A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 9:09 pm

*Egyértelműen segítek neki a kastélyig eljutni, mivel látom, miként is vonszolja lábát, így hát amikor már bent vagyunk, akkor csak magunkra csukom az ajtót és bár így is be tud jönni bárki, aki akar, talán nem fogja azt gondolni, hogy pont ide menekültünk be. Rólam mondjuk nem tud, de azért egy kis védelmet csak fel tudok ajánlani Noel számára... Noel... igen, már meg is fordulok, így nézve ismét rá, de most teljesen más, mintha semmi baja se lenne, tehát egyértelműen csak szívózott velem és kint nincs senki. De a helyett, hogy hű de pipa lennék, inkább csak aranyosan mérgelődöm és adom is a tudtára, hogy nem volt szép dolog mindez tőle.*
- Hát én most nem látom úgy, mintha bármid is fájna. *vonom össze szemöldökömet is, majd bököm is meg, de ő csak nevet, ami nem is lep meg, sokan nevettek már ki így is a ridegséget is ismerem már... tehát csak ismét átfonom kezeimet mellkasom előtt, így nézve meg a vérfoltokat.*
- Malackodni? És igen, megnyugtat... már azt hittem, bajod van. *persze nem is ismerem, de nem tűnik túl sokkal idősebbnek nálam, talán a városban lakik vagy egy hajóval jött ide, nem tudhatom... Kezem viszont mégis felé nyújtom, így nézve bele szemeibe, ahogy a bemutatkozásnál illik, de a szavait hallva kissé meglepetten húzom vissza kezem... *
- Hogy mi? *kérdezek rá, nem is értem, hogy ezt hogy gondolhatja, ahogy azt sem, hogy én miért engedelmeskedem neki, tehát már elő is veszem szeretett pálcámat, egy fájdalmas pillantás és szépen ketté is töröm azt, majd végül kezem ismét a másik felé emelem...*
- Miért befolyásolsz? *igen, nem vagyok hülye, mivel már nem egyszer alkalmazták ezt rajtam és mi is tanultuk, ő pedig idősebb nálam, simán lehet mágus, aki szuggerál... de persze Victor is már ezt használta rajtam, most mégse jut még mindig eszembe ez az egyértelmű dolog, csak megérzem a simítást, mire egy picit elmosolyodom én magam is.*
- Én még nem tudom, hogy örvendek-e... *a pálca darabjai egyébként a földre kerülnek, én pedig csak lassan sétálok beljebb, a hatalmas aula felé, ahol egy nagyobb asztal is van, na meg, kanapé is és fotelek, ahogy azt Noel keresi, csak hát eléggé piszkosak. Az ő ruháján viszont ez már nem változtat, tehát csak körbenézek és végül az egyik kanapét kezdem el porolgatni, ahova nemsokára le is dobom a hátsómat.*
- A várrom volt a célod? Gondolom csak véletlenül láttál meg itt, azért vicceltél meg... elég bénán... *de hirtelen jut eszembe a pálca, hiszen az nincs nálam, így ismét összeszűkülnek szemeim.* - Miért tetted tönkre a pálcám? Gyűlölöm, ha irányítani akarnak. *akadok ki ismét, és már fel is pattanok a helyemről, így lépve hát elé magabiztosan és tekintetem is igen belefúrom a másik szép szemeibe.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 9:31 pm

* Eljutunk hát a célig, a célig mint nem más Noel számára mint a várrom, mi bár nem védi meg őket senkitől és semmitől mégis oda csalogatja a lányt ki segítőkészen be is segíti. Ott aztán nagy fordulatot vesz a férfi testtartása s csillogó, kíváncsi tekintettel pislog a lányra ki ezt látva kicsit bepipul.*
- A torkom fáj...* köszörüli meg.* - Lehet valami őszi vírus.* meg is fogja a hatásosság kedvéért s ahogy bökdösni kezdi úgy neveti el magát, hűvös és rideg dallamok töltik be a helyiséget egy kis időre majd pedig mosollyá alakul hirtelen támad jókedve és a ruhájára tekint.*
- De édes vagy... így aggódsz minden jött mentért? Ejnye...* csóválja meg fejét nem tetszését nyilvánítva, ez nem sok jót ígér a számára de majd megtanulja. Viszont ami fontos és azonnal el kell távolítani az a lány pálcája mit azon nyomban hatástalanítani akar így mikor megfogja kezét ara kéri, hogy törje szét, min bár meglepődik de nem tud neki ellenállni.*
- Jól hallottad... nem kell neked az a pálca.* türelmesen kivárja a meglepett lány cselekedetét s mikor egyik fegyvere csődöt mond elégedetten mosolyodik el.*
- Így már jobb. Hogy miért? Mert így tartja kedvem s mert félek a pálcától.* konyulnak le ajkai mik aztán Joker vigyorrá alakulnak hisz van valami a szavaiban.*
- Az est végére biztosra veszem, hogy jó döntésnek tartottad azt, hogy ma ilyen messzire battyogtál a biztonságot nyújtó kastélytól.* bizony, tudja ám, hogy az számára tabu, már próbált bejutni a paradicsomba de sajnos nem tudok, valami meggátolta benne. Minden esetre valami kényelmes ülőalkalmatosság nem ártana így elindul hát az épületben hol csupa mocsok minden s bár nem ehhez van szokva, látszik rajta hogy nem zavarja.*
- Bénán? Tudod jól, hogy bevetted... elég ügyesen alakítottam hiába mondasz mást. Tudom, hogy aggódtál és hogy segíteni akartál.* kár a szóért s már majdnem leül mikor a leányzó elé lép, így tekint le rá mert egy picivel magasabb.*
- Mint mondtam félek a pálcáktól... nincs szükséged rá, nem foglak bántani és a közelben sem jár senki szóval majd szerzel magadnak másikat.* eme szavakkal csüccsen le a poros kanapéra mely mozdulat után sűrű porfelhő száll fel.*
- Szóval gyűlölöd ha irányítanak? Sajnálatos mert én imádom manipulálni az embereket, szeretem ha azt teszik amit én akarok. Gyere, ülj csak le mellém.- csapkodja meg picit maga mellett a helyet s ha leül akkor félig felé fordul ha nem akkor megtalálja majd a módját hogy leültesse.*
- Miért lógattad az orrod egymagad a falon? Szép lány vagy nem szabadna elhinned minden fiúnak a csábító szavakat. Kis taknyok még, mindent elkövetnek a cél érdekében.* közben közelebb dől hozzá s beszívja mámorító illatát.* - Kellemes illatod van... összefut tőle a nyál a számban.* harapja be alsó ajkát ahogy szemeit is behunyja hozzá. Alig várja hogy megkóstolja, megízlelje de egyenlőre nem kapkod el semmit, hisz nem rég vacsorázott idejük pedig van bőven.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 9:44 pm

*Nem hittem volna, hogy ilyen csúnyán át leszek verve, így ahogy beérünk és szépen észreveszem magam, hogy átvágtak, már meg is jegyzem a srácnak, hogy nincs neki semmi baja se és amikor hallom azt a vírusos megszólalást, csak megcsóválom a fejemet, egyértelműen most már nem veszem be szavait, ez van... Viszont a vér, ami rajta van, az nem az övé, mi azért cseppet megnyugtat, de fene tudja, hogy miért, lehet ő akárki és ahogy hallom szavait, csak morcosan kezdek rá nézni.*
- Nem szokásom, de most gondoltam aggódom egy picit, bocs, hogy normális akartam lenni. *hát tényleg nem nekem való ez a barátkozásos dolog, valahogy sose alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt én eltervezem. Na de ahogy pálcámat összetöreti velem, bizony megteszem, de egy picit se saját akaratomból, mert hát miért tenném tönkre a saját varázsvesszőm? *
- Félsz a pálcáktól? Azt hittem, hogy mágus vagy... *kezdek el agyalni ezeken, hiszen ha fél a mágiától, mert hát a pálca az a mágia célzó eszköze nálam, akkor az azt jelenti, hogy nem feltétlenül ember. De nem is incubus, ő annyira más volt, de akkor pontosan mi lehet? Igen, okosabb vagyok, mint látszik és mivel jó vagyok MLI-ből, az a kedvenc tantárgyam, na meg vámpírral is volt már dolgom, így kezd a fejemben összeállni a kép, de azért nem fedem fel magam, ha játszani akar, akkor játszunk.*
- Én nem vagyok benne olyan biztos... na meg, nem mondtam azt, hogy hajnalig itt fogok csücsülni veled. *mosolyodom el kissé, miközben már meg is indulunk egy kanapé felé, de én magam csak lenézem az előbbi színjátékát, pedig tudom ám, hogy igaza van, elhittem neki, amit mondott és tett.*
- Mert hülye voltam, de többet nem fogok. *pillantok hátra rá, majd egy kis ücsörgés után hirtelen pattanok fel és teszem fel a nagy kérdést... a válaszok adottak és ahogy leül, majd tovább beszél, egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem tévedtem, ő nem lehet más.*
- Oh, meghiszem azt! Ti mind egyformák vagytok, de ezek szerint én nem leszek ma számodra túl jó szórakozás, mert nem vagyunk egy véleményen. Miért nem keresel valaki mást? *azért ledobom magam mellé, nem, már csak azért se fogok én elmenekülni tőle, tehát próbálok belemenni a játékba, de úgy, hogy ne essen bajom... de mondatai után picit megrázkódom.*
- Hé, ezt te honnan tudod? Amúgy meg már túl vagyok rajta... *ez részben így is van, szóval ellenkezek ám szavaimmal, de a közelebb dőlésénél és további szavai után két kezemmel tolom vissza a kanapé másik oldalára.*
- Hé! *emelem fel kezemet szépen magunk között. * - Felőlem beszélgethetünk, de semmi harapdálás! Mint mondtam, ahhoz keress mást, sárvérű vagyok, szóval nem fog ízleni a vérem. *még jó, hogy Victor úgy odavolt az arany véremért, de mivel Noel ezt így nem tudja ránézésből, ezért talán hinni fog nekem és vadászik tovább.*
- Szóval, vadászni voltál? Gondolom a sok vér arról árulkodik, de akkor minek beszélgetsz velem? *hát arra már rájöttem, hogyha akart volna, már rég megkóstolhatott volna, így viszont arra jutok, hogy más lehet a célja... talán csak magányos és dumálni akar kicsit... majd kiderül.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 10:04 pm

- Hidd el díjazom, hogy a segítségemre jöttél.* bár ez most nem látszik és lehet nem is fog de részéről ez a téma ejtve majd pedig attól a tárgytól szabadultatja meg a lányt mitől a leginkább tart. Igen, ha a pálcája megszűnik létezni nem lesz gond, a tőrrel elbánik hisz gyors na meg egyébként is gyorsan gyógyul.*
- Mondtam azt, hogy az vagyok?* dönti meg fejét vigyorogva majd pedig elindul a vár belseje felé hol addig sétálgat míg nem egy nagyobb szobába nem téved hol van egy kényelmesnek látszó, poros kanapé.*
- Hajnalig nem is...addig nem érdek rá, de addig ameddig én akarom.* pillant rá szórakozottan bizony semeddig sem tart maradásra bírnia tehát okos lány, tudhatja hogy mint a pálcatörést azt is elintézheti, hogy itt maradjon. Viszont ahogy leplezni próbálja azt, hogy segíteni akart neki rosszul teszi, a férfi úgy is tudja, hogy igazat beszél avagy sem.*
- Ne legyél már ilyen morc, egy kis huncutság volt az egész.* még fogalma sincs arról, hogy talán lebukott de talán nem is akarta végig titkolni, ha eljön az ideje úgy is lebukik így hát beszélgetésbe kezd.*
- Mindegy, hogy akarod e vagy sem hát nem érted? Én élvezem és tudom használni tehát az lesz amit én akarok. Törődj csak bele.* paskolja meg kezét ahogy lecsüccsen mellé majd pedig arra a bizonyos gondolataira tér rá min érkezése előtt agyalt.*
- Na... azért csak elagyalgatsz rajta néha. Azt pedig az én titkom. Ne legyél annyira kíváncsi árt a szép arcodnak, még a végén ráncos öregasszony leszel fiatal lány korodban.* húzza végig ujját a szeme környékén s közben beszívja kellemes illatát mitől nagyokat kell nyelnie. Elszólja magát a férfi s mivel előzőleg is elkottyintott egy fontos dolgot így persze, hogy ez az okos lány kitalálja mi is ő valójában mégis meglepi Noelt mi látszik szavain.*
- Hm... most megleptél... hogy raktad össze a képet?* kíváncsi szemei a lányét fürkészik,minden elismerése felé így hát beharapva alsó ajkát hunyorítja besz szemeit.*
- És most? Nem fejvesztve kéne menekülnöd? Nincs pálcád... nem tudod magad megvédeni. Te pedig tudod, hogy én mit akarok.* sejtheti hogy nem érdekel hogy sárvérű, bár igazán örült volna ha aranyvérű leányzó lenne, de hát ma ezzel is be kell érnie.*
- Talált. Nem szoktam ilyen mocskos lenni de ma kicsit szórakoztam. Nem is élte túl szegény...* sóhajtja fejét megcsóválva na de a továbbiakra felvonja szemöldökét és rápillant.*
- Mert most nem hajt kifejezetten a vágy, bár illatod folyamatosan birizgálja folyamatosan száraz torkom. Meg tudod...szeretek szórakozni. Nem véletlenül mondtam azt amit. Szeretek uralkodni másokon.* csillannak meg szemei.* Odafogod adni ami nekem kell... te fogod elkotorni a hajadat s tárod fel nekem a nyakadat mit a tőröddel fogsz megsebezni.* szavai végén elmosolyodik, teljesen biztos magában ez látszik rajta.* - Sosem fogsz megtámadni a tőröddel az is fix. Mert én azt akarom hogy ne tedd meg tehát... jó móka nem? Ha akarom kézen állva fogsz sétálgatni előttem...vagy bármi más.* lehet számára nem buli neki igen is az, szereteti szenvedteti az embereket. S bár a lány szép, tényleg kivételes szépség mégsem ront rá, most erre nincs szüksége. Talán majd legközelebb...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 10:19 pm

