Iskolai kikötő

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-07-27, 1:08 pm

*Ez a nap is, ahogy a többi, teljesen átlagosnak indult, de úgy sejtem, hogy mindig fedezek fel valami újdonságot itt, nem csak a mágiában, hanem az emberekben is, hiszen miért ne lehetne itt olyan lázadó diák, mint amilyen én vagyok? Természetesen akad, ez hamar ki is derül, így közelít felém a fiú, kinek izmos teste rögtön szemet is szúr, de túlságosan nem nézem meg, nem áll szándékomban semmit se csinálni vele jelenleg, tehát az alkuját hallgatva fogadom is meg azt, tehát a csere hamar meg is fog történni, mindketten jól járunk majd vele.*
- Oh, ilyen bókot se mondott még nekem senki, hát kössz. *kacsintok rá elmosolyodva, de azért van ám mit kérdezni.* - Miért vagy leszokóban? Csak nem meg akarsz változni mások kedvéért? Vagy egy kimondott valaki miatt? *kíváncsiskodom is, nem mintha sok közöm volna hozzá, de ha már így összefutottunk, akkor miért ne tehetném meg? Na de ahogy megfigyelem, hogy mennyire végigmér, picit kezd kellemetlen lenni számomra ez a dolog, így vonom össze szemöldökömet is, majd szépen tarkón is legyintem, nem túl fájóan, de azért érezhetően.*
- Azért nem szép ám így benézni, főleg, hogy itt ülök melletted. *csóválom is meg a fejem, de ahogy arcára nézek, miközben vele beszélgetek, feltűnnek szemei és ilyet se láttam még, így ösztönösen hajolok picit közelebb hozzá.*
- Kék és zöld... de durva. Ez valódi vagy kontaktlencse? *kérdezősködöm is még mindig, mivel nem láttam eddig ilyen szemeket. Na de ez után már fel is kelek, hogy a cigis dobozt is előkutathassam, majd miután eltettem a megszerzett szálat, vissza is dobom magam a másik mellé.*
- Rendben, Dixon. *biccentek is rá, de a nagy monológra most már elnevetem magam, így támaszkodom hátra egyik kezemmel, miközben kifújom a bent rekedt füstöt, ugyanis a spangliból még egy kicsinyke maradt.*
- El kell keserítselek, de nem vagy a cimborám azért, mert cseréltünk egyet... Ugyanúgy nem ismerlek, ahogy a nagyokosokat sem. *vonok is vállat és bár szimpi a srác, ettől még nem fogok vele különben viselkedni, ahogy bárki mással tenném itt. Ne higgye már, hogy öri-barik leszünk ennyi után.*
- Egyébként nem tartok másoktól, szóval nem kell nekem ezt mondani. *döntöm is meg fejemet, de hiába a tetkok és a kemény fiús viselkedés, ilyen alakok között nőttem fel, sőt, sokkal rosszabbak is azok, mint Dixon. Szóval nem fogok oda meg vissza lenni érte, ahhoz máshoz kell mennie, én aztán nem vagyok annyira egyszerű lélek. A spangli utolsó részét viszont a srác felé nyújtom, miközben a füstöt is rá fújom, szépen, lassan.*
- Lásd, hogy milyen jó fej vagyok, kapsz még egy kicsit. *végül fel is kelek a szikláról, ideje lenne járni egyet, de hogy merre, az még rejtély, de az tuti, hogy a kedvem most az egekben van, megtette a hatását a drog.*
- Te mihez kezdesz most? *fordulok is felé, kezeimet zsebeimbe dugom, legalábbis csak ujjaimat, mivel az fér csak be a feszes naciba. Érezhetően maradnék még a társaságában, már ha olyan dolgot tesz, de ha ő neki dolga van, azt is megértem ám, nem fogok senki nyakán se lógni feleslegesen.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-07-27, 1:45 pm

*Minden nap tartogat meglepetéseket. A hétfő a lila démont a péntek pedig ezt a kis ördögfattyat. Érdekes, hogy a hétköznapok elejére és végére járnak a különlegességek, de nem panaszkodom. Nicolenak Rachel a teljesen ellentéte. N igazi úri hölgy, de ahogy végig mérem, az új leányzót inkább mondanám az utca gyermekének. Gyors csere után kis droghoz jutok, ami egyből feldobja kedvemet a felhő fölé. Ugyan nem vagyok itt túl rég óta, de eddig még nem találkoztam még látásból se a leányzóhoz hasonló alakokkal a városban és a suliban, ezért igen csak megörülök neki és próbálok bevágódni, hogy néha-néha legyen kivel összeülni, ha olyanunk van.*
- Ugyan én senki kedvéért nem változom meg. *Legyintek egyet, majd folytatom a válaszom.* - A leszokót úgy értettem, hogy már régen szívtam. Nem szívesen mondanék le róla. *Emelem meg kicsit a kezemben tartott füves cigit. Nem zavar a lány kíváncsisága kérdezzen csak úgy is arra válaszolok, amire akarok, maximum hazudok neki, abban már úgy is eléggé jártas vagyok. Ezután természetesen a tőlem már megszokott rutin eljárás következik méghozzá a végig mérés. Cseppet sem leplezem ezt a tevékenységemet, nem szégyellem azt, hogy megnézem, ki mellé telepszek le. A sallerért nem haragszom, meg csak kicsit beljebb húzom nyakam, majd felnevetek.*
- Ugyan, te is megnézed hova teszed, a feneked mielőtt leülsz. Én sem akarok sz*rba nyúlni. *Válaszolok kacagva, majd tekintetem a leányzó arcára emelem, hogy ne érezze, magát még jobban kényelmetlenül azonban következő reakciója kicsit meglep, bár a fejemet így sem kapom hátrébb, másokat is meglepett már felemás szemszínem.*
- Köszi, valódi. Kontaktlencse nélkül is király vagyok. *Kúszik még szélesebb mosoly az arcomra, majd átnyújtom neki a szálat, amivel lógók, amit a szűk is naciba be is passzíroz, majd visszahuppan mellém, amit örömmel veszek, régen voltam ilyen társaságban. Bemutatkozunk egymásnak mire én a tengerész nevemet adom meg, jobban szeretem ha az emberek azt használják az Elton az inkább a családban terjedt el. Ezután a suliról is ejtünk pár szót, amiről, mint kiderül hasonlóan vélekedünk, amitől csak még jobban szimpatikus lesz a csaj. Nem vagyok egy nagy barátkozós fajta, de most kivételesen jól esik, hogy ezen az idegen helyen találok egy hasonló stílust képviselő egyént.*
- Ne aggódj, ettől még én sem ugrom a kútba csak ez most olyan, mint otthon Olaszban. Ott ha találtál egy hasonló alakot, mint te vagy, az egyből a spanod lett. Persze mi sem borultunk egyből a másik elé csak volt egy kötelék, ami össze köt, de úgy látom ez hajós szokás. Bocs, de nem szoktam szárazföldi patkányokkal keveredni. *Fekszek el a mólón elégedetten és lebegve. Gondoltam, hogy nem fog Rachel segítségre és tanácsokra szorulni csak már az én agyam sem pörög úgy a drogtól, ahogy kellene. Az egy hónapos kihagyást én is megérzem.*
- Áhh kösz. Majd meghálálom. *Veszem el a már-már csikknek számító aprócska spanglit, de nem vetjük meg az ilyen kincseket helyette élvezettel szívom el a maradékot, majd rutinos mozdulattal a vízbe pöckölöm a végét. Én még kellemesen elfentrengtem volna erre, de a csajszinak mehetnéka van, így én is feltápászkodom.*
- Várok. *Válaszolok a kérdésre, mire zsebem remegni kezd. Elkezdem keresni a telefont, majd felcsúsztatva fedelét elolvasom a megjött SMS-t.*
- Most már semmire se várok. Megjött a motorom, úgyhogy én zúzok át a szigetre, hogy ott is repkedhessek egy kicsit. *Teszem vissza a telefont a zsebembe, majd már is csónakba pattanok.*
- Velem tartasz? *Fordulok még hátra, majd elterpeszkedem a csónakban persze ha Rachel is velem tart, akkor nem annyira.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-07-27, 2:00 pm

