Az elhagyatott lápvidék

*A köpése talált és ennek nagyon örülne, ha nem akarna még mindig olyan nagyon kiszabadulni, és ez nem foglalná el. Igazából nem nagyon mérlegel, a rúgás gyors döntés eredménye. Örül, hogy végre nem kap több sarat, amikor Cody hátraesik, összegörnyedve, merthogy az a rúgás úgy tűnik jobban sikerült mint ahogy Iantha azt tervezte, bár nem is tervezte sehogy, de ez most igazán nem számít. A lényeg, hogy a lányban, megszólal valami suttogó hang, ami talán a lelkiismeret, de az is lehet hogy bedilizett és hangokat hall. Nem, azért annyi sár még nem ment a fülébe, hogy bedilizzen, el is kezdi letörölni az arcát amennyire lehet sarat törölni saras kézzel. Végülis már mindkettőjük csupa sár. De még kap egy ráadás adagot Codytól, feléjük a fiúk virágot adnak a lányoknak, úgy látszik itt sarat kapnak...*
- Hát az sem volt fer, hogy a sárba löktél.. *Jegyzi meg és elmosolyodik, amint vicces gondolata támad.*
- Rendben, kimosom. *Mondja komolyan, aztán gyorsan, a szájába vesz egy adag iszapot, aztán nyugodtan, lehajtott fejjel közelíti meg "áldozatát" és ha elég közel ért akkor mégközelebb megy, átöleli a nyakát és lesmárolja Codyt, és a sarat egész egyszerűen átjuttatja a fiú szájába. A madármamák valahogy így etetik a kicsinyeiket, csak Ianthe nem felöklendezett kaját adott. Ha ez sikerül, hátrébb megy és hangosan nevetni kezd.*

*A fiú gonosz vagyok-os kijelentésére, megfordul a fejében, hogy hát igen, nem okozol csalódást. Bár valamiért még mindig nem tudja komolyan venni ezt a fajta gonoszságot. A népében épp eleget élt és tapasztalt már ahhoz, hogy fogalmai legyenek az igazi gonoszságról. Őt nem érdekli annyira a ruhája tisztasága, mint a fiút, nem is igazán érti most mit kell ezen parázni, valahol biztosan megtalálható egy varázsige, amitől kijönnek a koszok, vagy valahogy meg lehet oldani a mosást. Ezért nyugodtan bele is egyezik hogy kimossa a fiú ruháit, a következő goromba megjegyzésre pedig nem is figyel mert akkor már a smárolós terve megvalósításán dolgozik, ami sikerrel is jár. Mikor Cody köpködni kezd, elengedi, hátrébb lép és jót nevet rajta.*
-Te aztán felettébb nevetséges vagy. *Mondja nevetve. A mi volt ez? kérdésre még mindig nevetve válaszol.* - Ez? Én csak játszottam. *A második kérdésre pedig megismétli előző válaszát.* - Csak játszom. Te talán nem? *És nevetve elkezdi megrázni a fejét minek következtében hosszú hajáról szerteszét, Codyra is, száll az iszap, bár nem olyan sok, de épp elég.*

//Olvad//

*Számára a smárolásnak annyi értelme volt, hogy sarat etethessen a fiúval, ha még nem kapott volna eleget, aztán kinevethesse ahogy mérgelődve köpköd. Természetes, hogy nemevtségesnek tartja Codyt, nem igazán veszi komolyan, mert nem iagzán akarja komolyan venni. Sokkal élvezetesebb nevetni a mérgelődésén.
Hogy tetszik-e neki a fiú? Hát nem tartja csúnyának, de lehet hogyha mélyebben elgondolkozna, azt kívánná, bárcsak maradna rajta az iszap. De nem teszi, inkább kitérő választ ad, ami tulajdonképpen igaz is, hiszen még mindig csak játéknak érzi az előbbi csetepatét, ami hamarosan folytatódik is, merthogy Cody kedves, megajándékozza mégegykis iszappal, végülis nehogy már ennyivel megússzák. A tenyerével félig sikerül hárítania az arca felé repülő adagot. A fele a képébe csattan így ismét eltart egy kicsi ideig amíg szabadá teszi látószerveit. De nevetős mosolya így is megmarad.*
- Huh, lehet, hogy most félnem kéne?
*Aztán inkább úgy dönt haját fogja nagyjából letisztítani, na jó ez így megfogalmazva talán túlzás, inkább csak leszedni róla a fölösleget. Ezzel nem törekszik arra hogy Codyt célozza, de azért a fiú felé is jut elég trutyi. Mikor úgy érzi már nincs olyan nagy mennyiségű sár a fején felnéz a fiúra, hogy vajon most melyik fokán áll a méregbe gurulási skálának.*

