Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-09-27, 11:20 pm

//Mona: Charles sírhelye nincs a temetőben, mivel Lucius szétporlasztotta, na meg nem valószínű, hogy síremléket emelnének itt egy olyan embernek, aki az iskola életére tört. Azok fekszenek a temetőben így külön megemlítve, akiket az első hsz-ben olvashatsz is, tehát Charles nincs itt! Kérlek ügyelj az ilyesmire, ahogy a jelölésekre is, mivel a mai viselet offként jeleníthető meg maximum, csak így a semmiben nem!//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-09-27, 11:30 pm

*Délutáni séta, parkour, új hely felfedezése... szinte tökéletes délutánnak indult, ám amikor eltévedek a visszafelé tartó úton, az már sokkal kevésbé tetszik. Egy temető mellett sétálok, mikor egy embert pillantok meg a síroknál, és bármennyire nem tetszik a hely, belépek a kapun, és odamegyek hozzá. Meg is szólítom, minek láthatóan nem örül, és elég mogorván válaszol, mi kicsit azért meglep, elvégre én teljesen normális hangnemben intéztem hozzá a szavaimat.*
- Azért, mert oda járok, és nem tudom, merre van. Olyan nagy dolog erre válaszolni? *kérdezem, és próbálom megtartani az udvarias stílust, de nem igazán nyeri el a szimpátiámat így elsőre ez a lány, de szerintem ez fordítva is igaz. Nem érdekel végülis, biztos lesznek még itt haverok, lényeg, hogy jussak vissza az iskolába.*
- Te is oda jársz? *kérdezem a fekete özvegynek kinéző lánytól, kit nem értek, hogy az egyébként szép arcát, és jó alakját miért rejti egy ilyen borzalmas gönc alá. A másik hasonló korúnak tűnik, mint én, szóval meglehet, hogy évfolyamtársam, de ez esetben nem tudnám elképzelni, hogy az Exortus házhoz tartozna. Az ilyesmi szerzetek inkább az Inflatusba szoktak kerülni, legalábbis értesüléseim szerint.*
- Figyelj, tényleg nem akarok én semmi mást, csak visszajutni a suliba, de ha nem vagy hajlandó elárulni az utat, akkor majd visszatalálok magam. ~valahogy~ *teszem még hozzá magamban. Most jönne jól a hoppanálás képessége...*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-09-27, 11:51 pm

*Csavargás és szórakozás is egyben. Nincsen jobb dolog a sötétben bóklászni és közben figyelni az éjszakai élet hangjait. Legalább is Belinda szerint, aki nagyon élvezi ezt az egészet ezért is nem örül, amikor valaki megzavarja kellemes magányát. Homlokán ráncok jelenek meg, amit nem leplez el minek is, hisz nem kívánja a fiú társaságát. Cseppet sem érdekli az udvariasság, ezért is válaszol neki annyira metszően. Egy kicsit gondolkodik a kérdésen már csak azért is, hogy idegesítse vele a srácot, kin látszik, hogy kellemetlenül érzi magát.*
- Nem nevezném nagydolognak, sőt egyáltalán nem az. Határozottan nem nagydolog csak szívesség és én utálok szívességet tenni másoknak. *Fordítom vissza tekintetem a sírra, majd szám sarkában gonosz mosoly bújuk meg.*
- Milyen ostoba kérdés ez? *Emelem meg íves szemöldököm miközben picit oldalra fordítom a fejemet, hogy félszemmel ránézzek.*
- Ebbe a temetőbe csak az iskola tanulói tehetik be a lábukat, ebből fakadóan természetes, hogy oda járok. *Nem valami jól informált a srác, ami egy cseppet sem tetszik Belindának, emellett még mindig zavarja jelenléte. Nem szól hozzá, sőt rá sem néz, mintha ott sem lenne, de úgy tűnik a srác lekoptathatatlan, minden áron vissza akar jutni az iskolába.*
- Aha, persze visszatalálsz. Látom. *Pillant rajta végig, majd gonoszan kineveti a srácot. Ujjait összefonja, majd maga előtt pihentetve kezét elindul a kijárat felé.*
- Inkább visszakísérlek, mert ha folytatod, a bolyongást csak még jobban eltévedsz és túlságosan unom, hogy a nyakamba lihegsz, hogy merre van az út. Kérlek, majd a hálálkodást hanyagold elég, ha legközelebb nem kérsz tőlem segítséget. *Pillantok vissza a vállam fölött a fiúra, majd kopogós léptekkel visszaindulok a macskaköves úton.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 3:59 pm

*Pöttöm lány lép a temetőbe egy annál nagyobb sólyommal a vállán. Nem túl finoman, s pláne nem nőiesen dübög végig a temetőn megzavarva a holtak, vagy kevésbé holtak nyugalmát, majd elérve középre, felmászik kedvenc fájára, ahová a sólyom már inkább felrepül, s onnan tekintenek a távolba. Hova máshova is jönne Illya, ha gondja van, mint a temetőbe, hisz itt szokta megtalálni azt a nyugalmat, amire szüksége van. Fekete szaggatott farmert visel egyszerű fehér toppal, s lábán magasszárú tornacipő díszeleg. Jó ideig csak csendben üldögél az ágon, majd sóhajt egyet, s a madárra tekint.*
-Ez az élet valami hihetetlen sz*r dolog...
*A famulus cserreg egyet, a leányzó pedig egy újabb sóhajtás kíséretében kihúz zsebéből egy doboz cigit egy öngyújtóval, s rá is gyújt. Unottan lóbálja lábát füstölögve, mint a gyárkémény, majd ismét megszólal rekedtes hangján.*
-Utálom, hogy állandóan vitatkozol velem.
*Ezt csak úgy a távolba mondja, a madár viszont tudja, hogy neki szól, így kissé totyogva közelebb húzódik, de immáron csendben marad.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 4:11 pm

