Az elhagyatott lápvidék

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:39 pm

*Úgy tűnik, hogy a halotti mágia végül mégis csak jó szolgálatot tett a fiúnak, és sikerült likvidálni a démont.*
-Ne is próbálkozz rohadék......*mondja még kissé nehezen véve elvegőt, s addig nem is hagyja abba a varázslatot, ameddig a lény a saját vérében nem fog fürdeni. Ekkor viszont egy hangos nyögéssel szünteti meg a varázslatot, majd egy pillanatra a sérült kezére néz, ami azért eléggé lesérült az átok használata miatt.*
-Azt hiszem elmegyek fakírnak...*mondja, s ahogy látja a többiek is elvégezték a feladatot, tehát a démonok halottak.*
-Jó lenne elvinni innen a csonto...*akarná befejezni, de ekkor a démonok testei lángra lobbannak, s bizony az egész ház lángolni is kezd. A srác felvéve pár részét a csontoknak neki is indul a lépcsőnek, persze csak a többiekkel.*
-Azt hiszem jó lenne kikeveredni innen, mert a végén még mi leszünk a sült malac a saját győzelmi lakománkon.*mondja egy mogorva félmosollyal, és ha minden igaz, kiérve el is temetik a testet. Na igen most már eléggé fáradt a srác, ez látszik is rajta. Viszont mintha éppen mondani akarna valamit, de ekkor hirtelen nyitja ki a szemét, és látja, hogy a lápvidéken vannak ismét.*
-Mi a franc volt ez? VaLami délibáb? Mert ahogy látom mindhárman szenvedtünk benne.*mondja, de ekkor látja meg a ruháját, és bizony érzi a fájdalmat is amit elszenvedett.*
-Frankó... már kezdem megszokni... azért a lány megköszönhette volna. Amúgy egyben vagytok?*tápászkodik fel, miközben a lányok fele néz majd oldalra döntve kissé megtornáztatja a nyakát.*
-Azt hiszem, hogy már csak ez hiányzott, hogy jól aludjak... szerettem régen a meglepetéseket, de mióta ide járok, azt hiszem a meglepetés egyben élethalál harc is... Mindegy, szerintem én vissza megyek a suliba, nem árt egy zuhany... meg ruhacsere, aztán egy sör... .*néz végig magán, s attól függetlenül, hogy a többiek jönnek e vagy nem ő elindul vissza a suliba, vagy velük vagy nélkülük.*

//Köszi szépen a mesét Very Happy

Nagyon tetszetős volt, és szintén nagyon élveztem:D//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:45 pm

*Kétségbeesetten próbálkozik a démon kiütésével, de a varázslatai sorra kudarcot vallanak. Egyre több sebet szerez és kezd kimerülni, de tudja, ha feladja meghal. Végül az utolsó varázslata célt ér és a démon felvágott nyakkal terül el a padlón. Elisa pedig a földre huppan és a nyakát szorongatja és hörögve próbál levegőért kapkodni. Mikor valamennyire megnyugszik megpróbál feltápászkodni, ami a falat támasztava sikerül is neki.*
- Azt hittem meghalok.*nyög fel és lassan kiegyenesedik. És ekkor a démonok lángra lobbannak és a tűz az épületre is átterjed. Elisa lemondóan sóhajt, jelezve, hogy már semmi se lepi meg. De legalább elintézték az ellenséget és csak a csontokat kéne eltemetni, lehetőleg azelőtt, hogy porrá égnének. Ha minden igaz akkor épségben kijutnak és a halottat is eltemetik. Megkönyebbülten hunyja le a szemét, de mikor kinyitja már ismét a lápon áll, a kapu pedig sehol. De sajgó tagjai és szakadt ruhája mutatja, hogy minden valóságos volt. S bár sejti, hogy egy orvost kéne kerítenie, de túl fáradt ahhoz, hogy bármit csináljon, így elköszön a többiektől és lassú, kissé imbolygó léptekkel elindul a szobája felé.*

//Köszönöm a mesét, nagyon tetszett. Ó értem, bocsánat, hogy elrontottam ezzel a játékot. De legközelebb jobban fogok figyelni.//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:46 pm

//Nem rontottál el ezzel semmit, szóval ne aggódj, ügyes voltál, csak szóltam, hogy máskor erre figyelj. Smile

És örülök, hogy tetszett. Smile

//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-03-19, 7:48 pm

*Bár fent még nagyon vártam, hogy szemtől szembe találkozzak azokkal a rohadékokkal, akik a lányt bántották, s ez az érzés akkor sem múlt el, mikor megpillantottam őket a lépcsőnél, azért az ütése meg kell hagyni, elég erős ennek a démonnak, így már annyira nem örülök a találkozónak, de nem én fogom a rövidebbet húzni. Már fel is pattanok a földről, s kitérve a karmolása elől egy jó nagyot rúgok mellkasába, aztán jöhet a mágia. Ám sajnos úgy tűnik, az első ige rá nem sokat hat, mivel ismét megindul felém, s előre kapja végig is karmol a hasamon, mire egy fájdalmas sóhajjal görnyedek meg.*
-Hát... annyira mégse lányos. *jegyzem meg elhúzott szájjal, inkább csak magamnak, hisz ez a karmolás éget és mar is, de nem adom fel, így én is gyorsan mérgezővé teszem a véremet, s a srác mellé rohanva égetni kezdem vele az arcát. A démon is felüvölt a fájdalomtól, viszont mivel nem sikerült mozgásképtelenné tennem, így keze ismét megindul, s felsérti bal vállamat is, mire én is ismét felsikoltok, de ott maradok, kitartok, hogy belepusztuljon támadásomba. Természetesen közben nem egy helyben állunk, ő is próbál támadni és védekezni is, így több sebet szerzünk mindketten, de szerencsére gyorsaságomnak nem mindig tud nagyot karmolni, én viszont csak locsolom rá a véremet, amibe végül nagy nehezen, de belepusztul. Kissé lihegve, s szédelegve rogyok térdre, mikor végre elfekszik ez a rohadék, s már seggbe rúgni sincs jelenleg erőm, de talán az iménti művelet hatásosabb is volt. Ahogy nézem, a többiek is sikeresen elpusztították támadójukat, viszont miközben én ott pihegek a tetem mellett, az hirtelen fellobban, így egy kis sikkantással vetem hátra magamat, mielőtt engem is felgyújt. Engem szerencsére nem érnek el a lángok, viszont a ház annyira öreg és a faszerkezet is olyan száraz, hogy pillanatok múlva már a pince is lángol, a tűz pedig csak terjed tovább.*
-Ki kell jutnunk innen. Hozzátok a csontokat! *egy párat én is felkapok a földről, amit elérek, majd lábra erőszakolom magam, s ahogy csak bírok futásnak eredek, felfelé a lépcsőn, miközben ismét megrogyik némelyik foka, de most nem érek rá óvatoskodni. Csak kirohanok az épületből, minden bizonnyal a többiekkel együtt, az öreg ház pedig egy percen belül össze is roskad, hatalmas máglyaként égve a sötétségben.*
-Temessük el a csajt és húzzunk innen! *javaslom, s szerintem nem sokan akarnak majd ellenkezni, így a temetőbe is sietünk, ahol amilyen hamar csak tudjuk, egy kikapart lyukba temetjük a csontokat. Egy pillanatra hunyom csak le szemeim, hogy végre levegőhöz jussak, de mire ismét kinyitom, már a lápvidéken csücsülök a sárban.*
-Mi? Ez meg hogy? *pillantok körbe, majd hirtelen felpattanok, mire meg is szédülök, így csak elkapom gyorsan Nil vállát, hogy megkapaszkodjak benne, s fejem is a vállának döntöm.*
-Bocsi, nagyon szédülök. *vallom be, hisz bár tény, hogy jól néz ki, most nem ezért borultam a nyakába. Amikor végre ismét megáll a ringlispil, lassan el is eresztem őt, majd felelek is kérdéseire.*
-Nem, ez valóságos volt. Érzem a sebeket. *húzom el a szám, mire ismét elfintorodok, hisz arcom is be van duzzadva kicsit az ütéstől.*
-Nagyjából megvagyok, de legalábbis túlélem. És azt hiszem, én is veled tartok, legalábbis a suliig. *na igen, a zuhany is meglesz, de azt már nem vele, de még Elisara is vetek egy pillantást.*
-Üdv a Mysterioban! *egy kissé keserű mosoly is társul a szavak mellé, majd lassan, kissé bicegve indulok vissza az iskola felé. Nesze neked friss levegő... Eddig az eső miatt nem tudtam kijönni napokig, most majd a sérülések tartanak vissza.*