*Míg a hajáról szerteszét száll a sár, csukva van a szeme, és annyira vidul magában a helyzet nevetségességén, hogy el is felejt figyelni Codyra, aki nem hagyja annyiban a dolgot. Iantha részéről a csata be is fejeződhetett volna. A jó cselekedetes megjegyzést figyelmen kívül hagyja. Mindenesetre túl későn kapcsol, és addigra már átölelik. Rögtön megfogja a fiú karját, de a következő mozdulatot nem tudja kivédeni, és szépen dob egy hátast. Még szerencse hogy az iszap puha, egyébként nagyon megütné magát. Hát igen, már nem nevet, amint érzékeli, hogy semmi baja, felül. Aztán letisztítja nagyjából az arcát, hogy lásson, meg levegőhöz jusson. Aztán felkel, és a kifelé menetelő fiú után fordul, mindent megtesz, hogy közelebb érjen hozzá, természetesen a háta mögött, és akkor egész egyszerűen rátámaszkodik a vállára és ráugrik. Próbál úgy manőverezni, hogy Cody ettől elhasaljon.*

*Mostmár nem is érdekli, hogy Cody mivel mennyire dühíti, az eddigi nyugalma is megszűnt, főleg mert elég hirtelen érte a gáncsolás. Ez a fajta lefegyverzés amit talán a legjobban utál. De végülis jó a földön lenni, hiszen onnan nem eshetsz mélyebbre, de ezzel a szöveggel a kedves tanárait nem tudta megpuhítani. Mivel most ő került a földre, ismét, ő vesztett, de ezt azért nem hagyhatja annyiban, ez már a büszkeségét sérti, mellesleg nem egy nebántsvirág, hogy ne tudjon kiállni magáért, szóval nem hagyja hogy Cody messzire jusson, ráugrik, és amikor sikerül leterítenie, mondjuk nem volt nehéz a csúszós iszapban, megenged magának egy halovány mosolyt, ami nem tart sokáig mert máris rántják le, oldalra. Nem ellenkezik túl sokat, Cody mellett ér földet. Felül, és háta mögött kezeivel megtámasztja magát és felnéz az égre. Hallja hogy eközben a fiú elhagyja a lápot és visszatér az útra. A kérdésre megfordul, nyugodt mosolya visszatér, hiszen végül mégsem őt terítették le utolsónak. Nem válaszol semmit csak sejtelmesen nevető tekintetét ragyogtatja a fiúra.*
-Rendben Cody. *És százféle variáció fordul meg hirtelen a fejében hogy mit műveljen azokkal a ruhadarabbokkal majd a későbbiekben.*

