Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-11, 5:53 pm

- Majd küldök levelet, oké?*kérdi, miközben a macskát keresi, aki csak simán leheveredik a lábánál, szóval most nem készül senkit megszívatni.*
- Most megnyugodtam.*teszi szívére a kezét és egy megkönnyebbült sóhaj közepette egy pillanatra lehunyja a szemét. Ezt persze méretes betűkkel lehetne jellemezni, vagyis színészkedés, mert ez csupán az, bár az is igaz, hogy tényleg nem szereti a soviniszta srácokat. És bár Luka azt mondja, hogy nem az, Electra úgy dönt, hogy egy kicsit szívózik vele, azzal a sok megkínzott elsőssel, akik igazából nem is léteznek, de erről a srácnak nem muszáj tudnia. A színjáték tökéletesen be is válik, ez látszik abból, hogy a francia srác hátrálni kezd. Electra élvezi a dolgot, néha csak egy vidám vigyor látszik az arcán, máskor pedig egy ördögi vigyor, szóval változó. Mikor jön a Himalájás duma, a leányzó vidáman nevet egyet, majd kitörölve egy kósza könnycseppet a szeme sarkából, kacsintva így szól a fiúhoz.*
- Lehetséges, hogy túléled. Nem szeretek vicces srácokat ölni.*igazából olyanokat se, akiknek nincs humorérzékük, de mivel ugyebár Electrának ez egy szerep, nem akarja elszólni magát. De azért csak folytatja a dolgot, hogy Luka ne érezze magát olyan biztonságban.*
- Azt mindjárt gondoltam.*bólogat nagy bölcsen, majd magában megállapítja, hogy a srácnak nem áll jól a lefelé görbülő száj, az sokkal inkább, amikor mosolyog és nevet. És mivel ő nagyon kedves, felajánlja, hogy Luka mondja meg, milyen kínzást szeretne magának.*
- Karcolás? Ugyan, kérlek. A sátán nem utazik ilyen kisstílű dolgokban.*egy legyintés és egy megvető arc, ami nem a srácnak, hanem az ötletének szól.*
- Kicsit régebben vagyok itt, mint te, szóval az utat ismerem. Ami a kiéhezett férfitömeget illeti... én egyet se látok.*széles mozdulattal körbemutat, jelezve, hogy itt valószínűleg rajtuk kívül nincs senki, de közben azért szélesen mosolyog, végül megrántja a vállát.*
- De felőlem játszhatod a szőke herceget fehér lovon.*mivel nincs semmilyen cucca, így határozott léptekkel megindul a srác felé, majd felé nyúl. De nem bántás céljából, hanem csak azért, hogy húzni kezdje a megfelelő irányba.*
- Ha akarod, út közben szórakoztatlak a kínzós sztorijaimmal.*ártatlanul pislog a srácra, mintha csak az időjárásról, vagy bármilyen semleges témáról lenne szó. Egyébként azt hagyta, hogy Luka hozza a cuccait, de ezután már ellentmondást nem tűrően ő vezeti a srácot az uszoda felé és nem fordítva.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-11, 6:29 pm

*A kérdésre már csak bólogatok és még egy egészen picikét figyelgetem a macskát, de nem úgy fest, mintha sunyiságra készülne, így hamar vissza is nézek a gazdájára, jelenleg ő érdekesebbnek tűnik. Pláne, hogy jelenleg a leányzó sokkal veszedelmesebbnek látszik, legalábbis szavai alapján mindenképpen, így hátrálok és siránkozok, meg egyebekkel is próbálkozok, hogy elkerüljem az esetleges sátáni bosszút, mert a halál nem állna jól csinos arcomnak.*
- Ó akkor viccelődhetek még, ha gondolod. Bár sokkal humorosabb vagyok, ha nem lebeg a fejem fölött semmilyen kasza.*biztosítom a lányt és remélem, hogy lehiggad végre és lelki békémet is visszaadja, mert nem igazán szeretem az ilyesféle dolgokat, még akkor se, ha csak szórakozásból történik mindez.*
- Pedig utazhatna, próbáld csak ki, lehet sokkal élvezetesebb lenne, mint mondjuk a karóba húzatás.*próbálkozom meggyőzni valamivel, hátha sikerül jobb belátásra bírnom, ha meg nem, akkor jön a szégyen a futás, de fulladjon meg, aki kerget effektus, bár ide azért nem igazán szeretnék eljutni.*
- Hahó, kiéhezett férfitömeg? Merre vagytok?*kiabálok fennhangon, majd pisszegek egyet, mintha hallanék valamit és látványosan fülelni kezdek.* - Figyelj, már itt lihegnek és szuszognak a közelben.*vágok iszonyatosan komoly arcot és úgy csinálok, mintha valami nagyon bizalmas és veszedelmes dologról lenne éppen szó.*
- Inkább a fekete herceget, szőke lovon, vagy ilyesmi. Világosabb hajjal érdekesen néznék ki.*csóválom meg a fejem fintorogva. Tökéletesen elégedett vagyok sötét tincseimmel, szóval akar a csuda kivilágosodni. Mindenesetre vigyorogva felkapom a cuccát és hagyom, hogy vonszoljon maga után.*
- Áh, ahhoz tábortűz is kéne, az meg nincs, szóval lemondok erről a kedves félajánlásról.*nézek nagyon is ártatlanul, nem igazán szeretnék rémtörténeteket hallgatni, mert ugyan nem vagyok annyira félős, bár ez a merészség most egyáltalán nem mutatkozott meg, de akkor is el tudok képzelni sokkal jobb témát is.*
- Akkor indulás Sátánkoma, ha gondolod énekelhetünk gyilkolászós ódákat.*ajánlom fel nagyon is előzékenyen, ugyan nem tudom, hogy van-e ilyen egyáltalán, de nem érdekel, mert éppen a pokol urának, pardon úrnőjének kedveskedek, így megyek is utána szépen egészen az uszodáig, ahol kinyitom előtte az ajtót, majd előre is engedem, s holmiját is lepakolom egy közeli padra.*
- Szívesen maradnék, de nem így készültem, szóval, ha megbocsát Főgonoszsága, akkor én távozok is. További kellemes gonoszkodást és az ördögök kísérjenek utadon.*vigyorgok rá és játékosan fejet is hajtok előtte, majd, ha utamra bocsát és nem ragaszt a padlóhoz, akkor sarkon fordulok és kilibegek a helyiségből és utamat egyenesen a szobám felé veszem, hogy lepakoljam cuccaimat és megírjam rendelésemet egy új táskára.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-11, 6:47 pm

