Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-21, 7:29 pm

* Sok mindent nem mond Aysha, ami egy kicsit zavarja, de végül is megkapja megint azt, hogy rajta múlik minden. Ha rajta múlna már rég a karjai közt lenne a lány, hiszen nem bírja elengedni egyszerűen, de azt sem bírja elfogadni, hogy Péterrel volt. Eléggé patt helyzetben van és ezért utálja ezt a helyzetet. Magában elkönyveli ezt az egészet, de azért tovább kérdezget, mire ugyanúgy nem kap ésszerű választ.*
- Értem.
* Jegyzi meg, majd nem is feszegeti tovább a témát, csak egyetértően bólint egyet, hogy tényleg jól áll a lánynak, csak kicsit még szokatlan. Próbára is teszi egy kérdéssel, ami sikerrel jár, mert vele tart a sétában. Hagyja, hogy belé karoljanak, és mielőtt kiérnének a játszótéri kapun, egy kérdés is elhagyja a száját. *
- És merre menjünk?
* Kérdezi érdeklődve, hiszen azt még nem beszélték meg és hátha egy olyan helyre mennek, ahol már Aysha is a régi lesz, bár ahogy elnézi nem igazán fog újra a régi lenni, legalábbis még nem. Ez kicsit elszomorítja, mert ő jobban szerette a régi, határozatlan lány, de ha ilyen az új stílusában, akkor ezt is kénytelen lesz megszeretni. Egy kicsit Diana-ra emlékezteti, ami egy halvány mosolyt késztet az arcára. El is tekint más irányba, hogy ne lássa a mellette lévő. Nagyon nem tud mit mondani, csak olyat, ami a múlt és most nem igazán szeretne erről beszélni, mert megkérte Aysha rá. Erre el is tűnik az arcáról a mosoly, és zsebre dugja mindkét kezét. Látszik rajta, hogy valami nyomasztja, de azt inkább magában tartja. *
- Jut eszembe, milyen volt az óra?
* Néz rá, érdeklődve, hiszen mikor utoljára beszéltek, azt mondta hogy már várja. Így elég nehéz lesz a kommunikáció köztük, de csak túl élik ezt is. Azért megfordult a fejében, hogy túl hamar jött vissza az iskolába és hamar találkoztak, azt hitte még egy pár nap elfog telni, mire újra találkoznak. *

//fagy//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-22, 10:20 pm

//Olvad//

*A beszélgetés hamarosan abba marad és végül megbeszéljük, hogy sétáljunk. Felvillanyozódva karolok a fiúba, hiszen nagyon szeretek sétálni, bár nem tudom, hogy Troy-e a legjobb személy, akivel kettesben sétálgatok az este. Tudom, hogy hülyeség, amit csinálok és el kéne mennem, de egyszerűen nem tudom itt hagyni a fiút. Örülök, hogy végre vele vagyok egy kicsit, ha nem is olyan vagyok, mint szoktam.*
- Nem tudom, valami világos helyre. Utálom a sötétet*nyüsszögöm, ami ismét furcsa lehet Troy-nak ,de hát ez van. Elengedem a karját, mert rájövök, hogy nem lesz ez így jó. A nyugodt, kellemes kis álcám egy fél pillanat alatt lehullott rólam, ahogy Troy a képbe került. Nem szabadna, hogy ennyire függjek tőle, így elhatározom, hogy mostantól kerülni fogom. A kérdésre kicsit furcsán nézek rá, majd leesik a tantusz.*
- Jó volt. Egy kis démonocskát idéztünk meg, ami elnyeli az összes bűbájt egy bizonyos szintig *magyarázom meg Troynak a dolgot, bár nem hiszem, hogy érdekli. Hamarosan a parkba érünk, ami ki van világítva, így nem zavar, hogy itt vagyunk. Elengedem Troy-t és nevetve lefekszem a fűben, az eget nézve. Nincs már olyan hideg és a föld sem annyira hideg, amúgy is van rajtam kabát, így nem félek, hogy esetleg felfázok, vagy valami ilyesmi. A kezeimet a hasamra teszem és úgy nézem a csillagokat, rettentően élvezve a dolgot és néhány pillanatra el is felejtem a fiút.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 9:00 pm

*Egy újabb nap egy újabb sétával. Mivel már unom a kastélyon belüli mindennapi életet, úgy döntök, kimozdulok egy kicsit. A lépcsőkön lefelé baktatva gondolkodom, hogy vajon hová menjek. Szivárvány-tó? Nem jó, ott már voltam tegnap este. S bár a szívemnek igen kedves e hely, mégis úgy döntök, hogy az utam most nem ide vezérel. Ekkor eszembe jut egy emlék, ahogyan kislányként a játszótereken hintázgattam.*
~Játszótér Mystralban.~ *Szinte lábaim önmaguktól életre kelnek a gondolatomtól, miszerint a játszótér felé veszem az irányt. Nem telik el sok idő, máris Mystral főutcáján sétálgatok, egyenesen a játszótér felé. Betéve tudom már ide az utat, bekötött szemmel is eltalálnék ide. Nem sokára el is érek úticélomhoz. Egy nagyot szippantok a friss levegőből, s az egyik hinta felé veszem az irányt. Öltözékem most nem hasonlít arra, amit az utóbbi időben viselek, ez már nem kihívó egyáltalán. Nem is értem, mi ütött belém. De tény, a mostani viseletem egyszerű és laza. Felsőm most is fekete- mint általában, hozzá egy egyszerű farmer. Lábamon sportcipő virít, ami igen kényelmes. A felsőmön egy összecipzározható pulcsi van, ámbár most nincs összecipzárazva. Élvezem a lágy szellőt, ahogyan a kiengedett hajamat fújja, ami itt-ott a lapockámhoz csapódik. Így hintázgatok itt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 9:10 pm

