Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-08-26, 8:12 pm

//Toxikológia házi feladat 3. - második rész//

*Úgy tűnik, ez a hely még sötétebb, mint az alagsori rész. De ez nem zavarja kis hősünket, mert rendületlenül halad tovább, hogy patkányokat fogjon. Mondjuk velük már nem lesz olyan könnyű dolga, mivel a patkányok fürgék és jó a hallásuk, ha jól emlékszik erre az információra. Így most szinte nesztelenül lépkedve, minél csendesebben próbál meg fülelni, hogy hol hallja meg azt a bizonyos kaparászós hangot. Akkor tuti, hogy lesz patkány a közelben, de addig meg úgy oson, mint egy éjszakai árnyék.*
~ Ez most kicsit régi játékokra emlékeztet, mikor James Bondot játszottunk…~ *vigyorodik el erre a gondolatra, s mintha pálcája lenne a fegyver, lapul neki a falnak, majd úgy hülyéskedik tovább, de még mindig csendesen, hogy elcsípjen egy-két patkányt. Rafináltsága nem is marad hálátlan, hirtelen az egyik folyosó végéből kaparó hangot hall, így megdermed, majd pálcáját készenlétben tartva abba az irányba indul, amerről a hangot hallani véli. Óvatosan, nesztelenül oson, s ekkor jut el a folyosó széléhez, ahol belesve, meg is látja a kiszemelt prédáit. Vagy 5 patkány keresgél valami után, amiről Tom nem tud, de már nem is nagyon érdekli. Azonnal cselekszik.*
- Petrificus totalus, Petrificus totalus. *suttogja el kétszer egymás után a megfelelő varázsigét, s ezzel együtt két patkányt sikerül elkapnia. Nagyban vigyorogva gyorsan odalépked hozzájuk, persze a többinek már semmi nyoma, aztán mindkettőt beleteszi egy olyan dobozba, amiből nem tudnak kijönni, de azért kapnak levegőt is, majd mehetnek a táskába. S mint aki jól végezte dolgát, büszkén kihúzott mellkassal, nagy öles léptekkel indul vissza, hogy folytassa a kincskeresésnek álcázott begyűjtő utat.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-10-05, 6:38 pm

//toxicológia, 3. házi, hatodik rész//

*A növényi hozzávalók mind megvannak, éppen vízbe tette fent a szobájában, így most már jöhet az, ami még maradt, történetesen két darab patkányfarok és három egész pók, aminek majd a lábaira lesz szüksége. Az alagsori folyosó végén tovább merészkedik, pálcáját most már kezében tartva, a tokját le is tette a szobájában. Óvatosan, csendben halad a barlangra emlékeztető, fáklyákkal megvilágított kanyargós folyosón. Hóna alatt egy cipősdobozt szorongat, amiben majd elméletileg el szándékozik juttatni a beste kis lényeket a toxicumba, csak egyszer találjon rájuk. Csendben fülel, ezek a drágák kaparászni szoktak, mint a birtokon a pincében. Ha otthon lenne, nem főne a feje, hol szerez néhány szép példányt, itt azonban még abban sem biztos, hogy talál. Megáll, hallgatózik, majd a folyosó szélén, az egyik oldalra leágazó rész felől furcsa zajt hall. Tényleg az a kaparászó hang, bár reméli, nem csak odaképzeli. Közelebb lép, a lehető legóvatosabban, mert még a végén elrohan, bármi is az. Óvatosan hajol előre, lélegzetét is visszafojtva, és nocsak... habár nem nevezhető a szó szoros értelmében nyüzsgésnek az, ami ott van, jó néhány patkány mocorog. Valaki szemetet dobhatott be, vagy ilyesmi, hogy így odagyűltek. Nem érdekli különösebben az ok, a fő, hogy megvannak. Megemeli a pálcáját, és már mondja is a varázsigét. *
- Petrificus totalus. Petrificus totalus. *az első patkányt telibe is kapja a varázslat, a másodikat épp, hogy sikerül elcsípnie futtában, még eléri az átok és kidől. Elégedetten fújja ki a levegőt, és letörli homlokáról az oda gyúlt izzadtságcseppeket, olyan nagyon koncentrált, hogy csendben maradjon és észre ne vegyék, na meg hogy a meglépni készülő állatkát is elkapja. A sikeres hadművelettől most még az imént hirtelen torkában ragadó gombóc is eltűnik, mély levegőt véve belép a patkányok mellé, levéve a cipősdoboz fedelét, farkuknál fogva beledobja őket, aztán visszasiet a fákylák fényébe és ráteszi a dobozra a tetejét. Még csak pókok kellenek, de az lesz az egyszerűbb része a dolognak, legalábbis reméli. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2012-12-19, 10:33 am

