Párizs

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-16, 10:24 pm

//olvad//

*Még mielőtt bárhova is elindulna a páros, beszélgetni kezdenek, így hát szóba kerül az, hogy az órákon hogy fog viszonyulni Lilith-hez a férfi és a szavait hallva a kék szemű leányzó párszor bólint is.*
- Igen, bizonyára most is meg fogod oldani. Bár... engem nem érdekel, hogy ki tudja és ki nem. Tényleg melletted szeretnék maradni és remélem, hogy egyszer majd te is többet érzel irántam. *pislog párat kissé kipirulva, hiszen tudja, hogy Lucius nem szerelmes belé, de azt is, hogy kedveli. Viszont egyszer azért azt is szeretné érezni, hogy valaki tiszta szívéből szereti és egyszer talán eljutnak majd arra a pontra is. Na de a többi diáklány is szóba jön és ahogy Luciust hallja, kissé megcsóválja a fejét.*
- Ha igen, akkor velem gyűlik meg a bajuk. Nem hagyom, hogy bárki átvegye a helyem. *mondja határozottan, hiszen ez a férfi mást ne öleljen és ne is csókoljon, csak őt. Reméli, hogy szerencséje lesz és Lucius se fog mást akarni, bár ez még a jövő zenéje, hiszen bimbódzó kapcsolatuk még csak pár hónapja kezdődött, de így is jelent valamit, hogy még mindig összejárnak és mintha Luciusnak is egyre fontosabb lenne ez a lány. Na de az út megkezdődik, hiszen az együtt töltött "alvás" előtt még egy vacsorában is részesülhet ma a lányka, így hát megfogva szerelme karját érzi is a húzást és rövid idő múlva már a párizsi Eiffel-torony előtti parkba kerülnek, mely felé már meg is indulnak és időközben Lilith kifejti azt is Luciusnak, hogy már régóta el akart ide jönni.*
- Örülök, hogy velem akarsz most lenni. Sokat jelent ám ez nekem. *mondja kedvesen és nemsokára be is szállnak a liftbe, hogy felmenjenek vele az első emeletre, ahol az a bizonyos étterem foglal helyet, amely a mai utazásuk úti célja lesz. Ahogy az inas odalép hozzájuk, már az étteremben, Lucius beszélgetni kezd vele és a lányka csak a másik mellett ácsorogva, kíváncsian hallgatja a párbeszédet. Ahogy viszont a férfi érdeklődni kezd egy bizonyos Pierre után, a lányka szemei összeszűkülnek, majd feltekint a magiszterre.*
- Nem is tudtam, hogy vannak itt ismerőseid... *szóval nem gondolta volna, hogy ennyire otthon van ezen a helyen Lucius. De még mielőtt mást is mondhatna neki, megjelenik a férfi és így Lilith arcára már rá is kerül a kedves mosoly, mely ilyenkor igen csak illendő és ahogy hallja, Lucius egy szép lánynak nevezi őt, aki csak zavartan elpirul, majd kissé oldalba böki.*
- Hé. *pillant fel rá rosszallóan, majd a bemutatkozásnál biccent egy aprót a másik felé.*
- Nagyon örvendek Mr. LeVoune. *hangja szépen csengő és csak úgy süt belőle az elegancia, hiszen tényleg nemes a vére és ez ilyen pillanatokban szépen meg is mutatkozik, ahogy ott áll, gyönyörű ruhában, szép arccal és csilingelő hangjával. Na de végül csak elmosolyodik a párbeszéd folytatásán és egy aprót biccentve ismét, megindul a féfi után, továbbra se eresztve el Lucius kezét.*
- Köszönjük. *mondja kedvesen és helyet is foglal, pontosan Luciussal szemben és tekintete rögtön kifelé vándorol, a csodálatos tájat szemlélve és csak úgy csillog az a két kékség. Na de ismét kettesben maradnak, így a felé nyújtott kézre tekint, majd boldog mosollyal indítja meg ő is kezecskéjét a férfi felé és bele is helyezi a nagy tenyérbe.*
- Csodálatos. De te hogy-hogy ennyi embert ismersz itt? *kérdi kíváncsian, majd kissé közelebb húzza magát az asztalhoz, hogy most már még könnyebben pihenhessen keze a férfi kezében.*
- Nagyon tetszik. Tényleg. *bólogat párat, de nem is igazán tudja most kifejezni érzéseit, annyira csodálatos most minden, olyan idilli és hihetetlen, hogy ő és ez a szeretett férfi, ketten egy ilyen helyen vannak. Nem is tud most mi mást mondani, csupán csak hol az éjszakai Párizsra tekint, hol pedig az imádott férfire.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-16, 11:11 pm

-Már most is fontos vagy nekem. *feleli egy mosollyal a férfi, és valóban egyre jobban megkedveli ezt a leányzót. A tanítással kapcsolatban, pontosabban a többi diáklánnyal kapcsolatos megjegyzésen viszont csak elvigyorodik.*
-Azt rögtön gondoltam. De nem kell aggódnod emiatt. *kicsit el is neveti magát a lány hevességén, de tényleg csak egy kicsit. Ezután viszont nincs más hátra, irány a tervezett úticél, a gyönyörű Párizs. Hopponálva hagyják el az iskolát, s hamarosan az Eiffel-torony lábánál elterülő, gondosan rendben tartott parkban bukkannak fel. Még mielőtt elindulnának az étterem felé, egy kicsit összebújnak, s pár kedves szóval kedveskednek egymásnak. Hát perzse, hiszen ez Párizs, mindenkire hatással van.*
-Kivel mással akarnék? *kérdi Lucius, finoman rákoppintva Lilith orrára, majd továbbra is ölelkezve megindulnak a hatalmas acélszerkezet felé. Amikor felérnek az első emeletre és kiszállnak a liftből, egyenesen az étterem bejáratához sétálnak, ahol egy inas fogadja a vendégeket. Rövid beszélgetés kezdődik kettejük között, majd Lucius megkéri a férfi, hívja ide Pierre ismerősét, már ha itt van. Szerencsére Pierre épp dolgozik, így hamarosan meg is érkezik.*
-Sok felé vannak. *feleli röviden egy mosollyal, mivel a másik férfi már csatlakozik is hozzájuk. A két ismerős köszönti egymást, s Lucius elárulja, miért is jöttek ma erre a gyönyörű helyre. Egy kis oldalba bökést is kap, amire csak egy kicsit szélesebb mosoly és egy röpke pillantás lesz a válasz, majd már be is mutatja egymásnak Lilithet és Pierret. Amikor ez megtörtént, a magiszter a legjobb asztalra pályázik, s nagy szerencséjükre épp az imént szabadult fel a hely. Pierre oda is vezeti őket az asztalhoz, majd elsiet, hogy meghozza az étlapot. Addig a páros ismét kettesben marad, így egy kis belsőségesebb beszélgetés veheti ismét kezdetét. A lány kérdésére Lucius kicsit felvonja a szemöldökét.*
-Itt? Konkrétan itt csak Pierret ismerem. Legalábbis személyesen. *fűzi még hozzá, majd végigsimít a lányka kezén.*
-Tudod, a korábbi munkám miatt rengeteget utaztam. Nagyon sok helyen megfordultam, az ember pedig így akarva-akaratlanul is sok ismerőst szerez. Pierre is egy ilyen ismerős, egy franciaországi kiküldetés alatt ismertem meg. *magyarázza el a dolgot Lilithnek, majd ismét egy kis mosoly kúszik arcára.*
-De ne aggódj, tényleg nem ismerek mindenkit. Az inast például sosem láttam még. Ezért is kerestem Pierret. *fűzi még hozzá a szavakat, majd érdeklődni kezd, hogy tetszik a kék szemű szépségnek a hely. A lányka szemei csak úgy csillognak, ami önmagában is árulkodó, de jó azért tőle is hallani a dolgot.*
-Örülök neki. Remélem sikerül valamelyest kárpótolni, hogy nem voltam ott a szülinapodon... *ekkor már meg is érkezik a francia pincér, s két étlapot nyújt át.*
-Parancsoljatok! *mondja, de csak egyik keze látszik.*
-Remélem szeretitek a pezsgőt. Ez az egyik legfinomabb, ami franciahonban létezik. *ezzel előveszi az üveget a háta mögül, egy másik pincér pedig csak gyorsan az asztalra rak két poharat, majd már távozik is. Pierre kitölt két pohárral, majd az üveget az asztalra teszi.*
-A ház ajándéka! *mosolyog a párosra kedvesen.*
-Köszönjük Pierre, nagyon kedves tőled. *biccent hálából Lucius, majd a francia férfi kettejükre pillant.*
-Csak szóljatok, ha sikerült választani, addig nem is zavarok! *azzal már sarkon is fordul s odébbáll. Lucius csak Lilithre mosolyog.*
-Nagyon rendes ember. *mondja, majd felemeli a poharát, kicsit beleszagol az italba, s megelégedetten biccent, majd koccintásra emeli.*
-Kettőnkre! Boldog szülinapot! *mondja, majd iszik is egy kortyot, aztán a poharat az étlap veszi át.*
-Akkor válasszunk valami finomat! *s már el is merül a temérdek lehetőséget nyújtó étlapban.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-16, 11:31 pm

