Az elhagyatott lápvidék

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 6:48 pm

*Aki elsőnek elindul az úton, Varg, eleinte normálisan tud haladni, majd végül egy kaput láthat maga előtt, kék színű, áttetsző, de még is látható. Hogy ha átmegy rajta, akkor teste eltűnik a többiek szeme elől és ő maga már abban a bizonyos teremben van, ahova nemsokára a többiek is oda érnek, tehát előnyt szerzett.
A folyosó hamarosan véget ér és egy hatalmas, kör alakú terembe kerülnek és középen, egy nagy állványon meg is látják a zöld fény forrását, amely egy kőből származik. A kupola nyitva, így valószínűleg azért látták már távolról a fényét. Viszont ami furcsa, hogy a talaj megszűnik a lábuk alatt, hogy ha tovább mennek, tehát az állvány a semmi közepén áll és oda négy járat vezet. Mind a négyen egy-egy furcsa, nagyon vékonyka lécen juthatnak el odáig. A kérdés az, hogy ki lesz a gyorsabb és az ügyesebb... Amint viszont rálépnek a lécekre, fekete madarak lepik el az egész termet és hogy ha eltalálják őket, akkor bizony egy darabkát kicsípnek a testükből. Nem árt figyelni és sietni, mielőtt lakomákká változnak. Vargnak most előnye van, de kérdés az, hogy mennyire lesz szerencsés az útja.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 6:59 pm

* Mikor Jas kezét megfogja hogy egy varázslatot hajtson végre meglátja hogy ennyire égett meg s még vérzik is. Csal elfintorodik és akkor ne is beszéljünk az égett hús szagról mely valószínű hogy érződik. Azért segít a lánynak hiszen barátok és mire valók ha nem erre? El is indul a folyosón s Varg egy idő után eltűnik a szeme elől.*
-Varg?* Kérdezi meg kissé félénken és halkan, de válasz nem érkezik. Nincs mit tenni menni kell hát tovább. Ezt meg is teszi s egy újabb terembe érkezik mely kör alakú és a fényt is meglátja.*
- Ott a fény* virul fel szomorú arca ám a föld eltűnik alóla. Nem kell sokáig gondolkodnia hogy mit is kell tenni. Négy járat van így hát kiválasztja az egyiket s belép rajta. Egy vékony lécet pillant meg. Óvatosan a lécre lép hogy megnézze mennyire stabil az átjáró.*
- Khm* pillant le mellette, hogy mi is van odalent, de nem sokáig néz lefelé hiszen fekete madarak jelenek meg a semmiből. Lába érintette a lécet. Még nem támadnak s talán nem is fognak ezért nem varázsol. Talán naiv de ez van.*
- Madár eleség leszek, nagyszerű halál* Húzza el száját és megpróbál végig gyalogolni a lécen, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tud. Csak remélni ért hogy elégé ügyes ahhoz hogy épp bőrrel megússza.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:00 pm

*Úgy tűnik hogy elsőként indul meg, és egy darabig semmi baj nem történik, nyugodt a haladása, nemsokára viszont meglátja a kaput, amin gondolkozás nélkül átmegy. Nem érzékeli hogy eltűnne a többiek szeme elől , így csak halad tovább és megfigyeli a termet, és meg is látja a fura követ. A srác egy pillanatig habozik majd megindul felé*
~Fura.... hol van itt a csapda?~*de éppen hogy gondolatai végére ér a talaj el is tűnik a lába alól. Bizony nem éppen kedvező fordulat. Úgy tűnik járatokon kell menni, és léceken keresztül, a fiú csak vesz egy mély levegőt, és bizony neki is indul, bár van egy kis magasság iszonya, ami hátráltatja, de le lehet győzni, viszont amikor a madarak jönnek már kedvezőtlenebb lesz a fordulat*
-Fene....*csupán csak ennyit mond miközben halad továbbra is a lécen, de pálcáját előrántva , az esetlegesen közeledő madarakat célozza meg*
-Stupor...*mondja ki reméli hogy talán, ezzel elijeszti maga körül őket, és nem az ellenkező hatást fejti ki, ha a többiek is neki vágnak idő közben természetesen ő feléjük is néz, miközben próbál egyre közelebb érni ő maga is a célhoz*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:02 pm

* Megragadja a kart s bizony meg is húzza, de az egyből megégeti, így fel is sikolt fájdalmában. Akkora sokk éri a váratlan fájdalomtól, hogy nem tudja elengedni s miután Josh bíztató hangját is meghallja, minden erejét beveti hogy teljesen lehúzza a kart. Csak miután elengedi látja meg a közeledő szöges falat s már arra jutna, hogy mindez az ő hibája, amikor a kis folyosót is megpillantja. A tenyere iszonyúan fáj mit másik kezével markolászik mibe a pálca is ott van, nah de kedves barátnője segít rajta, így egy igével eltünteti sebét.*
- Köszi. Azért így jobb.* pislant hálásan a lányra, majd bizony dönteni kell ki megy előre, mivel a fal csak közeledik. Ő nem megy előre, s amint hallja Josht érthető okokból ő sem, így a másik kettőn áll a vásár. Végül Varg megy elsőként, majd mind utána sorban ők is, a kaput csak akkor látja meg mikor magának kell átsétálnia rajta, kicsit ugyan vacilál de megteszi, mivel visszafelé nem igen tud menni.
Egy terembe érnek mely kör alakú, közepén egy állványon a kővel, mely árasztja magából a zöld fényt, de talaj nincs.*
- Ez megy hogy lehet?* tanakodik hangosan s mivel négy lécen érhetnek el a kőig, választ egyet magának s sóhajtva társaira pillant.*
- Sok siker!* aki az első övé a nyeresség, bár a lányban már igen csak lankadt a versenyszellem az előbbi miatt, így óvatosan teszi rá lábát a lécre. Ekkor fekete varjúk százai jelennek meg s egyenesen őt vagy őket veszi célba, igen lendületesen, így igen csak meginog s visszalép. A szilárd talajon is alig tud menni, nemhogy egy lécen, hol még ráadásul varjúk is támadnak igen vadul, kezével próbálja védeni magát, de azok csak tépkednek ki belőle darabokat, így megint csak fájdalomtól eltorzult hanggal, de elmorogja az igét.*
- Salvio hexia! * ha sikerül létrehoznia bizony akkor neki is indul a lécnek, de így is óvatosan s lassan, hogy le ne pottyanjon. Hogy hova azt nem tudja, mivel nem is mer lenézni, de ha átér épségben s eléri a követ akkor meg is fogja.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:06 pm

*Jas kitartott, így a fal megnyílt, s megmenekültek a felnyársalás elől, ám a lányka keze csúnyán megégett. Diana segít rajta egy kicsit, már amennyire tud. Előttük viszont most egy nagyon szűk folyosó terül el, csak egyesével tudnak tovább haladni. Nem sokan akaróznak előre menni, de végül Varg csak megindul, utána a két lány, majd a sort a lesérült srác zárja. Lassan haladnak, minden lépést megfontolva, de úgy tűnik, itt most nincs semmi csapda. Egy átlátszó kapun haladnak át egyesével, de az sem bántja őket szerencsére. Amikor kiérnek a folyosóról, egy nagy teremben találják magukat, a közepén azzal a bizonyos kővel, amit el kell érniük. Amikor viszont már mindenki a teremben áll, a talaj hirtelen eltűnik alóluk, s csak egy-egy vékony lécen állnak. Josh kicsit meg is billen hirtelen, majd a többiekre mered.*
-Hát ez marha jó. *mondja, mivel így is kissé nehezebben ment, most még egyensúlyozzon is a terem közepére. Ha ez még nem lenne elég, még valamilyen madarak is rájuk támadnak, amik még tovább nehezítik a dolgukat.*
-Remek. Még valami? Esetleg egy kis tornádó a közelbe? *kérdi morogva, majd lassan megindul. Csak három lépést tud haladni, s már meg is billen, így majdnem leesik. Közben pedig a madarak is támadnak.*
~Ez így nem lesz jó. Más ötlet kell, mert így lezúgok.~ *gondolja a srác, majd egy újabb Salvio hexia következik a madarak ellen. Ha már ő igazán tud elmenni a kőig, akkor a követ próbálja magához csalni.*
-Invito zöldfényű kő. *na igen, elég hülyén hangzik, de pontosabb meghatározást nem tud. Talán sikerrel jár, talán nem, a lényeg, hogy így nem fog leesni. Párszor már kopogtatott a vállán a Halál, nem akar újabb esélyt adni neki.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:14 pm

*Ha a diákok lenéznek, a nagy feketeséget látják, semmi mást. Diana nem varázsol, így a madarak természetesen akadályozzák útját, tehát jó párszor megcsípkedik, amik elég fájdalmasak lehetnek. Jas felveti a védőburkot magára, így kissé sikeresebben halad, míg Josh csalni szeretne. Viszont ez nem jön össze neki, a kő meg se mozdul. Valószínűleg az ilyen csalást nem díjazzák, így hát a könyve el is tűnik kezéből, jelezve, hogy kiesett a mérkőzésből. Varg a leggyorsabb és a stupor is betalál, így hát ő érhet hozzá a kőhöz. Ahogy ez megtörténik, a négy diák hirtelen emelkedik a magasba, majd ez után eltűnik az épület és a mocsár közepén találják magukat, ott, ahol az épület és az állatok voltak, azok viszont már eltűnnek a szemük elől. A két lány se látja már a könyvet, de Varg igen, aki kezeiben hirtelen kinyílik és a fiú szemeit automatikusan vonzani kezdi az írás, így furcsa, sárga fény villan a könyv és a harmadik szeme között és ez után el is tűnik a szemei elől. És hogy most mi történt? Megtanulta a képességet, tehát egy nap, csak egyszer fel tudja használni ezt, így hát egy órán át kibírja a vízben levegővétel nélkül. Most már nincs veszély, se próba, nyugodtan visszatérhetnek a Mysterioba. Az út adott, de semmilyen lény nem támadja már meg őket, tehát biztonságos az ösvény. Ismét egy kalandban volt részük, melyet sikeresen túl is éltek és beláttak még egy mágikus könyvtárba is, ahol ezek szerint sok-sok minden rejtőzik, melyet ha valaki megtalálna és mindet felhasználná, erősebb lenne az összes varázslónál.*