*Nem szeretem, ha irányítgatni próbálnak és már csak azért is általában mást teszek, szóval nem is vagyok rest most is ellenkezni vele, hiába mondja azt, amit.*
- Te törődj inkább bele abba Noel, hogy nem lesz! *húzom is fel picit a nózimat is, de mintha kicsit mosolyognék is, élvezem ezt a beszélgetést és bár tudom, hogy mi ő, mégse olyan, mint Victor, nem támad rám erővel és nem bánt, nem aláz meg, szóval jelen pillanatban még egész jó társaságnak érzem Noelt és ez a folytonos veszély helyzet, hogy mégis más lehet... egyre csábítóbb... izgalmasabb, tehát ma este már nem fogok unatkozni. Na de leülök ám mellé, így folytatjuk csevejünket is, de ahogy egyre közelít, nem vagyok ám rest leállítani őt, tehát hogy belőlem ma nem eszik...*
- Elég egyértelmű volt, boszorkány vagyok, ismerem a vámpírokat és már volt szerencsém egyhez... vagy inkább szerencsétlenségem. *érezheti rajtam a feszültséget, tehát az nem volt túl jó emlék, most mégis abban reménykedem, hogy nem lesz ugyanolyan, mert Victort többé nem akarom látni... igen, a neve is örökké meg fog maradni bennem. Na de gondolataimból kérdései zökkentenek ki, így nevetek hát fel.*
- Jaj már, ne légy ilyen fölényeskedő. Csak beszélgetünk, amúgy meg nem félek tőled... elég sok mindenen átestem már. És lehet, hogy a véremet akarod, de nem fogod megkapni. *csóválom meg fejemet is kissé, de azért amikor azt mesélgeti, hogy megölt már valakit és játszott vele, már egy picit libabőrös leszek, de igyekszem ezt leplezni és még mindig magabiztosnak mutatkozni előtte.*
- Igen, már hallottam párszor, de mint mondtam, rajtam nem fogsz. *kerülöm is tekintetét, hiszen akkor elméletileg nem tud uralkodni rajtam, Victornál ezt figyeltem meg, Noelnél is hasonlóan működhet a dolog, de ahogy tovább beszél, már egy picit nyelek és mégis csak belenézek azokba a sárga szemekbe.*
- Én nem hiszem, hogy ez így lesz! *jelentem ki, majd már el is nézek tőle, mivel nem óhajtom megvágni a saját nyakamat csak az ő két szép szeméért, így inkább hirtelen rántom ki a tőrömet, majd kihasználva azt, hogy esetleg meglephetem, már azt érzékelheti, hogy bizony aranyvér csörgedezik a kopottas kanapéra, ugyanis a hozzá közelebb lévő alkarom vágtam el. A ruhák feljebb vannak tűrve, de az alkaromról lassan folydogál lefelé a vér a kézfejemhez... majd a kanapéra.*
- Szerintem most te fogsz megelégedni a kezemmel és jó vámpírként onnan fogsz inni! ~ Na, ki ural kit? ~ *úgy érzem, hogy most igen is nálam a győzelem és bár lelepleztem vérem, kezdem megérteni, hogy ma mindenképpen inni fog belőlem, de akkor legalább ne úgy legyen, ahogy azt ő akarja... és tekintetem most inkább véres kezemen van, véletlenül se akarom azt, hogy újból befolyásoljon.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 10:42 pm

* Tetszik a férfinek ennek a lánynak az ellenkezése, kész kihívás számára, Noel pedig szereti a kihívásokat így mosolyogva bólogat a lány szavaira, higgye csak azt, hogy az lesz ami ő akar, majd rájön, hogy ez nem úgy megy. A kelleténél valamivel előbb bukott le bár igazából nem is takargatta csupán csak megjátszotta magát és mellébeszélt egyes kérdéseknél de hát ezt a sima halandók is szokták.*
- Ohm vagy úgy...* kezd hümmögni a férfi s ahogy olvassa a gondolatait úgy szisszen fel.* - Ssz Victor nem egy kellemes társaság... bár jó fej. Csak nem mindenkivel.* s ahogy tovább elemezgeti szavait úgy mosolyodik el, igen jól szórakozik szóval lehet többször fog mászkálni Seol szigetén ugyanis ő a várost részesíti előnyben.*
- Megoldhatjuk.* mond csak ennyit s mivel azért valami sikítást, félénkséget várt volna tőle megkérdezi hát hogy nem e kéne menekülnie inkább mint itt ücsörögni?*
- Még csak beszélgetünk...de nem tudhatod meddig állok ellen a folytonos kísértésnek. Hallom minden pillanatban ahogy zubog a vér az ereidben, ez baromi nagy vonzóerő számomra.* Bizony ma este vadászott és még nem fejezte be, ruházata is erről tanúskodik s ahogy elfordul úgy nyúl felé ujjával s fordítja maga felé szép, sötét tekintetét.*
- Jobb szeretem ha rám nézel. Én is mindig azt teszem. Szép a látvány... vagy én túl csúf és rút vagyok számodra?* mosolyodik el kissé, tényleg barátságos tehát éles ellentéte a másik vámpírnak na de csak makacskodik tovább a lány bizony elárulja azt a vámpír, hogy ha akarja akkor azt tesz vele amit csak akar, nem tart sem semeddig se szemeibe néznie és erre gondolni.*
- De makacs és akaratos itt valaki! Szerintem meg igen.* simít végig haján s a következő pillanatokban a lány rettentő gyorsan cselekszik, a férfi megpróbálja elkerülni azt, hogy megvághassa magát de késő bánat, a bőre szétnyílik s a piros, vonzó nedű kifolyik a karjából mitől zihálni kezd emberünk s pillantása is vadabbá válik.*
- Gyógyítsd be magad valahogy...nekem nem onnan kell!* dühöngi fejét vesztve s ahogy elé tartja úgy küzd a kényszer ellen, hazudott a lány érzi, hogy aranyvérű így pillanatokon belül rábukik és vadul megharapja nagyobb sebet ejtve csuklóján. Élvezettel szívja a mámorító nedűt, szinte elélvez az íztől de idejében szakítja el magát tőle s véres képével felemelkedik, egyik kezével megfogja a lány arcát, hogy a szemeibe nézhessen.*
- Most pedig megvágod magad a nyakadon! Nekem onnan kell!* el is löki csuklóját, sokkal nagyobb élvezetét leli abban ha nyakból veheti a vért mit most meg is szerez magának. Kissé elgyengült de koránt sem annyira, hogy a lány fölényeskedhessen felette. Szikrázó, éhes szemekkel figyeli a látványt, amit elvett az csak ízelítő volt, neki több kell s tudja, hogy még tud adni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 10:57 pm

*Gondolataim elárultak volna? Igen, kezdem úgy érezni, ahogy felemlíti nekem Victor nevét és szinte el is fehéredik szép, kreol színű arcom, ahogy Noelre pillantok.*
- Jó fej? Minden, csak nem jó fej, de ezek szerint te ismered... *húzom is el szépen a számat, majd jegyzem is meg neki, hogy nem áll módomban itt menekülni, még megadnám neki azt az örömöt, hogy vadászhasson rám és arra bizony várhat. *
- Nem lehetsz ennyire kiéhezve... te nem szoktál csak simán társalogni? Mindenkit meg kell kóstolnod? *teszem fel a nagy kérdést még neki, de természetesen kerülve szemeit, ahogy viszont arcomhoz ér, majd maga felé fordítja fejemet, igyekszem lesütni szemeim, de mégse megy ez olyan könnyen.*
- Igen, azt teszed, mert befolyásolni akarsz! *direkt nem fogok válaszolni a külsejére tett megjegyzésre, mivel nagyon is jól néz ki a srác, bár teljesen más stílusú, mint azok, akik eddig nekem tetszettek, de vonzó, a hófehér bőrével, aranyló szemeivel és vadász ösztöneivel, tehát a vámpír mivolta valahol mégis kedvező, de egyben el is ijeszt, magam se tudom még hogy kezelni ezeket a kétes érzéseket. *
- De ne simogass, nem vagyok a barátnőd! *próbálok is kissé eltávolodni tőle, ahogy hajamat cirógatja, mivel nem vagyok játékszer, igazán felfoghatná már végre... na de most, hogy így elém tárja titkos vágyait, meg is akarom ezekben akadályozni, tehát a tőröm gyorsan forgatom, mivel tökéletes módon megy ez nekem és szépen kezemet sebzem meg... így figyelve a vámpír tekintetét és mondom is el neki szavaimat.*
- Máshonnan nem kapsz! *jelentem ki igen csak komoran, de ahogy hirtelen harap belém, úgy sikítok fel a fájdalomtól, majd szorítom is meg kezem, melytől még erősebben megy a vér a vámpír ajkai közé... * - Ez fáj... *motyogom halkan, utalva arra, hogy picit lehetne gyengédebb is, de még a mámorító érzést esélyem sincs elérni, mivel máris elszakad kezemtől, mely csak úgy dübörög a fájdalomtól jelen pillanatban és szemeimbe nézve parancsol.*
- Ne csináld ezt... *nem értem, hogy miért kell vagdosnom magam, amikor meg is tudna harapni, de picit remegő, egészséges kezemmel emelem fel a tőrt és irányítom a nyakam felé... Tekintetemen látszik, hogy mennyire ellenzem a dolgot és picit még szemeim is lehunyom, de végül a penge a húsomba hatol, én pedig nyögök egyet halkan... A tőrt le is ejtem, így hát a földre, majd végül lassan nyitom ki szemeimet is... a vérem viszont a sálamba fog csorogni, hála annak, hogy jól beöltöztem.*
- Nem kell állatként viselkedned... *próbálom meg kérlelni, nem akarom, hogy megöljön és bár eddig normálisnak tűnt, egyre inkább kezdek másképp gondolkodni, így húzom összébb magamat a kanapén, miközben sebesült csuklómra markolok másik kezemmel.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 11:21 pm

