bebocsátást nyer a sötét kriptába. Kissé hunyorgom, miközben egy ismeretlen fiú a vállamhoz ér, én pedig csak nyöszörgöm egy picit. Szégyellem, hogy így lát valaki, de szükségem van segítségre, így félreteszek minden mást, minden büszkeséget.*
- Vigyél ki innen, kérlek. *alig tudok mozogni, de kezem valahogy megtalálja az övét és szemeim is esdeklőek, mármint az egyik, hiszen a másik picit rosszul néz ki.*
- Bezárt ide, azt akarta, hogy meghaljak... *motyogom halkan és próbálok erőt venni magamon, hogy fel tudjak kelni, de ez ennyire nem megy könnyen, hiszen ez a vérveszteség, na meg a szédülések és lábaim se engedelmeskednek nekem, ahogy kezem se, mely lecsúszik a fiúéról, láthatóan tényleg szükségem van a segítségére, mert ha itt hagy, én nem tudok innen sehová se menni... *

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 3:29 pm

*Nem kellett szerencsére sokáig keresnem, Samael előbb megtalálta azt a bizonyos ajtót, amit feltárva meg is találom a hang forrását. Nem ismerem annyira a lányt, csak annyit tudok róla, amit egy Sentinelnek kell, a háza diákjairól, de annyiban biztos vagyok hogy valami nagyon csúnya dolog történhetett vele. Azon gondolkozok, hogy úgy tűnik megint kezdenek fura dolgok történni, bár erre még nem teszem le a nagyesküt egészen addig, ameddig meg nem tudom, hogy mi történhetett, márpedig meg kéne. Kezem a vállához ér, és kérdezek is, de úgy tűnik pár szón kívül nem kapok túl sokat. Csak annyi biztos hogy valaki bezárta ide. Na de egy pillanatig gondolkozok, majd komor tekintettel benyúlok a hóna alá, átfogva a vállát, és hagyva hogy rám támaszkodjon, segítek felállni neki. El se hiszem hogy pont nekem kell ilyesmibe bele csöppenni, de már itt vagyok, nem tudok tenni a dolog ellen, na meg Sentinel is vagyok.*
-Nyugi ma kivételesen jó fej vagyok és nem hagylak itt.*mondom komoly hangon, miközben lassan kisétálok vele egészen egy padig, ahol ha minden igaz megpróbálom leültetni is.*
-Rendesen elbántak veled... ki akarta hogy meghalj?*kérdezem egyértelműen miközben lassan feltűröm az ujjamat, és az arcára nézek.*
-Most maradj nyugton... megpróbálom rendbe hozni a szemedet..*hangom ugyan olyan hűvös marad, de kezem lassan a duzzanat fölé megy, és koncentrálni kezdek. Nem is kérdés mit akarok. Magnetizációval gyógyítani, remélem elég jól megtanultam ahhoz hogy sikerüljön is, ha sikerül most már rendesen bele is tudok nézni, de tekintetem mit sem enyhül.*
-Most pedig mond el mi a fene folyik itt, hogy kerültél oda, és ki a fene zárta rád a kripta ajtót?*nem vagyok durva, de a kérdésem komoly. Talán nem is olyan fura ez*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 3:40 pm

