Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 12:09 am

-Az jó...*bólint, és maga elé mered. Gondolkodik, mi lenne jó most, és hogyan. Ha tudta volna, hogy ez ennyire iszonyúan nehéz, akkor talán lelépett volna már, de hát előre nem tudta. Úgy érzi, túl sokat fog hallgatni, túl sokat gondolkodhat, amíg jut valami értelmesre, legkevésbé sértőre, és normálisra. Elmosolyodik, amikor a fiú közli, hogy ha nem lenne jól, akkor már a temetőben lenne. Kissé meglepődve hallgatja a fiú szavait, tudja, hogy az öccse is ott volt, és azóta sem látta, reméli, nem lett baja. Most már kevésbé megy megjátszani bármit is, inkább félelem tükröződik az arcán és aggódás, amikor megszólal. *
-Tak jól van? Nem láttam még azóta, és lement. Amikorra én leértem, már nem volt sehol senki... fura volt, de azt hittem megint én néztem el valamit. *mondja, és a hangja is remeg. Ha az öccsének valami baja van, abba belebetegedik, az biztos, most már az egyetlen hozzá közel álló embert is nem kellene elveszíteni. Végül a kutyára terelődik a szó, és ismét visszaszelídül az arca, ismét a halvány mosoly jelenik meg ajkain, és a kutyust nézi nagy szemekkel. Meg is lepődött a hasonlóságon, de inkább lehunyja a szemeit, és aztán újra kinyitja. De semmi változás, ez ugyanolyan, nem az ő szeme káprázik. Lassan a kutya felé nyújtja a kezét, csak megsimogatni szeretné, meg is lepődik amikor a fiú odaadja a kis aranyost. Kinyújtja mindkét kezét, és ölébe veszi a kutyust, majd végigsimít a fején, és ismét belenéz a szemeibe. Most már nem állja meg nem megjegyezni, amit lát.*
-Olyan... olyan a szeme, mint neked. *mondja továbbra is a kutyára bámulva, és simogatja, fejétől indulva, évig egészen a hátán, az meg egyelőre úgy tűnik nyugodtan tűri. Farkasokkal tud bánni Scar, így talán ezzel a kutyussal sem lesz nehezebb.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 12:36 am

*Úgy tűnik hogy lassan másfele kanyarodik a téma mégpedig a bál fele a srác csak nyugtatóan megrázza a fejét miközben ismét a másikra néz*
-Nem, megúszta ép bőrrel, bár lehet hogy kapott egy két karmolást de semmi komolyabb. Egy másik fiú hallt meg nem ismertem. Nem mintha az öcséddel sokat beszéltem volna. Mostanába nem láttam, a szobába se*mondja komoly hangon bár nem nagyon szokott találkozni egy szoba társsal se, hiszen van hogy nem ott alszik vagy csak későn érkezik amikor már mindenki húzza a lóbőrt esetleg ő alszik el előbb*
-Nem te néztél, valami nő bejött aztán egy másik helyen landoltunk, és mondta hogy kell neki egy szív.. hát megkapta*mondja egy kisebb sóhajjal majd látja hogy a lány a kutyát akarja megismogatni, de a srácnak jobb ötlete támadt miszerint oda adja neki*
-Tudom.. meglepődtem rajta én is amikor megláttam, valahogy olyan mintha ő választott volna ki*mosolyodik el persze nem így volt de mégis volt egy ilyen érzése*
-Apám betegsége miatt ilyen a szemem gondolom neki ez az eredeti, de mégis csak jó hogy egyformák*mosolyodik el végül majd leül a padra onnan nézve a kutyát meg a lányt. A kutya úgy tűnik egész jól viseli a somogatást, mintha élvezné is*
-Azt mondtad hogy nem szeretnél állatot... PEdig egész jól áll*mondja egy félmosollyal miközben lassan elnyújtja a lábait a padon*
-Amúgy téged mi szél hozott erre?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 12:53 am

-Van, hogy nálam alszik. Csak úgy volt, hogy találkozunk a bálon, aztán meg nem sikerült, és azóta se láttam... de hála az égnek, hogy nincs baja. Megvesznék, ha ő is... meghalna. *sóhajt egyet, aztán ismét csak maga elé mered, a térdén összekulcsolt ujjaira, és a körmeit kezdi el dörzsölni, bár ezzel csak annyit ér el, hogy lesúrolja a mélylila lakkot.*
-Mint valami azték rituális áldozat. Azok szedték ki mások szívét... szegény srác. Még nem futottam össze a lelkével, talán összejön. *pillant fel, nem tudja, mennyire jó, vagy sem, hogy nem volt ott. Megfordul a fejében, mi lett volna, ha ott van. Mi lett volna, ha a nőnek az ő szíve kellett volna. Bár kár érte, másé... csak az a baj, hogy annak az embernek meg nem kell. De akkor is Tak még ott van. *
~Ehh, felejtsd el... ~*utasítja magát gondolatban, nem kellene ilyenekre gondolnia, tudja jól. Nem kellene semmire sem gondolnia, de hát néha jön az magától. Közben elnyújtja jobb lábát is, ha már ölébe keveredik a kutyus, és simogatni kezdi azt, amit az állat láthatóan élvez is. *
-Ühüm... *bólint egyet, és továbbra is a kutyát bámulja. Nem akar felnézni, nem akar a másik szemébe nézni, éppen elég kínzó a kutya tekintete is, és főleg mert abba még szeretet is szorult, ahogy felpislog hálásan a simogatásért. Most annyira nyomasztó, hogy a múltkor hazudott. Egyszerűen nem tudott őszinte lenni, nem tudott, nem mert mindent elmondani. *
-Értem. *egy pillanatra mégis felnéz, azért furcsán se kéne viselkedni, nem szeretne magyarázkodni sem. Talán tényleg a legjobb az lett volna, ha eltűnik, amikor meghallotta a lépéseket. Csak éppen későn figyelt fel erre.*
-Kösz. De nem vagyok jó gazda... Simonnak is nyoma veszett. Bár feltételezem, elpusztult, mert már öreg volt... *válaszol. Ideig-óráig jó dolog, de aztán már nem biztos benne, hogy tudja úgy szeretni ezeket az állatokat, ahogyan azokat kellene.*
-Csak gondolkodni jöttem ki... és mert ez a kedvenc helyem. *válaszol, felnézve, majd ismét nekidönti a fejét a sírkőnek, és simogatja tovább a kutyust, de már nem néz le arra sem, csak valahová a messzeségbe bámul. *
-Te mit tennél, ha abba a helyzetbe kerülnél, hogy nem érdekled azt az embert, akibe kezdtél beleszeretni? *szólal meg végül, ez foglalkoztatja a leginkább, talán Tak miatt is, csak még nem tudja a választ. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 1:12 am