*Csak elmosolyodik a kedves szavak hallatán, de nemsokára szóba jön a többi diáklány, akik közül párból simán kinézné Lilith, hogy szemet vetnek az ő egyetlen szerelmére. Az első emberre, aki igazán fontos a lány számára és aki még jó hatással is van és képes volt kissé megváltoztatni ezt az aranyvérű leányzót. Na de végül már repülnek is, vagyis pontosabban hoppanálnak és a csodálatos Párizsba kerülnek.*
- Nem tudom... csak félek, hogy nem vagyok elég jó neked. *ismeri be, de azért elmosolyodik az orrát ért támadáson és még pár szót váltanak és csak megérkeznek az Eiffel-torony elé, ahol liftbe szállnak, majd már fel is jutnak az étteremhez, ahol egy kis beszélgetés kezdődik meg kettejük között és amikor a legjobb asztalhoz kísérik őket, akkor Lilith érdeklődni kezd, majd ez után párszor bólint is.*
- Értem, szóval akárhova is megyünk, mindig látunk majd legalább egy olyan embert, akit te ismersz. *vigyorodik el vidáman, majd keze a férfi kezébe kerül és ez után már mondja is a véleményét, mi szerint nagyon tetszik neki ez a hely és ennél jobbat el se tudna képzelni. *
- Persze, hogy sikerült. Megértem, hogy dolgod volt Lucius. *mondja kedvesen, de nemsokára Pierre már meg is érkezik hozzájuk és hamarosan megkapják az étlapokat és egy kis ajándékot is.*
- Köszönjük. *köszöni meg ő is illendően, majd csak bólint egy aprót arra, hogy majd szólnak. Ő is felemeli a saját poharát, majd koccintásra emeli, miközben Lucius szemeitől el se szakad.*
- Köszönöm, tényleg nagyon kellemes ez az este. *mondja mosolyogva, majd koccintanak és ez után pár apró kortyot iszik is a lányka, majd letéve a poharat, kezébe veszi az étlapot.*
- Nem választanál te nekem is valamit? Vagy eszek azt, amit te kérsz. Nem vagyok otthon a francia ételekben. *ismeri be és inkább össze is csukja az étlapot, letéve azt az asztalra.*
- Nem szeretnék még csak véletlenül se olyat kérni, amivel elrontanám a gyomrom vagy ami nem ízlene. Hallottam már róla, hogy itt, Franciaországban sok ilyen étel van... és az éjszakánknak akkor lőttek. Tehát rád bízom a döntést. *és ismét egy kortyot iszik a finom pezsgőből.*
- Ez egyébként tényleg nagyon finom...szerintem egy üveggel el is vihetnénk és akkor lesz máskorra is. *gondolkodik hangosan, de már tudja, hogy egy üveg pezsgő rendelve lesz elvitelre, méghozzá ugyanebből a fajtából.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 12:47 am

-Ha így lenne, szerinted még mindig felkeresnélek? És elhoználak Párizsba? *kérdi, hisz tényleg felesleges a lány aggodalma. Meg is indulnak az étterem felé, ahová hamar megérkeznek, majd Lucius ismeretségének hála sikerül is megkapniuk a legjobb asztalt. Le is ülnek, majd megfogva egymás kezét egy kis beszélgetésbe kezdenek a vacsora előtt. Lilith kicsit érdeklődik, honnan ismeri a férfi Pierret, mire az el is meséli szépen. A következő megjegyzésen viszont elneveti magát.*
-Azért ennyire nem súlyos a helyzet. Na meg mennyi az esélye, hogy pont összefutunk az ismerőssel? Jó, Pierre más, mert tudtam, hogy itt dolgozik. De nem volt biztos, hogy ma is itt van. *magyarázza Lucius, majd ő kezd kicsit érdeklődni, mennyire tetszik a hely a lánynak, és hogy tudta-e kárpótolni az elmaradásért. Erre csak egy mosoly lesz a válasz, de ekkor a pincér is megérkezik, aki egy kis meglepetéssel is szolgál a párosnak, egy üveggel a legfinomabb pezsgőből. A férfi ki is tölti nekik, majd az étlapot is átnyújtja, aztán már tovább is áll. Nem akar zavarni, épp csak annyit van ott, amennyit szükséges. Lucius pedig koccintásra emeli poharát.*
-Remélem az egyik legszebb estéd lesz. *mosolyodik el a férfi, majd iszik pár kortyot az italból. Ezután az étlap kerül a kezükbe, de úgy tűnik, Lilith nem mer választani, inkább Luciusra hagyja a döntést.*
-Annyira én sem értek hozzá. Pár ételt ismerek csak. *mondja, miközben szemei az étlapot vizsgálják. Lilith viszont tovább győzködi a jó döntés fontosságáról, így Lucius csak rá pillant.*
-Nem kéne egy étel miatt elrontani az estét. Menjünk inkább biztosra akkor. *tovább kutatja a megfelelő ételt, majd egyszer rá is bök a füzetre.*
-Ez jó lesz. Limoges-i szűzpecsenye. Ahogy látom, se csiga se semmi hasonló nincs hozzá, csak a helyi szájíz szerint ízesítik. Ha neked is jó, akkor... *pillant a lánykára, majd megfordul, s Pierre után kezd kutatni. Leadja a férfinak a rendelést, aki rögtön el is siet a konyhára. Közben Lilith a pezsgőt dícséri tovább.*
-Szerintem is nagyon finom. És nem rossz ötlet, majd kérünk egy üveggel. *mosolyodik el, s tovább simogatja a lányka kezét. Pierre hamarosan meg is érkezik a kért ételekkel, majd jó étvágyat kíván, s ismét eltűnik.*
-Hmm, jól néz ki. Akkor hát... Bon appétit! *egy újabb mosoly, majd jöhet a kés és a villa, s már falatozni is kezd. Mivel nagyon finom az étel, így elég gyorsan fogy is, pedig nem spóroltak az adagokkal.*
-Na, hogy ízlik? *kérdi Lucius, miközben egy kortyot iszik, majd folytatja az evést.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 1:09 am

- Jó tudom, csak néha aggódom, ennyi az egész. *ismeri be kissé szégyenlősen, hiszen nem akart ő rosszat mondani, csak egyszerűen hihetetlen még mindig a számára ez az egész, hogy Lucius pont vele van. Na de csak felérnek hamarosan a toronyban található étterembe és már asztalt is kapnak. Lilith furcsálja, hogy Lucius ennyi embert ismer, így hamar meg is jegyzi a dolgot, amire kap is választ, méghozzá elég logikusat.*
- Nem is tudom, de ki tudja... lehet, hogy szerencsénk lesz. *mosolyodik el kedvesen, majd ez után már jön is az ital és ahogy hallja a férfi szavait, tényleg nagyon igyekszik most a lány kedvében járni és ez sikeres is lesz, legalábbis Lilith már most biztos benne. Az ételválasztás viszont nehéznek bizonyul, így hát Lilith rábízza ezt a magiszterre és szépen meg is indokolja, hogy ő miért nem akar választani magának.*
- Hmm, jól hangzik. *mondja végül, amikor Lucius választott, majd a rendelést is leadja és elég hamar meg is kapják a szép adag ennivalójukat, így hát a lányka meg is nézi magának a remek ételt.*
- Bizony, jól néz ki. Neked is jó étvágyat. *pillant rá mosolyogva, majd elereszti Lucius kezét és hamarosan neki is látnak a vacsorának. Tényleg finom, így hát nála is gyorsan fogy, de néha a pezsgőből is iszik egy kis adaggal. Van még bőven, nem sajnálja magától.*
- Nagyon ízletes, tényleg. Remekül főznek itt. *mondja vidáman és tényleg gyorsan eszik. Ha minden így folytatódik tovább, csendben és ebben a romantikus hangulatban, úgy negyed óra alatt el is fogyasztják az ételeiket, majd Lilith hátradől és kiissza az utolsó korty pezsgőt, ami még ki volt neki öntve a poharába.*
- Huhh, tele vagyok, köszönöm a vacsorát. *mondja kedvesen a férfinek, de most nem nyúl előre a keze után, hanem inkább csak élvezi hogy egy helyben ülhet, na meg a csodálatos kilátást.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 1:39 am