*Az utóbbi napok kissé lassan teltek és unalmasan, hiszen még mindig nem barátkoztam meg ezzel a hellyel, bár tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy ide jöttem, ahogy az is, hogy az Inflatus ház diákjait gazdagíthatom "szerény" személyemmel. Várom már a következő órám, igen, nagyon is érdekel, hogy mi mindent fogunk még megtanulni, ugyanis amely tudásokra eddig szert tettem, nagyon is kedvemre való, főleg az a bizonyos tiltott mágia. Durva varázsige, igen, azt be kell ismernem, de már alig várom, hogy kipróbálhassam valakin. Demien szavai még visszhangoznak a fejemben, hogy aki ezt az igét a Mysterioban alkalmazza valakin, azt ő maga öli meg, de nem lenne képes rá, szóval nem fog engem ezekkel a szavakkal eltántorítani a célomtól. Eféle gondolatok közepette sétálgatok a hosszú főutcán, egyenlőre céltalanul, csak a friss levegő miatt, amelyre bármilyen hihetetlen, de még nekem is szükségem van. Öltözetem egyébként nem valami barátságos, oly rideg, mint én magam. Egy fekete nadrág, szegecselt övvel, két oldalt pedig különböző vastagságú láncokkal, lábaimon hosszú, majdnem térdig érő bakancs, melybe be van gyűrve a nadrágom szára, felül pedig egy fekete pólót viselek és végül egy bőrkabátot, mely a térdemig ér úgy nagyjából. Egész jó idő van, így nem szükséges összegombolnom, legalábbis egyenlőre még biztosan nem. Hajam még mindig felemás, így szeretem, így szoktam meg és akinek nem tetszik, az már az ő baja, sose érdekeltek igazán mások. És hogy mi van még nálam? A pálcámat és némi pénzt leszámítva a kedvenc cigarettám, mely fekete színű és most is éppen egy szálra gyújtok rá, majd hamarosan lassan fújom ki ajkaim közül a füstöt, miközben egy olyan helyre érkezem, hol még eddig nem jártam, egy játszótérre.*
~ Nicsak, mik nincsenek errefelé. ~ *nézek körbe hűvös tekintetemmel, majd ahogy meghallom az egyik hinta halk, nyikorgó hangját, kíváncsian pillantok a hang irányába, már tudva, hogy nem vagyok egyedül. Eddig se voltam teljesen, hiszen a famulusom valahol a közelben repked, de egyenlőre nincs rá szükségem, had élvezze ő is a szabadságot, én ezt nem óhajtom megvonni tőle. Így lépek végül oda a hintához, ahol egy nagyjából velem egy idős lányt látok meg. Csak egy gyors tekintettel pillantok végig rajta, majd ajkam mosolyra húzódik, nem éppen kedvesen, inkább kissé lenézően, gonoszkásan, de mégsem túl zavaróan.*
- Nem is tudtam, hogy a Mysterio diákjai kisgyerekek, hogy egy játszótéren játszogassanak. Babád is van? *dőlök neki az egyik fa törzsének, amely nincs túl messze a hintához, de mégse megyek túl közel, nem érzem szükségét, ahogy annak se, hogy esetleg bemutatkozzam ennek a lánynak. Miért is tenném? Nem is ismerem és nem feltétlenül kell megismernem, egyenlőre legalábbis nem tűnik érdekesnek a számomra, így hát maradok a fa sötét takarásában, mely csak azt mutatja, hogy ruházatom sötét, arcom pedig nem túl barátságos, bár tisztán ezt nem láthatja, hiszen nincs fény ott, ahol én vagyok és a telihold is messze van még.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 9:19 pm

*Mosolyra húzódik a szám a játszótér hangulatától, s hintázom is- bár icipicit leng csak ki a hinta, de épp annyira elég ,hogy halk ,apró nyikorgásokat hallasson. Gondolataimba merülve hintázgatok, amikor valaki hirtelen odaszól hozzám. Semmi bemutatkozás, csupán egy hűvös, rideg hang szól hozzám, amire megállítom a hintát, anélkül, hogy egy árva kukkot is mondanék. Majd rá se nézve a fiúra- mert hogy a hang alapján fiúnak nézem az illetőt- válaszolok neki.*
-Neked is szép jó estét! *Intem a fiút, hogy azért illik köszönni egy nőnek, akár hol is vagyunk.*
-Nem kisgyerekek, s nincs babám.. De neked mi közöd hozzá, hogy mivel ütöm el a szabadidőmet? *Hangom most is bársonyosan cseng, mint általában, bár érződik benne egy kis ridegség és nemtörődömség. Gondolataimban kissé lelkifurdalásom van, hogy még be sem mutatkoztunk, s így viselkedek.*
~De hiszen bunkó!!!~ *Győzködöm magamat gondolataimban, majd folytatva kezdeti tevékenységemet, nekiállok újra hintázni egy picit, bár a hinta most sem leng ki nagyon.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 9:27 pm

*Nem tartom értelmét holmi bemutatkozásnak, itt nem tisztelek meg túl sok embert azzal, hogy eláruljam nekik a nevem. Miért érdekel mindenkit az? Hiszen csak egy név, semmi több, amivel a "drágalátos" szülők megajándékoztak minket. Hát, most már nem érdekelnek, meghaltak, méghozzá az én kezemtől, innentől kezdve bárki emelgetheti őket, most már egy jó ideje semmi közöm sincs hozzájuk. Ahogy hallom a köszöntést, tekintetem kíváncsian csillan meg az éjszaka sötétjében, majd végül kissé elrugaszkodom a fától, így lépve Sandy felé és ahogy mindezt megteszem, hallatszik nehéz, bakancsos léptem is. *
- Szerencsére semmi közöm sincs hozzá, egyszerű emberi kíváncsiság volt, érdeklődés. Te nem szoktál? *sétálok végül mellé, így simítva végig kezemmel a hinta erős vázán, miközben a másik arcát fürkészem. Csinos teremtés, de semmit se tudok róla, viszont talán pár dolog majd ki fog derülni ez a rövid idő alatt, amíg beszélgetünk.*
- Szóval azt mondod, hogy szerinted szép ez az éjszaka? Mi fogott meg benne és miért jöttél pont ide? Tudod, furcsa, hogy egy diáklány egyedül van idekint, általában a magányt jelenti, de te valamiért nem tűnsz nekem magányosnak. *vizslatom sötét szemeimmel nyugodt arcát, hiszen csak apró tapogatózások ezek részemről, próbálom megismerni, legalább egy picit, mondjuk a gondolkodásmódját de úgy, hogy ő ezt ne vegye észre.*
- Egyébként hogy hívnak? *nem szokott fontos lenni a név, legalábbis a sajátom, de mégis csak érdekel, hogy vajon ezt a tüneményt, aki most próbál vad kiscica lenni velem szemben, hogy is hívhatják, hiszen nem látom agresszívnek és ruhája is arról árulkodik, hogy átlagos lehet, na de majd hamarosan kiderül.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 9:49 pm