* Gondolatai elárulják így Noel könnyedén vet fel egy mindkettőjük számára ismeretes nevet, bár ő nem fehéredik el nevének említésekor ugyanis nem tart tőle, ellen Vixi...*
- Rosszul ne legyél itt idő előtt. Ne rontsd el az éjszakámat.* komorodik el, persze, hogy ismeri mivel egy ideje egy tető fedi fejüket, na de a lány ellenkezése immáron feje csóválására készteti, még sem olyan okos ez a lány mint gondolta.*
- mond te csak azt tanultad, hogy miről ismersz fel egy vámpírt vagy azt is, hogy milyenek vagyunk? Tudod, hogy kísértést jelentesz számomra s mivel élvezet számomra a vérszívás így egy idő után nem elégszem meg a beszélgetéssel.* hol járt órán a lány? Ő ennek él évtizede s ha meg akar kóstolni valakit akkor meg is fogja, ha kell egy éjszaka több tucatot, mindenkit ki kísértésbe hozza. Márpedig Vixi igen csak ínycsiklandóan tűnik számára nem oly ostoba elszalasztani az alkalmat. Ahogy elfordul úgy fordítja maga felé szép arcát s bár levágja a helyzetet mégis van mondandója a srácnak.*
- Csak én is bebiztosítom magam.* ha nem lennének képességei nem sokra menne, így hát nem olyan baj ez legalábbis ő így gondolja és a látvány valóban tetszetős számára. A felszólításra egy laza mozdulattal elengedi tincseit a következőkben pedig fordul a kocka, a lány akarata érvényesül így tapad rá a férfi ajka a harapás után finom bőrére s szívja egy ideig mámorító vérét mitől rövidesen el is szakad, hogy a saját akaratát érvényesítse. Belepiszkított a játékába ez a lány így hát megfogva arcát néz bele szemeibe és utasítja arra hogy vágja meg a nyakát mit sóvárgó tekintettel figyel.*
- Elrontottad a játékomat...rossz kislány vagy.* szűri fogai közt a szavakat, látja, hogy mindez kicsit sincs kedvére de hát ez most nem érdekli, a sáltól egy könnyed mozdulattal megszabadítja mi a tőr mellett a földön landol s ölébe vonva simítja el válláról az oda lógó tincseket.*
- Nem fogok...óvatos leszek és utána neked is jó lesz.* pillant bele szemeibe majd lassan a megvágott területhez közelít miről nyelvével nyalja le a lecsorgó kis vércsíkot majd óvatosan mélyeszti fogát húsba s szíva egészen addig míg a lány ernyedni nem kezd ölében. Ekkor eltávolodik s fejét hátrahajtva hunyja be szemeit.*
- Isteni vagy...*motyogva még jó ideig élvezkedve majd felemeli fejét s a lányra tekint kit ha minden igaz még mindig az ölében tart. Megkapta amit akart tehát innentől kezdve sajnos már nem tudja megharapni, nem tudott ellenállni a kísértésnek ivott ameddig csak lehetett.*
- Nincs több manipulálás. Most. Megkaptam amit akartam csupán csak erre vágytam.* remélhetőleg nem ájult el ha mégis akkor a levegőbe beszél most s figyeli az elélt lányt, várva azt mikor is tér magához.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 11:35 pm

- Nem leszek rosszul... *jelentem ki morgolódva, nem tetszik, hogy ennyire én központú ez a srác, folyamatosan a maga érdekeit nézi, de hát miért lep meg? Vámpírból van, szóval ilyen a természete...*
- Mindent tanultam a vámpírokról, de mégis úgy érzem, hogy biztosan akadnak kívételek... *bár egyre kevésbé vagyok ebben biztos, így nyelek is egy aprót, de végül kénytelen leszek szemeibe is nézni, mivel kezével irányítja csinos arcomat is, na de azért nem akarom, hogy itt simogasson, ebbe nem megyek bele, tehát ahogy elereszt, úgy húzom ki kissé magam... Na de a beszélgetésünk úgy alakul, hogy végre átveszem én az irányítást, tehát éles fogai a csuklómba hatolnak, én pedig már csak a fájdalmat érzem, de nem túl sokáig, mivel mást akar, a nyakamból akar inni, amitől én oly nagyon megkímélném magamat... tehát remegő kézzel nyúlok a tőr felé, hogy megvágjam magam. Nem akarom, nagyon nem, de kérlelő szavaim mit sem érnek, így hát miután a sál és a tőr is elkerül a közelemből, le a földre és nyakamról már csurogni kezd a vér, csak azt érzékelem, hogy az ölébe von, én pedig csak az arcára pislogok, meg se mozdulva jelen pillanatban.*
- Nekem? Nem akarom... *rázom is meg fejem egy pillanatra, de hamarosan már nyelvét érzem a nyakamnál, így ráz ki a hideg is. Igen, most, hogy így mondja jut eszembe, hogy mit éreztem Victor harapásánál és nemsokára már a húsomba vájja ismét fogait, én pedig teljesen megfeszülök, kezeimmel el is kapom kezét, azt szorongatom hosszasan, de a hosszú percek után végül már érezheti is a férfi, hogy szívverésem egyre gyorsabb és halkan szuszogni is kezdek, na meg, apró sóhajokat is hallatok, oly csodás ez a méreg most nekem... Szemeim is csukva és már csak gyengéden fogom kezét, miközben már azt se érzem, hogy eltávolodik tőlem, mintha valahol teljesen máshol lebegnék... Fejem picit oldalra billen, a fiú hasa felé, miközben halkan szuszogok tovább.*
- Akkor most... *szólalok meg fáradtan, lassan, lustán nyitva fel szemeimet a nagy vérveszteségnek köszönhetően, majd próbálok bele is nézni sárga szemeibe.* - Itt fogsz hagyni? *nyelek egy aprót és úgy érzem, mintha vele akarnék maradni, nem akarom, hogy itt hagyjon most, hogy megkapta, amit akart, tehát a véremet... Legyengültem igen, nem is kicsit, oly sok vért vett el tőlem, de azért egy picit rá tudok most fogni kabátjára, próbálva szorítani, de hát ez a szorítás is gyenge, na meg, a csuklómból is szivárog még picit vérem, akár csak nyakamból.*

//fagyi

//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 12:43 pm

// Olvadunk //

- Remélem is.* kacsint rá a vámpír egy mosoly kíséretében majd pedig a csevegésről a vészívás mellőzéséről lesz szó, mit ez a férfi nem tud megállni és gazából nem is akar. Ez az élete, ennek él, semmi más nem boldogítja egyenlőre így értetlenül hallgatja a lány szavait.*
- Ha találkozol egy olyannal akkor mutasd be nekem is.* dől hátra kényelmesen s fordítja maga felé a lány tekintetét mert így jobban érzi magát s később pedig a hajával kezd el babrálni mi oly selymes, oly puha tapintású, hogy szinte jól esik érintése. A lány azonban erre nem vevő így egy laza mozdulattal engedi el tincseit legnagyobb sajnálatára majd pedig a lány elköveti ellene a mesterkedést így szakad fel bőre csuklójánál s bukik rá szinte azon nyomban a férfi vérét véve. Na de nem így megy ám ez, ő tipikusan olyan vámpír ki azt szereti ha saját akarata érvényesül így mielőtt még elbódulna mérgétől a leányzó elszakad tőle és uralmi képességét rákényszerítve vágatja meg magát tőrével. Látja, hogy nem akarja, hogy ellenzi de most annyira felborult számára a rend, hogy mindenképpen megteteti vele így hamarosan már karjaiba vonja s elsöpörve a kósza tincseket tapasztja ajkát puha, illatos bőrére s kezdi szívni mámorító nedűjét. A férfi alig tud elszakadni az egyre jobban ernyedt lánytól de muszáj neki, mestere beléjük véste, hogy egy diákot sem ölhetnek meg engedélye nélkül s mivel ez még nem hangzott el így hát kényszeredetten húzódik el tőle. Hatalmas élvezethez jutott így hátradönti fejét s pár pillanatig ízlelgeti továbbra is az ajki közt maradt ízvilágot majd pedig a szegény leányzóra pislant, ő végzett tehát nem akar tőle semmi mást.*
- Ma már nem tudok veled mit kezdeni drágaságom... különben összeaszalódnál itt az ölemben.* simít végig állkapcsa vonalán gyengéden. Normális esetben a srác lelépne de eddig oly jól elszórakozott ezzel a lánnyal, hogy egyenlőre még nem áll szándékban menni, de persze erről nem feltétlen kell tudni a lánynak.*
- Mondtam, hogy remekül fogjuk magunkat érezni...nem hittél nekem.* mosolyodik el szemeibe pillantva s bár azt mondta, hogy nincs több manupulálás ezt azért nem gondolta komolyan, eléggé hazug egy teremtés, kénye kedve szerint változtatgattja akaratát.*
- Miért nem akarod, hogy itt hagyjalak?* dönti kissé oldalra a fejét mivel jól tudja mire gondol a leányzó s bár nem annyira meglepő mégis ajkai közül akarja hallani a választ.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 12:54 pm

*Szívem szerint addig húznám az időt, amíg lehetséges, nagyon nem akarom, hogy véremet vegye, de kezdem érteni már a dolgokat, erre egy álomban számíthatnék, ahol a vámpír egy pozitív szereplő, de itt most nem az, hiszen ez a valóság, tehát már manipulálni is akar, én pedig hogy védjem nyakam, inkább csuklóm áldozom be a cél érdekében, hiszen pálca nélkül tényleg nem tudnék túl sokat tenni a védekezés ellen, tehát így vagy úgy, de enni fog belőlem.... Undorító ezt elképzelni, hogy véren élnek, de hát ez a világ már csak ilyen... Csuklómba harap, majd mivel nem elég jó neki ez így, végül rávesz az öncsonkítás egy kisebbik fajtájára, így hát nemsokára nyakam is megvágom éles tőrömmel és a következő pillanatban már ölében is vagyok, ahol már a mennyekben érezhetem magam. Tudom, hogy milyen egy vámpír harapása, undorodom magamtól is, mert időnként eszembe jut Victor után, hiszen megalázott az a férfi, megvert, de most... most mégis olyan csodálatos ismét átélni mindezt, csukott pilláim mögött mintha egy táncműsort néznék a fekete-fehér pöttyökkel és kezemmel se vagyok rest fogni kezét, mert bizony félek, félek a haláltól, hogy nem fog leállni és ennyi volt rövidke életem, melyet még csak most kezdem el úgy igazán élni... Még pár perc és végül eltávolodik tőlem, így fejem csak testének döntöm, fáradtan, de mégse álmosan és ráveszem magam, hogy feltekintsek rá. Olyan iszonyatosan gyengének érzem magam, nem vagyok én ilyen, de most nincs mit tenni, tényleg ő irányít... így hát maradnak a kérdések, azaz hát inkább csak egy, amire telik most tőlem.*
- Nem azt akarom, hogy igyál belőlem... *hazudom szemébe, hiszen oly kellemes most ez a mámor, így próbálom kiverni ezt a fejemből, hisz én se értem, hogy miért akarom, hogy még maradjon itt velem...*
- Azért, mert meg akarlak ismerni... *eresztem el kezét is és érek hozzá lassan fájó nyakamhoz, de fura mód nem érzem a fájdalmat, most ez a méreg mindent kizárt belőlem, így kótyagos fejjel próbálok kimászni öléből, hogy ismét ülő helyzetbe tornásszam magam, de ez nem olyan egyszerű, így esek vissza karjaiba.*
- Miért nem öltél meg? Miért hagysz még mindig életben? *teszem fel a számomra egyértelmű kérdést, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy túl jussak ezen a kába állapoton, mely annyira legyengít és amelytől olyan esetlennek érzem magam. Hűvös van, tehát picit feljebb is húzom lábaim a kanapén, így kuporodva is össze és hát akkor maradok így fekve, végülis, nekem ez is jó... de a barna szemeim nem mást néznek mint a furcsán csillogó, aranyló szemeket.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 1:15 pm

* Bár a leányzó nem akarja de mennyei örömben és mámorban részesíti Noelt ki egészen a végsőkig kitart s mielőtt még átküldené a másvilágra szegény párát, nehézkesen de eltávolodik tőle. Az eleinte még harcoló kezek most sokkal nyugodtabbak így simít végig hüvelykével kézfején majd pár perces csendbe burkolózás után arcát pásztázza sárga tekintetével arra várva, hogy a leányzó elmondja mégis miért kéne itt maradnia.*
- Nem ihatok többet belőled ma... hibát követnék el.* rázza meg fejét a szépfiú mivel hazug szavai mögött látja az igazságot s ő semmiképpen sem akar összeakaszkodni mesterével, kit hűen követ s szolgál. Sosem fordítana neki hátat, hisz ő a teremtője, ő az Istene bár ez így elég furcsán hangzik de így érzi s ezzel talán nincs egyedül. Bár közülük van egy olyan ki nehezen vagy egyáltalán nem hódol be Darius akaratának de ilyenek mindig vannak és lesznek is.*
- És mit akarsz tudni kicsi lány? Haverkodni akarsz egy vámpírral?* mosolyodik el arcát cirógatva egészen addig, míg meg nem próbál az kikecmeregni öléből, így emeli fel kezét és hagyja szenvedni, egy kicsit sem segít neki. Ugyan miért tenné? Vissza is tér kemény testéhez hol bevackolja magát szinte Vixi így karjaival átöleli mint aki féltett kincsét őrizgeti s belenéz a szemeibe.*
- Mert nem tehetem... sok mindent megtehetek de ezt nem.* őszinte bár ezt a lány nem tudhatja, viszont ennél többet egyenlőre nem szándékozik elárulni neki, nem kell tudnia milyen rendszer szerint élnek ők, bár ha tényleg tanult ezt azt róluk akkor a lány is sejtheti, hogy mindig van egy teremtő és egy erősebb akarat.*
- Mert hosszútávú terveim vannak veled.* mosolyodik el kissé lejjebb csúszva, hogy fejét a kanapé háttámlájának dönthesse.* - Véredtől teljesen eofórikus állapotba kerülök, kitűnő minőség vagy számomra. Bár kereshetnék s bizonyára találnék is mindig egy újabb friss húst, nekem te tökéletesen megfelelsz. Újra és újra felfoglak keresni foglak ahogy te is engem... Azt akarom, hogy csak az enyém légy, senki másé!* vonja össze szemöldökét, nem akar osztozni semmiféleképpen mivel a lánynak is újra és újra erőre kell kapnia mi pár napot igénybe vesz ő meg nem egy türelmes fajta, hogy állandóan kivárja sorát. Egy ideig elvolt egy másik lánnyal de őt megunta, unalmas volt számára így hát nem ártott már egy új forrást keresnie.*
- Persze szeretném ha vigyáznál magadra különben nem tudok veled mit kezdeni... Mindig tökéletes állapotban kell lenned mikor találkozunk.* suttogja arcán simítva végig, úgy tűnik nagyon tudja mit akar már már szinte betegesen csillog sárga szeme is ahogy a sötét tekintet lesi kissé oldalra döntött fejjel azt lesve milyen érzelmeket vált ki szavai által ebből a lányból.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 1:28 pm