*Amikor érzem, hogy felhúz, csak megkapaszkodom Mordredbe, hiszen tudok róla, hogy a házam egyik sentinele, majd kissé ügyetlenkedve és még mindig szédelegve indulunk meg az egyik pad felé. Nem szeretem, hogyha más segítségére szorulok, de nincs mit tenni, így amikor végre a padhoz érünk, csak leülök rá és úgy nézek fel a fiúra.*
- Köszi... *motyogom, majd amikor hallom a kérdését, picit elgondolkodok, vissza kell gondolnom teljesen a tegnap estére és igen, Demetrius volt az, egy vámpír. *
- Egy férfi... *kezdek bele, de ekkor végül elkezd gyógyítani, így elharapom a mondatomat, majd később folytatom és inkább lehunyom szemeimet és már érzem is a gyógyítás hatását, a melegséget és pillanatok múlva arcom ismét szép lesz és bár máshol még fáj a testem, nem kérem, hogy gyógyítsa meg, majd rendbe jövök magamtól is. Csupán csak lassan jobb vállamra húzom vörös tincseimet, így pillanatok múlva a szabadon maradt nyaki résznél láthatja, hogy a nyakamon alvadt vér van és még nem látszik a két kis harapásnyom.*
- Tegnap errefelé sétáltam, amikor leszólított... olyan furcsa volt minden, annyira erős és annyira jó volt, amikor megharapott. *harapok ajkamba, majd nézek fel a szemeibe, hiszen a félelem és a gyönyör érzése kavarok benne, taszít, de egyben látni akarom újból, hogy érezhessem ismét hegyes fogait a testemben, miközben véremet veszi és hozzájutok a csodálatos endorfin adaghoz.*
- Minden olyan gyorsan történt, veszekedtünk, én pedig megtámadtam, utána pedig már ivott belőlem és a kriptába dobott, majd rám zárta az ajtót. Én nem tudom, hogy tényleg meg akart-e ölni és ha igen, akkor miért nem tette meg. *pillantok Mordred szemeibe, hiszen tényleg kusza ez az egész, de még maradt vérem, ez egyértelmű, viszont most megrázkódom, fázom.*
- Nem mehetnénk vissza a Mysterioba? Le szeretnék fürdeni és pihenni... szétfagytam. *láthatja rajtam, hogy csak egy fűzőt viselek, mely bár kiemeli szép testem, most tényleg nem tud érdekelni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 4:01 pm

*Nem vagyok magam sem túlságosan segítőkész általában, de ez az eset kicsit más hiszen fura a maga nemében is. Miután segítek kimenni, és leültetem kérdezősködni is kezdek*
-Áh.. szóval egy férfi.*nagy információ azért többet vártam volna, na de közben lassan gyógyítani kezdem, és olybá tűnik hogy Ms Valbraith tanórái igencsak hasznosak voltak, és még tudom is alkalmazni az ott megszerzett tudást. Már azt hinném hogy nem fog mondani semmit, de ekkor látom hogy félre tűri a haját, és tekintettemmel azonnal az alvadt vérre, fókuszálok. Ekkor viszont már hallgatom is a lány szavait, de valahogy erről a Vámpír szó ugrik be nekem. Bár hihetném azt is hogy el akarta valaki nyiszálni a torkát, de amikor Nymphadora tovább beszél a szemeim össze szűkülnek, ez valahogy kezd nagyon fura lenni, és a pupilláim egy pillanatra meg is nőnek, nem nagyon, csak kicsit.*
-Vámpírok itt Mystralban? Töröld le a vért, a nyakadról...*na még csak az kéne hogy én tegyem meg, azért annyira nem akarok vele közelebbi kontaktusba kerülni, de egy zsepit adok neki a célra. Közben egyre nyugtalanabbul hallgatom végig a szavait.*
-Nem mondom te megbuggyantál... Felálltál egy vámpírnak?*kérdezem kissé megrázva a fejem, van egy olyan érzésem hogy valami fura dolog lehet kialakulóba, mikor volt itt utoljára vámpír? Én még egyel se találkoztam, pedig kevesen vannak akik annyiszor kijönnek ide éjjel mint én.. Najó lehet a kor haladt és csak én maradtam le a dolgokról.*
-Meghiszem hogy gyorsan......és hogy meg akart e.....? Nem tudom talán ha ízlettél neki akkor nem, nem vagyok vámpírvadász. De azt ajánlom ne igényeld annyira a harapást, ha nem akarsz rövid távon a másvilágra kerülni..~vagy rosszabb helyre~ *teszem hozzá magamban, majd a következő kérdésre csak kissé megkésve de bólintok.*
-De... azt hiszem az lesz neked a legjobb ha most vissza megyünk, bár ilyen gyengén én inkább a gyengélkedőre mennék. Kell segítség?*nyújtom felé a kezem, nem erőszak ha akarja elfogadja, ha akarja nem.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 4:15 pm