*A lány egy kicsit gonoszkodós kedvében van, így miután megtárgyalták a macskaügyet, meg még néhány másikat is, elkezdi játszani a gonosz sátánt, amiben egészen ügyes is.*
- Én nem látok kaszát.*a srác feje fölé tekint, majd tanácstalan képet vág. Lehet, hogy Luka valamilyen különleges látással büszkélkedik, mert ő ott bizony semmilyen kaszát nem lát. Persze azt azért tudja, hogy a srác képletesen értette.*
- Az nagyon kisstílű. Mint sátánnak, muszáj minimum karóba húznom, de a durvább módszerek is megengedettek, szerencsére.*ezekről a durvább módszerekről már nem tart előadást, mert van egy sejtése, hogy a srác akkor a világból is kifutna, de minimum a kastélyból igen, meg egyébként is, Luka most egy elviselhető alternatívával áll elő.*
- Aha, már hallom.*bólogat, és közben próbál nem megfulladni a visszafojtott nevetéstől, és csak reméli, hogy nem rágcsálja szét a száját ugyan emiatt, vagyis hogy visszafojtja a nevetést.*
- Én szívesen megnézném.*mondja a srácnak kedvesen, de azt már nem teszi hozzá, hogy akkor valószínűleg része lenne egy perceken át tartó röhögőgörcsben, amit a lány produkálna, mert Electra is úgy hiszi, hogy nem állna jól Lukának a szőke haj. De mivel ugyebár a kísérős lehetőségbe beleegyezett, megindul és vonszolni kezdi maga után Lukát, csuklóját felhasználva eme nemes célhoz, és közben még egy kedves ajánlatot is tesz neki.*
- Pár pillanat alatt tudnék tábortüzet csinálni.*csupán pár felgyújthat tárgy kéne hozzá, mondjuk Luka rossz táskája, vagy ruhái, de inkább mégsem veszi el tőle ezeket, végül is máskor is elmesélheti azokat a bizonyos, meg sem történt eseteket.*
- Ha ismersz ilyeneket, akkor jó.*bólint vigyorogva, és máris elkezdi dúdolni azt a dallamot, ami a filmekben szokott menni az akció vagy a drámajelenetek alatt. Aztán odaérnek az uszodához, ahova Luka úriember módjára kinyitja előtte az ajtót, ő pedig be is lép.*
- Meglesz, az ördögök sosem hagynak cserben. A viszontlátásra, szőke herceg!*köszön el a sráctól vigyorogva, majd ledobja magáról a törülközőt és nagyot csobban a vízben. Famulusa a medence széléről figyeli fürdőzését, és az ő nagy örömére Electra csak párszor akar belefulladni a vízbe az elméjében felmerülő vicces beszélgetés miatt.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-24, 3:41 pm

*Bár még nem régóta van az iskola falai között, azt hamar megtudta Lucius, hogy hol is van lehetősége fizikai állapotnak karbantartására is. Erről nem is szívesen mondana le, évek óta hozzá van szokva, hogy mozog, erősít, formában tartja magát. Szüleinek, na meg az antik ideálnak az érdeme, hogy ez már számára természetes létszükséglet, még ha ez messze is áll az ókori gymnasion-ok világától, a gyökerek ott vannak. Most is egy kemény edzésen van túl, két órát töltött erősítéssel, átmozgatva minden izomcsoportot és kardiózott is kicsit. Ez meg is látszik rajta, kissé csapzott, de ez a természetes. Mindenesetre kellemetlen szaga nincs, hála a megfelelő és tartós dezodornak, na meg annak, hogy most le is zuhanyzott. Abban a ruhájában van, amiben edzett: fekete térdnadrág fekete ujjatlannal, meg egy gyöngyvásznas edzőcipő. Kimegy az öltözőből s a konditeremből is, és újra a meglehetősen kacskaringós és zegzugos folyosón találja magát.*
~Remélem vissza is fogok találni, bár idefele se volt könnyű...~

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-24, 4:02 pm

*Nyújtózva lépek ki az uszodából hol már a kutyám vár engem. Kicsit félre döntött fejjel nézek rá, ki csak vakkant egyet.*
-Mi van bundásom, te is úszni akartál volna?*kérdezem, és természetesen tudom a válaszát, hogy igen úszót volna. Azt még nem sikerült kiderítenem hogy kutyát belehet-e vinni. Bár őszinte szóval nem is nagyon kérdeztem meg senkitől, hisz ha úszni van kedvünk lemegyünk a tóra. Most inkább a hosszúszást vettem figyelembe épp ezért is jöttem az uszodába. DE most ezzel is végeztem és indulok is vissza enni valamit. Közben néha néha a kutyám rám próbál ugrani, de én mindig kitérek előre és ilyenkor nagy puffanással érkezik a földre.*
-Hékás, mi ért vagy ma ilyen? Tequila!*szólok rá megunva hogy állandóan másfelé kell mennem. Morog egy kicsit majd elhallgat és elkezd előre futni.*
~Na csak ez kellett~*gondolom és már rohanok is utána. Előttünk megy egy srác. Nem tudom hogy a kutyám látja-e, de ha igen akkor sem óhajt megállni. Neki rohan a lábainak mitől vissza is esik majd leül. Reménykedek benne a fiú nem esik el, s közben gyorsabbra veszem a futást.*
-Bocsánat, most valami beleütött a kutyámba, de ugye jól vagy?*kérdezem és ráhájollók a térdemre. Egyébként egy fekete rövidnadrág és egy piros ing van rajtam, melyhez egy fekete tornacipő is jár.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-24, 4:12 pm

*Épp a szokásosnak mondható heti edzés után cirkál a folyosókon, a visszautat keresve az alagsorba. Kissé bizonytalanul lépked és nem túl gyorsan, mindenre figyelve, ami tájékozódási pontot nyújthat. Eddig úgy érzi, hogy jó irányba halad, a terület nagyjából ismerős, bár ha a folyosók egyformák, akkor ezzel sokra nem megy...*
~Fenének kell ilyen folyosórendszert építeni! Az élet ki van az ilyesmivel!~ *kicsit zavarja az ilyesmi, tekintve, hogy nem mindig jó a memóriája, bár eltévedni nem nagyon szokott. Eddig jut a gondolataiban, amikor is a semmiből egyszer csak zajokat hall, valami kaparja a követ, -ő persze nem tudja, hogy egy kutya mancsai-, ám ez pillanatokon belül kiderül, hiszen a kutya egyenesen neki rohan. Lucius megtántorodik, erre számított a legkevésbé, s biztos, hogy el fog esni. Szerencséje, hogy tanult esni, így irányíthatja még az irányt s van ideje arra, hogy a fal felé dőljön. Ennek eredményeképp a falnak esik, de azon megtámaszkodva valahogy összevakarja magát s nem kerül teljesen a földre. Fel is tápászkodik, kissé fájdalmasan dörzsölgetve a vállát. Ekkor jelenik meg a lány is, aki feltehetőleg a kutya gazdája, mert megszólítja Luciust.*
-Nincs para, jól vagyok. ~Rosszabb is lehetett volna~ De azért kicsit jobban is figyelhetnél az ebre!*nem állja meg, hogy egy kis szemrehányást ne tegyen.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-24, 4:29 pm

*Minden nap kell egy kicsi mozgás. Ma az úszás van terítéken. Így le is megyek hosszakat úszni, az uszoda. Mikor ezzel is megvagyok és kilépek a folyosóra meglepetten látom, hogy ott vár a kutyám. Na de nem is bánom, hogy van egy kis társaságom,ha most nem is beszélek hozzá legalább maga a jelenléte megnyugtat. Csak az zavar, hogy mindig rám akar ugrani és már unótan rászólok csak elfut és az előttünk lévő fiút majdhogynem fel is dönti. Rohanok hogy ismét bocsánatot kérjek, a kutyám miatt. Nem lep meg amit mond hisz tényleg jobban oda figyelhetem volna rá.*
-Hát tényleg oda figyelhetem volna rá, de már untam hogy mindig rám akart ugrani, de hát még kölyök kutya, bár ez akkor sem mentség...*mondom és elhúzom a számat. Jobban fel mérem a fiút és meg kell állapítanom, hogy még nem láttam.*
-Amúgy Ashi Angel vagyok, ne haragudj de te új vagy? Vagyis még nem láttalak...*kérdezem meg miközben kezet nyújtok felé. Remélem hogy nem fog fajképnél hagyni. Közben figyelem ahogy Tequila ott mászkál előttem és nem tudom mit akar.*
-Neked is van állatod?*teszem fel a kézre eső kérdés.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-24, 4:43 pm