// Toxi 3. házi //

*A rajtakapástól még mindig kissé kalapáló szívvel lépcsőzök le az óceán alatti barlangrendszerbe, ahol nem sokkal kellemesebb feladat vár rám. Egy sóhaj kíséretében leemelek egy fáklyát a falról, hogy jobban bevilágíthassam a sarkokat. Szokásosnál hangosabban lépkedek abban reménykedve, hogy a visszhang megriasztja majd a patkányokat. Számításom be is válik, így hamarosan másik kezembe kapom pálcámat, hogy célba vehessem a szaladgáló állatokat.*
- Sectusempra!* Sectusempra!* hangzik kíméletlenül. Nem vagyok olyan király, hogy csak a farkukat nyisszantsam le ezzel, így további igék kellenek ahhoz, hogy a megölt állatokat megszabadítsam a farkuktól.* - Sectusempra! Sectusempra!* tudom le a dolgot gyorsan, fogcsikorgatva csippentve fel a testrészeket, és amilyen gyorsan csak lehet, bele is hajítom őket egy zacskóba. Némi elégtétellel tölt el, hogy megszabadítottam két patkánytól az iskolát, bár jól tudom, hogy mindez elenyésző a populáció méretéhez képest. A vérző testeket hátrahagyva indulok tovább, hogy a póklábakat is begyűjtsem. Ehhez már inkább a mennyezetet kémlelem. Szerencsére errefelé a házimanók nem serénykednek, így a falakat csillogó háló szövi át, csak a lakóikat nehéz megtalálni. Főleg, hogy a legtöbb összeaszalódva lóg hálója maradékán, márpedig én friss, ropogós póklábakat szeretnék. Azazhogy nem én, hanem a recept kitalálója, amiért nem sok rokonszenv jut neki a részemről. Morgolódásomat félre teszem, mihelyt meglátok egy sarkot, ahol épp egymással civódnak áldozataim.*
- Stupor! Stupor! Stupor!* kábítom el őket, majd a lehulló pókokat addig kergetem a zacskó szélével, amíg bele nem tudom ügyeskedni anélkül, hogy hozzájuk kellene érnem. Ezek után nincs más hátra, mint a Toxicum-terem felé venni az irányt. Még egyszer elenőrzöm, hogy megvan-e mindenem, majd felsietek a tanterembe elkészíteni a bájitalt.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2014-02-13, 2:03 am

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13//

Az alagsor lépcsőin haladva azon gondolkodok hogy vajon mi vár rám odalent. Ez az iskola hatalmas és számomra még ismeretlen is. Élvezem hogy felfedezhetem a Mysterio legsötétebb helyeit. Mikor a lépcsők végéhez érek már fordulnák is be és mennék tovább a hosszúkás, jól kivilágított folyosón mikor valami felkelti a figyelmemet. Kiveszem a nyalókát a számból és érdeklődve figyelem a következő lépcsősort ami a mélybe vezet. Magam mögött hagyom az alagsor kellemes melegét és újra lefelé veszem az irányt. Először sötétnek tűnik a hely, de mikor kicsivel tovább megyek fáklyákat pillantok meg amik megvilágítják a végtelennek tűnő folyosót. Elég hűvös van itt de annyira azért nem hogy fázzak . Egy fekete rövid gatya, egy szint úgy fekete Total Chaos trikó felette hosszú szürke szvetterrel. Lábamon térdig érő vörös bakancs, alatta necc harisnya. Fenékig érő fekete hajam fáradtan hullik a vállamra. Csak vörös rúzs van rajtam ami még jobban kiemeli bőröm fehérségét. Csendes macska léptekkel haladok. A falakon árnyékok táncolnak a sötétben. A halálos csendet a fülhallgatóimból üvöltő Iron Maiden töri meg. Egy lelket sem látok erre felé, hacsak a bujkáló patkányokat nem számoljuk bele. A falakat figyelve észre sem veszem milyen messzire tévedtem. Folyosó folyosót követ én pedig teljesen eltévedek.
- A francba. – fújom ki a levegőt a számon. Fogalmam sincs hogy hol lehetek …
Már vagy fél órája itt mászkálok a kiutat keresve de nem megyek vele semmire. – A francba, már megint eltévedtem … - álok meg és támasztom fejemet a falnak. – Ez gáz …