*Örül, hogy vége a harcnak, meg örül a harcnak is, mert olyat tehetett végre, amit eddig nem, és ezért még hálás is a fiúnak, akit láthatóan jobban zavar a sár, mint a lányt. Az egyetlen dolog ami zavarja hogy nem túl meleg az iszap, amit eddig az izgalmak hevében nem is érzett, most viszont hogy benne csücsül a sárban érzi nagyon is jól. Miközben a fiúra mosolyog, melegség járja át szívét és nevetnie kell ismét. Hát ez van. Megígéri hogy kitisztítja a ruhákat, merthát nem gondolja hogy olyan nagy ördöngősség lenne, bár ez a sár elég makacs. És ha a kezei között lesznek a fiú cuccai, gyönyörűszép meglepetéseket okozhat neki, például ha babarózsaszín színárnyalatban adja majd neki vissza, vagy tesz bele viszketőport...nah, de ez a jövő zenéje. Ianthe felkel és ő is kicammog az ösvényre, ahol ahogy Cody az előbb, megpróbálja letisztogatni magát több-kevesebb sikerrel, aztán mosolyogva megnyújtott léptekkel beéri a fiút, eléáll, és meghajol angyali mosollyal arcán.*
- Köszönöm a játékot!

*Mivel összességében elég jól szórakozott, úgy dönt megköszöni ezt a flemelő vagy inkább sárba taszító élményt Codynak, és népe szokásaihoz hűen meghajlás kíséretében teszi ezt. A kérdésre szintén mosolyogva felel.*
- Nem. *Ezután úgy dönt, hogy itt az ideje menni, egyébként is eléggé feldühítette a fiút és a sár hideg érintése kicsit zavarja, meg már a nap is igencsak lement, annyit szórakoztak. Hát igen, ha jól érezzük magunkat az idő gyorsabban telik. Kicsit sajnálja is hogy most el kell válniuk és már nyitná is a száját hogy további szép vagyis inkább tisztább napot kívánjon, amikor Cody közli, hogy elhagyta a pálcáját, ezért arra kéri hogy segítsen megkeresni, nyomatékosításként a karját is megragadja. Hát jó szívesen segít ő, miért ne? Azért megtapogatja övénél hordott saját pálcáját, de az szerencsére megvan. Végülis visszatérnek a helyre ahonnan az előbb elmentek. Milyen irónikus. Cody pedig máris kiadja a parancsokat, erre Ianthe csak annyit mond:* -Jó, rendben. *És visszaereszkedik a sártengerbe, és elkezdi turkálni a sarat háta megtalálja a keresett tárgyal. Igazából varázslattal is megoldhatná a dolgot, de nem teszi, mert így sokkal szórakoztatóbb, és az úgy túl egyszerű lenne.*
-Nem emlékszel véletlenül, hogy mikor hagyhattad el? *Kérdezi Codyt, bár biztos a nemleges válaszban, sőt még talán felháborítania is sikerült ezzel a fiút.*

*Egy kicsit még örül is amikor a fiú kijelenti hogy nincs meg a pálcája, mert így még élvezheti a társaságát valószínűleg egy darabig. Ezért nem is tanusít ellenállást amikor visszahúzzák bele az iszapba, aminek a hőmérsékletét azért már érzi. Nem túl kellemes a hideg, de nincs mit vesztenie hiszen az a trutyi egész testén megtalálható már szinte. Cody utasítását követve el is kezdi keresni a keresendő tárgyat a kijelölt helyen, aztán elmosolyodik a gondolatra, hogy ha most idejönne valaki mit gondolna róluk. Aztán eszébe jut hogy a nagymamája hogyan reagálna a látványra.*
~ Ianthe Reaver! Azonnan szállj ki a mocsárból, mégis mit képzelsz magadról?! Az illemszabály szerint...~
*Mikor feleszmél a gondolataiból megkérdezi Codyt, hogy nem tudna e pontosabb helyzetleírást adni, ami persze esélytelen. A fiú válaszát egy bólintással nyugtázza, és folytatja a keresést. De semmi, és a kezei kezdenek érzéketlenné válni a hidegtől amikor Cody megkérdezi talált-e valamit.*
- Még nem. *Válaszol röviden. Hallja, hogy Cody helyet változtat, de nem nézi merre ment, reménykedik benne, hogy azért nem hagyja itt egyedül, úgyhogy tovább kutat, ezúttal méllyebbre túr maga körül, és ekkor érez valamit. Hozzáér a dologhoz, megpróbálja tapintással megállapítani hogy mi lehet, meg oda is fordul, aztán hirtelen levegőt venni is elfelejt amikor Codyt látja maga mellett, és nyilván akkor a fiú kezét birizgálja. Megijedt mert nem számított rá, hogy ilyen közel vannak egymáshoz.*