-Nem hinném hogy megfog, elővigyázatosnak tűnik bár egész fura srác...*mondja kicsit megrázva a fejét majd hallgatja tovább a lányt*
-Meg ahogy az egyiptomiak is temetéskor kiszedték mások szívét és még van egykét mende monda is, kicsit utána olvastam a könyvtárba, de ez a tag se aztéknak se egyiptominak nem nézett , ki szóval farsom sincs ki volt*mondja kicsit komoly hangon, nem annyira ismeretes a suliba tehát nem is figyelt esetleges régi magisztereket. Most csak figyeli a kutyát és a lányt , majd a válaszra kicsit szélesebb lesz a mosoly*
-Ameddig nem próbálod ki addig úgy se tudod meg hogy jó lennél e vagy sem, nekem se volt még állatom, legalábbis kutyám még nem. *mondja egy félmosollyal bizony ez ösztönös hogy valaki tud e bánni velük vagy nem*
-Áh gondolkozásra kíváló*mondja derűs hangon a lánynak viszont a következő kérdés meglepi, igazából nem tudna pontos választ adni nem igazán volt még hasonló helyzetbe*
-Hát tudod.. ez nehéz kérdés, kevés emberbe szerettem bele akibe meg úgy tényleg az elment, de nem önszántából*teszi hozzá kicsit komoly hangon majd megrántja a vállát*
-Nemtudom talán attól függ, két választás van vagy hagyom és barát lenne vagy megpróbálkozok többel... Erre mindenkinek magának kell megtudni a választ. De miért kérdezted?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 1:49 am

-Akárcsak én... már csak ilyenek vagyunk. *válaszol, kissé megvonva a vállát, ő is fura, Tak is az, lassan családi vonás lesz. Bár alakulnak, de azért egyikük sem az igazi arcát mutatja általában másoknak. Varg most csak a szerencsés, bár magáról ezt a lány ugyanígy nem mondhatja el, de igen, a fiú olyannak ismeri, amilyennek Tak is ismeri. Csak most hazudik, minden egyes szavát annak érzi, de biztos benne, hogy nincs más választása. *
-Csak nem tudom, hová tenni, hogy nincs híre ennek az egésznek. Pedig ha ilyen brutális volt az egész, akkor már lehetne pletyka belőle. Talán majd lesz is... *jegyzi meg elgondolkodva, végül is a másik srác haláláról sok mindent hallott, lehet amiatt, hogy ismeri Nathet, erről azonban még mindig semmit. *
-Kutyám még nem volt, csak a fekete mókus. Talán már láttad... bár egy hónapjánál is több lassan, hogy sehol sincs. Ezért nem lennék én jó... nem tudok még arra se figyelni, ami van. Vagyis volt. *sóhajt egyet, ennyit arról, hogy bárkinek, vagy bárminek kivívja a ragaszkodását. Durva leáltalánosítás, de igaznak véli. *
-Az igaz.*bólint, és jobb kezével hátrasimítja most kusza tincseit, amik a szemébe csúsztak, füle mögé tűri, majd lenéz a kutyusra, és elkezdi ismét simogatni. Valahogy ahányszor a kutya szemét látja, elszorul a torka, és eszébe jut iszonyú sok gondolat, ami már megfordult a fejében eddig is, nem egyszer. Kavarog minden, és egyre kevésbé kezdi tudni, mi is jó. Talán ennek is betudható az a kérdés, amit feltesz nemsokára, miközben bámulja a felhők között ragyogó csillagokat, és az ismét előbukkanó hold sápadt fényében arca most olyan, akár egy kísérteté. Fura látvány, szomorú, szinte mélabús fekete szemeivel, és gondterheltnek tűnő arcával így, ahogy felfele bámul. *
-Sajnálom... *válaszol elhaló hangon, de nem fordul a fiú felé. Eszébe jut a testvére is, nem úgy szerette, mint fiút, de ő is elment, és fontos volt. Talán összemérhető a két eset, vagy mégsem? Ki tudja.*
-És ha tudod, hogy többre semmi esélyed, de barátként már nem tudsz viszonyulni, mert fáj? *újabb kérdés, majd a miértre csak lehunyja a szemeit, és nyugalmat erőltet az arcára, már-már túlzott nyugalmat, olyan hihetetlent, és Varg fele fordul. *
-Csak érdekel... az öcsém valahogy így van...*válaszol, és szeretné hozzátenni, hogy ő is, de kár lenne. Egyszerűen fölösleges, tudja, hogy ahhoz képest, akit ő szőke angyalkának nevezett senkinek se számít. Nem, ezt nincs amiért vitatni, most már igazán nem számít. Talán korábban kellett volna bármit is tennie, csak éppen hogy teszel bármit is, amikor fpgalmad sincs róla, mit érzel. Most aztán hazudja, hogy semmi sem történt. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 2:04 am

-LEhet hogy majd lesz. DE ismered a rendszert. Mindig a lehető legcsendesebben kell kezelni az ilyesmit. Azt mondják hogy ami lángra kap abból baj is lehet*feleli hozzá téve egy félmosollyal, persze valamennyire átlátja a rendszert ha csak kicsit is*
-Amókus nem kedvencnek való*mosolyodik el majd kicsit fel emeli a fejét*-Amúgy ez is tök ugyan olyan csak máshogy néz ki és nagyobb*mondja kicsit mosolyogva, egész viccesnek hatnak a szavai. Nemsolára feltesz egy kérdést a lány amire a srác válaszol is , de nem igen nézve oda inkább a temető más pontjait nézi kcisit eltávolodik ettől a világtól az elméje és valahol a múltban keresgél*
-Ez van nem mindenkinek jár jó vég.. De amit szeretett volna azt megkapta, ő mondta mindig hogy egy mosollyal jobb színbe lehet hozni a világot*mondja egy kicsit miközben megrándul az arca , majd a válaszra csak lassan bólogat*
-Valahogy? Nem tudom , igazából ebbe nem lehet tanácsot adni, vagy jól sikerül valami vagy nem, de ezt megkérdezhette volna tőlem is. Egy szobába lakunk*gondolja elvégre csak szoktak dumálni amolyan " férfi dolgokról "
\\Fagy\\