//Köszi a mesét, nagyon tetszett, ügyes vagy! mosoly

//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-04-29, 6:23 pm

*Elég sokat kell sétálnia addig, hogy végre találjon egy olyan helyet, ahol nő a számára szükséges növény mindegyike. Végül egy lápvidékre ér. Ami először feltűnik a lánynak ezen a környéken, az a csend, de nem az a fajta csend, mint például egy tanóra alatt van dolgozatíráskor, hanem teljes némaság. Egy állat sincs itt. Alinox előveszi a nadrágzsebéből a papírt, ami az Életelszívó elixír ellenmérgéhez szükséges alapanyagokat írta le. Reméli, itt már tényleg minden van.
Hamarosan meg is pillantja az egyik növényt, a zsályát. Miközben közelít a hely felé, út közben észreveszi a kakukkfüvet, így először abból szed párat, majd miután a táskájába süllyesztette, a zsályával is ugyanezt teszi.
~Nos... mi is van még?...Meg is van... A fehér üröm. Az vajon merre lehet?~*elmélkedik az Exortusos lány, miközben tekintetét körbe-körbe hordozza a tájon. Kicsit messzebb attól, ahol éppen állt, meg is látja a növényt. Miközben lépked a fehér üröm felé, egy kisebb sziklában megbotlik, és hasra vágódik.*
- Aúú a csudába!!* kiált fel a lány. Tiszta kosz lett a ruhája. Nagy nehezen feltápászkodik, ami nem könnyű mutatvány a lápos talajon. Végül csak sikerrel jár, és ahogy tudja, letörli a piszkot a melegítőjéről, ami mellesleg az egyik kedvence. Nem erőlködik sokat ruhája megtisztításával, inkább csak az eddiginél óvatosabban és lassabban közelít célja irányába. Szerencsére nem landolt a földön többször, ezért sikeresen el tudta tenni a táskába a fehér ürmöt is.*
~Na elvileg minden megvan, de azért nem árt ellenőrizni...~*belekukkant a hozzávalók közé.*
~Piros gyűszűvirág...pipa. Kakukkfű...pipa. Zsálya...pipa. Ezerjófű és fehér üröm...megvan és megvan. Akkor már csak patkányfarkat és póklábat kell szereznem.~ elmélkedik a lány. A következő két alapanyag cseppet sincs ínyére, hiszen utálja ezeket az állatokat, de le kell győznie az undorát, és véghez vinni a feladatot.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-05-01, 4:53 pm

*Bár egy kicsit talán megbánja, hogy megszólította az ismeretlen lányt, már nem tud mit tenni, így igyekszik kedves és udvarias maradni. Természetesen észreveszi a másik érdekes külsejét, és a fehér bőrből és vörös szemből kiindulva, talán albínó lehet, de nem akar rákérdezni valami ilyenre és a tátott szájjal bámulás se az ő asztala.*
- Hát ezzel eddig nem volt probléma, és engem is szólítottak le páran.*feleli vállat vonva. Persze a másik véleménye is érthető, de Elisa már csak ilyen.*
- Értem. Ó elsősként már tanítottál? Én úgy tudtam, hogy csak másodikos lehet tanársegéd.*csodálkozik el és biztos benne, hogy a lány ez esetben nagyon tudhatja az adott tárgyat. Bár legjobb emlékei szerint, már nem ő tanít. Eközben egy kérdés is elhangzik, amire Mordana megjegyzéseket tesz, s mivel Elisa nem akar veszekedni, így megpróbál udvariasan visszakozni, ami talán sikerül is neki. A következőkre csak bólint, majd miután az oroszlán is megérkezik, rájön, hogy valószínűleg a lány is onnan jöhetett, na nem mintha ez valami nagyon fontos információ lenne.A beszélgetés, vagy ahhoz hasonló, pedig folyik tovább, és azt is megtudja, hogy új ismerőse Mordreddel jár.*
- Értem. Összeilletek.*jegyzi meg, persze nem bántó szándékkal. S igaz, hogy nem ismeri túl jól egyikőjüket se, de a személyiségükből már messziről látszódik, hogy szép pár ők ketten. Ezután azt is felajánlja, hogy lelép, ha nem kell a társasága, de a lány következő mondatát hallva elmosolyodik.*
- Örömmel veletek tartok.*biccent és megindul a másik után, és időközben egy kérdés is elhangzik.*
- Talán két vagy három hónapja. Nem tartom számon.*válaszol mosolyogva és ha minden igaz, hamarosan a révészhez is megérkeznek. Elisa beszáll a csónakba és szokás szerint köszönti a mogorva férfit.*
- Te szeretsz ide járni?*érdeklődik és közben talán meg is érkeznek a céljukhoz és, ha ott vannak, újabb kérdést tesz fel.*
- Szóval mit kerestek? Hátha tudok segíteni benne.*mondja a másik felé fordulva, készen arra, hogy megkezdjék a kutatást, ha szükség van rá.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-05-01, 5:33 pm