*Egész jó kis sétát kerekítettünk ma ki famulusommal, a mostani időkben úgy sem volt rá túl sok idő, lévén a tanulás most valamiért kicsit huzamosabbá vállt számomra, de azért kell az a séta, már csak azért is, hogy ne zápuljon be az agyam. A nap nagy részébe már bejártuk Mystral egyes részeit, de úgy tűnik szertelem tigrisem valamiért a temető felé veszi az irányt. Fura, nem szokott ilyen helyekre menni, na meg álltalában én mondom meg merre megyünk, így csupán egy darabig fejemet oldalra billentve figyelem meg se próbálva megállítani, hiszen annyira már ismerem, hogy ha valamit a fejébe vesz azt meg is teszi. A famulus egyébként már a temető bejáratát is átlépte, majd szimatolva indul meg körbe nézni, néha néha beleszagolva a hűvös levegőbe, míg nem valahol annál a fánál telepedik meg ahol Illya is van, így persze én is nemsokára észre veszem, hogy nem csak mi vagyunk ezen a helyen. Egy pillanatig csak figyelem, a magaslati levegőt szívó lányt, majd megindulva felé, ha már ide jöttem köszönök is neki. Órákról ismerem, bár lehet hogy dumáltunk már amúgy is, de nem sokat legalábbis emlékezetem szerint.*
-Szép napot.....a magaslati levegő frissebb?*nézek fel, s kérdezem komolyabb hangon, egyébként egy sima fekete nadrágot, illetve egy fehér színű felsőt viselek.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 4:22 pm

*A lány néhány pillanatig figyeli a tigrist, hogy vajon az most arra vár e, hogy megegye, de mivel a Mysterio környékén nem honos állat, valószínűleg famulus, akinek a gazdáját is megpillantja hamar, s halványan elmosolyodik.*
-Szia Vlad! Hát...nem mondanám. De kényelmes ez a fa. Már az első napokban kiszúrtam magamnak.
Békésen beleszív a cigijébe, nemigen foglalkozva most azzal, hogy ez esetleg a másikat akár zavarhatja is, majd tovább cseverészik.*
-Na és mi újság? Rég láttalak.
*Élénken emlékszik még a lány, hogy nemigen tudta felfogni, hogy képes a srác beletörődni, hogy mindenbe beleszóljon a családja, s csak arra sikerült rájönnie, hogy ezt a türelmet irigyli, de nagyon, hisz a hirtelen természetének köszönheti, hogy olyan helyzetbe került, amilyenbe. Eközben a famulus leszáll a fáról, s letelepszik cserregve a tigris mellé, mire a finn lányka felmordul kissé.*
-Meg ne próbáld!
*A sólyom csak ártatlanul néz fel, majd rácserreg Vladra, ki tudja, miért. A lány kissé felvonja szemöldökét, majd egy vállrándítással ismét elbámul a távolba. Ez a bambulás nem tart azonban sokáig, mert hirtelen mozdulattal visszafordítja fejét a fiúra.*
-Mi járatban vagy itt?
*Vlad nem az a srác, akiből kinézi, hogy temetőben szokott csak úgy sétálgatni, így hát csak egyetlen tippje maradt, méghozzá az, hogy itt van valakije, de erre egyelőre inkább nem kérdez rá.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 4:36 pm

-Áhá... de pont egy temetőben? Nem morbid ez kicsit?*kérdezem jókedvűen miután beértem Kronoszt és jó magam csak a fa alá állok, hiszen leülni nem akarok, na meg nem is vagyok annyira lusta hogy ne tudjak állni. A cigi amúgy nem zavar bár nem élek vele de innen lentről szerencsére nem kell szívnom a füstöt. A kérdésre csupán csak megrántva a vállamat felelek.*
-Hmm én is téged, amúgy semmi, tanulás néha egy kis séta levelezés a családdal ilyesmik, szóval csak a szokásos.*felelem átváltva csevegő hangnemre megőrizve hangom teljes nyugodtságát, miközben egy pillantást vetek is a famulusra, aki úgy tűnik Kronosz mellett foglal helyet. A tigris csupán csak morran egyet miközben fejét oldalra fordítja, de úgy tűnik hogy ő nyugodt helyzetét nem akarja feladni, így csupán nemsokára vissza fordítja tekintetét és fejét a földre téve tovább figyeli az eseményeket.*
-Mit ne próbáljon meg?*kérdezem a famulusra majd a lányra nézve, majd a következő kérdésre kissé elvigyorodok.*
-Nem igazán akartam ide jönni, de Kronosznak úgy tűnik kellett egy kis nyugi, bár lehet hogy csak más falmulus szagát érezte meg aztán azért jött ide, én pedig követtem, de végső soron nem volt rossz ötlet. Van még hely azon az ágon?*kérdezem, és ha igen könnyed mozdulattal felkapaszkodva fel is húzom magamat elhelyezkedve, hiszen nem akarom tornáztatni a nyakamat mindig amikor dumálunk.*
-És veled mi újság, hogy csak így egyedül erre?*kérdezem persze természetesen csak kíváncsiságom által, nem mintha olyan fura lenne, hogy valaki egyedül jelenik meg valahol.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 5:09 pm

*A lány kissé vállat von. Szerinte nem az. Itt csend van, meg nyugalom...meg sírkövek. Csak amolyan hétköznapi dolgok, amik minden sarkon előfordulnak.*
-Nekem nem.
*Csendesen hallgatja a másikat, hideg szemeit rászegezve, majd egy aprót bólint. Nincs különösebben szószátyár hangulatban, bár nincs kifogása Vlad ellen. Jófej gyerek. Mielőtt azonban nagyon belemerülnének a beszélgetésbe, a leányzó idegesen rászól a madárra, majd a sráchoz fordul, aki bizony nem érti, miről van szó.*
-Mindig mindenkivel flörtölni akar. *feleli fintorogva, majd visszadől a fa törzsének és ismét nagyot szippant a Marlboróból. Eltűnődve néz le a többiekre, mindaddig amíg a másik el nem vigyorodik, s ő maga kissé kérdőn vonja fel szemöldökét, hogy vajon mi ilyen szórakoztató. Erre szerencsére kérdés nélkül is megkapja a választ, majd beljebb húzza lábait, hogy Vlad is elférjen mellette, akivel együtt Orceyia is felsuhan a fára és mostmár a srácot fixírozza. A lány egy futó pillantást vet rá, majd szemeit forgatva felsóhajt. Ez a tollseprű úgy látszik, semmiből nem tanul. Igazán ő sem tudja, mi baja most a madárral, de valahogy rettentően idegesíti. Elszakadni azonban képtelen lenne tőle.*
-Ugyan kivel lennék itt? *nevet fel kissé kesernyésen. Persze mostmár nem egyedül ücsörög, de a kérdés nem erre vonatkozott. Hirtelen mozdulattal felnyalábolja a sólymot, s az ölébe húzza, néhány percig maga elé meredve, majd elengedi, néhány szót is intézve hozzá.*
-Bocsi...
*A famulus cserreg egyet vidáman, majd helyet foglal a leányzó térdén, tovább vizslatva onnan Vladot.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 5:21 pm