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 11:13 pm

-Azért még fura, hogy nem érzékeltem bolyongó lelkeket, pedig ha megölték, akkor még itt kellene lennie. Nem hiszem, hogy teljesen nyugodtan távozott volna... *válaszol, végül is ő ezekkel van tisztában, de mostanában valahogy nagyon keveset zaklatják a szellemek, akad néhány új, még tapasztalatlan, vagy néhány régi, és nagyon erős, de kevesebb az, hogy elájul. *
-Miért ne lehetne kedvenc? Én szerettem Simont... és soha nem volt vele semmi baj. Egyébként ez meg olyan, hogy láttál már pingvint? Nem? Na akkor van a ló, az tuti tudod milyen... a pingvin meg pont nem hasonlít rá. *vonja meg a vállát, kicsit el is mosolyodva, azért nem kell oktatni, tudja ő, hogy mit akar, és mire képes, legalább is sejti, és ha nem akar kedvencet, akkor nem lesz. Otthon éppen elég a két farkaskölyök, de ide elhozni, kínzás lett volna szegényeket, különben is ténylegesen az apjáé az egész kisebb farkasfalka. A következő mondatra már inkább nem szól semmit, nem is igazán tudna. Meg aztán nem is hiszi ezt, neki a mosoly... hát sose jött be, pedig próbálta, de ugyanannyi, mintha nem is mosolyogna, mert egyszerűen lényegtelen az egész már. Csak ül ölében a kutyussal, és bámulja az eget, miközben kérdez valamit. Végül is, miért ne tehetné, nem muszáj éppen magára hivatkoznia. *
-Mondhatom úgy is, hogy soha nem vallaná be, csak ismerem. Őt ismerem a legjobban, valahogy úgy, mint magamat. És én is jobban bízom benne, mint bárki másban, ő tud mindent... csak nem értem. Miért van az, hogy vannak emberek, akiknek úgy tűnik, nem jár a boldogság. Jó, én tudom, hogy a magam sorsa... megvan annak a jó oka, hogy ilyen, pedig nem is tettem semmit csak... áh, hagyjuk. De azt nem értem, hogy neki miért kellene bűnhődni. Nem ismerek nála jobb embert, és mégis... *vonja meg a vállát, végeredményben a kérdés ellenére tényleg úgy fogja fel a magáét, mint büntetést. Ha nem a múltért, hát azért, mert önző volt, azért, mert egyszerűen akart bármit is. Érzi, ahogy lassan megtelnek könnyekkel a szemei, de továbbra is makacsul az eget nézi, lassan lehunyja szemeit, aztán nyel egyet, és megdörzsöli jobbjával a szemeit, mintha csak kicsit fel szeretne ébredni. *
-Még nem is tudom, hogy hívják a kutyusodat... *mosolyt erőltet az arcára, és most a fiú felé fordul, remélve, hogy azért semmi nyoma sincs az arcán annak, amit érez éppen. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-09, 11:31 pm

-Nem értek hozzá, lehet békén hagynak*mondja igazából, nem nagyon spritiszta a srác, bár még lehet hogy később lehet, aztán rátérnek a kedvencekre is amire a srác csak vállat ránt*
-Szerintem ezek a fajta állatok szabadba valóak, nem hiszem hogy a rabság jót tesz nekik, amúgy a lovakkal is így vagyok*mondja kicsit komoly hangon, pingvint még nem látott legalábbis élőben nem max képről. Idő közben kicsit el is mosolyodik, amikor a lány öccséről lesz szó*
-Szerintem mindenki maga választja meg a bűnhődését. Ha valaki tesz ellene hogy ne legyen olyan az élete akkor nem is lesz, ha ül és vár hogy jobb legyen az nem segít semmin. Amúgy ahogy láttam nem tűnt elveszett kölyöknek, legalábbis életerős srácnak láttam, szóval nem aggódok miatta, lehet neked se kéne, bár ha ismered akkor te jobban tudhatod. Az hogy kinek jár boldogság, vagy kinek nem hát*dönti oldalra kicsit a fejét*
-Szerintem az ember magának alapozza meg ha tesz érte akkor boldog lesz, ha nem akkor nem, de onnan már nem a sorsot hibáztatjuk. Én is hibáztathatnám érte hogy elvette azt akit szerettem de mégse teszem, nem fogok örökösen gyászolni meg sajnálkozni, mert az már olyan önsajnálat lenne és az olyan mint a drog... nem enged. Inkább azt teszem amit akkor mondott... Egy mosoly szebbé teszi a világot*fejezi be majd lassan kicsit közelebb sétál a másikhoz majd felnéz az égre*
-Mi érdekeset látsz ott fent?*kérdezi elvégre a másik elég strapabíróan figyeli a horizontot majd a kutyás kérdésre kicsit megrántja a vállát*
-Ki fogsz nevetni de nincs neve. Nem találtam neki olyat ami hozzá illene. De igazából nem is zavar annyira. Nem kell szólítanom, álltalában jön amikor megérzi a szagom, vagy meglát...

