Étterem a város szélén

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-06, 10:40 pm

* A kérdés feltevését, későbbre gondolta, bár nagyon is tetszik az előtte ülőnek a szeme, amit már el is mondott az erdőben neki. Figyeli is őket és próbál tovább kedveskedni, így egy süti darabot nyújt Zoey-nak, de úgy tűnik, hogy nem szeretne enni valóban. Egy mosollyal az arcán magának egyedül kell elpusztítania a tortát. Neki is áll, közben egy kérdést is feltesz, mire kapja a választ. Mivel nagyon is édesszájú, így meglehetősen hamar fogy el a süti. *
- Majd gyarapodni fog.
* Dönti enyhén oldalra a fejét, majd jelez a pincérnek, hogy fizet. Hozzák is a számlát és kifizetve ezt az egész vacsorát feláll, majd Zoey-ra tekint. *
- Nem baj, ha vissza sétálunk a suliba?
* Teszi fel a kérdést, ha nem lesz a válasz akkor felsegíti neki a kabátot, ha igen, akkor vár arra, hogy mi legyen, bár szerinte az első lesz a nyerő. Így mikor kiérnek, valahogy már nem bírja levenni róla a szemét. *
- Mondtam már, hogy szép vagy? De tényleg.
* Megállítja és mélyen belenéz a szemeibe, mint akit elakar csábítani, talán ez a célja, talán nem, ki tudja. A kérdésre érdekli a választ, de nem bírja ki, így egy puszit nyom a másik arcára, de nem veszi el onnan a fejét, hanem kicsit bátortalanul siklik a lány ajkaihoz és puszilja meg azt is. Remélhetőleg nem most fogják felpofozni. Ha nem akkor tovább megy. *
- Finom puha az ajkaid.
* Állapítja meg, úgy hogy beszéd közben az ajkai hozzáérnek a másikéhoz és tovább megy, ha a másik is hagyja. Egy újabb puszi a szájra, majd a nyelvét bedugja Zoey szájába, ha engedi és gyengéden megcsókolja, miközben mindkét keze a derekára kerül. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-06, 10:56 pm

*Troy gyorsan el pusztította az édességet, majd jelzett a pincérnek, hogy fizetne.*
-O de hát nem kell... én...*jó oké kedves tőle, de még csak most ismert meg. Ezen el is gondolkodtam elég erőteljesen, aztán a fiú fel tett egy kérdést, miszerint vissza kéne menni a suliba.*
-Természetesen nem baj.*mondtam csendesen, Troy felsegítette a kabátom, majd kisétáltunk. Természetes megdöbbenésemre kaptam is egy újabb bókot. Nem tudom véka alá rejteni vérvörös fejem. Holott menten elsüllyednék. A fiú meg is állít, és mélyen a szemeimbe néz, tisztára, mint egy mágus... egy szerem mágus, vagy mi a csuda, fogalmam sincs. De időm sincs válaszolni a kérdésére, mert Troy az arcomra nyomott egy puszit, egy halk megdöbbenő hangot adtam ki magamból, de ez is addig tartott, míg a fiú át nem tért az ajkaimra. Csak egy lágy puszi, nekem mégis lecsukódtak a pilláim. Tündér mese, ez az!*
-Mmmm.*sóhajtottam mikor megjegyezte, hogy puhák az ajkaim. Az ő ajkai közben az enyémet súrolták. Megindító érzés volt, de egyben ijesztő, még soha nem csókolt meg senki, erre pedig egy vad idegen srác veszi el ajkaim sz*zességét. Időm sincs reagálni a következő történésig. Ajkaim lágyan nyíltak szét, hogy utat engedjenek Troy nyelvének. Kezeit érezte ma derekamon, de annyira nem voltam képben, hogy szinte nem is érzékeltem, hogy kezeim az ő nyakát fogják át. Normális ez? Nem mondom, hogy rossz pasi, de ha csak játszik velem akkor nagyon meg fogom keseríteni az életét. Édes érzés, ide s tova.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-06, 11:12 pm

* Az étterembe fizet, mert miért ne hívhatná meg a másikat? Ennek a híve, hogy fizeti a vacsorát, hogyha lánnyal van. Meg betudható, egy randinak is, ha nagyon akarják, de talán ez nem kerül szóba. Már fel is áll és öltözködés után kint az étterem előtt, egy bókot mond Zoey-nak, majd egy puszit nyom az arcára, de végül csak tovább merészkedik. Azért az agya kattog, hogy lehet ezt nem kéne, de most nagyon is vágyik a gyengéd érintésre és Aysha nem igen keresi a társaságát, így miért ne. Egy finom puszi, majd még egy végül egy csók. El is húzza addig ameddig tudja, bár ahogy visszakapcsol az agya, szép lassan abbahagyja és elválnak az ajkaik. Szemei csillognak, bár nem attól, hogy szerelmes lenne a lányba, hiszen még csak most ismerték meg egymást, hanem az érzéstől. Őt annyira nem szokta zavarni az, ha valaki tapasztalatlan, mert ő is elkezdte valahonnan. Inkább ha visszatért a lélekjelenléte Zoey-nak megszólal. *
- Gyere visszakísérlek.
* Mondja mosolyogva, mert ez a csók most jól esett neki és annak ellenére, hogy nem ismeri még, szimpatikus neki a lány, és hogyha ilyen könnyedén hagyta neki a csókot, akkor meg nem ő a hibás. Bár még egy titka van Aysha előtt, de már nem tudja nyomon követni sem, de csak ennyi legyen a bűne. Visszafelé is sétálnak a kastélyba, hogyha Zoey is szeretné. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-07, 10:38 pm

//Olvad//

*Nem is olyan rossz a srác, csak én vagyok tapasztalatlan, ami igen is zavar. Végül a csóknak is vége szakad egyszer, én pedig nem is tudom, mihez kezdjek. Egyszerre lettem bűntudatos, és boldog. De a kezem is elindul a fiú arca felé, és nem is olyan sokára úgy tűnik, hogy meg ütöm, viszont az én agyam is időben kapcsolt, és egy rakoncátlan tincset száműztem a fülem mögé. Csak néztem Troy csillogó szemeit, bár ne tenném, olyan gyönyörűek.*
~Zoey, térj vissza, ez a föld!*szóltam magamra, majd félénk mosolyt küldtem a fiú felé. Csak bólintottam a kijelentésére, és csendesen indultam el mellette. Gondolkozni kezdtem, hogy ugyan már ez mire is volt jó? Én ugyan nem tudom, így muszáj Troyhoz szólnom.*
-Ez meg mire volt jó neked?*álltam meg egy pillanatra, és megfogtam a karját, hogy ugyan már ő se lépkedjen tovább, ha már beszélni kezdtem hozzá.*
-Nem értelek, nem mondtad ki nyíltan, hogy nincs barátnőd, erre meg engem csókolgatsz.*most kezdtem vissza nyerni az önuralmam, és egy fenyegető mozdulatot tettem felé, miszerint még egy ilyen, és biztos lehet egy apró kéz becsapódásában a tökéletes jobb profilján.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-07, 10:50 pm