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2014-02-13, 1:53 pm

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13//

A mai napra nagy terveim lennének, mégse érzem úgy, hogy képes is lennék megvalósítani őket. Nem szeretném zavarni Courtneyt, biztosan inkább másokkal ünnepelné a születésnapját, az a kis személyes ajándék talán bőven elég lesz a mai napra, de mégis, valamiért úgy találkoznék vele… De nem akarok a terhére lenni, pedig fontos lett itt a számomra, mivel oly kevés barátom van még mindig a Mysterioban, hogy azt a keveset, akiknek fontos vagyok, nagyon is sokra becsülöm. Nem tudok aludni, már egy ideje a folyosókat járom, céltalanul, magam elé meredve, így őszintén szólva fel se tűnik, hogy már idelent járnék, a hosszú, kissé sötét folyosókon, melyektől én már egy picikét se félek. Több, mint egy éve ide járok már, mitől kellene hát tartanom? Na ná, hogy semmitől…
Egyébként a nagy felfedezés, hogy hol is vagyok akkor történik meg, amikor a közelben egy lány hangját hallom. Felemelem lassan fejem, kezeimet lustán kihúzom nadrágom zsebeiből és úgy nézek előre a folyosóra, amíg fel nem fedezem lépteimnek és talán a lány lépteinek is köszönhetően az ismerős teremtést, aki ha felém néz, szokásos stílusomban láthat engem, amely most is a steampunk körül forog. Még szép, erről soha se mondanék le. Tehát fekete nadrág, fekete sportcipő, sötétbarna pulóver a mai szerelésem. A pulcsim könyékig fel van tűrve, így két sötétzöld színű alkarvédőm tökéletesen látszik, ahogy a rajtuk lévő különféle masinák is, arcomat pedig még mindig az a gyönyörű, szintén steampunkos szemfedő fedi. Állam cseppet borostás, hajam kibontva, egyetlen szemem pedig szép zöldjével világít az egyik fáklyának köszönhetően. Furcsa lenne a külsőm? Szerintem nem, ebben az intézményben aztán jó pár stílus keveredik, nem hiszem, hogy pont én lennék itt a különc, ahogy annak idején Claire fogalmazott.
- Szia! Jól hallottam, eltévedtél? – köszöntöm is a lányt, majd nemsokára már egy kérdést intézek felé, amelyre kissé felvont szemöldökkel várom a választ. A nevét nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy tavaly, amikor még én is csak elsős voltam, velem együtt járt az órákra, tehát biztosan egy ideje itt van már, akkor hogy tévedhetett el? Rejtély…
- Egyébként Leo vagyok. Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre. – nyújtom felé a kezem barátságosan és talán nem fogja magára venni azt, hogy nem tudom, hogy is hívják, szerintem ő sincs tisztában az én nevemmel alapjáraton. Egyikünk se tűnt túlságosan ki az órákon véleményem szerint, legalábbis nekem nem… Ha Cruos lenne, akkor talán jobban ismerném, de így esélytelen.
- Amúgy hová tartottál? – ezt azért még megkérdezem tőle, mert ha tényleg eltévedt, akkor majd én szívesen útba igazítom, talán még egy darabig el is kísérem. Már ha persze vevő lesz egy kicsit a társaságomra… Mondjuk, az Inflások nagy része eléggé magának való, szóval még bármi lehet, az is simán, hogy egy perc múlva már külön irányba haladunk majd tovább.