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-10, 12:25 am

-Nem volt rabságban, csak ott nőtt fel nálam. Szabadon mászkált, amerre akart, de mindig visszatért hozzám, aztán egy hónapja nyoma veszett. *húzza el a száját, aztán végül is egy vállvonás, nem fog ezen elakadni, ha így jó a mókusnak, akkor legyen. Neki is jó lesz, bár kicsit hiányolja.*
-Nekem elhiheted, tett érte, csak attól még egyszerűen nem szerencsés. Min múlik, hogy valaki mást választ, és nem téged? És min múlik az, hogy bármit tehetsz, akkor se számít, mert valaki más egyetlen szót szól, és ugrik is az illető... végül is filozofikusnak tűnik az egész, csak mégis túlságosan is gyakorlatias. Végigszenvedhetsz egy egész életet azért, mert valaki nem veszi észre, mit érzel, bármit is teszel... *válaszol, nem érzi úgy, hogy minden csakis rajta múlik, elvégre most már fölösleges lenne tennie akármit is. Tett, talán nem a legjobb módot választotta, és nem is a legjobb időpontot, de tett azért, hogy a másik tudjon róla mi van, és most mégis az az érzése, hogy nem is sejti. Könnyebb lesz letagadni mindent, és hazudni, egyelőre legalább is biztosan. *
-Én egy mosolytól még nem fogom rózsaszínben látni a világot... *mondja halkan, neki ez most sehogy se megy. Nem sajnálja magát, csak egyszerűen még nem bír szabadulni ettől az egésztől.*
-A baj ott van, hogy most nagyon le kellene nyomni egy gombot, ami töröl mindent, csak éppen ez nem létezik... *vonja meg a vállát, úgy szeretne elfelejteni mindent, de minél jobban akarja, annál többször jut eszébe az egész, és annál rosszabb. Az nem megoldás, hogy Tak vállán sírja ki magát, és mindig a fiú van nála, mert nem akar arra menni ő önszántából, de egyelőre nem tud egyebet tenni. *
-Semmit... *lehunyja a szemét, és megrázza a fejét, mire egy könnycsepp elszabadul, és szépen a sírkőn landol, és reméli, csak ő vette észre, hogy ez is sikerült. Ismét megdörzsöli a szemeit, csak, hogy úgy tűnjön, álmos, és felébredni szeretne, majd ráerőltet az arcára egy mosolyt, hihetőnek kellene lennie a hazugságnak. *
-Nem szokásom kinevetni másokat. Csak kérdeztem... bár így most én se tudnék olyat mondani, ami hozzá illik... *pillant a kutyusra, aztán már valahogy kezd az az érzése lenni, hogy nem bírja ezt a tekintetet, amiben most valami szeretetféleség tükröződik. Felemeli a kutyust, majd inkább visszaadja.*
-Te vagy a gazdája... de aranyos. *teszi hozzá, miközben odaadja a fiúnak az állatot, bár jó volt simogatni, csak a szeme ne lenne olyan... szép, és különleges, mint a fiúé. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-10, 12:48 am

-Tudom nem is azt mondtam hogy abba volt. Te valahogy máshogy kezeled az állatokat, lehet mert indián vagy.*mosolyodik el , és ő ezt nem is bántásnak szánta*
-Nem mindig abban áll az élet hogy egy embernél ragadjunk le. Az idő megy és mi is válltozunk, én úgy vagyok vele hogy ha valami nem sikerül, akkor teszünk egy kanyart és más fele próbálkozunk. Persze előtte a végére járok hogy mennyi az esélye. De tudod erre mondják azt hogy soha nincs vége semminek*teszi hozzá kicsit most már ő is filozófikus hangnemben beszélve*
-Nem érted a lényegét*lép közelebb majd a másikra néz*-Ne egy mosolytól várj meglátást. Hanem próbálj meg boldogan élni, nem olyan nehéz, csak elhatározás kérdése, nem mindig egy úton haladni, hanem másfele. Ha boldog vagy és keresed a boldogságot nem várod, akkor mosolyogsz, és veled együtt avilág is szebb lesz*mondja egy kisebb mosollyal. Ő ebben hisz*
-Szerintem minden ami megtörtént értelme van hogy megesett. Ne kérdezd hogy jó e vagy rossz. De értelme van amire csak később jössz rá*teszi hozzá komoly hangon. Bölcs a fiú a maga módján, bár ő saját kárából tanult. Amikor közelebb lép látja a könnycseppet és kicsit kíváncsian dönti oldalra a fejét*
-VAlami baj van?*kérdezi most már csendesebben,úgy tűnik hogy nem igen van jól a leányzó*
-Na látod én így vagyok vele már másfél hónapja lassan. Lehet névnélkül marad, vagy egyszerüen gyere ide....*gondolkozik, bár ez túl hülye név lenne, nameg viccből is mondta. Lassan vissza veszi a malamut kölyköt miközben végig simít a fején*
-Szerintem is az...*feleli mosolyogva, majd lassan felemeli a fejét is *-Szerintem nézz be az állat kereskedésbe. Ha akarod elugorhatok veled lehet látsz egy másik állatot ami tetszene...

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-10, 1:44 am

-Anyám vándor... bár már nálunk sem a régi minden, a civilizációval megbomlott a régi harmóniánk a természettel, valahogy megtörött, és már alig vannak vándorok, javasasszonyok, minden a modernitás fele tolódik el. *sóhajt egyet felnézve, de hát ezen ő már nem tud változtatni. *
-De mindig van egy ember, aki fontos... *válaszol, nem taglalja tovább, mennyire az, vagy mennyire nem az, és most már nem számít. Neki nem olyan könnyű felejteni, és egyáltalán nem könnyű túllépni a dolgokon, túl sokat rágódik mindenen, bár tudja, hogy hamar túl kellene esnie, és vissza se nézni. Mégis mindig visszanéz. *
-Voltam boldog is, hidd el, de elvették az álmaim... majd egyszer lehet lesz még olyan, hogy igazán, szívből mosolygok, de most nem megy. *mondja maga elé bámulva, végül is most van az, hogy egyszerűen tudja, hogy hazudik, és minden egyre csak rosszabb lesz, mert nem képes széttárni a karjait, és eldobni mindent, ami fáj. Nem tud szabadulni az árnyaktól, és az érzésektől sehogyan sem. *
-Lehet, mégis most vannak dolgok, amik iszonyúan értelmetlenek. Bár végül is Szisziphosz se értelmetlenül görgette a követ, hiszen vezekelt azzal. *jegyzi meg, egyéb nem jut már eszébe, nincs semmi mentség arra, hogy miért is van így ez az egész. Nem érti, akárhonnan nézi, csakis a bűnhődés szemszögéből tudja valamennyire megmagyarázni, másképpen sehogy sem. A kérdés meglepi, erre nem várt. Remélte, éppen elég az éjszaka sötétje, hogy elrejtsen mindent, amit ő titkolni akar, de akkor mégsem. *
-Nem, nincs semmi gond. *válaszol, csak épp a fiú tekintetét kerüli most ez alatt a mondat alatt, mert nem megy, hogy a szemébe nézzen. De akkor sem akarja elárulni magát, semmi esetre sem mondja el, mi van, mert nem és kész. ELdöntötte.*
-Majd találsz neki valami szépet. *mondja, biztatóan, és hátradönti a fejét, neki a sírkőnek, majd most újra felhúzza a lábát maga elé, és összekulcsolja térdén az ujjait.*
-Köszi, de most nem akarok állatot. Azt hiszem, nem tudnám most... szeretni... *rázza meg a fejét, érzi, hogy nem menne. Nem akar senkihez, és semmihez sem kötődni, még egy kedvenchez sem, az öccse is sok néha, pedig őhozzá muszáj kötődnie. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-10, 2:53 am