* Ha nem is sok lánnyal volt dolga, Aysha erre biztosan jól megtanította, így a csókolózást nem igazán tudja rosszul csinálni, max. ha részeg, vagy valami, de most nem az. Rátekint egy pillanatra a lendülő kézre, mire összevonja a szemöldökét, de szerencsére nem kap pofont, ami jó jelnek is vehető. Így visszatér másodpercek alatt a mosolya, és csillogó szemekkel tekint Zoey-re. Nem tűnik úgy, mintha megbánta volna, csak akkor tűnik ez fel neki mikor megállítják és kérdőre vonják. Ez egy jó kérdés, csak gondolkozik rajta, majd megszólal. *
- Helyzetnek megfelelő. Nem tudom, de nekem tetszett. Megbántad?
* Rántja meg a vállát, majd mosolyog tovább, bár lehet, hogy ez a kijelentés végül egy pofont fog eredményezni, de reméli, hogy annyira eltudja kábítani a tekintetével, hogy ezt mellőzzék. A kérdést csak érdeklődve teszi fel, enyhén oldalra döntött fejjel, mert kíváncsi erre. A hozzácsatolt mondatrészhez csak egy fajta válasza van. *
- De az sem, hogy igen. Aysha-val szünetelünk.
* Végül is tényleg nem mondta ki, hogy van, vagy nincs barátnője, de azért a mosoly is lehervadt már az arcáról, eddig azt hitte, hogy érti a nőket, mert mindenki oda volt azért, hogy egy csókot lophassanak tőle, Zoey-nak meg valami baja van. De úgy is megfogja tudni, vagy így vagy úgy. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-07, 11:03 pm

*Troy már-már flegmán válaszolgat mire összerántom a szemöldököm, ez olyan nyers. Nem hiszem el, hogy ilyenek a pasik, ha mind ilyen, akkor inkább apácának megyek. A kérdésre nem túl nőiesen felhorkantam, majd megcsóváltam a fejem.*
-Nem mondom azt, hogy megbántam, és azt sem, hogy jól esett.*kezdett irritálni a fiú mosolya, amit azonnal le akartam törölni a képéről, így egy erőteljes kézmozdulat árán a kezem az arcán csattant.*
-A szünet szerintem nem azt jelenti, hogy minden új ismeretségnél csókokat kell lopni ártatlan lányoktól. Nekem nem kell ilyen kétszínű alak.*tehetetlenségemben az ég felé lendítettem mind két kezem. Hógolyó is újra feltűnt a színen, úgy tűnik valamerre elkószált, míg mi vacsoráztunk.*
-Tudod Troy azt hittem te egy rendes srác vagy. De lehetséges, hogy óriásit tévedtem! Az, hogy... Áhh... teljesen mindegy.*nagyon felhúztam magam a dolgokon, és nem tudtam mit vágjak még a fejéhez. Tudtam, hogy elég erőteljeset ütöttem, már látszott kezem apró körvonala a fiú arcán, ezen viszont elmosolyodtam. Érezhető, és látható nyomok. Szuper vagyok.*
-Szóval?! Én úgy képzeltem el az első csókot, hogy egy szerelmes pasitól kapom meg, aki tényleg igazán engem szeret! De nem...! Te csak kihasználtál! Már azt sem fogom kimondani, amit szeretnék. És még azt sem fogom elhinni amit kérdezel, nem hogy amit mondasz.*ezzel sarkon fordultam, hogy tudja én befejeztem a társalgást. Ha akar valamit meghallgatom, hiszen b*nkó nem vagyok, nem hagyom ott.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-07, 11:15 pm

* A flegma válaszolás nem egész helyén való, mert nem úgy válaszolt egyszerűen csak azt hitte, hogy Zoey is ugyan úgy akarja, de akkor ezek szerint tévedett, de jó nagyot. A mosoly is eltűnik az arcáról, mielőtt még pofon vágnák. Nem akarta megbántani Zoey-t, nem is úgy hírlik róla és már épp kérne bocsánatot mikor egy jó nagyot kap. Másodszor ütik meg, vagy talán harmadszor, de ez sokkal erősebb volt, mindegyiknél. Kifejezetten dühös kéz. *
- Igazad van, de nem vagyok kétszínű.
* Rázza meg a fejét, hogy ez nem igaz, bár lehet, hogy túl lőtt a célon, de már maga sem tudja, hogy mit akar és így elég nehéz gondolkoznia. Csak figyeli azt, amit a lány csinál, majd a kutyára pillant. A kijelentésre csak helyesbít. *
- De én az vagyok.
* Mondja már halkan, leginkább a saját meggyőzésére, bár lehet, hogy ez most nem fog segíteni. Letekint a földre, ahol leginkább a cipője orrát nézi, még mindig sajog az arca a pofontól, de nem néz rá Zoey-ra, csak akkor mikor beszél hozzá. Erre sóhajt egyet és mikor megfordulnak, beáll elé és úgy mondja megbánó hangnemben. *
- Azt hittem, te is szeretnéd. Kérlek, ne haragudj.
* Valóban nem ilyen természet, aki csak úgy lekapja a lányokat, bár azt vette észre Zoey-nál, hogy szeretné és mivel most "szabad", ezért miért is ne? Csak nem gondolta volna, hogy ennyire máshogy képzelte ezt. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 6:07 pm

//Olvad//

*A hirtelen kitörésemtől, még én is megijedtem. Tudtam, hogy öncélúan akár mikor kitörhet belőlem a "sárkány" de ez most váratlanul ért. Amint észre vettem Troy-t is meglepte. De az a pofon sem volt semmi. Hát igen, ha nagy testű lovakkal bánik az ember lánya, akkor ne várjanak simogatás szerű pofont, ezért járta meg Troy. Miután kitomboltam magam, sarkon fordultam, és a hátamat mutattam a fiúnak. Nem telt bele sok idő Troy előttem termett. Meglepetten pislogtam és néztem megbántott arcát. Egy apró homlok ráncolással elültettem a fejemben a bűntudatot, de amilyen gyorsan jött a homlok ráncolás, olyan gyorsan el is illant, bűntudat magvát hátrahagyva elmémben. Próbáltam elhessegetni, hogy ne kezdjek el én is bocsánatot kérni, de a szám automatikusan kapcsolta be magát. A kezem is automatikusan, lágyan érintkezett a fiú arcával, amit nem is olyan régen megütöttem.*
-Troy ne haragudj. Nem akartam. Ó milyen hüŁye vagyok... Bocsáss meg.*minden egyes elsuttogott szónál közelebb hajoltam az arcához, végül kezem elvettem az arcától, melyet eddig simogatva próbáltam csillapítani, majd babarózsa ajkaimmal lágy puszit hintettem a piros kézlenyomat közepébe. Lassan távolodtam el az arcától, miközben felnéztem a fiú szemeibe, vártam a reakcióját, újabb furcsa viselkedésemre. De nem vártam túl sokáig, óvatosan átöleltem, majd szájon csókoltam, végül elengedtem és hátráltam egy lépést.*
-Nem akartam még egy terhet rád tenni, de muszáj volt megismételni.*elpirultam ahogy kimondtam a mondatot, egyértelműen most játszom magam ellen, hiszen az előbb még én papoltam neki, hogy nem mondok semmit a csókra. Most pedig jóformán visszaéltem ezzel, hogy bocsánatot kért, és még mindig itt van.*
-Troy... ez... ez nem jó játék... csak egymásban teszünk kárt...*össze-vissza kezdtem el beszélni, és hátráltam sőt, még a fejemet is rázni kezdtem, miszerint ennek tényleg nem lesz jó vége. Legszívesebben megfordultam és elrohantam volna, mégsem tudtam megtenni elvesztem a fiú szemeiben, és nem figyeltem a lábam alá. A kezeim már a levegőben jártak, mire felfogtam, hogy újra elveszítem a talajt a lábam alól. Troy viszont vagy kiröhög, vagy próbál segíteni, de tuti nem olyan gyors, hogy tudná csillapítani az esést (már ha szeretné egyáltalán)... Érdekes mennyire elkalandozik az agyam, holott éppen a tehetetlenség törvényét élem át. Még egy hangot sem tudtam kiadni magamból, megfordult a világ körülöttem. Ilyenkor jobb esetben már rég sikítottam volna, de most némaságba burkolóztam. Én voltam a hüŁye, hogy ilyen gyerekes módon viselkedtem. De vonjuk le a következtetést! Troy egy nagyon jó pasi, és ha valóban végleg nem lenne barátnője... ezt hadd fogalmazzam meg szebben... szóval ha érthetően nem lenne kapcsolatban, még esélyt is adnék neki. Ja ami pedig nem utolsó szempont, igazán finoman csókol! Simán vennék még tőle leckéket. Tudom, hogy mosolygok, holott csukva van a szemem, mert várom a becsapódást, és még viccesen is nézek így ki de... Érjem már el a földet, mi történt? Felakadtam egy fára?*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 6:25 pm