*Miután meggyógyított, ismét beszélni kezdek, így mondva el pár fontos információt Mordrednek, majd amikor hallom, hogy mit kérdez, csak a szemeibe nézek, de ekkor kapom meg a zsepit is, így lehajolok és egy kis hóba dugom azt, hogy vizet érjen, majd ez után kezdem el törölgetni a nyakam és pár pillanat múlva már láthatja is a két mély nyomot, mely körül kissé lila lett a nyakam és elég csúnyák is az erek.*
- Egy vámpír. *javítom ki, hiszen többet én se láttam, pedig elég sokszor járok errefelé. Na de amikor ő is rám förmed, picit összerezzenek.*
- Akkor még nem tudtam, hogy vámpír. *nézek a szemeibe, de már nagyon mennék innen és inkább a hajamat is visszaigazítom, hogy eltakarja a sebem.*
- Én nem igénylem, csak annyira furcsa érzés volt. Én még soha nem éreztem olyat. *nézek a szemeibe, hiszen életem legboldogabb pillanata volt. Na de végül beleegyezik abba, hogy segít nekem, így hát rátámaszkodom, hiszen kell segítség és amikor a gyengélkedőt említi, csak megrázom a fejem.*
- Majd jól leszek, ha pedig nem, akkor lemegyek a gyengélkedőre. Nem akarom nagy dobra verni ezt, szóval örülnék, ha köztünk maradna. *nézek a fiúra, majd ha minden igaz, akkor együtt indulunk meg a Mysterio felé, ahol az inflatus ház klubhelyiségében elválnak majd útjaink.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-01-25, 4:25 pm

*Csupán csak annyit kérek, hogy törölje le a vért, amit meg is tesz, és szemeim előtt bizonyosságot nyer teljesen, hogy a lány igazat mondott, egy cseppet elhúzom a számat, és komoran tekintek a sebre. A válaszra csak intek egyet*
-Teljesen, mindegy, semmi nem zár ki semmit. Eddig még nem hallottam vámpír támadásról itt.*mondom igencsak komoran, majd kissé lehet rá is csodálkozok a dologra, de a válaszra csak bólintok.*
-Akkor is rohadt nagy mákod volt.....*csupán csak ennyit mondok, hiszen szerintem, az hogy nagyjából még épségben van, tehát nem szenvedett maradandó sérüléseket, elég nagy szerencsének nevezhető, a következőre csak bólintok.*
-Igen valószínű nem érezhettél, mivel még soha nem harapott meg egy ilyen... csak rá ne kapj a dologra.. Én se éreztem, de egyenlőre nem is tervezem hogy akarom*mondom, bár remélem ilyesmire nem kerül sor. Én valahogy nem kívánnám hogy a nyakamat harapdálják és lecsapoljanak, de én még nem is éreztem milyen.... Ezután segítek neki felállni, és együtt indulunk vissza a Mysterioba, de a szavaira csak kissé hitetlenkedve kapom oda a fejem.*
-Azt akarod hogy még a magisztereket se tájákoztassam?*kérdezem, de egy pillanatra elgondolkozok. Hogy min az elég nekem tudnom , végül csak kimérten bólintok de látszik hogy nem szívesen teszem.*
-Jó.. a következő ilyen alkalomig...*csupán csak ennyit mondok. Mielőtt vízre szálnék tekintetemet a messzeségbe függeszetem.. Balsejtelmeim vannak. Talán annak ami történt köze lehet? Fogalmam sincs de nem is akarom tudni , legalábbis nem most. A klubhelyiségben viszont elvállnak útjaink és én Samaellel vissza térek a szobámba*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 6:10 pm