-Ja hát igen Inflatus... de azt nem mondhatod hogy mindannyian ennyire morbidak vagytok.*felelem egy kisebb mosollyal, nem mintha én nem bírnák az lenni, de nem érzem szükségét, lehet valamiféle különös depresszió gyötörheti a lányt, lehet egyszerűen csak ilyen ezt még nem döntöttem én se el magamban. Azonban mielőtt helyet foglalnák én is a fán, egy kérdést intézek ami arról a bizonyos famulusról szól, aki Illyaé. A válaszra azonban kissé csodálkozós szemforgatás kíséretében ismételten az inflatusos lányra pillatok, aztán fel is nevetek.*
-Áh szóval flötrtölő csőrös, de remélem azt sejti hogy embereknél pofára esik?*kérdezem persze csak úgy játékból, majd felkapaszkodva a fára én magam is kényelmesen biztonságosan megülve az ágat folytatom a beszélgetést. A madár fixírozása viszont cseppet feszélyez így a hirtelen ötlettől vezérelve egy darab szőlő cukrot elő kapva a zsebemből lepottyantom a földre jelezve hogy ez a madáré lenne, kérdés azonban, hogy erre ő mit szól. A kérdésemre adott válaszra azonban csak megrántom a vállamat.*
-Nem tudom, mondjuk barátokkal, barátnőkkel, pasival stb, szerintem nem vagy benne te se annyira elveszett, hogy ne találnád ki mire gondolok, amúgy mi ez a keserű szájíz?*kérdezem miközben hátamat a törzsnek támasztva kezdem kíváncsi tekintettel fixírozni a lányt. Nem úgy néz ki mint akit kerülni kéne, és ahogy nézem még a cseppet keserű stílus ellenére is elég jól el lehet vele dumálni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 5:32 pm

*Kissé felnevet a leányzó, mert nem gondolja, hogy az inflások ismertetőjegye lenne, hogy a temetőben ülnek. Ilyen alapon a krematóriumban több értelme lenne ülni.*
-Nem erre gondoltam. Csak itt nyugi van.
*Orceyia azonban gazdája unott nyugalmával ellentétben teljesen hiperaktív és ki is szúrja magának a tigrincset, míg rá nem szólnak, így aztán a srácnál próbálkozik. Kissé elvigyorodik a lány a másik szavaira, mert nem mondható el a sólyomról, hogy el tudja fogadni az elutasítást.*
-Hát...egy srácra már elég durván rányomult.
*Eközben némileg arrébb is húzódik, hogy csináljon egy kis helyet. Kíváncsian szemléli ezt a szőlőcukros akciót, amire a madár kissé hevesen reagál, cserregni és csapkodni kezd, majd hátat fordít Vladnak.*
-Megsértetted. *nevet fel a leányzó mindaddig, míg a veséjébe nem nyomnak egy kérdést, mire egy félmosoly kúszik arcára.*
-Ez költői kérdés volt?
*Kivételesen még csak gúnyolódni sem akar, csupán annyit agyalt az utóbbi időben ezen, hogy már neki kézenfekvő az egész, s nem merül fel benne, hogy másnak talán nem az. Néhány pillanatnyi hallgatás után azért megszólal csendesen.*
-Szakítottunk.
*Persze más is gyötri őt, de ezt nem szándékozik kiteregetni. Nem mintha Vlad nem lenne szuperrendes vele, meg jófej, de azzal nem dicsekszik az ember, hogy az egyik pillanatban még felveti a pénz, a másikban meg szegényebb a templom egerénél.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 5:43 pm

-Az biztos, a halottak nem beszélnek.*mondom valamelyest már komolyabb hangon, a halállal én nem szoktam viccelni, valahogy nem tartom viccesnek, bár bizonyára vannak sokan , akik máshogy állnak ezzel a dologgal mint én. Ahogy észre veszem a madár viszont próbálkozni kezd, bár azt én se tudom eleinte mivel, de aztán Illya felvilágosít a helyzet mibenlétéről.*
-Á akkor ez egy veszélyes madár.*vigyorodom, el bár nem maradok sokáig a témánál, inkább egy szőlő cukorral próbálom meg leoltani a lelkesedés lángját, bár ahogy látom ez sikeres, de nem éppen olyan formában mint ahogy én gondoltam, így amikor a lány mondja, hogy megsértettem, kissé értetlenül szemlélem az esetet.*
-Pedig éppen jutalmazni akartam, elég fura egy madarad van annyi szent, de legalább illetek egymáshoz.*mondom magam elé, elgondolkozó hangon, majd a kérdésre egyszerűen megrántom a vállamat.*
-Hát annak indult, de kíváncsi vagyok attól még a válaszra.*felelem, majd rákérdezek a nagy szomorúság okára is, bár annyira nem tűnik annak a lány, bizonyára csak jól leplezi, hiszen azt se lehet elmondani, hogy túlságosan jó kedvű lenne. Amikor végre kimondja mi a gondja csak együtt érzően bólogatok, s jó néhány pillanatig csendben figyelek magam elé, komoly dolog tudom én.*
-Van ilyen, de fiatalon az ember akit nem köteleznek el, inkább ne akarja magát elkötelezni amúgy kivel is?*kérdezem kissé elgondolkozó arcot vágva, hiszen ez valahogy kimaradt az információ áradatból, de talán sikerül helyre állítani a puzzle darabjait.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 5:59 pm