* A pofon valóban fájdalmas volt, ekkorát még nem kapott, de nem ellenkezik és szól hangosabban, mert tudja, hogy ezt nem kellett volna, de annyira magányosnak érzi magát, amióta nincs vele Aysha. Ez van, nem tud mit csinálni, elkanászodik. A sarkon fordulást nem hagyja annyiban, mert nem olyan a természete, hanem elé áll és bocsánatot kér. Amit tapasztal az eléggé meglepi, ami ki is ül az arcára, a kézmozdulatra kicsit hátrébb hajol, hogy ne kapjon még egyet, mert egy is elég volt, de helyette simogatják a sajgó arcfelét. A mondani valója teljesen meglepi, így csak alig hallhatóan sóhajt egyet. *
- Ne kérj bocsánatot, én voltam a hibás.
* Halkan beszél, ha már ott áll előtte, észre sem veszi, hogy minden szónál egyre közelebb jött. Nem érti Zoey-t és ez talán az arcára is kiül, de most nem ezzel foglalkozik. Lehunyja a szemét, mikor érzi a puszit, ami most égeti az arcát, de ez megszokott. Arra nem számít, hogy megölelik és megcsókolják újra, de ha ennyire tetszett neki, nem fogja elutasítani. Lassan átkarolja a derekát, majd visszacsókol, mondván, hogy nem követ el bűnt. Mikor kinyitja a szemeit, csak néz rá értetlenül, hogy ezt most miért kapta, de értelmes választ nem kap rá, ő meg nem kérdezi meg, mert a végén megint kap egy akkorát, hogy leszáll a feje, ha nem is ekkorát, akkor csak annyira, hogy csöngjön a füle. Felvonja a szemöldökét, mikor Zoey elkezd hebegni, mert nem igazán érti. *
- Ezt nem értem.
* Rázza is meg a fejét, de megy után, hogy ne távolodjon el tőle, mert nem lenne célszerű, ha mindenki tudná, hogy miről folyik a beszélgetés. Ahogy megy, úgy észre is veszi, hogy Zoey elesik és reflexszerűen kap utána. Kicsit nehéz így tartani, így talpra állítja és a becsukott szemű lányt nézi. Megfordul minden a fejébe, de valahogy nem úgy tűnik, mint aki nagyon itt van a világban. *
- Zoey, jól vagy?
* Végül rákérdez, hogy most mi történt nála, mert eléggé fura a viselkedése, mondván nem megszokott. Szemöldökei a homlokán nyugszanak és úgy próbálja felvenni a szemkontaktust, hogyha végre kinyitja őket. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 6:52 pm

*Még mindig nem tudtam felfogni, hogy újra érinthettem a fiú ajkait, aki olyan lágyan csókolt vissza, hogy az már velejéig hatolt bennem. Azt meg pláne nem tudtam felfogni, hogy sikerült elkapnia?! De hogyan? Nem mertem kinyitni a szemem, féltem, hogy önelégült arcát fogom magam fölött látni. De nem bírtam ki, látni akartam. Óvatosan nyitottam ki a szemem, és azonnal Troy vizslató szemeivel találtam szembe magam. Legjobb esetben, most kéne elhúzódnom tőle, vagy pironkodva megkérni, hogy ugyan már tegyen le a földre, de erre nem volt szükség, mert Troy azonnal talpra is állított. Meg se tudtam mozdulni, nem hogy megszólalni. Az a gyönyörű szempár... Ah elolvadok... vagy filmet készítek róla, nem tudom... Csak abban vagyok biztos, hogy lebénultam.*
~Nem tudom ki ez a pasi, még nem is ismerem annyira, még is annyira kedves... Most mi a manót csináljak?*kattogott az agyam, miközben egyre jobban elmélyültem Troy tekintetében. Meg akartam érinteni az arcát, újra és újra... De tudtam nem lehet.*
-Troy... köszönöm, hogy elkaptál.*mosolyogtam rá bátortalanul. Nem tudtam mi van velem, és fel sem tudtam fogni, hogy Troy ezek után miért segített. Egyenlőre erre szeretnék választ kapni, már ha képes leszek vissza nyerni az önbizalmam.*
-Miért segítettél?*kérdeztem meg végül csendesen. Még a szememet is lesütöttem, már nem mertem a szemébe nézni. Egy pillanatra megszédültem, így bele kapaszkodtam a fiú karjába. Egy apró könnycsepp gördült ki a szememből, és még időben néztem le a földre, hogy az útját kiadjam, így csak néztem, ahogy a lecsöppent a bakancsomra, majd eltűnt az acélos talpa alatt. Rájöttem mekkorát hibáztam, és tudtam ezt nem lehet vissza csinálni, de egyre jobban arra vágyom, hogy legyen egy kis esélyem, hátha megmozdul valami a fiúban. De ezt sem kívánhatnám, mégis ezt akarom. Miért? Miért vagyok ilyen rossz? Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen vagyok és csak magammal fogok így kiszúrni. Sőt lehet még Troy-jal is, azt pedig végképp nem szeretném. Hiszen a fiú annyira kedves volt velem, még azt sem hagyta, hogy elessek. Igaz még mindig fogalmam sincs, hogy csinálta, de most már nem is érdekel...*
~Azonnal el kell jutnom a lovardába Ozihoz, lovagolnom kell, különben fel fogok robbanni.*ennyi volt a gondolatom, és tudtam cselekednem kell. Csak a lovaglás és a lovak közelsége fog megnyugtatni.*
~De most hogy adjam be Troynak? Egyáltalán el akarok én tőle most szökni? Mit akarok?*egy pillanatra felnéztem Troyra, de abban a pillanatban meg is bántam. Olyan aranyosan nézett, meg tudnám enni... Ha nem akarna felrobbanni a fejem a rengeteg gondolattól. Valaki segítsen...*
-Troy... Mihez lenne most kedved?*érdekes kérdés alakult ki, és először tökre nem értelmeztem. Aztán rájöttem, hogy annyira két értelműen hangozz és lett feltéve, hogy már esélyem sincs kijavítani. Egy röpke pillanatra a gonoszság is eluralkodott rajtam... azt várta, hogy a fiú a csókra gondoljon de gyorsan rendeztem magam és vártam, hogy csoda történjen.*
-Egyébként köszönöm, jól vagyok.*jutott eszembe, hogy nem válaszoltam a kérdésére. Áhh nagyon hüŁye vagyok, hihetetlen.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 7:15 pm

