Belső kert

*A famulus kérdését, gyorsan kiveséztük, igazából, már nincs mit mondjak, hiszen mindenkinek vannak a maga félelmei. Még a sulit is gyorsan kivesézzük, de nekem az a huszonnégy hónap az rengetegnek számít. No de térjünk is vissza a rendes dolgokhoz. Gyorsan megtudom azt is, hogy Vlad famulusa nem bánt, csak ha én teszek olyat amit nem kéne.*
-Ó, szóval ő egy jószívű aranyos tigrincs?*kérdeztem, majd elmosolyodtam. Néztem a tigris felé, miközben Hógolyóm még mindig eléggé hiperaktív, és fel-le rohangál.*
-Látom a tigris legalább békés jellemmel rendelkezik. Ez nem mondható el az én Hógolyómról.*néztem a hátam mögé, ahogy a fehér színű vizsla megállt, és felénk nézett. Amolyan "Na most mi van?" nézéssel. Csak kacagtam rajta, majd a fiú elmagyarázta, hogy hogyan is volt ez a csajos dolog.*
-Szerintem jobb a házasság előtti szerelem.*fintorogtam a gondolatra, hogy nekem erre kéne adnom a fejem! Na azt már nem!*

*Sokáig beszélgetünk a famulusokról, majd még megtudok pár dolgot a tigrisről, amire csak elmosolyodtam.*
-Akkor ezzel nincs egyedül.*morogtam, hiszen Hógolyó már sokszor lejáratott, főleg a kényes pasi témában.*
-Azért mert Hógolyó rossz, mint a bűn.*kacagtam, hiszen ez nem volt igazán igaz, de nem baj. Még mindig a szerelem, és a házasság a téma, Vlad elmondja, hogy a szüleitől kemény nevelést kapott.*
-Oh, az nem jó, már mint olyan értelemben, hogy nem dönthetsz.*motyogtam, majd a fiú távozni készül.*
-Köszi, és legyél rossz.*kacsintok a fiúra, majd még sokáig néztem utána. Gondolataim pedig elkalandoznak. Végül mi is össze cuccolunk, és elindulunk visszafelé, hogy már végre ágyban legyek.*

*Kezdett túltengeni a fejemben a túl sok információ ezért úgy döntöttem kiszellőztetem fejem, hogy jobban szívja magába az olvasmányokat. Most az igézések, rontások és az átkok voltak a listám elején, mint csöpögtetésre váró információ. A bűbájokon már átrágtam magam. Úgy számoltam, hogy erre az időre végzek már a többi varázslattal is, de menet közben találtam egy érdekes könyvet a Familiársokról. Magával ragadott a téma így egy másik időpontra halasztottam az átkokat. A könyv teljesen magával ragadott. Nagyon sok érdekes és új információt tudtam meg róluk, sőt annyira beleloholtam magam a témában, hogy azon kaptam magam, hogy saját famulusom alakján álmodozom.
Kiérve a kertbe teleszívtam a tüdőm friss levegővel. A levegő kellemes csiklandozására hátrahajtott fejjel nevetni kezdtem és még a kezemet is hátra nyújtottam. Nevetésem csillapodott és én elégedetten és boldogan ültem le egy padra ahol nyújtózkodtam majd ismét az én képzeletbeli állatomon agyaltam. *

*Töprengésem kellem fordulatot vesz. Valaki "nagy titokban" csatlakozik társaságomhoz. Először nem is volt kedvem tudomást venni róla úgy voltam vele ha fontos akkor majd meg bök, mert nem akartam kilyukasztani az én kis buborékomat, de testemen valami furcsa izé mozgott amiről hirtelenjében csak annyit tudtam megállapítani, hogy apró és nagy gyors. Pupillám kitágult, testem megmerevedett amennyire csak tudott, légzésem leállt. Figyelte ahogy a kis micsoda - menet közben kiderült, hogy szőrös is - fekete bakancsától, neccharisnyáján, rövidnadrágján, toppján és csuklószorítóján keresztül szalad és végigszaglássza. Haja most kivételesen nem volt kiengedve hanem szorosan össze van fonva és a fonat egészen a háta közepéig ér. Végig kíséri a micsoda mozgását míg az végül a vállán meg nem telepszik. Mikor az állat - most már ebben is egészen biztos - megáll szabad kezével a vállához kap és elkapja a kis micsodát. Igyekszik nem fájdalmat okozni az állatnak.*
- Jéé egy görény. *feleli kicsit hangosabban alaposan szemügyre véve a jószágot.*
-De tündi-bündi vagy. *kifejezésén egy percre meglepődik, de tovább tér a hang tulajdonosának a beazonosítására.*
- Szia Zoé! De jó téged ismét látni. *mosolyog boldogan a lányra, majd felel kérdésére.*
- Nem nagyon próbálkoztam a beilleszkedéssel és semmi különös nincs. Tanulom a mágiákat, hogy jó boszorkány legyek. *vigyorog még mindig majd a kezében lévő görényre néz.*
- Nagyon aranyos. Mi a neve? Gondolom a tied. Nem tudtam, hogy lehet állatot is tartani. *közben agya kattogni kezd. Lehet, hogy ez is egy Famulus?*
- Ez egy Familiáris? *kérdezi érdeklődve*