-Lehet, de a szerencse már nem rajtam múlik. *mondja picit felnevetve, hisz valóban megvan rá az esély, hogy összefutnak azokkal a bizonyos ismerősökkel, de lássuk be, azért ennek kicsi a valószínűsége. Lucius nem éppen ötven fős kis falukból szerezte azokat az ismerősöket, ahogy azt Pierre példája is jól mutatja. Az ételek kiválasztása előtt kapnak egy kis ajándék pezsgőt, de az étlap is a kezükbe kerül, s Lilith inkább a férfire bízza a választást, mielőtt valami olyat rendelne, ami megfekszi a gyomrát. Lucius ki is nézi a szűzpecsenyét, ami azért valószínűleg itt is hasonlóképpen készül, mint máshol, maximum az ízesítés más kicsit. Mivel a lány is rábólint, így rendel is két adagot, amire nem is kell túl sokat várni, s máris megkapják maguk elé. Először csak végigmérik az ételt, de nagyon ínycsiklandozóan néz ki, így már neki is fognak. Elég szép adagot kaptak, ami után biztos, hogy nem lesznek már éhesek. Az étel valóban finomnak bizonyul, mivel elég gyorsan fogy mindkét tányérról, anélkül, hogy a páros falná az ételt.*
-Igen, profi szakácsuk van. Eddig mindig jót ettem itt. *mondja, s most sem véletlen, hogy épp ide hozta. Biztosra akart menni, s ezzel a hellyel ez sikerült is neki. Evés közben már nem nagyon beszélnek, inkább azzal foglalkoznak, így hamarosan mindkét tányér kiürül, ők pedig teli hassal, jóllakottan dőlnek hátra a székükben, miközben a pezsgőt kortyolgatják.*
-Egészségedre. Azt hiszem, én sem tudnék már egy falatot sem enni. *az étel fantasztikus volt, viszont olyan méretes adag, hogy az ember valóban győz utána levegőt venni, s kicsit egy helyben ücsörögve pihenni. Pár perc így is telik el, csak bámulnak ki a toronyból a kivilágított városra, majd Lucius töri meg a csendet.*
-Ha jól tudom, szülinapozni jöttünk elsősorban. Na és mi az, ami nem maradhat el egy szülinapról? *kérdi egy mosollyal, majd zsebébe nyúl, s egy lapos kis dobozt húz elő, fekete, bársonyszerű borítással. Az asztalra teszi, majd lassan a lányka elé csúsztatja.*
-Ez a tiéd! Boldog születésnapot! *mondja egy mosollyal, de a puszi csak később jár. Most azt várja, hogy a lány kinyissa a dobozt. Ha Lilith így tesz, egy különleges nyakláncot pillanthat meg a dobozban. Már maga a lánc sem egyszerű, vöröses-narancssárgás gömbökből és fém díszekből áll össze, a medál pedig egy fekete kő, láng mintázattal, mely egy fém keretben foglal helyet.*
-Na? Tetszik? *kérdi Lucius mosolyogva, s csak figyeli Lilith reakcióit.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 1:47 am

*Úgy tűnik, hogy mind a ketten elég hamar elfogyasztják az ételt, amely az adagot tartalmazza és többet Lilith se lenne képes enni.*
- Hát igen, remek ez az étel, de tényleg. *dícséri meg ismételten, hiszen tényleg ízletes. Na de amikor végeztek a vacsorával, akkor mind a ketten kényelmesen hátradőlnek a székükben, majd kortyolgatni kezdik az innivalót, amelyből Lilith még egy kicsit tölt magának és persze Luciusnak is, hogy ha kiürült esetleg a pohara - ebben az esetben a férfi kap először, ahogy illik. Na de egy kis időre csöndbe burkolóznak, viszont amikor Lucius megtöri ezt a rövidke csendet, a kék szempár rá szegeződik.*
- Oh, készültél még valamivel? *kérdi meglepetten, majd hamarosan az asztalra kerül egy igen szép dobozka és a lányka így meglepetten érte nyúl. Elég valószínű, hogy egy ékszer lesz benne, így hát lassan ki is nyitja azt, kíváncsian feltekintve néha a másik szemeibe is. *
- Köszönöm. *a puszit reméli, hogy később azért megkapja, mert az nélkül nem tökéletes egy ajándék. Na de a doboz teteje felnyílik, így a leányzó meg is látja az igen szép kis ékszert és főleg az a fekete kő köti le figyelmét.*
- Igen, nagyon... *simítja meg a követ, majd lassan felveszi a dobozból és ez után felkel és a férfihoz lép, majd megfordul.*
- Segítesz? *kérdi kedvesen, hiszen ha már ezt kapta, természetes, hogy fel is veszi. Úgy se húzott ma ékszert, tehát ez pont jól fog mutatni a csinos ruhájához. Hogy ha Lucius segít neki bekapcsolni a láncot, akkor a leányzó felé fordul, majd hosszan meg is csókolja a másikat.*
- Köszönöm. *súgja még egyszer, kedves mosollyal az arcán, még mindig nem nagyon távolodva el Luciustól és nem érdekli, hogy egy étteremben illik-e ilyesmit csinálni vagy sem, ő még meg is fogja ölelni a férfit.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 2:06 am

-Hát igen, Armand érti a dolgát. *mondja Lucius, egy kis szünetet tartva a hatás kedvéért, majd elneveti magát.*
-Csak vicceltem, nem ismerem a szakácsot. *mondja széles mosollyal, majd miután végeztek, csak kényelmesen eldőlnek székeikben, a maradék pezsgőt kortyolva. Lilith tölti ki, ő volt a gyorsabb, így még egy apró koccintás következik az újabb kortyok előtt. Egy ideig ezután csak ülnek, pihentetve gyomrukat, miközben a kilátásban gyönyörködnek, majd Lucius ezután előáll az ajándékkal. Mivel nem a vacsora az ajándék, az csak egy része.*
-Bizony. *feleli egy kedves mosollyal a férfi, majd Lilith elé csúsztatja az ékszeres dobozt. A köszönésre csak egy újabb mosoly lesz a válasz, s inkább csak figyeli Lucius, hogy mi lesz a reakció. Úgy tűnik, Lilithnek nagyon tetszik az ékszer, leginkább a kő, s ekkor fel is kel, s Lucius elé sétál, hogy az segítsen feltenni neki az ékszert.*
-Persze. Lássuk csak... *fél pillanat múlva már Lilith nyakában díszeleg az újonnan kapott ékszer, majd ezután Lilith már meg is fordul, s hosszan megcsókolja Luciust. A férfi természetesen viszonozza a csókot, magához ölelve a lánykát, hisz ő is nagyon boldog most vele. Amikor a csók véget ér, Lilith megismételt szavára Lucius is elmosolyodik.*
-Igazán nincs mit. *mondja, majd a nyakláncra pillant.*
-Talán a lánc nem az igazi. Ha nem tetszik, könnyedén le tudjuk cserélni. *mondja, s valóban a medál a fontosabb ennél az ékszernél. Hogy ezt Lilith tudtára is adja, beleülteti ölébe, majd megfogja a medált, s kicsit elhúzza a lány testétből, hogy mindketten láthassák.*
-Örülök, hogy már így önmagában is elnyerte a tetszésed. *kezdi a férfi, egy kis sejtelmes szünetet tartva, majd folytatja.*
-De ez nem egy hétköznapi medál. A tűz, amit a fekete kőben látsz nem csak minta. *mondja előbb még a medált, majd Lilith kékségeit figyelve.*
-Sárkánytűz van benne. Háromszor erősebb, mint a mágiával létrehozott tűz. A medál segítségével bármikor elő tudod idézni. Ráadásul irányítani is tudod vele valamennyire. *tudja a férfi, hogy Lilithnek mennyire tetszett, hogy ő hogy ért a tűzhöz, ráadásul a lányka ugyebár üvegcsontú, így egy ilyen ajándék tökéletes a számára. Legalábbis Lucius szerint. Remélhetőleg Lilithnek is hasonlóképp elnyeri a tetszését.*