*Nem mondhatni, hogy túl sok ismerősöm akad itt, de bizonyára lesz még több is idővel, így most is az ismerkedés mellett döntök, hiszen megmondhatnám ennek a krapeknak, hogy bocs, az enyém, nem adok, se cseréért, se másért, de nem teszem. Amúgy se sajnálom, hála annak a teleportos szobának, bármikor el tudok menni haza, hogy szerezzek még, úgyis szívesen lát a banda, sőt, valószínűleg azért a hiányomat is megérzik. Nem egoizmus, de annyira nem vagyok én rossz társaság és ezt páran tudják értékelni is.*
- Áh értem. *bólintok is rá szavaira, majd végül érzékelem ám tekintetét, hogy mennyire meg leszek nézve, de nem fogom csak úgy hagyni, egyetlen megmozdulás nélkül, így hát hamarosan lendül kezem, amire meglepően nyugodtan reagál, semmi bunkózás vagy visszaütés, esetleg lefogás, hanem csak felnevet, mint aki jól érzi magát - de bizonyára ez az igazság is.*
- Sz*rba? Na kössz... De ne félj, nem nyúltál. *ilyet se mondtak még nekem, de nem agyalok tovább a dolgon, nem izgat, inkább csak élvezem tovább ezt a lazaságot, majd nyugodtan a másik arcához is hajolok, szinte érezheti lélegzetvételemet, de nem kell ám félreérteni, csak a szemeit nézem meg, de miután rendesen áttanulmányoztam, már vissza is ülök, mintha mi sem történt volna.*
- Jah, bizonyára. *vigyorodom is el, eléggé laza, szimpi ez a viselkedése. Ezek szerint nem csupa feszkós, komoly ember van itt, csak ki kell fogni a megfelelő társaságot, minden idő kérdése. *
- Áh, szóval Olasz vagy. Egyébként így már értem, nálunk azért ez kicsit másképp működik. *jegyzem is meg vállat vonva, de amikor a szárazföldi patkány részt mondja, egyértelműen magamra veszem és mivel kifeküdt a mólóra, így könnyedén lendülhet acélosom, melynek kemény része most a másik sípcsontját találja el.*
- Vigyázz a szádra Dixton! *figyelmeztetem még most és mivel a pálcámhoz nem igazán értek - na meg nálam sincsen -, ezért nem fogok azzal hadonászni, amúgy is, maximum a madarak megidézéséig jutnék, attól még nem valószínű, hogy megijedne a srác. Átnyújtom neki még a spangli végét, én magam pedig felkelve agyalok azon, hogy hogyan is tovább, de ahogy lenézek a másikra, csak kíváncsian kutatom arcát, hogy mire is várhat, de ekkor hallom a szavait, szemeim pedig felcsillannak.*
- Motorod? Miféle? *kérdezek is rá, de ekkor hallom az invitálást is és már a csónaknál is van, ahova én is követem, tehát ha nagyon terpeszkedik, max picit arrébb lököm, annyi gond legyen.*
- Na ná, hogy megyek, elvihetsz egy körre. *kacsintok is rá játékosan, így ha minden igaz, akkor meg is indulunk Seol felé, hol majd folytatódik a napunk, majd eldől még, hogy miképp.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-23, 12:23 am

*A meleg miatt nem tudok szunyálni így este felé, így olvasgatni kezdek az Orchidea hálóban. A szobában néma csend van, csak a lapok súrlódása hallatszik, no meg az a pár bagoly, akik még vadásznak kint. Megunom a könyvet, és egy mély sóhaj kíséretében félreteszem. Felkapok egy vékony kardigánt, és a Csőrikés pólómban meg a nyuszismamuszomban indulok el a kastélyban, hogy ezen a kései órán a kikötő kissé hideg vizéhez érjek. Fúj a szél, bár nem annyira, mint szokott például télen, de ahhoz elég, hogy arra sarkalljon, húzzam összébb magamon a vékony kardigánomat. Még egy mély szusszantással leülök, most nem hoztam magammal pálcát, így ha valaki megtámadna, csupán a puszta öklöm tudná megállítani... ha megtudná egyáltalán. Ha egy százkilós hústorony támadna meg, akkor asszem rögtön feldobnám a nyuszispacskert, de ha valami kis vézna ember -olyan tizenöt éves forma- talán kiteríteném néhány izzadtság csepp árán. De most inkább az imént említett nyuszis lábbelit hámozom le a lábamról, hogy formás tappancsaimat a csodás habok közé engedjem. Egy kicsit csapkodok, mint valami ötéves, de aztán abba hagyom, és kihúzom a lábamat a vízből, hogy átkarolhassam. Tiszta az égbolt, sehol egy felhő, így tisztán kirajzolódik a Hold.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-23, 12:38 am

*A kikötőbe a révész érkezik hamarosan, s a ladikból Lucius kászálódik ki. Eddig Mystralban időzött, egy-két sör társaságát élvezve. Mondjuk tett egy nagyobb sétát is, meg megnézte a kirakatokat is így a sötétben, valahogy ezt érdekesebbnek találta így. Jó volt a kis esti lazítás, de magányán annyira nem enyhített, bár tegnap akadt társasága, de másmilyenre vágyik... talán meg is fogja kapni, de ez egy levelezéstől függ... viszont hamar nyilvánvaló lesz neki, hogy most se fog árválkodni és valamivel könnyedebb társaságot kap, Serafina személyében, aki itt üldögél.*
-Szia Da Vinci? Mi újság? *kérdi egy mosoly kíésretében, mikor már a parton van, a lány közelében. Pillanatnyilag lefelé néz, bár ez nem oly szokatlan, mert egy elég magas srác. A tegnapihoz hasonló ruha van rajta, de a homokszín inghez most ugyan ilyen színű pantalló és barna bőrcipő társul, meg fekete nyakkendője is átlós matt fekete sávokkal osztott. Kezei zsebeiben vannak, pálcája meg jól elhelyezve, ingujjban. A tőrtől most eltekintett, bár nehéz szívvel.*
-Csatlakozhatok hozzád a... szóval ebben, amit csinálsz? *kérdezi vidor hangnemben. Alapvetően kedélyes most, és nem csak a sörök hatására. Az inkább altatná.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-23, 12:48 am

*Álmatlanság kerget ki a szobából, na meg egy baromira unalmas könyv. Egy vékony kardigánnal a vállamon útnak is indulok, és nicsak, nem az egyik kedvenc helyemen, hanem a kikötőben kötök ki. Már egyszer leszólták a pizsamámat, mondván hogy nem fekete mágushoz illik, de érdekel is engem mások véleménye?! Így csücsülök ott a parton, néma csendben, talán néha a lábam pancsikolása töri meg ezt a békét, de aztán messziről meglátom a kedves révészt. Barátságosan odaintek neki, már nem egyszer furikázott át szerencsésen a túlpartra, amiért minimum egy helloviszlát intés jár. Látom, hogy valaki kiszáll, megvonva a vállamat, vissza is fordulok a vízhez, hogy abban gyönyörködjem, de csak hamar rájövök, hogy ez esti kiruccanásomra partnert is kapok, méghozzá Lucius személyében.*
-Szia.*A kérdésére megvonom a vállamat, erre nem tudok mit mondani.* -Annyi minden történt, és még sincsen semmi említésre méltó.*Rávillantok egyet a kedves mosolyaimból, amit ezen a sötét éjszakán határozottan nehéz elővennem.*
-Persze, gyere csak. Nem csak az enyém ez a csodááááááááááááás vízfelület.*Támasztom boldogan a fejemet a felhúzott térdemre, és úgy fordulok újdonsült beszélgetőtársam felé.*
-És veled miújság? Csak úgy kivirultál. Mi a boldogságod titka?*Ütögetem meg az arcát gyengéden, hogy ne értse félre, nem bántani akarom én. Még mindig őt figyelem, de azért gondolataim elkalandoznak a víz felé, hogy milyen jó is lenne benne lenni.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-23, 1:16 am

*Az esti eltávból visszatérve Lucius a parton egy ismerősbe fut, akinek először annyira nem esik le, hogy ki is köszönt neki, bár ez idővel nyilvánvaló lesz. Addig is azért megnézi a lány ruházatát és arra gondol, hogy bizony az ágyból jöhetett a kisasszony, más magyarázatot nem talál. Vagy a házszámot nézte el és egy szanatóriumban kötöttek ki.*
-Érdekesen hangzik, hogy sok dolog történt, még sincs köztük semmi különleges. De legalább nem kapsz szívrohamot az izgalmaktól vagy a stressztől. *hát ja, van benne valami. Illetve az is megfordul a koponyájában, hogy esetleg nem rá tartozik, ami volt. Megérti, hiszen neki is vannak ilyen dolgai. De le is ül a lány mellé szépen, arra figyelve, hogy vizes ne nagyon legyen.*
-Miért érzem az iróniát? *teszi fel a költői kérdést, de máris érdeklődnek felőle is.*
-Azt hittem a lányok virulnak ki... De láttál már engem búsnak? Egyébként a boldogság titka nem lenne titok, ha elárulnám, bár három sör után kicsit fecsegősebb vagyok.... *újabb szép kitérő és valamelyest magyarázatot is adó válasz, csak olyan Lucius módra tálalva, egy mosollyal, és egy kacsintással. Ha már megütögették az arcát, valamit reagálnia kellett nonverbálisan is, de ő nem fogja ezt viszonozni.*
-De azért látom, hogy felvetted a báli ruhád Hamupipőke... *kis kuncogás követi kijelentését, mert tud ám nevetni a saját poénjain minden gond nélkül.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-23, 1:31 am