*Nem reagál már semmit arra, hogy a lány másokkal ezek szerint jól kijött, akiket megszólított vagy fordítva, hiszen nem izgatja annyira a dolog, hanem inkább tovább beszélgetnek, amely bár döcög, de mégis mintha alakulna.*
- Ez így igaz, de tavaly elég hamar elment az Exortus ház magisztere innen és én vettem át a tárgyat. Tudod, a szüleim méregkeverők és sok mindenre megtanítottak. Tavaly én is vizsgáztattam, szóval igazán nagy megtiszteltetés volt mindez a magiszterektől. *mesél minderről kedvesen, hisze jól esett neki, hogy megbíztak benne és furcsa is volt a számára, hogy nem sok embernek adatik meg egy ilyen lehetőség.*
- Egyébként Varg is tanított már tavaly, ugyanazért, amiért én, csak ő a jelmágiában jártas, nem a méregkeverésben. *magyarázza még idő közben, majd szóba jön Mordred is és ahogy látja Elisán, ismerheti kedvesét és még a szavai is igazán normálisak.*
- Köszi, mi is úgy érezzük. *nem mond többet erről, nem szokása csak úgy mesélni a tökéletes kapcsolatukról, na meg arról, hogy ennek az albinónak Mordred az első. Inkább magával invitálja a lányt, hogyha már így összefutottak és olyan alapon, hogy több szem többet lát, talán még segíteni is tud neki.*
- Akkor jó, na indulás. *int is fejével egy kis mosoly mellett, majd egy kis kérdés után már meg is érkeznek az öreg révészhez, ki átviszi őket Seol szigetére. Ahogy észreveszi a lány menéséből, már járhatott a lápvidéken, mivel nem kell irányítgatni, hogy merre is menjen. *
- Persze, szeretem a Mysteriot és igazán nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek. A szüleim is így vélekednek, tudod, aranyvérűek vagyunk és számunkra fontos is ez. *nem kérdez rá, hogy a lány milyen, hiszen lehet, hogy többé nem is beszélnek, tehát ráér ezt majd egy másik alkalommal megtenni.*
- Egyébként ha ismered a növényeket, akkor tudsz. Tudod, lesz még jó pár toxicológia órátok vissza, tehát mondom is, hogy mi mindenre lenne szükség. *körbe is néz, de fejből mondja a dolgokat, még csak jegyzet se kell hozzá.*
- Kéne erdei mályva, orbáncfű, csalán levél, kecskerágó virág, citromfű, medvehagyma és amarillisz. Ha valamit találsz, hozd ide, ebbe a zsákba gyűjtjük. *az oroszlán le is fekszik a zsák mellé, úgy tűnik, hogy ő nem óhajt részt venni a munkában. Egyébként a zsák az az, amelyet oly picire gyűrt össze Mordana, tehát most szépen ki is veszi a zsebéből, majd kinyitja, így hát Elisa majd oda pakolászhat.*
- Te egyébként hogy-hogy ide jöttél? A szüleid kértek vagy esetleg téged érdekelt a hely? *érdeklődik, miközben a csalánok felé megy, hogy abból szedjen jó pár levéllel.*

//fagy//

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-05-24, 2:09 pm

* Semmi irigylésre méltó nem hangzott el tőle, legalábbis Ryan így vélekedik, mégis úgy véli ha kedvese néha letenné könyveit, akkor történne is vele valami. A durcizásra felnevet s homlokon csapja magát.*
- Még hogy nem? Ne viccelj.* emeli rá vidám tekintetét vigyorogva.* - Azért mégis mindent mindig tudsz s csak utána kezdesz el kimozdulgatni. Múltkor is majd megvesztél a kíváncsiságtól, hogy mit vettünk rítus órán.* vigyorog még mindig karba öltve kezét mellkasán, jól szórakozik ám most, még ha ezt most Faith nem is díjazza, ismeri már mint a rossz pénzt. Rövidesen azért tovább mennek, jó ez a kis séta együtt a szabadban, sóval igen csak kedvére van a dolog. Ami szintén jó pont nála az a lány bevágása elé s sóvárgó pillantása ajkára, ma még egy csók sem csattant el kettejük között így ezt illendő lenne pótolni mi meg is történik. Lágyan érnek össze ajkaik s csókolják egymást lustán, ráérősen, idejük mint a tenger így nincs is okuk a sietségre, de aztán kényszeredetten eltávolodik tőle.*
- Mintha nem tennéd próbára önmegtartóztatásomat.* feleli a kedves szavakra mik jól esnek ám neki na de, hogy bizonyítsa szavait, szép lassan ereszti le a lányt ki nem picit érezheti Ryan gatyájában a vágyakozást s közben ügyeskedve felhúzza két oldalról a cseppnyi felsőt is. Gyorsan csókol a mellek közé miközben fenekét fogja de aztán amilyen gyorsan eltűnt szemmagasságból, olyan gyorsan vissza is tér.*
- Azért tetszett.* csíp bele a kerek popsiba, de aztán a bűz mely szép lassan orrukba férkőzik felhívja magára a figyelmet így lepődik meg azon milyen messzire jutottak. Nem finnyás ő csak egy kicsit, hisz bőre is átveszi ezt a gusztustalan szagot, na meg nem éppen sétafikálásra való hely.*
- Nem félek.* morogja megindulva mellette továbbra is átölelve a kérdésre csak megvonja vállát.*
- Ha mindenképpen ezt akarod. Zúzzuk le az erdőt?* pislant rá vigyorogva, hisz órán kifejezetten mondták, hogy okosan bánjanak egyes varázslatokkal. Eszébe se jut egymás ellen harcolni tűzlabdákkal van tüzes érintéssel, abba nem feltétlen menne bele. Pár lépés után elereszti a lányt s előkapja a pálcáját is mit megforgat ujjai között.*
- Minden kárért te felesz engem így se csípnek már a fejesek.* feleli vigyorogva sapkáját megfordítva vagányabbra véve a figurát majd körbenéz a terepet szemlélve mi egyenlőre tökéletesen nyugodt, csak a békák lármája hallatszik el hozzájuk és az apró bogarak zizegése.*
- Írtsuk ki a békaállományt egy lángbörtönnel?* vacilál közben hangosan, de aztán visszafordul kedvese felé, ő hülye ehhez ez nem is vitás...*