//fagy//

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 11:27 pm

//olvad//

- Hát, azzal meg is leptél volna. *nevet kicsikét ő is, majd ez után hamarosan már a pezsgőt kortyolgatják egy újabb koccintás után, majd kis idő múlva Lucius előáll azzal a bizonyos ajándékkal, amelyet a lányka szülinapjára szánt neki. Így hát Lilith kíváncsian nyitja ki a dobozkát, majd amikor meglátja az ékszert, csillogó szemekkel emeli ki a dobozából, majd lép oda Luciushoz, hogy segítsen neki felrakni és amikor ez megtörténik, ismét csak hálálkodik a lányka és egy hosszú csókkal köszöni meg a gyönyörű ajándékot, amely igazán meglepetten érte, nem számított rá. Érzi az ölelést is és így egy kis időre bele is bújik az erős karokba, majd hamarosan Lucius a láncról is mond pár szót.*
- Szerintem nem rossz... de hogy ha úgy alakul, akkor lecserélem. De mondom, nincs vele semmi bajom. *egy picit csicsás, de hát az imádott férfitől van, természetes, hogy hordani fogja. Amikor viszont a férfi az ölébe húzza, kissé meglepődik és el is pirul, hiszen egy elég neves étteremben vannak és ott lehet, hogy nem illendő az ilyesfajta viselkedés, na de végül az is kiderül a számára, hogy ez az ékszer nem holmi sima ajándék, hanem ereje is van. Így hát a medálra tekint a lányka is, majd amikor a férfi elárulja neki, hogy még is mit takar, szemei kissé elkerekednek.*
- Oh, hát ez... ez csodálatos. Tényleg nagyon köszönöm, tényleg tetszik és biztosan hasznát fogom majd venni. *öleli meg szorosan a másikat, miközben több puszit is ad Lucius nyakára. Na nem felhúzni akarja a másikat jelen pillanatban, kívételesen, hanem kedveskedni neki és így hálálkodik.*
- Vigyázni fogok rá. *néz végül bele a másik szemeibe, miközben fejét az erős vállra hajtja és nem is óhajt nagyon semerre se menni onnan, bár érzi, hogy egyre inkább kezd elpilledni.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 11:46 pm

*A szakácsot tényleg nem ismeri, de akár ismerhetné is. De ez most tényleg csak egy kis humor volt, viszont amikor egy dobozt húz elő a zsebéből, az teljesen komoly. Egy ajándékkal is kedveskedik ma a férfi a fiatal leányzónak, méghozzá egy igen erős nyaklánccal. Na jó, igazából a medál az erős, nem a nyaklánc, s bár eddig is picit fura volt számára is a lánc, de remélte, hogy a lánynak tetszeni fog. Talán lehetne inkább valami kékesebb árnyalatú, vagy sima ezüst, ami jobban illik Lilithhez, de a lánykának ez is tetszik, legalábbis elmondása szerint.*
-Akkor jó. De mondom, nyugodtan lecserélheted olyanra, ami jobban tetszik, nem kell csak azért ezzel hordani, mert ezzel kaptad. *úgyis a medál a lényeges elem rajta. Azért segít felrakni Lilith nyakába az ékszert, majd ezután már kapja is a hosszú, érzelmekkel teli csókot, amit szívesen viszonoz is. Az ölelésből viszont ő az ölébe húzza a lányt, mivel még van mondanivalója a medállal kapcsolatban, s mivel már Lilith nyakában van, így a legegyszerűbb. Na meg jó is így közel lenni a lányhoz, akkor is, ha egy ilyen helyen vannak. Lucius végül el is meséli, hogy sárkánytüzet rejt a medál, ami azért nem kis plusz erővel látja el az amúgy sem gyenge - legalábbis mágiahasználatban - leányzót.*
-Igazán nincs mit. Én is biztosra veszem, hogy jól fog jönni. Főleg mostanság. *na igen, mikor Charles el akarja foglalni az iskolát, valóban jól jön egy ilyen kis segítség önvédelem céljából. Lilith ismét átöleli, s pár csókot lehel a nyakára, amire Lucius elmosolyodik, s végigsimít a leányzó hátán. A következő szavakra picit kuncogni kezd a férfi.*
-Ő is rád! *feleli széles mosollyal, hisz jaj annak, akit ez a tűz eltalál. A kék szemű lány ezután Lucius vállára dönti hófehér buksiját, s Lucius is odabújik kicsit.*
-Maradjunk még vagy szeretnél visszamenni? *kérdi a szép arcra pillantva, már amennyire ebben a pózban ez lehetséges.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-17, 11:54 pm

*A nyaklánc most már a leányzó nyakában pihen és ő maga pedig a férfi karjai között, azaz pontosabban az ölében. És ahogy hallja, szívesen adta ezt neki a férfi, így még jobban vigyázni fog rá, ebbe már most biztos. Na de végül a lányka odabújik a magiszterhez és pár apró csókot lehel a másik nyakába, miközben élvezi a gyengéd simításokat a hátán. Na de végül megjegyzi azt is, hogy vigyázni fog rá, de amikor Lucius azt mondja, hogy majd a medál fog őrá, akkor kissé ő is kuncogni kezd, de persze csak halkan.*
- Valószínű. *na de a lányka egyre jobban kezd elpilledni, így a kérdést hallva csak lassan felemeli fejét és a férfi szemeibe tekint.*
- Szerintem menjünk vissza. *lehet, hogy ma estére mást is ígért a férfinek, de lehet, hogy az holnap reggelre marad, mondjuk ébresztő gyanánt. Lassan kimászik hát Lucius öléből, majd visszasétál a helyére és le is ül, hiszen előbb fizetni kéne, csak utána hagyhatják el a helyet.*
- Még egy pezsgőt ne felejts el kérni. *pillant rá a másikra, miközben ő kiissza a saját maradék italát.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-18, 12:14 am

*Szerencsére a nyaklánc sikert ért el Lilithnél, így Lucius is megnyugodhat. Az egy dolog, hogy nagy erő lakozik benne, de tetszeni is kell annak, aki kapja, így mindeddig ez egy rizikófaktor volt. De nem lett gond, Lilith nagyon örül az ajándéknak, így pedig Lucius is. Összebújva váltanak még pár szót, majd a férfi érdeklődni kezd, hogy a lány inkább maradna és esetleg sétálna egy kicsit, vagy netán inkább a visszatérés mellett döntene. A Corivan lányka a második lehetőség mellett adja le a voksát, majd fel is kel, s a helyére csüccsen.*
-Rendben, akkor rendezem a számlát és indulhatunk is. *mosolyog Lilithre, majd ismét Pierret kezdi keresni. A férfi hamar meg is érkezik az asztalhoz.*
-Nagyon finom volt az étel. És a pezsgő is. Kérlek hozz még egy üveggel elvitelre és a számlát is kérnénk. *mondja a másiknak Lucius, Pierre pedig bólint.*
-Máris hozom barátom. Egészségetekre! *biccent mindkettejüknek, majd elvéve a tányérokat távozik is. Alig pár perc múlva meg is érkezik a kért pezsgővel egy stílusos kis szatyorban, s természetesen a számlával, amit Lucius rendez is, s természetesen még egy kis összeget hagy ott borravaló gyanánt. Ezután fel is kel a helyéről, majd kezet nyújt Lilith felé, hogy felsegítse az asztaltól és magához hívja, ahogy az úri kisasszonyokat szokás. Amikor ismét mellé ér a kék szemű szépség, Lucius kezet nyújt a férfinak.*
-Mindent köszönünk Pierre. Remélem találkozunk még! *búcsúzik el a magiszter, és a francia pincér is hasonlóan tesz.*
-Örültem, hogy újra találkoztunk. Vigyázz magadra és erre az elragadó teremtményre is Lucius. Au revoire! *ráz kevet mosolyogva a férfi is, a lánynak pedig illedelmesen fejet hajt. A páros pedig megindul a lift felé.*
-Csak a parkból hoppanálunk, nem innen az étteremből. *mondja mosolyogva a férfi, majd a liftben még egy újabb puszit ad a lánynak.*
-Remélem jól érezted magad és minden tetszett. Még egyszer boldog szülinapot! *egy rövidke csók még belefér, mielőtt a lift leér, majd ezután egy picit elsétálnak az "Öreg Hölgy"-től, s visszahopponálnak az iskolába. Az este folytatása pedig majd alakul, de annyi biztos, hogy mindenképp kellemes lesz, mivel együtt töltik.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-09-18, 12:21 am