*A kis olvasgatás sem tart sokáig hiszen célba veszem a partot, a kikötőt, ahonnan csodás a kilátás a Holdra és víz felszínére. Tiszta ma az ég, így még néhány csillagocska is visszatükröződik, nem csak a korong. Csodálatos esti egyenruhámban a kikötő szélére ülök, így tökéletesen tudom lóbáni a lábamat, hogy valamelyest lehűtsem magamat, és esetleg még tudjak aludni az éjszaka folyamán. Ekkor botlik belém régi-új ismerősöm, aminek örülök is meg nem is. Az indokokba, okokba nem folyok bele még gondolatban sem, nem méghogy szóban, így inkább megrágom magamban amit mondott.*
-Az biztos, de ha nem az izgalomba fogok meghalni, akkor az unalomba.*Sóhajtok egyet lemondóan, miközben Mystral felé nézek, majd a kastélyra vissza, latolgatva az esélyeimet egy esti kis bulizáshoz vagy a fogadóban, vagy a helyi discoban. De rögtön le is teszek az ötletről, mikor rájövök, hogy ahhoz fel kellene kelni, felvenni valami dögös ruccanatot, aztán pedig még átvitetni magamat Mystralba... áhh majd holnap. A kérdésére csak összerántom a szemöldökömet, jelezve hogy az én iróniám említésre sem méltó. Arra, hogy ő már felöntött a garatra, csak szortyintok egyet a piszémmel, de már el is felejtem korábbi nem létező sérelmemet.*
-Ahogy téged ismerlek, faggatózással nem megyek semmire, úgy hogy meg kell várnom, ameddig úgy érzed, hogy eléggé megbízhatsz bennem ahhoz, hogy egy ilyen dolgot megossz velem.*Mondom, szinte csak magamnak, és csak a legvégén nézek rá, majd meg is ajándékozom egy kis mosollyal, majd visszafordulok, hogy gyönyörködhessem még egy kicsit.*
-Hát igen, reménykedtem hogy eljön értem a Szőke herceg, de helyette kaptalak téged.*Mutatok rá vigyorogva, hiszen csak viccelek, remélem nem veszi komolyan. Ekkor nézem meg alaposabban és vonom fel a szemöldökömet.*
-Hejj de csinos valaki. Csak nem randid volt, Szépfiú?!*Húzom az agyát, és még kacsintgatok is a hatás kedvéért. Kíváncsi vagyok, hogy hol kolbászolt az italok előtt.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-23, 1:53 am

*Hamarost egy ismerős társaságával gazdagodik Lucius a kikötőben, ahogy kiszáll a csónakból. Nem is rest a lehetőséget kihasználni, így meg is szólítja a lányt és beszélgetésbe elegyednek.*
-Akkor dobjuk fel a dolgokat! Ne unatkozz nekem! Na nem mintha én is halálra izgultam volna magam mostanság. Egy múltkori gyomorrontás már elég komoly élmény volt... *legyint egyet lemondóan. Közben zakatol az agya, mit kéne csinálni, ami valamennyire rendhagyó. De azzal még ráér. A költői kérdés tényleg költői marad. A fiú hangulatát picit megdobta az alkohol, de ez még kevés lenne neki, nagyon alulról súrolja a spiccet egy ilyen kis adaggal.*
-Lehet van benne valami, bár a játék kedvéért vicces lett volna, de már elszállt az ihlet... *biggyeszti le kicsit az ajkát, majd már ismét a halvány mosoly játszik az arcán. Egy kis játékos mimika a kis verbális incselkedés mellé Lehet a másik még el is hiszi, hogy most ki tudott volna belőle udvarolni ilyesmit.*
-Azért egy táncot még velem is kibírsz, bár jobb vagyok mint a szőke herceg, mert az ilyen hót unalmas tündérmese-mintapasi. Nekem meg vannak hibáim. *újabb furcsa igazság tőle, de bizony a hiba is erény. Nincs idegesítőbb egy tökéletes embernél. Majd a kérdésre csak sóhajt egyet.*
-Ne gyere te is ezzel! Ha egy lány meglát egy nyakkendőt az egyből randi szagú? Egy randira amúgy is másképp öltöznék, ja, másik ing, másik nyakkendővel... ~talán majd holnap~ *teszi hozzá még gondolatban. De a sopánkodás is mímelt volt, bár mér kezd gyanakodni, hogy van valami általános női szabály a randi öltözékre, hogy tegnap is ezzel jöttek neki.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-28, 10:38 pm

//olvad.//

*Szerencsére nem kell egyedül töltenem az estét, így kapok magam mellé egy ismerős személyt, Lucius-t az égiektől, hogy ne unatkozzak. A kikőtőnél csücsülve elegyedünk szóba, majd én lábamat vízbe mártom, hiszen a filmekben így szokták a lányok az esti beszélgetős részekben. Mondjuk nem egy mágus iskola kikötőjében, unszexi csőrikés hálóingben, maguk mellett mamusszal, de kitudja, talán egyszer majd megfilmesítem az életemet.*
-Gyomorrontás? Nem figyelsz az egészségedre? Ejj ejj fiatalember.*Csóválom meg a fejemet két láblóbálás közben, és rávillantok egy totál fogas mosolyt, nem is tudom, hogy miért. Jó kedvem van attól, hogy beszélgetek, hogy dumálok valakivel, már rég nem volt ily példás társaságban részem. Aztán rákérdezek boldogsága tárgyára, az italon kívül, de rájövök, hogy ha akarja, majd elmondja magától, így nem is firtatom tovább a témát.*
-Valóban? A szentségit, akkor előttem az egyetlen esélyemet, hogy kedves Lucius cimborámat pletyizni halljam a saját életéről.*Tettetek csalódottságot, hiszen ha másképpen lett volna, ha kitálalt volna, talán azért lettem volna csalódott, mert megtette, és nem luciusosan, zárkózottan viselkedett volna. Aztán felkér táncra, mire felvonom a szemöldökömet, de mosolyogva feltápászkodok, hogy már akkor válaszoljak a megjegyzésére, mikor két lábban állok a földön... akarom mondani a fán.*
-Hát igen, izgalmasabb is vagy mint egy herceg. Mire is mennék én a kastélyokkal, a bálokkal, a ruhákkal...?*Teszem fel a kérdést, majd ha végül is megszárítgatom a lábamat, felhúzom a mamuszt, és az egyik szőrösről a másikra állok. Nem is igazán tudok táncolni, legalábbis nem profi módon, így most kicsit zavartan vakargatom a derékig érő hosszú fekete hajamat.*
-Amúgy nyugi, nem vagyok sekélyes. Nem érdekelnek a ruhák, meg a bálok, csak az hogy megbecsüljenek és hogy szeressenek. Ami nem gyakran esik meg...*Teszem még hozzá szomorúan, de inkább küldök felé egy mosolyt, és új vágányra terelem a beszélgetést a ruháját felhozva.*
-Nem, nincs randi szaga, de nyakkendőt vagy akkor hord az ember, ha a, emocionálisan instabil b, állásinterjúra megy c, randizott vagy randizik vagy randira megy. Mivel a jelek szerint semelyik sem igaz, így nyilván rászoktál a nyakkendőre. Amúgy nem rossz.*Igazítom meg neki, majd szöget üt a fejemben az utolsó gondolatom, és ki is tágul a szemem rendesen.*
-Na ne máááár.. nő van a dologban mi? Lucius cimborám becsajozott.*Kacsintok rá sokatmondóan, de inkább elütöm a dolgot egy kis kacajjal, hogy ne vegye tolakodásnak a kijelentést.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-28, 11:12 pm

*A suliba való visszatérés beszélgetéssé alakul, mikor a srác egy ismerőssel találkozik. Pont az élet unalmasságáról folytatnak csevejt.*
-Hát kérlek a fogadó ételeiben nem mindig érdemes megbízni, úgy tapasztaltam. Meg nem vagy ám az anyukám... *neveti el magát a gondolatra, szép kis anya-fia viszony lenne az. A mosoly tetszik neki, így viszonozza is. Olyan Lucius módra, lehengerlően. Jó színész lehetne, tud egyet s mást. Meg előadni magát.*
-Soha vissza nem térő alkalom... na jó, nem soha. De előbb-utóbb meg fogsz tudni dolgokat, ha továbbra is ilyen jóban leszünk. Mert az kétségtelen, hogy jóban vagyunk. Ja, mint kertész a gereblyéjével... *vicceli el ezt is. Kétségtelen, hogy ő a gereblye a szituációban, akivel nem sok mindent lehet kezdeni a rendeltetésén kívül.*
-Bizony, meg így nem kell őexcellentiájának szólítanod, meg feszengeni a jelenlétemben, nyugodtan lehetsz nyílt és népies. Bár ha bálozni szeretnél, megoldom neked. Vagyok olyan arisztokrata... *mert nem csóró és nem is kis múltú a családja, annyi szent. A viselkedése is más. Közben azért valami zene nélküli tánc-féleség is megkezdődik és a nem túl ügyes Lucius most kivételesen határozottan és jól lép fel, tudja vezetni a partnerét, megfogva mint valami báli táncnál.... körbe-körbe a kikötőn, egyfajta keringővel. Egyik keze a lány kacsóját fogja, míg másik a lány hátán van. Érdekes páros így, ezzel a fura bécsi keringő utánzattal. Elég jó indítás a hangulat felrázásához. A tekintete is magabiztosságot sugall, mert a szemkontaktus megvan közben. Játék az egész, de jó játék.*
-Feltűnt, hogy nem vagy sekélyes, efelől nyugodt lehetsz. Olyat meg aki szeret, nem könnyű találni, sőt rengeteg dolognál nehezebb...*a táncnak is vége, elereszti a lányt, de mint valami pár századdal ezelőtti úrfi, úgy távolodik el, a lánynak kezet is csókolva. Jól játssza a szerepét és még élvezi is.*
~Remek szórakozás ez az este, már hiányzott valami ilyesmi~ *gondolja, majd megkapja, hogy miért is hordhat nyakkendőt. Ezen elneveti magát.*
-Jaj de tud a kisasszony! De tényleg egyik se, csak tetszik ez a viselet, bár nem mindig praktikus sajnos... meg egy közelharcba se lenne jó, de a hiúságom igényli tudod. *igen, olyanja is van neki. De ezt követően egy hevesebb reakciónak is szemtanúja, melyre már felkészült, így előadja a szemrebbenés nélkül című magánszámát.*
-Tegnap is egy exo-s leányzó ezt kérdezte, amikor meglátott nyakkendőben. Pedig ez igencsak mellé ment találat, mert nincs így. És nem, nem is csajoztam be. *és ebben azért igazság is van. Egy még alakuló, nem teljesen tisztázott viszonyról nem kíván beszélni, csak ha minden tisztázódott és eltelt egy kis idő, de még akkor se mindenkinek. Csak ne tudja a fél világ, hogy ki fontos számára, mert abból jó nem lehet.*
-Na menjünk valamerre kanári? *kérdezi, a pólón szereplő madárra utalva és várakozóan néz a lányra.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-08-28, 11:34 pm