-Lehet hogy van, nemtudom álltalában mindig kell hogy legyen de az nem mindig ugyan az, én nem hiszek a tündér mesékben azt nem nekem találták ki*mondja egy kissé fáradt mosollyal*
-Azt mondják minden idő kérdése, lehet hogy csak ki kell várni hogy mikor fogsz.. én is így voltam vele jó ideig, de mostanára már kezdem azt hinni hogy ha mosolygok akkor úgy is gondolom hogy mosolyogni akarok*pedig régen nem így ment nem azért mosolygott mert jó, hanem mert úgy gondolta hogy így erős maradhat*
-Nem vagyok oda a vezeklésért, igazából szerintem túlsok haszna nincsen, nameg az egyházra emlékeztet, tudod Norvégiában elég erős ráhatással volt egy darabig az emberekre. Én úgy vagyok hogy élem az életem ahogy lehet*mondja komoly hangon, amolyan élj a mának kategória a srác csak kicsit talán bölcsebb kivitelbe*
-Akkor jó.. ha nem akarsz beszélni róla*látja hogy kerüli a tekintetét de nem faggatózik tovább nem mindig akar mindenkiből mindent fogóval kiszedni*
-Remélem.. majd egyszer*simítvégig a kutya fején, eddig nem zavarta hogy milyen neve van vagy éppen nincs, a lány szavaira csak bólint*
-Te tudod minden esetre én most rájöttem hogy sokat segít ha van valami ha éppen egyedül vagyok*
\\fagy\\

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-14, 11:30 pm

*Az utóbbi időben elég szépen eltűnt mindenki szeme elől, de valahogy nem is akart igazán mutatkozni. Egy ember volt, akihez mindig szívesen átjárt, az pedig a kedvese, Rose. A mai nap viszont más, mozgáshiánya van és egyszerűen már nem képes a nyugati toronyban maradni, pedig addig legalább tényleg minden olyan nyugalmas volt. Most viszont ismét útnak indult, méghozzá egyenesen át, Seol szigetére. Oka is volt ám ennek az útnak, így amint átért a révész segítségével a szigetre, meg is indult az ösvényen, egyenesen a temető felé. Kissé furcsa így ránézésre, de a fiú pedig nem ijedős, így hát csak átlépte a nagy kaput, majd már el is indult az úton. Öltözete ma egyébként teljesen fekete, tehát egy nadrág, csizma és egy pulcsi, haja pedig egy cseppet kócos, pont olyan, amilyen Rosenak tetszik. Ahogy sétál egyre beljebb, végignézi a sírokat, bizony keresi az egyiket, egy nem túl régen eltemetettet és talán meg is fogja találni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-14, 11:44 pm

*Úgy tűnik hogy a temetőben megmozdulnak az árnyak, legalábbis úgy néz ki. Viszont lehet az egyik árny kicsit ismerősebb is lehet, hiszen egy "ember" árnya, aki pedig nem más mint Gaius. A férfi úgy tűnik lépten nyomon rátalál a fiúra még ha nem is akarná, így esett meg ez a mai nap is. A srác hallhatja a hallk lépteket maga mellett és bizony ha oda néz, már láthatja is a vámpír arcát. A férfi csupán lassan felé irányítja a szemeit miközben vizslatja a fiút, nem tudni hogy most miért jött, kérdezősködni vagy csak a véletlen sodorta erre , de annyi biztos hogy most itt van*
-Szép estét Mr Cronfield*mondja egy félmosollyal hűvös hangon miközben lassan felveszi a másik tempóját a srác mellett*
-Fura hogy lépten nyomon önbe botlok.Egy kis egésség ügyi séta, vagy esetleg szeretné valaki előtt leróni a tiszteletét?*kérdezi továbbra is tartva a póker arcot*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-14, 11:52 pm

*Bizony hallja a férfi lépteit és valamiért érzi is, hogy ki az, így rá se néz, csupán továbbra is zsebre dugott kezekkel sétál végig az egyenes úton, majd amikor végül meghallja a köszöntést, akkor hajlandó csak oldalra pillantani és ezzel belenézni a vámpír szemeibe.*
- Önnek is. *egy apró biccentés, majd halad tovább, most már másodmagával, egyenesen Sirius sírja felé, majd a kérdést meghallva lassan bólint is.*
- Mindkettő, eltalálta. Sétálni volt kedvem és még nem voltam Sirius sírjánál, tehát éppen ideje lenne, nem gondolja? *pillant most ő maga is kérdő tekintettel a férfire, majd hamarosan letér a főútról és most már egy földes részen lépked tovább, hiszen kiszúrja a sírt. Ott megáll előtte, kezeit a sírkőre teszi, majd pár másodpercig csöndben hallgat és végül ismét Gaiuson állapodnak meg szemei.*
- Számomra is meglepő a gyakori találkozásunk. Mondja csak, meddig szándékoznak még itt maradni? *kérdi teljesen normális hangon, hiszen azért tanult a múltkori esetből, amikor az erdőben voltak és nagyon nem szeretné ismét a nyakán érezni a másik erős kezeit, főleg, hogy a kereszt nincs is nála, de ez egy temető, tehát minden tele van kereszttel.*
- És lenne még valami, ami érdekelne. Én úgy tudtam, hogy egy vámpír nem jöhet be egy szent helyre, hiszen itt minden tele van kereszttel. Nem gyengítik le? Esetleg nem okoz fájdalmat? *érdeklődik továbbra is és bizony fekete szemeit le se veszi a másikról.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 12:03 am