* Ez a hely nem tartozik a kedvencei közé ma még is úgy dönt hogy ide jön. Kell neki ennél jobb hely? Elhagyatott, kietlen, csöndes és hátborzongató*
- Este legalább is biztosan* Vonja meg a vállát befejezve gondolatát s a vállán pihenő pókra pillant. Egy fekete színű garbó van rajta, melyhez egy ugyan olyan színű farmert választott. Nincs olyan hideg hogy kabát is kéne így hát nincs is rajta. Egyre jobban, beljebb hatol a temetőben és a sírok sorakoznak mind a két oldalt. Valahogy nem zavara az hogy néha a fény a szemébe süt mely a napból árad vagy épp egy fa árnyékot vet az arcára. Ahogy sétál az egyik nagyobb fa tövébe telepedik le. Elhúz zsebéből egy dobozt s egy száll cigarettára gyújt rá. Ez talán meglepő lehet olyan személy számára aki ismeri de hát mivel kietlen talán rajta kívül nincs itt senki. Fejét a fa kérgének támasztja s onnan kémleli az előtte elterülő sírokat. Igazából gondolatiban van révedve. Bogyó sem tétlen s amint a fiú megtámasztja a hátát a fára mászik s elkezd fel felé mászni egészen addig míg a lombok sűrűjében el nem tűnik. Ha valaki jön csak a fiút láthatja pihenni jelen pillanatban.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 6:28 pm

*A mai napom olyan semmilyen, és ha már itt tartunk, amíg sütkérezik a nap, ki is kéne használni a jó levegőt. Mivel eddig semmit nem csináltam, így ideje kilépni a suliból. Gyorsan fel is öltözködöm ami durván így néz most ki! Gyors sminkelés, csak úgy alapnak, majd a nem szokványos platform csizma. Ki hinné, hogy ilyenem is van mi? A lényeg, a lényeg, hogy irány a friss levegő. Hógolyó ma is marad a szobában, most egyedül van kedvem sétálni, szóval el is indulok, csak azt nem tudom még, hogy merre is. De mire irányt tudnék változtatni, meg is érkezem a temetőhöz. De miért jöttem én ide? Szilveszterkor éppen elég volt itt lenni. Na mindegy ha már itt vagyok, akkor kicsit barangoljunk a sírok között, nem mint ha szokásom lenne, de a föld nem sáros, így nyugodtan lépkedhetek. Furcsa az új cipellőm, nem sokszor volt még rajtam, így teljes bizonyossággal hiszem, hogy jól feltöri a sarkam. Egy kis idő múlva, már egészen a temető belsejében haladtam, míg meg nem láttam egy ismerőst. Láttam, hogy dohányzik, bár eddig még nem láttam tőle, mondjuk nem megszokottnak, azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó rá.*
-Szia Dim.*köszöntem csendesen a fiúnak, emlékeztem rá, hogy van egy "aranyos" pókicája, de most nem láttam a vállán, ahol szokott lenni. Talán most Dim is magányra vágyna, és a szobájában hagyta a pókot? Esetleg még is erre ólálkodik, és gyanútlan áldozatokra vár? Mind egy, a lényeg, hogy Dim valahogy nincs a toppon.*
-Valami baj van?*kérdeztem meg csendesen, és leguggoltam a fiúhoz. A dohány füst nem zavart, sőt még én is szívesen rágyújtanék, mert valljuk be már kipróbáltam, csak nincs elég merszem folytatni, a tüdőm rongálását.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 6:40 pm

* Most elég jól el van a fánál s valóban senki nem is zavarja. Szemeit is lecsukja s úgy töri a fejét az élet nagy dolgain vagy a saját kis kusza életén. Persze dohányzik, de ahhoz nem kell a szemét kinyitnia. Egy ismerős hang üti meg a fülét ezért kinyitja az egyik szemét majd a másikat is.*
- Zoey*biccent is egy aprót így üdvözölve a másikat. Látja ám hogy a lányon nem a megszokott ruházat van. Rég találkoztak már és fura is hogy most máshogy van öltözve. Valahogy megszokta már azt a stílust*
- Új stílus?* kérdezi meg nem kertelve s szemeit a csizmára szegezi. A kérdésre elhúzza száját mert hát igen de nem fog róla beszélni. Nem szokott s most sem tesz kivételt.*
- Hát van de az mindig van.* Csak ennyit mond s a mellette lévő helyre mutat. Üljön csak le a leányzó ha kedve van.*
- Mesélj valami vidámat* Szív megint a cigiből s a lány felé fordítja tekintettét.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 6:49 pm