//Köszönöm a részvételt mindenkinek, remélem, hogy tetszett ^^ //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:24 pm

* A burok nélkül neki sem indulna, mivel igen két ballábas ez a leányzó, könnyedén lepottyanna a mélységbe, hova még csak nézni sem mer. Nem mintha tériszonyos lenne, na de jobb a békesség. Még a varázslat után is lassúnak tűnik, mert el sem éri a léc végét, már a levegőben érzi magát, egy ijedt kis sikolyt hallat, de ahogy körbetekint látja, hogy a többiek is hasonló helyzetben vannak. A könyv, melyet eddig szorongatott a kezében eltűnik, de ezt már csak a talajon veszi észre. Viszont Vargéban ott van, s mivel látja hogy a másik kettőnél sincs, így közelebb lép hozzá.*
- Te nyertél! Gratulálok!* mondja igen csak lelkesen, tud ő veszteni, szóval nincs itt gond. Egy fény is megjelenik a fiú homloka körül mit elkerekedett szemekkel figyel, akár csak az eltűnő könyvet.*
- Mit is kaptál?* ő csak a sajátját tudja, így kíváncsi milyen erőhöz is jutott a fiú, persze csak ha nem titok. Közben azért körbe néz s látja hogy az állatoknak hűlt helyre mire összevonja szemöldökét.*
- Érdekes...* motyogja maga elé, majd sóhajt, bizony ennyi izgalom elég volt mára.*
- Megyünk együtt vagy más tervetek van?* néz végig rajtuk, örülne ha nem egyedül kéne visszamennie, de ha esetleg a többiek mennek a maguk dolgára, hát maga is így tesz, nincs más választása vissza kell jutnia a kastélyba. A többiektől függően indul meg s ha minden igaz így vagy úgy de vissza is jut a Mysterioba.*

// Köszi ezt a nem is olyan kicsi mesét, élvezetes volt //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:26 pm

*Mindenkinek meggyűlik a baja a vékony léccel és a madarakkal, leginkább Diananak, aki érthetetlen módon nem hozott létre se védőburkot maga körül, és még csak nem is támad a madarakra, így őt szépen össze is csipkedik a madarak. Josh viszont úgy dönt, hogy a mágiához fordul a győzelem érdekében. Nem akar ő csalni, de ha egyszer nem tudna eljutni a sebe miatt a kőig és lezuhanna, na meg ha már egyszer mágus, alap, hogy megpróbálkozik azzal, hogy magához hívja a követ. Ám ez nem sikerül neki, sőt, még a könyv is eltűnik a kezéből.*
-Héé... *pillant hirtelen a kezére, ahol hűlt helye a könyvnek. Ezután ismét a kőre néz, amit már kezébe is fog Varg, így most ő került ki győztesen. Ekkor hirtelen a magasba emelkednek, némi kapálózás mellett, majd ismét a mocsár füves részén érnek talajt, az épület előtt. Pontosabban az épület hűlt helye előtt, mivel az már eltűnt. Ahogy Josh a többiekre pillant, a két lány kezéből is eltűnik a könyv, majd Varg előtt megnyílik, s egy furcsa fény köti össze a fejét és a könyvet egy pillanatra, majd az ő irománya is eltűnik. A fiú odasétál hozzá, majd kezet nyújt.*
-Gratulálok, szép volt. *mondja, majd egy kis fintorral az oldalához kap.*
-Ti is ügyesek voltatok. Jó kis csapatot alkottunk. *mondja Josh egy kis mosollyal, továbbra is fogva az oldalát.*
-Viszont most már húzzunk haza innen... *jó lenne inni egy a gyógyító által kevert löttyöt, ami rendbehozza az oldalát, ha már neki nem sikerült tökéletes munkát végeznie. Sajnálja, hogy nem ő nyert, mivel tetszetős képességre tett volna szert, de nem sajnálja a fiútól az övét, megérdemelte. Főleg, hogy nélküle már halott lenne, mivel az a mocsári szörny lehúzta volna a mélybe.*
-Menjünk. *mondja újra a fiú, majd minden bizonnyal a többiekkel együtt indul vissza az iskola irányába, ahol első utja a gógyítóhoz vezet, míg a második a zuhany alá, mivel elég trutyis és izzadt is a mocsár után.*

//Köszi szépen, nagyon jó kis mese volt Very Happy

Én nagyon élveztem ^^//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:30 pm

*Próbál gyorsan haladni, de elsődlegesen a madarakra koncentrál, és támadja amelyik közel jön, a többiek is próbálkoznak, ahogy figyeli, és ő is folyamatosan tolakszik előre, és úgy tűnik a végén sikerül is elérnie a követ. A következő helyszín ismét a mocsár.. de minden más eltűnt*
-Na erre mond hogy nem délibáb*mondja de mivel ott van még a könyv a kezébe, sajnos omlott is a saját egyenlete, tényleg volt itt valami*
-Vajon hova tűn......*akarná folytatni, de a szemét mintha a könyv oda vonzaná a lapjaira, és a sárga fényt is látja, nemtudja pontosan hogy történik ez az egész, csupán valami fura érzést érez, végül amikor véget ér a dolog össze csukja a könyvet majd a többiek fele néz , még mindig nem érti a dolgot, de tényleg érez valamit , majd minden esetre kipróbálja a dolgot, remélhetőleg nemsokára. Jas felé csak kissé megrázza a fejét, mint aki most ébredne fel valami álomból*
-hmm elméletileg víz alatti lélegzés egy óráig... kíváncsi vagyok, és köszi..*mondja egy félmosollyal Josh szavaira meg csak komolyan bólint, majd kicsit el is mosolyodik*
-Köszi..Az odlalad megvan?*kérdezi, elvégre nem most kéne nagyobb bajnak történni amikor végeztek, végül csak bólint*
-Szerintem is jó csapat vagyunk... már csak az is bizonyítja hogy még mind élünk*mondja végül egy kisebb mosollyal majd bólogatni kezd.
-Igazatok van Azt hiszem itt már nincs keresni valónk..*néz a többiekre majd az útra ami vissza vezeti őket*
-szerintem menjünk mielőtt megint valamibe belekeverünk bár....*nézi egy pillanatig a helyet, majd megrázza a fejét, és lassan elindul az ösvényen, nem tudni mire gondolva, kicsit még nehéz össze rakni a történteket*

\\köszi a mesét. Nagyon élvezetes volt Smile

\\

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-25, 7:32 pm

* Amint lábát ráteszi a lécre a madarak is megjelenek. Az előtte álló útra koncentrál vagyis a élre. Egyensúlyoz mert különben leesne. A madarakra is pillant olykor.*
- szép madarak, kedvesek vagytok ugye nem bántotok,* Beszélés közben neki jobban megy az egyensúlyozás így hát tovább beszél a lényeknek.*
- ha túl jutok s nem bántotok adok nektek magokat remélem nem hússal táplálkoztok és szelídek is vagytok* Dallamos hangjából azért kicseng hogy nem valami maga biztos eközben nem sok idő telik el és alig haladt a lécen. Az egyik madár bele is csíp egy nagyot.*
- A fene beszéljen hozzátok* Csúszik ki a száján és kissé mérges lesz. Elönti agyát a vörös felhő.*
- Beszél nektek szépen az ember és itt bántotok.?* Még egy csípés a szöszinek*
- Soha nem bántottam a madarakat de mostantól kerüljetek csak el!* Kapja a következő csípést is közben de azért halad is a dühtől. Fél úton járhat mikor lebegni kezd s vissza kerül a lápba. Ezzel a kalandnak vége van! Varg megkapta a különleges képességet, ahogy az járt neki. A szöszi mérge elszállt s Varg felé fordul*
- Gratulálok* mosolyodik el és ismét a kedves kis Diana. Hát igen neki gyorsan elszáll a mérge de madarakat nem akar látni egy darabig az biztos! Persze ha használná azt amit tanult, talán nem lenne csípés karján. Talán el kelen felejteni mugli származását és sebesülés nélkül úszná meg a dolgokat. Joshra is pillant*
- Remélem hamar helyre jössz szaktárs* Mosolyodik el ismételten s végül csak a lány maradt akinek egy puszit nyom a pofijára.*
- Gyere helyre gyorsan. * A mosoly neki is jár és fél vidáman el is indul a déli tőtorony felé, de nem egyedül elvileg hanem a többiekkel. Ő is egyet ért azzal hogy jó kis csapatott alkottak a mi nap. Neki ennyi elég volt a lápot. Hogy vissza tér e a varázs könyvek közé? Még azt nem lehet tudni. Fáj neki a csípés persze, de legalább túl élte azért ennek már lehet örülni. Ő bizony kisit lepihen szobájában.*

// Köszi szépen én nagyon élveztem! ^^ //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-08-29, 2:14 pm

// Toxicologia 8. óra házi feladata //

* Az eső közben elállt, úgy tűnik csak egy kis zápor volt. A mocsár kietlen és sötét is. A hangok melyeket hall főként békától származnak. Végül is ezért van. Békát szeretne fogni. Mivel tudja hogy egy ilyen helyen elég ingoványos a talaj így nem hagyja el a kijelelőt úttat. Még a végén bele ragadna a mocsárba. Már csak az a kérdés hogy csalja az útra a békát. Talán nem kell, mert máshogy is megadható a béka befogása. Mivel az esőnek vége pár giliszta mászót ki a földből. Neki arra is szüksége van így összeszedd párat. A neheze még csak most következik. A gilisztákat ismét a táskájába teszi és tovább halad. Az idő telik a séta közben és nem zavarja a zaj ami a mocsárban van. Meg áll s körbe néz. A szeme meg is akad egy szép nagy példányon. Gyorsan pálcát ránt s az állatra szegezi *
– Invotó varangyos béka.* A béka immáron a kezébe van. Elég hideg és nyálkás is a bőre így szorosan tartja hogy a jószág ne tudjon elmenekülni. A pálcát zsebre dugja s táskájából előveszi az üveget amit hozott magával. A békát bele teszi s a tetőt rápattintja melyen kis lyukak vannak. Így a béka kap valamennyi levegőt. Mivel amiért jött meg van így nem időzik többet a lápon. Ismét új célt tűz ki maga elé. Irány a város!*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-04, 12:56 am

