Cremus kastélya

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 12:47 am

*A ruhák hamar lekerülnek mindkét félről, így ismét meztelen valójukban láthatják egymást, úgy, mint néhány hónappal ezelőtt Demetrius lakosztályában a vámpírkastélyban. Szenvedélyesen forrnak össze, s bár a vadság nem hiányzik az együttlétből, a durvulás most tényleg elmarad, hogy csak szeretkeznek, míg végül el nem érik a csúcsot, s így lihegve borulnak össze. A férfi fekszik most a lányon, haját, s nyakát simogatva. Faith szemei csak úgy csillognak, látszik rajta, hogy nagyon jól érezte magát, de nincs ezzel másképp a vámpír sem. Vágytak már erre az együttlétre még akkor is, ha eddig néha egymásnak is estek szavakban, de fizikailag mégsem bántották egymást túlzottan. Faith is csak egy kaszaboló átkot vetett be, és a férfi is csak visszafordította a támadást, bár az szerencsétlenebbül sült el, de a fő, hogy mindketten élnek, s újra egy ágyban fekszenek összebújva. A lányka végül csak oldalra billenti fejét, felkínálva ezzel csinos nyakát, s bár alapjáraton nem éhes a vámpír, ez a szex után jól fog esni pár korty. Lassan közelebb is hajol a másik nyakához, majd ajkait rá is tapasztja, eleinte úgy harapva meg kicsit a lányt, hogy fogait nem mélyeszti a húsba, csak játszik, de végül lassan, finoman mégis átlyukasztja a bőrt a két szemfog, s a vámpír inni kezd. Érezhető, hogy most nem célja a vadság, a fájdalom okozása, s nem is iszik túl sokat, csak néhány kortyot, majd végignyal a két kis vérző ponton, s visszahúzza fejét.*
-Még nem most... de majd egyszer újra elviszlek magamhoz, hogy ne csak egy estét tartson ez az egész. *ó, milyen jó is volt múltkor egy egész hónapig élvezni az ilyen együttléteket, még ha Faith kissé zokon is vette a dolgot. De úgy tűnik, már nem zavarja ami volt, most tényleg magától cselekszik, s még mindig itt van, vagyis itt is akar lenni.*
-Mit szólsz hozzá? Csak pár napra. *húzódik mosolyra a férfi ajka, s persze hogy cukkolja a lányt, nem is ő lenne, ha nem tenné.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 12:57 am

*Annyira más volt ez az együttlét, mint az eddigiek, de mégis hihetetlenül hiányzott már és olyan jó érzés is volt. A kimerültség viszont most elérkezett, így nyugodtan fekszem a vámpír alatt, lágyan cirógatva bőrét. Fura... régen nem hittem volna, hogy egy vámpír vágyik ilyesfajta érzésekre, egy simogatásra vagy bármire, de úgy érzékelem, hogy mégis jól esik neki az, ahogy hozzá érek és kedveskedem vele. Na de az élményeknek még nincs vége, így fordítom el fejemet is pár szót még szólva hozzá és bár szavaim engedik neki, hogy igyon belőlem, ez valamiféle próba is tőlem, hogy vajon ezek után elfogadja-e. Eddig is kibírta a vérem nélkül, de... a fogak a húsomba hatolnak, majd véremet veszi. Picit felszisszenek a hirtelen ért fájdalomtól, tényleg azt hittem, hogy nem fog inni belőlem, de végül tudatosul bennem, hogy ő tényleg vámpír, nem pedig egy szerelmes tini, aki rám vágyik és ez valahol elszomorít. A saját érzéseimmel se vagyok már tisztában, kezdek félni tőlük, így miután érzem, hogy a vérivása abbamarad, csak picit csalódottan nézek vissza a vámpír szemeibe és sóhajtok fel kissé.*
- Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet... *kezdek el fészkelődni alatta és hogyha engedi, akkor kibújok alóla, hogy kissé felülve húzzam magamra a ruháimat, mintha hirtelen szégyenlős lennék előtte.*
- Én egy boszorkány vagyok, egy 18 éves ember... nem pedig egy játékszer. Nekem életem van és nem fogok mindig a rendelkezésedre állni, nekem vannak érzéseim és ez így nem helyes. *ha megtalálom a fehérneműimet, akkor szépen el is kezdek felöltözni, majd lassan jöhet a többi ruhám is és végül a csizmák, de nem kelek fel, csak Demetrius felé fordulok.*
- Nem akarom, hogy kihasználj és... *itt ajkamba harapok és szemeimet is lesütöm idő közben.*
- Nem tudnám elviselni, hogyha más lányokkal is ilyen lennél... hogy másokkal csókolóznál, lefeküdnél velük vagy csak érzékien innád a vérüket. Nekem ez így nem megy. *na igen, túl bonyolult vagyok, nem tudom, hogy mit akar, eddig a normális kapcsolatokat ismertem csak, azaz hát Ry volt az egyetlen normális kapcsolatom, Takodát nem tudom ebbe belevenni, így fogalmam sincs, hogy mit vár tőlem Demetrius.*
- Te mit szeretnél? Mit tegyek? *magam akarok maradni, mágus, nem pedig a bábuja, de fogalmam sincs, hogy miféle szándékok vezérlik és azt hiszem, hogy most jött el az ideje, hogy ezt megbeszéljük.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 1:19 am

*Az együttlét kellemesen zárul, s még egy kis simogatás is kezdetét veszi, de végül Faith félrebillenti fejét, s felkínálja szép nyakát a vámpírnak. Bár Demetrius nem szándékozott most inni belőle, mivel már jóllakott estére, de ha már így fel lesz kínálva, finoman azért beleharap a lánykába, s pár kortyot iszik is a véréből, majd visszahúzza fejét, s úgy pillant a lánykára, előállva ötletével, rajta viszont csalódottság látható.*
-Mi az? *kérdi, hisz nem érti, mi ez a hirtelen hangulatváltozás. Szavait hallgatva, s mocorgását érezve Demetrius csak ledől az ágyra, kiengedve maga alól a szépséget, de továbbra sem érti, mi történt, s miért kezd öltözni Faith. Mikor ismét megkapja, hogy csak egy játékszer a saját szemében a lány, s az életével áll elő, már Demetrius is felül.*
-Mi a fene ütött beléd? Te is éppúgy élvezted az egészet, a véredet pedig te ajánlottad fel, nem én akartalak megharapni. Akkor most mi ez az egész? *kérdi, miközben ő is elkezdi visszavenni a ruháit. Ennyit a kellemes hangulatnak.*
-Hogy én használlak ki? Egész eddig majd ki csattantál, erre most kihasznállak? *csattan fel, majd egy "nők" szócskát az orra alá morogva felveszi nadrágját. Amikor viszont ismét meghallja a másik hangját, szemeit összeszűkítve fordul vissza Faith felé.*
-Te most féltékeny vagy? Amúgy is... honnan veszed, hogy kivel milyen vagyok? *a szakadt inget nem veszi fel, helyette csak hosszú bőrkabátját teríti magára, s úgy lép oda a lányhoz, markában szorítva a használhatatlan ruhadarabot. Faith viszont ekkor újabb kérdésekkel fordul felé, mire csak mélyet sóhajt a vámpír, majd mélyen a sárga szempárba tekint.*
-Hogy ne komplikáld túl a dolgokat. És ne szórakozz velem! *veti oda morogva, majd a földre dobja szakadt ingjét, s majd gyors léptekkel kiviharzik a szobából. Nem tudja felfogni, mi megint ez a játékszeres szöveg, mikor most tényleg semmi rosszat nem tett. De hát ilyen egy boszorkány... nőből van, mágus is, szóval könnyen ki tudja borítani Demetriust. Ő sem tudja pontosan, mit is akar vagy tesz, akkor meg még ilyen kérdések elé kell állítani, s folyton azzal vádolni, hogy csak kihasználja a másikat, amikor nem is tett semmit? Na azt már nem, inkább lelép, elég volt neki a ma estéből.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 1:27 am