*Most, hogy a kutyának hála a mai izgalom is megvolt, a vérkeringés ismét helyreáll, a stresszhelyzetnek is vége, rendesen meg tud állni a másikkal szemben. Ki is húzza magát, a vállán a fal nem hagyott különösebb nyomot, kicsit vörös lett, annyi, az meg idővel elmúlik. Az ujjatlan felső hátránya, hogy a bőrfelület így sérülékenyebb, viszont edzéshez kényelmesebb, meg látni engedi, hogy komolyan figyel a testére is, rendszeresen karban tartja edzéssel, úszással. Így hát a karjai izmai nem látványosan nagyok, mivel semmi mesterséges szert nem szed, pont olyan mint egy 16 évesé, viszont igen ízlésesen kimunkált, formás, kicsit emlékeztet a görög szobrokra. A másik magyarázatára bólint egyet, hogy tudomásul veszi. Neki mindenki új, így már azon van hogy bemutatkozzon, mikor a lány megteszi. Ő elfogadja a kezet s már egy halvány mosollyal körítve válaszol.*
-Igen új vagyok, a nevem Lucius Rufinus. Örvendek a szerencsének Ashi!*ez végül is egy elég véletlenszerű találkozás lett a kutyának hála. Majd jön a következő kérdés.*
-Nem, nincs állatom, elég vagyok én magamnak is mint állat!*ezen nevet is egy picit, majd a zsebébe nyúl, mert most jut eszébe, valami furcsa relációként a kutyáról, hogy a nyakláncát nem tette még vissza. Így előkerül az ezüst lánc, rajta a fasces medállal, amit egy kis szenvedés árán a nyakába tesz, megküzdve a kis kapoccsal.*
~Így már jobb!~
-Merre tartasz? Elkísérlek egy darabon és addig beszélgethetünk, ha akarsz persze. Nem erőltetem rád a társaságom, csak gondoltam, ha már így összefutottunk...*nem fejezi be a mondatot, csak megvonja a vállát és a szokásos pótcselekvést is végrehajtja: úgy tesz, mintha a füle mögé próbálná igazítani jobb oldalt a fürtjeit, ami esélytelen, tekintve, hogy sötétbarna haja szinte saját életet él lassan. Közben azért nem mulasztja el Ashit végigmérni, persze diszkréten.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-25, 11:50 pm

*Úgy dönt, hogy tesz egy esti kiadós sétát, ha már így ellustult a napokban. Na igen, a nyár rá is hatással van, így jobb, ha szív egy-két friss levegőt, már amennyire ez a kastélyon belül frissnek mondható. Így most egy térdig érő, szürke melegítő nadrágban, fehér tornacipőben, és egy kék rövid ujjú pólóban sétálgat a kastély folyosóin. Így jut el az alagsorba, ahol a kanyargós folyosókon lépked tovább, nesztelenül. Kezeit zsebre téve, pálcája bal alkarjára csatolt tokjában pihen. Azért van annyi esze, hogy ne fegyvertelenül mászkáljon az iskolában, sajnos, vagy inkább pont hogy előnyére válhat az, hogy itt mindig történik valami, amihez a pálca létfontosságú. Fekete haja ismételten szerteszét áll, sőt, mintha már szemébe lógnak nagyon, de ez nem különösebben zavarja, csak fúj rá egyet-kettőt, hátha azzal arrébb tudja paterolni azt a bizonyos tincset. Nem sok sikerrel, de próbálkozni azért lehet. Ahogy lépked, úgy néz maga elé, néha-néha felpillant érdeklődve, hátha valami újat is felfedez a falakon, bár nem sok reményt fűz ehhez a kísérlethez.*
~ Lehet, nem erre kellett volna jönnöm… bár tökmindegy…~ *gondolja magában, miközben sóhajt egy nagyot, megáll egy ponton, és nagyot nyújtózik, hogy kiropogtassa elgémberdett végtagjait. A lustaság nem épp jó tulajdonsága.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 12:12 am

*Úgy érzem, mióta itt vagyok, nem lehetek eléggé önmagam. A tanulásba fojtom emlékeimet, a múltamat, ezzel meghatározva jelenemet és talán jövőmet is, ám koránt sem biztos, hogy olyan irányba, amilyenbe valóban szükségét érezném. Idejét sem láttam, mikor beszélgettem egy barátommal jót, mikor csináltam valami őrültséget, mikor kószáltam, és mikor voltam a rámenős, kemény, mégis érzékeny Jackie, aki voltam. Így ülök most a szobámban, a nem mozgó, mugli fényképeket nézegetve barátaimról, és a sok-sok tőlük kapott emléktárgy között a számomra legkedvesebbet fogva, a saját magam által összeszerelt, és díszített gördeszkát. Ezt még a beiratkozásomkor hoztam magammal, elrejtettem a táskámban, s bár elő nem vettem, most mégis az ágyon ülve simogatom meg a kékes-narancssárga-fekete és vörös körmönfont díszekkel ellátott, igen kemény anyagból készült, érdekes alakú deszkát, hiszen két oldalán hátul egy-egy pici szárny helyezkedik el, aminek azonban funkciója nincs, csupán dísz. Egy pillanat alatt csillan meg a szemem, hirtelen kapom fel a fejemet, és úgy ugrom fel ágyamról, mint akinek megszúrták a fenekét. Sötét van, éjszaka, nekem pedig éreznem kell ismét önmagamat... át kell élnem a múltamat, és ez hogy másképp lenne lehetséges, mint úgy, hogy hasítok egy kicsit a deszkával? Hónom alá fogva viharzok végig a szobán, reményeim szerint csendesen, gyakorlatilag pedig néhány méteren belül nagyjából három-négy, a földön fekvő csecsebecsét felrúgva, és sziszegve támolygok az ajtóhoz, hogy feltépve azt vágtázzak végig a klubbhelyiségen, és rohangáljak fájós lábbal, csendesebbre véve a tempót a folyosókon, egy elhagyatott részt keresve. Nem nézem merre haladok, fehér sportcipőm, illetve térdnadrágom bírja, mely sima farmernadrág, ám alatta érdekes mód harisnya van, nem is akármilyen, díszített, így úgy néz ki, mintha tetoválásaim lennének, ám nem így van, csupán az anyag festett, illetve felül egy barna topp található rajtam, és egy lenge sál, ami nyakamba akasztva lobog utánam. Csuklómon most is ott a furcsa órám, szintén kis szárnyas díszítéssel, melyet magam csináltam, és csak ez is színkavalkádban pompázik. Egy ideje már szelem a folyosókat, mígnem kezdem úgy érezni, hogy elveszett volnék... nem tudom merre járok, ám kietlennek tűnik a hely. Egy pillanatra torpanok csak meg, aztán egy mosollyal a számon futok neki a földnek, a gördeszkát lecsapva pattanok fel rá, s elkapva az egyensúlyt próbálok visszalendülni a régi formámba. Nem zavar, hogy hangosan gurul, itt úgy hiszem senki nem hallja, ezért mér rikoltozok is hozzá, ahogy kibontott fekete tincseim is utánam száguldanak. Az egyik kanyarban viszont olyat látok, amire nem számítok, egy fiút, így hirtelen kezdek el integetni, hogy haladjon tovább, mégsem merek elsiklani mellette, ezért hirtelen, ám ügyetlenül fékezek, minek a következtében a deszka kigurul alólam, a fiú felé gurulva nagy erővel, hogy ha az nem vigyáz, bokán üsse, jómagam pedig a padlón kötök ki.*
- Auh... mi járatban erre, ahol a madár sem jár, csak gördeszkázó vandál? *érdeklődöm meg tőle kissé morcosan, míg megpróbálok feltápászkodni, fájós hátsómat fogdosva, és közelebb araszolni a sráchoz.*
- Visszaadnád a deszkám? Így nem hajolgatnék. *finnyáskodom picit, és várok is arra, hogy eleget tegyen a kérésnek. Nem érzem úgy, hogy bunkó volnék, egyszerűen közvetlen és laza, bár mindenki számára mást jelentenek a szavak...*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 12:21 am

