Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 1:34 pm

//Olvad Joival//

*Nem sokat tétovázik, hamar kiugrik a hintából, és jól is ér földet. Sokat csinálja, jól érkezik, és ezután már buzdítja is a másik lányt az ugrásra, aki ugrik is, de ezután szerencsétlenül ér földet.*
- Ha rossz kedved van, akkor főleg gyere ki a szobádból, mert lehet, hogy felvidulsz.*tanácsolja diáktársának kedvesen, közben pedig segít neki odaugrálni az egyik padhoz, ahol aztán bevallja, hogy nem ért a gyógyításhoz, soha nem csinált még ilyet. De Joi útmutatása szerint talán meg tudja csinálni, elvégre nem egy ügyetlen lány, aki semmihez nem ért.*
- Igen, ismerem.*bólint, és előhalássza pálcáját az övéből, majd jó nagy levegőt vesz. Nem akarja még jobban rontani a helyzetet, ezt meg kell tudnia csinálni. Hátrasimítja arcából egyik kóbor hajtincsét, még egy nagy levegőt vesz, majd elhatározza magát. A cél kitűzése segít neki, a pálcát a sérült lábra irányítja, és...*
- Hippokrax.*mondja ki az igét, és miközben ezt teszi, a félelme mintha elszállna, újra magabiztos lesz. És ahogy látja, a boldogságra minden oka megvan, mert bár még nem csinált ilyet, elsőre sikerült. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, és felnéz Joira.*
- Csak én látom úgy, hogy sikerült, vagy te is érzed?*érdeklődik a lánynál, akinek a lába mindjárt nem néz ki olyan rosszul, bár lehet, hogy közben meg nagyon elrontotta.*
- Most nagyon örülök.*jelenti ki nemes egyszerűséggel Electra, és meg is indokolja, miért.* - Tudod velem még néhány karcoláson kívül nem ért semmi baj, és a környezetemet se, ezért nem volt lehetőségem ezt gyakorolni. De elsőre sikerült, és ez nagyon jó!*őszinte, mint egy gyerek, mert csak a gyerekek tudnak azok lenni, a felnőttek és a nagyobbak már túlságosan sokat éltek a földön, hogy tiszták legyenek, de Electra mindig is nagyon őszinte volt, és szókimondó.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 1:49 pm

* Electra biztatására kiugrok a hintából de oly szerencsétlenül érkezem, hogy a bokám bánja. Talán még soha nem ért ekkora fájdalom, ha igen akkor mindaz most eltörpül e mellett, mivel oly erőteljesen rángatózik végig lábamon a kín és a fájdalom, hogy még könnyeim is elszabadulnak miknek nem tudok megálljt parancsolni. Nem bírom a fájdalmat s bár lehet jómódú, erős családból származom én kilógok a sorból mivel nem bírom elviselni ezeket a fizikálisan megterhelő dolgokat. A lánynak hálás vagyok a segítségéért de mikor megkérem, hogy segítsen rajtam kissé megrémülök, ugyanis azt mondja, hogy nem tudja hogyan kell.*
- Nem nehéz.* szenvedem eme szavakat s el is magyarázom neki nagy nehezen, hogy mit is kéne tennie. Ez az én szerencsém s bár nagyon fáj, nem erőszakoskodom, hagyok neki némi időt arra, hogy összekapja magát. Végül csak elhangzik az ige és a melegséget is megérzem mi egész lábfejemet átjárja akár csak a vádlimat. a fájdalom szép lassan megszűnik s eltorzult, nedves arcomat sem borítja többé a fájdalom fintora.*
- Aha. Jó lett, nem fáj és ez a lényeg.* forgatom a lábfejem miközben lágyan elmosolyodva váltogatom a tekintetem közte és a lábam között.*
- Én is, ezt elhiheted.* szélesedik ki a mosolyom.* - Köszi szépen, többet azt hiszem nem ugrálok ki a hintából. Legalábbis egy ideig biztosan nem.* megvolt a következménye én pedig egy tanuló lélek vagyok, tanulok a hibáimból.*
- Ezek szerint még nem is varázsoltál? Soha?* érdeklődöm magyarázata után továbbra is a padon ücsörögve.* - Az alapokat ismered?* fokozom tovább a kérdést mi igazán kíváncsivá tesz ugyanis fogalmam sincs milyen lehet az amikor az ember nem tud varázsolni. Kiskorom óta tanítgatnak női felmenőim s hiába próbálkozok nem tudok visszaemlékezni egy olyan napra sem, hogy ne tudtam volna a mágiát használni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 2:07 pm

*Az, amit még sosem csinált, kissé ijesztő, de erős lány ő, mindig is az volt, és nem futamodott meg az új kihívások elől, és ezt most sem tervezi, így mikor kellően összeszedi magát, a pálcát a sérült lábra irányítja, és kimondja az igét. Megkönnyebbülve látja, hogy sikerült, de megerősítésként azért még Joitól is megkérdezi ezt.*
- Akkor jó. Ügyes vagyok.*szerény lány, az már biztos, és nem beképzelt, ezt Joi abból láthatja, hogy közben úgy mosolyog, ahogy azok szokta, akik szórakoznak, nem komolyak.* - Te is ügyes voltál, biztos nagyon fájt.*személyes tapasztalatából nem tud meríteni, mert olyan szerencsés volt egész életében, hogy soha nem tört el semmije, nem ficamodott ki a bokája, nem vágta meg magát, mindössze ami baleset őt érte, az néhány karcolásban nyilvánult meg.*
- Segítsek gyakorolni? Nem nagy ügy, tényleg.*bár nem fő tantárgy a hintából kiugrálás, jó szórakozás, ha valaki tudja, hogyan ne törje el valamijét.* - Óvodába ugrottam először, és közben nagyon féltem. Elég érdekes kis történet az első ugrásom.*jegyzi meg mintegy mellékesen, izgalmas történet ez, legalábbis akkor, öt évesen neki az volt. Mikor hallja, hogy Joi valamit félreértett, halkan nevetve rázni kezdi a fejét, és kezével is nemet int.*
- A gyógyításra értettem, hogy azt még sosem csináltam. Varázsolni tudok, ismerem az alapokat, és még többet is.*volt kitől tanulnia, abban nincs hiba, és a gyógyító igét is ismerte ezelőtt, csak éppen soha nem használta.*
- Amúgy félvér vagyok.*teszi még hozzá, és egyáltalán nem parázik amiatt, hogy esetleg sok embernek innen ez nem tetszene, amúgy sem látszik Joi olyannak, aki eszerint ítélne.*
- Honnan jöttél?*kezdi egy kis kérdéssel az ismerkedést, de szinte azonnal újra felpörög, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan beszél.* - Mekkora a családod? Vannak testvéreid? Te biztos aranyvérű vagy félvér vagy, mert értesz a varázslathoz, ugye? Sok embert ismersz már? Honnan jöttél? Vagy ezt már kérdeztem. Na jó, leállítom magam, mielőtt elüldözlek.*mély levegőt vesz, és becsukja a száját, hogy ne üldözze el szegény Joit ezzel a sok gyors kérdéssel egymás után. Mosolyogva rázza meg picit a fejét, hogy miért beszél ilyen sokat, de ez igazából nem zavarja, csak attól tart, másokat fog zavarni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 2:26 pm

* A varázslat sikeres így megkönnyebbülten próbálgatom mozgatni a lábam mi szerencsére fájdalommentesen sikerül is.*
- Az vagy bizony.* erősítem meg mosolyogva, hátha szükségét érzi annak, hogy mások is bátorítsák vagy mit tudom én de volt szerencsém tapasztalni sajnos azt ha valaki leblokkol vészhelyzetben. Dicséretére azonban jóízűen felkacagok miközben megcsóválom fejem így repkednek kissé körülöttem vállig érő barna tincseim.*
- Azt hiszem én kevésbé álltam a sarat. Tudod rá kellett itt jönnöm, hogy egy kicsit se bírom a fizikai fájdalmat.* sóhajtok fel szavaim végén mi nem túl szerencsés ezen a helyen.* - Ha meg kell vágnom magam, nekem az is fáj.* magyarázom meg neki hátha belelesett már érkezte óta pár anyagba vagy háziba, hol számtalanszor előfordul ez is kicsinyke feladat mi nekem mégis óriási falatnak tűnik. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendőkben nem ugrálok ki mozgó tárgyakból így mikor a lány felajánlja, hogy segít megtanulni hevesen megrázom a fejem.*
- A-a, köszi ezt kihagyom. Most mondanám, hogy törjük ki a lábad, hogy megtudd milyen szörnyű érzés de ezt senkinek sem kívánom.* hárítom el segítőkész ajánlatát. Kedves, nyílt lánynak tűnik, szimpatikus nekem így az elmúlt percek alapján s titkon nagyon is remélem, hogy jóban leszünk.*
- Amúgy melyik házba osztottak be?* tudakolom meg majd úgy tűnik elértettem valamit mi részéről magyarázatra szorul.*
- Jah értem... azt hittem már, hogy itt fogtál először pálcát a kezedben.* persze ettől még nem alacsonyodott szememben hisz ki tudja milyen neveltetésben részesült ez nem befolyásolja nálam azt, hogy mennyire kedveljek valakit, így az sem, hogy félvérű.*
- És anyai vagy apai ágról kaptad ezt az ajándékot?* érdeklődök picit továbbra is, láthatja rajtam, hogy nem hökköltem vissza ettől a hírtől, nem érdekel ki milyen végű. A következő percekben viszont temérdek sok kérdést kapok mikre elkerekednek szemeim és kezemet felemelve intem le picit kacagva..*
- Hé! Hé! Te mindig így pörögsz? Amúgy én is, bár ez most nem látszik.* jegyzem meg kuncogva.* - Lassabban azt se tudom így hol kezdjem.* dőlök hátra kényelembe helyezve magam mivel úgy érzékelem nem mozdulunk innen egy darabig.*
- Horvátországból jöttem és igen, nagy családom van.* szeretetteljes hangom elárulja, hogy szeretem őket és nagyon hiányoznak szóval igen közel állnak hozzám.* - Három fivérem van és a nagymamám is velünk lakik. Egyetlen leánygyermekként bennem látják utolsó reményüket a szüleim. De ez bonyolult.* legyintek egyet na meg amúgy is csak most kezdünk el ismerkedni nem kötöm az orrára, hogy miért is maximum akkor ha kérdezi.*
- És neked? Te merről érkeztél ide és miért akarsz boszi lenni?* dobom vissza a kérdéseket bár még koránt sem válaszoltam az ő összesére, de természetesen direkt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 2:50 pm

