Cremus kastélya

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-03, 9:11 pm

*Mivel még régebben Azrael mondta, hogy látni akar, így hát idejét látom annak, hogy felkeressem. Amúgy is, van egy-két trükk a tarsolyomban arra az esetre, hogyha esetleg gond lenne, de nagyon remélem, hogy nem lesz, hogy most nem fog bántani, bár úgy érzem, hogy valamiért furcsa örömöt válthat ki a számára a kínzásom, mivel eddigi összes találkozásunkkor ebben reménykedett és múltkor el is érte, amit akart. Na de lassan körbenézek odalent, majd fel is megyek a rozoga lépcsőkön, látni szeretném a vámpírt, hogyha már eljöttem idáig, de az se zavarna nagyon, hogyha nem lenne itt. A hálóba betérve már nevét is kimondom, de nincs sehol... mégis, a megérzésem azt súgja, hogy az épületben van, így amikor mögém suhan, már meg is fordulok, így veszem észre a tőrét fogó férfit, majd egy lépést hátrálok tőle, kezem megremeg a pálcával, de próbálok magabiztosnak mutatkozni.*
- Te kérted, hogy majd keresselek fel, hát eljöttem. *felelek is neki egyszerűen, de még én se tudom, hogy mégis mi a fenéért jöttem ténylegesen ide, hiszen bánthat engem, de... talán a veszély vonz oly nagyon ismét. Ahogy fürkészem rideg arcát, úgy szűkülnek össze szemeim picit, majd mégis lassan odalépek hozzá, tehát közelebb Azraelhez.*
- Talán most már nem akarod, hogy itt legyek? Mert akkor szívesen lelépek. *teszem is fel a kérdést, de már az meglep, hogy nem ront nekem, hogy nem bánt vagy veszi a vérem... Bár, a vérem nem szereti, szóval az mégsem oly meglepő...*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-03, 9:23 pm

*Egyáltalán nem számítok Lycoris-ra, így meglep, mikor érzékelem jelenlétét, de határozottan kellemes fordulat, annak ellenére, hogy semminek nem vagyok képes kellő képpen örülni. Talán a sors akarja így, ugyanis hiszek benne, ezért is jelenek is meg burkoltan hívó szavára mögötte, s kezem csak elővigyázatosságból landol tőrömön, hiszen ő sokkal többre képes, mint Aideen, de az a lány is majd megizzasztott. Reakcióját egyértelműen felismerem, hiszen ebben is profi vagyok, s minderre szemöldököm kissé felvonom, úgy látszik arcomon a megjelenő pimasz mosoly, ám hangom rideg.*
- Nyughass. Te tartasz tőlem, én tőled. Ügyes vagy, de nem kell félned, nem bántalak, ha nem adsz rá okot. Elég volt belőle. *morgom magam elé, viszont Lycoris számára is jól érthetően. Amint érzékelem, mégis csak feloldódik kissé, így lép közelebb, melyet csak magamban jegyzek meg, de nem mutatom ki elismerésemet, ám kérdésére megrázom a fejem, röviden, és szárazon felkacagva, cseppet sem vidáman.*
- Nem, ha már itt vagy, akkor ne is menj el. Emlékszel még az egyezségünkre, igaz? *kérdezek rá hirtelen és számonkérőn, majd fejemmel is intek, hogy kövessen, s kezemet még mindig nem levéve a késről, mely a tokjában pihen, hátat fordítva a lánynak elindulok kifelé, remélhetőleg vele együtt, ám ha nem jön, csak megállok az ajtóban, és úgy nézek vissza.*
- Mit tudsz a vámpírokról? *érdeklődöm ismét kíváncsian, némileg felvezetve a következő témát, hiszen az alapoktól kéne kezdeni az ismerkedést. Mozgásomra magyarázatot kéne adnom, ez ötlik fel bennem, s kissé körül hordozva tekintetem a szobán felelek.*
- Gyere, igyunk valamit. Talán te is jobban érzed magad több ember között. Ott úgy sem kockáztatnék meg támadást. *ajánlom fel neki a szerintem hízelgő ajánlatot, s hogy ne legyen gond, egy kis mosolyt is kierőszakolok magamból, ám határozottan látszik rajtam, hogy másabb vagyok, mint múltkor kissé pozitív, és negatív irányban is.* - Meghívlak. *teszem hát hozzá, s ha minden igaz, akkor végre el is indulhatunk, nyilván a fogadó felé, ugyanis megbeszéléshez zajos lenne a klubb. Ha nem jön, akkor egyszerűen felsóhajtok, és egy rozoga kanapé felé véve az irányt ledobom rá magam.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 9:35 pm

*Lételemem a levegő, éppen ezért iszonyú nagy mozgásigénnyel rendelkezem. Ezt kielégítendő, akármennyire is sötétedik, pár perce elhagyva a révészt, már Mystralban csatangolok. Régebben a barátaim társaságában akár egész napokat töltöttünk együtt, mikor kimaradtam otthonról, és ilyenkor a legkülönösebb helyeken aludtunk. Úgy érzem, bármennyire is érdekes és kiszámíthatatlan a varázsló világ, én félvér vagyok, és egyenlőre a muglik világában jobban érzem magam, mint a mágusokéban. Napjaim nagy részét tehát nosztalgiázással töltöm, s ez most sincs másképp, elmélyülten ugrándozom végig az utcán, mígnem hirtelen mintha emlékeimből ébrednék, egy olyan hely tárul döbbent szemeim elé, amitől a szőr is felállna a hátamon, ha lenne. Pillanatnyi zavaromat kalandvágyó mosoly váltja fel, ahogy csekély gondolkodás után vágok neki határozottan az előttem tornyosuló épületnek, mit sem sejtve lépve át a főbejáratot, hogy belül is forogva-pislogva nézelődjek körbe. Pálcám farzsebemben nyugszik, a rövidnadrágomban, melyhez most felülre egy sima, szakadtabb póló társul. Hirtelen szál meg a félelem és izgalom vegyes keveréke, melyet oly régen éreztem már, hogy megállíthatatlanul hajt előre lassan, lopakodva óvatosan helyezve egyik lábamat a másik után, míg a lépcsőn lépkedem felfelé. Amint a tetejére élek, csípőre tett kézzel nézek lefelé, majd egy hozzám méltó ötlet villan át fejemen. Mindig is ki szerettem volna próbálni azt, amit a filmekben olyan sokszor eljátszanak, azaz a lépcsőt szegélyező korláton való lecsúszást, így lépkedek oda a tőlem balra lévőhöz, hogy némi botladozás és forgolódás után felcsüccsenjek rá arccal a lépcsősornak. Fél kezemmel tartom magam, majd a következő pillanatban elengedve, sőt, kicsit meg is lökve magamat kezdek el először lassan, majd gyorsabban csúszni lefelé egy vidám vigyorral, míg karomat lóbálva próbálom megtartani az egyensúlyt, kissé dülöngélve. Annyira belemerülök abba, hogy ne essek magasról hanyatt, hogy alig tudatosul bennem a korlát vége, ami elől az utolsó pillanatban dőlök előre esetlenül érkezve fél lábra, hogy a lendülettől megiramodva fussak neki a szemben lévő korlátnak odacsapódva. Puffanva szisszenek fel, ám sebesülést nem szenvedek és a kék-zöld foltok is később bújhatnak csak elő, ám érzem az ütközést, ezért is döntök úgy, hogy az alattam elhelyezkedő lépcsőfokra óvatosan ülök le, míg a lábamba nyilaló lüktetés elmúlik. Addig remélhetőleg pánikrohamot sem kapok a helytől.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 9:50 pm

*Egy kisebb méretű róka ugrik ki az egyik bokor mögül, amelyet éppen szemmel tartok, így figyelem meg sebességét, irányát, majd lassan, morogva követem, egészen addig, amíg a következő pillanatban már ki nem ér a fák közé. Ismerem az erdőt, mint a tenyeremet, így csak éles körmeimet kiengedem, majd lassan kaparni kezdem velük a földet. Időt hagyok. Igen, még mindig nem támadok, csak nyugodtan figyelem a rókát, ki egy gyümölcsbokornál megáll, majd végül fejét felemeli, fülel, nézelődik. Had tegye, annál érdekesebb ez a játék, ugyanis hátsó lábaimmal már el is rugaszkodom, hogy iszonyú sebességgel jelenjek meg, teljesen fekete valómban, ugyanis jelen pillanatban egy hatalmas vérfarkas az, aki becsempészi most a rókát, így ugrok át pár bokron, majd egy kidőlt fának a törzsén is és végül sietek is tovább. A róka kiszúr, majd igyekszik menteni a bőrét, de már késő, ugyanis egy fa törzsére ugrok menet közben, attól rugaszkodom el és a következő pillanatban egy hatalmas pofont keverek le neki, melytől az állat meginog, arca felszakad, vérezni kezd, én pedig már nyakát harapom is át, egyetlen, villámgyors mozdulattal, hogy a következő pillanatban már egy utolsó nyüszítést hallasson és ezzel lehelje ki lelkét. Vége, immáron nyugodtan kortyolhatok véréből és ehetek is húsából, mert vérfarkas vagyok, benne van az ösztöneimben. De miután úgy érzem, hogy elég volt az étek, szépen megmosdom, hogy emberként ne legyek teljesen véres és így indulok meg vissza, Mystral felé, mivel Cremus kastélyában hagytam a ruháimat. Mint tudom, nem jó az erdőben lepakolni, bárki elcsenheti, de abba a kastélyba nem megy be akárki és mivel egy vámpír szagát is megéreztem, hát egyértelmű, hogy sűrűn betérek oda, hátha összefutok vele. Már öltem meg közülük, nem érzem úgy, hogy túl nehéz dolgom lenne. Tehát futásnak is eredek és nemsokára már a város szélén lévő kastély környékén vagyok, így ugrom hát be az egyik ablakon, amit direkt nyitva hagytam és Jackie csak annyit vehet észre, hogy egy hatalmas, fekete lény el is húz az egyik szobából ki a másikba, pont előtte... Érzem, hogy itt van és láttam is, mivel fekete szemeim végignézték ám, de mégsem óhajtok megállni, majd rám talál, ha akar, de még az is előfordulhat, hogy ki fog menekülni. Átvágok hát még egy szobán és egy belső szobában, amely egyébként egy háló változok át ismét emberré. Tehát ha esetleg utánam ered, két szobán kell átvágnia és egy félig behajtott ajtó mögött vehet majd észre engem, méghozzá egy szekrény előtt, fekete boxerben. Hátamat láthatja csak, mely eléggé izmos, akár csak egész testem és néhány helyen vérfoltokat testemen, de mást nem, csak a kócos tincseket... és még valamit... egy pálcát a földön. A képeket össze lehet rakni, már ha elhiszi, hogy igaz, amit lát, de bizonyára nem buta, tehát tudhatja, hogy én tudok arról, hogy itt van. De hogy sejti-e, hogy a fekete állat én voltam-e az előbb vagy sem, azt már neki kell tudnia.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 10:15 pm