*Ahogy nyújtózkodik, egyszer csak valami furcsán ismerős zajra lesz figyelmes, majd egy fekete hajú lány úszik, azaz ebben az esetben gurul be a képbe nagy sebességgel, és landol a padlón Tom előtt párlépéssel. Közben a deszka meg a fiú lábának csapódik, már ezt csak egy szisszenés követi, és a furcsa lányzóra pillog.*
- Minden oké? *kérdi vigyorogva, miközben úgy tűnik, a hölgyeménynek nem lett semmi baja, maximum a feneke fájhat egy kicsit, de talán az sem vészes.*
- Ezt én is kérdezhetném, főleg, hogy gördeszkával csatangolsz a folyosón… azaz gurulsz. *teszi még hozzá, miközben nem bírja letörölni a vigyort a képéről. Vicces látvány volt, ahogy Jackie egy nagyot seggelt a padlón, de hát ez van. Aki ilyen tárgyakkal száguldozik, az ne várjon mást. Közben a csaj is felkel a padlóról, elég morcosan, és a deszkáját kéregeti tőle, amire Tom megvonja a vállát, majd rálép a deszka elejére, ahol nem a szárnyak vannak, és ennek segítségével felcsapja a kezébe a deszkát, amit Jackie felé nyújt.*
- Tessék, bár szerintem nyugodtan hajolgathattál volna. Kíváncsi vagyok, mennyire ütötted be a szép fenekedet. *pillant a lányra smaragd szemeivel és egy mosollyal az arcán, majd Jackie felé nyújtja kezét.*
- Egyébként Tom. Benned kit tisztelhetek? *na, legalább azért nem lesz udvariatlan, ha már így összeütköztek, vagy legalábbis ő ütközött össze egy gyorsan haladó gördeszkával.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 12:37 am

*Hiába az őrültségben lévő elővigyázatosság, a kietlen folyosó, hogy ne keltsek hangzavart, tervem nem válik be köszönhetően egy másik éjszakai bagolynak, így próbálom elkerülni az ütközést, mivel nagy sebességgel száguldok felé, de esés lesz a vége, illetve bokaütés. Fájósan tápászkodom fel, mire meghallom a másik hangját is, egyenlőre egy kedves kérdéssel, amit értékelek is.*
- Persze, ütöttem már meg magam csúnyábban. Ez a sport velejárója. Nálad? Megütötted nagyon a bokád? *nézek rá, és vigyorára az én arcomon is szépen megjelenik egy mosoly, míg közelebb császkálok. Elég laza srácnak tűnik, nem pont az esetem, de nem is mondanám, hogy nem jóképű, így kacsintok rá egyet, míg odalépek mellé.*
- Azért jöttem ide, hogy ne verjek hangzavart. Nem akarok este kimenni, a révész is teljesen kikészülne, nem kell az öreg morgása. Itt senkibe nem ütköznék... ezt hittem, de tévedtem. *adom meg a választ, egy karlendítéssel egybekötött vállrándítással. Egy kérésem is volna a fiú felé, mire elég hanyagul ad választ, amire kissé összeszűkül a szemem, de elveszem a deszkát, gondosan figyelve, hogy nem esett-e sértődése.*
- Héé... na csak ne kíváncsiskodj intim tájakon, most látlak először! Ha tudni akarod, nagyon beütöttem, egy lovag dolga, hogy segítse a királykisasszonyt. *felelem neki durcásan. A kezére vetek egy pillantást, de egy pillanatnyi gondolkodás után elfogadom a felém lendített jobbot, hogy keményen megrázzam.*
- Jackelyn McKinney, McKinney-ből. Hívj csak Jackie-nek. *vigyorgok a másikra, figyelve, hogy vajon a köszöntés felkeltette-e az érdeklődését, hiszen mindenkinek így mutatkozom be. Most mát jobban tetszik a fiú stílusa, így magabiztosan felszegem a fejemet, míg lassan, de elindulok.*
- Ha már bemutatkoztunk, akkor megmondanád, miért csatangolsz itt? A kisfiúknak ágyban a helye. *incselkedem vele, míg egy picit megpaskolom fájós fenekemet, ám nem figyelemfelkeltési célzattal, egyszerűen így hozza kedvem. Most közben körbe is pillantok, gyanúsan méregetve a terepet, majd a srác felé fordulok.*
- Merre vagyunk nagylegény agglegény? *pillantok kérdőn a szemeibe, hiszen eltévedtem, fogalmam sincs hol vagyunk, és nem szeretnék itt éjszakázni... talán Tom majd kivezet, legalábbis ebben reménykedem, de nem mutatom ezt ki.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 12:52 am

*Figyeli, ahogy Jackie feltápászkodik a padlóról, majd átnyújtja neki a deszkát, miközben válaszol is a feltett kérdésre, miszerint vele is minden oké van-e.*
- Én megvagyok. Volt már rosszabb is. *von vállat, miközben észreveszi, hogy a lány is elmosolyodik. Ennek nagyon örül, a kacsintást, pedig szintén viszonozza. Közben a fájós fenekű hölgyemény elcsacsogja, hogy ő már csak azért jött erre, mert nem akarta felverni az egész kastélyt, ráadásul a révészt sem akarta zargatni, amin Tom felnevet.*
- Az öregnek amúgy is mindegy lenne, szerintem már most sem hall jól… *pillant a lányra vigyorogva, miközben akkor már mindketten normális helyzetben vannak, azaz függőlegesben, s már a deszka is jó kezekben van.*
- Miért ne? Pedig ez is a dolga a lovagoknak, akik a királykisasszonyokat segítik. *kacsint a lányra vigyorogva, miközben akkor kezet is fognak, és meghallhatja Tom a fura bemutatkozást, amire felhúzza egyik szemöldökét.*
- McKinney-ből? Az hol van, Amerika középső része? *ez most nem bunkó, inkább kíváncsi kérdés. Ilyen bemutatkozást sem hallott még, lehet, legközelebb majd ő is hasonlóan mutatkozik be.*
~ Kérem,Thomas Geldhill, Szingapúrból… bár ez így rohadtul nem rímmel…~ *gondolja, miközben csak idétlenül mosolyogva megrázza fejét, és újra Jackie pillant.*
- Kisfiúknak? Már megbocsáss, idősebb vagyok nálad. De amúgy csak teszek egy körutat, jól jön ilyenkor a hűvös levegő, meg kissé elgémberedtem a szobában. És te? Azon kívül hogy belegurulsz másokba és felvered a fél kastélyt? *teszi még hozzá, és nem kerüli el a figyelmét a fenékpaskolás sem, amire felhúzott szemöldökkel reagál, tágra nyílt szemekkel, majd végigmustrálja a leányzót, aztán újra felé néz az agglegény megfogalmazásra.*
- Na, ez egyre jobb lesz. Most már agglegény? Ejnye-bejnye, a végén mg itt hagylak, és nem fog élve kikeveredni innen. Jönnek majd a csúnya szellemek és démonok, és felfalnak mindenestül. *játszadozik, miközben komoly arcot vág, de csillogó szemein látszik, hogy oltári nagy marhaságokat beszél. Na igen, úgy tűnik megártott neki az a sok lustálkodás.*
- Na gyere, megmutatom, mi merre van, te… eltévedt királykisasszony. *vigyorog Jackiere, miközben előre mutat, és akkor el is indulnak az egyik irányba.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 1:10 am