*Büszke arra a leányzó, hogy ilyen szépen sikerült ez a varázslat, és Joinak sem okozott maradandó károkat, ezért meg is dícséri magát.*
- Köszi.*mondja mosolyogva, szerencsére a barna hajú lány nem gondolja azt róla, hogy beképzelt, hisz megérdemli a dicséretet. De persze Electra nem csak magát, hanem a másik lányt is megdicséri, neki se lehetett könnyű kibírni.*
- Hát, akkor néhány varázslatnál bajban leszel.*állapítja meg a lányka, majd még eszébe jut valami, amit sietve hozzátesz.* - Igazából csak akaraterő kérdése az egész. Ha meg kell vágni magad, becsukod a szemed, és túlesel rajta.*nagy és fájdalmas dolognak tűnik, ha megvágja magát, pedig egyáltalán nem az, csupán pillanatnyi kellemetlenség, azonnal elmúlik, legfeljebb csak sajogni fog a sebhely. Ezután felajánlja Joinak, hogy megtanítja a hintából kiugrás művészetére, amit a lány elutasít. Nem meglepő válasz, ezek után hogyan mondhatna igent?*
- Egyszer biztos megtapasztalom. Nem élhetem le úgy az egész életemet, hogy valamit ne tapasztaljak meg. Még ha kellemetlen is a dolog.*így áll hozzá a dolgokhoz, ami számára tökéletesen megfelel. Az ő temérdek energiájával kell valami, amin ezt levezetheti, ezért sem utasítja el az új dolgokat, kihívásokat, és persze embereket. A barátkozás az egyik olyan dolog, amibe ezt az energiát fekteti.*
- Cruos lettem, és a hematitban lakom, ha esetleg keresnél.*látszik rajta, hogy örülne neki, ha nem ez lenne az utolsó találkozásuk, ezért is teszi még hozzá a szobáját. Majd arca felragyog, ahogy eszébe jutnak beosztásának körülményei.*
- Ismered Axelt, ő is cruos, ő osztott be, amit nagyon élveztem. Kedves srác.*bizony hogy az, és persze Electra nem felejtette el a magának beígért bulit, amit ezzel a sráccal szándékozik meglátogatni, mert a beosztáson kitudakolta, hogy Axel nem igazán bulizik. Ezután elhangzik valami, ami kicsit másképp van, mint Joi hiszi, és ezt a szöszi lányka megmagyarázza.*
- Szerencsére nem kell mindent az alapoktól kezdenem.*még jó, hogy tényleg nem, nehezen tudna itt tanulni, ha az elejétől kezdene, de szerencsére félvér, így nem kell, és ezt, mivel eszébe jutott, Joival is megosztja.*
- Anyairól. Az anyám családja évszázadokra visszamenően mindig is aranyvérűek voltak, és amikor az anyám hozzáment az apámhoz, természetesen kitagadták. Szerintük szégyen, ha egy aranyvérű hozzámegy egy muglihoz. De engem nem érdekel igazából, soha nem hiányzott a család az anyai ágamról.*kicsit talán jobban kifejtette, mint kellett volna, de túlságosan pörög, és ezt még jobban bizonyítja, mikor egymás után rengeteg kérdést tesz fel a másik lánynak.*
- Bocsi, tudod néha nem bírok magammal, és a felesleges energiát, ha máshogy nem, beszéddel vezetem le, amint erre már rájöhettél.*szélesen elmosolyodik, majd a kérdésözön alábbhagy, így Joinak végre lehetősége van a válaszadásra.*
- Hú, de jó neked, három testvéred van.*bizony, ő is örülne valódi testvéreknek, akik ugyanabból a vérből vannak, mint ő, de mivel ilyenek nincsenek, az élet máshogy kárpótolta őt. Keze lassan nyakára csúszik, ahol megfogja az ezüstláncot, annak medálján a forever felirattal. Vagyis fogná, hogyha a lánc a nyakában lenne, de nincs ott. Rémülten felugrik, és szemével kutatni kezd, hátha megpillant valami csillogást valahol, ami a nyaklánc lehet.*
- Kérlek, segítesz megkeresni a láncomat?*fordul hátra Joihoz, nem rest segítséget kérni tőle, nem szégyenlős ő, és reméli, hogy kap segítséget. Közben visszafordul, és továbbra is szeméve kutatja azokat a helyeket, ahol a játszótéren eddig megfordult, mert biztosan valahol itt vesztette el a láncot. Ha így nem találja meg, hát marad a négykézláb, de egyelőre még így keresi.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 3:21 pm

* Magam sem értem, hogy miért viselem oly nehezen a fájdalmat de ahogy Electra azt ecsetelgeti, hogy eme riadalmam miként tudnám leküzdeni aprókat bólogatok majd felsóhajtok.*
- Tudom. És próbálom azt gondolni, hogy egy pillanat az egész és már nem is fáj... de úgy érzem, úgy érzem, hogy...* mutogatok közben kezeimmel is össze vissza.* - ...hogy átjárja az egész testemet. Amint a bőröm megsérül mintha nem is tudom mi történne, iszonyatosan fáj mindenhol.* talán valami betegségem van minek nem vagyok tudatában... Sokszor elméláztam ezen s hát az is felmerült már bennem, hogy talán ezért is védtek oly nagyon a szüleim és a testvéreim. De akkor miért nem mondták el? Sort kerítek erre a beszélgetésre amint hazaértem de most itt van Electra ki tök szimpatikus így csevegünk tovább minden féléről.*
- Neked eddig ilyesmiben volt részem.* bököm ki majd arról érdeklődöm, hogy melyik házba is került, persze titkon remélem, hogy abba amelyikbe én.*
- Szuper! Én is!* örülök meg a hírnek így esténként is átjárhatunk egymáshoz és akár együtt is tanulhatunk minek tökre örülök.* - Én pedig a Markazitban.* osztom meg vele szobám nevét és ahogy egy fiú név is megemlítődők úgy bólintok aprót.*
- A Sentinel srác, tudom ki. Tudod ezeket megjegyzem hátha szükségem lesz egyszer rájuk.* sohasem lehet tudni na de ahogy róla beszél úgy csillannak meg szemeim és döntöm kissé oldalra a fejem.* - Csak nem tetszik neked?* kíváncsiskodok vigyorogva, megtudnám érteni hisz helyes pasi de mivel közelebbről nem ismerem így nem tudok róla más értelemben nyilatkozni. Egy aprócska félreértés is elhangzik közöttünk min hamar túllépünk mivel nincs nagy jelentősége majd arról érdeklődöm honnan is kapta a varázsvért. Szomorú kis történetet hallok ez ügyben így sajnálkozva pillantok fel rá.*
- Sajnálom... ezek a szigorú szabályok szinte minden családban jelen vannak. A vérvonalat tovább kell vinni.* az én családom is igen szigorú ez ügyben, sőt, nekünk még egymás közt is kell házasodni mi eléggé undi a mai világban, de nem lehetetlen és bele kell törődnöm sorsomba mi ellen amúgy semmi kifogásom hisz imádom a családomat. Rengeteg kérdést kapok egyszerre így kacagva állítom le a lányt, nem tudok az összesre felelni egyszerre.*
- Bizony... három hihetetlenül helyes srác.* mosolyodom el elfogulatlanul mivel tényleg azok, igen népszerűek otthon s a világ minden részén a lányok s nők körében. Mielőtt még folytatnám a válaszadást történik valami, valami olyasmi mi eléggé beparáztatja a lányt.*
- Elhagytad?* állok fel s örülök annak, hogy a lábam nem hagy cserben tehát tényleg ügyes volt Electra.* - Hogy néz ki? Tudod nem is figyeltem..* magyarázom de barnaságaim már a földet kutatják így lépkedek a hinta irányába. Kuncogásra késztet a látvány, mármint a lány négy kézlábon való tapogatózása, nem akarom megbántani de elég muris a tevékenykedése.*
- Boci, bocsi keresem...* mentegetőzök mielőtt megszólalna hisz tényleg nem akarom megbántani. Talán ugrás közben hagyta el így a hinta pár méteres körzetében keresgélem. Valamit ki is szúrok így meggörnyedve veszem a irányt arra felé, a homok már valamelyest betemette de még azért kilátszik ez a valami.*
- Ez az?* emelkedem fel mosolyogva mivel ha az előbb elmondta a lány milyet is keressek akkor bizonyára ez lesz az mivel a Forever felirat ott olvasható.*
- Kitől kaptad?* fontos neki ez egyértelmű így hát egy legalább ennyire fontos személyt kötök ehhez az ékszerhez. Közben persze visszaadom neki és ha kell segítek felcsatolni is majd felvetek egy ötletet.*
- Mit szólnál ha visszamennék a kastélyba és szétkutatnánk egymás holmiját? Imádom más csecsebecséit nézegetni.* amolyan csajos dolog lenne és közben ugyan úgy tudnánk beszélgetni is, szóval ha benne van akkor hamarosan meg is indulunk a főutca irányába onnan is a révész felé ki átcsónakáz minket a kastélyhoz honnan seperc alatt felérünk szobába. Ha más ötlete van nekem az is jó, abban az esetben másfelé megyünk, de a lényeg, hogy egy jó kis délutánt töltünk együtt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-10-28, 3:46 pm

