Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-21, 6:14 pm

*Ilyen meleg időben hol is töltheti a diák a napját, mint len a szigeten. Azon belül is egy kicsit távolabb a várostól. Hol is van ez a hely? Sok ilyen hely van ezért nem segítettem sokat, de most elárulom hogy a játszótéren vagyok a kutyámmal, Tequilával és a macskámmal Müzlivel. Rajtam egy fehér rövidnadrág és egy vörös bikini felső van. Az ingem alattam van. Az állatok játszanak a játékokon én meg kiterülve napozok egy kicsit mivel elégé hófehér vagyok és szeretnék még nyár utolsó leheltét kihasználni és egy csöppet bebarnulni. Kétlem hogy nagyon barna tudnék lenni, de azért csak próbálkozok. Különben is kényelmes a hátamon feküdni és hagyni hogy a nap színezzen. Talán ha valaki ide tévedne nem venné jó néven hogy én itt fekszek szinte félmeztelenül, de hát itt legalább mikor támad kedvem tudok egy kicsit hintázni vagy akár mint csinálni. A cicámnak elege lett Tequilából és oda jön hozzám dorombolva hogy simogassam meg. Mikor épp a puha bundájához érek a kutyám is itt terem és ő is kéri hogy simogassam meg, cserébe meg is nyalja az arcom amit nem nagyon díjazok.*
-Nincs jobb dolgotok mint hogy engem piszkáljatok?*morgok rájuk, de azért csak fel ülök és meg simogatom őket.*-Ezt akartátok mi? Hogy dögönyözzelek titeket?*kérdezem és le is teszem Müzlit. Ugyan azzal a lendületél fel is ugrok és el kezdek futni.Felugrok a libikókára ott végig futok és mikor elég közel van a másik kettő, felveszek egy botot és elhajítom. Meddig utána fut Tequila én vissza sétálok a hintához és beleülök. Elkezdek hintázni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-21, 6:31 pm

*Ambrus bőre is igen fehér, bár az övé nem azért, mert kevés időt töltött a napon, hanem azért, mert nem tud lebarnulni. Télen nyáron fehér, bár nem annyira, mint egy albinó szóval nem vészes a helyzet. Kóvályogni volt kedve, ezért sétára indult, de most nem volt kedve a természetben magányosan bolyongani, ezért választotta a várost. Alaster most nincs vele Ő nem bírja annyira az embereket, főleg nem a tömeget. Dacon, magának való famulus és ez nem is kell, hogy másképp legyen, elvégre így lett megteremtve. Még mindig jobb ez így, mintha állandóan a fiúval lenne és zűrt kavarna. Fárasztó lenne örökké rossz modorát és agresszivitását magyarázni. Kóborlás közben Ambrus a játszótér felé keveredik, ahol éppen az állatkáival rohangáló Ashit veszi észre. Többször is találkozott már a leányzóval és egy kicsit mindig is furának félre, de nem bánja, hogy vele futott össze, ezért a hintázó vörös lobonc felé kezd el sétálni, előre köszönve a lánynak.*
- Üdvözletem Miss Angel. Örülök, hogy látom. *Vált azonnal a fiú udvarias kereszténybe, ahogy azt tanították neki.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-21, 6:55 pm

*Egy kis napozásra vágyva lejöttem a szigetre. Most épp a játszó téren vagyok állataimmal kikkel mostanában kevesebb időt sikerült töltenem mint szeretem volna ezért is vannak most velem. Mivel egy kicsit megzavartak a napozásban úgy döntök hogy elterelem a figyelmüket és addig hintázok meddig meg keresik a botot.*
~Nincs is jobb itt kint lenni és hintázni.~*gondolom és közben magasba fellököm magam. Mikor hátra felé megyek egy tompa puffanást érzek/hallok a vállam felől majd egypár éles karmot érzek mi egy kicsit felszaggatja a bőrömet. A végén a támadom az ölembe kerül és ártatlanul pislog felém. Szemet forgatva megfogom az egyik kezemmel a macskát hogy véletlenül sem essen ki az ölemből. Ekkor valaki rám köszön. Fel ismerem a hangját, mert találkoztam már vele és nem sok ilyen udvarias embert ismerek itt mit ő.*
-Szia Ambrus! Én is örülök hogy újra látlak.*Köszönök vissza vigyorogva. Ekkor veszem észre hogy a kutyám is közelit felém elég gyorsan. Nyelek egy nagyot válván hogy mi fog kisülni ebből, de szerencsére megáll a hinta mellett. Felsóhajtok és elengedem a Müzlit ki a nyakamba is ugrik egyből.*
-Hogy tetszel lenni mostanában?*fordulok ismét a fiú felé. Ekkor egy lökést érzek a mellkasomon és zuhanok lefelé a földre. Tequila rám ugrót játékból csak már nem olyan könnyű mint volt és így kilök a hintából. Müzli ijedtébe leugrik róla és elfut Ambrus felé.*
-Jól vagyok!*Előzőm meg a kérdést és két kezemmel lelököm magamról a kutyámat. Sziszegve felkelek és visszaülök a hintába.*
-Asszem ha így folyatom a gyengélkedőn kötök ki.*mondom és közben meg mozgatom a fájós végtagjaimat. Azért még mindig mosolygok mert ilyen apróságtól nekem nem lesz rossz kedvem.*
//Mona eltűnt ezért csokis kekszes fagyi//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 12:38 pm

*A szőke leányzó végigsétál a főutcán, majd letér egy mellékutcába, ahonnan kikerülve már meg is pillantja a játszóteret. Az most is elég félelmetes, és elhagyatott, de Electra ennyitől nem ijed meg, és már különben is volt itt annyiszor, hogy megszokja. Ma egyébként pántos szandál díszeleg a lábain, valamint kicsivel feljebb egy fekete színű rövidnadrág. Szívesen vett volna fel szoknyát, de belegondolva inkább mégsem, mert ha esetleg ugrana a hintából, kilátszódna pár dolog, aminek nem kell kilátszódnia. Felül egy lila top, csillogó New York felirattal. A füleiben a csillag alakú fülbevalói, amiktől egyszerűen képtelen megválni, a nyakában pedig a nyaklánca, amit szintén mindig hord. Enyhe sminket tett csak fel, szájfény meg egy kis szemceruza, nem akarja túlzásba vinni, a körmein pedig piros körömlakkon pillangó matricák vannak. A pálcáját a nadrágjába tűzve hozza magával. Társaságnak magával hozza famulusát, és egy labdát, hogy majd azzal játsszon vele. A kismacska, amint meglátja a játszóteret, egyből lelkesen odafut és meghempereg a homokban.*
- Barti, ha így folytatod, bedoblak a tóba fürödni.*fenyegeti meg játékosan, nevetve a lány a famulusát, majd az övéhez hasonló lelkesedéssel veti rá magát a hintára, és kezdi el magát hajtani magasabbra, egyre magasabbra, amíg elég magas nem lesz ahhoz, hogy kiugorjon.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 12:55 pm

*Shadow megint a kilométerhiányost játssza, szóval Alinoxnak el kell mennie vele sétálni, de egyébként is szeret lófrálni Mystralban és környékén, szóval nem is annyira kötelesség, hanem inkább kellemes időtöltés. A sentinel hagyja, a tigris menjen amerre ő akar, ám egyelőre leszállni se hajlandó, mert hogy a túloldalt repülve közelítik meg, a barna hajú leányzó Shadow hátán ül. Végül úgy tűnik, a famulus végre kiszúrt magának egy célt, mert ereszkedni kezdenek, és Alinox már látja is, mit nézett ki magának a szárnyas tigrist, a játszóteret, hol vannak is már mások, de hát ez se őt se a famulust nem zavarja, hiszen társaságkedvelők mindketten. Hamarosan Shadow tappancsai a földre érnek egy tompa puffanással, Alinox pedig leugrik, és megigazítja ruháját, ami farmer rövidnadrágból, fehér pólóból áll, minek elején csillogó csillagok vannak, lábán pedig tornacipő van, mi fehér színű.*
- Szia! Alinox vagyok! Csatlakozhatunk? *kérdezi barátságos mosollyal arcán Alinox, és ráül a szőke lány melletti hintára, és hasonló tevékenységbe kezd, mint a mellette ülő leányzó. Ekkor szúrja ki a cicát, aki vagy famulus, vagy rendes macska, ezt egyelőre nem tudja, szóval rámutat az aranyos állatra.*
- Tied? Nagyon édes. *mondja a homokban játszadozó állatot nézve, kihez Shadow is igyekszik csatlakozni, remélhetőleg a másik nem utasítja el, és akkor hamarosan játszani is kezdhetnek. Furák egymás mellet, mert bár mindketten macskafélék, azért méretbeli különbségek igen csak akadnak közöttük.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 1:09 pm

*Így ebéd előtt kitalálja, hogy valamivel lefárasztja magát, hogy sok finom ételt meg tudjon majd enni, ha oda kerül a sor, bár maga sem nagyon bízik benne, hogy ez sikerülni fog, tekintve, hogy energiából mindig több van neki, mint amennyi szükséges lenne. Amikor megérkeznek a játszótérre, a kis vadmacska a homokban kezd el hempergőzni, míg a gazdija a hintát veszi célba, ahol rövid idő alatt nagyon magasra hajtja fel magát. Ilyen magasan még azelőtt meglátja a tigrist, hogy az leszállna a játszótéren. Kíváncsian, csillogó szemekkel figyeli a szárnyas állatot, és hamarosan azt is látja, hogy utazik valaki a hátán.*
- Szia! Én Electra. Nyugodtan gyertek csak.*kiáltja oda az üdvözlést mosolyogva a leányzó, majd szeme sarkából figyeli, ahogy Alinox helyet foglal a másik hintába, és ugyanúgy hajtanai kezdi magát, ahogyan a szőke leányzó is.*
- Igen, az enyém. A tied pedig gyönyörű.*pillant a famulusok felé, kik hamar játszani is kezdenek, mert természetesen Barti nem utasítja el a játékot, ilyen a természete, neki mindegy, hogy a partnere négyszer nagyobb nála, akkor is játszik. Közben már olyan magasra sikerül fellendítenie a hintát, hogy félő, mindjárt átfordul a gerendán, ezért aztán felkészül az ugrásra.*
- Egy... kettő... három!*számolja magának minden egyes előrelendülését, majd a harmadiknál elengedi a hinta láncát, és ugrik. Pár másodpercig száll a levegőben, széles mosollyal az arcán, egyáltalán nem fél, hogy rosszul érkezik, mert ebben már van gyakorlata, nem is kevés, aztán végül megérkezik. Térdeit behajlítja a landolásnál, hogy tompítsa azt, és a kezeivel is megtámaszkodik. Majd megfordul, hogy nézze, Alinox is kiugrik-e a hintából.*
- Hajrá!*kezdi el biztatni azért, lelkesen játszva a pompon-lányt, széles mosollyal az arcán, ahogy az egy szurkolónak illik.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 1:23 pm