*Ki tudja, hogy most mi a nyavalya ütött belém, de sétálni akartam. Lassan a kastély belső kertje felé vettem az irányt. Hógolyó velem jött, hiszen régen ruccantunk már ki együtt. Így lassan sétálva le a toronyból érkezek meg a belsőkert ajtajához. Egy sötét felső, egy farmer és egy edzőcipő a megjelenésem tárgy, mivel a suli falain belül mozgok, így semmi gáz, hogy így öltözöm. Viszont ahogy beléptem a kertbe, egy pillanatra meg is álltam. Hógolyó is meredt előre, de hirtelen le is fagytam, majd beljebb sétáltam. Régen voltam már itt. Majd egy ismerős alakot pillantottam meg.*
-Zoárd... szia, mi újság? Régen láttalak.*köszöntöttem a fiút, majd gyorsan megöleltem, már ha nem zavarja, akkor a szóbeli köszönés után ez fog következni. Hógolyó elszaladt valamerre, jobb is, hogy nincs itt legalább nem zavarja a levegőt.*

*Zoárd az ölelés után eltolt magától, csak mosolyogtam a dolgon, és hagytam, hogy rájöjjön, ki is találta meg. A megszólításra még szélesebb vigyort öltöttem.*
-Jaj hagyd el...*nevettem fel, ahogy végre elengedte a kezem. Elmesélte, hogy mi is történt eddig vele. Mosolyogva hallgattam ahogy beszámolt a fejleményekről, hogy senkit sem talált. Majd egy sárga papírból hajtogatott egy repülőt, és szélnek eresztette. Majd hozzám intézett pár dolgot. Valahogy ez a viszont látás azóta, mióta jól lebőgtem előtte jobbnak ígérkezik, mint szeretném.*
-Jobban vagyok köszi. Mondjuk úgy, hogy történtek dolgok, kicsit össze szedtem magam.*válaszoltam motyogva, majd észre vette, hogy Zoárd nem igazán néz a szemembe, vajon miért? Végül is teljesen mindegy. Végül lenéztem a cipőmre, mintha az olyan érdekes lenne, és elkezdtem pattogtatni a körmömet. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is mondjak, így leültem a földre, és úgy néztem a fiú arcára, ha sikerül, még pillantását is elkaphatom.*
-Zoárd... Mi a baj?*kérdeztem csendesen, pillantásomat le nem véve az arcáról. Hiszen egy találkozásnak örülni szoktak, nem is értem a fiút, így muszáj rákérdeznem, és csak bízok a legjobbakban. Már ha azt nézzük, hogy kinek mi a legjobb. Jó lenne megtudni, hogy a fiú miért ilyen furcsa, talán nem számított arra, hogy ma pont velem fog találkozni? Ki tudja, egyáltalán, hogy mi lesz.*
-Ugye, nem a múltkori miatt vagy ilyen? Hiszen a szemembe sem nézel.*kérdeztem, és jelentettem ki azt, amit észre vettem, hangom nem változott, ugyan olyan csendes volt, míg Hógolyó meg nem jelent.*
-Na hali, mi újság? De csendben vagytok kis tubicák.*szólalt meg végül mellettem a fehér vizsla. Egy jól irányzott oldalba bökéssel hallgattattam el. De meg is bántam, mert arany szíve bevetette ellenem a képességét, és jól megpörkölte a kezem.*
-Szemét!*szűrtem a fogaim között, míg másik kezemmel megfogtam a megégetett társát. Hogy milyen kis genyó tud lenni. Ismételten jól beéget, már ha lehet ennél jobban.*