*Elég szerencsétlen a találkozásunk, mégis, nem bánom, hiszen első látásra szimpatikus a fiú, s ha már felőlem érdeklődik, én is viszonozom a kérdést, amire pozitív választ kapok, így bólogatok kicsit.*
- Akkor nincs gond egyikünknél sem. *mosolyodom el, majd az érdeklődésre vázolom, hogy miért is itt űzöm furcsa hóbortjaimat, de ahogy hallom, kissé félreértett a fiú, így rázom meg a fejem egy vigyorral.*
- Nem is azért, mert felcsapja a ricsaj. Egyszerűen nem hiszem, hogy ilyenkor át akarna vinni a túlpartra. *magyarázom meg, most már remélhetőleg érthetően a másik számára, s nem kell tovább ezen a témán lovagolni. Azonban a humorérzéke rendben van, így villantok egy kacér mosolyt számára, míg elgondolkodóan bólintok.*
- Valóban, de csak ha legyőzték a sárkányt. Tőled ilyet még nem láttam. *szúrok vissza, s immár következik a bemutatkozás, mely szemet, jelen esetben fület szúr, hiszen elhangzik. Legalább sejti a srác, hogy honnan valósi vagyok, így ez egy piros pont, még ha nem is talált a közepébe... szó szerint.*
- Nem, Texas-ban van, egy kis városka. Onnan származom. *adom meg egy mosollyal illedelmesen a választ, de ha már itt tartunk, kíváncsi leszek, és félrebillentett fejjel vizsgálgatom végig a srácot, származásra utaló jelek után kutatva.* - No és te, daliás lovaghercegem, honnan valósi valál? *kérdezem megjátszottan, mintha egy költeményből léptem volna elő, még színpadias kézmozdulatot is teszek. Szemet szúr a mosolygás és a fejrázás is, így érdeklődöm tovább.*
- Mi ez a mosoly, meg a fejrázás? Mit rejt a kobakod? *vigyorgom rá, majd tovább folytatom a szurkálódást, melyet természetesen kikér magának, én pedig csak közelebb hajolva suttogok az arcába.*
- Nem a kor miatt lesz valaki kisfiú... *kacsintok rá, majd távolodom el, gondoljon a mondatba bármilyen tartalmat is. Egyáltalán nem áll szándékomban megbántani, láthatja rajtam, hogy csak incselkedem, így veszem a bátorságot, hogy elinduljak vele.* - Egyébként mondtam, más oka nincs, hogy itt vagyok. *zárom le remélhetőleg a témát, hiszen nem tudok többel szolgálni, mint ami történt. Szavaira egy pillanatnyi rémület csak fel bennem, de aztán veszem a lapot, és felnevetek, hogy lássa, értettem.*
- Miért, talán nem így van? *kérdezem kacéran, hogy vajon igaz-e amit gondolok róla, és valóban agglegény. Természetesen ez csupán játék, amit minden hímneművel el szokásom játszani, ám úgy látszik, ő átveszi az irányítást.*
- Akkor hajrá, mutogasd körbe, de figyelj rá, hogy időben visszaérjünk aludni... illetve érjek... mert milyen házba is jársz? *kérdezősködöm, arra várva, hogy egy kis útmutatást adjon ahogyan azt ígérte, mert addig én nem szólalok meg, míg nem váltja be, amit mond.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 1:25 am

- Jah, hogy azért? Ebben van némi igazság. *vonja meg vállait, miközben beszélgetnek a révészről. Fura fazon, az is biztos. Mármint a révész. Így most akkor lépegetnek az egyik irányba, ha minden igaz, az uszodák felé, miközben beszélgetnek a jányzóval.*
- Sárkány? Hm… elgondolkodtató… *monda nagy gondolkodó arcot vágva, miközben egyik kezével az állát simogatja, mintha lenne ott állszőrzet, ami nincs, mivel Tom sikeresen megborotválkozott. Így most elég mulatságosan festhet ebben a pozícióban.* - Sajnos sárkánnyal nem szolgálhatok felségednek, de ha a vámpírok és vérfarkasok is megteszik? *nyitva hagyja a kérdést, közben áttérnek a származás témájára, amiben Tom figyelmesen hallgatja a lányt. Nem is tévedett akkorát, ez is meglepő, még neki is. *
- Oh, így már érthető, hogy miért vagy ilyen életvidám. *pillant Jackiere mosolyogva, miközben végignéz rajta a hölgyike, s megpróbálja kitalálni, honnan valósi is valójában. Tomnak ez a kedvenc része, mivel legtöbb esetben, sőt eddig mindig sikerült megdöbbentenie az embereket.*
- Hát én? Találd ki, de azért segítek. Egy igen napos helyről valá vagyok. *pillant vigyorogva, miközben illedelmesen, nagy karmozdulattal meghajol a lány előtt.* - Oh, semmi különös. Csak elgondolkodtam, hogy milyen formás kis hátsód van. Szemrevaló. *teszi még hozzá, s közben a lányra kacsint. Nem nyomul, inkább játszik és incselkedik Jackievel. Persze ha ez őt zavarja, és szóvá teszi, akkor visszavesz magából. A kisfiús dologra meg csak fejét ingatja, valahogy ez mindig így jön ki, hogy kora ellenére mindenki lekisfiúzza. De hát ez van, ezt kell szeretni. Viszont ahogy figyeli Jackiet, egyre jobban kezdi megkedvelni. A lány érti a poénokat, még ha most ezen a démonos dolgon kissé talán megijedt, de semmi vészes.*
- Az agglegényt kikérem magamnak, inkább mondjuk úgy, hogy nőstény nélküli hím egyed, jelen állapotban. *na ez volt ám az értelmes megfogalmazás. Úgy tűnik, neki már nagyon betett ez a nyári időszak, tiszta hülyeségeket beszél.*
- Már most aludnál? Nélkülem? *szól felháborodottan és rákacsint a kiscsajra, miközben haladnak tovább a folyosókon. Eljutnak az uszoda ajtajáig.*
- Egyébként Cruoris, és ha jól sejtem, te Exortusos vagy? Vagy tévednék? Amúgy ez az uszoda bejárata. *mutat az ajtóra, ami elé elértek. Itt eldöntheti a lány, hogy szeretne-e bemenni, vagy inkább menjenek tovább.*