*A srác szavaira csupán csak lassan bólint de egy apró mosoly még mindig ott van az arcán amit bizony nem lehet egykönnyen levakarni*
-Azt hiszem igen ideje lenne, elvégre sokmindent biztosan el akar mondani neki... mondja csak mit érzett amikor belevágta azt a kést a szívébe?*kérdezi egy apró mosollyal, bizony ő természetesen beszél, és a gyász nem az ő reszortja*
-Ó... igazából nem tudom*vág kicsit elgondolkozó arcot, miközben körbe néz a temetőbe majd vissza a fiúra*
-Talán pár hónap, úgy nyárig mindenképpen a kastély vendég szeretetét élvezzük a társaimmal. Netán zavarja?. Itt ezen a helyen még nem tudom talán pár óra*mondja apró félmosollyal, bizony tudja hogy a srác a pokolra kívánja de ettől olyan jó ez a kapcsolat számára. A srác kérdésére kcisit elmosolyodik*
-Tudja MR Cronfield szerintem egy olyan helyet amit körülleng a mágia ne nevezzünk szentnek. Bár ha olvasott a vámpírokról tudja hogy a kereszt árt nekik, de azt is tudja hogy nem leszek rosszul mert ránézek egyre, tehát nem*adja meg hosszabban a választ a srác kérdésére miközben közelednek a sírhoz*
-Na és hogy ízlik a Ghoul lét... jut eszembe akarja még alkalmazni ezeket a képességeket vagy sem?*néz kíváncsian a másikra, úgy tűnik hogy valamiért nyugodt mégha más választ is kapna, hogy miért? Jó kérdés*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 12:12 am

- Nem akarok. Nem szoktam egy sírhoz beszélni. És ő kérte, hogy öljem meg. *pillant igen csak hűvös tekintettel a férfire, majd a következő szavak kissé meglepik. *
- Hogy tud ilyet kérdezni? *na ná, hogy nem fog válaszolni erre a kérdésre, még csak az kéne. Inkább csak egy rosszalló pillantást intéz a férfi felé, majd inkább átveszi a beszélgetés menetét, legalábbis próbálkozik és olyat kérdez, ami talán haszára is válik, bár a válasznak már egy kicsit se örül.*
- Nem, dehogy zavar. Thiste-nek még így is beígértem egy teát. *mosolyodik el, bár ez a mosoly nem őszínte és persze, hogy zavarja. A legjobb az lenne, hogy ha most azonnal a vámpír itt hagyná, mert indulna vissza, méghozzá az összes társával együtt.*
- Értem. És igen, olvastam róluk... *azért jobban örült volna egy olyan válasznak, hogy nagyon zavarja egy-egy feszület és hogy hamarosan el is hagyja a temetőt, de nem, ez nem fog ilyen könnyen menni. Viszont a vámpír kérdése kissé meglepi.*
- Nem használtam soha és nem is áll szándékomban. Teljesen felesleges, elég nekem a varázserőm is. Na meg már több, mint két hete nem ittam a véréből, szerintem a kapcsolat is megszakad, tehát nem vagyok tovább a goulja. *arcára most már egy őszínte mosoly kerül, ahogy a férfire néz, majd visszatekint a sírra, de hamarosan el is engedi és inkább elhalad a vámpír előtt, majd elindul visszafelé az útra. Itt végzett, felesleges lenne tovább maradnia.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 12:27 am

-És maga meg is tette. Hősies tett volt bizonyára. Enyhíteni egy fájó szenvedésein*mondja kicsit egy félmosollyal még meg is csóválja a fejét. A mosoly továbbra is fennmarad a következő kérdésre is*
-Miért? Mi volt ebbe a rossz? Csupán fura hogy valaki már a maga korában gyilkol, és kíváncsi voltam milyen érzés volt belevágni azt a kést a gyerek szívébe, gondolom jó sok vért hagyott maga után*mondja még továbbra is nyugodt csendes , hűvös hangon a srác felé*
-Ó hát a kisasszony módszerei kicsit mások*ad igazat, bizony a nő kicsit máshogy intézi a dolgait, a férfi már csak arra lesz kíváncsi hogy sikeresebben e. A következőre csak bólint, úgy tűnik hogy csalódást okozott a fiúnak nade ilyen az élet, viszont a következő válaszra egy pillanatig komolyabban néz a fiúra, majd lassan elmosolyodik, mintha olyasmit sugallna hogy rendbe, már nincs rá szüksége*
-Ezesetben akkor megkíméli magát egy kis vér ivástól, hát legyen*ránt vállat továbbra is nyugodtan, úgy tűnik hogy a férfi nem fog erősködni. Hogy miért? Megvan neki a maga oka rá.Viszont nemsokára már ismét vissza fordulnak, és bizony a férfi is tart a fiúval*
-Azt hiszem hogy egy darabig vissza kísérem, most egész jól megjött a kedvem a sétálláshoz. Jut eszembe hogy van Ms Re?*apró mosoly megintcsak miközben felteszi a kérdést*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 12:50 am

