Iskolai kikötő

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-07-27, 3:30 pm

* Esik itt szó mindenről, külcsínről, párról és a többi, amire Rose picit megcsóválja fejét, de mégis mosolyog és bólint egy aprót. Hajj, de hiányzik most neki a fiú. De most más a társaság és ezt nem szabad elfelejteni. Ki is érnek a kastélyból, s a kikötő a cél, ahol Rózi újabb magánszámba kezd, ha már végre Scott is leült mellé, na és persze az ismételten megfelelő reakció sem várat magára. *
- Ó, hát hogyne, jajj, lebuktam.. E-ez annyira juuuuuuuuuuj. * kezdi legyezgetni magát, mintha szégyellős lenne, alig bírja leküzdeni vigyorát is persze. No de azért a formális beszélgetés sem marad el eközben, ami alatt azért egymásról is meg lehet tudni egyet s mást, nem csak bolondok módjára viccelődni. *
- Aranyvérűek. * bólint Rose komolyan most, azért erre büszke, bár nem számít neki sokat a dolog, de ezt nem fogja Scott orrára kötni, a hangnemből ítélve legalábbis ő nem ezen az állásponton lehet. Kis gondolkozás és homlokráncolás után viszont nemmel int a leányzó a tesó kérdésre, persze jegyezve minden eddig jövő információt is. *
- Nem, azt hiszem nem láttam még. Bár a memóriám nem túl jó, szóval bármi lehetséges. * von vállat bohókásan, majd a medálra fókuszál. Picit közelebb is hajol a fiúhoz, ujjaival megérintve az említett tárgyat. *
- Na, ez az, ami nekünk nincs. * bólint, mintha igazat adna valamiben, de mégsem. De valamit mégsem igazán ért, jee, lassú reakcióidő, éljen. * - Ami viszont nem tiszta.. hogy apukátokkal éltek? És az édesanyátok, vele mi van? * érdeklődik csendesen, most semmi mosoly, nem akar rossz dologba belekérdezni, bár az sem ő lenne, ha nem..*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-07-27, 3:57 pm

-Hű, asszem erre már nem nagyon tudok mit reagálni... *mondja vigyorogva, s már készülne egy átveréssel, mintha Nath ott állna Rose mögött és végighallgatta volna a beszélgetés eme részét, mikor eszébe jut, hogy ő még nem látta a másik fiút, Rose pedig okosabbnak tűnik annál, mint hogy bevegye ezt a trükköt így. Biztos neki is bevillanna ez a tényező, így ezt most kihagyja. Talán majd máskor. Ehelyett inkább a család és a tesók kerülnek górcső alá.*
-Szóval aranyvérűek. De akkor hogy a fenébe lehet, hogy nem mágia pártiak? Ráadásul egy aranyvérűt mugli iskolába járatni... már bocs, de ez őrültség. *mondja őszintén, majd hozzáfűzi.*
-Mi is aranyvérűek vagyunk, aminek nagyonis örülök és sose tudnám elképzelni az életem egy mugli suliban. Fontos a mágia. *mondja el álláspontját, majd a húgáról is ejt pár szót, hátha mégis sejti legalább Rose, hogy kiről is van szó.*
-Sebaj. Előbb vagy utóbb szerintem úgyis megismerkedtek. *mondja, miközben medálja is előkerül, amit Rose alaposabban megnéz, így közelebb is húzódik. Ahogy a leányzó ujja közeledik a medálhoz, Scott csak tartja felé, majd mikor hozzáér, hirtelen megrántja kicsit, s morgó hangot ad, mint egy vadállat.*
-Vigyázz, megharap. *mondja nevetve, s reméli, hogy sikerült kicsit megijesztenie a lánykát. Ha már egyszer annyira koncentrált a medálra, akkor talán sikerül is. Ezután viszont jön a kérdés, mire a mosoly eltűnik a srác arcáról, de különösebb szomorúság nem látszik.*
-Anyánk meghalt, amikor mi születtünk. Belehalt a szülésbe. Minket adott maga helyett, apánk pedig azóta is egyedül nevel minket. *feleli. Igazán nagy szomorúság talán azért nem látszik a srácon, mert nem is ismerte az anyját, hisz születésük után rögtön meghalt, így nem is tudott hozzá kötődni. Viszont mégiscsak benne van, hogy az anyja volt, aki az életét adta az övékért, ráadásul így anya nélkül kellett felnőniük, ami nem túl jó dolog. Tehát mégis van ok a szomorúságra.*
-Apánk mindent megtett, hogy ennek ellenére teljes és jó életünk lehessen és ez lényegében sikerült is neki. Azóta is azt kutatja, hogyan tudná visszahozni anyánkat. *mondja egy pillanatra a földre tekintve, majd ismét a lányra néz, s egy kis mosoly is ül arcán.*
-Na és a te családod milyen? Nálatok minden oké? *kérdi, hisz ő már eleget mondott, így most Rose-on a sor, hogy meséljen kicsit.*

//fagy//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 12:51 pm

*Volt min gondolkodnia az elmúlt napokban, nem akart semmit se elsietni, így hát várt, begubózott, de most úgy érzi, hogy elérkezett az idő, hogy beszéljen Takodával. Viszont mivel nem egy házhoz tartoznak, így hát a bagolyház volt ma Daphne első célja, ahol egy levelet adott fel az indián számára és a hófehér bagoly ezt készségesen közvetítette is. A levélben csupán csak ennyi állt:

"Tak!

Beszélnünk kell, mindenképpen. Fontos lenne, tehát légyszi gyere délre az iskolai kikötőhöz. Ott fogok rád várni.

Daph"

Rettentően rövid és lényegretörő a levél, bizony a lány nem szórakozott most a szép fogalmazásokkal és a többivel, egyszerűen beszélnie kell ezzel a fiúval és az már nem tűr további halasztást. Reményei szerint az indián fiú dél körül bizony a találka helyre fog érkezni, de Daph a biztonság kedvéért hamarabb jelenik meg. Így hát most sétál ki a főfolyosóról a nagy kapun keresztül, ahol a sok új meg szokott érkezni és amikor a kikötőhöz ér, csupán csak kissé átkarolja magát. Itt nincs valami meleg, de nem fázik, csupán csak jobb odafigyelnie magára. Ma egyébként egy fekete sportcipőt visel, fekete nadrággal és egy szintén fekete színű toppal. Dereka körül szegecses öv van, ékszert pedig nem visel. Hosszú tincsei most ki vannak bontva, így hát a kikötőben létrejövő szél most vidáman kócolgatja, de ez nem érdekli a lányt, tényleg hidegen hagyja jelen pillanatban. Na meg azért a normális külsőhöz szerinte az apró smink is hozzátartozik, így hát az se maradt el ma természetesen.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 1:04 pm