-Oh ne is mondd, a személyzet, sőt még a vendéglista sem kifogástalan. Hogy néha milyen embereket engednek be!*Tettetek felháborodást, mint valami valóságos pirított kurtizán, és még az ajkamat is lebiggyesztem, hogy hihetőbb legyen a színjátékom. Szeretem eljátszani a buta, üresfejű libát, mert olyankor legalább pihen az agyam. Ha valaki gondolatolvasó lenne, akkor az én agyamban levő kuszaságot még ollóval sem tudná kibogozni.*
-Gondoltam, hogy ez nem egy egyszeri lehetőség volt, bár gondolom nem fordul elő veled gyakran, hogy nyílt vagy. De amúgy igen, elég jóban vagyunk. MEGENGEDEM, hogy jóban legyünk!*Hangsúlyozom ki nagylelkű mosollyal, hogy megengedem, hogy a barátjának, cimborájának tekinthessem.*
-Mint kertész a gereblyével? Elég érdekes hasonlat, még nem hallottam.*Vakarom meg a hajhagymáimat gondolkodóba esve, kutatva az emlékeim között, de csak nem találom meg ezt a fránya mondást. Bár nyilván hallottam már, csak nem emlékszem... A bálozás lehetőségére felhúzom szemöldökömet, és ismét gondolkodóba esem.*
-Mondjuk még sohasem első báloztam. De most komolyan... hogy lehet valami ennyire elcsépelt és régimódi? Olyan ez, mint a vágóhídon, kiterítik a legszebb húsokat, és bármilyen ember megveheti.*Fújok egyet dühömben, de aztán rögtön felderül az arcom, amikor rájövök, hogy én sohasem fogom átélni azt, hogy valaki egy darab húsnak tekintsen. Max ha az egy zombi. De kapom is a táncra kérést, amit nem utasíthatok vissza, így egy gyors vigyor mellett kapaszkodom bele a gyermek karjába, és engedem, hogy vezessen. Még a szememet is becsukom, csak hogy úgy érezzem, báli ruhában vagyok, és valóban szinte már hallom a selyem, és a organza hangját, ahogy minden mozdulatomnál suhannak utánam.*
-Tudom, már tapasztaltam. Egyszer majdnem összejött...*Sóhajtok, majd végül megtörik a varázs, és csalódottan veszem észre, hogy még mindig a combközépig érő csőrikés pólóm van rajtam egy rövidnadrággal megfűszerezve. A meghajlást viszonozom, mint valami korabeli dáma, és legalább olyan nemes kifejezés csücsül csinos buksimon.*
-Tudom, tudom a hiúság! Jutott belőle neked, az biztos. Még örülök, hogy nem olyan inget viselsz, ami kb gyomorközépig ki van gombolva. Akkor úgy néznél ki ebben a szerkóban, mint egy meleg varázsló.*Nevetem el magamat, ahogy elképzelem a legénykét, mint egy meleg. Végül is bármi megeshet, hiszen ebben a pillanatban tagadja le, hogy becsajozott volna. Összevonom a szemöldökömet egy pillanatra, de szerencsére ő nem láthatja, nem hallhatja, hogy mi minden zajlik a fejemben mialatt ő beszél.*
-Hát ezek az exos leányzók már csak ilyen rossz asszociációval rendelkeznek.*Csóválom a fejemet a butaságunkon, szégyenkezve másik nőnemű lény gondolkodás módján, és a sajátomon is.*
-Nos, kedves Gereblye, ha megbocsátasz, felszaladok, hozom a pálcámat, és csőrikéhez felkapok egy nadrágot, mert így nem lenne éppen illdomos éjnek évadján sétálni, perverz pedofilok között.*Húzom fel a pólót, hogy láthassa, mire célzok, de amint megpillantja a pink rövidnadrágot, már futok is felfelé, és öt perc múlva, egy fekete farmerban, a csőrikés pizsama felsőmben, a kardigánban és a sportcipőmben már előtte is állok, frissen megfésült hajjal egyetemben.*
-Na Gereblye, tudsz valami megfelelő helyet ahol kertészkedhetünk?*Kacsintok rá pajzánan, és a kezemet széttárom, hogy mutassa, merreberre.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-09-27, 10:29 pm

*Az étkezés pipa s épp szabadidős tevékenységen agyal Lucius, mikor egy ismerőssel fut össze. Nem sokat beszélt Tarkh-kal, de ezen most lehet változtatni. Kapcsolatokra szükség van, nem lehet egyedül lenni a világba, főleg ha az ember egyszer segítségre vagy tanácsra szorul. Akkor jól jönnek az ismerősök.*
-Még otthon ragadt rám, a szüleim egyik ügyfelétől. Az viszont keleti származású volt...*ad választ, hiszen egy Kelet-Európába tartozó országból is volt ügyfelük, bár már Lucius nem emlékszik, hogy pontosan honnan, de annyi baj legyen. És szóba kerül az étterem is, amivel kapcsolatban készségesen nyilatkozik a srác.*
-Semmi gond, tudok alkalmazkodni, ha szükséges. És azért a társaság tud enyhíteni ezen a problémán is kicsit. *persze, megoldani nem tudja, de nem is gondolja, hogy ilyesmi lehetséges, ezt ki is fejezi. De meg is indulnak szépen, ki az épületből.*
-Ez természetes. *persze, hogy mutatja majd az utat, miért is ne tenné? De kiérnek a kikötőbe, ahol a révész segítségét kell igénybe vegyék.*
-Köszi, megvagyok. Egész jó itt, megtaláltam a helyem nagyjából és jól érzem magam. Meg maga a tananyag, az órák is tetszenek, nem bántam meg, hogy ide jöttem. *igen, már itt van egy ideje, volt ideje beilleszkedni és megtalálni a helyét, meg tanulni is.*
-De most te mesélsz. *él a fiú kifejezésével. Direkt nem kérdez rá semmire, mert korábban is jelezte Tarkh, hogy ha van is gondja, arról nem akar beszélni, így nem akar belenyúlni semmi kényes dologba. Közben persze sikerül a szállító alkalmatosságban is elhelyezkedni, hogy a révész át is vigye őket.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-09-27, 10:38 pm