*Iszapturkálás, turkálás az iszapban, iszapbirkózás, iszappakolás, iszapharc, iszapdobálózás, iszapevés, iszapcsók(?). Iatha fejében lassan márcsak olyan dolgok lesznek amiknek köze van a sárhoz, legalábbis így érzi a csöndben, miután Cody válaszolt a kérdésére. Lassan tényleg hallani véli a hangokat a fejében. Először a nagymamájáét, ami eddig vicces volt, de máris eltorzul a hangja és a bátyja hangja csendül fel, aztán a húga nevetése, az édesapja és...nem nem jut tovább, Cody kérdése visszahozza a való világba a valódi problémához. Erre válaszol, hogy még nem találta meg, aztán elgondolkodik azon, hogy az elmúlt percekben egyáltalán figyelt e arra hogy a pálcát megtalálja, vagy teljesen máshol volt, úgyhogy sóhajt egyet és mélyebben kutat. Közben hallja hogy Cody helyet változtat, még azt is, hogy valamerre felé, de nem foglalkozik vele. Már a pálcára koncentrál, amikor újra bevillannak a képek és a hangok, próbálja kizárni őket de bevillan az egyik legrosszabb gyerekkori emléke, mire megrázza a fejét. Aztán tovább keres, és megtalálja Cody kezét, amit csak azért ránt meg picit, mert először hirtelen elképzelése sincs hogy mi az, aztánmeg jól megijed amikor észreveszi hogy ott van mellette a fiú.* - Bocsáss meg. *Nyögi miután az ijedtségtől levegőhöz jut.*
- Mégis meddig fogjuk még keresni? *Ez inkább kijelentésnek hangziok, ingerült kijelentésnek, merthogy az emlékek eléggé felzaklatták. *

-Az anyád pálcája? *A fiú mondatának ezen a részén fennakad, és döbbent pillantással nézne rá ha látná ugye, mert már elég sötét van. Nem tudja hogy utána merjen-e kérdezni, vagy ne, mert ha esetleg olyan szegények, hogy Codynak nem lehet saját pálcája, akkor bizonyára bántó lehet, hogy erre rákérdez és hatalmas tiszteletlenség. Legalábbis Iantha népénél. Ezért inkább nem kérdez rá a részletekre, de azért kíváncsi.
Másfelé kezd turkálni a lápban, hogy még véletlenül se akadjon bele Codyba ismét, szóval nyugisan keres tovább, de a hangok visszatérnek és egyre többen lesznek a fejében, mintha részt venne egy állófogadáson, ahol mindenki egyszerre nyüzsög és beszél. Nem érti miért történik ez, hiszen ő másra akar figyelni, legkevésbé sem érdeklik a rokonai és ellenségei. Megkérdezné hogy mit talált Cody ha nem kezdene egyre erőteljesebben zsongani a feje, mire jobb kezét homlokára teszi.*
~ Mi történik? Mit akartok tőlem?~ *De nem tud tovább gondolkodni, mert hirtelen úgy érzi zuhanni kezd és egy rettentően sötét helyen találja magát. Kívülről annyi látszana, ha lehetne látni bármit is, hogy leveszi a kezét a homlokáról, Codyhoz araszol, oldalra löki el, hogy ismét a sárba feküdjön. Föléje telepszik és olyan arckifejezéssel néz rá, amit eddig még nem lehetett látni. Szemeiben szadista öröm fénye csillan és olyan kihívóan és magabiztosan néz, hogy ha meglátná magát a tükörben elájulna, de legalábbis megkérdezné hogy ez ki? Mindenestre nem teszi. Nincs is tükör a közelben. Helyette hozzásimul a fiúhoz, lesmárolja ismét, és karjait összefonja a nyaka körül.*