*A leányzó bólint egy aprót. Valóban ez az oka leginkább, hogy itt ilyen nyugi van. Persze egyesek ettől idegesek. De hát ezek csak holtak! Egyvalakit azonban nem zavarnak semmiben ezek a halottak, mégpedig a madarat, aki rendületlenül bepróbálkozik mindenkinél, aki hímnemű. Ahogy a srác felér a fára, a leányzó arcán egy kissé döbbent, de vidám arckifejezés ül, majd egy kissé meg is löki, persze lelökni nem akarja.*
-Ó, szóval furcsának tartasz?
*Kissé elnevetgél ezen, mert van igazság abban, amit mond, de nem veszi ő olyan véresen komolyan ezeket a dolgokat. A kérdésen viszont már egy kicsit elmereng, nemigen tudja, hogy erre mit lehetne válaszolni. Ez olyan nehéz dolog. Legalábbis Illya számára. Szerencsére azonban másik kérdést kap, amiért azonban sajnos nem jár egymillió dolláros főnyeremény.*
-Péterrel. Talán ismered is, ő is Exortusos. És ez...nem olyan egyszerű....
*A cigicsikket eldobja, lévén elfogyott, tartogatni pedig nem fogja. Tudja ő jól, hogy Vlad mire céloz, de ez nem változtat azon, hogy ő viszont szerelmes...és az is volt, még akkor is, ha nem tűnt úgy.*
-De eldöntöttem, hogy luxusprosti leszek! Tök jól keresnek. *kiált fel egy kicsit vidámabban, nem mintha erre esély lenne, de hogy ebben még az exe is támogatná, az holtbiztos. Ezen viszont nem sokáig tud gondolkozni, mivel a hirtelen megmozdulása következtében elkezd lecsúszni az ágról, amin ül, és úgy tűnik, le is fog pottyanni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 6:20 pm

*A lökésre persze fel tudok készülni, és kétlem hogy lelökne a fáról, de ezesetben hagyom hogy meglökjön, és inkább kicsit én is felnevetek, a dologra de a kérdést egy egyszerű vállrántással válaszolom meg.*
-Hát nem sokan ücsörögnek egy temető közepén egy fán, szóval valamilyen szinten annak, de még nem a kóros verziónak.*mondom nevetve, hallatszik a hangomon is, hogy nem gúnynak szántam, hanem inkább csak afféle viccnek, amit remélem nem vesz magára. Amikor azonban szóba jön a szakítás, rákérdezek a névre, és ahogy hallom mintha be is ugrana a srác képe, de vele egyáltalán nem beszéltem még, maximum látásból ismerem, órákról vagy valahonnan, magam se tudom.*
-Szőke hajú srác nem? Többet nem tudok róla én se, szerintem csak órákon láttam,amúgy az ilyesmi sose az, különben nem okozna gondot, de sajnos vannak ilyenek, örülj hogy a szüleid nem akartak hozzád adni senkit, hanem megvan a lehetőséged hogy keress mást.*mondom nyugodt hangon, hiszen ez talán még pozitív dolog lenne, legalábbis saját szemszögemből biztosan, hiszen az én szüleim eléggé régimódiak, a következőre viszont udvariasan el is mosolyodom.*
-Honnan tudod, hogy sokat keresnek?*kérdezem hiszen kíváncsi vagyok a véleményére, amikor azonban csúszni kezd, kezem kissé hirtelen kap a karja után, erősen megfogva is azt, miközben vissza húzom az ágra, hiszen nem akarok ma senkit se felcipelni a betegre egy törött boka , vagy nyak miatt.*
-Héhé ne szökj, ennyire nem lehetek rossz társaság.*mondom vigyorogva, ha már minden rendben van, majd a lányra nézve oldalra döntöm a fejem.*
-Szerintem amúgy egyszerűbb más pasi után nézni, jobban kfiizetődő mint a luxus prosti meló..*mondom még mindig derűs hangon.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-02, 6:33 pm

*Erre már valóban vidáman neveti el magát a lány, mert belátja, hogy ebben lehet valami, még akkor is, ha neki ez teljesen normális. Nem ő az első, aki az ilyesmi dolgain meglepődik. A humor herold leányzónak azonban oka van itt ülni és erre rá is tapint a másik, s valójában nem is titok, hogy kivel járt.*
-Igen, és iszonyú magas. Azt pedig csak hiszed, hogy rám nem akartak erőszakolni senkit. Csak nekem épp nem a szüleim, mivel őket nem is ismerem.
*Néhány pillanatig hallgat, majd újra felnevet, mert csak így utólag látja, hogy tulajdonképpen elég vicces, hogy ő meg egy törpe. Vlad társasága tulajdonképpen egészen inspirálóan hat a leányzóra, mert már azt is kitalálja, hogy miként jusson sok pénzhez, lévén ő ahhoz van szokva, de nem arat vele túl nagy sikert, azonban kis híján lepotyog.*
-Nem szökök, ne aggódj. Köszönöm, dicső lovag.*vigyorodik el vidáman, s visszahelyezkedik előző helyére*-Hát onnan, hogy a luxusdolgok drágák. Akkor a luxusprostik is drágák.
*Elgondolkozik azonban kissé a srác szavain. Ez igaz lenne, ha őt momentán érdekelné is bárki. Ha viszont valaki most őt akarná, nehéz dolga lenne. És nem is járna jól a srác.*
-Hát nem tudom. Attól függ, honnan nézzük.
*Kissé elgondolkozva bólogat néhány pillanatig, nagy egyetértésben saját magával, majd világos tekintete Vlad arcát kezdi fürkészni, s tőle szokatlan kérdést tesz fel.*
-Bánt, hogy nem te választhatod ki?
*Őt bizony bántotta, s oda is tette magát a véleményével együtt, ezt azonban Vladnak nem javasolná, mert nem akar kiszúrni vele. Nem könnyű dolog.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-07, 11:00 pm

*Nem hittem volna, hogy az órán így kiborulok, de egyszerűen képtelen voltam ott maradni, képtelen voltam ezt tovább hallgatni és bár hallottam Lucius szavait, hogy álljak meg, de mégse tudtam, nem tudtam megtenni és visszafordulni, úgy tenni, mintha nem fájtana és nem kísértenének még mindig azok a szörnyű álmok. Nem volt oly kevés idő az, amelyet odalent töltöttem és úgy hiszem, hogy ez örök seb marad, de legalább megadta a célom, az életem értelmét, hogy most már tudatom, hogy mit akarok elérni. Ezen gondolataim közepette hagyom el a suli területét, így érkezve hát meg Seol szigetére, ahol a mindig hó fedte temető felé igyekszem tovább. Nem érdekel, hogy egyedül vagyok, hogy minden bizonnyal Lucius most nem érti a dolgokat, de talán ha belegondol abba, amit mondtam neki, megérti a dolgot. Ha pedig nem... hát akkor nem. Csak az egyik nagyobb kriptához sétálok, majd az az előtt található padra csücsülök le, előre dőlve, kissé lehajolva a föld felé nézegetve, így telnek el a hosszú percek és már fogalmam sincs, hogy mióta is lehetek itt. Hófehér hajamat és fekete ruházatom most jó pár hópihe borítja, de mégse fázom, hála annak a bizonyos varázslatnak, amelyet azért idő közben elvégeztem magamon, így melegítve fel testemet is. Nem hiszem, hogy utánam jön, valahogy erre nem számítok jelen pillanatban, nem azért jöttem ki, hogy bárki kövessen, hanem mert egyedül akarok most maradni, élezem a magányt, mely néha rám talál és most engedek is neki, hogy senki se avatkozzon közbe... Legalábbis egyenlőre így hiszem.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-07, 11:13 pm