*Próbálok hazudni, de minden szavam mögött meglátja az igazságot, egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy bár külseje fiatal és megnyerő, belül öreg lehet, hiszen hogy lehet képes ennyi mindenre? Csak lesütöm picit szemeimet, ahogy lebukom az ivást illetően, majd végül lágy mosollyal tekintek fel ismét szemeibe.*
- Jobb is így... nem szeretek ilyen gyenge lenni, ez annyira nem vall rám. *sóhajtok is fel kissé, de ahogy tovább folytatom, kijelentve azt, hogy meg szeretném ismerni, láthatóan érdekesnek találja a szituációt, bár én nem értem, hogy miért ne lehetne megismerni egy élő-halottat.*
- Valami olyasmi... mesélhetnél arról, hogy hány éves vagy... honnan jöttél, ki voltál emberként és milyen a vámpír lét...*még ezer egy kérdéssel tudnám bombázni, de inkább ki akarok mászni az öléből, cseppet ugyanis kellemetlen a számomra, hogy egy férfi karjaiban vagyok mégis csak, bár valószínűleg ő nem úgy néz rám, de akkor is... Viszont ahogy sikertelenségem felismerem, csak visszadőlök és inkább összébb húzom magam, de az ölelésnél most már muszáj megszólalnom.*
- Miért ölelgetsz? Nem hiszem, hogy egy vámpír jót akarna egy embernek és mivel te vadász vagy, én pedig jelen pillanatban a zsákmányod, nem tudom, hogy miért vagy most kedves. *tényleg nem, hiszen Victor harcolni akart velem, majd vadászni rám, szó szerint és elbánni velem, ezzel ellentétben Noel szinte emberinek látszik a szememben. Bár tudhatnám, hogy miért nem teheti, most mégse gondolok teremtőjére, hanem csak tovább próbálom meg megismerni őt, főleg, hogy már mesélni is kezd.*
- Én ebbe nem megyek bele... nem vagyok egy két lábon járó vérzsák, akit kedvedre leszívhatsz. Nekem életem van és abba ezek szerint... *kecmergek utolsó energiámat összeszedve, hogy most valahogy tényleg kijussak kezei közül, hiszen igen csak felháborító az, amit mondott... még hogy bármikor igyon belőlem és felkeressen? Azt már nem...*
- ... abba nem fogsz beleférni. Keress mást, akit kihasználhatsz, én nem vagyok ilyen. *ahogy sikerül felülnöm, bizony fel is óhajtok kelni és bár kissé szédülök és úgy lépek, mintha berúgtam volna, azért a falnak támaszkodva mégis csak el tudok indulni az ajtó felé, szóval ki innen, ebből a várból. Nem akarom, hogy ismét kihasználjanak és ez egyértelműen az lenne, most, hogy így tudom a terveit, hát nem fogom hagyni magam, ha kell, foggal-körömmel megvédem magamat.*
~ Soha nem leszek a Tiéd! ~ *vissza se nézve ezen gondolatokkal óhajtanék eltűnni, hiszen magamat minősíteném, ha mindezt engedném és bár ez a méreg csodás, tudom, hogy nem szabad engednem az ördög csábításának.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 1:51 pm

* Nem azért nem iszik a lányból többet nem akar, hanem egyszerűen nem teheti, az ő életében is vannak szabályok, miket kénytelen betartani de így legalább unott nappalai még inkább várakozástelibben fognak eltelni.*
- Megalázó?* kérdezgeti jelenlegi érzéséről, ő már régóta nem tudja milyen az, azt az emberi érzést már elfelejtette. Még számára is talány, hogy miért akar megtudni róla dolgokat, nem hiszi, hogy értelme lenne annak ha kiadná magát, de egy két információ talán belefér.*
- Majdhogynem háromszáz éves vagyok...még van egy kicsi vissza de az nem sok.* nem tartozik a legöregebbek közé de ezt nem is bánja, jól érzi így most magát kivéve persze ha az unalom és indulatai eluralkodnak rajta. Vannak olyan napok mikor kín szenvedésnek éli meg létének minden egyes pillanatát de van amikor mint mondjuk ez a mai is igen csak kedvére való s nem bánja, hogy ezé lett.*
- Már nem tudom hol tettek ilyenné... egy idő után mindent el akartam felejteni úgy véltem így könnyebb lesz nekem. És így is lett. Tehát fogalmam sincs, hol születtem, kik a szüleim meg ilyesmi... talán már őket is megöltem egy szép éjszakán ki tudja.* vonja meg a vállát hisz ez már nem számít, az ő családja Darius és a többiek. Nem tud felkelni öléből a lány így mikor visszavackolja magát átöleli de ez furcsa a leányzó számára.*
- Miért ne? Az lehet, hogy a zsákmányom vagy de mára már kijátszottam magam és veled se tudok már mit kezdeni. Ha ez így nem jó, akkor szadizhatlak is, bár azzal csak magamnak tennék rosszat.* s hogy miért azt hamarosan elmeséli, nem ez volt az utolsó találkozásuk tehát ezt jobb ha elfogadja a lány, ki szavai után nyomban távozni akar. Mikor ellenkezik és megpróbál kiszállni öléből a vámpír segít neki, jobban is mint a kelleténél így erőteljesen meglöki a leányzót ki vagy a kanapé oldalának vágódik vagy le a földre. Kezét a támlára teszi s mosolyogva dönti oldalra a fejét.*
- Pedig jobb ha tudod, hogy másnak nem tekintelek. Csupán forrásnak...* hogy miért nem felel ez meg neki azt nem tudja s mivel engedetlen így ő is változtat, ha kell durva lesz, de megszerzi amit akar. Mindig megszerzi... Hagyja had tántorogjon el a szobából mit szórakozottan figyel, ösztönei a menekülés láttál azon nyomban beindulnak így szinte várakozón várja mikor ér elég messzire tőle ez az engedetlen teremtés, de még így is jácci könnyedséggel utoléri. Hirtelen terem előtte s tenyerét mellkasának tolva lök rajta egy nem igazán emberit.*
- Úgy látom nem értettél meg... nem kérdeztem, hogy akarod e vagy sem, bár tény és való, hogy jobban örülnék ha szépen szót fogadnál. Itt maradsz, mert még nem engedtelek el...!* néz bele szemeibe s ha kell állánál fogva tartja s feszíti szét pilláit is, így biztosan nem fog többet kereket oldani. Kiegyenesedve igazítja meg gallérját mi nincs visszahajtva majd hátul összekulcsolja a kezét.*
- Miért nehezíted meg a saját életed? Tudod, hogy megkereslek bármikor mikor leszáll az éj...* várni fogja az biztos s ha most nem is vágyik még annyira utána a következő alkalommal igenis keresni fogja viszont.*
- Sokkal kellemesebbé tehetnéd számunkra ezeket a találkozásokat... de ha csak is a rosszat akarod, azt is megkaphatod. Megtudom ki áll hozzád közel és az elkövetkezendő időkben pokollá teszem napjaikat...* szűkül össze pillantása, semeddig sem tart rájönni s bizony még élvezetes is lenne számára.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 2:05 pm

*Nem tetszik a kérdése, tehát csak egy szúrós pillantást kap tőlem, de persze belül nagyon is egyetértek vele, tényleg megalázónak tartom, hogy én, egy aranyvérű, fontos család sarja most ilyen helyzetben vagyok, de próbálok valamennyit változtatni ezen, javítani, tehát kérdezgetni kezdem és egyre inkább meglepődöm szavain, még nyelek is egyet.*
- Azt hittem, hogy a vámpírok emlékeznek az emberi mivoltukra... *buknak ki belőlem a szavak, de egy picit se tartom normálisnak ezt a viselkedést, hogy az emlékeit is bezárta valahova mélyre, az agyában, mert szerintem erről van szó és ha nagyon akarná valaki, elő tudná kaparni onnan... Na de az ölelgetés már sok, nem vagyok én ilyen lány, szóval ha olyan jellegű játszadozásra gondolt, elfelejtheti, nem szokásom könnyen adni magam és bár a méreg csábít felé, képes vagyok kezelni.*
- Cöhh... ez szánalmas. Azt hiszed, hogy most kemény vagy, hogy így fenyegetsz meg? Pálca sincs nálam és szédülök a vérveszteségtől, így könnyű keménykedni Noel. *néha túl nagy a szám, hát tudom, na meg ez a spanyol temperamentum, de nincs mit tenni, nem tartom magamban azt, aminek ki kell jönnie. Ahogy viszont lök rajtam, úgy dőlök neki a kanapé másik oldalának, halkan nyekkenve is, majd vissza se nézek rá, csak kijelentem, hogy ezekből a találkozásokból nem lesz semmi és már fel is kelek, hogy elhúzzam innen a csíkot. Túl nyugodtnak indult ez az éjszaka, számíthattam volna rá, hogy nem leszek olyan szerencsés, hogy megússzam. Csak megyek és megyek, egészen addig, amíg előttem nem terem és már a lökését érzem, ami a földre küld egy kis időre, így esetlenül dőlök el, majd ütöm is be magam kissé... Na de a falnak támaszkodva összeszedem magam, nem érdekel, nem hagyom, hogy továbbra is megalázzon.*
- Nem akarok itt maradni... *buknak ki belőlem a szavak, de mivel így néz rám, tudom, hogy az akaratom mit se számít, lábaim se visznek tovább, na meg, az utat is elállja előlem. Csak fájdalmasan nekidőlök a falnak, picit zihálva is, miközben már a kérdést hallgatom.*
- Soha nem adtam magam könnyen... *jelentem ki neki, de amikor a fenyegetést meghallom, bizony egy aprót nyelek. Bár Gabe-et ezer éve nem láttam, még mindig fontos a számomra és nem akarom, hogy baja legyen, illetve... akadnak itt még barátaim.*
- Ne csináld! *felelek egy kis idővel később, majd összeszedem magam és ellépek a faltól, oda elé és próbálom is kihúzni magam, némi méltóságot azért megtartva.* - Úgy lesz, ahogy akarod, csak ne bántsd azokat, akik fontosak nekem... *harapok is ajkamba, hiszen oly rossz kimondani ezeket, de a fenyegetése nagyon is komoly és most már érzem, hogy jobb lesz vigyáznom vele, tehát... inkább én, mint a szeretteim.*
- Csak megijedtem, azért akartam az előbb elmenni... *fordítom el tőle a fejem, próbálva valamiféle bocsánatkéréssel előállni előző tetteimért, mivel érezhetően nem tetszett neki ez az egész, tehát nem ártana javítani a helyzetemen, ha nem akarok ismét pórul járni és én bizony nagyon nem akarok újból szenvedni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 2:31 pm