*Irány Mystral, és az "idegenvezető" most Shadow, ő választja ki a célt, ami jelen esetben a Félelmetes játszótér, bár Alinox nem igazán tartja félelmetesnek, valahogy neki ez a két szó nem illik össze, de mondjuk éjszaka nem is igazán járt még errefelé, ki tudja, akkor milyen, mindenesetre így fényes nappal igen csak csalogató számára is, és a tigrisnek is, neki valószínűleg főleg azért, mert egy vadmacska és a gazdája is ott van már, így mindkettejüknek lehet majd társasága. Hintázni kezd Electra mellett, mivel nem lesznek elküldve, és Shadow is hamar játszópartnerre lel a cicus személyében.*
- Mindig is imádtam a tigriseket, szóval nekem nem is volt kérdés, milyen famulust szeretnék. Gyönyörű állatok. *mondja, és miközben egyre magasabbra hajtja magát, végignéz a famulus szép, csíkos bundáján. Mikor Alinox hallja, hogy Electra számolni kezd, oldalra fordítja a fejét, hogy lássa, mire fel történik az egy kettő három. Mikor látja, hogy elrugaszkodik, és gyakorlott mozdulatokkal földre ér, elismerően bólogat.*
- Szép volt! Meg is tapsolnálak, de akkor félő, hogy kirepülnék és kezem lábam összetörném. *mondja jókedvűen Alinox, és hamarosan kiderül számára, hogy Electra azt szeretné, ha ő is kiugrana. Miért ne alapon vesz egy mély levegőt, lök magán még párat, hogy lendületes legyen a hinta, majd magában visszaszámol, és elrugaszkodik a hintától. Egy rövid ideig repül, aztán közeledik a föld, szóval igyekszik minden sebesülés nélkül leérni. Majdnem sikerül is, de fájdalom nyillal a jobb bokájába a földet érés pillanatában.*
- Aú, hát ezt nem így terveztem... *szisszen fel, és leülve a földre megnézi a bokáját, mi minimálisan bedagad, de nincs eltörve, nem áll abszurs pozícióban, szóval semmi komoly.*
- Szerencsére csak megrándult. Meg is lepődtem volna amúgy, ha minden gond nélkül földet tudok érni, van vagy 8-10 éve, hogy én utoljára hintából ugrottam ki, persze a hintázást szeretem. *mosolyog, és megpróbál talpra állni, mi másodszorra sikerül is. Odabiceg a hintához, leül, és csak lazán kezdi el lökni magát.*
- Te gondolom elég gyakran ugrálhatsz ki a hintákból, szép érkezés volt a tied. *fordul a szőke lány felé Alinox, és picit megmozgatja a bokáját, de rossz ötletnek bizonyult, mert egy fájdalmas grimasz kerül az arcára, így inkább nem figyel arra, pihenteti kicsit a lábát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 1:41 pm

*A hintában ülve hamarosan társaságot kap, egy gyönyörű tigris landol, hátán egy lánnyal, akit természetesen szívesen fogad, hiszen nagyon társaságkedvelő leányzó ő, és a cicája is hamar összebarátkozik Alinox tigrisével.*
- Én is imádom őket, de inkább egy kiscica mellett döntöttem, azt kézbe lehet venni és ölelgetni is könnyebb.*meséli nevetve az indokait, igen, szereti cipelni a kiscicát, és szereti, ha a közelében van, bár Barti játékos természete miatt erre nincs mindig lehetőség. Közben elég magasra hajtja fel magát ahhoz, hogy jöhessen az ugrás, elszámol háromig, majd szépen kivitelezett mozdulatokkal ér földet. Ebből a játékból származó sérülése három éves kora óta nem volt, amikor elsőnek ugrott ki a hintából a barátja unszolására. Azóta rendszeresen ugrik, de nem volt még soha sérülése.*
- Azt nem szeretném.*rázza meg a fejét mosolyogva, különben sem azért csinálta, hogy felvágjon vele vagy ilyesmi. Hamar biztatni is kezdi Alinox-ot, hogy ő is ugorjon. Mosolyogva nézi, ahogy száll a levegőben, de mikor a földet érés nem úgy sikerül, ahogy tervezte, a lánnyal együtt szisszen fel, és odasiet hozzá.*
- Bocsi, az én hibám. Ha valaki velem hintázik, annak tuti a lába bánja. Nem tudom, de biztos valami átok ül rajtam.*vakarja meg egy bocsánatkérő mosoly kíséretében zavartan a tarkóját. Történt már ilyen ezen az eseten kívül. Az a fura, hogy ő sosem sérül meg, de az, aki vele van, mindig. Követi Alinox-ot a hintához és leül mellé a másikba, de most nem kezdi lökni magát felfelé.*
- Hát igen, három éves korom óta az egyik kedvenc hobbim.*mondja egy halvány mosollyal. Általában egy ilyen mosoly megvan vagy 100wattos, de ha valaki rosszul érzi magát körülötte, visszafogja magát.*
- Nem gyógyítod meg?*kérdi Alinox lábára mutatva kíváncsian. Azt sejti, hogy a lány nem elsős, hiszen famulusa van, szóval nyilván meg tudja magát gyógyítani.*
- Egyébként mondd csak, milyen érzés egy tigris hátán repülni? Nem estél még le? Mondjuk a tigris biztos biztonságosabb a seprűnél, meg ő nyilván vigyáz is rád.*gondolkozik el egy pillanatra, majd eszébe jut valami, és újra élénk érdeklődéssel fordul Alinox felé.*
- Tényleg, te harmadikos vagy? És ha igen, elárulod kérlek, harmadikban tényleg lesz repülés, ööö... légmágia, vagy mi.*ez a téma eléggé érdekli, amióta hallott róla, de a barátja, aki megemlítette, nem volt hajlandó többet mondani, hát most reménykedik, hogy Alinox harmadikos, és hozzá hasonlóan szeret csevegni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 2:13 pm

*A játszótéren kötnek ki, ahol a famulus és gazdája is talál partnert magának, szóval unalmasan már biztos nem fog alakulni az itt töltött idő.*
- Hát, kézbe venni azt nem tudom, de tök jó hozzábújni, van, hogy úgy aludtam, hogy ő volt a párnám és félig a takaróm is. *mosolyodik el a leányzó, majd figyeli, ahogy Electra kecses mozdulatokkal kiugrik a hintából, majd Alinox is nekiindul, de az érkezés elég balszerencsés, megrándítja a bokáját.*
- Áá az én hibám, ne okold magad, én nem készültem fel az érkezésre. Amúgy is néha elég szerencsétlen vagyok, hát megmutattam most ezt az énemet is. *nevet fel, és tényleg nem fogja a másikra, hogy miatta rándult meg a bokája. A hintához biceg, és leül rá, de most nem megy olyan magasra, mint az előbb.*
- Ilyen hobbival még nem is találkoztam, pedig hallottam már egy-két érdekes hobbit. *mondja, majd mikor hallja a következő kérdést, megvonja a vállát.*
- Megfordult a fejemben, de nem olyan nagy a sérülés, el fog múlni hamar, de ha már így felhoztad. *mosolyodik el, majd magnetizáció segítségével helyrehozza a bokáját, ami olyan, mint új korában. Jó spirituális ismeretekből, szóval nem olyan megterhelő ez számára, de azért koncentrált, lényeg, hogy most minden oké már.*
- Nem, szerencsére még nem estem le, de nagyon jó érzés, szabadnak érzi magát az ember, és hát odafent a kilátás is pazar. Szeretnéd kipróbálni? Shadow biztos nem bánná. *ajánlja fel Alinox, és ha Electra szeretné, odainti magához a famulust, ki lehasal, hogy a lány fel tudjon ülni rá. Csak egy emberrel tud felrepülni, így a barna hajú leányzó lent marad, amíg a tigris elrepül, tesz egy kört Mystral felett, és még az óceán felé is elrepül. Persze ha a szőke lány nem él a lehetőséggel, úgy ugranak a következő kérdésre, de mindez akkor is megtörténik, ha Electra visszatért a repülésből.*
- Igen, harmadikos vagyok, de nem szeretném előre lelőni a poént, mi lesz jövőre, de annyit mondhatok, lesznek azzal kapcsolatos varázslatok. *mondja sejtelmesen a leányzó, hisz nem akar túl sokat elárulni, had legyen meglepetés neki jövőre.*
- Eddig melyek a kedvenc tantárgyaid? Vagy melyiket nem szereted, van ilyen? *érdeklődik, miközben közepes tempóval hajtja magát a hintán.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 2:34 pm