*A fiú felé pislog a válaszra, legalábbis, abba az irányba amelyben a fiút sejti. Hát most megnyugodott, szóval nem szegények, hanem csak egy szökevény.De végülis, igen, ezek után már azon se lepődne meg, ha cody csak egy Cody utánzat lenne, aki orvul meggyilkolta az igazi Codyt, hogy helyette gonoszkodhasson. Akkor az igazi Cody is gonosz lenne? Aztán tényleg megrázza a fejét, mert ez a gondolatmenet elég bonyolult volt, és közben visszatérnek a fejébe a hangok, szinte mindenkijé akit valaha beszélni hallott. Hát nem túl kellemes érzés. Homlokára is teszi a kezét, mintha ezzel el tudná múlasztani a zsongást, de nem sikerül neki, helyette zuhanást érez. *
~Hol vagyok?~
~Ianthe kedves, hát mégsem tanultál eleget nagyrabecsült bátyádtól?~ *Hall egy nagyon is ismerős hangot. A múltja ott zeng a fejében.*
~Most, most elátkozol?~*Erre gúnyos nevetések jönnek a sötétből.*~ Nem...ti, mindannyian. De ez a bűbáj megtörhető.~
~Édes vagy, de azt hiszed nem biztosítottuk be magunkat?~*A lány kezein vasbilincsek jelennek meg, tudja hogy visszanyerhesse önkontrollját, ki kell szabadulnia. Értelmetlen lenne a pálcáját keresni, ez a dolog a lélek erejéről szól ezért lehunyja szemeit és mormolni kezd egy versikét.
Kívül közben annyit lehet ebből érzékelni, hogy Iantha leteperi Codyt, és nagyon nem úgy viselkedik, ahogy eddig, újra megcsókolja és mikor a fiú megpróbálja leszedni magáról, hát persze hogy nem hagyja, sőt, mégjobban hozzásimul.*
-Mi a baj édes, csak nem zavar a közelségem? *Nevet fel nevetségesen magas hangon. Aztán ad egy puszit Cody nyakára, majd mégegyet és mindkettő után idétlenül magas hangon nevet.*

*Százszor szívesebben figyelne Codyra, és érdeklődne a családi háttere iránt, minthogy egyik kedvenc ellenlábasa irányítsa a testét, de túl későn értette meg hogy mi a helyzet. Pedig kapcsolnia kellett volna, és egyből felismernie, hiszen a bátyja valami ilyesmire tanította. Ezzel most szégyent hoz a Reaver családra. De igazából ez érdekli a legkevésbé, miután a sötétbe zuhan, aztán hamarosan már ténylegesen tudja hogy mi a helyzet otthon, viszont fogalma sincs hogy a testével mit művelnek. Minden erejét összeszedi és koncentrál, hogy az időközben megjelenő bilincseket eltüntethesse, és kizárja a mindenfelől visszhangzó gúnyos nevetéseket és megjegyzéseket.
Eközben a lány Iantha testével, rámászik a fiúra és mindent elkövet annak érdekében hogy jól szórakozzon. Nagyon bejön neki Cody, és mivel Iantha testében úgysincs mit veszítenie, sőt arra megy ki a dolog hogy Ianthát jól megszivassák, hát eljátszadozik vele, mit sem törődik azzal, hogy a fiú ellenkezik, túlságosan örül a jól sikerült varázslatnak, és nem veszi tudomásul a fiú dühét. Úgyhogy megcsókolja és még két puszit is ad.*
-Jaj, ne légy már ilyen morci...*Mondja mézesmázos nevető hangon, tehát nem veszi figyelembe a figyelmeztetést még szeretne elszórakozni, ám ebben a pillanatban Cody megelégeli a dolgot, és fordul a kocka. A szerencsétlen lány akit egyébként Karolinnak hívnak, tökéletesen érzékeli azt amit Iantha teste érez, ezért rettenetesen megijed, és már fojtogatják is, amikor elkezdi előkotorni Iantha pálcáját.
Közben a varázslatban sdegítők is érzik a halálfélelmet, vagy legalábbis hogy baj van ezért a védelemre összpontosítanak, meg hirtelen nem is tudják eldönteni, hogy most megszüntessék e a varázst vagy adjanak több energiát Karolinnak, hogy Iantha megmeneküljön, meg persze ő is, ezért Ianthának sikerül eltüntetnie a bilincseket és elkezdi érzékelni hogy valami baj van, mostmár igazán. Szinte Karolinnal egyszerre fogják meg a pálcáját és mondják ki magukban a varázsigét, aminek következtében Cody hátrébb lökődik. Nagyon remélik hogy a fiú elengedi Ianthát és nem rántja magával...
Ha ez sikerül, Iantha ordít egy hatalmasat, és véglegesen átveszi a teste feletti irányítást.*