*Ebből az aprócska balesetből kiindulva merül fel a téma, hogy Joi nem bírja a fájdalmat, és Electra ezen néhány jó tanáccsal próbál segíteni.*
- Hát, akkor a legjobb az lesz, ha kihagyod az ilyen varázslatokat.*ha rosszul van attól, hogy akár csak egy apró sebet is ejtsen a bőrén, akkor nem kéne ilyesmivel próbálkozni, mert a végén még baja is lehet belőle. De a rossz témáról áteveznek más vizekre, vagyis arról érdeklődik Joi, hogy melyik házban van ő. Mikor a szöszi megtudja, hogy Joi is abban, amelyikben ő, széles mosoly villan fel helyes arcán.*
- Ez szuper! Így ha egymást keresnénk, nem muszáj tornyon kívül találkozni.*praktikus olyanokkal barátkozni, akikkel egy házban vagy, de persze Electra nem szűkíti le a barátkozós kört a cruosokra, jöhetnek akár az exosok, vagy az inflások is. A ki melyik házbanról eszébe jut a srác, aki beosztotta őt, és már érdeklődik is afelől, hogy Joi ismeri-e.*
- Jaj, hát helyes srác, meg minden, de nem akarnék tőle semmit. A beosztáskor nagyon jól elvoltunk, és ha legközelebb találkozunk, elrángatom a clubba, de kizárólag csak barátkozom vele.*Axel, véleménye szerint barátnak a legjobb, jó a humorérzéke, kedves, és ha nem tud bulizni, majd ő megtanítja, ezen ne múljon a dolog. Ahogy közben a beszélgetés tovább halad, a lány elmeséli, miért is félvér ő.*
- Nem tudom, hogy én sajnáljam-e. Nem tűnnek nekem az anyai ági rokonaim annyira szimpatikusnak, ha képesek voltak kitagadni az anyámat.*igazából életében nagyon kevésszer gondolt rájuk, tökéletesen megvolt a családjával, és az apai ági nagyszüleivel. Mikor a leányzó már épp válaszolni Joi felmerülő kérdéseire, észreveszi, hogy a nyakláncának nyoma sincs. Ijedten kezdi keresgélni, és kér segítséget Joitól.*
- Ezüstlánc, egy kis medállal, forever felirattal.*mutatja be néhány szóban legfontosabb kincsét, és mivel szemmel nem találja, négykézláb kezd kutatni. Hallja diáktársa nevetését, de nem haragszik érte, mert tényleg vicces lehet ahogy kinéz. Szerencsére nem kell sokáig keresgélnie, Joi megtalálja a láncát a hinta közelében. A kérdésre felnéz, és arcán boldog mosoly ragyog fel, ahogy újra két lábra áll, és rohan oda a lányhoz, hogy megköszönje neki egy rövidke öleléssel, ebből persze Joi leszűrheti, hogy a megfelelő láncot találta meg.*
- Ez egy olyan barátság nyaklánc. Három részből áll. A teljes felirat a Best Friends Forever, és a legjobb barátaimnál van a másik kettő. Olyanak, mintha a testvéreim lennének, nagyon fontos ez a lánc nekünk.*szinte soha nem is veszi le, és megszakadna a szíve, ha elveszítené. Közben a lánc visszakerül a nyakába, és ezen túllépve Joi javasol valamit.*
- Benne vagyok. Jól hangzik.*bólint rá a javaslatra mosolyogva, és halkan felkuncog a gondolatra, hogy Joinak sokáig fog tartani, amíg az ő összes cuccát átkutatja, amilyen sok mindene van ő neki. Ezt letudva indulnak el a főutcára, onnan beszállnak a révész csónakjába, és néhány perc alatt át is érnek.*
Izgatottan csillogó szemekkel új barátjához a szöszke lány, és háta mögött összedörzsöli kezeit. Jól alakul ez a nap, nem fogja megbánni, hogy elhagyta a szobáját, jobban nem is alakulhatott volna.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-02-21, 8:00 pm

//Terramágia házi, 2.óra//

- Mégis mért pont erre kell jönni?*panaszkodik teljesen beletemetkezve meleg, világos sáljába. Lábán fekete cicanadrágot és térdig érő csizmát visel, mindezt egy combközépig érő fekete - fehér csíkos felsővel kiegészítve, bár ez nem látszik a felülre vett fehér rövid kabáttól, minek kapucniját törtfehér prém díszíti.*
- Mért, mért? Azért mert errefelé vannak a legfinomabb egerek. Na siess már.*repked Ulix körbe - körbe, ezzel próbálva sietségre buzdítani a lehető leglassabban lépkedő lányt. Nem akaródzik neki ilyentájt kint lófrálni, de a csökönyös tollas ellen esélye sincs, tehát némi győzködés kell csupán, hogy kimozduljon a szobából. Ugyan eltart egy jó darabig, de végül sikeresen eljutnak a Félelmetes játszótérhez. A famulus szinte rögtön el is röppen, hogy megfogja ma esti vacsorának valót, Elisa pedig egyedül marad. Unalmában a nem sokkal előtte haladó, talpig feketébe burkolózó férfit bámulja, akinek zsebéből pár lépés után valami ezüstösen csillogó tárgy pottyan ki. A vörös meggyorsítja lépteit, s közelebb érve a dolog felé nyúl, miközben az ismeretlen után kiabál.*
- Várjon, elhagyta a ...*kezdené, de a nagyon ismerős rántás belefojtja a mondandót, s csak akkor sikerül újra megszólalnia, mikor lába megint szilárd talajt fog.* - Mi volt ez már megint?*kapkodja fejét ide oda, miközben kusza tincsei arca körül pattognak. Viszont nincs túl sok ideje nézelődni, mivel hirtelen egy árnyék vetül rá, majd látómezőjét egy troll bunkója takarja ki.*
- Hopp ez baj.*tágulnak hatalmasra szép szemei, mielőtt nem túl kecses mozdulattal félrevetné magát az ütés elől. Nyekkenve terül el a földön, s bosszankodva veszi tudomásul, hogy szépséges kabátja tisztaságának bizony lőttek. Ráadásul mostanában amúgy is elég feszült, így ennyi elég is ahhoz, hogy igazán dühös legyen.*
- Te nem hallottál jó modorról? Protego!*kapja elő újonnan beszerzett pálcáját, kivédve a következő fájdalmasnak ígérkező csapást. De ezzel nem megy sokra, így megpróbálkozik némi támadással is.*
- Fatum orbitum!*rajzol kört fegyverével, majd az ellenfél irányába bök. Bár maga a varázslat létrejön, de elég semmilyenre sikeredik, így csupán arra elég, hogy megtorpanásra késztesse a lényt néhány percre. Ezután viszont az újra támad, kis híján leverve a lány fejét a helyéről, aki még így is beleszédül a csapásba, így rövid úton nagyon huppan a fenekére.*
- Obstructo!*kiáltja felpattanva a sárból, s amint az átok eléri a trollt kilő és elsprintelve mellette igyekszik a lehető legmesszebbre kerülni a lénytől. Jóval gyorsabb nála, így nem kérdés, hogy könnyedén el tudna menekülni előle, kár, hogy akad néhány bökkenő. Először is fogalma sincs róla, hogy merre van és hogy juthatna vissza a kastélyba, a másik, sokkal sürgetőbb dolog az, hogy közvetlenül előtte egy hatalmas szikla meredezik, míg mögötte a hasonlóan óriási támadó állja el az utat. Lemondóan sóhajt, mivel a helyzet félreérthetetlen, csapdába került.*
~ Mért is nem lepődök meg?!~ *mereng némán, miközben azon is agyal, hogy miként juthatna ki kellemetlen helyzetéből, lehetőség szerint minél kevesebb sérüléssel. Ezen vágya azonban megdőlni látszik egy újabb suhintás által, bár a bunkósbot nem találja el, de a leszakadt sziklák már igen. S mikor a fegyver újra a magasba emelkedik már - már látja a véget, így még jobban kezd el agyalni a lehetőségen. A fal miatt félreugrani nem tud, a troll miatt pedig elmenekülni. Tehát mindenképpen támadnia kell, lehetőleg minél sikeresebben. Így jobb ötlete nem lévén kijátssza utolsó megmaradt kártyáját.*
~ Próba szerencse.~*mozdul meg, s egy újabb ütést milliméterekkel elkerülve átmászik a lény lábai alatt. A nem túl okos teremtmény egy ideig csodálkozva néz át az említett helyen előrehajolva, majd csak miután leesik neki a tantusz, fordul meg. Ekkor viszont szembetalálja magát az időközben felkészült lány pálcájával, aki pár méterrel távolabb áll.*
- Solum fluctorum!*mutat a földre, majd kezét elkezdi megemelni, természetesen a pálcásat. Mozdulata hatására a föld hullámszerűen követni kezdi a mozdulatot, s szerencsésen megállítja a felbőszült szörnyűség újabb támadását. Elisa pedig készen áll arra, hogy befejezze ezt a komédiát.*
- Accido!*ennek hatására a föld a troll fejére zuhan, többé kevésbé maga alá temetve a pórul járt lényt. Jobban megfigyelni viszont már nincs lehetősége, mivel a zsupszkulcs újra működésbe lendül, ezúttal a játszótéren rakva le utasát.*
- Mégis hova tűntél?*üti el kis híján az aggodalmaskodó fehér tollkupac, amint feltűnik neki megjelenése. Mire a lány megvonja vállát jelezve, hogy neki aztán sejtelme sincs, s egy intéssel magához hívja a madarat, hogy megcirógassa.*
- Tudom is én, a többit meg majd elmesélem később. Most irány vissza a kastélyba.*indul is meg. Kezd besötétedni, pontosabban már most is sötét van, s emiatt nem érzi magát biztonságban, tehát mihamarabb a biztonságot nyújtó falak között szeretne lenni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 4:31 pm