*Kalandvágyam kielégíthetetlen, éppen ezért masírozom most be a számomra ismeretlen épületbe, hogy sajátos stílusomban éljem ki képzelgésemet a... korlátról. Sosem érdekelt túlságosan mások véleménye, pontosan úgy élem életemet ahogyan szeretném, számomra ez egy olyan fagylalt, amiből addig kell enni, míg meg nem fájdul a hasad... vagy valahogyan így hangzik az idézet. A lényeg, hogy nagykanállal eszem az életet, mégha furcsa stílusban is, melynek megnyilvánulásaként csúszom most le a lépcső korlátján hozzám híven az alján balesetet szenvedve, akármennyire is igyekszem nem összetörni magam, a véremben van. Egyáltalán nem nevezném ügyetlennek saját magamat, csupán örökmozgásomhoz híven a sérülés bekalkulált számomra. Sziszegve foglalok hát helyet az egyik lépcsőfokon, s míg combomat masszírozom, a helyet szemlélem ültömben forgolódva, gyakran szinte lehetetlen pózba csavarodva, mígnem az egyik visszapillantásomnál hirtelen egy suhanó feketeséget észlel tekintetem. Azonnal megdermedek, míg szemeim is nagyra nyílnak, ahogyan létezni sem óhajtok ebben a percben, s egy kis mély levegővétel sorozat után lassan, remegve tápászkodom fel megkapaszkodva a mellettem elterülő korlátban. Összeszorított ajkakkal, hevesen dobogó szívvel fordulok a feketeség suhanásának irányába, hogy félelemtől és kíváncsiságtól izzó erekkel feszülten csatáztassam magamban eme két érzelmet. Egyik lábam a kijárat felé, másik pedig a rejtély irányába, ahogyan megérkezik a felmentősereg: egy adag bátorság.*
~ Nem! Sosem voltam gyáva nyúl, ezután sem leszek, én Jackelyn McKinney vagyok, a texasi... cowgirl. ~ *robban be gondolatom fejembe, míg érzem hogy a bátorság elönti porcikáimat határozottsággal az utolsó ujjpercig, mint valami bizsergető löket. Bár a félelem még ott készül kitörni az elnyomás alól, veszélyben mégsem érzem magam, hiszen őszintén... láttam én már igazi akciót? Néhány rendőr és lopás, gyermeki csíntevések amik eddig életemet kísérték, és őszintén szólva, jelen pillanatban a kocsis üldözést magasabban parásnak tartom, mint mostani helyzetemet. Így indulok meg a titok után, minden egyes nyikorgásra dühösen összerándulva, lévén, hogy a figyelmet sem szeretném felhívni magamra. Ahogyan haladok lassan, óvatosan fürkészve a környezetet, hamarosan egy félig behajtott ajtó elé érek, s mielőtt odanyúlnék, egy pillanatig csupán szívem őrült dobbanását hallom, mintha koncerten szólózna a dobos, majd remegő kézzel felkészülve bármi horrorfilmnél szörnyűbbre nyitom ki súlyos lassúsággal az ajtót, hogy fejemet bedugva lássak meg egy... meztelen pasit. Kezemet most szám elé kapom, ahogyan hirtelen higgadok le - talán túl korán is -, és megkönnyebbült mosoly veszi át a rémület helyét arcomon, egy kis zavarral keverve.*
- Upsz. *csúszik ki a számon, szememet le sem véve az izmos hátról illetve fekete tincsekről, ám mivel immáron nyilvánvaló hol vagyok, ideje leengednem kezemet szám elől, hogy növekvő zavaromnak adjak helyet.* - Öhm, ezer bocsi, nem akartam. Ez iszonyat ciki... *cincogok, mígnem hirtelen veszem észre a vérfoltot a másikon, és a hirtelen jött megnyugvás már csupán távoli emlék a számomra, mely után kétségbeesetten kapnék, de ilyen az élet...*
- Úristen, te megsérültél?! Várj, had segítsek! *kapom elő pálcámat, hogy a másikra szegezzem, majd hirtelen csap belém a felismerés: ez nem az ő vére. Nem látok ugyanis sebeket, melyet a vörös folyadék takarna, így a maradék élet is kiszáll belőlem.*
- Mi? Te...? *pillantok megsemmisülten a másikra, míg a terepet is felmérem, és tekintetem most egy pálcát talál a földön, mire felkapom fejemet és a másikra meredek vádlón, hiszen olyan egyértelmű a helyzet, mint az egyszer egy: ez egy gyilkos. Azt mondjuk nem tudom miért meztelen, de biztosan, mint a sorozatgyilkosoknak, neki ez a fétise...*
- Ne gyere közelebb! *figyelmeztetem hisztérikusan, mégis szavaimban iszonyatos mennyiségű félelem remeg, egy adag túlélni akarással, míg lábam lassan indul meg visszafelé, egy pillanatra sem levéve tekintetemet a másikról. Úgy látszik, nem a szexi rendőrbácsi lesz a legnagyobb sztori unokáim számára... már ha túlélem a mostani helyzetet.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 10:33 pm

*Tisztában vagyok vele, hogy a kastély nem üres, de mivel hallom, hogy egy szív dobog odabent és nincsen konkrétan baj, így tudom, hogy a vámpír még nem tartózkodhat a kastélyban. A nap is nagyjából most megy le, tehát esélytelen, hogy itt legyen, mivel az éjszakát nem tölthette ezen a helyen. Amikor itt hagytam a cuccaimat, akkor rendesen körbenéztem. A lényeg tehát az, hogy mivel a pálcám és ruháim az egyik belső szobában találhatóak, így egyértelműen be is hatolok az épületbe, az egyik nyitott ablakon keresztül, el a lány előtt és picit se zavartatva magam öltözök is át. Azaz kezdem meg, miután átváltoztam és ismét emberi valómban vagyok, így a boxerig jutok, ugyanis ekkor testem megfeszül, hallom a deszka recsegését, a szaporább levegővételt és hamarosan már az ajtón túl lévő szív dobbanását. Lágy mosoly fut végig helyes arcomon, miközben türelmesen várok, hogy vajon bejön-e a lányka vagy megijed és inkább eliszkol... de nem, az első variáció történik és már ki is csúszik a száján egy szófordulat, én pedig fejemmel lassan felé fordulok, kíváncsian figyelve meg a másikat, így futtatom végig fekete tekintetem alakján és végül állapodom meg arcán is.*
- Szabadidőben fiúkat lesel meg öltözés közben? *kérdezek rá jókedvűen, mivel a helyzet ezt mutatja, így nyúlok lassan a felsőmért is, de azt még nem veszem fel, ugyanis még mielőtt hozzáérhetnék, már hallom is a szavakat és ahogy a pálcát felém fordítja, már le is tekintek a sajátomba, mely hamar kezembe is kerül, így markolom azt meg és lassan teljes testemmel a másik felé is fordulok, kin látom ám a döbbenetet, hogy oly hamar rájön, hogy ez nem az én vérem. Viszont szemfülesnek se kell lennie ahhoz, hogy észrevegye, az ajkam széle is véres, illetve az arcom egy kis része is, tehát nem végeztem tökéletes munkát.*
- Kit követtél idáig, kicsi lány? *teszem is fel kedvesen a kérdést, de végig a másik tekintetét figyelve és mivel a szemeimbe néz, így egyértelműen képes vagyok szuggerálni is őt, tehát az akaratommal befolyásolom tetteit.*
- Nem fogsz rám támadni és itt maradsz! *kezdem is a legfontosabb utasításokkal, majd közelebb lépek a másikhoz és most csak lazán, mágia nélkül, kezemmel csukom be mögötte az ajtót, hogy ez után visszatérhessek a szekrényhez és végül egy fekete rövid ujjú felsőt is magamra húzhassak.*
- Megtudhatnám, hogy mitől tartasz? Szerintem még nem támadtam rád, bár igen csak imponál, hogy így rettegsz tőlem... idáig érzem a szívverésed... megtanulhatnád kontrollálni magad. *fél szemem a lány felé szegeződik, de aztán már fekete térdnadrágom is előkerül, így lazán abba is belebújok, majd jöhetnek a zoknik és a fekete sportcipő is. Miután mindezzel megvagyok, végül a másik elé lépek, kezemmel pedig álla alá nyúlva hívom fel magamra a figyelmét.*
- A nevem Nathaniel Cornwlade és nem kell paráznod, én is mágus vagyok és a Mysterioba járok, ahogy szerintem te is. Hogy hívnak? *eresztem is el, majd az ágyhoz érve lazán le is dobom magam, így ülök hát oda, majd ezután türelmesen várom, hogy vajon a lány mit lép, mennyire is akar majd meglógni, de az engedélyem nélkül nem fog menni, ugyanis az én akaratom erősebb, hiszen idősebb vagyok nála és harmadikos is...*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 10:56 pm