* Azért annyira nem gonosz, hogyha elesik valaki, azt kinevesse, mert nem szemét, hanem teljesen jó lelke van, csak kár, hogy ritkán tudja ezt megmutatni, épp most is itt volt a helye. Könnyen eltudta kapni, mivel nem igazán hagyta, hogy hátráljon és ilyen helyzetekben nagyon jók a reflex képessége. Ahogy talpra állította csak nézte, de valahogy más volt a tekintete Zoey-nak. Mintha álmodna, fel is vonta kérdőn az egyik szemöldökét, majd elengedte. A megköszönésre csak lágyan megemeli a vállait, hogy ez nála, amolyan természetesség, de ezt el is mondja egy szóban. *
- Természetes.
* A mosolygásra ő is bátortalanul mosolyog vissza, mert nem akar még egy pofont kapni, esetleg ezért, de ha látja, hogy Zoey mosolyog, akkor csak nem lesz gond belőle. A kérdést nem egészen érti, már miért ne segített volna. A meglepődése szintén megint kiül az arcára és úgy kérdez vissza. *
- Hogyhogy miért? Mert nem akartam, hogy eless és megüsd magad.
* Spontán válaszolja, mert tényleg nem szerette volna, a szemei őszintén csillognak, hogy ebből is lássa Zoey, hogy igazat mond. Letekint a karjára, ahova belekapaszkodtak és kicsit meg is rémül, mert ki tudja, hogy jól van-e vagy most mi van, így kicsit közelebb áll hozzá, hogyha elesne, vagy elájulna, akkor eltudja kapni. Nem lát bele a fejébe, így amíg gondolkozik Zoey, addig egy kérdést is feltesz mire nem igazán kap választ, helyette egy kérdés hagyja el az ajkait, mire megrántja a vállait. *
- Nem tudom, de szerintem már kezd késő lenni, szóval gyere menjünk vissza.
* Néz fel az égre, valóban kezd sötétedni és holnap is lesz nap meg azután, így ki tudja, hogy mikor fognak megint összefutni. El indul, remélhetőleg még mindig belé karolnak, így egyszerre tudnak menni. Még mindig készen létben áll, hogyha rosszul érezné magát Zoey. Végre jön válasz a kérdésére, mire oldalra pillant. *
- Ennek örülök.
* Egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, és már el is feledkezett a kéznyomról, ami ott piroslik. Már annyira nem fáj, csak sajog, de azt meg túl éli, főleg ha felmegy a szobájába, egy kicsit lemossa, hátha a hűs víz segít lenyugtatni a bőrét. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 7:29 pm

*Troy tényleg kedvesen viselkedett, és egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért. Mikor megszédültem csak határozottan felém lépett egyet, mint a készenlétben álló vadmacska, aki ugrásra készen áll. Szerencsére semmi nem történt, de a biztonság kedvéért nem engedtem el a fiú karját, így jobban éreztem magam. Amolyan biztonságféle, vagy mi a szösz. A lényeg, hogy így jobban éreztem magam. A kérdésemre egyszerű és kedves válaszokat kaptam, mire muszáj volt elmosolyodnom.*
-Tényleg köszönöm.*mondtam hálásan, mikor Troy felnézett az égre én is követtem a pillantását. Tényleg sötétedett, így csak bólintottam a feltevésre. Lassan indultunk vissza a suli felé, viszont még egy apró kérdést teszek fel a fiúnak.*
-Nagyon fáj az arcod?*kérdeztem meg bátortalanul, de az út további részében csendben maradtam, nem tudtam, hogy mit kéne még mondanom, eléggé leégettem már magam, lehet, hogy nem kéne folytatni.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 7:38 pm

* Eleve ilyen a természete, viszont a csóknál tényleg nem tudja, hogy mi ütött belé, ami természetes reakció volt. Nagyon is ösztönszerűen csókolta meg Zoey-t, nem is gondolkozott, de a pofon helyre tette az elméjét. Az egyáltalán nem zavarja, hogy belé karoltak, mert ha rosszul érzi magát, akkor csak hajrá, nem fogja ellökni magától. A köszönésre nem tud mit mondani, csak egy apró mosoly, majd maga elé nézve, hallhatja a kérdést. *
- Nem számít, majd elmúlik.
* Mondja egy félmosollyal és megint megrántja a vállát, hogy tényleg nem számít, hiszen megérdemelte. A fejét felé is fordítja, hogy a szemébe tudjon nézni, miközben válaszol. Ha Zoey nem szól semmit, akkor tényleg szép csendben mennek vissza az iskolába, mert ő sem tud mit mondani, de lehet, hogy csak azért mert nagyon is meglepődött a történteken. Ha minden igaz, akkor az aula közepén válnak el az útjaik, egy köszönéssel szabadon is engedi Zoey-t, majd ő is visszatér a szobájába, ott is egyből a fürdőszobába, hogy hideg vízzel megmossa az arcát. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-02-08, 7:47 pm

*Troy férfiasan tűri, a pofon okozta fájdalmat. Mosolyognom kellett rajta. Annyira aranyos volt, óvatosan bele bokszoltam a karjába, csak úgy játékosan, majd csendben sétálunk vissza a sulihoz. Hiszen úgy tűnik egyikünknek sincsen témája. Igazából nem is tudtam, hogy mit mondhatnék. Mikor vissza értünk a sulihoz, még egy arcra puszit megengedtem magamnak, majd jó éjszakát kívántam a fiúnak, és felszaladtam a szobám rejtekébe, hogy biztonságban legyek. Hógolyóm elhelyezkedett a fekvőhelyén, én pedig egy gyors zuhany után bebújtam az ágyba.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-04-18, 3:52 pm

* Nincs abban semmi ha néha kicsit megfeledkezünk magukról, de ez az ő véleménye, mit meg is tart magának, ő ilyen, ezt kell szeretni. Pár szót ejtenek még egymás között miközben a hangulat is megmarad, majd a bevásárlós, ebédes dolgon is túllépve indulnak meg ama bolt felé, hol ezeket cuccokat kívánja beszerezni Elisa. Persze számára az sem mellékes, hogy ez mennyi időbe is fog telni, de mikor meghallja a válszt láthatóan megkönnyebbül.*
- Uh jól van már kezdtem berezelni attól, hogy önkínzásra vállalkoztam.* időközben boltba is beérnek s míg a lány válogat kérdezgeti erről-arról, de láthatóan meglepi az egyik kérdése s miután válaszol mosolyogva vonja meg a vállát.*
- Úgy jött ahogy távozott is a válaszod után. Csak kérdeztem vagy talán nem szabad ugrándozni a témák között?* kérdezi meg továbbra is normális hangnemben de aztán ravaszkás pillantással odaveti neki.*
- Lehet, hogy le kell csekkolnom azt a tudást. Milyen fajta táncban vagy otthon? Vagy egyszerű jól érzem magam táncról van szó?* kérdezi várakozva rá, látja, hogy azért szedeget dolgokat de aztán csak kérdezgeti tovább, hisz valahogy csak meg kell ismernie a másikat.*
- Szóval szinte minden...jól van jó tudni. Csak csak van valami amit kifejezetten utálsz nem? Sakk? Golf? Tegyem azt mit tudom én biliárd?* na ne szeressen már annyira mindent, ez igen csak emlékezteti valakire és ez igen szórakoztató számára, pláne, hogy az illető arcocskája is felbukkan lelki szemei előtt, így egy fura mosoly terül szét arcán.*
- Nem kössz.* hárítja el az ajánlatot s miután fizetett a másik el is hagyják az üzletet. Egyenesen az étterem felé indul meg, most nincs kedve megint a kocsmában kikötni és a klub se van ínyére, tehát marad a harmadik lehetőség.*
- Én is sok mindent, de leginkább görkorcsolyázni, deszkázni, szörfözni és minden olyasmit mi az extrémebb sportokhoz köthetők. Régebben boxoltam is egy egyesületben, de mivel ide kerültem hát fel kellett hagynom vele, így már csak hobby céljából püfölöm lent a kondiban a zsákot.* szívesen beszél erről, hisz mindig újabb és újabb dolgokat szeret kipróbálni, így szinte sosem unatkozik, akár egy napra is lelép ha úgy adódik, hogy hódolhasson kedvteléseinek.*
- Na meg persze a lányokat sem vetem meg egy bizonyos pontig...* de hogy az pont hol is van, azt csak ő maga tudja s biztosan nem is lesz olyan hülye, hogy elárulja, így már nyitja is az étterem ajtaját, hogy előreengedje a lányt mivel el is érkeztek céljukig, majd vált pár szót a főpincérrel, mire az megindul az emelet irányába. A lépcsőn is előre engedi s ha úgy alakul ahogy tervezte, mögötte lépked fel s sétál oda ahhoz az asztalhoz, melyet kijelöltek számukra. Az étlapok és az alap teríték már az asztalon, így nincs más vissza mint választani.*
- Majd hívjuk, köszönöm.* inti el a pincért s mivel éhes, így kék tekintete már a választható ételek között cikázik.*
- Mond csak te mióta vagy itt? Eddig még nem igazán tudtam kivenni szavaidból...és órákon sem láttalak még.* emeli fel tekintetét egy pillanat erejéig, majd vissza, hall ő szóval nem kell egyfolytában a másikat lesnie.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-04-18, 4:21 pm