- Nem akartam, hogy szenvedjen, ennyi. De mindez már a múlté. *vállat von. Bizony Demien sokat segített neki feldolgozni ezt az egész emléket és amit tett, így most már nyugodtabban tud róla beszélni és annyira nem is hatja meg a dolog, hiszen segített és gyors halállal jutalmazta a fiút.*
- Egy vámpírnak biztosan tetszett volna a vér, de nekem nem. És hogy milyen érzés, azt továbbra is megtartom magamnak. Semmi köze sincs hozzá. *néz bele a férfi szemeibe és nem fogja megadni neki azt az örömet, hogy hallja a sráctól, hogy elég sokáig szinte depressziós volt és hogy akkor milyen nehéz volt megtennie mindezt és érezni, ahogy a tőr áthatol a húson és végül a szíven is.*
- Bizony, megkímélem. Amúgy se volt valami ízletes a vére. *mosolyodik el ismételten, majd meg is indul az út felé, de sajnos nem sikerül levakarnia magától a vámpírt, így hát az csak tovább követi őt.*
- Ahogy gondolja. *hiába mondaná azt, hogy ne, úgy se tud ez ellen mit tenni, viszont a kérdést hallva arcizma se rándul, ugyanolyan nyugodtan sétál tovább, ahogy eddig.*
- Nem tudom, biztos jól. *vállat von, majd végül Gaiusra pillant.*
- Nem úgy volt, hogy majd elmennek egyet sétálni? Még se jött össze a kis éjszakai randevú? *kérdi most már kíváncsian fürkészve a másik arcát, miközben kilép a temető nagy ajtaját és elindul a hosszú ösvényen.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 1:45 am

-Persze, de néha szokott rá gondolni hogy mi lett volna ha... nem igaz?*kérdezi továbbra is derűs hangon a fiútól mintha csak az időjárásról beszélgetnének*
-Hmm azt mondják hogy aki elhallgatja a dolgot belső élvezetet talál az ilyesmikbe, bár szerintem maga kivétel, nem tűnik túlságosan erős idegzetűnek*mondja kicsit hosszabban nézve a fiút miközben hallgatja tovább*
-Ó pedig reméltem hogy legalább az ízlett, de ha nem hát nem, nincs szükségem már nekem se rá*mondja kicsit mosolyogva továbbra is miközben lassan vissza felé haladnak . A férfi egész szótlan nem is mond sokmindent, viszont az utolsó mondatokra megint a srácra néz*
-Ó tudja Mr Cronfield ami késik nem múlik, még nem volt időm invitálni se a kedves párját. MEg kell vallani igazán bájos teremtés, gondolom félhet is tőle hogy elveszíti*néz megértően a srácra, aki ha figyel tudja hogy bizony a férfi jót vigad magában*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 2:03 am

- Nem, már nem szoktam. Túltettem magam a dolgon és kész. *vállat von ismét, őt aztán már nem fogják ilyesmivel felidegesíteni. Sirius tehet arról, hogy hozzáért ahhoz a szarkofághoz és nem Nath, ő csak segített rajta és kész.*
- Ennek semmi köze az erős idegzethez. Csupán csak nem vagyok olyan, mint maga. *mondja egy apró mosollyal, majd a vérre kerül a beszélgetésük témája és kissé meg is lepi, amit a másik mond.*
- Nincs szüksége? Hmm, meglepő, hogy már nem akar figyelni, de ezek szerint végre rájött, hogy én nem tudok a segítségére lenni és hogy talán máshoz kellene fordulnia. Okos ötlet. *kacsint a másikra és bizony nem hagyja magát felingerelni egy pillanatra se, még ha Rosera is terelődik a szó.*
- Nem a párom, mint már mondtam, de úgy látom, hogy a kor hatott, szenilis lett. *ennyivel le is tudja ezt az egész beszélgetés inkább úgy dönt, hogy megáll és szembenéz Gaiussal.*
- Elég volt a közös séta szerintem. Szóval viszlát. *mondja kissé ridegen és bizony tényleg nem szándékozik az este további részét bájcseverészéssel tölteni, inkább átnéz a vámpíron, hiszen az a legjobb megoldás, erre rájött most már, hiszen mindig megpróbálták felidegesíteni, most nem fogja hagyni magát.*
\\Fagy\\

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 2:58 pm

\\Olvad\\
-Az jó, ha túlteszi magát, főleg ha így is van*teszi hozzá egy apró mosollyal, majd a következő mondatra ez a mosoly csak szélesebb lesz, bizony a férfi szeret játszani az emberekkel*
-Ó azt biztosra veszem*mondja továbbra is titokzatos hangon, majd a következőre kicsit elcsendesedik, úgy tűnik hogy a fiú örül neki hogy végre nem jár a nyomába de azért a férfi se hagyja hogy csak olyan nyugodt legyen*
-Több segítségemre volt mint hiszi, amit akartam azt megtudtam*mondja továbbra is titokzatos hangon. Hogy igazat mond e vagy csak a srác agyával akar játszani, és feszültséget kelteni az már jobb kérdés, ezután Rosera terelődik a szó, és bizony a fiú még mindig bizonygatja hogy nem a párja*
-Persze-persze, mindenki ezt mondja ha valakit meg akar óvni, minden esetre akkor gondolom nem is nagyon törődik a kisasszonnyal*mondja magabiztos hangon, majd úgy tűnik hogy a fiú bizony el akar menni. Különös módra viszont a vámpír csak nyugodtan bólint*
-HÁt akkor további szép estét Mr Cronfield, azért ne menjen túl messze, ki tudja mikor találkozunk újból*folytatja egy apró félmosollyal, majd lassan elhagyja a területet*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-15, 3:05 pm

- Bizony így van. *ő is továbbra is halál nyugodt marad, most már nem fogja felhúzni a saját idegeit a vámpír szórakoztatására.*
- Örülök akkor, hogy ha ennyit segíthettem. *csupán csak ennyit mond és még egy kedves mosolyt is ráerőltet az arcára, ami akkor se tűnik el, amikor Rose kerül szóba. Bizony félti ám a lányt, jobban, mint saját magát, de ezt nem szabad kimutatnia, el kell titkolnia a férfi elől. *
- Eltalálta. Engem ugyanis más érdekel, aki egy Cruorises diák. Hogy ha ennyire érdekli, akkor most már tudhatja. *és bizony gondol is egy leányzóra, mert valaki mást kell találnia, hogy még csak véletlenül se eshessen baja kedvesének. Viszont a beszélgetésük már így is túl hosszú, így hát Nath búcsúzóra is fogja, a vámpír pedig simán elengedi. Ez kissé meglepi, de természetesen örül neki, viszont az apró megjegyzésre csak bólint.*
- Itt megtalál bármikor. *csupán csak ennyit mond, mert már rájött arra, hogy úgy se tud megfutamodni és tudja, hogy nem fog baja esni, hiszen Demien tényleg figyel rá. Így hát nyugodtan, zsebre tett kezekkel indul meg a hosszú ösvényen Mystral városába, a kikötőhöz, ahol a drága, öreg révész át is viszi őt az iskolába.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-16, 12:51 am