// Fagy //

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 3:26 pm

*Végre megjön a jó idő is, bár nincs még igazi nyár, de elég kellemes az idő, hogy a lány újra elmerészkedjen az iskolát körülvevő helyekre. Túrára szánva az idejét fel is veszi a sportcipőjét, a meleg miatt egy háromnegyedes gatyát egy fekete felsővel már indlásra kész is van. Macskáját előkeríti kivételesen most az ágy alól, bár ki tudja miért fészkelte be magát oda egész délelőttre, de a dolgot ráhagyta Shana cirmosára. Indulás előtt még egy fonatot készített hosszú hajából, bár az arcába lóg pár rakoncátlan tincs, de ez nem zavarja a lányt és már a kikötő felé lépdel. A révész, mint mindig most is a kikötőben várakozik, így hamar át is jutnak a szigetre. Most nem vágyik a lány a kisváros nyüzsgésére, így észak felé indulnak el. Kalandvágya most az eget verdesi a lánynak, hisz az utóbbi pár nap egész jól alakult a számára, és ennek nagyon is örül. Jókedvűen vág neki egy ismeretlen ösvénynek Assanat követve, de nem marad meg sokáig a jókedve, hiszen a macska előre fut az ösvényen, mire a lány utána ered, hisz hiába szólítja nem jön vissza. Hamar változik meg a lány körül a vidék, hisz egyre csöndesebb lesz, se állatok motoszkálása, sem pedig madárcsicsergés nem hallatszik. A lány észrevéve hova is érkezett egyből megáll, hisz a lápvidék egy nagyon is veszélyes hely, ha nem ismeri. A lány így van ezzel, és nem tudja tovább induljon-e Assana után, vagy itt várakozzon.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 3:48 pm

*Tegnapi párbajunk után Ambrussal még mindig fáj egy kicsit megrándult bokám, de ez nem tántorít el attól, hogy kimenjek a szabadba. Feltett szándékom, hogy minden helyet megismerek a környéken, ezért a szobámból, majd az iskolából is kilépve a révészhez sétálok, és beülök a csónakjába, aki szótlanul el is visz Seol szigetére. Elég sokat sétálok, eléggé eltávolodtam az iskolától, de engem érdekel a hely, ezért folytatom utamat. Átvágok egy erdőn is, hol a bokorban vaddisznócsalád csörtet, a fákon meg mókus ugrál, majd kiérek, és ahogy tovább megyek, a sík terepen egy alakot pillantok meg. Közelebb sétálva felismerem a lányt, Krishana az, akivel még a vízesésnél találkoztam, és ugráltunk a tetejéről, ami verseny is volt egyben. Hamar odaérek mellé, hiszen ő áll, én meg haladok, és megszólítom.*
- Hello. *köszönök.*
- Eltévedtél? Vagy miért állsz itt ennyire tanácstalanul? *kérdezem, majd eszembe jut, hogy ennek a lánykának bizony van egy macskája is, aki a múltkor nem szimpatizált velem, na nem mintha én annyira csíptem volna.*
- A szörnyeteged is itt van valahol?* érdeklődöm saját gúnyos hangnememben.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 4:09 pm

*A lány miután elhatározza elmegy a szigetre, összeszedelőzködik és Assanaval a nyomában már indul is a révész csónakjához. Amint megérkeznek a szigetre egyből el is távolodnak a kisvárostól, a tegnapi látogatása elég volt, most nem vágyik oda a lány. Ráadásul az idő pont új látnivalók és helyek felfedezésére pont alkalmas ezért is indul el észak felé, távol a kisváros zajától. Szép vidéken sétálnak ők csendesen, nyugalomban, azonban Assana ezt megtöri, mivel előrerohan és hiába szólítja a gazdája nem jön vissza. A lány a macska nyomába ered, de egy lápvidék az útját állja. Tanácstalanul álldogál egy helyben, nem tudván mit csináljon, majd az avar moraja töri meg a csendet, így a hang irányába fordulva megpillant egy enyhén bicegő diákot. Közelebb érve felismeri Bruno-t, aki időközben ide is ér hozzá.*
- Szia! *Köszön a lány is, majd kicsit hűvös hangon meg is feleli a kérdést.*
- Nem tévedtem el, csak nem tudom, hogy tovább menjek-e vagy sem. *Hisz nem akarja itt hagyni a fogát a lápvidéken, Assana pedig nagyon könnyű ahhoz, hogy ne elsüllyedjen a lápvidék egyik részén, de szíve szerint a macskája után menne.*
- Épp a lápvidéket fedezi fel, közben engem várakozásra ítélve. *Kissé dühösen ejti ki a szavakat, bár nem a fiú miatt dühös, hanem az ostoba macskára, aki most a feje után ment.*
- Veled meg mi történt? Miért bicegsz? *Enyhén gúnyos hangján érdeklődik a lány.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 4:33 pm

*Kissé bicegve ugyan, de az iskolát elhagyom, mert semmi kedvem bent punnyadni. A Seol sziget felé megyek, ahová a révész át is visz. Sokat sétálok, és a megterheléstől érzem, hogy fáj a bokám, de nem érdekel. Nem vagyok puhány, ebbe nem fogok belehalni. Egy erdő után egy lápos területre keveredek, ahol egy ismerős emberrel találkozok.*
- Hova tűnt a kalandszellem? Nehogy már betojj egy lápvidéktől, mikor a múltkor egy vízesés tetejéről ugráltál. *mondom kicsit talán vádlón, de ez a hely szerintem kevéssé veszélyes, mint a másik.*
- Tegnap varázslópárbajoztam a szobatársammal, és akkor történt. *felelem a kérdésére, bár ha pontos akarok lenni, akkor egy vaddisznó árnyszolga támadott meg, de ez lényegtelen.*
- Keressük meg azt a szörnyet, úgyse nagyon lehet itt mást csinálni.* mondom, és elindulok előre, de a lábam kicsit elsüllyed.*
- A francba...* mormogom magam elé, és körbenézek. Meg is pillantok két-három lépésre egy ösvényt, ahol szilárdabbnak tűnik a talaj. Tornacipőm hamar beázott a nedves, sáros talajon, és már a sötétbarna melegítőm alja is koszos, de ez érdekel legutoljára. Jobban izgat, hogy ne süllyedjek nyakig a dzsuvába.*
- Figyelj hova lépsz. *mondom hűvös hangnemben a lánynak. A végén még cibálhatom ki a sárból.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 4:54 pm

*A szigetre érve még mindig tart a jó idő és úgy tűnik maradni is fog egész nap, így elkerülve a várost egy ismeretlen ösvényen indulnak el, mely a várossal ellentétes irányba vezet. Szép környéken haladnak végig, bár kissé kezd unalmassá válni, hisz most inkább kalandozni van kedve a lánynak, ami nem is várat sokára, hisz a cirmos elszalad, így végül a lány a lápvidék szélén köt ki. Hamarosan társaság is érkezik mellé egy ismerős személyében, aki jól láthatóan biceg.*
- Megvan és nagyon is aktív, de akkor tudtam hova érkezem. Ez pedig eléggé ingoványosnak tűnik. *Kissé sértett hangon hárítja el a feltevést mi szerint fél.*
- Miért párbajoztatok? *Érdeklődve kérdezi, hisz izgalmasnak ígérkezik a téma, nagyon is kíváncsi lett a lány, hogyan alakult a párbaj.*
- Menjünk. *Egyezik bele a lány, és titkon örül neki, hogy nem kell egyedül neki vágnia ennek a vidéknek, de ezt akkor sem vallaná be, ha az egyik magiszter fenyegetné a pálcájával. Közben Bruno elindul, és sikerül kifognia egy kisebb sáros pocsolyát, majd megindul egy elhagyatott ösvényen, ami a lápvidéket halad át, de előtte figyelmezteti a lányt.*
- Kedves, hogy aggódsz miattam! *Kicsit cinikuson mondja, cukkolva ezzel a fiút, hisz ha már társasága akadt kihasználja az alkalmat. A lány is elindul az ösvényen és valami furcsát vesz észre, túl nagy a csönd.*
- Nem furcsa, hogy túl nagy itt a csönd? *Kérdezi az előtte haladótól, és körbe kémlel a tájon valami szokatlan után kutatva, de persze a macskáját is keresi a szemével.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 5:23 pm