*A próbámon nem ment át, pedig oh, hogy mennyire szerettem volna, de úgy érzem, hogy ennek az egésznek ideje véget vetnem. Hiba lett volna? Nem tudom, inkább magamban akarom elnyomni a feltörekvő érzéseket, így kezdek el beszélni, idő közben kérdezgetve is tőle, de ahogy hallom, a szavaim nem tetszenek neki, sőt mi több, ő is öltözni kezd.*
- Kíváncsi voltam, hogy képes lennél-e elutasítani a vérem, főleg ez után. *a szexre utalok és talán most már érti a férfi is, hogy ez amolyan teszt lett volna, egy Faith fajta teszt, amibe könnyű belebukni és ő megbukott. Viszont a további kérdéseire már nem válaszolok, nem akarok válaszolni, mert oly feleslegesek, de amikor azt mondja, hogy ne szórakozzak vele és érzékelem, hogy indulna, hirtelen kapom el a karját és nem erősen, hanem lágyan fordítom magam mellé, úgy nézve fel szemeibe és remélhetőleg az összes eddigi kérdésére megkaphatja most a választ és utána akár el is mehet, de mivel már 600 éve halott, szerintem nem értette a dolgokat és ezért is kell neki elmagyaráznom.*
- Demetrius, én félek... *buknak ki belőlem lassan a szavak, de mégis jól érthetően, miközben sárga szemeim az övét figyelik, nem fordulok más felé, csak őt nézem.*
- Amit az előbb mondtam, félreértetted... ember vagyok, fiatal lány, tele érzésekkel, élet kedvvel és... *picit közelebb húzódom hozzá, nem nagyon, de mégis úgy, hogy hideg mellkasához érhessek és testem melegét ő is most már megérezhesse.*
- Félek attól, hogy egyre jobban megkedvellek és beléd szeretek. *igen, ez az igazság, túlságosan is nekem való ez a férfi, én pedig nem tudok mindig így hozzá állni, főleg nem beérni azzal, hogy negyed évente találkozunk.*
- Érted már? *ahogy egyre többet vagyok vele, egyre jobban akarom őt és ha el is mennék hozzá ismét, annyira csodálatos lenne és most már, tiszta fejjel tudom, hogy mit érzek, nagyon tetszik nekem, de a mi kapcsolatunk nem működhet. Ő vámpír én pedig ember és szerintem nem is pont mellettem akarná lekötni magát. Ezekre gondoltam, de ha nem érti, akkor a fejemből biztosan ki tudja szedni a gondolatokat, mert hogy nem akarok egyedül maradni egy idő után, az is biztos és a kihasználás is arra utalt...*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 2:13 am

*Nem érti a férfi, mi ez az egész hirtelen, hisz eddig boldog volt és mosolygott Faith, erre most hirtelen lehervadt ez a mosoly, s csalódottság tükröződik arcán. Rá is kérdez, hogy mi a fene történt, s ahogy hallja, a lányka csak tesztelte őt, de elbukott.*
-Képes lennék, de azt hittem, te vágysz rá. Vámpír vagyok, ha felajánlod a véred, és még úgy is tűnik, hogy akarod, miért utasítanám vissza? *nem érti ezt a tesztet, ahogy azt se, hogy mi a fenére volt jó egyáltalán. Ahogy viszont a lányka tovább beszél, Demetrius egyre jobban kezdi elveszteni a fonalat, s csak egyre jobban felhúzza ez az egész, hogy megint ő lesz beállítva a szemét vámpírnak, aki csak kihasználja a másikat, így miután minden ruháját felvette, pár szót még szól a leányzóhoz, majd már ki is akar sietni a szobából, de Faith utána nyúl, s karját elkapva igyekszik maradásra bírni a vámpírt. Bár most cseppnyi kedve sincs maradni, mégis enged Faith húzásának, s visszalép a lányka elé, úgy hallgatja a másikat némán. Egyelőre továbbra se érti, mit akar ebből kihozni a lány, így mikor elhallgat a lány, s csak közelebb lép, az utolsó szót megismétli a férfi.*
-És? *kérdi, miközben a lány teste az övéhez simul. Egyelőre nem hatja meg ez a dolog az előbbiek után, még mindig nem érti, mit is értett volna félre azokból a szavakból. Amikor viszont Faith végül kifejti, hogy fél attól, hogy belészeret, hirtelen Demetrius nem is tud mit mondani. Csak nézi a sárga szempárt, még csak nem is pislog, viszont Faith ismét kérdez, így Demetrius mély levegőt vesz, majd csak egy aprót bólint.*
-És mit akarsz... megszeretni... vagy inkább elfelejteni? *teszi fel a nagy kérdést, bár nem biztos, hogy a válasznak bármi hatása lesz a jövőre nézve, de azért kíváncsi rá a férfi. Az is igaz, hogy neki sincs fogalma arról, mi is zajlik olyankor benne és körülötte, amikor ezzel a lánnyal fut össze, szóval az összezavarodás abszolút kétirányú.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 2:21 am

*Valószínűleg, sőt biztos, más az én logikám és más Demetriusé is, így amikor azzal jön, hogy nem érti a tesztet és hogy miért utasította vissza, picit elgondolkodom szavain és kezdem logikusnak tartani azt, amit mond.*
- Még nem ismerlek ennyire, nem tudtam, hogy mi zajlik benned. *soha nem kerültem még közel vámpírhoz, de így ezen inkább tovább is lépek, de a további szavaim még inkább összezavarják a férfit, aki le akar lépni, ezt tartja ésszerű megoldásnak, de én még nem engedhetem el, nem akarom, hogy így váljunk el egymástól, így hát csak elkapom a karját, majd szépen beszélni is kezdek vele, nemsokára már hozzá is simulva a testéhez, átölelve hideg testét, felnézve sötét szemeibe, de az én tekintetem tele van kétséggel és a következő kérdésre se tudok rögtön mit válaszolni... azaz de, mégis.*
- Elfelejteni semmiképpen sem akarlak és nem is foglak. Viszont a megszeretéstől félek... féltékenység, amit az előbb is mondtam, félés attól, hogy egy idő után megunsz. Fiatal vagyok, most kell élnem és ha te pár év után eldobsz, nekem az nem éri meg. *magyarázom el neki, de végül lágyan elmosolyodom és egy kis puszit nyomok az ajkára.*
- De nem is gondolkodok most ezen, az idő majd mindenre megadja a választ és te is, hogy te mit szeretnél. *meglehet, hogy az én életem fabatkát sem ér neki, tehát számára mindegy, hogy mit érzek és mit fogok érezni vagy ha összeroppanok a teher alatt és amit Ry-től kapok... azaz tőle semmit, hiszen nem is beszélhetek vele. Na jólvan, nem erőltetem tovább a maradását, így engedem hát el.*
- A legjobb lesz, ha mindketten megyünk... *ujjaimat az ujjai köré fűzöm, mielőtt hirtelen elszáguldana tőlem, mert még pár szót akarok mondani.*
- Köszönöm ezt az estét! *nézek bele szép szemeibe, majd eleresztem és hogyha minden igaz, el is fogom hagyni nemsokára ezt a kastélyt, de azért egy futó, boldog mosollyal teli pillantást még vetek az ágyra.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-24, 2:40 am

*Könnyű egy olyan teszten megbuktatni egy vámpírt, ami egyértelműen úgy van kitalálva, hogy buktató legyen. Ezt nem is rest elárulni Demetrius, s úgy tűnik, lassacskán ezt Faith is beismeri. Viszont a további szavak után inkább úgy dönt a vámpír, hogy az lesz a legjobb, ha itt hagyja a lányt, ő pedig mihamarabb lelép. Amúgy is jóllakott már, s bár az együttlét kellemes volt, azóta megint csak vitáznak, tehát jobb lesz neki a kastélyban. Mielőtt azonban még kisétálhatna a szobából, a lány elkapja kezét, s visszahúzza őt magához, s átkarolva vallja be, hogy igazából attól fél a legjobban, hogy egyre jobban megszereti őt, s végül bele is fog habarodni. Biztos furcsa érzés lehet ilyesmit érezni egy vámpír iránt, így most Demetrius is megérti Faith álláspontját, de azért felteszi neki a nagy kérdést, hogy mit is szeretne jobban.*
-Mivel biztosabb egy magadfajta varázslóval összeszűrni a levet, mint egy magamfajta vámpírral? *ugyanúgy megvan az esélye, hogy pár év után vége szakad a kapcsolatnak, de mivel Demetrius egyelőre még magában se tudja hová tenni kettejük viszonyát, inkább nem példálózik jobban magukkat. A lányka megállapítására csak egy aprót biccent, egyet ért ezzel a megállapítással. Majd az idő mindent megold, s kiderül, hányadán és hogyan is állnak egymással. Amikor viszont Faith a távozást veti fel, Demetrius is helyeselni kezd.*
-Egyetértek. *kezére pillant, melyre a lányka már rá is kulcsolja sajátját, majd vissza a szép sárga szemekbe, s ismét bólint egyet.*
-Én is! Majd találkozunk! *azzal már el is suhan a vámpír, hisz tényleg nem tudna most többet mondani a helyzettel kapcsolatban, így pedig jobbnak látja mielőtt eltávozni, de abban biztos, hogy nem most látták egymást utoljára.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 6:38 pm