*Számomra fontos, hogy legalább azzal tiszteljük meg a másikat, hogy találkozásnál köszönünk egymásnak, s ha nem ismerem, akkor legalább bemutatkozzunk egymásnak. De mivel a fiú ridegen kezdte ezt a társalgást, én sem folytattam melegebben. Úgy tűnik, a fiú kíváncsi lett a hideg válaszadó kilétére, hiszen felém kezdett sétálni, s azt veszem észre ,hogy kezével már a hintát támasztja, s próbál kicsit társalogni. Minden esetre belemegyek a társalgásba, abból csak nem lesz semmi probléma.*
-De igen, szoktam érdeklődni. *Felelem kurtán, hiszen nem is ismerem ezt a fiút, eddig nem is láttam még errefelé szerintem. Egy ilyen fiút- szegecsekkel- megismernék, hiszen nem járkál ilyen teremtés mindenütt a világon.*
-Számomra szép. Szeretem a sötétet. *Mondom ezt már jóval melegebb hangon. Tekintetemmel néha-néha rámeredek a fiúra, aki kissé különc az öltözködésével, na meg a modorával mindenképpen- de talán van bennünk valami közös is.*
-Hogy mi fogott meg a sötétben és az éjben? A veszély elsősorban, illetve régebben a magány. De manapság jobban szeretek emberekkel lenni. És veled mi van ilyen téren? *Egy kis mesével indítva magamról, végül hűvösen rákérdezek, az eddig ismeretlen fiúnak mi a véleménye a sötétről, az éjszakáról és a magányosságról.*
-Na, csaknem érdekel a nevem??? Nem ezt néztem ki belőled... *Szalad ki a számon a gondolatom, amit talán megbánok, talán nem. Attól függ, hogyan reagál rá a fiú. Minden esetre, ha már kérdezte, megmondom neki a nevemet.*
-Sandy vagyok. Sandy Bertona. *Mondom most már kissé melegebb hangon.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 10:02 pm

*A kíváncsiság emberi adottság és mivel mindketten azok vagyunk - sajnos - így hát valamiben mégis csak egyeznek az elgondolkozásaink. Mondjuk én szívem szerint magam mögött hagynám ezt a létet, ezt az egész világot és az emberi gyengeséget, melyet nem csak a testi gyengeség jelent, hanem a lelki is, az érzéseket, melyek a bűntudathoz vezetnek, egy olyan dologhoz, amely nekem már régóta nincs. Nem tudom, hogy valaha lesz-e, de amíg nincs, addig vagyok igazán "boldog", élhetek a saját kis világomban, mindenféle kötöttség és aggodalom nélkül. Na de pillanatok múlva már a lány közelében vagyok, nem zavaróan közel, csupán csak úgy, hogy halkabban és nyugodtabban kezdhessünk bele valamiféle társalgásba, melyből még én se tudom, hogy mi fog születni, de valahogy nem érzem úgy, hogy jobban el tudnék majd beszélgetni Sandyval, mint Meriellel, azzal a szép, szőke leányzóval. *
- Meglep, nem néztem volna ki belőled, hogy szereted az éjszakát. És esetleg van valami kedvenc helyed itt, a szigeten? *érdeklődök egy picit, majd még pár szót azért mond arról, hogy miért is kedveli ezt a napszakot és most láthatóan meglep a válasza. Egy játszótéren hintázó lány szereti a sötétet? Ez valami új dolog a számomra...*
- Én inkább a magányt választom, az emberek nem jó társak, kétszínűség, bizalmatlanság, soha, senkinek se lehet hinni. Tehát én jobban érzem magam egyedül, talán ezért se igazán láttál még. *már egy jó ideje ide járok, de furcsa mód még nem futottunk össze és ahogy sejtem, Sandy se most érkezett ide, pár napja, hanem valamivel már korábban itt lehet. A neve viszont valahogy mégis felkelti az érdeklődésem és amikor hallom a kérdést, csak szemeim összeszűkülnek, ahogy közelebb lépek hozzá, majd elé magasodva tekintek le rá, törékeny kis testére és bájos pofijára.*
- Tudod, csak próbáltam veled kommunikálni, de látod, erről beszéltem, az emberekkel ez nem lehetséges. *és itt hirtelen fordulok meg, kabátom alja pedig kissé talán hozzá is ér Sandy lábához, de nem igazán érdekel, ekkor hallom meg a nevet, de nem állok meg, csak sétálok tovább az éjszakában.*
- És mit nézel ki belőlem Sandy? *állok meg végül, jó pár méterrel a lánytól, közel az erdőhöz, ahonnan nem hoz valami bizalomgerjesztő szavakat a szél és nézek sötéten szemeibe.*
- Gyere, sétáljunk egyet, hogyha nem félsz tőlem. *a lány arra lehet figyelmes, hogy egy denevér kissé belekapva a hajába pont elrepül a feje fölött, egészen felém tartva, majd le is száll a vállamra, én pedig csak végigsimítok aprócska fején, láthatóan az én állatom, de hogy Sandy sejti-e, hogy famulusról van szó, azt én nem tudhatom, csak megfordulok, ismét hátat fordítva neki és elindulok befelé az erdőbe. Innentől kezdve neki kell eldöntenie, hogy velem tart-e vagy inkább a nyugodt játszótéren marad, egyedül, magányosan, nem kerülve semmiféle veszélybe, amit talán én jelenthetek neki, hiszen még nem ismer, semmit se tud rólam, de valószínűleg a megismeréshez soha nem fogunk eljutni, ahogy senkivel se.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-08, 10:28 pm