- Az tök jó, lehet, hogy én is azt fogom csinálni Barti-val, már ha engedi.*koppintja az ötletet, mert ez még neki nem jutott eszébe. Persze nem úgy akar ráfeküdni szegény cicára, hogy cica, hanem majd ráveszi, hogy változzon át. Érdeke lehet egy medvén aludni, a szobatársai biztos megbámulnák. Ezután szépen földet ér, utána pedig jön Alinox is, akinek nem sikerül olyan jól az ugrása.*
- Hát jó. De azért az akkor is furcsa. A barátnőm is majdnem kitörte a lábát, mikor ugrott.*mesél egy rövidet mosolyogva. Akkor a lány még nem volt a barátnője, mivel itt találkoztak először, de azóta az lett. Majd követi Alinox-ot a hintához, leül rá, de most nem hajtja magát, inkább a beszélgetésre koncentrál.*
- Tényleg nem? Pedig sok gyerek szeret kiugrani a hintából. Jó, én nem éppen gyerek vagyok, legalábbis külsőleg nem.*mosolyodik el szélesen, valóban, ő olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek, aki ugyan szeret szép lenni, de nem riad vissza a gyerekes dolgoktól sem. Közben felveti, hogy meg kéne gyógyítania magát, és amint ez megtörténik, folytatja a társalgást. A repülés is érdekli, bár az nem gyerekes, így arról kezdi faggatni Alinox-ot, hogy milyen szárnyas tigrissel repülni.*
- Jaj, az nagyon szuper lenne!*kiált fel izgatottan, majd amikor Shadow lehasal elé, hogy fel tudjon szállni, átveti a lábát a tigrisen, vigyázva, hogy ne bántsa véletlenül a szárnyát, majd megkapaszkodik a tigris bundájában. A magasban nagyon jól érzi magát, ahogy Alinox mondta, tényleg nagyon jó érzés, a kilátás egyszerűen bámulatos, és amikor az óceán felé is elrepülnek az még szebb. A kb.tíz perces sétarepülés végeztével leszáll a famulusról és visszahuppan a hintára a lány mellé.*
- Ez nagyon jó volt, köszönöm.*mosolyog rá a leányzóra, majd ha már a repülésnél tartanak, egy ide vágó témát hoz fel.*
- Nem ér, minden harmadikos olyan titkolózó. Pedig én egyáltalán nem bánnám, ha lelőnéd a poént, tényleg.*próbálja meggyőzni a lányt, hogy áruljon már el valamit ezzel kapcsolatban, és reméli, hogy Alinox-ot rábeszélheti, nem úgy, mint Axelt, aki egy árva szót sem volt hajlandó elárulni.*
- Hát a nagy kedvencem az a Pyromágia, de szeretem a Vérmágiát is. Mondjuk a múltkori Tiltott mágia is tök jó volt, egyedül én vettem részt rajta, és elég jól is szerepeltem. A varázslat nem volt túl kellemes, de azért hasznos.*hadarja el mondandóját, de azért nem olyan gyorsan, hogy Alinox ne érthessen belőle semmit.*- Olyan nincs, amelyiket utálom, én inkább azt a szót szoktam mondani, hogy nem kedvelem, de olyan sincs.*mosolyodik el vidáman.*
- Én is megkérdezném, hogy neked mi tetszik, de sajnos fogalmam sincs róla, mik vannak harmadikban.*sóhajt fel röviden, célozva előbbi témájukra, hogy egyik harmadikos sem mond semmit ezzel kapcsolatban.*
- Az egyetemről viszont már hallottam. Te tudod, milyen szakra fogsz menni?*kérdezi kíváncsian. Ő már gondolkozott rajta, bár tisztában volt vele, hogy odáig még minimum másfél év szükséges, az pedig sok idő, de ez nem tartotta vissza attól, hogy járassa rajta az agyát.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 3:37 pm

//olvad//

- Nem túl kicsi ő ehhez? *néz rá cseppet érdeklődve Alinox, hisz arról ő mit se tud, hogy Barti egyik képessége az alakváltás, ő most csak egy aranyos macskát lát. Egy szerencsétlen érkezés után a leányzó bokája megrándul, de nem vészes, túléli,ó, erős lány ő, meg hát a sérülés se túl durva.*
- Aú hát nem lettem volna a helyében. *még a hideg is kirázza a gondolatra, így inkább ki is űzi fejéből azt, amit Electra mondott a barátnőjével kapcsolatban.*
- Szerettem én is, csak anya mindig féltett, hogy összetöröm magam. Amúgy én is tudok gyermeklelkű lenni, szóval ettől nem kell félteni. *mosolyodik el, és meggyógyítja a lábát, így az újra fájdalommentesen mozgatható, majd felajánlja a szőke lánynak, hogy az repülhet a tigrisén, ő pedig kapva kap az alkalmon, így kb tíz percre el is tűnnek, addig Alinox Bartival játszik kicsit, de mikor visszaérnek, ő újra a hintába telepszik.*
- Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett, ha bármikor repülnél, csak szólj. *veti fel az ajánlatot, mit tényleg szívesen tesz, és Shadow hangos dorombolás szerű hangot hallat, szóval ez azt jelenti, hogy ő is beleegyezik.*
- Látom, te is olyan kíváncsi természet vagy, mint én. *nevet fel Alinox, mikor Electra a harmadikos dolgokról faggatózik. Tényleg nem szeretné előre elárulni, így nem fog engedni, alsóbb éves diáktársa bárhogy is kérleli. Érdeklődik azonban, hogy milyen tantárgyakat szeret, és bólogat a válaszra.*
- De az alsóbb éves tantárgyakról tudok nyilatkozni. Elsőben a Toxikológiát és a Spirituális ismereteket kedveltem leginkább, tavaly a Pyromágiát és a Terramágiát. *mondja, és túl sokat nem kellett gondolkodnia rajta, mert ezeket tényleg szerette, de a többivel se volt igazából baja.*
- Hm, hát már gondolkodtam, van egy-két szak, ami tetszik, még nem tudom, nem sikerült eldöntenem, szerencsére van még egy kis időm. Na és te, ha hallottál róla, gondolom a szakokat is ismered valamennyire... *kérdez vissza a leányzó, miközben kicsit elkalandozik a gondolata afelé, hogy milyen lesz majd vajon egyetemistának lenni, de mivel nem akar udvariatlan lenni, ezért figyel Electra szavaira. Egy kis idő elteltével egy nagy lökést érez a hátán, és mivel egy ideje csak áll a hintával, szóval ül rajta, ezért kapaszkodni se kapaszkodik a láncba, így a lökéstől, amit kap, előre esik, arccal bele a porba, de persze kezével valamennyire tompítja az ütést.*
- Shadow! Nem hiszlek el, komolyan mondom... *morog kicsit bosszúsan, de aztán felnevet, ahogy feltápászkodik ülő helyzetbe. Fehér pólója csupa piszok lett, mit kicsit leporol, de hát azért csak foltos marad.*
- Valamit mindig kitalál, csak hogy bosszantson... a múltkor összedöntött egy dobfelszerelést a Hangszerek barlangjában, még jó, hogy ott volt egy srác, és segített. *mondja, miközben próbálna felállni, de ekkor famulusa ráterpeszkedik, szinte ráül, de természetesen vigyáz gazdájára, arcán elégedett mosoly.*
- Hú hogy mit kapsz te ezért. *mondja, és igyekszik fenyegető hangnemet megütni, de ez nem igazán sikerül. Próbálja letolni magáról az állatot, de sikertelen.*
- Electra, segítenél kicsit? *kéri a másikat, aki ha segít, akkor talán a tigris végre leszáll Alinoxról, ha nem, akkor tovább próbálkozik arrébb tolni az állatot, hogy fel tudjon kelni a földről.*
- Bocsi a különszámért, szereti produkálni magát. Vedd úgy, mint egy ingyen cirkuszt. *nevet fel a lány, ha végre sikerül felállnia, és hellyel-közzel leporolnia magát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 4:00 pm

- Á, ha akarja, akkor nem. Át tud változni hatalmas, puha párnává.... akarom mondani medvévé.*javítja ki mosolyogva nyelvbotlását, ami nem volt azért annyira véletlen. Aliox érkezése a hintából kicsit szerencsétlenül sikerül, ezzel kapcsolatban mondja el a lány, hogy már történt ilyen a barátnőjével.*
- Annyira nem volt rossz, bár a tiédnél azért rosszabb volt.*emlékezik vissza az esetre, ami ugyanitt történt még elsőben, és milyen esetleg is volt ő, mikor fogalma sem volt róla, hogyan gyógyítsa meg Joi lábát.*
- Hát az én szüleim is féltettek, de aztán belátták, hogy muszáj kitombolnom magam valahogy, különben egész éjszaka küzdhetnek azért, hogy ágyba dugjanak.*meséli széles mosollyal, majd a másik mondatra is reagál.* - Remek, akkor legközelebb kipróbáljuk! Szeretem az olyan emberek társaságát, akik olyanok, mint én.*azaz energikusak, fejlett a humorérzékük, nem sértődnek meg egy pici kis ugratás miatt, és szeretnek szórakozni. Majd Alinox felajánlja, hogy repüljön egyet Shadow-n, Electra pedig kapva kap az alkalmon, így tíz percre el is tűnik a tigris társaságában, miközben Barti-t, Alinox szórakoztatja.*
- Szuper, köszi. És hol is laksz, csak hogy tudjam, hova küldjem az üzit.*kérdi, miközben mosolyogva megsimogatja a tigrist, ezzel köszönve meg, hogy ő is beleegyezik a dologba.*
- Úgy tűnik. Találkoztam már olyannal, akit zavart, de akkor ezek szerint téged nem zavar, ugye?*mosolyog kedvesen Alinox-ra, magában pedig szurkol, hogy mondja el a lány, amire kíváncsi, de most sem teljesül a kívánsága, sajnos.*
- Elsőben nekem nem volt sok időm, hogy megkedveljem őket, inkább most másodikban, utólag választottam ki a kedvenceimet. Az egyik az árnymágia, a másik meg az MLI.*árulja el a nem nagy titkot, majd máris az egyetemről kezd érdeklődni, amihez a harmadikosoknak már nincs sok hátra.*
- Hát úgy-ahogy ismerem a szakokat. Én valami olyat akarok, ami érdekes és izgalmas, de nem kell állandóan irtani az ellenséget.*túl kedves lány ő ahhoz, hogy olyat válasszon, ahol sokat kell ölni. Az ölés nem a kedvenc elfoglaltsága, sőt, egyáltalán nem szereti. Elsőnek itt ölt a suliban, azt is csak azért, mert az ő élete múlott rajta. Miután befejezi a beszédet, arra lesz figyelmes, hogy Alinox hirtelen kiesik a hintából, és arccal előre földet fog. Meglepetten pislog párat, aztán már látja is, mi volt ennek az oka.*
- Látom, akkor néha hátrány, hogy ilyen nagy termetű. Szerencsére Barti túl kicsi ahhoz, hogy ilyet tegyen... már amikor macska.*teszi még hozzá. Barti igazából nem szokott túl gyakran átváltozni medvévé, így ő megússza az ilyen helyzeteket. Mosolyogva nézi aztán a jelenetet, ahogy Shadow helyet foglal Alinox hátán, majd feláll a hintából, hogy segítsen neki.*
- Shadow, szállj le a gazdiról.*szólítja fel kedvesen a tigrist, majd kezével noszogatni is kezdi, hogy menjen arrébb, majd ha kell, segít felállni a lánynak.*
- Á, nem gond. Amúgy ha összeraknánk Shadow-t és Barti-t, mindjárt két tagú ingyencirkuszunk lenne.*nevet fel a lány, majd famulusa felé néz, aki felemeli az elülső jobb tappancsát, hogy azzal belepacsizzon a tigris mancsába, ha Shadow is felemeli a magáét.*
- Nem megyünk el valahova? Kezdek éhes lenni. Mondjuk a clubba. Ott kaja is van, és még bulizni is lehet.*ajánlja fel a lánynak. Ha nemet mond, nem sértődik meg, egyedül is elmegy, de tény, hogy társaságban sokkal jobb bárhová menni, mint egyedül.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-29, 4:36 pm