*Ez a sok olvasnivaló totál kikészített. A mai napom betűkből és betűkből állt szinte. Ja, tényleg, meg betűkből. Amúgy a betűket említettem már? Torkig vagyok már az abc-vel. Duzzogva vettem fel a pulcsimat, mert hát igaz, hogy jó idő van, de azért mégis fúj a szél.
Kezeimet a kenguruzsebekbe rejtem, egyikben a pálcám lapul, a másikban pedig a jó öreg dohánytárcám. Már csak három szálam maradt, az idegzetemnek pedig most pontosan erre van szüksége. Ezt az egész napos semmit tevés muszáj valahogy ellensúlyoznom, tehát ma úgy érzem, jó nagyot fogok sétálni.
Igaz, hogy a hold és a csillagok valamennyire világítanak, így is csak az ösvény állítólagos vonalkáját látom magam előtt. Ilyenkor azon gondolkozok, hogy másnap el kéne mennem a könyvtárba, vagy valami überstrébert megkérdezni, hogy tud-e valamilyen éjjellátó varázst vagy bájitalreceptet. A farkasvakság az szívás, szürkületkor szinte semmit nem látsz. Az ilyen szuper ideiglenes megoldások kellenek ide. Persze, egyébként, reggelre mindig elfelejtem.
Magamban dudorászok valami baljós dallamot, miközben meggyújtom a cigim megfelelő végét. A füst gomolygása valahogy mindig olyan élvezettel tölt el. Egyszerűen szép. Magam mögé pillantok: a kastély már messze van, itt senkit nem zavar, ha elkezdek hangosan lálálázni. A szövegre szinte soha nem emlékszek.
Lehunyom a szemeim egy pillanatra, miközben lábaim még egy tank kecsességével vetekedően törik az utat. Ennyi idő pont elé, hogy félrelépjek, cipőm gumitalpa megcsússzon és lendületből térdig vágódjak a saras, iszapos, magába szippantó valamibe. Egy rendkívül értelmes „hee?” szalad ki a számon, a dalolászást szüneteltetem bizonytalan időre. Jesszusom, én itt fogok meghalni! Jön majd két bazinagy medve, vagy vérfarkas, vagy vérhangya, illetve hasonló barátságos vadállat és nekem lőttek. Kész. Kaput. Vége.
Próbálom kiemelni a jobb lábamat, de csak rosszabb az egész. Világmegváltástól távol álló gondolataim közben szivom a cigarettát, hátha ezzel együtt valami épkézláb ötletet is össze tudok kaparni. Ha ezt Dannynek elmesélem… feltéve ha megérem a holnapot.*
- Hát én ezt nem hiszem el... *szörnyű napom volt, most még ez is… Magamban morgolódva olyan lehetek, mint valami házsártos vénember, akinek a protkója és a kert csillogása a legnagyobb gond.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-04, 1:25 am

*Mirának a pakolás már teljesen készen van szekrénybe ruháit bepakolta, hogy megtalálja, és már a házijait is megcsinálta nagyjából... kivéve a gyakorlati részt, az maradt utoljára. Az agyhelye el is fáradt is gondolkodásba kezdett mit is kéne csinálnia, fedeznie még jobban az iskolát avagy bent maradni az iskolában és punnyadni a szobában.*
~ Inkább az iskola területét...~ *Gondol egyet majd ennek megfelelően, öltözik fel. Szokásos bőr nadrág ami fekete és megy az alakjához és egy hosszú ujjú póló, mert a szélben csak nem vesz fel toppot.. a pólóhoz megfelelő kardigánt keress és azt veszi fel és indul el sétálni. Nagyon benne van hiszen a séta jó sport és felfrissül tőle. Elmegy Mira a Seol szigetre, ahonnan indult a révésszel így felfedezi azt a területet. Ott a lápvidékhez ér. Pálca nála van biztonság kedvéért, mert itt se kép se hang olyan csend van, ki tudja mikor támad rá valami.. Habár ismer pár olyan varázs igét amit Sam az apjától tanult és átadta a tudását, de azért jobb vigyázni. Ahogy halad a sötét erdőben vagy minek.. Lápvidéknek mondható, néz a lába elé is.. mivel sejtheti bármelyik pillanatban elsüllyedhet.. Fényt teremt a pálcájára és úgy halad tovább..*
~ Tök jó, miért kell mindig ennek az átkozott szélnek fújnia megfázik tőle az ember... ~ *Mérgelődik és a kapucniját felhúzza. Ahogy halad egyszer csak hangokat hall egészen közelről, így a pálcáját maga előtt tartja, hogy lásson.*
- Van itt valaki?*Teszi fel a kérdést, majd lejjebb néz és egy "ismeretlen" fiút fedezz fel aki süllyed. Mira nagy szemekkel nézett és először gondolkodni kezdett, hogy kihúzza e a srácot.. de mivel nem szeretne gonosz lenni.*
- Kell segítség?*Kérdezi rideg barátságtalan arccal ilyenkor az arcizmai megfeszülnek, de végülis elkezd keresni valami faágat.. Talál is egy jó vastagot. Megfogja és a fiúnak adja, hogy fogja meg és húzza kifelé. istenem semmit sem tanult az órán? Csóválja meg a fejét mert végülis, ki tudott volna lebegni a mocsárból ha akar.*
- Jól vagy?*Érdeklődik a fiú iránt és közben elfelejtett bemutatkozni.*
- Amira vagyok Cruorisos diák. Téged hogy hívnak?*Biccent a fejével és utána nyújtja csak a kezét a srácnak. Nem kell félni Mirától, minden ismeretlennel ilyen, és csak utána oldódik fel.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-04, 2:20 am

*Ilyenkor bezzeg semmi hasznavehető varázslat nem jut eszembe. Szerintem te is tudod, hogy ez milyen idegesítő is tud lenni. Még szép, hogy így megy. A mugli szomszédunk erre csak annyit mondana, hogy ami elromolhat, az el is fog romlani. Ha jobban belegondolok, mást nem is hallottam tőle a tizenhat évem alatt…
Na tessék, már fényeket látok, erre muszáj egy újabb szállal elszívnom. Ha lenne egy kívánságom, akkor egy olyan cigi lenne, amit életem végéig szívhatok. Ki tudja, lehet teljesül is, és ez lesz az. De ha lenne még egy, akkor egy saját főzőműsort kérnék abban a menő dobozban, amit mintha tévének hívnának. Néha elgondolkozok, hogy azt miért nem a varázslok találták fel.
Várjunk egy hangyafaroknyit. Ez nem lidérc. Ez egy igazi élő lány.*
- Héééhahóóó! *kiáltok bele a nagyvilágba, ezzel jelezve, hogy őszőkeségem igenis itt tartózkodik ennek a mocskos mocsárnak a díszpáholyában. Viszont a cigim el nem dobom, inkább szóval tartom addig.
Ahogy közelebb ér megmentőm, kicsit bántja a szemem a fény, de viszonylag hamar hozzászokok. Viszont most óriási kérdést tett fel. A férfiúi büszkeségem forog kockán, ha elfogadom a felém nyújtott ágat. Egye fene, egy ilyen csinos lány miatt hol érdekel engem egy kis dac?!
A számba teszem a cigit, két kézzel erősen belekapaszkodok a segédeszközbe (khm…), majd kievickélem magam a szilárd talajra. Az a rohadt sár, most úgy nézek ki, mint egy buckalakó. Tudod, ez is ilyen mugli cucc, teljesen lényegtelen.*
- Köszönöm, húú nem is tudod milyen jókor jöttél. Téged az égiek küldhettek, ez száz. *hálámat a sok beszéddel és száz wattos vigyorommal fejezem ki, miközben félig elégett cigimmel hadonászok magam mellett.* - Komolyan, olyan vagy, mint Robin Hood csak… *elgondolkozok egy pillanatig, ahogy ránézek* -… csak lányban és modernebb kiadásban. Amira Hood.
*Hát most borzasztóan büszke vagyok magamra és a határtalan fantáziámra. Az utolsó slukkot is elszívom, mert abban van a sok vitamin, majd a csikket nemes egyszerűséggel oldalra hajítom. Mert én menő vagyok és megtehetem.*
- Lady Marian… akarom mondani, Lady Lessyhez van szerencséd. Bár ez inkább fordítva van. Egyébként Exortus. *Annyira jó, hogy nem fagy le a vigyor az arcomról. Elegáns mozdulattal a hölgyemény kacsójához nyúlok, és ahelyett, hogy megráznám, inkább egy finom puszit nyomok rá.*
- A takarító bűbájok soha nem tartoztak az erősségeim közé. *Elhúzom a számat, miközben a nadrágomat bámulom szomorú szemekkel. A cipőm… hát arról inkább ne is beszéljünk.* - Na de hálám jeléül megkínálhatlak? *A dobozt a kisasszony felé nyújtom, s várom, mit lép. Amira… milyen furi név, de legalább lehet becézni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-04, 2:45 am