*Való igaz, az emberek kíváncsiak. S egy kis társalgásba kezdünk az eddig ismeretlen fiúval. Jó, hogy ezt az estét nem magányosan töltöm. Bár mostanság Jake egy picit hanyagol, de meg is értem, miért. De ez most mindegy, hiszen itt vagyok a játszótéren, s egy különc- vagy talán nem is annyira különc fiúval beszélgetek.*
-Ne ítélj, amíg meg nem ismerted. *Mondom kissé halkan, majd arcomon egy halovany mosoly jelenik meg.*
-Szeretem a sötétet. Gyakran volt menedékem a sötét éjszaka. *Mondom, majd a fiú ismét kérdez.*
-Vannak jó helyek. És vannak zsúfoltak. *Mondom, kiélezve a különbséget a jó hely és a zsúfolt hely között. Bár engem nem zavar, ha vannak körülöttem ,a nagy tömeget sosem szerettem. Inkább egyedül, mint nagy tömegben.*
-Ide például ritkán jön ember. Általában ez kihalt vidék. *Magyarázom meg, miért kedvelem ezt a helyet. Ezután a fiú az emberekről fejti ki a véleményét, és a magányosságról.*
-Bár igaz, sok a kétszínű és a kibeszélő ember a világon. De vannak rendes emberek is, akik talán érdemelnének egy-egy esélyt. Nem úgy látod? *Kérdezem, s nem célzok senkire. Csupán egy kérdés.*
-Való igaz, eddig nem igazán láttalak. *Ezután a fiú a nevemről érdeklődik. Meggondolatlanul válaszoltam vissza, kissé hidegen és bunkón, talán emiatt is hagyna ott éppen a fiú, amikor kiejtem a nevemet. Ekkor lassítani kezd, végül megáll, s megfordul. Egy igen érdekel kérdést tesz fel, amire kissé megvakarom a fejemet, majd egyenesen a szemébe nézek.*
-Hát, különc vagy, a magad módján. Szereted a magányosságot, s az embereket, ha teheted, elkerülöd. Úgy nézem, szereted a sötétet, és az éjszakát vele együtt. Talán a múltadban történt valami, ami emberekkel kapcsolatos, s akkor csalódtál bennük, vagy nem tudom. Na jó, ez talán kissé pszichológiai jelentésnek tűnt. De ha már egyszer... *Felállok a hintából, s felé kezdek lassan sétálni.*
-Ha már egyszer így összefutottunk, beszélgethetnénk egyet. *Mondom, figyelve a fiú reakcióit. A fiú ezután sétára invitál.*
-Nem félek Tőled. Számomra nem tűnsz félelmetesnek, még ha próbálsz is annak tűnni. De örömmel sétálok Veled. *Felelem, s a fiú mellé sétálok. Észreveszem, hogy egy denevér kering a közelben, a hajamba is belekap, mígnem a fiú vállán állapodik meg. Ő megsimogatja a denevér fejét, utalva ezzel arra, hogy bizony ez az ő állatkája, az ő famulusa. *
~Ezekszerint másodikos...~ *Gondolataimban megérik a meghatározás, hogy bizony megpróbálom megismerni a fiút, ha törik, ha szakad. *
-Az erdőbe megyünk? *Kérdezem, hiszen az erdő felé gyalogolunk éppen. Sosem féltem az erdőktől, bár ebben az erdőben még nem voltam. De fittyet hányva sétálok az erdő felé- ha minden igaz- a fiúval az oldalamon.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 6:44 pm

*A sötét hajú leányzó zsebre dugott kézzel sétál be a játszótérre. Fekete bőrnadrág, fekete top, bakancs és bőrkabát, amit ma visel. Ma kifejezetten jó a hangulata, ezért választott magára ennyi bőrcuccot. Csak lassan odasétál az egyik hintához, s le is csüccsen rá. Famulusát még a kikötőben elküldte egy levéllel, melyet Péternek címzett, s jellegzetes macskakaparásával ez állt benne:

"Beszélni szeretnék veled. Találkozzunk Mystralban
a játszótéren. Várni foglak.

Törpike"

*Ahogy várja a másikat, kihúzza zsebéből cigijét és öngyújtóját, majd egy kattintással rá is pöffent. A kikötés nem erre vonatkozott, úgyhogy rágyújthat. Egy sólyom tűnik fel az égbolton, s le is száll a lányhoz. Ezek szerint kézbesítette a levelet, különben nem tért volna vissza.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 7:09 pm

* Péter a szobájában van és famulusával játszadozik éppen. Birkóznak. Azért a megfontolt famulus is tud önfeledten játszani s élvezni gazdija társaságát. Mostanában kicsit elhanyagolta az állatott, de ma bepótolják vagy megpróbálják. A szoba mély nevetéstől hangos mely a fiútól származik. Jó kedve van, de hát miért is ne lenne? Aztán csőr kopogás hallatszik az ablakon mely csukva van. Egyszerre kapják oda a fejüket. Az ablakon nem sok minden jöhet csak levél vagy mást még nem kapott.*
- Gyilkos szállj, le rólam* Kéri meg famulusát aki ma valahogy nem akar rá hallgatni. Mind két mancsát a srác arcára teszi így elfedve előle a világosságot. A fiú fel nevet s gyöngéden egyik mancsát le is veszi a tigrisnek a szeméről.*
- Jaj már mondtam hogy ma veled leszek. Csak elolvasom a levelet s folytatjuk.* Mondja vidáman s tényleg csak elolvassa és nem szándékozik ki menni a hidegre. Az állat jól átgondolja ezt a választ s lassan de biztosan lemászik a fiúról.*
- Kösz haver, igazán rendes vagy, azt hiszem lajhárnak kellett volna lenned.* nevet fel megint azon hogy milyen kis lassú volt kedvence. Na de ha már szabad az út akkor az ablakhoz sétál s bagoly helyett egy sólyom várja. Ki is nyitja az ablakot hogy a madár megtudjon pihenni ha szeretne.*
- Orceyia, mi járatban?* Kérdezi meg kedvesen s meg is simogatja a madarat. A levelet elveszi tőle melyet szét is nyit. Ismeri a kéz írást de ha még azt nem is ismerné a famulust igen. Nem is kérdés kitől jöhetett. Végig fut a sorokon s egyik szemöldökét fel húzza. Elgondolkozik hogy a lány mit is szeretne tőle. A famulusra pillant aki felé el is indul.*
- Haver, változott a program, sétálni megyünk. Remélem van kedved* Le guggol az állathoz akit meg s simogat. Hát ahogy elnézi nem repdes az örömtől de azért fel áll, hogy menni tudjanak. Péter magára vesz egy fekete dzsekit s már mehetnek is. Meg is érkeznek a játszó térre kettecskén s a lány felé sétálnak. No igen a cigi nem is hiányozhat a lány szálából. Olyan ez neki minta a levegő. A hintához sétálnak ahol a leányzó van s Péter meg áll előtte zsebre dugott kézzel. Azt úgy nem gondolja senki hogy egy kémény közvetlen közelébe fog meg állni. Egy kis távolságot tart azért de egy mosoly megjelenik arcán.*
- Törpikém, fel csapsz bőr motorosnak?* Köszönti a másikat s talán nem is titok mire céloz eme kérdésével. Na de valamiért ide hívták melyre kíváncsi így hát vár. Azért ő is leül, de ő famulusára. Nem valószínű hogy ez gond lenne az állatnak ha meg igen azt majd úgy is jelzi a gazdinak.*
- Szóval, hallgatlak* Mondja várakozóan a másiknak s kényelembe helyezi magát a puha „ülésen”*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 7:19 pm