- A szobatársam, Mona famulusa is medvévé tud átváltozni, bár ő jegesmedvévé. Eredeti alakja pedig bengáli macska, szóval kicsit hasonlít Bartira. *mesél picit Naginiről, de az is lehet, hogy nem mondott újat a lánynak, mert már találkozott Monával, de ki tudja. Egy kis balszerencse történik, ahogy Alinox leugrik a hintáról, de túléli, és megtudja, hogy Electra egy barátnője is pórul járt már hasonló módon.*
- Én is bírom, azt hiszem, mi jóban leszünk. *vigyorog Alinox, és örül, hogy ennyire egy hullámhosszon tud lenni Electrával, aki pörgős, szóval ahogy Mona mellett, úgy nagy valószínűséggeé mellette se tud unatkozni az ember, és ez tök jó. Alinox Bartit szórakoztatja, míg Shadow repül egyet diáktársával, akinek felajánlja, hogy máskor is kölcsönveheti a famulusát.*
- Keleti főtorony, Amarillisz háló. Na és te? Szerintem nem exos vagy, láttalak volna már... *kérdez vissza, és akkor most már ezzel is tisztában lesznek. Electra kicsit kíváncsiskodik a harmadik évfolyammal kapcsolatban, de Alinox nem mond neki semmit, de tudja, milyen rossz lehet nem tudni valamit, hisz ő is ilyen.*
- Dehogy zavar, toleráns tudok lenni az emberekkel, néha viszont türelmetlen vagyok, de ez is inkább a kíváncsisághoz köthető. *árul el pár dolgot magáról, aztán diákok lévén csak felkerül egy kicsit a szó a tantárgyakra, és a kedveltebb tantárgyaknál csak a Pyromágia az egyezés, de hát nem is szeretheti mindenki ugyanazt.*
- Az öldöklés nekem se egy kedvelt dolog, szóval azokat én is próbálom kerülni, de néha sajnos muszáj, és hát ez csak egy feketemágus képző...*mondja immár az egyetemmel kapcsolatban, de nem folytathatja tovább a mondandóját, mert leterítik a földre, ráadásul Shadow még rá is ül. Nem túl kényelmes, és a barna leányzó próbál is tenni ellene, de a tigris egyelőre nem akaródzik felállni, így külső segítséget kér, mit szerencsére meg is kap.*
- Hát igen, de összességében nekem tetszik, hogy nagy termetű famulusom van. *reagál kicsit megkésve, de megteszi, immár a ruháját porolva le, aminek csak az alján látszik már csak egy kis piszok, de az se feltűnő.*
- Egyébként köszi a segítséget, jövök neked egyel. *mosolyog rá a másikra, majd pedig felnevet, hisz látja az állatok összepacsizását.*
- Azt hiszem jól kijönnek ők is, bűntársak lesznek. *mondja jókedvűen, majd bólogat az ingyencirkuszos megjegyzésre, Electra teljesen jól látja a dolgokat. Az étel hallatán megkordul a lány gyomra, mire felnevet kissé.*
- Jó ötlet, úgyis én is éhes vagyok, ahogy hallhattad. És a klub megfelelő, ilyenkor úgysincsenek sokan, de zene van, tudunk bulizni ha úgy van. *Egyezik bele, és akkor ha minden igaz, el is indulnak kifelé a játszótérről. Shadow is utánuk caplat, és biztos Barti is, így a kis csoport elindul a Pokol szája klub felé, és nem kell sokat sétálniuk, hamarosan már mehetnek is be, Alinox pedig rendel sonkás-kukoricás pizzát és mellé kólát, hisz csak pizza és gyorskaja kapható a klubban, legalábbis legutolsó információi szerint.*
- Mennyire vagy amúgy bulizós fajta? *érdeklődik Alinox, és a hangos zene miatt kicsit megemeli a hangját, hogy Electra-nak ne kelljen annyira hallgatóznia.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-30, 12:20 am

*Tom iszonyatos dühvel halad, még csak fel sem tűnt neki, hogy a félelmetes vagy milyen játszótérre érkezett. Már csak akkor fogva fel, hogy hol van, mikor már odaér a térhez, és nekilát szépen belerúgni-ütni mindenbe, amit csak talán. Egyszerűen le kell vezetnie ezt a felgyülemlett haragot, és ez most abban nyilvánul meg, hogy szinte szétrombol mindent. Vagy legalábbis akarna, de a fémen még ő sem tud kifogni. Így inkább a kezét üti véresre, de még ez sem zavarja. Vagy egy jó 5 percnyi intenzív tombolás után végre lecsillapodik, s kissé leizzadva, de már nyugodtabban dől bele az egyik hintába. Két kezét ölébe ejti, szervezete még nem fogja fel a fájdalmat, csak vörös és lila foltok szikráznak szemei előtt. Ha tovább maradt volna benn, akkor biztos, hogy puszta kézzel tekeri ki Zaine nyakát. Utoljára Ginger dühítette fel ennyire, de akkor is volt, ami leállítsa, viszont most saját magát kellett leállítania. Ha nem teszi, azt nagyon megbánja. Ezért keveredett bele állandóan mindenbe, ezért lett utcai bunyós. Nem voltak szép napok, nem is büszkélkedik vele. Most viszont kissé megtörten és fáradtan ül a hintában, miközben maga elé bámul. Zihálva veszi a levegőt, egész testében remeg. Még idő kell neki… Sok idő, mire ez a furcsa érzés belülről nem fogja többet mardosni.
Egy bő fél órába telik, mire lenyugszik, majd kissé összetörten visszatér a kastélyba. Elég volt ebből a napból és az alkohol is túl sok volt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-01, 10:50 am