*Seol szigeten sétálva egy lápvidékre érek, ami elég kihalt, de egy embert mégis kiszúrok, aki nem más, mint Krishana, akit a suliból ismerek. Épp a macskáját keresi, vagyis nem tudja, elinduljon-e egyedül ilyen talajon, amiben vagy elsüllyedsz vagy nem. Szemére is hányom a kalandvágy hiányát, ami legutóbbi találkozásunknál nem hiányzott.
Rákérdez, miért sántítok egy kicsit, és mikor azt felelem, hogy párbajoztunk, megkérdezi miért.*
- Egyszerűen nem bírjuk a másik fejét. *vonok vállat, hiszen más indok nem hiszem, hogy lenne.
Végül elindulunk megkeresni a macskáját, és bár nem szeretem azt az állatot, de nem lehet itt túl sok mindent csinálni, valamivel el kell ütni az időt, és lehet, hogy ha nem jövök, Krishana még egy órát itt áll, és várja, hogy a macskája majd az ölébe hulljon.*
- Furcsának furcsa, de igazából nem hat meg. Ha nagyobb nyüzsgést akarsz, akkor a másik irányba indulj el, egyenesen Mystral-ba. *mondom, mikor a csendre tesz megjegyzést. Körbenézek, mozgó testet keresve, de nem nagyon látok semmit, haladok tovább a lápos talajon az inflás lánnyal mögöttem. *
- Az nem a szörnyed? *kérdezem egy kb 100 méterre mozgó macskaszerű testre mutatok, aki tanácstalanul áll egy nagy sártócsa közepén levő szárazabb részen. Úgy tűnik, valahogy bekerült oda, de nem tud kijönni.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 5:46 pm

*A macska egy lápvidék kellős közepére fut, ahova a lány nem nagyon akarja követni, az ingoványos talaj valahogy nem igazán vonzza a kalandvágyát, így a szélén rostokol. Hamarosan összefut egyik ismerősével, aki egy kis szemrehányást is tesz neki, amit nem fogad túl jól a lány.*
- Ki az akit ennyire nem komázol? *A párbajra utalva eléggé elszabadulhattak akkor ott az indulatok, ha már párbaj lett a kakaskodás vége, de hát ez az ő ügyük, ebbe nem szól be a lány. Egy ösvényen elindulnak szép libasorba, amit a fiú vett észre, ahogy egyre beljebb haladnak úgy lesz egyre nagyobb csend, ami miatt aggódik a lány, de ezt nem köti a másik orrára. A fiú következő megjegyzésére csak megforgatja a szemeit, nem szól most vissza neki, most már kezd nagyon is aggódni a macska miatt. Káromkodik is miatta magában, majd felteszi a kérdést, hogy vajon a másik miért is jött ide.*
- Mit csináltál errefelé? *Visszautal a lány a találkozásukra, hisz nem úgy tűnik, mint aki most jár erre először, de lehet hogy téved a lány és Bruno is most van itt először. 100 méterrel odébb észrevesz egy sárba ragadt állatot a fiú, ami a lány meg is néz. A nyakánál lévő bőrt megfogva kiemeli a sáros macskát, de az úgy fújtat rá, mintha ő lenne felelős a helyzetéért. Közben visszasétál a fiúhoz és utána válaszol csak a kérdésére.*
- Biztos, hogy nem. Mi legyen vele?*Kissé távol tartja magától az állatot, hisz ha engedné neki összekarmolná. Közben a lábánál egy puha szőr érintésére lesz figyelmes. Assana a lábához dörgölőzve jelzi, hogy jelen van éppen és egészségesen. Tehát ezért szaladt be ide a cirmos.*
- Remélem mehetünk kifele innen és befejezted ezt mára? *Macska kissé hátravetett fülekkel indul meg visszafelé az ösvényen, és Krishana is követi, hisz elege van ebből a helyből.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 6:16 pm

*Az elhagyatott lápvidéken futok össze Krishana-val, aki a macskájára vadászik, aki elkószált. Beszélgetésbe elegyedünk, és felvetődik a tegnapi párbajom esete is.*
- Nem tudom ismered-e, de valami Ambrus a neve. Szerintem full gáz az a gyerek... úgy viselkedik, mintha a középkorból jött volna. *mondom egy kevés undorral, hiszen szinte csöpög az a srác, bár csak akkor látta más társaságban, mikor megérkeztek, és Jasmine kísért minket a szobánkhoz.
- Csak sétáltam. Te? *mondom, miután megkérdezi, mit csináltam itt.
Közben elindulunk megkeresni Krishana szörnyét, vagyis macskáját, és mintha azt az állatot látnám meg egy idő után egy sártócsa közepén. A lány ki is szedi onnan, de az nem az övé, hanem egy másik, és tőlem kérdezi , hogy mit csináljon vele.*
- Mit tudom én. Dobd el. *válaszolok közömbös hangon, és megvonom a vállam. Hamarosan megjelenik az igazi szörnyike, aki mintha mi sem történt volna dörgölőzik a másik lábához, aki társalog vele egy kicsit.
A macska végül elindul visszafele, és Krishana is megy utána. Követem őket, hiszen nincs kedvem itt maradni a semmi közepén.*
- Én a helyedben pórázt kötnék rá, akkor legalább csak 3 méterre tudna elmenni, és nem kéne sárban tapicskolnod utána. *ajánlom neki, közben pedig újra szilárdabb talajt ér a lábunk.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 6:34 pm