*Érdekes fordulat következik ittlétem alatt, melynek hála hamarosan a bennem kavargó érzelmekkel együtt veszem az irányt a suhanó alak útja felé, hogy pár perccel később ráleljek egy, a szituációból ítélve éppen öltöző srácra, mialatt ittlétemre is fény derül.*
- Nem... ö... *pirulok el, hogy a mondatra tekintetem is hirtelen kapjam le, mintha az ajtófélfa érdekesebb látványt nyújtana mint a másik.* - Illetve... *gondolkodom el, de mivel a srácok a strandon valószínűleg nem számítanak ide, így nyugodtabban fordítom felé ismételten tekintetemet.* - Csupán egy... fekete valamit láttam, ezért jöttem ide. Az... ö, te voltál? Lehet, hogy a hajad volt, bár annak kicsit nagy, és igen gyorsan mozgott... vagy a szemem káprázott. *dörzsölöm is meg az említett testrészt, ám hamarosan éles kanyar következik a történetben, mire igen vészjósló a másik kezében a pálca, illetve szája szélén a vér. Szuper: meg fog enni. Kérdéseim bár nem a leginkább értelmesek, mégsem veszi a fáradtságot, hogy megmagyarázza a helyzetet, így teret engedek képzeteimnek.*
- Ki vagy te? Mi... miért vagy véres? *dobom neki a kérdést gyanakvóan, mire felőle is érkezik egy, ami számomra éppen meglepősége miatt nem elvetendő jelen pillanatban, sok más egyébbel ellentétben...*
- Micsoda? *húzom össze szemöldökömet kissé megdöbbenve.* - Én nem követtem senkit, mondtam már, hogy láttam valami feketét, ami erre jött, és itt vagy... te. De te határozottan nem vagy fekete. *adom meg a választ, mire egy parancs is elhangzik, így immár szemeim is összeszűkülnek részben nemtetszésem jeléül, részben pedig értetlenségem révén, a félelem mellett. Igazából, maga a helyzet, a zavaró meztelenség és a vér abnormális, mégis a másik nem lép fel támadólag, ami az egyetlen kézenfekvő magyarázat ellen szolgál, sőt, még mintha kedves is lenne. Éppen ezért érzem magam összekeveredve, bár meg kell hagyni, a pszichopatákról sem mindig egyértelmű mik is... bár ez a hitem betudható amerikaiságomnak is.*
- Miért támadnék rád? Engedj elmenni! Nem értek semmit... *rázom a fejemet, hiszen alapvetően nem fordult meg a fejemben, hogy hősködni kezdjek. Óh nem, ha tehetném már elfutottam volna, nem látom értelmét kiállni a másik ellen... természetesen ha támadna, védekeznék, de mivel ez nem történt meg, így nincsen ilyen szándékom sem.*
- Attól, hogy ellentmondásos a helyzet! Itt vagy te, akire egy szál boxerben találtam rá, ráadásul véresen, és nem akarsz elengedni. Ennek ellenére nem támadsz meg, és nyugodt vagy, most mégis azt mondod, imponál ha félek. Akkor most a rossz vagy a jófiú vagy? Szerintem ez elég ok nekem, hogy ne érezzem mindennapinak a helyzetet. *felelek neki, hiszen elsősként igen összekavarodottan érzem magam. Erről senki nem szólt, hacsak... Tom. Be is villan a képe, és legszívesebben kínomban kacagnék fel, hogy nem hittem neki... pedig mesélt a vámpírokról és a vérfarkasokról, ám mivel jelen pillanatban kézenfekvőbb az első... Amint állam alá nyúl, reflexből kapnám el fejemet, de tágra nyílt pupillám üzenhet a másiknak egyrészt rádöbbenésemről, másrészt érzelmi állapotomról...*
- Te vámpír vagy? *kérdezek tudtom nélkül bődületes marhaságot. Nem tanultam még őket, így sem a napszakot, sem a bőr hőmérsékletét, a fogakat vagy a szemszínt nem veszem figyelembe, csupán a vér amiért ez a sejtésem támad.*
- Aha... igen, oda járok. Jackelyne vagyok. McKinney, onnan is származom. *dobom össze viszonzásul a bemutatkozásra sajátomat, bár a helyzet komikuma miatt némileg darabosan, nem a megszokott módon, ám hiába ül le a másik, én csupán mint a sarokba szorult kisegér állok helyemen. Addig biztosan nem oldódom fel, míg nem teljesen világos számomra minden.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 11:22 pm

*Valahogy számítottam rá, hogy ez a lány be fog jönni a szobába, mivel a legtöbb korunkbeli elég kalandvágyó ahhoz, hogy akár a halálba is menjen. Magam is ilyen vagyok és nemsokára be is bizonyosodik, hogy Jackie-ről se tévedtem, mivel meghallom közeledését és hamarosan már az ajtó mögött ácsorog, így figyelve engem és hangot is ad ám meglepettségének.*
- Ahhoz képest, hogy elvileg valamit követsz, elég jól meg lettem nézve. *mosolyodom is el, miközben a kérdését teljesen figyelmen kívül hagyom, ugyanis nem hiszem, hogy van itt olyan elsős, aki tudna a vérfarkasságomról, mivel nem szándékozom mindenkinek elmondani, bár ha kiderül, akkor sincsen túl nagy probléma, hidegen hagy, hogy ki mit gondol. Ezt a sorsot nem én választottam, megválasztották nekem, tehát ezzel kell élnem. *
- Egyébként nem hiszem, hogy a szemed káprázott volna. *mondom még ennyit, majd hamarosan már pálcáját felém is mutatja, így én is megmarkolom a sajátomat, mivel fel akarok készülni bármilyen eshetőségre is, ki tudja, hogy ez a csaj mire képes vagy mennyire borul el az agya, hogyha veszélyben érzi magát. A testem valóban véres, ahogy szám is, de most azt könnyedén törlöm meg és sóhajtok is fel a bugyuta kérdésre, ugyanis elég nyílvánvaló, hogy mitől is lettem véres.*
- Egy diák és gyakoroltam. Szerinted egy feketemágus képzőben csak olyan varázslatokat tanítanak, amelyek nem járnak vérrel? *teszem fel a nagy kérdést, de mégis, megpróbálok utalni számára, hogy rájöjjön, hogy én voltam az a lény, akit látott, de nem teljesen egyértelműen.*
- Én is tudom, hogy nem vagyok néger, de örülök, hogy te is észrevetted. *nevetek is fel cseppet, de még mielőtt esetleg nekem támadna vagy bármi mást elkövetne, mellyel ellenem tehetne és véletlenül én lennék a lassabb, rá is parancsolok, hogy ne csináljon semmit, de még csak ne is menekülhessen el. Meglehet, hogy mindez fura, de érezni fogja, hogy amit mondtam, annak úgy is kell lennie. *
- Nem tudom, miért ne támadnál rám? Nem ismerjük egymást, te szinte rettegsz tőlem és mint mondtad, nem érted a dolgokat. Ha valaki fél és nem tudja, hogy mi zajlik körülötte, képes őrültségeket csinálni, én csak bebiztosítottam magam. És ha akarsz, később elmehetsz, amint lenyugodtál, rendben? *kérdezek is rá normálisan, ugyanis most nincs kedvem gonoszkodni és még inkább megijeszteni szerencsétlen lányt, csak egy picikét kellene megnyugodnia, hogy esetleg beszélgetni is tudjunk.*
- Hmm, ez érdekes kérdés, de inkább sorolnám magam rossznak, mint jónak. És te? Ha szintén a Mysterioba jársz, ami elég valószínű, akkor te jónak gondolod magad? Emberek életét fogod elvenni, ahogy azt én is tettem... minden ez, csak nem jóság. Ha azt keresed, akkor menj máshová, mert nem vagy ide való. *bár szavaim igen ridegnek tűnnek, de mégis, ha elgondolkodik rajta, sejtheti, hogy igazat mondok, mivel tényleg nem árulok zsákbamacskát, azt mondom és adom, ami a valóság, aki én is vagyok és amit követel ez a hely. Emlékszem, hogy tőlem itt miket vártak, hogy hány életet vettem el, hogy miket tettem... bár tény, hogy nem mindenre vagyok büszke. Idejét látom azonban a bemutatkozásnak, így lépek hát oda a lányhoz, majd fogom is meg lágyan az állát is, de mint érzem, csak döbbenten néz, mégsem húzódik el, viszont a kérdését hallva kissé ingerülten engedem el, talán éles körmömmel picit meg is karmolva az állát.*
- Miket beszélsz te? Még csak az kéne. *undort vált ki belőlem már maga a tény is, hogy egy halotthoz hasonlítanak. Hát nem érzi, hogy milyen forró a testem? Forróbb, mint bármely más emberé, hogy mennyire emberi vagyok?* - Egy hullának nézek én ki? *akadok is ki cseppet, így vágva neki ezt a kérdést, de azért a nevét is megjegyzem, így dobom le magam nemsokára az ágyra és még magamban morgolódom egy kicsit, ugyanis ilyen ocsmányságot még nem feltételeztek rólam, pedig tényleg sok minden voltam már.*
- Tudod mit? Elmehetsz, ha akarsz. *nézek is bele a szemeibe, innentől kezdve meg se kell ismernünk egymást, egyáltalán nem. Pálcámat csak lassan az övemhez helyezem, de hogyha bármi lenne, hamar ki is tudnám venni a helyéről, de nem érzem úgy, hogy Jackie egy kicsinyke gondot is jelentene nekem. Mégse érzem, hogy elvárható lenne tőlem ezek után, hogy felőle érdeklődjek, így se a házát nem kérdezem meg, se semmi mást, csak lassan hanyatt dőlök az ágyon, kezeimet fejem alá teszem és úgy nézem a plafont... Viszont ha még nem ment el, akkor morgó hangomat is hallhatja nemsokára.*
- Még mindig itt vagy? *de nem mozdulok, fejemmel se, nem nézek rá, így hát érezheti, hogy igen csak felhúzott az imént, már ha eddig ezt nem érzékelte.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-06-29, 11:44 pm