*Dim hamar észre is vesz, és köszön is. A kérdésre nem válaszol, csak valami légből kapott enyhe fuvallatot mond. Ami igazából jogos is. Végül kérdés vetül a szerkómra. Vidám mosolyt csalok az arcomra, főleg mikor Dim a csizmát fixírozza.*
-Dehogy is, csak most kicsit változtatni szerettem volna. Bár ami nagy jelentőséggel fog bírni a nap végére, hogy a sarkam ki fog készülni az új lábbelitől.*vonom meg a vállam, és a felkínált helyre le is csüccsenek. Meséljek valami vidámat?*
-Hát... fogós kéréseid vannak, de például tegnap lovagoltam, és amíg nem találkoztunk megvolt életem első csókja is, de ezt a témát hanyagoljuk, mert óriási pofon lett a vége, szóval egyáltalán nem vidám.*fejeztem be csendesen, majd a fiúra néztem.*
-És veled mi történt mostanság? Jut eszembe Bogyó merre van?*térek ki a fiú famulusára, hiszen még mindig nem látom.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 7:06 pm

* Egyet ért a leányzóval mert át ebben a holdjáróban biztos, nem kényelmes a séta. Egy kérdés kezd el villogni benne melyet fel is tesz a maga hűvös kis stílusában.*
- Akkor minek hordod?* Emeli fel egyik szemöldökét s talán ésszerű kérdés egy pasitól. A leányzó e ül s kéri hogy valami vidámat meséljen.*
- A lovaglás az jó de a pofon az nem igen.* Vonja meg a vállát és ő nem olyan típus aki szereti bele ütni az órát mindenbe így hát nem is faggatózik. Ha akarják úgy is elmondják és a leányzót amúgy is olyan kis locsi-fecsinek ismerte meg.*
- Hát elég sok minden sajnos. A barátnőm kidobott* Csupán csak ennyit mond bár még nem biztos. Ő viszont nagyon sötéten látja ezt a helyzetet s inkább erre készül fel mint hogy pofára essen. Még nem is kereste kedvese így hát szinte biztosra veszi hogy ennyi volt.*
- Bogyó? Kettőt és könnyebbet* Mutat fel a lombok közé jelezve hogy nézzen oda a leányzó mert ott kell keresni. Pillant fel ő is a fára de nem látja az állatott. Mikor a lány fel néz akkor azt láthatja hogy szél sebesen száguld az arca felé egy fekete valami. A szél adta képességét beveti a famulus s így pármásodperc töredéke alatt már a lány arcán pihen. Dimitrij csak vállat von s egy fél mosoly is megjelenik az arcán melyet a lány nem láthat hiszen egy pók takarja el előle a kilátást.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 7:15 pm

-Csak azért, mert nem volt kedvem kiboxolni az acélost.*vigyorodtam el, hiszen a platform csizma most olyan fényesen csillog, hogy azt még fényezni sem kell. Gyorsan mesélek is pár dolgot Dimnek, még a pofonról is árulkodtam, mert hát az is megtörtént.*
-Mondjuk azt, hogy nem volt kellemes a helyzet, és így kialakult némi probléma. A srác fasírtban volt a barátnőjével, aztán közel kétórai ismeretség után meg megcsókolt, én pedig nem tartottam helyesnek, ha már csak szüneteltek.*magyaráztam el gyorsan a helyzetet. Ahogy kitérek a famulusra, kiderül, hogy az tényleg a közelben ólálkodik. Fel is tekintek a fára, ahová Dim emeli a tekintetét... bár ne tettem volna, a fekete kis pók azonnal az arcom felé száguld. Legszívesebben sikítottam volna, de megembereltem magam, hiszen még Dim mondta, hogy ha én nem hergelem és nem ijesztem meg a kis dögöt, akkor ugyan Bogyó sem kezd el engem megenni "képletesen". Gyors mosoly jelenik meg ajkaimon, és olyan sebesen el is tűnik. Egyenlőre várom, hogy a pók mit szeretne, még a szemem is becsuktam, csak hogy ne lássam, és minél előbb tűnjön el a profilomról.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 7:46 pm