//Fagy//

// Olvad//

- Miért, nem tetszik az új beceneved? Akkor hogy szólítsalak?* fixírozza a lánykát még pár pillanatig, elregéli eddigi eseménytelen életét, majd rögtön rá is tér a következő napirendi pontra, ami már egy ideje esedékes lenne. Szerencsére a lány sokkal vidámabb, mint amikor elváltak, amit biztató szavai is megerősítenek.*
- Milyen dolgok? Mesélj, mert úgy látom, neked több kalandban volt részed. Milyenek a másodikos órák?* teszi még hozzá, mivel gondolatai még félig az elmaradt óra körül forognak. Kíváncsi, vajon Jasmine ezúttal hová kalauzolta volna őket, bár nem is annyira a lecke, mint inkább a gyakorlati órákat átható izgalom vonzotta a terembe, ahonnan aztán ki is lett paterolva.
Tűnődő arckifejezését félig meddig kalandozó gondolatai okozzák, Zoey azonban nem téved, tényleg köze van az éppen napirendi ponton levő beszédtémához is.*
- Ööö nálam minden oké, ha nálad is.* húzza ki magát néhány másodperces hallgatás után, futólag az elé telepedő lány arcára pillantva, majd fellélegezve köszönti a megjelenő vizslát.*
- Szerbusz Hógolyó!* nyújtja felé a tenyerét, hátha megsimogathatja a kutyát, majd egy pálcasuhintással visszahívja magához az eldobott repülőt, hogy újra szélnek eressze.* - Hozd vissza!* kurjantja a vizslára vigyorogva. Nem valószínű, hogy az eb díjazni fogja a játékra való kezdeményezést, legalábbis az eddigi famulusok, akikkel találkozott meglehetősen önérzetesnek tűntek.*
- Uh, ez fájhatott. Hippokrax!* kommentálja a könnyebb égési sérülést, mely úgy látszik velejárója a tűz elemű famulusokkal történő civakodásnak.* - Nem értem, hogy bánhatnak így a teremtőjükkel. Mert az még csak rendben van, hogy nekem leégetik a hajam, meg ilyen apróságok...* csóválja meg a fejét, majd elereszti a már begyógyult kacsót, amit ezidáig a fáklyafény felé tartott, hogy könnyebben be tudja gyógyítani a sebet.*

-Nem a becenévről van szó Zoárd.*pillantottam el a távolba, majd úgy folytattam a beszédet.*
-Nem kell másik becenév, aranyos meg minden, csak... Jaj had ne kelljen rá válaszolnom.*mondtam fátyolos hangon, végül leültem a fiúval szembe, miközben beszélgettünk.*
-Hosszú, voltam lovagolni, elestem egy párszor, de semmi komolyabb. És röstellem bevallani, de még nem voltam egy órán se, bár már nem ártana, ha itt tartunk.*magyaráztam, eközben megjelent Hógolyó, jól meg is égetett, Zoárd visszahívta a repülőt, majd újra eldobta, én pedig imádkoztam, hogy Hógolyó el is induljon utána, nagy szerencsémre így is lett.*
-Játékos egy eb! Au...*szisszentem fel, ahogy Zoárd begyógyította a kezem.*
-Hógolyó ilyen, nem tehetek róla, vagyis ez a lényeg, én teremtettem ilyennek, így most én szívok vele.*magyaráztam, majd kitértem arra az elmulasztott mondatra is.*
-Mondtam már, hogy jobban vagyok. Tudod, hogy én voltam a hüŁye, már ezerszer fejbe vágtam magam miatta. Nem is tudom hogyan képzelhettem, hogy majd rád startolok, tényleg ne haragudj.*engedtem meg egy félmosolyt a fiú felé, majd figyeltem, hogy a kutyám nem jön-e. Még nem láttam, így talán nyugodtabban tudunk beszélni Zoárddal.*