//És most fagyunk egy időre.//

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 8:50 pm

//Olvadunk.//

*Nem zavar, ha bizonyos témákat túl kell magyaráznom, elvégre szeretek beszélni, s szájam jártatása most is meghozza eredményét, hiszen a fiú immáron érti, mire is célozgattam, mire csak bólintok egyet, elvégre tovább nincs értelme tárgyalni ezt a témát. Poénkodásom közben azonban a fiú hirtelen gondolkodik el, mire én is odakapom fejem, egyre inkább gyanakodva vizsgálgatva a másikat, összeszűkült szemekkel, hogy vajon milyen turpisságon töri a fejét, s már nyitom is számat egész nagyra mikor megérkezik a választ. Egy pillanatig fel sem fogom, de utána a meglepettség hulláma száguld át rajtam, mire kisvártatva, de sikerül bezárnom nyitott ajkaim.*
- Vámpír és vérfarkas? *pillantok rá enyhén elkerekedett szemekkel, lévén, hogy sejtem, valamire ki szeretne lyukadni a fiú, mégis, hiába a megérzés, rájönni nem tudok, s ez valamennyire zavarba ejtő, így alig várom a választ, a magyarázatot, eképpen tekintetem is kérlelően siettető.*
- Miért, az, hogy Texas-ból jöttem, egyenlő azzal, hogy életvidám volnék? *lepődöm meg egy kicsit, hiszen ezt a kijelentését nem értem, az újdonság erejével hat, ezért is szeretnék magyarázatot melléje. A kérdést azonban lazán viszonozom, mire ismételtem trükkös feleletet kapok, s azonnal előszedem gondolkodó énemet, agytekervényeimet beindulásra késztetve.*
- Hm... hááát... a sivatagból? Beduin vagy? *röhögcsélek, mivel ugyan a megfejtést nem tudom, de szeretem eltitkolni, eltusolni ezt a tényt, egy kis szende nevetgéléssel, míg mint a filmekben a hajamat is dobálom a biztonság kedvéért, sőt, szempilla rebegtetés is van is, csípőre tett kézzel, szóval igazából már csak a mellrázás hiányzik, de annyit nem ér meg az, hogy butának néznek... Ígyis félreérti szegény srác, ahogy nézem.*
- Köszönöm daliás lovag, de ne feledd, lantoddal éneköld meg neked legközelebb bájaim milyenségét egy sor spondeuszban és daktilusban. *kacsintok rá, kezdjen a hallott információval amit szeretne. Igen, megeshet, hogy műveltségem megkérdőjelezhetik, de a verseket és regényeket imádom. Hamarosan a piszkálódásra való visszavágást hallhatom, ha már nem reagál le mindent, de bevitt pontjaim egyre gyűlnek, s most sem sikerül hárítania...*
- Hát ha körül szeretnéd írni a szó jelentését, valóban ezt kell mondanod. *vigyorgom teli szájjal, majd pedig olyat hallok, amit más esetben egy kiadós böködéssel jutalmaznék, ám térképemet nem szeretném most kilyukasztgatni...*
- Hékás, lassan a testtel! Nem véletlen nincs gyerekem, nem tudok felkelni három óránként a sírásra... *felelem neki, ha érti a célzást... Nem érzem túlságosan durvának, de mégis kényelmesebb volna, ha kevesebb bókot kapnék, és nyomulást a másik részéről. Éppen ezért sietek utána, szemlélődve, hogy az utat is megjegyezzem, mire elérkezünk az uszodához. Egy pillanatig gondolkodom, majd gyorsan kézen kapom a másikat, hogy berángassam.*
- Exos vagyok. *kiabálom hátra a gyors tempó közepette, és egészen a medence széléig sétálok, ahol a vízbe nézek, majd mint aki elfáradt, egyszerűen ülök le az egyik padra, lábam alá helyezve deszkámat, hogy ide-oda tologassam.*
- Tudod használni? *kérdezem, miközben fejemmel a tárgy felé bökök, bár számomra jobb válasz lenne, ha azt mondaná, nem tud gördeszkázni, mégis, sose tudni... ördögi tervem előkészületei zajlanak.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 11:10 pm

*Először mesél, közben settenkedik meg hülye pofákat vág, és persze sikerül megijesztenie egy kicsit a lányt, amin felnevet jókedvében.*
- Hát a szerencsén múlott, mert egy ismeretlen segített elkergetni. De ezt majd máskor fejezem be, még a végén megunsz. *kacsint Jackiere mosolyogva, közben pedig elérnek az usziba, meg persze sikerül elmesélnie a vérfarkasos sztorit. Ami ha úgy nézzük, még igaz is valamennyire.*
- Arra születni kell, de még így sem biztos, hogy valaki örökli a gént. Meg persze ha megharapnak, azt hiszem. De csak az elsőben vagyok biztos. *válaszolja meg az aggódó kérdést kedvesen mosolyogva. Hisz ő már csak tudja, hiszen egy vérfarkas fia, de ezt nem bánja nagyon. Közben sikerül egyet gördeszkáznia, és persze mint mindig, valami hülyeséget csinálnia, így most landol a vízben. De persze nem sokáig, meg a lányzó segítségével kikecmereg a vízből, s már egy szál felső nélkül mászkál.*
- Értettem, főnökasszony. *vágja haptákba magát, mint a kiskatonák, és még tiszteleg is, majd nevetve követi a lány a folyosóra, ahol megkapja a deszkát, amire azonnal fel is pattan, enyhén hajlított térdekkel, majd finoman meglöki magát, s próbál ráérezni, hogy hogyan is kell ezt a valamit irányítani.*
- Elsős, akárcsak te, mivel halasztanom kellett három évet. *mondja, miközben előre figyel, hogy merre mennek, hisz ő viszi vissza őket az auláig, mivel a lány nem tudja az utat. És nem lenne jó eltévedni ilyen későn ebben a kastélyban.*
- És mióta deszkázol? Gondolom már kicsi korod óta, vagy tévednék? *kérdi, miközben szép nyugodt tempóban halad előre, persze néha kileng, de akkor egyensúlyoz egy jót, s már mehet is tovább.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 11:28 pm

*Sántít nekem ez a történet minden bája, és félelmetessége ellenére, hiszen nem tartom életszerűnek, és akármennyire is tetszik az előadásmód, ezt meg is jegyzem Tom-nak, ám hiába magyaráz, a válasz is csak ködösítésnek tűnik.*
- Aham, perszeee... *felelem gyerekesen, s láthatóan nem hiszem el amit állít. Nem úgy a vérfarkasságot, mely számomra már meglepőbb, lévén, hogy hihető, és a srác is sokkal természetesebben adja elő, illetve magyaráz aggodalommal teli kérdésemre.*
- Értem... gondolom majd tanuljuk MLI-ből. *mosolyodom el. Hamarosan egy kis testmozgás következik, ám cselem sikertelen, illetve félsiker, így kerül a fiú a vízbe, én pedig a kisegítő szerepébe. Azonban nem bízom benne, hogy nem lök bele egy adandó alkalommal a medencébe, hiszen nem volt meggyőző felelete sem, amit megnyugtatásnak szánt, így ajánlom fel a távozás lehetőségét... na nem mintha lenne választása. Mosolyogva figyelem, ahogy beleegyezik, s nemsokára már a folyosón folytatjuk a beszélgetést, miközben a srácon tartom a szememet.*
- Miért kellet halasztanod? *kérdezősködöm, mialatt egyre inkább haladunk visszafelé, és kezdem érezni, hogy közeledünk oda, ahonnan jöttem, amerről ide keveredtem, hiszen ismerős a környezet, így figyelmemet is leköti mindez a srácon és mondandóján kívül.*
- Áh igen, az utcán tanultam meg a barátaimmal... *mondom félvállról, ám egyáltalán nem bántó szándékkal, csupán úgy hiszem, ezen mondat után egy sor magyarázat következik majd, mint általában... Egy ideig még haladhatunk, amit az előtörő emlékek miatt nosztalgiázással töltök, meglepő módon csendben, mire már látom is a kijáratot, így torpanok meg.*
- Nos Tom, köszönöm, hogy elkísértél. Órákon majd találkozunk, és megbeszélhetjük, mikor tanítalak tovább deszkázni. *mosolygom rá, azzal ha odaadja számomra ami az enyém, kezemben megtartva veszem az irányt hálóm felé, hogy a sikeres küldetés után hajtsam nyugovóra a fejem.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-26, 11:35 pm