* Nem rég kapta el a bagoly, épp az étkező felé tartott az indián, hogy elköltse kései reggelijét, vagy épp korai ebédjét? Mindegy az, ám furcsálta kicsit, hogy egy aprócska levél lett a fejére ejtve. Egy mérges pillantás a távozó bagoly felé, majd szépen fel is veszi a papírdarabot, kibontja, na és hát akkor el is kell olvasni. Nincs valami jó bőrben a srác, nagyjából az álma óta alig alszik, inkább csak elbóbiskol. Nem akarja megint azt látni, azt érezni.. így inkább nem is alszik, az a biztos. Ám a levél kellemes meglepetés, mivel Daphtól jött. *
~ Dél? Hát jó, de muszáj ennem.. ~ * gyűri bele zsebébe ezen gondolatokkal a levélkét, majd változatlan útirányként belövi az étkezőt. Magához vesz pár szelet pirítóst, meg legurít egy bögre teát, aztán a pirítósokat rágcsálva lép ki nagyjából pontban délben a kastélyból. Csak pár perces út innen a kikötő, s már messziről fel is fedezi az ott ácsorgó leányzót. Amíg odaér, pirítósai is elfogynak, így halkan topog a lány mögé, hátulról átölelve, óvatosan a régen látott leányzót. *
- Nos, itt vagyok. Remélem nincs baj. * szokásos köszönés, tehát semmi szia vagy ilyesmi. Hangján hallható, hogy nem igazán tiszta agyilag, na meg arcán is látszik a kipihentség hiánya. Haja kócos, ruhája pedig úgy áll rajta, mint bakancs a lovon, tehát nagyjából sehogy. Egyébként, ha már itt tartunk, egy fehér tornacipő, sötét farmer, és fekete pulcsi a mai adag. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 1:10 pm

*Nincs nála óra, így bizony fel se tűnik neki, hogy ha Tak késik vagy esetleg korábban érkezik. Ő már egy ideje itt van, jól esik neki a friss levegő, tehát gond egy szál se. Viszont hála a szélnek, nem hallja meg az érkező lépteket, de amikor át lesz ölelve, már érzi ám az erős karokat, amelyek közé bekerült, így elmosolyodik, fejét kis időre hátra hajtja, a fiúhoz, majd megszólal.*
- Baj mindig van... *kezdi, majd hogy ha a másik engedi, lassan megfordul, hiszen nem óhajtja húzni most a dolgot, elmondja azt, amit megtudott.*
- Szóval, azért hívtalak ide, mert beszéltem Nillel... és, szóval nem ismertem rá, úgy megváltozott. *sóhajt egy aprót, letekint az apró kövekre a lábuk alatt, majd kiböki a dolgot.*
- Tudok az álmodról... Nil képes beférkőzni az emberek álmaiba, azt láttatni velük, amit akarnak. Amikor meséltem, hogy rémálmom volt, na, azt is ő tette, ő vette fel a te alakod, hogy elidegenítsen minket egymástól. Szóval, nem kell aggódnod, többet nem fog bemenni az álmodba és az enyémbe se. *hát na, picit összevisszásan mondta el, meg lényegretörően, de úgy érzi, hogy a megnyugtatás az első, hogy Tak ne idegeskedjen feleslegesen.*
- Szóval a lényeg, hogy ő már nem ugyanaz a srác, mint aki elment. Bosszút akar állni rajtad, de... de én azt nem fogom hagyni. *rázza meg kissé a fejét, bizony tényleg aggódik az indián miatt, ő most már az egyetlen és legjobb barátja, tehát vigyázni fog rá, hát ha tud valamennyit.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 1:23 pm

* Amint odaér, meg is ölelgeti a leányzót, jólesik ez most neki, s ahogy Daph hátra hajtja fejét, Tak a szokásos kis puszival üdvözli. A szavak hallatán, s hogy a lányka kibújik az ölelésből, s felé fordul, picit aggódni kezd. *
- Megijesztesz. * jelenti ki szemöldökráncolva, tényleg nem érti, mi lehet. Már az is eszébe jut, hogy valamit tett, amit nem kellett volna.. dehát azt meg hogyan, amikor napok óta nem is látták egymást? Nil említésére viszont egy fokkal jobban érzi magát, s egy fokkal rosszabbul is. Rögtön eszébe jut álma, a borzongás szépen végig is fut egész testén. Kihúzza magát, karba tett kezekkel figyeli Daph szavait, nem szól közbe. A kis monológ néhol kétségbeesést, néhol dühöt, majd megnyugvást vált ki a fiúból. S a bosszúállásról ismét álma jut eszébe, azok a fránya képek, s a beszélgetésük egy-egy foszlánya. *
- Hát, ez nagyszerű. Az álmomba beférkőzhet.. az nem érdekel. De ha egy ujjal is hozzányúl a nővéremhez, széttépem. * csikorogja fogai között, kék szemei komolysága bizonyíték szavahihetőségére, s bizony a düh és a méreg erős érzések, s most ez kerekedett felül még fáradtságán is. *
- Egyszerűen nem tudom felfogni, miért csinálja ezt? Miért akar tönkre tenni, főleg téged? Nem hogy örülne, hogy valkai veled van, ha már ő ilyen hülye volt és lelépett. * értetlenkedik, hisz így már tiszta sor mindkét álom, egyik sem szorul magyarázatra kicsit sem. * - Pedig tudja jól, hogy szereted is. * ezt már halkabban teszi hozzá, s nyel is egyet eme kijelentés után. Még mindig barátjaként szereti a lányt, de nem fogja titkolni nemtetszését ezek után a dolog irányába, az fix. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 1:31 pm

*Egy apró puszit még kap, majd ez után kibújik a kellemes ölelésből, hiszen most egy komoly dologról szeretne beszélni a fiúval és jól esik neki, hogy nem lesz megállítva, így könnyebb és egyszerűbb mindent elmondania. Tehát csak beszél és beszél, egészen addig, amíg a végére nem ér annak, amit akar.*
- Nem fogja bántani, ő Téged akar... pedig nem te tehetsz arról, ami a fogadóban történt. Én is akartam. *hajtja le picit a fejét, tudja, hogy ezzel megbántotta azt, akit a világon mindennél jobban szeret, bánja is, de most már nincs mit tenni. Tudja, hogy ő is hibás, de egyszerűen nem tud már Nilen kiigazodni, de szíve mélyén még mindig reméli, hogy vissza fog térni hozzá.*
- Azt mondta, hogy az én álmom azért volt, hogy Téged megutáljalak... pedig mondtam neki, hogy ennek semmi értelme, hiszen rájöttem, hogy álom, mivel felébredtem. Szóval, nem tudom, hogy mivel mi is a célja. *sóhajt egyet ismét, majd ez után szóba jön az is, hogy Daphne szereti, mire a lány bólint.*
- Elvileg tudja. Én... én elmentem oda, ahol elvileg ő van. Meg akartam keresni, de egy olyan emberrel találkoztam, aki, aki ezerszer erősebb nálam és ezt tapasztaltam is. Ez után mit vár? Mit tegyek még? *kérdi és végül az egyik nagyobb szikla felé indul, melyre le is ül. Tényleg tanácstalan Nillel kapcsolatban. Úgy szeretné visszakapni, de egyszerűen képtelenségnek érzi. És hogy vissza fog térni, de akkor ne legyen ott... az, az nem fog neki menni. *
- Te egyébként hogy érzed magad? *pillant fel a fiúra, miközben kezeivel fejét támasztja és úgy néz bele a kékségekbe.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 1:46 pm