*Beszélgetés alakul ki köztem, és egy ismerősöm között. Pontosan elég arra, hogy visszafogjon, és elterelje gondolataimat, így nem bánom, arról nem beszélve, hogy ez lehetőség a másik megismerésére is. Elvégre a munkámmal jár, de önállóan is gondolhatok kapcsolatokra.*
- Ah, da. *bólintok egyet magyarázatára. Jó tudni, hogy Kelet-Európából is van ismerőse, legalább ismeri valamennyire akkor az ottani kultúrákat, találkozott már hozzám hasonlóval. Ezen azonban gyorsan túllépünk, mikor egy aktuálisabb téma merül fel az evés körében, így kérem ki a segítségét, amit meg is kapok, tehát felajánlására eldöntöm, hogy együtt látogatunk el vacsorázni Mystral-ba.*
- Valoban. *hagyom annyiban, de mégis jó érzés, hogy megérti, és nem kíváncsiskodik, kötekedik, nem teher. Ezt értékelem, még akkor is, ha csöndes vagyok, ahogyan haladok. Ismételt segítségére csupán biccentek, s utunkat már a révész felé vesszük, ki átvihet minket a túlpartra, Mystral-ba, ahonnan már Lucius vezet, de addig is érdeklődöm felőle lassú sétánk közben, míg a környezetet szemlélem a sötétben.*
- Örülok. Sokan nem talaljak a helyüket, vagy tul nyaflak ide. Akkor ezek szerint, te ide valo vagy. A masodik is jo lesz. *pillantok rá elégedetten, még akkor is, ha nem az én házam tagja. Amint hallom, most nekem kéne mesélnem, mire egy pillanatig nem felelek, mivel jól láthatóan a gondolataimba mélyedek. Mit mondjak? Nem történt semmi érdekes, és ezt furcsállom is.*
- Nekem most eleg nyugalmas az eletem... nem ehhez vagyok szokva. Talan ezert vagyok mogorva. Kell a harc, az ora, a varazslat... most egyik sincs. *fejtem ki, hogy mesélni nem tudok, ezen okok miatt. Mivel magamról nem akarok túl sokat beszélni, vagy elárulni, ezért újabb kérdésen töröm a fejemet, és úgy érzem, talán egy közepesen személyest feltehetek, elvégre nemtársak között vagyunk, ahogyan elérjük a révészt is, és csöndesen beszállunk a csónakba.*
- Hogy allsz a lanyokkal? Van kiszemelt, vagy meghoditott? *kérdezek rá, szemébe nézve, s most egy kis kíváncsiság is bujkál mély, mogorva hangomban. Természetesen nem érdekel a magánügye, de ez talán nem az. Többet azonban nem szólalok meg magamtól, míg lassan siklunk a vízen.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-09-27, 10:54 pm

*A program kérdése megoldva, Lucius társaságot talált a mérsékelten mogorva szláv srác személyében. Nem bánja ezt, legalább egyformán tartózkodóak lesznek. Szépen lassan be is indul a beszélgetés és program is akad. mert Tarkh éhes, Lucius meg az étteremről alkotott véleményével kisegíti, így el is indulnak szépen az említett helyre. Lucius közben már idomult is, tapintata, tartózkodása most célra vezető, így érthető, hogy ehhez fordul.*
-Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy kijelentem, hogy sokan félreismernek. Könnyen tűnhet úgy, hogy nem vagyok ide való, de ez inkább a zárkózottság miatt alakulhat ki, ez távol van a valóságtól. De szerintem te nem fogsz ebbe a hibába esni. *mondja egy kis félmosolyt megeresztve. Egyenlő félként kezeli a másikat, egyfajta hasonszőrűként. Így nagyjából egyenes is és nem kívánja, hogy alábecsülje a másik. Nem érzi szükségét ennek, mert van ahol előny, de most nem.*
-Ha gondolod majd az étterem után egy kis átmozgató baráti párbajban benne vagyok. *egyértelműen varázslásra gondolt most. Ha a másiknak harc kell, annak töredékét megkaphatja. Luciusnak se jön épp rosszul a gyakorlás. Talán a másik még bele is egyezik. De közben már a csónakban ülnek s a vízen siklanak.*
-Hát ilyen kissé kétes szituáció, a kiszemeltségen túl van, de egyértelműen nem rendeződött még a dolog. Bár nagyon jól és ígéretesen áll a dolog szerintem. *ezért is még energikusabb, pozitívabb. Van ami hajtja.*
-És te? Már ha nem vagyok indiszkrét... *ő is kérdez, hiszen a másik se árul el nagy titkot valószínűleg, hiszen ha van barátnője, könnyen lehet, hogy együtt is látja őket valahol.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 9:18 pm

*Ez az óra bár fontos gyakorlati tudást ad majd nekünk, mégis sok elméletből áll, de én ezt soha nem bánom, nem véletlenül vagyok rítusmágia tanársegéd. Egy rituálét is nagyon fontos rendesen körbeírni, nem lehet csak úgy beleugrani a használatába, tehát én aztán tudom, hogy milyen fontos is az, hogy helyre legyenek téve a dolgok. Ahogy hallom, elérkezünk viszont az óra gyakorlati részéhez is, így kis kezeimet ökölbe szorítom, ugyanis eléggé izgulok ahhoz, hogy bármit elronthassak, de nem szeretnék megsérülni, elhagyni valamimet pedig még kevésbé... Így hát csak nyugodtan veszem a levegőt, miközben mindent meghallgatok, amit Lucius mesél és csak bólintok egyet arra, hogy értem a célt, tehát hogy hova is kellene eljutnunk.*
~ Huhh, csak sikerüljön. Nyugi Hecate, nem lesz gond! ~ *biztatom is magam gondolatban, de tenyerem rendesen izzad, mégis, muszáj kiürítenem az elmém, így csukom be szemeimet is, miután a magiszter elhagyja a helyszínt és próbálom kizárni diáktársaim jelenlétét, majd pedig ezt a helyet is, amely oly távol áll tőlem. Meg is jelenik előttem a Mysterio, majd a kis partszakasz, a víz, amelynek hullámai a sziklákat verdesik, a kellemes levegő, minden, még a révész is a távolban, én pedig a következő pillanatban már el is tűnök a kastélyból, majd pár másodperccel később már fel is bukkanok Luciustól pár méterre, méghozzá az óceán vize fölött, fehér pulóveremet pedig vér borítja. Ennyit láthat belőlem a magiszter, arcom is eltorzul, de felsikoltani már nem tudok, ugyanis a vízbe pottyanok, felső testemen pedig több vágás is éktelenkedik, melybe most a sós víz is belemar, én pedig csak kezeimmel próbálom feltolni magam a víz felszínére, de a fájdalom oly mértékben nagy és csípi a sebemet ez az átkozott só, hogy kezd elhomályosodni minden.*
~ Hogy lehettem ilyen ügyetlen? ~ *nem sikerült a tökéletes helyszínt megtalálnom és még a sérüléseim is megjelentek, melyek elég mélyek lehetnek, ugyanis a vizet vörösség veszi körül azon a ponton, ahova beleestem az előbb, tehát bizonyára nem lesz nehéz megtalálni se, hiszen csak nem hagy a magiszter megfulladni.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 9:23 pm

*Számomra teljesen új ez az anyag nem tudok róla semmit, de Lucius most sem ad hiányos információkat, pontosan válaszol mindenre. Az óra telik mi pedig egyre közelebb jutunk a veszélyes célhoz. Egy kicsit megrendült bizalmam a varázslatban, ami miatt lelkesedésem megcsappant, de csak hangyányit. Bevallom kicsit tartok a gyakorlástól, főleg most, hogy ennyire szét van esve az agyam.*
- Mennyi korhoz? *Kérdezek vissza ugyan is én még nem vagyok 18 bár ezzel a tanár úr úgy is tisztában van.*
- Szóval egy kor alatt nem hopponálhatnak, de ha más viszi őket az engedélyezett? *Minden bizonnyal igen, de nem árt az óvatosság és amúgy is legyen szép kerek a történet. Most azonban már tényleg rajtunk a világ szeme. Kicsit arrébb sétálok társaimtól, hogy ne zavarjam őket. Ezután becsukom a szememet és megpróbálom magam elé képzelni a dokkot. Annyiszor jártam már ott, így nem nehéz magam elé képzelni. Először a víz, majd a csónak és az iskola bejárata is megjelenik. Próbálom kordában tartani képzeletemet és talán sikerül, de egy kicsit tartok azért még az utazástól. Elképzelem magamat, ahogy ott állok. Már érzem is a húzást, ami remélhetőleg jó jel, de mielőtt célt érnék megérzem a fájdalmat. Mintha szögesdrótot tekertek volna a bal vádlimra és minél közelebb vagyok a célhoz annál jobban szorul, mintha a kastély akarna magához húzni.
Néhány perccel később kilyukadok a kikötőnél, de nem bírok a lábamra állni, mert bal lábszáramon nagy és mély vágások éktelenkednek. Kezemmel támasztom a dőlés puffanását miközben erősen szívom a fogamat a fájdalom miatt. Önkéntelenül is a lábamhoz kapok, majd további sérelmező szavakat mormogok orrom alatt.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 9:29 pm