*Zoárd eldöntötte, hogy akkor inkább nem mond semmit, de én azért magamban jól megjegyeztem a becenevet miszerint "szeleburdi hercegnőm"-nek nevezett.*
-Ó... El sem tudod képzelni, hogy mennyire vonzom én a baj remek művészetét.*kacsintottam, hiszen tényleg így van, főleg mióta Troy ellopta életem első csókját, meg még egy párat, de erről nem igazán szeretnék beszélni, így nem is említem meg. Na de, hogy elejét vegyük mindennek, most újra hatalmába kerített, a zárkózzunk el a válaszok elől, vagy válaszoljunk tény.*
-Semmiség, de azért köszönöm.*hálálkodtam, hogy már nem fog fájni a kezem. Zoárd végül letelepült mellém, aminek nagyon is örültem, mert így nem kell állandóan felfelé néznem. Zoárd a következő mondatom miatt ugratni kezdett, nem tudtam ellenállni egy műmosoly gyártásnak. De mikor a hajamat borzolta össze ellenkezően eltoltam a kezét.*
-Hékás ehhez V.I.P. engedély kell.*csak nevettem, ahogy próbáltam rakoncátlan fekete tincseimet elrendezni. Mikor a fiú kissé komolyabban szólt hozzám kék íriszeim kikerekedtek.*
-Megijesztett az arcom?*kérdeztem vissza elképedve, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy ezt hogyan értelmezzem, főleg ebben a mondat kavalkádban.*
-Hát azért túl boldog sem vagyok, fogalmazzunk úgy, hogy kegyetlen jól tudom álcázni magam, már amikor sikerül.*vetettem ellen az utolsó mondatára. Csak egy pillanatra fordítottam el a fejem, hogy megnézzem a kutyám merre van, de még nem láttam, ezt jó jelnek vettem. Törökülésbe tornásztam magam, és úgy próbáltam kicsit gondolkodni, hogy a fiú miért mondta azt amit mondott. De csak nem jöttem rá, tény és való, hogy körülbelül egy hónapja nem láttam, és vannak néha hüŁye fejformációim, de hát kérem szépen, senki sem tökéletes, belőlem is csak a hiba hiányzik. Kac-kac, hogy is ne... még ha csak az hiányozna, csak sajnos nem így van.*

*A hajam eredetileg ilyen egyenes, mit meg nem adnék azért, hogy ha egy egészen kicsit is hullámos lenne, végül is annyira mindegy. Ha már ilyennek születtem viselem is a sorsom. Zoárd sem hagyja annyiban a dolgot, és még próbálkozik, nem tudok nem mosolyogni rajta, végül csak meg szólalok.*
-A V.I.P. tagságát ezennel kibocsátották. Vegye kézhez, és használja egészséggel. De azért csak óvatosan. Nem szeretem ha sokáig birizgálják a hajkoronámat. Elég fésülni... legszívesebben levágatnám.*a mondat végét nem bírtam ki, hogy ne nevesek, főleg, hogy az elején milyen törvényszerűen kezdtem beszélni. Mikor Zoárd újra ugratni kezdett egyszerűen csak megfordultam, és nagy szemeimmel kerestem a tekintetét.*
-Ó... szóval most már életem nagy szerelme is vagy? Akkor tudatosítlak egy-két dologról ifjú harcos...*ajkamon komisz kis mosoly ült, mert hirtelen elfelejtettem, hogy mit is akarok mondani, hogy ezt mennyire unom. De miért csak az Ő közelében? Mit ártottam én a világnak, hogy ennyi... áh teljesen mindegy.*
-Szóval... nyugodtan befonhatod a hajam, ha neked úgy jobb...*így sikerült befejezni a hatalmas mondatot, egyszerűen képtelen voltam máshogy beszélni, pedig egy hatalmas poén jött volna ki az egészből, inkább visszafordultam, és hagytam, hogy a fiú tovább szépítse a hajam. Igaz, hogy befonva, vagy összefogva csak lovagláshoz csinálom meg, de ha Exortusos társam meg szeretné nézni, ám legyen. Zoárd ahogy dolgozik a mesterművön terelni kezdi a beszéd témát, méghozzá a kedvencem felé, lovak... mintha az előbb még ezen gondolkodtam volna. Apró mosoly jelenik meg ajkaimon, és úgy válaszolok a fiúnak.*
-Mert ők mindig is megértettek. És szerintem az étteremben már elmagyaráztam, hogy érző lelkek, és sokat lehet tőlük tanulni. Főleg, hogy ha ugyan úgy viszonyulsz hozzájuk. De most nincs nagy kedvem újra példát felhozni. Elefánton még nem próbáltam lovagolni, de nem is most szeretném kipróbálni, ők kicsit magasabban, és talán nem is olyan kezesek, mint egy ló.*fejtettem ki tömören kérdésére a választ. Végül hátra nyújtottam két hajgumit, ha szeretné akkor nyugodtan tegyen a művére pontot.*