* A kedves gesztus végetérte után Daph rá is tér a lényegre, mely Takot nem kicsit húzza fel. Teljesen normális, hogy ezek után nem magát, hanem nővérét félti. *
- Mindketten akartuk. * bólint, bár csak szuszogja a szavakat, egyszerűen nem tud napirendre térni a hallottak felett. A következőket először értetlenül hallgatja, végül halk nevetésbe kezd. Arcával az ég felé fordulva, majd lassan fejét ismét a lány felé irányítja. *
- Hogy engem megutálj? Hát, asszem ahhoz több kéne, mint egy ilyen álom. Mondjuk, ha azzal próbálkozott volna, hogy a szemed láttára ölöm meg, akkor talán. * hangneme egyik pillanatról vált nevetésből komolyra, de látszik rajta, hogy komikus ez az egész kis előadás. Végül megrázza fejét, majd tényleg normálisan szólal meg, nem kell itt a köntörfalazás. *
- Figyelj. Nem ellene akarlak beszélni, de ha így áll hozzád, akkor talán neked is pontosan ugyanezt kéne tenned. Felejtsd el, ha hülye, hát egészségére. Ha az életed kockázatod, és az nem elég neki, akkor nem tudok már mit mondani. Éljen boldogan az ezerszer erősebb mágusával, veled meg ne játszadozzon. * ismételten a düh cseng hangjából, azért szépen fel lett húzva tényleg. Tudja, hogy ez a fiú fontos Daphnak, nem is kicsit, de innentől kezdve nem tud toleráns lenni. Tekintetével követi a lányt, majd lassan elé lépdel, úgy nézve le rá. A kérdésre felsóhajt, majd megrázza fejét, s egy kis időre tenyereibe temeti arcát, hogy aztán újra Daphra emelhesse kék tekintetét. *
- Elég szar volt tehetetlenül néznem Scar haláltusájának első felvonását. Amúgy remekül, elhiheted. Azóta nem aludtam semmit. * morogja orra alatt. Hát ez van, kibökte, bár nem szívesen emlékszik rá. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 1:55 pm

*Valóban, mindketten akarták és milyen jó is volt. Az az éjszaka más volt, hiszen... hiszen nem egy csók csattant el kettejük között és lényegesen közelebb kerültek egymáshoz, de most még is csak barátok, szigorúan. Na de a leányzó még tovább beszél, szóba kerül a saját álma és az, amit Nil akart.*
- Hát, azt hitte, hogy azzal, hogy le akarsz fektetni és tapizol, többet ér vagy én nem tudom... tényleg megijedtem, de tudtam, hogy nem te vagy, hiszen amiket mondott, az nem rád vall... *ismeri be, majd ez után végül a fiú is beszélni kezd, kissé hosszabban és most Daphnen a hallgatás sora.*
- Igen, ezt így könnyű mondani, hogy felejtsem el... de múltkor is olyan dolgokat vágott a fejemhez. Én tényleg nem értek már semmit. Tudom, hogy én hibáztam, de szerintem azért ő jó pár lapáttal rátett erre az egészre. *néz fel a fiúra, majd ez után a sziklához sétál, lecsüccsen és végül ő is érdeklődni kezd.*
- Elhiszem, hogy nem volt kellemes. De... most már aludhatsz. Szóval... *itt lassan felkel és a fiú elé lép, próbálva egy gyenge kis mosolyt varázsolni arcára.*
- Menj csak pihenni, most már nem lesz gond. *egy bíztató mosoly, majd gyengéden végigsimít a fiú kézfején és ez után kissé elfordítja tekintetét más fele.*
- Ha gondolod, elmehetek veled a nyugati főtoronyig. *be úgy se tud jutni, de jobb dolga meg nincs, viszont azt fontosnak tartja, hogy Takoda pihenhessen.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 2:07 pm

- Hát akkor ez meddő próbálkozás volt. Ott szórta el, hogy ismersz. * sóhajt fel, s egy pillanatra tekintete a fodrozódó vízre tér. Nehéz volt ezt kimondania, de így igaz, minden szó. Na de ideje a véleményezésnek, végre. Tak kertelés nélkül vág bele a dologba, s fejti ki álláspontját. *
- Tudom, hogy könnyű mondani, de figyelj. Épp ezért kéne túltenned magad az egészen, mert olyan, amilyen. Én pedig akkor vagyok veled, amikor csak szeretnéd, sem többször, sem kevesebbszer, inkább bármikor. * erőltet arcára egy halvány mosolyt, s ahogy odaér a lány elé, végig is simít egyik tincsén. Nem akar ő semmi rosszat, s bizony ezt Daph is tudja. De az is biztos, hogy most csak egymáson segíthetnek, legalábbis a fiú így látja. A javaslatra, s a simításra egy mosoly a válasz, most ismét rajta a sor, hogy megsimítsa a szép arc puha, fehér bőrét, majd válasz helyett inkább egy lépéssel közelebb megy a lányhoz, majd szorosan magához is öleli. *
- Megleszek, nyugi. Mondtam. Az álmomba belemászhat, csak badarságokat ne vegyen a fejébe, Scart illetőleg. * nyomatékosítja ismét a dolgot, emellől nem tágít. S most már igencsak kiszámíthatatlannak tartja Nilt, így akármit mond, abban bízni nem tud, a cselekedetek inkább árulkodóak. *
- Bár, most, hogy így belegondolok.. nincs kedved egy kis délutáni szunyókáláshoz? * tolja el óvatosan Daphot magától, csak hogy a lányka szemeibe fúrhassa kék és fáradt tekintetét. Céloz itt egyébként a szükség szobájára, jólesik most neki a társaság. *
- Nem szívesen maradnék most távol tőled. * közli nemes egyszerűséggel, tehát nincs menekvés, Daph ma alvós babává fog változni, akár tetszik, akár nem (xD), hacsak nincs valami egetrengetően fontos dolga a délután folyamán. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 2:17 pm

*Csak egy aprót bólint a szavak hallatán, bizony igaza van a fiúnak, tényleg ismerik egymást és lehet, hogy Nil nem tudta azt, hogy ennyire... Daph nem tudja, hogy félre lett vezetve az a fiú, hamis képekkel, de nem is említette ezt neki.*
- De Tak... én, én nem kérhetem azt tőled, hogy mindig legyél velem. Neked is van külön életed, bármikor lehet barátnőd, hiszen jó srác vagy és nagyon is helyes. Szóval, magamnak kell boldogulnom. *tényleg nem támaszkodhat csak a másikra, ez kihasználás lenne a részéről és nem akarja. Na de érzi is már a gyengéd simítást, majd ez után az alvás ötletét veti fel a lány, de a szoros ölelést érezve csak Tak vállára hajtja a fejét, miközben kezeivel átöleli.*
- Csak aggódok érted. *súgja halkan a másik fülébe a szavakat, majd ez után hallja a következő kérdést, így hát a kék szemekbe tekint.*
- Hát, ha szeretnéd, veled mehetek. Végülis, én se aludtam olyan sokat. *na nem annyira álmos, de most max ő vigyáz Tak álmára, így hát belemegy a dologba.*
- Menjünk akkor a másodikra. És úgy készülj, hogy te fogsz helyszínt kigondolni. *mosolyodik el kedvesen és lassan elereszti a fiút és hogy ha minden igaz, akkor együtt indulnak el felfelé, ahol a délután egy részét közös alvással fogják tölteni.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-04, 2:29 pm