//olvad Varggal//

-Van, akinek könnyű változtatni, és van, akinek nem... nekem még mindig ugyanaz az ember fontos. *pillant a fiúra, de aztán már odébb is tekint, mert már megint az az érzése, hogy ez az egész csak könnyeket csal a szemeibe. Sose volt ilyen, és most mégis, és mindez a semmiért, egy fiúért, akinek nem is számít. Vesz egy mély levegőt, próbálja nem túl feltűnően, hogy legalább a válla és a mellkasa ne emelkedjen 5 centit, noha a hasi légzéstől csak a hangja lesz mélyebb. Elmúlik... nyugtatja magát, aztán ismét felhúzza a térdét, már kutyus hiányában, és összekulcsolja rajta az ujjait, olyan erősen, hogy kifehéredik tőle a keze, szinte leáll a vérkeringés is ujjaiban, de ha ez még nem lenne elég, feketére festett körmeit is teljes erővel nyomja a saját bőrébe, húsába, és arca egy picit megrándul elsőre attól a fizikai fájdalomtól, amit ez most jelenteni tud, aztán már nem mutatja, hogy bármi is eltérne a rendes kerékvágástól.*
-Vagy megtanulok hazudni. *mondja halkan, maga elé bámulva, és hangja egyre csak halkul, a mondat vége csak úgy egybeolvad a csenddel, alig van átmenet is. Most cseppet sem érzi igaznak a mosolyait, ahhoz felejtenie kellene. De lehet úgy, hogy, az, akit felejtenie kellene, itt áll előtte, és még csak nem is érti, mit érez. Észre sem veszi, pedig elmondta, elmondta, mi a baj, ami miatt megváltozott ismét, de mindegy. Végeredményben ha átgondolja, jobb ez így. Ki tudja, mi lett volna, ha egy szép nap nem ébred arra hetekkel ezelőtt, hogy már késő. Azóta meg folyton hazudik, hogy legalább a rend illúzióját keltsék a dolgok.*
-Akkor is a saját életedet éled, ha vezekelsz. És néha vannak tettek, szavak, érzések, amiket másképp nem lehet elfelejteni... és nem tudom, a te egyházad erről mit tanít, nekem semmit. *néz fel egy pillanatra, aztán hátrahajtja a fejét, és a felhők közül kibukkanó csillagokat kezdi nézni, mindaddig, amíg nem téríti vissza a valóságba egy kérdés. Könnyes szemekkel fordul Varg felé, noha nem akarja, hogy a másik lássa... de nem jön össze, így sóhajt egyet, és újabb fejrázás. *
-Ne haragudj, de nem megy. Nem lehet... nem akarom, hogy ennél rosszabb legyen minden. *válaszol, lesütve tekintetét, és csak szeme sarkából pillant fel lopva. Azt sem tudja, mit mondhatna, hogy ne bántsa a másikat, és magát se jobban.*
-Talán majd elhozom valamelyik farkast. De ott van az öcsém... egy állattól sose fogom megkapni azt, ami kell, amikor egyedül érzem magam. De talán egyéntől függ, bizonyára.*válaszol, és tekintete a kutyusra téved. Már nem tudja mire fogni az egészet, iszonyatos, ahogy most egyre jobban rátelepedik a saját maga ellen irányuló gyűlölet súlya, amiért nem tud őszinte lenni, pedig ez a természete velejárója. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-03-16, 1:50 am

-Nem könnyű csak valamikor kell*mondja ennyivel letudva a dolgot, álltalában nem találkozott ő sem könnyű dolgokkal, bizony azért észre lesz véve a lány, és a fiú lassan le is ül mellé, egy pillanatra a semmibe nézve, majd lassan pillantását vissza irányítja a lányra, hogy tudja e hogy mitől ilyen azt nem tudni, lehet tudta csak próbálja kerülni vagy mégsem?*
-Tudod, egy olyan ember miatt nem kell aki nem tud szeretni....*mondja kicsit csendesen, legalábbis ha nem csallnak a megérzései, akkor sejti hogy miatta van , viszont a fiú bármennyire látszik aranyosnak megkedvesnek szeretni nem tud, és még csak nem is Alexa miatt*
-Az egyházamról inkább ne beszéljünk... főleg hogy nem szeretem őket, lehet vezekelnem kéne de akkor se fogok... nincs sok értelme azon kívül hogy mégtöbb fájdalmat okozok magamnak, kicsit elcsendesedik majd lehajtja a fejét, végül ismét a lányra néz*
-Elmondok egy mesét...Tudod egyszer régen.. volt egy srác meg egy lány. A lány szerette a fiút és azt hiszem hogy ez kölcsönös is volt, bár a srác egy otromba fráter volt, aki nem vettette meg a rossz dolgokat. A lány viszont megmutatta a fiúnak hogy vannak érzelmei, és bizony szépek is, és tud szeretni. ÉS ezt egészen addig bizonygatta, amíg a fiú javulásnak nem indult. Az egyetlen probléma hogy a lánynak megvoltak számlálva a napjai, és végül egy ó kelta sírbolt alatt hallt meg remegve a láztól a fiú karjaiba. Azt mondta hogy minden egyes mosoly többre visz minket, csupán csak hinni kell hogy a világ változhat... és hogy mi is megváltoztathatjuk. És a fiú azóta így él... *nem is mond többet, majd a másikra néz*
-Ennél rosszabb? Tudod a legtöbb ember egy mosolygós arcot lát csak de nem tudják mi van belül, még gyógyulok de egyenlőre én is ezen gondolkozok hogy mi lehet ennél rosszabb.. senki nem akarja és mégis belesétáll*igazából már csak maga előtt beszél majd kicsit elmosolyodik*
-Szerintem próbáld meg.. lehet jót tenne, nekem is ez a kis prücsök sokat segít*simít végig a malamut fején *

//fagy//