*Valamiért fura érzésem van, hogy el kell mennem innen, el a Mysterioból. Nem igazán akarok jelen pillanatban kimozdulni, mivel inkább megünnepelném a tanársegédségem. Ma nevezett ki Lucius erre a posztra és pont pyromágiából, amit annyira szeretek és bár nem nekros tárgy, mégis igen közel áll hozzám. Na de nincs mit tenni, Demetrius látni akar, ezt egész valómban érzem, így hát ideje összeszednem magam, majd útnak indulni. Egy fekete, hosszú nadrágot húzok fel, kényelmes sportcipővel és felülre is szintén egy fekete pulóvert, melyre most már ugyanilyen árnyalatú kabátomat kapom fel. A derekamig ér, mégsem fázom benne, ugyanis kellemes idő van odakint, így hát a gombokat se gombolom be, csak élvezem a friss levegőt. Fekete tincseimet most lófarokba kötöm és sárga szemeim köré is fekete sminket teszek, majd ezek után már pálcámmal a kezemben sétálok lefelé a tornyomból, hogy megérkezzek a Cremus kastély elé.*
~ A múltkori után vajon mit akarhat? ~ *tudom, hogy a ghoulság miatt érzem, hogy akar engem és mivel most ment le a nap, csak most tudunk találkozni, de tényleg, fel nem foghatom, hogy most mi a célja ennek az egésznek, így hát cseppet feszélyezve kelek át a révésszel együtt Seol szigetére, ott pedig már nem is húzom az időt, hanem a találkahelyünkre megyek, majd végül a hatalmas kastély előtt állok meg. Kezeimet magam mögött összefűzöm, úgy vizslatom az épületet, de füleim figyelnek arra, hogyha esetleg meghallok valamiféle neszt, mert az bizonyára a vámpír lesz. *

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 6:54 pm

*Nagyon sokat gondolkozott a legutóbbi Faith-el való találkozás óta a férfi, méghozzá nagyon fontos dolgokról. Az elmúlt pár napot külön töltötték, nem találkoztak, mivel Demetrius nem is jött át Seolra, csak a kastélyt rótta, s agyalt. Viszont ma elérkezettnek látta az időt egy újabb találkozásra, s mivel Faith immár a ghoulja, nem is kell a véletlenre bíznia ezt a találkozót, egyszerűen csak üzennie kellett a lánynak, hogy találkozni akar vele, s a Faithben csörgedező vámpírvér megteszi hatását. Nem is konkrét üzenet volt, amit a vámpír küldött, inkább csak egy belső jel, amitől a lány tudhatta, hogy indulnia kell, s azt is pontosan tudja, hogy hová. Hol máshol is találkozhatnának egy fontos esemény előtt, mint a Cremus kastélynál, ott, ahol kettejük közös története elkezdődött. De mivel nem akar bárkivel összefutni most a férfi, így ő a kastélyban, az egyik emeleti szoba ablakában áll, onnan figyelve, hogy mikor is érkezik meg Faith. Szerencsére nem kell túl sok időt várni a lányra, Demetrius pedig meg is pillantja a talpig feketébe öltözött, igencsak csinos leányzót. Ő is hasonlóan néz ki, már ami a színeket illeti, öltözéke viszont egy bőrnadrág, hosszú ujjú ing, és egy hosszú bőrkabát, ugyanilyen anyagú csizmával a lábán. A vámpír rögtön le is suhan az emeletről, majd ahogy Faith a kastélyt vizsgálgatja, az ajtó nyikorogva nyílik ki, s jelenik meg mögötte Demetrius. Arca elég komolynak tűnik, de nem ridegséget áraszt, hisz kedveli a lányt.*
-Faith. *biccent is felé egyet, miközben egyre közelebb sétál a másikhoz.*
-Gondolom meglep ez a korai találkozó, főleg, hogy én hívtalak ide. De egy nagyon fontos dologról van szó. *kezd bele rögtön a férfi, hisz nem nagyon akarja húzni az időt. Eléggé ideges ahhoz, hogy rögtön a dolgok közepébe vágjon, mivel sorsdöntő lépésre szánta el magát, azonban mégse áll elő azonnal ezzel.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 7:03 pm

*Még furcsa ez a fajta hívás, de remélem, hogy nem fogja túl sokáig a vérét adni nekem, mely bár erőt ad és energiát, mégis negatív hatású, hiszen engedelmeskednem kell neki és én ezt nem sok embernek teszem meg. Na de a lényeg most az, hogy itt vagyok, a hatalmas kastély előtt és azt méregetem, miközben várom, hogy a vámpír is jelét adja annak, hogy itt van. Ahogy viszont ez megtörténik, csak picit meglepetten nézek rá, mivel a kastélyból sétál ki, majd ahogy biccent, én magam is ezt teszem, bár a múltkori találkozás és beszélgetés után annyira nem tudom, hogy hányadán is állunk egymással.*
- Demetrius... *buknak ki belőlem a szavak, ahogy végignézek rajta és igen, most is olyan, mint mindig, tiszteletet parancsoló és egyben oly gyönyörű is, mint egy halott herceg. De túl sokáig nem tudok elmerengni mindezen, mivel már elém is sétál, én pedig ösztönösen lépek még egy picit közelebb hozzá, de nem teszek mást, csak összébb szűkítem szemeimet, úgy várva valamiféle folytatást, de ahogy érzékelem, nem mondja még el azonnal.*
- Fontos dologról? Miről? Csak nem el akarsz menni? *nem is igazán tudom, hogy mit akarhat közölni velem, oly kevés dolgot tudunk még egymásról, így hát türelmesen várom, de kezeim idő közben magam mellé csúsznak, már nem fogom őket össze hátam mögött, de ajkam is kiszárad cseppet ettől az egésztől. Nem, nem akar bántani, nem úgy néz rám, de akkor mit akarhat tőlem?*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 7:18 pm

*A vámpír a kastélyban várakozik, míg Faith is megérkezik, de ahogy megpillantja a lányt, rögtön le is suhan az emeletről, majd pillanatokkal később már kisétál a kapun, egyenesen a szépségre meredve. Komoly arccal köszönti is a másikat, amit Faith is megtesz, s ő is közelebb lép. Bár Demetrius most elég izgatott, s tényleg nagyon fontos dolgot akar elmondani a lánykának, nem rohanja le rögtön a szavakkal, csak egy részét árulja el, így Faith kérdezősködni is kezd, de nem éppen jó irányba. Nem is csoda, nem sokat tud a többi vámpírról, illetve az ottani viszonyokról, így arról sem, hogy mire is készül Demetrius.*
-Nem, nem tervezem. És ha minden jól alakul, akkor nem is fogok. De ehhez rád is szükségem van. *feleli komolyan, majd pár másodpercre elnémul, de aztán folytatja.*
-Arról te is tudsz, hogy nem én vagyok itt az egyetlen vámpír, sőt, még csak nem is a legöregebb. A teremtőmet Dariusnak hívják, aki szintén abban a kastélyban lakik, mint én. *kezd bele végül, az elején kezdve, hisz csak így érthet meg mindent a lány.*
-Hosszú ideje tervezem már, hogy fellázadok ellene, de mindeddig nem volt meg hozzá a kellő erőm. Gyűlölöm, hogy évszázadok óta az ő szabályai szerint kell élnem, és úgy érzem, eljött az ideje, hogy átadja nekem a helyét, mint első életben lévő gyermekének. Persze ő ezt nem gondolja így, és sajnos társaim közül se sokan mernének vele szembeszállni... *itt egy pillanatra elhallgat, majd még közelebb lép a lányhoz.*
-Egyedül semmi esélyem ellene, és még ha több vámpír mellém is állna, akkor se lenne könnyű dolgunk. De te boszorkány vagy, értesz a mágiához, amihez mi nem. Ráadásul a ghoulom vagy, aminek hála tőlem is plusz erőt kaptál. Mi ketten együtt elpusztíthatjuk Dariust, és átvehetem tőle rég megérdemelt helyem. *ez lenne az a fontos dolog, amit az imént említett. Fel akar lázadni a teremtője ellen, s erre Faith varázserejét bevetve akar sort keríteni, mert úgy véli, hogy együtt képesek lennének rá, hisz elég erős párost alkotnak. Tisztában van vele, hogy Faith akár már őt is megölhette volna, mikor ő került jobb helyzetbe kis csatározásaik alatt, így bízik benne, hogy Dariust is meg tudja majd lepni valamivel, ő pedig majd lecsaphat mesterére.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 7:27 pm