*Amint a titok nyitjába eredek, hamarosan egy érdekes beszélgetés veszi kezdetét ami alatt kapok hideget és meleget is, mégis, szavaira inkább nem reagálok, csupán elrántom a tekintetemet. Megeshet, hogy így történt, mégis több logikus magyarázat létezik arra, miért néztem meg... szerintem nem életszerű valakit itt találni boxerban, de mégsem jegyezném meg mindezt, hiszen ki tudja mit rejt a külső... Szavait nehezen vélem bármire is, inkább gondolkodóba ejt utalása, ám hamarosan egy magyarázat is érkezik felőle, mely annyira kézenfekvő a helyzethez, hogy kissé már gyanús.*
- Aham, tehát tanulunk majd olyan varázslatot, amihez vér kell, de kizárólag, ha meztelenek vagyunk? Elárulnád kinek a vére? Mert nem a tied... honnan szerezted? Nem áll össze a kép így sem... *rázom makacsul a fejemet, ugyanis naivsággal megvádolható volnék, de hogy ostoba? Ugyan... több ravaszság kellett az életben maradásomhoz, mint azt bárki gondolná. Nevetésére felvonom cseppet a szemöldököm, míg egy mosoly suhan át arcomon, ám megrázom buksimat is, hajtömegemmel együtt.*
- Nem, az feketébb volt mint egy néger. Azok általában barnák, de ez... nem tudom megmagyarázni, más volt. *morfondírozom hangosan, némiképp lenyugodva, ám következő monológomra én is egy szép felelet kapok, ám ha a srác célja megriasztásom volt, akkor az elkésett. Tettlegesség kéne hozzá, kezdem megszokni a helyzetet, és ez a hirtelen jött ridegség inkább zavaró mint félelmetes.*
- Nem hiszem, hogy te döntöd el hova vagyok való, nem ismersz. De inkább jónak sorolnám magam... most jöttem, nem rég. Belőled pedig... nem feltétlen nézem ki a gonoszságot, még ha van egy karakteres kisugárzásod is. *gondolkodom tovább hangosan, ám egy olyan kérdés is kicsúszik belőlem, amire határozottan kihozom a sodrából, legalább államat is karmolás éri, mire felszisszenek.*
- Hé, vigyázz már! *csattanok fel kislányos durcával, odakapva a karcoláshoz, ám mivel egyértelműen túlélem, nem folyamodok ahhoz, hogy meggyógyítsam, és el is engedem. Szavai meglepnek, így sanda pillantásokkal kísérem végig dührohamát, és érdekes módon félelem elszáll, inkább érdeklődve állok helyemen.*
- Azok hullának néznek ki? *döbbenek meg, ugyanis a fantasy és a gótika világa sem filmben, sem könyvben nem a szám íze szerinti, éppen ezért én inkább a tudományos fikciók világában kalandoztam ezidáig, tehát sejtelmem sincs a vámpírokról. A vér az egyetlen, amit hozzájuk kötök.*
- Óh, köszönöm. De maradok. Ide jöttem, mert érdekes a hely, és még nem óhajtok távozni. Itt fogsz éjszakázni? *kérdezek rá karba tett kézzel igen csak határozottan. Lehetséges, hogy elengedett, de továbbra sem tartom magam gyáva nyúlnak, hogy hozzá viszonyuljak, és kedvére tegyek. Kérdésére csupán felsóhajtok.*
- Itt, és itt is leszek addig, míg nem mondod meg, mire fel ez a megsértődés. Rosszat mondtam? Ha engem levámpíroznak, én nevetek rajta... te eléggé szívedre vetted. *jelentem ki tervemet, hiszen számomra érthetetlen ez a helyzet. Talán ez is olyan furcsa varázslós dolog... mindenesetre míg számomra nem tiszta minden, addig nem távozom saját akaratomból, kizárólag vész esetén.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 10:03 pm

//olvadunk//

*Mivel a ruháimat itt hagytam, így a mai vadászat és mozgás végeztével, egyértelműen ide térek vissza, de azzal nem számoltam, hogy más is lesz itt, ami botor dolog volt tőlem, ugyanis elég sok ember jár ide, főleg a suliból, mert olyan izgalmas egy szellemkastély... jujj, oda ne rohanjak. Szóval nem úszom most meg ezt a beszélgetést, hála annak, hogy Jackie utánam is jött és mivel nincs mit tenni, próbálok legalább nagyjából jó képet vágni ehhez az egészhez.*
- Nagyon humoros vagy Jackie, pedig te magad is tudod, hogy nem erről van szó. Egyébként meg nem, nem árulnám el, ugyanis semmi közöd sincs hozzá. *ennyire egyszerű, nem kell neki mindent tudnia, hiába makacskodik. Hogyha annyira kíváncsi, akkor majd elő fog állni vele még párszor és talán elmondom neki, de ha nem, akkor nem, ez mégis csak az én dolgom, őt pedig most látom életemben először. A farkasról is szót ejtünk, kinek formájára mintha nem emlékezne biztosan a másik, de én csak aprókat bólogatok, hogy igen, értem, amit mond, de ha nem gondolkodik el és emlékszik vissza a pár perccel ezelőtt történtekre, akkor nem lesz olyan egyszerű rájönnie a dolgokra és összerakni a képet. Ez után azért még több minden szóba jön, így az is, hogy vajon jónak vagy rossznak gondolja-e magát, de amikor hallom, hogy meg van győződve arról, hogy ő jó ember, csak picit megdöntöm a fejem, úgy nézegetem a csinos pofit.*
- Meglehet, hogy nem én döntöm el és az is lehet, hogy most jónak állítod be magad, de ha itt maradsz, a Mysterioban, minden gyökeresen meg fog változni. Kinéznéd belőlem, hogy parancsra családokat öltem meg? Csecsemőket is? Ez se tűnik elég gonosznak, Jackie? *kérdezek is rá kíváncsian, ugyanis megtettem, nem is egyszer és azért, mert ez volt a kötelező. Azt most nem teszem hozzá, hogy nem a magiszterek kérésére, hanem egy régi mesterem parancsa volt mindez, mert túl bonyolult és kusza, félő, hogy nem értené meg. Odalépek végül hozzá, körmöm pedig meg is sebzi a másikat egy pillanatra, ahogy hallom, hogy vámpírnak néz és nem érdekel felcsattanása és gyermeteg durcizása, most csak magamra gondolok, ahogy azt általában szoktam.*
- Miért, szerinted? A testük már nem működik, a szívük nem dobok, a szerveik már nem élnek és a vér, ami bennük van, az se a sajátjuk. A vámpírok a halál után válnak olyanná, amilyenné, ennyire nem tudsz róluk semmit? *kérdezek is vissza teljes döbbentséggel, ugyanis az emberek legalább a filmekből szoktak tudni alapvető dolgokat, de mintha Jackie teljesen üres lenne ilyen téren. Ledőlök az ágyra, nem figyelve egy ideig rá, de amikor még mindig maradni akar, csak felülök ismét, kezeimet ölembe ejtem és onnan nézem a másikat.*
- Nem valószínű, ott a szobám is. Miért kérdezed? Ha itt éjszakáznék, akkor velem akarnál maradni, vagy mi? *mosolyodom is el cseppet és mivel nagyon szeretné tudni, hogy miért is rágtam be, hát nem fogom vissza magam, akkor tudja meg az igazat, itt és most.*
- A vámpírok és a vérfarkasok gyűlölik egymást, így még szép, hogy a szívemre vettem érted már? *teszem is fel a nagy kérdést, de ha még mindig nem esik le neki, akkor nagyon sajnálom, hogy ilyen butácskának született, de talán még van remény.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 10:21 pm

*Nem tervezek magamnak társaságot, de ahogyan a fiú nem kéri, és mégis kap, úgy én szintén ezt élem át, nem kis félelemmel és izgalommal, mire megtalálom a másikat, hogy beszélgetésbe is elegyedhessünk. Érdekes beszélgetésbe...*
- Humoros? Nem humorizáltam, a frászt hoztad rám pár perccel ez előtt, eszembe sem jutna ostoba vicceket mesélni. Halál komolyan gondoltam, de ha titok, akkor megértem. *rántok lazán vállat, elvégre nem értem miért volna ez titkosított információ. Talán kissé indiszkrétnek tűnhet más szemében a sok kérdés, de számomra lételem, s mivel ugyan úgy varázsló vagyok ahogyan ő, és ha ez egy mágikus... izéhez kell, akkor tanulni fogom. Gondolom én. De bizonyára nem szeretné alsósnak elárulni az erejét. Ekkor kerül fel egy érdekesebb téma, és figyelmesen hallgatom szavait, mire elgondolkodva tekintek szemeibe rohamos hangulatcsökkenéssel együtt...*
- Komolyan? Megtetted? Hát... én nehezen ölnék, szerintem csak akkor, ha az életem múna rajta. Lehetséges, hogy neked is az múlott... bár a csecsemők nem illenek a képbe. Ekkor viszont félnem kéne tőled, elvégre gyilkos lennél. Mégsem bántasz. Furcsa. Ellentmondásos. De tudtam mit vállaltam mikor ide jöttem. *elmélkedek kicsit. Most azt várja, hogy megijedjek? Elkésett... már rég megijedtem. Nem értem miért mond ilyeneket, ezt bezzeg megosztja mással, egyebet nem közöl... elég furcsa felfogása van a személyes szóról. Annyiban hagyom inkább, ez tűnik a legokosabb megoldásnak. Hamarosan azonban eldurvul a helyzet, ahogyan megkarmol, és szándékom ellenére megsértem, viszont mivel nem elégszem meg ilyen lezárással, elvégre talpraesett volnék vagy mi a szösz, bátorságot - és kíváncsiságot - tanúsítva maradok, hogy rendezzem a helyzetet.*
- Óh, hát az az igazság, hogy nem rég óta vagyok itt, és nekem a varázslat... újdonság. Én leragadtam a csillogó vámpíroknál. Azokat sem kedvelem. Egyébként pedig a sci-fi művajt kedvelem, ezért is nem olvastam fantasy-t, hogy tudjak róluk esetleg ennyit. *magyarázom meg, de láthatja is rajtam, hogy kicsit bólogatok is szavaira, elvégre megjegyzem mindezt. Hihetetlen... vámpírok. Egyre... izgalmasabb és félelmetesebb lesz ez a hely. Felteszek egy kérdést is, hiszen nem értem a helyzetet, és minden erőmmel azon vagyok, hogy felfogjak, de visszakérdezése egy kis pírt vált ki belőlem, ahogyan elkapom a fejemet is, lesütve szememet.*
- Én... nem, nem vagyok olyan lány. Kényelmesebb a suli ágya. *mosolyodom el, s témaváltásként érkezik a fiú felől még egy mondat, mire mosolyogva bólintok egyet. Hirtelen a vámpírok, érdekes helyzet, és a srác mellett lassabb lett a felfogásom...*
- Értem, akkor ez esetben bocsánat, bár nem értem, hogy te hogy... óóh... *hallgatok el hirtelen ahogyan eljut agyamig is amit a másik állít, illetve az információ felszívódik, mit elrejtettek a közlésben.*
- Akkor te vérfarkas vagy? Te voltál az a folt! Ezért a vér... ugye vámpír vér? *vigyorodom el, de puszta kíváncsiság. Büszke vagyok magamra, hogy rájöttem a logikára, bár azt hiszem ilyen megterheltség mellett az agyam már nem tudja megkülönböztetni a "mókás" és az "életveszélyes" fogalmát.*
- Akkor ha találkozom egy vámpírral, neked jelentek! *tisztelgek neki kicsit mintha egy katona volnék, de hangom magabiztosan cseng és... így is gondolom. Elvégre ha a mi iskolánkba jár, akkor ő közénk tartozik, és az ellenség a vámpír. Penge Jackie. Ez lesz mostantól a becenevem.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 10:37 pm