- Az a helyzet, hogy akármikor lenne barátnőm a közeljövőben, számolnia kéne azzal, hogy te vagy nekem és pont. Amúgy meg úgysem lesz egyhamar. * vonja meg vállát, bár ki tudja, a jövő igencsak kifürkészhetetlen, az is lehet, hogy holnap összefut valakivel és halálosan szerelmes lesz. *
- Jaj, Daph, a végén még rámegy a gyomrodra. Miattam meg ne légy beteg. * súgja vissza, de hangján azért hallatszik, hogy mosolyog, ha meg egy puszi is röppen a puha arcra. S mivel úgy tűnik, Daph beleegyezik a szunyókálásba, így Tak szépen el is ereszti a lánykát, de nem engedi túl messzire magától: annak derekára pakolja kezét, úgy húzza magához. Elég félreérthető a szitu, de őszintén szólva egyáltalán nem érdekli a srácot. Nilnek szívás, bár remélhetőleg tudja, mit szalasztott el, és így még nagyobb. *
- Oké, én gondolok, ahogy szeretnéd. * bólint egy aprót, s valószínűleg a beszélgetés is folytatódik tovább, amíg fel nem érnek az említett második emeletre, egész pontosan a szükség szobájába. S ha Tak gondolt, irány a naaagy, puha ágyikó, egy kis délutáni sziesztára. Mert ugye az sosem ért senkinek, és hátha az álmuk is nyugodalmas lesz, minden gonoszkodástól mentes.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-05, 12:54 pm

*Kiszálltam a csónakból, majd a LV-s bőröndöket magam után rángattam. Körülnéztem. A környék már most jobban tetszett, mint bármely más amit addig láttam. Na jó nem ragadtatom el magamat. Azért otthon is volt ilyen jó. Csak azért mégis csak emberek között leszek. Valódi emberek között. Bárcsak a nagyi is megélhette volna ezt a percet. Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Zsebkendőmmel letörölöm amelyre a monogramom van vésve. Mért olyan kegyetlen, ez a világ, hogy még elfelejteni sem tudok semmit. A zsebkendőt elengedtem amelyet egy fuvallat fel is kapott és magával vitt isten tudja merre. Fellélegeztem, és kicsit nyugodtabbnak is éreztem magam. Most már "szabad" vagyok. Vagyis átvitt értelemben. Fogtam a bőröndöt és felállítottam majd kihúztam azt az izét aminek mindig elfelejtem a nevét. Rátettem még két hatalmas táskát és egyet még így is a vállamra kellett vennem. Majd megszakadtam. Elindultam szépen lassan az új otthonom felé...*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-05, 1:04 pm

*Úgy tűnik ez a nap is olyan mint a többi, leszámítva egykét különcséget. Például a fekete hollót, ami a srác asztalához repül be a nyitott ablakon. A fiú már egy jó ideje fent van, éppen egy levelet készül írni, de a madár megzavarja. Kibontva a hozott levelet, szemeit lassan végig is futtatja a sorokon, majd lassan felsóhajt*
~Frankó..... pedig azt hittem a prof nem várja el hogy escort ember legyek......fene~*áll fel, az asztaltól, majd felöltözve meg is indul egyenesen az aula felé. Amúgy öltözete szokásos, egy fekete bőrdzseki , fekete farmernadrág, acélbetétes, fekete ing, tehát eléggé sötéten van öltözve. Szerencse hogy nem éppen kánikulát fogott ki, pedig a srác nem annyira izzadós. Az aulába érve viszont nem talál senkit*
~Hm... nem rossz, csak az a probléma hogy valakinek itt kéne lennie.... merre vagy?~*gondolkozik, szemeivel fürkészően körbe tekintve a terembe, bizony úgy tűnik hogy kicsit "ideges " is, na de ezt a fiúból nem nehéz kinézi. Álltalában a legtöbben a sötét, komor, és Zord arcot látják, és jobb is ha ez így van, nem enged sokakat a közelébe. Nemsokára ki is vágtat az ajtón, bevágva maga után, így érve ki a kikötőhöz, ahol meg is lát egy lányt, akit nem igen ismer. A bőröndökből, kifolyólag, nem nehéz kitalálni, hogy ez a lány éppen az lesz akit keres, és akit majd be fog osztani, lehetőleg olyan sebességgel amennyire csak tudja. Tempós léptekkel indul meg felé, tekintetéből semmit nem lehet leolvasni, csupán csak valami fura ürességet. Nemsokára viszont meg is áll, olyan két méter távolságot tartva az ismeretlentől*
-Gondolom te vagy Selene Tompson.... az új diák*lép közelebb a másikhoz, és jobb keze magabiztosan lendül meg a másik felé*
-Mordred Wasimir, Inflatus, Sentinel, én foglak elkísérni a szobádba*mondja nyugodt, de valahogy mégis hűvösebb hangon a lány fele, bár ezt a hűvösséget előbb vagy utóbb megszokják, olyan mint a megszoksz vagy megszöksz módszer*
-Gondolom le szeretnél pakolni, szóval ha kövess.... és elvezetlek. Pár perc séta*mondja és meg is fordulva, el indul, remélve hogy a másik követi, persze ha a lánynak kérdése van figyelni is fog rá, még ha nem is látszik*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-05, 1:37 pm

\\Olvad\\

*Egy alak közeledik felém közben a gondolatmenetem teljesen megszakad. Kihúztam magam mivel mégsem görnyedhetek csak úgy.*
- Igen én vagyok * mondom határozott hangon. Tekintetem nyugodtságot és erőt sugároz. Közben az ismeretlen bemutatkozik habár még mindig nem tűnik túl barátságosnak.*
- Igen jó lenne végre ennyi unalmas utazás után * ismerem be majd megindulok Mordred után
Közben gondolataimban elmerülök és csak bambán követem a srácot. De azért figyelek annyira, hogy tudjam ha mond valamit...*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-16, 5:06 pm

* A sziklás parton áll, tekintete a közeledő gomolyfelhőket lesi, mik sebesen száguldoznak az égen, sötétséget hozva fejére. A vihar szele már pár perce elérte, így most élvezi az igen csak hűvös szelet s az enyhén sós tengeri illatot, mit feléje sodor a szél. Egy nyugodt, mégis boldog délutánt tud eddig maga mögött, de pocakja visszacsalta a kastélyba így vacsora közeledtével, csupán e friss szellő végett állt meg a parton, mely most meglobogtatja fekete tincseit. Karja mellkasán keresztbe fonva, s most sem gondol igazából semmire. A felhők csak jönnek a maguk ritmusában, de míg a szakadó eső vagy jégdarabok nem áztatják el vagy éppen veregetik meg fejét, addig nem is mozdul helyéről, a gyomra meg tud várni. Legalább is remélhetőleg.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-16, 5:13 pm