*Immáron famulusával üldögél a játszótéren kettesben, s pöfékel, mint a gőzmozdony. hamarosan látja is a két ismerős alakot a távolban, a magas fiút és a tigrist. El is mosolyodik, hisz nem véletlenül hívta őt ide. Ahogy a srác odaér, bizony meg is állapítja, hogy kissé sok a bőr a lányon.*
-Ja. Lenyúlom valaki motorját. És elmegyek vándor-rockernek. A 67-es útra.
*Vigyorogva taglalja eme terveit, melyek nem igaziak, de ezt a másik is tudja, csupán poénnak szánta. Ahogy a magyar fiú leül a famulusára, felvonja szemöldökét, majd rásandít sólymára.*
-Legközelebb ha szemtelenkedsz, én is rád ülök.
*A sólyom veszi a célzást, s ijedten felrepül a fára, majd onnan hadonászik szárnyával a lánynak, gúnyolódásképpen, hogy most aztán nem tud ráülni.*
-Hát jó. Akkor este nem jöhetsz be. Alhatsz itt a hidegben.
*A famulus rendületlenül ül az ágon, hisz ismeri gazdáját, tudja jól, hogy be fogja engedni őt, így hát i is használja a dolgot és csak azért sem jön le. A leányzó végül megunva a néma vitatkozást, visszafordul Péterhez, hisz vele akart találkozni, nem a sólyommal.*
-Mondtad, hogy gondolkozzak. Én meg gondolkoztam. Mondjam, vagy mutassam?
*Persze előre megfontolta, hogy mit is akar mondani Nem szeret persze beszédet mondani, s nem forgatókönyvet írt, csupán időbe telt, hogy szavakba, vagy nem-szavakba öntse amit mondani akar. Ő maga tudja, hogy pozitív dolgot fog mondani, de ebbe a jó érzésbe belevegyül némi keserűség is, mert hát akad valaki, akinek ha nem is halálos szívfájdalom lesz, de mindenesetre nem lesz kellemes dolog, ő pedig kifejezetten kedveli az illetőt, de hát vannak dolgok, amik ellen nem lehet tenni, s az érzések bizony ilyen dolgok.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 7:46 pm

* Meg is érkezik a térre famulusa társaságában s köszönti a másikat. No igen a magas labda repül melyet a másik le is csap. A fiú mosolya ki szélesedik az arcán, de nem mond rá semmit. A famulusra csücsen s érdeklődve figyeli a játékot, mely a szeme előtt zajlik. Hol a lányra hol pedig annak állatára pillant. A fiú várj hogy mit is keres ezen a helyen. Valahogy nem vonzza ez a tér de hát ízlések és pofonok. A szavak hallatán egyik szemöldöke felhúzódik a homlokára. Nem gondolta hogy ma e miatt kell találkozniuk de látszik arcán az érdeklődés. Nem tudja hogy az pozitív vagy negatív döntés e de nyugodt. Nem egy izgulós fajta. Az is eszébe jut ha most még is megváltoztatná az elképzelését akkor mit kapna a másiktól. Hát valószínűleg nem tenné zsebre. Na de most ő dönt így hát egyik kezével megsimogatja az állát.*
- Olyat nem lehet hogy mind a kettő? Mert ha lehet akkor azt válaszom. Először mond de indokot is kérek aztán mutasd* vigyorodik el ahogy szokott. Ha már választhat akkor mind a kettőt szeretné. Tudja hogy nem a szavak embere a másik, de hát néha szavakba kell önteni dolgokat. Itt az idő hogy ezt megtegye. Na meg édes a lány mikor zavarban van. Famulusa a közben leheveredik így a fiú is lejjebb kerül. Kicsit még meg is inog ahogy a nagy test lejjebb kerül de egyensúlyát tartja így nem lesz földre esés. Lábát nem nyújtja ki pedig megtehetné már olyan közel van a földhöz.*
- Szerinte hosszú lesz* nevet fel a srác s tudja jól hogy a famulus azért heveredett le. Mindjárt kiderül mennyire is lesz hosszú az a monológ.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 7:59 pm

*Egy rövid vita esik esik meg a leányzó és a sólyom közt, de végül is ezt most kicsit abbahagyják, majd lerendezik a személyes problémáikat később, mert most ennél fontosabb dolgokról van itt szó, mint egy famuluson való ücsörgés. A leányzó visszafordítja figyelmét a fiú felé, s a lényegre is tér, mire egy kicsit mohó választ kap, s el is neveti magát.*
-Na jó. De csak most az egyszer.*vigyorodik el szélesen, bele is csapna, de eközben a tigris leheveredik, mert őszerinte hosszú lesz. Hát ezzel a lány nem ért egyet, s ezt egy grimasszal jelzi is a famulus felé, majd végre a lényegre tér.*
-Na, szóval. Állatira rosszul esett a Siófoki, bár magam sem tudom mi bajom volt, gondolom összezavarodtam magamtól is. Szóval azért haragudjunk rám. De majd úgy két perc múlva haragudjunk rám, mert arra jutottam, hogy próbáljuk meg.
*Ha már a srác azt mondta, hogy mindkettő, így a cigit ledobja és el is oltja, mert nem buta ő, tudja, hogy a cigifüst miatt ül tőle kicsit távolabb. Miután a csikket eltapossa, fel is kel a hintából, s közelebb lépve a fiúhoz, meg is csókolja. A csók nem rövid, hanem hosszú, ámde érzelmes. Miután elhúzza fejét, vigyorogva néz a sötét szemekbe.*
-De órára többet nem gyakorolok veled. Elvonod a figyelmemet.
*Bizony ez célzás volt, hisz a vérmágia teremben nem elég, hogy fájt a feje, ő éppen teljesen lazán legeltette szemeit Péteren, aztán hopp, falhoz lett kenve.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 8:20 pm

* Hát ha már lúd legyen kövér. Még szép hogy mind a két variáció érdekli. A válaszra biccent jelezve hogy nagyon nagy lelkűnek találja a másikat s egy fél mosoly is megjelenik helyes arcán. A famulus lejjebb megy, mert azt hiszi hogy ez hosszú lesz. Péter is valahol de jelét nem adja. Figyeli a másikat s várja a szavakat melyek elő is jönnek a másikból. Nem szól egy szót sem, hanem csendbe burkolózik. Figyeli ahogy a lány eloltja a cigit s közelebb lép hozzá és megcsókolja. Hagyja a csókot a maga útján menni s kezét a máik derekára csúsztatja. Viszonozza természetesen bár nem olyan hevesen mint a másik. Miután vége szakad a lány még mond valamit amire fel emeli egyik szemöldökét.*
- Na akkor én jövök. Az egyik dolog amiről beszélnünk kell az a cigi. Tudom hogy azt mondtam, hogy szex után ne, de nem lehet.......hm........hanyagolni mikor csókra készülsz? Nem jó hamutálcával nyelv csatát vívni.* meg is simogatja a másik szép arcát. Azért ezt jobb lesz az elején letisztázni. Azonban mielőtt mondana valamit a másik még hozzá fűz valamit.*
- Azt nem kérhetem hogy tedd le miattam, csak annyit szeretnék, hogy ritkítsd vagy nem tudom. Mondjuk rágózz ha már rá kell gyújtanod.* Vonja meg a vállát mert neki az is megfelel. Eddig nem szólt így érte de nem is volt vele a lány. Ez a helyzet azonban más most.*
- A másik meg siófok. Tudom mi miatt buktál ki de az nem volt jogos. Mondjuk azt megdumáltuk szóval nem haragszom érte csak ha valami van akkor azt mond el nyíltan. Okés?* Kérdezi meg mert tényleg nem szereti ha kerülgetik a forró kását. Akkor már legyen minden tiszta s óvják magukat a fölös vitáktól.*
- Miért nem gyakorolsz velem? Szerintem tök jó volt* Kérdez rá erre is mert ezt sem tudja, de talán mindjárt fel lesz világosítva.*
- Azt hiszem ennyi s ha neked jó így akkor.........* csúsztatja le kezét a másik derekára s közelebb is húzza magához. Ha minden igaz ismét egy csók következik.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 8:36 pm