*Mira még nem igazán találkozott más házbelivel, egyszerűen bosszantotta, hogy nem tud olyan kedves lenni mint mások. Csak érezni lehet a ridegséget a lányon mert még nem is pislog. Vagyis ha belegondol egy házbelivel vagyis más házbelivel találkozott, Ayshával de csak az órán.*
- Csak épp erre jártam, mert kimaradt a mai napomon a sport. Talán tényleg, az égiek küldtek, vagy nem.. mert ha belegondolunk az égiek mit láthatnak még előre?*Teszi fel filózófusan a kérdést, amit igazából utál, de még is olyan hangon beszél... *
- Nem kérek köszönöm. A Cigaretta árt a szervezetnek nem is szeretem a füstöt.*Mondja még mindig barátságtalan hangon hiszen valamiért nem tud feloldódni. Megforgatja szemeit majd körbe néz a környéken.*
- Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem forduljunk vissza aztán pihenünk valahol semmi kedvem egy újabb mentőakcióhoz vagy minek is mondjam...*Válaszolja Mira, de a Hoodnál felvonja a szemöldökét.* ~ Ha ezt bóknak szánta hát nem is tudom...~*Gondolkozik el, majd megindul vissza felé amerről jött.*
- Lessy? Valami Francia név?*Érdeklődik, mert ott van ilyen becenév bár nem biztos. Csak az emlékezeteire hanyatlik. hallgatja, hogy a tisztítóbűbájoknál nem az erőssége, kicsit felvonja a szemöldökét ismét. Mira sem mert ő a sötét varázslatokban alkalmas szóval vigyázni kell vele, bár igyekszik nem ezt az arcát mutatni hanem a rendesebbet. de gyakran nem sikerül ez neki.*
- Merre felé laksz? Mármint jöttél...*Teszi fel Mira a kérdést, hogy azért ne csendben haladjanak egymás mellett. Nem fog sikerülni ez a téma nála mert ilyen rideg utoljára 3 éve volt.*
~Remek, gratulálok magamnak~*Mérgelődik magában, de nem mutatja ki. Bocsánatot, sem kér a modora miatt mert a büszkesége nem engedi. csak egyenes háttal és büszke tartással halad a fiú mellett.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-04, 1:33 pm

- Ez nem is az én cigim, itt találtam, és véletlenül meggyújtódott… meg véletlenül beleszívtam, én nem cigizek. Uuuuugyan, dehogyis. *Jóllakott óvodás fejjel bizonygatom, illetve úgy, hogy a dobozt a hátam mögé vetem. Már alig volt benne, az a pár szál pedig megéri Mira társaságát.
Ahogy nekiállunk sétálni, érzem, hogy a cipőm nagyon nem kényelmes. Minden lépésnél fura, cuppogós hangot ad ki a talpam és az átsarasodott zoknim. Majd valamelyik házimanót megfűzöm, hogy mossa ki.*
- Olyasmi, de a Lessy csak a becenevem, a Lesterből jön. *Ahogy előttem battyog a pici pálcika lábain, olyan kis babának tűnik. Nem tudom, mennyivel lehetek magasabb nála, de folyton az jár a fejemben, hogy ha netán megint megcsúszok és ráesek, akkor darabokra törik.* - Te vagy az első olyan ember, aki nem azzal piszkál, hogy „Lessy… hmm… az egy kutya volt, nem?”. Egyébként nem tudom milyen eredetű név, de ráhibáztál. Apai ágon visszanézve Franciaországból költöztek az őseim ide, mármint Hastingsbe.
*A többi részletbe nem megyek bele, arra neveltek, hogy erről csak annyit mondjak, amennyi épp szükséges. Nem sokan tudják, hogy aranyvérűek vagyunk, elvégre egyáltalán nem úgy élünk. Ez az egész „fúj, te sárvérű” alapú sznob létforma pedig már akkor kihalt a családunkból, amikor az első felmenőm ide költözött.*
- És te honnan jöttél, hogy így ráéreztél a dolgokra? Vagy csak titokban követed minden lépésem? Mert akkor máshová kellett volna temetnem azt a hullát... *Ha az utóbbi kérdésre igennel válaszolna, és komolyan is gondolná, akkor elfelejteném a betűundoromat és egy ~~gyors távoltartási végzést~~ szerelmes levelet írnék. Még akkor is, ha ebben a kis fényben alig tudom kivenni a vonásait. De biztos tündéri. Bár a tündérek általában nem járnak bőrnadrágban… ez kicsit gyanús nekem. Össze is vonom szemöldökeimet, ahogy baljós gondolatmenetembe egyre jobban belegabalyodok.*
- Minden bajba jutott kiscserkészen segítesz vagy esetleg én voltam túlságosan ellenállhatatlan? *Kezeimet újra a zsebembe mélyesztem, tekintetem pedig Miráéba. Már amennyire ezt sikerül ebben a halvány fényben. Valamint, már amennyire a hölgyemény méltóztatok rám nézni, és nem makacsul csak maga elé. Ugye nem kérek sokat?*

//fagyi...//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 7:29 pm

* Mikor legutóbb itt járt, a szöszi elég érdekes helyzetbe keveredett. Ma biztos nem fog semmilyen pulzáló fényt követni még csak az kéne neki. Ma nincs fel fedező hangulatba és nem is azért jött ide hogy holmi fények után szaladgáljon. Más terve van itt. Mivel kedvenc felsőjét elszakította Is ezért nem tudta fel venni. Pedig nagyon szeretete. Na mindegy majd vesz egy másikat, bár ugyan olyant még egyet biztos nem fog találni. Egy fekete pulcsit vett fel mely garbó, tehát a nyaka is védve van. Hozzá a szokásos nadrág mely egy farmer ami ráadásul mini. Most alá vett egy fekete színű cica nadrágot mert nincs ötven fok meleg. Ma nem magas sarút vett fel hanem egy cipőt. Így indul a mocsárnak hogy meg találjon valamit. Még mindig nem tetszik neki a látvány melyet ez a táj nyújt de hát ez van. Az úton megy s ügyel hogy bele ne lépjen valamibe mely ragad. nem akarja elhagyni a cipőjét. A födet kémelni hiszen a tárgy minden bizonnyal ott kell hogy legyen bár lehet hogy már nincs is ott. ma utána jár ennek és tesz egy szép kört a vidéken.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 7:56 pm

* Jobbra, majd balra, végül egyenesen, aztán megint balra, végül jobbra... Valahogy így lehet elképzelni, hogy egy maga fajta fiú, hogy keveredik egy olyan helyre, mint ez a vidék. Felvonja a szemöldökét, és értetlenül bámul a távolba. *
~ Na, hogy kerültem én ide? ~
* Teszi fel magának a legelső kérdést, miközben megvakarja a tarkóját. Az tény, hogy ez jutott elsőnek az eszébe, mivel fogalma sincs, hogy merre bolyongott, hogy végül ideért. Végül is egy vállrántással indul tovább, majd alaposan körbe néz, hogy mi is lehet ez a hely. Kicsit fura, de ha dagonyázni van kedve akkor biztos, hogy ellátogat ide máskor is. De úgy dönt, ha már itt van, akkor ideje egy kicsit körbe néznie, nem mintha szabad szemmel nem látná be a terepet, de ez csak részlet kérdés. Zsebre csúsztatja a kezeit, majd lehajtott fejjel, azon kezd el töprengeni, hogy mit találjon ki a nap hátralevő részében. Elvégre itt azért is jó gondolkozni, mert nem zavarja senki, és csönd van. Épp ezért sem veszi észre, hogy nem egyedül van,és szépen neki is ütközik az ismeretlennek, mire hátra tántorodik. Felkapja a fejét, és azonnal kirántja a kezét a zsebeiből, majd elhúzva a száját lép a lányhoz közelebb. *
- Ne haragudj, nem láttalak.
* Kezd el mentegetőzni, és reméli, hogy annyira azért nem lökte meg, hogy bele esett volna a sárba, de ha mégis akkor nyújtja a kezét, hogy felsegítse a másikat. Utána a pulcsija cipzárját összehúzza, mert kezd egy kicsit fázni, bár nem az a fázós típus. Hogy ne csak így álldogáljon, hamar fel is tesz egy kérdést. *
- Mi járatban vagy erre felé?
* Vonja fel a szemöldökét, mert azért nem hiszi, hogy Diana is eltévedt volna, mint ő. Legalábbis az kicsit furán jönne ki, de nem lehetetlen. Miközben várja a választ, vagy épp hallgatja, újra a zsebében kötnek ki a kezei. Érzi azért, hogy a levegő kezd lehűlni, azzal hogy sötétedik, na meg persze, hogy ősz van. Érdekes, hogy ahogy melegíti a kezeit, érzi, hogy csak az ujjai vannak "lefagyva" a tenyere szinte lángol. Mondjuk ez őt nem zavarja, bár a combján nagyon is érzi. Szemeivel a cipőjét kezdi el pásztázni, és azon gondolkozik, hogy hogyan fogja eltávolítani ezt a temérdek mennyiségű dzsuvát, ami belepte a cipőt. *
~ Végül is a víz csodája. ~
* Végül erre az elhatározásra jut, hogy majd, amint visszatért a szobájába, letusolja a cipőjét. Még jó, hogy nem csak egy van neki, mert akkor bizony 2 napig nem bírna kijönni a szobából, ami nem lenne túl jó, mert nem szeret a négy fal közt üldögélni. *

// Szülői szigor miatt egy pici fagy //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 8:52 pm