*Nem igazán tudom, hogy mit tervez, de azt érzem, hogy igen csak komor jelen pillanatban és izgatott is, így kérdezek rá valamire, de nem, tévedek, aminek őszintén szólva nagyon is örülök, így sóhajtok fel cseppet.*
- Reméltem is... *kezdek bele, de amikor meghallom azt, hogy rám is szüksége van, hirtelen kerekednek el szemeim.* - Mi? Hogy rám? De miért is? *kérdezek is azonnal, de végül elhallgatok, mert ahogy hallom, Demetrius mesélni kezd, így bólintok egy aprót, hiszen ezeknek a tudatában voltam eddig is, bár a teremtője nevét nem hallottam még. Nem mondok most semmit, csak csendesen hallgatom végig a szavait és amikor a szembeszállásról mesél, csak elmosolyodom, láthatóan tetszik az ötlet, amit tervez és meg sem lep, hogy ő akar lenni a főnök.*
- Jól hangzik, sok sikert hozzá!... *viszont valami bibi van itt még. Én miért is kellenék neki? Amikor még közelebb ér, szinte magamon érzem leheletét és a közös emlékeink is felelevenednek, így nézek hát fel rá, ajkamba harapva, szinte megkövülve közeledésétől.*
- Hogy mi? Álljunk csak meg egy pillanatra. *hirtelen lépek el tőle és kezdek el ide-oda járni, mivel ez így igen csak kemény dolog és meg is tudnék halni, mert ha Demetrius is le tudott győzni, én őt pedig alig, a teremtőjével szemben semmi esélyem sincs.*
- Én úgy tudtam, hogy gyűlölöd a mágiát és azt, hogy én boszorkány vagyok. *kezdek bele, majd végül visszatérek elé és úgy nézek bele a szemeibe, de most igen csak komolyan.*
- És miért segítenék neked? Főleg úgy, hogy meg is ölhetne... én nem kockáztatom az életem, ez a te dolgod, a te ügyed, nekem ehhez nincs közöm, ezt nem kérheted tőlem. *kezdek is kiakadni, mivel benne vagyok én sok mindenben, de itt én is érzem, hogy igen csak kemény dologról van szó, tehát szívem szerint meghátrálnék most.*
- Nem is tudtam felkészülni, nem hoztam magammal semmit... *mondjuk egy démonidézéshez vagy bármihez, így hát egyértelműen ideges vagyok, de én magam is izgatott, tehát a vérem is felhevül és a szívem is gyorsabban dobok...*
- Mit... mit találtál ki? Mit kéne nekem tennem? Egyedül intézzem el? Erre kellettem neked eddig? Erre a pillanatra vártál, hogy majd kihasználd az erőm és feláldozz azért, hogy legyengítsem és ha már meghaltam, akkor meg tudd ölni? *na igen, kezdem úgy érezni, hogy erre ment ki a játék, így hát végül kezemmel is mutogatni kezdek felé, láthatóan idegesen, mivel logikusan erre a következtetésre jutottam, hogy ezért melengetett magához, hogy most úgymond én legyek a szükségszerű áldozat, ő tud szerezni másik embert, de most nagy előnyre tenne szert, ha legyengíteném a mesterét.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 7:52 pm

*Mikor Demetrius csak egy kevés információt árul el mostani találkozásuk okáról, a lány találgatni kezd, s úgy gondolja, talán el akar menni innen a férfi, de erről szó sincs. Faith szavai azért jól esnek neki, de nem kúszik mosoly az arcára, inkább csak elkezd mesélni magáról és Dariusról, na meg kettejük hatalmi harcáról, amit épp a mai napra tervez. Eddig nem tudott lépni mestere ellen, de úgy érzi, most eljött ennek az ideje. Faith is bíztatja, viszont csak ezután esik le neki, hogy bizony őt is be akarja vetni a cél érdekében a vámpír, így mintha kissé ijedten lépne el Demetriustól, s idegesen kezd el sétálni.*
-Jól tudod, nincs ínyemre a mágia, főleg nem, ha ellenem használják. De úgy vélem, ezzel egyik vámpírtársam sincs másképp, mivel egyik-másik kis trükkötök igen veszélyes lehet ránk nézve. *helyesen Demetrius továbbra is egyhelyben állva, így ő ugyanott marad, mikor Faith visszalép elé, s a szemeibe néz.*
-Nem fogom hagyni, hogy megöljön. És hogy miért segíts? A ghoulom vagy, szóval akár kényszeríthetnélek is a dologra. De úgy érzem... te akkor vagy az igazi, minden értelemben, ha magadtól teszed amit teszel. És ha jól tudom, nem akarod, hogy meghaljak, főleg, hogy megkedveltél. Egyedül viszont nincs esélyem Darius ellen, de nem bírom tovább elviselni a főnökösködését. Szükségem van az erődre ahhoz, hogy legyengítsd, hogy megölhessem. *nem kertel, mindent elmond a lánynak, hisz tudnia kell Faithnek is, mire megy ki ez az egész, bár a súlyát úgy tűnik már így is felfogta a szépség, mivel rendesen beindult a túlélési ösztöne. Amikor viszont a hiányzó felszerelés miatt aggódik Faith, Demetrius csak megcsóválja a fejét.*
-Ha a pálcád nálad van, akkor minden megvan. Komolyabb rituálékhoz úgyse hagyna elég időt, mivel nagyon gyors, még ha le is foglalom. *elég feszült most a helyzet, mivel Demetrius már támadásra kész, láthatóan nem lehet eltántorítani tervétől, viszont azt akarja, hogy Faith saját erejéből, logikájából és észjárásából cselekedjen, ő viszont eléggé húzza a száját. Végül még azzal is előáll, hogy Demetrius mindvégig csak erre használta fel őt, semmi másra nem kellett, mint erre a feladatra. Hiába kapálózik vadul a vámpír előtt a lányka, s hiába mondja a magáét, Demetrius végül odalép, s elkapva Faith derekát lecsap az aggódó szavakat hallató szájra, s vadul csókolni kezdi, úgy, ahogy azt ők szokták. Nem akarja hamar letudni a dolgot, de túl sokáig se húzza azért a csókot a férfi, ami után viszont keze Faith arcára csúszik, s úgy néz bele a sárga szemekbe.*
-Semmi efféle tervem nem volt veled korábban. Nem azért tettem, amit tettem, mert erre készültem, mert akkor már rég az uralmam alá vonhattalak volna, hogy úgy támadjunk. *szavai komolyak, de nem bántóak, egyszerűen csak a tényeket közli, s azt akarja, hogy Faith higgyen neki.*
-Miután a ghoulommá tettelek és visszatértem a kastélyba, rengeteget gondolkoztam. Mindenen. Végül arra jutottam, ha szembe akarok szállni Dariussal, ez a lehető legjobb alkalom. Te nagyon erős vagy, amit a vérem még fel is erősít. És nem, nem azt akarom, hogy egyedül intézd el. Vess be valami trükköt, amitől ő legyengül, én pedig előnyhöz juthatok és megölhetem. *adja meg a választ a kérdésekre a vámpír, majd ismét végigsimít az arcon.*
-Vigyázni fogok rád, nem engedem, hogy bajod essen. De csak így van esélyem legyőzni azt a férget. *igencsak eltökéltnek látszik a férfi, ahogy az is igaznak tűnik, amit mond, bár az attól még kérdéses, hogy Faith el is hiszi-e neki mindezt. Mindenesetre már nem akarja tovább húzni az időt, mielőbb támadni akar.*
-Ha meg akarjuk lepni Dariust, akkor indulnunk kell! *célozgat még egy kicsit, mélyen a sárga szempárba merülve.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2011-12-28, 8:09 pm