-Jó hiszemben élsz, én csupán nem akarok!* hangja határozott és kiérződik belőle, hogy mennyi munkát fordított arra, hogy egy tekintetből, cselekedetből és mozdulatból ne emberi élete alatt szerzett emlékei törjenek fel benne. Ezeket eddig senki sem akarta kiszabadítani és ez így van jól, nem hagyná egy könnyen azt, hogy ismét álomvilágban éljen a hosszú nappalok óráiban. Ha az öleléséből nem kér akkor nem kap, kaphat mást is neki oly mindegy s ahogy tisztázza a lánnyal, hogy miként tekint rá megmutatkozik Vixi egyik egy eldugott oldala.*
- Nem sokat érnél vele drágám... ti mind azt hiszitek milyen okosak és kemények vagytok egy pálcával? Hát ennyire hülyének néztek? Főleg a tőled idősebbek... olyan magabiztosak, hogy az már nevetséges drágám. Mert tudnak egy két varázslatot mivel eltehetnek minket láb alól már is azt hiszik, hogy ők fogják megváltani a világot!* csupán pálca kérdése az egész mit oly könnyedén és oly gyorsan megtud szerezni ha akar, hogy már botrányos s mivel gond nélkül kitudja olvasni mások gondolatait így aztán tisztában van a nebulók fejlődésével. Figyel ő erre is vadászat közben tehát nem olyan buta dög mint amilyennek néha tetteti magát. A lány fel akar állni s ebben segít neki a férfi s mikor menekülni kezd kaján mosoly terül szét képén s kivárja azt a pillanatot mikor Vixi elég közel kerül az ajtóhoz. Ekkor előtte terem és nekiveti kezét mitől az elesik.*
- Én sem akarok sok mindent... mégis kihozod belőle.* dönti kissé oldalra a fejét, minden egyszerűbb és könnyebb lenne ha tudna viselkedni, bár tény és való, hogy élvezi ezt a kis játszadozást a vámpír. Azt is tudja hol sebezheti meg leginkább ezt a lányt s bizony élni is fog vele ha szükségesnek tartja.*
- És ugyan miért fontos neked az aki elhagyott? Örülnöd kéne sem mint itt nyavalyogni.* tekint le rá teljesen érdektelenül a témát tekintve s ahogy engedelmességet fogad úgy mosolyodik el.*
- Ó persze drágaságom... nem ejtettek a fejemre.* nem hiszi szavait, hisz van oka kételkedni benne majd mikor ijedelméről beszél sétálgatni kezd az ajtó előtt.*
- Hm tudtommal nem bántottalak... fele annyira sem voltam durva és kemény mint Victor de te ezt nem értékelted... félsz a kedvességtől?* áll meg előtte nem sokkal s pillantása a nyakára esik hol a látványos seb van mire összefut a nyál a szájában.*
- Nem feltétlen kell így lennie ha elfogad a sorsod. Bele kell törődni.* tudja mit beszél hisz vámpír az isten szerelmére, tudja hogy ha törődne bele olyan lenne mint Victor ki még a mai napig is sopánkodik olykor. Az ajtóhoz lép mit könnyedén kitár a lány előtt de a következő pillanatban már előtte áll, állát fogja míg a másik kezével megsimítja arcát.*
- Ha úgy döntesz a találkozás helyett bent rohadsz a kastélyban, tudod mi lesz annak a következménye!* feleli halkan szinte alig hallhatóan, de még így is kiérezhető a fenyegetés és a bosszú, mi bár ugyan úgy elszórakoztatná mégsem örülne neki hosszú távon.* - Most menj!* ereszti el s áll el az útjából, biztos lehet benne, hogy figyelni fogja akár más gondolatai által is s ha készülni fog valamire... nos akkor az a játék már kevésbé fog tetszeni Vixinek.
Noel szintén távozik a várból, sebesen halad a tenger felé hol visszaúszik a biztonságot rejtő falak közé hisz már nincs sok vissza a napkeltéig...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-29, 2:48 pm

*Egyértelműen nem tartom szép dolognak, hogy így fenyeget, hogy még a pálcámat se engedi át nekem, tehát ki is ejtem ám ezeket a szavakat, nem tartom magamban, még csak az kellene. De ahogy válaszol, úgy ciccegek is egyet azon nyomban.*
- Próbáljuk ki egyszer egy normális harc alkalmával... majd meglátjuk, hogy mennyire vagyok kemény. *jelentem is ki neki határozottan, de a további beszélgetésünk egyre inkább arra sarkall, hogy nekem innen el kellene húznom és ezt meg is teszem, így jutok el majdnem a kijáratig, de ott utamat állja és a földre lök, de nem maradok ott sokáig, tartom ám magam, így hát fel is kelek, úgy nézve bele szemeibe.*
- Kihozom belőled? De hát nem csinálok semmit... *bököm is ki neki, de ahogy meghallom fenyegető szavait, azonnal visszafogom magam, nem akarom, hogy bántsa azokat, akik számomra oly fontosak, de ahogy rákérdez, úgy vonom meg vállaimat.*
- Mert hülye vagyok. *felelek nemes egyszerűséggel, tényleg nem értem én se, hogy miért olyan fontos ő a számomra, na de nincs mit tenni. Talán azért, mert ő volt az első? Igen, meglehet, hogy én ezt túl sokra értékelem, nem kéne ennyire, de hát majd talán egyszer az én szemem is felnyílik. *
- Tudom, hogy nem voltál olyan durva, mint ő csak... nem igazán tudom kezelni egy pasi kedvességét. *ismerem most be őszintén, hiszen olyan furcsa, hogy valaki megölel vagy megsimogat, tényleg nem tudom hova tenni, főleg nem egy ismeretlentől, aki mellékesen még vámpír is. Csak kinyitja az ajtót, majd pedig már vissza is tér hozzám, így érzem meg újból erős fogását és mégis lágy cirógatását, mitől most a hideg is kiráz hirtelen.*
- Nem döntök úgy... jó leszek! *nézek bele komolyan szemeibe és szavaim most őszinték is, ezt érezheti, nem hazudok, tényleg úgy gondolom, hogy akkor itt vagyok én, de ne másokat bántson. Ahogy viszont elereszt, csak picit lassan indulok az ajtó felé, nem akarok még egyszer egy lökést kapni, de ahogy érzékelem, hogy elereszt, úgy próbálok gyorsítani és picit ügyetlen léptekkel húzom el innen a csíkot, térve vissza a Mysterioba.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-01-24, 3:13 pm

//1. Pusztítástan óra házi//

*Ahj, de csodás idő van. Igen, ideje lenne egy kis túrázásnak, sétálásnak úgy érzem, méghozzá teljesen egyedül, ami már kissé sajnálatos, de hát Josh most már tanársegéd is lett, egyértelmű, hogy nem ér rá annyit, mint régen. Picit szomorú vagyok ez miatt, de ez arcomon most nem látszik, hanem a mindig boldog, mosolygós arccal találhatja szembe magát, aki meglát engem, tehát Michelle Nortont. Egy fekete színű farmernacit húztam fel a mai napra, kényelmes sportcipővel és egy szép, bundás, kék színű pulóverrel együtt, fekete tincseim pedig hullámosan omlanak végig a hátamon. A szemeim körül csak egy kevéske kis smink található, tényleg nem sok, de mégis tetszik és szépnek is találom a kékes árnyalatot, mely körbetáncolják szemeimet. Pálcám is kéznél van, azaz hát pontosabban övnél, így irány is a túlpart! A klubhelyiségen gyorsan ballagok át, majd érek is le az aulához és végül a révészhez, aki a kellemes meleg miatt most csak egy vékony kabátban ücsörög a móló egyik nagyobb szikláján és éppen pipáját szívja. Ahogy meglát, egy utolsót pöfékel és már ott sincs, tehát visszamászik a csónakba, hogy szolgálatomra álljon. *
- Jó napot! *köszönök neki mosolyogva, így csüccsenve be mellé, ő pedig ezt viszonozza, bár valami furcsa mosollyal az arcán és már át is visz engem a túloldalra, tehát Seol szigetére, hol csak integetek neki vidáman és már meg is indulok az ösvény felé. Nem a városba akartam jönni sétálni, hanem a természet a célom, így hát egyre nagyobb távokat teszek meg kis lábaimon, miközben már az erdőt is magam mögött hagyom és egy elhagyatottnak tűnő hely felé érkezem.*
~ Hmm, ez lehet az a várrom, amiről hallottam... de mi ez a nagy víztömeg? ~ *nézek is körbe a víztől nem túl messze sétálva, hiszen itt még nem jártam szerintem. Szépnek se túl szép, nem is bizalomgerjesztő, tehát nagyon is ideje lenne elhúzni innen a csíkot, így hát pár nagyobb kődarabon átugrálok menet közben, hogy a hágó felé induljak, amikor picit mintha megremegne a föld. Szemöldököm gyorsan magasra szalad, nem szokott itt földrengés lenni, de azért megállok, hogy füleljek, viszont a hang is elhallgat, én pedig csak fejet csóválok, fene érti ezt, de itt már semmin se szabad csodálkozni. *
- Hű, de aranyos vagy. *pislogok párat, amikor meglátom, hogy egy kis lyukból, amit eddig észre sem vettem egy picinyke rókakölyök bukdácsol elő, valószínűleg nemrég léphetett meg szülei elől, így indulok felé jókedvűen, hogy visszatessékeljen oda, ahova való, még mielőbb valami baja esik, de a gyors lépteim most nem bizonyulnak elég gyorsnak, mivel a föld újból remegni kezd lábaim alatt, ami most már egyre zavaróbb tényező a számomra, így veszem elő pálcámat is, amit biztosan tartok kezemben. *
- Mi a fene ez? *kérdezem most már hangosan, de ekkor a rókától úgy egy méternyire a földből egy hatalmas és iszonyú ronda szörny csapódik fel, mely olyan, mint valami óriás féreg, főleg a szájüregében lévő fogakkal, a róka pedig volt nincs, úgy tűnik el a szemeim elől, nekem pedig sikolyomtól zeng a környék.*
- Futáááásss! *fordulok is meg rögtön, majd szaladok, ahogy csak kicsiny lábaim bírják, de egyszer feltör mögöttem a lény és ipeg hogy egészben maradok. Még tovább futok, de ekkor lábam megbotlik ügyelenségemnek köszönhetően egy nagyobb kőben, tehát szépen elhasalok a földön, majd remegő testtel fordulok meg, várva a végzetemte, de... csend! Sehol semmiféle hang, most, hogy nem mozgok a földön, a lény is elhallgatott. *
~ Hmm, talán a föld rezgéseit figyeli? Akkor ez esetben nem árt óvatosabbnak lennem... ~ *de azért nem ártana biztosra is menni, így fekve maradok még mindig és egy tőlem távolabb lévő kőre koncentrálok, amit a földön csúsztatva kezdek el tolni, természetesen el magamtól, a lény pedig már meg is jelenik, így nyelve azt le.*
- A rohadék... *nyöszörgöm, majd végül meg is próbálok felállni, de lábam fáj, így még mielőtt ezt megtenném, csak felhúzom farmerom alját és térdemre nézek, ami csúnyán megsérült. Na nem baj, annyi időm most van, hogy magnetizációval begyógyítsam, így kezem a seb fölé helyezem, koncentrálok és a kellemes meleget is megérzi testem, a seb pedig összeforr. Na, most, hogy ezen már túl is vagyok, ideje lenne, a levegőbe emelkedni, mert nem vagyok egy buta lány, tudom én, hogy mit kell tenni, így hát nagyon óvatosan kelek fel, hogy ne keltsek zajt, de ez a szörnyeteg hiper érzékeny lehet, mert máris érzem, ahogy mocorog, de mégsem támad, biztosan nem tudott teljesen behatárolni.*
~ Nyugi Michelle, nem adod te könnyen magad, most se lesz baj, koncentrálj! ~ *bíztatom magam, majd végül pálcámmal lábaim elé mutatok, miközben az óramutató járásával megegyezően kezdem el kavargatni magam alatt a levegőt.*
- Nimbus involatus! *ejtem ki a varázsigét, tovább kavargatva türelmesen a levegőt, majd hamarosan jön a füstcsík is, ami láttán szemeim felragyognak és a kis forgószél is alám kerül, így emelkedem a magasba, de még mielőtt a forgószél esetleg a földet is megpiszkálná, már pálcámat el is veszem onnan és gondolatban irányítani is kezdem az utam, így emelkedem hát egyre feljebb és feljebb.*
~ Na vajon merre van? ~ *mivel nem mozog odalenn semmi, így hát nem is túl egyszerű most a felszínre hívni ezt a szörnyeteget, de azért nem adom fel, egy sziklásabb részhez repülök, miközben a koncentrációm se marad ám abba, így kerülöm meg a sziklákat és a biztonságosnak tűnő víz fölé irányítom magam, ott tuti nem fog bántani, majd a sziklákat pszichokinézissel kezdem el irányítgatni. Cruos lévén jól meg a spirituális ismeretek, tehát szépen felemelek pár sziklát és egyesével ejtem le őket, de pálcám már az övemhez is kerül idő közben, kezeim pedig X alakba.*
- Ignis pilas! *ejtem ki a varázsigét, kezeim pedig ökölben voltak természetesen, most pedig már szét is rántom, így nézek végig lángoló kezeimen, de a lény se teketóriázik ám, már meg is jelenik, én pedig bombázni kezdem őt a tűzzel, de félő, hogy nem vagyok most elég gyors. Néha eltalálom, akkor fura, morgó-hörgő hangot hallatt, de aztán már vissza is tér a föld alá, én pedig csak utána dobom a maradék labákat, hogy mind a 10 elfogyjon és végül sóhajtva gondolkodom tovább, hogy mivel is pusztíthatnám el ezt a lényt. Ismételten a pszichokinézissel cseleskedem, tehát a szikladarabok lassan potyogni kezdenek a földre, kezeim pedig már a magasban is vannak, az ég felé mutatva, szorosan egymás mellett, én pedig nem vagyok rest egy varázsigét kántálni.*
- Armorum, armorum, armorum! *és koncentrálok is, méghozzá egy igen éles dárdára, ami meg is jelenik a kezemben, természetesen árnyakból készülve és ahogy a lény ismét a felszínre tör, én már dobom is rá. Felüvölt fájdalmában, de már ismét a föld alatt van és bár vére látható, meghalni még nem halt meg. Felsóhajtok hát, miközben végül megfordulok a levegőben, hátha eszembe jut valami okos ötlet és ekkor látom meg a vízet is.*
~ Hmm, ez jó lenne így, ha a testében robban fel, akkor nyerhetek és tuti meghal. ~ *gondolkodom hangosan, majd ismét az előző módszerhez folyamodom, tehát a sziklákat emelgetem, de a lény mintha nem mozdulna. Talán okos és tudja, hogy ismét csapda? *
- A fenébe! *morgolódom, majd végül ismét pálcámhoz kapok, nem ártana most már tényleg normálisan elvégezni a feladatom, mert ha mást támad meg, aki nem tud védekezni ez a szörny ellen, akkor az kínokkal teli halálban részesül.*
- Deprimo! *ejtem ki végül a robbantó varázslatot, melynek hatására a földben egy lyuk jön létre, a lény pedig már a magasba is emelkedik, méghozzá nem is kicsit a magasba, még jó, hogy nem vagyok a közelében, de még most kell cselekednem, amíg az ég felé ordibál. A víz felé mutatok először pálcámmal, majd már ki is mondom az első szót.*
- Glacies! *és természetesen a levegőben a kör leírása se marad ám el, így ahogy kiemelkedik a víz, gömböt formál, majd lassan megfagy, én viszont már irányítom is azt ellenfelem hatalmas szája felé, mely egyre csak csukódik, de végül szerencsém lesz.*
- Granatum! *és pont becsukja hatalmas pofáját, így indul vissza a földre... Én bár nem látom, de biztos agyok benne, hogy működött a varázslat, ugyanis hirtelen robbanást hallok, miközben össze-vissza repülnek a húscafatok, illetve a vércseppek, még én rám is, aki a magasban vagyok, így undorodom el, miközben a szörny haláltusáját figyelem, ki hamarosan már a föld felszínén dől el, legalábbis az, ami maradt belőle. Én csak felsóhajtok, még szerencse, hogy olyan nagy jéggránátot küldtem rá, de most már fogytán az erőm, picit remegek is, így irányítom magam a föld felé, de az utolsó egy méternél már nem bírom tovább.*
- Immotus! *szüntetem meg a varázslatot, majd végül lerogyok a földre fáradtan, véresen és a fura lény darabkáival együtt, majd pár perc után, amint sikerült összeszednem magam, már a vízhez is mászom, ahol elkezdem tisztogatni magam.*
- Remélem egy ideig nem kerülök ilyen helyzetbe. *nyögöm fel fáradtan, majd amikor már nagyjából elviselhető lesz a külsőm, összeszedem maradék erőm, elteszem a pálcám és végül vissza is térek a Mysterioba, jó messzire elkerülve a szörny tetemét. *
~ Lehet el kéne fedni... ~ *állok meg mégis, még tisztes távolságban a lénytől, hogy azért ne lássa meg ezt bárki, így ismét előveszem a pálcámat és a föld felé mutatok vele.*
- Solum fluctorum! *emelem is fel és bár nem túl nagy ez a földhullám, mármint még a védelmező része, meg fog felelni a célre.*
- Accido! *ejtem ki még ezt a varázsigét, teljes kimerülésem végén, mire a föld lecsapódik, így temetve maga alá a földet és most már tényleg nincs más hátra, mint nyugodtan visszatérni a suliba és pihenni egy nagyot. Ha ezt Josh megtudja... biztosan halálra fog rémülni, pedig tudhatná, hogy nem kell féltenie az Ő Michelle-ét.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-01-25, 4:04 am