*Miután feltűnik a lápvidék közelébe Bruno, elindulnak megkeresni az elkallódott macskát. Közbe beszélgetnek, és Krishana nagyon érdeklődik a srác tegnapi párbajáról, és ellenfele nem más, mint Ambrus, akivel a bálon táncolt.*
- Összefutottam már vele, elég érdekes a stílusa. *Feleli Hana kicsit elgondolkodva, hiszen érdekes meghallgatni a másik véleményét, ki hogyan lát másokat, hisz minden szemszög máshogy látja a dolgokat.*
- Csak bóklászom. Nem volt kedvem a város zajához. *Vállrándítás kíséretében felel a kérdésre, hisz nem volt konkrét úti célja mikor elindult, csak abban volt biztos, hogy a várost messziről el akarja kerülni.*
- Hogy itt bóklásszunk még egy órát? Majd ha kiérünk a lápból. *Hisz ha itt útjára engedi a macskát, akkor biztos, hogy megint el fog tűnni Assana, és egyáltalán nincs most ahhoz hangulata, hogy ismét körbejárja a lápot.*
- Suvickus! *A lány előveszi közben a pálcáját és rászór az ismeretlen állatra egy tisztító varázslatot, hogy legalább ne legyen csupa sár, de ez csak még jobban felingerli az állatot. Közben lassan kiér a díszes menet a lápvidékről és megérkeznek a kiindulási helyre. Itt a lány a legközelebbi fa törzsére hajítja az ideges jószágot, ott már használhatja a körmeit, és mint aki jól végezte dolgát összecsapja két tenyerét és úgy felel a fiú kérdésére.*
- Ha megkötném elég unalmas lenne az élet. Egyáltalán nem szereted a macskákat vagy csak Assana-val nem szimpatizálsz? *Érdeklődik a lány hiszen ez már megfordult a fejében, hisz elég kevesen vannak akik nem szeretik a kölyökmacskákat.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 6:45 pm

*Nem egészen ilyen programot terveztem mára, de Krishana elkószált macskáját keressük egy néma lápvidéken, ahol tiszta sár lesz mindenki bokától lefelé. Közben beszélgetünk erről-arról.
Végül megpillantok egy macskát, de mint kiderül, az nem a lányé, de azért segít rajta. Én azt ajánlom neki, hogy dobja el, ha nem a sajátja, de előtte ő még letisztítja, és csak akkor engedi el, amikor kiértünk a szilárd részre. Miután a macskát egy fára tette, kérdést szegez hozzám, mire ismét megvonom a vállam.*
- Nem igazán rajongok az állatokért. A tied meg a vízesésnél is bebizonyította, hogy nem igazán csíp engem. * mondom, majd az állat felé pillantok, aki elég ellenszenvesen néz rám megint.*
- Én lassan visszabattyogok az iskolába. Ha gondolod jöhetsz, de felőlem maradhatsz is. * közlöm, és már indulok is a helyes irányba. A révész csónakja nincs közel, hiszen elég sokat jöttem idefele, de a bokámnak épp elég lesz ennyi megterhelés. Két nap és olyan lesz, mint régen.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 6:58 pm

*A lány amilyen jókedvvel elindult még kora délután túrázni egyet úgy fogyott el késő délutánra, hisz nem tervezte, hogy egy sáros ösvényen kell végigbandukolnia Assana véget. Igaz, hogy egy másik macska miatt ment be a lápra, de most akkor is dühös rá és ezt nem is rejti véka alá. Amint kiérnek a szilárd talajra útjára bocsátja az állatot, de azért előtte letisztítja, aki cseppet sem hálás a megmentőjének, ha tehetné szanaszét karmolná a lány arcát.*
- Nem is nagyon tudnálak elképzelni, amit egy kölyköt becézgetsz. *Félmosollyal cukkolja egy kicsit a másikat, hisz igaza van neki, nem igazán szíve csücske Assana-nak, de ezen nem akad fenn a lány, szíve joguk nem szeretni egymást.*
- Megyek én is. Mára elég volt a szigetből. *Közben lassan elindulnak a kikötő felé, bár kicsit hosszú az út hisz messze van a révész és lassan tudnak csak haladni Bruno bicegése végett*
- Melyikőtök nyerte a párbajt? *Ismét felhozza a témát a lány, hisz elég sokat megtudott már, de a legfontosabbat, hogy ki nyerte azt nem, így kíváncsian várja a feleletet.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 7:25 pm

*Délutáni program gyanánt a lápvidéket járom évfolyamtársammal, Krishanával, a macskáját keresve. Találunk idegen macskát is, akit a lány kihoz a lápos részről, de az nem túl hálás, és Assana-t is megtaláljuk. Nem túl szimpatikus a kis szörnyeteg, és ezt a másik is tudja.
Visszaindulok az iskolába, és az inflás lányka is velem tart, közben újra visszajön a Mr. Középkorral vívott tegnapi párbaj témája, és arra kíváncsi, hogy ki nyert.*
- Ő. De ez csak a kezdet volt, van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az utolsó küzdelem köztünk. *mondom, és egy kicsit dühít azért, hogy az a Nyálgép nyert, de ezt nem érzékelheti a lány.*
- Mondtad, hogy ismered. Neked mi a véleményed róla? *érdekel, hogy azt a viselkedést folytatja-e, amit első nap megismertem tőle.
Lassan odaérünk a révészhez, ahol miután mindketten a csónakba ültünk, siklunk vissza az iskola felé. Mikor megérkezünk, kiszállok, és elindulok befelé.*
- Én most felbattyogok a szobámba. Biztos összefutunk még. Szia. *köszönök el tőle, és a Déli főtoronyba megyek, az Ariel hálóba.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-02, 7:48 pm

*A délután nem egészen úgy alakul, ahogy a lány szerette volna, hiszen elég sok dolog ideig kellett a lápvidéken bolyongani Brunoval együtt, hogy megtalálják végre a szörnyeteget. Meg is lesz az ördögfattya és az ok is kiderül, amiért befutott a lápra. Egy másik macska, mely beragadta sárba, akit segít a lány egy bűbájjal, de nem veszi az túl jó neven ezt. Miután kérnek a láról elengedi a macskát és szép lassan visszaindulnak az iskolába, hisz bokáig sárosak lettek, Assana kivételével.*
- Pasik és az ő egójuk. *Jegyzi meg a lány, de ők tudják mit csinálnak, de ha mindkét fiú elég makacs, akkor tuti újabb párbaj lesz ebből, a kérdés már csak az, hogy azt ki nyeri.*
- Elég érdekes a stílusa, de hamar meg lehet szokni, mondjuk engem nem különösebben zavar. *Feleli, de egyenlőre még nem nagyon ismeri a lány, így nem igazán tud mit mondani, de remélhetőleg ez a jövőben változni fog. Közben elérnek a révészhez és vissza is jutnak a kastély falai közé, ahol a lány már nagyon szeretne egy tisztító zuhanyt venni.*
- Én meg egy zuhanyt veszek. Előbb vagy utóbb, de biztosan. Csáó! *A lány a Nyugati torony felé indul a macskával egyetemben, hogy végre levegye a ruháját és zuhany alá álljon.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-08-23, 4:20 pm