* Már kiszállt belőle az alkohol, de szeretné tudni, hogy mi is történt, de valahogy Miranda-t se találja. Elhúzva a száját kezd el sétálni, hátha valakivel összeütközik. Mikor ebben csalódnia kell, inkább úgy dönt, hogy átmegy Seol szigetére hátha feltud idézni pár emléket. Amint kinyitja a nagy ajtót, a kikötőnél megpillant egy lányt. Nagyon nem figyel rá, de végül is csak nem a keresett személy, így közelebb megy. Ahogy látja Jasmine, mire egy apró mosoly kerül az arcára. Mikor odaér köszönti is rég nem látott barátját. *
- Szia. Mi újság? * Arcán még mindig ott a mosoly, majd beáll elé, és az arcát kezdi el fürkészni. Nem úgy néz ki a másik mint, aki nagyon vidám lenne, így a mosoly le is hervad róla. *
- Mi a baj? * Oldalra biccenti a fejét, és kérdőn tekint a lányra. Próbálja felvenni a szemkontaktust, hogyha felnéz, akkor meg is lehet, ha meg nem, akkor nem néz a másik szemébe. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-16, 5:20 pm

* A felhők közelednek, a szél erősödik, akár csak a hullámok, mik kicsapnak a sziklákra, de nem igen zavarja a lányt, mivel elég távol áll tőlük, így a víz sem fröccsen rá. Na meg egy kis víztől nem riad vissza a leányzó, egy páran ezt már tudják róla. Azonban nézelődését félbeszakítja egy elé kerülő alak, kinek eleinte csak a mellkasát látja, majd amint szépen felemeli fejecskéjét az arcáig, felismeri benne Troyt. Apró mosoly kúszik arcára s közelebb lép hozzá, fél kézzel átkarolva nyakát.*
- Troy! De rég láttalak!* örvendezik a Cruorises leányzó, bizony ennek már több hete, így természetes, hogy örül a fiú megjelenésének.*
- Baj? Miből gondolod?* ereszti el s pillant bele a szemeibe, nincs oka kapkodni a tekintetét, mivel minden a legnagyobb rendben, szóval nyugodtan bele lehet lesni a barna szemekbe.*
- Maximum ez a vihar lesz a gond, ugyanis betuszkol a kastélyba. Elég durvának látszik.* tekint fel az égre, ahol a srác is megpillanthatja a fekete felhőket. De látott már ilyesmit s mivel a fiú most jobban érdekli visszafordítja felé tekintetét.*
- Miújság veled te csirkefogó? Jól vagy? Tudod "úgy" értem.* nyomja meg az úgy szót, ő még kicsit le van maradva, szóval lehet mesélni ha akaródzik.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-16, 5:31 pm

* Amint odalép a lányhoz, nem igazán akar reagálni, így próbál a szeme elé kerülni, hátha akkor visszatér a jelenbe. Ahogy ezt látja sikerül, mivel egyből a nyakába borulnak. Zavartan átkarolja a másik derekát, és megöleli. *
- Igen, kicsit sok dolgom volt. * Húzza el a száját a kijelentésre, majd egy kérdést tesz fel, mire kérdéssel válaszolnak. Megrántja a vállait, és az ajkai szegletébe erőltet egy apró mosolyt. *
- Nem tudom. Csak nagyon egymagadban álltál itt. Azt hittem valami gond van. * Adja a legegyszerűbb választ, majd amikor feltekint, belenéz a másik szemeibe. A mondatra feltekint az égre, nem is igazán vette észre, hogy kicsit beborult, így újra elhúzza a száját. Nem lenne túl jó, hogyha most ázna meg, de remélhetőleg betudja csalni Jasmine-t, és akkor ez nem következik be. A gondolkodásból a lány hangja hozza vissza, és a különleges kérdése. *
- Csirkefogó? * Értetlenül mered a másikra, most nem igazán érti, hogy mi ez a becenév a többire meg csak felvonja az egyik szemöldökét. *
- Úgy? Hogy értve, úgy? * Nem igazán érti, hogy mire gondol Jasmine, de ha elmondja neki, akkor szívesen mesél. Bár ha Miranda-ról, és róla hallott valamit akkor inkább hagyja had meséljen a másik, mert erre ő is kíváncsi. Az állapotára tett kérdésre megvonja a vállát. *
- Egész jól. Csak épp senkit sem találok, akit keresek. * Ez igen csak elszomorítja, mert azért szeretne beszélni Aysha-val, és a másik inflatusos lánnyal. Eltekint megint a háta mögé, és a felhőket kezdi el nézni. Nagyon gyorsan közelítenek, és mivel nem akar megázni, így egy ötletet közöl a lánnyal. *
- Mi lenne ha bemennénk? * Dönti oldalra a fejét, és kíváncsi arra, hogy mit válaszol. Ha beleegyezik, természetesen mellette elindul, ha nem akkor maradnak itt kint, és legfeljebb futnak, ha gyorsan elkezd esni az eső. *
- És veled van valami? * Azért tesz fel egy kérdést, mert nem igazán válaszolt Jasmine a legelső kérdésére, de végül is még egyszer feltudja tenni. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-16, 5:48 pm

* Amint a kezdetben ismeretlen elé lép feltekint rá, így megismeri Troy-t kit aztán meg is ölel gyengéden, miközben egy mosoly kúszik az arcára. Nagyon rég nem látták egymás s ezt meg is említi.*
- Ugyan nem csak a te hibád, én sem lófráltam naphosszat a szabadban vagy a folyosókon.* legyint egy aprót, nincs baja s nem is érti miből gondolja, így vissza is kérdez.*
- Jaaa hát semmi különös, azért az nem baj ha néha egymaga ácsorog az ember. Nemrég váltunk el Calebbel és vacsizni indultam mikor a vihar jelei megállítottak. Egy kis felfrissülésre kint maradtam még.* magyarázza, fel is pillant az égre majd vissza a srácra s kedvesen érdeklődik miújság vele mostanában. Azonban minden mást kap csak magyarázatot nem. Elmosolyodik s kicsit oldalra dönti a fejét.*
- Ugyan már ne vedd szó szerint. Talán van alapja?* vonja fel szemöldökét, ő aztán nem tud semmiről, de ha Troy gyanúsan rákérdez a dologra, gyanítja hogy nem kóser valami. Aztán az "úgy" sem éri el a kellő hatást, bár tény és való hogy eléggé érthetetlen volt, így korrigál.*
- Jól van akkor a szádba rágom.* mosolyodik el szélesen.* Úgy értem megtudtál mindent amit akartál? Ben vagy Troy...? Rég találkoztunk, fogalmam sincs mi van veled, mire jutottál ésatöbbi...*pillantásában egy kis bocsánatkérés is bujkál s remélhetőleg nincs öri-hari, de aztán jönnek Troy szavai.*
- Hm kit vagyis kiket keresel? Hátha láttam őket...* ajánlkozik, aztán rajta múlik megosztja e vele ki után kutat. Az idő rosszabbodik, így a kérdésre bólint.*
- Menjünk, úgy is éhes vagyok.* lassan meg is indl a kastély felé miközben hol felpillant a srácra hol az előtte lévő utat lesi.*
- Volt pár kaka napom, de már elmúltak...szóval most semmi gond. Ne, lehet minden napom csupa happy és fenékig tejfel, de amint látod túléltem.* mosolyodik el kicsit amint az utat lesi nagy szemeivel.*
- Te tulajdonképpen merre is tartottál?* nem látta honnan érkezett, szóval még az is lehet hogy a srác is a kastély falait vette célba.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-16, 6:10 pm