// Szülői szigornak vége, szóval olvad! Very Happy

//

* Valamit nagyon keres ez a lány. Kék szemeit a földre irányítja és lassan lépked előre. Most nem figyel másra bár néha egy egy béka elvonja a figyelmét. Most nem keres magának herceget mert Diana olyan lány aki azt hiszi ha megcsókol egyet akkor herceg lesz abból a csúnya állatból. Azok akik hisznek a csodákban és a mesékben navivak lennének? Ha igen, akkor ez a lány az. Valaki neki megy és sikeresen fel is borítja. nem figyel és nem valami jó az egyensúly érzéke sem bár sokat fejlődött az utóbbi időben. Szépen arccal előre esik azért nem egészen mert két kezét előre nyújtja hogy tompítsa az ütést. Így Arca nem súrolja a földet de ruhája szépen saras lesz. Nem gondolta volna hogy bárki is tartózkodik ezen a vidéken rajta kívül. Meglepetten fordul a fenekére s keresi azt a személyt aki neki jött vagy lehet nem is személy, Kitudja milyen állatok járnak ezen a vidéken. Mikor megfordul akkor kiderül hogy nem állat hanem egy fiú az aki megzavarta. Ráadásul nem is ismeretlen a lány számára. Mikor megfordul látszik hogy kék szemeiből könny csorog. Kissé érzékeny lett mostanában ez a lány. Nem válaszol a fiúnak csak nézi a másikat és megtörli a szemit. Mikor kezet nyújtanak neki hogy fel segítség azt elfogja.*
- Ez a minimum* Mondja remegő hangon a fiúnak és úgy is gondolja. Ha már ellökte akkor az a legkevesebb hogy felsegítse. sipog pára a leányzó és megnyugszik. A sírás abba marad ám szemei üvegesek még mindig.*
- Keresek valamit.* Válaszolja és próbálj eltüntetni a sarat magáról elég kevés sikerrel. azt éri el hogy amúgy is dzsuvás keze csak még koszosabb lesz.*
- Hát ez remek* szalad ki a száján. Kissé csípős hangulata van ma de ez nem a fiú személyének szól csak jó dolog nem történik vele.*
- Te mit keresel itt?* pillant fel a másikra majd vissza a ruhájára majd vállat von. Úgysem tudja eltüntetni a barna kosz réteget.*
- Múltkor itt jártam és elhagytam az egyik gyűrűmet bár lehet nem is itt. Gondoltam megnézem hogy itt van e még.* Kiegészíti a választ és a mögötte lévő talajra bök fejével. Kissé el is fordul a fiútól de szemeit ráirányítja.*
- Segítesz vagy keresem egyedül?* Kérdezi meg kiváncsian mert ha nem segít a fiú akkor bizony elválnak útjaik és ki ki megy a maga útjára.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 9:10 pm

* Nem úgy sikerül a találkozás, ahogy szerette volna, és mikor a másik a földre kerül, elhúzza a száját, majd nyújtja is a kezét. Kicsit furának tartja, hogy most elkezd pityeregni Diana, mert nem így ismerte meg, vagy legalábbis első ránézésre ezt nem nézte volna ki. Szemeivel végig követi a kis kezek útját, amik próbálják megszabadítani a ruhát, a sártól kevés sikerrel. *
- Tényleg sajnálom.
* Valóban így gondolja, mert nem az volt a szándéka, hogy a másikat fellökje, sőt egyáltalán nem is volt szándék, csak egyszerűen elkalandozott, és máris jött egy kemény hát. *
- Mit keresel?
* Kicsit szűkszavú most a lány, de azért reméli, hogy kap is valami információt, de mielőtt ez meglenne, őt veszik kérdőre. Megrántja a vállát, miközben a tenyérrel felfelé lévő kezével jelző, hogy fogalma sincs, de ezt azért szóban is elmondja. *
- Igazából, csak eltévedtem. Valamerre bolyongtam, azt itt lyukadtam ki.
* Egy egyszerű válasz, majd már kap is választ a kérdésére. A gyűrű említésére, az egyik szemöldökét felvonja, hiszen azt a boltban is lehet kapni, nem érti, hogy miért ennyire fontos. Aztán hirtelen leesik, hogy talán nem is egy egyszerű gyűrűről van ám szó. *
- Fontos? Mármint a gyűrű? Szóval nem egy ilyen boltban kapható bigyó?
* Kicsit óvatosan közelíti meg a kérdést, hiszen nem akarja azt tudatni, hogy ezt a bóvlit, bármelyik sarkon megkapja. Inkább arra vár választ, hogy kié volt a gyűrű, vagy valami családi hagyaték-e. Közben a cipőjére is lenéz, mert nem egy higiénikus ez a hely, és azon kezd el filózni, hogy hogyan is szabaduljon meg a kosz rétegről. Egy kérdés vonja el a figyelmét, amire belenéz Diana szemeibe, majd beleegyezően bólogat. *
- Persze, hogyne, szívesen. Csak mond, hogy néz ki. Mármint tudom, hogy egy gyűrű, hogy néz ki, de valami ismertető jel, mondjuk egy rubint, vagy nem tudom.
* Kicsit most tanácstalan, és kezd zavarban is lenni, és kezdi megbánni ezt a kérdést, hiszen ezzel sikeresen leégeti magát. Végül is már feltette a kérdést, úgyhogy már mindegy, inkább téma terelőt próbál felhozni. *
- Merre jártál? Mármint itt a mocsárban, merre keressük?
* Szíve szerint azt is feltenné, hogy mit csinált a lápban, hogy a gyűrű lecsúszott az ujjáról, bár ilyenkor felvetődhet a kérdés, hogy valóban az ujján volt-e a lánynak. Idáig már nem jut el, inkább elkezdi a szemeivel keresgélni, hátha lát egy fénylő tárgyat valahol. Nem akarja elrontani azzal a másik kedvét, hogy talán soha nem találják meg, mert lehet már rég elsüllyedt valamiben, de azért igyekszik, hátha ezzel is egy kicsit kiengeszteli Diana-t. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 9:34 pm

* A szöszi sajnos a sárban landol mert Troy fellökte. Valószínű hogy nem direkt mert hát mondta hogy sajnálja. Nem feltételezi hogy direkt csinálta volna mert hát nincsenek rosszba a fiúval. Sírni kezd de mindezt csak halkan. Nem a lökés miatt, bár az volt a kiváltó ok. Elég sok csapás éri ezt a lányt és még ez is. A fiúra pillant s mikor a második sajnálom is elhangzik megrázza pici fejét. Jelzi hogy nem haragszik rá hiszen mindenkivel előfordul ez a dolog. A kérdés hallatán elmondja hogy elhagyta a gyűrűjét melyet szeretne megtalálni ám előtte megkérdezi a fiút hogy ő mit csinál itt.*
~ Erre csak úgy az emberek nem jönnek vagy még is?* Gondolkodik el mert ő erre a kietlen vidékre nem jönne. Kicsit lassan kapcsol s rájön hogy a fiú azt is mondta hogy eltévedt. Így már érti. Ezután válasz is a kérdésre amire szemöldök emelkedés meglepi de nem fűz hozzá semmit. A fontos kérdésre bólint hogy igen. Ha nem lenne az akkor nem is keresné.*
- Ez nem ilyen gagyi gyűrű hogy minden sarkon meg lehet venni ráadásul emlék is fűz hozzá szóval elég fontos lenne megtalálnom* Fejti ki hosszasan a másiknak. Rá is kérdez hogy segít e neki a másik mert hát négy szem csak többet lát mint kettő.*
- Hát olyan mint egy gyűrű. Semmi giccses valami nincs rajta. Ezüst színe van és van benne egy vörös kő. De ilyen picike.* Mutatja két ujjával, hogy mekkora is a kő. Nem nagy mint egy normális nem feltűnő köves gyűrű. El is indulnak elvileg hogy megtaláljak azt a gyűrűt amit keresnek. A kérdésre viszont a fiúra pillant.*
- Hát ez elég bonyolult.* Egyenesedik ki a leányzó és körbe néz.*
- Az úton az biztos aztán arra vagy nem is arra bár lehet hogy arra* Sóhajt egyet mert neki ez a mocsár tök egyforma minden hol.*
- Valahol volt egy fény és arra mentünk a többiekkel ami fura volt mert valami szörnyek még meg is támadtak minket.....* Húzza l a száját mert az nem volt mókás dolog főleg hogy nagyon rondák voltak meg kitudja hogy igazából mikor voltak azok a lények.*
- Aztán tovább mentünk és egy tisztásra értünk vagy ahhoz hasonlóhoz ott állt egy ház ahol egy öreg ember volt. Azt nem tudom hogy mit csinált oda bent arra nem figyeltem. Amire igen hogy én legyek az első. Versenyt kelet futnunk, de nagyon nehéz volt. Szóval nem is lettem első.* Szeretett volna de nem sikerült. Ez van majd legközelebb ügyesebb lesz vagy nem.*
- Mondjuk én ennél tovább nem akarok menni. Nincs jó emlékem erről a helyről.* fejét fel felé emeli mert igen csak kezd sötétedni.*
- Azt hiszem ez már nem lesz meg* Néz megint a fiúra és sóhaj egy aprót. Az idő ma nincs vele mert sötétben biztos nem tudja megtalálni. Amúgy sem szeret a sötétben mászkálni legalább is a szabadban biztos nem.*
- Te hallottál valamit arról hogy itt élnek fura lények?* Kérdez r mert lehet hogy a fiú tudja mi az ami megtámadta őket a múltkor.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 10:01 pm