//Pusztítástan 1.óra-Házi//

*Már jó pár óra eltelt azóta, hogy lement a nap, s eljött az éjszaka ideje. Néhány ember nem kedveli ezt a napszakot, sokaknak talán félelmet kelthet, de Mordred személyében egy olyan fiút ismerhettünk meg, akire pontosan fordítottan hatnak ezek a dolgok. Szeret kietlen vidékeken sétálni, az éjszakába burkolódzva, ilyenkor úgy érzi valahogy szabad, és érzékei is jobban működnek. Gondolatait szabadon engedve képes elmélkedni a múltjáról, jelenjéről és jövőjéről. Most is éppen azt teszi, miközben Samaellel áthajózik természetesen a révész segítségével a túlpartra, hogy egy nyugis sétát tegyen Seol szigetén. Nem igazán érdekli merre halad, csupán csak elindul egy irányba, és rövid időn belül már el is hagyja a városka egyre távolodó fényeit. Nem igazán izgul, a vámpírok most úgy tűnik Darius „halála” óta kissé vissza vettek, na meg egyedül sincs, így nem számít semmilyen váratlan találkára, vagy bármire, még akkor sem ha tisztában van vele, hogy bármikor történhet itt szinte bárkivel valami különös dolog. Majd ráér akkor megijedni ha már itt a vész, ennek viszont még jele sincs. Nemsokára egy még sötétebb, rejtélyekkel teli helyre érkezik, ami nem más mint a Krorum várrom. Párszor már járt erre, s bár hallotta a legendákat, soha nem hitt az ilyen csacska mesékben. Nem pont abban kételkedik, hogy nem lennének ott szellemek, inkább abban hogy bárkit megölnének.*
~Aki nem tiszteli a halottakat, és a misztériumot, az így jár… nem igazán tudom sajnálni őket~*méri fel az igencsak impozáns romot, ami valamikor bizonyára egy előkelő család kastélya lehet. A fiú természetesen nem akar csak úgy bemenni, hiszen nincs ott semmi célja, és valamiért a kíváncsiság se zaklatja, tehát a mai estére nem tervez különösebb sétafikálós felfedezős kalandot magának. Ahogy azonban a folyó mentén sétálva nézegeti a távolba lévő romot, a fiú és a famulusa, aki egyébiránt egészen idáig Mordred mellett haladt büszkén, egyenes tartással, valami különösre lesz figyelmes maga előtt. A fiú keze szinte azonnal a pálcájáért nyúl, nyugodt de határozott mozdulattal.*
-Lumos…*ejti ki alig hallhatóan, mégis parancsoló hangon, mire pálcája végén erős fény keletkezik, s meg is látja a zajkeltő „vendég” formáját is, ami egy az egyben egy igen szép, kíváncsi tekintettel méregető őzsutáéval egyezik meg, hiszen az is. Szép, és büszke állat, és kíváncsi is, fiatal lehet valószínűleg elvándorolt a csordájától, azonban a fiú azt is észre veszi, hogy az őz nem is tőle , inkább Samaeltől tart, aki alig láthatóan morranva, kissé lejjebb ereszkedik az avarba. Mordred már ismeri ez bizony azt jelenti famulusánál, hogy most vadászni készül, s felismerve ezt a fiú is elmosolyodik.*
-Ez felhívás egy keringőre nem de Samael? Mire vársz még?*kérdezi hűvös komor hangján, társának viszont nem kell többet mondania, a párduc mint akit ágyúból lőttek ki, úgy iramodik meg az őz után, aki szinte azonnal megfordulva hangos patadobogással készül felvenni a nyúlcipőt, ám a következő pillanatban olyan dolog történik, amire valószínűleg, nemhogy a famulus még a gazdája se számított volna, ugyanis a földből hirtelen valami előtör elkapva, a fiú pedig, hirtelen kapja a szeme elé a kezét a feltörő föld miatt, ami előtt csak annyit lát, hogy valami órási dolog tőrt a felszínre.*
-Mi a pokol már megint ez?*hitetlenkedik fennhangon, s csupán egy nyekkenést hall, ami valószínűleg az őz reccsenő csontjainak hangja, ami után talán egy kis kifröccsenő vér jelzi hogy bizony az állat elhalálozott de mire a fiú vissza néz már volt nincs. Csupán csak annak a valaminek látja a fejét ami vissza ereszkedik a földbe. Samael szerencsére még időben kioldalazott, és egy szökkenéssel a fiútól oldalra helyezkedik el, agresszívan morogva.*
-Maradj ott ahol vagy..*parancsol rá a fiú, miközben pálcáját a föld felé irányítja, keresve a célpontot. Tudja hogy nem lesz könnyű dolga, de ha vissza vonulót fúj sebezhetőbb lesz, ez a valami bármi is legyen a föld alatt mozoghat és egykettőre elkapja. Minden esetre szapora léptekkel indul meg ő is oldalra, de a föld remegéséből sejti hogy ez a valami követi.*
~Most légy okos… fogalmam sincs hogy nyírjam ki~*kevés ilyesmivel találkozott, így csupán csak pálcáját oldalra kapva próbál vágni vele egyet, miközben fejében már meg is születik az ige, de kimondani már nincs ereje, csupán csak oldalra ugrani, mert a lény ismét felszínre tör pontosan mellette, emellett viszont el is sodorja a fiút.*
~Mint valami giliszta… nem egy ilyen gyűrűsféreg fog kicsináni~-Mi a pokol vagy te…*ordít bele idegesen a sötétségbe, de sajnos nincs mit tenni, kúszva kezd el hátrálni, mert érzi hogy a következő csapás a végső is lehet, és hamar itt hagyhatja a fogát, ám talpra állni nincs sok ideje, mert a lény ismét a felszínre tör ám ezúttal a fiú csak a sötétben észre vesz egy árnyékot ami elsuhan előtte, s ez az árnyék nem más mint a famulusa, aki egy karmolással megpróbál sebet ejteni a nyakon, ám karma ehhez a robosztus döghöz képest igencsak kis fegyver… Azonban ennyivel nem hagyja abba szaladgálva körülötte ide oda oldalazva próbálja támadni, bár valószínűleg a famulus is sejtheti hogy nem sokra megy vele.*
-Ezt ne csináld, túl nagy neked nyomás innen mielőtt kinyír…*kiállt rá a fiú, ám a lény nem hallja ezt, viszont szerencsére igen gyors és sikerült is felkeltenie ennek a fura ragadozónak a figyelmét.*
~Ha nem csinálok semmit elevenen felfalja… ha repülök talán én biztonságba lehetek de elfáradok… Fene essen bele…~*gondolkozik egy fél percet, majd kezeit X alakba téve össze szorítva kis is mondja az igét.*
-Ignis Pilas…*rántja szét hirtelen, s ha meglátja ismét feltörni a lényt, kis tűzgolyókkal kezdi el támadni. Túl sokat nem ér, talán csak a pernye gyullad fel, a fiú viszont felnyögve húzza elő ismét a pálcáját.*
-A rohadt életbe ezt semmi nem öli meg?*egyenlőre tényleg öttelttelen a fiú, ez a lény túl nagy így biztos nem fogja tudni kinyírni erre már rájött, és ha famulusa se képes már elvonni a figyelmét akkor a következő ő lesz, és nem fog vissza jutni élve a kastélyba.. Ekkor azonban a fura „giliszta” ismételten befúrja magát a földbe s felé veszi az irányt, tekintetében viszont most először talán a felismerés gyullad ki ma.*
-Ugorj fel egy sziklára és maradj nyugton… Én is magaslati levegőt fogok szívni*parancsol rá ellentmondást nem tűrően a társára, ő pedig pálcáját maga elé helyezve majd az óra járásával megegyezően kavargatni is kezdi maga előtt, s erősen koncentrálva kimondja az igét.*
-Nimbus involatus *mondja ki idegesen, remélve hogy van még kis ideje, mert bizony idő kell ahhoz hogy ez a varázslat létre jöjjön, s a koncentrációnak is erősnek kell maradnia mert akkor lőttek a tervének.*
~Mi lesz már gyerünk..~*szorítja össze az állkapcsát, s éppen az utolsó pillanatban sikerül felemelkednie, pedig már hallja ahogy a föld ismét megroppan, és érzi is a remegést, s éppen alatta tőr ki, a lény s bizony majdnem sikerül is felfalnia, de szerencsére éppen időben emelkedett fel.*
-Ezt nevezem máknak……. akkor gyere te rohadék..*néz le komoran az éppen vissza bújni készülő lényre, s már felé is bök a pálcájával amivel feltett szándéka hogy most kicsinálja ezt az állatot, vagy legyen bármi is az.*
-Avada Kedavra….*bizony az élvezettel nincs baj, és az agresszióval se, felfűti az egész a fiút, és ahogy a zőld hullám kicsapódik, és a cél felé indul meg sebesen, a fiú arcán egy önelégült mosoly jelenik meg.*
-Ezt védd be te rohadék…..*mondja ki, de ebben a pillanatban szimplán csak bele olvad az egyre idegesebbnek tűnő lény bőrébe, de úgy tűnik még csak le se lassítja.*
-Mi? Ez meg hogy a jó életbe lehet? ~Meg kellett volna már rég döglenie…~*bizony most már a fiú is ideges, főleg hogy bár Samael most biztonságban, de mégis ott van magára maradva, bármikor ismét célpont lehet, és ki tudja mennyit bír nyelni egy ilyen lény, így a fiú gondolkodás nélkül a támadó pofájába küldi a következő csapását, persze pálcájával megrajzolva a kőrt oda is bök.*
-Fatum orbium..*mondja ki , s a varázslat célba is ér, de persze ez is hasztalan, azonban úgy tűnik bár kívülről semmit nem érez itt mintha felmorranna a lény, úgy mintha fájt volna neki.. A fiú tekintete kissé elgondolkozóan mered a most már ismét föld alatt lévő lényre*
-Ez nem tetszett neki.. nagyobb detonációt kéne előidézni de ho… várjunk csak..*néz hirtelen a folyó felé, s agyában meg is formálódik egy terv, így tekint most már le, az ezúttal engedelmeskedő famulusra.*
-Szükségem lesz rád, légy olyan gyors amennyire csak tudsz és csald ide alám azt a rohadt dögöt, hogy kicsinálhassam.*kiállt le komor hangján, Samael azonban egyből megértette a parancsot és leszökkenve máris kőr alakba kezd szaladgálni valahol a fiú alatt.*
-Most már csak össze kéne jönnie…*billen ki egy pillanatra az egyensúlyából, s egy mély lélegzettel tudatosítja magába, hogy jobban kell koncentrálnia , ha nem akar idő előtt le esni, főleg hogy már amúgy is elfáradt.*
-Kis kitartás menni fog..*bíztatja magát, miközben koncentrálva közelebb is megy a vízhez ,majd pálcájával egy kőrt ír le a levegőben és ki is mondja az igét.*
-Glacies*mondja ki komor hangon, s bár érzi hogy az izzadság, a hideg ellenére is folyik le a homlokán , de mégis sikerül kiemelnie a vizet természetesen gömb alakban ami nemsokára meg is fagy.*
-Remek akkor már csak el kell érni, hogy a föld ne okozzon neki védelmet.. Gyerünk már pajti..*kiállt le, de úgy tűnik Samael már vette az adást, viszont ő is figyelmetlen volt, és bár amikor a lény ismét a felszínre jön nem lesz bekapva a famulus, de a kicsapódás ereje pofonként éri és neki is repül egy fának. A fiú tekintete azonban nyugodt marad, tudja hogy ha most elveszíti a fejét nemhogy a varázslat nem sikerül, de még le is esik innen, és akkor már nem tudja ismét véghez vinni, így pálcáját a gömb felé tartva a lény felé fordul, s megcélozza ., s meglöki felé az megfagyott jéggránátot.*
- Granatum.*mondja ki, s a varázslat meg is indul eltalálva az üreget ami kilátszik a földből, s a következő pillanatban szét is robban. A feltörő vérből és szürkés, zöldes gennyből már Mordred is sejti hogy ezt nem igen díjazta a szörnypajtás, többre azonban már nem tud gondolni, mert hirtelen úgy érzi minden koncentráció késsége elhagyja így még annyi ideje van hogy arrébb irányítsa a légörvényt, de a következő percben már zuhan lefelé, egészen míg bele nem esik a folyóba. Bizony kellemetlen de egyben frissítő csattanás ez, s kissé fuldokolva ér a felszínre, majd kúszva –mászva erőlködve ki magát a partra elnézi a művét.*
-Megkaptad te rohadék…*nyögi maga elé miközben egy nagyobb lendülettel el halad a maradványok mellett, majd famulusát kezdi keresgélni.*
-Samael!*kiállt bele az éjszakába, miközben kitapogatva a pálcáját ismét fényt varázsol remélhetőleg.*
-Lumos..*nyögi maga elé, miközben körbe irányítva a fényt észre is veszi a párducot, ahogy egy fának dőlve úgy tűnik nincs eszméleténél.. Most gondolkozik el először rajta a fiú hogy vajon a Famulusok is meghallhatnak? Kétségtelen hiszen nem hinné hogy hallhatatlan lényeket teremtettek, így futva végül felé, letérdelve végig is simít a bundáján, aminek az oldalán kis vért is megérez…*
-Fenébe… te aztán kaphattál… Jól harcoltál fiú, gyere hazaviszlek otthon pedig ellátlak…*mondja enyhült hangon, hiszen ha nem látszik azért szereti ezt a lényt, mely a ridegségével és vadságával hozzá nőtt a fiú szívéhez, s talán most látja először gyengének. A párduc csupán csak fájdalmasan morran ahogy felemelik, de végül belefúrva a fejét, a fiú vállába, megadva magát, hagyja hogy elvigyék. Nehéz egy lény az biztos, a fiú is jópárszor megáll majd mielőtt elérné a révet, hogy ott átmenve már csak fel kelljen menni a szobájába, ahol majd miután rendbe rakta a famulus sebeit, ő maga is lefürödjön majd fáradtan, és az esésektől kissé megzúzodtan térjen nyugovóra.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-02-03, 3:46 pm