- Én nem igazán voltam a kastély falain belül. * Rántja meg ismételten a vállát, csak amolyan tájékoztató, hogy talán ezért is nem találkoztak. Végül is most már itt vannak, és ennek kell örülni. Ha nagyon hiányzik egyik a másiknak, akkor legfeljebb baglyot küldenek, hogy találkozzanak. *
- Értem. Tehát akkor boldogság a köbön? * Egy mosoly kerül ki az arcára, mert annak csak örülni tud, hogyha más is boldog nem csak ő. Erre pedig beugrik a kép, hogy Miranda nem egészen boldog, hogy nem őt választotta. Tekintetébe szomorúság lesz úrrá, de el is tekint az ég felé, hogy ne nagyon lássa Jasmine. Majd visszatekint rá, és a becenevet kezdi el értetlenkedve venni. *
- Hát, nem tudom. Attól függ, hogy mit értesz az alatt. * Ölti ki a nyelvét, bár nem akarja elmondani, hogy mi történt Miranda-val, mert lehet, hogy Aysha fülébe jut, bár szerinte nem volt semmi, bár ki tudja. Ha túl sokat iszik... Nem is emlékszik rá, és ez a legnagyobb baj. Kicsit még gondolkozik ezen, hogy beavassa a lányt vagy ne. *
- Ja, hogy úgy. * Eszmél fel, mert ő kicsit másra gondolt, azt hitte, hogy kicsit gyorsabban terjednek itt a hírek, de úgy látszik nem talált bele, mire meg is könnyebbül. Egy apró sóhaj hagyja el az ajkait, majd megszólal. *
- Igazából nagyon nem foglalkoztam ezzel. De mikor otthon voltunk Aysha-val, akkor a fiókban találtam egy levelet. Cassy írta még nekem valamikor, hogy ne csináljak hülyeséget. Apám olyan amilyen. * De igazából fogalma sincs, hogy mire célzott ezzel, mert azóta se találja a lányt. Mintha felszívódott volna mindenki, amióta visszajött. *
- Ayhsa-t, vagy Miranda-t. Volt egy kis... Nem is tudom, hogy mondjam. Szóval Miranda-val voltunk a fogadóban, és fogalmam sincs, hogy mi történt. * Végül megered a nyelve ezt illetően, majd megvakarja a tarkóját. *
- De akár ha Cassy-t láttad... Esetleg. Mert szeretném megtudni azt, ami a levélben állt. Tudom, hogy egy házban vagyunk, de akkor se találom soha a szobájában. * Húzza el a száját, mert fogalma sincs, hogy ő is hol bóklászhat. Este meg azért nem keresi fel, mert akkor már alszik, és kicsit furán jönne ki, hogyha egy lány szobában tartózkodna. Apró mosolyt erőltet magára, amint hallja, hogy beleegyeznek az ajánlatába. *
- Nos, akkor menjünk az ebédlőbe. * Ha úgy is éhes a másik, akkor ezt tartja nagyon nyilvánvalónak, meg neki sem ártana egy kis táplálék. Így elindul, és reméli, hogy nem kell várnia a lányra, hanem ott van mellette. Közben azért kérdés hagyja el a száját, és a válasz nem igazán szívderítő, de ez természetes, hiszen nem lehet mindig rózsaszín ködfelhőkben lenni. *
- Igen, értem. De ha valami gond van, nyugodtan szólhatsz nekem. Szívesen találkozok veled, bár tudom, hogy nem indult túl fényesen a kapcsolatunk mikor visszajöttem, de igyekszek. * A mondat végére az ismerős mosolya kerül ki az arcára, és tényleg bármikor lehet neki szólni, hogyha olyan van. Amúgy is csak a szobában kuksolna, mert soha nem találja Aysha-t, és azért mindennap nem akarja zargatni. Az iskola kapunál kinyitja az ajtót, és megvárja, hogy bemenjen Jasmine, ha ez megtörténik ő is belép, és meg sem áll az ebédlőig. Csak bízni tud abban, hogy a másik időközben nem gondolja meg magát, bár igen csak szomorú lenne, hiszen tényleg rég nem látták egymást. A kérdésre hátra néz a kapura. *
- Seol szigetére, egy kicsit gondolkozni. Igazából szeretném tudni, hogy mégis mi történt köztem és Miranda közt. Azt hiszem kicsit túl sokat ittam. * Ismételten csak eltudja húzni a száját, mert nagyon nem tud erre mit reagálni. De viszont magának megfogadta, hogy ez miatt nem iszik, vagy ha igen akkor keveset. Ahogy elérik az ebédlő ajtaját, ismételten előre engedi Jasmine-t, és csak utána lép be. Egyből valami krumpli, és hús párosítást kap magához, majd megvárja, hogy a másik is megszerezze az ételt, majd egy pohár narancslét is magához vesz, és leül az egyik szabad asztalhoz. *
- Nem látom a jelvényedet... * Feltűnt már neki, de valahogy nem bírta még megtudakolni, hogy miért nem hordja, mert róla tudják, hogy miért, de ez akkor is fura a számára. Elkezd enni, és közben figyel a lányra, hogyha elszeretné mondani, akkor természetesen meghallgatja. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-18, 10:39 pm

* A mai nap minden, csak nem szép...
Az első elmés megállapítás legalább is találó, ha az embert hihetetlenül erőteljes módon kiszakítják a környezetéből. Így jártam én is, bár tény, az én helyzetem kissé másabb mint másoké. Valahogy talán még ezt a mai baljóslatú délutánt is pozitívumként lehetne felfogni, ha nem tudnám, hogy tulajdonképpen mit is keresek itt. Egyik börtönből ki, a másikba be. Mintha egy madár lennék, egy rab madár, melyet a gazdája kénye kedve szerint szállítgat egyik lakásból a másikba. Mondjuk ez a megállapítás is teljesen igaz, annyi különbséggel, hogy az én gazdám nem más, mint az apám. Jó persze, az ember nem büszke az ilyen dolgaira, tény, én sem vagyok az. Soha nem voltam az a gyermek, ember, aki előszeretettel teregeti ki a szennyesét. Hogy mégis miért teszek erről említést? Hát egészen egyszerű! Jó tisztában lenni a dolgokkal, jó tudni, hogy nem mindenkinek tökéletes az élete, az enyém legalább is cseppet sem az.
Jelen pillanatban boldognak kellene lennem azért a fantasztikus élményért, hogy ide kerültem. Tény, hogy hálás vagyok, egy bizonyos fokig, azonban egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy ez számomra pontosan azt a menekülő útvonalat jelenti, mint amilyenre oly nagyon vártam. Az biztos, hogy nem lesznek ápolók, akik erőszakkal kötöznek az ágyhoz, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy lesznek helyettük mások, olyan emberek, akikkel szintén meg kell vívnom azt a bizonyos csatát. Kár hogy én már belefáradtam, és egyáltalán nem hiszem, hogy idomulni tudnék. Az évek elnyomása, a kegyetlenkedések velem kapcsolatban erősen rányomták a bélyeget a jellememre. Ha őszinte akarok lenni - és már miért ne lennék - én vagyok a tanárok szerint oly nagyon emlegethető deviáns gyermek. Az a fiatal, aki semmirekellő, akiben a világ összes gonoszsága benne rejtőzik, még még akkor is, ha ez a hely maga a gonoszságra és a fekete mágiára épült.