*Miután a lány visszaül a helyére, úgy tűnik, hogy Lucius elég gyorsan intézkedik, na meg hála az ismerős pincérnek, gyorsan rendezik is a számlát, majd egy üveg pezsgőt még kérnek.*
- Köszönjük. *mosolyodik el a leányzó vidáman, majd amikor a férfi felé nyújtja kezét, természetesen azt megfogva kel fel a helyéről és kissé oda is bújik a másikhoz. Amikor hallja Pierre szavait, hogy a magiszter vigyázzon majd a lánykára, csak feltekint a férfire egy aprócska mosoly mellett és csak reménykedni tud benne, hogy együtt maradnak, még nagyon sokáig. Beszállnak hát lassan a liftbe, miután Lilith is mondott egy "viszlát"-ot, majd ott a férfi felé fordítja szép arcát a lány.*
- Azt mindjárt gondoltam. *mosolyodik el lágyan, majd a puszit viszonozza és ez után csak bólint egy aprót.*
- Jobb születésnapom még soha nem volt. *a szemei még mindig vidáman ragyognak, ahogy a férfit nézi, viszont amikor a csókot kapja ajkára, csak behunyja azokat és viszonozza is, kissé talán hosszabban is. A lift aljához érve kiszállnak belőle, majd megindulnak a park felé és hogy ha minden igaz, nemsokára már hoppanálnak is és ismét a Mysterioba kerülnek, ahol Lilith Luciussal marad egész éjszaka.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 7:49 pm

// Olvad főfolyosó - Troy //

* A fiú késik de ez nem gond. Amit meg is mond a másiknak aki erre vissza is kérdez. Csak gy fejrázás és egy mosoly a reakciója. Jelezve hogy tényleg nem nyugodjon meg. rákérdez hogy ragaszkodik e a faluhoz mert ő máshova menjen ha a másik is benne van természetesen. semmi rossza nem kell gondolni hiszen a lány sem teszi.*
- ööö igen, de nem csak arról híres Párizs hanem a kitűnő divatjáról* Kezdi el magyarázni a dolog és neki meg sem fordult a fejébe hogy a szerelemről is híres az a város. Elő is veszi a zsupsz kulcsot, de ez nem ugyan az amit Jas-nél használt. Az nem volt a legjobb mert hogy egy szökő kútba landoltak jó messze az üzletektől. Azt haza küldte és kért egy másikat. A fiú felé tolja a tornyot hogy megtudja fogni ha már így sikerült eldönteni hogy akkor hova is fognak menni. Amint megtörténik a tárgynak a megfogása a lány már érzi is a húzást és hopp Párizsba vannak. Kicsit fura ugyanis egy háznak a tétjén landolnak. A lány csak felsóhajt és a fiúra pillant.*
- Nagyon remélem hogy ott vagyunk.* Ő innen még nem látta Párizst és a háztetőkön semmi érdekes nincs is. Egy kis magyarázatra szorul ez a dolog így bele is kezd.*
- Van egy férfi aki apunak gyártja a kulcsokat és mindig valami fura helyen szoktam landolni. Mondjuk lehet csak velem csinálja ez már mint a kulcs* Pillant a toronyra amit el is tesz a zsebébe, hiszen haza is kell jutni valahogy. Nincs reggel így nem szabad sokat időzni.*
- Keresünk valami lejáratott* Mosolyodik el és körbe is néz a tetőn hogy hol tudnak lemenni. Van egy ajtó mely valószínű hogy levezet.*
- Azt hiszem arra kell menni* Jegyzi meg bár hangján is lehet hallani hogy nem biztos a dologban. A fiúra pillant majd elindul az ajtó irányába.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 8:04 pm

* A suliban még váltanak egy párszót, és kíváncsian figyeli, hogy hova is szeretne menni Diana. Egy kicsit meglepi, de benne van, legalábbis úgy, hogy nem tud róla, mivel egyből megfogja a zsupszkulcsot, és már érzi is a húzást, majd... Egy tetőn landolnak. *
- Egy tető? Ezt otthon is láthatom. Azt hittem Párizs ennél szebb.
* Sóhajt szomorkásan maga elé, mert nem erre számított, de mivel meghallja a magyarázatot így leesik neki. Finoman homlokon csapja magát, és az ajkain ennyi csúszik ki: "hát persze." Szidná magát, csak azt lány társaságában nem szívesen tenné. Ahogy körbe néz, azért annak örül, hogy több pénzt hozott a kelleténél. Ki tudja, hogy itt mennyibe kerül egy egyszerű ing, ha már létezik itt olyan. Feláll, majd Diana-ra pillant kérdőn. *
- Biztonságos az ajtó? Lehet, hogy nem örülnének neki, hogyha csak úgy besétálnánk rajta.
* Mivel legszívesebben egy tűzlétrát keresne, de mire ezt megtudná a másikkal osztani, addigra már az ajtó felé indul el. Sóhajt egyet, és egy váll rántással követi, és kíváncsi arra, hogy mit rejt az ajtó. Inkább előre megy, ha már valaki támad, akkor őt üssék le elsőnek. Megfogja a kilincset, és elkezdi rángatni, mire rájön, hogy lehet elsőnek le kéne nyomni a kallantyút. Abbahagyja ezt a gyerekes játszadozást, majd kiegyenesedik, és megköszörüli a torkát, mintha semmi sem történt volna, és lenyomja a kilincset... És nem történik semmi. Felvonja a szemöldökét, és megpróbálja újra, de semmi. *
- Ez most elég gáz.
* Ejti ki az ajtónak a szavakat, mert nem gondolta volna, hogy pont egy ajtó állítja, meg de lehet, hogy a varázslattal szemben semminek sincsen hatalma. Körbe néz, hogy ki láthatja meg őket, és amint látja, hogy lényegében senki, előhúzza a pálcáját, és kimondja a varázsigét. *
- Alohomora.
* Halk kattanás, és az ajtó már nyílik is. Büszkén kihúzza magát, és egy elégedett mosoly is kiül az arcára, majd félve kinyitja, hogy bekukucskáljon. De egyenlőre sehol senki. *
- Maradj mögöttem.
* Szól hátra, természetesen hátra nézve Diana-hoz, majd elindul lefelé a lépcsőn, ki tudja, hogy mi jön vele szembe. A lépcső felénél morgást kezd el hallani, majd megtorpan. Valahogy nagyon nem tetszik neki ez a hang, és ehhez még egy "gazda" is akad. *
- He-he, aranyos kutya.
* Kezd el remegni a keze, és a szemei is kikerekednek, majd elkezd hátrálni, remélhetőleg Diana is, és nem most fogják őket felfalni. Amint neki indul a kutya a lépcsőnek, megfordul, és elkiáltja magát, hogy "futás", reméli, hogy nem gyökerezett le a lány, és eltud futni. Ha ez megtörténik odafent az ajtót rávágja az ugató kutyára, és hátát neki támasztja. *
- Javaslom keressünk egy másik lejáratot.
* Vakarja meg zavartan a tarkóját, mert ez az ajtó nem volt túl biztonságos, legalábbis amíg nem veri fel az egész házat, és rá nem jönnek, hogy itt vannak. *

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 8:38 pm

* Erre azét lehet számítani ha valaki arra adja a fejét hogy ezzel a lánnyal utazzon hogy nem egy szokványos helyere érkezik. Semmi sem szokványos a lány körül de ő már megszokta. Troy megjegyzése nem szegi kedvét bár nem volt valami kedves ez tény. Látja hogy homlokon csapja magát és ezen elmosolyodik. A kérdés jó.*
- Fogalmam sincs* Mondja komolyan mert hát nem tudja hogy milyen háznak a tétjén vannak. Körbe néz hogy van e más megoldás.*
- Ha nagyot tud ugrani akkor a tetőkön is eltudunk jutni* Kezét az egyik irányba emeli és egy kupolás épületre mutat.*
- Ott van az áruház.* Nincs messze szóval csak pár háztömb és meg is fognak érkezni. Már egy cipőjét le is veszi hogy ugorni tudjon bár abban nem biztos hogy képes lenne átugrani a távolságot. Inkább a cipőt vissza veszi és el is indul az ajtó felé. A fiú kicsit bénázik az ajtóval és ez mosolygásra készteti. Az ajtó nem nyílik ami fura a szöszi számára.*
- hm* csak ennyit mond és úgy tűnik még is csak a tetőn való közlekedés lesz a nyerő. A körbe nézést nem érti a szöszi mert hát a tetőn ki lenne rajtuk kívül de ekkor eszébe jut ha ők itt vannak akkor más is lehet így bólint egyet elismerés képen. A fiú varázsol és az ajtó ki is nyílik. A szavakra csak bólint egyet. Követni is kezdi a fiút szépen lassan. Ő is hallja a morgást de nem figyel oda így mikor a fiú megtorpan ő szépen neki megy. Nem volt távol tőle és a fiú hirtelen állt meg.*
- Bocsi* Mosolyodik le hátrébb lép egy lépést. Egy kutya van az útba aki nem tűnik valami barátságosnak. Ő is hátrálni kezd amik ezt a másik megteszi. A futás jelszóra futni kezd bár magassarkúban ez elég nehéz. Valahogy megoldja és a fiú az ajtót a kutyára csukja.*
- Ez remek* Sóhajt fel és vissza tér az első ötletéhez. Le is dobja mind a két cipőjét és a párkányhoz sétál. Le is néz a mélybe.*
- van téliszonyod?* Kérdezi meg komolyan, mert neki nincs, de ettől még a másiknak lehet.*
- Szerintem kezd te* Mondja komolyan és a fiúra pillant. Neki más ötlete nincs és mivel más ajtó sincs így vagy itt maradnak és elbánnak a kutyával vagy a másik házzal próbálkoznak. Kb hat métere van a másik ház teteje. Az talán átugorható.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 8:59 pm