*Nem értem, hogy miért pont engem akar, hogy segítsek neki. Oké, erős vagyok és ezzel ő is tisztában van, hiszen már nem egyszer harcoltunk egymás ellen, de akkor is, én nem akarom, hogy az életemet kelljen kockáztatnom ő miatta, így hát egyértelműen kissé kiakadok és már rá is térek arra, hogy miért is kellene neki segítenem, de a válasza nem győz ám meg igazán.*
- Kedves tőled... még jó, hogy nem kényszerítesz. *puffogok is picit, de amikor arra tér rá, hogy nem akarom, hogy meghaljon, már sóhajtok is.*
- Ne használd ki azt, hogy megkedveltelek Demetrius, ez csúnya dolog és nem, nem akarok segíteni. *igen, beindulnak ám az agytekervényeim és bár hallom, hogy a vámpír szerint elég csak a pálcám, én ezzel azért nem értek teljes mértékben egyet és már tovább is gondolom ezt az egészet, úgy, hogy már az is eszembe jut, hogy egész eddig csak ezért volt ilyen kedves velem. Mondanám én tovább is, de a következő pillanatban a férfi kezeit érzem meg vékony derekamon, majd ajkamon az ajkát. Próbálom eltolni, ne akarjon csak elhallgattatni vagy így meggyőzni, de végül képtelen vagyok ellenállni neki, ellazulok kezei között és vadul viszonzom a csókot, melyben minden tűzem benne van, minden erőm, indulatom és félelmem is egyaránt, mivel talán nem vagyok hülye azért, mert félek, félek a haláltól. A csók végeztével viszont csak hideg kezét érzem meg arcomon, majd sütöm le kicsit szemeimet is a válaszára.*
- De ha le is gyengül és te nem vagy elég gyors, könnyedén meg tud ölni, még a famulusom sincs velem. *aki segíthetne... és bár Demetrius valószínűleg azt se tudja, hogy mi az a famulus, ez most nem számít. Egy kis simítást kapok, majd őszinte szavakat, mely szerint nem fogja hagyni, hogy bajom legyen.*
- Megígéred, hogy vigyázol rám? *a vámpír fészkébe múltkor nem féltem úgy bemenni, de most... most valahogy nagyon is aggódom, mert egy fővámpír, a hierarchia csúcsa hatalmas erővel rendelkezik, de én csak fejemet ráhajtom egy kis időre Demetrius mellkasára, majd végül aprót bólintok.*
- Rendben, segítek neked. *nem akarok még mindig menni, de nőből vagyok, ő pedig most rájött a gyenge pontomra, tehát nem akarom őt elveszíteni és ez a csók és nyugodt válasz is arra utalt, hogy komolyan mondott mindent. Így ölelem meg még jobban, felkészülve arra, hogy a kastélyba vigyen.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 5:35 pm

*Nem igazán tudom, hogy mi tévő legyek, annyi minden kavarog a fejemben és főleg egy orosz fiúcska miatt, így csak picit szomorúan, de mégis érdeklődő tekintettel haladok végig a városon. A külsőm most már igazán nőies, kifogásolhatatlan, hála Tarkh-nak és kedves ajándékainak, így hát egy elegáns, fekete csizmát viselek lábaimon, melyeknek sarkai egy picikét magasítottak is, bele pedig fekete nadrágom van tűrve. Felülre egy vörös színű pulóvert húztam és még egy csinos, derékig érő szövetkabát is van rajtam, hogy meg ne fázzak. Vörös tincseim szabadon omlanak végig a hátamon és ahogy időnként belekap a szél, úgy kavaródik, kócolódik össze, de szép így is, főleg azokkal a finom hószemcsékkel, amelyek rá szállnak. Zöld szemeim körül viszont most szép smink is található, fekete, mely bár sötét, mégis csodásan kiemeli szemeimet. Kezeim kabátom zsebeiben pihennek, így sétálok hát tovább a főutcán, csak lassan, nyugodtan, nem sietek én sehova se. Még nem lesz órám ma, szóval ráérek akármeddig idekint kóborolni. Ahogy viszont távolodom a főutcától, úgy veszek észre egy sötét kastélyt, mely oly ridegnek tűnik, de mégis vonzza magához szemem. Odáig meg sem állok, csak a hatalmas kapu előtt, így tekintek befelé, érdeklődve figyelve meg ablakait, tornyait és egész valóját, de ahogy nézem, a bejárati ajtó résnyire nyitva van.*
~ Talán be kéne menni... ~ *szeretem az ilyen veszélyes dolgokat, de sejtem, hogy itt, a mágia világában komoly baj is érhet, így hát bizonytalanul lépem át a kaput és lassan indulok meg az ajtó irányába.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 5:47 pm

* Ez a hideg idő kicsit sem állít meg abban, hogy kint töltsem délutánom nagyobb részét. Megszoktam már ezt az időt, hisz otthon a hegyekben sincs ez másként, így a mai napon egy kisebb terepszemlére adtam fejem. Szeretek a szabadban lenni, és nagyon úgy tűnik, kissé el is kóborolhattam olyan irányba, amerre még nem igen jártam, de mivel messzebb, látótávon belül a városka egy-egy épületének darabja is látszik, nem gondolnám, hogy el is tévedtem. Fekete bakancsom talpa alatt csak úgy ropog a friss, fehér hó, zöldes szemeim pedig a terepet pásztázzák eközben, ezért alakul tehát úgy, hogy egy eddig nem látott épület körvonalai alakulnak előttem ebben a hideg, kissé ködös időben. Kíváncsian haladok tovább, kesztyűs kezemben pálcámmal, mivel hát ki tudja, kivel fut itt össze az ember, hallottam már rengeteg mindenről, mióta itt vagyok, és nem is árt vigyáznom magamra. Célom most nem más, mint hogy elérjem ezt a különös kinézetű kastélyt, egyszerűen vonz ez a hely úgy érzem, meg is szaporázom lépteimet, míg el nem érem, s közelebbről nem szemlélhetem az építményt. Pár lépés még, hogy elérjem a kaput, és hát vak lennék, ha nem szúrnám ki azt a vörös üstököt, aki kicsit előrébb jár nálam, már túl van a kapun, s befelé tart, az épület felé. Eleinte szemöldököm ráncolva méregetem az egyébként hátulról meglehetősen csinos teremtést, míg végül le nem esik, hogy kit látnak szemeim. *
- Ginger? Te meg mit keresel itt errefelé? Kicsit félelmetes ez a hely, nem? * pislogok felé, miközben már nyomába eredek, s próbálom felvenni vele a tempót, így már ő maga is láthat engem teljes valómban. Hajam csak a szokásos kóc, nyakamban szürkés sál tekeredik, szövetkabátom pedig egy szürke-fekete, vastagabb dzsekire cseréltem, s az elegánsabb nadrágot is felváltotta egy sötét színű. Halvány mosollyal nézegetem szép pofiját, míg végül észbe kapva bökök a kastély irányába, s zöld tekintetem is arra néz most már. *
- Mit gondolsz, bemenjünk? Jártál már itt? * érdeklődöm felőle, szóval rajtam ne múljon a bemenetel, teljességgel kíváncsi vagyok, mi lehet odabent. *

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 5:54 pm

*Szinte megbabonáz ez az építmény, oly rideg és egyben mégis magával ragadó. Lehet, hogy tényleg ide passzolok, a Mysterioba? Csak lassan lépem át a kaput, nem is figyelve most arra, hogy lehet, van itt rajtam kívül más is, így amikor már a bejárati ajtóhoz érek, akkor hallom meg nevemet és cseppet ijedten dermedek meg és fordítom fejem azonnal a hang irányába.*
- Mathis... A szívbajt hoztad rám... *csóválom meg a fejemet is, mert azért pont egy ilyen helyen nem kellene így rám köszönni. Bár nappal van, odabent biztosan sötét lesz, így apró sóhajokkal nyugtatom le magam, miközben felém halad és már érdeklődni is kezd.*
- Egy picit lehet, hogy az, de meg szeretném nézni belülről. Bátraké a szerencse. *kacsintok rá, de még mindig nem megyek beljebb, hanem megvárom, amíg teljesen odaér hozzám, így csak nyugodtan lökdösök félre a lábammal egy kis havat.*
- Amúgy csak sétáltam. Ki kellett szellőztetnem a fejem. Te neked van valami okod, amiért itt vagy? *kíváncsiskodom egy kicsikét, így nézve, hogy miképp figyelget, de csak elmosolyodom, sejtem, hogy talán a smink teszi, hiszen szép vagyok az nélkül is, de ez valahogy más, dob egy kicsit az összképen úgy érzem.*
- Mit nézel úgy? *bukik ki belőlem a kérdés, nem érdekel, hogyha ezzel zavarba hozom, de tudni akarom biztosra, viszont a kérdésre csak biccentek és be is lököm magam előtt az ajtót, mely nyikorogva ki is nyílik.*
- Még nem, de itt az ideje. *és előre is sétálok, miközben a sötétben össze is szűkül szemem, így próbálok még jobban koncentrálni, de csak nem látok semmit, tehát kérdőn tekintek vissza a fiúra.*
- Felmenjünk vagy le, a pincébe? Hol szeretnéd kezdeni? *nekem teljesen mindegy, így hát amelyik utat Mathis választja, azon indulok meg, de a repedező padlódeszkák nem sok jót ígérnek, talán nem lesz bajunk vagy ha mégis és kijutunk innen, egy jó kis élménynek tudjuk majd be.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 6:06 pm