*Amint megbeszélnek minden fontos dolgot, mint az ivászatot, a jövetel célját és az ebédet, elindulnak a bolt felé.*
- Ne aggódj, azért annyira én se érek rá, hogy egész nap írószereket vásároljak.*kuncog fel. Mulattatja a fiúk előítélete a női vásárlással szemben, pedig az nem is szokott olyan borzasztó lenni. Általában. Eközben megérkeznek, Elisa pedig válogat, míg a kérdések továbbra is jönnek. A témától eltérő faggatás hallatán meglepődik, de nem akad fenn rajta sokáig.*
- Ezt nem mondtam. Csak furcsa volt.*von vállat és nem szándékozik tovább lovagolni a dolgon.*
- Keringőzni meg kellett tanulnom. És próbáltak a fejembe verni valami latin táncot is, de arra nem nagyon emlékszem. De a...hogy is mondtad?..igen, az egyszerű, jól érzem magam tánc a legjobb, ha épp nem bálban vagyok.*válaszol a kérdésre mosolyogva, majd az egyéb hobbijairól is szó lesz.*
- Utálok futni és nem tudok úszni. Meg a labdajátékokat se kifejezetten szeretem, kivéve a focit.*válaszol, majd a fura mosolyt meglátva felvonja a szemöldökét.*
- Mi az?*biccenti oldalra a fejét. Majd a nemleges választ hallva kilép a boltból és elindulnak az étterem felé. A fiú hobbijait hallva bólogat, de nem fűz hozzá semmit. A lányos beszólásra csak megforgatja a szemét.*
- Tipikus pasi. Meg se lepődök.*nyújt nyelvet vidáman és belép az ajtón.*
- Köszönöm.*biccent az előreengedésre utalva, majd mikor látja, hogy menni kéne a pincér után el is indul. Amint felérnek a lépcsőn leül a mutatott asztalhoz és a kezébe véve az étlapot tanulmányozni kezdi. A kérdés hallatán felpillant.*
- Hát pár hónapja jöttem. De pontosan nem tudom, én se strigulázom.*vigyorodik el. Az órák hallatán megvonja a vállát.*
- Pedig voltam már páron, mióta itt vagyok. Szóval vagy te nem jársz, vagy az évfolyamunk nem egyezik.*jegyzi meg elgondolkodva, már ismét az étlapot bámulva.*
- Egyébként melyik házba jársz?*érdeklődik, mikor eszébe jut, hogy ezt még nem is tudja. Na nem mintha nagyon fontos lenne, de azért mégis. Közben kiválasztja a menüt, így maga elé fektetve a lapot várja, hogy a fiú is végezzen.*
- Te gyakran jársz ide?*kérdezi és kíváncsian végigpillant az étteremben. Még sose volt itt, de kifejezetten tetszik neki a hely.*

//fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-04-23, 2:16 pm

// Olvad //

* Miközben a lány vásárolgat beszélgetnek s közben bizony pár említett dolgot el is raktároz magában, valahogy kissé hasonlít barátnőjére ami a hobbykat illeti, de hát van ilyen.*
- Semmi csak izgalmasnak találom a hobbydat.* feleli szórakozottan s hamarosan el is hagyják az üzletet, hogy a következő állomásukhoz sétáljanak mi nem más mint az étterem s miután a főpincér egy emeleti asztalhoz kíséri őket az étlapokat tanulmányozva beszélgetnek tovább.*
- Aham, értem.* pillant ki a lap mögül a lányra ezzel sokat elmondott neki de tovább érdeklődik s bizony a lány jár órákra így hát nem marad más mint hogy nem egy évfolyamba járnak.*
- Bizonyára nem egyezik mivel pár hónapja jöttél a tavalyi év vége meg nem most volt. Szóval elsős vagy.....és hogy tetszik itt neked?* közben maga is összecsukja az étlapot s miután a lány is így tesz kissé felemeli kezét, jelezve a pincérnek.*
- Én a Cruorisbe...te?* válik kérdővé pillantása s miután odaér hozzájuk a felszolgáló int a lánynak, hogy kérje csak ki étkét miután végez maga is megteszi. Miután távozik a dolgozó egyik kezével az asztalra könyököl míg a másik a combján helyezkedik el s körbepillantva a helyiiégben aprókat bólogat.*
- Eléggé...ez az egy normális és előkelőbb étterem van a városban így nincs is sok választásom. A kocsmába csak akkor megyek ha inni akarok a klubba meg mikor szórakozni. Szóval mondhatni törzsvendég vagyok már itt.* pillant rá vissza s ahogy látja a lányon tetszik neki a hely ez által fel is merül benne egy kérdés.*
- Most jársz itt először? Nagyon úgy tűnik a pillantásodból...*mosolyodik el kissé, majd tovább gördíti a beszélgetés fonalát, csak ne üljenek már egymással szemben úgy mint a néma kukacok míg kihozzák az ételt s amúgy is kíváncsi a lányra.*
- Na és mond csak mi vezérelt téged arra, hogy ide gyere feketmágiát tanulni? Egyáltalán aranyvérű vagy?* nem mintha számítana de jó tudni, ugyanis az aranyvérűeknek kifejezetten jó érzékük van a mágiához, na de ez talán hamarosan kiderül.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-04-23, 2:38 pm

- Nincs bennük semmi izgalmas. Egyszerűen csak otthon kellett csinálnom valamit, ha nem akartam megkattanni.*von vállat. Eközben elhagyják az üzletet és az étteremhez sétálnak, ahol a pincér útmutatásával feljutnak az egyik emeleti asztalhoz. Míg az étlapot nézegetik, tovább folyik a beszélgetés, ezalatt az is kiderül, hogy más évfolyamba járnak.*
- Igen az. És te? Másodikos?*érdeklődik kíváncsian. Mivel a fiú nem tűnik sokkal idősebbnek nála, erre az évfolyamra tippel.*
- Eleinte ki nem állhattam, de ahogy egyre több embert kezdtem megismerni, úgy a suli is kezdett jobb lenni. Most már egészen szeretek ide járni.*válaszol a kérdésre mosolyogva.*
- Én Inflatusos vagyok.*feleli, majd elmondja a rendelését az asztalhoz érkező pincérhez és csöndben várja, míg a fiú is így tesz. A kérdésére is megkapja a választ, amire bólintásokkal reagál.*
- A kocsmában és a klubban már jártam, de itt még nem. Viszont nagyon tetszik a hely. Igazán hangulatos.*válaszol őszintén és közben megfogadja, hogy többször fog ide járni, ha kell akár egyedül is.*
- Leginkább a szüleim. Mikor megtudták, hogy ismét járható a suli teljesen bezsongtak.*forgatja meg a szemét morcosan, ezzel jelezve, hogy egyáltalán nem volt ínyére a dolog.*
- Igen, aranyvérű vagyok. Te?*kérdez vissza félrebiccentett fejjel. Na nem mintha jelentene bármit is, legalábbis számára, de azért nem árt tudni, már csak azért is, hogy elhallgassa-e otthon.*
- És te hogy-hogy ide jársz? Saját döntés vagy a szülőké?*kíváncsiskodik ismét és közben meg is jön a pincér az étellel, ami meglehetősen gyorsan elkészült. Elisa megköszöni, miután elé rakja a saját adagját és csak azután szólal meg újra, hogy a férfi elmegy.*
- Egyébként te szeretsz ide járni?*érdeklődik és a villáját felmarkolva bekap egy falatot az élelméből.*

//fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 1:28 pm

* Tény és való hogy ritkán hagyjuk el a suli falait. Nem azért, mert össze vagyunk nőve a falakkal, hanem mert Aaron nem képes a szájára lakatot tenni. Most még is elhagyjuk a "biztonságot" nyújtó falakat, mert valami másra vágyom. A cicusom a kezembe van, mert még a végén elszalad és beszélgetésbe elegyedik valakivel mondjuk egy muglival és akkor elveszik tőlem. Nem tudom, hogy erre mekkora az esély, mert gondolom a magiszterek csak csinálnának valamit. Még is csak egy varázslényről van szó. Én azonban ennek az esélyét sem szoktam megadni ezért nem mászkálunk a városban. Na de ez most mindegy is mert újra itt vagyunk.*
- Tényleg ne beszélj egy szót sem. Nem akarom, hogy külön legyünk ezt is jól tudod.* Pillantok a macskámra, mert mióta meg van szerintem egy perc sem telt el úgy hogy ne lettünk volna egymás mellett. A kapcsolat mely köztünk kialakult elég szoros. Együtt élünk ez nem is meglepő.*
- Rendben főnök!* érkezik a válasz, és elhúzom az ajkamat. Nem szeretem mikor így hív mert egyen rangúak vagyunk és tudom jól, hogy a bosszantásom véget csinálja. Az étterem előtt a cicusra pillantok.*
- Én lazacot kérek, ja bocs, csendben vagyok* Húzza össze magát Aaron s fejét a karom alá dugja.*
- Ha jól viselkedsz akkor jó fej leszek* Mosolyodom el s tényleg remélem, hogy csend mentes órákban lehet részem. Egy kicsit azért rám fér az áldott csend, mert nem sokban volt részem az utóbbi napokban. Belépünk az étterembe s megvárom a pincért, hogy adjon egy asztalt. Egy magas vékony fickó érkezik meg s olyan tipikus pingvin ruhában feszít. Rögtön végig mér és a fehér szőrmókon tartja a pillantását egy darabig.*
- Állatokat nem lehet behozni, kérem hagyja a bejárat előtt.* Hangja kimért és rideg. Aaron rá emeli a pillantását és én sem teszek másképp.*
- Uram, nincs kiírva hogy állatokat nem lehet behozni. Ráadásul Ő nem egy patkány hanem egy édi kis cica. Nem hiszem, hogy sok vizet zavarna. Amúgy pedig nem egy lábtörlő hogy az ajtó előtt hagyjam!* Hallatlan hogy pont ezt mondta. Az ajtó előtt mint valami házi kedvencet? Sokkal több annál. Természetesen megpróbálom meggyőzni hogy mint a ketten bemenjünk, de nem nagyon akar változtatni az állás pontján.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 1:41 pm

*Nem igazán tudom, hogy mihez kezdjek magammal a mai napon, hiszen óra lesz, méghozzá a magiszterem tartja, tehát arra illendő lenne bemennem. De a múltkori árnymágia óta nem akarok igazán, Jasmine annyira fura volt és már nem is olyan szimpatikus, mint eleinte volt. Lehet, hogy valakinek rossz napja van, de akkor is... Még mindig érzem a hulla fujtogatását a nyakamnál, így nyelek egy aprót, miközben el is hagyom a kastélyt. Friss levegőre van szükségem és nem akarok ismét az iskola falain belül maradni és ott étkezni, ahogy minden nap, egy kis változatosságra vágyom és éppen ezért is szedtem össze egy kis pénzt a tartalékomból, hiszen nem vagyok gazdag. Sairust is elhívtam volna magammal vagy akár Scottot, de mivel előbbit nem találtam, az utóbbihoz pedig nem tudom hogy álljak, az egyedüllét mellett döntöttem. Na jó, Kyle is megfordult ám a fejemben, de inkább elhessegettem a gondolatot, hiszen már így is túl sokat vagyunk együtt, egy kis magány pedig rám is rám fér. Így sétálok hát a révészhez, kérve meg, hogy vigyen át a túlpartra, tehát hamarosan már a Mystrali főutcán sétálok, a már jól ismert étterem felé. Egyébként nem öltöztem túl, elég szép idő van, tehát lábaimon fekete papucs található, nadrágnak most egy világoskék színű farmernacit húztam, természetesen rövidet, nyáriasat, felülre pedig egy fekete toppot. A nyakamban ott lóg a jól ismert medál, amit a Cruorises fiútól kaptam, de egyébként semmi más nincs rajtam... azaz, az alkaromon lévő tetovállás még mindig ott díszeleg és meglehet, hogy egész életemben a pecsétem lesz. Hosszú, dús tincseim most szabadon lógnak, kissé hullámosan is a hátamon, szemeim körül pedig kékes smink díszeleg. Nem sok, éppen csak elegendő és szolíd. *
~ Kíváncsi vagyok, hogy ilyenkor mennyien vannak az étteremben. ~ *gondolkodom el, miközben a szép épületre nézek, majd nemsokára már a bejárat felé pillantok, ahol furcsa beszélgetésnek leszek a tanúja, így nézek a pincérre, majd pedig a fiúra és végül a hófehér, nagyon is édes cicusra.*
- Öhm, elnézést, de tényleg nincs kiírva, hogy nem lehet állatokat bevinni és szerintem ha már famulusokat beengednek, akkor egy macskát is be kéne. *szálok be én is a társalgásba, bár tény, hogy semmi közöm sincs hozzá, de nah. És hogy honnan veszem ezt a famulusos dolgot? Úgy, hogy már láttam bent, sőt, jártam is bent olyannal, akinek van famulusa. Ez pedig egy varázsló város, tehát a tulaj is bizonyára tisztában van a dolgokkal és láthatóan el is gondolkodik azon, amit mondok, majd morog valamit és ahogy nézem, el is áll az utunkból, én pedig feltekintek a srácra, hiszen nem vagyok túl nagy méretű.*
- Mogorva egy alak. *húzom el a számat, majd biccentek feléjük és mivel nem akarok senkit se feltartani, csak egyedül lépkedek beljebb, hogy egy ablakhoz közeli helyre csüccsenjek le, de fél szemem a fiún van, hiszen felkeltette az érdeklődésemet, hogy ki lehet ő... meglehet, hogy a sulimba jár, de az biztos, hogy még egyszer se láttam.*
~ Új lehet... ~ *órán kiderül, hogy látom-e, de addig is marad a találgatás, de én már kezembe is veszem az étlapot, elterelve róla a gondolataimat, miközben olvasgatni is kezdem a napi menüt, hogy miféle finomságokat is kínálnak erre a napra.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 2:01 pm