a kis tény. Majd leesik, és meg is üti magát, hogy miért nem gondolt erre. Feláll, majd az ajtót kezdi el fürkészni a szemeivel. Közben nem is figyel Diana-ra, csak az oltári nagy hülyeségére. Erre meglepődik, és lassan a lány felé fordul. *
- Mi? Nem vagyok Pókember, se Szuperman.
* Vallja be őszintén, mert hát ez elég rossz ötlet, és nem egy távugró bajnok, így lehetetlen lenne a számára ez az ugrás. Majd inkább mégis csak az ajtót választják, ami nem túl nyerő ötlet, mert ki tudta volna, hogy egy vadállatot tartanak itt. A morgásra megtorpan, és érzi is az ütközést, mire majdnem előre bukik, de szerencsére megtartja magát, majd amint feltűnik előtte a kutya, ami nem azért fut feléjük csaholva, mert barátkozni akar. Erre hátrál, majd a "futás" szó kiejtésével, el is indulnak vissza felé. Szerencsére időben érnek fel, így rá is tudja csapni az állatra az ajtót. Majd Diana-t elnézve, neki valami más ötlete van, és ezt a tekintetével is végig követi. A kérdésre összevonja a szemöldökét. *
- Hogy mi?
* Ez csúszik ki belőle, majd látva, hogy mire is gondol nyel egyet, és kicsit akadozva megszólal. *
- AÖÖAAHH... Szerintem ez nem túl jó ötlet. Én nem szeretném kitörni semmimet sem.
* Lenéz a pálcájára, és rájön, hogyha már varázslók akár ezzel kezdhetnének is valamit. Reméli, hogy ezért nem fogják leszedni a fejüket, hogy muglik közt varázsolgatnak, de nem lenne ennyi gond, hogyha a zsupszkulcs jó helyen tett volna ki. *
- Nálad van a pálcád? Talán átröpíthetnénk egymást a testlebegtető varázsigével.
* Milyen jó, hogy megtanulta az összes varázsigét, így van is értelme, mivel most lehetne használni is. Oda sétál a lány mellé, lenéz a mélybe, és kikerekedett szemekkel felegyenesedik, majd a távolba néz. *
- Én a kutyát választom.
* Lehet nem túl jó ötlet, de semmi sem veszi rá, hogy ugorjon a háztetőkön. Így elindul az ajtó felé, de félúton megtorpan, és elkezd gondolkozni. *

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 9:12 pm

- Hát pedig kár* Biggyeszti le ajkát mert ő szívesen kipróbálta volna hogy a fiú mennyire tud repülni. Na de ez most nem fog megtörténni. Az ajtó nyílik és be is mennek de egy kutyát találnak és mivel ennek a lánynak nem szimpi a jószág így hát simán bele megy a futásba. Ismét a tetőre kerültek és a lány már neki is készült az ugrásnak.*
- Nyúl* csúszik ki a száján mert ő aztán benne van minden örültségbe és hát csak nem lehet olyan nehéz átugorni azt a hat métert. A kérdésre a zsebéhez kap.*
- Aham van* Bólint is egyet határozottan és talán nem is olyan rossz ötlet. Troy oda megy hozzá és le is néz a mélybe ahova a lány is épp néz.*
- A pálcával az a baj hogy nem vagyok valami erős varázsló de megpróbálhatjuk. Max. meghalsz* Vigyorodik a másikra mert hogy ő úgy gondolta hogy egymást fogják lebegtetni a másik oldalra.*
- Hát jó* Sóhajt fel gy aprót és belép a párkányról. Cipőjébe bele bújik.*
- Tudsz varázsolni egy szelet húst? Azt a kutyák szeretik és ha oda adnánk neki akkor lehet nem bántana* Fejti ki gondolatát és ő úgy gondolja hogy jó ötlet. A kérdés már csak az hogy a fiú mit gondol erről.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 9:33 pm

* Nem akar ugrálni, se repülni, csak lejutni a házról, így az ajtót veszi célba, ami lehet nem túl jó ötlet, sőt biztos, így inkább visszatérnek az induláshoz. Majd közelebb lép a másikhoz, és letekint, majd kijelenti, hogy inkább a kutyát választja. *
- Nem vagyok nyúl.
* Kezd tényleg besértődni, a kezeit össze is fonja a mellkasa előtt. Majd inkább a testlebegtető bűbájra gondol, de úgy tűnik, hogy az rosszabb, mintha ugrana. A megjegyzésre, hogy meghal, kikerekedett szemekkel fordítja a fejét a mellette álló lányra. Egy gúnyos nevetésszerű csúszik ki a száján, mint ha azt akarná mondani, hogy remek poén volt. *
- Haaah... Te beszélsz Aysha-val.
* Lenéz még egyszer, és komolyan az lett volna a vicc, hogy meghal. Így inkább bevágja a durcát, majd egy valamit megjegyez, ami egy kicsit fáj neki. *
- Na, szép tehát akkor ennyire nem szeretsz. Jól van, megjegyeztem.
* Háttal fordul Diana-nak, és elkezd agyalni, hogy merre is lehetne menni, hogy még véletlenül se essenek bajuk. A lány remek ötletére sóhajt egyet, és felé fordul. *
- Az a vadállat?! Te megnézted a fogait?! Mert szerintem arra nem elég egy szelet hús.
* Kezd úgy beszélni, mint egy idegbeteg, de ez is csak a feszültségtől van, hogy nem látta Diana, hogy mit is csinál. *
- Mindjárt kitalálok valamit.
* Leül a földre, törökülésbe, és a fejét a kezeire támasztja, és úgy próbálja meg kigondolni, hogy a mágiát, és a lejutást, hogyan lehetne megkettőzni. Aztán mintha fény gyúlna a feje felett, egyszer csak felpattan. *
- Csalogassuk ki a kutyát, és zárjuk ki. Majd akkor varázsolok, én mert a végén kutya eledel leszünk. Búj el az ajtó felett. De szerintem vedd le a magassarkúdat. Tartok bakot, és kinyitom az ajtót, majd mikor nekem támad a kutya testlebegtetővel megállítom, te meg ugorj le, és menj be, megyek én is, és akkor becsukjuk az ajtót.
* Elégedett mosoly jelenik meg megint az arcán, hiszen ennél jobbat nem találhatott volna ki, majd mielőtt bármit is tudna reagálni Diana folytatja. *
- Van kérdés? Nincs. Nagyszerű.
* Csapja össze a kezét, majd az ajtóhoz megy, és összekulcsolja az ujjait, hogy ha feláll rá a lány, akkor feltudja tolni a "tetőre". *

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 9:52 pm

- Jó, jó* Sóhajt fel mert igazából csak magának szánta és nem is akarta kimondani de hát nincs mit tenni kimondta. Látja hogy a fiú keresztbe fonja a karját.*
- Na meg ne sértődj itt nekem* Mosolyodik el kedvesen és tényleg nem akarja hogy Troy megsértődjön. Egy bocsánat kérő pillantást ereszt meg a fiúnak.*
- Én biztos nem mert tuti megölne* Tiltakozik mert simán kinézi a lányból. Már meg is jelenik a kép előtte elmeséli hogy mi is történt és a lány elvarázsolja békává vagy lehet megfojtja.*
- Fiatal vagyok én még a halálhoz* Mosolyodik el és ezzel bele is egyezett az ajtós dologba. Mikro a fiú hátat fordít oda lép hozzá és pici kezét a vállára teszi.*
- Izé sajnálom. Persze nem akarom a halálod* Mondja bűn bánó hangon és a nem szeretsz részt meg sem hallja vagyis el engedi a füle mellett.*
- Akkor legyen kettő* Adja az ötletel de a fiú közli hogy majd valamit kitalál így a lány a párkányra ül és a kezén lévő karkötővel kezd el játszani. Neki semmi ötlete de majd a fiú biztos kitalál valamit ha már így kijelentette. Érdekes ötlettel áll elő a fiú amit meg is oszt a szőkésséggel.*
- Hát jó de én nem mondom meg Ayshának hogy meghaltál* Mondja egy apró sóhajjal majd a cipőt megint leveszi. Kitudja hányadára mert hogy egy párszor már ma megtette. Rá is áll a fiú kezére és felmászik ahova kell vagyis az ajtó fölé. Száját elhúzza mert így tiszta kosz lett. Se baj ez van. Azt még nem tudja hogy fog leugrani de majd kitalál valamit.*
- Izé....hogy fogod kicsalogatni? És ha már többen vannak,* Pillant le a fiúra és szemében kíváncsiság csillog.*
- Lássuk!