*Mivel kezd beköszönteni a jó idő, én is kidugom az orrom a szobámból, elvégre egy kis szín nagyon is ráfér halott sápadt bőrömre. Ennek megfelelően most nem az étterembe ülök be, inkább a szabadba vágyom, így egy ideig céltalanul császkálok Mystralban egy fekete nadrágban és egy zöld ingben. Hajam a játékos kedvű szél miatt szoros copfba fonva pihen a vállamon, csupán az arcomat keretező tincsekkel incselkedik a szél. Egy idő után arra leszek figyelmes, hogy elfogy az orrom elől a megbámulni való kirakat és a nagy semmi közepén találom magam. Illetve nem is olyan nagy semmi, mert szemem rögtön megakad egy bozótoson, ami mintha rejtene valamit. Közelebb lépdelve megpillantom az első játékra alkalmas eszközöket, megörülve, hogy nem csak törpe méretben találhatók hinták, így rögtön kiszemelek magamnak egyet. Ugyan még mindig furcsállom kissé, hogy így elrejtettek egy sima játszóteret, a langyos napsugarak azonban hamar elandalítanak a hintaágyban ücsörögve, így egykettőre meg is feledkezek az aggályaimról. Óvatosan meglököm magam, hogy épp csak libegjek ide-oda, majd behunyom szemem, élvezve a szép délutánt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 4:49 pm

*Mivel nem régen érkezett, ideje lenne kissé körbe szimatolni a környéken, hiszen nem hinné hogy a magiszterek direkt idegenvezetőt fognak kijelölni a számára, csak azért hogy megismerje a várost. Mivel azonban nem egy tesze tosza srácról van szó Daryl, egész hamar döntésre jutott, és a mai napot az iskola melletti sziget felfedezésére szánja. A csónakból kilépve egy ideig nézelődik hogy merre menjen, de végül mégis csak azon az úton halad, ami a városba viszi tovább.*
~Remélem nem valami uncsi kis tanya ez a hely, mert akkor nemtudom hogy fogok kihúzni még három évet~*néz körbe kissé kelletlenül, hiszen nem mondható el róla, hogy mindig olyan optimista jellem lenne. Természetesen az időhöz alkalmatos öltözéket húzott fel, ami egy fekete farmerből, és egy szürkés ujjatlan pólóból áll, lábán pedig könnyed sportcipő. Haja most is mint általában szabadon eresztve omlik el a hátán, nem zavartatva magát hogy esetleg kissé össze borzolja a gyenge szellő. Ahogy azonban halad előre, igencsak nehezen jut döntésre, hogy merre is kéne tovább indulnia.*
~Nem is gondoltam volna ekkora ez a város, lehet mégse az unalomtól kerülök itt dögrovásra?~*mosolyodik el, miközben gondolatai kissé másvilágon járnak, viszont ahogy halad a a játszótér környékén ami előtt éppen elhaladni látszik, egy fiatal srácot vél megpillantani, aki természetesen ismeretlen a számára.*
~Legalább egyesek el tudják magukat szórakoztatni egy darab hintával, mi a fene ez valami játszótér? Elég fura, nem ártana ennek a helynek egy alapos bozót írtás...~*gondolkozik el oldalra döntött fejjel, miközben egy pillanat alatt indul meg a játészótér irányába, s ha már ott van felkapaszkodva az egyik mászókára, igencsak egyszerűen húzza fel magát, majd ül fel a tetejére, jó hangosan ráköszönve a másikra, akiről nem tudja, mennyire tűnt fel neki , hogy már nem egyedül van itt.*
-Üdv Elvtárs........*köszön rá, igencsak eréjesen, bár nem bántóan de elég hangosan, hogy biztosan észre vegyék, de ha a másik ránéz, láthatja a le nem törölhető vigyort a képéről.*
-Gondolom te is a padkoptató kommandó tagja lehetsz, nem tudod véletlenül hol vehetek itt a környéken egy pálcát?*na igen bár nemrégen még volt neki, viszont volt olyan szerencséje, hogy előző nap este a földön felejtette, s amikor felkelt, az első jobb lábas felkelésnél feltűnt neki az a fura "reccs" hang. Így talán nem ártana pótolni a következő óráig, s talán ez a srác sejtheti is hogy hol lehet.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 5:04 pm

*Amúgy sem áll tőlem mesze a délutáni lustálkodás fogalma, pláne ha azt a szabadban tehetem, így közönség nélkül még kényelmesebben vackolhatom be magam a hintaágyba. Egyik lábamat felhúzom, fél törökülést imitálva, míg másikkal néha meglököm magam, hogy fenntartsam a látszatát, mintha csinálnék is valamit. Nem véletlen értek ilyen magas fokon a semmittevéshez, elvégre nemesi vér csörgedezik az ereimben. Már csak egy pohár borocska kellene, de jobb híján kénytelen vagyok beérni a madárfüttyel, melynek élvezeti értékét némileg rontja a hinta folytonos nyikorgása. A bozótvágás előtt én egy alapos olajozást rendelnék el, nem mintha bármelyiket megejtenék a közeljövőben. Így marad az eróziótól szenvedő láncszemek énekével szabdalt madárdal, mint fő műsorszám mindaddig, míg valaki jó hangosan el nem kiáltja magát bal felől. először nem veszem magamra a köszöntést, mivel nem érzem magam elvtársnak, továbbá azt sem nagyon tudom, miféle elvekben kellene osztoznom, na és persze kivel. Ezt mihamarabb kiderítendő kinyitom fél szememet, így pislogva körbe, hátha csak téves riasztás lesz, esetleg hallucináltam vagy ilyesmi.*
- Szép napot!* mormolom kissé álmatagon, amint konstatálom, hogy a mászóka tetején vigyorgó srác egyenesen engem figyel, ami nem jelenthet mást, minthogy az iménti köszönés nekem szólt.*
- Csak nem te vagy a kapitány?* kérdezem kissé félre döntött fejjel, miközben megpróbálom szemügyre venni zaklatómat, bár ehhez a művelethez erősen hunyorítanom kell. Azért annyit így is sikerül megállapítanom, hogy a srác nem épp csúnyácska darab, csak a modorán lenne még mit csiszolni. Persze az is lehet, hogy én vagyok túl finnyás még úgy is, hogy az utóbbi időben azért eléggé lazára vettem a figurát.*
- Pálcát? Csak nem az elvonóról szöktél meg?* találgatok egy kicsit talán nyers modorban a furcsa kérdést hallván, mivel el sem tudom képzelni, miféle varázsló szaladgál pálca nélkül. Minden esetre nem árt az óvatosság.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 5:25 pm

*Nem igazán ismerős erre, és talán egy kis ismerkedés nem lenne olyan rossz hatással az elkövetkezendő időkre, főleg mivel jobb kérdezni, mint egész délután keresgélni azután amire szüksége van, szóval ha minden igaz meg is szólítja az ismeretlen hintázós srácot, aki láthatóan észre is veszi, hogy neki szólt a megszólítás.*
-Kapitány? HÁt ha annyira szeretnéd nevezhetsz annak is, de a Daryl-t jobban csípem...*nem mászik le, hogy kezet fogjon, ő valahogy nem az a fajta, hogy feladná ezt a testhelyzetet egy egyszerű protokoll műveletért, na meg ha a másik annyira kézfogós lenne, azt úgy is jelezné, minden esetre ha már itt van fel is teszi az igencsak fogós kérdését, amiben remélhetőleg a másik srác a segítségére lesz. Ha mégsem akkor pedig majd kitalál valamit, egyenlőre jobb ötlete nincsen, bár az is kérdéses Zoárd miként viseli ezt a fajta stílust.*
-Nem éppen , miről gondolod hogy onnan jöttem volna? Amúgy nem egyszerűen csak szükségem van egy új pálcára ennyi, és ha már gondoltam hogy egy "sorstársba" botolltam, akkor megkérdezem, de ha te se tudsz többet akkor bocs..*rántja meg a vállát. Nem akar ő bunkó lenni, egyszerűen néha így jön össze, de persze az is normális ilyenkor, ha félre értik, hiszen ad rá okot.*
-Amúgy vigyázhatnál az alvással főleg az ilyen helyeken, amikor erre jöttem, láttam pár igencsak nagyra nőtt csörgő kígyót, meg egy pitont valamelyik bokorba, ki tudja hogy merre fele kúsznak másznak*billeti a fejét hátra, hogy ez csak afféle hülye tréfa e tőle, amivel még otthon is hülyítette a körülötte lévőket vagy nem az más dolog, pedig álltalában nem mindig szokott így "viccelődni" de ha már találkozott valakivel, megpróbálja elő venni a jobbik formáját.*
-Szóval tényleg nem tudod merre lehet itt pálcát kapni? Egyáltalán van a varázsosba pálcás vagy azért is el kell utazni messzebb?*kérdezi oldalra döntött fejjel, hiszen bár kérdést kapott a kérdésére, de választ nemigen.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 5:41 pm

*Mi tagadás, meglep a srác stílusa, még meg kell szoknom, de amint ott ül a mászóka tetején vigyorogva, az az érzésem támad, hogy erre még bőven lesz alkalmam, így aztán félig viccesen én is visszaszólok neki. Szerencsére nem beképzelt fajta, legalábbis nem kap az alkalmon, hogy főnökösdit játszhasson, amiért bezsebel tőlem egy piros pontot.*
- Daryl...Azt hittem már legalább Jack, de végül is, ez sem hangzik rosszul. Már csak egy kalap kellene...* csóválom meg a fejem elmosolyodva, míg magamban tovább ízlelgetem a nevet, mellyel ez idáig sosem találkoztam. Közben arra is rájövök, hogy én még nem mutatkoztam be, így ideje lenne szerét ejteni.*
- Nos, akkor Daryl kapitány, Zoárd közlegény szolgálatra jelentkezik.* szalutálok kissé kiegyenesedve, míg alaposabban szemügyre veszem az idegent, aki el is kezd valamiféle kígyókról magyarázni, amitől nem meglepő módon élénkebb leszek. Lopva odasandítok a legközelebbi bokorcsoportra, nem lapul-e a susnyásban egy-két hüllőszerű teremtmény. Mivel nem tudom eldönteni, hogy ezzel csak ugratni akar-e, nem kapom fel a másik lábamat, mint egy hiszékeny kislány, inkább az arany középutat választom:*
- Csupán elég muris látvány egy pálca nélküli varázsló. Elvesztetted?* kérdezem, mert bizony érdekel előző pálcájának a sorsa, majd ha már témánál vagyunk, el is kezdem magyarázni, merre találja a pálcaboltot. Mivel Mystral elég nagy, a bolt meg nem a szomszéd utcában van, térkép nélkül kissé zavarosra sikerül a mondókám, így inkább megköszörülöm a torkomat.* - Tudod mit? Inkább elkísérlek, ha most azonnal szükséged van rá. *ajánlom fel, majd eszembe jut még valami.*
- De ezért előléptetés jár ám!* utalok vissza a kalózos témánkra, majd válaszától függően feltápászkodom, vagy tovább lustálkodom, ügyelve, hogy ne nagyon hergeljem az esetleges kígyókat.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 6:02 pm