*Aranyos ez a lány, egyre inkább így érzem, mivel nagyon is érzékelem rajta, hogy tart tőlem és ez imponál nekem. Ki ne szeretné, hogy féljenek tőle? Na jó, ez így furcsa kérdés, ugyanis tele van a suli is cuki-muki alakokkal, de mi, harmadikosok már tudjuk, hogy mi a dörgés.*
- Inkább maradjunk úgy, hogy nem a te dolgod és addig jobb neked, amíg nem tudod. *felelek is egyszerűen, majd a beszélgetésünk tovább halad és mivel nem tűnök neki gonosznak, ezért meg is osztok vele olyan információkat, amelyeket nem sokan tudnak. Meglehet, hogy nem kéne ennyire őszintének lennem vele, de most kijött belőlem, kíváncsi vagyok, hogy vajon ezek után mi lesz a véleménye.*
- Nem múlott az életem rajta, egyszerűen bizonyítottam ezzel a hűségemet. Soha nem ártottak nekem, azt se tudtam, hogy kik voltak, de meg kellett halniuk. *felelek is ridegen, majd végül kis időre elhallgatok, így figyelem Jackiet, ki láthatóan kezd összezavarodni, egyre kuszábbak lesznek a szavai.*
- Ha úgy alakulna, bántanálak, hidd el. De most nem érzem így, tehát nem kell tartanod tőlem jelen pillanatban. *az utolsó két szót azért nem vagyok rest hozzáfűzni, mivel bármikor, bármi történhet. Na de haladunk tovább a beszélgetésben, így történik meg a karmolás is, ahogy kiböki azt, hogy vámpírnak hisz. Még ilyet... pont engem. Teljesen emberi vagyok, egyszerűen képes az alakváltásra és néha eluralkodik rajtam az agresszió, előjön a vérfarkas, de igyekszem kordában tartani és most már egyre jobban megy, nem úgy, mint eleinte.*
- Majd elsőben tanulni fogtok a vámpírokról, de ha érdekel, ott a könyvtár, mindig szívesen várja azokat, akik tanulni szeretnének. Talán néha meg kéne látogatnod. *célzok is rá, hogy nem csak bulizni kéne, hanem igazi tudást is szerezni, így hát fel kellene mennie a másodikra időnként. Nem csípem azokat, akik úgy jönnek egy ilyen helyre, hogy nem tudnak az életről még semmit, azok legalább akarjanak egy picikét felzárkózni, Jackie meg... nem tudom még hová tenni. De a megjegyzésén kapok és rá is kérdezek arra, hogy itt aludna-e velem, de a feleletre most már mosolyognom kell.*
- Ha akarnál is velem aludni, se engedném. *hátha ez megnyugtatja. Ha meg nem, akkor nem. Végül elárulom neki a nagy titkot, hogy miért is vettem így magamra előbbi szavait és ahogy látom a nagy felismerést, majd a bárgyú vigyort, úgy kelek fel lassan és lépek közvetlenül a lány elé, majd végig is simítok egy sötét tincsén. *
- Igen, az volnék és nem, csak egy állat vére volt, éppen vadásztam. Most félsz tőlem? *kérdezek is rá kíváncsian, de ez után mint aki megbolondult, úgy kezd el tisztelegni, majd valamiféle jelentésről beszél, de én csak fáradtan felsóhajtok: elsősök.*
- Sajnos ez nem ennyire egyszerű. Van egy vámpír-egyezmény, mely szerint ők se ölhetnek meg minket, de mi se őket, így picit nehézkes a dolgom, el kell viselnem a jelenlétüket. Neked erről mi a véleményed? *teszek is fel egy újabb kérdést, kíváncsian figyelgetve a másik arcát, miközben lassan járkálni is kezdek, majd végül a falnál állapodom meg, melynek neki is dőlök.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 11:01 pm

*Ha már így hozza a sors, megpróbálom kezelni a helyzetet amibe csöppenek, s bátorságot meríteni... magamból, de mivel kezdek összezavarodni, nem olyan egyszerű a helyzetem, mint szeretném...*
- Ahogy gondolod. *hagyom rá, elvégre ha nem szeretné elárulni nekem, akkor tulajdonképpen megértem. Miért ne hinnék neki? Igen, zavaros a szituáció, de ettől még nem kell csalónak és hazugnak gondolnom őt. Nem zavar tehát az, hogy megfosztanak az információtól, egyszerűen lenyugtatom magamban a kíváncsiságomat. A helyét pedig félelem veszi át a másik szavaira, hiszen annyira ellentétesek a tettei, szavai és a helyzet, hogy nehezen birkózom vele, és döntök egy lehetőségnél, de végül kissé lehiggadok.*
- Ha most nem, az remek. Én sem ígérhetem, hogy soha nem bántanálak. Nem ismerlek. *biccentek, mivel én sem mondanám neki, hogy soha nem bántanám. Nyilván könnyűszerrel elintézne, de ettől még ismeretlen, nincs okom feltételezni, hogy a jövőben minden összetűzéstől mentesen halad tovább ismeretségünk, mert ha kell védekezem... Mint kiderül jól sejtem, ugyanis egy kis veszekedést követően állunk ismét szóba, így terelődik a téma egyre érdekesebb irányba, a vámpírok felé.*
- Hé, nem vagyok olyan lány, aki semmit nem tud! *veszem kicsit zokon a "néha" szót, mivel ez arra utal, hogy ideje lenne betévednem. A mágia számomra teljesen ismeretlen volt, még szép, hogy felzárkózom, de ha tanulni jövök, nem fogok előre felkészülni mindenből...* - Szerintem elég volt a magyarázatod, de ha tanulunk róla, akkor úgyis előveszem. Eddig még nem került szóba. Azzal voltam elfoglalva, hogy felhúzzam magam a többiekhez, ami sikerült is valamilyen szinten. *bizonygatom, s ebből talán érteni is fogja gondolatmenetemet. Egy kis kitérőt teszünk egyetlen kérdés erejéig, amivel sikeresen zavarba is hoz, ám szavai ismét megnyugtatóak. Folyton ezt csinálja, megijeszt, és utána megpróbál megnyugtatni.*
- Óh, rendicsek, gondolhattam volna. *mosolyodom el én is, majd már hamarosan megérkezik a felismerés, mit szavai rejtenek, így kapok egy kis magyarázatot. Pedig mennyire nem akarta elárulni. Viccesen ellentmondásos ez a fiú.*
- Hát erre nem tudom mit szokás mondani... gondolom bunkóság lenne megkérdezni milyen volt az áldozat, és azt is, hogy miért vadásztál, ha ehetsz normálisan. Gondolom én. Szóval inkább hagyjuk, csak... megnyugtató. Nem, nem félek. *rázom meg fejemet is, elvégre ha állat vére, akkor mi félnivalóm volna? Már megmondta, hogy nem fog bántani, nem is tett semmit ami fenyegető volna, még el is engedett volna. Nincs értelme riadt csitrit játszanom.*
- Hm... érdekes kérdés, gondolkodnom kell. *nyúlok is államhoz, hogy belemerüljek gondolataimba. Elég meredek ez a kérdés: mit gondolok róla? Szeretek teljes információkat hallani, egy mondatból nem ítélhetek.*
- Azt, hogyha megtámadhatnak minket, akkor nem jó. Gondolom igen, mert nem említetted, hogy ez is tiltva volna. Az viszont nem rossz, hogy nem ölhetjük meg egymást, így minket is véd. Nem tudom hányan lehetnek, vagy milyen szerzetek, de ha semmi hasznuk, csak kellemetlenségek, akkor viszont értelmetlen az egyezség, ha le tudnánk győzni őket. Akkor elviselni sem kéne őket. *állapítok meg magamnak egy kezdetleges véleményt, s kérdeznem sem kell, Nath-neki mik a gondolatai: neki nyilván nem tetszik ez az egész egyezség.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 11:12 pm