- Ja így már értem. Szerintem a bakancs jól áll neked ez olyan........nem tudom nekem nem tetszik a csizma* Vonja meg a vállát s ezt is a másik tudtára hozz Ő valóban nem szereti az effajta cipőket. Valahogy nem lát benne szépséget. Ez az ő ízlése ettől még jól nézhet ki s másnak tetszhet. Ahogy beigazolódott sejtése a lány még is csak mesélni kezd s ez egy fél mosolyt eredményez arcán. Ami gyorsan le is fagy róla.*
- Az a srác tiszta hülye. Azért mert szünet van nem csókolgatok más csajokat.* pöcköli el a már elszívott cigit. Valóban azt gondolja hogy attól mert fasírt van még nem kéne más lányokat csókolgatni hiszen az hogy eshet a másiknak ha kiderül. Annak a srácnak sem adna nőt ha ennyire nem tudja megbecsülni azt ami van. Nála ez a dolog tejességgel kizárt mely nem is meglepő hiszen régi vágású fazon. Mikor a famulus kerül szóba a fiú fel is mutat a fára s Bogyó már a lány arcán pihen. Gyors kis pók az egyszer biztos és nagyon úgy tűnik hogy előszeretettel piszkálja ezt a leányzót.*
- Bogyó másszál le Zoey néni arcáról még a végén kárt teszel benne* jegyzi meg a póknak kissé nem törődöm stílusba. Bogyó mikor hallgatott Dimre? Ez egy nagy jó kérdés. Most sem. Két csáprágóját kicsit fel is emeli s ez biztos hogy a puha szőr mely a testét borítja birizgálja a leányzót.*
- Bogyó ne keljen még egyszer szólnom. Meg ne próbáld bántani* Adja a lovat a lány alá kérdés hogy mennyire ijed meg. Dim ezt élvezi s jót mulat a dolgon. Tudja hogy Zózó fél a póktól és épp azért mulatságos a számára a dolog. A pók meg mozdítja mind a hat lábát mely még a lányon van. Hirtelen körbe fordul a szép arcon így két csáprágója most a lány melle felé tekint. Nem úgy néz ki mint aki elindulni készül de hát ez a pók nem kiszámítható.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-10, 7:56 pm

-Hát igen, hülye, de ha neki így volt jó.*vontam meg a vállam, jó az már egy másik kérdés, hogy valljuk be nekem is tetszett, de az csak egy csók volt, már el is felejtettem. Miután feltekintek a fára, és a termetes madárpók az arcomon landol, meg sem próbálok megmozdulni. Mondjuk azt, hogy lefagytam, főleg az ijedségtől.*
-Nem vagyok néni.*sziszegtem a fogaim között, Dim megjegyzésére, és ha ez még nem is elég a fiú tovább heccel. Komolyan, ha megcsíp a pók, akkor a platfornom sarkával lapítok ki. Persze ennek nem adok hangot. Sőt még mindig nem mozdulok, azt viszont megéreztem, hogy a pók megfordult az arcomon.*
~Szállj le a profilomról, kérlek, szállj le a profilomról...*szuggeráltam a pókot magamban, bár tuti nem is érzi, egyszerűen csak van, és nem tudom mit akar csinálni, egyszerűen hagyjon csak békén. Még arra sem veszem rá magam, hogy Dimhez szóljak, hogy legalább szedje le rólam ezt a förtelmet. Arcomat csiklandozza a pók lábán lévő apró szőrzet, és tuti, ha tovább folytatja akkor tüsszentenem kell majd.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-14, 9:47 pm

*Sötét hajú leányzó lép a temetőbe. Egyedül van, famulusát elküldte bizony vacsorázni. Akad bőven, amin el kell gondolkodnia és erre a célra számára a temető a legjobb hely. Nyugodt léptekkel átvág a sírok között majd kinéz magának egy fát, ahová hamarosan fel is mászik. Az alsó ágon pont elég is neki, kényelmesen elhelyezkedik, majd zsebében kezd kotorni. hamarosan egy kattintás hallatszik, majd füstfelhő száll fel. Az északi leányzó bizony rágyújtott. Összehúzott szemekkel tekintget a távolba, az égre. Jó darabig némán mered csak úgy a felhőkre, majd tekintetét elkapja onnan, s immáron a sírokat kezdi vizslatni. Bambán piszkálja fekete bakancsénak csatját, melyhez egy fehér farmert, fekete lábszármelegítőt, fekete topot és bőrkabátot visel. Látszólag békében ücsörög egymagában, azonban a lelkében ennél kicsit nagyobb viták dúlnak miértekről és mertekről, igenekről és nemekről, okokról és okozatokról.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-14, 10:04 pm