*Bizony miután elmondja a másiknak, amit akar, meg is csókolja, s bizony a fiú szavain kicsit kuncogni is kezd, mert volt egy ráérzése, hogy fog ezen még nyavalyogni.*
-Ó pedig azt hittem, szabadidődben hamutartókat nyalogatsz. Valóban nem tenném le, de majd megoldom. Azt hiszem ennyi önfeláldozás belefér.
*Kicsit drámázik, de persze elnagyolva a dolgot, hisz viccnek szánja, nem hal ő bele, ha nem gyújt rá x ideig, mert nem függő ő, van, hogy napokig nem gyújt rá, csupán amikor kedve van hozzá, rágyújt ez néha gyakoribb, néha nem, bár az utóbbi időben elszaporodott az elszívott cigik száma, ez tény. Persze ahogy Siófokra terelődik a szó, megkomolyodik kicsit.*
-Tudom. Azért mondtam, hogy haragudjunk rám, de csak két perc múlva. Ebből van még egy, úgyhogy még nem haragudhatunk. Okés, na.
*Szerencsére hamar elkeverednek egy vidámabb téma felé, s bizony először Péter nem érti miről van szó, mire a leányzó csak rábök a másik izmos mellkasára és vigyorogva válaszol.*
-Mert nem tudom megvédeni magam, ha állandóan mutogatod magad. Nem tudok a támadásra figyelni, ha éppen téged stíröllek.
*Túl sokáig nem tud szövegelni, mert néhány szó mellett a fiú magához húzza, s ismét csókolózni kezdenek, melyből egy idő után a lány kénytelen elhúzni a fejét, mert bizony nevethetnékje támad.*
-Gyilkos ezt most bizonyára rettentően díjazza. Apropó, még most is hamutál vagyok.
*Bocsánatkérően ránéz a famulusra, hisz nem lehet kellemes érzés, ha valakinek a hátán smárolnak éppenséggel, de azért Pétert is piszkálja egy kicsit, hisz nem lenne világ a világ, ha csak egy kicsit nem piszkálhatná.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 8:54 pm

- Köszönöm szépen* Hálás érte hogy hajlik rá a másik. Néha persze befér csak ne legyen ez a megszokott. Akkor a témát le is zárták ezzel úgy érzi. Aztán Siófokra terelődik a szó mert szerinte az a vita is elkerülhető lett volna. Na de az már megtörtént s változtatni nem lehet rajta.*
- Jól van, igazad van, még van egy perced.* Biggyeszti le alsó ajkát játékosan. Gyakorlás is szóba jön amit először nem ért a fiú de aztán helyre áll benne minden. Rögtön egy vigyor kerül az arcára.*
- Senki nem mondta hogy engem kell nézned egyrészt, másrészt pedig egy ilyen felső testet nem lehet rejtegetni.* Azért örül eme kis rejtett bóknak, de nem bírta megállni hogy ne válaszoljon így vissza. Aztán a lány közelebb lesz húzva s egy csókban forrnak össze. A lány nevetni kezd amit nem ért a másik s ez tükröződik is arcán. Mikor a famulus kerül szóba le is pillant rá s megsimogatja.*
- Ő most meg van sértődve. Tudod neki ígértem ezt a mai napot és meg kellett szakítani miattad. Majd kitalálok neki valamit* Vonja meg a vállát s a lányra pillant egy kedves mosollyal az arcán.*
- Való igaz, de néha ennyi önfeláldozást, én is tudok tenni. * Mondja csendesen. Hát néha vagy inkább ritkán bele fér neki is. A lányt elengedi mert famulusa mocorogni kezd. Fel is áll róla mert most nem tudja mi lehet a baja. *
- Na mi a helyzet haver? Mennél mi?* Pillant az állatra aki Péterre néz majd a lányra s orrát felvonva indul el. Péter fel nevet ezen a kis játékon. *
- Értem én, hogy mi a pálya.* A lány felé fordul s kezét az övébe veszi majd azokba a kékségekbe néz.*
- Jössz velünk vissza vagyis jöttök? Még van egy elintézetlen ügyünk Gyilkossal. Ha nem jelentkezem egy hétig akkor kinyírt* Mutatja is kezével azt a jelet mely a fejlevágásra utal és a mondat végén felnevet. Ha a lány jön velük akkor együtt mennek kéz a kézben hiszen ha már együtt vannak akkor azt nem titokban akarja. Ha pedig nem jön akkor egy homlok csókkal búcsúzik el a másiktól ahogy szokott. Nem kell mindig nyalni egymást hiszen arra van bőven idejük. Na meg a lány még tényleg hamutál. Szóval el köszön tőle s a szobában kötnek ki ahol folytatják a játékot amit elkezdtek az ő szeretett famulusával.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-02-15, 9:14 pm