*Nem szokásom bárkinek magyarázkodni, így ezt jelen pillanatban sem teszem meg, hanem hagyom, hogy tovább menjen a beszélgetés fonala, így picit fel is nevetek, amikor meghallom, hogy Jackie se ígéri meg, hogy nem fog engem soha bántani.*
- Ha sikerül, akkor megérdemled, hogy bánts. *felelek csak ennyit minderre, ugyanis rendelkezem akkora egoizmussal, hogy esélye se lenne, de hát nem akarom teljesen letörni a szarvát. A vámpírság is szóba kerül, hála annak, hogy eleinte engem is annak néz, de ha egy kicsikét többet tudna ezekről a lényekről, akkor talán nem mondott volna ilyen marhaságot, én pedig ezért is küldeném a könyvtárba, hogy nézzen már fel oda időnként, hiszen valószínűleg - jobb esetben -, tanulni jött ide, akkor nem ártana ismerkednie minden helységgel.*
- Reméltem is. *mosolyodom is el picikét és mivel ő megelégszik ennyivel, hát akkor egészségére. Én tuti, hogy elmennék egy ilyen beszélgetés után a könyvtárba, hogy még több dolgot tudjak meg a vámpírokról, na meg a vérfarkasokról is, de ha ő nem teszi, akkor az már csak az ő dolga. A vér viszont már nem látszik testemen, hála a felsőnek és annak, hogy arcomat is letöröltem, de amiket mond, azok ismét mosolyra késztetnek, viszont azt jó látni, hogy nem zavarja, ha hozzá érek.*
- Csak játszottam és szeretek vadászni, olykor a farkast is előtérbe kell engednem. *magyarázom is meg neki, majd ez után mesélek a vámpírokkal való egyezményről, amelyről nem árt most már neki is tudnia, de amikor hallom a véleményét, csak felsóhajtok cseppet, egyértelműen nincs ínyemre az, hogy ők is itt vannak.*
- Van oka az egyezménynek,d e majd utána nézel, ha szeretnél, nekem most nincs kedvem elmondani. *mondom picikét azért már fáradtan, majd ez után egyszerűen kitekintek az ablakon. Elég későre jár már, ideje lenne visszafelé indulni a kastélyba, ezért is fogom meg egy picit a lány derekát és kezdem el kifelé tessékelni.*
- Na gyere, visszamegyünk, mert nem kéne, hogy valakinek még ma a vacsorája legyél. Sentineli jogomnál fogva küldelek befelé a kastélyba. *tehát velem kell jönnie, addig is tudunk még kicsit dumálni. Ez a hely pont az egyik kedvence a vámpíroknak, érzem a szagukat is, tehát nem fogom csak úgy hagyni, hogy baja essen. Furi a kiscsaj, de annyira nem rossz fej, na meg, megpróbál kibírni, az meg már fél siker.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 11:29 pm

*Valahogy furcsa számomra a másik. Próbálom megérteni, de egyszer inkább összezavar, máskor magyaráz, ahogyan félelmet kelt bennem, és utána lenyugtat. Talán élvezi? Én nem, mert követnem kell a tempóját, ha nem akarok ostobának tűnni, és kiismerhetetlen számomra a másik, amit nem szeretek. Mert nem értem.*
- Óh, hát nyilván kevés esélyem lenne, de önvédelemből biztos megkarmolnálak. *vigyorodom el kicsit szavaira, elvégre ostoba nem vagyok, nyilván tudom, hogy erőteljes férfi, kinézetéből ítélve felsőbb éves, azaz többet tud... Aztán ki tudja, meddig mennék el a támadásban... majd, már ha lesz ilyen alkalom. Pár témát érintünk még a beszélgetésünk folyamán egy kis veszekedést követőlegesen, s bizony igen abszurd megtárgyalni valók kerülnek fel. Pár hónappal ez előtt semmit nem tudtam a varázslatról, most mégis vámpírokról társalgok. Hozzá kell szoknom, hiszen ismeretlensége miatt nem hat meg... nem érzem a veszélyt. Bár világ életemben nehezen érzékeltem. Kelekótya vagyok. Én is tudom. Szavairól leginkább egy kutya jut eszembe, de mivel gondolom megsértődne, ezt inkább ki sem mutatom, meg sem jegyzem, csak elmosolyodom.*
- Látod? Ha a vámpírokat tanuljuk, gondolom a vérfarkasokat is, miért mennék le a könyvtárba poros könyvek fölé görnyedve, ha egy igazi vérfarkassal beszélgetve sokkal inkább megjegyzem, és első kézből kapok információt. *mutatok rá arra, hogy a gyakorlatot inkább tartom hasznosnak mint az elméletet, mégha ki is csavarom egy kicsit a fogalmakat a magyarázathoz... Hamarosan már olyan témák is szóba kerülnek, amiket szinte fel sem fogom, így csak beszélek. Azt tudok.*
- Hm, szerintem ennek majd utána nézek, felkeltetted a kíváncsiságomat. *biccentek, mert valóban érdemes lenne tudni az engem érintő dolgokról. Bár... őszintén szólva nehezen képzelem el a jelenetet, amint egy engem elkapó vámpír képébe nyomom, hogy a száznegyvenhatodik paragrafus delta cikkelyének ötszázhatvankettedik bekezdésének A/négyzetgyökamásodikon része értelmében nem ehet meg. Ilyen mondatokat eszelhetsz ki, ha varázslókkal lófrálsz. Tolására kicsit megpislogom az egészet, de engedelmeskedve neki követem őt.*
- Áh, akkor most ezt úgy tekintem, hogy kísérőm van, nem úgy, hogy beterelnek. Köszönöm. *vigyorgom vidoran, míg tovább is indulok visszafelé, hiszen tudom az utat, de bevárom a másikat, elvégre ha van olyan kedves és nem hagy magamra a vámpírokkal, mielőtt... a már nem emlékszem milyen rendeletet megtanulhatnám, akkor a legkevesebb, hogy követem.*
- Akkor jól sejtem, hogy központi emberke vagy? Miket szoktál csinálni? *kérdezek rá menet közben a sentinel szón merengve, tudom mit jelent, de ebből már következtetek is, értse a kérdést hivatalos körökben, vagy éppen nem... nekem mindegy.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 11:39 pm

*Nem értettem soha azokat az embereket, akik tudják, hogy nincsen semmi esélyük se ellenem, hogy minek akarnak olyan gondolatokba belemenni, hogy mi lenne, ha... ha harcolnánk, ha esetleg tudna nekem ártani. Fene érti, hogy jutnak idáig, de Jackie most már a karmolással jön, melyről a macskák jutnak eszembe, őket pedig egyértelműen nem kedvelem.*
- Biztosan nagyon fájna. *nem is tudok erre már mit válaszolni, annyira abszurd az egész. Inkább folytatjuk a beszélgetést, így hát a vámpírok is szóba jönnek, majd pedig a vérfarkasok, ahogy a könyvtár és a tanulás is, de ez a lány annyit tud össze-vissza fecsegni, hogy sokan megirígyelnék, ebben biztos vagyok.*
- Azért mindent nem mondtam még el neked, tehát ne akarj csak tőlem tanulni. Én szerintem is jobb így megismerni valamit, de ettől függetlenül nem elegendő. *voltam már tanári pozícióban is a Mysterioban, tehát tudom, hogy az elmélet is ugyanolyan fontos, mint bármilyen gyakorlat, hogy tudjuk annak a határait, meg hogy mit hogyan is kell csinálnunk. Ideje lenne viszont visszatérnünk az intézménybe, így picit megtolom, jelezve, hogy induljon csak meg a kicsike és ez után én is követem, így ha minden igaz, akkor ki is fogunk jutni ebből a kastélyból.*
- Vedd úgy, ahogy jobban esik. *biccentek is rá erre, majd miközben az úton haladunk, egy újabb kérdést intéz felém, el se tudom képzelni, hogy mivel érdemeltem azt ki, hogy ennyire érdeklődjön utánam.*
- Mondhatjuk úgy is, elvégre az inflatus ház vezetőjének a nevelőfia vagyok. A dolgom abból áll, hogy példát mutatok, vigyázok a diákokra és ha új ember jön, fogadom, segítek neki a beilleszkedésben, ilyesmik. *vonok is vállat, de az arcomon lévő mosolyból Jackie leolvashatja, hogy nem minden szokott ám így történni, főleg az újak terén, mivel a tanulmányi eredményeim nagyon is jók, szóval nincs okom panaszra. Végül oda is érünk a révészhez, így várom meg, amíg a lány becsüccsen, majd őt követve magam is helyet foglalok és miután átérünk a túlpartra, az aulánál válnak el útjaink.*
- Na, itt is volnánk. Még biztosan találkozunk, de nekem még akad dolgom, szia! *biccentek is felé, majd kezeimet ismét zsebeimbe teszem és már meg is indulok a lefelé vezető lépcsősoron, hogy ez után már a dolgomat is intézhessem, tehát körbenézzek odalent.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-07-26, 11:48 pm

*Kezd rendeződni a beszélgetésünk, egy kis félreértés után, s őszintén szólva elnyomva magamban a feldolgozást, amit a témák váltanak ki, egyszerű fecsegésre váltok. Az megy, otthonosan érzem magam, és nem művelek ostobaságokat... akkora ostobaságokat...*
- Talán. *vonom meg a vállam, mert nem biztos, hogy fájna neki. Belőle kinézem, hogy egyszerűen meggyógyítja magát. Innentől kezdve azonban az érdekes mellett néhány kellemesen nem... annyira... rázós téma is szóba kerül, mire már értelmeset is képes vagyok reagálni, így biccentek szavaira.*
- Mondasz valamit. *helyeselek, hiszen nyilván nem gondolom, hogy mindent elárult, de azért ahhoz képest, hogy nem az én dolgom, elég sokat megtudtam... Ideje volna azonban indulni, én is szeretnék és ő is ahogyan látom, s kíséretet kapok, legalábbis így nevezem el magamban, mert sértené az önbecsülésemet a beterelés és elhessegetés... Mivel nem szeretnék csöndben baktatni, és imádok beszélni, természetes számomra, hogy érdeklődök a másik felől, így hallgatom szavait.*
- Akkor jól sejtettem. Gondolom jól végzed a munkád... általában. *teszem hozzá, mert mosolya, illetve az előző szituáció egy kicsit elbizonytalanít ilyen téren. Nemsokára azonban megérkezünk a révészhez is, ahova együtt ülünk be, s egy mogorva harmadik taggal már nincs kedvem beszélgetni, feszélyezve érzem magam, ezért is csendben nézelődöm, míg meg nem érkezünk.*
- Igen, egy élmény volt Nathaniel! Hello! *köszönök el tőle, s nem tudom hogy szerencsére, vagy sajnos, de a hálókörletek felé veszem az irányt, elvégre ideje pihennem és feldolgoznom a ma hallottakat. Őt biztosan meg fogom ismerni a folyosón...*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-24, 10:11 pm