*Mivel magiszterként van a férfi az iskolában, s több diák ott ült az órán, sajnos nem tehette meg, hogy Lilith után rohanjon, s megtudakolja, mi történt vele hirtelen, azonban ahogy vége az órának, azonnal a keresésére indult. Először egyenesen a Baldr hálóhoz sietett, de mivel ott nem találta a lányt, visszatért saját szobájába, hátha akkor ott lesz. Sajnos ez sem volt sikeresebb, de nem véletlenül erős és ügyes mágus, tud rá módot, hogy megtalálja, akit keres. Mivel több személyes tárgy is van nála, ami Lilithé, így csupán pár percébe telt, hogy végül rájöjjön, hová menekült a lány. Ezért ropog most a hó csizmája talpa alatt, ahogy egyre beljebb sétál a temetőben, hogy megtalálja szerelmét. Ennél pontosabban ugyanis nem tudta belőni azért, hogy hol is lehet. Öltözéke amúgy mindössze egy fekete bőrdzsekivel módosult, mivel már hűvös van kint, így ha már a szobájában járt, magára kanyarította gyorsan indulás előtt. Bár megtehetné, mégsem kezdi el a lány nevét kiabálni, mivel nem akarja, hogy esetleg megint elszaladjon a szépség, na meg nem olyan hatalmas ez a hely ahhoz, hogy enélkül ne találja meg. Bár a föld felé döntött hófehér buksival még egész jól el tudna rejtőzni Lilith, a fekete öltözék végül csak lebuktatja az egyik padon, így Lucius lassan elé sétál, s megállva sóhajt egy nagyot.*
-Hát itt vagy... *azzal már le is ül szerelme mellé, rögtön átkarolva őt, így érzi meg, miért is nem fázik a kis kékszemű ilyen pőrén.*
-Mi történt Lilith? Mi a baj? *kérdi, aggódva pillantva a lány arcára, majd azért mégis rákérdez a kabátjára utalóan.*
-Kéred? *nem akarja, hogy megfázzon a lány, bár elvileg a varázslat megóvja ettől, de most akkor is aggódik a lánykáért.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-07, 11:19 pm

*Jó idő eltelt már azóta, amióta ide érkeztem az iskolából, de ahogy a lépteket hallom, csak halkan sóhajtok egyet. Lehet megérzésnek nevezni, lehet bármi másnak, tudom, hogy ki az, akinek lépteit hallom, aki felém közeledik. Csak lassan felemelem a fejemet, így egyenesedve ki kissé, miközben tekintetem a helyes arcra téved. Azért pőre nem vagyok, hiszen az órán is rajtam volt a kabátom, melyet még most is viselek, így hát egyértelműen nem fázom és a varázslat is véd, bár ezt Lucius nem biztos, hogy rögtön tudja.*
- Igen, itt... Ne haragudj, hogy olyan hirtelen eljöttem, egyszerűen képtelen voltam maradni. *sóhajtok egy aprót, majd amikor a férfi leül mellém, majd átkarol, csak fejemet a vállára döntöm, miközben nem vagyok rest kissé hozzá bújni. A kérdéseire egyenlőre nem felelek, de amikor már a kabátját ajánlgatja, csak kissé megrázom szép buksimat.*
- A varázslat megvéd és te is elég meleg vagy. *mosolyodom el kissé, hiszen vérfarkasból van, egyértelműen nem fázom, hogyha ő mellettem van. Egy kis ideig még élvezem, hogy odabújhatok hozzá, hogy itt van velem, majd aztán halkan sóhajtok és belekezdek.*
- Még mindig kísért a múlt... álmokban és nem tudok szabadulni tőlük, az emlékekből. *emelem fel fejemet, így figyelve kékségeimmel a férfi tekintetét, majd egy cseppnyi szünet után folytatom.*
- Amikor Charles megölt én... én a Pokolba kerültem. Nem tudtam, hogy van ilyen hely, tele démonokkal, gonosz, rettentően gonosz lényekkel és ott holtan már vajmi kevés esélyed van ellenük... Annyira rossz volt... az a sok kín és ma valahogy az órán elgyengültem, eszembe jutott ismét. Én nem akarok oda visszakerülni, soha Lucius... *szép szemeimből apró könnycseppek indulnak el puha arcomon, majd végül fejemet a férfi mellkasába fúrom, kezeimmel szinte átölelem nyakát, úgy kezdek el csendben pityeregni, csupán csak testem remegése jelzi, hogy sírok, de hangom szinte nincsen... Én se vagyok mindig erős és úgy érzem, hogy ezt Lucius elől nem kell titkolnom.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-07, 11:34 pm