-Kösz , de a kalapot hagyjuk, az még jól állt a múlt századba, de most már kezd kimenni a divatból.*ránt vállat, a többire nem igazán tud mit mondani, fura dolog olyan mintha a másik elemezné, de most abba is megbizonyosodott, hogy ha egyszer öltözködési tanácsadóra lesz szüksége, lehet nem a srácot választaná, nem ilyen kifinomult fiú ő. Minden esetre nemsokára megtörténik a bemutatkozás is, aminek válaszára, a fiú is mondhatni játékosan bemutatkozik. De Daryl arcán felsejlik az apró kétely, aminél elgondolkozik, hogy szavakat adjon e aggodalmának avagy sem.*
~Most tényleg, azt hiszi hogy kapitányosdit akarok játszani? Lehet meg kéne gondolnom kivel állok szóba, lehet szegény szerencsétleneknek megbomlik az agya, a sok stressztől amit ebben a suliban kapnak.~*néz körbe kissé kimérten, bár ami a suli keménységét illeti azt el is hinné, hiszen a a pár perc a krematóriumban is igencsak nehéz volt, legalábbis amikor bepillantott a hullatároló részhez. Úgy tűnik ő viszont nem fél a hüllőktől, pedig ránézésre nem tűnik olyan túságosan stramm fiúnak, de hát nem szabad elsőre ítélni. Mielőtt azonban Zoárdot megzabálná a kíváncsiság, közbe szól.*
-Csak vicc volt, nem láttam erre fele pár gilisztán kívül semmit se... De ezek szerint szereted azokat a csúszómászókat?*tesz fel egy kérdést, végül azonban csak rá kéne állnia, hogy szerezzen egy utitársat, aki majd megmutatja neki az utat hogy pálcát tudjon venni.*
-Mondjuk úgy hogy rosszul bántam vele, aminek a vége az lett hogy ketté tört. Rongálódott pálcával meg inkább nem varázsolok mert a végén még valami baj történne.*mondja vissza fogottan, remélve hogy ezzel ki tudja elégíteni a fiú információhoz való vágyát, de úgy tűnik végül Zoárd mégis csak beadta a derekát.*
-Hát azt megköszönném, most nincs is, de mivel nem ismerek itt lent még semmit, és nemsokára valószínűleg megint órám lesz elkéne egy pálca, már csak azért hogy a nézésen kívül más hasznom is legyen, amúgy te melyik évfolyamot taposod?*kérdezi oldalra döntött fejjel, miközben le evickél egy mozdulattal a mászókáról is, majd megállva a másik mellett maga elé mutat.*
-Nos akkor tied a staféta bot Zoárd közlegény.....*mondja, bár tudna bunkó is lenni, de ha a másik jókedvű nem cseszi el a kedvét, főleg ha már rászedte hogy segítsen neki, azonban a szavaira csak somolyog továbbra is.*
-Gondolom te már jobban ismered ezt a várost, nem tudod hogy ha kikapcsolódni akarok akkor hova kéne bedugnom a képemet?*kérdezi útközbe, csak azért ha már itt van és Zoárd bizonyára jól ismeri a környéket, akkor kapjon tőle némi támpontot a városról.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-03-31, 6:22 pm

*Daryl nincs egyedül, már ami a stílusérzékét illeti. Elég kevesen akadnak akik pont engem kérnének meg, ha le akarnák cserélni a ruhatárukat, ami nem is baj. Legalább nem rohangál mindenki az általam kedvelt holmikban. A kapitányosdin és a bemutatkozáson túlesve a srác bedobja a kígyós csalit, mert utóbb kiderül, hogy mindezt csak viccnek szánta. Minthogy nincs kedvem sikítozva rohangálni holmi fantomkígyók elől, inkább csak körbesandítok, hogy megbizonyosodjak a terep tisztaságáról. *
- A kígyókat nem igazán. Inkább a gyíkokat, de végeredményben egyik hüllővel sincs komolyabb bajom. Legalább nem szőröznek mindent össze.* utalok ezzel arra, hogy kiskedvencnek is inkább el tudok képzelni egy gekkót, mint mondjuk kutyát, macskát, patkányt vagy tengerimalacot. Az már csak ráadás, hogy allergiás vagyok rájuk, szóval inkább vállalom a kígyókkal való szemezést mint a bedagadt táskákat.*
- Pedig elég vicces dolgok sülhetnek ki belőle.* jegyzem meg egy kaján mosollyal, amint elképzelem a visszafelé elsült átkot, ami épp telibe találja a gazdáját. Végül megkönyörülök a fiún és miközben lekászálódik a mászókáról, én is felállok, kinyújtóztatva elmacskásodott tagjaimat.*
- Amelyiket te. Úgyhogy valószínűleg az órákon is találkozunk még.* felelek a kérdésre, miközben kisorjázunk a játszótérről, megkerülve az útban lévő objektumokat.*
- Miért pont ebbe a suliba jöttél?* teszek fel egy egyszerű kérdést, bár nem arról van szó ez esetben, hogy nem nézem ki a fiúból, hogy vonzódik a sötét varázslatokhoz, épp ellenkezőleg.*
- A Pokol száját ajánlom.* felelem gondolkodás nélkül, majd oldalra sandítva végigmérem a srácot, így inkább helyesbítek.* - Vagyis inkább a kocsmát. Nem tudom hogy hívják, csak egyszer voltam ott, de elég nagy tévedésnek bizonyult.* fintorgok az emlékek hatására, majd gyorsan elhessegetem a képeket, és célba veszem a Mercuryót.*
- De van kviddicspálya meg zeneszoba a kastélyban, ha ilyen ambícióid vannak.* folytatom kis gondolkodási szünet után, miközben hamarosan már az üzlet előtt állunk, ahol úrrá lesz rajtam a tanácstalanság, mert nem tudom eldönteni, hogy bemenjek-e vele, vagy sem.*

// fagy //

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 7:15 pm

*Nah, ennyit arról, hogy majd rögtön második alkalommal megtalálom a klubbot, amit egyszer már megmutattak nekem, de úgy látszik nem sasoltam eléggé, merre is van az oda vezető út. Bár mivel bolyongtunk egy darabon a városban, ez érthető is. Így tehát azon kapom magam, hogy letértem a főutcáról - legalábbis abból megállapítva, hogy nincsenek üzletek -, sőt, kezd egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy magából a városból is kifelé megyek, hiszen a házak hirtelen ritkulnak, és hamarosan a nagy semmi közepén találom magam. Az egyetlen ami itt található egy bozót, ám ezt nem fürkészem túl sokáig, csak karba tett kézzel siklik végig lapos tekintetem a tájon, és kissé morcos képem elárulja, hogy bár kalandvágy van bennem, eltévedni nem szeretek. Feltámad egy kis szellő, belekapva hosszú, fekete hajamba, mely most vállamra omlik, így automatikusan emelem fel kezem, hogy megigazítsam tincseimet, amint elhalt a légáramlat, viszont eközben ahogy hallom, valami megcsikordul, és még gyermeki lelkem súgja, hogy ez bizony a hinták láncának mással összetéveszthetetlen hangja. Pont a bozót felől jött, így arra is veszem az irányt, és hamarosan ki is bontakozik egy elég hátborzongató, ám annál sokrétűbb játszótér. Fényes nappal van, hét ágra süt a Nap, így nincs miért aggódnom, a baljós kinézet sem rémiszt meg, szeretem az ilyeneket, stílusomba is illik valamennyire, tehát be is lépve a játszótérre, rögtön a mászókák felé veszem az irányt. Érdekes ötlet fordul meg a fejemben, ehhez már kissé nagy vagyok, de... úgy sem lát senki, a madár sem repked erre, ezért bár kék farmeromra és vékonyka pólómra vigyázni kéne, én mégis csak felkapaszkodom rá, s hamarosan már lábaimat beakasztva, kezeimet pedig magam előtt újra karba fonva, fejjel lefele lógva szemlélem a többi játék alkalmatosságot. Persze hajam enged a gravitációnak, ahogy vékonyka sálam is, mely inkább csak kellék, köszönhetően a hihetetlen vékony anyagának. Hintázni már nincs merszem, így is idiótán festhetek, de ettől még élvezem a fejembe tóduló vért. Hát igen. Furcsa vagyok.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 7:21 pm