*Végülis együttes erővel Iantha kiszabadul Cody kezei közül, egy, halálos veszély megszüntetve, kettő, Karolint visszaküldeni a búsba. Így is tesz és egy ordítással nyomatékosítja a lány visszatértét, aki nem is nagyon ellenkezik. Nagyokat lélegzik, letörli az arcát, és nyugodtan felsóhajt amikor ő mozgatja a kezét, és már a hangokat sem hallja. Tehát vége ennek a szörnyűségnek. Akkor most egy darabig valószínűleg nem próbálkoznak újra. Karolin elkövetett néhány hibát, például hogy figyelmen kívül hagyta Codyt, és őt is csak egy bábnak tekintette, mint Ianthe testét. Az imént azonban a fiú bebizonyította hogy korántsem az. Ianthe felsóhajt és Codyhoz fordul. Nem tudja hogy most mi van vele, merthogy nem nagyon lát meg hall mozgást, meg nem is tudja, hogy a "roham" nála is tart e még. Meg hát arról csak sejtése van hogy Karolin mit csinált a testében.* - Cody?...*Ezt már rendes hangján kérdezi, és érezni benne az aggodalmat, meg azt hogy folytathatná úgy hogy Cody élsz még? De nem teszi. Felkel, és közelebb megy a fiúhoz, de rendes távolságot tartva azért. Aztán megtorpan amikor kérdezik, de csak a szemeit forgatja, mert tényleg nem emlékszik, talán csak érzésfoszlányok maradtak.*
-Hát ez egy bonyolult történet. Még a születésem előtt kezdődik, de talán ezt kihagyhatom...*Bizonytalanul pillant a fiú felé.* - Ugye miközben beszélek, nem kezdesz el fojtogatni? *Kérdezi mostmár tényleg félelemmel a hangjában. Vár egy kicsit a válaszra aztán folytatja.* - A népemben kevesen vagyunk, a családjaink összetartanak, és mindenki a vezető rangokat akarja megszerezni. Volt egy kis...hm, nem elég nagy veszekedés, mert a családom jó helyen volt, túlságosan jól ment akkor minden, ezért az ellenlábasaink tettek róla hogy ne így legyen. Nem telt bele sok idő és megszerezték a legfőbb vezetői pozíciót, és mindenben akadályozni akarnak minket, mert tudják hogy mi elég erősek lehetünk hogy megdöntsük a hatalmukat. Tudod, én is megszöktem otthonról, hogy itt lehessek. Sajnos ezt az ellenségeink nem díjazzák, mert így nem tudnak közvetlenül felügyelni, ezért mindent megtesznek hogy haza kelljen mennem. Most összeültek és elvégeztek egy varázslatot, ami lehetővé teszi, hogy a testem irányítását átvegye valaki más. Hidd el, kérlek, hogy nem emlékszem mit tettem az elmúlt néhány percben és mivel bántottalak meg annyira hogy meg akartál fojtani, de sajnálom bármi is volt az. Mert a varázslatuk sikerült és addig nem voltam önmagam, hanem Karolin voltam. *Szinte köpi a nevet, látszik hogy elég dühös rá, ezek után reménykedve nézi a fiút, hogy hátha sikerült megértetnie vele a szituációt.*