*Kissé beképzelt arccal meglegyezgeti magát a leányzó, jelezve, hogy ő mennyire feláldozza most magát, majd nevetésben tör ki, mert nem nagy kérés ez tulajdonképpen. Szóba kerül Siófok, ami tudja, hogy az ő hibája, de hát ő mondta, hogy két perc, ebből nem telt el minden idő, így hát rá még ne merjen haragudni senki ezért.*
-Úgyse tudsz utálni!
*Vigyorogva közli e szavakat, s meg is böki a másikat, bár most nem akkora erővel, mint szokta, csupán épphogy érezhető, hogy meg lett bökve, úgyhogy most még csak nem is jajonghat érte. Ha már ennyire letisztázzák a dolgokat, leszögezi, hogy ő többet bizony nem gyakorol a magyar fiúval, mert nem tud odafigyelni arra, amire kell, azonban az önfényezés valahogy mindig nevetésre ingerli a leányzót.*
-Jó, majd legközelebb nézem helyetted Johnny Deppet.
~Bár ő kicsi csontosabb...~
*Na nem akarja ő Johnny Deppet nézegetni harc közben, mert akkor ugyanúgy nem tudna figyelni, mert az egy dolog, hogy Peti jó pasi, de Johnny barátunk is. Csók közben eszébe jut persze, hogy ő most éppen valaki hátán élvezkedik és talán az a valaki nem díjazza annyira, s ezt meg is jegyzi, de állítólag a famulus most meg van sértődve, így bocsánatkérését ki is mondja az állat felé.*
-Bocsi. Visszakapod.
*Persze megjegyzi, hogy ő most is egy hamutál, csak hogy piszkálja kicsit a másikat, de szerencsére most kapott egy kis felmentést, mert hát az után lett megkérve, miután ő rágyújtott. A tigris már kezdi unni a dolgot, s ezt jelzi is a többiek felé, s tulajdonképpen Illya is csak emiatt jött ki, mert nem akarta a suliban megbeszélni a dolgot.*
-Jövünk, mert semmi dolgunk már. Még ránk is vár egy alapos gyilkolás.
*Bizony volt egy kis vitájuk a sólyommal, amiért még fog kapni a tollas egy jó nagy tollpárnával, úgyhogy még otthon is érzi majd magát. Visszaindul a fiúval, majd először benéz a konyhába valami finomságért, aztán felmegy a szobába a sólyommal és össze is bunyóznak a párnák segítségével, amik természetesen elszakadnak a madár karmaitól, így hát tollhó esik a Loki hálóban.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 5:43 pm

*Egymagamban sétálgatok Mystral utcáin. Nincsen célom csak nézelődők. A mai nap a kikapcsolódásé a semmittevésé és, hogy ez biztosan így is történjen elszöktem az iskola falai közül. Elég volt erre az időre a tanulás. AZ előző két hét nagyon szépen alakult, minden szerencsés volt, de mostanában nem jött össze sok miden. Vagy is ez így nem pontos. Sok jó dolog történt, de amibe belekezdtem az nem jött össze. Nem zavart különösebben, mert euforikus állapot uralkodik rajtam a korcsolya pályás eset óta, de akkor sem akartam ma semmi komolyba belekezdeni. Kijöttem a tömegbe, vettem egy könyvet és most csavargok. Most éppen hazafele tartok, de nagyon nem jó fele. Még környék sem ismerős, és ahogy egyre előrébb nézek az utca vége felé sötétebb is lesz… mintha ott minden elveszne, de merészen tartok előrefelé. A házak kezdenek elfogyni...*~Húú, de ijesztő~*… meredek előre a semmibe. Hallom a szél suhogását, de van valami, ami hívogat az éjszakába. . *~Vajon mi lehet oda bent?~*Kelti fel érdeklődésem a bentről kiszűrődő nyikorgás. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 5:57 pm

* Zsebrevágott kézzel halad át a játszótéren ez a fiú, hogy lerövidítse útját a játékok között és kiérjen a főutcára. Valahogy nem vonzza a hinták, homokozók látványa és kipróbálása, egyáltalán nem azért jött ide, hogy ezekkel játszon. Már elég régóta kint jár a szabadban, tett egy nagy sétát a faluban s idővel valahogy az erdőbe is bekeveredett de onnan szerencsésen kitalált s miután itt ezen a helyen ért véget dzsungel kalandja, itt is óhajt visszatalálni a betonútra. A hangok nem zavarják, bár furcsa hogy a hinta hangokat hallat, látja, hogy alig láthatóan de mozog az a hinta s bár szélnek se füle se hamva így azért ez érdekes lehet, de nem túlságosan érdekli ezt a fiút megy tovább.
Épp befordul egy kis utcán minek vége céljához vezet mikor nekiütközik valakinek s már förmedne rá, hogy nézzen az orra elé mikor az ismerős fehér tincseket megpillantja.*
- Jah te vagy az... azt hittem más.* motyogja a leányzó arcát fürkészve, rá biztosan nem számított, mint ahogy végül is semmi másra, na de talán ez így alakulhatott a legjobban. A kis afférjuk óta ne igazán találkoztak s nem tudja miként viszonyul hozzá a lány, hisz nem kereste, de végül is nem is kötöttek életre szóló szerződést, csak egy kis szórakozás volt az egész részéről.*
- Na és hogy vagy mostanság? Mit settenkedsz te erre?* kérdezi időközben nekidőlve a hideg falnak vállával, kezei továbbra is a kezében nyugodnak hisz nincs szüksége most rájuk így csak kíváncsian fürkészi a másik arcát s várja a válaszát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 6:13 pm

*Nem tudom biztosan, hogy a félelemtől vagy hirtelen rám törő hidegtől, de remeg a kezem. Igyekszem, megnyugodni ezért veszek mély levegőt, de éppen csak, hogy észhez térek, amikor valami nekem jön. Apró, de éles sikkantás hagyja el a torkomat, majd ijedtembe hátra ugrok egyet, hogy megtudjam mi jött nekem. Bal kezemet a pálcámra fonom, míg jobb tenyeremet a mellkasomra fektetem szívem lassítása céljából. Az a valami, ami nekem jött meg is szólal és a hangja ismerősnek tűnik, de nem vagyok benne biztos.*
- Kyle? *lépek előre hunyorogva, hogy lássam az arcát.*
- Hál istennek csak te vagy. *Fújom ki az eddig benntartott levegőt* - A frászt hoztad rám és mi az, hogy én settenkedem. Te jössz ki a nagy büdös semmi közepéről a frászt hozva rám és még én settenkedem.. *Háborodok fel, de a pálcámat még mindig nem tettem el, bár a szorításom enyhült rajta.*
- Nem tudom, mi van mostanában velem, de tisztára paranoiást lettem, te meg teszel rá egy lapáttal. *Ütöm vállon a srácot, majd kiesik, a szívem a helyéről olyan hevesen dobog ő meg csak simán zsebre vágott kézzel ácsorog itt előttem. Citrin tekintetem végig fut szexi alakján, majd higgadtságot erőltetve magamra folytatom a társalgást.*
- Éppen hazafele tartok, de ezek szerint nem pont jó fele megyek.. *Húzom félre a számat, majd bal tenyeremmel a jobb karomat kezdem el simogatni egy kis meleget adva át ezzel a bőrömnek. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 6:24 pm