*Nem hittem volna, hogy egyszer majd pont én veszem rá magam arra, hogy tanuljak, de most mégis... Ha nem akarok megbukni, akkor rohadtul össze kell szednem magam és felzárkózni a többiekhez, mivel ez az év már nem kutya, egyáltalán nem egyszerű. A metamorf mágia az még megy is és a cruoris ház másik tárgya is, de a többi... az pocsék. Most is ezen agyalok, miközben Blaze-el az oldalamon sétálok végig Mystralon és tekintek is el a kirakatok felé. Tervemben áll majd gyakorolni is, de mégis, miért kötelező mindez? Nincs kedvem! Egyszerűen utálom az ilyen halállal kapcsolatos maszlagokat és mégis, kénytelen vagyok rá... pedig fel se fogom ezt a földrothasztásos izét.*
- Jó lenne keríteni egy stréber harmadikost és befogni segíteni. *tekintek le famulusomra, ki felemeli szép fejét, majd fejét is jól megrázza és furcsa hangot ad ki, ezzel is jelezve, hogy mennyire lenézi teljesítményem. Csak megforgatom a szemeimet is kissé, miközben rá tekintek.*
- Ne izélj már! Sose voltam eminens diák, törődj bele! *és végül kezeimet kiveszem zsebeimből, mivel eddig ott pihentek és a játszótér felé indulok el. Egy sötétkék farmernadrágot viselek, hófehér sportcipővel és egy fekete színű rövidujjú pólóval, de az izmaim szépen látszódnak ám a karjaimnál. Ékszer most nincs rajtam, csak jobb kezemen egy hófehér csuklószorító, mert azért néha nem árt figyelni az izületekre. Hajam egyébként most is be van lőve és egy minimális borostát is láthat rajtam az, aki éppen helyes arcom felé tekint.*
~ Most kéne Alinox, kár, hogy már nem vagyunk jóba, ő biztosan vágja a dolgokat. ~ *igen, még mindig ezen jár az eszem. Na de ahogy haladok, egy új helyet fedezek fel, mert hogy én még nem jártam a játszótéren, az is biztos. Blaze füleit megmozgatja picit, úgy hallgatózik és már én is hallom azt, amit ő, a fémek furcsa hangját, ahogy a szellő játszadozik velük.*
- Nincs gond nagyfiú. *simítom meg hátát, így haladunk tovább és ekkor szúrok ki egy leányzót, mert hát biztosan lány az illető, ezt ki tudom venni és hátulról szépen fel is mérem magamnak, ugyanis mögüle érkezem.*
~ Csini! ~ *mosolyodom el és nem is vagyok rest a popóját még jobban felmérni magamnak, mint a többi részét, de aztán már ott is termek, kissé megkocogtatva a mászókának az anyagát, hogy szívrohamot ne kapjon szegény és lassan oda is sétálok elé, most már a barna szemekbe tekintve.*
- Kár, hogy az a póló nem csúszik ilyenkor még feljebb. *köszöntöm is őt fura módon és mivel Blaze mögötte van, így őt még nem láthatja a másik, csakis engem, aki lassan lehajolok hozzá és a sálát egyszerűen, de mégis finoman húzom ki nyakából, hogy ez után könnyedén a saját nyakamba akaszthassam.*
- Hogy hívnak szépségem? *döntöm meg picit a fejemet is, de így, hogy előről is megnézem, hát igen... azt hiszem, hogy a tanulásos gondolatoknak annyi és már fel is váltja valami más. Na pofátlannak se akarok tűnni, de oly rég láttam már egy jó csajt, főleg most, hogy rávettem magam a házikra is és most valami megváltozott bennem, bizony, előjött ám az az énem, aki még a Mysterioba érkezett, tehát hátam neki is döntöm kissé a rácsos játéknak és úgy figyelem a másikat és picit sem zavar, hogy így kell beszélgetnem vele, csodálatos kitárulkozás... ennél többet egyelőre nem is akarhatnék.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 8:01 pm

*Kezdem egyre inkább ködösebben érzékelni, hogy mi is van körülöttem, ugyanis a vér szépen áramlik ám fejembe, annak minden hatásával együtt, mely mások számára kellemetlen lehet, részemről viszont nincs vele gond. Így igazából nem is érzékelem, hogy megkocogtatják a mászóka vasát, s bár hallom a hangot, betudom valami kis zörejnek, melyből oly sok előfordul egy ilyen helyen. Csak akkor eszmélek fel, mikor egy férfi hang szólal meg, és furcsa mód azonnal el is jut az agyamig amit mond, köszönhetően annak, hogy az ilyenre érzékeny vagyok, s mivel nem először hallom, már megszokott számomra az ilyen közeledés.*
- Szerencséd, hogy fejjel lefelé lógok, mert a csodálatosan puha tenyerem is arcodon mutatná be csilingelő csattanását amigo! *feleselek automatikusan. Na igen, ez a rossz énem. Nem bírom, ha egy pasi túl rámenős, de mégis van bennem valami kalandvágy, valami, amiért nem tudom visszautasítani a felkérést a táncra, így rögtön muszáj visszavágnom. Hamarosan azt is meglátom akihez tartozik ez a kellemes hangzás, és hát bizony ha több időm lenne képzelegni, pont ilyen pasit képzelnék az ilyen hang mellé, így nem is vagyok rest rávillantani szép szemeim izmaira. Egy pillanatot időznek csak ott, mivel közelebb hajol, épp mikor már tervezgetném a leszállást, és ehhez a kezeim is kellenek, tehát a megkapaszkodás már megvan, így nem tudom megakadályozni, hogy kihúzza nyakamból a sálat, s ezért pofim átvált durcásra, pillantásom is megkeményedik, hogy ezekkel felvértezve már lent is teremjek a földön. Lazán huppanok a talajra, tincseimet a hajamba túrva utasítom rendre, hogy azért némiképp összeszedetten nézzek szembe a sráccal. Hát ha Elijah helyes volt, akkor ezt az ismeretlen fiút nem lehet szavakkal illetni, tehát meg sem próbálom behatárolni, inkább ő csak A Srác.*
- Úgy tudtam előbb a fiúknak illik bemutatkozni. *billentem oldalra egy csöppett szép pofim egy angyali mosollyal, nézve Mr. Pimasz szemeibe. Mikor leugrottam természetesen észrevettem a famulust, így hátra is pillantok, hogy jelezzem ezt.* - Vagy arra vársz, hogy ő mutasson be? *bökök az állat irányába, mely egyébként kivételesen szép, kedvem lenne tovább szemlélni, de sajnos most nincs rá lehetőségem. Így vissza is fordulok a jövevény felé, tekintetem pedig immár sálamon akad meg.*
- Az egy női sál, egy ilyen sármos pasinak nem öltözködni, hanem vetkőzni kéne, nem gondolod? *viszonozom a kis beszólást, bár ez valószínűleg csak felbátorítja, de épp ez a célom, így közelebb is lépek hozzá, kezeimet felcsúsztatva a vállára pislogok a szemébe.*
- Ugye hiába kérném, nem adnád oda? *incselkedem egy picit, közelebb is hajolva hozzá, de az így kialakuló óvatlan pillanatban már le is rántom nyakáról ami az enyém, és vigyorogva hátrálok is egy pár nagyobb lépést.*
- Tehát nekem kell elvennem. Lássuk vissza tudod-e szerezni. Megkapod, ha megérdemled. *kacsintok rá, s már indulok is kifelé a játszótérről, vissza-vissza pillantva, hogy vajon követ-e engem. Kár lenne, ha nem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 8:23 pm

*Bár nem számoltam azzal, hogy most bárkivel is össze fogok futni, de ez mégis megtörténik és hát ha már egy ilyen szépséget látnak szemeim, akkor nem fogom csak úgy veszni hagyni. Ki tudja, talán megéri majd ez a nap és egy új ismeretséggel gazdagodhatom, így hát felhívom magamra a figyelmet és ez után pedig elé is sétálok, úgy nézve meg tökéletesnek tűnő alakját. Persze ruhákban mindent nem láthatok, de mégis, valahogy nem tűnik úgy, hogy bármi gond is lenne ezzel a feketeséggel. Egy pimasz kis megjegyzéssel indítok és amikor meghallom válaszát, fel is nevetek, úgy nézem meg most már jobban az arcát, szép szemeit, orrát és ajkát is, majd végül meg is csóválom a fejemet.*
- Nem hiszem én azt! De te nyugodtan ringasd magad ezekbe a gondolatokba, bár nincs mitől tartanod, nem akarlak bántani. *ha elhiszi, ha nem. Nem vagyok egy erőszakos vadállat, a nők maguktól jönnek a karjaimba, nem pedig durva dolgokat teszek velük, hogy ezt megtegyék, így hát nem is kell tőlem tartania, bár nem ismer, nem tudhatja. A sálát viszont játékosan el is tulajdonítom, hiába is szeretne érte kapni, nem adom oda neki, így teszem hát azt nyakamra, majd kezeimmel meg is fogom alul, lágyan végigsimítva a vékony anyagon és idő közben a lány akrobatikus mutatványát nézegetem, majd a haja rendezését is.*
- Kócosan is szép vagy. *egy aprócska bók, ennyi talán még nem árt meg, de jó lenne azért tudni, hogy miképp is szólíthatom. Lehet, hogy nekem illett volna bemutatkoznom, de kit érdekel? Blaze felé néz és ahogy az állat meglátja, nyugodtan tekint a lányka szemeibe, de aztán unottan ott is hagyja, hátat is fordítva neki, majd a hinták közelébe ül le.*
- Ha akarna se tudna bemutatni, mivel nem tud beszélni. *kezdek bele, de aztán végül már el is árulom neki becses nevemet, ha már ennyire szeretné tudni.* - Angel vagyok, Angel Deathfellow. Na és te? Most már elárulhatod... *kérdezek is rá kedvesen, majd végül ez után szóba jön a sál is, mely továbbra is az én birtokomban van.*
- Máris ruhák nélkül akarsz látni kislány? Nem gyors ez egy picit? *na már most csökkent a szememben, de nem mozdulok, hagyom, hogy nyugodtan hozzám érjen, izmos testemet érintse, majd pedig nyugodt tekintettel figyelem keze mozgását. Nincs szükség rá, hogy elcsórja tőlem, amint felteszi a kérdést, könnyedén szedem le kis kezeit vállaimról, majd már a nyakába is akasztom a sálat, így nézek bele picit elkomorodva szemeibe.*
- De, odaadtam volna! *felelek most csak ennyit, mivel nem bírom az ilyen viselkedést, hogy rögtön a karjaimba omoljon valaki, így lazán ott is hagyom, ha elmegy valahova, ha nem és csak a famulusom felé indulok, így guggolok le mellé és simítok végig a fején, de ő továbbra is a lányt figyeli.*
- Mindenkivel ilyen vagy? Tudod, valahogy azt hittem, hogy te nem tartozol a suli ribancai közé. *rá se nézek, tovább simogatom a famulusom, úgy szólok hozzá, de ha bármivel is megpróbálkozna, valószínűleg sejtheti, hogy nem lenne esélye, hiszen harmadikos vagyok és itt egy hiúz is mellettem. Nem megsérteni akarom, hiszen nem ismerem, én csak arról mondok véleményt, amit látok és tapasztalok és most nagyon úgy tűnik, hogy egy ilyen könnyűvérű leányzóval hozott össze a sors. Azért, mert én jóképű vagyok, az nem egyenlő azzal, hogy minden nőt megfektetek és bárkivel kikezdek, nem is tudom, hogy ezt most hogy gondolta.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 8:51 pm