* Legalább azt megtudja, hogy fontos, ami jó jel, hisz azért kérdezte. Egy kisebb történet mesélés, ami hozzá kapcsolódik, és amire bólint is egyet. Elég nehéz feladat lesz megtalálni egy kicsi ékszert ezen a nagy sáros vidéken... Főleg, hogy kezd sötétedni, és a pálcával való világítás sem igazán segítene, a másik meg, hogy nem igen szeretne ezen a hátborzongató helyen lenni vaksötétben. *
- Értem. És az ujjadon volt, vagy a zsebedben?
* Mégis csak felteszi ezt a kérdést, hisz nem mindegy, hogy hol tartózkodott a kis csecsebecse. Mert úgy hiszi, hogy csak nem fog leesni az ujjáról, ha kapálózik, ellenben ha a zsebében volt, akkor ki is eshetett. Végül megtudakolja, hogy mit is kell keresni, és ahogy hallja, egészen egy átlagos gyűrűről van szó. *
- Hmm...
* Gondolkozik el, talán kicsit hangosabban is, és próbál valami értelmes dolgot keresni a fejében. Mivel nem talál semmit, így sóhajt egy aprót, majd körbe néz. *
- Kár, hogy nem tudunk olyan varázsigét, ami idehozza a tárgyakat. Azzal sokkal egyszerűbb lenne megtalálni a keresett tárgyakat.
* Fejti ki a véleményét, mivel semmi olyan varázsigét nem tud, amit esetleg erre felhasználhatna. Valami kereső igének pedig egyenesen jó helye lenne itt, de ebben csalódnia kell, mert nem ismer ilyet. *
~ Lehet, hogy gyakrabban kéne lejárnom a könyvtárba, és ilyeneket keresgélnem, hátha valamelyiknek hasznát tudom venni. ~
* Egy elhatározásra jut, bár nem hiszi, hogy olyan túl sok varázsigét talál majd a könyvtárban lévő könyvekben, de mindent meg kell próbálni. De nem akar megint ebben elkalandozni, így a feltehető útvonalat szeretné megtudni, bár ahogy előadja Diana, azt vehető ki belőle, hogy fogalma sincs, hogy merre járt. Ez mondjuk így még nehezebb lesz, de majd megoldják, legalábbis, olyan szó nincs, hogy lehetetlen, csak sok idő mire létrejön. *
- Ez tudod, nem túl pontos meghatározás, de ha itt van, akkor csak megtaláljuk.
* Egy kis pozitív mondatot próbál sugározni a lány felé, majd egy fura kis történetet hall. Erre felvonja a szemöldökét, és meglepetten néz. Már elvesztette ott a fonalat, hogy egy házba jutottak valami öreg emberrel, meg lények is vannak... Kicsit értetlen a számára, de azért végig hallgatja, bár ez nagyon nem köti le a figyelmét, inkább folyamatosan forog, hogy a gyűrűt megtalálja, közben azért bólogat, hogy érti, hogy merre tart Diana a mesélésben. Nem akar bunkónak látszani, de egy kicsit abszurd ez a történet, bár ami itt a suliban szokott történni, már kezdi megszokni. *
- Eléggé fura sztorid van. Nagyon érdekes, azt kell mondjam.
* Egy apró mosoly is az arcára kúszik, majd lép egyet, amikor meghallja a másik lemondó hangját. Sóhajt egyet, majd visszalép mellé, és bólint, hogy vette, hogy ne menjenek tovább. *
- És máshol kerested? Hátha nem is itt veszítetted el, bár ahogy a történetet hallottam, nagy a valószínűsége, hogy itt történt. Igazából nálad volt, mikor azok az izék megtámadtak titeket?
* Megannyi kérdése van, de azért nagyon nem akarja letámadni velük Diana-t, mert a végén még az jönne ki, hogy idiótának nézi a másikat, ami nem igaz, csak tényleg szeretné ezeket tudni, hiszen érdekes, csak nem a megszokott dologhoz tartozik. *
- Azért ne add fel ilyen gyorsan. Máshol is jártál? Vagy csak itt, és aznap vetted észre, hogy eltűnt?
* Azért ezek lényeges kérdések, és reméli, hogy azért visszatud emlékezni Diana ezekre, mert sokat segíthet nekik a gyűrű megtalálásában. Mondjuk neki még nincs kedve visszamenni a kastélyba, nem azért jött ki, de az tény, hogy itt sem szeretne maradni, de addig nem megy sehova, amíg a lány nem mozdul. *
- Nem igazán. Nagyjából csak a szobámban szoktam kuksolni, de lehet, hogy jobban járok, ha lenézek néha a könyvtárba, és olvasgatok pár könyvet. Lehet, hogy van olyan könyv, ami az iskola területéről szól. Abban biztos, hogy meglehetne tudni, hogy léteznek-e ilyen szörnyek, és ha igen akkor hol.
* Egy halvány mosoly megint díszeleg az arcán, hiszen végre kifejtette, hogy valóban azzal járna a legjobban, hogyha ellátogatna a könyvtárba. Talán még valami érdekeset is találna, vagy mást...
Viszont lenéz a lány ruhájára, és a nagy éktelenkedő folt láttán, megint elhúzza a száját. *
- Vegyek neked új ruhát?
* Csúszik ki a száján, és a kezével rá is mutat a ruhára, hogy mire is érti. Ez miatt egy kicsit kellemetlenül érzi magát, de reméli, hogy továbbra sincs harag. *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 10:33 pm

* A kérdésre elgondolkodik, hogy az nap hol is volt a gyűrű. Végül is az ujján mert hát arra való az ékszer hogy hordja az ember, ezt az infót nem tartja meg magának hanem elárulja a másiknak. Felemeli jobb kezét, és a gyűrűs ujjára mutat. Most is van rajta, egy gyűrű, mert nagyon szereti őket viselni. Ennek is ezüst színe van és karika a formája. Ha a fiú figyelmes akkor láthat rajta valami mintát is. Elég bonyolult és a tárgyba van vésve.*
- Itt volt* Válaszolja szűk szavúan de ehhez nem is lehet többet hozzá tenni. Ezután maga mellé engedi a kezét és úgy figyeli a másikat.*
- Mi az?* Kérdez rá mikor a fiúból valami hallatszik. Szónak nem lehet éppen nevezni. Ezután jön a gondolat is ami szavak formájában hagyják el a másik ajkát. Szomorúan bólint a srácnak.*
- Az tényleg kár* Mondja komoly hangon mert neki sem jut eszébe kereső igen. Mondjuk most semmilyen ige nem jut eszébe na meg ez a lány nem is a varázslásról híres már ha lehet annak nevezni. Elmondjuk hogy merre is járt de ő maga sem biztos abban hogy merre is volt az a fény. Tök egyforma minden számára.*
- Bocsi ennyi telik tőlem. Nézd csak meg az egész lapos és kihalt. Sem egy útmutató fa vagy kő bár azt éppen arrébb is lehet tenni. szóval semmi támpontot nem tudok mondani.* Sóhajt egyet mert tényleg nem tudja merre is van az úti cél. Az erdőben is gondba lenne mert ott meg túl sok számára a fa és ott sem jegyzete volna meg az utat. mesélni kezd hogy mi is történt vele ezzel is szemléltetve hogy sok felé járt a leányzó.*
- Hát átélni sem volt valami jó. Elég fura akadály fája volt azért na meg véres is* Húzza el száját mert azt a mai napig sem szerette meg. Azt hitte hogy csak a halotti mágia lesz véres de rá kellett jönni hogy nem. Szinte mindegyik tantárgy fröcsög a vértől. Na de mit várt egy fekete mágus képzőtől hogy édes kis nyulakat kell majd varázsolni? Igen ő azt hitte! Jó sok kérdést kap most egyszerre és azt sem tudja hogy melyikre válaszoljon éppen. Megpróbál mindegyikre természetesen.*
- Igen a szobámba már kerestem és ott nincs. Aztán kijöttem ide hát ha itt van. Lehet hogy nem itt hagytam ám el csak erre gondoltam elsőre* Mondja komolyan mert hát azt nem tudja hogy mikor is hagyta el. annyi biztos hogy az nap. Azon a napon nálam volt és ma akartam megint felvenni, de már nem volt meg.* Biggyeszti le ajkát de nem fog sírni. Az a pár könnycsepp elég is volt.*
- Ma vettem észre és még nem kerestem máshol* Adja meg a válaszokat melyeket elég soknak talál így egyszerre de sebaj szépen válaszolgat a megannyi kérdésre.*
- Lehet hogy igazad van. Bár a könyvtárban nem biztos nincs olyan könyv ami megmutatja hogy hol van a gyűrűm vagy igen?* Kérdezi meg érdeklődve s picit félre is érti a másikat. Ő már csak ilyen. A kérdés meglepi egy kicsit mert erre nem számított. Lenéz a ruhájára ami elég koszos most és a fiúra pillant.*
- Te vennél nekem ruhát?* Ámul el egy picit mert neki még egy fi sem szeretett volna ruhát venni nem hogy azért mert össze koszolta volna.*
- Aysha mit fog ehhez szólni vagy már nem vele vagy?* Kérdez rá a dologra mert régen találkozott már a lánnyal és fogalma sincs hogy állnak most a fiúval. Még a végén félre érti ezt a dolgot és a szöszinek esik hogy mit akar Troy-tól pedig ő aztán semmit.*
- Szerintem mára hagyjunk inkább sétáljunk vissza a suliba* Mosolyodik el és el is indul. remélhetőleg nem egyedül kell és a fiú is vele tart. Mivel ez egy igen kieső rész így tudnak még egy picit beszélgeti.*
- Amúgy veled minden rendben a baleset óta?* ő igen csak le van maradva és nem tudja hogy mik történtek a fiúval már ha történt egyáltalán valami.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-28, 11:23 pm