*Bóklászok egy kicsit a városban, hátha találok valami érdemleges helyet hol egy kis időt tölthetek egyedül vagy akár társaságban. Bár szívem szerint egyedül lenék egy icipicit. Ezért is vagyok a főutcán most egyedül, vagyis azért is mert nem jöttek el velem csavarogni a többiek. Egyébként egy farmer rövidnadrág és egy fekete ujjatlan ing van rajtam. Persze nem mezítláb járok hanem fekete szandálba. A lábam kifelé visz a városból és közben ide-oda nézelődök. Viszonylag elég gyorsan haladok és elégé kint vagyok a városból. Nem sokára meglátok egy kastélyt és egy ravasz vigyorra húzódik a szám.*
~Na akkor megyünk oda egy kicsit.~*gondolom és megközelítem az épületet. Nem tűnik ijesztőnek első látásra, de ahogy közelitek felé egyre ijesztőbe válik. Nem mutatok ki gyávaságot mert nincs is bennem inkább szélesebb mosollyal nyúlok a kilincsért. Lenyomom és belépek a kastélyba.*
-Azta!! Ez a kastély is hatalmas! Én mért nem kastélyban nőttem fel?*kérdezem és közben beljebb megyek és előveszem a pálcámat.*
-Lumos!*mondom és kis fény gyullad a pálcám végébe. Elég öregnek tűnik bár ezt már akkor éreztem mikor beléptem hisz a dohos szag megütötte az orromat egyből. Elindulok, de rögtön meg is állok mert neszt hallok.*
-Ki van ott?*kérdezem határozótan. De nem jön válasz és ekkor nézek le. Fintorgok egy kicsit.*
~Ja csak a padló~*gondolom és megyek tovább.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-24, 10:26 pm

*Részemről teljesen megszokott, hogy ilyen kései órán is egyedül kószálok, jelen esetben ismételten elkalandozva a városból, történetesen egy nagy, hívogatóan fekete, de mégis sejtelmesen rémisztő épület körvonalát meglátva a távolban. Gondolkodás nélkül indulok meg irányába, léptem pedig sürgetően sebesek, tekintetem le sem veszem célomról. Pontosan ezért vagyok kinn, érdekességet, szokatlan misztikumot látni, az alapvető felfedezésen, és kötelező megélhetési praktikák kivitelezése mellett. Öltözékem szokásos, szakad, poros tornacipőmből, a hozzája tartozó, most éppen fekete, és tisztább farmernadrágból, valamint mellé fehér atlétámból áll, melyet fekete, kapucnis pulóverem takar el, minek csuklyája fejemre húzva, így arcomat árnyék takarja. Kiegészítőt nem viselek, csupán pálcám lóg ki farzsebemből, illetve egy kis pénzt markolnak kezeim zsebeimben ahogyan haladok.*
~ Azt hiszik megrémiszt egy ilyen hely... velem senki nem szórakozik. Szellemkastélynak tűnik, de lefogadom, hogy röhögve végigkutatom. Talán érdekesség, szállás is akad... ~ *gondolkodom magamban tervezve egész estés programjaimat, melyet itt vinnék végbe... bár elméletemet még tesztelni kell. Amint közelebb érek, az izgalomtól durvábban tépem fel bejáratát, de nem verek nagy zajt... még jó, ugyanis azonnal megpillantok egy botos alakot, és fegyverének vége világít is, miközben ő beszél. Bizonyára diák... alakjából ítélve. Amennyiben még nem vesz észre, elvégre csendesen lépek be, úgy tehetségemnek köszönhetően próbálok meg közelebb osonni hozzá, s ha ez sikerül, pár méter távolságból üvöltöm el magam.*
- Ki mer ide betolakodni? *dörrenek, majd utána eszelős nevetésben kötök ki, míg várom a lány reakcióját, mely reményeim szerint ijedséget fog sugározni. Mulattat a helyzet, kérdés, hogy meddig...*
- Van itt valaki rajtunk kívül, vagy csupán gyáva vagy? *kérdem tőle szemtelenül vigyorogva. Nem tudom ki ő, sosem láttam még, de őszintén szólva nem érdekel... bár talán elszórakozunk.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-24, 11:07 pm

*Esti sétám egy kastélyba torkolódik hol még nem jártam azelőtt. Vigyorogva nézek körül és indulnák is meg csak neszt hallok és egy percre megtorpanok és elkiáltom magamat. Nem jön válasz ami várható volt hisz egy filmben sem jön ilyenkor válasz csak egy zombi. Közben rá döbbenek hogy csak a padló öreg és az nyikorog. Indulok is tovább és elkezdek fülelni, mert az ilyen fényviszonyok iszonyatosan rosszak és nem lehet semmit sem látni. Vagyis hallgatózni kell. Meghallom hogy két különböző lépés van és az egyik az enyém, de a másik nem tudom hogy kié. Izmaim megfeszülnek mikor valaki kiált. Bal lábamra támaszkodva megfordulok miközben a jobbal épp fejbe rúgnám azt ki megszólal. Mikor észbe kapom és látom hogy nem látom az arcát ész nevet, elvesztem az egyensúlyérzékemet és lehuppanok a poros padlóra.*
-Na pont te mondod?*vetem a szemére és felkellek a földről. Megnyújtóztatom a karomat ami ki is roppan. Ekkor válaszolok a kérdésre is.*
-Honnan veszed hogy félek? Nem én lopózok más háta mögé. Amúgy könnyen előfordul, hogy van rajtunk kívül itt valaki vagy valami.*vigyorgok ördögien. Közben amennyire tudom végig mérem a helyet. Valami rémlik mint ha valaki mesélt volna erről a helyről, de nem tudom hogy ki és mit. Rásandítok a srácra, ki nem tűnik ijedtnek mi nem is baj hisz nem gondolom hogy ez a hely ijesztő lehet.*
-Amúgy hogy hogy itt vagy? Vagyis ez hülye kérdés mert rám is vonatkozhat...*vonok vállat majd elindulok a bútorok felé hogy a cicusokat meg ijesszem. Megpillantok egy tükröt és rögtön egy régi rém sztori jut eszembe. Vagyis inkább egy legenda.*
-Na és te hiszel Maryben?*kérdezem meg még mindig az idegen sráctól. Nem túlságosan szeretem ha nem ismerem az embereket, bár van olyan kit nem ismertem volna meg és mégis ismerem.*
-Egyébként Ashi vagyok, Ashi Angel.*mondom és ha közel van a fiú kezet is nyújtok neki. Ha nincs akkor nem. Gondolkozva nézek a tükörben, mintha meglátnák valami olyat ami nincs a házban.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-24, 11:32 pm

*Felfedezésem alkalmával találok egy ódon, de hívogatóan csábító rémkastélyra, melybe betérek, s amint észlelem, hogy más is tartózkodik itt rajtam kívül, aki valószínűleg hasonló korú elsős, gonosz módon ijesztek rá, mely megfelelő hatást vált ki belőle, és a lány elvágódik. Fel sem merül bennem, hogy segíteni kéne, mivel én hoztam rá a frászt, furcsán festene.*
- Miért is? *kérdezek vissza felvont szemöldökkel, hiszen nem értem a gondolatmenetét. Mi az, hogy pont én mondom? Inkább tovább csipkelődöm, szokásos jellememmel hívom fel magamra a figyelmet, s első ránézésre sejtem, hogy ez a lány sokat tűr.*
- Kétlem, hogy bármi is volna itt. Annak meg, hogy mögéd lopózok, semmi köze a félelemhez... ez inkább ügyesség. *vonok vállat, majd rá sem hederítve kezdek el körbetekinteni, pár lépést a falak mentén is tenni, ezzel felmérve magam számára a helyszínt, tervezgetni, következtetést levonni. Tetszik a hely, s bár némileg félelmetes, szeretem a titokzatos izgalmakat.*
- Ugyan azért amiért te... felfedezek. Bár neked... kislánynak, ilyen késői órán nem biztos, hogy itt kéne tartózkodni. *villan felé gonoszul a szemem, és egy pimasz, féloldalas mosoly is felkúszik ajkamra. Csak rá akarok ijeszteni, illik a hely hangulatához, de végképp nincs szándékomban bántani. Nem ártott nekem. Kérdését hallva csak komoran megrázom a fejemet, míg pár lépést teszek a lánytól elfele.*
- Mese... bár, a varázslatot is annak hittem. Nem tudni, de ne próbáld ki, nem tudok varázsolni, nem hiszem, hogy megvédhetnénk magunkat. *magyarázom meg neki, majd már hallom is, hogy bemutatkozik. Szeretem, ha előbb a másik teszi meg ezt a lépést, ezzel ugyanis jelzi, hogy érdeklődik felőlem.*
- Zaine. Warhurs. *közlöm vele egyszerűen, de mivel távol állok tőle, csupán biccentek neki. Sóhajtva dőlök neki az egyik falnak, úgy szemlélve a lányt, mintha tőle várnám az irányítást.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-25, 12:03 am