*A távolban egy fiatal fiú, és egy igencsak világos farkas alakja tűnik fel, akik úgy tűnik véletlenül vetődtek erre, a fiatal tanársegéd, és a famulusa természetesen eléggé ismert, így nem tűnhet még messziről se veszélyesnek, bár a ruházata most is egy fekete bőrnadrág, valamint egy fekete kb bokáig érő bőrkabát egyvelege, ami eléggé fekete színeket áraszt, na de ez a fiú belülről messze nem ilyen, aki ismeri tudja. Már régen nem volt lent, és mivel vannak bizonyos dolgai , néha megfordul erre felé, és akkor már már egy kis sétát megenged magának. Bár tudna jobb elfoglaltságot is, méghozzá nem is egyedül, de tudja hogy Azariaval se lehetnek mindig együtt. Ehhez hozzá jön még , hogy a fiú Ts így az ideje meg van osztva eléggé. Na de nem is ez a lényeg. Miközben halad egy ismerős arcot vesz észre, bár nem ismeri annyira a lányt, de azért dumáltak már párszor, és mivel Varg nem a normálatlanok közé tartozik, miközben oda ér köszön neki.*
-Szia.. Hátte?*kérdezi, miközben hátát a kerítésnek támasztja, majd kezeit össze fűzi a mellkasa előtt, miközben a farkas engedelmesen leül a fiú lábai mellé.*
-Csak így egyedül a temetőbe?*teszi fel a kérdést, elvégre az nem mindig jelent jó dolgot, bár ki tudja, ahány diák annyi szokás, nála se jelent mindig bajt, hogy megfordul egyszer kétszer itt. Csupán csak itt nyugi van.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-14, 10:21 pm

*Ahogy gondolataiba mélyed, bizony elfeledkezik arról, hogy ő egyáltalán létezik, csak a gondolatai közt ugrál, melyek éppen hogy rendeződnek, mert ő épp rendbe teszi őket. Ahogy elmélyül, azt sem vesz észre, hogy errefelé jön valaki, így amikor ráköszön egy ismerős hang, ijedten ugrik egyet, s beveri fejét a felette lévő ágba, valamint a cigit is elejti, ami momentán talán nem is hátrány. Egy kis fejmasszírozás után, morogva megfordul, s mosoly terül el arcán, hisz ismerős érkezett.*
-Szia. Hát én csak így itt ülök.
*Nem ismeri túlzottan a srácot, de nem egy rossz társaság, általában el tudnak beszélgetni, így hát természetes, hogy örül neki, bár ezt feje beverése nélkül jobban értékelné a leányzó. Őbenne először fel sem merül, hogy esetleg furcsa lehet, hogy egy temetőben ücsörög egymagában, tulajdonképpen ez akkor esik le neki, amikor a másik rákérdez.*
-Itt jól lehet gondolkodni. Olyan...inspiráló.
~És ez állati hülyén hangzik~
*Hülyén hangzik, vagy nem, mindenesetre ő itt tud nyugodtan gondolkozni, így hát most is ide jött elmélkedni, mert hát bőven akad min, bár már lassan kirajzolódik fejében, hogy mit is akar.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-14, 10:31 pm