//Ereklyetan 5.házi//

*Nem igazán tudom , hogy mit csináljak, valahogy szürkének érzem ezt az egész napot, ahogy magamat is. Kezd kiveszni belőlem az ami régen hajtott, és előrébb vitt. Azt hiszem belefáradtam, bár lehet ez csak a közelgő ősz miatt van, vagy mert régen nem kerültem már életveszélyes helyzetbe magam sem tudom igazán. Céltalan sétám így ér el a félelmetes játszótérig, ami Seol szigetén található. Magam se tudom mit keresek egy ilyen helyen talán csak nyugalomra vágyok. Ezek a gondolatok járnak a fejembe, amikor dulakodásra leszek figyelmes, pontosabban csak hallom először, ahogy pár gyerek sírva kiabál, így lépteimet felgyorsítva meg is érkezek a játszótér kapuján belülre ahol már látom is mi megy. Pár feketébe öltözött manus két kölyköt visz el, lehetnek talán 5-6 évesek, még csak védekezni se tudnak.*
~Mi a franc folyik itt?~*szalad fel a szemöldököm, miközben pár lépéssel előrébb lépve szinte észre sem veszem de már követni kezdem őket.*
-Hagyjátok békén azokat a kölyköket..*kiáltok utánuk, de mintha meg se hallanák, úgy indulnak el hurcolva magukkal őket. Nem vagyok oda a gyerekekért, de tapló lennék ha nem segítenék, viszont ami ennél is fontosabb fura izgalmat érzek, végre megint lehet mit tenni. Így érek el az erdő határához, ahol azonban furcsálkodva kell észre vennem, hogy nyomuk veszett mind a kölyköknek mind a fogva tartójuknak.*
-Mi a fészkes fene? Ennyi idő alatt nem tudtak eltűnni.. Franc.*fordulok meg morogva, miközben vissza sétálok a játszótérre, és az egyik hitára ráülve kezeimet össze fűzöm magam előtt, s a földet bámulva gondolataimba merülök.*
~Lehetetlen hogy ilyen hamar elhúzzák a csíkot… Biztos van valami titkuk, viszont nem hiszem hogy vissza mernének jönni egyhamar hacsak…. Hacsak nem találnak újabb áldozatra..*mosolyodok el sötéten. Nem mintha annyira érdekelne mi folyik itt, de szeretnék a dolog végére járni, a kíváncsiságom hajt illetve a magabiztosságom, ami azt sugallja rajtam nem fognak ki ezek a gengszeretek.. Kissé tűnődve kezdem el forgatni a kezemben a Sentineli jelvényemet, majd néhány másodperc múlva szikraként gyúlik a fejembe a felismerés.*
-Ideje gyakorlni kicsit, meglátjuk ráharaptok e a csalira..*nézek körbe, ahol egy kisebb tálkát is találok, bizonyára elég sokan szemetelnek itt, de ez most csak segítség nekem. Ezután már nem kérdéses mit fogok tenni, elvágom a kezem a tenyeremnél, majd két deciliternyi vért az a tálkába folyatok, végül a Sentineli jelvényemet is bele teszem. Addig várok a dologgal, ameddig begyógyítom a kezemet, természetesen magnetizáció segítségével, végül aztán pálcámat a tál vérben lévő kitűzőre helyezem majd ki is mondom az igét.*
-Aevum Erroris *Mondom ki komoly hangon, nem kevés koncentrációval, és ha minden összejön nemsokára a kék fonál is megindul, s a vér is eltűnik a tálból , ezzel pedig befejezettnek tekinthetem a varázstárgy elkészítését.*
-Frappáns mindig is imádtam taknyos korszakot, egyáltalán mi a francot akarok ezzel a sz*rral?*utalok itt természetesen a kíváncsiságra, de hát nincs mit tenni elkapott a rosszkedv, legszívesebben most jól helybenhagynék, vagy megkínoznék valakit, de ahogy érzem erre lesz esélyem.*
-Essünk túl rajta a fenébe is.*morgom magam elé, miközben magamra akasztva a kitűzőt arra koncentrálok hogy fiatalítson vissza úgy 5-6 éves korra, így bizonyára nem fog feltűnni senkinek se hogy nehéz préda lennék, és most ez is a célom. Most már csak az önfeledt szórakozás és a várás van vissza, amihez semmi kedvem nincsen, de hát nincs mit tenni, így ülök be egy hintába ide oda hajtva magamat, bár a ruhám kissé nagy rám, de nem igazán zavar, úgy is csak kevés ideig akarom hogy ez az álca rajtam legyen. Így telik el bő húsz perc, és nemsokára meg is érkezik két idősebb fickó fura mosollyal felém, s ahelyett hogy édesgetnének, szinte rohanvást kapja el az egyik a hintát, míg a másik ki is kap belőle..*
-Maga meg mit csinál, azonnal engedjen el mert szólok az apukámnak!!*kiabálok felé, próbálva jól játszani a szerepemet, de erre csak egy pofont kapok, és a fickó hóna alá bevágva már vinni is kezd az erdő felé.*
~Ó hogy rohadnál, meg ezt még kamatostul vissza adom neked te büdös ógre..~*rándul komor ráncba az arcom, viszont nemsokára látom ám hogy valamiféle kapun megyünk át.. A rohadékok szóval ezért nem tudtam követni őket, sebaj azt hiszem most ezek a férgek, a bárányok közé viszik a farkast, meglátjuk hogy akkor is ilyen jókedvűek lesznek mikor lenyeletem velük a nyelvüket. Nemsokára megtudom hogy az utunk egy kínzókamrába vezet, ahol észre is veszem a többi gyereket. Ahogy nézem ezek a szemétládák egyenként akarják megkínozni őket, és természetesen engem is. Arcom viszont nyugodt marad, továbbra is hagyva hogy ráncigáljanak, majd egy nagyobb lökéssel a földre kerülök, ahol koppan is egyet a fejem.*
~Már kettővel jövök neked rohadék~*tápászkodok fel ülő pozícióba miközben szétnézek, ahogy látom négy – maximum öt emberről lehet szó, akiket el kéne tenni láb alól, az ötletem természetesen már meg is van, viszont jó lenne hamar lépni, mivel a egy két gyereket már le is bilincseltek, és szikékel kezdik őket vagdosni amire a válasz természetesen, sírás és kiabálás. Szerencsére én nem tűntem még fel nekik, hála a kitűzőnek, aminek segítéségével tényleg 5-6 évesnek tűnök. Nem hiszem hogy sokáig bírnák ezek még nagyon kis gyerekek, tehát ha nem akarom megvárni míg kivégezzék az egyiket harcolnom kéne. Így állok fel, szinte észrevétlen s s kezeimet x alakba téve kezdek koncentrációba, s mikor szétrántom ki is mondom az igét.*
-Ignis Pilas.*kiálltom, s kezeimet egymás fölé helyezve egy szép nagy tűzgolyót formázva a legközelebbi éppen kínzó ember felső teste felé küldöm. A tűzgolyó talál, és a férfi hátának felső fele, és a feje is találatot kap, valamint hála annak hogy a tűz terjed nemsokára egy égő mágja vállik belőle maradt még négy ember.. Ezek viszont kissé elkerekedett pillantással fordulnak felém, mint akik nem hisznek a szemüknek.*
-Erre meg hogy voltál képes te kis pisis?*kérdezi az egyik megkövült és egyben csodálkozó arccal rám meredve, én viszont lassan elmosolyodok.*
-Vonuljatok fedezékbe ameddig elintézem ezeket..*parancsolok rá erélyesen a kölykökre miközben letépem magamról a jelvényt, hogy lássák kivel van dolguk, így nemsokára régi alakomba tündöklök ismét.*
-Már megint te?*kezdené az egyik őr, én viszont már pálcát is rántok felé, egy fura gonosz mosollyal az arcomon.*
-Igen már megint, nem gondoltáltok hogy eltűnhettek a szemem elől igaz?*Emelem fel szabad kezemet miközben pálcám a fickóra mered, végül aztán ki is mondom az igét.*
-Sanguis Vincula..*mondom ki erélyesen, de egyben színtelen hűvös hangon, a megjelenő vércsápokat pedig a jobb karja felé irányítom, amik aztán rá is tekerednek, én pedig egy rántással tőből rántom ki, ezzel kiszakítva a karját is a fickónak, aki a hirtelen sokktól térdre rogy. Én viszont nem ölöm meg, hagyom hogy a vérveszteség, és a félelem végezzen vele, máris a következő célpontot keresem, miután koncentrációval, illetve az X jel felrajzolásával megszűntetem a csápokat. Vissza van még három, az egyik éppen felém rohan, én viszont időben fordulok meg, és a hirtelen idegességtől, pszichokinézissel emelem fel, s vágom oda a falnak, nem is figyelve hogy a szerencsétlent, sikeresen így fel is nyársaltam, hiszen a falon jó pár lándzsa díszelgett. Ekkor azonban egy átok éri a vállamat amitől elterülök a földön, s nyögve köpök bele az előttem lévő porba, egy kis vért, hiszen az arcomat is elég szépen bevertem.*
-Mocskos féreg..*nézek fel rá, éppen elkapva a pillantását, s nem is habozok sokáig nemsokára parancsot is adok neki. Szuggesztióval.*
-Küldj egy átkot a társadra, és öld meg..*parancsolom neki, a férfi pedig akarata ellenére fordul meg, s küldi a halálos átkát, megmaradt társára, így viszont már csak ő maradt életben. Nemsokára azonban teste emelkedni kezd, s a falnak vágódik. Természtesen én vagyok a tettes ismét pszichokinézist vetek be, de nem engedem el őt, hanem tovább koncentrálva a fallnak tuszkolom a szerencsétlent.*
-Gyerekekkel könnyű nem de? Azt hiszitek ettől lesztek félelmetes harcosok, hogy gyerekeket kínoztok, és rémisztetek halálra? Csak mocskos kis férgek vagytok akiket előbb utóbb el fognak taposni..*mondom méreggel teli dühvel, de mivel a férfi nem tud megmozdulni hogy elmeneküljön csak könyörgő tekintettel mered rám, azért kiáltozva hogy ne öljem meg. Ekkor azonban már magamhoz is veszek két rövidkardot, amit a kamrában találok, s közelebb lépdelve hozzá, egyiket az egyik vállába vágom, másikat a másikba, ezzel felszögezve a fickót..*
-Jobban tetted volna, ha soha nem próbálkozol meg ilyesmivel.. Ti forduljatok el nem lesz szép látvány.*morgom a kölykök felé hűvös tekintettel, majd hátat fordítva ellenfelemnek sétálok pár métert, végül hirtelen megfordulva szegezem rá a pálcámat*
-Flagravi* Mondom ki a régóta nem használt igét, amit valószínűleg én ismerek diáktársaim közül csak, hiszen máshol tanultam. Lassú halált akarok neki, nem is tudom miért, lehet pusztán csak bosszú, vagy az elfolytott vágyam hogy kiadjam a haragomat, de minden esetre arra koncentrálok, hogy a varázsige hatása belülről marja szét az ellenfelemet szépen lassan, minden szervet. A fickó eleinte óriási hangon ordít, az én arcom viszont megkövült, mint akit nem is érdekel a szenvedés, és ez így is van. Órákig képes lennék ezt tenni. Végül a fickó kileheli a lelkét, én pedig csak egy sóhajjal teszem el a pálcámat.*
-Nyugi gyerekek, én azért jöttem hogy segítsek, most pedig kövessetek, és ha vissza érünk a városba után sipirc haza a szüleitekhez.*adom parancsba, s ha minden igaz együtt hagyjuk el ezt a helyet a hullákat itt marasztalva. Ha visszatérünk, én pedig szó nélkül megyek vissza az iskolába, azt hiszem ennyi izgalom elég lesz mára.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-02, 1:17 pm