*Valaki meg akar ijeszteni, de nem nagyon jön neki össze. Vagyis az összejön hogy hátra vágódok a földre és onnan kell fel kelnem. Méregető tekintettel emelkedek fel majd sóhajtok egyet és válaszolok is. A válaszán csak becsukom a szememet és úgy válaszolok.*
-Mint ha te nem tolakodtál volna be..*nyögöm ki, úgy látom hogy ismét egy fárasztó embert fogtam ki de nem zavar nagyon. Cincetek amikor meghallom a válaszát és csak a szemet forgatom.*
-Mint ha nem hallottalak volna... És ne von le hülye következtetés.*oktatom ki, de nem éles hangon csak tanácskánt mondom. Elkezdek sétálni a házban és beszélgetés kezdeményezni reménykedve hogy ó is folytatja. Valamilyen szinten sikerül is. Morgok halkan magamba mikor meg hallom a mondatát. De a végén csak mosolygok.*
-Mi van ilyen kicsinek nézek ki?*vetem oda fokhegyről* És mért nem kellene itt lennem? Tán megtiltod?*nézek rá vigyorogva. Közben egy tükröt veszek észre és fel is vettem a kérdést, hogy hisz-e Maryben. A válaszából két dolog derül ki. Vagyis hogy nem aranyvérű és hogy nem hisz Maryben. Az utóbbi jobban foglalkoztat mint az előző. Ravasz mosolyra húzódik a szám mikor meg hallom hogy ne próbáljam ki.*
-Na és miért ne?*nevetek rá és a tükör elé állok.*-Bloody Mary, Bloody Mary, Bloody Mary.*mondom el háromszor és fordulok is meg. Rásandítok a srácra majd vissza a tüköre és elkiáltom magam, mint ha látnék valamit vagy valakit a tükörbe. Egypár pillanat után már röhögök is és úgy várom a reakcióját a srácnak. Az után be is mutatkozok. Mivel messze vagyunk nem fogunk kezet,d e azért meg tudom ki is ő.*
-Nem nézünk fel?*kérdezem és ha igent mond akkor elindulok felfelé ha nemet akkor nézem tovább a lenti dolgokat. Közben azért nem állhat meg a beszélgetés.*
-Na és ahogy nézlek elsős vagy mikor érkeztél?*kérdezem meg. Közben azon is tanakodom mennyi idő lehet itt feltakarítani.*
//fagyi//

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-28, 11:20 pm

//Olvadunk.//

*Amint kiderül, akciómat a másik fél nem találja olyan szórakoztatónak mint én, ezért keveredünk egy kis vitába, ám olyan értelmetlenségeket állít, hogy csak szemöldökömet vonom fel. Erre nem számítottam.*
~ Az a fantasztikus pillanat, mikor rájössz, hogy a másikkal nem érdemes vitázni, mert konkrétan azt sem tudja miket beszél... ~ *morgok magamban, majd nagy sóhajtva hallgatom végig okfejtését. Tényleg veszekednem kéne? Nem ér ez ennyit, szeretem a nyugalmat, így inkább rövidre zárom.*
- Ide jöttem. Ez nem betolakodás. *felelem, de a következő válaszára ismét megcsóválom a fejét. Ezek szerint azt sem érzi, hogy mit is jelent a másiknak amit mond. Nem baj, majd felvilágosítom róla.*
- Előbb mondtad, hogy nem félsz, és nem te lopakodsz a másik háta mögé... ez egyértelműen összekapcsolja a két mondatot. Nem én vonok le hülye következtetést, te fogalmazod meg hülyén. *állapítom meg egy vicsorral, ám ezek után csak egy nagy sóhajjal legyintek egyet. Nem fogok veszekedni. Inkább csak csipkelődöm egy picit, s úgy látszik, ez már jobban megy mind a kettőnknek.*
- Igen. Nem tiltom meg, csak figyelmeztetlek... ki tudja milyen szörnyetegek járkálnak itt. *vigyorgom rá. Ekkor lefoglalja figyelmét a tükör, mit én csak egykedvűen nézek, de próbálkozására ökölbe szorul kezem. Viszont... semmi nem történik, tehát kissé megkönnyebbültek is, de felnevetek.*
- Semmi. Látod, mondtam, hogy felesleges. *mondom neki, s kérdésére egy pillanatig elgondolkodom, majd bólintok egyet. Elindulok felfelé, lassan szedve a lépcsőfokokat, megszemlélve a falakat, a padlózatot, a poros-piszkos sarkokat.*
- Most, nem rég. Mond csak... milyen varázslatokat tanultál eddig? *kérdem én tőle, s meg is torpanok a folyosón, hogy ránézve álljak meg. Egy gonosz mosoly kúszik fel arcomra. Talán itt az ideje, hogy aktivizáljam magamat.*
- Nincs sok látnivaló... *vonom meg a vállamat, majd pedig lassan a lány mögé kerülök, de csak természetesen. Egyelőre még nem tudom mi a terv, nem vagyok képzett varázslatok terén, de talán ideje lenne csiszolni magamat.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-28, 11:55 pm

*Összekapok egy sráccal egy kastélyszerűségben. Nem tudom hogy ez most kinek hoz vizet a malmára, de hogy nem nekem az már biztos. Úgy látszik hogy a végén nekem add igazat, vagy csak nem akar vitatkozni. *
-Ha betolakodtál, ha nem az mindegy...*vonom el a számat mert ugyan ezt én is megtettem, így nem igen vonhatom felelősségre, de néha jó valakivel vitázni. Úgy néz ki hogy nem ő a legjobb ember erre. Főleg hogy jobb érveket hoz fel mint például hogy nem tudok rendesen fogalmazni.*
-Talán igazad van...*mondom nagyon halkan, egyrészt hangosan nem akarom elismerni neki, mást rész magamnak sem a kész tényt. Elhúzóm még egyszer a számat, de szerencsére már a vitámból kezdünk ki lábalni. A válaszára kiül a számra a rókavigyorom amit valószínűleg nem láthat mert háttal állok neki.*
-Ki tudja... én szeretném!*jelentem ki csillogó szemekkel. Ekkor eljátszok egy kis szellemidézést egy tükör előtt, mai nem jön össze és sajna nem is azt a reakciót váltja ki a fiúból amit szeretem volna. Minden estre remélem hogy nem késik Mary és nem vár ránk az emeleten. *
-Kitudja hogy nem-e van fent az emeleten...*nézek rá, gonosz mosollyal. Elindulunk felfelé és közben a beszélgetünk is. A kérdésre egy kicsit összerándul a gyomrom, mert nem vártam és fejből nem is mindent tudok most. Vagyis tudni tudom csak azért jobb ha előtte átnézem és úgy kérdezik ki. Megrántom a vállamat és úgy válaszolók, miközben a falakat nézem.*
-Hogy-hogy milyet? Ilyent is olyant is... Na jó ez hülyén jött ki. Például megtanultam, hogy lehet valakit megölni vagy irányítani, ne tán feltámasztani. Vagy akár hogy lehet egy hallott rokonnal beszélni... vagyis azt inkább csak olvastam még nem próbáltam ki, de azért szívesen kipróbálnám, csak nem tudom kivel beszéljek...*Ennek is meg van az oka mi egyszerű mint a tiszta víz. Nem nagyon bírom őket. Felérve Zaine kimondja amit gondolok, de azért bizakodóan előre lépek, mint ha csak ez segítene és valami érdekesség történne. Sajna nem jön meg az égi csoda.*
-Talán rossz helyen keressük...*mondom mert ha jól csal a memóriám itt elég ijesztő dolgok szoktak törtnéi .*
~Lehet hogy csak egy nyugis napot fogtunk ki.~*Ekkor kicsapódik az egyik ablak és egy szellő szalad végig az emeleten.*

Tárgy: Re: Cremus kastélya 2012-08-29, 12:10 am

*Nem óhajtok vitatkozni, felesleges energia és időpocsékolás. Inkább engedek neki, de csupán finoman, mintha érdektelen volna számomra a téma, s úgy látszik a taktika működik. Csupán vállat vonok a szavaira, nem szeretném kioktatni, inkább nézelődésbe kezdek, felmérve környezetemet, míg pár sor beszélgetés is lezajlik közöttünk.*
- Csak ha meg tudod védeni magad... Mary mindenkit megölt, a lehető legrémesebb módokon. *közlöm hideg tényszerűséggel. Talán ráijeszt, minden esetre az biztos, hogy ha megjelenik, ha nem, én nem fogom megmenteni a lányt, egyrészt mert képtelen volnék, másrészt mert nem érdekel mi történik vele. A saját bőrömet menteném inkább.*
- Nézzük meg... bár rögtön szokott támadni. *sóhajtok mikor már a tovább kutatás jön szóba, s meg is indulok az emeletre, lassan haladva, hogy időt hagyjak a pszichológiai hadviselésre, és a pásztázásra is. De nem... semmi, üres az egész, régi, romos. Leginkább kicsit feldobva képzelném el. Tovább kérdezősködöm, de a válasza elég érthetetlen, követhetetlen, mintha ugrálna a gondolatok között, én viszont inkább csak bólintok egyet neki.*
- Akkor sokrétű tudományokat tanulhatunk itt. Már ha érdekel bárkit is. *dugom zsebembe kezemet, s meg is kerülöm a lányt, hogy háta mögé érjek, ezzel remélhetőleg elérve azt, hogy ne lásson engem. Szavaira nem reagálok, ugyanis kivágódik az ablak, és igen! Itt az alkalom amire várok, hogy ismét ráijesszek, ezért zsebemből azonnal elő is rántom a pálcámat, és az első eszembe jutó varázslatot már ki is ejtem számon.*
- Incarcerandus! *szegezem pálcámat a lányra, s ha nem védekezik, akkor bizony a kötelek átfogják őt. Eszemben sincs bántani, egyszerűen játszom vele, ugyanis ha semmi nem történne, akkor mondhatnám, hogy csupán meg akartam ijeszteni... de nem, még engem is meglep, hogy hirtelen felindulásból helyesen kiejtett varázsigémet siker koronázza. Amennyiben nem védekezik a lány, a kötelek szorosan ráfonódnak, megakadályozva abban, hogy bármit is tegyen.*