Ezen elmélkedésem közben a csónak, melyben már percek óta himbálózom, végre partot ér. Az állandósuló ringatózás kissé koplaló gyomromat még jobban összekuszálja. Nem elég, hogy az idegszálaim is kuszák, erre pláne nem volt szükségem. Csoda hát, ha nem tetszésemnek egy kellemetlen morgással hangot is adok? A révész, aki épp a kis ladikot köti ki egy pillanatra felém fordul, majd azon nyomban a munkájára kezd figyelni beteges arcom láttán. Hát igen, nem vagyok mindennapi látvány, pláne azok után, mikor előmerészkedem csuklyám alól. A már jól megszokott betegesen fehér bőr és jéghideg, fehéres árnyalatú szem szinte mindenkiből a félelmet és az undort váltják ki. Én már megszoktam, ezzel együtt tudok élni, neki még új, nem baj, nem kell sokáig nézegetnie.

Határozott léptekkel lépek ki hát végül a partra, majd kapom ki a csomagomat, mely egyáltalán nem nagy. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az életem egy darab táskába bőven belefér. Távozásom után a révész szinte észrevétlenül tűnik el mellőlem én pedig teljesen egyedül találom magam a vöröses árnyalatban pompázó naplemente mellé. Idilli táj, gyönyörű kép, teljes romantika. Kár, hogy nem nekem! Hiszen miért is lenne az számomra, ha újabb börtön fog rám várni, újabb megpróbáltatásokkal és emberekkel, akiket már most gyűlölök. Mindenesetre megpróbálkozom a lehetetlennel és jó képet próbálok vágni, de a távolban felbukkanó sötét árny láttán csak egy fintor és egy gyűlölettel teli szempárra telik. Ilyen az élet, szokjon hozzá mindenki, pont úgy ahogy én is tettem... *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-18, 11:11 pm

*A nappalt felváltja az éjszaka. Úgy tűnik ez a Mysterio táján se más, és mint valami vámpír, aki előbújik, a napkorong eltüntekor úgy jelenik meg Mordred is. Éjszakai műszak a kedvence, igazán neki való munka, legalábbis mióta beszélt a magiszterével, roppant mód örül, hogy nem a nappal forgatagában kell végeznie a Sentineli kötelességeit. És hogy szereti e a munkáját? Nem igazán, túl sok időt vesz el, és valahogy a függetlenségét is evvel egyetemben. Nem nagyon sieti el a dolgait, miután lassú mozdulattal, kissé lustán felkel az ágyából, kezével, az asztalán pihenő boríték után nyúl. Csak egy mozdulat, és a tőrével már fel is tépi a papírost, majd szemeivel, egy pillanat alatt átfutja a sorokat. Egy név, és a ház. Tudomásul vette. Egy apró bólintással jelzi magának, hogy ideje munkához látni. Így aztán fel is veszi a cuccait, köztük, egy fekete farmert, valamint pólót, és az acélbetétesét, majd egy határozott mozdulattal kivágva maga előtt az ajtót. Nemsokára már a folyosó csendjében hallgatva, saját lábdobogását, halad egészen a lépcsőig, majd ott egy mozdulattal lekanyarodva a főfolyosóra. Tetszik neki ez a csend, valahogy a gondolatai, ilyenkor ezer felé foszlanak. Olyan mintha a való világ teljesen kicsúszna a talpa alól, és csak valamilyen fura akarat viszi előrébb, minden lépéssel. A cél előtte van, meg kéne találni a fiút, de úgy tűnik, a főfolyosóig még nem jutott el, már csak egy hely van ahol keresheti, az pedig a kikötő. Kétli hogy a révész eltévesztette volna a célt, és más helyen dobta ki a fiút, hiszen közel, s távol egyetlen hely sincs, ami éppen az óceán közepére lenne építve, ha pedig még sincs itt, ő fogja magát, és szépen vissza fordul, majd keres magának valami más tenni valót, talán lemegy a krematóriumba kibelezni pár hullát, az amolyan nyugodt meló számára. Nemsokára eléri a főkaput, amit egy lökéssel, ki is nyit maga előtt, majd meg nem állva folytatja az útját a kikötő felé*
~Damien... Damien... remélem nem keveredtél el, mert ha a halakkal úszol én ugyan ki nem szedlek onnan~*húzza el a száját, miközben tekintete semmit mondóan, a távolba néz. Elég sötét van, de valahog ez nem zavarja. A fény olykor úgyis vakít, bánt, túl sok mindent megmutat a való világból. Az éjszaka viszont nyugodt, pihentető, azt a minimális látástávolság csökkenést, pedig le lehet vonni a számláról. Tekintete most már kicsit vadabbul, mozog ide oda, keresve a fiút, végül meg is akad éppen egy árnyon, a pillantása*~megvagy~*apró fura félmosolyt ejt, miközben megszaporázva lépteit, lassan már oda is ér a másik elé. De nem megy ám teljesen közel, úgy két három méterre megáll előtte, tekintetével, bizony jó alaposan végig pásztázva a másikat. Amolyan felmérés, senki nem tanította neki, senki nem mutatatta, sőt nem is tanulta, hogy ezt kéne. Csupán benne van a vérében. Nem bízik senkiben, vagyis egy ember kivételével senkiben, bármikor, bárki a vesztét okozhatja, ezt már megtanulta. Nem mintha minden nap merényletek érnék, de ez a hely akkor is furcsa, mondjon bárki bármit*
-Gondolom te vagy Damien Warell... már vártunk...*szólal meg hűvös hangon, miközben pillantását sötéten belefúrja a másikéba, és nem úgy tűnik , hogy szenvtelensége nem lenne elég hozzá, hogy bizony jó ideig fogva is tartsa. Tehát ha a másik nem néz félre bizony ő sem fog. Arcának viszont egyetlen kis csoport izma sem mozdul meg, csupán a teljes nyugodtság, és valamilyen üres, semmitmondó mimika részletei bontakoznak ki, amúgy is világos bőrén. Végül egy lépéssel közelebb lép a másikhoz*
-Mordred Wasimir... Inflatus ház Sentinel... Azért küldtek hogy megmutassam a szobádat, és körbe vezesselek, bár ahogy gondolom , elég hosszú utad lehetett, és először talán a szobádat szeretnéd látni....*mondja komoly hangon, miközben egy kicsit oldalra dönti a fejét, melynek hatására, apró roppanás megy végig a csigolyáin, ami úgy tűnik nem igen zavarja. Nem úgy tűnik, mint aki nagyon segítőkész lenne, de hát nála ez a protokollbeszéd, egy betanult dolog, amit mondhatni csak akkor használ ha újakkal találkozik. Nem köti ide semmi munka szeretet, vagy teljesíteni akarás, egyszerűen csinálja mert felkérték*
-Gyere... és ha van valami kérdésed tedd fel, igyekszek válaszolni*mondja miközben, ő maga megindul, vissza a főfolyosó felé, remélve hogy Damien is követi.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-18, 11:47 pm