* Lehet, hogy tovább kéne állnom és hagyni a bejutást, de eldöntöttem, hogy ma itt fogok enni. Ráadásul, nehogy már kidobjanak csak azért, mert egy cicussal vagyok. Egy női hang avatkozik közbe s én azon nyomban rá is pillantok. Nekem fura hogy bárki is a védelmemre kell, mert nem jellemező az idegenekre és ezt a leányzót én még soha nem láttam. Az arcom gyorsan megváltozik a szavai hatására. Elég nyíltan beszél a famulusokról ami meglepő. Én lehet hogy ezt így nem mondtam volna ki mert van kit féltenem. Aaron a lányt figyeli, nagy kék szemeivel. A férfire pillantok aki arrébb áll.*
- Valóban az és köszönöm* Mosolyodom el, de mire észhez térek a leányzó már tovább is áll. Pech, pedig szimpatikus és szívesen megköszöntöm volna neki máshogy is, hogy elintézte a bejutást. Egy közeli asztalhoz ülök le és a tekintetem a fekete hajú leányzón tartom. Érdekel hogy honnan is tud a famulus létezéséről s talán egy suliba járunk. Amiben biztos vagyok hogy nem másodikos mert azokat mind ismerem még ha csak látásból is de ismerősen köszön vissza az arcuk. Azonban Őt még nem láttam. Aaront kezdem el simogatni, és nem veszem az étlapot a kezembe hanem töprengek. A cicus feljebb kapaszkodik a barna színű pólómon s a fülembe súg valamit.*
- Ne legyél már ilyen szerencsétlen!* Nem tudok elmosolyodni, mert nem vagyok az vagy talán még is? Áh, nem, csak nem szoktam senkim intim szférájába bele mászni és ezt nem illetném a szavakkal mellyel a cicusom megtette.*
- Arról volt szó, hogy nem beszélsz.* S ezzel le is hámozom magamról a szőrgolyót. Semmi kedvem nincs most a kioktatásaihoz vagy a vicceihez. Tudom hogy Aaron most megsértődött, de valamit megbeszéltünk s szeretem, ha ahhoz tartja magát. Egy kis nyugalomra vágyom, meg egy jó ebédre. Csak most szakítom el a tekintettem a lányról s mélyedek bele az étlapba. Amint sikerült választani ismét a nőre pillantok, de nem bámulom, csak olykor arra téved a tekintettem.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 2:09 pm

*Az ember lánya azt hinné, hogy egy ilyen elegáns helyen normális a kiszolgálás, akár csak az emberek, de most kell látnom, hogy ez nem így van, tehát egyértelműen közbeavatkozom, nem érdekelve, hogy ki mit gondol. Kezd picit kinyílni a csipám, ahogy azt órán is megfigyelhette már a tanársegéd lány, tehát csak nem fogom hagyni magam és most mást se. Én egyszerűen ilyen vagyok, így pillantok a mogorva pincérre, majd miután arrébb áll, csak az ismeretlen fiúra nézek és szólok is hozzá pár szót. Bemutatkoznék, de ki tudja, hogy zavarok-e, így inkább ezt jobbnak látom kihagyni.*
- Igazán nincs mit. *mosolyodom el kedvesen, igen csak bájosan, ahogy szoktam, majd biccentek felé és végül egy üres asztalhoz sétálok. nem tudom, hogy mit is mondhatnék a srácnak, ezért is ültem le külön, hiszen bár szeretek ismerkedni, nem megy mindig, minden rendben, hiába is próbálok kedves lenni. Na de a lényeg, hogy nem ül túl messzire és pont úgy helyezkedik, hogy egymásra nézhessünk, így miután az étlapot leteszem és egy másik pincér sétál oda hozzám, nem az, aki az előbb oly mogorva volt velünk, le is adom a rendelést, majd még egy pillantást vetek a srácra, így találkozhat akár tekintetünk is és szólok halkan a pincérhez.*
- Majd ahhoz az asztalhoz kérném! *és ezzel fel is kelek, majd nemsokára lassan, kissé határozatlanul, de csak odaérek Lucashoz, így pillantok rá ismét.*
- Csatlakozhatok hozzád? Csak ha már így összefutottunk és lehet, hogy jó lenne új embereket megismerni. *kissé furcsán beszélek, hiszen mégis mit mondjak? Áh, ez így nem jó, inkább csak vékony kacsómat nyújtom felé, kézfogást remélve és már be is mutatkozom.*
- Hecate Lunadea vagyok és a Mysterioba járok... a Cruoris házba. *mondom neki halkan és ha megengedi, hogy helyet foglaljak, akkor le is ülök vele szembe, miközben a másik macsekjára tekintek.*
- Aranyos állat. Nekem is van egy kiscicám, még jelmágián kaptam idén Vargtól. *mesélgetek picit, próbálva közös témát találni és mivel van háziállata, talán ez kezdetben megteszi, legalábbis addig, amíg ki nem hozzák a milánói makarónimat. Fura volt az előbb, hogy úgy lesett néha, talán ezért is döntöttem úgy, hogy csatlakozom, de most mégis mit mondjak? Hát max elküld magától, fene se tudja, de nem tűnik olyan mogorva alaknak, bár meglepő vagy sem, azokkal is általában szót értek, már ha Sairusból vagy Mordredből indulunk ki... bár tény, hogy mindkettővel összeakasztottam már a bajszom.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 2:38 pm

* Csak egy mosollyal válaszolok a szavaira. Nem tudom hogy mit mondhatnék még pedig kérdésem az lenne. Faggatózni azonban nem szoktam és még tegyük azt is hozzá hogy tovább megy. Egyértelmű hogy külön szeretne ebédelni, így nem látom értelmét oda menni hozzá. Azt is be kell vallani hogy nem erősségem a leszólítás vagy bármelyik ilyen eszköz. Talán béna vagyok, bár szerintem ez nem bénaság. Egyszerűen nekem nehezebb meglépni az első lépést mint másnak. Miután helyett foglaltunk egy darabig nézem a leányzót s azon töröm a fejem, hogy boszorkány e vagy sem. Inkább hagyom az egészet s az étlapról választok valamit. Amint a lányhoz oda megy a pincér engem is megzavarnak. A nőre pillantok és leadom a rendelésemet. Az asztal felé pillantanék de a leányzó már az én asztalom előtt ácsorog. Azonnal kitolom magam alatt a széket így a cicusom a földre pottyan. Meglepődtem, ezt kár is lenne tagadni!*
- Auu, de szerencsétlen vagy!* Csattan fel a macska akire rá is pillantok, majd a leányzóra.*
- Öh, de persze vagyis örülnék ha csatlakoznál.* Egy félmosolyt tudok csak az arcomra erőltetni. Nem zavar inkább zavarban vagyok egy kicsit. A felém lendülő kézre pillantok s gondolkodás nélkül fogom meg a pici, törékenynek tűnő testrészt.*
- Lucas Doroven és szintúgy.* Szaktárs, micsoda váratlan információk derülnek ki. A lány szemeibe pillantok s elengedem a kezét. Intek a kezemmel, hogy foglaljon helyett, s ha ezt megteszi, akkor én is visszaülök. Figyelmesen hallgatom a szavait, melyeket hozzám intéz majd egy apró mosoly bújik meg az arcomon. Már nyitnám az ajkam hogy szavak törjenek fel belőle de a cicus az asztalra ugrik.*
- Szia Hecate, Aaron vagyok és kösz hogy elintézted azt az ürgét. Te pedig tök béna vagy, hogy még be sem mutatsz!* Nem tudom mi lelete a macskámat, jelen pillanatban hogy, így viselkedik. Nem szokott ilyen lenni velem. Talán túl sokat vagyunk együtt? Nem tudom. A kezem felé nyújtom, hogy letudjam venni az asztalról mire Ő megkarmol.*
- Aaron most meg mi van?* Válasz helyett csak felhúzza az orrát s a lány felé húzódik.*
- Bocs, nem szokott így viselkedni. Nem tudom mi lelhette.* Vakarom meg a fejemet mert tényleg nem tudom. Sőt még okot sem találok rá.*
- Hecate, nem vennél az öledbe?* Fordul a lány felé mázos hangon s még doromboló hangot is hallat. Színesedni azt tud, efelől semmi kétség A lányra pillantok, de még mindig azon töröm a fejem hogy mi lelte.*
- Milyen macskád van?* Kérdezem meg elgondolkodva, mert ha már ide jött, akkor valami valami beszélgetést is fent kéne tartani, ami általában nem okoz gondot.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 2:50 pm