*Szeretem a férfiak társaságát, de mikor ők kezdeményeznek és jönnek oda ilyen nyíltan, az mindig zavarba hoz, és mivel őszinte vagyok, meg is jegyzem nemtetszésem. Csak felnevet, válasza is a tipikus férfi viselkedésre utal, nagyképű mint a legtöbb.*
- Tíz évig kick-boxoltam, hidd el, hogy megéreznéd. *mosolygom továbbra is magabiztosan, és valóban, nem humorizálok és blöffölök, tanultam küzdő sportot, nem is egyet, ez volt nálam a szórakozás, de mivel ezt űztem a leghuzamosabb ideig, nyilván ezért említem csak ezt meg.* - De azért jó tudni, hogy nem akarsz bántani. Bár gyakran nem szemtől szembe jönnek azok, akik ártani akarnak. *felelem neki, mert tényleg megkönnyebbülés, hogy egy ilyen kietlen helyen, nem talál meg valami őrült... De mivel nem óhajtok tovább cseverészni fejjel lefelé lógva, le is pattanok, hogy egyenlő magasságba kerüljünk. Bókjára csak egy enyhe mosolyt kap.*
- Ne ilyen rámenősen, amigo! *hívom fel rá a figyelmét, hogy egy kicsit vissza kéne vennie. Ám famulusa hívja fel magára a figyelmem, és nem fogok bemutatkozni csak úgy, tehát ezt is megjegyzem, miközben figyelem a távolodó állatot.*
- Én pedig Jackelyn McKinney. Jackie, azt szeretem. *viszonozom a bemutatkozást, mert hát nincs rá okom, hogy ne tegyem, hiszen ő is megtette, de az azért feltűnik, hogy kezet nem nyújt, pedig úgy tudtam itt is szokás, főleg nálunk, s pillantásom egy másodpercig el is időzik az érintett testrészen, de utána újra visszatalál Angel szemeire. Szeretek visszaszólni, most is ezt teszem, de szavaira csak felkacagok.*
- Nem vagyok kislány. Egyébként pedig nem, nem akarlak ruha nélkül látni, te kezdted, vissza is kapod. *rántom meg a vállam lazán, érezze csak milyen érzés, mikor valaki rohan, pedig nem kéne... A sálam viszont nem fogom nála hagyni, nagyon szeretem azt a kiegészítőt, így oda is lépek, de kérésemre oda adja rögtön, így nincs szükség az akciómra, csupán megigazítom amit nyakam köré tekert, és hátrálok néhány lépést, de mivel nem szeretném itt hagyni, szólok még hozzá pár szót, eltávolodva. Ám mikor meghallom a mondatot, úgy torpanok meg, mint akibe villám vágott. Meg is fordulok, és nem kicsit dühített most fel.*
- Ribanc? Na álljunk csak meg egy szóra. Ha valaki szeret flörtölni, az nem azt jelenti, hogy a gerincrevágást is elvárja. De honnan is tudhatnád, hiszen odáig sem terjed a figyelmed, hogy a rámenős pasi és a lovagias, aki rögtön oda ad bármit a kérésre, üti egymást. Mivel a lovagias el sem veszi. *oktatom egy picit, hogy itt azért némi keveredés van, és teszek is néhány lépést felé, de mivel már elhaladtam egy jó darabon, legalább tíz méter van közöttünk, ami nem kis távolság.* - Szóval döntsd el melyiket játszod, és ha utóbbi, ha előbbi, szívd szépen vissza, ugyanis nem tartozom oda, mert nem szívesen rendezem át az angyali arcodat. *élek egy kis hasonlattal, már csak a nevéből is kiindulva, de érezheti szavaim dühös tombolásából, hogy nem vagyok jó kedvemben. Hozzám vághatják hogy lázadó, csavargó, tipikus tini, de egy dolog van amit nem viselek el, az pedig ha leribancoznak. Talán még nem is találkozott azzal, hogy engem is annak néz... Kis kezeim ökölbe is szorulnak, és igen, látom ám, illetve a mondatból le is esett, hogy az iskolába jár, de mivel jóval idősebbnek néz ki, bizonyára nem az évfolyamom, tehát nem lenne esélyem... de nekem már egy betörött orr is elég. Sose gondolok a jövőre. Most sem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 9:17 pm

*Ahogy figyelem, igen csak harcias egy lánnyal van most dolgom, csak azt nem értem, hogy mire fel ez rögtön, mivel nem érzem úgy, hogy bántottam volna, így csak nyugodtan figyelem, majd végül halkan sóhajtok is a harciasságára. Tetszetős, végre egy erős lány, aki nem csak a mágikus erejét képes használni, ami azért tetszik ám nekem.*
- El se érnél hozzám, harmadikos vagyok, tehát hidd el, tudok pár dolgot. *oké, tudom, hogy a harmadikos tárgyakban még nem vagyok túl profi, de azért a tavalyi dolgokat csak megtanultam, hiszen valahogy eljutottam ebbe az évfolyamba és Blaze is normálisan elkészült, nem szúrtam el semmit. Arra viszont, hogy nem hiszi el feltétlenül, hogy nem akarom bántani, most nem mondok semmit, nem látom értelmét, inkább csak egy kis bókot mondok neki, ami bár megmosolyogtatja, mintha nem tetszene neki.*
- Ez még nem mondható rámenősnek. Csak nem zavar a bók? *teszem fel a nagy kérdést, majd miközben a sálat is megkaparintom, meg is történik a bemutatkozás. Lehet, hogy illene kezet ráznom, de most nincs hozzá kedvem, főleg, mivel kezeim a sálat fogják.*
- Rendben, akkor Jackie. És melyik házhoz tartozol? *mivel kevés korombeli emberrel találkoztam még itt, akik nem a Mysterioba jártak, így sejtem, hogy Jackie is oda tartozik, maximum ha mégse, majd úgyis felvilágosít róla. *
- Aha, szóval nem akarsz... *bólogatok aprókat és a sálat csak azután adom vissza, hogy legalább hozzám ér, tehát nem véletlenül mondom utána azt, amit, tehát a tapizásra jön a ribancozás, amelyet már Blaze mellett teszek, rá se hederítve a kis feketeségre, egészen addig, amíg meg nem szólal. Felkelek, majd nyugodt tekintettel hallgatom végig a szavait és miután elcsendesedik végre, szólalok meg.*
- Szerinted csak ez a két véglet van? Rámenős és lovagias? Én egyiknek se mondanám magam, bár ha kell, tudok bármelyik lenni. És hogy én milyen vagyok? Majd rájössz, de nem kérek bocsánatot, mivel nem én kezdtelek el letapizni... szóval máskor ne nyúlkálj olyan helyre, ahova nem kéne, mivel akad itt olyan, aki simán kihasználná a helyzeted és már rég szorult helyzetben lennél. *figyelmeztetem még időben és talán érezni fogja, hogy nem rosszból mondom most mindezt. És hogy kérjek bocsánatot? Ha tesz érte, akkor talán az elköszönésnél ez megtörténik, de még nem tudom, egyelőre nem úgy tűnik, mintha túl sokáig maradnék a társaságában. *
- Lazíts egy picit és inkább menjünk valamerre, itt unalmas. *nézek is körbe és végül Blaze is morog egy picit, nem tetszését nyílvánítva a lányka felé, mivel neki már most nem szimpatikus. Az én szívembe se lopta még be magát, de hát majd talán ez változik, ha pedig nem, akkor nem muszáj nekünk beszélgetnünk.*
- Szóval, jössz? Jól esne most egy sör. *sejtheti tehát, hogy egy olyan helyre fogok betérni, ahol lehet is inni valamiféle alkoholt, így indulok hát el előre. A meghívásom megkapta, hogy él-e vele, az már csak rajta áll, mindenesetre a hiúz se marad ám ott vele, hanem jön utánam.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 9:47 pm