*Nem érzem úgy, hogy igazat mond, de már picit unom, hogy folyamatosan ellene beszéljek, így próbálok nem is törődni vele. Nem érzem úgy, hogy nem fognám fel a dolgokat, szóval inkább tovább is lépek mindezen és hamarosan már szépen félre is mondom a dolgokat, amiket nem így kellene, de hát így alakul, ez van. Elhátrálok hát, de ő csak követ, így áll meg közvetlenül előttem, a szemeibe nézve, én pedig már nem tudom kikerülni tekintetét és úgy nyelek is egyet.*
- Mert mégis csak pasiból vagy! Ennyi az egész. *én pedig iszonyat tapasztalatlan, de hát ezt nem kell tudnia. Gabe volt az első és ő is eltűnt az életemből, más pedig nincs, tehát nem érzem úgy, hogy értenék a férfiakhoz, a gondolkodásukhoz, igazából semmihez sem, ami velük kapcsolatos, bár ezt néha remekül tagadom, de most már nincs értelme. Szóba jön még az incubussal való találkozásom is és az agyam ismét beindul, de ahogy megjegyzi a szavait, úgy bököm meg, mintha emberi lény lenne és csak úgy beszélgetnénk.*
- Ne beszélj már így, nem vagyok egy tárgy se, szóval ha akarnál se lenne az, amit te akarsz, ha én nem akarom. *na ezt jól megmondtam, de a lényeget talán érti. Tényleg tiszta hülyeségeket gondolok, ő meg tud olvasni a fejemben. Hát ennél rosszabb már nem igazán történhetne, így hozom fel az ötletet, hogy menjünk el a várhoz, ahol még rosszabb sorsom lehet, mert nem hiszem, hogy sokan járnának ott, de hát hiába menekülnék, nincs esélyem, így a dolgok elébe próbálok vágni, de kikötöm ám, hogy ne kapjon csak úgy a vállára, hanem normálisan.*
- Nagyon helyes! *bólintok is rá, így fogom meg kezét, de ú csak magához von, így hirtelen lélegzetem is eláll, ahogy másik kezem a mellkasára kerül, picit eltolva magam és nézek fel rá.*
- Ne csináld már ezt! Lassan immunis leszek a közelségedre. *jelentem ki, szinte a szemébe hazudva, mert ez nincs így, de jobb lenne, ha ezt hinné. A következő pillanatban már az ölében is vagyok, így mosolyodom el kissé a szavain, majd már érzem is meg a sebes haladást. A szél összekócolja barna tincseimet, melyekből a fiú arca elé is kerül ám néhány, én pedig picit megremegek, így fordítom fejem a vámpír mellkasához, bele is fúrva magam, hogy ne fázzak és arcomat is védjem. Csak akkor húzódom el, amikor érzem, hogy letesz, így nézek körbe az ismerős, üres helyen.*
- Ez a hely szerintem mindig üres. *tekintek körbe, majd becsukom az ajtót magam mögött és nyugodt léptekkel sétálok be az ismert szobába, ahol a kanapé is ott van, ahol csak hagytuk. Figyelem, ahogy Noel elhelyezkedik, majd végül oda is sétálok hozzá, de nem ülök le elé egyenlőre, csak odasétálok elé, úgy tekintve le rá.*
- Azt, hogy mi történt! Más vagy, egészen emberinek mondható, már amennyire ez nálad lehetséges. *most is durva, de más értelemben, nem kapott úgy az alkalmon a véremnél, mintha magányos lenne és ez fura. Egyszerűen hihetetlennek tűnik, így nézem hát tovább arcát, majd végül egy furcsa gondolattól vezérelve húzok egy rozoga széket oda a kanapéhoz és végül csüccsenek rá. Nem, most nem akarok mellé ülni, mert a múlt kísért és így biztosabb.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-02-03, 4:14 pm

* Eddig még nem gondoltam arra, hogy esetlen férfiként gondol rám, de ma este ez megváltozott egy igen kétértelmű megnyilvánulása után, így közeledem hát hozzá s vonom figyelmét magamra s hallgatom hízelgő szavait, de hát mindig is tudtam, hogy jól nézek ki de sosem esik rosszul az egónak ha duzzasztják, így az enyémnek sem.*
- És tetszem neked...* jelentem ki szórakozottan, mégsem visszaélve jelenleg kiszolgáltatott helyzetével bár most kétségtelenül lerohanhatnám csodás ajkait mik olykor enyhén megremegnek ha maga sem tudja mit akar vagy mit hazudjon, de ez most nem történik meg mivel elhúzódva kezdünk a pörölésbe s talán mindkettőnknek igaza van de természetesen én úgy hiszem, hogy az én szavam a döntő.*
- Szép gondolat... kicsit túlspilázod a dolgokat nem gondolod?* ha akarom úgy is az van amit én akarok ezt tudhatja, egy csodás, méz édes tekintet és Vixi azt teszi amit csak akarok. Ezen túllépve egyezek bele abba, hogy látogassunk el a várromhoz, mi távol esik mindentől és igen csak messze van de legyen a leányzó kívánsága szerint. Jobb ha képességemnek köszönhetően ejtjük meg ezt az utat így mikor kezem felé nyújtom s ő elfogadja, könnyedén kapom karjaim közé vékonyka testét s úgy érzem egyre inkább levedli magáról a tőlem való félelmét.*
- Azt majd meglátjuk.* vigyorodom el s hamarosan már a sötét erdőben száguldunk az elhagyatott hely felé, érezvén a lány bújását még egy mosolyra is futja tőlem azon kívül, hogy érezhetően jobban testemhez szorítom minek mértékével nem igazán vagyok tisztában csak saccolni tudom, hogy talán nem túl erős neki. Hamarosan azonban megérkezünk s miután könnyedén bejutunk leteszem lábaira s megindulok a kanapé felé vállam felett még elejtve egy két szót.*
- Sok diák mászkál ide ki... nem tudom mit esztek rajta.* nekünk vámpíroknak természetesen remek becserkészi hely, hisz távol esik mindentől, de hát ez nézőpont kérdése. Miután letelepszem a kanapé egyik végébe tisztázom vele, hogy csak is az őszinte beszélgetés elfogható számomra s miután ő is helyet foglal egy széken várakozón tekintek szemeibe. Számítottam a kérdésre s bár igazán nehéz erről beszélnem mégis talán valamelyest változtatna a hangulatomon ha beszélhetnék róla.*
- Nem tudom ti diákok mennyit tudtok, de Dariusnak vége, halott, ő volt a fővámpír, a mesterem, a teremtőm....* kezdek bele kissé elrévedve.* - Demetrius fellázadt ellene és megölte.* hangom fojtott a visszafogott indulattól csupán kezem szorul ökölbe de az kőkeményen.* - Tudod milyen az, ha nem tudod mihez, kihez és hova tartozol?* emelem rá tekintetem s bár nem az a célom, hogy szánjon, mégis elnyűtt arcom arról árulkodhat, hogy nem találom a helyem azóta.*
- Gyűlölöm Demetriust...* sziszegem fogaim között szűrve eme gyűlöletes nevet. Sosem fogom elfogadni a kialakult helyzetet, legszívesebben darabokra tépném testét és elégetném a pokol tüzén mégsem tehetem, fiatalabb vámpír vagyok mint ő, de ostoba nem, fellépésem ellene egyenlő lenne az öngyilkossággal.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-02-03, 4:25 pm