*Úgy döntök, hogyha már ennyire engem figyel, akkor nem leszek rest odasétálni hozzá. Nem hiszem, hogy zavarnám, a tekintete nem azt mutatta felém, így sétálok hát oda az asztalához, ő pedig legnagyobb meglepetésemre máris felkel, szegény cica pedig a földre kerül, de ahogy megszólal, kissé kíváncsian pillantok rá.*
- Nocsak, egy famulus... *állapítom meg, majd amikor meghallom, hogy Lucas is bemutatkozik, csak kezet rázok vele és mivel nem leszek elküldve, így hát mosolygok továbbra is, ahogy az tőlem már oly megszokott, hiszen bár van egy olyan személy, ki szerint mindig valami bajom van, ez nincs így, én vidám embernek tartom magam.*
- Szintúgy? Oh, ennek igazán örülök. Még nem ismerek túl sok embert a házamból, pedig már egy ideje ide járok. *mondom picit elgondolkodva, majd miután elereszti a kezem, csak leülök és nemsokára ő is követi a példámat. Elég illedelmesnek tűnik, ahogy felkelt amikor ide jöttem, talán egy kész úri ember is, de erre még nem mernék fogadni, majd ha talán egy kicsit többet beszélgettünk egymással. Na de még mielőtt a fiúval tudnék beszélgetni, a famulus át is veszi a szerepet és ahogy hallom, elég nagy dumás a drága, így nevetek fel kissé, de nem hangosan, alig hallhatóan, de mégis édesen, láthatóan jól szórakozom a szavain.*
- Szia Aaron. Nem intéztem el, csak megpróbáltam meggyőzni. *mondom kedvesen, majd miután Lucashoz szól, csak kissé megcsóválom a fejemet.* - Szerintem eszében volt, csak megzavartalak titeket a jöttömmel. *mondom teljesen őszintén, hiszen a döbbent arca nem kerülte ám el a figyelmemet.*
- Remélem tényleg nem zavarok. *nézek a fiúra, ki máris a cicával próbál foglalkozni, de ő csak karmol, ami engem is meglep.*
- Engem nem zavar. *rázom meg kissé a buksim, melynek következtében fekete tincseim édes táncot járnak helyes pofim előtt, de amikor Aaron felém közelít és egy kéréssel áll elő, picit elgondolkodom.*
- Csak akkor, ha nem karmolsz meg. Tudod, nem szeretnék sebeket a combomon. *pillantok a kék szemekbe komolyan, majd végül elmosolyodom.*
- Persze, hogy jöhetsz, sejtem, hogy nem szétkarmolni akarsz. *kapom fel a cicát csak lassan, majd eresztem az ölembe és a rövid nadrág miatt puha szőrét is érzékelhetem a bőrömön. Így cirógatom meg a nyakát, majd pedig a torkánál is kissé.*
- Kis kéjenc... vajon olyan vagy, mint a gazdi? *vigyorodom el játékosan, de ekkor jut eszembe, hogy mit mondtam.*
- Öhm, nem úgy értettem, csak ugratni akartam. *még nem ismerem a fiút, így nem is tudom, miképpen is álljak hozzá, de picit komolynak tűnik nekem... nem úgy, mint a macskája.*
- Csak egy sima házi cica... de én szeretem. Egyébként ugyanilyen fehér, mint Aaron, bár nem ilyen nagy a szőre. *pillantok le az ölemben lévő kis drágára, majd eközben meg is jön a rendelés, így teszem picit arrébb, tehát a mellettem lévő székbe a macskát.*
- Jó étvágyat! *pillantok felé, még mindig kissé zavarban, hogy mit mondjak neki. Azt hittem, egyszerűbb lesz, de szinte csak a macskával kommunikáltam, így kapok be pár falatot, miközben agyam vészes gyorsasággal gondolkodik.*
- Te ezek szerint másodikos vagy ugye? Fura, hogy még nem futottunk össze, hiszen még egy házba is járunk. *morfondírozok közben hangosan, hiszen igyekszem én mindenkit megismerni, de ez nem megy olyan gyorsan, mint ahogy azt én szeretném.*
- Valamiért azt érzem, hogy mégis zavarlak... hiába mondtad azt, hogy örülsz annak, hogy csatlakoztam. *hagyom abba egy pillanatra az evést, így irányítva csillogó kékségeimet a másik irányába, hogy arcát fürkészhessem, vajon mit is fognak a szavaim kiváltani belőle. Nem rosszból mondtam, még csak az kéne, egyszerűen tényleg azt érzem, de meglehet, hogy tévesen.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-06-03, 3:22 pm

* Mikor Aaron leesik, nem bírja ki, hogy ne szólaljon meg. Jellemző! A lány rögtön felismerni, hogy mi is valójában. Aggodalom nincs bennem, mert biztos van valami köze a varázsvilághoz s ezt az is alátámassza, hogy egy suliba járunk, sőt még egy szakra is.*
- Én sem ismerek sok mindenkit a szakról* Valóban így van ez de valahogy nem is vágyom nagy ismeretségre. Nem igazán vagyok az a ismerkedő fajta, de én ilyen vagyok. Igazából ha nem jönnek oda hozzám akkor nem is kezdeményezek beszélgetést csak kivételes estekben. A lányból árad a vidámság ami nem rossz. A cicus felugrik az asztalra, hogy a középpontba kerüljön.*
- Aranyos vagy, hogy védeni próbálod, de, inkább hagyjuk* nyalja meg a mancsát s láthatólag szándékosan nem fejezte be a mondatát. Én a lány mosolyodom mert tényleg aranyos vagy inkább kedves tőle, hogy a védelmemre kelt.*
- Nem zavarsz* Mondjuk ha zavarna sem küldtem volna el. Nem szoktam bunkózni, nem szeretek. A karmolás kicsit ég így meg is dörzsölöm. A cicus a lány felé fordul s egy kéréssel áll elő.*
- Téged nem bántanálak* Búgja édesen a szavakat ezzel is próbálja megnyerni a leányzót magának. Mikor az ölébe kerül be is fészkeli magát mint akinek világ életébe ott lett volna a helye. A lány kérdésénél rá pillantok s ismét meglepnek a szavai majd egy mosoly jelenik meg orcámon, de Aaron megint megelőz.*
- Áh, nem tudja mi a jó, de én igen, szóval abba ne hagyd* Na igen, szereti ha kényeztetik s ennek nem fél hangot is adni.*
- Semmi gond* Nem viszem valami túlzásba a társalgát ez szent igaz, de valami más foglalkoztat jelen pillanatban. A tekintetem a lány karjára téved s fixírozni is kezdem.*
- Azt hittem famulust kaptál Vargtól* Valahogy kinézem előle hogy ha érdeke úgy kívánja akkor megszegi ezt a szabályt. Nem feltételezek róla rosszat csak megfordult a fejembe. Az ebéd meg is érkezik így elém kerül egy adag lazac melyhez saláta a köret. Talán furcsa párosítás, de a hal nem az enyém. Aaron a lány mellé kerül melyet most nem bán. A lazacot a földbe helyezem mert soha nem eszik az asztalon. Nem próbálom letenni majd ha kell neki lemászik s így is tesz a macsek. *
- Jó étvágyat neked is.* Egy paradicsomot szúrok fel a villámra melyet be is kapok. Miután a falat lement a helyére beszélni kezdek.*
- Igen, másodikos vagyok. Nem gondolom, hogy fura. Elég nagy a suli és nem igen szoktam a klubhelyiségben megfordulni* Vonom meg a vállam, mert valóban ritkán tévedek arra. A lány további szavai egy apró mosolyt csalnak az arcomra.*
- Nem arról van szó, hogy zavarsz. Mi az ott a nyakadba s miért viseled?* Kérdezem meg kíváncsian s alaposan szemügyre veszem ismét.*

» Sorvus Sarnius - Ősi druida város