*Van amiben otthon érzem magam, és ha bár mágiában simán lefőznek annak ellenére is, hogy rendesen bepótoltam mindent, főleg ha idősebb az illető, meg tudom ám védeni magam, ha akarom, akár foggal-körömmel. Hagyom, had sóhajtozzon, nem reagálok rá, addig jó, míg lenéz engem ezt illetőlegesen, mivel majd meglepetésként éri, ha mégis bizonyítanom kell...*
- Elhiszem. Felesleges itt fenyegetnünk egymást. *felelek csak ennyit, tényleg nem akarok belebonyolódni egy gyerekes oda-vissza verbális erőfitogtatásba. Az mindig olyan ciki, így inkább ráhagyom, békülőbben a dolgot, hogy elismerem, biztos tudhat, de én is tudok. Tehát lehuppanva folytatom a beszélgetést, de csak nem akar visszavenni, így rá is szólok, de hiába kérdez vissza, ezzel pont nem hoz zavarba.*
- Nem. Sokszor hallok bókot. *mondom egyszerűen, talán nagyképűnek hangzik, de nem azért mondtam, csupán megindokoltam, hogy miért nem zavar. Annak ellenére is, hogy nem értek vele egyet. Egymás kóstolgatása után, végre eljutunk valami lényegesig is, ez a bemutatkozás, és bár kezet nem nyújt, egész udvarias.*
- Exortus-os vagyok. Új diák. És melyik ház leírásában szerepel, hogy külön ilyen rámenőseknek fenntartanak helyeket? *kérdezek vissza én is, hogy azért tudjam már, Dorian meséjéből okulva, hogy valószínűleg melyik csoportba tartozik. Az elkerülendőkbe - ami egyenlő az Inflásokkal -, vagy a normálisakba. Persze, tudom, mindenhol vannak jó fejek, de vannak dolgok, ami alapján nem tudok már alapjában véve sem úgy állni egyesekhez mint kéne. Ilyen a személy mágiai érdeklődési köre. Egy kis incidens után azonban úgy döntök, ő pont az elkerülendő kategóriába esik bele, így vágok hozzá néhány mondatot, amit meglepően nyugodtan hallgat végig és reagál le, ezzel némiképp én is lehiggadok, de csak nem ereszt az ökölbe szorult kezem. Az észérvekkel mindig gondban vagyok.*
- Talán kicsit túlzás amit mondok, de nálad a két dolog akkor sem jön össze. *adom is be a derekam egy kicsit, meg nem is, a nézőpontomat illetőleg. * - Jaj, nehogy már! Szerintem pedig nem én mentem oda, azt emlegetve, milyen jó is lenne, ha egyes ruhadarabok feljebb csúsznának. Jólesik az aggódásod, már ha valódi, de ettől még nem leszel teljesen ártatlan. Nyilván nem teszek ilyet, ha nem így jössz ide. *rázom meg a fejemet, miszerint azért nehogy már én legyek a hibás ebben. Nagyon nem tetszik, hogy nem akar bocsánatot kérni, így karba is fonom a kezeimet, durcázva egy sort némán, s hallom hogy lazuljak, ami már rég megtörtént, de mégis, azért ott marad bennem egy kis tüske, amiért nem tudok már az a vidám csajszi lenni aki vagyok. Bármennyire is jóvágású valaki, nem szeretem ha bunkó, és ő most az volt.*
- Ha útközben beeszközölsz egy visszaszívást, ami nem egyenlő a bocsánatkéréssel, akkor igen. Ellenkező esetben nem lennék jó társaságod. *felelem elszontyolodva egy kissé, de nem azért, mert annyira kellemetlen lenne, hogy rosszul indult az ismerkedés, hanem mert megbántottak. Tehát ha visszaszívja, akkor még egy csöppet durcázva melléje szegődöm, ha pedig nem, akkor megpróbálok visszatalálni a boltokhoz, amiket kerestem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 10:00 pm

*Csak aprókat bólogatok a beképzelt szövegre, mert nekem annak tűnik az, hogy egy bókot nem képes megbecsülni úgy, mint más lányok. Hát igen, teljesen más, mint az a lány, akit elhagytam és hogy miért? Ő szerintem nem is tudja és hát... én se igazán, talán megijedtem, megijedtem valamitől, amit érezni kezdtem, de hát ez már a múlt,azóta elfelejtette és én is tovább léptem. Így a legjobb szerintem mindkettőnknek, nem okoztam csalódást és fájdalmakat sem. Na de próbálok most túllépni a lány szövegén, még egyelőre nem tudom őt hova rakni, de majd idővel elválik, hogy szimpatikus lesz-e vagy sem, most még annyira kétes.*
- Cruos vagyok, de az exosok többségét csípem. *mosolyodom el, hiszen Alinox is oda jár. Ahj, nem csípem az ilyen egybeeséseket, így inkább csak magára hagyom a lányt, de ahogy alakul ez az egész, bizony szép kis vita alakul ki és mintha menne fel a pumpa a kicsikében, amit teljesen nyugodtan rendezek le, most semmi kedvem sincs itt morgolódni meg harcolni, főleg nem egy újjal. Majd más megleckézteti, ha nagy lesz a szája, egyelőre én még ezt elnézem neki, egy ideig...*
- Szerintem túlzás, de hát te erről mit tudhatsz? Most látsz először, pedig egy ideje már itt vagyok. *kezdek bele, de Jackie ahogy hallom, további magyarázatokat tár elém, ami már igazán mulattató, ahogy tényleg próbálja kimagyarázni, hogy miért neki van igaza. Tény, eltúloztam, de nem áll módomban még bocsánatot kérni, majd talán később.*
- Rendben, máskor majd akkor nem teszek rád megjegyzéseket és próbállak pasiként tekinteni, megfelel? *na, erre vajon mit fog reagálni? Ha ezt akarja, felőlem lehet róla szó, szóval már meg is indulok, jelezve, hogy egy sört kívánok és ha akar, akkor jöhet, de ha nem, hát akkor nem. És amit mondtam, azt most tényleg tartani is fogom, nincs több bók és kedveskedés, na meg benézés, ha az annyira zavarja vagy már úgy megszokta, akkor ideje változtatni.*
- Majd bocsánatot kérek, ha bizonyítottál, hogy kiérdemled. Ha akarsz, jössz, ha nem, akkor maradsz, Jackie, de én nem fogok itt várni rád. *egy kis időre állok csak meg, amíg felé fordulok, de szavaim végeztével bizony elindulok Mystral felé, hogy a Pokol szájába térjek majd be. Hogy mindezt egyedül teszem-e vagy a lánnyal, azt még nem tudom, az tényleg csak tőle függ.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-01, 10:14 pm

*Nem kedvelem az egyszerű bólogatást, sose tudhatom, hogy mit gondol mögötte az illető, és most ahogy nézem a srácot, elgondolkodom azon, hogy vajon én is ilyen idegesítően hatok-e mások számára, mikor ugyan ezt csinálom. Tulajdonképpen nem teszem szóvá, annyira nem zavar, valahogy komolyabbnak hat tőle, bár lehet, hogy nincs mire, ezt nem tudhatom.*
- Hát mi vidámak vagyunk. Bár mivel most jöttem, nem tudom kiket kéne csípnem, de az Inflásokat biztos nem, addig még eljutottam... *válaszolok, hogy azért én nem vagyok meggyőződve arról, hogy muszáj kedvelnem az árnymágusokat, bár tény, hogy szociálisabbnak tűnnek, mint a nekromanták. Ám mivel veszekedésbe torkollik a találkozás, nem is vagyok rest felpaprikázódni, ami nem megy sokáig, mert a nyugodt felelet engem is lenyugtat, valahogy nem tudok dühöngeni, ha nem táplálják folyamatosan a bennem tomboló tüzet.*
- Pontosan. *mosolyodom el a srác szavaira magabiztosan.* - Most látlak először, te is engem. Csak azt láttam, hogy elég rámenősen, sőt pofátlanul kezdtél, te pedig azt, hogy én ezt ugyan olyan stílusban viszonoztam. Tehát te is, meg én is elhamarkodott következtetést vontunk le. *igen, szerintem ezen van a lényeg, és talán meg is fogtam a vita partneremet. Azonban tovább folytatja, és egy sóhajtás kíséretében megcsóválom a fejem.*
- Szerinted csak ez a két véglet van? Vagy megjegyzéseket teszel, vagy pasiként tekintesz a nőkre? *dobom vissza saját érvét, ami most tökéletesen ráillik erre a szituációra.* - Nem felel meg, az a te gondod, de nem is zavar túlságosan. Elvárnám, hogy nőként kezeljenek, de a nő nem egyenlő a ribanccal. *jelentem ki halál egyszerűen, egy vállrándítás kíséretében. Nem szívja vissza másodszori felszólításra sem, viszont megcsillantja ennek a lehetőségét, és nem tudom miért, de bizonyítási vágyam van. Így odaszegődök melléje, de mivel ezt valamiféle megadásnak gondolom, nem is szólalok meg, ahogy azt ígértem, míg oda nem érünk a célhoz, ahova vezet, ami reményeim szerint nem a kocsma, mert oda nem megyek be vele.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 3:52 pm

*Az utóbbi néhány napban ismételten nem nézett be barátjához, így remek kiengesztelési lehetőség okán útját először az édességhez veszi. Ez azonban meglehetősen rossz ötletnek tűnik, mivel gyomra abban a pillanatban felkavarodik, hogy kinyitja az ajtót. Szúrós pillantásokat lövöldöz a töménytelen mennyiségű édességre maga körül. Nem is érti, miként juthatott eszébe olyan ostobaság, hogy beteszi a boltba a lábát, na de ha már itt van, akkor egy elhaló nyögéssel megindul a sorok között, hogy vegyen valamit, aztán már mehessen is innen elfelé. Szinte rekordsebességgel járja végig az egész helyet, útközben felkapva néhány édességet, amiket aztán ki is fizet és némileg eltartva magától a zacskót kivágódik a boltból. Famulusa, aki eddig türelmesen ácsorgott a bejárattól nem messze odalép hozzá és egy vakkantással üdvözli, majd némileg lehagyva gazdáját megindul előre. Láthatóan nincs kedve visszatérni a kastélyba, így útját a sziget belseje felé irányítja, s ezúttal a szőke srác se szól rá, nem bánja, ha sétálnak kicsit, a szerzeményeit később is átadhatja Eidennek.*
- Mért pont erre?*emeli meg szemöldökét kicsit, mikor a főútról letérnek egy kisebb utcába, ami nem éppen bizalomgerjesztő, de ettől függetlenül elnyeri a srác tetszését, akár csak a hely, ahova nem sokkal később kilyukadnak. Mondjuk sokat dobna a dolgon, ha éjszaka mászkálna itt, de az állandó sötétségnek hála ez sem jelent túl nagy csalódást. Hallja a távolban a nyikorgó hinta hangját, de nem zavarja különösebben, így nyugodtan halad beljebb alaposan megszemlélve a helyet, s néhány kör után kénytelen arra jutni, hogy egy szimpla játszótér ez, semmi több. Útját végül a hinták felé veszi, s nem túl súlyos, illetve széles személy lévén könnyedén beleül az egyikbe, miközben apró mosollyal figyeli ahogy famulusa ide-oda rohangálva szórakoztatja magát. Ő pedig egyszerűen hátradől, már amennyire tud, a zacskót gondosan az ölébe helyezi és rágyújtva hintáztatja magát egy kicsit, amolyan pótcselekvésképpen.*