*Úgy tűnik hogy a fogalmi kérdésekben még otthon vagyok, legalábbis ezt most elkönyvelhetem, de mindegy is, vége az elméleti résznek, ami persze számomra nem kis öröm, szeretném már látni hogy megy a dolog gyakorlatban. Nincsenek elvárásaim magammal szemben, tudom mibe vagyok jó és mibe nem, ez a tárgy pedig amolyan köztes nálam, tehát majd meglátom mennyi gyakorlásra lesz szükségem, hogy elsajátítsam ezt a képességet. A további szavakra csak bólintok, végül hallom, hogy mi lenne a feladat. Ez pedig nem más mint eljutni a kikötőbe. Nem mondom nem nagy táv, de bizonyára ez is sok erőt fog igényelni, egyre kíváncsibb vagyok, mennyire is fog sikerülni, illetve miképpen úszom meg, elvégre ez olyasfajta gyakorlat, amitől a magiszter sem védhet meg senkit, ha valami balul ütne ki, tehát magamban már felkészülük rá, hogy bizony tényleg oda kell figyelnem, ha egy darabban akarok megérkezni a célhelyszínre. Amikor a férfi elhopponál a kastélyból, egy pillanatig még kémlelem a hűlt helyét, majd megrántom a vállamat.*
-Végülis a legrosszabb az lehet maximum hogy apró darabban érkezünk meg a kikötőhöz, ez a jobb eset, akkor legalább már nem érzünk semmit.*mondom picit elgondolkodva, de ez nem jelenti hogy megijednék, csak hogy felfogom a dolog súlyát. Így aztán kezeimet lassan leengedve odébb sétálok a többiektől, hiszen nem akarom hogy bárki , vagy bármi megzavarjon, s koncentrálni is kezdek. Minden idegszálammal arra gondolok hogy el akarok jutni a kikötőbe, de bárhogy de úgy tűnik koncentrációm elsőre mégse ér el eredményeket.*
~Fene... azt hittem ennél azért könnyebb lesz~*gondolom miközben kezeim ökölbe szorulnak, én pedig még a szemeimet is behunyom, hogy még jobban gondolni tudjak a már jól ismert helyszínre. Próbálok minden más egyéb gondolatot kizárni az elmémből, végül ha minden igaz meg is érzem a húzást, ami után pár pillanattal már az óceán vizének illata csaphatja meg az orromat. Ez csak azt jelenti hogy túléltem, viszont a hirtelen fájdalom ami a vállamból hátra felel a szárnyaimhoz nyilal már koránt sem olyan kellemes, sőt mondhatni roh***ul fáj, mintha bele vágtak volna egy késsel, és végig húzták volna.*
-A büdös francba....*morgom fájdalmasan, miközben lassan szétgombolva az ingemet, le is dobom magam mellé, majd fejemet oldalra fordítva kissé elhúzott szájjal nézek végig a vállamon hátra felé, megállapítva, hogy egy jó mély seb húzódik rajta, és még a szárnyam is kapott, minden mozdulattal szinte megnyílik a hús, és bizony nagyon nem kellemes.*
-Azt hiszem ezt még gyakorolnom kell... Nem sok hiányzott hogy levágja..*morgom, magam elé, nem érdekelve ki mit lát, vagy néz esetleg furán a két plusz végtag miatt, én most egyenlőre csak magammal törődök, s magnetizációval gyógyítgatni is kezdem a sebeimet. Nem fél perces feladat, mert nem olyan könnyű sérülés, most érzem csak valójában, hogy ez meg is ölhetett volna, ha egy hajszálnyival kevesebb a koncentrációm.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 9:44 pm

*Túl az elméleten elérkezett az óra talán legjobban várt, de egyben legnehezebb része. Ideje megtanulni hoppanálni, ami viszont cseppet sem olyan könnyű feladat, mint ahogy hangzik. Még mielőtt azonban útnak indulna a kis csapat, Mona pár kérdéssel fordul a magisztere felé, így Lucius most a sárga szempárba tekint.*
-17 éves kor alatt nem lehet hoppanálni. Ha viszont más hoppanál, s mi csak az utasok vagyunk, akkor nincs korhatár. *fejti ki a választ a kérdésre, majd most már ideje tényleg a hoppanálás gyakorlásával foglalkozni. Mivel most fogják elsőre megpróbálni a diákok, így nagy a sérülés esélye, hisz senki nem tud egyik percről a másikra hoppanálni, ezt is ki kell tanulni. Mivel pedig fejben kell leginkább mindent elrendezni, most pedig különösen izgatott mindenki az első út miatt, így be is következik az, amitől Lucius tartott. A magiszter immár az iskola kikötőjében állva várja a diákokat, őszintén remélve, hogy egyben érkeznek meg, de mikor mindhárom diák véresen tűnik fel a parton, a magiszter gyorsan lép oda hozzájuk. Először Hecatet menti ki a vízből, hisz mégsem kéne megfulladnia szegény lánynak, így csak int felé kezével a távolból, a lányka sérült teste pedig ki is emelkedik az óceán hideg vízéből, s a magiszternek hála lassan a kavicsos partra lesz fektetve.*
-Nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj! Itt vagyok, és segítek! *szólal fel gyorsan a minden bizonnyal aggódó diákoknak Lucius, majd a tanársegéd lányhoz lép, s egy üvegcsét vesz elő.*
-Idd meg ezt gyorsan. *tartja a lány szájához a fiolát, aki ha úgy tesz, ahogy a férfi mondta neki, fokozatosan érezheti, hogy a sebei lassab begyógyulnak, s a fájdalom is elmúlik. A fiolában ugyanaz az elixír található, amit párbajszakkörök után szoktak kapni a fiatalok, így egyesek talán már felismerik, s megnyugodnak, hogy nem lesz bajuk. A sorban következőként érkező Exortusos lány felé lép a férfi, akinek szerencsére csak a lába sérült, de az elixír neki is jól fog jönni, így már át is adja neki a férfi. Mordred, az egyetlen fiú az utolsó, aki kisebb sikert ér el a magnetizációval, mint általában, mivel ez elég fájdalmas sérülés, és az első hoppanálás is fárasztó lehetett. A férfi viszont kissé összeszűkült szemekkel lép oda hozzá, s miközben átnyújtja az üvegcsét, furcsállóan nézi a srác hátát.*
-Ezek eddig is a hátadon voltak? Nem tudok róla, hogy a hoppanálásnak ilyen mellékhatása lehetne. *nem látta még felső nélkül a fiút, így a szárnyak is elkerülték eddig a figyelmét, mindenkiről ő sem tudhat mindent, de ez akkor is nagyon furcsa számára. De most nem ér rá ezzel törődni, az órának még nincs vége, így a remélhetőleg már teljesen helyrejött diákokhoz szól.*
-Most már talán értitek, miért mondtam, hogy veszélyes ez a varázslat, és miért kell nagyon összeszedni magatokat. Szerencsére senki nem hagyta el semmijét, de így még nem engedhetlek el titeket. Koncetráljatok erősen, mert most nehezebb feladat jön. Hoppanáljatok vissza a Cremus kastély aulájába a házikért, majd dehoppanáljatok ide vissza. Ügyesek legyetek! *mondja komoly hangon, majd csak türelmesen vár, hogy a diákok megtegyék, amit kell. Ők is tudhatják, hogy számukra is fontos a gyakorlás, és inkább akkor gyakoroljanak egy ilyen feladatot, amikor a magiszter is a közelükben van a gyógyelixírrel, mint máskor. Most szerencsére mindannyian kellően összeszedik magukat fejben és testben is, így mindhárom diák sikerrel jár. Talán a fájdalom is rásegített abban, hogy még erősebben koncentráljanak, hogy elkerüljék az újabb amputoportálást. Amikor pedig már mindannyian ismét Lucius előtt állnak, a férfi egy kis mosollyal szólal meg.*
-Gratulálok, immár ti is tudtok hoppanálni. Azt ajánlom, hogy óvatosan gyakoroljatok, és eleinte lehetőleg még ne egyedül, hogy legyen aki segít, ha gond van. *még mielőtt útjára engedné a fiatalokat, két mondata hátravan.*
-Gondolom mindannyiótokban felmerült a kérdés, hogy miért a Cremus kastélyban volt a mai óra. Nos az ok egyszerű, a Mysterio le van védve a hoppanálás és a hopp-por használat alól. Egyedül mi magiszterek vagyunk képesek az iskolán belül hoppanálni, ezért is ide érkeztetek meg, és nem a terembe. Na de az órának vége, pihenjétek ki magatokat. Viszlát! *búcsúzik el egy biccentés után, majd sarkon fordul, s besétál az épületbe, hogy elfogyassza jól megérdemelt vacsoráját.*