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2014-02-13, 10:38 pm

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13//

A Mysterio néhány része számomra még kissé idegen s ezen változtatni szeretnék. Talán ezért hagyom magam mögött az alagsort a konyhával ami az eredeti célom volt, és megyek tovább, le a lépcsőkön. Mióta itt vagyok nem túl sűrűn látogattam meg ezt a helyet. Valahogy nem vonzott túlságosan . Nem telik bele sok idő és teljesen eltévedek a folyosók útvesztőjében. Nem csoda, hisz a tájékozódó képességem olyan mint egy cserepes virágé. Ha valaki kilökne az emeletről, ahogy ismerem magam zuhanáskor félúton eltévednék. Mikor a falnak verdesem a fejem mintha lépteket hallanák közeledni de nem vagyok benne biztos. Nem messze tőlem egy alakot pillantok meg. A gyenge fényben olyan mint ha egy szellem bolyongana a folyosókon de mikor közelebb ér már biztos vagyok benne hogy ember. Valahonnan ismerős a fiú de nem tudom honnan. Na de végül is nem számít, örülök hogy valakit erre hozott a sors.
-Hali. Igen, méghozzá nagyon. – túrok bele fekete hajamba mosollyal az arcomon. – Nem tudod véletlenül hogy hogy lehet innen kijutni? – kérdezem tőle. Őszintén szólva nagyon hálás lennék ha tudna nekem egy kicsit segíteni.
-Én aztán nem haragszom. Viki vagyok. – vigyorodok el majd rázom meg kezét. Nem lepődöm meg hogy nem tudja a nevemet. Egyenlőre nem sok embert ismerek itt, de remélem ezen változtatni tudok majd.
-Eredetileg a konyhába tartottam de lenéztem ide és eltévedtem. – fintoridom el. Hát igen, csak én lehetek ilyen béna. - Na és téged mi szél hozott erre? – érdeklődöm a sarkamon hintázva. Rajta kívül egy diákot sem láttam errefelé és gondolom nem a patkányokat jött meglátogatni.

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2014-02-15, 3:04 pm

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13//

Néha szükség van az ilyen céltalan bolyongásokra, mint ez a mai, ilyenkor az ember el tud merengeni magán és az nélkül, hogy bárki bezavarna a képbe, tisztázhatja magában a dolgokat. Nekem is akadnak ilyenek, nem is kevés… Szeretnék picit változtatni az életemen, több barátra szert tenni, hiszen egy társasági ember vagyok, de mégse megy olyan egyszerűen a dolog, nehéz… iszonyatosan. A lépteim tovább vezetnek, le egészen az óceán alá, ahol néhány perc múlva egy ismerős, de mégis részben ismeretlen hangjára leszek figyelmes. Nem kerülöm ki, nem fordulok el más irányba, egyenesen felé tartok és meg is szólítom, amikor kiszúrom a fekete hajú leányzót.
- Nagyon? Azt meg hogy csináltad? – kérdezek rá barátságosan, miközben egy kisebb mosoly is megjelenik arcomon, majd a kérdés hallatán egyértelműen bólintok. – Dehogynem. Keresni kell egy lépcsőt, ami felfelé vezet az alagsorhoz. De pont arról jöttem, ha gondolod, kisegítelek. – mondjuk azt furcsálom, hogy eltévedt, hiszen nem most érkezett még ide, de hát bárki képes rá, főleg a nőknél mondják azt, hogy rossz a tájékozódási képességük. Nem vagyok ám előítéletes, szóval simán lehet, hogy tévedek. Jobb lenne inkább bemutatkozni, mert nem emlékszem sajna a lány nevére, de nem veszi ezt magára, sőt, még egy aranyos vigyort is kapok tőle.
- Szóval Viki. Valami lehet, hogy kezd rémleni. – talán valamelyik óráról, igen, mintha már hallottam volna ott a nevét. Ami viszont még érdekel, az a cél. Nem hiszem, hogy ő is olyan lenne, mint én, hogy csak úgy mászkált errefelé és ez hamar ki is derül, amikor a konyhát említi nekem.
- Pedig ez is jó hely ám, itt van az uszoda is, ahol talán még nem jártál. De tény, a konyha se rossz. Csak nem éjszakai nassolás? – heccelem egy picit és bár tudom, hogy a lányok nem mindig díjazzák azt, hogyha az alakjukkal jönnek neki, de Vikin látszik, hogy nincsen ilyen problémája. Amúgy meg, én is szeretek csak úgy eszegetni, szóval végülis, miért ne kísérhetném el?
- Csak úgy sétáltam. Néha szeretek egyedül lenni, a saját gondolataimmal, itt pedig volt rá lehetőségem. De nem bánom, hogy összefutottunk. – nem szeretném, hogyha félreértene. Tényleg jó volt egy kicsit egyedül mászkálni, de talán együtt is jó lesz, már ha őt nem zavarom. Mondjuk arcvonásaiból ítélve úgy érzem, hogy talán nem.
- Akkor, elkísérjelek a konyhába? Csinálhatnánk egy pudingot vagy valami és ehetnénk egy jót. Már ha benne vagy. – kérdezek rá és ha nincs, akkor azért egyedül véghez viszem a célt, de tényleg jó lenne, ha csatlakozna. Végülis, ha alapjáraton is a konyhába tartott, akkor miért ne jönne? Szóval talán ha minden igaz, akkor én mutatom az utat, ő pedig majd jön velem a konyha irányába.
- És sikerült évfolyamot lépned? – kérdezek rá menet közben, mert azt talán most már ő is sejti, hogy tavaly évfolyamtársak voltunk. De hogy mi a helyzet a jelennel, az még kérdéses.