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 10:13 pm

* Keresztbe fonja a mellkasa előtt a karjait, majd hátat fordít a lánynak. Eléggé rosszul érintette ez a dolog, és nem is fogja ezt leplezni. *
- Nem fogok.
* Még mindig durcás, persze, hogy ez kicsit rosszul esett neki, de megpróbálja magát hamar túl tenni rajta. Viszont az átlebegtetős ötlet kilőve, mert nem szeretne meghalni Diana kezei által, meg hát akkor neki kéne beszámolnia Aysha-nak, hogy mi lett vele, amit lát, hogy nem fogja megtenni. *
- Akkor ez az ötlet kilőve.
* Sóhajt egyet, majd másra kezd összpontosítani a kutyára. A hús ötlete elég nagy marhaság, és helyette egy másikon kezd el gondolkozni. Amikor megvan tájékoztatja Diana-t, viszont a megjegyzésre, elneveti magát. *
- Hát, pedig mástól nem fogja megtudni. De gondolkozzunk pozitívan, nem fogok meghalni.
* Komolyan gondolja, tehát bízik abban, hogy a kutya által nem lesz "szalonna". Diana egyik kérdésére összevonja a szemöldökét. *
- Bízzunk abban, hogy ezalatt az 5 perc alatt nem szaporodott.
* Sóhajt egyet, és az ajtóhoz lép, hogy kinyissa, és felkészüljön, mikor is eszébe jut valami. *
- Ööö...
* Ránéz a lányra, és szíve szerint megkérdezné, hogy elkapja leugrásnál, de inkább megrázza a fejét, és kinyitja az ajtót. Egyet nyel, majd belép, és lefelé kezd el menni a lépcsőn halkan. Bár lehet, hogyha halkan megy, akkor a lépcső alján fog farkas szemet nézni a döggel, ami lehet, hogy nem túl nyerő. Kb. három-négy fokot ment le, és itt megállva elkezd trappolni, de persze szolidan, nehogy a ház lakókat is felébressze vele. Ez úgy látszik, hogy hatásos, mert megint vicsorít rá a kutya. Nem mozdul semmit, hátha egy kicsit lenyugszik az állat, de a morgásából, és a nyáladzó szájából nem úgy tűnik, mint aki hamarosan lenyugszik, így egy zavart vigyorgást mutat a kutya felé, majd elkezd futni, fel a lépcsőn ki a tetőre, de most nem csukja be az ajtót. Megfordul, előkapja a pálcáját, és kimondja a varázsigét. *
- Mobilicorpus.
* Lehet, hogy nem mondja ki elég gyorsan az igét, eltakarja a szemét, amint látja, hogy ugrik a kutya, és el is esik. A pálcát tartja, és egy kisebb sokk után, lassan elveszi a kezét a szemétől, és akkor látja, hogy szinte felette lebeg a kutya. Nyel egyet, és a szabad kezével megtörli az izzadt homlokát. Az biztos, hogy ezután 5 évet öregedett, de összeszedi magát, így kicsúszik a kutya alól, és feláll. Mivel most nincs ideje leporolni magát, így hátramenetben kezd el menni Diana felé, hogy még véletlenül se szűnjön meg varázslat. Amint odaért az ajtóhoz, felnéz a lányra, és nyújtja a kezét. *
- Ugorj.
* Persze ez így eléggé vicces lesz, hogyha a nyakába ugrik, de mindent a célérdekében. Hogyha nem tud leugrani, akkor természetesen segít neki. Amint leszáll Diana, az ajtóhoz tolja, hogy menjen le a lépcsőn, majd ő is bemerészkedik az ajtón, amire megszűnik a varázslat, mivel maga után becsukta, így már kívülről lehet hallani az ugatást. *
- Akkor most húzzunk innen.
* Adja ki a parancsot, és közben elrakja a pálcáját, majd óvatosan lesétál a lépcsőn, nehogy még egy ilyen fenevad megtámadja őket. De mivel tiszta a ház, így elkapja Diana kezét, és rohanni kezd a kijárat felé. Persze ez sem megy túl könnyen mivel ez is zárva van. Így újra előveszi az ajtó nyitó varázslatot, és amint nyílik a kijárat, kirohan rajta, magával húzva a lányt. *
- Na, ez meleg volt.
* Jegyzi meg, majd a tető fele néz, hogy csak nem fog a nyakukba ugrani. Mikor ezzel megbizonyosodik, a lány kék szemeibe néz, és kérdőn tekint rá. *
- Merre tovább?
* Ez az első kérdés, amit ráhagy a másikra, mert ő nem ismeri Párizst, csak olvasott róla, de Diana tudja, hogy merre van a bolt, így várja, amíg el nem indul. *

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 10:54 pm

* Nem akarta a fiút megbántani és még is sikerült ezért hát bocsánat kérően pillant a másikra. Nem gondolta volna hogy ez a srác ilyen ki érzékeny lélek de most kiderült számára. Oda fog figyelni hogy mit mikor mond már ha tud természetesen. Mivel a leányzó nem valami erős varázslásból vagy fogalmazunk inkább úgy hogy nem mindig így hát ez a terv kilőve. Majd sokat gyakorol é fejlődni fog sőt még az is lehet hoyg tehetséges lenne ha ezt elhinné magáról. Csak bólint egyet hogy kilőve. Egy másik ötlet támad amit végre is fognak hajtani.*
- Oké Troy nem fog meghalni* Ismétli meg jókedvűen és el is mosolyodik. Ezután felmászik arra a bizony helyre és pár kérdést is fel tesz a fiúnak.*
- Bízzunk benne* Ért egyet mert hát azt nem lehet tudni milyen mutáns kutyával állnak szembe. Lehet osztódásra képes. Na igen most hogy megtudta hogy az állatok gondolkodnak bármit kinéz belőlük ezek után. A fiú megáll amit nem ért.*
- Mi az? Csak nem többen vannak?* Pillant le a fiúra mert hát ő nem hall semmit de lehet a másik igen. Nem érti mire is rázza a fejét de a fiú eltűnik. A lány dúdolászni kezd mert hát ő ott nincs veszélybe na meg mit csináljon amíg a fiú oda van. Az égre emeli kék szemeit és meg is fordul nem figyelve az ajtót. Elég szép felhők kúsznak oda fönt.*
- Az ott egy bárány az meg egy teknős* Mosolyodik el és már vagy ezer éve nem játszotta ezt a játékot. Elégé leköti most ez.*
- az állatok gondolkodnak de a felhők nem.......és nem ugranak* Pillant le a fiúra és akkor kapcsol hogy neki kéne nem pedig a felhőknek. Megfogj a fiú kezét és szépen le is ugrik. Nem a nyakába ugrik hanem mellé. A fiú már menne de a lány megköszörüli a torkát.*
- A cipőm fent maradt* Mondja szomorúan mert bizony ő mezit lába van éppen. Mit is lehetett volna várni ettől a lánytól?*
- Cipő nélkül is tudom az utat* Vigyorodik el bár sajnálja azt a cipőt bár nem az első esett hogy elhagyta a cipőjét.*
- Köszi Troy* Mondja neki kedvesen és el is indul a lépcsőn lefelé egészen ki az utcáig. A talaj elég hideg de hát ez van. A fiú karját meg fogja és húzni kezdi.*
- na gyere már* Mondja neki játékosan és futni kezd a lány. Hát igen a boltból ha nem dobják ki mezit láb akkor szerencséje lesz. Pár sarok és ott is vannak.*
- Íme* Tárja szét két kis kezét és csillogó szemekkel néz a másikra. Fel van dobódva.*
- Először veszünk nekem cipőt mert hát így nem mászkálhatok aztán a többi* Néz végig magán és mutat az egyik üzletbe ahol cipőt lehet venni. Szépe el is indul felé de azért a fiúra pillant a válla fölött hogy jönne vagy sem.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-03, 11:22 pm