*Tudja, hogy sántít a történet, de azért csak nem fog eldicsekedni mindenkinek, hogy verte laposra egy vámpír egy lány miatt. Így inkább annyiban hagyják a dolgot, viszont a vérfarkasos dologra csak bólint, hogy akkor majd úgy is tanulni fogják. Ő sincs teljesen tisztában a dolgokkal, hiába vérfarkas az apja. Így miután megfürdött a medencében ruhástúl, már jönnek is ki, hogy itt újra nekiálljon deszkázni. Közben haladnak a cél felé, és persze beszélgetnek.*
- A családom miatt. Hosszú história, úgyhogy ezt inkább majd máskor mesélem el. *pillant a lányra, majd vissza az útra, amerről jöttek. Közben Jackie is megválaszolja a kérdését, és nem sokkal később eljutnak az auláig, ahol elválnak útjaik. Leszáll a deszkáról, felveszi, majd mosolyogva odanyújtja a lánynak.*
- Én köszönöm ezt a szép estét. És szavadon foglak, vigyázz. *int a lánynak mosolyogva, majd akkor ő maga is eltávozik cuppogó cipőben, hogy felmenjen a hálójába, és egy kiadós zuhany után holt fáradtan dőljön bele az ágyba, és nyomja el az álom.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-27, 10:59 pm

//Olvad//
*Tequilának hála ismét ismerkedni kezdek emlékszem mikor hasonló történt nem épp az a puszibajtárst fogta ki magának. Most is kapok egy kis leszidást, de ezt már nem is számít inkább bocsánatot kérek. Elgondolkozom egy kicsit hogy hány embernél kevesebbet ismernék ha nem lenne Tequila. Szomorúan kell belátnom hogy igen csak gyér lenne az is,erőseim, bár az órákon azért szerzek egy kettőt, de az mégis valamilyen szinte kötöttebb. Úgy gondolom be kéne mutatkozni, amit meg is teszek.*
-Én is örvendek Lucius.*Mondom egy kis mosollyal majd mikor ránézek e kutyámra ismét eszembe jut egy egyszerű kérdés amit fel is teszel neki. A válaszára kis híján elröhögöm magam, de inkább vissza tartottam és ettől a bordáim meg is fájdultak rendesen.*
~Hát öt sem fogják elrabolni az már biztos~*gondolom magamba és ismét nyújtózok egyet nagyon úgy néz ki hogy az éjjeli alvások károsak ha nem csinálják. Megmozgatom a nyaka is majd válaszolok is.*
-Hát ez jó kérdés egyelőre csak felakarok érni. Vagy nem is tudom mit csinálok. Te merre tartasz? Amúgy az jó lenne beszélgetni.*mosolygok rá, mert most szívesen veszem a társaságot főleg akkor ha ő ajánlja föl. El is indulok és közben remélem hogy ő is jön, ha nem követ akkor meg állok és úgy kérdezek.*
-Na és mikor érkeztél?* kérdezem és közben végig járom a folyosót a tekintetemmel. Majd egy rókamosolyt megejtve meg jegyzem Luciusnak.*
-Hát nem tudom, hogy te hogy látod, de szerintem mikor építették nem voltak teljesen tisztában a tudatukkal. Már mit az építők, bár lehet hogy a tervezőnél is gyűltek a poharak...* bökök előre a fejemmel. Nem szekálásból mondom ezt mert elég szépen megcsinálták, de ez nekem már elégé gyanús.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-27, 11:23 pm

*Ha már a kutyának hála új ismeretség köttetett, ideje azt elmélyíteni kicsit. Megtörténik a bemutatkozás és Lucius Ashi szemeibe néz, a szemkontaktus híve lévén. Ez alap szokás nála, egy ismeretség elején mindenképpen, hiszen a szem a lélek tükre. A bemutatkozásnál a kis mosolyt viszonozza s az ő arcán ott is marad, szokása, hogy halvány mosoly van az arcán, ha valakivel beszélget, bár egy-két ismerősnél ez nem áll fenn, de egy kezdődőnél szinte mindig. Aztán kifejti, hogy nincs állata. Valóban nem való neki ilyesmi, nem kifejezetten vezetne jóra.*
-Na jó, otthon egy darabig volt akváriumom, de meguntam takarítani meg a halak is megzakkantak. *azért ő sem volt mentes a kedvenc tartásától. Majd az kerül szóba, hogy merre is lenne jó menni.*
-Akkor irány fölfele! Én is arra indultam, ha valami más helyre is szeretnénk menni, majd az közben kiderül. Melyik házba jársz? *ezt még megkérdezi közben, erre azért kíváncsi, hogy kivel is áll szemben ami ezt illeti.*
-Még alig pár napja érkeztem, még ződfi vagyok. *majd a kastély felépítése is szóba kerül.*
-Hét lehet a knoszoszi, vagy valamelyik krétai palota tervezőjének is benne van a keze... De jó kis labirintus, annyi biztos. Te mióta vagy itt? Meg gondolom már jobban eligazodsz, mint mondjuk én egyelőre. *a végén kicsit hosszabban beszél, megmutatja, hogy nem olyan szófukar ő, mint amilyennek tud mutatkozni.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-27, 11:50 pm

~Mmm... már értem miért nincs halaim, bár érdekes lenne elvinni őket sétálni..~*elképzelem hogy egy meleg nyári napon elmegyek sétálni a halaimmal, kiken hám van. Én ott boldogan megyek és húzom magam után a halakat ki már rég nem élnek... Megrázom a fejemet mit lehet hogy félre fog érteni, de bólintok is a szavaira. Ettől a briliáns mozdulattól elszédülök egy kicsit és rákkel jönnöm hogy az alvás híján az álló képességemet is a padlóra küldte. Szóba kerül ki hova készül menni.*
-Pontosan, de ez még a jövő zenéje. Egyébkén Inflatus-os vagyok... *gondolkozok el még mindig azon a jó kérdésen hogy én mit keresek ebben a házban, de inkább feladom.*-Na és te veled mi a helyzet? Hova osztottak be?*kérdezek vissza és közben megindulunk fölfelé is, de közben folytatjuk az eszme cserét. Egy mosoly ismét feltűnik az arcomon, de ez utal ott is marad, hisz nem kaptam ki rossz társaságot. Közben egy kicsit az építészetet is terítékre vesszük, miben úgy látszik ő jobban otthon van.*
-Hmm... én ehhez nem értek vagyis fel ismerek egy két stílust, de soha sem figyelem meg hogy milyen stílusban van építve. Még akkor sem mikor orrom elé van írva... De tény hogy elégé szép labirintus lehetne belőle, de én szeretem az ilyen helyeket. Főleg akkor mikor kiismerem, vagy itt van velem Tequila is.*nézek rá a kutyámra, de persze a kérdésről sem felejtkezek meg csak még gondolkozok egy kicsit rajta mert már én sem emlékszem.*
-Hát áprilisban érkeztem, de még mindig sikeresen eltudok tévedni, mert nem fedeztem fel minden rejtekhelyét és hát nem túlságosan jó a tájékozódási képességem. Vagyis az jó mert tokéletesen ki ismerem magam egy ismeretlen helyen... csak vissza is kell találni... De remélem te hamar kiismered magad?*tördelem meg egy kicsit kezeimet miközben a fiúra figyelek.*
-Biztos unod a kérdést de azért fel teszem ha nem túl személyes és nem túlságosan unod.*nyugtatom meg hogy nem kell válaszolni, de hát kíváncsi lány lévén nem tehettek róla.*Mi vonzott az iskolába?*kérdezem majd közben rá-rápillantok a kutyámra ki mellettünk sétál.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-06-28, 12:19 am