//Köszönöm, hogy eljöttetek, remélem tetszetős volt az óra. Smile

//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 10:00 pm

*Elérkezett hát az a pillanat, amikor életemben először kell gyakorolnom a hoppanálást. Izgulok és van egy kis félelem is bennem, főleg azért, mert pont az imént sorolta fel Lucius a veszélyét ennek a dolognak, de mégis, megpróbálkozom a dologgal, hátha nem lesz baj. Amikor viszont megérkezem a helyszínre, a vízbe kerülök, méghozzá csúnya sebekkel a testemen és ha Lucius nem lenne itt, lehet, hogy rövidke életem véget is érne. De szerencsére itt van, így testem kikerül a jéghideg vízből, én pedig remegve, kissé felköhögve a vizet térek magamhoz, miközben már a másik közeledését érzem, ahogy az üvegcsét a számhoz érinti. A testem remegése viszont nem áll meg, mégis tudom, hogy ez a fiola szükséges a gyógyulásomhoz, így megerőltetem magam, majd a folyadékot le is nyelem, testem pedig gyors ütembe gyógyulni kezd.*
- Köszönöm! *suttogom halkan a férfinek, majd egy picit még fekszem a hűs kövön, ez után kelek csak fel, amikor sebeim begyógyultak és pálcámat magam felé irányítom, mert a fagyhalál se lenne túl kellemes.*
- Aestus! *melegítem is fel a testem, majd nem sokkal ez után már kezdem egyre jobban érezni magam, ekkor tekintek csak el Mona felé, majd Mordred irányába, kinek szárnyait ismét megcsodálhatom. Nem is titkolom tetszésemet, tényleg különleges, de mivel bizonyára nemsokára már fel fog öltözni a fiú, így el is fordítom tőle tekintetemet, majd már hallom is a férfi további szavait, mely szerint még nem ért véget az óra.*
- Ahj, én félek, hogy ismét nem sikerül. *motyogom halkan, de magam is tudom, hogy nem futamodhatok meg. Nem szeretnék ismét átélni ilyen jellegű sérüléseket, tehát tényleg mindent bele fogok adni, így gondolok hát arra a kastélyra, ahol az óra elkezdődött és már el is tűnök a magiszter szeme elől, ugyanis a poros házba találom magam. A felsőm ugyan véres, de az nem mostani, mivel jelen pillanatban semmim se fáj.*
- Sikerült! *jelentem is ki örömködve, bár tudom, hogy még vissza is kell jutnom a kikötőbe, így körbe is nézek, majd amikor egy rozoga asztalon megpillantom a házikat, egyet fel is kapok belőle és most nem igazán a vízre, hanem a kikötői szakaszra gondolok, ahol az előbb még feküdtem, így hagyom el ezt a helyet és térek vissza Mr. Fenrishez, ahova bizonyára a többiek is nemsokára csatlakozni fognak. A tanár még elmond pár fontos tudnivalót, majd ez után már le is zárja az órát, én viszont nem szeretnék tovább vizes holmikban maradni, így hamar az elköszönés mellett is döntök.*
- Akkor viszlát, sziasztok! *hallatszik is hangom, majd ez után már be is térek az aulába, amelyen át a déli főtoronyba vezet utam, azon belül pedig a szobámba. Ideje hát forró fürdőt venni és pihenni egy kicsit.*

//Köszi az órát, én nagyon élveztem és szerencsére ismét jó karaktert választottam. //

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 10:06 pm

-Gondolom azért mert az adott kor alatt, az emberért a szülei felelősek, így felelős döntést nem hozhat. A hopponálás pedig mivel életveszélyes így gondolom ezért...*teszem csak úgy hozzá, nem bele vágva persze a férfi szavaiba, csupán csak hozzá teszem a gondolataimat, ha érdekel valakit, ha nem. A gyakorlat azonban elkezdődik, és bizony nem sikerül rögtön hopponálnom. Tudtam hogy nehéz, de nem gondoltam volna hogy ennyire, s bizony mielőtt sikerült volna már gondoltam hogy ezt sokat kell gyakorolni, ha biztonságosan akarom majd kezelni a helyzetet. Sebaj a feladat az feladat, s sikerül is végre hajtani, így néhány pillanattal később már a kikötőben vagyok, viszont nem úszom meg a dolgot sérülés nélkül. A vállaim és a szárnyam bizony nem keveset kapott, és minden kis mozdulattal erős fájdalmak nyilallnak az adott testrészekbe, és ez bizony egyáltalán nem kellemes, sőt még dühítő is, én aki olyan magabiztos lesérül? Márpedig most ez történt. Magnetizációval kezdem magamat gyógyítani, de ekkor veszem csak észre hogy Hecate bizony rosszul járt. Szerncsétlen lány nem elég hogy megsérült, még a balszerencse úgy hozta hogy a vízbe is esett..Talán még segítenék is ha a szükség úgy hozza, így teszek egy lépést, de szerencsére a Prof résen volt, így miután megitatja a lánnyal az elixírt el is múlik a vész. A magnetizáció azonban nem igazán akar működni, legalábbis csak nagyon részlegesen, és ez nem jó.*
-Francba.. Nem gondoltam volna hogy ennyire sok erőt elnyel.~Bár miért csodálkozok, először csináltam ilyet?~*gondolkodok komoly arccal, de ekkor lép elém a magiszter, én pedig hirtelen eltérítve a gondolataiból fordulok felé, s egy biccentéssel el is veszem a fiolát.*
-Köszönet érte.. Amúgy igen, már lassan három éve a testem részei..*adok normális választ a szárnyakra, hiszen minek titkolózzak, előbb utóbb úgy is kiderülne. A fiola tartalmát természetesen megiszom, majd fellélegezve élvezem ki ahogy rendbe teszi a sérüléseimet.*
~Így azért mindjárt jobb.~* Vonom le a következtetést, de sok pihenésre nincs idő, ugyanis van még egy feladatunk. Nem mondom remek, bár ennél rosszabb végkifejlett csak nem lesz, és talán most már hogy tudom hogy kell, egyszerűbb lesz maga a hopponálás is. Így kezdek erősen koncentrálni, talán még erősebben mint az előbb, hogy elkerüljem a sérüléseket, s próbálok eljutni a kastélyba. Accom egy pillanatra meg meg rándul az erőlködésbe, végül viszont érezvén a húzást el is tűnök, s nemsokára az kastély aulájában érkezek*
-A házik.. Ezért kockáztatni..*morgom magam elé, miközben felmarkolom a papírt, persze magamban tudom hogy nem ez a fő szempont hanem a gyakorlás, így nem is várakozok sokáig, hanem ha már nem ért semmilyen sérülés ebben a körben jó lenne megismételni a mutatványt. Ezúttal ismételten a kikötőre koncentrálok, s valamivel kevesebb idő alatt érzem meg hogy elindul a folyamat, aminek következtében vissza is érek a kiinduló pontra, ám a hirtelen fájdalom ekkor ismét előtör méghozzá a karomon, ahol egy kisebb vágás is éktelenkedik.*
~Fenébe... Éreztem én hogy túl hamar sikerült, bár ez karcolás az előbbihez képest.. Javulok~.*mondom magamban, miközben kezemmel hozzá érek a sebhez, s picit fel is szisszenek. Szerencsére ez már nem olyan komoly, akár varázslat nélkül is el tudom látni, vagy ha kicsit pihentem magnetizációval, mert bizony ez az utolsó dupla utazás, igencsak kivitt minden energiámból. A fájdalom azonban másodlagos, belül örülök hogy sikerült , és hogy megtanultam hopponálni, még ha nem is megy olyan biztosan, de ezen még javítani fogok mihamarabb. Az órának viszont vége, a a magiszter még elárulja hogy miért kint tartottuk az iskolán kívül az órát, így pedig már ez a rész is érthetővé válik a számomra. Bégül pedig jön a búcsúzás, hiszen az órának vége, s bevallom rám is rám férne egy kis pihenés, így miután elköszöntem a magisztertől, a többiek fele biccentve én is elindulok vissza a suliba.*

//Köszi jó kis óra volt, és a gyakorlat is tetszett Gratu Very Happy

És végre tud hopponálni a kariXD A figyelmetlenségért bocsi, kicsit fáradt vagyok agyilag lehúzott a mai nap melóhelyen Smile

//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-05, 10:07 pm

*Elmélet a mai óra fő hangsúlya, amit nem is bánik, hisz az elhangzott esetlege bakik igen csak nagy kárt tehetnek bennünk, ami kis ijedelmet kelt benne, de ennek ellenére nem hátrálok meg. Igyekszem összeszedni gondolataimat, de érzem, hogy a kis ördög itt bujkál valahol. Mindannyian megérkezünk a kikötőben kisebb darabokat hátra hagyva magunkból. Nem túl kellemes dolog, sőt igen elrettentő a látvány, hogy darabokban vagyunk, de szerencsére Mr. Fenris-nél akad pár gyógyital, aminek segítségével gyorsan meggyógyulunk. Mordred szárnyain igen csak meglepődök pislogok párat értetlenül, de nem akarom megbántani, ezért igyekszem másfele nézni. Amikor meghallom, hogy megint hopponálni kell félre húzom a számat és végig fut kezemen a hideg. Semmi kedvem megint darabokban lenni, de tanár úrnak igaza van gyakorolni kell.
Összeszedve minden lélek jelenlétemet, tartva a fájdalomtól és sérüléstől utazok vissza a kastélyba. Megint érzem a húzást, de most, hogy nincs fájdalom kellemes sodródásnak tűnik az egész. Jó érzés, tetszik, bár még mindig keresem a rejtett fájdalmat, ám amikor megérkezek elégedetten veszem észre, hogy nincs semmi bajom.*
- Ez az! *Lelkesedem egy sort ökölbe szorítva kezemet Rock sztárosan. Táncikálva megyek el a háziért, de a dehopponáláshoz megint összeszedem magam, mert nem akarom ismét darabokban látni lábamat. Szerencsére vissza is simán megy minden, amit ismét kis örömködés. A kérdés bennem is felmerült, de miután megtudtam mit tanulunk én is hasonlóra következtettem, no meg tudtam is, hogy csak a magiszterek utazgathatnak így. A házit a táskámba süllyesztem, majd nadrágom gyors megjavítása után el is indulok a város felé. Megfordul a fejemben, hogy oda is hopponálással megyek.*
- Áh! Inkább csónakázom. Még a végén pórul járok. *Kacsintok magiszterem felé, majd én is sarkon fordulva vetem bele magam az éjszakába. Nem is voltam mostanában bulizni mióta összejöttem Brunóval. Vajon hiányozni fog az éjszakai kavarás?*