*Amint vége volt az órának, Lucius máris Lilith keresésére indult, s most végre meg is találta őt. Valahogy nem gondolta volna, hogy épp a temetőben kell majd keresnie, még akkor sem ha nekromanta család sarjáról van szó, de a lényeg, hogy rátalált, így már megtudhatja, mi is volt ez a kirohanás. Egy pillanatra azért megáll a lány előtt, aki felpillantva rá bocsánatot kér, mire ő csak megcsóválja a fejét.*
-Nem haragszom, inkább aggódok, és nem értem... *feleli, majd leülve Lilith mellé rögtön át is karolja a fiatal leányzót, tovább érdeklődve, hogy mi történhetett vele az óra elején. Egyelőre azonban hiába vár választ, a szépség csak bújik hozzá, ő pedig nem is rest simogatni, próbálva nyugtatni őt. A kabátját is felajánlja, hisz ezen a helyen nincs éppen kánikula, s nem akarja, hogy szerelme megfázzon.*
-Emlékszem, mikor ezt a varázslatot tanítottam neked... a fogadóban. *mosolyog vissza kedvesen a férfi, próbálva valami kellemes emlékkel felvidítani a másikat, aki végül lassan és halkan meg is szólal. Lucius nem szakítja félbe, nem tesz fel sürgető kérdéseket, bár ezek nélkül is sejti, hogy miről lehet szó. Csak sóhajt egyet, ahogy Lilith felpillant rá, majd hallgatja a további szavakat, minek végén a lány el is sírja magát, s buksiját az ő mellkasába fúrja. A férfi el is kezdi simogatni a hófehér hajzuhatagot, miközben közelebb hajol, s halkan suttogja.*
-Nem is fogsz. Nem engedem, hogy bajod essen. Soha! *szorosabban magához öleli a lányt, s bár neki fogalma sincs, milyen lehet a pokolban, a halál után, de biztos benne, hogy cseppet sem kellemes. Nem irigyli a lányt, s elég kellemetlenül is érzi magát, mivel Lilith részben most miatta szenved. Érte áldozta fel akkor a saját életét, s ezért került ő a pokolra helyette.*
-Charlesnak viszont vége, és ő örökre a pokolban is marad. Te pedig örökre velem leszel, biztonságban! *suttogja tovább, egy csókot is nyomva a fehér buksira.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-07, 11:45 pm

*Valamiért meglep, hogy Lucius most itt van velem, nem is tudom, hogy miért, hiszen amióta visszatértem, tudom, hogy szeret engem, hogy mennyire fontos is vagyok neki. Tehát ahogy lecsüccsen mellé, úgy bújok közelebb hozzá, hiszen nem rá haragszom, egyszerűn a helyzet volt olyan, amivel hirtelen nem voltam képes megbírkózni. Egy ideig nem kezdek bele a mesélésbe, hanem csak nyugodtan szuszogom a férfit ölelve, de amikor meghallom szavait, melyekben egy régi emléket idéz fel, csak elmosolyodom, most már picit jobb kedvűen, úgy figyelem meg szép szemeit.*
- Az én számomra is örök emlék marad. Akkor még csak én akartalak Téged, te pedig engem nem... Akkor még minden más volt, minden annyira fájó, ahogy folyton elutasítottál... *sóhajtok is fel kissé.* - Akkor nagyon fájt, el se tudod képzelni, hogy mennyire. De most már úgy érzem, hogy megérte minden, mivel együtt vagyunk. *szorítom meg picit a kezét, melybe idő közben sajátomat csúsztattam, majd ez után azért megnyílok előtte, elmesélem mindazt, amit a terembe éreztem, azt, ami zavar már oly régóta és amiről illik tudnia, hiszen ő a kedvesem, vele muszáj megbeszélnem minden félelmemet.*
- Ez nem csak tőled függ, tudod jól. Múltkor se engedted volna... Időnként a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt mi szeretnénk, az irányítás könnyen kicsúszhat a kezünk közül. *viszont ezen szavak után eltörik a mécses, így kezdek el halkan sírdogálni, amely nem tart túl sokáig, de mégis valószínűleg rendesen összekönnyezem Lucius felsőjét. A puszi után viszont csak megtörlöm szép arcom és cseppet pirossá vált szemeimet és próbálom rendbe szedni magam, bár tudom, hogy előtte nem kell szégyenkeznem.*
- Ez az életcélom Lucius. Hogy örökre veled maradjak és elkerüljem a halált és ezért mindent meg fogok tenni, bármilyen követ megmozgatok majd! A nekromancia segíthet, muszáj lesz élnünk, mert a halál fájdalom és szenvedés... *látható a szemeimben a határozottság, hogy bizony elterveztem valamit, ami nem lehetetlen, mágusok vagyunk, minden lehetséges, csak kellő hatalom kell hozzá és ha belegondolunk, Charles-nak is sikerült.*
- Na és... milyen volt az óra? Mesélsz róla? Mert... nagyon érdekel ám, hogy mit tanítottál. *kelek fel és csüccsenek bele nemsokára a férfi ölébe, úgy bújva még jobban hozzá, hiszen jó itt tudni, magam mellett és ez a hely is valahogy nyugalommal tölt el.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-08, 12:05 am

*Mikor Lilith is elmondja, amit Lucius már amúgy is érez, hogy felmelegítette a testét, Lucius egy régi emléket idéz fel, próbálva mosolyt csalni a szépség arcára, ami sikerül is. Eleinte a leányzó szavai is arra utalnak, hogy ez teljesen pozitív emlék neki, ám hamar hozzáfűzi azt is, milyen rossz volt neki, hogy akkor még elutasító volt vele, mire csak sóhajt egyet.*
-Tudom, hogy rossz volt, de muszáj volt. Kiküldetésben voltam itt, de ezt tudod jól. És sajnálom, hogy fájdalmat okoztam, viszont ne hidd azt, hogy akkor még nem tetszettél nekem, mert ez butaság. *viszonozza is azt a kis kézszorítást, majd még hozzáfűzi.*
-És együtt is maradunk. *egy újabb mosolyt ereszt meg a másik felé, majd csak hallgatja, amint Lilith elmeséli az okot, amiért olyan gyorsan kiviharzott a teremből. A férfi őszintén nem gondolta, hogy ez az anyag ilyesmit kiválthat belőle, de úgy tűnik, minden érzékeny pont a lánynak, ami a pokollal kapcsolatos, ami teljes mértékben érthető is.*
-Tényleg nem, de akkor se fogom engedni hogy bajod essen. Múltkor is engem kellett volna eltalálnia annak az átoknak, nem pedig téged. *mondja fájó hangon, egy mély sóhaj mellett a férfi, majd mivel Lilith elsírja magát, csak szorosan magához öleli a törékeny testet, miközben fehér buksiját simogatva próbálja nyugtatgatni. Nagyon nem szereti sírni látni szerelmét, s bár most nem látja, tudja, s érzi, hogy ha némán is, de zokog a lány. Egy puszit lehel végül a fejére, mire Lilith megtörli szemeit, s igencsak meglepő szavakkal, s komoly eltökéltséggel szólal meg újra.*
-Élni fogunk, méghozzá sokáig és együtt. Hidd el, nincs mitől félned. *nem akarja lelombozni a lányt, hogy örök élet nem létezik, hiszen csak meghosszabbítani lehet azt, megváratni a halált, de elkerülni nem. Még egy vámpír sem örökéletű, hisz ugyanúgy elpusztítható. Inkább csak tovább öleli magához a lányt, aki végül beleül az ölébe, s témát váltva az óráról kezd el érdeklődni. Lucius kissé meg is köszörüli torkát, majd biccent egy aprót.*
-Nélküled nem volt az igazi. Szívem szerint meg se tartottam volna, de muszáj volt. *kedzi, de azért kicsit bővebben is mesél, miközben felemeli Lilith hófehér kezét.*
-Talán annyiban jó, hogy kihagytad, hogy épségben van a kezed. Bár neked is pótolnod kell majd a hiányosságokat, de nem ma. *egy csókot is lehel a kis kacsóra, s már folytatja is.*
-Egyébként azt kell mondjam, egész ügyesek voltak a többiek, bár az óra végére nem mindenki festett túl jól, de ez nem is egy egyszerű varázslat. *részben örül neki azért, hogy ilyen állapotban Lilith nem maradt ott, hisz az égés és hasonlók nem feltétlen tettek volna még jót ma a lelkének.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-08, 12:20 am