* A barna szempárját a gyűrű helyére emeli, vagyis Diana ujjára, ahol most egy másik féle gyűrű van. Hogy jobban megszemlélje, megfogja a lány kezét, és egy kicsit közelebb húzza, hogy lássa mik vannak a gyűrűn. Elég érdekes, bár az biztos, hogy ő ilyet fel nem venne. Jobbra, majd balra dönti a fejét, és talán bele is mélyül a nagy gyűrű tanulmányozásba. Ekkor jut az eszébe, hátha van a könyvtárban valami olyan könyv, ami a keresett tárgyat megtalálja az illető, de ennek csak a felét kezdi el mondani. *
- Talán a magiszterek tudnak segíteni, hisz részben erre vannak. Vagy valami hasonló.
* Ebben most egyáltalán nem biztos, de egy sentinelnek csak segítenének, hogyha fontos dologról van szó, és ahogy hallja a gyűrű ebbe a kategóriába tartozik. De egy jobb ötlete támad, miszerint lehet, hogy nem is itt vesztette el Diana a gyűrűt, bár meg van rá az esélye, csak azt nem érti, hogy miért egyből a legnehezebb helyen kutat, amikor itt tényleg lehetetlen lenne bármit is megtalálni. *
- Igen ez igaz.
* Néz körbe, egy kissé szomorúbb tekintettel, mert tudja, hogy a másiknak igaza van, de azért benne akarja tartani a lelket, és valami pozitívat szeretne a lány felé sugározni, de ha ennyire pesszimista akkor persze, hogy soha nem lesz meg. Persze, ezt nem mondja ki hangosan, nem szeretné megbántani Diana-t, hiszen semmit sem tett ellene, hogy ilyen bunkó módon vágjon bármit is a fejéhez. Inkább beletörődik, hogy ilyen a másik, és közben elhallatszódik valami kisebb történet is, ami számára érdekes lehet, de az biztos, hogy jól is érzi most magát, hogy ebből kimaradt, hiszen kiakarna véres, akadály pályákon futkorászni, mint a nyúl a vadász elől. *
- Elhiszem. De azért remélem a magisztereknek szóltatok. Nem lenne túl jó, hogyha olyan dolgok készülődnének, amiről ők nem tudnak, mert elvégre ők védenek meg minket.
* Ismét egy apró mosoly ül ki az arcára, és tényleg így is gondolja, hogy nem lenne túl jó, hogyha valami történne a magiszterek tudta nélkül. Legalábbis most, hogy tudja, hogy Demien meghalt, bár ez őt nem fogta meg, hiszen nem az ő magisztere volt. Végül eljön az az ötlet is, hogy lehet máshol kéne keresni. *
- És mikor is tűnt el?
* Ez az egy még nem került terítékre, de reméli, hogy nem 3-4 napja, mert akkor eléggé nehéz lenne a megtalálása, hiszen akkor tényleg bárhol lehet. Ahogy ezen gondolkozik, talán más megtalálta, csak nem tudja, hogy kié… Na, igen ilyenkor lenne jó, egy talált tárgyak osztálya, és ezt az ötletét fel is veti. *
- Az is kár, hogy nincs talált tárgyak osztálya, mivel ha valaki megtalálta, akkor betudná oda adni, és akkor meglenne.
* Jobbat nem tud mondani, hiszen most jönnek a hülye ötletei, amikor kezd sötétedni, és talán a másik fáradni is. De úgy van vele, hogyha nagyon nagy marhaság, akkor majd leállítják, elvégre csak van saját véleménye Diana-nak, és meg is osztja vele. Majd a könyvtár is szóba esik, de valahogy a szőke lány máshogy értelmezi a mondani valót. *
- Nem, így értettem, bár lehet, hogy az egyikben találnál egy olyan varázsigét, ami most hasznodra válna. Inkább arra gondolok, hogy az ilyen helyekről vannak feljegyzések, hogy miket lehet látni, milyen lényeket, meg ilyeneket. És akkor egyből tudnád, hogy kik „támadtak” meg titeket.
* Az elején egy kicsi nevetés is hallatszik, de ahogy kezd komolyabban beszélni, úgy halkul ez az öröm. Az egyik szónál a két kezét felemeli, és az ujjaival macskakörmözést mutogat. Nem annyira biztos benne, hogy tényleg megtámadták őket, lehet, hogy csak elcsalták máshova a társaságot, ezzel is magyarázva a véres akadály pályás mesét. *
- Amúgy itt voltatok, vagy áttértetek egy másik térbe?
* Vonja fel kérdőn a szemöldökét, mert valahogy nem áll össze benne a kép, hogy merre is voltak, mert az oké, hogy követtek valami fényt, de az nem jelenti azt, hogy továbbra is a mocsárban voltak.
Majd rátér a ruhára, pontosabban Diana ruhájára, amit sikeresen összekoszolt, és szeretné valahogy jóvá tenni. A kérdésre bólogat, hiszen elég egyértelműen elmondta, bár akkor most elmondja még egyszer. *
- Természetes, hiszen ez a legkevesebb, hogyha már ilyen csúnyán összeütköztünk, és miattam lettél csupa kosz. Nem szeretném, hogyha ki kéne dobnod a ruhád, mert nem jön ki belőle a folt, és kevesebb cuccod lenne, mint amennyit feltudnál venni.
* Egy kedves mosoly látható most az arcán, és tényleg úgy gondolja, hogy ez a legkevesebb, mert már lehet, hogy a víz nem segítene a ruhának, bár nem ért a mosáshoz. Viszont egy olyan kérdést kap, ami egy kicsit meglepi, mert nem számított erre. *
- Nem hiszem, hogy ebből problémát csinálna, mivel ismer téged, és tudja, hogyha veszek neked ruhát az nem azért van, mert elakarsz csábítani. Na, meg persze tájékoztatom előtte, hogy mi történt, így semmi oka nincs a féltékenységre.
* Adja meg az egyszerű választ, legalábbis ő így gondolkozik, elvégre ha jó barátnők, akkor nem fog ezzel nagy ügyet csinálni. Na, meg természetesen nem azért vesz a másiknak ruhát, hogy udvaroljon, hanem mert így érzi helyesnek. *
- De persze, ezzel nem akarlak megsérteni, meg semmi. Tényleg csak a jó szándék vezérel, és ha nem kérsz ruhát azzal sincs baj, csak gondoltam jobb lenne egy másik, ha már ezt tönkre tettem.
* A végére már azt sem tudja, hogy mit mondjon, mert kezd zavarban lenni, mert úgy szeretné ezt mondani, hogy ne sértse meg Diana-t. De szerencsére ezt a további kínos álldogálást a lány megtöri azzal, hogy menjenek vissza a kastélyba, bár ehhez semmi kedve, de szívesen elkíséri, mert ő neki még nincs kedve visszamenni. *
- Rendben, ahogy akarod.
* Egyezik bele, és elindul Diana mellette vissza a suliba. Persze most már „pechükre” besötétedett, és hát nem az a sötétben jó tájékozó ember típus. Végtére is ha a lány vezet, akkor csak nem tévednek el, legalábbis reméli, de azért aggódásának hangot is ad. *
- Ugye, tudod, hogy merre kell menni vissza?
* Egy félő kérdés, mert ki tudja, hogy mikor gázol bele a másik lelki világába, ha már azzal is megtudta siratni, hogy a földre került. Végül is kap egy kérdést a visszafelé vezető úton, amire csak aprót ránt a vállán. *
- Persze, minden rendben. Még élek, és virulok. Visszaadtam a sentineli jelvényem, mert fölöslegesnek tartottam, hogy nálam porosodjon, mert úgy sem csináltam semmit, hiszen egy amnéziával szenvedő diáknak kicsit nehéz lenne a másoknak való segítés.
* Egy kis igazság van benne, hiszen mostanában el is engedte magát, és nem igazán koncentrált a feladatra, és ahogy most nézi a vizsgák is hamarosan itt vannak, amikről külön meggyőződése, hogy úgy sem fogja letenni, így nem is fog próbálkozni. *
- Na, és veled történt egyéb ilyen örült kaland?
* Néz rá a mellette jövő lányra, és még el is mosolyodik, bár kétli, hogy ebben a sötétben látszik, de legalább a szándék megvan. Csak azt nem érti, hogy miért mennek sötétben mikor ott a pálca lehetne fényt csinálni, és akkor tuti, hogy nem tévednének el. Csak hát mikor ez az eszébe jut, már jócskán elmentek a láptól. *
- Mit szólnál, ha csinálnék fényt?
* Kérdezi Diana-t, bár nem igazán várja meg a választ. Kihúzza a nadrágja oldalán erre a célra kialakított zsebéből a pálcáját, és elmormolja a „lumos” szót, hogy lássanak is azért valamit, mert nem lenne túl célszerű, hogyha orra buknának. *
- Na, így már mindjárt jobb.
* Mondja maga elé, és a pálcát is próbálja úgy tartani, hogy mindketten lássanak valamennyit, vagy legalábbis a talajt, hogy egyenes-e. Közben az üres kezét visszadugja a farmerja zsebébe, hogy ne legyen szabadon, majd a lány mellett maradva sétál tovább. *

// A hosszúság miatt fagy xD //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2010-09-29, 4:36 pm