* Csak felvonja a szemöldökét, hogy Diana milyen furán viselkedik, mert eddig nem vette észre, hogy ennyire bolond lenne. Végül is most nem ez a fontos, hanem, hogy lejussanak innen. A kutyát kicsalogatva a tetőre mondja el a varázslatot, hogy ne támadja meg őket, amíg bemennek az ajtón. Nyújtja a kezét, hogy szívesen segít neki lejönni, bár ami ezután jön kicsit elszakad nála a cérna. Még jó, hogy előző éjszaka levezette a feszültséget Aysha-val, mert ezt nem lehet tiszta idegekkel bírni. *
- Mi van?
* Kicsit ingerültebben kérdez a torok köszörülésre, mert most pont nem az az időpont, amikor meg kéne állni. Mikor a "cipőm fent maradt" mondatot meghallja, lehunyja a szemét, és az üres kezébe temeti az arcát. *
- Hogy az a b.....
* Nem fejezi be a mondatot, csak megköszörüli a torkát, ezzel elnyelve az esetleges káromkodást. Kifújja a levegőt magából, majd inkább későbbre hagyja a bosszankodást. A köszönésre nem igazán figyel, mert azzal van elfoglalva, hogy minél előbb kijussanak a házból. Viszont a ház előtt, feltekint még egyszer a tetőre, hátha a kutya vérvörös szemekkel figyeli, hogy merre mennek, de ennek semmi jele. Csak azt veszi észre, hogy a karját fogják, és húzzák. Kicsit gyorsan jön mindez, de tartja a tempót, így már ott sétál a lány mellett. Amikor megérkeznek, szinte az álla a földet veri. Tekintetével követi az épület magasságát, de nem nagyon tud sokáig erre összpontosítani, mert Diana hangját hallja. *
- Mi? Ja, persze, amit csak akarsz.
* Még mindig el van képedve ettől a látványtól, és nem igazán tudja felfogni, hogy mit mond, de ez nem is annyira fontos, hiszen megbeszélték, hogy amit kér Diana azt megveszi neki. Viszont megrázza a fejét, hogy kiverjen mindent az agyából, majd már ott is van a lány mellett. *
- De szerintem ne magassarkút, bár ha nem fog fájni a lábad tőle, hogyha bejárjuk az összes üzletet, akkor végül is mindegy.
* Nem tudja, hogy mire gondolt a cipő vásárlás alatt a lány, de majd megfogja tudni. Belépnek a cipő boltban, és arra megy amerre a másik vezeti. *

// Történetünket akadályozza egy kapu... xD Tehát pici fagy, aki szeretné tudni a továbbiakat, a reklám után is maradjon velünk. //

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-04, 1:22 am

// A kapu már nem akadály, így hát olvad //

* Na igen kicsit bolond ez a lány de így kell szeretni. A fiú valószínű nem tudta hogy mire is vállalkozik mikor bele ment hogy Párizsba jöjjön a szőke ciklonnal. A kutyát Troy el is intézi hiszen ügyes fiú ez a lánynak is feltűnik. Na de szegény ott hagyta a cipőt amit közöl is a fiúval. Látszik a másikon hogy valami baja van de ezt nem érti a szőkeség. Azt gondolja hogy biztos a stressz miatta és nem miatta.*
- Ügyes voltál és a kutya már nem fog bántani szóval nyugi meg* Mosolyodik el kedvesen és el is indulnak. talán a fiúnak is jót tesz majd egy kis vásárlás. Amit ez a leányzó már nagyon vár. Első dolga az lesz hogy egy cipő boltba rángatja a fiút mivel hogy mezítláb van.*
- Nekem meg van szokva, mert mindig abba vagyok és nem akarom az egészet bejárni, de azért rendes tőled hogy félted a lábimat* Mosolyra húzódik szája mert tényleg rendesnek gondolja. Meg is érkeznek a cipő boltba és kék szemei fel csillognak a sok cipő láttán.*
- Ez remek lesz érzem* jegyzi meg boldogan a fiúnak és el is indul hogy meghódítsa a boltot. Kissé furán néznek rá hogy mezit láb van de őt ez nem érdekli. Nem válogat sokat mert tudja hogy mit akar. Elég tudatos ha vásárlásról van szó. Egy fekete magassarkú néz ki mely strassz köves és igazán szép.*
- Ez nagyon szép de fel fogja törni a lábam* Sóhajt fel mert hoyg az új cipőknek szokásuk.*
- Mivel csak pár órát leszünk itt így el is döntöttem* Pillant a fiúra és elvesz egy 37 számmal jelezett dobozott. Bele kukkant hogy az van e benne és mikor meggyőződött róla hogy az akkor a pénztár felé veszi az irányt.*
- Mehetünk* Mondja a fiúnak és ha minden igaz akkor oda is mennek. A pultra fel teszi a dobozott és a zsebébe nyúl hogy fizetni tudjon. Ez nem volt benne a megállapodásba így ezt ő szeretné állni. Amikor kész vannak mindennel a lábára húzza a szép cipőt.*
- Egész jól áll vélemény?* Nadrágját feljebb is húzza hogy lássa a fiú rajta és rá pillant egy mosoly kíséretében mely inkább a cipőnek szól de ezt a fiú nem tudhatja.*
- Akarsz magadnak vásárolni? * Kérdezi meg kiváncsian a másiktól és szépen el is indul jobbra.*

Tárgy: Re: Párizs 2010-10-04, 1:41 am

* Nem egészen azt várta ettől az egész helyzettől, amire számított, így nem káromkodik, hanem visszafogja magát. Kicsit lehunyja a szemét, és lehajtja a fejét, de amikor meghallja a megdicsérést, felnéz, de a falat kezdi el maga előtt kémlelni. Összeráncolja a homlokát, és már szólásra nyitná a száját, de inkább hagyja, és nem mond semmit. Mikor leérnek egyből egy cipő boltban kötnek ki, ahol az eladók kicsit furán néznek rájuk, de ezt inkább csak arra következtet, hogy mezítláb van Diana. A magassarkúra, tesz egy megjegyzést, mert lehet, hogy nem lenne célszerű ez a fajta lábbeli. De megnyugtatják, hogy már hozzá van szokva. *
- Rendben, ahogy gondolod. Bár mondjuk egész erős vagyok, így akár tudlak is vinni, ha nagyon elfáradnál.
* Egy ötletet ad, bár nem nagyon ért az efféle cipőkhöz, még nem volt vásárolni egyik lánnyal sem, de ideje mindent elkezdeni. A kezeit útközben a zsebeibe süllyesztette, így áll Diana előtt, és néz körbe a boltban a szemeivel. A feltöréses dologra odapillant a másikra, és elhúzza a száját. *
- Akkor nem lenne célszerű egy sportcipőt venni?
* Finoman teszi fel a kérdést, mert általában a sportcipők nem törik fel az ember lábát, vagy legalábbis ő még nem tapasztalt ilyet. Majd amint kijelenti, hogy készen van, és mehetnek, kikapja az egyik kezét a zsebéből, és a vállat felett a hüvelyk ujjával a pénztár felé mutat. *
- Öö... Fizessek?
* Fogalma sincs, hogy Diana mit szeretne, elvégre részben miatta is hagyta ott a cipőjét, mert azt elfelejtette mondani, hogy hagyja lent, és ne vigye fel magával, de mindegy is. Ha a válasz igen, akkor ő fizet, ha nem akkor csak bámészkodik, amíg a lány elintézi. Odakint, a kérdésre megrázza a fejét. *
- Háéöö... Nem értek hozzá, de jól áll.
* Nem tudja, hogy mennyire áll rajta a dolog, ő tényleg nem ért ezekhez, és nem is nagyon szokta azt nézni, hogy ki milyen lábbelit hord. De azért megdicséri, hogy tényleg jól áll neki. A kérdésre szintén megrázza a fejét, és elmosolyodik. *
- Nem, elvégre neked jöttünk pár új cuccot venni.
* De mielőtt tovább mennének, eszébe jut valami, ha már itt vannak, és nem szólt Aysha-nak, mert elfelejtkezett róla, akkor egy kis ajándékot szívesen vinne neki haza, csak hogy kiengesztelje. *
- De ha találsz valamerre ékszer üzletet, akkor oda is betérhetünk.
* Barna szemeit, Diana-iéra emeli, és úgy néz bele a szemébe. Majd amint elindul a másik, követi, és egy alapvető kérdést tesz fel, mert igazából fogalma sincs, hogy merre mennek, de ahogy zsebre dugott kézzel halad, mindent végig pásztáz a tekintetével. *
- Melyikbe megyünk?
* Végül néz rá Diana-ra, és várja az utasítást, hogy mikor kell lefordulni, és "megtámadni" az egyik boltot. Majd maga elé tekint, és összevonja a szemöldökét. *
- Csak a végén nehogy azt higgyék, hogy járunk, mert az elég kínos lenne.
* Na, igen ez is megfordult a fejében, és nem tudja, hogy mennyire hallotta a lány, vagy hogy mennyire érti megint félre. *

» Párizs 20 évvel később