*Úgy tűnik, hogy nem egyedül van a temetőbe, bár maga se tudja miért jött ide, de valahogy mégis erre hozta a lába. Amikor viszont köszön a lánynak úgy tűnik Illya-t kicsit hirtelen éri, így amikor bevágja a fejét, a fiú csak kissé elhúzza a száját.*
-Megvagy? Nagyon más fele járhattál..*mondja teljesen hétköznapi, természetes hangon a másiknak, az elhangzottakra pedig csak bólint, elvégre az élet legtermészetesebb dolga a temetőben való ücsörgés, olyan mintha beülnénk egy kávéházba rendelnénk egy feketét, és élveznénk a holdat, na de a fiú félre téve ezeket a groteszk gondolatokat dől hátra, s néz kíváncsian a másik irányába kérdezve is tőle valamit , amire hamar megkapja a választ.*
-Hát... bocsi, de ez nem tűnt annyira hihetőnek.. a temető sok mindenre nem szokott inspirálni, még ha annyi igaz is hogy nyugodt.*na igen , ha valamiért szereti ezt a helyet, akkor az a nyugalom, de álltalában nem szomorkodni jön ki, hiszen amúgy se olyan típus, inkább csak amikor agya el el jár messzebb vizekre gondolkozni.*
-És, amúgy hogy smint?*kérdezi, még mindig nem mozdulva, inkább csak kényelembe helyezve magát, miközben tekintete néha néha felemelkedik a sötét égboltra.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-14, 10:40 pm

*Elég keményen bevágja a leányzó a fejét, de hamar rendbe jön, így a másik érdeklődésére csak mosolyogva megrázza fejét.*
-Jól vagyok. Én ezt már megszoktam.
*Hát igen. Ő már csak vonzza a baleseteket. Ha már a másik érdeklődik, elárulja, hogy ő bizony gondolkodik, mert itt remekül jönnek a gondolatok, bár a másik kissé furcsállja a dolgot.*
-Hát...kinek a pap, kinek a papné. nekem itt jönnek a legokosabb gondolataim. Meg rendezni is itt tudom őket.
*Ez valóban így van, most is amint kijött, már kissé nagyobb is a rend a fejében, ami nem árt, mert bizony egy döntés előtt állt. Hát ez most eldőlt. Kissé még zavartan tekintget, hisz most tért vissza elmélyedéséből, de mindenesetre felfogja, hogy mit beszélnek hozzá, gy lereagálnia is sikerül.*
-Hát...kezdek jól lenni. Bár...ne érts félre, nem bántásból, de nem neked köszönhető, hanem a gondolkodásnak.
*Persze nem akarja ő bántani Vargot, csupán nem szeretné, hogy félreértse a dolgot, örül, hogy végre rendbe rakta a gondjait, nem kellenek újabbak. Ha már beszélgetőpartnerre talált, megfordul azon az ágon, mert eddig háttal ült a fiúnak, s nyakát tekerte ki, hogy lássa a másikat, az meg úgy elég kényelmetlen, beszélgetni meg szemben szokás.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-02-14, 10:53 pm

-Ááh..*többel nem igen tudja lereagálni a dolgot, na meg ez nem is olyan, amihez több szót érdemes fűzni, mint eme kis sóhaj, a gondolkozásra viszont csak megrántja a vállát, miközben kezeit a zsebébe dugja.*
-Szerintem hülyeség helyhez kötni.*csupán csak ennyit mond, persze ez magánvélemény, ő úgy van vele, hogy akárhol képes , kivéve persze ha egy tomboló tömeg kellős közepén van, tehát max csak annyi kitétellel, hogy legyen már némi csend körülötte, a többi meg nem számít, de úgy tűnik vannak akiknek muszáj helyet keresniük, ezzel nincs semmi probléma. A következőre viszont csak egy félmosollyal emeli a fejét az ég felé, miközben pár pillanatig meg se szólal, mintha maga is kicsit más vidéken járna gondolatilag, nem pedig itt, de hát ez érthető is*
-Fura is lenne ha nekem lenne. Nem vagyok irgalmas szamaritánus*reagálja le a dolgot, egy apró vállrántással, azért mert jó fej, meg kedves a fiú, azért nem akarna senkit se felvidítani, akit például konkrétan nem kedvel, vagy komolyabb, és az igencsak szűk baráti körön kívül, Azaria van akit persze szeret is. Keze néha néha a farkas fejére téved, miközben kisebb simításokat tesz rajta, úgy tűnik, ő maga most csendben marad, úgy is csak néhány pillanatra nézett be, valószínűleg nemsokára távozik is a helyszínről.*