//Ereklyetan - 5. házi//

* Kellemes az idő még a mai napon is, nekem pedig nem is kell több ahhoz, hogy kikapcsolódás gyanánt rajzolással töltsem a napom nagy részét.. legalábbis egyelőre ez a terv. Most valami mást szeretnék, valami alapötletet, amit kissé sajtossá teszek olyan elemekkel, amelyek csak rám és stílusomra jellemzőek, éppen ezért választom a játszóteret, méghozzá Mystralban, ahová természetesen Wapi az, ki átszállít képessége segítségével. *
- Kezdem unni, hogy tömegközlekedési eszköznek használsz. *morogja vállamon az állat, mély hangjára pedig egész egyszerűen mosolyognom kell, imádom, mikor pöröl. *
- Pedig már igazán megszokhattad volna. De.. mit szólnál a hintához? Sötét tónusban, de nagyon félelmetesre, és mondjuk fonja körbe valami inda, vagy virágzó növény.. tudom is én. Hogy paradox legyen. * állok meg az említett gyerekjátéktól még elég messze, Wapitól kérve tanácsot, nem mintha túlságosan sok szépérzéke volna. Tulajdonképpen még a fák között sétálok csak, és személy szerint teljesen arra koncentrálok, mit fogok majd rajzolni fehér lapjaimra, melyek a kezemben lévő vastagabb mappában vannak, minden egyéb cuccal együtt. Külsőm is aranyos, művészkedéshez öltöztem: Egy nagyobb, festékes/összemázolt, valaha fehér póló díszeleg rajtam, efelett pedig egy rövid farmernadrág, amely kantáros is egyben, felső, zsebes részén pedig kitűzők pihennek, ahogy lábaimnál is, a nadrágon: anno, vadabb korszakomban szedtem össze ezeket, különféle mugli együttesekről, meg ilyesmikről. Lábaimon egy sportcipő, amúgy pedig semmi érdekes nincsen rajtam, pálcám fogom még hozzá a mappához. De Wapi krákogása zökkent ki gondolataimból, s késztet megtorpanásra. *
- Wera.. nem akarok beleszólni, de szerintem ott valami baj lehet. Nézd azokat a gyerekeket, szerintem azok a csúnya emberek nem a szüleik.. nem ér rá a rajzolás? * hallom állatom hangját, mire tekintetem máris messzebb irányul a hintától, hogy szemügyre vehessem a jelenetet, ami tőlünk nem messze folyik, méghozzá elég hevesen. A fekete hacukába öltözött alakok elég durván hurcolják el a játszótérről a gyerekeket, én pedig nem felhívva magamra a figyelmet hajítom azonnal mappám a fa tövéhez, Wapit is a földre helyezve, majd kezdem is őket követni a fák között. *
- Te látod, merre mentek? * állok meg jó pár méter után, s egész egyszerűen úgy tűnik, nyomuk veszett.. így viszont nem tudok rajtuk segíteni, mert evidens, hogy szeretnék. Morfondírozva lépdelek fel és alá, motyogva orrom alatt, mi lenne a legjobb megoldás arra, utánuk eredhessek, vagy netán ők utánam? * - Megvan. * kapcsolok is le magamról egy kör alakú kitűzőt, szintén valami zenekar neve látható rajta, majd kóvályogva a fák között egy zacskót is találok, ami nem tűnik lyukasnak.. szerintem megfelel arra, hogy ideiglenesen két decinyi véremet tároljam benne. Le is huppanok a földre, magam elé készítve a zacskót, s felé tartva kezem vágom meg csuklóm egy ’Sectumsempra’ segítségével. Kicsi, de mély vágás keletkezik bőrömön, fel is szisszenek, ma valamiért nem tűröm jól a fájdalmat.. aztán csak figyelem, ahogy csurog, s ha már elegendőnek tűnik a kifolyt vérmennyiség, magnetizációval gyógyítom magam. Bele is csobban a kitűző a vérbe, pár másodperccel később pedig rá is szegezem pálcám: *
- Aevum erroris. * ejtem ki az igét, minek következtében pálcám felől kékes színű fonál indul meg a kitűző irányába, a vér pedig lassan, fokozatosan szívódik bele a kicsike tárgyba. Nem túl hosszú ez a folyamat, ám mivel léleksebbel jár ez is, duzzogva, mérgesen markolom ki a zacskóból a kis kitűzőt, hogy elkülönítve a többitől, egyik zsebem belső részébe tűzzem azt. * - Na várjatok csak, ti dögök.. te pedig itt várj meg. * morgom orrom alá, a mondat második felét famulusomnak címezve, s nem akarok mást, mint hogy olyan 6 éves formának nézzek ki. Erre az évjáratra koncentrálva érzékelem lassacskán a változást is, nem kicsit megyek össze, nos igen.. eléggé törpe voltam kislánynak. * - Francba a hülye cipővel.. * gorombáskodom szerencsétlen kiegészítővel, s ki is lépek belőle aprócska lábaimmal, végül pedig még egyszer végig nézek magamon: a pólót csak a szintén földig érő, kantáros nadrág tartja rajtam, de az is csúszna lefelé mindenhol. Elég szakadtul nézek ki, akár még azt is elhiszik, elkeveredtem a családomtól, vagy netán hiányzik a testvérkém. Gonosz mosollyal nyalábolom fel pálcám, s dugom a kantáros nadrág belsejébe, vannak ezen titkos zsebek ugyebár, s máris sírást, bömbölést, ordítást, kétségbeesést színlelve rontok ki a fák közül, majd vissza a fák takarásába, az erdő mélye felé, majd kintebb. *
- Agnes!! Agnes!!! Gyere vissza nővérkém!!! Miért hagytál itt? Agnes, Agnes!! * találok ki hirtelen egy random nevet és sztorit, méghozzá jó hangosan adva elő mindezt, s ahogy rohanok előre, szaladás közben ütközöm neki valami puhának, amitől szédelegve tántorodom hátra, végül pedig aprócska popómra puffanok az avaros fűben. *
- Ejnye picinyem.. csak nem eltévedtél? Gyere, segítek megtalálni a szüleidet! * nyúl máris felém a fekete ruhába öltözött alak egyik keze, én pedig kicsit még szipogom is, majd végül egy gyengécske mosoly látható gyanútlannak tűnő pofinom, úgy fogok rá erős ujjaira. *
~ Ó te szemét állat.. csak vezess el a többiekhez, te leszel az első, kivel végzem. ~ * szól még gondolataimban a lélekseb, ám ő durván ránt fel a földről, majd vállára is kap, hisz ellenkeznék egy kicsit, hogy sikeres és hihető legyen a színjáték. Ordítva csapkodom hátát kicsinyke ökleimmel, fürtös, vöröses hajam leomlik erős hátára, na meg lábaimmal is rugdosom ahol érem, persze nem sok sikerrel.. csak a pálcám el ne hagyjam közben. Apropó, pálca. Egyik kezemmel tovább püfölöm őt, majd a másikkal óvatosan húzom ki nadrágomból a fadarabot, melyet átemelve válla fölött szegezek neki hátulról. *
- Imperio. * suttogom az igét, a félkör rajzolása után, s bár egyelőre még semmit nem érez, és úgy tűnik, pillanatnyilag szünetelő bömbölésem sem vette észre. Épp hogy sikerül visszadugnom pálcám annak rejtekébe, máris háttal csapódom a földnek, valami sötét veremszerűségben, ahol dohszag érződik és fájdalmas sírás, valamint kiáltozások hallhatóak. Egy nyikkanással érek földet, de nem is vagyok most már tétlen, miközben körbe nézek, s sajgó derekam masszírozva kelek fel két kisfiú között, gondolatban adom is a megátkozottnak az utasítást.. nagyjából négy-öt ember lehet idebent, ahogy elnézem, plusz az, aki engem elrabolt, szóval nem lesz nehéz dolgom. *
~ Támadj rá arra a két beszélgető fogva tartóra ott. Ne is próbálj ellenkezni.. kizárt, hogy menne. ~ * érzékelheti máris azt, amit akarok, s fel is emeli fejét hirtelen, de láthatóan össze van zavarodva, s bármennyire is nem akarja, mégis pálcát ránt. Lassan, de mégis határozottan közelíti meg a két röhögcsélőt, akik előtt egy harmadik éppen kikötözni akar egy gyereket, a negyedik pedig ha jól látom, egy rövidebb kis ostorral csap közéjük, hogy rendszabályozza a törpéket. *
~ Ó te szemét állat.. ~ * dühödök be magamban, s most már nem is figyelem a kis hepajt, csupán csak az ostorozó felé emelem pálcám, a halálnem pedig, amit elképzelek, nem más, mint szívroham. * - Ex orbalis. * ejtem ki az igét is, haljon csak meg a szégyentelen.. *
- Gyerekeket bántalmazni nem gondoljátok, hogy egy kissé durva? Még csak védekezni sem tudnak, ti őrültek! Hát mi hasznotok van nektek ebből? Éljétek ki máson a beteges perverzióitokat, ne rajtuk! * ordítok most már nyíltan rájuk: egyet likvidáltam, az ostorcsattogtató eszméletlenül zuhant össze a földön az imént, akit pedig ráugrasztottam a másik kettőre, ő is halott, hisz azok ketten elintézték, úgy látom, ugyanakkor igen csak össze vannak zavarodva ezek itt hárman. *
- Te meg mit művelsz, kislány? * csattan fel máris a fickó, s felém indul heves léptekkel, ám gyorsabb vagyok nála, pálcám ismét lendül, szíve felé célzok méghozzá. *
- Hogy én? Megöllek. * vonom meg vállam hepciáskodva, s ez már minden bizonnyal nem a lélekseb hatása, ugyanakkor mégis mérges vagyok, egyszerűen felhúz az, hogy ilyen szemetek az emberek.. vízszintes vonalat húzok magam előtt, aztán pedig egy körbe zárva azt ejtek ki egy védőpajzsként szolgáló igét, miközben leírom a vonalat és a kört: * - Ignis velius! * jelenik máris körülöttem az egy percnyi védelem, a férfi pedig szépen bele is sétál, így nagy ordítások közepette tántorodik hátra.. szép kis égési sérüléseket szenvedett, vele nem kell foglalkoznom. *
- Gyerekek, kifelé. Értetek jöttem, veletek vagyok! * tépem le zsebemből a kitűzőt is, így állok már előttük felnőtt valómban ismét, s mivel csak egy percnyi időm van, elállva az útból hagyom, hogy kirohanjanak a kínzókamra részből. * - Ti persze nem mentek sehová. Jajj de jól fogtok szórakozni egymással.. Confusio formeorum. * ejtem ki a káoszfüst igéjét is, csakis azután, hogy nagyjából 25 fokban tartom irányukba pálcámat, majd pöccintek is vele egyet utána. *
- Azt hiszed,egy kis golyó elbánik ve.. * kezdené az ürge, mivel igen, a tűzgolyó szerűség kirepül pálcám felől, aztán szépen a földre pottyanva máris füstölögni kezd, elég intenzíven. Ilyen ez a káoszfüst.. kegyetlen és alattomos. Logikusan, jajveszékelésük közben orrukat fogják be, és ajkaik elé emelik ruházatukat, arcukat próbálják eltakarni, s ahogy elnézem, csak a földön fekvő, égési sérült alak emelné kezét szeméhez, neki ez ismerős, de ő is képtelen rá, hisz durván megcsapta már nem élő tűzburkom az imént. És hogy miért jó nekem, hogy káoszfüsttel igyekszem kiiktatni őket? Nos, nem az én kezemhez fog vér tapadni, mivel szépen egymás ellen fordulnak.. nem véletlenül káosz a neve ennek a varázslatnak. Pár másodpercig nézem, amint az egykori „barátok” ellenségekként esnek egymásnak, tépve, harapva, átkozva egymást, aztán szépen hátat is fordítok a jelenetnek: nekem innentől már nincsen félnivalóm. Kocogó tempóban igazgatom meg testemen a ruhákat, s ahogy kiérek a szabadba, ebből az átjáró szerű helyről, mélyet lélegezve a friss, langyos levegőből érem el a megszeppent gyerekek csoportját. *
- Nincs semmi gond törpék, minden rendben. Menjünk vissza a játszótérre! Mindenki megvan? * guggolok le hozzájuk, párukat meg is érintve, látom azért eléggé meggyötörte őket ez a kis kaland, egyikük még nyakamba is borul sírva, így vele ölemben terelem vissza az apró tappancsok lépteit a játszótér irányába, s csak reménykedni tudok abban, egynehány szülő várni fogja elveszett gyermekét, vagy legalábbis sikerül mindenkinek haza találnia, én pedig bosszankodva, de mehetek dolgomra, Wapival egyetemben. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 8:08 pm