*Az emlék bár részben kellemes, valahol mégis nagyon fájó a számomra, így hát ezt meg is osztom most Luciussal, jobb, hogyha tisztában van vele és bár már ezt megbeszéltük, de mégis eszembe jutnak ilyenkor a rossz dolgok, amelyeken keresztül mentem. *
- Én akkor úgy éreztem, hogy már zavar, hogy ennyire veled akarok lenni. Oké, részben megértem, én is furán viselkedtem, még senkiért se tettem meg ennyi mindent, de megérte. *mosolyodom el kissé, majd aprót bólintok a szavaira, hiszen szeretném, hogyha sokáig együtt maradhatnánk, nagyon sokáig. Viszont mesélni kezdek az órán történtekről, mivel úgy érzem, joga van tudnia minazt, ami bennem lejátszódik, hogy az emlékek kísértenek és nagyon is fájók.*
- Jó lenne kitörölni az álmokat... Lehet, hogy felkeresem majd Siderist és megkérem, hogy segítsen. Úgy tudom, hogy ő igen csak jól ért a mentál mágiához. *persze egy bájitalt is kérhetnék Mordanatól, de azokba nem bízom, így inkább egy magiszter segítségét fogadnám el.*
- De ma este szeretnék veled maradni, remélem megengeded. *tényleg jó lenne most nem egyedül maradni, nagyon jó lenne... De témát is kell ezért váltanom, hogyha nem akarom, hogy az egész éjszaka mélabúban teljen. Tehát az ölébe csüccsenek, majd a könnyeket megállítva kezdek el érdeklődni tőle, de ahogy hallom, hogy a mai órát nem volt sok kedve így megtartani, csak fejemet a mellkasának döntöm, miközben lágyan cirógatni kezdem a kezét.*
- Ne mondj már ilyeneket. Tanár vagy, egyértelműen ilyen esetben nem én vagyok az első. *bólogatok is hozzá aprókat, majd amikor a tanár énje is előtérbe kerül, szemeimet is kissé összébb szűkítem.*
- Pótolnom kell? Ezt pont te mondod nekem magiszter úr? Azért ismerhetnél annyira, hogy minden anyagból jó vagyok, már a terramágiával is egészen kezdek összebarátkozni és hogy mindig szoktam pótolni... Amúgy is, valahogy te nem vagy már tanár a szememben, a szerelmem vagy és ez mindig is előrébb lesz, még az órákon is. *bár ezt talán a férfi is tudja, hiszen nem egyszer értem úgy hozzá órán, ahogy talán nem kellett volna, de most már nem titkoljuk és milyen jó is így, hogy végre bárkinek elmondhatom, hogy ki is az én kedvesem. Viszont akkor se szép, hogy ő akar engem kioktatni a lemaradásomat illetően.*
- Azért picit többet is mesélhetnél ám róla... Amúgy meg a többiek teljesítménye teljesen hidegen hagy, bocs, de tudod jól, hogy nem érdekelnek. *vonom meg ridegen vállaimat, hiszen tényleg nem izgatnak, egyszerűen nincs mit tenni, én ilyen vagyok, a bent lévők közül senkit se tekintek barátomnak, sőt, nekem olyanom egyáltalán nincs.*
- Szóval, bemutatod vagy inkább elrabolsz a szobádba és adsz nekem valamit vacsorára? *döntöm meg cseppet a fejemet is, hiszen a pocakom már érzi, hogy éhes. Óra után akartam lemenni az étkezőbe, de most meggondoltam magam, na meg, az idő is csak úgy elszállt.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-16, 2:51 pm

//Olvad Illya//

*Csupán csak oldalra döntöm a fejemet a szaavkra, úgy tűnik hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek ilyen maradiak a szülei, de honnan is gondolhattam volna hogy igen? Mindegy nem is olyan fontos.*
-Hmm nem ismered a szüleidet?*kérdezek vissza, hiszen erről eddig nem tudtam, na de ha nem akar róla bővebben beszélni az már az ő dolga nem vagyok az a firtatgatós fajta. Ezután még beszélünk pár szót, egészen addig, ameddig a lány nem akarja elhagyni az ágat, persze nem a saját akaratából, így kezem egy gyors mozdulattal meg is fogja, amivel ha minden jól megy talán meg tudok akadályozni egy pottyanást, aminek a következményei akár lehetnének súlyosak is. A szavaiar azonban csak felnevetek*
-Nincs mit, amúgy nem vagyok se dícső se lovag, csak bunkó se aki kárörvendő lenne.*mondom vidáman egy kisebb bólintással, bár arcom azért megőrzi a szokásos hivatali komolyságot, amit álltalában visel, de ettől még nincs rossz kedvem.*
-Ki tudja kinek mi a drága..*teszem hozzá, én magam nem vagyok mestere az ilyesminek, bár kétlem, hogy a lány benne lenne a prostituáltak világába, hogy ennyire sejtse mi mennyi, de hát ráhagyom, a következő szavakra viszont csak vállat rántok .*
-Miért, honnan lehet nézni ezt a dolgot?*kérdezek vissza, hiszen elég egyszerűnek tűnik a dolog, az már más , ha Illya bonyolult lélek. Teintetem nekem is kissé előre tekint, mígnem meg nem hallom a másik kérdését. Arcom egy pillanatra megremeg, majd a lány fele nézve kicsit úgy nézek ki , mint akit kikeltettek valamelyik gondolatából, majd megrázom a fejem.*
-Nem bánt, csak nem tartom helyén valónak, anyámék azt mondták, hogy valakit a házasság után is meg lehet szeretni, de én inkább hiszek abba hogy a szerelemből legyen egy esetleges házasság, és nem fordítva, főleg hogy nem én választom ki kit kéne szeressek.... Te hogy vagy vele?*kérdezek vissza miközben hátamat ismét a fának támasztva most már a lány felé fordulva figyelem őt fürkésző tekintettel.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-16, 3:03 pm