*Nem érzem úgy, hogy hízelegnék neki, de ő lehet, hogy úgy értelmezi, hiszen vámpír, nem sokan tekinthetnek rá úgy, mint egy férfi, de én ezzel tisztában vagyok teljes mértékben, főleg a szemei azok, amelyek különleges figyelmet igényelnek, de amikor meghallom kijelentését, csak megrázom a fejem.*
- Dehogy tetszel, még csak az kellene! *furcsa, hogy mindig a rossz fiúkhoz vonzódom, akik ártanak nekem, de hát ez van, ez az én sorsom ezek szerint. Tehát igyekszem tovább is lépni most mindezen, nem érzem úgy, hogy tovább kellene beszélnünk a dolgot, tehát még pár dolgot megemlítünk, így az incubust is, majd pedig azt, hogy nem az van ám, amit ő akar és a visszakérdésére csak nemet intek fejemmel. Ideje lenne viszont indulnunk is, így adom kezem az övébe, de ahogy magához húz, csak nem tetszésemet fejezem ki, mert hát olyan jó mindig ellenkezni, egészen belelendültem a dologba. Ölébe kap, én pedig picit hozzá is bújok, hisz oly hideg van, megfagyni pedig nem szeretnék véletlenül sem. Érzem még szorítását, melytől picit felnyögök, de csak alig hallhatóan, mert picit azért erős, de hamarosan már el is ereszt, ahogy megérkezünk a várhoz.*
- Azt, hogy elhagyatott és kísérteties. *válaszolom meg azonnal a kérdését, de azért cseppet meglep, hogy ennyien mászkálnak ide. Viszont most már be is sétálunk a jól ismert helyre, egy széket húzok oda mellé és már le is csüccsenek, így kíváncsiskodom felőle, hogy most mégis mi a baja, mert olyan más lett hirtelen.*
- Hallottam róla... *bólintok rá, de Demetrius neve már ismeretlen a számomra, most viszont kezd összeállni a kép. Csak hallgatom Noel szavait, melyek miatt még meg is sajnálhatnám, ha nem lenne olyan, amilyen és egy vámpír, ki már ártott nekem.*
- Gondolom a hosszú életed alatt megszoktad, hogy rá támaszkodj... Miért nem próbálsz meg annak a Demetriusnak engedelmeskedni? Biztosan jó néven venné, ha lenne még egy kis pincsije, ahogy voltál Dariusnak is. *oh, de kis gonosz vagyok, de ha már másképp nem tudok neki fájdalmat okozni, akkor szavaim most talán megteszik a hatásukat. Belül sajnálom, de nem, nem szabad emberként tekintenem rá, mert ő már régen nem az.*
- Vagy pedig élj külön életet, és menj el a környékről, nem lenne egyszerűbb? ~ nekem igen... ~ *saját gondolataim is zavarnak, hogy tényleg férfiként tekintek rá, tehát ha jó messze lenne, akkor nem lenne semmi probléma sem, így hát most próbálok ismét bunkóbb lenni, nem pedig egy könnyen befolyásolható éretlen kislány.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-02-03, 5:00 pm

* Azt hiszem jobb ha nem fűzök szavaihoz semmit mivel megrögzött ellentmondó ez a lány és bizony elég bizonyosság nekem az, hogy a testii reakciói és oly beszédes gondolatai elárulják. Idővel viszont elindulunk a várromhoz s lehet, hogy én másként értelmezem a lány bújását mint ő de ez most mellékes, úgy gondolom ha valaminek ki kell forrnia az kifog ha pedig nem, akkor nem, ennyire egyszerű. Ám ezzel csak az a gond, hogy a lány nem ilyen egyszerű ezért is oly vonzó számomra a természete, változatosságot hoz mindennapjaimba. Ahogy elérjük a helyet leteszem s megindulok a szoba felé mely már ismerős mindkettőnk számára de még azért maga a hely és a forgalma is szóba kerül.*
- Megvan a maga varázsa.* értek ezzel egyet szórakozottan elmosolyodva, majd ez a mosoly el is tűnik helyes arcomról pár pillanattal később miután kényelembe helyeztük magunkat a szobában s a feltett kérdésre adok választ. A szükséges önuralom az megvan ahogy mondhatni ellenségemről beszélek ki megölte az én mesterem, kihez olyan láthatatlan szálak fűztek miket csak a halál tudott megszüntetni. Akaratlanul is tekintetembe férkőzik a fájdalom mellyel most Vixit fürkészem s ahogy szavai eljutnak tudatomig úgy erősödik az öklöm is a szorítástól s elrugaszkodva a támlától dőlök lassan közelebb hozzá.*
- Ne merészelj gúnyt űzni belőlem egy olyan dolog miatt amit te emberi eszeddel és silány emberi érzéseiddel nem tudsz felfogni!* a lány elvetette a sulykot, nem tűröm hogy a mesterem iránti hűségemet mocskolja be kárörvendő szavaival.* - Jól vésd az eszedbe Vixi! Ahányszor Dariushoz való ragaszkodásomon veszed a szádra, annyiszor fogok kiharapni bizonyára édesen puha kis nyelvedből egy darabot!* meredek bele szemeibe majd szép lassan visszadőlök s tovább hallgatva csóválom meg fejem.*
- Sosem fogom tisztelni és szolgálni... ez nem így működik.* s ahogy meghallom lelkendező gondolatait úgy eresztek meg egy félmosolyt s tekintek el a szoba egy pontja felé.*
- Lehet, hogy a te bajodra eltűnésem megoldást nyújtana de az enyémre nem. Bár egy fedél alatt kell élnem Demetriussal és az általa alkotott szabályokat be kell tartanom mégsem fogok lelépni innen, hiszen minden más adott számomra.* fordulok felé összevont szemöldökkel, igen, a vérre gondolok, a diákokra kiknek kergetése egyenlőre nem nyújt oly nagy élvezetet mint eddig de ez talán csak idő kérdése.*
- Most pedig te felelj a kérdésemre... Melyik gondolat taszít jobban az, hogy kényem kedvem szerint iszok belőled olykor mire szükségem van, vagy az, hogy mint férfi bejövök neked? Utóbbi miért lenne oly borzasztó számodra mikor ugyan azt megtudod adni neked mint egy halandó?* dőlök kissé közelebb hozzá mutató ujjammal végigsimítva a térde fölötti részen játékosan, miközben tekintetemmel árulkodó arcát fürkészem.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-02-03, 5:10 pm

*Sok minden kavarog a fejemben, miközben Noel szavait hallgatom és igazából nem vagyok én egy gonosz lány, aki bántani akarja a másikat, de most mégis ezt teszem, ő ezt érdemli, végre visszaadhatom neki mindazt, amit ő okozott nekem, főleg a múltkori találkozásunkkor, de ahogy csak közelebb hajol hozzám, úgy nézek bele arcába, ösztönösen hátrálva el fejemmel tőle. Azt hittem, hogy hevesebben fog reagálni, de nem, most egész nyugodt, tehát nincs gond, ezek szerint legalábbis.*
- Szerintem én érzőbb lény vagyok, mint te. *jelentem ki ridegen, de amikor már a nyelvemről kezd el beszélni, hogy bizony kis darabokra fogja cincálni idővel, most már aprót nyelek és próbálom visszább fogni szavait és inkább az eltűnése mellett érvelni, mert azért annak nem örülnék, ha meg lennék csonkítva, egyenesen rettegek a gondolattól is, így fehéredik el kissé szép arcom is.*
- Akkor azt hiszem, hogy bele kell törődnöd ebbe a helyzetbe. *nem igazán tudok most mit mondani neki, de ezek szerint nem olyan összetartó ez a vámpíros közösség, mint amit gondoltam eddig. Viszont úgy tűnik, hogy elérkezett a témaváltás ideje és most már engem akar beszélgetni, így kerekednek el szép szemeim szavai hallatán. Ahogy hozzám ér, hirtelen kotrom el kezét magamról és pattanok is fel azonnal, így tiltakozva tette ellen.*
- Mindegyik ugyanolyan borzasztó! És nem tudsz nekem ugyanazt adni, mivel halott vagy, nappal se élsz és érezni se tudsz úgy! Amúgy is, minek beszélünk most erről? Szerintem teljesen felesleges, inkább sírdogálj tovább, ahhoz úgyis értesz... *kezeimet össze is fonom magam előtt, úgy nézve most már igen csak dühösen szemeibe, mivel nem, nem vagyok hajlandó beismerni, hogy mennyire zavar, hogy bármikor a véremet veheti, ahogy azt sem, hogy kihasználhatja, hogy igen, basszus, de tetszik nekem valahol mélyen, amit nem akarok elmélyíteni, de ha iszik belőlem, akkor nem fogom tudni megállni a dolgot, szóval csak egy picit hátrébb is lépek, szinte észrevétlenül.*
- Amúgy is, miért nem keresel magadnak egy olyat, aki kényed-kedve szerint, saját akaratából kielégíti minden vágyad? Akit nem kell uralnod, hanem magától is odaadja mindenét? *teszem fel most már a nagy kérdést, mert én nem vagyok ilyen, ezt sejthetné, még nem jutottunk olyan szintre és én igyekszem rajta lenni azon az ügyön, hogy soha ne is jussunk, de sajnos nem mindig van beleszólásom még a saját dolgaimba se.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-02-03, 5:49 pm

* Ó én bolond, hogy még hittem abban, hogy normálisan eltudunk beszélgetni egymással...! Ez lehetetlennek tűnik ezzel a lánnyal ki a legérzékenyebb pontomon röhög magában mikor én kissé kezdek kitárulkozni neki és őszintén megvallani, hogy miként érzek most.*
~ Bestia... az ördög vinné el! ~* szemeim összeszűkülnek s közelebb hajolván hozzá tárom fel jövőbeni cselekedetem amennyiben ő gúnyolódik egy olyan kötődésen miről fogalma sincs.*
- Érzőbb? Egy pillanattal ezelőtt épp arról tettél tanúbizonyságot, hogy semmibe veszed mások érzelmeit, gondját, baját, gúnyt űzöl és kárörvendsz. Szerinted jelen pillanatban melyikünk érzőbb?* ezek után nem tudom mit vár s bár fizikailag lehet én fájdalmasabbat tudok alkotni mint ő lelki dolgokban ez talán épp fordított módon történik, de nem hagyom, hogy ez a kislány szórakozzon rajtam. Azt már nem! Szavaira aprót bólintok mivel újat nem igazán mondott számomra majd közelebb hajolva hozzá simítom meg a térde feletti részt s teszem fel a kérdést, mitől azon nyomban felpattan így a mozdulatom megáll a levegőben s csak pár pillanattal később eresztem vissza ölembe kezem s pillantok rá.*
- Mert én most erről akartam beszélni, nem hiszem, hogy magyarázattal tartozom. Mellesleg testi örömökre gondoltam az, hogy én nem érzek az most mellékes, nincs teljes mértékben igazad.* valami jó nekem is származik egy légyottból bár kétségtelenül úgy mint egy ember lehetetlenség érezni. További bántó szavaira sóhajtva dőlök hátra a támlának s figyelve őt hallgatom szavait.*
- Mert biztos vagyok benne, hogy egyszer magadtól, saját akaratodból megteszed majd azt, amire vágyok mióta tudtomra adtad, hogy vonzódsz hozzám. Érdekes és izgalmas út lesz eddig eljutni, de egyszer majd megtörsz és odaadod magad nekem!* magabiztos szavaim végén aprót elmosolyodom majd hirtelen komorul el arcom s állok fel lassan közelebb lépve hozzá.*
- Kihívod magad ellen a sorsod sértegetéseddel.* közelítek felé s nem tudom menekülőre fogja e szokása szerint vagy megadja magát, gyorsaságomnak köszönhetően mögé kerülök s félredöntve fejét mélyesztem hegyes fogaim puha bőrébe s szorítom magamhoz. Amint a mámor egyre jobban elbódít úgy indulnak kezeim vándorútra karcsú, mégis edzett testén s érintem hol keblét, hol lapos hasát és ölét ezzel is fokozva talán mindkettőnkben ezt a csodálatos érzést. Ahogy Vixi talán egyre jobban ernyed úgy tartom mielőtt a földre hullana s egy utolsó szívás után szakadok el tőle s nyalom körbe ajkam, hogy eltüntessem a megmaradt vért, majd óvatosan lejjebb ereszkedve vele engedem el a talaj felett nem sokkal s én átlépve őt sétálok oda nagy nehezen a székhez, mit megfordítva tehát a hátam lesz szabadon ülök le rá s államat rápihentetve hunyom be szemeim ahogy a számban maradt ízt kóstolgatom.*
- Egyre mennyeibb vagy!* hangom halk már már élvezetet sugall, talán nő a lány varázsereje vagy a hozzá fűződő "szálaim" változtak nem tudom, de így érzem s ez az érzés fölöttébb kellemes számomra.*