//Terramágia 1. óra házi//

*A terramágia leckét szeretné gyakorlatban is kipróbálni, ami egy mocsári csapda létrehozása, ezért el is indul a szobájából. Egy régi, kopottas melegítőt vesz fel, hiszen felesleges lenne valami szebbe menni, úgyis sáros lesz. Lábára is egy edzőcipő kerül, majd zsebébe süllyeszti a pálcáját, és elindul a révész felé, majd a csónakba beülve már halad is Seol sziget felé. Mikor kiszáll a ladikból, a lápvidék felé indul, mert ott a legalkalmasabb a helyszín a gyakorlásra.
Egy kis séta után már meg is érkezik az említett helyre egy fásabb részről kiérve. Nem hall túl sok mindent, elég kihalt a hely, ekkor viszont maga mögül neszekre lesz figyelmes. Hátrafordul, és két világító szempárt pillant meg közeledve felé. Azonnal pálcát ránt, és hátrálni kezd. Mint kiderül, egy farkas szemelte ki magának, amit nem igazán ért, hogy hogy került ide, de lényeg a lényeg, most meg akarja támadni.*
- Obstructo! *kiáltja, mire az állat megbénul egy időre, és ezt az időt kihasználva az exos lányka szaladni kezd az ellenkező irányba. Jó pár métert megtesz, és bár elég nehéz ilyen talajon futni, de a sok éves gyakorlat itt megmutatkozik, a farkas még nem tért magához teljesen.*
~Itt az idő egy mocsári csapda létrehozásához.~ *gondolja, és nem is teketóriázik sokat. Föld felé dönti jobb kezében levő pálcáját, és egy 2-3 méter átmérőjű kört formál maga elé, közben pedig a varázsige is elhagyja ajkát.*
- Devoro! *mondja, mire a forma szélén egy fénycsík jelenik meg rövid időre. Felpillantva a földről látja, hogy az állat bizony már elindult, és egyetlen célja, hogy Alinox innen csak a holtak közé távozzon.*
~ Belőlem nem laksz jól te dög~ *gondolja gonosz vigyorral, majd a „művére” néz, mi most picit bugyog, de csak rövid ideig. Alinox hátrál pár lépést, és pálcáját készenlétben tartja, hiszen ki tudja, hogy a csapda tényleg működik-e, és hogy az állat vajon nem kerüli-e ki.
Szerencsére nem tűnik túl okosnak ez a példány, nyílegyenesen robog a barna hajú lányka felé, akiben viszont van egy kis félelem a remény mellett, hiszen nem akarja itt hagyni a fogát. Pár másodpercen belül már el is ér az állat a csapda túlsó felére, hol pár lépés után egyből süllyedni kezd. Kétségbeesetten kapálózik, de egy ember nem tudna innen kimászni, nemhogy egy négylábú. Mindössze talán másfél-két perc telik el, volt farkas, nincs farkas. Utolsó vonyítása messze hallatszik, nincs mi visszaverje a hangot, ami kicsit hátborzongató, de inkább ez, mint mondjuk Alinox halálsikolya.
Ez után a kaland után a lányka visszaindul az iskolába. Cipője és melegítőnadrágjának szára is sáros lett a futástól, de ez most a legkevesebb, feltalálták a vizet és a mosószert. Az általa rajzolt kört nagy ívben kikerüli, hiszen nem akar csatlakozni a jószághoz, ezért egy ideig jobbra tart, majd 5 méter után fordul újra balra, biztos, ami biztos. A révész csónakjában ülve már elmondhatja magáról, hogy létre tudott hozni egy mocsári csapdát, ami már meg is mentette az életét. Na nem mintha ez olyan nehéz varázslat lenne, de ki a kicsit nem becsüli…
A suliba visszaérve az Amarillisz hálóba megy, hol egyből át is öltözik, és nekilát a nadrágjának a megtisztításához.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-09-25, 2:49 pm

//Terramágia – 1. házi//

* Pár órája ébredtem csak, megvolt a reggeli is, nekem pedig van mit behoznom a tanulnivalók terén, így hát most szobámban, egész pontosan az ágyon csücsülök törökülésben. Előttem a Terramágia könyv, körülöttem néhány papír fecni és pár füzet hever szanaszét, Nara pedig az ágy túlsó végén, békésen szunyókál. Lapozgatom a könyvet, majd valahonnan egy lap is előkerül, méghozzá az egyik órai házié, szépen bele hajtva a könyv oldalai közé. Ahogy széthajtom a lapot, s elolvasom, gyűrött arcom vonásai máris felderülnek: gyakorlásra vágytam, s ez bizony most tökéletes alkalom. A házihoz tartozó elméleti anyag elolvasása után vígan csapom össze a vaskos könyvet kezeimmel, cseppet sem izgat, hogy Nara ugrik ijedtében egyet az ágyon, kétségbeesetten néz körbe, majd végül mérges tekintettel dől el ismét a puha takarón. *
- Gyere Nara, dolgunk van. * hajolok előre, megvakargatva kedvesen füle tövét, mire szemeit lehunyva, fejét oldalra billentve élvezi a kedveskedést kicsit, de aztán csak megrázza buksiját, s leugorva az ágyról, az ajtóhoz bandukol, onnan nézve rám sürgetően, ha már menni kell, akkor haladjunk is. Nem is tart túl sokáig összeszedni magam, kint nincs valami hűvös, de túl meleg se, így maradok a tornacipő-hosszú nadrág-póló kombinációnál. Gyors fésülködés, s miután pálcámat is magamhoz vettem, már indulhatunk is. A révész készségesen szállít át minket a túlpartra, egészen pontosan Seol szigetére, ahol is az elhagyatott lápvidék volna a cél. Rég jártam erre, de frissült emlékeimben elevenen élnek a képek, s bizony láthatóan csalódnom sem kell: errefelé sem változott semmi, minden a régi, nagyjából. Nara mellettem lépdel, ahogy befelé haladunk a lápvidéken, nem igazán tetszik neki az úti cél, vigyáznia kell magára, ha nem akar nyakig trutyis lenni, éppen ezért sem tágít mellőlem. Pár perc séta után egy tágasabb placcra érkezünk, lassítok is lépteimen, majd óvón pislantok famulusom felé, hiszen egy nagyobbacska, körülbelül két méter hosszú, nem teljesen normális külsejű kígyót pillantok meg felém kúszni. Normális esetben az ember megijedne egy ilyen állat láttán, és lehet, hogy én is jobban tenném, ha félnék picit, de én szerencsésebb helyzetben vagyok az átlagnál: tudok a kígyók nyelvén. Le is lassítok, Narával egyetemben, bár ahogy most így nézem, idő közben elillant mellőlem. A kígyó pedig csak néz a szemembe, sziszeg, nem támad, de nagyon akar.. hiszen értem, mit akar közölni: bolygatom a területét és ez nagyon nem tetszik neki, ám egyelőre csak fenyeget ócska sziszegésével, semmi egyéb. *
- Akkor gyere, támadj csak meg. Itt vagyok, nem fogok elmenekülni. * koncentrálok szavaimra, tudom, hogy érteni fog, s bizony emberi lény számára, amit most hall, csupán csak értelmetlen sziszegésnek hangzik számból, de ő mégis kapni fog az alkalmon, láthatóan eltántoríthatatlan, nekem pedig máris megszületik fejemben a tökéletes terv. Pár lépést hátrálva, pálcámat a föld felé irányítva, egy viszonylag nagyobb kört próbálok rajzolni a levegőben. Na de miközben ezt teszem, természetesen arról a rövidke, hangzatos igéről sem próbálok megfeledkezni: *
- Devoro. * mondom ki határozottan és gyorsan, és ahogy azt megtanulhattam már, egy semmiből megjelenő fény csíkocska szalad végig a nagyjából kör alakú csapdán, én pedig csak hátrálok ismét egy lépést, kíváncsian figyelve, mi is történik most. A fény persze eltűnik, végül pedig pár kisebb-nagyobb buggyanás jelzi a csapda helyét, mely hanghatás is megszűnik, így immár se nem látni, sem pedig hallani nem lehet halálos csapdám jelenlétét. A kígyóra koncentrálok ezután, ki már lényegesen közelebb jött hozzám, s egyenesen felém tart, viszont mintha megijedt volna iménti kis akciómtól, én pedig nem vagyok rest hergelni kicsit. *
- Na mi lesz, félsz tőlem? * sziszegem vissza, láthatóan élvezem a kis társalgást, s bár sajnálom, hogy veszte fogja most érni a kígyót.. mibe Nara besegít kicsit: most veszem csak észre, óvatosan lopakodott a kígyó mögé, most pedig mintha tudná feladatát: mancsával, tehát hegyes karmaival csap egyet a kígyó testére, ezzel ösztönözve őt az elindulásra. Hirtelen sziszegéssel, s gyors mozdulattal céloz be engem: közeledik, közeledik, csúszik és mászik, a csoda viszont csak most következik. Egy lépést azért hátrálok előle, de ő mégis belecsusszan csapdámba: lábak és karok híján nem tud kikecmeregni a láthatatlan csapdából, egyszerűen csak eltűnik hosszú testének alja része benne, s immár sziszegésének üzenete is inkább kétségbe esett és segélykérő. Ám Narával mindketten csak állunk ott, s nézzük, én pedig hallhatom is a kígyó utolsó „szavait”, míg nem végül már szeme sem látható, csupán csak szája bukkan ki egyszer-egyszer még a kínzó csapdából, de ez sem tart sokáig, feladva a harcot merül el örök sírjában. *
- Ez az. Ügyes voltál. Köszönöm. * könnyebbülök meg kicsit, így kerülve meg a csapdát nagy ívben, s meg is simogatom a famulus buksiját. * - Na, kapsz még egy kis rohangászási időt, de siess, ebédre vissza szeretnék érni a suliba. Ennyi gyakorlás elég is volt, köszöntem szépen. * mosolygok az állatra, ki máris fejvesztve rohan visszafelé, én pedig csendes magányomban sétálok utána, levegőzöm én is egy picit legalább, és hát így most már a vizsgákra való készülés rögös útjára is ráléptem, ez most az én dolgom, és meg kell hagyni: élvezem! *