* Csak várok, és várok...
Utálok várni. Na nem mintha életem folyamán olyan nagyon sokat kellett volna ezt tennem, de mégis. Na jó, beismerem, amióta már nem vagyok az intézet falai között, kicsit türelmetlenebb lettem mint a napok többségén. Az oly megszokott napi rutin után, mikor mindent akkor kaphattál meg, amikor mások akarták elzárta a szabad élet lehetőségét. Amióta viszont kiszabadultam a falak közül és tényleg mindent akkor csináltam amikor csak szerettem volna, igazán nagy visszaesés most ez a felesleges ácsorgás. Jó, beismerem, a fejemnek már kellett a friss levegő, a biztos talaj, de ez még nem jelenti azt, hogy majdnem fél órát kelljen szobroznom azért, hogy végre megtaláljanak! Nem, nem a gőg beszél belőlem, nem az az aranyvérű ifjú vagyok, aki azért háborog, mert semmibe veszik! Én csak figyelmet akarok, azt akarom, hogy essünk már végre túl mindenen és hagy kerüljek a szobámba, oda, ahol végre biztonságban érezhetem magam, legalább is egy kicsit.

A távolban mozgó sötét alak végre közeledni látszik. Már nem tudom, örüljek - e ennek, vagy inkább ne. Ha lenne lehetőségem akkor már rég leléptem volna valami olyan helyre, ahol soha nem találnak meg, azonban ezen a nyamvadt szigeten nincsen semmi, csak az iskola. Óriási sóhajjal veszem hát tudomásul, hogy kénytelen vagyok életem jópár napját itt tölteni, ezekkel az őrültekkel. Mert biztos hogy van valami gondjuk, ha már engem is idehoztak. Pár lépéssel közelebb sétálok az idegenhez, ezáltal is láthatóvá téve arcomat, hogy jól megnézzen magának. Nem jelentek a számára veszélyt, ebben biztos vagyok, azonban akarom, hogy fehéres íriszeimet soha ne felejtse el!
Nem bámulom őt sokáig, csak pont addig, ameddig szükséges. Végigmustrálom nem éppen jómódú öltözetét, fekete cuccait és tudom, a falak között ugyanez vár majd rám. Egy fintorral adom a tudtára, hogy tulajdonképpen nekem bőven elegendő volt az ő nézegetése, meg ez az egész utazás is, szóval szavai hatására egy kicsit megörülök. *
- Igen, én vagyok és ha lehet hagyjuk a formaságokat, csak menjünk a szobámba, a többi nem érdekel...* - nyögöm ki kíméletlenül ezzel is beléfojtva a szót majd én is fixírozni kezdem. Nézem a szemét és próbálok belőle valamit kiolvasni. Egyetlen dolog van csak, amit látok, hogy ő is pont olyan, mint a rám vigyázó ápolók többsége. Elszánt és nem ijed meg semmitől, vagyis pont úgy robog előre, akár egy vonat, melyet nem lehet megállítani. Hogy honnan tudom ezt? Nem nehéz megismerni azokat a tekinteteket és szempárokat, miután több évig azokból olvastad ki, hogy mennyi szenvedés fog jutni neked éppen akkorra. Ő pedig pont ez a kategória és én pedig pont az az ember vagyok, aki erre egyáltalán nem kíváncsi. A táskám felé fordulok inkább és felkapom azt a földről, majd hosszú léptekkel megpróbálom követni az útját, be egészen a kastélyig, a szobám felé. Vajon mennyire kellene vele bájcsevegnem? Vajon az előző mondatomból leszűrte már, hogy inkább csendben mennék utána és különben is hagyjon engem békén? *

- Nincs kérdésem... * - mondom még neki mintegy a hátához beszélve. Nem hiszem hogy szükség lenne arra, hogy kifejtsem miért nem vagyok valami hihetetlenül jó hangulatban, és hozzáteszem, egyáltalán nem ő lesz az az ember, akinek a lelki nyomoromról fogok kiselőadást tartani. *

//Fagy//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2010-08-19, 9:59 pm

//olvadáss - Scott//

* Család, mint örökzöld téma, na igen, ez mindig bejön. Ám most ez sem sablonszerűen zajlik, aminek örül a leányzó, főleg, hogy alapból az egész beszélgetés olybá tűnik, mintha régesrég tök jó haverok lennének, pár bókkal megtűzdelve. *
-Ja, azok és fogalmam sincs. Apámékat kéne megkérdezni. Egyszerűen utálják és kész. Bár mostanság kicsit felengedtek és használgatják ők is az erejüket.. de a mugli suli tényleg badarság. Végig én voltam a kis különc, pedig sose voltam valami hülye vagy ilyesmi. Csak hát más a beállítottság. * fejti ki véleményét, majd vállat is von, végül egy bólintás következik Scott szavaira. Számára is fontos a mágia, és ezt igyekszik megértetni szüleivel, kik néha így, majd úgy reagálnak. Ám áttérnek Lis-re, na meg arra a bizonyos családi medálra, amit Rose közelebbről is meg szeretne nézni, legalábbis hajlandóságot mutatna a dolog felé, és bizony nagyon is koncentrál, meg minden, épp ezért a hirtelen rántás és a Scott felől jövő morgás miatt hátrébb hőköl, picit össze is rezzenve, majd a szavakra csak megböki morcos fejjel a srácot. *
-Ez nem volt szép. * durcázik kicsit, de persze semmi baja, annyira nem volt durva az ijesztés, így végül ő is elmosolyodik, de hamar el is tűnik a kis jelenség pofijáról, ami pedig szebbé is varázsolja vonásait, az édesanya halálának említésére. *
- Hát, nem lehetett egyszerű nélküle, de ahogy látom, édesapátok jó munkát végzett. * kuncog kicsit a mondat végén, célozva itt a fiúra, szóval hogy rendes srác, meg minden, ámbár Lis-t még nem ismeri Rózi, így csak félsikerként tudja egyelőre elkönyvelni az apuka tevékenységét. *
-Az előbbieket leszámítva igen. Anya és apa megvannak, és a tesóm se piskóta, remélem ő is ide jön majd egyszer, legalábbis én nagyon szeretném, bár így is fura, hogy érzem, amit érez és fordítva. Nálatok nem szokott ilyen lenni, Túl szoros a kötelék. * rázza meg buksiját, mert hát ugye ők is ikrek, s azért megnyugodna, ha másoknál is lenne valami ilyesmi dolog, nem érezné magát komplett idiótának néhai hangulatváltozása miatt. *