*Fújok, mikor látom, hogy Tequila a pórázát hozza felém. Megrázom a fejemet, de mégis felugrik az ágyamra majd az ölembe dobja a pórázát jelezve hogy sétálni akar. Ekkor érkezik meg a macskám ki úgy szint sétálni szeretne. vagy legalábbis erre tudok következtetni mivel igencsak bámul a pórázra, majd nyávogni is kezd. Ez nem kellett volna csinálnia mivel erre a kutya is elkezd ugatni. Fújok még egyet majd leteszem a kezemben lévő könyvet.*
-Csönd! Nem szeretnék ki menni ilyen hidegbe... de ha már ennyire szeretnétek sétálni mért nem mentek el valahova a kastélyon belül?*nézek rájuk értetlenül. Elhallgatnak majd Müzli felugrik a nyakamba és elkezd dorombolni. Megrázom a fejemet, de ekkor Tequila dörgölődzik hozzám.*
-Én nem kérek bolhát. Nya egye fenne kimegyünk a parkba, de nem akarok sokat időzni mert ott hideg va...*még a mondatomat sem sikerül befejeznem mikor már az ajtóba állnak és onnan néznek rám. Sóhajtok egyet és közben a kezemmel megdörzsölöm a szememet. Felkelek és keresek egy fekete vastag pulcsit. Mikor meg van megigazítom a farmeromat és felveszem a sport cipőmet. Magamhoz veszek egy kis pénzt, meg persze a pálcámat. Karomon hever a pulcsi. Az ajtóhoz sétálok majd mikor az állataim kiszaladnak én is utánuk szaladok. Egészen le a nyugati torony lépcsőéig szaladok egy fekete rövid ujjúban.*
-Áh itt már hűvösebb van.*jegyzem meg és felveszem a kezemben lévő feketeséget. Ha megvagyok ezzel elindulok le az aulába. Mire leérek Müzli és Tequila türelmetlenül várnak engem. Elmosolyodok és csak vállat vonok. Kinyitom az ajtót majd kisétálok rajta. Megvárom meddig a másik kettő is kijön és csak utána csukom be. Köszönök a révésznek majd beszállunk a csónakba. Ott dögönyözöm egy kicsit a macskámat, de nem sokáig. Gyorsan átértünk a túl partra, ahol már ismét futásnak erednek az állataim.*
-Hé! Állj!*szólok utánuk majd megindulok én is mikor meg álltak és így együtt megyünk a park felé. Gondolkozok hogy mit fognak csinálni ott, de nem kételkedek a felől hogy unatkoznának vagy én unatkoznék. A parkban kevesebben vannak mint szoktak lenni, de nem meglepő hisz este van már. Letelepedek egy padra egy nagy tölgy alatt és onnan nézem kissé dühösen az állataimat. Felhúzott lábakkal üldögélek ott. Hamar megunnom a nézésüket ezért veszek egy mély hideg levegőt és szólok nekik.*
-Gyertek ide! Mit szólnátok ha átmennénk a játszótérre ott is ugyan ezt tudnátok csinálni és én közben meghintázni is tudok.*Vettem fel az ötletet és már indulok is meg a város széle felé vezető út felé. Müzli gyorsan jön utánam, de Tequila mégis meg előzi. Így egy verseny alakul ki köztük ki ér hozzám hamarabb céllal. Elmosolyodok és a szemem megcsillan amit persze nem láthatnak. Elkezdek rohanni és csak a játszótéren állok meg hol kifújom az összes elhasznált és hideg levegőt. Odamegyek a hintához és ott várom a többieket.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 8:35 pm

*Ilyenkor a játszótéren tartózkodni nem a legjobb ötlet, de igazából ez neki soha nem okozott gondot, sőt kellőképpen vonzza ez a hely, mert itt legalább majdnem biztos, hogy egyedül lehet. Vagy mégsem? Már egy ideje erre mászkál, pálcával a kezében és azzal szórakozik, hogy elszáradó félben lévő virágokat röptet a levegőbe és gyújtja meg őket, hogy aztán hamuként érjenek földet. Ma ismét nem a legjobb társaság, ami azt illeti. Fülében bömböl a zene, mint mindig. Most éppen fekete nadrágban van, fekete bakancsban és fekete fűzőben, a hidegre való tekintettel pedig még egy bőrkabát is van rajta, amitől úgy néz ki, mint aki éppen csak ott hagyta valahol a motrot. Fejét ütemesen mozgatja a ritmusra, és úgy baktat előre. Újabb virágot röptet a levegőbe, felgyújtva azt, és letelepedik az egyik hintára, majd egy nagyobb lendülettel a levegőbe emelkedik és egy időre el is bambul. Megint eszébe jutott néhány dolog, amit Jukka szokott mondani, a maga tizenkét évéhez mérten rendkívül bölcsen. Talán tényleg meg kellene próbálnia elfeledkezni az átokról. Megrázza a fejét végül és inkább igyekszik elhessegetni a gondolatot, és dühös lesz magára, így most egész csokorravaló virágot lobbant lángra, és bámulja meredten az eredményt, amiből szikrákat fúj a szél messzire, de azért nem hagyja, hogy ebből most nagyobb tűz legyen. Annyira nem vészes... bár nem zavarná egy nagyobb tűz sem, talán még élvezné is. Hirtelen azonban egy kutya kezd ugatni nem messze tőle. Nem is figyelt arra, hogy nincs egyedül, most csak lelassul, és összevont szemöldökkel néz a kutyára. *
- Nem mész innen? *mordul rá, kihúzva fél füléből a fülhallgatót, és nézi mereven a kutyát. Nem fél tőle, csak zavarja, hogy őt ugatja az eb. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 9:11 pm

*Dühít hogy a macskám és a kutyám összefognak ellenem és én nem tudok mit csinálni. Nincs kedvem kimenni az éjszakába, de mivel 2:1 arányban döntenek ezért muszáj mennem. Kisé sóhajtva kisé kedvtelenül indulok meg. A másik kettőnek nem kell ösztönzést, mert ha kellene átúsznák a tenger. Legalább is olyan lelkesen indulnak meg, hogy csak az aulában érem utol őket. Onnan meg együtt indulunk meg Mystralba. Először a parkba megyünk. Nem nagyon tetszik nekem hogy egyedül vagyok vagyis nincs beszélgető partnerem. Egypár perc után úgy döntök hogy elindulunk a játszótérre. A parktól a játszótérig futok. Ott lihegve meg állok és körbenézés előtt sétálok a hintához. Mikor felülök és elkezdem lökni magam körbe nézek és ekkor látom meg Athaliet ki valamiket gyújtogat. Felvonnom a szemöldökömet úgy nézem őt egy darabig.*
-Óh... szia!*köszönök neki félhangosan, de úgy tűnik mintha nem is hallaná. Megvonnom a vállamat, hisz úgyis észre fog venni. Mellém ül fel egy hitára és ő is hintázni kezd. Ekkor érkezik a kutyám ki oda megy a számára idegen lányhoz és elkezd ugatni. Meglepődök egy kicsit de nem lassítok a hintával.*
-Tequila, csönd!*mondom neki. Ekkor Tequila odajön hozzám és engem ugat. Felvonom a szemöldökömet, de mielőtt megszólalhatnák Müzli letámadja Tequilát és elkezdenek játszani. Erre én elnevetem magamat.*
-Szia!* köszönök ismét a lányra és reménykedek hogy meghallja.*-Hogy vagy?*kérdezem meg és közben egyre magasabbra lököm a hintát.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 9:37 pm

*Maga elé bámul és egyáltalán nem figyel senkire és semmire, teljesen máshol jár gondolatban, ráadásul még a zene is ott bömböl a fülében, így csak arra eszmél fel, hogy a kutya megugatja. A tűz lassan beleveszik a semmibe, pedig ahogy lebegett, Daemon lángoló famulusát juttatta hirtelen eszébe. Megrázza a fejét és inkább rámordul a kutyára, mert az éppen előtte állapodott meg és őt ugatja. Összevonja a szemöldökét, megszabadul a fél fülhallgatótól és csúnyán néz a kutyára.*
- Kuss már te dög... ha nem mész innen, te leszel a következő, pedig kétlem, hogy tűz elemű lennél. *egyáltalán nem kedves, inkább mérges, elsősorban magára, de ugyanúgy most a kutyára is, mert az éppen megzavarta a nagy merengésben. Beletúr idegesen a hajába, elfelejtve, hogy az be van kötve, így teljesen széthúzza azt. Sóhajt egyet, újraköti az egészet, közben meg Ashira is villant egy nem túl kedves nézést. *
- Szia... tied ez a lökött szőrcsomó? Jé, ezek szaporodnak és sokasodnak... uram, atyám. *néz a játszó állatokra, mert végre véget ért az ugatás, helyette valami játékos nyüszítésféleség hallatszik, amit nem igazán hall. Fél fülében még mindig zúg a zene, a hogy vagy-ot meg sem hallja, helyette leáll a hintázással és felkászálódik onnan, visszatéve a fülhallgatót a fülébe. *
- Bocs, ez ma nem az a nap... ez a dög az agyamra megy, de örültem... Ashi. *pillant a kutyára, aztán vissza a lányra, majd megemeli a kezét egy nemtörődöm intésre, és elsétál a távolabbi óriáskerékig és néhány gyors mozdulattal felkapaszkodik az egyik embermagasságban lévő ülőhelyig, ahol felhúzva a térdeit visszamerül a gondolkodásba, és kezd meggyőződni róla, hogy ebben az iskolában nem normális lesz, hanem elmegy az esze. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 10:13 pm

*Elindulunk a park felé ahol, töltök egy kis időt. Nem nagyon tetszik hogy ott ülök a padban és nem csinálok semmit. Nem sokára úgy döntök hogy fel kellek és átmegyek az állatimmal a játszótérre. Az indulás elég jól kezdődik, de hamar elkezdek futni. Egyrészt kíváncsi vagyok ki ér utol először, másodszor meg azt szeretném hogy fussanak velem is. Meg hát legalább annyi időre nem fázok. Viszonylag gyorsan átérek a játékokhoz. Ott a hinta felé veszem az irányt ahol elkezdek hintázni. Kisé lenyugszok és körben nézek. Ekkor veszem észre hogy nem csak én vagyok itt hanem a tegnapi egyik sokat tudó. Valamit gyújtogat, de nem igen figyelem hogy mit. Ráköszönök, de nem jön válasz így úgy gondolom inkább csöndben maradok. Figyelem hogy mellém ül és elkezd hintázni ekkor színre lép a kutyám is, ki megugatja a lányt majd engem is. Mielőtt megszólalhattam volna a macskám megtámadja a kutyámat és elkezdenek játszani.*
-Igen enyém a bundás, bocsi csak elégé ideges mert rég hoztam ki. Amúgy meg már nem osztódnak tovább.*mondom neki. Majd de ekkora már feláll és elsétál mellettem. Dühösen lassítani kezdek, de már kezdem meg szokni hogy ma senki sem hallgat rám. Fintorgok és elkezdek gondolkozni, hogy mit is csináljak.*
-Amúgy neked mi a bajod?*kérdezem, de valószínűleg esem hallja meg, mert egy kicsit messzebb van mit én.*
~Meg kéne leckéztetni, de ő okosabb mint én, áh hagyjuk... Vagy nem~* csillan fel a szemem mert eszembe jut egy jó ötlet. Kiugrok a hintából és elkezdek sétálni felé és közben elkezdek gondolkozni hogy is csináljam a kínzást majd. Elhatározom hogy felülök a libikókára és onnan végzem el a varázslatot.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 10:48 pm