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-10-02, 6:08 pm

*Nem szeretem, ha valaki sír a közelemben, de ha még van értelme, akkor azt mondom, hogy okés, ennek viszont nincs semmi, én nem tettem semmiféle negatív dolgot se Selenával, szóval ne csinálja már ezt velem. Meg is jegyzem neki a dolgokat, igen csak bunkó stílusban, ami én vagyok, de talán hamarosan megszokja, amikor viszont nem kezd el nekem visszavágni és bunkózni, na meg feleselni, hanem elnézést kér, láthatóan kerekednek el sötét szemeim a meglepettségtől.*
- Jól van, nem gáz. *intem le, hiszen egészen normálisan reagált, tehát okát nem adta annak, hogy tovább köcsögözzek vele, így veszek hát vissza egy cseppet, majd vetem fel neki, hogyha gondolja, akkor velem tarthat. Na nem ígérek neki semmit, nem vagyok egy kicsit se jó társaság, így hát félválról veszem mindezt, de mégis csak felé fordulok, visszatekintve a szöszkére, hogy jön-e.*
- Akkor itt az ideje. Na gyere... *döntöm meg kissé a fejemet is, majd amikor felzárkózik mellém, most már együtt haladunk tovább a büdös lápvidék felé, ahová csak pár növény miatt megyek. Hát igen, nem sokan tudják azt rólam, hogy értek egy kicsit a toxicumokhoz és ha már unalmas volt a napom, akkor feltöltöm a saját kis táramat.*
- Hmm, én szerintem már egy jó éve, hogy itt vagyok, bár nem ismerek annyi embert. Tudod, általában engem nem kedvelnek, ahogy én se másokat, de ez már csak így működik nálam. *mosolyodom el cseppet és nemsokára már meg is láthatja a lány a lápot. Na jó, annyira nem csúnya, mivel a kilátás oly kihalt, hogy engem mégis valahol magával ragad ez az egész, úgy nézek hát körbe, majd indulok el tovább, kikerülve természetesen a mocsaras részeket.*
- Na és merről jöttél? Sok ismerősöd van már itt? *támadom le még pár normális kérdéssel, hiszen tudomásom szerint ezekkel kell kezdeni, ha nem akarok rögtön balhét és most valahogy nem hiányzik, jó ez így. Viszont egy kis bibi van... Selena is szőke és hogy én mennyire szeretem a szőkéket és ő is oly szép... hát nah, azért megfordul pár dolog a fejemben, de ezt kifelé nem mutatom, nehogy észrevegye a másik. Még a végén elijeszteném... Amilyen kis félősnek látom.*

Tárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék 2011-10-02, 6:29 pm

*Selena elindul a fiúval a lápos felé, amikor újabb és újabb kérdések jönnek, de nem bánja.*
-Értem. Én nem sok embert ismerek, sőt azt hiszem talán egy vagy két emberrel találkoztam eddig, nincsenek úgy barátaim még. Hawaii-ről jöttem. Kicsit messze van innen.* válaszol a kérdésekre. Meglepődik, hogy a fiú most milyen kedves lett vele, úgy gondolja jó beszélgetőtárs lehet.*
-És te honnan jöttél?- kérdez vissza kíváncsian, nyílt tekintettel. Úgy érzi most kibontakozhat egy kicsit, így hát érdeklődni kezd, majd kíváncsian várja a válaszokat.*
-Voltál már Hawaii-n?* kérdezi, majd megfog egy kis tincset a hajából, és csavargatni kezdi, szokásához hűen. Ha idegennel találkozik vagy beszélget, mindig ezt csinálja. Ez sokak szerint csak egy rossz szokása, de szerinte ez így rendben van. Sétálgat lassan a fiú mellett legalább addig is nem unatkozik.*
- És te hányadikos vagy? Én elsős...* veti fel a kérdést hamar, kissé meglepően.*