*A fejrázás kicsit meglepi, bár ha jobba megnézi Ashit, nem épp kipihentnek látja, így hát a fejrázást ezen állapot elhessegetésének értelmezi, könnyen lehet tévesen. Mindazonáltal egy olyan érzése van, hogy a másik kicsit zizi, így eleve felkészül, hogy bármi furcsa megnyilvánulást halljon. Erre nem kerül sor, viszont megtudja, hogy a lány melyik házba jár.*
-Pedig nem látszol valami nagy nekromanta palántának... de a látszat néha csal. *nem szokta a küllem alapján megítélni az embereket, ő se örülne, ha ezt tennék vele. Közben felfelé mennek.*
-Én Exortusos lettem. *csak ennyit mond, ez is magáért beszél. Majd a kastély építészete is szóba kerül.*
-Nem konkrét stílusra gondoltam, csak arra, hogy a mitológiai krétai labyrinthoszre eléggé hasonlít a kastély néhány része. De én is szeretem, ha van mit felfedezni. Csak el ne késsek valahonnan emiatt! *a labirintust direkt görögösen mondja, az y-t ü-nek ejtve. Nem lepődik meg azon, amit Ashi mond. Nem sokan érdeklődnek ilyesmi iránt s még kevesebben figyelik ezt meg a mindennapi életben.*
-Akkor már egy ideje itt vagy! Ígérem igyekszem azon, hogy ne tegyek fel több sablon kérdést. Még annyit esetleg, hogy te honnan érkeztél? Egyébként én még szokom a helyet, de különösebb probléma még nem volt. *majd kapja a következő kérdést s pár másodperc hallgatás után válaszol is.*
-Nem, nem problémás a kérdés. Igazából a szüleimmel beszéltük át az egészet és ez tűnt a legjobb intézménynek, ahol több dolgot ismerhetek meg, mint más iskolában. Tulajdonképpen a tudásvágy hozott ide. *mikor ezt mondja, már majdnem fent is vannak az alagsorban, valószínű Ashi már ott fog válaszolni neki.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-07-21, 1:13 pm

* A Mordreddel való találkozásom látszólag rendre intett, és arra sarkallt, hogy végiggondoljam nyomorúságos kis életem mennyit is ér valójában. Nos, ez pár napig sikerült is, gondolkodtam, és nem picit magam alatt voltam, hisz Azrael és most már Mordred is úgymond csúnyán elbántak velem, már ami az elveimet tekinti. De most már mégis kimerészkedtem szobámból, nem tartózkodhatom ott örökkön örökké, és hát reménykedem abban, ma nem talál meg senki magának, hogy megalázzon, vagy esetleg én magam kergessem szerencsétlen énem ugyanebbe a szituációba. Belül nem vagyok egyébként túl jó passzban, valószínűleg ezért is szorongatom annyira pálcám, legyen most kéznél, most majd megvédem magam, ha netán úgy alakul, és amúgy is, velem ne szórakozzon senki.. na jó, talán picit vissza tért belém az élet, de valamiért utam mégis az alagsor irányába vezet, mintha keresném a helyet, ahol történt a kínzás, vagyis nem kínzás, a bukott angyal szerint. Le is térek hát a lépcsőkön, s lassítva lépteimet azon a pontján a folyosónak elevenülnek fel lelkemben a képek, sőt, egész testem egy villanásnyi időre érzi a fájdalmat, de nem, nem állok meg és nem hagyom, hogy eluralkodjon a szégyen, tehát határozottan fordítom el fejem, s haladok tovább egyenesen, lefelé. Nem tudom, mi van erre, vagy hogy merre lehetek egyáltalán, még lentebb haladva egy fáklyásabb folyosóra tévedek, mely mint valami kazamata húzódik végig a kastély alatt. Csak megyek és megyek előre, hol jobbra, hol balra, míg végül mér azt sem tudom, merre vagyok. *
- Ez szuper.. * nézek szét a folyosón, nem vagyok rosszul a bezártságtól, nincsenek fóbiáim, még csak a bogaraktól sem félek, egyszerűen csak feldühít a tudat, hogy eltévedtem, és még csak nincs is erre senki, aki kisegítene. Próbaként elindulok az ellenkező irányba ismét, hátha mégis meglesz a kiút. Külsőm egyébként most kissé nemes és cseppet vadóc is. Lábaimon elegánsabb fekete magassarkú, hosszú szárú, sötét farmert viselek, felül pedig egy fekete, rövid ujjú, fodrosabb nyakú blúz, mely igen mélyen dekoltált. Hajam lófarokban összefogva, arcomon a szokásos smink, mely kék szemeimet szépen kiemeli, amikből most árad a méreg és a duzzogás, hát nem igaz, hogy ilyen szerencsétlen vagyok.. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-07-21, 1:23 pm

*Mivel kint ismét iszonytató meleg van, így semmi humorom sincs odakint bóklászni és ahogy érzékelem, famulusom is hasonlóan van mindezzel. Nem véletlen tehát az sem, hogy az óceán alatti barlangrendszer mélyén sétálgatunk, édes kettesben, ahogy az már jól megszokott tőlünk. A denevér talán nem túl nagy újdonság idelent, hiszen sötét van, miért ne lehetnének ilyen állatok az alagutakban? Én pedig csak vagyok, nyugodt, unalmas léptekkel haladok tovább a fáklyák mentén és valami kis kalandra vágyom. Oly rég történt már velem valami, szeretnék picit szórakozni, hiszen unatkozom és a napomat nem ártana feldobni. Lépteim egyébként halkan zengnek is a folyosókon, hála acélbetétes bakancsomnak. Ruháim ma is feketék, tehát egy hosszú nadrág található rajtam, több lánccal az oldalamon és durva, szegecselt övvel a derekamon, felül pedig egy hálós inget viselek. Nyakamban és kezeimen szegecselt díszek találhatóak, hajam féloldalas, tehát egyik része rövid, a másik hosszú és már a mellem alá ér, így nézek hát ki, teljes életnagyságban, a két piercinggel ajkaimnál.*
~ Dög unalom ez a hely. ~ *nyújtózom is egy nagyot és ekkor fordulok be a sarkon és tekintetem meg is akad egy mély dekoltázson, mely pont elém kerül. Szépen be is nézem magamnak, majd vigyorogva emelem fel fejem, így nézve bele a másik szemeibe, kinek arca mintha kicsit dühös lenne, de mégis, valamilyen szinten aranyosnak tartom. A másodperc tört része alatt cselekszem, pálcám előveszem és mellei felé irányítom azt.*
- Diffindo! *bár ott van nála a pálca, mégis, remélhetőleg elég gyorsan cselekedtem, így ha minden igaz, a csinos anyag engedni fog, szakad és most már egész felső teste elém villan, talán még mellei is, hogyha szerencsém volt és a melltartó középső részét is sikerült átszaggatnom.*
- Ha már így kidobod mindenedet, akkor dobd ki rendesen! *döntöm is meg a fejem, szavaim pedig gúnytól csöpögnek, de mégis, valahol játékos, tehát az én pszichopata énem élvezi ezt a helyzetet. A denevérem se marad ám nyugton, tűz elemét használva gyullad ki, majd a lány feje körül kezd el repkedni, ki ha nem marad nyugton, tehát kapálózik vagy pálcával támadni óhajt, akkor haja fogja bánni és égni fog pár hajtincse, ugyanis az én famulusom aztán nem kímél senkit, szereti amúgy is bántani a nőket... Mintha csak tőlem tanulta volna eme becses tudományt.*