* Hirtelen fordul be egy kis sikátorba, így ütközik neki valakinek kit aztán fel is ismer Mona személyében. Természetesen véletlen volt az egész s nem is számított erre felé senkire, de látva, hogy a lány mennyire megijedt kissé értetlenül néz rá.*
- Persze ki más? Amúgy bocs, nem akartalak egy infarktussal eltemetni.* bár a lány is figyelhetett volna, na de sebaj, udvarias srác ez olykor, szóval semmiség tőle az elnézéskérés. Viszont még így se teszi el a másik a pálcáját, hogy felismerte mit már a fal mellől tesz szóvá.*
- Nyugi van kislány, nincs itt semmi szörny csak én...úgyhogy ha nem akarsz párbajozni elrakhatod a pálcád.* mosolyodik el kissé oldalra döntve a fejét majd s ahogy a másik megböki kezével ártatlan arcot ölt fel.*
- Azt mitől? Ne rám kend, te kommandóztál itt egy sötét sikátorba...minek jöttél be a főutcáról ha félsz a sötétben?* kérdezi csillogóan kíváncsi tekintettel s ahogy a megállapításra jut a lány elnéz a háta mögé.*
- Erre csak egy félelmetes játszótér van. Úgyhogy biztosan nem...képzeld a hinta magától megy...megnézed?* vigyorodik el hisz nem felejtette el az imént elhangzottakat miszerint kissé parás lett az elmúlt időszakban.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 6:39 pm

*Dobogó szívvel elegyedek szóba az ismerős arccal.*~Jajj istennőm, mitől parázok ennyire?~*Mosolyt csal az arcomra Kyle ötlete…~Hm… párbaj.. nem is olyan rossz ötlet~
- Csak nem félsz, hogy rossz dolgokra használom a pálcám? *Vonom fel szemöldököm, majd lepillantok a kezemre. Érdekes lenne párbajozni egy kicsit… Nem csináltam még ilyet… már ha a Zoey-val való kis játékunk nem ez volt.. mondjuk ő ott simán levert azokkal az árnycsápokkal.*
- Mit mondtál? Én nem félek a sötétben… csak most.. izé… kicsit megrémültem ennyi az egész. *Hárítom ügyetlenül a beszólást. Én csak a magasban félek, de neki ezt nem kell tudnia. Közben felveszem a fiúval a szemkontaktust így sikerül megpillantanom szeme csillogását, amit tele van kíváncsisággal, de tekintetében valami megvillan, majd szemtelen mosoly telepedik az arcára.*
- Nem nézem meg azt az ostoba hintát! *Háborodok fel kicsit hisztérikusan.* - És töröld le ezt az ostoba vigyort a képedről Kyle, mert még a végén rosszra fogom használni az eddig begyűjtött tudásomat. *Emelem fel a kezemben tartott pálcát, de nem szegezem, a fiatalemberre helyette inkább visszadugom a tokjába, ami a csípőmön lóg.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 6:49 pm

* Nem kerüli el figyelmét, hogy miután jelenléte le lesz csekkolva a pálca nem kerül eltételre így hát javasolja neki ezt a mozdulatot, most már nincs miért paráznia.*
- Hogy én félni? Áh felejtsd el, egy pálcától még nem rezeltem be...se attól aki azt használja.* jelenik meg arcán a csibészes mosoly, biztosan tudna neki meglepetéseket okozni na de ez csak egy feltevés volt, esze ágában sincs párbajt vívni a lánnyal. Ki tudja miként végződne... Ahogy hallja mostanság kicsit ijedősebb s ezt tovább is fokozza a srác mire a mentegetőzés is kezdetét veszi, mire csábítóan mosolyog és aprókat bólogat.*
- Aha, persze...mondja az ki halálra rémült nem egészen három perce.* néz bele a másik szemébe, így tudnak olvasni a másik érzelmeiből mik aztán nem biztos, hogy valódiak.*
- Nem? Kár...löktelek volna ha úgy támadt volna kedved.* szórakozgat vele továbbra is s ahogy feléje lesz tartva a pálca úgy rugaszkodik el a faltól s lép közelebb a másikhoz.*
- Kárt tudnál tenni ebben a jóképű arcban s kifogástalan testben? Tényleg képes lennél azt bántalmazni kitől alig várod, hogy megcsókoljon?* eléggé magabiztos ez a fiú s bizony tudja, hogy ha közeledne felé akkor megint csak zöld utat kapna, de most csak ott áll előtte, letekintve rá s közben kinyúl, hogy megsimítsa a másik arcát.*
- Nem mered...* böki ki végül hüvelykujjával simítva végig lassan, persze csak ha nem kotorták el az imént a kezét.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-04-26, 7:14 pm

*Hogy is várhattam el, hogy félni fog? Én sem félnék magamtól egy ilyen helyzet után ráadásul a fiúban annyi magabiztosság van, ami egy óriást is kiütne, de úgy tűnik, ez az este a fiú javára van, mert nem hagyja abba a szekálásom. Nem, mintha nem élvezném, de nem tetszik, hogy visszaél a helyzettel, de mindegy is. Játék ez amit folytatnom kell. Legszívesebben hozzávágnék valami kemény beszólást, de képtelen vagyok valami értelmeset kinyögni, viszont az ő beszólásai mindig betalálnak, amire csak a szemet forgatom, majd szemezni kezdünk, de ő csak folytatja a játékot. Felemelem pálcát tartó kezemet, hogy a tokba tegyem, de Kyle reakciója meglep. Hirtelen elrugaszkodik a faltól és közelebb lép hozzám.*
- No lám még is csak tartasz tőlem? *Töprengek el látványosan, kicsit talán túl is játszva.*
- Végül is csúnyán el is sülhet az egész.* De alig, hogy befejezem a mondatot Kyle át vált csábítóba és szinte már dorombolja a mondatokat, amitől fölparázslik bennem a vágy. Vajon képes lennék bántani? Ok nélkül biztos nem. Nem vagyok, ennyire erőszakos inkább védem az életet… a boksz meg más. Az sport.. az egész lényege. A csókban meg teljesen igaza van… minden porcikám bizsereg, hogy végre hozzámérjen, amire szerencsére nem is kell sokat várnom. Tökéletes ért a nőkhöz. Tenyerét az arcomra simítja én meg, mint egy doromboló kiscica simulok bele érintésébe, majd ujjával körözni kezd az arcomon, de csak nem hagy nyugodni az utolsó mondata.* ~Még, hogy nem merem.~ *Közelebb lépek hozzá, majd átölelem és igyekszem hozzásimulni amennyire csak tudok, de közben óvatosan előveszem a pálcám. Arcomat Kyle arcához emelem, és a fülébe suttogok egy varázsigét, persze mindezt csak akkor, ha nem vette észre, hogy mire készülök.*
- Rictusempra. *Suttogom a varázsigét, amitől Kyle csiklandozást érez, ha tervem sikerrel végződik.*