* Nem terveztem társaságot a továbbiakra, de mivel mégis akad itt egy ismerős arc, bármily meglepő is legyen, még szép, hogy nem fogok némán elsétálni mellette. Nem vagyok egy közösségi ember, de bunkó sem, ezzel ellentétben viszont nem állt szándékomban a frászt hozni szegény lányra, mégis sikerült. *
- Ne haragudj, nem akartam. * mosolygok rá bocsánatkérően, de nem is úgy tűnik, mint aki mindjárt összezuhan ijedtében, tehát tovább is kérdezgetek felőle, s míg oda érek hozzá, csak hallgatom szavait, merésznek hangzik a leányzó, ami határozottan pozitív, miközben néhány bólogatás is kitelik tőlem, kérdését hallva csak vállam vonom meg egyetlen egyszer, pár pillanatra elmélázva a havas tájon. *
- Nem igazán, csak kedvem szottyant megismerni a vidéket, és erre még nem jártam. Na meg igazából Mystralba akartam visszajutni, mert már mögöttem van egy jó adag gyaloglás, de ez a hely olyan különös. * válaszolom, s immár arcát fürkészem, de ez a kérdés megint, halk, és annál rövidebb nevetésre késztet, végül fejrázásra is. *
- Nem úgy néztem, csak rád néztem. De ha gond, akkor soha többet, bár megvakulni sem fogok, szóval ne kérdezd ezt folyton. * döntöm oldalra fejem kicsit, nem is kéne nézegetnem holmi szép lányokat, gyakorlatilag tilos, így terelem is tovább a szót, s kevésbé ridegen érdeklődöm a kastély felől. *
- Áh értem, akkor előre. * engedem is, hogy haladjon előttem, beérve viszont ez a félhomály annyira nem tetszik, így pálcám magam elé szegezve villantom meg: * - Lumos! * gyújtok is fényt, így azért már mindjárt másabb, bár nem túl barátságos még így sem, de mindenképp elősegíti a tájékozódást. Gyorsan végigjáratom a fényt itt, az előtérben, hát, nem túl bizalomgerjesztő ez a hely, de kérdésére válaszom egyetlen szó, amint tekintetem előbb lefelé, majd az emelet irányába siklik: *
- Pince. Nem akarok több métert zuhanni, nem tűnik túl stabilnak ez a lépcső. * világítok a láthatóan rozoga fokok felé, így tehát meg is indulok az alsó szinten, nem túl messze távolodva tőle, már csak a fény miatt sem. *
- Na és történt mostanában veled valami érdekes? Mi van az orosszal? * szegezek neki néhány kérdést, ha már összefutottunk, társaloghatunk is kicsit, nem hinném, hogy az tiltott dolog. *

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 6:24 pm

*Enyhe szívroham kerülget, ahogy hirtelen köszönt meg Mathis, így rögtön durcásan felé is fordulok, de ez az apró méreg hamar el is tűnik ám arcomról, így mosolyodom végül el, hiszen örülök, hogy látom. Bár annyira még nem ismerem, de az órán nagyon is jól kijöttünk egymással és kezdem úgy érezni, hogy talán ha ő is picit lazább lenne, még egy barátság is simán kialakulhatna. *
- Áh, szóval még van mára célod? És mik azok? Szívesen veled tartok ám, persze csak ez a különös hely után. *emelem fel kezeimet és mutatok vele úgy, mintha ijesztgetni szeretném a fiút, majd végül elvigyorodom és idő közben ő is megérkezik ám hozzám, majd hamarosan furcsán nézegeti szép pofimat, amire rá is kérdezek, de nagyjából magamat járatom le, ismételten, amihez nagyon értek.*
- Bocsánat! Nem fogom. *kezeimet össze is fűzöm a hátam mögött aranyosan, úgy figyelgetve helyes pofiját, majd végül meg is beszéljük, hogy bemegyünk a kastélyba, így nyitok be, majd lépkedem is előre, de mivel nem tudok magamtól olyan egyszerűen varázsolni, így nem is kockáztatok. Szerencsére nem is kell, mert Mathis már meg is teszi helyettem, így a poros, pókhálókkal teli ház belsejét vizsgálhatjuk át. *
- Szóval pince, oké... de ez nem gátol ám meg abban, hogy ne zuhanj le, vagy le ne lökjelek. *viccelődöm vidáman, remélhetőleg komolyan se veszi szavaim, így haladok hát most utána a lépcsőkön, de nemsokára egyik meg is ropog alattam és már el is törik, de éppen hogy sikerül elvennem onnan a lábam és így nem okoz galibát.*
- Uhh, ez meleg volt. *na de már megyek is tovább, miközben kíváncsi, érdeklődő hangját hallgatom és az orosznál cseppet megdermedek.*
- Azt hittem, hogy Tarkh is azt érzi, amit én, de nem... *kezdek bele, majd végül kibököm.* - Más csajjal flörtölt és nem tudom ezt olyan egyszerűen feldolgozni, mert tetszik nekem. *nem vagyok rest kibökni, talán jól járok, hogyha van valaki, akivel meg tudom beszélni mindezt és Mathis egy helyes srác, bizonyára tapasztalt is, tehát próba szerencse.*
- Hülye vagyok ugye? *pattanok is le az utolsó lépcsőfokról idő közben, majd próbálok is úgy mellé lépni, hogy a szemeibe nézhessek.* - Én annyira próbálkozom, hogy tetszem neki, de ezek szerint hiányzik belőlem valami vagy az a baj, hogy sárvérű vagyok. *hajtom le fejem is egy pici időre, így kezdve el Mathis cipőjének a tanulmányozását.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 6:38 pm

- Hm, semmi extra. Egy forró ital az éteremben, azt hiszem, ha pedig társaságom is lesz, még jobb. Meghívlak! * mosolyodom el végül, na meg azon is, amit kezeivel művel, hiszen nagyon is aranyosan csinálja, viszont úgy tűnik, ismét problémát okoz az, hogy egyszerűen csak rápillantok, tényleg nem lehet ehhez hozzá szokva. Megrázom csak fejem, melynek célzatos értéke nem más, mint hogy nincsen ebből probléma, én sem vagyok valami rámenős, tehát tényleg nem értem, miért akad fenn ezen mindig, de tovább is lépünk a dolgon, s lassacskán már be is térünk a kastély ódon falain belülre. Egy egyszerű ige segítségével azonnal fényt teremtek, és választok is a Ginger által két megemlített, lehetséges opció közül, vicceskedése pedig ismét mosolyt fakaszt arcomra, de csak egyszer-egyszer pillantok rá, inkább előre nézek, értelemszerűen. *
- Ugyan, nem tudnál lelökni és nem is tennéd meg. Pici vagy te ahhoz! * jelentem ki kihívóan, azért egy kicsivel magasabb vagyok nála, na meg erősebb is, de értem én a komolytalanságot, már amennyire el tudok lazulni éppen. Lefelé haladva nyilvánvaló mégis a lépcsők használata, én pedig ahogy hallom a reccsenést, a hozzá közelebbi kezemmel máris karja után kapok, talán picit erősen is fogva rá, de mindezt csak annak érdekében, hogy ne zúgjon le. *
- Megvagy? Talán egyszerűbb lenne egy kis fény neked is, próbáld csak meg, menni fog! * ösztönzöm varázslásra, tudom, hogy tart ettől, volt már szó róla, na de el is engedem, és mivel érdekel, mi van vele, így hangot is adok ennek az egésznek. Némán hallgatom végig szavait, és a lépcsők legutolsó fokán meg is állok, majd lelépek a poros földre, s nem is megyek tovább egyelőre, csak a félhomályban vizsgálgatom helyes pofiját, hogy valami értelmeset nyögjek szavaira. *
- És ezt megmondtad már neki? Mármint, hogy zavar a dolog. * teszek fel egy számomra nem egyértelmű kérdést, igazából csak próbálkozom, sosem voltam az a csajozós fajta, vagy legalábbis nálunk ez nem ilyen formán működik. De ahogy azt hallom, buta-e emiatt, na meg az indok, hogy sárvérű.. áh, felháborító. *
- Figyelj Ginger, bár fiú vagyok, de nem tudok a fejével gondolkodni, viszont.. viszont ha az a problémája, hogy nem vagy aranyvérű, hát, ezzel sem tudok azonosulni. * rázom mg fejem egy nagyobb sóhaj közepette, egész egyszerűen felfoghatatlan ez számomra, de ezt a vörös leányzó is tudja jól. *
- És amúgy is, te egy nagyon szép lány vagy, szerintem kedves és minden bizonnyal okos is. Ha ezt nem értékeli, magára vessen, és talán neked sem kellene egy ilyen lehetetlen helyzethez ragaszkodnod, folyton csak megbánt. * mutatok rá a dologra teljesen őszintén, mert hallottam már tőle egyet s mást ugyebár erről a kapcsolatról, és ki tudja, számít-e a véleményem, de szerintem nem beszélek hülyeségeket. *