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2014-02-16, 11:10 pm

//NRT: Viki és Leo- 2014.02.13//

Az álmatlan forgolódást az ágyamban már nem bírom, s a hasam is korog. Így indulok neki esti sétámnak. Bár az eredeti úti célom a konyha, eltérek tőle mikor meglátom a sötét lépcsősort. Nagyon ritkán látogattam meg ezt a helyet. Hogy miért fogalmam sincs, de most felébredt bennem az a kísértés hogy jobban megismerjem a végtelennek tűnő folyosókat. Az én mázlimmal és remek tájékozódási képességemmel sikerül néhány perc alatt eltévednem. Tipikus én ….
Mikor már hosszabb ideje kószálok a kiutat keresve, lépteket hallok közeledni s egy ismerős alak szólít meg, majd kezdünk beszélgetni.
- Hát könnyen. – válaszolom mosolyogva. Nekem bárhol sikerül eltévednem. Megkönnyebbülök mikor felajánlja hogy segít kijutni. Bár biztos vagyok benne hogy magamtól is kijutnék valahogy, de a franc tudja mennyi idő alatt. Így hamar kijutok és egy kis társaságra is szert teszek. – Azt nagyon megköszönném.
Csak azután ugrik be hogy ki is ő miután bemutatkozik. Egy évfolyamba járt velem ha jól emlékszem. Úgy veszem észre ő sem tud igazán beazonosítani ami újabb mosolyt csal az arcomra.
- De igen, gondoltam össze ütök valami finomságot. Csak közben eltévedtem. – fintorodom el.
Én válaszoltam a kérdéseire s most ő jön. Engem a kíváncsiságom hozott ide , érdekelne hogy ő mit keres errefelé.
- Értem, már azt hittem a kilátásba jöttél gyönyörködni. – mutatok a falakra amiken árnyékok járják éjféli táncukat. Nekem szimpatikus ez a hely, de ez csak az én véleményem. Van aki frászt kap az ilyen sötét kísérteties helyektől. – Ennek örülök. – reméltem hogy nem zavartam meg semmiben. Mikor Leo elindul természetesen vele tartok.
- Persze. De előre szólok, veszélyes velem sütni főzni. – figyelmeztetem egy apró mosollyal. Nem szoktam gyakran a konyhában ügyködni és ennek megvan az oka. Valami mindig történik. Mikor még kisseb voltam sokszor sütöttünk a dadámmal, de valami mindig érte. Az egyik legrosszabb eset az volt mikor felrobbantottam a sütőt és leégettem a szemöldökét. - De ha vállalod a veszélyt, akkor benne vagyok. – a mosoly még mindig ott van az arcomon s csak a srác újabb kérdésénél komolyodnak meg arcvonásaim.
- Nem. Nem jött össze. – rázom meg fejemet. Nem igazán szeretnék erről beszélni de nem váltok témát, annyira azért nem zavar. – Na és neked? – kérdem a kijárat felé menet. Újabb és újabb folyosókon haladunk át de számomra egyik sem ismerős. Alig várom már hogy kijussak innen, de magamat ismerve nem ez az utolsó alkalom hogy nekivágjak a folyosók felfedezésének. Bár a következő alkalommal jobban fel leszek készülve.