//Köszi nekem tetszett az óra. Tényleg jó volt csak fáradt vagyok. Very Happy

Nem bántam meg, hogy eljöttem és végre megtanultuk ezt is Very Happy

//

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-10-15, 9:45 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Lucius is felkészült a találkozóra, ajándék tekintetében, meg öltözékét tekintve is. Ugyan konkrét terve nincs, de így szép az élet, ha közben alakul, nem pedig valami tervhez görcsösen ragaszkodva. Így érkezik a folyosóra, ahol Lis is megjelenik hamar. Nem kell sok idő s az üdvözlés után megtörténik az ajándékozás is és Lucius kifejezetten jól érzi magát, hogy örömet tudott okozni a másiknak és nem fogott mellé.*
-Ugyan, ha állnának se érdekelnének. *legyint egyet. Ezt már megtárgyalták korábban is. De Lis pár percet kér, amíg leteszi a virágot s ezt Lucius készségesen meg is adja, így még picit várakozik, majd vissza is tér a lány, immár az ajándékot is viselve. Kikéri Lucius véleményét s a fiú igen pozitívan reagál.*
-Köszönöm, bár inkább véletlen volt, hogy jól választottam, ilyen téren eléggé ügyefogyott vagyok ám... *nem csak szerény, tényleg bajosan ismeri ki magát ilyesmiben, a szóvirágokkal jobban boldogul. De ez az általános férfi jellemvonás, ha azt mondják neki, hogy kárminvörös, ő arra is azt mondja, hogy piros, mint valami egyéb megnevezésű árnyalatra. De ennyi hiba belefér.*
-Jó ötlet, egy vacsora jó indítás lesz és én is szeretem az éttermet, úgyhogy ezt megbeszéltük. *bólint rá a tervre mosolyogva s kézen fogva megindulnak szépen lefelé a révészhez.*
-És a családi születésnap hogy telt? *érdekli, hogy mi van a lánnyal, épp ezért kérdezi. Meg így is kicsit talán többet tudhat meg róla. Így érnek le beszélgetve a kikötőbe a révészhez.*

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-11-17, 10:16 pm

//NRT - Rose és Tarkh - 2012.11.17.//

* Csupán csak levegőre vágyom, semmi másra, de nem akaródzik túlságosan messzire menni a kastélytól, így a túlpartot sem fogom most meglátogatni. Ruházatom nem egyéb, mint egy kényelmes, testhez simuló, sötétebb színű farmer, lábaimon melegebb csizma, mely térdemig ér fel, s fekete színben pompázik, ahogyan fekete bőrdzsekim is, mely alatt azért még található pár ruhadarab, ahogyan nyakam körül egy illatos sál is természetesen. hajam kibontva, hullámokban terül el mindenfelé rakoncátlanul, amerre csak elér, a vörös tincsek pedig továbbra is ott díszelegnek benne, ezt már nem fogom tudni megmásítani, és nem is igen szeretném, az a nagy helyzet. Arcomra még a délután folyamán dobtam fel egy kevéske sminket, csak a szokásos, és igen egyszerű is, semmi csicsa vagy túlzó szemkihúzás. Az nem én lennék, egyáltalán. Na de útnak is indulok, természetesen pálcám is egyik mélyebb zsebembe rejtem, ennek velem a helye, nem maradhat szobámban, ahogy Nara sem hagy most egyedül, egyszerűen levakarhatatlan a dögje. *
- Csak levegőzni szeretnék, nyugi már. Inkább látogasd meg Nathet, biztos örülne neked. * vigyorodom el, miközben ő a falon, én pedig a nyitott ajtón át távozom szobámból. Természetesen egy jól irányzott fújás a reakció, egyértelműen nem szeretheti egymást tűz és víz, én pedig nem is gondoltam ezt komolyan, melyet füle tövének megcirógatása jelez. *
- Jól van na. Akkor gyere, de szerintem unalmas lesz bámulni a vizet. Ismerlek, nem vagy képes egy helyben maradni sokáig. * zárom be még az ajtót is, majd már meg is indulunk kettecskén lefelé, de az aula környékén elveszítem őt, mégis meggondolja magát, vagy nem tudom, a lényeg pedig, hogy egyedül lépek ki a friss levegőre. Megcsapja arcom némi hűs szellő, ez pedig annyira, de annyira jól esik nekem, valami hihetetlen. Arcomon tehát nem véletlen, hogy halovány mosoly tengődik, csizmámba bújtatott lábaim pedig a kikötő felé visznek, ahol le is lassítok, és nem is óhajtok tovább menni a kikötő végénél, ha itt van a révész, ha nincs. Csak merengek a távolba, s talán ha még Nara megjelenik, esetleg mutathatok hajlandóságot némi sétára, de egyelőre nem tervezek ilyesmit, csak agyalok az élet nagy dolgain. *

Tárgy: Re: Iskolai kikötő 2012-11-17, 10:41 pm

//NRT - Rose és Tarkh - 2012.11.17.//

*Ahogyan a lány, úgy én is sétát tervezek este, Seol környékére, s már nagyjából mindenütt jártam, így kedvenc helyeim egyikét szeretném meglátogatni, vagy járni egyet a városban, s megvenni, ami megtetszik. Nincsen nálam most teleportgyűrűm, ideje, hogy kicsit nélküle is mozgassam végtagjaimat, az egészséges életmód nem teleportálásból áll, s meg kell szoknom, hogy nélküle is kell boldogulnom. Igaz, hogy gyors és kedvelt közlekedési formám, ám ettől függetlenül nem látom értelmét ma elhozni. Ruházatom fekete bőrcipőmből áll, hozzá tartozó szintén fekete nadrágból, s mivel hidegebb van, én pedig hiába bírom, nem szeretnék megbetegedni, ezért felsőmet eltakarja hosszú, begombolva található szövetkabátom, melynek gallérja felhajtva, kalapom pedig fejemben. Kiegészítőként a szintén eltakarva lévő medálom hordom, mi mellkasomon fekszik, kardigánom alatt, illetve jobbomon órám és családi pecsétgyűrűm, balomon barátnőm karkötője. Pálcám övemen lóg, a kabát alatt, címeres övcsatom mellett, s pénzem is itt található, ahogyan most kedvenc tárgyam egyike is, egy aranycikesz. Összességében egy tökéletes maffiózó képét keltem, sápadtan fehér bőrömmel, kalapom alól kikukucskáló fekete hajtincseimmel, s fejfedőm által árnyékolt vonásaimmal, melyek közepén mélykék szemem csillog türelmesen, nyugodtan és figyelőn. Lépteim kényelmesek, lassúak, de nagyok, s ezekkel szelem át mereven haladva, zsebembe csúsztatott kezekkel a kastély falain belül található legrövidebb utat egészen a kikötőig. Az aulában zsebemből elő is kerül cikeszem, melyet elengedek, s az fejem mellett kezd el röpködni, én pedig ha kedvem tartja, gyors mozdulattal kapom el, majd eresztem szabadjára ismét. Nem felvágás, ha nem sikerül tervem, miszerint átveszem a hatalmat országom bűnszövetkezetei fölött, akkor kviddicsjátékos szeretnék lenni, s mivel csapat itt nincs, úgy és annyit kell gyakorolnom, ahogy tudok. Sétám közben egy alakot pillantok meg több méterre tőlem, ám először nem tulajdonítok neki nagy figyelmet, viszont ahogyan a sötétben érek közelebb, úgy kezdem felismerni alkatáról, kiállásról és árulkodó hajzuhatagáról.*
~ Nagyszerű. A révész sehol. ~ *pillantok hirtelen a távolba, ami menekülési utat is jelenthetne. Nem szeretnék ezzel a lánnyal találkozni, mert kellemetlen emlékeket szül bennem. Tudom, hogy gyűlölöm, viszont legutóbb érthetetlen módon állt ki mellettem. Persze... ha akarom, akkor megmagyarázom büszkébbik énemnek, hogy azért tette, hogy több szövetségese maradjon életben, és ezzel mentse a bőrét, de az igazság az, hogy olyankor is megmentett, mikor már mindegy volt, mert menekültünk az összeomló épületből. Semmibe nem tellett volna neki otthagynia, és ezért nem értem a viselkedését, valahogy elfogadni sem szeretném, mert megzavarja tökéletes és egyértelmű képem róla. A helyzettel sem tudok mit kezdeni, megfutamodni nem fogok, ahogy sarkon fordulni sem, ezért közeledő lépteim zaja már felverheti őt gondolataiból, s ha felém néz, akkor találkozhat is tekintetünk, mert én merőn nézem őt. Amennyiben észre vesz, biccentek neki, arcomon mintha szólási vágy érződne, de végül ki sem nyitom szám, csak egy érdekes hangzású köhintés-krákogás hagyja el torkomat. Kezdjen vele amit akar, én nem tudok nyitni. Ahhoz túl... orosz vagyok, túl... Aristarkh.*