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 6:56 pm

*Nem érzem úgy, hogy zavarná társaságom, ezért is jegyzem meg rögtön, mindenféle kertelés nélkül, hogy örömmel elmegyek ám vele valahova, hogyha még van dolga. Egy házba is járunk, tehát simán ráérek ilyesmire, ma úgy sincs jobb dolgom és azt se hiszem, hogy Tarkh pont most keresne fel, ha már eddig nem tette, pedig én aztán még sütit is vittem...*
- Hű, jól hangzik és ez esetben köszönöm a meghívást. *biccentek felé aranyosan, mivel nagyon is szívesen vele tartok és el is fogadom az italt. Pénz úgy sincs sok nálam, ő pedig bizonyára megteheti, látszik egész megjelenésén, tehát ezen most már nem fogok fenn akadni, hogy egy italt kapok-e vagy sem, majd viszonzom mondjuk egy finom vacsival vagy valamivel a jövőben. Be is sétálunk egy kis viccelődés után a szellemkastélyba és mivel a pincét választja, így hát egy kis szellemes megjegyzésre is futja ám tőlem, amire tud ám mit mondani Mathis is.*
- Oh, hogy én pici? Na meglátjuk... csak indulj el szépen lefelé. *ösztönzöm és amikor pár fokot haladunk, picit meglököm a hátát, két kezemmel fogva őt, de csak lágyan, nehogy véletlenül is leessen, most a játékosság a lényeg, mert élvezem és jól is esik mindez. De figyelmetlenségem majdnem balesetben torkollik, mivel éppen hogy lábammal el tudok lépni a lezuhanó fadarab felöl, amelyre ráléptem és közben azért Mathis is elkap, így fogva meg erősen kezemet, melytől picit fel is szisszenek.*
- Meg, de ha így szorítasz, nem jut vér a karomba. *pillantok szemeibe, majd végül hallom ám, hogy varázslásra buzdít, így picit kelletlenül, de előveszem borostyán pálcám és már utánzom is. Tudom, hogy mi a varázsige, próbáltam is már, csak egyszerűen még nem áll közel hozzám a mágia.*
- Lumos! *mondom én is halkan, mire meg is jelenik a pislákoló fényfolt, mely mosolyt is varázsol az arcomra. Az utolsó pár lépcsőfoknál már én is látok és mesélni is kezdek, ha már érdeklődik, nem titkolva előle a dolgokat és végül mellé is lépek, immáron a pince földjére.*
- Természetesen, ő tudja, hogy nekem tetszik... csak nem akar semmit se elsietni. Azok után, amit elmondott, hogy egy másik lánnyal mi volt, meg akart csókolni, de életem első csókját én nem így képzeltem el, szóval ilyen áron nem kell. Szóval nekem ez fontos dolog és ne megszánjon vagy így akarjon vígasztalni, hanem előbb kéne gondolkodnia. *én nem vagyok tapasztalt a kapcsolatokban, de ez nagyon rosszul esett, főleg, hogy azóta legalább egy üzit írhatott volna vagy bármi, de esze ágában sem volt megkeresni.*
- Igen, igazad lehet. Nem vagyok én csúnya, ha úgy alakul, majd észrevesz más és lesz más ember, akivel szerencsésebb leszek. *hülye gondolat jut eszembe, így próbálom magamban tartania vigyorom, majd hirtelen lépek oda elé, kezeimmel kabátját simítva meg és hajolok közelebb hozzá, szép szemeit nézve.*
- Mondjuk Te! *nem gondolom komolyan, egyáltalán nem, de talán ő is kapcsol majd, ha pedig nem, akkor bizonyára jót fogunk utána nevetni ezen az egészen, de egyenlőre tartom ezt a játékot, mert kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle. Hirtelen most nem is foglalkozom azzal, hogy hol is vagyunk, csak kíváncsi vagyok Mathisra.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 7:11 pm

* Örömmel hallom, hogy elfogadja meghívásom, amúgy is, nekem sem árt a társaság, szeretnék ismerkedni és lazább lenni, és Gingerrel egyelőre úgy tűnik, meg is értjük egymást, ami külön jó. Lefelé tartva immár az alsóbb szint felé, társalgásunk tovább folytatódik, én pedig nem vagyok rest odaszúrni neki viccesen, egy aranyosabb megszólalást, és hát még természetes, hogy kap is a dolgon. *
- Igen, jól hallottad! * vigyorgom még hátra neki megfeledkezve magamról, és ahogy parancsolta a kisasszony, meg is indulok előtte, persze nem vagyok én hülye, számítok valami gonoszkodásra, ha már én is piszkálódom. Na nem mintha elhasalnék a lökés végett, de még csak meg sem ingok szinte, ő viszont inkább pórul járna, ha így figyelmetlenkedik a továbbiakban is és nekem kell majd kapadozni utána. *
-Bocsi. * engedem el mosolyogva, a lényeg, hogy jól van, na meg nem is akarom szétszorongatni, egyszerűen csak reflexből kaptam utána ilyen formán. A varázsláshoz ugyanakkor hozzá kéne szoknia, épp ezért mondom, amit mondok a kicsike incidens után, s bár látom rajta a kelletlen arckifejezést, mégis elismerősen bólintok ügyeskedésére. *
- Látod, megy ez. Ne idegenkedj tőle annyira, és amúgy is, mondtam már, hogy segítek szívesen, gyakorolni meg ilyenek. * fűzöm még hozzá, szóval most sem zárkózom el az ötlettől, amiről régebben esett szó, teljesen komolyan gondoltam mindezt. Leérve nem igen az az első dolog, amire zöld tekintetem figyel, a berendezés, a rengeteg pókháló, hanem ő maga, ez a kicsike szépség itt előttem, akinek már a problémáit feszegetjük az orosszal. Helyeselve bólintok párat a csókos témára, hát ez a része nekem már rég el lett szúrva, szóval nem is nagyon mondok semmit, véleményem persze kifejtem és örülök is annak, hogy egyet ért, de mikor elém áll, és hozzám is ér, olyan szavakat szegezve nekem, amik kicsit meglepnek, egy aprót nyelek csak, először kezére, majd arcára pillantok, s bár fogalmam sincs első meglepettségem mennyire jogos, feleszmélni azért próbálok, és hát őt ismerve.. nem is tudom. Lágy mosoly kerekedik arcomon, bár látható a zavartság is, kesztyűs kezem pedig végigsimít pofiján, és picit közelebb is dugom övéhez fejem, de tisztes távba még így is. *
- Reméltem, hogy megérted a célzást. * döntöm meg fejem kissé, de most már nem bírom, hogy ne vigyorodjak el, csak amolyan fura tekintettel és el is hajolok tőle, nem hinném, hogy komolyan értette, minden esetre rezeg a léc, azt nem tagadhatom. *