-Hogy mire jó még a kártya? Azt majd kitapasztalod egyedül, ebben nem segíthetek.*feleltem huncutul mosolyogva, a beolvasás marhára nem úgy jött ki, ahogy elterveztem, így inkább újra hátat fordítottam a fiúnak, aki eközben magyarázott, és ügyködött a hajammal. Végül hátra nyújtottam két hajgumit is, ezzel le lett zárva a szinfónia. Zoárd vissza ült velem szembe, és megcsodálta a remekművét, erre én sem bírtam ki, elővettem a mobilom, és gyorsan nyomtam egy képet a pofimról, majd megnéztem.*
-Váó Zo ez fantasztikus...*lelkesedtem be rögtön, miközben észre sem vettem, hogy becézem a fiút, na de mi van akkor? Senkinek nem engedtem még meg, hogy befonja, vagy akár csak hozzáérjen a hajamhoz, viszont aki legelőször megtetszik valakinek, és nagyobb huza-vona árán el is árulják neki, hogy te hallod nagyon bejössz, annak azért jár már valami kedvezmény, vagy mi a manó. Bár tény és való, hogy semmi nem történt csak elutasítás a fiú részéről, azért ha a hajammal bíbelődik, még nem kell megsértődnöm.*
-Egyébként igen, volt már más színű a hajam. Mielőtt ide kerültem kék volt.*válaszoltam a fiú kérdésére, de rájöttem, hogy előtte még a meséről kérdezett.*
-A Piroskát igen ismerem, bár az én kedvencem inkább a kis hableány, ő is olyan kis elesett volt, mint én. Csak én nem éltem sellőként. De ez most tulajdon képen sehogy sem fér a haj témához, hiszen Piroskának nem volt befonva a haja, legalább is én sosem láttam, mert mindig piros kendő volt a fején.*jegyeztem meg, majd előre varázsoltam az egyik befont hajrészt, és az alját kezdtem el birizgálni.*
-Tényleg nagyon szuper lett.*jegyeztem meg újra, mintsem fel nem nézve hajam pödörgetéséből.*

-Persze, persze, mindig a nők...*motyogtam, meg is csodáltam a hajam, és még meg is köszöntem, hogy milyen szépen megcsinálta a hajam Zoárd. Meg is kapom, hogy jól áll, bár ritkán van befonva a hajam, de nem nagyon tulajdonítok neki nagy figyelmet.*
-Általában lovagláskor van befonva, vagy csak simán összegumizom.*magyaráztam csendesen. Ám amit az esküvőmre jelentett ki, csak azt eredményezte, hogy kék íriszeim újra hatalmasak lettek.*
-A fejedbe se vegyél ilyen gondolatot, nekem sosem lesz esküvőm.*mondtam egy kis éllel a hangomban, hiszen még pasim sincs, nem hogy esküvőm legyen.*
-De ha lesz te fogod először megtudni.*mondtam azért selymes hangon, hiszen nem akarom megbántani a fiút, csak azért erős volt, hogy ő felhozta az esküvős sztorit. Zoárd leképedt, hogy kék volt a hajam előtte, így gyorsan kerestem egy képet a telefonomba, és megmutattam neki.*
-Nem nehéz elképzelni, ha egyszer láttad már.*mosolyogtam, végül még mindig Piroskánál tartottunk, így kaptam még egy két megjegyzést.*
-Ha nem fejezed be rögtön nagyon megbánod.*fenyegettem meg játékosan, és még a mutató ujjamat is rázni kezdtem, miszerint tényleg félhet, ha nem fejezi be.*
-Én csak új szívet szeretnék kapni, de az Óz engem is megfogott.*kotyogtam bele a témába, és természetesen megint olyan ostobán. Egy gyors fintort elnyomtam magamban, majd felnéztem újra.*
-Nem is tiltakoztam. Ne mááár...*pislogtam párat, és vártam, hogy valami reakciót kiváltson Zoárdból, hogy mondja azt, hogy ne hisztizzek, vagy nem is tudom. Általában imádok beszélni, de most még tőmondatokban is fáj a kommunikáció.*