// Olvad //

* Megmutatja a kezét a másiknak, hogy tudja hol volt az a bizonyos gyűrű. A srác keze elég meleg, ami jól esik neki, hiszen hideg van. Fázni mondjuk, nem fázik, de az ő keze elég hideg legalább is ő annak érzi. Hagyja, hogy jobban szemügyre vegye a kezét. Nem csak a gyűrű érdekes az ujján, hanem szép lakozott körme is. Ha azt is megnézi a fiú, akkor láthatja, hogy az alapszín ezüst és egy kis C betű díszeleg rajta mely lila színű. Talán nem nagy titok hogy a C betű a szakjára utal. Soha nem érdekelte, hogy kinek mi a véleménye. Neki ez így tetszik és így is van jól. Le sem tagadhatná, hogy mennyire szereti, azt a szakot ahova tartozik. A srác előáll a könyvtárral, mert lehet, hogy ott van valami könyv. Ő személy szerint még nem talált ilyen könyvet, de ettől még lehet természetesen. Rengeteg könyv van és talán a könyvtáros is tud segíteni ha, megkérdezik. Mondjuk, ő nem igazán rajong a térképekért ezért hát nem valószínű, hogy megkeresi azt a könyvet, amire a fiú céloz.*
- Talán tudnak, bár nem hiszem, hogy nekem segítene Sideris* biggyeszti le ajkát és így is gondolja, hiszen a múltkor érdekesen váltak el. Persze ha nagydolog lenne, akkor biztos hozzá fordulna és segítséget is kapna ebben szinte teljesen biztos. Nem hiszi, hogy a nő ilyen apróságra ráérne bár neki nem éppen az. Próbálja elmagyarázni, hogy merre is járt azon a napon, de mivel neki minden egyforma így nem tud semmi biztosat mondani. Rendes a fiútól hogy benne szeretné tartani a lelket, de lássuk be, hogy most az egyszer igaza van ennek a szöszi leányzónak. Elmeséli, hogy mi történt vele azon a napon mikor lábát erre a vidékre tette. A megjegyzésre fejet ráz.*
- Én nem mondtam még el senkinek. Te vagy az első és hát a Magiszterek biztos tudnak róla hogy él itt valami.* Ezt csak feltételezi, mert hát nekik azért illene tudni. Végül is a suli közelében van ez a rész és valószínű, hogy fel is térképezték anno mikor a sulit építették. Ő legalább is biztos végig nézte volna a területet, mert hát nem mindegy hogy hova kerülnek z ártatlan diákok. Legalább is ez lenne az észerő. A mondat végére viszont a fiúra pillant.*
- Hát én már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg megvédenének minket. Gondolom, tudsz arról, hogy mi megy a suliban!?* Inkább kérdés volt, mint kijelentés és kissé megingott a bizalma a felnőttekben vagy legalább is azokban, akik a sulit irányítják. A kérdésre keresztbe fonja a karját és jobb oldalra dönti a fejét. Gondolkozik, hogy mikor is bár már utalást tett rá hogy kb mikor de elmondja akkor még egyszer.*
- A nap rajtam volt és ma meg már nem volt meg* Mondja gondolkodva és arra nem jön rá hogy egy pontos napra kíváncsi a srác. Mivel még nem hagyta abba a gondolkodást hozzá fűz még valamit.*
- Azt hiszem pár hete lehetett, hogy itt jártam bár az is lehet több, nem tudom* Rázza meg lassan a fejét és tényleg nem tudja, hogy hány hete is volt itt mikor elhagyhatta. Tetszik a fiú ötlete miszerint jó lenne egy talált tárgyak osztálya vagy valami hasonló. Erre bólint egy aprót, hogy tényleg kár. Kicsit elgondolkozik azon, hogy vajon milyen tárgyak lehetnének ott. Ő sok mindent képes elhagyni sajnos, és ha ezzel nincs egyedül akkor érdekesebbnél, érdekesebb cuccok lehetnének ott.*
- Szerintem bonyolult lenne a vissza adás, már, mint úgy értem, hogy lehet, van, olyan diák akkor azokra a cuccokra pályázik, és ha nincs ráírva a neve akkor honnan tudnák hogy kié lehet?* Kissé szőke szegény de ez van. A könyvtár ismét előkerül és a lány kissé félre értette a másikat, de ezt helyre is rakja benne a srác.*
- Jaaaa, most már értem. Talán nem is rossz ötlet. Majd misztikus lények órán megkérdem a tancsit. Ő csak tudja, hogy milyen lények élhetnek a környéken. Azt az órát most kitartja, te tudod?* Kérdez, rá mert csak olyan órákra hajlandó bemenni ahol nem kell találkozni Charles-el. Most hogy Demien nincs el nem tudja képzelni hogy ki tarthatja azt az órát. A fiú rá is kérdez, hogy hol is voltak egész pontosan már mint hogy itt vagy egy másik dimenzióba. A lány felidézi az emlékeit és egy kis szünet után válaszol csak a feltette kérdésre.*
- Hát itt voltunk vagy nem is tudom. Kissé fura volt. Elindultunk a mocsárba aztán kijöttek valami lényeg és megtámadta minket. Pedig nem is voltunk hangosak vagy valami. Szóval nem is értem, hogy miért volt a támadás. Próbáltak behúzni a mocsárba……Aztán tovább mentünk és egy kis tisztásra értünk, ami azért volt fura, mert egy régi házat áll. Ez még nem is annyira fura, de körülötte állatok voltak. Minden fajta. Szóval szerintem itt voltunk a mocsárba.* Néz körbe és most nem látja sem a fényt sem pedig azt a tisztást. Kissé meglepi, hogy a fiú ruhát venne neki és rá is kérdez, hogy komolyan gondolja e avagy csak úgy mondja.*
- Ez rendes tőled és elég meg is vagy fogyatkozva a ruhatáram. Tegnap is elvesztettem a kedvenc felsőmet.* Magarázza a másiknak, hogy tényleg nem jönne neki rosszul pár ruhadarab. Természetesen el is mosolyodik. Eszébe jut Aysha is, hiszen ő úgy tudja, hogy együtt van a lánnyal. Nem akar bele rondítani a kapcsolatba és ő biztos féltékeny lenne, ha a barátja egy másik lánynak venne ruhát. Azt feltételezné, hogy tetszik neki az a lány. Ezen kicsit elgondolkodik, hogy vajon nem e a miatt venne neki ruhát Troy. Bármit kinéz a fiúkból és azt sem tudja, hogy ez a srác, aki itt áll előtte mennyire csajozó típus. Neki ez kissé fura, de a következő szavak még furábbak. Egész pontosan az, hogy elmondaná Ayshának hogy mi történt és ezt egy ruhavásárlással oldaná meg. Tényleg ennyire rendes a fiú? Tényleg nem merülne fel barátnőjében, hogy esetleg megcsalja? Nos ezt ő nem tudhatja.*
- Nem sértettél meg* Mondja egyszerűen a másiknak és elgondolkozik hogy elfogadja e a felajánlást. Végül is lehet ez a fiú tényleg ennyire rendes. Nem is rossz társaság és egyedül amúgy sincs kedve menni, vásárolni.*
- Hát tényleg kellene pár ruhadarab* Néz végig magán és neki nem tetszik a látványa. A fiúra pillant egy mosoly kíséretében.*
- Ha jobban érzed magad tőle akkor elfogadom* Mondja komolyan mert azért nem akarja megbántani a másikat sem, de még mindig kétséges számára hogy komolyan gondolja e a másik vagy csak szórakozik vele. Mivel elég sötét van, már a szöszi felveti, hogy induljanak vissza a kastélyba. Nem szeretne sokáig ebben a nyomasztó sötétben kimaradni. Akkor el is indulnak vissza fele a suliban egymás mellett haladva. A kérdésre a másik felé fordítja kicsi fejét és megrázza azt.*
- Én még soha nem voltam itt int, a sötétben szóval fogalmam sincs, hogy merre kell menni* Jegyzi meg komolyan és hát ez elég nagy baj, mert el is tévedhetnek. Csend éppen, nincsen hiszen a mocsár éjszaka aktívabb, mint a nappali órákban. Békák hangját lehet hallani nem meg sok másét is amit a lány nem tud beazonosítani. *
- Ezek szerint te sem tudod, merre kell menni?* vonja le a következtetést és azt kívánja, hogy a fiú válasza az legyen hogy tudja. Kicsit megnyugodna, ha tudná, hogy nem kell az éjszakába bolyongani. Arcán is látszik, hogy kissé feszült lett ettől a kérdéstől. Hogy terelje gondolatait rákérdez hogy minden rendben van e a másikkal. Olykor a fiúra pillant olykor, pedig az előtte keletkező sötétségben. *
- Ez mondjuk ész szerű döntés volt szerintem.* Ért vele egyet bár nem tudja, hogy az amnézia mit is takar tulajdon képen. Olvasni már olvasott róla, de ő még soha nem élt át olyat. Erről eszébe jut a baleset és egy kis fájdalom suhan át az arcán.*
- Mondjuk jobb, mint kómában feküdni és felébredni* Jegyzi meg kissé hűvösen, de nem a fiúnak szól hanem inkább az emléknek mely felébredt benne. Elfelejteni soha nem fogja, csak elnyomni tudja. Eddig egész jól ment neki, na meg a múlton nem lehet változtatni az egyszer biztos.*
- Tényleg akkor a vizsgákkal mi a helyzet vagy tanulod azt, ami kiesett?* Pillant érdeklődve a másikra, mert végül is meg lehet tanulni a varázslatokat, hiszen azért van a könyv. Ő is abból próbál okosodni több-kevesebb sikerrel. Soha nem volt egy osztály első típus és nem is lesz az. Végül is mindegy hányast kap az a lényeg, hogy átmenjen és azért mindent el is fog követni legjobb tudása szerint. A kérdésre elgondolkodik egy kicsit hogy történt e vele valami örült dolog mostanában.*
- Elég örült ez a helyzet a suliban szerintem.* Vonja meg a vállát és ezzel jelzi is, hogy nem emlékszik ilyenre. Hogy mennyire látszik, azt nem tudja, hiszen egész sötét lett, már amitől kicsit ki is rázza a hideg. A kérdésre elmosolyodik*
- Ez egy nagyon jó ötlet, de hogyan? * Erősíti meg a fiúban a dolgot és neki eszébe nem jut, hogy van egy pálcája, amit talán használni kéne. Mugli végül is mit várunk tőle? Szerencse hogy a fiú cselekszik is így fényt varázsol elő. Nem valami sok, de azért sokkal jobb így sétálni, mint fény nélkül.*
- Te tudod, merre megyünk?* Kérdezi meg remegő hangon, mert neki fogalma sincs. Igazából csak megy a másik mellett és amíg Troy a közelében van, addig nem aggódik nagyon. Legalább tud varázsolni, ami azért jó lesz a számára. Kissé a levegő is lehűlt és az csak ront a dolgon, hogy a sár alapja a víz, ami hideg. Most már kezd fázni de ezt nem mondja a másiknak hiszen kitudja még meddig fognak itt sétálni. Legközelebb majd vesz fel kabátot, ha elindul valahova. Nem gondolta volna, hogy bárkivel is találkozik pont itt. Csak egy gyors keresésre indult nem egy esti sétára. Gondolatit el kell terelni így kérdez a másiktól, hogy amíg beszél a fiú addig is rá tudjon figyelni.*
- Veled történt valami furcsa dolog?* Hangjában lehet hallani, hogy kíváncsi, mert nem csak vele történhetett valami. A vékony pulcsit mely rajta van, kicsit lejjebb húzza derekán és két kezét a pulcsi újába húzza hogy ne fázzon annyira.*