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 7:27 pm

*Egy picit meg is lököm a fiút menet közben lefelé, de nem teljes erőmmel, tehát úgy, hogy semmiképpen se eshessen baja, de ez számomra balszerencsés fordulattá válik, ugyanis majdnem lezúgok vagy beleakadok, végigsértve magam az egyik lécbe. Viszont mivel megúszom a dolgot, így haladhatunk tovább, picit fájó karral, de egészben lefelé, le a pincébe, mely dohos és poros, de most mégse azzal foglalkozunk, hanem a társalgással, így mesélek hát neki, ha már érdeklődik és most, hogy így őszinte vagyok valaki máshoz érzem igazán, mennyire is örülök mindennek, hogy kibeszélhetem azt, ami bennem van és meghallgat valaki az orosz fiúval kapcsolatban. A gyakorlást is megfontolnám, de most mégse az az első, így hagyom, hogy pálcám nyugodtan elaludjon, tehát a fény eltűnik, én pedig az első csók ódái után már oda is bújok a fiúhoz, igen csak közel hozzá, kis kezeimmel fogva őt és pislogva fel szép, zöld szemeibe. Ahogy nézem, kárörvendhetek, mert tervem tökéletesen beválik és meg is lepődik. Már húzódnék el tőle, amikor megérzem a puha anyag simítását pofimon, majd ahogy közelebb hajol hozzám és végül a szavait, amelyektől teljes mértékben elpirulok és igen csak zavartan nézek most már rá, miközben oly picinek érzem magam és védtelennek, azt se tudom hirtelen, hogy mit csináljak, mert komolyan veszem azt, amit csinál, mégha tudhatnám is, hogy nem kellene. Nyelek most én magam, majd amikor elvigyorodik és eltávolodik, akkor érzékelem ám, hogy ez most tőle volt valamiféle gonosz humor, így válik durcissá arcom és lököm is el magam tőle.*
- De gonosz vagy! *jegyzem meg fejet csóválva, rosszallóan figyelgetve rá, de azért ajkam mégis félig nevet, jó kis játék ez, csak veszélye, mert megéreztem csodás illatát, teste közelségét és most valahogy még jobban rájöttem, hogy tényleg nagyon helyes sráccal van dolgom.*
- Na haladjunk, mert még lógsz egy itallal. Lumos. *rögtön fényt is teremtek és szépen messzire iramodok tőle, így próbálva leplezni előbbi zavaromat, tehát szépen egy ládához is érek, amihez lehajolva próbálom meg kinyitni, de nem sok sikert érek el vele.*
- Bezárták... *rúgok is bele picit, nem sokat érek most vele, így nézek tovább a többi kacat között, majd még egy koporsót is megpillantok az egyik sarokban, mely láttán rögtön le is dermedek.*
- Szerinted van benne valaki? *mutatok is abba az irányba remegő kézzel, úgy pislogva hol Mathisra, hol a kijáratra és hol pedig a felfedezett koporsóra.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 7:41 pm

* Lehet, hogy más srác nem lenne boldog a tudattól, hogy egy leányzó pasi ügyeit kelljen hallgatnia, de én mégis magaménak érzem valahol a témát, szóval ha tudok neki okosat mondani, és tudomásul is veszi mindezt, na meg ezzel segíthetek is neki, akkor állok a dolgok elébe. Mikor már odalent vagyunk, immár dupla pálcafénnyel, olyasmit cselekszik Ginger, ami nem titkoltan lep meg engem, nem is kicsit, és valószínűleg látja mindezt arcomon és egyáltalán merev mozdulataimon is, de én végül egyet gondolva mégis úgy döntök, belemegyek a játékba, mert nem tudom ezt komolyan venni, vagyis egész egyszerűen nem akarom: nem tehetem. Így érintem meg őt, ami számomra is furcsa, még ezen körülmények között is, és valamit tény, hogy megindít bennem, de végül, még mielőtt bármi butaságon kezdhetnék agyalni, inkább csak engedek vigyoromnak, majd el is lépnék tőle, de ő egy lökéssel könnyíti meg mindezt. *
- Most miért? Te kezdted, én csak belementem! * nézek felé helyes képemmel még mindig, látom ám, hogy zavarban van, és ez azért elég sok olyan dolgot elárul, és olyasmikre nyitja fel a szemem, amit észre sem kéne vennem, sőt mi több, nem is kéne ezzel foglalkoznom. Fejem rázva veszem tudomásul következő szavait, cseppet durcás hangja egyszerűen aranyos, így még jó ideig nem tűnik el arcomról mosolyom, jót derülök a dolgon, nem titok. Pálcája fényét követi viszont tekintetem, egész a ládáig, melyet megpróbál kinyitni, én pedig segítségére is leszek: *
- Alohomora! * irányítom pálcám a lakat felé, mely hamar kattan is, én pedig bátran szedem le azt a helyéről és nyitom is fel a láda tetejét, melybe bele világítva csupa szakadt, ósdi, koszos és különös gyerekjátékokat látok. * - Nem valami érdekes. * csukom is le rögtön a fedelét, ha már a leányzó is megnézte magának a tartalmát, míg végül nem fordulok arra, amerre mutat, és nem látom meg a koporsót is, melyhez pár lépést közelítek csak, tisztes távolból fixírozva a rozogának tűnő tárgyat. *
- Nem tudom, de ahogy hallottam, tanyáznak erre vámpírok, szóval.. * nézek most a lányra határozott pillantással, és lépek hozzá közelebb, bár nem érzem a kabáton keresztül, de szerintem karunk is összeérhet, nem igen óhajtok egybe is belefutni, és fogalmunk sem lehet, mennyire biztonságos ez a hely. Viszont gondolva egyet mégiscsak oda lépek a koporsóhoz, a fedelét vizsgálgatva, majd szabad kezem máris hozzá ér, s résnyire megemelem azt. *
- Na? Készen állsz? * nézek rá láthatóan idegesen pislogva, de persze teljesen nyugodt vagyok, s ha beleegyezik, ha nem, hirtelen tárom fel a koporsó tetejét, amiből pár jókora denevér röppen ki visongva, Ginger és az én irányomba süvítve, de ki is kerülnek bennünket, ezt leszámítva a koporsó üres, de kíváncsian vigyorogva nézegetek csak felé, nem hinném, hogy nem ijedt meg egy picit se. *

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-02-07, 7:58 pm

*Nem tudok mit kezdeni a kialakult helyzettel, mert én tényleg csak poénnak szántam, nem komoly dolognak tettemet, csak játszani akartam, de ahogy érzékelem, ez túlságosan is jól sikerült, és még a kedves simítást is megkapom, meg ezt a szép nézést és nem tudom figyelmen kívül hagyni most már Mathis jelenlétét, mely nem hétköznapi, hanem nagyon is komoly. Nem tetszik ez a helyzet és szépen el is lököm magam tőle, majd gonosznak titulálom, de ahogy hallom kérdését, majd pedig határozott szavait, úgy szűkülnek össze a szemeim.*
- Hát ezaz, belementél... És ha megcsókollak, abba is belemész? *teszem fel a nagy kérdést kíváncsian, de persze erről szó se lehet, az előbb meséltem neki, hogy engem még senki se csókolt meg és hogy az elsőnek tökéletesnek kell lennie és ez minden csak nem az és Mathist se érzem oly közel magamhoz, mint mondjuk az én kékszeműmet, szóval egyenlőre esélytelen, de azt nem tagadom, hogy helyes srác és bár eddig így nem figyeltem fel rá, mára ez már megváltozott. Inkább körbenézek, majd egy ládához sétálok, amit én személy szerint képtelen vagyok kinyitni, de Mathis máris leleményeskedik, így nyílik ki a zár, én pedig meglepetten pislogok rá.*
- Hű, ezt meg hogy csináltad? *na igen, számomra ez is újdonság, bár tudom, hogy oké, mágiával, de mégis. Szívesen elsajátítanám, ha már így alakult, de ahogy beletekintünk a tartalmába, csak kissé elhúzom a számat, számomra se túl érdekes az, amit látok, de ahogy arrébb lépek és kiszúrom a koporsót, már le is esik, hogy lehet, hogy valamiféle vámpír-fészekbe kerülhettünk, így teszem hát fel a nagy kérdést.*
- Vámpírok? Én még nem hallottam ezt... ez komoly? Azok is léteznek? *pislogok rá meglepetten, mert hogy én eddig nem hittem az ilyen lényekben, az is biztos. Számomra csak a filmek és könyvek szülöttei, bizonyos horror könyv írók kedvenc szereplői, de ez így... hátborzongató és a hideg is kiráz, majd ahogy Mathis a közelembe ér, meg is rázkódom.*
- Szerintem el kéne innen mennünk. Én nem akarok bajba kerülni. *nyelek is, hirtelen már visszakoznék, mert ha itt egy ilyen lény pihen, akkor inkább nem kelteném fel, had aludjon tovább. *
- Nem, nem állok készen, ne nyisd...! *kezdeném, de a mondatot már nem tudom befejezni, pedig még a fiú felé is indulok, mert ekkor jönnek elő a denevérek, én pedig sikoltva leguggolok, kezeimmel arcomat védve, mert bizony berezeltem, nem is picit. Amikor elhal a zaj, csak ijedt tekintettel nézek fel a srácra, majd pislogok is rá, picit sápadtan.*
- Ezt most miért kellett? *most tényleg megijedtem, így lassan felkelek, de inkább a lépcső felé megyek, igen csak óvatosan nézve körül.* - El akarok innen menni... *motyogom gyáván, majd Mathisra nézek és remélem, hogy nem akar tovább itt nézelődni és vissza mehetünk a világosba, már ha még van fényt odakint, de ebből a helyből elegem van.*