*Kissé ráharap a leányzó a piercingre ajka sarkában, majd a mellette ülő fiúra tekint. Nem titok ugyan, de még sose kérdezte tőle senki.*
-Nem. És nem is akarom. *feleli végül egy vállrándítással. Ő bizony nem kér olyan személyek társaságából, akik meg tudták csinálni és utána csak elpasszolták valahova. A nagy mélázásban majdnem le is pottyan a lányka, melyet Vlad szerencsésen megakadályoz, s szavaira a finn lányka kissé felvonja szemöldökét.*
-Sosem voltál az?
*Persze akadnak tökjó lelkek, de ő bizony gyakran kárörvend, ami csúnya dolog, de őt nem azért szeretik, mert olyan rendes gyerek.*
-A semmihez képest minden drága. *felel bölcsen a leányzó, nem mintha ezeddig túl sokat tapasztalt volna a pénztelenségből, hisz tető van a feje fölött és sok kaja is van a suliban, így még nem adódott alkalma erre panaszkodni. A feltett kérdésre kissé felhúzza vállait, majd hadonászva magyarázatba kezd.*
-Hát tudod, oké, hogy jó esetben azt az egyvalakit szereti az ember, de rossz esetben nem, ráadásul az az egyvalaki nem fizet neked óránként.
*Végül kissé zavartan leereszti kezét, ahogy észreveszi, hogy mit csinál, s inkább apró lábaival kezd kalimpálni, mire felvíjjog famulusa, kit megrémít a hirtelen mozdulat. Vlad mondókáját követően kissé felnevet, majd cinkosan rákacsint.*
-Én szabad vagyok és csöves.
*Ugyan ezt az exortusos fiú nem feltétlenül érti, viszont a válasz láttatja rendesen, hogy a dolgoknak ára van, annak ellenére, hogy a lány nem bánja. A szabadsága fontosabb.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-16, 3:20 pm

*Csak egy kis mosolyt ejtek a szavakra, nem gúnyosak, inkább valami olyasmit akar sugallni, hogy megértem, mert az elmondottak alapján nem haláloztak el a szülők.*
-Megértem..*felelek komoly hangon, majd megtörténik a sikeres mentőakció is, amire persze kapok egy kis dícséretet is, de úgy érzem nem igen vallanak rám ezek a jelzők, legalábbis ahogy ismerem magamat nem, a kérdésre azonban csak komoly arccal megrántom a vállamat.*
-Nem emlékszem rá, hogy túl sok hősi, vagy lovagi tettet elkövettem volna az életemben. Tudod csak egy egyszerű gróf örökös vagyok semmi több.*felelem végül egy kisebb mosolyt ejtve, a következőre viszont csak hátra dőlve sóhajtok fel.*
-Van amit nem lehet pénzért megvenni..*nem bölcselkedni akarok, de bár sokan mondják ezt, én is ezt vallom, bár a családom nem éppen szegény, nem érzem úgy hogy az anyagi javak nagyon a hatalmukba kerítettek volna, de persze ez nem jelenti hogy nem örülök, hogy nincsenek anyagi nehézségeim. A következő szavakra, tekintetem ide oda követi a hadonászó kezet, miközben azért agyam másik fele figyel a mondandóra is, amit valahol meg tudok érteni.*
-Ezért kifizetőtőbb, ha nem pénzért akar az ember szeretetet.*Felelem egy kisebb mosollyal, a következőre azonban csak oldalra döntöm a fejem.*
-Nem is tudom, hogy ennek a helyedbe örülnék, vagy sírnék. Itt túl sok szükségem úgy se lenne a pénzembre, szóval inkább lennék " szabad" *teszem hozzá, miközben lassan ide oda tekintek a szememmel.*
-Nem járunk valamerre? Eléggé egyhangú ez a temető és azt hiszem eléggé morálcsökkentő hatása is van. Nem kívánok még ma depresszióba esni.*ugrok le majd felfelé nyújtom a kezemet, hogy ha arról van szó segítsek lekászálódni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2011-10-16, 3:32 pm

*Habár Illya szimpla köszöntenek szánta a jelzőkkel együtt a mondanivalóját, igen érdekes diskurzus alakul belőle, s kissé komolyan felemeli mutatóujját és megbillegeti.*
-Ami késik, nem múlik. Sose tudhatod, hogy mikor mentesz meg egy szent, szőke szüzet.
*Az valószínűleg nem ő lesz, hisz ő nem szőke, nem szűz, a szent pedig már igen röhejes jelző lenne rá, pedig egész jól cseng, hogy Szent Illya.*
-Amiről te beszélsz, az az én világomban sosem létezett. *felel komoran a lány, s le is szegezi tekintetét a földre, mert azt túlzás lenne állítani, hogy soha nem is igényelte. Ilyenformán a következő mondatra már inkább meg sem szólal, hisz ő pont arról beszélt, amit Vlad emleget. Illya világa sivár, ez azonban nem jelenti azt, hogy sosem lehet némi örömre lelni benne. A témaváltás kicsit könnyít is rajta, mert az már számára egy vidámabb téma, így egy kicsit enyhébb tekintettel, s mosolyogva emeli fel fejét.*
-Én örülök. Persze lehet, hogy még megbánom. Nem szeretek túl sokat gondolkozni. Állítólag túl egyszerűen látom a világot.
*Kissé tétován pillant a srác után, ki lefelé mászik a fáról, de miután le is ért, Illya örömmel fogadja a segítő kezet, s elindul vele kifelé a temetőből, miközben csettint a sólyomnak, hogy csipkedje magát és jöjjön.*
-Hm...hát...ha mindenáron bele akarsz törődni a szüleid döntésébe...még mindig tarthatsz például szeretőt. Persze az nem ugyanaz. *rázza meg végül kissé fejét a lány, mert azért butának nem mondható, legfeljebb egy lusta dögnek.*