*Egészen a játszótérig sétált el, hogy gondolkodni tudjon és lehetőleg ne botoljon senkibe, ha nem muszáj, erre épp egy kutya ugat rá, akinek a gazdáját eddig észre sem vette, pedig ott ült nem messze tőle a másik hintánt. Vakulna? Megdörzsöli azért a szemét, csak a biztonság kedvéért, az öklével, de nem, a szemével nincs gond, egyszerűen csak teljesen más világban van éppen valahol a gondolatainak hála, ma nem jó társaság, egyáltalán nem is annak való. Ezért sem akart a kastély zugaiban meghúzódni, mert ott mindig belebotlik valakibe, de mint kiderült, ez már a szigetre is vonatkozik. Felsóhajt kissé kiábrándultan, aztán ha már kifejtette a véleményét a kutyáról, egy vállvonással odébb vonul, jelezve, hogy nem áll szándékában beszélgetni. A kérdést szintén nem hallja, bár talán jobb is. Mi baja is van pontosan? Mondjuk az, hogy egyedül akar lenni, mert fogalma sincs, mi a frász van éppen, és erre a legkevésbé sem úgy fog rájönni véleménye szerint, hogy valakinek azt ecseteli, hogy jól van, pedig ordít róla, hogy ez hazugság. Felmászik az óriáskeréken az egyik ülőhelyhez és felhúzva maga elé a térdeit, egyelőre abbahagyja a látványos gyújtogatósdit, csak az öngyújtóját kotorja elő kabátja zsebéből és kattogtatja szórakozottan. *
~Hülye vagy, Athalie... nagyon hülye... az átok meg marhaság, Eric megmondta, hogy nem hagyná, hogy belehaljak... jah, mert ha belehalok, akkor Sofia is belefog. Marhaság az egész... Jukkát egyszer tényleg megfojtom.~*győzködi magát, és háborog, időnként alaptalanul is, még mindig az átok körül forog az élete, és amíg ez így van, mindig minden egy jó adaggal zavarosabb marad a kelleténél. Csak bámul bele a sötétbe jó ideig.*
~Szentséges Merlin, egy nap teljesen becsavarodok ettől a hülye átoktól... jó anyának, hogy leléphetett előle. Fenébe az egésszel, hülye átok... hülye fiúk... nem érdekel egyik sem... nem érdekel... ~*térdének dönti a homlokát, miközben olyan hangosra állítja a zenét, hogy már a saját gondolatait sem hallja. Ha bárki meg akarná támadni most aztán tökéletes célpont, bár ez érdekli a legkevésbé. Pillanatnyilag szerinte minden csak jobb lehet annál, amibe belecsöppent. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-14, 11:25 pm

*Elindulunk az éjszakába müzlivel és Tequilával. Majd egy kis parkozás után kilyukadunk a játszótéren. Ott megpihenek egy hintán és közben körbe nézek. Ekkor pillantom meg Athaliet ki épp piromániasás vágyait engedi szabadon. Megvonom csak a vállamat mikor nem hallja meg a köszönésemet. Nem sokára csatlakozik ő is hozzám. Vagyis ő is elkezd hintázni. A kutyámmal lesz egy kis incidense melyet nem hiszem hogy el lehetett volna kerülni, de ki tudja. Ami biztos hamar elkeveredik a macskámmal a sötétben hol játszanak. A lány is lassan elmegy máshova. Jobban mondva egy óriás kerékre kapaszkodik fel és úgy hallgatja a zenéjét. Én csak egy darabig hintázok. Megpróbálom szólítani a lányt de nem nagyon jön össze mivel nem hallja meg. Kiugrok a hintából és ennek hála repülök egypár méter majd a földre esek. Onnan felkelek és elindulok a libikóka felé. Ott ki tervezek hogy is támadjam meg, de mikorra oda érek a kivitelezésig nem visz rá a lélek hogy megtegyem.*
~Hogy valaki neme akarna megölni a szívem miatt...~*sóhajtok fel. Elindulok az óriás kerék felé majd ott megállok és felnézek rá. Megkerülöm és felmászok a szerkezetre hogy pont a mellette lévő helyen legyek. Nem ülök le. Megbököm a vállát jelezve hogy ott vagyok én is. Ha elküld elküld, ha nem nem.*
-Rossz napod van?*kérdezem meg tőle és sima hangon, de egy kis együtt érzés is lehet hallhat, ki nagyon figyel.*
-Nem kérem hogy mond el csak azt kérem ne légy nagyon undok mert az senkinek sem jó még neked sem. Szóval legalább gondolj magadra.*mondom neki kedvesen mert igazam én szerintem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-15, 12:02 am

*A hintázást hamar abbahagyja, hála annak, hogy gondolatmenetét eleve félbeaszakítja a kutya, másrészt meg társaságot is kap Ashi személyében. Nem a lánnyal van baja, egyszerűen csak most senkihez nincs kedve az égvilágon, azért is gondolta, hogy majd a játszótéren ellesz, hiszen ide nem nagyon jár ki senki. Tévedett. Nem túl kedvesen adja a másik értésére, hogy most nincs beszélgetős hangulatában, és rövid időn belül át is vándorol egy távolabbi területre, ahol remélhetőleg egy ideig egyedül lehet. Gondolatai még mindig elmúlt napjai nagy kérdése körül forognak, vagyis ez így nem igaz. Jó ideje nagy kérdés már neki az, hogy mit is kezdjen az átokkal, főleg, amióta kedves majdnem-nagynénje meg még drágább fiacskája azzal tömik a fejét, hogy hagyja a fenébe, ne törődjön vele és élje az életét. Ennek hála újabban néha tényleg már-már erőszakkal kell elhitetnie magával, hogy neki úgy tökéletes ez az egész dolog, ahogy van. Fenét az, ezt ő is tudja nagyon jól, de tizenhat év után nagy változás lenne a megszokott sémából kilépni, legalábbis most még nem feltétlen érzi úgy, hogy jó lenne. Az óriáskeréken meghúzódik, bömböltetve a zenét, és inkább nem gondolkodni igyekszik már, mint gondolkodni, amikor hirtelen megbökik a vállát. Összerezzen és az öngyújtóval meg a pálcával a kezében enyhén gyilkos tekintettel fordítja a másik felé a fejét. Elteszi az öngyújtót és kihúzva a fülhallgatót a füléből, egy ideges sóhaj kíséretében és visszafordul eddigi helyére, igyekezve nem törődni a másikkal, ám Ashi nem akar elmenni, úgy tűnik. *
- Mi nem volt elég érthető abból, hogy nem vágyom társaságra? Egyszerűen csak rossz a kedvem, és kész... *von vállat, miközben ismét kézbeveszi a pálcáját és a zsebéből előkotorva egy papírzsebkendőt, most azt röpteti a levegőbe és gyújtja fel. Igazán rég nem szórakozott ilyen papírvirágokkal, úgyhogy most elvan ezzel. A lángra kapó vékony papírrétegek szirmokként nyílnak szét a levegőben, csak túl hamar porladnak el.*
- És mi van, ha nekem mégis jó, ha undok vagyok másokkal? Csak nem vagy egy személyben a teljes máltai szeretetszolgálat?*kérdezi eléggé gúnyosan, még mindig maga elé pislogva, majd azért oldalra sandít.*
- Különben is honnan tudod, hogy nem vagyok baltás gyilkos, mondjuk? *kérdezi, és ismét visszafordul előre, átkarolva a két térdét, még mindig kellőképpen mogorván. Természetes szerinte, hogy esze ágában sincs beszélni arról, mi baja van egyáltalán. Megszokta, hogy ez senkit nem érdekel, meg aztán nem is érdekes. Neki sem kellene ezzel foglalkoznia... csak ne bukkanna fel néha az orra előtt. *

//fagy//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-09-15, 10:02 pm

//Olvad//
*Rájövök hogy a nem nagyon bírom a hideget, de ennek ellenére is a játszótéren vagyok. Jó nemigazán önszántamból jövök ki, hanem azért mert nem akarom egész éjjel az állatim panaszát hallgatni. Már a parkban is megfordultunk, de ott nem éreztem jól magam ezért is jöttünk át a játszótérre, hol most is vagyunk. Találkozok az egyik ismerősömmel, ki nem veszi jó néven hogy Tequila megugatja. Bár azt én sem veszem jó néven hogy engem ugat meg utána, de szerencsére Müzli akkor érkezik és elvonja a kutya figyelmét, meg persze a magáét is. Beszélek egypár szót Athalie-vel, de úgy gondolja nem kér a társaságomból és elmegy az óriás kerékhez. Dühös leszek és kiugrok a hintából majd a libikókára telepedek le, hol ki is eszelek egy jó kis átkot. Mikor már végre hajtanám megsajnálom a lányt, mert olyan szomorúan ül ott fent. Sóhajtva indulok meg feléje, majd a szerkezetnél megállok egy kicsit. Nem állok tovább egykét másodpercnél, de az épp elég idő hogy kiterveljem mit is csinálok. Megkerülöm a szerkezetet és felmászok rá, de nem mászok be rajta. Óvatosan a vállához érek, így jelezve hogy itt vagyok. A válasza nem lep meg, de szerencsére nem vagyok olyan lány ki ettől elhátrálna, annál sokkal makacsabb vagyok.*
-Minden világos.*hagyom rá, de folytatom is a mondatomat amit neki nem igen tetszik legalább is a szavai erről árulkodnak. A válaszára elkezdek fintorogni mivel egyáltalán nem tetszik, de akkor sem tágítok.*
-He!! Szerinted akkor itt lennék? Mert ha tényleg valaki olyan jó hogy önként segítsen másokon mindig az nem ide jön.... De ez az én véleményem* csitíttok s végén. A mondatára felvonom az egyik szemöldökömet. Aztán egy mosoly ül ki az arcomra.*
-Ha tényleg baltás gyilkos lennél akkor már rég nem élnék, hacsak nem most tervezed hogyan is végezel ki engem.*vigyorgok még mindig és közben reménykedek hogy nem tévedek egy oltári nagyot, mert meg kell hagyni nem szívesen végezném a temetőbe ma éjjel.*
-Figyelj mondom, lehet hogy neked jó hogy undok vagy, de próbálj meg másokkal egy kicsit kedvesebben viselkedni, bár igaz én nem mondhatom meg hogy viselkedjél... csak ötlet volt...*sóhajtok egyet és felnézek a csillagos égre hol ezernyi fénypötty néz vissza rám.*